BIBOR KÖR (CRIMSON CIRCLE) ANYAGOK
Felfedezés Sorozat

5. SHOUD: "5. Felfedezés" – ADAMUS foszereplésével, Geoffrey Hoppe közvetítésében

Elhangzott a Bíbor Körben
2014. január 11-én

www.crimsoncircle.com

 

 

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus Saint-Germain. De ezt már tudjátok! Már olyan sok mindent tudtok, amiről nem is tudjátok, hogy tudjátok! Rengeteget!

 

Itt vagyunk a Felfedezés Sorozatban, ebben a Shoudban, ahol felfedezzük azt, amit már tudtok. Olyan dolgokat kerestetek, amikről azt hiszitek, hogy nincs tudomásotok, pedig ez arról szól, amit már tudtok.

 

Akkor most erre vegyünk egy mély lélegzetet! Hiszen ez már itt van. Már itt van. Hm.

 

Az előbb azon ritka bevezető zene egyike szólt, ami nekem is tetszett. (Safe and Sound – Capital Cities – Album címe: A Tidal Wave of Mysteries) Mert ti is rá fogtok jönni, hogy minden rendben lesz és ez bámulatos! Ó, ez egy agyonhasznált szó – szóval fantasztikus lesz! Tökéletes! Minden rendben lesz! Minden össze fog állni, és semmi sem számít! Itt akár be is fejezhetnénk!

 

2014

 

De mielőtt még befejeznénk, hadd kérdezzelek meg benneteket erről az évről, hiszen már 10 és fél, másoknak pedig már 11 nap is eltelt belőle – eddig milyen volt? Vili, lennél szíves a táblára írni, Linda, te pedig légy szíves vidd a mikrofont! Hogy foglalnátok össze ezt az elmúlt 10 napot?

 

Ó! Már érzem is! Ne rám irányítsátok! (Adamus kuncog) Néhányatoknak nehézségei voltak. De Pete, neked milyen volt?

 

PETE: Nagyon izgalmas, az igazat megmondva.

 

ADAMUS: Igen. Mondanál nekem mást is az igazságon kívül?

 

PETE: Igen, hébe-hóba.

 

ADAMUS: És szerinted én arról tudnék? Igen.

 

PETE: Mert még nem emelkedtem fel teljes mértékben.

 

ADAMUS: Igen. (Adamus nevet)

 

PETE: Oké.

 

ADAMUS: Micsoda?

 

PETE: Hogy nem vagyok teljesen…..vagyis, teljesen felemelkedett vagyok. Igazad van.

 

 

 

ADAMUS: Apró kis zavarodottság.

 

PETE: Na igen, egy kicsi.

 

ADAMUS: Ezt ma kitisztítjuk!

 

PETE: Igen.

 

ADAMUS: Jó. Jó.

 

PETE: Mert van még egy-két dolog, amit nem tudok.

 

ADAMUS: Tehát milyen volt az elmúlt 10 napod?

 

PETE: Remek! Elolvastam az Angyalok Utazását, és egészen frenetikus volt. Most olvastam hetedjére, és minden alkalommal fantasztikus volt!

 

ADAMUS: Igen. Elismételnéd ezt a kamerába mondva azoknak a millióknak a kedvéért, akik most online néznek minket? (Adamus nevet)

 

PETE: Oké. Az angyalok utazása. Fantasztikus! Jobb,mint a Biblia!

 

ADAMUS: Első számú pont az idei évre!

 

PETE: Igen!

 

ADAMUS: Reklámozd magad! Igen, igen! (nevetnek) Vagy tegyék ezt meg mások a számodra! Igen, ez egy kitűnő olvasmány!

 

 

 

PETE: Ühüm.

 

ADAMUS: Abszolút! Mélypontok, csúcspontok? Váratlan fordulatok?

 

PETE: Igen. Ártalmas vírus került a számítógépemre, de már ki lett tisztítva.

 

ADAMUS: Már azt hittem a testedben!

 

PETE: Nem,nem.

 

ADAMUS: Biztos vagy benne?

 

PETE: Igen!

 

ADAMUS: Akkor jó! Nincs vírus a testedben. Ezt ellenőrizni kellett!

 

PETE: Nem, nem. Ez egy jó test. Igen.

 

ADAMUS: Mit jelent ez, hogy vírus került a gépedre, amit ki kellett tisztítani?

 

PETE: Kisebb nehézségek.

 

ADAMUS: Ne nézz többet pornót az interneten! Ezt jelenti. (nevetés, valaki beszól: - vagy randi oldalakat) Vagy randi oldalakat!

 

PETE: Vagy olyan oldalakat, ahol rendelni lehet.

 

ADAMUS:  Ahol rendelni lehet.

 

 

 

 
PETE: Igen.

 

ADAMUS: Igen, jó.

 

PETE: Oké.

 

ADAMUS: Köszönöm. Akkor hogyan foglalhatnánk össze ezt a vírust?

 

LINDA: Vírus.

 

PETE: Vírus.

 

ADAMUS: Vírusod volt.

 

PETE: Igen, és el lett távolítva.

 

ADAMUS: Igen. Jó. Köszönöm.

 

LINDA: Köszönöm.

 

ADAMUS: Vírus. A következő! Még alig telt el pár nap ebből az évből!

 

LINDA: Te következel kicsi lány!

 

SHAUMBRA 1 ( Fiatal lány) Jól telt, vagyis…

 

ADAMUS: A jó azok közé a bizonyos szavak közé tartozik. Mi a fenét jelent az, hogy „jó”? Problé- mák voltak?

 

SHAUMBRA 1: Nem.

 

ADAMUS: Nem. Valami izgalmas?

 

SHAUMBRA 1: Nem, csak a szokásos dolgok.

 

ADAMUS: És eddig melyik volt a legjobb napod?

 

SHAUMBRA 1: Csak az, hogy képes vagyok tudni….

 

ADAMUS: Az, hogy itt vagy ma. Megválaszolom én helyetted! Hogy itt vagy most! Ez a legjobb na- pod! Ennél jobb nem volt, igaz? (nevetnek)

 

SHAUMBRA 1: Oké. Igen.

 

ADAMUS: Bocsánat, hogy megadtam a saját válaszodat. Van még valami ezzel az évvel kapcsola- tosan? Anyukád jó volt hozzád?

 

SHAUMBRA 1: Persze…..? (nevetnek)

 

LINDA: ÓÓóóó!

 

ADAMUS: Úgy értettem, te jó voltál az anyukádhoz, igaz?

 

SHAUMBRA 1: Igen.

 

ADAMUS: Volt-e még valami rendhagyó dolog ebben az elmúlt 10 napban?

 

 

 

SHAUMBRA 1: Nem igazán. Csak….nagyon izgatott vagyok, hogy megtudjam, ki vagyok én valójában.

 

ADAMUS: Az egy izgalmas dolog.

 

SHAUMBRA 1: Igen.

 

ADAMUS: Abszolút! A bölcsesség szavai egy gyermek szájából! Egy gyönyörű gyermek szájából. Köszönöm.

 

SHAUMBRA 1: Köszönöm.

 

ADAMUS: Köszönöm.

 

LINDA: Köszönöm.

 

ADAMUS: 2014. Mi a helyzet Bonnie? Hm.

 

BONNIE: Hm.

 

ADAMUS: Hm.

 

BONNIE: Nos, volt egy apró kis balesetem.

 

ADAMUS: Ühüm. Egy aprócska.

 

BONNIE: Egy kisebb baleset történt.

 

ADAMUS: Igen.

 

BONNIE: Új tapasztalás.

 

 

 

 
ADAMUS: És hogyan történt? Nem kérem az összes részletet, csak azt kérdezem, hogy mi okozta a balesetet?

 

BONNIE: Valami, amit nem kellett volna megtennem, de…

 

ADAMUS: Nos, általában mindig ilyen dolgok okozzák a baleseteket.

 

BONNIE: Túl magasra nyúltam.

 

ADAMUS: Túl magasra nyúltál.

 

LINDA: Óóóó!

 

ADAMUS: Érdekes. És mi történt?

 

BONNIE: Leestem.

 

ADAMUS: Valami kirántódott alólad?

 

BONNIE: Igen – nos a polc, amibe kapaszkodtam.

 

ADAMUS: És ez kiütött téged?

 

BONNIE: Nem.

 

ADAMUS: Bárcsak kiütött volna! (Bonnie-nak elakad a lélegzete) Mert akkor sok energia infúziót kaptál volna! És ez egy jó dolog! (Adamus nevetgél) Nos, akkor lehetséges, hogy újra meg kell próbál- nunk! (nevetés)

 

 

 

LINDA: Óóóóóó!!!!

 

ADAMUS: Á, ez nem számít!

 

LINDA: Óóóó!!!!

 

ADAMUS: És most hogy érzed magad?

 

BONNIE: Jól.

 

ADAMUS: Haragudtál magadra?

 

BONNIE: Igen, nagyon.

 

ADAMUS: Abszolút.

 

BONNIE: Nagyon zavarban éreztem magam.

 

ADAMUS: Miért? Nem értelek – miért? Egyébként pont ott álltam, amikor ez az egész történt.

 

BONNIE: (vihogva) Ott voltál?!

 

ADAMUS: Próbáltam utánad nyúlni, de a kezem keresztül siklott rajtad!

 

BONNIE: Hú! (nevet)

 

ADAMUS: Miért haragudtál magadra?

 

BONNIE: Nos hát azért, mert egy ilyen rossz helyzetbe vittem bele magam. Teljes volt a zavarom,

 

ráadásul a szemüvegem is összetört. És, mert…én tettem ezt magammal.

 

ADAMUS: Miért?

 

BONNIE: (vihorászva) Honnan tudjam?

 

ADAMUS (és a közönség egyszerre) : Ó-ÓÓóóóóó!!!

 

LINDA: Jaj! Nem azt mondta, hogy „nem tudom”, hanem azt, hogy: - Honnan tudjam?

