BÍBOR KÖR ANYAGOK

Felfedezés Sorozat

2. SHOUD: “2. Felfedezés” – ADAMUS foszereplésével, Geoffrey Hoppe közvetítésében

Elhangzott a Bíbor Körben
2013. október 5-én
www.crimsoncircle.com

Vagyok, Aki Vagyok, a szuverén és szabad birodalom Adamusa.

Jó nagy lélegzetet véve égo fa illatát érzem. Hm. Oly sok emléket idéz ez fel, megnyitja az érzékeket. Á! Milyen csodálatos is embernek lenni, és ha egyszer valaki embernek születik, azt soha nem felejti el. Soha.

Ma egy kicsit másmilyen közönség van itt. Egy kicsikét másmilyen. (Az áradások miatt nincs jelen élo közönség, és a székeken plüss állatok vannak) Ahogy Linda is említette, a pusztítás illetve a mostanság lezajlott események következtében nagyon sokan nem tudnak itt személyesen jelen lenni, de közben mégis itt vannak. A megszokott közönség tagjai mind itt vannak. Nos, az meglehet, hogy úgy tunik, mintha plüss állatok ülnének a helyükön, de valójában ez nem így van. Itt van velünk a megszokott közönség.

Hallottam, amikor Dave azt mondta, hogy - Ez itt Edith - (felemel egy plüss állatot). De nem! Nem! Edith széke különben is egyértelmuen a másik oldalon van. (nevetés) Ez nyilvánvaló.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, mert ez a terem egyáltalán nem üres. A terem telis teli van – tele van Shaumbra energiával szerte az egész világról. Örülök, hogy itt vagytok.

Vegyünk egy mély lélegzetet és találkozzunk itt, ebben a csodálatos biztonságos térben. Vegyünk egy mély lélegzetet!

Akár az interneten keresztül csatlakoztok most hozzánk, akár személyesen vagytok itt, akár késobb hallgattok minket, vegyetek egy jó mély lélegzetet! Mind együtt vagyunk most itt.

A felébredés és a megvilágosodás

Linda, ma szükségem lesz rád a táblánál.

LINDA: LINDA: Igen uram!

ADAMUS: Akkor kezdjük mindjárt ezzel - és kérlek, ezt aláhúzva és felkiáltójellel írd fel a táblára: - Te választod a felébredésedet, de a megvilágosodásod a megengedéseden múlik! Hm. Igen. Írd le! Hm. Yeah. Go ahead.

LINDA: "Te választod a felébredésedet?"

ADAMUS: Nem,te választod a felébredésedet, én már fel vagyok ébredve, (nevetés) Te választod a saját felébredésedet. "Mit akar ez jelenteni, hogy te választod a felébredésedet ? Mit jelent ez, hogy - te választod a felébredésedet, és a megvilágosodást pedig lehetové teszed vagy megengeded?"

Nos, egy bizonyos értelemben te magad választottad a felébredésedet, akár teljes mértékben tudatában voltál ennek, akár nem. Mégis te választottad azt, a vallások és a spiritualitás tanulmányozásával eltöltött életek sora után. Akkor választottad, amikor azt mondtad, hogy már belefáradtál abba, hogy itt legyél, és ezt nem bírod tovább elviselni, mert ki nem állhatod ezt az egészet. Így választottad. A jelen életbeli megtestesülésed által választottad. Azzal választottad, hogy többet akartál, többre vágytál.

Az is lehetséges, hogy elmentél egy tanfolyamra, ahova valaki elcipelt magával, vagy hogy elolvastad a könyvemet, vagy éppenséggel egy másik könyvet, és azt gondoltad, hogy ez volt a felébredésed pillanata. De nem, az jóval régebben vette kezdetét.

Ezek után pedig elkezdtél keresztülmenni ezen a felébredési folyamaton, és egész utad során végig számtalan esélyed adódott arra, hogy azt mondd: - Nem, ezt nem nekem találták ki. Ez nem nekem való. Itt és most abbahagyom. - És ezt egészen egy pontig megtehetted volna. Egészen addig, amíg el nem érted azt a pontot, ahonnan már nem lehet visszafordulni. (Linda újabb lapra kezd írni, áthajtva az elozot) Mi a helyzet? Problémáid adódnak ma az írással?

LINDA: Igen. Nem.

ADAMUS: Vagyis úgyis fogalmazhatnánk, hogy voltak lehetoségeid arra, hogy ne folytasd a felébredésedet. Megmaradhattál volna annak egyetlen területénél, de ti mégis tovább folytattátok. És választásokat hoztatok menet közben. Van ott valami – egy vezérlo ero bennetek, ami így szólt: "Nem, én többet akarok. Nem! Én ki akarok szállni ebbol az illúzióból!” és azt mondtad – az 'illúzió' nem a legmegfelelobb szó erre, és ma beszélni fogunk errol. – “Ki akarok szállni ebbol a létállapotból,” mert tudtad, és mert tudod, hogy sokkal ,de sokkal több minden létezik ennél.

Így, több sorozatnyi választást követoen - akár megértetted... (Rápillant Linda írására) - “ Te választod a felébredést, a megvilágosodást pedig megengeded.” - Tökéletes. Tökéletes.

Szóval több sorozatnyi lépést tettél ezen az úton, és drága barátaim, nagyon, de nagyon sokan vannak olyanok, akik úgy döntöttek, hogy nem folytatják a felébredésüket. Sokan megálltak út közben. Igen, elobb vagy utóbb majd ok is elérik a teljes felébredésüket. Elobb vagy utóbb ok is meg fogják engedni a megvilágosodásukat, de úgy döntöttek, hogy nem folytatják ezt tovább.

Miért? Nos, azért, mert ez egy intenzív folyamat. Ahogy ezt ti is jól tudjátok, teljesen kifordít és a fejed tetejére állít téged. Megváltoztatja az általad eddig ismert életet. A felébredés beléd hatol, és megmutatja neked az összes belso egyensúlytalanságodat, és ez érdekes, mert a valóságnak egy ilyen korlátozott állapotában való élet - és beszélni fogunk ma az illúzió és a valóság közötti különbségrol - szóval egy ilyen korlátozott valóságban leélt élet bizony egyensúlytalanságokat okoz.

(Lindának mondja) - Ez a következo. Ma nagyon elfoglalt leszel.

LINDA: Ó, boldogan!

ADAMUS: Szeretnél egy segítot?

LINDA: Nem.

ADAMUS: Ó! A valóságnak egy korlátozott állapotában élni egyensúlytalanságot okoz. És ez az egyensúlytalanság aztán egy vezérlo erové válik, mert azt mondod magadnak: “Nem akarom tovább ezt az egyensúlytalanságot!” És ahogy keresztülmész ezen a felébredésen...

LINDA: A valóságnak egy korlátozott...

ADAMUS: A valóságnak egy korlátozott állapotában élni (Jól írja - megjegyzi adamusz)

LINDA: Igen.

ADAMUS: … egyensúlytalanságot okoz.

LINDA: Ó.

ADAMUS: Hol is tartottam?

LINDA: A valóságnak egy korlátozott állapotában élni egyensúlytalanságot okoz.

ADAMUS: Igen, egyensúlytalanságot okoz.

Szóval ez az egyensúlytalanság a szó legszorosabb értelmében be fog hatolni a felébredésed minden egyes részébe, felfedi ezeket, és az arcodba dobja mindezt. És még egyszer mondom, nem tudatosan választjátok azt, hogy mindezek a dolgok az arcotokba legyenek vágva - sot, az igazság az, hogy a legtöbb esetben hanyatt homlok próbáltok menekülni elole - de mégis, ez egyfajta tisztulási folyamat. Ez egy természeti katasztrófa a maga módján, ugyanakkor pedig bizonyos értelemben véve egy lélek katasztrófa. És nem akarok mosolyogni, miközben ezt mondom, mégis mosolygok, mert tudom, hogy keresztül fogtok jutni rajta. Tudom, hogy amennyiben most nézel minket, vagy itt vagy, ha rá vagy erre hangolva, akkor keresztül fogsz mindezen jutni.

És lényegében a menet közben felmerülo összes fájdalmat, bántást és nehézséget az okozza, hogy megpróbálsz ellenállni ennek a felébredésnek, amit te magad választottál és ennek az, az oka, hogy a felébredés felszínre hozza az összes egyensúlytalanságot. Legyen ez akár a feminin-maszkulin, a fény-sötétség vagy bármi más dolog egyensúlytalansága - ezt mind a felszínre fogja hozni. Jó ez így. (mondja Lindának)

Vagyis ez a felébredés a feje tetejére fogja állítani az életedet, ki fog fordítani magadból, és tudom, hogy sokan mondtátok magatokban menet közben, hogy: - Bárcsak soha ne választottam volna ezt a felébredést! - De aztán valamikor eljutottál a felébredésnek arra a pontjára, ahonnan már tényleg nincs visszaút. Mert már túl sokat tudsz. Túl sok minden az arcodba lett dobva. Túl sokat tudsz. így már nincs visszaút számodra.

És ez egy érdekes pont, mert ez az a pont, ahol tényleg belemész egy szakadékba, az ürességbe. És észrevetted, hogy ez az üresség újra és újra, többször megismétlodik az egész út során? De te mégis belemész ebbe az ürességbe, mert tudod, hogy már nem tudsz visszafordulni, nincs visszaút, közben meg ott van benned a tovább haladástól való bizonytalanság vagy félelem. Több eszközt szeretnél a tovább haladásodhoz. Több vezettetést akarsz. És a felébredésed során egyszer bizony elérkezik az a pont, ahol már tényleg nem kapsz több vezettetést, vagy csak nagyon keveset. Kívülrol csak nagyon keveset kapsz, mert odatartasz, ahol csak nagyon kevés angyal járt elotted. És ez így igaz, hogy az egész kozmoszban csak nagyon kevés angyal járta be ezt az utat.

Mondtuk már, hogy kevesebb, mint 10.000 Felemelkedett Mester van, és nem látom, hogy bárki is nagy rohanást csapna a Felemelkedett Mesterek Klubjának a tagságáért. Sokan még mindig csak a jelentkezési lapok kitöltésével foglalatoskodtok. És bizony nem sok angyali lény jutott el addig a pontig, ahol most tartotok.

