Teremtés Sorozat

Harmadik lecke: "Élj az Isteni pillanatban"

Elhangzott 2000. Október 14-én, a Bíbor Körben

 

 

És ez így van, drága tanítók, akik ma összegyűltetek ebben a körben a mai napon, itt, a Föld új spirituális energiájának az osztálytermében. Üdvözlünk benneteket a Bíbor Körben, a mai ünnepnapon, amikor táncolhatunk itt a széksorok között örömünkben. A teremben lévő energia, abban a térben, ahol az összes Fénymunkás megjelenik, megszentelt és isteni! És a mai napon megbeszéljük sorozatunk harmadik leckéjét. De még mielőtt ezt megtennénk, néhány egyéb dologról is szót ejtünk még.

Arra kérünk benneteket, lélegezzetek mélyen. Lélegezzetek mélyen, lényetek legmélyéig, átjárja ez az energia a fejetek búbjától a lábatok ujjainak hegyéig az egész testeteket. Lélegezzetek mélyen, ez az isteni energia előhozhassa a bennetek rejlő erőt. Engedjétek meg, áthathassa minden sejteteket. Engedjétek be minden molekulátokba, az egész lényetekbe. Ezt hívjátok az isteniségeteknek, ez a Benső Isten - ami mindig is ott volt bennetek, barátaim. Ez mindig is ott volt bennetek, csak a megfelelő pillanatra várt, előtérbe léphessen a szendergéséből. S mint tudjátok, most van itt a megfelelő időpont! Ezért vagyunk most itt ebben az osztályteremben. Ezért gyűltetek össze itt. Ezért olvassák ezt az anyagot embereknek tízezrei, megértsék mi is rejlik bennük, megértsék az átalakulást, ami mostanság lezajlik bennük.

Ó, drága tanítók, ez olyan - számunkra, akik itt élnek a fátyol innenső oldalán - nagy öröm, itt lehetünk veletek most, meg lettünk általatok hívva, ezen a napon. Nagyon sok entitás gyűlt össze itt ma. Számosan jöttek el a második körből. Ti, emberek alkotjátok az első kört. Mi pedig itt, a fátyol másik oldalán alkotjuk a második kört. Belépünk hát most a teretekbe, és összeolvasztjuk a tiétekkel az energiáinkat. Összekeveredünk veletek. Megoszthatjuk ezt az új helyet, amelyet ti segítettetek megalkotni itt. Boldogan csatlakozunk hozzátok... Boldogan csatlakozunk hozzátok, hatalmas mosollyal orcáinkon!

Nem valami egyszerű a számunkra közel kerülni hozzátok, emberekhez, amikor a fátyol vastag, amikor az ajtók zárva vannak, akkor bizony számos nehézséget kell leküzdjünk, mire a közeletekbe juthatunk. De ilyenkor, mint most itt is, amikor azzal a céllal gyűltök egybe, tanuljatok, fejlődjetek, erőt gyűjtsetek az utatokhoz, akkor nagyon könnyen beáradhatunk az energia-mezeitekbe. Mellétek állhatunk ilyenkor, rövid ideig megosztva egymással az energiáinkat. Pontosan ezt tesszük most.

Engedd meg magadnak, átérezd ezt a pillanatot. Engedd meg magadnak azt az örömteli érzést, amit kíséreted jelenléte okoz. Engedd őket most annál is közelebb magadhoz, mint amennyire általában közeledhetnek hozzád. Köszönjük néktek azt a munkát, amit végeztetek eddig. Tisztában vagyunk vele, mekkora megpróbáltatásokkal, küzdelmekkel jár az utatok, együttérzünk ezért veletek és nagyrabecsülünk érte, továbbá el kell mondjuk azt is, ez az egész folyamat egy jóval magasabb cél érdekében zajlik. Biztosítunk benneteket arról is, bizony van értelme annak, amit tesztek. Céllal és okkal teszitek, amit tesztek.

Ma csak egy entitás érkezett vendégségbe hozzánk, mellénk ülhessen. Őt már egészen jól ismerhetitek. Annyira jól, amikor megérkezett, a körülöttetek lévő energiákban alig-alig okozott változást. Az, aki most érkezett, egy cseppet fáradt talán, egy kicsit viharvert, de telis-tele van örömmel, köszönettel, és egészen bizonyosan rengeteg szeretettel.

Beszéltünk már az összes eddigi életeitekről, az összes olyan entitásról, akik az elmúlt életekben voltatok. Ők jártak már vendégségben itt. Figyeltük őket, merre jártak a múltban. Figyeltük azt is, amikor Haza tértek. Figyeltük azt, amikor kiengedtétek őket a Föld energiájából. Valamint figyeltük azt, is amikor köszönetet mondtak néktek azért a munkáért, amit most jelenleg végeztek, itt és most, ebben a mostani létidőtökben. Annak, aki ma mellétek ült, szintén a Föld utasa, tapasztalat szerzési céllal van itt a bolygón. Érezzétek a mellettetek lévő energiát. Érezzétek a szeretet kapcsolódását, ami a tiétek. Drága barátaim, aki ma csatlakozott hozzátok, az első körben, aki most mellettetek ül, csak arra vár, elbocsássátok őt, készen áll arra, Haza térjen, az a nagyszerű személyiség, akik ezidáig ti voltatok. Ez voltatok eddig, az, aki 30, 40 vagy akár több mint 50 évvel ezelőtt született meg. Ő az, akivel eddig úgy azonosítottátok magatokat, ez vagyok TI, azon személyek, melyeknek nevei fel vannak tüntetve a jogosítványaitokon. (kaján nevetéssel). Ez az entitás jött ma el ide - és ti azt hiszitek, ti vagytok azon személyek, aki a székeken ültök! (A hallgatóság nevet.) Barátaim, tényleg egy vizsga előtt álltok. Annyi változtatást eszközöltetek az életetekben! Az, aki az eddigi életetekben voltatok, készen áll arra, Hazatérjen.

