Istenember Sorozat: ,,Shoud 7.: A Hatalom Illúziója''

Elhangzott a Bíbor Körben

2003. február 1-én

Tóbiás: És ez így van, drága Shaumbra, amint ismét egybegyűltünk itt a Bíbor Kör energiájában. Azok, akik végigjárták az emberi formában lévő angyalok nehéz útját, összegyűlnek most itt, hogy megosszanak egymással, tanuljanak, tanítsanak, és tényleg, azért, hogy libegjenek csak. Én, Tóbiás, fel vagyok dobva az érzelmek és a szeretet miatt. Magamhoz ölelem azt a vibrációt, ami itt van, ebben a térben. Ez nem csak a fizikai tér, hanem annak a térnek az energiája és tudatossága is, amiben összegyűlünk.

Egy pici időbe telik, míg sikerül ehhez hangoljam a saját energiáimat a Bíbor Köréhez. Imádok kitekinteni mindannyiatokra. Mindenkit ismertem közületek, egytől-egyig... legyen ez egy olyan hajdani létidő, amikor megosztottunk egymással egynéhány nevetést, pár könnycseppet... vagy esetleg olyan létidő, amikor itt voltatok a Bíbor Páholyban, ahová visszajártok látogatóba a létideitek között, amikor leülünk és meghallgatjuk a történeteiteket a csodálatos földi kalandjaitokról.

Amikor idejöttök a létideitek között, ezt kérdezzük tőletek: ,,Milyen érzést okozott ismét emberként tapasztalni? Milyen érzést okozott ilyen mélyen szerelmesnek lenni? Milyen érzést okozott keresztül menni a halál fájdalmainak megtapasztalásán? Milyen érzést okozott, amikor beleszülettetek egy emberi testbe, amikor azt gondoltátok, hogy elvesztettétek a kapcsolatotokat vélünk. Milyen érzés volt, teremteni valamit a kezeitekkel? Ó, és milyen érzés volt az, amikor valamit a saját lelketekkel, a saját kreativitásotokkal teremtettetek meg? Milyen érzés volt teljesen háborítatlanul, egyedül nézni azt a napnyugtát? Tudtad-e, hogy mindezek közben végig ott csücsültünk melletted?''

Szeretjük hallgatni a történeteiteket, amikor itt vagytok a mi oldalunkon. Tudjátok, ekkor nem arról van szó, hogy ilyenkor, amikor így együtt üldögélünk egy körben, akkor bírálgatnánk, azt vizsgálnánk, hogy mit tettetek jól és mit rosszul. Ez annak az embernek a minősége, aki a dualitásban él. Valójában nincsen helyes és helytelen. Pusztán tapasztalás és kifejezés van.

Amikor visszajöttök ide, nem tartunk néktek intenzív tanfolyásokat, ahol áttekintenénk az élet tevékenységeiteket, aminek a végén megmondanánk, hogy miképpen végezhettetek volna jobb munkát. Ez nem így működik. Egyszerűen csak ülünk és hallgatunk benneteket. Akár egy jó pszichoterapeuta, ezt mondjuk csak: ,,Milyen érzést okozott?'' (a hallgatók felnevetnek) ,,Milyen érzést okozott?''

Azután egy apró mosollyal, egy kis szemhunyorintással ezt mondjuk néktek: ,,Ha mindezt újra megtehetnéd, mit tennél?'' És puff, már vissza is suttyantatok a Földre! (a közönség felnevet) Már el is tűntök a szemünk elől! Ilyen erősek vagytok. Ennyi kreatív energiátok van. Abban a pillanatban, amint ezt gondoljátok: ,,Igen, szeretnék visszamenni, másféleképpen tenni a dolgokat, amelyek már másmilyen érzéseket okoznának,'' és már ott se vagytok. Eltűntetek.

Na, drága barátaim, annyi mindenről kell beszéljünk ma. Annyi minden van, amiről NÉKTEK kell beszélnetek a Shoudban. Szóval, a mi részünket viszonylag rövidre vesszük. Ellenőriztünk benneteket korábban, hogy lássuk... ha úgy vesszük, bekukucskáltunk az öltözőitekbe, hogy megleshessük, miféle Shoud lesz ma itt. És igen érdekes koncepcióra jöttetek rá... lettetek éberek erre.

No, szakítsunk csak egy percet arra, hogy bevezessük a mai vendégünket, a látogatónkat. Drága barátaim, érezzétek ezt az energiát. Érezzétek. Nem kell törődjetek avval, hogy milyen név, hogy kép születik róla az agyatokban. Az majd később jön esetleg. De, érezzétek a mai különleges vendégünk energiáját. Az ötletek vetőmagvai vannak ma itt... rengeteg ötlet... nagyon sok mező bevethető ezekkel.

A mai drága vendégünk ugyanaz, mint aki a múlt hónapban is ott volt - St. Germaine energiája. Visszajött látogatóba. Amint mondottuk is ezt, dolgozni fog véletek. Mindenkit meglátogatott közületek az elmúlt hetek során, ilyen, vagy olyan formában.

Ti erre ezt mondjátok: ,,Nos, nem láttam őt. Nem tudok róla, hogy ott lett volna.'' Gondoljatok vissza. Emlékezzetek vissza. Megjelenhetett a számotokra egy kis állatkaként, egy kisgyermekként, megengedve, hogy rajtuk keresztül áradhasson át az energiája. Megjelenhetett néktek, amikor hajnali három és négy óra között hirtelen felriadtatok álmotokból. Nagyon sokan vannak közöttetek olyanok, akikkel autóvezetés közben beszélgetett és olyanok is, akikkel akkor találkozott, amikor valami nagyon békés helyen tartózkodtatok. Ott volt véletek. Ezen év folyamán ezt továbbra is folytatni fogja ő. Az én drága St. Germaine barátom ott lesz a szoros közelségetekben... Mária anya gyengéd, kényeztető energiájával egyetemben. Olyanok ők ketten, mint két tartóoszlop, akik nagyon szorosan együtt dolgoznak véletek.

Amint említettem már a múltkori beszélgetésünkkor, St. Germain jó ideje távol volt járt már, segítve az angyaloknak itt, ezen az oldalon az Új Földnek nevezett hely a kifejlesztésében, megszülésében. Nem volt elérhető, elfoglalta ez a munka. Na, a háló átállításával, az energiáit mindkét helyre átrendezi, erre a fizikai Földre, ahol most vagytok és az Új Földre is. Olyan ő, mint valami átjáró a kettő között.

St. Germain közvetlenül Gábriel arkangyali rendjével dolgozik. Mi őt itt olyan angyalként ismerjük, aki az emberi formával kapcsolatba tud lépni. Mi itt őt Zebáelként ismerjük... Zebáelként. Nem St. Germainnek hívjuk. Ez az ő emberi neve, ami ti adtatok néki.

Szeretném felhívni valamire a figyelmet, amely egy héttel ezelőtt a (denveri) Csatornázási tanfolyamon nagyon nagy örömet okozott a számomra. Micsoda öröm volt a számomra, hogy Istenemberek olyan csoportjának energiájában lehettem, akik voltak oly orcátlanul merészek, hogy keresztül léptek az átlagos megszokások kényelmén, azért, hogy megtanuljanak csatornázni.