És ugyan, mit is tanácsolhatnának nektek? Mit is tanácsolhatnának? És ráadásul a Felemelkedett Mesterek meg kifejezetten nem szeretnek sok tanácsot osztogatni. Amit adnak, az a támogatásuk, a szeretetük, a bátorításuk, a nevetésük, és idonként egy-két könnycsepp, mert pontosan tudják, hogy ha túl sok tanáccsal látnának el benneteket, ha megmondanák nektek hogyan egyétek meg, akkor az többé nem a saját tapasztalásotok lenne, és ez ezt az egész megvilágosodást csak még inkább kaotikussá tenné. Még nagyobb káosznak tunne ez az egész. Tehát, ahova most tartotok, ott nagyon kevés angyal járt. Ezt felírhatod a táblára Linda! Legalább elfoglalod magad! Ahova most tartotok, ott nagyon kevés angyal járt.

Vagyis rengeteg tanáccsal találkozhatsz manapság. Erre az internet egy remek forrás, ahol elképesztoen sok tanács és információ található, és - (belenéz a kamerába) - Hello mindegyikotöknek, akik most néztek - és igen, az internet elképeszto információforrással szolgál. Manapság felmész az internetre, és nagyon sok olyan személyt vagy csoportot találsz, akik nagyon jó spirituális információval szolgálnak - egészen egy pontig. És ez jó - egészen egy határig.

Nagyon kevés olyan létezo van odakint-földönkívüli vagy angyali létezo - akik tényleg, igazán megértik mindazt, ahova tartotok.

Persze rengeteg olyan angyali létezo van, akik vezettetést nyújtanak az emberek számára az úgymond mindennapos életre vonatkozóan, kifejezetten társaság és szeretet gyanánt, hisz oly sok ember érzi egyedül magát. Sok-sok angyal lett erre kiképezve, hogyan tegye ezt, hogyan dolgozzon együtt az emberekkel, ahogy arra is, hogyan dolgozzanak az emberekkel a halálukat követoen. Minden ember számára rendelkezésre állnak angyali létezok a haláluk bekövetkeztekor. Nem csak a korábban eltávozott családtagok, és kutyák meg macskák, vagy elefántok, meg tudom is én hogy mik, ... hanem vannak olyan angyali létezok, akik ott vannak a halálukkor a számukra, mert köztudott, hogy milyen a halál és az újraszületési folyamat. Ismertek a korlátozott valóságban élt emberek nehézségei és kihívásai. Mégis nagyon, de nagyon kevesen vannak olyanok, akik tudják milyen is ott lenni ahova tartotok, milyen is a megvilágosodás.

A megvilágosodás megengedése

Azt állítom, hogy te választottad a felébredésedet, a megvilágosodásodat pedig megengeded, lehetové teszed. Ez nagyon igaz, mert amikor eljuttok erre a bizonyos pontra, ahol oly sokan megéltétek a lélek sötét éjszakáját, amikor beléptek az ürességbe, ahol is beleéreztek a semmibe - ahol rajtad kívül nincs ott senki és semmi - szóval ezen a ponton egyszeruen csak megengedové váltok. Felismeritek, hogy nincs itt semmiféle trükk. Nincsenek titkok. Nincs több program és terv. Csak Te Vagy.

Csak Te Vagy, és ekkor ezt elkezded megengedni, megengeded Önmagad. És eközben egyúttal lehetové teszed a magasabb szintu tudatosságot, a magasabb szintu észlelést is magadnak. Mindennel megengedové válsz, az összes valaha volt tapasztalásoddal. És megengeded vagy lehetové teszed, hogy mindez egy egészen, teljesen más módon jöjjön el hozzád, úgy, mint még korábban soha. Megengeded magadnak, hogy megtestesítsd magad. Megengeded magadnak, hogy jelen legyél ebben a valóságban, és hogy az energiák szolgálhassanak.

Manapság a veletek folytatott beszélgetéseim egyik fo témája az, hogy engedjétek meg, hogy az energiák szolgálhassanak benneteket. Mert halljátok ugyan a szavakat, de a legtöbbször mégsem érzitek ezt át. Nem engeditek ezt meg. Még mindig ellenálltok annak, hogy az energiák titeket szolgáljanak. Ennek egyrészt még mindig az a nagyon régi és korlátozott tudatosság az oka, ami szerint semmibol nincs elegendo, vagy hogy keményen meg kell dolgoznod azért, hogy hozzájuss, vagy az, hogy amíg meg nem szabadulsz az egyensúlytalanságaidtól, sot, a karmikus adósságaidtól, addig nem fogod ezt megengedni. De eljutsz arra a pontra, ahol egyszeruen csak megengeded, hogy az energiák szolgálhassanak.

És ez egy csodálatos, gyönyöruséges pont, mert egyszeriben csak véget ér az összes harc és küzdelem, magának a korlátozottságnak az érzése. És akkor egyszeriben felismered, hogy egy egész energia óceán vár arra, hogy téged szolgálhasson. És ennek az energiának nincsenek elvárásai. Nem érdekli, hogy jó vagy, vagy rossz vagy, hogy fehér vagy, vagy fekete, hogy maszkulin vagy feminin vagy. Egyszeruen nem érdekli. Csak azért van itt, hogy téged szolgáljon. így megengeded a megvilágosodásodat.

Ó, és ez annyira gyönyöruséges. Egy páran elkezditek átérezni, hogy milyen is ez. Bepillantásokat nyertek ebbe. Az lehet, hogy nem minden egyes pillanatotokban van ez ott veletek tudatosan, de mégis elkezdtek belekóstolni ebbe a megengedésbe.

Egy páran meg is lepodtetek azon, hogy ez mennyire könnyu. Azon, hogy ez mennyire könnyu és szinte az, az érzésetek, hogy azt akarjátok, hogy egy kicsit több kihívással járjon. De ezen is túl fogtok lépni. (Adamus kicsit nevet)

A megvilágosodás megengedése olyan, mintha eddig be lettél volna zárva egy helyre, ahol csak korlátozott levego állt volna a rendelkezésedre, és így nagyon össze vagy nyomva, össze vagy surítve. És végre áttörsz ezen, és ez egy megengedés. És a levego egyszeriben csak elkezd áramlani, és még csak dolgozni sem kell azon, hogy levegohöz juss. Az Élet egyszeriben csak ott terem a számodra áramlóan.

Egy kevesen bepillantást nyertetek ebbe vagy átéreztétek ezt, és talán még egy kis buntudatot is érezhettetek, mert ez az egész kezd sokkal könnyebbé válni számotokra, miközben azt látjátok, hogy mások még mindig küzdenek. Még mindig be vannak zárva. Még mindig a börtönükben raboskodnak. Még mindig nem engedik meg az Élet Áramlását. De el fogtok jutni oda, ahol megértitek, hogy hozzátok hasonlóan ok is keresztülmehetnek ezen, és választhatják a felébredésüket. Bármikor választhatják a megengedést, amikor csak akarják.

Az egyik dolog, amivel dolgozni szeretnék azokkal, akik megengedik a testet öltött megvilágosodásukat ebben az életükben az, hogy annak nehézségén dolgozzak velük, hogy látni fogják, ahogy a többi ember keresztülmegy a kihívásokon és a nehézségeken - és hogy ne akarjátok megmenteni oket, ne akarjátok nekik odaadni az energiátokat, mert ez nem a legjobb ötlet. Tényleg nem az, mert hozzátok hasonlóan nekik is meg kell tanulniuk, hogy ott van nekik a saját energiájuk. Ott vannak nekik a saját eszközeik. Ott vannak bennük a saját válaszaik.

Tehát, ahogy mondom, a felébredést mindenki maga választja, a megvilágosodást pedig - ahol a legtöbben jelenleg tartotok - megengeditek.

Nagyon nehéz lett volna errol beszélnünk nektek évekkel ezelott, mert a legtöbben akkoriban még mindig az ébredés létállapotában voltatok. És ha akkor beszéltem volna a megengedésrol, akkor ez az egész keresztülment volna rajtatok, és elkerülte volna a figyelmeteket. De most, mivel már a megvilágosodás, a testet öltött megvilágosodás következo kiterjedésében tartózkodtok, máris tudunk beszélni a megengedésrol.

Akkor erre most vegyünk egy jó mély lélegzetet!

Illúzió és valóság

Vannak olyan filozófusok, akik azt állítják, hogy az élet egy illúzió. Azt hiszem jómagam is mondtam ilyet egyszer vagy kétszer, hogy az élet egy illúzió. Ami alatt azt értettem, hogy a jelenlegi tapasztalásaitok nem valóságosak. De ezt az állításomat most frissítem. Módosítom.

Az élet valóságos. A tapasztalásaid valóságosak. Ez nem csak egy kozmikus álom, ami egyszer majd véget ér, és amibol majd hirtelen teljesen megvilágosodotton felébredsz. Nem. Amin most keresztülmész, azok valóságos tapasztalások, valódi érzésekkel, és végezetül valódi bölcsességre teszel szert általuk. Tehát ne hessegessük ezt el, ne intézzük ezt el annyival, hogy ez pusztán csak illúzió, mert nagyon is valóságos.

Ugyanakkor, viszont amin most mentek keresztül, és amibol most jöttök ki, az a valóságnak egy korlátozott állapota. Vagyis mindössze egy részét látjátok az egésznek. Egy lapos valóságban éltek. Csak egy icipici szeletét látjátok a valóságnak.

Például itt, ebben a teremben most csak egy pár embert, egy pár személyt láttok. Ez egy remek alkalom arra, hogy a kamera a közönséget pásztázza. Alig egy pár embert láttok. A szemed azt mondja neked, hogy csak egy pár ember ül itt. És ez egy korlátozott valóság.

A kiterjedt vagy a teljes valóság ehhez képest az, hogy ez a terem tele van azokkal a Shaumbrákkal, akik mindig itt szoktak lenni, mert az energiájuk most is itt van. Azokéval, akik el szerettek volna ide jönni, de azt mondták nekik, hogy most ne jöjjenek. És tele van angyalokkal, és, nos, néhány diszkarnálódott lénynyel, kísértettel, aztán néhány földönkívüli létezo is itt sétálgat éppen, és a terem hátsó részében pedig itt vannak a FEMA csoport emberei is. Nem ok azok a kísértetek, akiket az elobb említettem, (a FEMA csoport az áradással kapcsolatos szövetségi sürgosségi vezeto ügynökség, akik szintén itt teszik a dolgukat a jelen helyzetre való tekintettel)

Igen. Hát nem bámulatos, hogy itt tudunk lenni egy katasztrófa kellos közepén, ahogy most, és mégis nyugodtak maradunk. De az élet már csak ilyen, és ez a megvilágosodott élet, egyébként. Ez ennek egy nagyon jó példája. Jó sok pusztulás történt, de valójában nem is volt pusztulás itt, Coloradónak ezen a területén. Hanem egy hatalmas, óriási tisztulás történt. Voltak olyan emberek, akik pusztuláson mentek keresztül.

