Mennybemenetel Sorozat Első Leckéje: „Már nem az vagy, aki voltál”

Elhangzott a Bíbor Körben

2001. augusztus 4-én

Tóbiás: És ez így van, drága barátaim, amint ismét összegyűltünk, hogy belekezdjünk ebbe az új sorozatunkba, ebbe az új beszélgetésbe véletek. Most vesszük csak észre, mennyire megváltozott a környezet körülöttünk! (az új találkozó teremre utal) Egy új helyre hívtatok bennünket. Biztosítanálak benneteket arról, hogy sem én, Tóbiás, sem a Szellem, sem pedig a az összes többiek, akik idegyűltek a mai napon - nem tévesztették el az idevezető utat! (huncut kuncogással) Követtük az energiáitokat ebbe a térbe is.

Gyakran nehézséget okoz a számunkra az, hogy elkezdjük a mondanivalónkat szavakba önteni a számotokra. Amikor meghívtok ide bennünket, s elkezdjük ezt az egybeolvadási folyamatot... oh, hogy ez mennyire édes bír lenni! Azokból az érzelmekből, amit az emberektől kapunk, annyit, de annyit tudunk tanulni, a szeretetről és az érzésekről. Micsoda kiváltság is ez a számunkra és mekkora öröm, hogy együtt lehetünk véletek. Amint lélegeztetek itt (utalás a közvetítést megelőző légzőgyakorlatra), érezhettük az őszinteségeteket. Érezhettük a szereteteteket. Érezhettük a vágyatokat és az akarásotokat, hogy mindazt idehozzátok, amik csak vagytok, és azt a szándékotokat, hogy ezt az energiát teljesen beépítsétek az isteni lényetekbe. Erről még nagyon sok mindent mondanánk a mai napon. Még többet fogunk erről beszélni az előttünk álló egy év során. Megtiszteltetés a számunkra, hogy ma itt lehetünk. Nagyon, nagyon sokan gyűltek ma itt össze. Már értjük azt, hogy miért egy jóval nagyobb termet választottatok mára, hiszen így jóval többen beférünk ide a mi oldalunkról! (a hallgatók felnevetnek)

Kedves barátaim, hadd beszéljünk először is arról a látomásról, ami miatt ma itt ülünk ebben a térben. Beszélgettünk már erről, nagyjából úgy 2500 évvel ezelőtt a ti időtök szerint, amikor az energiák megfelelővé váltak ahhoz, hogy felébredhessen a krisztusi tudatosság magja bennetek. Egészen az addigi pillanatig az emberi energiák és a szellemi egyensúlyok nem voltak megfelelőek ahhoz, hogy ez teljesen teret nyerhessen. Alti (Atlantisz) és mui (Lemuria) napjaitok során, nagyon sokféleképpen próbáltatok meg hozzáférni ehhez az energiához. Nagyon sokféle technológiával próbálkoztatok abban az időben, hogy integrálhassátok, hogy megtalálhassátok a saját isteniségeteket. De mint azt tudjátok jól, az nem a megfelelő időpont volt erre a célra. Nem lett volna jó ez akkor, s mint ezt tudjátok is, az isteniségetek magatokba integrálása nem lett volna teljesen megoldható puszta technológiai eljárások alkalmazásával. Ez egy összeolvadása a megnyíló belső lényeteknek, amikor a belégzitek a saját isteniségeteket. Ez a tömegtudatosság egy kombinációja is. Ez egy technológia. És végül ezen összetevők összessége fogja együtt meghatározni a kapható végeredményt is.

Valamint ezen 2500 évvel ezelőtti korig nem is volt nagyon lehetőség arra, hogy ezt a bizonyos magot, amit már egészen a királyság elhagyása óta hordoztok magatokkal, hogy ezt a magot behozzátok az életetekbe.

Akkor, mint egyének, mint emberek csoportjai, mint családok, mint egész nemzetek, elkezdtetek idejönni a Földre, vissza-vissza járni ide létidők hosszú sorai során. Elkezdtetek hát visszajárni ide, amikor már készen állt az az éberségetek, hogy ezt a magot idehozhassátok. Magatokban hoztátok ide ezt, a tudatosságotokban, hogy az itt elvethetővé váljon, miközben tisztában voltatok avval, hogy bizony az egy darabig el fog tartani, amíg ez a mag itt kicsírázhat és szárba szökkenhet. Addig el fog telni egy bizonyos idő, mígnem bármiféle betakarításról is szó lehetne. De mind ebbe beleegyeztetek.