Innentől kezdve, egy új entitás, egy új személyiség, egy új szellem ébred bennetek. Az, akik most vagytok. Megszabadultatok a régi szerződéseitektől, megszabadultatok a régi karmátoktól. "Életetek könyvében" teljesen üres lapok tekintenek rátok, mindannyiótok "Életének könyve" üres lapokból áll, várva azt, az új teremtéseitek legyenek a lapjaira bejegyezve!

Ó, drágáim, ti akik itt vagytok és akik ezt most olvassák éppen, öleljétek magatokhoz azt, aki ma mellétek ült! Hosszú és nehéz út áll megettük, ami tele volt megpróbáltatással. Készen állnak arra, Haza térjenek. Öleljétek magatokhoz azt, aki a legközelebb van hozzátok, aki ma itt ül mellettetek, hisz' ez az az arc, melyet életetek minden reggelén a tükörbe pillantva láthattok, az övé. Öleljétek meg azért a sok minden megpróbáltatásért, amit ki kellett állnia. Ők azok akik - közvetlen mellettetek ülvén -, azok akik megírták életetek könyvének utolsó fejezetét, aki átküzdötte magát korai éveitek megpróbáltatásain és nehézségein, ő, aki a legkeményebb ösvények legkeményebbikét választotta magának. Most pedig készen állnak arra, mindannyian Haza térjenek. Drága barátaim, Köszönjétek meg nékik, az egész lelketekké váltak!

Most még egy ideig az emlékeik véletek maradnak még. De az energiájuk meg fog szűnni, azért, az új isteni Énetek kifejlődhessen. Mint tudjátok, már egy ideje készen álltak erre az indulásra. Biztosan érezhettetek sürgetést, valamiféle tűkön ülést, de addig, amíg a saját, új isteni Énetek nem ébredt fel, nem fejlődött ki eléggé, az új humán angyalok a színre léphessenek helyettük. Ezt a nagy napot választották hát, ezzel a mostani energiával itt, elinduljanak. Csupán egyetlen egyet kérnek, mielőtt elmennek, mégpedig azt, becsüljétek meg őket, fogadjátok el őket, köszönjétek meg nekik azt, amit tettek eddig. Arra kérnek benneteket, értsétek meg, mindaz, amit adtak, mindaz amit megtapasztaltatok, szeretetből volt, mondjatok ezért köszönetet nékik. S mindennek egyetlen célja volt csupán, befejezhessétek régi életetek legutolsó ciklusait is. Szeressétek és becsüljétek az Éneteket!

Öleljétek meg őket mindazért, amit értetek tettek és adtak nektek. Most már készen álltok arra, tovább lépjetek, És igazán birtokba vegyétek, megismerjétek az új házatokat. Az új házatokban, drága barátaim, nem volt lehetséges magatokkal vigyétek a múltatokat. Ezek mindösszesen csak emlékek. Csak vélemények és tapasztalatok. De az új házatokban már itt az idő az elengedésre, még ha a régi énetek szeretne is veletek maradni.

Csodálkoztok hát azon, minő változásokon megy keresztül a biológiátok. Csodálkoztok azokon az érzéseken, amiket nem régóta tapasztaltok meg, biztosra vehetően azt is, felmerülhetett bennetek az is, talán teljesen elment az eszetek eközben. (kajánul). Csodálkoztok a zavarodottságotokon. Csodálkoztok azon, néha emberek egyáltalán nem vesznek észre benneteket. miért tűntök néha láthatatlannak! Ez azért van, mert elmenőben vagytok. A régi én elkezdett halványodni, helyet biztosítván az új, isteni énnek.

Csodálkoztok azon, miért van az, nem ismerik meg az arcvonásaitokat, mintha sohasem léteztetek volna. Csodálkoztok rajta, miért felejtik el az éttermi rendeléseteket! (nevetnek rajta) Drága barátaim, ez azért van, mert a régi én, akit a tükörben láttatok, elillant egy kis időre, előkészítse az utat, a kész helyet a legújabb inkarnációjának az, Énnek. Ezt az új ént nem kötik régi szerződések, nem köti a karma. Nem köti gúzsba a múlt, mindösszesen a jelen pillanatban él!

Drága barátaim, ez egy megszentelt, áldott nap! Egy pici szünetet tartunk most. Megkérjük Kauldrét (Geoffrey Hoppe), egy kicsit maradjon csendben, amíg felfedezitek, milyen igazi szeretet árad afelől, aki mellettetek a legközelebb ül most. Adjátok át magatokat ennek az érzésnek, mielőtt folytatnánk.