Emlékezzetek, milyen érzés volt, amikor eljött az ideje, hogy megszólaljatok, hogy hagyjátok a lelketeket megszólalni, kifejeznie saját magát. Emlékezzetek az idegességre, a lázas felindultságra, esetleg akár a teljes blokkoltság érzésére, tudván a választ, érezve azt, de eközben úgy is éreztétek, hogy esetleg nem a megfelelő szavakba fogjátok önteni a mondandót végül, úgy éreztétek a válasz nem a megfelelő lenne, mivel nagy szavakkal kéne megfogalmazódnia, nagyon jelentőségteljes formában. Ige, közületek mindenki, egytől-egyig vállalta a kockázatát annak, hogy túl lép ezen a határon. Micsoda öröm volt látni, hogy az emberek ismét éreznek.

Azt tanultátok, hogy logikusnak kell legyetek, hogy bizonyos előírásoknak megfelelően kell gondolkodjatok. Eközben az energiátok szerfelett szűk korlátok közé szorult be. De most azt tanuljátok, hogy ismét hogyan ÉREZZETEK.... ez elsőre cseppet ijesztő lehet persze.

Igen, valóban, amikor kinyíltok a bennetek lévő Szellem előtt, akkor az nagyon régi emlékeket elevenít fel bennetek. Olyan emlékeket, melyek jóval, de jóval régebbiek annál, hogy idejöttetek volna a Földre, amikor oly hatalmasak voltatok, oly expresszívek, amikor nagyszerű dolgokat teremtettetek, ugyanakkor romboló és szörnyűséges dolgokat is. Bezártátok magatokat. Amint kinyíltok és ismét tanultok érezni, az egy kicsit zavarba ejtő és talán félelmetes is elsőként.

Azok, akik keresztül mentek ennek a megtapasztalásán a Csatornázási Tanfolyam során, ez egy nagyon nagy lépést jelent. Megengedtétek magatoknak, hogy érezzetek. Mint mondottuk, ez nem csatornázásról szólt. Nem a csatornázásról. Az csak a mellékes. Bocsi, Kauldre (Geoffrey Hoppe)! (a közönség felnevet)

Ez arról szól, hogy megengeditek magatoknak ismét, hogy ismét ÉREZZETEK. S midőn megengeditek magatoknak, hogy érezzetek, az tárja ki az ajtót az isteniségetekhez és az Isten-énetekhez való kapcsolódás előtt. Amikor megengeditek magatoknak, hogy érezzetek, akkor bármivel képesek lesztek kapcsolatba kerülni. Ennek vibrációja van. Egy különleges energetikai azonosító mintázata. És, ti kapcsolódhattok ehhez.

Amikor megengeditek magatoknak, hogy érezzetek, meg- és lehallgathatjátok egy fa energiáját. Valószínűleg, annak a fának semmi olyasmije sem lesz, amit szavakba öntve megosztható lenne, vagy bármi alapvető bölcsessége sem. Csak annyit kérhet, hogy érezzétek az ő energiáját. A fa pedig a tiéteket. Kapcsolódhattok ahhoz a fához. Mondhatjátok azt is, hogy csatornáztok. A fa és köztetek alakul ki egy csatorna.

Amikor kapcsolódni tanultok, amikor kinyíltok az érzések előtt, akkor kapcsolódhattok egy másik emberhez. Amikor beálltok a kerítés mögé, különösen, amikor kiléptek a drámából, ítélkezés nélkül, mégis nagy együttérzéssel viseltek minden iránt, nagyon sok mindent megérezhettek a többi emberről. Ó, ó, és az érzések, amik előtt kinyíltok! Hallhattok, érezhettek, érzékelhettek egész történeteket. Képesek lesztek érezni az utazásuk egész történetét, azóta, amióta csak elhagyták az Otthont a jelen pillanatig.

Amikor pedig valóban kinyíltok az érzéseitek előtt, akkor érezhettek bennünket, ezeket a nem-fizikai entitásokat, az angyalokat, arkangyalokat, a legnagyobb legnagyobbikát. Érezhettek bennünket és kommunikálhattok vélünk. Mi nem szükségszerűen szavakban fogunk válaszolni, mint ahogyan most tesszük. Mi az érzéseken keresztül szólunk hozzátok.

Nékünk itt nincsenek olyan beszélt nyelveink, mint néktek a Földön. Vibrációkból, érzésekből, energiából áll a mi egymás közti kommunikációnk, ó, ezek pedig sokkal teljesebbek, mint a szavak. Nem szeretünk szavakban szólni hozzátok, mivel ezek oly behatároltak. Kauldrének is némi időbe került, mire azokat az érzéseket és gondolatokat, melyek tőlünk jöttek, át tudta önteni olyan szavakba, melyeket mások is gond nélkül meg tudnak érteni.

Azok az emberek, akik jelentkeztek a Csatornázó Tanfolyamra a múlt hétvégén, ugyanezt a dolgot tapasztalták meg - miképpen érzékeljék az érzések óceánját és miképpen tereljék ezt egy kis folyócskába. Ezt teszi a ti emberi nyelvetek is - ennyire korlátozott. De nagyon nagy öröm volt látni, hogy az emberek ismét éreznek.

Az iskoláitok, a családjaitok és a munkahelyeitek azt tanítják néktek, hogy ne érezzetek. A gyermekeitek azt tanulják, hogy ne érezzenek. Azt tanulják, hogy az úgy nevezett elmét, az agyat használják. Azt tanulják, hogy erre koncentráljanak. Még nem tanulnak érezni.

Drága barátaim, öreg barátaim, akkora öröm volt ez. Arra bátorítjuk a tanítók ezen csoportját, hogy továbbra is tartsanak efféle tanfolyamokat. Egy napon biztosan, akár ebben a létidőben is, emberek milliói és milliói és milliói lesznek, akik megint megtanulják, miképpen érezzenek ismét, akiket arra bátorítottunk, hogy érezzenek.

Beszéltek elképzelésekről, kreativitásról és szenvedélyről. Ezek mind ott vannak az érzésekben. Csodálkoztok azon, miért nem éreztek néha szenvedélyt az életetekben. Mert nem éreztek többé. A szenvedélyt az agyban akarjátok kiélni. Az pedig így nem működik. Az agyatok szenvedélymentes.

Te, angyal, és te, Isten, teli vagy szenvedéllyel. Ez az érzéseiden keresztül jön meg. Ha tudni akarod, hol van a szenvedély, abban a dologban rejlik, amit ti érzéseknek neveztek. Ott van ez, holott ti ezt az agyatokban próbáljátok felfedezni.

Minő öröm ebbe az iskolába járni!

(szünet)

Drága barátaim, beszéljünk csak egy kicsit arról a dologról, amit Kauldre nem régiben jelentett be, a Shaumbra Egyetemről. Nagyon sokszor jött hozzánk avval. ,,Tóbiás, Tóbiás, mit kéne tennem?'' Nem számít'' feleltük néki. ,,Nem számít. Te nem tehetsz semmit. Vagy megtehetsz mindent.''

,,Tóbiás, hogy' kéne annak kinéznie?'' Erre mi: ,,Nem törődünk avval.'' (a hallgatók felnevetnek) ,,Rajtatok áll, meg a Shaumbrán, hogy döntsetek. Találj valakit Kauldre, aki formát tud adni ennek a festménynek. Találj valakit, aki csatornázni tud a Shaumbrának, aki a vászonra tudja ezt közvetíteni.''