A tény pedig az, hogy ti, akik itt, vagy a környéken éltek, nem mentetek keresztül a pusztuláson. Kellemetlen volt? Igen. Idegesíto és bosszantó? Abszolút. De nálatok nem történt pusztítás. Ez egy nagyon jó példája annak, hogyan lehet a káosz kellos közepén élni. Képes vagy úgy élni, hogy közben mindenhonnan körülvesz téged ez az emberi dráma, zurzavar és káosz, úgy, hogy közben leáll az USA kormány -nem is tudom volt-e olyan egyáltalán, hogy nem voltak leállva (nevetés) - szóval képes vagy ennek az egésznek a kellos közepén élni úgy, hogy közben szuverén vagy. Tudsz nevetni. Ünnepelni tudod az életet, és Szabvány tudsz lenni a többiek számára, amikor nem esel pánikba. Amikor nem ragadsz bele ebbe az egész drámába. Amikor azt mondod: - Á, ez az elképeszto vihar tisztulást hozott erre a területre, és egyértelmu, hogy nagyszeru dolog itt élni, mert ez a terület egy hatalmas tisztuláson ment át.

Hol is tartottunk? Az illúziónál és a valóságnál. A tény az, hogy a korlátolt emberi érzékszerveid által észlelt valóság azt mondja, hogy csak egy pár ember tartózkodik itt, és talán még a tested és a fizikai érzékszereid is ugyanezt állítják. Minden üresnek tunik ebben a teremben. De most arra kérlek titeket, tényleg arra kérlek benneteket, hogy vegyetek egy jó mély lélegzetet, és ha online nézel vagy hallgatsz most minket, titeket is arra kérlek, hogy vegyetek egy jó mély lélegzetet, mert a valóság az, hogy a fizikai érzékszerveiteken túl ez a terem nagyon is tele van. Igen, telis teli van létezokkel, és sokan még csak nem is értik, hogy itt falak és mennyezet van. Vagyis ok nem rendelkeznek ezekkel a korlátokkal. Egy energetikai dimenzionális összejövetel zajlik, és ez nagyon is valóságos.

És ez egy kicsit vicces nekem, mert az én tudatállapotomban én ennek teljesen tudatában vagyok, és nagyon rá vagyok erre hangolva. És most becsukom Cauldre szemét egy pillanatra, hogy o is érezhesse mindezt, mert ahogy mondani szoktam, a szem az egyik legnagyobb megtévesztotök. A szem kapcsolódik a legszorosabban az agyhoz, és a szem azt mondja: - Nos, itt csak egy pár ember van. - De ha most bele- éreznél ebbe egy pillanatra az Én Vágyókból, abból a helybol magadban, ahol a valódi érzések és észlelési érzékelések találhatóak, akkor tudod, hogy ez a terem nagyon is tele van.

Most az történik, hogy van egy részed, aki megengedi a megvilágosodást, illetve megnyílik rá, és aki nagyon, de nagyon frusztrált amiatt, hogy tudod, hogy ennél sokkal több minden van. Ugyanakkor viszont az emberi érzékszerveid - meg a matematika, a tudomány és minden más is azt állítja: - Nem. Pontosan ennyi van. - De nem. Nem. Sokkal, de sokkal több minden létezik.

Egy mélyebb szinten benned, gyakran álom állapotaid alatt, tudod, hogy több minden van itt, de nem tudod, hogyan férhetnél hozzá ehhez a többhöz. Vagyis nem tudod milyen eszközt vagy melyik érzék-szervedet használd ehhez. Hogyan tudnál átlépni ezen a mentális sorompón, ami azt hiteti el veled, hogy márpedig csak az van, amit itt látsz? Mit kell tenned a megnyíláshoz?

Nos, végeredményben ez az egész a megengedésrol szól. Nem tudod ezt eroltetni. Tényleg nem tudok erre semmiféle eszközt vagy gyakorlatot adni nektek. Ma végigmegyünk egy tapasztaláson - egy Dreamwalk-on - szóval kedves John, készíts erre elo valami zenét nekünk - mert ez az egész csak a megengedéseden múlik. Nem tudsz eroszakkal kiszállni az elmédbol, úgy, hogy közben az elmédben vagy. Mégis megengedheted ezt, ha a Szellemedben vagy.

Na most, ehhez a megengedéshez jó nagy adag bizalom, és azt mondanám még, hogy türelem szükségeltetik. És ugye ott van bennetek az attól való félelem, hogy mi történik, ha kibillensz az egyensúlyodból, és elveszíted a talajt a lábad alól ebben a valóságban? És ez egy jókora félelem. Mi történik akkor, kicsusszansz ebbol a valóságból? Ma errol fogunk beszélni.

Keresztülmenni a 3D-n

Nem az a helyzet, hogy kitörsz vagy kiszöksz a 3D-bol. Nem hagyod el a 3D-t. Tudom, hogy sok tan­folyamon azt tanították nektek, hogy különféle sorszámú dimenziók léteznek, mint a második, a harmadik,a negyedig az ötödik….stb. dimenzió. És azt tanították nektek, hogyan tudod elhagyni a harmadik dimen­ziót, hogy eljuss az ötödik dimenzióba. De nem, ez egyáltalán nem így van.

Szerintem azért fogalmaztak így, hogy kifejezzenek vagy állítsanak valamit, de valójában nem ez történik. Mert ami történik az az, és ez az egyik dolog, amit ma meg fogunk tenni, hogy nem hagyjuk ma­gunk mögött a 3D-t, hanem keresztül megyünk a 3D-n. Elobb át kell, hogy menjetek ezen a tapasztaláson ahhoz, hogy teljesen megértsétek mit is akarok itt mondani. De nem hagyod magad mögött a 3D-t, vagy a 4D-t, vagy valamelyik másik dimenziót, hanem keresztül mész rajtuk.

Tehát az egyik dolog, amit ma megteszünk az az, hogy visszamegyünk a 3D-n keresztül.

Az emberi éned most azt mondhatja: -Ó, én már pokolian el akartam húzni innen. Egyszeruen csak ki akartam törni, ki akartam szabadulni innen, pont úgy, ahogy Adamus is kiszabadult a saját kristály bör­tönébol. – Valójában én keresztülmentem a kristály börtönömön, és ma keresztül fogunk menni a 3D-n.

Ennek eredménye pedig az, hogy ez nem arról szól, hogy egyszeruen csak magad mögött hagyod azt. Mert ha például kiszabadulsz a börtönbol – mondjuk megtalálod a módját annak, hogy elszökj és elmenekülj onnan – attól még mindig ott lesz az összes problémád, ami a börtönödben is ott volt, és azösszes problémád, ami eleve börtönbe juttatott. És azzal, hogy elszöksz onnan, nem leszel szabad, tényleg nem. Még mindig menekülsz. Az lehet, hogy finomabb ételeket eszel, mint a börtönben, de körülbelül ennyi. Attól még mindig börtönben vagy.

Tehát, amikor megpróbálsz kiszabadulni vagy kitörni a 3D-ból, akkor valami olyanból próbálsz ki­lépni, amibe mostanra már nagyon belefáradtál, és ha megpróbálsz onnan erovel kitörni, attól még mindig magaddal fogod azt vinni, és az egyik olyan dinamika, ami történik. Az elmúlt pár hónapban kifejezetten ezt vettem észre a Shaumbránál. Ha vannak olyan álmaid, például, ahol az életedben korábban megtörtént eseményekrol álmodsz, vagy ha csak ilyen típusú gondolataid vannak éber állapotodban mostanában, és megpróbálsz elmenekülni elolük, megpróbálod kitörölni oket, ez mind azért van, mert nem mentél visszaa 3D-n keresztül. Nem mentél vissza a tapasztaláson keresztül. És ennek több értelme lesz, miután végig­mentünk a tapasztaláson.

De a tény az, hogy eddig egy korlátozott valóságban éltél. Ezzel a könyvvel tudnám ezt szemléltetni nektek. Itt van ez a könyv. Igen, ez lesz a szemlélteto eszköz. (felemeli a könyvet) Tehát eddig az történt, hogy csak a könyvborító tetején éltél, és nem láttál mást, csak ezt a könyvborítót. A tény pedig az, hogy ebben a könyvben temérdek sok oldal vagy lap található. Egyébként ez itt egy nagyszeru könyv – Az angya­lok utazása – ami Tóbiás könyve. Jó. És olyan ez az egész, mintha ennek a könyvnek a tetején éltél volna, és soha nem jöttél volna rá, hogy a borító alatt itt van ez a sok-sok lap, annak összes bölcsességével.

Eddig egy viszonylag korlátozott valóságban éltél és tapasztaltál. Ez valójában nem illúzió, hanemmindössze egyetlen egy szelete a nagyobb képnek. És ahogy megengeded magadnak a megvilágosodáso­dat, hirtelenjében az történik, hogy elkezded látni, mennyivel több minden létezik. (kinyitja a könyvet)

Ennek a valóságnak a tetején éltél eddig, és csak a felszínt láttad, és lényegében meg is próbáltad elkerülni annak lehetoségét, hogy túlságosan kibillenj ebbol a valóságból, mert amikor itt állsz a borítón, és úgy érzed, hogy ez a valóság kibillen és nem annyira stabil, akkor nagyon befeszültök, idegesek lesztek és megpróbáltok visszatérni oda, amirol azt hiszitek, hogy az az egyensúly, pedig valójában egy korlátozott valóság.

A tény az, hogy amint megengeditek a megvilágosodásotokat, akkor ez a könyv a feje tetejére fog állni. Ki fog nyílni, és még az is elofordulhat, hogy szanaszét fog szakadni, amit itt most nem kívánok de­monstrálni. De még ez is megtörténhet, és ez nem számít, mert legalább ekkor elkezdtek a valódi valósá­gon belül, a teljesebb, kiterjedtebb valóságon belül élni.

El tudjátok képzelni – és ezt most nyomásnak fogom hívni – azokat a dinamikákat, amik ahhoz kel­lenek, hogy be tudd gyömöszölni magad ebbe a fizikai testbe, ebbe a fizikai valóságba, és hogy csak erre anagyon lapos valóságsíkra tudj fókuszálni? És aztán meg megállapodtok másokkal is – akik szintén ugyan­ezen a lapos síkon élnek – hogy ti mind ezen a lapos síkon éltek, és ez nagyon aprócska. Pedig a valóság az, hogy ennél sokkal több létezik.