 

ADAMUS: Ez pont a…..közönség? Maradhat? Vagy menjen? (a közönség válasza: Maradjon) Oké, szeretnek téged Bonnie!

 

BONNIE: Ó, köszönöm! Köszönöm!

 

ADAMUS: Még ha te nem is szeretnéd magad, látod, ők szeretnek téged. Igen. Miért? (suttogva) Találj ki valamit! (nevetés) Itt fogok várni. Most akkor megállunk.

 

Ha nem tudsz mást tenni, akkor csak találj ki valamit! Tényleg! Ezek mesteri szavak. Abszolút mes- teriek! Ha nem tudod, hogy mit mondjál, vagy mit tegyél vagy mit gondolj – akkor kezdd el ezt színlelni, mert igazából ez nem színlelés, nem hamis, hanem ilyenkor valami a felszínre jön belőled. De amikor azt mondod: - Nos, nem is tudom mit is kellene tennem – olyankor beragad, elakad az energiád. Ellaposodsz. Találj ki valamit! Színlelj! Hazudj nekem, mert valójában úgysem tudsz hazudni.

 

BONNIE: Nos segítette megértenem, hogy vennem kell új szemüveget, hogy legyen egy tartalék szemüvegem.

 

ADAMUS: Bizony. Bizony. Esetleg ennél egy kissé mélyebb meglátásod is lenne? (páran nevetnek)

 

BONNIE: Te mondtad az előbb, hogy bármit kitalálhatok.(nevetnek)

 

ADAMUS: Bonnie, ez egyszerű, és ez mindannyiótoknak egyszerű. Az álmaitok, a dolgok, amik megtörténnek. Csak vegyetek egy mély lélegzetet! Legyél hülye, ostoba, legyél tényleg nagyon egyszerű, ne próbálj itt mentális lenni – ez tényleg egyszerű. Felnyúltál valami után és leestél. Ma meg fogod érte- ni, hogy miről is szólt ez a dolog. Kinyújtóztál valami után és leestél. Ott van egy félelem – mi történik, ha el akarok érni valamit? Ó, le fogok esni. Össze fogom törni a szemüvegemet, és az arcom is meg fog egy kicsit sérülni. – Ami egyébként be fog gyógyulni. Ez rendben van. Rendben van.

 

És hogy mit tegyél? Pattanj vissza arra a lóra! Nyúlj ki érte megint! És mi van akkor, ha leesel? Ve- szel egy új szemüveget! Végül úgyis azt fogod mondani: - Ez az egész leesés dolog tényleg nagy hülyeség. Utána nyúlok megint, el fogom érni, és repülni fogok! – Ez ennyire egyszerű. Ennyire egyszerű.

 

BONNIE: Köszönöm. Ez szép.

 

ADAMUS: Ugye szép?

 

BONNIE: Igen. Köszönöm.

 

ADAMUS: Igen,igen. Legközelebb hazudj nekem! Találj ki valamit, és akkor meg fogjuk mozgatni az energiát!

 

BONNIE: Rendben.

 

ADAMUS: Jó. Köszönöm.

 

Következő! És ez egy nagyon fontos pont. Ez az egyik olyan dolog, amit írjátok fel az egy oldalból álló papírlapra! Eszközök 2014-re! Ha nem vagy biztos benne, hogy mit mondjál, mit gondolj vagy mit te- gyél – akkor is tegyél úgy, mintha tudnád! (valaki azt mondja: Amíg nem jársz sikerrel!) Addig színlelj, míg sikerrel nem jársz! „Nyúlj ki érte, érd el, és repülj!” Jó. És aztán írd alá, hogy „Nyúlj ki érte, és leesel” – de ez többet nem fog megtörténni. Meg fogjátok ezt látni.

 

VILI: Most azt írjam, hogy „leesek”?

 

ADAMUS: „Kinyúlni, nem elérni és leeseni” – tedd zárójelbe. Igen. Jó. Következő.

 

ELIZABETH: Moi.

 

ADAMUS: Bonjour.

 

ELIZABETH: Bonjour. Igazából 2013 végétől elkezdtem felismerni, hogy mi a közös a szeretetbenés a bizalomban. Ez nem volt a legjobb szóhasználat, mert ez nem közös bennük, hanem a kettő ugyanazt jelenti. És ennek az az oka, hogy sok-sok évvel ezelőtt, egy keleti meditációs központban voltam- bocsáss meg, Namaste – és jó sok időt töltöttem ott el, ami egészen fantasztikus volt. De azt kaptam, amit tudtam – nem azt, amit gondoltam, hanem amit tudtam, hogy Isten nem akarja, hogy hiányban éljek, és én ezt tudtam.

 

ADAMUS: ühüm.

 

ELIZABETH: És teremtettem mindenféle dolgokat, és tudatában voltam annak, hogy ezeket én teremtettem, még jóval azelőtt, hogy hallottam volna erről a csodálatos dologról. De ezután az időszak után telt múlt az idő, és elkezdtem rájönni, hogy ez volt az az Isten,(felfelé mutat), aki nem akarta, hogy hiányban éljek.

 

ADAMUS: Igen, igen.

 

ELIZABETH: És ebben van a lényeges különbség. Így megbíztam Istenben, hiszen ki az, aki nem bízik meg Istenben?! Mert Ő szeret minket, és mi szeretjük Őt. De ő egyértelműen nincs ott. (mindenki nevet)

 

ADAMUS: Nincs, és erről elfelejtettek említést tenni.

 

ELIZABETH: És ez az, amiből én már nem kérek!

 

ADAMUS: Aha.

 

ELIZABETH: Tehát a saját utazásom során, amikor itt vannak ezek az elképesztő tapasztalások, tudom, hogy lépésről lépésre megbízhatok magamban, abban, hogy képes vagyok kezelni a dolgokat, és rájöttem, hogy sokkal jobban bíztam ebben a csávóban (felfelé mutat), mint ebben itt. (a szívére mutat)

 

ADAMUS: Találkoztál egyszer is azzal a csávóval?

 

ELIZABETH: Ez egy érdekes kérdés Adamus.

 

ADAMUS: Az.

 

ELIZABETH: Arra jöttem rá – igen, válaszolok – hogy az voltam én, akkoriban. ADAMUS: Igen. Férfinek öltözve.

 

ELIZABETH: Férfinek öltözve.

 

ADAMUS: Igen, Isten fordítva öltözik fel.

 

ELIZABETH: Azt akarta, hogy mindenem meglegyen, amit csak akartam, és mindig mindent megad nekem, amit csak akarok.

 

ADAMUS: Igen.

 

ELIZABETH: És pont ez benne az irónia.

 

ADAMUS: Igen!

 

ELIZABETH: Értem én, de egyértelműen nem itt. Mindezt mentálisan értettem akkoriban.

 

ADAMUS: És akkor hogy állunk most ezzel?

 

ELIZABETH: Úgy, hogy „Szeretlek Elizabeth” – igen, nagyon is – „Szeretlek Elizabeth” – „megbízom benned Elizabeth.”

 

ADAMUS: Igen.

 

 

 

 
ELIZABETH: És sokszor bámulatos dolgok történhetnek velem, amikor csendben vagyok és a kö- zéppontomban tartózkodom.

 

ADAMUS: Igen.

 

ELIZABETH: És csodálatos számomra szeretni és megbízni abban, akit akkor egy másik néven is- mertem, és hogy ugyanaz a létező megpróbálja azt meglelni ma ilyen mélységben.

 

ADAMUS: Kitűnő. És Isten személyessé válik. Mert nem odakint van valahol.

 

ELIZABETH: Igen.

 

ADAMUS: Tudod, Isten egy fejlődésen ment keresztül. Ahogy ezt már korábban is elmondtam, Atlantiszban nem volt Isten képünk, nem volt benne a köztudatban. Nem volt rá szó, nem folytak erről beszélgetések, nem voltak egyházak, templomok. Senki sem tudott róla. Teljesen ismeretlen volt maga a fogalom is. Majd csak sokkal, de sokkal később került bele Isten fogalma sok másik létezőbe, akik ugye magasabb hatalommal vagy erővel bírtak, mint a levegő istene, a nap istene, a Föld istene, és mindezek a dolgok, amik aztán később egyetlen Istenbe lettek belehelyezve, de ez meg aztán ki lett helyezve egy fér- fiként, és az énen kívülre került. De most vagyunk abban a korban, ahol egy kevesen, nem sokan, de egy kevesen elkezdik megérteni, hogy Isten mindig is pontosan itt volt. Igen.

 

ELIZABETH: Igen.

 

ADAMUS: És ez az isteniség, az én lelke, tele van szeretettel, együttérzéssel és elfogadással, és sze- retné, ha magának, az emberi megnyilvánulásának bőségben, örömben és minden másban lenne része. De közben meg nem érdekli, ha az ember nem ezeket választja.

 

ELIZABETH: Igen.

 

ADAMUS: Mert a lélek számára ez az egész mindössze egy óriási tapasztalás. Csak egy grandiózus tapasztalás. Tényleg nem létezik halál. Nem létezik véglegesség, végesség. Ez az egész csak egy hatalmas, kozmikus „Wow”. Látjátok, csak az ember az, akinek ez számít. Az ember bonyolódik bele ebbe ennyire.

 

ELIZABETH: Igen.

 

ADAMUS: De képzeljétek csak el, hogy ez a Lélek, ez az Isten, aki eddig odakint volt, most lassan bejön ide, és azt mondja: - Akkor most már táncoljunk együtt! – Igen. Te vezetsz. (Adamus nevet)

 

ELIZABETH: Készen állok.

 

ADAMUS: Jó. Abszolút. Köszönöm.

 

Akkor ezt most hogyan tudnánk összefoglalni? Integráció. Milyen szó illik ehhez?

 

ELIZABETH: Integráció.

 

ADAMUS: Integráció.

 

ELIZABETH: Talán az Isteni Én integrációja.