Kétezer évvel ezelőtt, nagyon sokan közületek, akik ma itt ültök ebben a teremben, s azok közül, akik most olvassák ezen sorokat, akik hallgatják ezt most bármilyen formában... idejöttetek a Földre, erősen és elszántan, nagy tömegben, hogy elhelyezkedhessetek mindenfelé a világban. Eljöttetek, hogy ott legyetek Jeruzsálemben, Angliában, Afrikában és Ázsiában, néhányan pedig ennek a mostani Egyesült Államok őslakosaiként. Ez egy zápor volt, egy zivatar, amely belőletek állt, akik most Saumbrának hívjátok magatokat, akik magvetőnek jöttek ide. Az, akit Jesua ben Józsefként (Jézus) ismertek, volt az, aki a legtöbb figyelmet vonta magára. De mindenki közületek segített abban, hogy ez a mag elvethető legyen itt. Az azóta eltelt évek és létidők során, ti dolgoztatok a legkeményebben. Szorgosan dolgoztatok azon, hogy ez a talaj megfelelően termékennyé váljon, hogy ez a krisztusi energia termékennyé válhasson itt és virágzásnak indulhasson. Ti voltatok azok, akik útjukra indították a templomokat az egész világon. Nem csoda hát az, hogy most már nem egyértelműek napjainkra ezen templomok iránt táplált érzéseitek! De ti voltatok azok, akik ezeket a templomokat az útjukra indítottátok. Ezek voltak a templomok. Ezek voltak azok a székesegyházak, ahol ez a krisztusi mag növekedésnek indulhatott, és már megérinthetett másokat is. Az elmúlt kétezer évben, kedves Saumbra, létidőről létidőre visszajártatok ide, tanulva azt, hogy ezt miképpen is lehet megvalósítani, biztosítva ehhez a növekedéshez szükséges energiát és teret. S mint azt már tudjátok jól azon szavainkból, amelyeket elmondottunk már régebben néktek, hogy most eljött az idő arra, hogy mindez az előtérbe kerülhessen.

S miképpen tudnátok ezt a lehető legjobban elvégezni? Lélegezzétek ezt be. Lélegezzétek ezt be. Az isteniség energiája ott van bennetek. Ott van a testetekben. Ott van a tudatosságotokban. Ott van mindenütt körülöttetek. Amint rátok pillantunk most, látjuk ezt rajtatok. Annyira fiatal ez még. Annyira ártatlan. Annyira gyermek ez még. Noha ez a saját isteniségetek, amit az Otthonból hoztatok magatokkal, ez most visszatér hozzátok, és mint gyermek érkezik meg hozzátok. Ti vagytok most azok, akik felelőssé váltatok ennek a gyermeknek a felneveléséért, hogy figyeljetek ennek a gyermeknek a szükségleteire, hogy szeressétek és óvjátok őt. S amint így tesztek, úgy fogjátok találni, hogy ehhez minél játékosabb formát találtok, annál jobban tud ez a növekedés kifejeződni.

Pillanatnyilag a szellem és köztetek egy újfajta kapcsolat van kialakulóban. Jelenleg még egyik fél között sem túlságosan stabil ez a kapcsolat. Ti és az emberi egotok mindig megtaláljátok az okokat arra, hogy miképpen tudjátok ezt a folyamatot befékezni, blokkolni. Időszakonként nem is vagytok egészen biztosak ebben az új energiában, annak a meglétében. De amint belélegzitek ezt, amint megengeditek magatoknak ezt - mindannak, amik vagytok -, hogy előtérbe kerülhessen ez és kifejezhesse magát, avval nagy mértékben meg fog változni az életetek, s az a szemléleti mód is, amivel a benneteket körülvevő dolgokra tekintetek. Azon nehézségeitek, amelyekkel eddig küzdöttetek, változni fognak. Változni fognak.