(szünet)

Mindannyiatoknak át fognak adni egy ajándékot most, mindazoknak, akik most itt ülnek és azoknak is, akik most olvassák ezt. Csodálkoztál rajta, Kauldre, miért állítottunk meg, mielőtt kisétáltál volna a házad ajtaján, közvetlenül mielőtt idejöttél volna ma? Csodálkoztál rajta, miért kértük azt, hozd ide az Igazság Kardját, A Felkentség Kardját, az Excaliburt, először téve ez elé a csoport elé. (A pallos egy leplen lett elhelyezve az összejövetel előtt még.) Ez a kard lett most átadva néktek, az Igazságé, a Felkentségé, a kard, mely az igazság, a hatalom forrása ezekben a napokban. Úgy lett átadva néktek, mint az egyetlen tárgy, amit valóban átvihettek az új házatokba. Az egyetlen tárgy, melyet felhelyezhettek az új házatok galériájának a falára, emlékeztetőül mindarra, amik voltatok és mindarra, amit tettetek. ez a jutalom az összes megszerzett tapasztalatotokért, amit szereztetek magatoknak, amit a Földnek adtatok, valamint az összes teremtésnek adtatok az eddigi pillanatig.

Ilyen egyszerű ez. Szimbolikus értelemben persze. Itt az idő, elfogadjátok ezt, átadjátok a lángot egyik lénytől a másiknak. Szokás szerint erre a létidők közti időszakban kerül sor, amikor elhagyjátok a fizikai testet. Az új kard azelőtt kerül átadásra, mielőtt ismét földi inkarnációra térnétek vissza. De most ez a kard úgy lesz átadva néktek, míg itt ültök, még mindig ugyanabban a testben, mégpedig olyan testben, amely számos változás előtt áll! Fogadjátok el az igazságát mindannak, amik vagytok és mindannak, amik voltatok eddig.

(szünet)

Most pedig lássuk a mai nap Harmadik Leckéjét.

Ezeket a leckéket szép lassan vesszük át veletek. Az Első, a Második és most a Harmadik Leckével mi tulajdonképpen a Teremtés Sorozat energia alapjait, a fundamentumát adjuk át. Ösztönösen, barátaim, ezeket a dolgokat persze rég tudjátok már. Ösztönösen már rég felfigyeltetek ezekre a dolgokra, csupáncsak a koncepció hiányzott az alapok tiszta lefektetéséhez. Biztos vagyok benne, ezek nem valami nagyon izgalmas leckék (kaján kuncogással), de ezekre az alapokra tudjuk csak a továbbiakat felépíteni. Négy, különféleképpen irányzott lecke-csoportot adunk át itt a Bíbor Körben, amelyek mindegyike három leckéből áll. Most a Harmadik Lecke következik, amellyel befejeződik az első negyed.

Azért, egy picit rásegítünk a kreatív megértésetekre, azért, hogy felfoghassátok azt, hogyan is teremtettétek meg a dolgokat, egy picit visszaszaladunk az időben oda, amikor még az eredeti körben éltetek, amikor még az első teremtésben éltetek. Ott bizonyos kreatív képességekkel és hatalommal bírtatok. Azt mondjuk "bizonyos", -- ezt elég nehéz lesz tovább körvonalazni -- de bizonyos alapvető tulajdonsággal bírt az ottani teremtési lehetőség, ami arra felé létezett. Amikor a teremtés peremére jöttetek, az első kör szélére, valamint amikor átléptétek az ottani határvonalat, akkor erre a helyre érkeztetek, amit Földnek hívunk és ami kívül esik az első teremtésen. Elkezdődött a földi életetek. Elkezdtetek a Földre járni.

Az igazi kreatív képességetek, az igazi Teremtő erőtök, el lett rejtve előletek a dualitás esszenciája által. Éspedig okkal. Egyrészt -- mint említettük már -- az második körben, a Föld energiájának köre, a ti fizikai univerzumotok léte kívül esik a Minden Létezőn. Létre hoztátok egy új energiát, a "dualitást", melynek két különböző oldala van, amit hívhattok "világosnak" és "sötétnek", "jónak" és "rossznak", az ellenkező oldalnak, a tükör reflexiójának.

Mivel kiléptetek a Minden Létezőből, bizonyos értelemben, egyfajta ürességben léteztetek, és ezt az ürességet alakítottátok realitássá. A megteremtettétek a földi környezetet, szükségessé vált a számotokra, előre szaladjatok a jövőbe. Mindenféleképpen szükséges lett a számotokra, a jövőre alapozott vélemény alapján kezdjetek teremteni, azon vélemény alapján, mik lehetnek majd a kapott eredmények.

Más szóval, állandóan kivetítettétek magatokat a jövőbe. Ezen vibrációk megteremtették a holnapba vezető ösvényeket. Így teremtetek gyakorlatilag mióta csak a Földre érkeztetek. Megkötöttek benneteket a múlt emlékei (ez a karma), ami alapján a teremtéseiteket óhatatlanul kivetítettétek a holnapjaitokba. A legtöbb ember manapság is így teremt a Földön. Így teremtődik a jövő. A jövő az összes földi ember vibrációs frekvenciáinak egyfajta asszimilációja.

Említettük már azt, a Minden Létező nem ismeri a dolgok kimenetelét. Egészen egyszerűen azért, mert az nem létezik! Ez itt nem egy jó előre megtervezett büntető tábor és nem túlélő gyakorlat, amit ki kell állni, végül célba érve, rangfokozatot érjetek el. Nem bizony, hiszen ti mindnyájan, akik itt éltek a második teremtésben, magatokra véve az ürességet és a semmit, átformálva azt egy új valósággá, amely a vélelmeitek vibrációinak frekvenciája szerint halad a jövő felé.