 

ADAMUS: Isteni Én. Igen,

 

ELIZABETH: Használhatod ezt a szót.

 

ADAMUS: Mit szólnál az Én Vagyok-hoz?

 

ELIZABETH: Vagyok, Aki Vagyok. Köszönöm.

 

ADAMUS: Ez tetszik nekem. Wow.

 

VILI: Vagyok, Aki Vagyok?

 

ADAMUS: Vagyok, Aki Vagyok. Igen.

 

 

 

MICHELLE: 2014. Hurrá!

 

ADAMUS: Hurrá! Hurrá! Sok változás.

 

MICHELLE: Változás, aggodalom, a dolgok elengedése, az anyagi dolgoké. A félelem elengedése.

 

ADAMUS: Milyen volt eddig neked érzelmileg, energetikailag?

 

MICHELLE: Leszívó.

 

ADAMUS: Miért?

 

MICHELLE: Az ismeretlen miatt.

 

ADAMUS: Ennyi.

 

MICHELLE: És mert mindenki 2014-ről beszél, és sok negativitással teszik ezt.

 

ADAMUS: Igen!

 

MICHELLE: Ezért már nagyon várom a következő hétvégét. ( A PROGNOST eseményre utal)

 

ADAMUS: Igen, jó. Sok a negativitás. (páran nevetnek) De egyben abból a nézőpontból is, hogy mi történik a nagyvilágban? Mi folyik a világban? – Abszolút. Igen, jó. Te jól haladsz a költözéseddel.

 

MICHELLE: Köszönöm.

 

ADAMUS: És aztán majd újra költözni fogsz. (páran felnevetnek) Igen.

 

LULU: Szia! Ebben a térben nagyon békés vagyok, és ekkor érzem magam magamban, ahogy átölelem magam magammal, és ezt nehéz szavakkal kifejezni Csak érzem ott belül. És éjjelente pedig mindig felébredek hajnali 3-kor, és rémálmaim vannak. És a barátaim, a családtagjaim átkelnek a túl- oldalra.

 

ADAMUS: Hm.Hm.Hm. (Vilinek) Megtennéd, hogy leírod ezeket? Lássuk csak, az előzőhöz azt írd, hogy „költözés és elengedés”. Költözés és elengedés. Igen. Ide pedig a békesség érzését, ugyanak- kor viszont ott vannak a rémálmok.

 

LULU: Rémálmok.

 

ADAMUS: Mi folyik ezzel? Miért?

 

LULU: Azt gondolom, hogy ezek nem hozzám tartoznak, hanem valaki más tudatosságát ve- szem magamra, mert, úgy értem…

 

ADAMUS: Vagyis nekik vannak rémálmaik rólad?

 

LULU:….Erre soha nem gondoltam. Igen, sorozat gyilkos vagyok. (nevetnek) Igen, de a közép- pontomban kell lennem. Nem kell, hanem én azt választom.

 

ADAMUS: Igen.

 

LULU: Mert a….

 

ADAMUS: Mi a helyzet nálad a gondolkodás kontra érzések terén?

 

LULU: Magasabbra mentem és----

 

ADAMUS: A gondolkodásod szökött magasabbra?

 

LULU: Én mentem magasabbra a tavalyi évnél.

 

 

 

ADAMUS: Miért?

 

LULU: Talán amiatt, ami a családtagjaimmal történik, és sok dolog miatt, amire azt lehet mondani, hogy ezeknek így kellett történnie. Valami fura. A bátyám meghalt szeptemberben, és itt van ez a másik közeli barátunk, aki szintén meghalt, és akinek pontosan ugyanakkor van a születésnapja, mint a bátyám- nak, és ha összeadjuk a számaikat, azok is ugyanazt a számot adják ki, és ha a haláluk számait összeadjuk, megint csak ugyanazt a számot kapjuk.

 

ADAMUS: Ühüm.

 

LULU: És nekem ott kell lennem….

 

ADAMUS: Adhatok neked egy eszközt?

 

LULU: Igen.

 

ADAMUS: És ez mindnyájatok számára eszköz erre az évre. Nem lesz értelme. Semminek sem lesz semmi értelme. Legyen szó akár az álmaitokról, vagy arról, ami a világban zajlik, vagy a gondolataitokról, semminek sem lesz értelme. Úgyhogy ezt máris elengedhetitek!

 

LULU: Elengedni.

 

ADAMUS: Ne akarjatok ezekből többé értelmet nyerni!

 

LULU: Rendben.

 

ADAMUS: És fel fogjátok fedezni, hogy a gondolkodás végre elkezd egy kicsit lelassulni, és így a valódi válaszok, a valódi tudás elkezd a felszínre jönni. És ezt nehéz megtenni, mert ti gondolkozni akartok ezekről, elemezni akartok, mindent ízekre akartok szedni, fel akartok boncolni, megpróbáljátok kideríteni, hogy a számok vagy bármi más stimmelnek-e. Pedig ez teljesen lényegtelen. Nem számít. Óriási elterelés. Ledob az ösvényetekről, és kifáraszt, lemerít titeket. Semmiből nem fogtok tudni értelmet kovácsolni, úgy hogy itt és most be is fejezhetitek ezt!

 

 

 

 

LULU: Igen. Igen.

 

ADAMUS: Jó. Köszönöm.

 

LULU: Köszönöm.

 

ADAMUS: (Vilinek): Azt mondanám erre, hogy dráma. Jó. Még kettőt kérek!

 

TAR (nő): Adamus, pont most mondtad ki a szót, amit én is mondani akartam. A nézőpont.

 

ADAMUS: Igen.

 

TAR: És nem tudom mi történt. Nem volt semmilyen esemény. De mégis az idei év második vagy harmadik napjára hirtelen rengeteg pénzem lett.

 

ADAMUS: Hm!

 

TAR: Amióta pár hónappal ezelőtt ideköltöztem, kevesebb lett a pénzem – tanár vagyok – és tudod, a hónap elejére mind el is ment – lakbérre, autóra…stb…stb… - És fogalmam sem volt, hogy fogok tudni így megélni, csak pár száz dollárom maradt, és nem tudom, hogy fog ez így menni. Kölcsönt kell majd felven- nem, vagy….és gyűlölöm az ilyet. És itt van a hiánynak ez a borzasztó érzése, és hogy most akkor így mi és hogy lesz.

 

ADAMUS: Ühüm.

 

TAR: Nem tudom mi történt, hiszen most is ugyanannyi pénzem van, mégis azt mondom: - Hé, oké, ez rengeteg pénz!

 

ADAMUS: Igen.

 

TAR: És a múlt héten csak alig 40-50 dollár fogyott.

 

ADAMUS: Szerinted mégis mi okozta ezt a változást? Vagy mit érzel, mi okozta a változást?

 

TAR: (szünet után) A nézőpontom. Nem tudom. Elmondtam miket gondoltam és éreztem, és csak…

 

ADAMUS: A nézőpontod mivel kapcsolatban?

 

TAR: (megint szünetet tart) A szükség kontra akarás között.

 

ADAMUS: Alakul.

 

TAR: Hogy mi az elég.

 

ADAMUS: Ühüm.

 

TAR: Öööö.

 

ADAMUS: Mit szólsz az életről alkotott nézőpontod megváltozásához? Csak magáról az életről. És valami megváltozott, átváltott. Keresztülmentél a költözésen és a változásokon, és valami megváltozott. Valami azt mondta benned: - Á! Tudod, igazából én tényleg élni akarok! –És mi történik? Akkor ott terem a bőség. Az emberek belenyúlnak a zsebükbe. (Adamus belenyúl Cauldre zsebébe) –Ma nincs nála pénz!

 

LINDA: Óóóó, te szegény!!!

 

ADAMUS: Linda kivette belőle az összes pénzt, de Linda később adni fog neked. És csak úgy pénzt fognak adni neked. Ez az élet nézőpontja. A vágy, hogy itt legyél. Ha ez változik, akkor a bőséged is változik. Nagyon egyszerű. Szinte már szélsőségesen egyszerű.

 

TAR: És ez izgalmas is!

 

ADAMUS: Igen!

 

TAR: Tényleg nagyon izgalmas!

 

ADAMUS: Igen, és kérd majd el a pénzt Lindától!

 

LINDA: Nem én vettem el a pénzedet. Te nem vagy beszervezve.

 

ADAMUS: Nem számít!

 

LINDA: Nem vagy beszervezve!

 

ADAMUS: Még egy valakit kérnék, és aztán tovább megyünk!

 

MARY SUE: Nagyon sok energiám volt az utóbbi pár hétben.

 

ADAMUS: Jó.

 

MARY SUE: Képes vagyok késő éjjelig fent maradni, majd reggel korán kelni, és lehet, hogy napköz- ben szundítok egyszer kétszer egy rövidet, de ez nagyon sok energia. És ha az érzésekről van szó, elképesz- tő mértékben áradnak keresztül az érzések. És ha a tapasztalásról beszélünk, akkor konfliktusba kerültem egy barátommal. És miközben Linda a szél hátán lovagolt csütörtökön, én a hegyekben voltam ebben a nagyon szeles időben.

 

LINDA: Wow!

 

MARY SUE: ….ezzel a barátommal, akivel konfliktusom lett. És ez nagyon remek volt, mert nem érdekelt, hogy ott van köztünk ez a konfliktus. Ott voltunk mind a ketten fent a hegyekben, és azt éreztem, hogy akkor élvezzük ennek a szépségét!

 

ADAMUS: Ühüm.

 

MARY SUE: Annak ellenére, hogy kemény szél tombolt, mégis gyönyörűséges volt.

 

ADAMUS: Igen.

 

MARY SUE: És sok dolog az eszembe jut, amik mostanság történnek, és ez vicces!

 

ADAMUS: Az. Az.