A látomás, ami nagyjából 2500 éves, drága barátaim és Saumbra, hozta el a krisztusi tudatosság magvait először a hatalmas és dicső bolygótokra. S amint ezt megtettétek, amint megengedtétek ennek a növekedését, hogy ez keresztül jöhessen rajtatok, hol rajtatok keresztül lélegezhessen, ezzel egy teljesen új - hogyan is mondanátok ezt -, ahogy ti mondanátok mostanság „portálrendszer”, átjárórendszer jön létre. Evvel teljesen új utak nyílnak meg előttetek, nem olyanok, amelyek a külső sötétségek tereibe vezetnek, hanem olyanok, amelyeket már használtatok az ürességen át, amelyen a Tűz függönyén keresztül idejöttetek az Otthonból. Amint felállítjátok ezeket az ösvényeket a munkátokkal, a tudatosságotok változtatásával, amelyet a légzésetekkel hajtotok végre, ezzel lehetővé válik a Minden Létező számára, a Király és a Királynő számára az, hogy megkezdhessék az utazásokat felétek az Otthonból.

Emlékezzetek arra, amit mondottunk már néktek: Nem mehettek többé Haza. Az Otthon fog eljönni hozzátok. Ez a kezdete az új földi utazásotoknak, annak az utazásnak, amely nagyjából 2500 évvel ezelőtt vette kezdetét. Ó, igen, vannak itt olyanok is, akik már ennél jóval régebben is utaznak már. De a legrégebbi fejezetei ennek a könyveteknek mintegy 2500 évesek. Most nyitjátok meg ezeket az utakat az Otthon és köztetek. Az előttünk álló nagyjából egy év során nagyon sokat fogunk erről beszélgetni. Beszélni fogunk arról, hogyan kéne ezt elvégezni, milyen hatásai lehetnek ennek az életetekre, hogyan tudtok másoknak segíteni, miképpen üdvözölhetitek azon új látogatókat, akik Otthonról érkeznek hozzátok látogatóba. Ó, és beszéljünk a mai látogatóinkról is - mivel ma elmondhatjátok azt is, hogy ez a terem egy kicsit tele lett zsúfolva azokkal, akik ma látogatóba jöttek ide ma. Ők nagyon izgatottak amiatt, hogy ma itt lehetnek, mint vendégek itt, ebben a térben. Nagyon izgatottak azért, mert ma csatlakozhattak hozzátok. Úgy találják, hogy az egy kicsit elképesztő is, hogy most egy olyan templom építését hagyjátok el, amely templom építését épp ti indítottátok el! (a hallgatók felnevetnek)

De most visszajöttetek ehhez a templomhoz, ugye mennyire másképpen is fest ez most már? Visszajöttetek ehhez a templomhoz most, jóval integráltabb lényekként, sokkal kevésbé függő lényekként, jóval önállósodottabb lényekként. Ó, a templom egy csudás dolog, hiszen ti segítettetek ezt megteremteni. Nézzétek, mit helyeztetek el a Földön. Nem a templom védőernyője alatt jöttetek vissza, hanem teret foglalni magatoknak. (a hallgatóság felnevet) És ez így van jól. Ez így van jól.

A terem tele lett - nagyon sokan vannak most itt. Talán hallhatjátok is a csevegésüket. Lélegezzétek ezt be. Lélegezzétek be ezt. Hallani fogjátok a mennyei csevegést ebben a teremben. Nagyon izgatottak már a vendégeink. Nagyon izgatottak amiatt, amiről ma itt beszélni fogunk. Nagyon izgatottak az új sorozat miatt. Izgatottak amiatt is, hogy új utakat nyittok előttük, amellyel lehetővé válik a számukra, hogy ide jöhessenek. Azoknak, akik érezni is képesek ezeket az energiákat, azok felfigyelhetnek arra is, hogy jóval közelebb jöhetnek ma ezek a vendégek, mint bármikor is eddig a múltban. Tényleg ti vagytok az első körben, a dicsőség körében. De azok, akik ma a második körben vannak... jóval közelebb léphetnek ma, mivel kinyitottátok előttük azokat az ajtókat, amelyeken keresztül idejöhettek ma.

Hogy később furcsa álmaitok lesznek? Az azért van, mert már nem olyan vastag a fátyol. Beleláttok a többi dimenziókba is. A furcsa érzése a kiegyensúlyozatlanságnak - egyik lábatok itt, a másik ott - pontosan emiatt történik meg. A körülöttetek lévő fátyol egyre vékonyabb. Egyre vékonyodik, s ezért új érzések kelhetnek bennetek, új érzetek, az álmatlan éjszakákon, mivel most már meghallhatjátok ezeket a dolgokat az éjszaka csendjében. Egyre több zajt hallotok magatok körül, mind a földi dimenziókban, mind azok miatt is, akik egyre közelebb léphetnek most már.