Tóbiás, Tóbiás,'' mondja Kauldre, ,,Ez túlságosan nagyszabású?'' Mire mi: Túlságosan az!'' (a közönség nevet) ,,Túl nagyszerű ez ahhoz, ahogyan most gondolkozol. Változtasd meg a gondolkodásmódod, az érzéseid és nyílj meg. Miért korlátozod magad, Kauldre?''

Ó, és nem csak Kauldrét piszkáljuk evvel. Mindenkit piszkálunk közületek. (többen is felnevetnek) Hallottatok bennünket!

Kauldre pedig ezt mondja: ,,Hogyan végezzük el ezt a munkát? Mi lesz a logisztikája?'' Mi erre ezt válaszoljuk: ,,Kauldre, ez az oka annak, hogy TE mentél a Földre embernek lenni.'' (a hallgatók nevetnek megint) ,,Ez egy humán angyal utazása. Ezért is a te dolgod ezt kitalálni.''

És, végső kétségbeesésében ezt mondotta: ,,De Tóbiás, mit érzel erről?'' Én meg azt mondtam erről néki: ,,Úgy érezzük, ez az Új Energia. Úgy érezzük ez a helyes. Ha úgy döntötök, hogy nem ezt választjátok, megértjük. Ha a Shaumbra világszerte úgy dönt, hogy nem vesz ebben részt, megértjük, hogy ez is így van jól. Megértendő, hogy ha ti nem teszitek ezt meg, akkor egy másik csoport majd meg fogja tenni.'' (többen is nevetnek)

Most megosztunk valamit mindnyájatokkal. Hogy is kéne mondjam - vihorásztunk ezen. Vártunk már erre. Nem osztottuk ezt meg Kauldréval vagy bárki mással sem. De most megosztjuk ezt mindegyikőtökkel.

Az a hely, amit Shaumbra Egyetemnek hívtok, amit a festményen láttok, már létezik is. Nem ezen a bolygón létezik. Egy másik helyen, egy másik dimenzióban létezik. Közösen építettétek meg. Ez a fátyol felénk eső oldalán létezik.

Ez az elmúlt, nagyjából tizenkét év alatt épült meg. Ezen dolgoztatok. Ti állítottátok fel ehhez az energiákat. Ti helyeztétek el az összes ehhez kellő kereteteket,, töltöttétek fel az ehhez szükséges energiákkal. Ahányszor csak átestetek a mennybemenetelei folyamatotok nehéz, kihívásokkal teli tapasztalatain, akkor ti töltöttétek fel avval az energiával a Shaumbra Egyetemet.

Már létezik is ez egy másik helyen, egy másik dimenzióban. Már létezik is, és ez most olvad bele abba a helybe, amit az Új Földnek neveznek. Látjátok, az Új Föld a könyvtára és az egyeteme az Új Energiának. Az Új Föld a könyvtára, egyeteme és a kutató központja az Istenember számára.

Szóval, látjátok, ez a koncepció, amit ti magnak neveztek, már szárba is kezd szökkenni. Ezt egészen mostanáig nem akartuk megosztani Kauldréval, vagy bárkivel is közületetek egészen mostanáig. Azt akartuk, hogy hozzátok meg a döntéseiteket.

Választhatjátok azt, hogy a Shaumbra Egyetem energiáit idehozzátok a Földre, könnyű lesz megtenni. Már létezik is ez. Úgy fogjátok találni, hogy ez folyamatban van. Meg fogjátok látni, hogy lesznek már olyanok, akik támogatják ezt kellő bőséggel, a tehetség bőségével, pénzzel, szeretettel, együttérzéssel, tudással, bölcsességgel és minden egyéb dologgal. Elő fognak ők lépni. De, ők ehhez rátok fognak várni. Vártak rád... igen, Kauldre... rátok, Shaumbra... hogy elég merészek és bátrak legyetek ehhez.

Beszéljünk csak egy picit most arról, hogy ezen dolgok közül pár hogyan is működik. A metafizikusok rengeteget beszélnek arról, hogy párhuzamos univerzumok és valóságok léteznek. Nem sokat beszéltünk eddig erről, mert azt akartuk, hogy most az életetek ,,jelen'' pillanatára összpontosítsatok. De valóban, vannak más valóságok, ezek pedig ott vannak mindenütt körülöttetek. Ott vannak az univerzumban.

Látjátok az univerzumot. Kinéztek oda, és a szemeitek által biztosított dimenziókon keresztül látjátok azt. Csillagokat láttok, amelyek bizonyos pontokon helyezkednek el. Amit nem láttok, azok az összes rétegek és többszörös-dimenziók, melyek léteznek. Ti az emberi szem korlátozott képességén keresztül szemlélitek ezt. Ha azt gondoltátok volna, hogy az univerzum nagy, az emberi szemmel szemlélve, akkor gondolhatjátok, hogy mekkora egy angyal szemében!

Amikor érzitek, hogy mi van odakint, fel fogjátok ismerni, hogy a fizikai univerzumotok egészen üres. De, az összes univerzum, a rétegeiben, amelyek benne és körülötte léteznek majdnem teli van. Ott kinn, ezekben a multi-dimenzionális állapotokban nagyon sok emberi tapasztalás és utazás folyik.

Például, Camelot és Artúr király legendája, amiben oly sokan hisztek, nem éppen a Földön történt meg, sajnáljuk, hogy ezt kell mondjuk. Ez más dimenziókban történt meg. Ez ahhoz az energiákhoz kapcsolódik, amelyek azt helyet veszik körül, amit ti Arcturusként ismertek. Abban a valóságban, azokban a dimenziókban. nem humán fizikai formákban, de az egész valósága, a koncepciója, a mögöttes energiái ott lettek előadva. Ott volt ez az Artúr király, ez a Guenevere és Merlin, meg az összes többi karakter. Drága barátaim, ez annyira fontos volt, annyira szimbolikus a változások idején.

Ti voltatok annak a darabnak színészei. Amikor nem szerepeltetek, akkor a színfalak mögül segítettetek. Máskor pedig kinn ültetek a közönség soraiban, néztétek Artúr király legendáját, hogy miképpen bontakozik ki Camelot története. És ez ott történt. Így történt.

Ez egy olyan forgatókönyv volt, ami nem lett előre megírva. Nem tudtuk, és ti sem ismertétek a történet végét. Bizonyos értelemben, mondhatjátok azt is, hogy Artúr király története ezekben másik dimenziókban folytatódik tovább. A történet nem ér véget soha. Folytatódik. Időről időre visszajártok oda, újra bekapcsolódni ebbe. Nagyon sok mindent ebből a darabból általatok került ide a Földre, mivel közötök volt ehhez a történethez.

Igen, nagyon sok Artúr király van köztetek, nagyon sok Guenevere, rengeteg Merlin, az összes figura itt van abból a darabból. Néha így szóltok: ,,Ó, Tóbiás, úgy gondolom, én voltam Artúr király egy régi életemben. De hogyan lehetséges ez? Tegnap találkoztam valakivel, aki ugyanezt gondolta, meg az előtte lévő napon is egy másvalakivel.'' (a közönség felnevet)

Csóváljátok a fejeteket és ezt mondjátok: ,,Hogyan lehetünk ennyien? Tényleg, meg vagyok kergülve. Csakugyan, mindez csak egy megkergült elme szüleménye, ami meg akarja tagadni a mindennapos életvitelét.''