Nézopontváltás

Ahogy megengeded magadnak a megvilágosodást, az fog történni – és ez mostanában már tör­ténik – hogy megváltozik a nézopontod. Átvált a nézopontod. A nézopont egy olyan szó, ahogy ezt Linda olyan jól tudja, amit mostanában használunk a tanfolyamainkon, és ezt a dolgot érezni fogjátok az élete­tekben, ezt a nézopontváltást. Hiszed eddig ahhoz voltatok hozzászokva, hogy a világot úgy lássátok, mint ezt a könyvborítót.

A fizikai érzékszerveitek ehhez szoktak hozzá és ehhez alkalmazkodtak. És így elhitetted magaddal a programozás és a saját hipnózisod következtében, hogy ez minden, ami létezik. Közben pedig „valami más” történik éppen a Magodban, ott mélyen a bensodben, amit azt mondja: -Nem, ez nem minden. Sokkal több minden van.

És most az történik, hogy a nézopontod érzékelése változóban van. Elkezdesz a tudatára ébredni annak, hogy a könyvnek belseje is van, és van egy alsó borítója is, és, hogy ennek a könyvnek….ennek a valóságnak nem kell mindig ilyen laposnak és simának maradnia, hogy ez a feje tetejére állhat és oldalra is dolhet, és körbe lehet dobálni. (odadobja David-nek) Anélkül, hogy ezzel bármilyen valódi kárt tennél benne. Megtennéd, hogy visszadobod? (David visszaadja) Azt mondtam, hogy dobd vissza! Jó.

Tehát most éppen ez történik. Változik a nézopont.

Egy nagyon emberi szinten ez nagyon fura érzést fog kelteni. Nagyon különös érzést kelt majd ben­netek, mert ahogy ezt már ti is tudjátok, a dolgok nem azok, aminek látszanak. Úgy tunik, minden a feje tetejére áll. Egyrészt megpróbálsz fókuszált maradni és a középpontodban lenni egy olyan világban, ami tényleg nem is valóságos. Ez egy korlátozott világ, és ez egyszeruen többé nem fog már muködni. Ha ez az egyetlen üzenet, ami ma elér hozzátok – az az, hogy ez többé nem fog muködni. Úgyhogy fejezd be a vele való harcot. Kezdd el megengedni a megvilágosodást, mert 1.) te választottad, 2.) ez éppen most történik.

A nézopontod annyira meg fog változni, hogy már nem olyannak és nem annak fogod látni magad, ahogy mindeddig láttad. Semmilyen valóságot sem fogsz többé annak látni, mint ahogy korábban láttad – más embereket, helyzeteket, vagy bármi mást.

Ahogy errol a múlt havi Shoudunkban beszéltünk, a Felfedezés Sorozat elso Shoudjában, az egész hitrendszer készleted volt az, ami belebetonozott téged a valóságod felszínébe, és ahogy ezek elkezdenek összeomlani, összegyurodni, akkor ez szokatlan, furcsa érzéssel fog járni. Az elméd muködése, és a reakciói is mind megváltoznak.

Azt kérem toletek, azért esedezem, hogy egyszeruen csak engedjétek ezt meg!

De ha nagyon mentálissá váltok ezzel az egésszel, és ilyeneket kezdtek mondogatni, hogy: -Ami­att, ami velem történik, ezt meg ezt fogom tenni, hogy segítsem ezt, vagy hogy alkalmazkodjak hozzá. Ezt és ezt fogom tenni, hogy megpróbáljam megorizni a középpontomat. –Ha ezt teszitek, akkor ez fájni fog! Akkor kellemetlen lesz, és az egyensúlytalanságnak még egy szintjét fogja megteremteni bennetek. Emlé­kezzetek arra, hogy az egyensúlytalanság valójában maga a diszkomfort, és ez az egyensúlytalanság okozzaazt, hogy minden felrázódjon. És akkor ez egy újabb szintu egyensúlytalanságot hoz létre. És az akkor meg fog mutatkozni, de miért is világosodnál meg visszafelé, harcolva és ellenállva? Miért is ne mennél ebbe bele kegyelemben és simán?

Tehát, igen, ki fogtok lépni az elmétekbol. Igen, le fogtok lépni a felszínrol. Igen, ki fogtok menni ebbol a valóságból, de valami olyanba mentek bele, ami sokkal, sokkal, de sokkal valóságosabb.

Vegyünk akkor egy mély lélegzetet a nézopontra!

A jelenlegi nézopont általában rendkívül le van korlátozva az emberi érzékszervekre, az értékekre és a hitrendszerekre. Az a nézopont, amin keresztül látod vagy magadba fogadod a dolgokat, túlnyomó­részt a hiedelmeiden alapszik.

De ahogy megengeded, hogy a nézopontod, a tudatod kiterjedjen, akkor egészen másképpen fo­god magadba fogadni a dolgokat – és a dolgok alatt az információkat, a felismeréseket, a megfigyeléseket,továbbá azt értem, ahogy megéled, megtapasztalod az életet. És hamarosan azon kapod majd magad, hogy már nem csak a felszínt éled meg. Hanem megtapasztalod a borítót, a lapokat, és azt is, hogy enneka könyvnek soha nincs vége, nincs utolsó oldala, mert szüntelenül egyre csak folytatódik. És ez a szépsége. Ez az öröme. Ez annak a szabadsága, hogy kiszállsz ebbol a nagyon korlátozott létállapotból. Jó.

Eddig jó, Linda?

LINDA: Remek. Nagyszeru!

ADAMUS: Nagyszeru. Köszönöm.

A 3D-rol

Beszéltünk az elobb a 3D-rol, arról, hogy ott van bennetek ez a hatalmas vágy, hogy kijussatok a 3D-bol, de a tény az, hogy nem juttok ki onnan, hanem keresztülhaladtok rajta.

Nos, ezt máris meg fogjuk tapasztalni. De még mielott erre sor kerülne, szeretnék egy kicsit beszél­ni.

Ismételten mondom, egy nagyon lapos valóságban éltek, ami nagyon, de nagyon háromdimenziós. Nagyon háromdimenziós. De ha ebbol mentálisan próbáltok meg kitörni – nos, az nem fog sikerülni. Ha valami más módon akartok ebbol kitörni –mondjuk drogok használatával vagy drámázással, vagy bármi ehhez hasonlóval – akkor az tényleg nem fog muködni, mert még mindig sok olyan dolog maradt hátra, amiknek – hadd fogalmazzak így -meg vannak a maga dinamikái, még életben vannak, és nincsenek egyensúlyban.

Vedd csak szemügyre a saját életedet onnan kezdve, hogy gyerekként iskolába jártál, azt ott vannaka kamasz és a felnott éveid. És ezek nagy része még mindig nem került egyensúlyba. Te persze el akarsz elolük menekülni. Magad mögött akarod oket hagyni, de attól még ugyanúgy ott vannak.

Arról már egyértelmuen beszéltünk, hogy nem kellene nekiállnod feldolgozni oket, mert amikor ezt teszed, akkor megint visszamész annak a történésnek a korlátolt nézopontjába. Visszamész abba az alagút­ba, ahhoz az eseményhez, ami a múltban történt veled, és ezt az egészet abból a korlátozott nézopontbólteszed. És ezzel nem teszel mást, csak azt, hogy még tovább táplálod annak az eseménynek a korlátozottnézopontját. És ezt nem tudod kijavítani, mert semmi sem romlott el.

Ott van annak az érzése vagy észlelése, hogy valami nincs egyensúlyban, pedig valójában tényleg semmi sem romlott el. Ha megpróbálsz visszamenni és rendbetenni, kijavítani azt az incidenst, akkor azzal csak még több hiedelmet adsz hozzá, még inkább hitelt adsz annak a ténynek, hogy valami rosszul történt. Pedig valójában tényleg semmi sem rossz. Az egyetlen dolog, amivel nem rendelkezel vagy nem rendel­keztél azokkal az eseményekkel kapcsolatosan, amik megtörténtek a múltad során, annak nézopontja, ami ott és akkor valójában történt. Tehát nem próbálkozunk azzal sem, hogy megtagadjuk azokat a tapasztalá­sokat, mert vagytok egy páran, akik azzal próbálkoztatok, hogy elfelejtsétek oket, hogy eltemessétek oket, hogy eldugjátok oket. Ez szintén nem muködik, mert attól még ott az egyensúlytalanság a nézopontotok következtében.

És ez nem csak erre az életetekre vonatkozik. Hanem az összes elozo életre. És ti nem igazán…a legtöbb esetben nem igazán küzdötök velük közvetlenül, mert még mindig vannak olyan aspektusok, akik odakint vannak, és ahogy te újra meglátogatod életed egyensúlytalan részeit, ok ugyanekkor szintén újra meglátogatják a saját életeik egyensúlytalan részeit. Tehát ez az egész dolog zajlik.

Abban az esetben, ha egy integrált aspektusról van szó, akkor ez viszonylag simán történik meg. Viszont abban az esetben, ha egy nagyon lehasadt részrol van szó, vagy olyanról, aki nagyon sok sötét energiával rendelkezik, akkor saját magadon érzed ennek hatását. Mert az el fog jönni hozzád az összes haragjával együtt és az összes megoldásra törekvo kísérleteivel, mert annyira be lett zárva a régi látásmód­jába vagy nézopontjába, abba a korlátozott és lapos nézopontba a történtekkel kapcsolatban.

És mit teszel? Mit teszel? Ekkor mondom azt, hogy mi nem megyünk ki a 3D-bol – és ezt írd fel a táblára Linda – hanem visszamegyünk rajta keresztül, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy keresztülhala­dunk a 3D-n. És ezt szeretném most megtenni veletek ebben a DreamWalk-ban.

Ez nem egy merabh. A merabh az, amikor csak üldögélünk egy pár percen keresztül, és megenge­dünk egy tudati váltást. A DreamWalk pedig egy tényleges utazás és egy tapasztalás. Vagyis a két dolog között óriási energia dinamikai különbség van. Egy DreamWalk-on aktívan részt kell venned. A merabh alatt pedig csak ücsöröghetsz, és megengeded a tudati váltást. De itt, a DreamWalk alatt részt kell venned a tapasztalásban. Ezért arra kérlek benneteket, hogy ne menjetek ki a 3D-bol, hanem haladjatok keresztül rajta. Menj keresztül rajta!