Ez egy nagyon érdekes csoport, különösen azok, akik ma eljöttek ide. Ezek azok az angyalok ott mellettetek, akik látogatóba jöttek, s a futárok, akik egyre többet próbálnak dolgozni véletek. Hozzáfűznénk még ehhez azt is, hogy ez rendkívül vicces... rendkívül vicces. Ha láthatnátok ezt és megérthetnétek ezeket az entitásokat, akik ma eljöttek ide - hogyan is mondanátok ezt - hát a padlón lennétek. Ha láthatnátok azokat a légiókat, akik felállítják az arkangyalok energiáit, egészen meg lennétek illetődve. Csodálkoznátok azon, hogy mi volt az oka annak, hogy az összes dimenzióból idesereglettek most ők. Kedves barátaim, arra emlékeztetnek benneteket ők, hogy ti vagytok a dicsőséges és egzaltált személyek. Emlékeztetnek benneteket arra, hogy érzik ők bizony a jelenléteteket miközben dolgoztok.

Ma egy különleges csoport is eljött ide. Egy cseppet nehéz leírni azt, hogy mi az ő identitásuk, de ez az, ami nagyon közel áll hozzátok. Nagyon közeli és nagyon személyes. emlékeztek még arra, amikor a nagyobbik részetekről meséltünk néktek, amelyet magatok mögött hagytatok, amikor idejöttetek erre a Földnek nevezett helyre? Ez a nagyobbik rész, amit ti az Igaz Éneteknek is nevezhetnétek, amit néhányan a Magasabb Énnek is hívnak, vagy a ti Arany Angyalotoknak... az energiátok nagyobbik része, amelyik hátra maradt a gubóban, egy energiagubóban. Az e mögött rejlő spirituális fizikai magyarázat a következő: mind néktek, mind a Szellemnek szükségetek volt egy mélyebb belső pillantást vetnetek magatokra, magatokba, mert amint már említettük ezt, a Szellem ezen pillanatig folyamatosan kifelé vetítette ki saját magát. De a ti Igaz Énetek szépen behajtogatta magát egy gubóba, elrejtőzve, és eltűnve így a színről. Az Igaz Énetek így bent ebben a gubóban befelé tekinthetett hát. Angyalok légiói védték, óvták és leplezték ezt az Igaz Ént ebben a gubóban, aki ezalatt mély álomba merülhetett így, amivel megvalósíthatta ezt a mély befelé tekintést. Egész idő alatt az Igaz Énetek egy része - elég nehéz ezt megfelelően körül írni - folyamatosan értesült a ti potenciális gondolataitokról, tetteitekről, szándékozásaitokról és meg is élte ezeket már dimenziókban. Valóban, amikor háromféle választási lehetőség állt előttetek, balra fordulni, egyenesen tovább menni vagy jobbra fordulni, ti mint emberek, akiknek a kezében van a kontroll lehetősége, úgy döntöttetek, hogy jobb felé indultok el, olyankor a többi részeitek is megélték ezt a döntéseteket a többi dimenziókban is. Éjjel, amikor álmodtok, nagyon sokszor szimbolikus formákban képesek vagytok meglátni az összes lehetségességet és az összes lehetséges változatok meg is élhetőek.

Most nem nagyon kell ezen rágódjatok, mivel ez olyasvalami, amit az Igaz Énetek kezel le, a Teljes Énetek. Nem kell, hogy ezen lehetségességek miatt aggódjatok. Ezek szimplán energia összetevők. Nincsenek behatással a ti valóságotokra. Semmilyen hatásuk sincs a ti földi utazásotokra. De megismételjük, ameddig végigmentek a saját folyamataitokon, itt a három dimenziótokban, nagyon sok minden történik ezalatt az összes többiben is. Az Igaz Énetek, a Teljes Énetek ezalatt nagyon, nagyon sok lehetségességet fedez fel, amíg ti a saját egyetlen választott lehetőségetek élitek meg.

