Your browser may not support display of this image.
 
 
 
 

                              CRIMSON CIRCLE

  
 
 
 
 
 
 

 

      Július 17, péntek délután 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Your browser may not support display of this image.
 
 

TÓBIÁS ANYAGOK

 

Nyárközépi Új Energiás Konferencia Adamus Saint-Germain közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában

       

Elhangzott a Bíbor Körben,

2009. július 17-én 

www.crimsoncircle.com 
 

      Nem vagyok Mister Germain! (Nagy nevetés, mert Adamus a csatornázást megelőző dalra utalt ezzel, ami Anders Holte szerzeménye, és a címe: „Hétköznapi szent”) Vagyok, Aki Vagyok, Adamus Saint-Germain, vagy a jobb kiejtés kedvéért Adamus Saint-Germain (francia kiejtéssel) Micsoda öröm itt lenni ma a Shaumbrákkal! 

      Eléggé  elfoglalt voltam mostanában. Külön-külön mindannyiótoktól az elnézéseteket kérem, hogy nem töltöttem kissé több időt veletek. És jut eszembe, drágám én nem vagyok „hétköznapi szent.” (nagy nevetés) Adamus vagyok. (még több nevetés) Hosszú történeteket mesélhetnék neked a hétköznapi szentekről, és nos, hát pontosan ezért is nevezik őket hétköznapi szenteknek. (még több nevetés) Tizenkettő egy tucat belőlük. (nevetés) Én egy gyémánt vagyok. (még nagyobb nevetés, Adamus kuncog)  

      De mostanában eléggé el voltam foglalva. Sokatok mellé kísérőnek szegődtem, miközben erre a hegytetőre tartottatok, és meg is jelentem előttetek, ugyanakkor néha éjszakai, szinte már nappali beszélgetéseinket kissé elhanyagoltam. Segédkeztem Tóbiás újraszületési folyamatánál. Ó, ne becsüljétek alá annak nehézségét, hogy egy vén, halott zsidót bele kell gyömöszölni egy 10 éves fiúba! (nagy nevetés és tapsvihar) Kuthumi és az én összes erőfeszítésünk kellett ahhoz, hogy belepréseljük őt Sambe!  

      Tudjátok, a születés lényegében jóval nehezebb, és sokkal traumatikusabb, mint a halál. A halál könnyű. Miután túllépsz a kezdeti félelmen, a túloldalon találod magad, és általában azok vesznek körbe, akiket szeretsz és ismersz, és ez egy igen kellemes környezet, miután megszabadultál a fizikai testtől. Ez lényegében egy megkönnyebbülés. A születés… a születés az traumatikus. Tudod, hogy egy hosszú utazás áll előtted. Tudatában vagy annak, hogy sok felejtés vár rád. Tudod, hogy sok mindent kell tolerálnod majd a többi embertől.  

      Tehát annak ellenére, hogy Tóbiás itt van ma és a visszatéréséről beszél – amit valóban nagyon vár már – még ő is keresztül megy a saját küzdelmein annak kapcsán, hogy milyen is beleintegrálódni újra egy testbe. Istennek Hála, kikerülte az aktuális fizikai születést. Ugyanakkor van egy olyan része, a szellemének egy része, aki ennek ellenáll… ellenáll. Egy része, aki emlékszik rá, milyen is embernek lenni – aki emlékszik ennek a nehézségeire, és ami még fontosabb, emlékszik a felejtésre, ami együtt jár az emberi testbe való visszatéréssel.  

      Tehát ezzel eléggé el voltunk foglalva, de micsoda öröm most itt lenni veletek! 

      Egy kissé megváltoztatom a mai délutáni program tervezetét, mert a változás jó dolog, mivel az elmúlt pár napban megnéztem az energiákat. Beleéreztem kivétel nélkül mindegyikőtökbe. Életeket osztottam meg sokatokkal. Jól ismerlek titeket. Szemügyre vettem ennek az összejövetelnek az energiáját, hogy miért vagytok itt, hogy min is mentek keresztül az életetekben jelenleg.  
 

      Magabiztosság 

      Van egy dolog, amit kivétel nélkül tudok minden itt jelenlévőről – mégpedig az, hogy voltak olyan létidőitök, amikor is roppant módon magabiztosak, beképzeltek, arrogánsak voltatok. Voltak olyan életeitek, amikor is hatalommal bírtatok, más emberek felett uralkodtatok, amikor nagyon tehetősek voltatok, és amikor híresek voltatok. Igen, egytől egyig mindannyian. Néhányan egy kissé félénkek és szégyenlősek vagytok most, de én ismerlek titeket. Láttam az életeiteket! 