És arra kérlek benneteket, hogy mikor a DreamWalk-ot csináljuk, akkor legyetek éberek, tudatosak, és ne legyetek mentálisak. Ebben a pillanatban talán még nehéz megkülönböztetnetek a kettot egymástól, de legyetek nagyon éberek és tudatosak.

Ahogy végigcsináljuk ezt a DreamWalk-ot, ez nem arról szól, hogy ebbe belealudjatok! Nagyon is legyetek tudatában a képeknek, az érzéseknek, és a különféle dolgoknak, amik eljönnek hozzátok. Az is elofordulhat, hogy megtörténnek azok az „aha” pillanatok, de az is, hogy ezt az egészet nagyon nehéznek fogod találni. De azt kérem toletek, hogy végig legyetek nagyon tudatában mindennek. Vegyetek részt ezen a DreamWalk-on, mert ez egy ízelítot vagy egy bepillantást fog nyújtani, vagy példával fog nektekszolgálni arról, hogyan lehet keresztül menni a 3D-n, és nem csak megpróbálni kitörni belole. És remélem, hogy ahogy megcsináljuk ezt a DreamWalk-ot, rögtön rá fogtok érezni ennek az ízére, hogy hogyan is mu­ködik ez.

Akkor most azt kérném, hogy félig kapcsoljátok le a világítást, csak félig, és akkor kérünk egy jó kis DreamWalk zenét! Ez úgy 15-20 percig fog tartani, és szeretném, ha az egész DreamWalk alatt végig lenne zene!

( Zene : A Chrysalis album címadó dala, 2002 - Chrysalis )

DreamWalk bevezeto

Vegyünk egy jó mély lélegzetet! Köszönöm.

Erre a DreamWalk-ra vegyünk egy jó mély lélegzetet és érezzetek bele ennek a tapasztalásnak az energiáiba!

A DreamWalk itt és most, ebben a pillanatban kezdodik el, bárhol is legyél itt és most. A DreamWalk a Most pillanatában veszi kezdetét. Ez nem arról szól, hogy kiszállj a testedbol, vagy bármi másból! Hanem a kiterjedésrol szól.

Vegyél egy jó mély lélegzetet és most közösen, csoportként fogunk kiutazni. De majd egy bizonyos ponttól kezdodoen ez az egész egy nagyon személyes tapasztalássá válik a számodra.

Vegyél egy jó mély lélegzetet!

Már nagyon régóta érzed és tudod, hogy ez a valóság, ez a korlátozott valóság, amit vannak, akik illúziónak neveznek, mindössze egy apró kis része annak, ami valójában létezik. Mert olyan sok minden van még ezen túl.

Például energia van a körülötted lévo levegoben, de te errol nem tudsz, és ez muszerekkel nem mérheto. Vannak olyan részeid, amik éppen most, ebben a pillanatban álmodnak. Vagyis valahol máshol éppen tapasztalásokat élnek meg, bár az egésznek a kulcsfigurája az, aki most itt van – vagyis te vagy az, akitudatos vagy ebben a Most Pillanatában. És ezen kívül még sok más dolog is zajlik éppen. Az elme ezeket idonként kiblokkolja. De attól ez még mind történik drága barátaim.

Van egy hiedelmetek, ami miatt azt gondoljátok, hogy minden lineáris idoben történik. Pedig ez nem így van. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden egyszerre, egy idoben történik, mert ez sem igaz. A dolgok a tapasztalással és a bölcsességgel bontakoznak ki. Ez a kozmikus ido – a tapasztalás, a bölcsesség, a kiterjedés. Ez egy befelé és kifelé, egy lefelé és felfelé történo kiterjedés egyszerre, egy idoben.

Sokkal több mindenrol szól az élet itt ezen a bolygón – sokkal többrol, mint amilyen a kapcsolatok szépsége, amikkel rendelkeztek, vagy mint a fák, az erdok, a folyók, az állatok és a plüss állatok szépsége – sokkal többrol szól az élet. Ezért is választottátok azt, hogy itt legyetek. Hogy felfedezzétek azt – hogy felfedezzétek azt -ami mindig is itt volt, és amit eddig elzárt eloletek a korlátozottság, a programozottság, vagy egyszeruen az a vágyatok, hogy ezt a nagyon besurített tapasztalást éljétek meg itt, ebben a 3D-ben.

Az inspiráció az volt, hogy itt legyetek testben és megtapasztaljátok mindazt, ami tényleg itt vansok-sok szinten egyszerre, egy idoben. És nem csak egyszerre egy dolgot, hanem hogy tapasztaljatok! Hogy megtapasztaljátok azt, hogy az angyali létezok pontosan ugyanolyan valóságosak, mint az emberi létezok. Hogy megtapasztald magad, ahogy egy erdoben sétálsz, miközben ugyanekkor át is repülsz ezen az erdon a levegoben. Ezek nem csak vágyálmok, nem csak remények, és nem is valamiféle utópia. Ezért akartál itt lenni.

Annyival sokkal több minden zajlik itt, mint csak ez az ember, aki évrol évre öregszik, és keresztül­megy a tapasztalásokon. Sokkal, de sokkal több minden történik lélek szinten, egy bensoséges szinten. Sokkal, de sokkal több minden történik, nem csak az élet kihívásairól szól ez az egész, hanem sokkal több dologról. Ez az egész tényleg nem ilyen nehéznek lett tervezve. Sokkal több dolog van, mint a célok meg atervek, ….az élet sokkal több mindent tartogat. És ezért is választottátok azt, hogy itt legyetek.

Vegyünk egy mély lélegzetet, ahogy elkezdodik az utazásunk ezen a DreamWalk-on, ezen a kiterje­désen!

Itt van ez a dolog, amit 3D-nek nevezünk – és ami korlátozott, nagyon szilárd, és nagyon valósá­gos egy bizonyos értelemben, és közben pedig egyben nagyon elszigetelt is. Elszigetelt nem csak a töb­bi dimenzionális dolgok történéseitol, amik körülötted zajlanak, hanem önmagadtól is elszigetelt. Szinte olyan ez, az emberi valóság ahhoz fogható, mintha lenne egy nagyzenekar, ahol ugye például a vonósok a hegedun játszanak, és kizárólag csak a hegedut hallják. Csak a hegedut hallod magad körül. Semmi mást nem hallasz, csak a hegedut.

És ez érdekes, mert így legalább képes vagy tényleg nagyon a hegedukre fókuszálni, továbbá asaját játékodra, valamint a többi hegedus és a közted lévo közös játékra. És közben pedig van egy részed,aki végig tudja, hogy egy egész zenekar játszik itt. És hogy sokkal több minden létezik. Így kiterjedsz. A megengedésed által kiterjedsz legalább annyira, hogy meghalld a többi vonós hangszert is. A többi vonóshangszert, azokat a csodálatos vonósokat, akik szintén zenélnek. És nem csak a hegeduket hallod.

De még ennél is több minden létezik. Még ennél is több ez a szimfónia. Ott vannak a fafúvósok. A bámulatos fafúvósok – a hangjegyeikkel és a muzsikájukkal, ami máshogy szól, mint a hegedu, mégis harmóniában van a vonósokkal. Teljesen másképpen kell rajtuk játszani, más hangon szólalnak meg, más rezgéseket keltenek, és mégis rezonanciában vannak a te kicsi kis vonós részlegeddel.

És ekkor még több tudatosságot engedsz meg magadnak. Egyszeruen csak megengeded. Nem erol­teted, nem követelozöl. Hanem csak megengeded. És ahogy megengedové válsz, ahogy könnyedén meg­engeded, egyszeriben csak felismered, hogy ott vannak a rézfúvósok is. a trombiták, a harsonák és a kürtök – ó, amik teljesen másmilyenek, mint a te hegedud, annyira merészek, bátrak, dinamikusak és érzelmesek, és mégis összhangban, harmóniában vannak a hegeduddel. Teljesen máshogy kell rajtuk játszani, és telje­sen más hangokat szólaltatnak meg és más rezgéseket adnak ki magukból, és mégis összhangban vannak maguk körül mindennel.

Látjátok, nincs diszharmónia. Nincs elkülönültség. Ez az egész ugyanazt a szimfóniát játssza. Ponto­san úgy, ahogy a harmadik, negyedik, az ötödik dimenzió, ezek is mind harmóniában, együtt rezonálnak. Nem különbözo házakról van itt szó. Mindössze ugyanannak a háznak a különbözo szobáiról.

És aztán végezetül, ahogy tényleg belelazulsz ebbe, és bátran kiterjedsz, észreveszed, hogy ott van még az ütohangszeresek. Bumm! Bumm-bumm! Hatalmas, éles hangok, mély mögöttes hangok, ritmusok,ütemek, mintha ok képeznék a zenekar szívét. Nagyon különböznek a hegedutol. Ó, és idonként szinte dur­vának tunnek a hegeduhöz képest, ugyanakkor viszont egy újabb minoséget, egy újabb réteget és szintetadnak ehhez az életnek nevezett dologhoz, ehhez a nagyzenekarhoz, az Élet Szimfóniájához. Mélységgel telíti azt, és rezonál, összhangban van a hegeduddel.

Veszel egy mély lélegzetet és megengeded magadnak, hogy benne legyél ebben az összes való­ságban, és így felismered, hogy bármikor ráhangolódhatsz csak a dobosokra, vagy csak a kürtösökre, vagy csak a fafúvósokra. Vagy kombinálhatod is egymással a dobot és a fafúvósokat. Vagy akár mindegyiketegybehozhatod. És akkor most behozhatod az énekeseket, a kórust is, a gyönyöruséges emberi hangokat,és ez szintén harmóniába kerül az egésszel. És ekkor az jut eszedbe: -Én azt hittem, hogy a világ csak a he­gedurol szól, és most kiderült, hogy mennyivel több minden létezik! És mind harmóniában van egymással. Együttmuködnek. Mind együtt, közösen pulzálnak, rezonálnak, mozdulnak és áramolnak!

Ezt egy hasonlatnak szántam erre a 3D-s emberi utazásra, ami lapos, viszonylag lineáris, és agyon­fókuszált. És ahogy megengeded magadnak a megvilágosodást, elkezded felismerni, hogy mennyi mindenvan még itt. És, hogy minden részlegben, legyen szó akár a fafúvósokról, te játszol. Ahogy a kürtöt is tefújod. A dobon is te dobolsz, és a kórusban is te énekelsz. És ezek mindig is ott voltak.

Mindig is ott voltak, de a 3D-s hegedu valóságban való élet következtében egyszeruen csak elfeled­keztél róluk.