Ma annak az énnek az energiája jött el ide látogatóba, mely a lehetőségek hordozója, amelyben megtalálható mindaz a lehetségesség, amely csak meghatározhatja, hogy kik is vagytok ti. Éneteknek ez a része jött ma el ide látogatóba. Most érkeznek meg a második körbe, az első dolguk pedig az, hogy csatlakozzanak hozzátok, hogy minél előbb meg bírjanak érinteni benneteket, s azért is, hogy megtapsolhassák az összes eddig meghozott döntéseteket is. Ezen döntések nem voltak sem jók, sem rosszak. Ezek potencialitások és megtapasztalások voltak. Azokat, amiket választottatok... azokat éltétek meg itt a Földön. Azokat pedig, amelyeket nem választottatok, interdimenzionális környezetben éltétek ki. Ismételten, egyáltalán nem kell túlságosan aggódjatok ezen döntéseitek miatt. Amikor eljő ennek a napja, előttetek fog állni annak az esélye, hogy megláthassátok és megérezhessétek azt, hogy milyen lett volna az, ha másféle választásokat hoztatok volna meg. Bizonyos mértékig most még nagy megterhelést jelentene a tudatotoknak, amennyiben most mindjárt meg is láthatnátok mindazon lehetségességek eredményeit, amelyeket most még nem választottatok megtapasztalni, és azt, hogy mik lettek volna ezen meg nem választott lehetségességek következményei. Az alternatív valóságok jönnek el hozzátok, mindannak a potencialitása, amik csak vagytok jönnek el látogatóba. Most ebben a nagyon fontos pillanatban jönnek ide hozzátok, hogy biztosítsanak benneteket arról, hogy „Egyetlen döntésetek sem volt helytelen.” Annak a ténye, hogy döntéseket és választásokat hoztatok, tette lehetővé azt az utazást, amely egészen pontosan ide hozott benneteket az Otthonból, ide, erre a helyre, ahol most együtt ülünk most. Amennyiben megkérdőjeleznétek az utazásotokat, és megkérdőjeleznétek a tetteitek helyes mivoltát, akkor tudjátok azt is, hogy bizony ezen tettek voltak azok, amelyek egészen ide, erre a helyre vezéreltek benneteket, együtt az Énetekkel, a Szellemmel, és mindazzal Ami Létezik.

Néhanap hajlamosak vagytok az életutatokra úgy tekinteni, mintha az valamiféle „vargabetű” jellegű lenne, mintha ez esetleg némileg tisztességtelen is lenne. Olykor olyan választásokat hoztok meg, amelyek a lehető legnagyobb kihívást jelentik a számotokra. Ez az, ami teljesen ámulatba ejt bennünket. A Saumbra eme csoportja - ti akik nem azok vagytok, akik a könnyebbik utat szeretik választani! (a hallgatók felnevetnek) A könnyebbik út interdimenzionálisan lett megélve. Amint ezt meséltük már néktek, egy nehézségekkel teli úton érkeztetek meg ide. Az ember utazása, a fejlődő ember utazása - azoké, akik a magányos útra léptek, a kihívás útjára, és újra megismétlitek ezt, ahányszor csak döntéseket hoztok. A lehető legmélyebb szintjeiteken tettétek meg ezt, hogy kinyílhassanak az ajtók, hogy az isteniség beléphessen ezen és a mag virágba borulhasson.

Hát ezért ülünk ma itt véletek. Ez az oka annak, hogy ma a mennyei vendégeink itt vannak a hatalmas energiáikkal, az arkangyali energiákkal. Azért jöttek ma ide ők, hogy köszönetet mondhassanak néktek ezekért az ajtó nyitásokért. Ők kértek meg arra, hogy amint a Kauldre (Geoffrey Hoppe) barátunkon keresztül szólok, amint híreket mond néktek ebből a világból a mai napon, hogy miről beszélgessünk ma egy kicsit.

Mielőtt is belemerülnénk az új sorozatunk első leckéjébe, kedves barátaim, egy kis szünetet fogunk tartani, meg kérve benneteket arra, hogy lélegezzétek be mélyen mindezt a szeretetet, az összes lehetségességet, mindezt az elismerést. Lélegezzétek be ezt a lényetek legmélyébe. Mivel így tudjátok ezt magatokba integrálni.

Arra kérnénk most Kauldrét, hogy egy kicsit maradjon csendben, hogy evvel biztosítsa az itteni energiák zavartalan összeolvasztását.