Nem, drága barátaim, ez nem így van. Ti voltatok... ti voltatok Artúr király. Egyszer csak színpadra léptetek, asszimiláltátok ezt az energiát és játszottatok abban a szerepben egy darabig. Azután más valaki jött tovább játszani a szerepet és utána megint másvalaki. Azután felcseréltétek a szerepeket. Különféle szerepeket játszottatok ebben a dinamikus drámában.

Aztán, amikor a Földre jöttetek, annyira éreztétek a kötődést ehhez a történethez, a kötődést ahhoz a vidékhez, ahol ez történt. Ez történt. Részei és darabkái itt történtek a Földön. Részek és darabkák itt történtek, az összes többi pedig kozmikus síkokon.

Ez igaz nagyon sok minden másra is, ami a multi-dimenzionális szinteken folyik. Ó, meglehetősen nagy sürgés és forgás van arrafelé. Csodálkoztok azon, hogy amikor egy számotokra kedves személy kilép az emberi testből, visszajön ide a mi oldalunkra, miért hallotok róluk még egy darabig, azután pedig egyáltalán nem hallotok róluk semmit sem. Drága barátaim, annyi minden történik itt a mi oldalunkon. Hogyan is mondanátok - bármelyik éjszakán, amikor itt vagytok a mi oldalunkon, beállhattok játszani, nagyon sokfajta játékba, ahol nagyon sok dolog kerül eljátszásra. Iskolákba mehettek. Otthagyhatjátok saját magatokat is... annyi minden történik itt.

Azért hoztuk ezt elő, mert megerősítenénk azt a pontunkat, amit láthatok ezen a festményen, amit ti Shaumbra Egyetemnek hívtok. Ez már fel is épült. Ennek az energiáit hozzátok be a ti humán valóságotokba. Fölépíthetitek ezt ugyanígy itt a Földön is. Építsétek fel nagyon sok helyre. Ne csak egyetlen helyen hozzátok ezt létre. Építsetek Shaumbra Egyetemeket mindenütt a világon.

Amint azt mondottuk is néktek nagyon-nagyon sokszor, nagyon nagy szükség van tanítókra, nagy szükség olyan energetikai helyekre, ahol a többiek tanulhatnak, tanulhatnak az utazásotokból. Tanulhatnak tőletek. Járhatnak az osztályaitokba, olvashatják a könyveiteket. Ahol elfogadhatjátok tőletek a terápiátokat is, amivel rájöhetnek, hogyan nyílhatnak meg az érzések előtt, miképpen lehetnek ismét kreatívak.

Ez az a hely, ahová a gyerekek fognak eljönni. Másféleképpen fognak tőletek tanulni már. Azt fogják tőletek tanulni, hogy használják csak az összes számukra hozzáférhető erőforrásukat, nem csak az elméjüket, ne csak a matekot, tudományt, komputereket, hanem tanulják meg azt is, hogyan érezzenek ismét.

Lesznek köztük mindenféle fajta gyerekek, akikről csak beszéltünk eddig - indigók, clearek, kristályok, meg csak a Jóisten tudja még mifélék. De, azok a nebulók, akik kijönnek a Shaumbra Egyetemről, olyan gyerekek, akik isteniek és teli vannak kreativitással. Ez az Új Energia.

St. Germain és én nagyon jól mulattunk együtt azóta, hogy ő visszatért ide. Ő egy régi barát, mindkettőnkre jellemző, hogy rendelkezünk a múltunkban emberi tapasztalásokkal. Szóval, a közelmúltunk során ő meg én ,,elkaptuk egymást,'' újra egyesültünk, volt néhány nagy közös nevetésünk, meséltük az emberi történeteinket. Úgy gondolom, hogy a történeteink közül néhány - mindig megpróbáljuk ezekkel lepipálni a másikat - nagyszerű fikciók lennének.

Az egyik dolog, azok közül, amiket közösen művelünk, az annak a nagy mennyiségű ,,a-mailnek,'' ,,angyal-mailnek,'' ahogy tréfásan nevezzük ezeket, az átrágása, átnézése, amelyeket később tőletek kapunk. (a közönség felnevet) Annyi kérdést kapunk tőletek, hogy teljesen elborít bennünket ez az üzenet halmaz. Mindegyiket meghallottuk. Mindegyiket meghallgattuk. Mielőtt megkezdődne a Shoud, ezen kérdésék közül néhányról szeretnénk most beszélgetni is.

St. Germain már kommentál is... ,,Az emberek tudják feltenni a legfogósabb/leghülyébb/legostobább/legsötétebb kérdéseket.'' Így hívjuk mi ezt, a ti televíziós műsorotok mintájára - az emberek teszik fel a legcikibb kérdéseket. (a hasonló című tévéshow-ra utal - a ford.) (a közönség felnevet)

Ti kérdezitek a legegyszerűbb kérdéseket és a leglényegretörőbbeket is. Szóval beszéljünk ezek közül néhányról most.

,,Van-e Isten?'' Ez az, amit újra és újra megkérdeztek tőlünk. A válasz pedig: ,,nem'' ... és ,,igen.'' A tradicionális emberi elgondolás szerinti Isten nem létezik. Az emberek úgy tanulták, hogy Isten egy nagyhatalmú, férfi karakter, valahol a mennyekben. Még ti is, Shaumbra, ti tudjátok a legjobban, még mindig ott van ez az idea beleégetve az elmétekbe. Még mindig úgy gondoljátok, hogy ez a jókora fickó ott van fenn. Még mindig megpróbáltok hozzákapcsolódni ehhez az energiához.

Ezen kikötéseknek megfelelő Isten nem létezik. Nincs olyan Teremtő, aki bármilyen ítélkezést is végrehajthatna rajtatok. Efféle Isten nincsen.

Igen, van Isten, az az Isten, aki ott van bennetek, aki mindig is ott volt. Ott van az Isten-forrás, az Otthon, ami megszült benneteket. Ott volt a Király és a Királynő energiája, akik annyira szerették egymást. Amikor ők egymás szemébe pillantottak, amikor a szeretetük összekapcsolódott... az szült meg benneteket... még egy új energiát... a Felfedező energiát... azt az energiát, ami a Szellem energiáját teljesen új helyekre viszi el... új dimenziókba juttatja el... olyan helyekre, ahol ez azelőtt még sohasem létezett.

Van olyan Isten, könyörület, valamint egység, amely örökké szeretett téged. Vannak olyan anya/atya energiák, amelyekről beszéltek. De, látjátok, úgy gondoljátok, hogy Isten külön van válva. Úgy gondoljátok, hogy Isten elfeledkezett közben rólatok. Úgy gondoljátok, hogy rossz irányba mentetek annak idején az utatokon. És, most azon kell dolgozzatok, hogy megleljétek a Hazafelé vezető utat. Ilyen értelemben véve nincsen Isten.

Olyan értelemben van Isten, ami itt ül most, meg ami mindenfelé körbe vesz benneteket, s aki az univerzum multi-dimenzionális rétegeiben létezik. Van olyan Isten, aki ott ül a Királyságban, hiányol benneteket, oly nagyon hiányoztok néki. Van olyan Isten, aki eljön hozzátok, hozzátok, akik kiterjesztitek az Otthon energiáját, és Isten eljön hozzátok. Szóval, amikor felteszitek nékünk a kérdést, és ezt a vicces választ kapjátok, hogy ,,igen és nem,'' annak ez az oka.