Azért, segítsük ennek a dolognak a jobb megértését, elmesélünk nektek egy kis történetet Aaronról, a tengerészről. Volt egyszer egy tengerész, névszerint Aaron, akit a kormánya megbízásából és annak szponzorációs pénzén azzal a feladattal lett megbízva, szálljon tengerre, fedezzen fel új területeket a királyság számára. Rendelkezésére bocsátottak egy hajót, a teljes legénységével egyetemben. Adott volt minden az expedícióhoz. Azt mondta, miután felfedezte az új helyeket, rá egy évre visszatér.

Szóval Aaron tengerre szállt. Beszédet intézett az embereihez, melyben előírta miképpen képzeli el az árbocokon a vitorlák, a kötelek, a csarnakok rendjét, beállításait. Eligazítása során előírta azt is, miképpen kell futnia a hajónak. A tengerre szálltak, először barátságos partok mentén hajóztak. Azután már olyan területekre értek, melyek már nem szerepeltek a térképeken.

Aaron és csapata a természet erőivel dolgozott és néha velük szemben harcolt. Felhasználták a szelek, az áramlások és a hullámok erejét. Néha viharok jöttek, velük megküzdöttek.

Aaron minden éjjel a kompaszával1 dolgozott, rögzítette a térképen merre jártak aznap és gondosan eltervezte a következő napi útirányt. Aaron pontosan rögzíteni szerette volna merre járnak. Szerette előre megtervezni azt, merre visz majd másnap az útjuk. Rengeteg megpróbáltatással és kihívással kellett eközben szembenézniük. Folyamatosan kémlelte a teleszkópjával a horizontot, megfigyelje merre járnak, rögzíthesse az útirányt. Az újonnan felderített szigeteken, amelyeken kikötött, megfigyelt mindent, a környezetet, az energiákat, az ott élő emberekkel beszélgetett. Összegyűjtötte a szükséges kellékeket, dolgokat, élelmiszert, vizet szerzett be ezeken a helyeken.

Utazása során végig kísértette az érzése annak, valójában igazán új területeket, földeket nem fedezett fel. Az volt az érzése, nem igazán vezette a hajóját kockázatos és új vizekre. Mindösszesen alakjukban, formájukban különböztek azon helyektől, ahol már járt azelőtt. Mégis folytatta az útját. Használta a szeleket, hajtsák a hajót előre. Keményen hajtotta a legénységét is. A nappalok és az éjszakák hosszúak voltak, tele kemény küzdelmekkel. Az emberei sorra megbetegedtek. Néhányan bele is haltak a viszontagságokba. Aztán voltak olyan szigetek is ahol élet-halál harcot kellett vívniuk az ellenséges bennszülött törzsekkel. Nehéz út volt, amely nagy áldozatokat követelt.

Aztán lejárt az egy év, hazafelé vették az irányt. Aaron átnézte a kincseket, amelyeket magával hozott az útjáról. Nézte az újfajta élelmiszereket, az új javakat, és ezt gondolta közben: "Elértem ugyan a célomat, de nem biztos, teljesen így akartam mindent; nem biztos, így kellett volna történni, nagyon nagy árat kellett ezért fizetni." Nagyon sokan, az emberei közül nem tértek vissza vele. Nagyon sokan még mindig betegek voltak. Rengetegen közülük megkeseredtek és még mindig rettegtek. És így végződött Aaron utazása. És így végződött a létideje is a Földön.

A következő létidejére ismét tengerésznek érkezett a Földre. Olyan dolgokon ment keresztül gyermekkorában, melyek lehetővé tették, újfajta tengerésszé váljon, új fajta energiákban. Amint elég érett lett rá, ismét tengerre szállt. De ez alkalommal nem volt csapata. Most inkább egyedül ment. Úgy döntött, most nem fog királyságokat és kormányokat sem szolgálni. Teljesen a saját szakállára fog utazni. Sajátkezűleg épített egy hajót, amely teljesen megfelelt a vállalkozása céljaira.

Sejtszintű lénye hordozta azokat a rejtett emlékeket, melyeket az előző létciklusában tanult meg, mint hajós és felfedező. Ráadásul, a hajója vízre bocsátásakor még a kompaszát is otthon hagyta. Meg a többi felszerelését. Meg a térképeit, a könyveivel egyetemben. Szóval, amikor ilyen "sallang mentesen" kihajózott tengerre, megint megküzdeni az elemekkel, egyszerűen csak felhúzta a vitorláit, hagyván, egy új utazás vegye kezdetét.

Az első pár napban még szerfelett ideges és ijedt volt, de hát ha az ember ráhagyja az eseményekre az irányítást, akkor könnyen azt gondolhatja, azok bizony katasztrófába sodorhatják majd. A "ráhagyás" esetleg a sziklákhoz is csaphatja a hajót. De akkor is hagyta dolgokat szabadon megtörténni. Bízott. Az áramlások és a szelek pedig új utakon, új célok felé kezdték vinni. Aaron életét nem nem zavarta már meg az aggodalom, el ne mulassza rögzíteni a térképén merre jár, lesni az iránytűjét, a másnapi úticéllal sem törődött.

Napról-napra hagyta, a hajója arra haladjon, amerre annak jólesik. És bizony voltak olyan pillanatok, amikor Aaron elméje tiltakozott az ellen, amerre a hajó haladt, de tudta azt, ennek így kell lennie.

Aaron megtanult a pillanatban élni. Erre az időre tehető az a pillanat, amikor Aaron az új vidékekre ért, amelyek egyszerűen csodálatosak voltak, tele mindenféle olyan csodával, amikről eleddig még csak nem is álmodott. Ó, ezek nem olyan aprócska kis szigetek voltak, mint amiket előző létidejében fedezett fel! Hatalmas területek, tele új energiákkal, lehetőségekkel, erőkkel. Hagyta azt, a hajója elhozza őt ezekhez a helyekhez, felfedezhesse azt, ami minden képzeletét felülmúlja!