(szünet)

Ó, hogy micsoda öröm a mostani itt lét! Mindannyian mosolygunk. Annyira boldogok vagyunk, hogy meghívtatok bennünket. Amint ezt mondottuk már, nagyon nagy mélységei vannak az emberi megtapasztalásnak. Ó, ezek az érzelmek és érzések! Látjuk, amikor fel vagytok ajzva, és tudunk arról is, amikor valamiben nagyfokú jártasságra tesztek szert. Nincs is ehhez fogható érzés a mi oldalunkon. A ti nevetésetek... nincs semmi ehhez fogható. Az örömeitek az emberi élvezetek miatt, aminek mi véletek együtt örülünk... semmi ehhez fogható nincs.

Nagyon sok ember bünteti magát azért, mert hódol az emberi lét gyönyörűségeinek. Ó, drága barátaim, ez még létidőkkel ezelőttről ered, amikor visszaéltetek ezekkel. De most tegyétek félre azokat az érzéseket. Mindannyiatokban ott van már az ehhez kellő bölcsesség és világosság. Használjátok a belső bölcsességeteket és a megvilágosodottságotokat és örüljetek az életnek. Igen nagy mélységei vannak ennek, amiről most beszélni fogunk, akár a ti muzsikátoknak is. Óceán mélységűek ezek. A mi zenénk ehhez képest egy sekély tavacska csupán. A tiétek érzelmet, érzést, szeretetet és erőt hordoz.

Most pedig egy kis utazásra invitálnánk meg benneteket, amennyiben persze beleegyeztek ebbe. Azok, akik most körül vesznek benneteket, azok, akik a ti Igaz Éneteknek az összes potencialitását képzik, az összes tetteiteknek a potencialitásait, akik a ti alternatív valóságaitokban léteznek... ők most ott állnak körülöttetek. Megölelnek benneteket. Csatlakoznátok hozzátok erre az utazásotokra, amennyiben persze ezt megengeditek nékik. Mi most az egyik lehetséges jövőtökbe repítenénk benneteket. Ennek a lehetségességnek a helye a mostani létidőtök halálos ágya lenne. Megígérjük mindenkinek már most és itt, hogy senkinek sem fogjuk hagyni azt, hogy tovább surranjon onnan! (a hallgatók felnevetnek)

A halálos ágyatok lehetségességéhez fogunk elvinni benneteket. Ez lesz a ti mostani földi pályafutásotoknak az utolsó állomása. Egyenletesen és mélyen belélegzitek ezt azon az ágyon. Megtanultátok már azt, hogy ez a legalapvetőbb és legtisztább dolog, amit csak tehettek. Visszatekintetek az eltelt életetekre, az elvégzett munkára. Beteljesedést és befejezést éreztek eközben. Mosolyogtok, noha a halál érkezése órák vagy csak percek kérdése már, és ezzel teljesen tisztában is vagytok. Érezhetitek ezt. Teljesen rá vagytok már hangolódva erre. Elnevetitek magatokat, mivel eszetekbe jut, hogy mennyire féltetek egykor attól, hogy meg kell haljatok. De most mosolyogtok. Tele vagytok elégedettséggel és beteljesedtetek. Semmi sem rémséges, bölcsesség és tudás hat át benneteket.

Amint visszanézitek az életeteket, valóban, én is, Tóbiás is mellétek lépek akkor. Fogom a kezeteket. S mindenki más is körülöttetek mosolyog, tudják azt, hogy hamarosan teljesen tudatosan át fogtok kelni a fátyol túlsó oldalára. Hamarosan át fogtok kelni a fátyol túlsó oldalára, magatokkal hozva az összes hatást, ami a mostani életetek során csak ért benneteket.

Visszatekintetek oda, amikor erre az életetekre a Földre jöttetek. Néhányatoknak ez az időpont röviddel a nagy háborút (második világháborút) megelőző évekre esett, amely a világosság és a sötétség háborúja volt. Tudtátok azt, hogy az energiáitokra szükség van itt a Földön a háború alatt és az azt követő években is. Tudtátok azt, hogy ez volt az emberiség történelmének a legnagyobb kihívást jelentő fordulópontja. Tudtátok már azt jó előre, hogy evvel a háborúval nagymértékű karmikus tisztulás is fog járni, annak minden tanulságával, megértéseivel és érzelmeivel. A Második Világháborútokat megelőző évek fenomenálisak voltak. Ez volt az a korszak, amit a könyveitek és a prófétáitok úgy írtak le, mint a végső csatát, a világosság és a sötétség végső csatáját.