 

MARY SUE: Úgy értem, beszélsz te is a közlekedési dugóról, arról, hogy lehet az, hogy az emberek nem ébrednek fel, és nem látják ezt…

 

ADAMUS: Ó, engem ne kérdezz erről, mert több millió oka van ennek! (nevetés)

 

MARY SUE: Oké! És látni, hogy folyton ugyanazt a régi dolgot élik.

 

ADAMUS: Igen. Abszolút! Igen. Jó. Tehát bőven van itt energia!

 

MARY SUE: Igen.

 

ADAMUS? És itt van az energia bőségesen, óriási mennyiségekben, jóval több, mint eddig bármi- kor! Ne ragadjatok bele a hiányba! Több energia van!

 

És az érdekes az, hogy azt állítom, hogy ez az év olyan lesz, amikor a dolgok a bal mezőről és a jobb mezőről is érkeznek, és a fedetlen lelátón túlról. (A bal mező a „váratlant” jelenti ebben az esetben, és a baseball pályára utal) És nem az egyértelműen, a felszínen látható dolgok jelentik majd a különbséget. Hanem mindazok a dolgok, amik a bal mezőből jönnek, a furcsa és különös helyekről, a váratlan helyekről, legyen szó akár a zsebedbe érkező pénzről, vagy egy lehetőségről.

 

De ha mindenen gondolkozol, ha mindenből értelmet próbálsz nyerni, akkor le is maradhatsz a lehetőségről. Ez valószínűleg nem így lesz, hanem kicsit több küzdelemmel fogsz oda eljutni. Mert ez egy- szerűen a bal mezőről fog érkezni.

 

És ugyanígy, a bolygó számára – köszönöm egyébként, nem akarlak állva tartani – szóval a bolygó számára a pusztító dolgok a bal mezőről fognak jönni. Mindenki azt várja szorongva: - Valami történni fog az olimpián! – Igaz? A világ figyelme így odaszegeződik. Nem valószínű. Valószínűleg valahol máshol történnek majd dolgok. Hogy úgy mondjam, a sötétből fognak érkezni a dolgok, a legkevésbé számított

helyekről.

 

Sok különböző dolog szerepel a listánkon, és rengeteg a szorongás. Sok felgyülemlett energia vár a kiszabadulására, elengedésére. A mintákon való áttörés lesz az egyik dolog, amit észre fogtok venni, ami még ezen a találkozón is nyilvánvalóan megtörtént. ( a Shoud ugye el lett halasztva egy héttel) A mintákon való áttörés! De ne menjetek bele semmiféle krízisbe ezzel kapcsolatosan, mert ez mindössze az energiák újrarendezéséről szól. Ennyi az egész. És ez úgy fogja újrarendezni magát, ahogy azt soha nem tudtad vol- na elképzelni az elmédből, mert annyira jó lesz a végkifejlet!

 

Mert ugye ott van az azonnali pánikra való hajlam. „Mi történik? Mi történik?” – Vegyél egy mély lélegzetet, vagy kettőt, és vedd észre, hogy az újrarendeződés zajlik, ami olyan módokon hoz el neked dolgokat, amit soha nem tudtál volna se kigondolni, se elképzelni. És aztán majd azt mondod: - Nahát! Adamus fantasztikus, lenyűgöző! (páran nevetnek) És én pedig tudni fogom, hogy igazából TE vagy az. Te.

 

 

Hatalom és szabadság

 

Ha össze akarnánk foglalni ezt az idei évet, és tényleg belemennénk az előttünk álló három évbe, akkor két nézőpontból láthatjuk a bolygón történteket. Ennek a bolygónak a két legfontosabb eleme – vagy talán az egész kozmosznak – a hatalom és a szabadság.

 

Beszéltünk már erről korábban is, de most, amikor látod a híradóban a történteket, nézd csak meg jól abból a szempontból, hogy mi történik a hatalommal. Mi történik a szabadsággal a saját életedben, és nemrégiben beszéltem erről a Keahak-osokkal is. A hatalom elengedése zajlik az életedben. Ó, ez zűrzava- ros és ijesztő – Nos, hogyan tudod elengedni a hatalmat? – és az érdekes pedig az, hogy nem engedhetsz el belőle csak egy kicsit úgy, hogy közben a többihez meg továbbra is ragaszkodsz. Az egészet együtt engeded el – a hatalomra való szükségletet.

 

A hatalom illúzió. Tényleg sehol máshol nem létezik, csak egy hitrendszerben.

 

A hatalom a felhalmozásról, az energia megszerzéséről szól, arról a félelemről, hogy lehetséges, hogy nem jut elegendő energia a számodra. Az első számú emberi szükséglet nem az ételről, nem a vízről, a pénzről vagy szexről szól. Hanem az energiáról. Az energiáról. Ez aztán persze ebben a többi formában ölt testet, de az első számú emberi szükséglet az energiához való hozzájutásról szól. És az emberek ezt a hatal- mon keresztül játsszák ki. Azt hiszik ezt erőltetniük kell, küzdeniük kell vele, el kell lopniuk, manipulálniuk kell, fel kell halmozniuk vagy bármi mást kell ezért tenniük. Képzeljétek csak el mindezt hatalom nélkül.

 

Ez ijesztőnek tűnik, mert egy olyan világban éltek, ami tele van hatalommal, és olyan emberekkel, akik a hatalommal játszanak, akik hatalmat gyakoroltak felettetek – mentális hatalmat, anyagi hatalmat, fizikai vagy testi hatalmat. Azt kérdezitek: Hogyan élhetek hatalom nélkül? Mert akkor nem tudok majd védekezni ez ellen az őrült világ ellen. – A tény pedig az, hogy hatalom nélkül meg sem fognak látni titeket. Játsszák a hatalmat, és ezért nem is látnak meg mást, csak a hatalmat. És amikor elengeded a hatalom játékát az életedből, akkor láthatatlanná válsz számukra, vagyis majd elmennek valaki máshoz, akitől lop- hatnak, és akivel eljátszhatják az összes hatalmi dolgaikat. És akkor szabad vagy. Nem kell tovább játszanod a játékot. Nem fognak utánad eredni, nem fognak üldözőbe venni.

 

Ez az év a hatalomról és a szabadságról szól, a saját életedben és a világban egyaránt.

 

Arról fog szólni, hogy megadod magadnak azt a szabadságot, ami eleve ott van benned, de a sok- sok réteg, probléma és minden más miatt lemondtál erről a szabadságról. A szabadság mesésen hangzik, pedig óriási felelősséget jelent. Úgy hangzik: - Ó, szabad leszek! – de mitől leszel szabad? Nos, tudjátok a legtöbbször azt hiszitek, hogy a számlák kifizetésétől szabadultok meg, vagy attól, hogy nem lesz főnököd, vagy a kormánytól. Pedig a valódi szabadság belül van. Szabadnak lenni a múltadtól. A hiedelmeidtől.

 

A hiedelmek mondhatni olyanok, mint a hatalom. Illúziók. Ki lettek találva. Ez nem azt jelenti, hogy rosszak – vicces játszadozni velük – de egy bizonyos ponton elöregednek. A szabadság a hiedelmektől és a korlátozottságtól való szabadságot jelenti. És ismét elmondom: miközben ez fantasztikusan hangzik, óriási felelősséget jelent. Sok ember, akiknek oda lett adva a szabadság választása, temérdek, rengeteg kifogást fog találni, miért ne fogadja azt el, és miért ne vállalja fel.

 

Számomra ezek jelentik 2014 problémáit. Sok, rengeteg sok minden történik majd a világban. Értsétek meg ezeknek az alapvető, a felszín alatt meghúzódó okát, ami nem más, mint a hatalom és a sza- badság.

 

Utazás a tudásba

 

Akkor legyen egy kis tapasztalás! Mikor ma bejöttem, elmondtam, hogy már mindent tudtok. Tény- leg tudtok. Mindössze nem tudjátok, hogy már tudjátok. Már ott van.

 

Az elme számára rettenetesen nehéz ennek elfogadása, és azt mondja: - De én nem tudom. Vannak számok és tények…. - Nem! Én itt a tudásról beszélek. Már rendelkezel ezzel a tudással, és ez ott van. Ott van, és készen áll arra, hogy megmutatkozzon előtted bármikor, amikor te készen állsz.

 

Tapasztaljunk akkor ezzel egy kicsit! Azt kérem, hogy a világítást kapcsoljátok le! Kérnék egy szép kis merabh-os zenét, és talán egy kis friss levegőt a hátsó ajtó kinyitásával, hogy ne süljünk itt meg mind- annyian! (nevetés)

 

Oké, akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, és ez nagyon fontos dolog ebben az évben, és bár- melyik évben!

 

(megszólal a zene – „Time Lapse” a PremiumBeat.com-ról)

 

A tudás már ott van. Nem tőlem származik. Nem is attól az Istentől, akiről Elizabeth beszélt. Ez már most ott van. És nem a hasadban van. Hanem a pillanatodban, az Én Vagyok-ságodban. És tudja a választ mindenre még akkor is, ha csak színleled.

 

Tudja hol legyél a pontosan megfelelő pillanatban. Tudja hogyan kell behozni a tökéletesen meg- felelő mennyiségű energiát a tökéletesen megfelelő pillanatban. Ez a bizalom és ez a szeretet. És egyéb- ként amennyiben ebben az évben nehézségeid adódnak önmagad szeretetével – és szerintem ez hatalmas ugrás néhányatok számára – legalább legyél kedves magadhoz. Kezdd azzal, hogy kedves vagy magadhoz.

 

 

Kedvesség

 

Legyél kedves magaddal olyan helyzetekben, amiben régebben kritizáltad magad és ítélkeztél magad felett. Amikor belemennél a „mi van akkor, ha”…és a „mit kellett volna másképpen tennem” gondola- tokba.

 

Legyél kedves magaddal, amikor leesel, ahogy éppen el akarsz érni valamit, nevess rajta, és mondd azt: - Micsoda tapasztalás! – ahelyett, hogy agyon bántanád magad.