Oly sokan kérdezik közületek azt is: ,,Ki a legnagyobb angyal? Tudjuk jól, hogy a ti oldalatokon létezik egy hierarchia. Kicsoda a legnagyobb angyal? És, kedves Tóbiás, csak úgy mellékesen kérdve persze, hol van ebben a Te helyed?'' (a hallgatók felnevetnek) A ranglétra legtetején létezel, avagy csak egy középszintű angyal vagy?''

Drága barátaim, azok az emberek, akik megalkotják ezeket az angyali hierarchia-táblázatokat. Mi ezeket igen-igen viccesnek tartjuk. Teli vagytok ezekkel hierarchikus Rendekkel. Vannak ezek az angyali családfáitok, részletesen lebontva ágak szerint, mindenféle angyalokra, amelyben minden angyalnak meg van a maga egyéni helye. Nekünk meg szerfelett mulatnunk kell ezen.

Aztán lenn, az alján a ti nagyléptékű angyali táblázataitoknak, ott legalul... néha megemlítitek az embert is. Amennyiben tényleg meg akarjátok tudni, hogy kik a legnagyobb angyalok, állítsátok csak fejre ezeket a listákat. Fordítsátok meg. Ti vagytok annak a listának a tetején! Ti vagytok a Főnökök! Mi a ti támogatásotokra vagyunk itt. Amint már mondottuk is, mi követjük a ti lábnyomaitokat.

Erre válaszolhatjátok most, de Kauldre... azt mondja: ,,Akarjátok, hogy ez a hely, ez a Shaumbra Egyetem, megszülessen, felépüljön, kialakuljon?'' Mindnyájan itt buzgón bólogatunk erre: ,,Igen,'' mivel mi követjük a ti lábnyomaitokat, ide jövünk a Földre, végig megyünk a saját Mennybemeneteli folyamatunkon, szeretnénk, ha lenne eközben egy olyan hely, mint ez az egyetem. (a hallgatók felnevetnek) Szeretnénk, ha meglenne az összes információ és energia, amin ti mentetek keresztül. Azt szeretnénk, ha TI lennétek a tanítók ott.

Szóval, igen, tényleg, ti vagytok a legnagyobb angyalok. Ezért is vagyunk itt, hogy támogassunk benneteket. Ezenkívül nincs más hierarchia.

Létezik egy olyan valami, amit az Ark Rendjének hívnak, az Arkangyalok Rendjének, amit az összes energia, az összes angyal egyesített konszenzusaként, közös megegyezéseként jött létre, amit ti sötétségnek és fénynek tekintenétek. Ők mindnyájan hozták létre a az Ark Rendjét, hogy a megértés következő szintje elérhetővé váljon. Látjátok, amikor az Univerzum elért egy holtpontra, nagyon, nagyon régen, az összes energia lelassult, és mozdulatlanná kezdett válni. Megoldást kellett találjunk, mert senkinek és semminek sem volt érdeke, hogy az energiák csapdába szoruljanak.

Szóval, mi, mindnyájan, a jó fiúk és a rossz fiúk, megalapítottuk ezt az Ark Rendjének nevezett dolgot. Archetipikus energiák rejlenek ebben. Gábriel, Ráfáel, Amáel és az összes többiek energiája ott van az Ark Rendjében.

De, ők nem szinguláris arkangyali lények. Ők energiákat reprezentálnak. Igen, néha megláthatjátok, megérezhetitek Ráfáel energiáit. De ő nem ,,egyszemélyes'' angyal. Ez egy egyesített energia. Egy rész belőled is. Egy rész belőled is.

Szóval, elég gyakran halljuk tőletek: ,,Ki a legnagyobb az angyalok között? Ki van legfelül?'' Metatron energiája, mint az sokan tudjátok közületek, ott ül a Szellem jobbján. De, mint azt is tudjátok, Metatron ti vagytok. Metatron a ti hangotok a Szellemben. Metatron tekinthető vagy szinguláris energiának, vagy mint sokrétegű, multi-dimenzionális energiának is.

Hol helyezkedem el én, Tóbiás mindebben? Ez egy vicces dolog. Drága, barátaim, egy olyan bizonyos elismerő kitüntetést viselek itt, amit a többi angyal és entitás nem mondhat magáénak. Szóval, ezért időről időre kapok is némi extra szolgálni valót is. Az a tény, hogy voltam már ember, az valahol azt is jelenti, hogy bizonyos megbecsültség és elismerés jár nekem. No, igen, és jó néhány angyal egész messziről is el szokott hozzám zarándokolni, hogy megnézhessen magának, hogy hallhasson tőlem a történeteimből.

Teljesen odáig vannak attól, ha egy angyal keresztül megy az emberi létezés folyamatán. Vagyis, amikor visszajöttök ide, nagyon nagy tisztelet fogad benneteket, rengeteg angyal, aki körétek gyűlnek, igen, mondhatjuk úgy, mindannyian az energetikai autogramotokat szeretnék megkapni, hallani akarják a földi történeteiteket.

A másik oly sokszor feltett kérdésetek: ,,Miért van háború? Miért van háború a Földön?'' Ez egy érdekes kérdés. Drága barátaink, elmondjuk néktek azt, hogy az emberek a konfliktusok megoldásának egyfajta módjaként alkalmazzák a háborúkat.

Már elég régen elmondtuk néktek, hogy az összes földi tapasztalásotok, bizonyos értelemben véve, azon régi tapasztalásaitoknak újbóli beiktatása, melyeket még jóval azelőtt szereztetek, hogy emberi formát vettetek volna fel. Újból törvényesítitek azokat a tapasztalataitokat, amiket az univerzum nagyon távoli helyein szereztetek meg még anno. Idejöttök a Földre, és eljátszátok ugyanezt egy nagyon lelassult energiában, olyan energiában, ahol lehetővé válik, hogy tudatos döntéseket hozzatok arról, hogy mi legyen a következő tettetek.

Lehet, hogy egy olyan tapasztalásotok van, amit még a Földre jöveteletek előtt szereztetek meg még, kinn valahol az univerzumban, egy jókora csata során egy másik lénnyel, ahol mindketten meg akartátok szerezni a másik energiáját. Na, idejöttök a Földre, nagyobb megértést akarván, hogy miért is történt ez az egész. Újra akarjátok ezt tapasztalni, de már új módon, ahol érzéseitek lehetnek erről.

Szóval belefutsz ebbe az entitásba ezen létidőd során. Most mindketten emberi formát viseltek. A múltból hozott egyezség szerint összejöttök. Ez nem karma. Ez egy döntés. Döntés valaminek az újra tapasztalásáról, ami nagyon régen történt.

Szóval, összeházasodtok azzal a személlyel. (a közönség nagyot nevet, ami csak fokozódik, ahogyan Linda és Geoff egymásra néz eközben) És ekkor megtapasztaljátok véle, hogy mi is a szerelem, mi az a szeretet, ami megosztható így. Ó, időről időre vannak persze nézeteltéréseitek. De, most már új módon tapasztaljátok meg a nézeteltérések kezelésének lehetségességeit, egy új módját az eltérő energiák kezelésének. Most megtapasztaljátok vélük, hogy milyen az, amikor totálisan szerelmes leszel valakibe.

Látjátok, azon a tapasztalataitok alapján, amikor még nem voltatok emberek, sosem gondoltátok volna, hogy ennyire kinyílhattok, összeolvaszthatjátok valakivel az energiáitokat. Féltetek volna attól, hogy esetleg elemészt benneteket az a másik.