De ti már tudjátok, drága barátaim, hogy ez a csata igazából nem a világosról és a sötétről szólt. Ez egy nagy megtisztulás volt az emberiség nagy része számára. Azon nagy spirituális családok számára, akik az akkori időkben voltak itt a Földön jelen. Azokhoz szólva, akik izraeliek - valóban - ez az időszak a tisztulás és a büntetés ideje volt, miközben a világ többi része csak figyelt. A világ figyelt, hogy megláthassa azt, hogy mi lenne akkor, ha részt vesznek ebben, mi lenne akkor, ha felemelnék a kardjukat az igazságért és a szeretetért vagy mi lenne akkor, ha egyszerűen csak hátat fordítanának a saját testvéreiknek.

Nagyon sokan közületek azokban az időkben jöttetek ide, tudva jól azt, hogy röviddel ezen csata után nagy szükség lesz energiáitokra itt. Legtöbbetek ott volt a kapuknál, hogy amint csak lehet, máris itt teremjetek a végső tisztulásnál, a világos és sötét utolsó nagy csatájában, hogy előre foglaljátok le magatok számára a helyet. Szinte rohantatok, hogy itt lehessetek. Az összes lehetséges ürügyet megkerestétek ehhez és most nézzétek meg mi lett ebből az egészből - egy hatalmas népesség robbanás! Nagyon sokan siettetek ide, miközben tisztában voltatok avval is, hogy bizony nehézségekkel és kihívásokkal is várnak itt rátok jócskán. Mégis ezt választottátok. Választottatok az előttetek álló nagy számú lehetségességből, hogy itt teremjetek azokban az időszakokban, úgy mint a kései negyvenes, az ötvenes és hatvanas években. Ezek voltak ám igazán turbulens évek. Ezeket az időket prognosztizálták korábban úgy, mint az Idők Végezetét. Nagyon sokan a fátyol felénk eső oldalán - nagyon, nagyon, nagyon sokan - feltételezték azt, hogy lesz egy végső nagy tisztulás és rombolás itt a Földön, azért hogy a következő fejlődési szintre lehessen majd lépni.

Amint most visszatekintetek a halálos ágyatoktól, emlékezzetek csak vissza a korai hatvanas évekre, amikor a Föld - mindazzal, ami csak volt rajta, mindazzal, amit kedveltetek rajta - egyetlen gomb megnyomásával megsemmisíthetővé vált. Drága barátaim, akkorjában volt egy olyan pillanatunk ezen az oldalán a fátyolnak, amikor mindegyikünkben megállt az ütő. Képletes értelemben véve behunytuk a szemeinket. Összerándult a szívünk. Különleges másodpercek voltak azok. Nem avatkozhattunk volna be. Mi nem avatkozhatunk a dolgaitokba. Mi csak egyszerűen szeretetet és egyensúlyt tudunk küldeni néktek, rajtatok keresztül. De amikor megnyitottátok ezek előtt a lényeteket, hogy a tőlünk érkező adást foghassátok, mind ehhez hozzáadtátok a saját gondolataitok erejét és hatalmát és továbbléphettetek. Elmondjuk néktek, mindez másodperceken múlott, de nem történt meg. Van még egy pár történet, ami majd a következő évtizedben kerül majd nálatok napvilágra, amikor már más megvilágításokban is figyelmet kaphatnak ezek a dolgaitok.

Most ismét a halálos ágyatoknál vagyunk, visszatekintve az eltelt életetekre, tisztában vagytok avval, hogy azért jöttetek ide, hogy szeretet és energia palántákat ültessetek el itt, ezen a földi helyen, azért, hogy az efféle nem kívánt történések elkerülhetővé váljanak. Ha akkor már elhagytátok volna a bolygót, akkor is hatalmas szolgálatot tettetek volna. Már avval hatalmas szolgálatot tettetek az emberiségnek, hogy energetikailag itt voltatok azokban az időkben, amikor minden előre mozdító energiára szükség volt.

Nagyon sokan közületek röviddel ezen események után kezdtétek meg a spirituális tanulmányaitokat, amely korszakot ti a New Age kezdeteként szoktatok volt emlegetni. A többiek egyszerűen csak tudták azt, hogy számukra még nem jött el megfelelő idő. Az energiátokra ismét szükség lett később, odáig látszólag teljesen érdektelenül viszonyultatok az efféle spirituális dolgokhoz.