És most megengeded, hogy ez az egész megváltozzon. Megengeded a tágabb, magasabb nézopon­tot. És ismételten mondom, nem erolteted, nem akarod ezt megtörténtté tenni, nem tanulmányozod ezt az egészet, és nem fejtesz ki semmi erofeszítést ennek érdekében, hanem egyszeruen csak megengededmagadnak. És most pontosan ezt teszed.

Elofordulhat, hogy ez az egész ott mélyen belül pánikot kelt benned. – Mit csinálok? Mi fog tör­ténni? – Csak emlékezz a zenekar példájára, ahol mindegyik hangszer szekció együtt dolgozik egymással.És tényleg érezheted, ahogy energetikailag, a tudatoddal az egyik részlegtol a másikig haladsz. Egy percre otthagyhatod a hegedut, hogy átmenj a fafúvósokhoz, és ott legyél, és ott játssz. Vagyis nem kell, hogy csak a hegedus légy.

Ettol el fogod dobni azt a hegedut? Ez el fogja pusztítani a hegedut? Nem, de meg fogja vál­toztatni azt az önmagadról alkotott elképzelésedet, hogy te csak a hegedus vagy. Meg fogja változtatni. Ez eleinte némi kellemetlenséget fog okozni, mert egészen eddig csak a hegeduvel azonosítottad magad. De hozzá fogsz szokni. Fel fogod ismerni, és tudatába fogsz kerülni annak, hogy nem csak ez a személyiség vagy.

És akkor folytassuk az utazásunkat! Önmagad kiterjedt szimfóniájában utazzunk tovább!

DreamWalk a 3D-én keresztül

Sok-sok évet töltöttél már ezen a bolygón. Azt választottad, hogy visszatérsz ide a létezo legjobb idoszakban, ami talán egyben a legnehezebb idoszak is.

A családodat részben a karma, részben pedig a komfort, a megszokottság miatt választottad. Olyan gyermekkori tapasztalásokat választottál magadnak, amikrol tudtad, hogy elobb utóbb el fognak téged juttatni a saját felébredésedbe. Ez így történt.

Olyan tapasztalásokat választottál magadnak, amik megakadályozzák azt, hogy eltereld magad.

Olyan szerelmi, szereto, továbbá karrier és más egyéb tapasztalást választottál magadnak, amik tényleg nem engedték meg neked, hogy eltereld magad, és amik megakadályozták a testetöltött megvilá­gosodásodat. Néha nagyon durva és kemény módszereket vetettél be annak érdekében, hogy rajta maradj a saját megvilágosodásod útján, mert ez volt a te elkötelezettséged, hogy megvilágosodsz.

De most itt van ez temérdek sok tapasztalás, ahogy felnottél a szüleid mellett, a barátaid között, és történtek sajnálatos dolgok, pénzügyi dolgok talán, és sajnálatos módon ezek miatt a tapasztalások miatt, amik idonként annyira nehezek voltak, annyira nagyon megvetetted magad miattuk, hogy ezzel még szembe nézni is nehéz. De én mégis el akarlak vinni titeket egy utazásra most, ahol ellátogatunk ezekhez a tapasztalásokhoz.

Nos, igazából nem kell visszamennünk hozzájuk, mert azok a tapasztalások még mindig itt vannak. Vagyis azt akarom ezzel mondani, hogy nem megyünk vissza az idoben. Hanem ellátogatunk azokhoz atörténésekhez. És nem akarjuk feldolgozni azokat. Azért megyünk vissza hozzájuk, hogy megfigyeljük oket, és ahogy megfigyeled és megengeded, akkor magadba fogadhatod annak bölcsességét, ami ott és akkor valójában történt.

Semmi szükség arra, hogy visszamenj a drámába! Talán érezhetsz egy kis érzelmi fájdalmat vagyegyensúlytalanságot, de szeretném, ha együttérzo megfigyelo maradnál életed múltbéli eseményeinél. És ahogy ezt megteszed, ha együttérzo megfigyelo maradsz végig, akkor az történik, hogy azoknak a tapasz­talásoknak a szépsége és bölcsessége a lélek tiszta bölcsességévé párolódik. És egyszeriben csak, akár ma, akár késobb, hirtelen rádöbbensz, hogy „aha”, az a történés nem is az volt, amit eddig gondoltál róla. Az mindössze egyetlen nézopont volt, csak egyetlen érzelmi nézopont volt, miközben sokkal több minden történt.

Kora gyermekkor

Akkor térjünk vissza a gyerekkorodhoz! Amikor eloször felfogtad – tudatosan – hogy itt vagy emberi formában, nagyon kicsi gyerekként, ez olyan egy vagy talán két éves korod tájékán volt.

Vegyél egy jó mély lélegzetet! Érezz bele abba a tapasztalásba!

Akkoriban történtek dolgok, amik nehéznek bizonyultak egy ilyen érzékeny lélek számára, mint amilyen te vagy. A világ durva volt körülötted.

Az egyik legnagyobb dolog, ami oly sokatokkal megtörtént akkoriban, az egyfajta trauma vagy sírás volt, mert azon kaptad magad, hogy újra fizikai testben vagy, és azon merengsz és aggódsz, hogy vajon képes leszel-e betartani az önmagadnak tett elkötelezettségedet, és vajon igaz tudsz-e maradni magadhoz, miközben itt ez az újabb fizikai inkarnáció, amirol jól tudtad, milyen sok eltereléssel szolgál.

Tudatában voltál annak, hogy korábban voltak olyan inkarnációid, ahol nagyon elterelted magad,nagyon belemerültél a karmába, az egyensúlytalanságokba. És itt vagy most, egy évesen, másfél évesen, és azon tunodsz, vajon hogyan fogsz tudni keresztülmenni ezen a gravitáción, hogyan fogsz majd tudni egyáltalán túllépni ennek az újabb földi létidonek ezen a pszichikus gravitációján.

Ez nagyon sok fájdalmat hozott fel benned, a gyengeség nyomasztó és lesújtó érzését. De drágabarátaim, ugyanekkor ott volt a remény is. Ott volt az elkötelezettséged. És ott volt az a Fény is, amit ma­gaddal hoztál ebbe az életedbe, és amirol tudtad, hogy azt bármi történjék is, nem lehet kioltani, elpusztí­tani, teljesen mindegy ki akarja majd megpróbálni azt kioltani benned, ahogy még az sem számít, ha akár te magad is próbálnál meg elmenekülni önmagad elol, ez a Fény, amit magaddal hoztál, az akkor is csak ragyogni, és ragyogni és ragyogni fog.

Figyeld meg magad, ezt az érzékeny gyermeket, aki egyben egy rendkívül bölcs létezo.

Annyival több minden történt ott és akkor, nem csak annak sokkja és felismerése, hogy megint itt vagy egy újabb elkötelezettséggel, egy újabb életben.

Gyermekkor

Úgy valamikor 5-8 éves korod tájékán jött ugye az iskolakezdés, meg a fenyítések a szüleid és a ta­nítóid részérol, hogy ezt sem, meg azt sem szabad tenned. És ekkor azon kaptad magad, hogy megpróbálsz megfelelni másoknak, beilleszkedni közéjük és alkalmazkodni hozzájuk, és ezzel elkezdted kiblokkolni ma­gadból azt a tudásodat, hogy ki is vagy te, és ezt szándékosan tetted. Ezt a kiblokkolást különféle módokon tetted meg, mentálisan is, és néha fizikailag is, és elkezdtél megpróbálni beilleszkedni, alkalmazkodni és megfelelni másoknak azért, hogy megpróbálj olyan lenni, mint a többiek. Szándékosan lezártad magad.

Volt benned egy mély szorongás, hogy valaha is fel fogsz tudni vajon ébredni? Ha lezártad magad, akkor ezek után vajon fel fogsz tudni majd ébredni egyáltalán?

Egy részed tisztában volt azzal, hogy az ido még nem megfelelo. Egy páran azt éreztétek, hogy a szüleitek iránt érzett szeretetekbol nem fedhetitek még fel magatokat elottük, azt, akik valójában vagytok.Ezért megtaláltátok annak a módját, hogy lezárjátok magatokat. És ez fájt. Nagyon mély fájdalommal járt.És ez olyan sebeket ejtett benned, ami aztán egyéb más tapasztalásokat teremtett az életedben – olyano­kat, amikor más gyerekek zsarnokoskodtak feletted, vagy hogy a szüleid megharagudtak rád, és hogy har­cokba keverted magad. De nem ezek voltak azok, amik igazán fontosak voltak. Ez az incidens volt a fontos, a lezárásod érzése….

Mert ez akkora szorongást keltett benned, hogy azon kaptad magad, hogy mérges vagy, haragszol, és csapdába esettnek érzed magad, és újra jött ez az érzés, hogy egyáltalán valaha is képes leszel arra, hogy felébredj? A világ vajon valaha is készen fog állni arra, hogy annak lásson téged, aki valójában vagy?

Legyél a megfigyeloje életed ezen idoszakának!

Megfigyeloként érezd át mindannak a bölcsességét, amit tettél! Amire emlékszel, az a lezárás, a lezárás traumája. Pedig valójában az történt, hogy csak megengedted magadnak, hogy várj – várj a megfe­lelo idoig. Az történt, hogy megengedted magadnak, hogy igazán benne legyél, részt vegyél az életben, és újra emberi testet öltve megéld az emberi tapasztalásokat, hogy újra érezd a szeretetet és a fájdalmat, és hogy újra átérzed az empátiát és az együttérzést az emberi utazásra vonatkozóan.

Kamaszkor

Ahogy beléptél a tizenéves idoszakodba – energetikailag ezek a pubertást közvetlenül megelozo és a rögtön azt követo éveket jelentik – és ezek az évek energetikailag nagyon intenzívek voltak – azon kaptad magad, hogy konfliktusba kerülsz sok-sok hitrendszerrel. Azon kaptad magad, hogy szinte magadra eroszakolod a társadalomtól, a szüleidtol, a tanítóidtól, a többi gyerektol érkezo hiedelmeket, miközben végig tudtad, hogy ezek tényleg nem jók. Valahol mélyen belül mindig is tudtad, hogy ezek a hitrendszerek nem az igazságot jelentik, nem te igazságaid. De mégis megengedtek magadnak, hogy magadra vedd azo­kat, mintha csak a sajátjaid lennének, és ezzel a szó szoros értelmében beleprogramoztad magad ezekbe a hitrendszerekbe.