      Ó és ezek valóban magasztos létidők voltak! Ezek egyfajta klasszikus vagy mérföldkő életeknek bizonyultak, amikor is hatalommal és önteltséggel bírtatok, amikor magabiztosak voltatok. Ó, tudom én, milyen ez, hiszen én magam is megéltem ezt. De már túlléptem rajta. (nevetés, Adamus kuncog) Ó, drága Shaumbra, imádok viccelődni veletek. 

      Láttam azt a magabiztosságot, ami a múltban a tiétek volt. Most eljöttetek ebbe az életbe, és néhányan magatokkal hoztátok ezt a magabiztosságot. Néhányan teljesen magatok mögött hagytátok, mert azt mondtátok, hogy soha többet nem lesz ilyen létidőtök – amikor arrogánsak vagytok, amikor túlságosan elbizakodottak vagytok. De most, ahogy itt ülve rátok nézek, és megnézem, hogy mi folyik a belsőtökben, az egyik dolog ez a magabiztosság. Ezt lerántották rólatok. Le lett hasítva rólatok, és ami még ott maradt, az újra le lesz tépve.  

      A magabiztosság vagy elbizakodottság egy érdekes dolog. Szinte teljesen mesterséges. A magabiztosság annak a módja, hogy emberként megértsd magad. Felépíted ezt a magabiztosságot, az emberi illúziód alapjaként. A magabiztosság vagy önteltség néha annak a módja, hogy fényesítsd az emberségedet. Igen, olykor ez egy őszinte büszkeséget jelent a teljesítményeid kapcsán, egy büszkeség afelett, hogy elérted a céljaidat és nagyszerű értékekre tettél szert, de általában ez egy mesterséges alap. Ami most történik, ezen óriási változás során, az, hogy egy hétköznapi, átlagos emberből átváltozol és a valódi, igaz isteni éneddé válsz – ez az elbizakodottság vagy magabiztosság lerántódik rólad, és ez fáj. 

      Megpróbáltok visszatérni ehhez. Megpróbáljátok újra felépíteni a magabiztosságotokat. Talán megpróbáltok összegyűjteni némi pénzt, megírni egy könyvet, vagy zenét komponálni, és amikor nem kapjátok meg azt a reakciót amit szeretnétek, akkor magabiztosságotok egyre lejjebb és lejjebb zuhan. Szétszakítódik. Kétségbeesettséget éreztek – „Most akkor hogyan azonosítsam újra magam? Hogyan igazoljam az érdemességemet? Hogyan térhetnék vissza egyfajta személyiséghez?” És megpróbáljátok visszaépíteni a magabiztosságotokat azáltal, hogy megpróbáljátok újra megteremteni vagy felépíteni önmagatok régi illúzióját. És tudjátok, ez nem fog megtörténni.  

      Ez a magabiztosság mesterséges. A magabiztosság annak a módja, hogy megtapasztald magad emberként, de nem a végső isteni létezőként. Azt a magabiztosságot, ami valaha a tiéd volt, azt a magabiztosságot, ami jelenleg letépődik rólad, felváltja valami más – ami nagyban különbözik ettől, ugyanakkor sokkal szépségesebb, lényegesen kiterjedtebb. A helyére a Létezés Tudatossága lép – a saját létezésedé. 
 

      A Létezés Tudatossága 

      A létezés Valódi Tudatosságának nincs szüksége magabiztosságra. Nincs szüksége arra, hogy bizonyos teljesítményekkel társítsa magát – pénz a bankban, szívesség más emberektől, hatalom, titulusok, pozíciók – ezek mind hamis magabiztosságot kölcsönöznek. 

      Ahová  most tartotok, az a létezésetek abszolút tudatossága. Ennek nincs szüksége önmaga fényezésére. Csak van. Nincs szüksége arra, hogy hajbókoljanak, és csodálattal adózzanak a teljesítményei előtt, nincs szüksége ezekre önmaga bizonygatására, bizonyítására. A saját létezésed őszinte tudatosságának nincs szüksége arra, hogy nyomon kövesse vagy feljegyzéseket készítsen arról, hogy miket tettél, hol jártál, milyen munkáid, titulusaid voltak, ahogy semmi másra sem. Elégedett önmagában. A Létezés Tudatossága az Új Energiás magabiztosság. Semmi másra nincs szüksége. Ezt nem kell táplálni, nem kell építgetni, nem kell új utakat találnia önmaga azonosságához. Ő az, ami.  