De, a Földön, mint ember, kinyílhattok, szerelembe eshettek egymással. Megtanulhatjátok, miként oldhatjátok meg ezt a problémát. Látjátok, drága barátaim, amit itt a Földön véghezvisztek, az elősegíti a magasabb megértését annak, hogy mit tapasztaltatok annak idején a múltban.

,,Miért van háború?'' kérdezitek. Vannak még csoportok... vannak még egyének, akik még mindig próbálják ezt megérteni. Szóval, ők csatáznak egymással. Ki fogják találni, épp úgy, ahogy ti is kitaláltátok, hogy a háború nem vezet sehová sem. Egyik fél sem válhat dominánssá, illetve nem igázhatja le a másik felet.

Láttátok ezt már a földi történelmetek során elégszer. Láttátok ezt már, amikor egyik ország leigázta a másikat. De csak teljen el pár száz év, és már minden meg is változik. Adj csak pár száz évet, esetleg annyit se, és minden a viszályára fordul ennyi idő alatt. Egy energia sosem uralkodhat egy másik felett. Egy angyal sosem birtokolhat egy másik angyalt.

Ők régi tapasztalatokat élnek meg újra. Ezért is mondottuk azt: ,,Engedd meg nékik, hogy keresztül mehessenek ezen.'' Ki fognak ebbe fáradni. Bele fognak fáradni, hogy teljesen kiégetik magukat evvel, kiégetik az országukat, az építményeiket. Ki fognak fáradni az összes ehhez kapcsolódó negatív energiától.

Akkor, kedves barátaim, akkor jön el a ti munkátok ideje, akkor kezdhettek ennek. Valahogy, valahol, meg fogják találni az útjukat hozzátok. Meg fogják találni a hozzátok vezető útjukat, ezt fogják mondani: ,,A háború nem bizonyít semmit sem. Merre tovább innentől?'' Bele fognak fáradni a dominánssá válás próbálkozásába, abba, hogy leigázzák egymást. Bele fognak fáradni abba, hogy próbálják megmutatni, milyen nagyok és hatalmasak is ők. Bele fognak fáradni a terrorcselekményekbe, amikor érzik, hogy a hangjukat nem hallja meg senki sem.

Ezért vannak hát háborúk. Ezért is kértük tőletek azt, hogy tiszteljétek ezt, de ugyanakkor értésétek is meg, hogy bele fognak ebbe fáradni.

Drága Tóbiás, kedves St. Germain, mondjátok, ,,Miért érzem magam most kelepcében? Miért van az, hogy olvasom a közvetítéseket, nagyon sok mindenféle mást is, nagyszámú tanfolyamot végeztem, s még mindig csapdába esetnek érzem magam? Még mindig nem vagyok képes létrehozni a kapcsolatot a saját isteniségemmel.''

És, mi azt mondjuk néktek, drága barátaim, hogy: ,,Nagyon elszántan akarjátok ezt az agyatokkal. Elfeledtétek, miként érezzetek. Kelepcébe kerültetek, mert nem engeditek meg magatoknak, hogy érezzetek. Annyira elfoglaltak vagytok avval, hogy megpróbáltok ki- és megtalálni dolgokat, hogy közben elfeledkeztetek arról, hogyan érezzetek.''

Szóval, mi ezt mondjuk néktek: ,,Megtorpantatok, mivel nem nyitottátok ki a szíveiteket.'' Abban a pár kivételes esetben, amikor megpróbáltátok ezt... kitárni a szíveteket... akkor megijedtetek. Nem tudtátok mit tegyetek. Összecsuklottatok a túláradó érzelmek, érzések és víziók alatt. Ezért érzitek, hogy kelepcébe kerültetek. Nyissátok ki az ajtót. Engedjétek meg azoknak az érzéseknek, hogy előjöhessenek. Engedjétek meg magatoknak, hogy ismét érezzetek.

Ugyanezen a vonalon továbbmenve, kérdezitek: ,,Miért nem érzek semmi szenvedélyt sem?'' Minő ellentmondás a szavakban... egyáltalán nem éreztek semmit sem, akkor miért éreznétek szenvedélyt? (a hallgatóság felnevet) Amikor lehetővé teszed a saját magad számára, hogy lényed legmélyebb szintjein is érezz, akkor érezni fogod a szenvedélyed.

Megpróbáltok szenvedélyt kreálni az elmétekben. Az úgy nem működik. Megpróbáljátok legyártani a szenvedélyt, megrajzolni a műszaki rajzát. Megpróbáltok a szenvedély építészei és kivitelezői lenni. Soha sem fogjátok így megtalálni.

A szenvedély, a Rózsa Gyümölcse, mindig is ott volt bennetek. Most is ott van. Amikor éreztek, akkor ez hozzáférhető, amikor kinyíltok, amikor megengeditek magatoknak, hogy elvessétek a régi utakat, amikor kimásztok a régi elméből, amikor bejuttok a szívetekbe, drága barátaim.

Kedves Tóbiás, írjátok, ,,Mit gondolsz a Bíbor Kör fórumáról?'' (a közönség felnevet) Ó, drága barátaim, ez a három legnépszerűbb kérdés, azok közül, amiket kapunk. Néha nevetnünk kell, hogy az összes feltehető kérdések közül azt kérdezitek, hogy mi van a fórumotokkal és az Internet rendszeretekkel. Hátradőlünk ültünkben és kuncognunk kell.

Micsoda pompás hely az kifejezni a dualitást! Látjátok, annyit tanultok, de még mindig meg van az összes konfliktusotok. Ezek mind kibuknak a ti (webszájtotok) fórumában. Volt néhány nagyon bölcs és csodálatos eszmétek megosztva a közösséggel azon a fórumon. De, ugyanakkor, egy kis konfliktus is fellelhető ugyanott. Akkora nyomás van, drága barátaim, rajtatok most. Ti - hogyan is mondjam - ott robbantok ki.

Sokotoktól halljuk, hogy tudni akarjátok miképpen érzünk, miképpen érzünk a moderátor státusszal kapcsolatban. (a hallgatók felnevetnek) Halljuk amint azt mondjátok: ,,De Tóbiás, azt mondtad nékünk, hogy nem kellenének a szabályok. Akkor miért vannak hát szabályok abban a fórumban? Tóbiás szólj Kauldrének. Szólj azoknak az átok moderátoroknak.'' (többen is nevetnek) (az ominózus fórum a http://www.crimsoncircle.com/bb/ webcímen érhető el... - a ford.)

Drága barátaim, nem nekünk kell. Nem nekünk. Rátok hagytuk ezt, hogy a tiétek legyen. De, emlékeztetünk rá benneteket... és Kauldrét, mert most épp kuncog. Emlékeztetünk benneteket arra, hogy a szabályok amikről beszéltünk néktek - itt az ideje megszabadulni a szabályoktól - akkor HOZZÁTOK szóltunk, saját MAGATOKRÓL volt szó, a saját szabályaitokról, amiket magatoknak hoztatok. Mégis, az összes energiátokat a külső szabályokra összpontosítanátok, a többi szabályra.

Drága barátaim, mindig is lesznek szabályok. Még a mi oldalunkon is, vannak bizonyos paraméterek, vagy megegyezések amik meghatározzák, hogy bizonyos dolgok hogyan legyenek. Mi ezeket nem szabályoknak, vagy törvényeknek nevezzük.