Félretéve a régi energiák kelléktárát, a szelek és az áramlások kalauzolásával ért ezekre a helyekre. Oda, ahol rengeteg ajándék várta már. A megértés, a bölcsesség, az önbizalom, a társ-teremtés élménye, az öröm és a belső béke kincsei. Ezeket hozta magával, amikor visszatért szülőföldjére. A népek pedig kérdezgették: merre járt, milyen csodákat látott az útján? Ő pedig elmesélte azt, csodás új helyeken járt, ahová egy isteni kéz vezette és ez az út végül is arra volt jó a számára, ráébredjen arra, hogy eme isteni kéz biz' az ő saját keze! Ezt az ajándékot hozta el a többi földijének, megosztani vélük. Azóta is ezt tanítja Aaron.

Ilyen egyszerű ez, drága barátaim. Ilyen egyszerű! Ne próbáljatok meg mindent halálra agyon bonyolítani. A Harmadik Lecke pedig - amit Aaron az útján tanult meg - pedig ez: "ÉLJ AZ ISTENI PILLANATBAN".

Ó, igen, ilyen egyszerű is ez. És amilyen egyszerű, akkora lehetőség is egyben! Számtalan létidőt eltöltöttetek már avval, előre fele teremtettetek a semmiből -, a jövőbe, a jövőt. Tűnődjetek csak el, egy pillanatra arról, hogy miről beszélünk most.

A gondolataitok - amelyek között éltek -, határozzák meg az elképzeléseiteket arról, vajon mit hozhat a holnap, a jövő. És ez nagyon jól is volt így. Nagyon sok embernek, akik most a Földön járnak, szintén megfelelő még mindig így a teremtés. De nektek, akik a teremtést tanuljátok az új energiában, nagyon fontos megtanulni az isteni pillanatban élni, abban a pillanatban ami most van! Csábítani fog a lehetőség, ismét előre fussatok az időben, projekteket felállítva arról, mi is lesz majd akkor, ha... holnap lesz. Kísérteni fog a félelem a holnaptól, emiatt gyártani fogjátok az elmétekben a forgatókönyveket - minden eshetőségre. De mint új teremtők az új energiában, jóval több erőt meríthettek abból, ha az "isteni mostban", a jelen pillanatban éltek.

Lehet, hogy nehézségeket fog okozni nektek az, hogy megértsétek, megéljétek azt, mostantól nem feszültök előre a jövőbe a gondolataitokkal, a vibrációitokkal! De, drága barátaim, ahogyan elfogadtok mindent úgy, a az van (Első Lecke), elfogadjátok az emberi mivoltotokat (Második Lecke), valamint megtanultok az "isteni pillanatban élni" (Harmadik Lecke), akkor képessé váltok arra, olyan felfedezéseket tegyetek mint Aaron, olyan területeken, amiről eddigelé még csak nem is álmodhattatok. Azokra, amikre még soha sem gondoltatok, valaha is felfedezhetőek, feltérképezhetőek lennének a számotokra. S amint e helyek felé lépkedtek, egy teljesen új erőt vehettek észre magatokban. Érthetővé válik a számotokra a teremtés új technikája. Hohó, természetesen tisztában vagyunk avval, ez lesz ám csak a kihívás a számotokra igazán az előző két leckéhez viszonyítva! (kaján kaccantással)

Éjszaka éberen fekve előre vetítitek magatokat az időben. Éberen fekve rágódtok azon, vajon mit hozhat a holnap. Éberen fekve megtervezitek, milyennek is szeretnétek a holnapot. Az "isteni pillanatban élni" - a legkevesebb amit erről csak mondhatunk -, igazi kihívás!

Szakítsunk egy kis időt arra, most, megtapasztaljuk így együtt ebben a nagyszerű társaságban ezt a nagyszerű pillanatot. (szünet) Az isteni pillanat most van. Az isteni pillanat nem ítél. Az isteni pillanat önmagában tökéletes. Semmi másra nincs szüksége a puszta létén kívül. Ez egy nyugodt hely. Az isteni pillanat terében megtapasztalhatjátok a szeretetet, ahol megtapasztalhatjátok azt, ahogyan az átmossa egész lényeteket. Az isteni pillanatot nem tartja gúzsba kötve a múlt. És nem vetül előre a jövőbe sem. Egyszerűen csak van, itt és most. És itt minden dolog tökéletes. Az isteni pillanat másodpercekre darabolható, de órák hosszat is tarthat. Esetünkben ez most az egész összejövetelünkre kiterjeszthető. Körülölel bennünket. Ez valóban egy isteni pillanat, amikor nincsenek szükségletek és kívánalmak. Mindannyian önmagatok vagytok most.

Most pedig a Harmadik Lecke: "Élj az isteni pillanatban". Csakúgy, mint az Első és Második Lecke során itt is megjelenhetnek még olyan tendenciák, melyek a legkülönfélébb irányokba elcsábítanak. Megjelenhet még az a tendencia, hogy szorongjunk a jövő miatt, mert ugyebár a múltbeli nehézségekből ugye ez következne... No, hát álljunk csak be iziben az új házunk kerítése mögé, megszemlélni a dolgokat, elfogadva a dolgokat úgy, ahogyan azok vannak, elfogadva tökéletes emberi mivoltunkat, az isteni pillanatban létezve. Persze mondhatnátok: "Tóbiás, mi ez? Mi az? Mi lesz, ha ez fog történni? Mi lesz, ha az fog történni?" Csillagaim, időzzetek már egy kicsit az isteni pillanatban, menten meg fogjátok látni, mi fog történni!