      És meglehetősen furcsán, ennek a vanságnak az állapotában, ahová mindannyian tartotok, mindazok a dolgok, amiket a teljesítményeiteknek vagy a képességeitekben hívtok, hirtelenjében nagyon is természetessé válnak. Semminek a manifesztálásáért nem kell megdolgoznotok. Ez csak van. Ez létezésed tudatának természetes eredménye.  

      Nem kell pénzt gyűjtögetned, felhalmoznod. Nem kell új módokat találnod önmagad fényezésére. Ez csak van. A saját létezésed tudatára ébredésének aktusa révén válsz ragyogóvá és fényessé.  

      És fura dolgok történnek. Megvakarod a fejed és azt mondod:  „Tehát mindazon életek, amikor küzdöttem, amikor nehézségeken mentem keresztül, amikor fájdalmakat és stresszt éltem meg – mindezt csak azért tettem, hogy szert tegyek azokra a dolgokra, amelyek a létezésem tudatára ébredésének a teljesen természetes következményei?” – Igen, abszolút.

       

      Ez ellentmondásnak tűnik, pedig nem az, mert a Létezésnek eme Új Tudatosságába behozod az összes régi magabiztosság Régi Energiáit is. És ezek bejönnek, hogy most már megteremtsék, amit korábban mindig is próbáltál létrehozni, és mindezt természetesen teszik. Mindenféle nyomás nélkül. Mindenféle kihívás nélkül. Ez csak megtörténik.  

      És egy másik fura dolog is történik. Ha maradt még bármilyen maradvány is a régi emberi énből ezen a ponton, annak lényegében hiányzik a kihívás. Hiányzik a játszma. Hiányolja azt az érzést, amilyen a fáradozás vagy az igyekezet és a manifesztáció küzdelme. Olykor létezik egy hajlam arra, hogy vissza akarjon menni, és azt mondja: - „Én ezt a régi úton akarom megtenni, mert az mókás volt.” 

      Most nem nevettek. (némi nevetés, Adamus kuncog) 

      De ez is gyorsan el fog múlni, és fel fogjátok ismerni a természetes áramlást. Fel fogjátok ismerni, hogy egyszerűen csak minden eljön hozzátok. Magatokhoz vonzzátok azt. Egyszerűen csak ott lesz. Semmi okotok nincs arra, hogy megnehezítsétek ezt. A Szellem soha nem követelte a nehézséget – te viszont igen. A Szellem soha nem kívánt kihívásokat az utadon, de téged elbűvöltek a kihívások. Téged magával ragadott ez az egész játszma. De most azt látom egytől egyig mindegyikőtökben, hogy végeztetek ezzel. Készen álltok a továbblépésre. 

      Energia mozgatás 

      Szeretném, ha a mai délutáni ülésünk során a további értekezés helyett inkább mozognátok, éreznétek. Tudjátok, ez az elbizakodottság, vagy régi energiás emberi magabiztosság, amivel bírtatok, most távozóban van. Ez vagy szerte fog foszlani és feloldódik, vagy pedig le lesz szakítva rólatok, mert hoztatok egy választást. Hoztatok egy választást arra vonatkozóan, hogy keresztül mentek most a felemelkedés folyamatán. Hoztatok egy választást, miszerint levetitek a régi emberi én régi kereteit, és ennek a keretnek a részét képezte a régi magabiztosság. 

      Szeretnélek arra emlékeztetni titeket ebben az ülésben, ahogy nekiállunk itt egy kis energiát megmozgatni, hogy engedjétek meg, hogy ez a magabiztosság természetesen feloldódhasson. Többé már ne ragaszkodjatok hozzá. Fejezzétek ezt be, hogy azzal próbálkoztok, hogy a teljesítményeiteken keresztül mérjétek magatokat. Hagyjátok abba, hogy megpróbáltok egy olyan magabiztosságot szüntelenül újrateremteni, ami valójában hamis. Engedjétek el! Engedjétek el! 