Amióta csak a Földön vagytok, mindig lesznek megegyezéseitek vagy szabályaitok. Amikor meglátsz egy stoptáblát, az azt jelenti, hogy meg kell állni. Ha keresztül szaladsz rajta, és balesetet szenvedsz nekiütközve egy fának, ne mond azt a rendőrötöknek, hogy Tóbiás azt mondta néked, hogy nem kellenének a szabályok, ezért hát, figyelmen kívül hagytad a stoptáblát. Nem, drága barátaim, a szabályok, amikről beszéltünk, azok voltak, amelyeket ti kreáltatok saját magatok számára.

Most, elvetitek-e a szabályaitokat... állítotok-e az energiáitokon... az igazi együttérzés terében maradtok-e és dráma mentesek maradtok bármilyen energetikai környezetbe jutva... legyen szó egy fórumról az Interneten... legyen az autóvezetés az úton, követve bizonyos közlekedési szabályokra vonatkozó egyezményeket... legyen az ragaszkodás bizonyos paraméterekhez és megegyezésekhez a munkahelyeteken?

Ismerünk benneteket, Shaumbra. Ti vagytok a rendszerpukkasztók. Egyáltalán semmilyen szabályt sem szerettek. De az igaz kérdés ez: ,,Félre tudod-e tenni a saját szabályaidat úgy, hogy bármilyen környezetben, helyen tudj áramlani a többiekkel? El tudsz-e menni bárhová... legyen az egy étterem vagy egy színház... legyen az egy hivatalos ügyfélfogadó vagy egy otthon... és érted, hogy miért hoztak azok az egyének, akik részeit képezik az ott lévő energiának, bizonyos megegyezéseket... de eközben mégis megmaradsz a saját isteni teredben?

Biztosan, biztosan, Shaumbra, a megvilágosodottságotok, a jelenlétetek bármilyen energiában segíteni fog azt a következő szintre eljuttatni. Biztosan, kifejezetten evvel a dologgal, amit ti a fórumotoknak hívtok, biztos ott lehettek és emelhetitek úgy a vibrációját, hogy ne legyenek paraméterek ott.

Sem ilyen, sem olyan véleményünk nincsen erről. De, örömünket leljük abban, hogy figyeljük, amint játszotok a dualitásban, amint figyelhetjük hogyan csavarjátok ki a szavaimat azon a helyen. Ó, igen! (a hallgatók felnevetnek)

Drága barátaink, a másik nagyon gyakori kérdés, amit kapunk, az következő: ,,Miért vagyok itt? Mit csinálok a Földön?'' Ez egy jó kérdés. Jó kérdés, mert bizonyos értelemben, erre a válasz a semmit és a mindent. Amennyiben most elhagynátok a Földet, szívélyes fogadtatásban részesülnétek itt. Ha most visszajönnétek ide, ó, minő újraegyesülésünk lenne!

Mit csináltok a Földön? Új felismerésekre és új bölcsességre tesztek szert, segítitek ehhez a Szellemet. Olyan régen elhagytátok az Otthont - de nem is olyan régen - a Szellem miatt alanyi jogú teremtőkké váltatok, hogy kiterjesszétek a Szellem szeretetét. Ezért vagytok itt a Földön. Ilyen egyszerű. Itt vagytok, élve és tapasztalva a pillanatot, teremtve a pillanatot a Minden Létező számára.

És, végül, drága barátaim, kérdeztek bennünket, ,,Mi a szeretet? Mi a szeretet?'' Ah, ez egyszerű. A szeretet mindennek az elfogadása. Amikor azt mondjuk néktek, hogy a Szellem előfeltételek nélkül szeret benneteket, az azt jelenti, hogy a Szellem mindenestül szeret benneteket, elfogadva mindazt, akik vagytok, mindazt, amik csak valaha is voltatok. A szeretet az összes dolgok elfogadása. Ilyen egyszerű.

A szeretet szenvedély. A szenvedély elfogadás. A szenvedély az a bölcsesség és megértés, hogy minden megfelelő, nem számít az, hogy minek látszik kívülről.

A szeretet úgyszintén kifejezés. A szeretet ég a vágytól, hogy minden szinten megossza önmagát. A szeretet befelé figyel. Ugyanakkor kifelé fejezi ki magát. Amikor elhagytátok az Otthon és a Királyság kényelmét, az volt az a vágy, hogy kifejezzétek azt a szeretetet, ami miatt elmentetek onnan. A szeretet elfogadás, és az öröm kifejezése.

Na, ez csak egy pár abból nagyon-nagyon sok kérdés közül, amit megkérdeztek tőlünk, amire fel akartuk ma itt hívni a figyelmeteket. Még többet is fogunk ezekről a jövőben beszélgetni. Nyugodt szívvel - hogy is mondjam - kapcsolódjatok hozzánk bármikor.

De, most szeretnénk benneteket hallani. Azt szeretnénk tőletek, Shaumbra, hogy kapcsoljátok egybe az összes energiátokat abba csodálatos dologba, amit mi Shoudnak hívunk, amikor ti beszéltek és mi hallgatunk. Szóval, egy percet kérnénk, amíg átállítjuk az energiákat. A következő, amit hallani fogtok a saját hangotok a Shoudban.

(szünet, amíg Kauldre átvált Tóbiás közvetítéséről a Shaumbra csatornázására.)

Shoud: Shaumbra vagyunk. Család vagyunk. Egyetlen hang vagyunk és nagyon-nagyon sok hang is vagyunk világszerte, teremtés szerte. Összejövünk mint ahogy most is összekapcsolódunk gyakran a Shoudokban, nem csak itt havonta egyszer. De, nagyon gyakran összekapcsolódunk egymással.

Amikor először találkozunk egymással, egyszerűen csak újraegyesülünk, mivel oly sokszor voltunk már együtt a múltban. Mint Shaumbra, nagyon sok aktivitás zajlik most az életünkben. Oly sok változás történik most szerte a bolygón, amiben érintve vagyunk. Mint Shaumbra kezdjük érezni az igazi örömét és izgalmát annak, hogy itt lehetünk emberekként, akik átköltöznek az Új Energiába.

Mint Shaumbra, érezzük, amint a régmúlt sérülései elhagynak bennünket. Érezzük, hogy ezeknek a súlya egyre jobban lejön a vállunkról, elhagyja a biológiai testünket.

Mint Shaumbra, érezzük a jelen pillanat izgalmát. Érezzük mindannak az izgalmát, amit csak teremthetünk együtt. Mindig egy kicsit, lépésről lépésre, azok a múltbéli nehéz pillanatok, azok a napok, amikor a mennybemenetel rögös ösvényét rótuk, egyre távolabbinak látszik megettünk. Új megértésekre és megvilágosodásokra tettünk szert. Minden eddiginél többet osztunk meg ebből egymással.

Van valami, amit mi, a Shaumbra, később vettünk csak észre. Ez nem Tóbiástól, Metatrontól vagy St. Germaintől és a többi angyaltól sem származik. Mi fedeztük ezt fel. Mi tapasztaltuk ezt meg apránként az életünkben. És, mi most ezt ki is fejezzük, hogy mit ismertünk fel.

Menjünk vissza azokba az időkbe, amikor elhagytuk az Otthont, amikor keresztülmentünk a Tűznek a Függönyén és először éreztük meg a saját egyéni azonosságunkat. Akkor, ott kezdtük érezni a hatalmat, annak a hatalmát, hogy képesek vagyunk arra, hogy csillagokat teremtsünk, galaxisokat, bolygókat. Megteremthettük ezeket a semmiből. Látjátok, ott voltunk az ürességben. Nem volt ott semmi.