 

Legyél kedves magaddal úgy, hogy menj és vegyél magadnak valami szépet. Úgy értem valami tény- leg nagyon szépet. Valami elképesztően nagyon-nagyon szépet. Igen.

 

SART: Egy Mercédeszt.

 

ADAMUS: Igen, persze, egy Mercédeszt. Valami igazán szépet. Ez jelenti azt, hogy kedves vagy magaddal. Erre persze az elméd azt mondja majd, hogy: - Ez bolondság, és nem lenne szabad költenem a pénzt! – Köpök erre! Sokat köpök erre! (nevetés) Nem. Mert amikor kedvesen, szépen bánsz magaddal – amikor bűntudat nélkül veszel valami szépet magadnak úgy, hogy azt senki mással sem osztod meg, mert magadnak veszed – akkor hirtelen ott terem a bőség. Ez ilyen egyszerű és bámulatos!

 

Legyél kedves felemelni, felfrissíteni magad magasabbra vagy felsőbb kategóriába, ahogy ezt a mai társadalom nevezi. Nem elégedj meg az olcsóbb lakással vagy házzal! Ne elégedj meg a kevesebbel! Cauldre most azt mondja nekem, hogy a Nordstrom’s-ba és ne a Walmartba járj vásárolni!

 

Tudás

 

Akkor vágjunk bele az utazásunkba! A tudás már ott van. Ez nem mentális alapokról fog megérkez- ni. Vagyis hozzá vagytok már szokva ehhez a bizsergő érzéshez az agyatokban, amikor gondolkoztok vala- miről. Olyankor aktiváltok valamit az agyatokban. Gondolkoztok a jövőről, az előttetek álló évről, vagy akár az előtted álló hónapról. És ilyenkor az agyatok munkába áll, hogy megpróbálja azt kitalálni. Ezt felejtsétek el! A tudásba fogtok beérkezni.

 

A tudás az a válasz, ami már ott van, az a megoldás, ami már ott van. Nem fogtok hangot hallani. Nem kezdtek hirtelen automatikus írásba, és nem fogtok váratlanul kapcsolatba lépni a szellemi vezetői- tekkel. Ők már réges-régen eltávoztak. Nem bírták a nyomást. Elmentek. Te magad leszel az!

 

Nem fog felvillanni a neonfény az elmédben! A tudás nagyon enyhe, finom, ugyanakkor kiegyen- súlyozott.

 

A tudás nem mindig akkor mutatkozik meg, amikor szerinted meg kellene, hogy mutatkozzon. Ha- nem a pontosan megfelelő, tökéletes pillanatban, te pedig egész egyszerűen tudni fogod, hogy mit tegyél.

 

Amikor a tudás eljön hozzád, azt érezni fogod. Ne vondd azt kétségbe! Mozdulj meg! Cselekedj! Csinálj valamit!

 

 

Az utazás

 

Hadd mutassak egy példát nektek a tudásra! Utazzunk el egy kicsit! Menjünk el egy vakációra! Igen, te egyedül, egy vakációra! Otthon vagy, összecsomagolod a holmidat, bepakolsz az utazótáskádba, kiválasztod a ruháidat a szekrényedből, és ekkor rádöbbensz, hogy bizony jó ideje nem vettél már magadnak semmit. De ez most nem számít. Összecsomagolod azt, amid van.

 

Igen, alsóneműt is pakolsz. Dezodorra valószínűleg nem lesz szükséged, mert úgysem lesznek má- sok körülötted. Pakolsz egy-két rövidnadrágot, pólót. Nincs szükséged sokra. Egy szép helyre utazol telje- sen egyedül.

 

Amikor eszedbe jut, hogy: - Nos, de ott vannak a gyerekeim, a férjem és a munkám! – A pokolba is ezzel! Ne foglalkozz velük! Valószínűleg nem mondták neked, de azt akarják, hogy utazz el egy kis időre!

 

Csomagolj hát össze! Jó szorosan zárd le a bőröndödet, és bizonyosodj meg arról, hogy nálad van-e az útleveled. És ha nincs útleveled, akkor itt most nyomban csinálj egyet magadnak! –Yo soy El Punto! Csi- nálj egyet! Rögvest! Látod, itt az útlevél. És nézd csak, ott vannak a repülőjegyek! Nézd meg őket! Tudom, hogy már nem használtok jegyeket, mert mindezt az interneten intézitek, de azért csak játsszatok tovább velem! Bontsátok ki a jegyeket! Hihetetlen! Első osztályú jegyek Adamus jóvoltából! Miért is ne?

 

Ó, és nézd csak – a Mester Légitársasággal repülsz. Eddig a létezéséről sem tudtál! Azt hitted megint a United-dal kell repülnöd. Nem. Hanem a Mester Légitársasággal! Első osztályon! Csak neked!

 

Limuzinnal mész ki a reptérre, és nem azokkal a reptéri taxikkal, amibe másik nyolc emberrel kell összezsúfolódnod. Csak te utazol. Odanézel a limuzin elejére. Úgy tűnik két háztömbnyi hosszú, de felnézel és a közvetlenül a sofőr mögött lévő üvegfal elhúzódik. Nézd csak! Én viszlek téged a reptérre!

 

Odaérsz a reptérre. Első osztályon utazol, ezért nem kell sorba állnod. Átsuhansz. Szállj fel a gépre! Hú! Senki más nincs ott. Csak te.

 

Természetesen kinyílik az pilótafülke ajtaja, és kidugja magát rajta egy fej, és nézd csak, ez én va- gyok és Kuthumi! Ó, biztonságban vagy. (nevetés) Némileg.(Adamus kuncog)

 

Vegyél egy mély lélegzetet, és induljunk is! Repüljünk el ismeretlen területekre, amihez fogható nem található a Földön, mégis meleg és napsütötte, tengerpart pálmafákkal, margarita és mai thai kokté- lokkal.

 

Odaértünk- itt áll ez a csodálatos bungaló csak neked, aminek a mérete szinte egy városéval ve- tekszik. De mégis bungalónak fogjuk nevezni. Mert ez kényelmes. Könnyed. Emberek vannak ott, akik arra várnak, hogy téged szolgáljanak, mert a Mester megengedi másoknak, hogy őt szolgálják. Megengedi, hogy az energiák őt szolgálják.

 

Mindenre gondot viselnek, még mielőtt tudnád, hogy szükséged van rá, legyen szó akár egy pohár vízről, egy ételről, plusz WC papírról, vagy bármiről. Már azelőtt tudják, mielőtt tudatába kerülsz annak a szükségletednek.

 

És leülsz egy pillanatra, és csak bámulod a csodálatos óceánt, ezt a meseszép helyet, ahova eljöttél nyaralni. Ez az egyik áhítattal teli pillanatod, ahol nyoma sincs a bűntudatnak, az aggodalomnak. Csak az áhítat van ott.

 

Az életnek ilyennek kellene lennie. Abszolút, 100 %-ban, kompromisszum nélkül. Hiszen itt ücsö- rögsz ebben a Paradicsomban. Minden ott van. Minden ott van, és békében érzed magad magaddal. Végre, végre igazán átérzed, hogy megérdemled. Megérdemled. Nem valaki más költségén utaztál el ide. Megér- demled.

 

Meg kellett újítani a tested. Egy kis időre ki kellett szállnod azokból az őrült Földi energiákból. Sem- mi dolgod nincs ezen a nyaraláson, semmit nem kell tenned. Nem kell semmit összehoznod, semmiféle étrendet nem kell betartanod, nem kell meditálnod, és semmi mást sem kell tenned. Egyszerűen csak élvezz bármit, amit csak akarsz.

 

Reggel sokáig alszol, és kicsit még ágyban maradsz, mert annyira jó érezni a nyitott ablakon át be- áradó lágy, meleg szellőt. Majd felkelsz, teszel egy kiadós sétát a tengerparton, megeszel egy szelet kenye- ret, - frissen sütött, meleg kenyeret jó sok vajjal és dzsemmel. Két csésze kávét iszol, anélkül, hogy emiatt aggodalmaskodnál. Ó! Az életnek ilyennek kellene lennie!

 

Elsétálsz a faluba. Mindenki kedves veled. Tisztelettel és megbecsüléssel bánnak veled. Hm. Bizony hosszú idő óta ez az első ilyen alkalom. Egyszeriben csak rád tör, hogy új ruhákat akarsz venni magadnak. És meg is veszed őket anélkül, hogy azon aggódnál, hogy honnan fog érkezni pénzed.

 

Éjszaka elmész egy partira, ahova a helyiek hívtak meg. Kellemesen és értékesnek érzed magad. Táncolsz. Iszol. Eszel. Nevetsz. Vicceket mesélsz. Az emberek köréd gyűlnek. Mosolyognak, és nem beszél- nek a problémáikról és a szemetükről. Egyszerűen csak szeretnek a közeledben lenni.

 

Az este végeztével sétálsz még egy kicsit a kellemesen meleg trópusi levegőn. Egyáltalán nem ag- gódsz azon, hogy valaki majd odaszalad hozzád az az utca másik oldaláról, és rád támad. Egyáltalán nem aggódsz ezen,hiszen biztonságban vagy.

 

Hazatérsz, lefekszel, és belemész a legcsodálatosabb álomba, az Én Vagyok-ba. Nincs semmiféle üldözés, nincsenek harcok, háborúk, nincsenek megbánások, és nem aggódsz azon sem, hogy elfelejtetted a középiskolás szekrényed kombinációs zárát. Mindössze az Én Vagyok csodálatosan békés álmát álmodod.

 

Váratlanul felébredsz ebből az álomból, és rádöbbensz, hogy ez egyáltalán nem egy álom. Egyálta- lán nem álom. Mert ez az Én Vagyok a valóság. És rádöbbensz, hogy az összes többi volt az álom. Az összes küzdelem, az összes korlátozott élet – amikor erőltetted a dolgokat, meg küzdöttél, meg gondolkoztál – az volt az illúzió. És hogy ez az Én Vagyok álom a valóság.