      Ez igencsak meghaladja a képességeiteket, mert annak a régi emberi énnek egy része, ami még mindig ott van veletek, ragaszkodni akar még ehhez, attól való félelmében, hogy mi történik akkor, ha eltűnik a magabiztosságotok vagy önbizalmatok. De drága, drága Shaumbra, engedjétek el azt a régi magabiztosságot! Hadd váltsa fel a helyét a saját létezésetek tudatossága! 

      Tehát ma délután, ahogy megmozgatjuk itt az energiákat, arra kérlek titeket, hogy engedjétek meg magatoknak a mozgást! Sőt, odáig merészkedek, hogy ezt táncnak nevezzem, bár néhányan ettől a szótól rémülten hanyatt homlok kirohantok az ajtón – most azonnal zárjátok be az ajtókat! (nevetés) Mozogjatok, jelentsen ez bármit is nektek. Ha a széketekben maradtok, mozogjatok egy kicsit! Álljatok fel, és mozogjatok! Hagyjátok, hogy mozogjon a karotok és a lábatok – vagy bármi! Ha csak a fejedet tudod mozgatni, ha mindössze ennyit tudsz tenni, akkor tedd azt!          

      Tedd lehetővé, hogy az a régi magabiztosság természetesen oldódjon fel – mert az mindenképpen el fog távozni. Nincs már arra szükség, hogy le legyen hasítva rólad. Látom, ahogy óriási fájdalmon és aggodalmon mentek keresztül, ahogy ez a régi önbizalom letépődik. Engedd meg, hogy ez természetesen oldódjon fel. Hagyd, hogy természetesen foszoljon szerte, és ahogy ezt megteszed, engedd meg, hogy a Létezés Tudatossága –a Te Létezésed Tudatossága – bejöhessen. 

      Mit jelent ez? Ezek bizony díszes és ékes szavak. Mit jelent a Létezés Tudatossága? Az Én Vagyok – ot. Önmagad elfogadását anélkül, hogy mindenféle magabiztosságot vagy hamis alapzatokat kellene építgetned. Ez annak a megértése, ahogy ezt Tóbiás korábban mondta, hogy egyáltalán semmit nem tettél rosszul. Néha a tetteid kapcsán fennálló saját nézőpontod meglehetősen érdekes. Hátulról tekintesz rá, ahelyett, hogy felülről szemlélnéd. 

      Most arra kérném kedves barátaimat, Yohamot (a zenei csoportot), hogy jöjjenek fel ide a színpadra. Arra fogom kérni őket, hogy –  a ti szóhasználatotokkal élve – szabaduljatok fel, lazítsatok, nyíljatok meg, engedjétek az áramlást (a közönség tapsol és éljenez). Ez itt nem pislákoló, halovány zene lesz, hanem adunk neki rendesen! (nevetés)       

      Mielőtt Yoham utazása veletek kezdetét venné, szeretném elmondani, hogy bizony jó régóta ismerem már Gerhard-ot. Egyik misztérium iskolámban ő volt a zenei mester. Teljességgel értette a muzsika abszolút spirituális esszenciáját. És a zene jelentette az egyik legfontosabb dolgot a Misztérium Iskoláinkban. Mindenkinek meg kellett tanulnia egy hangszeren játszani, valamint énekelni, mivel eljön egy pont, ahonnan kezdve a szavak már elfogynak, ahol a szavak már nem érnek semmit, mert csak egyenesen az elmébe szállnak. Tehát minden egyes Misztérium Iskolánkban fókuszt helyeztünk a zenére. 

      És az én drága Gerhard barátom – aki sok mindent elviselt tőlem a korszakok alatt – ó, és még egy kissé mindig érzékeny miatta (nevetés), egy alkalommal szerzett egy dalt, ami sokkal inkább egy átok volt számomra, mint egy áldás – pont úgy, mint Anders esetében – de a muzsikája mindig varázslatos, spirituális volt. Tudomásomra jutott, hogy írt egy könyvet, ami itt kerül bemutatásra – ez egy kis reklám most neked, hogy segítsek neked túllépni azon a régi dolgon, ami kettőnk között megesett (nevetés) – és ez most már kapható, és a szakrális zene esszenciáját foglalja magába. 

      Most akkor arra kérném Yohamot, hogy jöjjön fel a színpadra, és  én is ott fogok majd közöttetek táncolni – na az egyszer biztos, hogy nem Cauldre-n keresztül, inkább más táncoló lábakat keresek magamnak. (nevetés: Linda megjegyzi: Kedves legyél!) 