Ezek a hitrendszerek pedig aztán sokféle tapasztalást okoztak a számodra, volt köztük olyan, ami traumatikus, nehéz volt, voltak olyan tapasztalásaid, amik miatt még most is buntudatot vagy szégyent érzel. De most, hogy itt vagyunk ezen a DreamWalk-on, ahol érzünk és megfigyelünk, azt szeretném, ha éreznétek annak a bölcsességét, amit megtettetek, hiszen ahhoz, hogy tényleg megengedd magadnak a szabadságot ebben az életedben, fontos volt tudnod, hogyan kerülnek megteremtésre a hitrendszerek, hogy aztán végül képes legyél elengedni az összes hitrendszert, vagy legalábbis csak azokat hagyd meg,amik az örömödet szolgálják. Ó, a hitrendszereket mindig felhasználhatod a saját örömödre, majd elenged­heted oket.

Szeretném, ha beleéreznétek azoknak a történéseknek a bölcsességébe, amik a legtöbbetek eseté­ben úgy 12, 15, 16 éves korotok táján történtek. Ekkor lényegében magatokévá tettétek vagy megemész­tettétek azokat a hitrendszereket, amik soha nem voltak a sajátotok.

Ezek aztán újabb és újabb traumatikus eseményeket teremtettek, és tudjátok, sokszor, amikor visz­szatértek életetek múltbéli eseményeihez, olyankor azokra a múltbéli traumatikus tapasztalásokra em­lékeztek, és nem látjátok azt, ami valójában történt. Mindent a tapasztalásra kensz és így vádaskodsz: -Hibáztam. Valami olyat tettem, amit a jó kislányok soha nem tennének. Olyat tettem, amivel valaki mást bántottam. – De értitek már, hogy ott és akkor nem rendelkeztetek azzal a nézoponttal és azzal a tudatos­sággal, hogy ez az egész honnan is eredt, és miért is történt meg. Azért történt meg, mert olyan hitrend­szereket fogadtál el magadénak, amik nem a sajátjaid voltak.

Ez volt a nézopont. És ez okozta annak az összes többi dolognak is a bekövetkeztét.

Fiatal felnottkor

És ezt követoen pedig elérkeztél az életnek ahhoz a nagyon lineáris részéhez, ami a legtöbbetekkel így történt. Miután befejezted a tanulmányaidat, dolgozni kezdtél. Nagyon lineárissá váltál. Egészen elké­pesztett, ahogy figyeltelek oly sokatokat, ahogy magatokra eroltettétek, kényszerítettétek ezt, kifejezetten azok után, hogy néhányan igazán nagyon felszabadultan éltétek meg a foiskolai vagy egyetemi éveiteket, majd ezt követoen pedig magatokra eroltettétek ezeket a lineáris dolgokat, mint amilyen a munka, a csa­lád, a számlák, és a kötelezettségek.

Azt mondanám, hogy talán ezek voltak a legnehezebb idoszakok, mert egy bizonyos szempontból nézve unalmas volt. Lineáris volt. Most már belerázódtál a kerékvágásba, nos, beleestél a csapdába, és tudtad te közben, vagy van ennél jobb is, de fogalmad sem volt arról, hogyan kellene ezt az egészet más­képpen csinálnod. Mindenki másnak is volt családja. Mindenki másnak is volt állása. Mindenki másnak is voltak kifizetni való számlái. Akkor mihez is tudnál kezdeni?

Azzal is tisztában voltál, hogy óriási elterelés lenne csak, ha elmennél és valamiféle kommunábanvagy ashramban kezdenél élni, ezért aztán folytattad tovább ezt az egészet – a linearitást. És ez nehézvolt. És fájdalmas. Szinte olyan volt, mintha nem látnád ennek az egésznek a végét. Nem voltál képes látni magadban ezeknek a dolgoknak, korszakoknak vagy ciklusoknak a végét, pedig gyerekkorodban még képes voltál erre. De most – most már csak a megélés és majd a halál vár rád a valóságnak ebben a korlátozott készletében? Ez teljesen ellentétes volt a valódi éneddel. Fárasztó volt. Nagyon, de nagyon fárasztó és unalmas volt.

És egy részed kiabált, ordított: -Nem ez az! Én nem ezért jöttem ide! Én nem ezt választottam! – de mégis tovább folytattad. És ez megint okozott egy-két tapasztalást. És a tapasztalások megterem­tették a traumát, és ti a traumákhoz jártok vissza. Visszamész, és ellátogatsz ahhoz a rossz harchoz, ami közvetlenül a válásodat megelozoen történt. Visszamész, és olyan dolgokat látogatsz meg újra, amit te tettél valaki mással, és tudtad, hogy ezzel bántod a másikat. Visszamész, és újra meglátogatod azokat a traumákat vagy azokat a fájdalmakat, ahelyett, hogy abba éreznél bele, ami valójában történt, és hogy az miért is történt.

Akkor most visszamegyünk a 3D-be, de már megfigyeloként. Visszamegyünk akként, aki meg­engedo – mert megengeded magadnak, hogy rádöbbenj, hogy mi is történt ott és akkor. Nem a meg­határozott eseményekre fókuszálva, hanem úgy, hogy átérzed annak szépségét, amit tettél. Átérzed az utazásod szépségét.

Ó, igen, ez sok-sok tapasztalást okozott, amik nehezek voltak, és amik még mindig vissza-visz­szajárnak és kísértenek téged az álmaidban és ébrenléted alatt is – felvillannak emlékképek, emlékek,a buntudat és a szégyen érzése. De ahogy most visszamegyünk a 3D-n keresztül Mesterként, az Én Vagyok nézopontjából látva mindezt, felismered, hogy mi az, ami egész végig valójában történt. Vissza­mész azért, hogy begyujtsd, learasd a bölcsességet, és hogy elengedd a traumákat. Visszamész, hogy egy bizonyos módon újratapasztald azt.

És látjátok, itt és most, ebben a pillanatban, ahogy itt ülünk, miközben végigmegyünk ezen a DreamWalkon, maguk a tapasztalások is ténylegesen megváltoznak. Igen. Mindaz, ami történt tényleg megváltozik.

Tehát, ami egy rendkívül traumatikus esemény volt az életedben, az egy bezárult trauma lett, mert az érzelem bezárult a sejtjeidbe, az emlékezet sejt énedbe. De most, ahogy visszatérünk a 3D-nkeresztül, maga a tapasztalás megváltozik. És ez egy bámulatos dolog.

Ami történt, az meg se történt.

Ez nem azt jelenti, hogy minden kitörlodött. Hanem azt, hogy minden kivirágzott. Minden tel­jes színére váltott. Minden a teljes valóságára váltott. Többé már nincs bezárva abba a valóságba, amia borítón volt. És most már az egész könyvvé változott, és amirol azt hitted, hogy az történt, megérted, hogy az lényegében egy sokkalta nagyszerubb és bölcsebb dolog volt, ahogy visszamész a 3D-n keresz­tül.

Ahogy tágabban kezded el érzékelni a tudatot és a dimenziókat, magaddal viszed a 3D bölcses­ségét, mindannak a bölcsességét, ami történt, és amit a múltadnak nevezel. Magaddal viszed ennek minden örömét és szépségét, a bölcsesség édes nektárját, ahogy kiterjedsz a többi dimenzióba. Ma­gaddal viszed ezt a koronát – igen, ezt a szépséges koronát – annak koronáját, amit megéltél itt, ebben a valóságban.

És a legcsodálatosabb ebben az egészben az, hogy továbbra is folytathatod az ebben a való­ságban való tapasztalásaidat. Vannak olyanok, akik azt szeretnék elhitetni veletek, hogy ahogy tovább­mész a negyedik, az ötödik és a hatodik dimenzióba, akkor többé már nem vagy ott a 3D-ben – ha már számokat használtok a dimenziók azonosítására – pedig ez egyáltalán nem így van. Továbbra is folytat­hatod az itteni tapasztalásaidat, de többé már nem csak hegedusként, többé már nem csak a vonósok között – hanem MOST – MOST – ott vagy az egész zenekarban. Továbbra is itt létezel, de egy sokkal tudatosabb létállapotban, ahol a Mester nézopontjával rendelkezel, és nem a tanítványéval. Ahol az Én Vagyok tudásával rendelkezel, és nem az emberi korlátozottsággal.

Vegyél egy jó mély lélegzetet ebben a tapasztalásban, ebben a DreamWalk-ban, ami a 3D-n visz keresztül.

És arra fogtok rájönni drága barátaim, hogy újratapasztaljátok ezt. Ma egy ízelítot, egy kóstolótakartam adni nektek ebbol, hogy milyen is ez, amikor így visszamész. És amikor így visszamész, akkor fel fogod fedezni, hogy ez nem az, amit eddig gondoltál róla. Egyáltalán nem az, mert ahogy megengeded a megvilágosodásodat, azt is meg fogod engedni magadnak, hogy érzékeld és felfogd a múlt nagyobb való­ságát is.

És ahogy egyre inkább megengeded magadnak a múlt nyitottabb tudatosságát, ezzel együtt a jövod észlelését is megengeded magadnak, annak összes potenciáljával egyetemben. Felismered, hogy többé nem vagy bezárva a hiedelmekbe, a múltadba. Hogy többé nem vagy bezárva a jövo korlátozottságába. Többé már nem a borítón élsz. Hanem a könyv lapjaivá, oldalaivá válsz. Te magad leszel a papír. Te magad válsz azzá a történetté, ami soha nem ér véget, és még a könyvön túl is folytatódik.

Ilyen egy megtestesült Mester élete.

Korábban már mondtam, hogy csak nagyon kevés angyal jutott el ide, ahol most tartotok, mert csak nagyon kevesen jöttek vissza a 3D-n keresztül. Nagyon kevesen akadtak olyanok, akik keresztülmentek a múltjukon. Nagyon, de nagyon kevesen engedték meg valaha is maguknak, hogy begyujtsék és learassákéleteik bölcsességét, miközben még itt élnek, még mindig itt tartózkodnak. Ó, hát meg akarták volna ezt tenni, és drága barátaim ezért is választottátok azt, hogy itt maradtok, ahelyett, hogy elmennétek innen.És hogy itt legyetek tudatosságban, a teljes Én Vagyok teljes tudatosságában.

Akkor vegyünk most egy mély lélegzetet, miközben keresztüljövünk a 3D-n!

Vegyél egy mély lélegzetet és legyél nagyon Jelen a Most Pillanatában!