 

Itt van ez az inspiráló pillanatod. Sietve keresed elő a tollat és a papírt. Nem hoztál ilyeneket ma- gaddal, de hirtelen mégis ott teremnek. Ott vannak a legelső fiókban, amelyikbe belenézel. És ebben az ih- letett pillanatodban elkezded leírni ezt az álmodat, ami a valóság, és írsz az Én Vagyokról, a tudásról, arról, hogy mindig minden ott terem a megfelelő pillanatban, a hatalom, erőltetés vagy küzdelem nélküli életről, egy olyan életről, amikor szereted magad, egy bőségben élő és egy válaszokkal teli életről, ahol nincsenek kérdések. Egy örömteli és szabad életről, amiben nincsenek korlátozások.

 

És csak írsz és írsz, és egyre csak írsz, mindezt kézzel, és nem a számítógépeden, hanem kézzel. És írsz mindennek az egyszerűségéről, arról, hogy minden mindig ott van. Írsz az Én Vagyok-kal való kapcso- lódásról, arról, hogy ez nem egy filozofikus beszélgetést jelent. Hogy ez nem egy elképzelés. Nem valami New Age-es zsargon. Hanem valóság. És ott van. Te vagy az. Mindig te vagy az.

 

Olyan érzésed van, mintha napokon keresztül megállás nélkül csak írnál, de ebben a leghalványabb stressz vagy küzdelem sincs jelen. A szavak kiáradnak a papírra. És óriási örömödet leled ebben az írásban, ebben a kapcsolódásban.

 

És egy pár nap elteltével befejezed az írást. A végére odaírod: Vége. Aláírod: Vagyok, Aki Vagyok. Veszel egy mély lélegzetet. Pár nap múlva ideje visszaindulnod. Ideje visszatérni.

 

Fogod a kéziratodat, a kézzel írt kéziratodat, és elsétálsz vele a postára. Megcímzed azt a saját ne- vedre, és bedobod a postaládába. Visszaküldöd magadnak.

 

Veszel egy jó mély lélegzetet és élvezed a Paradicsomban töltendő időd hátralévő részét, csak léleg- zel, és azt csinálsz, amihez csak kedved támad.

 

Pár nap múlva elérkezik a hazaindulás ideje. Felszállsz a magán repülőgépedre, majd érkezés után beszállsz a limuzinba, ami a reptérről hazavisz téged. Bemész a házadba, és természetesen a csomagod már ott vár téged.

 

Bemész a házba. Felfogod, hogy megint itt vagy ebben a régi világban – a házadban, itt a szekré- nyed, amiben nem túl sok holmi foglalja a helyet, és ott az a pár tönkrement dolog a ház körül.

 

Egy pillanat erejéig rád tör a kétségbeesés, a szorongás. –Megint itt vagyok ebben a régi világban! Majd eszedbe jut a csomagod, a kéziratod, amit gyorsan ki is nyitsz, és elkezded olvasni. Minden ott van benne. Ott van benne mindaz a bölcsesség, amit te írtál le saját magadnak, és mosolyogsz, mert tudod, hogy ez minden, amire szükséged van. Hogy ebben minden benne van.

 

Az összes tudás, az összes válasz, a megoldások, amik nem mantrák. Nem megerősítések. Hanem az igazság, amit leírtál.

 

Veszel egy jó mély lélegzetet és felismered, hogy soha többet nincs szükséged semmire. Hiszen minden ott van. Már tudod.

 

Vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

Ennek a kis utazásnak a példáját használtam arra, amikor írsz magadnak. Mert, nos, egy bizonyos módon ezt már megtettétek. Az Én Vagyok, a Lélek – visszakapcsolhatjátok a világítást – már megtette. Már megtetted.

 

Beszéltem már korábban is erről – a Merlin Hatásról. Úgyis fogalmazhatnánk, hogy ki vagyunk in- nen füstölve. ( Adamus köhög és közben nevet, mert némi füst száll ki a kandallóból) Szeretnék egy kis friss levegőt! (megint köhög)

 

Olyan ez, mint a Merlin Hatás. Szerintem ki kell nyitnunk az oldalajtókat! Ez már itt van, ne nevez- zük ezt a jövőnek, vagy a holnapnak vagy a jövő évnek. Mondjuk csak azt, hogy ez már itt van. Már megír- tad ezt a kéziratot az igazságról, az összes tudásról. Nem kell mást tenned, mint vegyél egy mély lélegzetet, és ismerd fel, hogy ez itt van.

 

A mai napot azzal kezdtem, hogy az összes tudás – már a birtokotokban van. Már ott van. Ehhez nem tudsz gondolkodással hozzáférni. Nem kérdezheted azt, hogy: -Mi az, amit már tényleg tudok? – Csak azt mondhatod: - Hogy már tudom. – Ez ennyire egyszerű. – Már tudom! – És akkor ott van a tudás. Akkor ott van.

 

Oké, akkor most erre vegyünk egy mély lélegzetet!

 

 

Nagyon szépen kérlek benneteket, hogy az idén, valamint életetek összes többi hátralévő részében ne feledjétek el és emlékezzetek rá, hogy ez már ott van. Nem fogtok hangot hallani. (Adamus előhozza a pódiumot) Edith, innen tudod, hogy most komolyra fordulnak a dolgok! (páran nevetnek) Nem fogtok hangot hallani! Ne várjatok felvillanó fényeket! Ez annyira több száz évvel ezelőtti! Ne kérjetek jelet sem! Mert akkor kénytelen leszek…akkor kapni fogtok egyet. Én leszek az, aki felemelt lábbal a hátsótokon bil- lentelek benneteket! (nevetés) Ne kérjetek jelet!!! És ne használjatok ingát! Önmagadon kívül semmit ne használj! Világos? (a közönség egyetért)

 

Most igent mondtok, de…(nevet) Mennyivel kellene még ennél is egyértelműbben és érthetőbben a tudtotokra adnom, hogy az már ott van? Nem az epehólyagodban van! Nem a szemgolyódban van! Hanem mindenhonnan körbevesz és ott van az egész belsődben. Már ott van. Egészen addig, amíg az em- berek magukon kívül próbálnak válaszokhoz jutni, továbbra is keresni és kutatni fognak, és korlátozottak maradnak. De abban a pillanatban, amikor a Mester azt mondja: - Ez már itt van. Ha-ha-ha! Már itt van! – akkor ez úgy van. Ez ennyire egyszerű! Nevezd ezt színlelésnek – engem nem érdekel – vagy bárminek – ez a tudat cselekvése, és a tudat cselekedete már ott van.

 

És akkor annak úgy kell lennie! Ez egy univerzális alapelv. Ez egyszerűen így van. Ez a Vagyok, Aki Vagyok, és akkor úgy is van! Nem vonsz ebbe bele más embereket! Nem miattuk, helyettük, értük teszed – és ez teszi ki a problémák 90%-át, hogy ezt másoktól teszed függővé, vagy pedig te próbálod őket behúzni a saját egész tapasztalásodba! De a te számodra ez már ott van!

 

Oké, vegyünk egy mély lélegzetet! Térj vissza ehhez! Videót akartok készíteni ebből a merabh-ból, és….igen. Hm. Oké.

 

Akkor készüljünk fel a következő szegmensünkre! Kérnék egy kis kávét tejszínnel!

 

LINDA: Örömmel.

 

ADAMUS: Igen. Látjátok, ez már….(Linda elveszi a poharát, amiben üdítő van) Hagyd csak itt! Mind a kettő legyen. Az egyik nekem, a másik meg Cauldre-nek! Cauldra ezt az édes löttyöt issza! Én pedig kávét. Már itt is van. (csettint egyet)

 

LINDA: Jön már! Jön már! (Adamus nevet)

 

ADAMUS: Oké, akkor vegyünk egy mély lélegzetet, ahogy belekezdünk a beszélgetésünk következő részébe! Mindenki kényelmesen érzi magát? (igen – a közönség egyetértő válasza)

 

EDITH: Csak csukjuk be az ajtót!

 

ADAMUS: Kicsit, kicsit….fázol?

 

EDITH: Igen, lefagyott az orrom.

 

ADAMUS: Lefagyott az orrod. David majd felmelegíti neked. Micsoda?! (Adamus nevet)

 

Hogy végződik?

 

Múlt hónapban beszéltünk arról, hogy fog ez végződni? Hogy ér véget? Hm. Egyáltalán beleérezte- tek ebbe? Támadt egy kis zűrzavar?

 

Jeshuának a kereszten végződött, és sok történet kering arról, hogy mi is történt valójában. De tényleg maga mögött hagyta a fizikai testét. Nem a bűneitekért halt meg, mert azokat még el sem követ- tétek. (némi nevetés) Vagy tudta volna, hogy valószínűleg erre készültök? Igen. De…és ha tudta volna, akkor sokkal drámaibb módon halt volna meg, mert akkor tudta volna, hogy tényleg nagyon rossz bűnöket követtek majd el. Nem a bűneitekért halt meg.

 

EDITH: Nincs olyan, hogy bűn.

 

ADAMUS: Nincs olyan, hogy bűn. Na pontosan ezért nem a bűneitekért halt meg! Hanem azért, hogy visszagyertek, visszainkarnálódjatok a Földre. Azért ment el, hogy ti bejöhessetek. Áááá!!! Vélemé- nyem szerint ez így van, és szerintem ez nagyon is tényszerű. Azért ment el, hogy azok, akik az Új Mesterek lesznek, bejöhessenek.

 

Vagyis egy bizonyos értelemben véve Krisztus, a Krisztus tudat második eljövetele, az inkarnáció

az, hogy te és te, meg te és te, meg te,   (nevetés, mert Adamus úgy tesz, mintha valakit kihagyna)

inkarnálódjatok, és visszatérjetek. Visszatérjetek ebben a létidőben, pontosan most.