      Tehát akkor most következzen 30 perc teljes ellazulás. Harminc perc, mikor is hagyod, hogy a régi magabiztosság szertefoszoljon, és megengeded, hogy a Létezés Tudatának Új Energiája bejöhessen.  

      Engedjétek meg, hogy ez megtörténjen drága Shaumbra! Milyen tökéletes helyszín is ehhez ez a hegytető, a Shaumbrával ebben a szent és biztonságos térben, Yoham muzsikájának aláfestésével.  

      Öröm volt számomra, hogy itt lehettem! Nem kell tovább előadást tartanom! Engedjétek meg magatoknak, hogy legyetek! 

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus Saint-Germain. 
 

(taps, ahogy Yoham zenélni kezd) 
 

A képen látható: Adamus csatornázását követően a Shaumbra táncol

   

                 Your browser may not support display of this image.  
 

        

      (Fordította: Telegdi Ildikó – telegdiildi@globonet.hu) 

          

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná  anyagilag is a Shoudok fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is szívből köszönök: Telegdi Ildikó  

 

    A Bíbor Páholy Tóbiását Geoffrey Hoppe, más néven "Cauldre" adja elő, aki a coloradoi Goldenben él. Tóbiás története a bibliai Tobit könyvéből megtalálható a Crimson Circle weboldalán (Http://www.crimsoncircle.com). A Tóbiás anyagok térítés mentesen állnak a világ fénymunkásai és a Shaumbra rendelkezésére 1999 augusztusa óta, amikor Tóbiás azt mondotta az emberiségnek, hogy a pusztulás potenciáljától tovább lépett az Új Energia felé.

    A Bíbor Kör a humán angyalok globális hálózata, akik elsőkként mennek át az Új Energiába. Amint megtapasztalják az örömeit és a nehézségeit a mennybemenetel felemelkedési állapotának, avval segítik a többi embert utazások részleteinek megosztásával, óvva és kalauzolva őket. Több, mint százezer látogató jön el minden hónapban a Crimson Circle web szájtra, hogy elolvassa a legújabb anyagokat, és megvitassák a saját tapasztalataikat.

    A Bíbor Kör havonta gyűlik össze Denverben, Coloradoban, ahol Geoffrey Hoppe-n keresztül Tóbiás bemutatja a legújabb információkat. Tóbiás állítása szerint ő, és a többiek a mennyei Bíbor Páholyból csatornáznak az emberek felé. Tóbiás szerint, leolvassák az energiáinkat, és vissza-tolmácsolják a saját információikat a számukra, tehát így láthatják az emberek magukat, ahogyan kívülről látszanak, miközben megtapasztalnak belülről. A "Shoud" a csatornázás szerves része, ahol Tóbiás félreáll, és az emberek energiája közvetlenül csatornázódik át Geoffrey Hoppe-n keresztül.

    A Bíbor Kör találkozói nyitva állnak a nyilvánosság előtt. A Bíbor Kör a bőségére a nyitott szereteten keresztül tesz szert, és a Shaumbra ajándékaiból, szerte a világból. A Bíbor Kör legvégső célja az, hogy humán kalauzolókként és tanítókként szolgálják azokat, akik a belső spirituális ébredés ösvényén járnak. Ez nem evangelizáló misszió. Nem "örömhírhozás." Inkább, a benső fény fogja odakalauzolni az embereket a bejárati ajtódba az együttérzésedért és törődésedért. Tudni fogod, mit tegyél és taníts abban a pillanatban, amikor a különleges és drágaságos ember, aki a Kardok Hídjához vezető utazásra akar épp behajózni, eljön hozzád. Amennyiben ezeket a sorokat olvasva, igaznak érzed e sorokat, kapcsolódást érzel hozzájuk, valóban Shaumbra vagy. Tanító és humán kalauzoló vagy. Engedd meg az isteniség magvának benned, hogy virágba borulhasson ebben a pillanatban és mindörökké virágozhasson. Sosem vagy egyedül, az egész világon a család vesz körbe, és angyalok a körülötted lévő birodalmakban.

Kérlek terjeszd szabadon ezt a szöveget nem kereskedelmi alapon, térítés mentesen. Kérlek csatold ezt az információt egészében, beleértve ezen lábjegyzetet is. Minden egyéb felhasználás jóváhagyandó Geoffrey Hoppe-val. Lásd a kontakt oldalt a www.crimsoncircle.com