Segítséget fogunk adni e jelenség fizikájának a jobb megértéséhez. Amint az isteni pillanatban létezel, egy teljesen új rezgés kezd áradni benned, belőled. Ez oda vonja hozzád az összes szükséges kelléket. A múltban neked kellet előkeresni ezeket a dolgokat, megkeresni a bőség forrásait, a boldogságot, a társadat. A semmiből indultál el a jövő felé, valóságot teremtve oda. Így formálódott a valóság a Földön eddig, de most Ti, mint az új teremtők fel fogtok fedezni egy új eljárást.

Azért, hogy könnyebb legyen ennek a megértése, íme egy metaforikus példa: Képzeld el, benned egy fejjel lefelé fordított hangvilla van. A fejed, a törzsed a nyele, a lábaid a hangvilla szárai. A régi energiákban ez az egész instrumentum ott benned rezgésben volt. Ez jelképezte a dualitás egyik vagy másik oldalát. Ezért volt kettősség. A szárak pedig különböző frekvencián rezegtek. Ez szándékosan volt - van így, ezzel válik lehetővé az, megtapasztald a dualitást, megtapasztalhasd a világos és a sötét hatásait.

A szárakból áradó energiák nagyságrendje körülbelül az 1/3 és a 2/3 arányban állt egymással. Az egyik szár az energia egészének a harmadán rezgett, míg a másik szár az egésznek a két harmadán. Ezek a vibrációs arányok időnként felcserélődtek, teljesen szabálytalan időközökben, de a generális aránya a dualitásnak mindig az 1/3 aránylik 2/3-hoz maradt.

Ezért voltak olyan létidők, amikor 2/3 rész a sötétségre alapozódott és csak 1/3 épült a világosságra. Nyomatékosan felhívjuk a figyelmeteket ennek a jelenségnek a megfelelő megértésére, mivel ez nem az, aminek látszik. Annak, hogy a két szár nem azonos frekvencián rezgett célja volt, célja volt az elhangoltság mértékének, aránytalanságának, valamint az így keletkező súrlódásnak is. Ó, és csodálkoztatok azon, néha miért volt igen nehéz az életetek... Ez a rezgések közti súrlódás - a szárak különböző hangoltsága - tette lehetővé, hogy tapasztalhassatok, megérthessetek, játszhassátok a dualitás játékát, melyet eddig tapasztaltatok, azt a játékot amit már nem szükséges tovább játszatok már.

Ahogyan az isteni pillanatban kezdtek élni, szükségtelenné válik a dualitás félrehangolt frekvenciáinak a használata, vagy az, hogy a hangvillátok szárainak  a rezgése disszonáns legyen. Ahogyan az isteni pillanatban élsz, a szárak rezgése szinkronba kerül. Mindkettő épp a megfelelő rezgésszinten egyformán, harmóniában fog rezegni. Nem lesz szükség már az 1/3 és 2/3-os aránytalanságra többé. Az egyensúly beáll az 1:1 arányra. Képzeld el azt, ott van benned ez a hangvilla.

Képzeld el, mint a lényed részét. Eddig végtelen diszharmóniában rezgett ott benned. Képzeld el azt, hogy hogy a rezgés tónusa harmonikussá válik. És abban a pillanatban, drága barátaim, engedjétek meg magatoknak azt, hogy a bennetek lévő duális rezgés harmóniába kerülhessen, csodálatosan felzengjen, jóval gyönyörűbben, mint a dualitás súrlódásos körülményei között. Amint az isteni pillanatban vagy, megengedve a dualitásnak azt, hogy harmóniában rezegjen, szépségesen és örömben, akkor fellép az egyensúly.

A hangvilla szárai ugyan még mindig a dualitásban lesznek, de már együtt fognak dalolni. Harmóniába kerül mind a kettő. Amint  az isteni pillanatban vagy, minden, amire szükséged van, ami tényleg kell, az a megfelelő időben fel fog előtted bukkanni. Eléd fog jönni! Nem kell többé keresgélned utánuk. Nem kell erővel bevonni őket a valóságodba többé. Egészen új módon fogsz teremteni ezentúl. Még mindig a semmiből fogod transzmutálni a valóságodat, de ezt egy teljesen új módon, egy jóval hatékonyabb módon fogod végezni. A hangvillátok két szára reprezentálja a DNS-eteket is, a két ismert - helix alakú - csavarulatával. Ezek a világos és sötét vagy a pozitív és negatív párok. Eddig szándékosan különböző dalt énekeltek. Olyan dalokat, melyek súrlódást okoztak. Ezzel segítették azt, jobban megérthessétek a dualitást. Most, pedig drága barátaim, amint az isteni pillanatban éltek, amint megengeditek azt, ennek a hangvillának a szárai azonos frekvencián rezegjenek, ez a sejtjeitek legmélyebb szintjeire is hatással lesz. A DNS-etek magszintjén fogja kifejteni a hatását, amivel a két spirál ismét együtt fog dolgozni. Ezzel pedig lehetővé válik az, minden, amire az életben szükségetek van, felbukkanhasson előttetek. Ez fogja meggyógyítani a régi sebeket - mind a fizikai és mind az érzelmieket -, de ennek előfeltétele az, hogy az isteni pillanatban éljetek.