A nézopont az, ami megváltozik, a te nézopontod, amikor lelépsz arról a borítóról és megengededmagadnak, hogy itt és most végigmenj lényegében az egyensúlytalanságok kiegyensúlyozásán. És nem a könyvborítóra akarod visszaegyensúlyozni magad, hanem egy sokkal nagyobb tudati állapotba, egy sokkal­ta nagyszerubb valóságba. Ezért is választottátok azt, hogy itt legyetek.

Vegyetek egy jó mély lélegzetet, ahogy újra felkapcsoljuk a fényeket. Vegyetek egy jó mély lélegze­tet!

Nagyon kevés angyal járta be ezt az utat valaha is, és jutott el ilyen messzire, ahol is megengedték maguknak, hogy visszamenjenek, nos nem igazán vissza, hanem, hogy keresztülmenjenek azon, amirol azt gondolták, hogy maguk mögött akarják azt hagyni. Nagyon kevés angyal jutott el arra a pontra, ahol képesek voltak megengedni a saját megvilágosodásukat és tudatosságukat ilyen magas szinten, miközbenegy ilyen suru valóságban tartózkodtak. Nagyon kevesen. És ti ezt most megteszitek. Mindannyian.

Egy felébredo világ

És akkor mi a helyzet a világ többi részével? Hm. Hm. Mi a helyzet a világ többi részével?

A világ… (Adamus sóhajt) Rengeteg olyan ember van a bolygón, akik most állnak annak küszöbén, hogy a felébredést választják. Igen, sokan vannak a felébredés korai szakaszában. Sokan, nagyon sokan tartanak ott, hogy a felébredésüket választják.

Ez egy magával ragadó hullám. Ha csak egy pár ember engedi meg a saját megvilágosodását, az nem állítja be sok ember számára azt a dinamikát, hogy ok is elkezdjék választani a saját ébredésüket. De amikor elegendo ember engedi meg a saját megvilágosodását, akkor az létrehoz egy….olyan ez, mint ami­kor napfény éri azokat, akik még mindig ebben a nagyon korlátozott valóságban élnek, akik még mindig a könyvborítón élnek. De azzal, hogy megengeditek a saját megvilágosodásotokat, az napfénnyé válik a saját könyvük borítóján, ahol ok is elkezdik meglátni, hogy ez csak az átkozott borító, nem több. Ez nem a teljes valóság.

Tehát jelenleg sok olyan ember van ezen a bolygón, akik éppen azon a ponton tartanak, hogy a felébredésüket válasszák vagy ennek az ébredésnek a korai stádiumában vannak éppen, ahol még mindig dönthetnek úgyis, hogy mégsem ébrednek fel. Dönthetnek úgy, hogy nem mozdulnak. Ez egy érdekes dinamikát teremt meg, amit most is láttok a világban, a hírekben. Mert ez teremti meg ezt a sok fura és bizarr viselkedést, aminek nem kellene, hogy meglepetésként érjen titeket, mert nos, ti is ezt tettétek, amikor éppen csak, hogy belekezdtetek -ó, igen, emlékezzetek csak – amikor éppen csak belekezdtetek a felébredésetekbe. Sok-sok orültség zajlik manapság.

És már tudjátok, de azért mégis emlékeztetlek titeket arra, hogy ne menjetek bele a drámába! Ne ragadjatok bele a „A világ szétesik” címu drámába! Ne! Mindössze a könyvborító változik. Fejjel lefelé, tótágast áll, és kifordul magából. Engedjétek meg nekik, hogy keresztülmenjenek a saját felébredésükön – akár hogy is választják azt, vagy éppenséggel nem választják azt. Engedjétek meg nekik, hogy ne válasszák azt!

Egyre nehezebb és nehezebb lesz az emberek következo pár generációjának az, hogy álomban rin­gassák magukat és alva maradjanak, mert kisütött a nap – igen, és ez a nap ti vagytok – és mert ez a nap olyan fényesen és ragyogóan süt, annyira intenzív a fénye, hogy közvetlenül rásüt a régi rendszerekre és a régi értékekre, a régi hiedelmekre, a régi korlátozottságokra. Ennek következtében, hogy úgy mondjam hatalmas nyomás nehezedik most a világra, és tegyük még ehhez hozzá azokat a beérkezo angyali lényeket, akik még nem jártak itt korábban – tehát óriási a nyomás a felébredésre.

Egy páran tudjátok milyen is ez – amikor szó szerint tényleg alszol az ágyadban jó mélyen, majd valaki megpróbál felébreszteni, vagy ha nem valaki más, akkor az ébreszto órád, és egy páran pontosan is­meritek ezt az érzést. Olyanok vagytok, mint a mackók. Támolyogtok. Nem akartok felébredni. Ellenálltok. De közben meg tudjátok, hogy elobb vagy utóbb úgyis fel fogtok ébredni, mert továbbra is nyomást fognak rátok gyakorolni, az ébreszto óra folyamatosan csörögni fog, és pontosan ez a helyzet most a bolygótokkal is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki fel fog ébredni, hanem azt, hogy elegen vannak azok, akik ezt az óriási nyomást okozzák. Vagyis azt akarom ezzel mondani, hogy a dolgok nagyon, nagyon, de nagyon gyors iramban fognak változni.

És akkor történnek majd dolgok, mint ami itt is történt az idojárással, ami majd kitisztítja azokat a régi dolgokat, amikre többé már nincs szükség. Tehát igen, továbbra is több ilyen idojárással kapcsolatos események lesznek. Egyre több olyan embert fogtok látni, akik zavartak, felindultak, idegesek, haragosak lesznek – és látni fogjátok, ahogy egyre többen akarnak majd másokból táplálkozni. Még több lesz a drá­ma, mert ez felszínre hozza az egyensúlytalanságokat. És mindezt a megoldás érdekében teszi.

Ti pedig itt lesztek ennek a totál orületnek a kellos közepén. Pont a kellos közepén. De drága baráta­im, 1.) nem nektek kell ezt megoldanotok, 2.) nem kell ebbe belemennetek, 3.) nyugodtan elfoglalhatjátok a helyeteket az élet nagyszeru színházának páholyában és csak megfigyeloként és Szabványként vagy nap­fényként nézitek az eseményeket – mert mind a három dolog ugyanazt jelenti, és közben megengeditek magatoknak, hogy tényleg élvezzétek.

És most pedig kihívást fogok elétek állítani! Képes vagy annyira együttérzo lenni, hogy megengedd, hogy eloször is a saját életedet élvezd igazán, a második pedig az, hogy legalább becsüld nagyra mindazt, amin a többiek keresztülmennek? Tudom, hogy erre azt válaszoljátok: -De az emberek mindennap szen­vednek. – Igen, szenvednek, és ezt ok maguk választják, ahogy ti is ezt választottátok. Ti választottátok. Akkor választottátok, amikor éppen a saját szenvedéseiteken mentetek keresztül. Erre azzal folytatjátok: -De a világ tele van háborúval és káosszal, meg minden mással… -Igen, ez így van, és majd megszületnek a megoldások. Ezek meg fognak oldódni.

Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy én ezt az egészet helyeselném. Mert ennek nem lenne muszáj így történnie. De ha megengeded magadnak az élet élvezetét és örömét, ha megengeded a megvilágo­sodásodat, akkor ennek sokkal nagyobb hatása -napfény hatása – lesz erre, mint bármi másnak. A vicces dolog pedig az, hogy nem próbálsz napfény lenni a számukra annak érdekében, hogy megváltoztasd vagy változásra bírd oket. Mindezt magadért teszed, de ennek mégis hatása lesz rájuk.

Errol kifejezetten azért beszélek itt ma, mert jelen van itt egy energia ebben a teremben. Itt van aShaumbra. Vannak itt angyali létezok. Vannak itt plüss állatok, és van itt egy kicsi mindenbol. És van egy nagyon érdekes dinamika itt, ebben a létesítményben, és most azokról a kormány alkalmazottakról beszé­lek, akik a katasztrófa enyhítésére vannak itt. És csodálatos munkát végeznek azzal, hogy segítik az ezen a területen éloket. De ez mégis egy érdekes energiát teremt itt, ami belekeveredik ebbe a Shoudba, és ezt mindannyian érzitek. Mert kik is ok? Attól eltekintve, hogy kormány alkalmazottak, energia orzok. Aztteszik, amit valaha ti szoktatok tenni, hiszen ti is energia orzok voltatok. És még mindig él bennetek egy kis vágy arra, hogy visszatérjetek ehhez. Nem olyan értelemben, hogy ti is ennél a bizonyos kormány ügynök­ségnél akartok dolgozni, hanem hogy energia orzoként legyetek ott a rászorultak számára. És ok tényleg nagyszeru munkát végeznek mások megsegítésében, az energia megtartásában.

Ez egy érdekes emlékezteto, mert akkor is, amikor mi a DreamWalk-ot csináltuk, ez az energia na­gyon jelen volt mindabban, amit tettünk. Egy páran ennek a tudatában is voltatok, vagy éreztétek ezt. Ezt a régi visszahúzást, ezt a régi huzavonát, ami azt mondja: -Ó, azok a régi szép energia orzo napok! Ó! Amikor még a bolygót és mindenki mást szolgáltam, a rendelkezésükre álltam! -De szeretném, ha felismernétek, hogy ez most már arról szól, hogy magadat szolgáld, a saját rendelkezésedre állj, és engedd meg, hogy az energiák téged szolgáljanak! Ez önzonek hangzik. Pedig nem az. Hiszen ezért jöttetek ide, és ennek sokkal nagyobb hatása van az egész Földre. mint az összes segélyezo, segíto csoportnak a világ összes országában együttvéve. Csak egy emberrol szól ez. Csak rólad.

Akkor vegyünk egy jó mély lélegzetet erre a nagyon különleges Shoud-ra, ami a Felfedezés Sorozat 2. Shoudja, ahol is visszasétáltunk a 3D-n keresztül.

Keresztülmentünk rajta, és nem pedig kiugrottunk belole, nem próbáltunk kitörni, kiszabadulni belole. Keresztülmentünk rajta együttérzéssel és nagyrabecsüléssel, és annak felismerésével, hogy nyu­godtan itt lehetsz a 3D-ben, és közben ugyanígy nyugodtan ott lehetsz bármelyik másik dimenzionálisminoségben is, amit csak választasz. Más szóval: Élvezzétek az Életet!

És soha ne feledkezzetek meg arról, hogy minden jól van a teremtés egészében!

Namaste.

Fordította: Telegdi Ildikó – telegdiildi@globonet.hu