 

Tehát ő a kereszten végezte, majd később energetikailag jelent meg. Feltámadt a halottaiból, integ- rálta a testét, és energetikailag megjelent pár embernek, hogy arra emlékeztesse az apostolait és mindenki mást is, hogy tényleg nincs halál. Minden folytatódik.

 

De amikor feltettem a kérdést, hogy ez hogyan végződik a te esetedben? – Akkor a következő a helyzet: - Én elmegyek. Elmegyek. És te velem tarthatsz.

 

Eljutottunk arra a pontra, ahol elegendő a tudatosság a megvilágosodást illetően, mert elegendő olyan Shaumbra van, akik abszolút lehetővé tették, hogy ez eljöjjön az életükbe, elegen vannak azok, akik azt mondták: - A következő szintre lépünk! – És én mondhatni elmegyek egy másik sztrádára, egy másik dimenzióba.

 

Beszéltem már korábban arról, hogy én mindössze öt emberre várok, és vannak egy páran igazából. De ami még ennél is lenyűgözőbb az az, hogy a tudatotok mindnyájótokban eljutott arra a pontra, hogy ez meg fog történni. Meg van a kritikus tömeg, így aztán mindannyian, vagyis mindenki, aki azt választja, az a következő szintre léphet. Tehát ez véget ér. A felébredési szakasz a végére ért. A következő szintre lépünk, és ez pedig a Mesterlét lesz. Ami nagyszerűen hangzik. Bizonyos értelemben kemény, de közben meg va- lóban nagyszerű!

 

Azért mondom, hogy ez véget ér, mert többé nem fogunk a felébredés alapjairól beszélni, és sem- milyen toleranciám nem lesz az önkételyre és az önmegvetésre vonatkozóan. Nem fogom megengedni ezt a kétséget, amivel igazából nagyon is elnézőek vagytok magatokban. A kétséggel szélsőségesen engedéke- nyek vagytok. Ez egy emberi luxus, amin remélhetőleg már túl vagytok.

 

Túl fogunk lépni a kétségen, ahogy a folyamatokon is. Túl fogunk lépni azon is, hogy csak a kisuj- jatok hegyét mártjátok bele ebbe az egészbe, mintha amikor csak játszadoztok a felébredéssel. És most arra kérem azokat, akik tovább akarnak jönni velem a következő szintre, hogy csatlakozzatok hozzám. Ez a Mesterlétről fog szólni. Az abszolút Mesterlétről.

 

El fogok jönni azokhoz, akik velem fognak tartani. Mesterként fogok hozzájuk elmenni, de azt fo- gom kérni, hogy te is Mesterként gyere hozzám. Vagyis nincs több „nem tudom.” Nincs több áldozatiság. Nincs több energia táplálkozás. Nincs hatalom.

 

Tehát drága barátaim, itt van számotokra a lehetőség – és ismételten, ez nem számít, mert ez nem a számokról vagy ilyenekről szól. Lehetőségetek nyílik a következő szintre lépni. Remélem ez egy részről lel- kesítő lesz. De egyben keményebb is lesz. Nem fogom tolerálni, eltűrni azokat, akik még mindig áldozatok, és akik még mindig gondolkoznak a felébredésről. Mesterlét vagy semmi! Mesterlét vagy semmi!

 

 

 

Készen állsz?

 

 

 

Most arra foglak kérni benneteket, hogy egy pillanatra ebbe érezzetek bele! Készen álltok erre? Nem számít. Nem számít. Sok más lehetőségetek lesz még más csoportokkal! Nem számít, ha azt mondod:

Ezt most még nem érzem teljesen helyénvalónak. Megyek és csinálok valami mást. – Meg fogom adni nektek a többi csoport nevét, és ajánlást is mellékelek hozzá. (kis nevetés)

 

Mert ez csak azoknak való, akik tényleg készen állnak arra, hogy Mesterként járjanak-keljenek, sza- bad Mesterként ebben az életben. És ennyi.

 

Máris meg fogunk itt csinálni valamit. El fogjuk ezt játszani.

 

Most mindenkit arra kérek, hogy menjen ki a teremből, kivéve azt a pár műszaki stáb tagot, akiknek maradniuk kell. De mindenki mást arra kérek, hogy menjetek ki a teremből! És utána, amikor készen álltok, amennyiben hajlandó vagy a következő szintre lépni. amennyiben készen állsz arra, véget vess a réginek, amennyiben készen állsz arra, hogy magad mögött hagyd és elengedd azt a régi emberi utazást meg a fel- ébredést meg a folyamatokat és minden egyebet is, amennyiben készen állsz arra, hogy innentől Mester- ként menj tovább, akkor arra kérlek téged, hogy gyere vissza ebbe a terembe ezen az ajtón keresztül. Ezen az ajtón menj ki, és ezen a másikon gyere be újra!

 

Ha úgy érzed, hogy ez számodra most nem megfelelő, akkor ez rendben van. Akkor csak pattanj bele az autódba, és menj el! Vagy, amennyiben valaki mással jöttél ide, akkor sétálnod kell. (nevetés)

 

De elérkezett az idő! Meg lett ez a csodálatos kritikus tömeg. Én ezt a Shaumbra tudatosságnak nevezem, és ez nemrégiben került a figyelmem fókuszpontjába a Felemelkedett Mesterek Klubjában. Egyik este épp orosz rulettet játszottam ott, ami az egyik kedvenc játékom. (nevetés) Nos, hát ennek nincsenek következményei, csak a móka kedvéért játszom. (még nagyobb nevetés) Ennek számotokra van következ- ménye, de számunkra nincs.

 

És az egyik Felemelkedett Mester azt kérdezte: - Mi a helyzet azzal a Shaumbra csoporttal? – Ezért aztán azt gondoltam, jól utánanézek. És Kuthumival, Tóbiással, Mihály Arkangyallal meg Raphael Arkan- gyallal együtt beleéreztünk ebbe.

 

És ez még minket is meglepett, és örömmel töltött el, ahogy kivétel nélkül mindannyiótokba egyen- ként beleéreztünk. Hol van ez a Shaumbra nevű entitás? Hol vagy te? –És akkor láttuk, hogy összeállt a kritikus tömeg, mert hatalmas a szenvedély és a vágy. Azt mondtuk, hogy ez nem csak arról az ötről szól, habár jó páratokban ez ott van, de a lényeg nem ez, hanem az, ahol éppen tartotok. Na ekkor mondtam azt: - Elmegyek. Elmegyek, hogy most már a Mesterekkel dolgozhassak.

 

Azt gondoltam, csak egy páran lesztek. De most úgy látom, hogy ennél kicsit többen lesztek.

 

Időnként ez kemény lesz, mert nem fogtok tudni visszatérni a régi kis játszmáitokhoz. És ezt innen- től kezdve még annyira sem fogom szó nélkül hagyni, mint eddig. Kemény lesz, mert meg fogom parancsol- ni, hogy bőségben éljetek. Nincs több kifogás. Meg fogom parancsolni, hogy legyen egyben a biológiátok! Nincs több kifogás. Nincs több „nem tudom.” – Mert akkor holtbiztos, hogy azonnal kirúglak benneteket. Mert ahogy már mondtam, ha nem tudod, hogy mit tegyél, akkor egyszerűen csak színlelj, tegyél úgy, mintha! Mert valójában nem csak színlelsz, nem csak úgy teszel, mintha!

 

A választás

 

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet! Ez egy nagy pillanat a Shaumbra számára. Hatalmas pilla- nat ez. (a közönség válasza éljenzés és taps)

 

Akkor most csináljuk ezt meg egyetlen hang kiejtése nélkül! Itt a lehetőség arra, hogy kisétálj! És ez annak a szimbolikája, hogy kisétálsz a régi utakból, a régi életből, a régi kifogásaidból, a régi korlátaidból, és Mesterként jössz vissza azon az ajtón, készen állva 2014-re! És jól jegyezzétek meg a szavaimat: 2014- nek szüksége lesz egy pár Mesterre! Mesterként gyere vissza azon az ajtón! És onnan indulunk. Jó.

 

Akkor vegyünk egy jó mély lélegzetet! És mindezt szövegelés nélkül tegyük meg! Ne vegyétek fel a kabátotokat! Ne vegyétek fel a cipőtöket! Ne tegyetek semmit! És ne beszéljetek! Ne vigyetek semmit se magatokkal, csak azt, ami most rajtatok van! Megkérjük a stábot, hogy tisztítsák ki az ajtó útját, hogy az Új Mesterek be tudjanak rajta jönni.

 

Mély lélegzet! Mit szólnátok egy szép zenéhez?

 

Akkor gyertek vissza, amikor készen vagytok. Majd üljetek le bárhová csendben, amíg mindenki, aki azt választja, vissza nem jön. Köszönöm.

 

És John, azt a zenét tedd be, ami a szünetben szólt!

 

(kis szünet, majd megszólal a zene, miközben a Shaumbrák kimennek az ajtón. A zene: „Kat Mix” – a Sessions Des Rosiers EP1 – MNO)

 

És amennyiben most otthonról néztek minket, kérlek ti is csináljátok meg ugyanezt. Menjetek el a számítógépetektől. Menjetek ki!

 

 

És odakint kérdezzétek meg magatoktól, hogy készen álltok-e erre? Nem számít. Nincs jó vagy rossz. De készen állsz? És amennyiben igen, akkor gyere vissza Mesterként!

 

(hosszú szünet, amíg a Shaumbra visszajön a másik ajtón)

 

 

Mi jön ezután

 

Elképesztő, hogy mekkora felelősséget fogadtatok el, amikor visszajöttetek ezen a ajtón, akár tisz- tában vagytok most ezzel, akár nem. (páran nevetnek, mert az ajtó eltűnt a függöny mögött.) Milyen bá- mulatos…ó, és ez egy másik metafora. Az ajtók pontosan akkor jelennek meg, amikor erre szükséged van. És pontosan akkor csukódnak be, amikor erre van szükséged. Ez elképesztő! Ki is tudhatott erről, hogy itt van egy ajtó?