Ráadásul, a DNS két már ismert elsődleges csavarulat mellett legalább tíz másodlagos csavarulattal is bír. Mindegyik elsődleges csavarulatot két másodlagos csavarulat vesz körül. Ezeket a csavarulat-kötegeket pedig további magnetikus DNS csavarulatok járják át, veszik körül. Amint megengeditek a két elsődleges csavarulatnak, hogy a megfelelő, azonos frekvencián rezegjenek, ezzel lehetővé teszitek a többi magnetikus csavarulatnak is, hogy a nekik megfelelő interaktivitással hassanak egymásra, működhessenek együtt. Ezzel meg fog változni az egész struktúrának a működése is. Ahogyan az isteni pillanatba lépsz - ahogyan megváltozik a belső frekvenciád -, úgy érted meg azt, hogyan jelenhet meg előtted minden, amire csak valóban szükséged lehet. Olyan leszel, mint egy teljesen frissen magnetizált elektromágnes, ami magához vonz mindent. Olyan sebességgel fogod magadhoz vonni ezen dolgokat, hogy eljő majd az az idő, amikor így sóhajtasz majd fel: "Tóbiás, ezek a dolgok mind megjelentek az életemben. Egyszerre már nem is tudom kezelni őket már!" És akkor majd arról fogunk beszélget, hogyan lehet szabályozni a folyamatot. (a közönség nevet)

De most még nagyon sok változás zajlik az életetekben, olyan változások, amelyekben elengedtek magatoktól dolgokat. Ezzel válik lehetővé az, hogy a mindig is bennetek rejlő isteniség előtérbe léphessen. S amint lehetővé teszitek magatoknak, az isteni pillanatban éljetek, ez a részeteket képező dualitást is megváltoztatja. Megváltoztatja a mindkét részeteket tulajdonságait, amik eddig voltatok. Megváltoztatja a módját annak, ahogyan eddig teremtettetek itt, a Földön.

Amint dolgozni kezdtek az isteni pillanatban élés koncepciójával, keressetek valakit, aki ért az energiák olvasásához, egy pszichikust, olyas valakit, aki látja az aurát. Keressétek fel őt. El fogjátok képeszteni! (kaján csettintéssel) Azt fogja mondani, hogy ti már nem is léteztek többé. Nem lesz képes az aurát látni körülöttetek, mivel az is meg fog  változni. Nem lesz képes a csakráitokat meglátni, mivel azok össze fognak olvadni egyetlen csakrává. Akkor fog ám csak félni tőletek igazán! (ismét kajánul csettintve a nyelvével) Csodálkozni fog azon, hogy mi történt. Üljetek vele az isteni pillanatban csak. Üljetek vele a szeretet terében. Ne hencegjetek neki azzal, mi történt veletek, hogy mit csináltatok idáig. Csak hozzátok finoman a tudomására energetikailag, hogy ő szintén elérheti ezeket az új szinteket.

Drága barátaim, éljetek az isteni pillanatban. A legmélyebb magszintjeiteken cseréljétek le a frekvenciáit annak, akik vagytok. Figyeljétek meg azt, hogy többé nem ismeritek fel magatokat a tükörben. Figyeljétek meg azt, hogy többé a többi ember nem fog felismerni benneteket. Figyeljétek meg azt, hogy azt fogják hinni, hogy ti bizony eltűntetek. Mindez, drága barátaim, működik. Kérésünk az, hogy tudatosan dolgozzatok avval, hogy elfogadtok minden dolgot úgy, ahogy az van. Maradjatok a rövid fal mögött állva, akár még akkor is, amikor a legnagyobb káosz vesz körül benneteket. Fogadjátok el magatokat teljes emberi mivoltotokban. Ne próbáljatok meg elmenekülni ez elől. Tényleg legyetek büszkék arra, hogy emberek vagytok. Legyetek most büszkék arra is, hogy istenemberek vagytok. És most pedig lépjetek be az isteni pillanatba, éljetek benne. Ne aggódjatok azon, hogy mit hoz a jövő.

Aaron megtanulta második létidejének útján azt, hogy ne aggódjon a szelek, az esők, az áramlatok miatt, ne izguljon azon, hogy milyen földekre fogja vetni a sorsa. Egyszerűen csak az isteni pillanatban élt. Örömmel üdvözölt minden új napot, és minden új nap új ajándékot hozott neki. Megértette azt, hogy mindezeket a saját isteniségén keresztül vonzotta magához.

Azt is észre fogjátok venni, drága tanítók, ahogyan szorgosan és fáradhatatlanul dolgoztok ezekkel az alapvető leckékkel - lehet hogy fárasztó vagy unalmas, de mindenképpen nagyon fontos leckékkel -, észre fogtok venni egy különleges számot a "4-et". Eddig a dualitásban éltetek. A "2-ben". Észre fogjátok venni ezentúl a "4-et". Erről még szolgálunk információval a jövőben. De, hogy érthetőek legyünk, a ti matematikátokat fogjuk használni, 2 a négyzeten 4 (2x2=4). Megértendő az, hogy a dualitás mögé jutottatok, de nem kerekedtetek rajta felül. A dualitás nem lett felszámolva. Egy teljesen új típusú dimenzionalitás felé tartotok. A "4" szám igen fontos szerepet fog ebben játszani. Kezditek majd meglátni ezt. Fel fog bukkanni előttetek. Emlékeztetni fog. Emlékeztetni fog arra, hogy éljetek az isteni pillanatban. Emlékeztetni fog arra, hogy belülről változtok.