Éreztük, micsoda hatalom árad szét bennünk, ahogyan rajtunk keresztül kifejeződött ez, amint ott megteremthettük ezen nagyszerű dolgokat. Éreztük a hatalmat, amikor csatároztunk egy másik entitással, egy másik angyallal. Egymásnak ütköztethettük az energiáinkat. Harcolhattunk, megnézhettük, ki a legerősebb, ki a leghatalmasabb, ki a legjobb. Ennyi erőnk volt teremteni és rombolni. De, ha úgy vesszük, ez valójában csak az energiák egyik állapotból a másikba való áttranszformálása volt csupán.

A hatalomtól rabjaivá lettünk. A hatalom üdítő volt, egyre többet akartunk belőle. Ez volt az egyik módja, ahogyan megtapasztaltuk a saját identitásunkat az Otthonon kívül - a hatalmat érezve, még több hatalomra törve, valamint élve is evvel.

De egyszer csak, az univerzum energiái lassulni kezdtek és meg is álltak végül. Nem számított, mekkora hatalmúnak gondoltuk magunkat, valami miatt az összes energiánk lefagyott, csapdába esett.

Ekkor lett az Ark Rendje megalapítva, megoldást találni arra, miként tudnánk ismét felszabadítani az energiáinkat.

Mi, a Shaumbra úgy döntöttünk, hogy idejövünk a Földre, hogy emberi testet öltünk magunkra. Amikor leszálltunk ide, lelassítottuk a rezgéseinket, magunkra vettük az anyagot, felfedeztünk valamit. Felfedeztük azt, milyen hatalom nélkülinek lenni, hogy emberekként jóformán nem tudunk semmit sem teremteni, megéreztük azt, hogy az összes varázserőnk el lett véve tőlünk, hogy bármit teremtsünk akár a puszta levegőből, hogy univerzumot teremtsünk. Jó kis sokk volt ez bizony a számunkra, hogy megtanulhattuk, mit jelent hatalom nélkülinek lenni.

Oly sok, számtalan létidőn keresztül próbálkoztunk avval, hogy megleljük a visszavezető utat, próbálva ismét újra felfedezni a saját hatalmunkat ezen a Földnek nevezett mókás helyen, amihez nincsen más fogható. Miképpen válhatunk nagyhatalmú angyalokká, nagyhatalmú lényekké? Miképpen manifesztálhatnánk azonnal magunknak valamit, egyszerűen csak rágondolva, akarva azt?

Szóval, részt vettünk ezen az igazi dualitásbéli utazáson, hatalmat akarva, akarva, hogy ismét szert tegyünk rá, mégis tovább hordva ezeket a vicces testeket, amikben semmi hatalmunk se volt jóformán... néha még az is nehézséget okoz, hogy valami megélhetést találjunk magunknak, hogy tápláljuk saját magunkat, vagy, hogy megteremtsük azokat a dolgokat, amiket akarunk az életünkben.

Mélyebb szinteken emlékszünk arra, hogy milyen könnyen teremtettünk csillagot, hogy milyen könnyen teremtettünk egy új életformát, mielőtt idejöttünk volna a Földre. Szóval ezzel a dilemmával küszködtünk oly hosszú időn keresztül.

Most meg jön az Új Energia. Jön a saját kinyíló éberségünk. És most jön az, hogy felismerjük, nincsen hatalom. Sohasem volt. Az csak egy illúzió volt. A hatalom illúziója... miatt tettük meg ezt a hosszú utat, jöttünk el ilyen messzire, hogy ezt felfedezhessük. Megvolt a hatalmunk ahhoz, hogy meglegyen bármink, amire csak gondolunk, aztán egyszer csak, elvesztettük minden képességünket a hatalomra, amikor a Földre jöttünk, hogy rájöjjünk itt arra, hogy sohasem létezett hatalom.

Energia van. És abból az energiából készíthetünk bármit, amit csak akarunk. De, az egész koncepciója a hatalomnak, mint olyan, nem létezik. Ez egy illúzió volt. A saját életünkben is a hatalomért küzdöttünk. De ez mégis csak illúzió. Nincsen több küzdelem.

Egyszerűen csak energia van. Ez nem mérhető úgy, hogy mennyire tudjuk fenntartani ezen energia felett az irányítást, mennyit birtokolhatunk ebből. Ezt gondoltuk eddig a hatalomról. Csak energia van. Ez a miénk, hogy dolgozzunk véle, ne más ellen használjuk fel, nem azért van, hogy összegyűjtsük, felhalmozzuk, mint eddig a múltban tettük, ne arra használjuk, hogy másoknak megmutassuk, mennyivel nagyobbak vagyunk náluk.

Nincsen hatalom, Shaumbra. Ez illúzió volt. Csak energia volt ez. Csak szeretet és kifejezés volt. Tudjuk jól, mire gondolunk evvel, még akkor is, ha most a saját elménk is próbálja kitalálni, hogy mi is ez valójában. Tudjuk jól, hogyan értjük ezt. Ez a hatalom illúziója.

Elvethetjük az összes koncepciót arról, hogy milyen nagyhatalmú lények voltunk. Nincs erre többé szükségünk. És ez így van.

(szünet, amíg Kauldre átvált Tóbiásra.)

Tóbiás: No, én, Tóbiás és a kedves St. Germainünk visszatérünk ide. Imádjuk, amit mondtatok. Szeretjük, amit felismertetek.

Amikor ráhangoltuk magunkat a Shaumbra tudatosságra, hogy mit fogtok mondani ma itt, először teljesen elképesztett bennünket. Látjátok, valamit tanultunk tőletek. Nehéz ez a számotokra, mert úgy gondoljátok, hogy a mi oldalunkon... úgy gondoljátok mi tudunk mindent. Úgy gondoljátok, hogy a Szellem ismer mindent. De, drága barátaim, ez nem mindig így van. Néha ti fedeztek fel először. Ti világosodtok meg először. Néha bizony megleptek és elkápráztattok bennünket.

Amikor belétek pillantunk, s látjuk a felismerést, amire szert tettetek, drága barátaim, mi hozzuk azt vissza a többiek számára ide, a mi oldalunkra. Ezt mondjuk: ,,Idenézzetek, nem fogjátok kitalálni, mire jöttek rá az emberek?'' (a hallgatók felnevetnek) Mire a többiek: ,,Mire?'' Mi pedig erre ezt mondtuk: ,,Az emberek ma a hatalomról fognak beszélni.'' Az angyalok meg bólogattak, mondván: ,,Igen, a hatalom csodás dolog, szuper jó dolog.'' Erre mi: ,,nem, nem, félreértitek. A humán angyalok felismerik azt, hogy a hatalom puszta illúzió.''

És, a mi oldalunkon az angyalok könnyekben törnek ki erre. Ez új információ volt a számukra. Rajtatok keresztül ismerték ezt fel. Nagyon sok aspektusát megváltoztatta ez annak, hogy mit teszünk itt. Tudjuk jól, hogy ez mekkora összezavarodottságot okoz közületek jó pár embernek. Meg fogjátok érteni. De, öreg barátaink, gratulálunk néktek, megtiszteltek bennünket, tanítók.

Végtelenül szeretünk benneteket. Sohasem vagytok egyedül. Folytatódjon együtt az utunk.

És ez így van!

fordította: Ziegler Attila

2004-05-30



vissza az előző lapra