 

Elképesztő mérvű felelősséget fogadtatok el, amikor visszajöttetek az ajtón. Ennek a felelősségnek a benned élő Mester valószínűleg még nincs teljesen tudatában. Mert ez óriási felelősséget jelent. Jó látni, hogy olyan sok ülés megtelt. (Adamus nevet egy kicsit)

 

Annyira, hogy mindenkit, aki most visszajött azon az ajtón, szeretnék megajándékozni egy Adamus Díjjal. (valaki azt mondja: -Hurrá! ) Hurrá! (taps) Ez a felemelkedés szimbóluma. Ez a pikk, ami a felemelke- dést is jelenti. Egyben a szív is, attól függően, honnan nézitek.

 

Drága Linda, nálad vannak ma az Adamus Díjak?

 

LINDA: Ó, igen, Uram!

 

ADAMUS: Reméltem is. Mindenkinek adj egyet, aki visszajött azon az ajtón!

 

Miközben Linda kiosztja a díjakat, hadd magyarázzam ezt el mindenkinek, akik most online néznek

minket!

 

Drága Michelle létre fog hozni egy oldalt a Crimson Circle Store-ban. Holnap délben ez már üzemel- ni fog Michelle Mester. Holnap déltől már működni fog. És mindenki, aki elfogadta önmaga Mesterlétét, mindenki, aki velünk fog tartani, és megengedi, hogy a régi véget érjen, és bejön az újba, azok kérhetnek a weboldal boltjában egy Adamus díjat a saját részükre – csak egyet, hiszen csak egyre van szükséged – egy Adamus Díjat, ami a felemelkedés és a megvilágosodás szimbóluma. És ezek abszolút----nagyon figyeljetek most ide Linda és Michelle!

 

LINDA: Engem nem érdekel, azt csinálsz, amit akarsz! (nevetések) Te vagy a Mester!

 

ADAMUS: És mindezt teljesen ingyen kapja mindenki! Ez az én ajándékom nektek! Nincs szállítási díj sem! Teljesen ingyen kapod!

 

LINDA: Csináld csak! Beszélj az üzleti vezetőnkkel! Nekem ez nem probléma!

 

ADAMUS: Mindenki csak egyet igényelhet saját magának.

 

LINDA: Én…

 

ADAMUS: Csak egyet!

 

LINDA: Uram?

 

ADAMUS: És ez csak azoknak jár – és kérlek ne szakíts félbe – tehát csak azoknak jár, akik elfogadták magukat Mesterként, és akik készen állnak arra, hogy Mesterként éljenek, és felvállalják a Mesterlét teljes felelősségét. És abban az esetben nem jár, ha gondolkozol az ébredésről. Ez már nagyon régen megtör- tént. Ez itt mos a következő szintre lépésről szól – ami az intenzitás és a szépség szintje.

 

Tehát denveri idő szerint holnap déli 12 órától le lehet adni a megrendeléseket a egészen a követke- ző Shoud napjáig! A weboldalról meg lehet rendelni a kitűzőt! A szállítási idő 3-4 hetet, esetleg még többet is igénybe vehet! Ezt most Cauldre mondja nekem. Teljesen díjtalanul kapjátok. Díjmentesen. Ingyen.

 

LINDA: Te fogsz leltározni?

 

ADAMUS: Bumm! Készen van! (páran nevetnek) Már ülnek és várakoznak.

 

És az nem számít, hogy a világ melyik felén élsz. Van időd a megvilágosodás kitűződ megrendelésé- re egészen a következő Shoud napjáig. Azt követően nincs több kitűző! Utána már 2500 USD lesz darabja. (nevetés) Drágák lesznek!

 

30 napotok van erre, és ez fogja elárulni a számomra, hogy ki az, aki jön tovább, Ötvenen lesznek? Vagy 100-an? Vagy talán 10.000-en? Nem tudom. Ebből majd ki fog derülni…( valaki beszól: Te mondtad!) Még nem tudom hányan lesznek. Megfogtál. Azt akarod, hogy elmenjek? (nevetés)

 

SART: (odaáll a pódiumhoz) Csak meg akartalak fogni.

 

ADAMUS: Tessék csak! (Adamus nevet) Csak óvatosan, mert ott a kávé! (nevetés) Tessék csak Mester!

 

 

 

SART: Menjünk tovább mindannyian! Mindenki! Jól festek idefent?

 

LINDA: Igen! Nagyon jól! (köhög)

 

ADAMUS: Nincs hozzáfűznivalóm.

 

SART: Köszönjük, hogy idáig elhoztál minket!

 

ADAMUS: Biztosra veheted.

 

SART: Köszönjük, hogy végig segítettél minket.

 

ADAMUS: Most köszönetet mondasz,de…de…

 

SART: De később majd átkozni foglak!

 

ADAMUS: Igen!

 

SART: Ez rendben van.

 

ADAMUS: Nem. Mert lényegében ezzel is végeztünk. Végeztünk a sok nehézséggel és kihívással. Lesznek olyan időszakok, amikor majd arra lesz szükséged, hogy egyedül legyél magaddal. Erről majd a ké- sőbbiekben fogok beszélni, de havonta egyszer három napra szükséged lesz, amikor csak magaddal leszel. Mert újra egyensúlyba kell hoznod a testedet és az elmédet és integrálnod kell! És tudom, hogy már most azon kezdtek gondolkozni, hogy: - Hogyan fogom ezt egyáltalán megoldani? – A Mester ezt csak megteszi. És ez egyszerűen csak működik. Egyszerűen csak működik. Ezért is mentünk el arra a kis utazásra ma.

 

Drága Shaumbra, meg fogjuk látni, hogy hányan rendelitek meg a kitűzőt, hogy hányan jöttök to- vább a Mesterlétbe. Nagy örömmel tölt el, hogy mindannyian itt ültök, és rajtatok van a kitűző, vagy a kezetekben fogjátok azt.

 

És számomra személyesen ez egy megtiszteltetés, mert 2009 szeptemberében kezdtünk el együtt dolgozni a spirituális kalózoknak ezzel a csoportjával, és akkor még nem voltam teljesen biztos abban, hogy mibe is vágok bele, most meg aztán végképp nem vagyok ebben biztos! De….(Adamus, és a közönség egy pár tagja nevet) De az a tény, hogy ekkora az elkötelezettség bennetek, hogy ekkora a szenvedélyetek, itt van bennetek ez a most vagy soha! – Megcsinálom ebben az életemben! – Ez tényleg egy fény, ami kira- gyog! És én készen állok a továbblépésre!

 

A másik néha kissé monoton volt. (Linda neki is ad egy kiktűzőt) Köszönöm. Most már tényleg ké- szen állunk a továbblépésre!

 

Tehát hogy végződik? Pontosan így. Úgy végződik, hogy búcsút intünk a régi utaknak, búcsút intünk még annak a felébredő embernek is, és Mesterré válunk.

 

És ezzel drága barátaim adnék egy emlékeztetőt a számotokra, hogy a következő összejövetelünkig érdekes dolgok fognak történni, és miközben azok megtörténnek, soha ne felejtsétek el, hogy

 

A KÖZÖNSÉG ÉS ADAMUS EGYÜTT:….minden jól van a teremtés egészében.

 

ADAMUS: Köszönöm és áldás. Áldás. Köszönöm. Köszönöm.(a közönség tapsol)

 

(Fordította: Telegdi Ildikó)

 

 

 

A kitűző megrendelésével kapcsolatos információ

 

FIGYELEM: Aki meg akarja rendelni magának a kitűzőt, annak a következőre hívom fel a figyelmét:

 

-Mindenki teljesen ingyen kapja. Ez Adamus Saint-Germain és a Bíbor Kör ajándéka – ebbe bele- tartozik a kitűző, a kezelési és szállítási költség. Nem kell megadnod a bankszámlaszámodat és semmilyen banki információt.

 

-A szállítási idő legalább 4-8 hét. Az USA-n kívüli rendeléseknél még több is lehet a szállítási idő, ezért mindenkinek a türelmét és megértését kérik!

 

-Mindenki csak egy kitűzőt rendelhet a saját részére, hiszen ez saját Mesterléted elfogadásának a szimbóluma!

 

A rendeléseket legkésőbb 2014. február 1-ig, 13 óráig lehet leadni denveri idő szerint. Az aján- lat onnantól érvényét veszíti, és a később beérkező rendeléseket nem fogjuk teljesíteni.

 

Gondold jól meg a döntésedet, mert ez tényleg csak azoknak szól, akik belépnek a saját meg- testesült megvilágosodásukba, és Adamusszal és a Bíbor Körrel akarnak dolgozni. Ez a te választásod,és ennek az  ajándéknak az elfogadása az életed megváltozását vonja maga után.

 

Csak azoknak a Shaumbráknak való, akik készen állnak a következő szintre lépni Adamusszal!

Senki olyannak nem szabad megrendelnie a kitűzőt, aki nem nézte meg vagy nem olvasta el a

shoud-ot, és nem hozta meg az ezzel kapcsolatos személyes döntését!

 

Ennek az ajándéknak az elfogadása az önmagadnak való elkötelezettségedet jelenti, és azt, hogy megtestesíted a Mesterlétedet itt a Földön, ebben az életedben. Kérlek ebbe mélyen érezz bele!

 

Erre a linkre kattintva tudod megrendelni a kitűződet:

 

https://store.crimsoncircle.com/p-5364-masters-acknowledgment-pin.aspx

 

Ez bevisz az online boltba, és amennyiben itt még nem regisztráltál, akkor először is regisztrálnod kell ma- gad! A chrome lefordítja neked az oldalt magyar nyelvre. Amikor végeztél a regisztrációval, akkor megrendeled a kitűzőt, és a rendelésed visszaigazolásáról azonnal fogsz egy emailt kapni a Bíbor Körtől. Aztán már csak várnod kell a postást.