A matematikusaitok jelenleg egy új kvantum teórián dolgoznak. Ezt nem jelentették be eddig. Ez nem ismert még, és még egy pár év eltelhet, míg publikussá válik. Új felfedezéseket fog hozni. Lehetségessé fog válni erre úgy hivatkozni, mint a "quad" matematikára, ahol a "4" egyensúlya érthetővé, világossá válhat, mint kvadránsok vagy mint a négy szektor.

Ezek az evidenciák jelzik azt, hogy új energia van jelen a Földön. A dualitásban vagytok. Mint rájöttetek már eddig is, nem egyszerű dolog meghaladni a dualitást. És nem is lenne megfelelő, barátaim, ha visszatérnénk a szingularitásba. A dualitásban vagytok, barátaim, de megjelent a dualitásnak egy új típusa is, amit hamarosan meg fogtok ismerni. A négyes szám ezt reprezentálja. A négyes szám fog emlékeztetni erre benneteket.

Mindezek folyamatban vannak. Köszönet a munkátokért, amit végeztek itt. Tisztában vagyunk avval, milyen keresztekre kellett felfeszüljetek, mekkora áldozatokat kellett hozzatok és avval is, hogy mit kellett elengedjetek magatoktól, az időtökkel, az energiátokkal és az odaadásotokkal. Ti segítitek kikövezni ezen új megértések útjait, segítve ezzel azt, hogy még megfelelőbben nyerhessen teret ez az új energia. Köszönet a munkáért, amit végeztek. Továbbá arra is kérünk benneteket, hogy ne vegyétek ezt a munkát félvállról. Arra kérünk benneteket, hogy értsétek meg, hogy egy egészen pici elszántsággal és szándékozással már jelentős eredmények érhetőek el, még hozzá nagyon dinamikus eredmények az életetekben. Odaadtuk nektek ezt a három alap leckét - fogadj el mindent úgy ahogy az van, fogadd el emberi mivoltod, most pedig az élj az isteni pillanatban -, dolgozzatok velük, amíg ismét nem találkozunk.

Drága barátaink, pillantásunkat most rátok vetjük, tanítókra, rátok akik itt vagytok most és rátok, akik most olvassák ezt az anyagot. A transzformáció itt zajlik előttünk. Látjuk hogyan oldozódik el a ó. Meghatározottságokat és ajánlásokat látunk. Néha bizony elég körülményes még számunkra is átlátni a dolgok állását - lévén a dualitás igen változatos -, de valahogy mindenkinek sikerült eddig eljutnia, eddig a pontig.

Amikor elkezdtétek ezt a létidőtöket... amikor befejeztétek azt, amit ti a tervezés időszakának neveznétek... amikor elhagytátok azt a kört, ahol együtt voltunk, hogy idegyertek a Földre, hogy elkezdjétek ezt a létidőt... ó, a legnagyobb kihívást jelentő létidőt az összes közül. S nem csak a leckék és tapasztalások nagy száma miatt, hanem az erre biztosítható idő rövidsége miatt is hatalmas kihívás volt ez. A dolgok nagyon, nagyon gyorsan változhatnak meg. Néha bizony emberes munka lépést tartani a zajló eseményekkel.

Tudtunk róla, hogy lehetségesek efféle találkozások, mint ez a mai, de voltak idők bizony, amikor egyáltalán nem voltunk ebben olyan biztosak.Rátok vetjük a pillantásunkat most. Rátok, akik beleegyeztek abba, hogy az isteniség a legmélyebb belső részeiteket is átjárja... azokat, akik vagytok. Ismétlem, kedves tanítók, ezek nem mi vagyunk. Ezek nem vezetők. Nem őrangyalok, akik mellétek lettek rendelve. Ez egy isteni szikra. A Krisztus tudat magja ott van mindegyikőtökben, sarjadásnak indulva. Elhoztuk nektek ezt a három egyszerű leckét, hogy segítsenek magatokba integrálni isteniségeteket.

Elhoztuk ezeket az egyszerű leckéket, hogy megértsétek, miképpen válhattok teremtővé az új energiában, hogyan készüljetek  fel az ösvényre, hogyan állítsatok fel energia mintákat, amiket majd az utánatok érkezők felhasználhatnak. Ezért hívunk benneteket tanítóknak. Tudjuk azt, hogy dolgozni fogtok velük. Tudjuk azt, hogy együtt fogtok velük érezni, mivel ti már jártatok azokban a "szorítós cipőkben", amikben ők épp most vannak.

Az energia, ami áthatotta az eddigi létidőtöket, készen áll a távozásra. Ó, tudja ő nagyon jól azt, hogy emlékezni fogtok rá. Tudja azt is, hogy lesznek majd idők, amikor az emlékezés során nevetni fogtok és lesznek majd olyan idők is, amikor sírni fogtok, de most szeretettel elbúcsúzik tőletek. Áthat most benneteket és köszön mindent. Tudja azt, hogy többé nem kell keresztül menjetek olyan nehézségeken, megpróbáltatásokon, küzdelmeken és fájdalmakon mint amin ez a régi én vezetett keresztül benneteket. Boldog is emiatt. És drága barátaim, ez az elmúlt életetek emlékeztet arra, hogy mindenben amit tesztek, minden isteni pillanatban amiben vagytok, soha sem vagytok egyedül.

 

És ez így van.



fordította: Ziegler Attila (zapverho@mailbox.hu)


lábjegyzet

... kompaszával1
tengerészeti iránytűjével

<==