Most, amint ott vagyunk a halálos ágyatoknál, visszanézve az életeteket, láthatjátok, amint újabb dolgok zörgetnek be az ajtóitokon, másféle, jóval erősebb dolgok, amint közeledtek a millenium váltás évei. Nagyon sokan közületek itt és azok közül, akik most olvassák ezt, nem sokkal a harmonikus összetartás változásotok után, amikor a megmérettetés volt, ismét döntés elé kerültek, dönteniük kellett, hogy mennek avagy maradnak továbbra is. Ismét választás előtt álltatok, lehetőségek előtt, lehetőségek előtt, amit ti és az emberiség választhatott magának. Nagyon sokan hallottátok ezt a kopogtatást az ajtótokból röviddel a konvergenciaváltás után. Oly sokan közületek, a nagy többség, az felébredés és a megértés új szintjeire érkeztetek ezekben az években.

Most már nevetve néztek vissza ezekre az éveitekre. Felismeritek azt, hogy valahol a kilencvenes évek első felének a végén kezdtetek el igazán felébredni. A kutatásotok intenzívebbé vált. Ó, amikor ezt a kutatást egy kicsit félre tettétek volna, amikor már megfájdult a fejetek is a sok gondolkodástól, akkor is tovább sarkalt ez benneteket. De az egész idő alatt, a lényetek, a lelketek tudta azt, hogy lesz még egy gátfutásotok, még egy potencialitás lesz majd előttetek, mégpedig az utolsó század legvégének nagy bolygó változásai.

Ezen változások már az évszázadokkal és évezredekkel ezelőtti próféciákban is említést kaptak, miszerint, ha még sem pusztítjátok el saját magatokat, akkor erről maga a Föld gondoskodott volna előzetes beállításai alapján. A Föld felszíne különféle geológia események során omlott volna össze.

Ennek a befejeződésnek az ideje 1999 augusztusára volt előrejelezve, mint az idők végezete, amikor a földrengések, a viharok és a vulkánkitörések szétrázták volna a Földet. Ez csak egy lehetségesség lett volna, de nagyon úgy festett minden, hogy bizony ez be fog következni, hogy az összes lehetségesség közül erre fog esni a választás.

Amint a halálos ágyatoktól visszatekintetek az életetekre, felismerhettétek azt, hogy valami felgyorsult, amint egyre közelebb kerültetek a milleniumváltás évének végéhez. Ez nem csak egy naptár cserét jelentett. És ez a 2KY hiba sem volt. Ez valami teljesen más volt. Ez egy lehetőség volt, a befejezés egy nagyon vaskos lehetősége: 1999 augusztusában. Drága barátaim, tekintsetek körbe. Gondolkodjatok el azon, amit most mondottunk néktek.

Amint a mostani életetek halálos ágyánál vagyunk most, visszatekintetek és nevetni kezdtek azon, hogy a Saumbrának ez a jókora csoportja miképpen kezdett el találkozni, a lehető legkülönfélébb körülmények között két évvel ezelőtt 1999 augusztusában (az első nyilvános Tóbiás közvetítés 1999 augusztusában hangzott el, a Segítők Elindulásával). Az azóta eltelt nagyjából két év alatt, az egész világból csatlakoztak ehhez a csoporthoz. Amikor nem történt meg a befejezés, akkor tudtátok meg azt, hogy itt az idő a következő szintre lépni, itt a következő megértés ideje.

Most, amint ismét áttekintitek az életeket, figyelembe veszitek a fontosabb dolgokat, a nehézségeket, amelyeken keresztül mentetek. Ennyi már elég is, hogy kuncogni kezdhessetek, mivel emlékeztek arra jól, hogy ezek az események mennyire komolynak is látszottak annak idején. Emlékeztek arra is, hogy mekkora hajlamotok volt arra, hogy agyonbonyolítsátok a dolgaitokat. Amikor én, Tóbiás mellettetek állok a halálos ágyatoknál, ezt mondjátok nékem - ebben a potenciális valóságban - „Tóbiás, miért nem mondtad azt, hogy éljem egyszerűbben az életem? Tóbiás, miért nem mondtad azt nekem, hogy örüljek többet az életnek? Tóbiás, miért nem rugdostad még egy kicsit többet a hátsó felem az életem miatt?” (a hallgatók felnevetnek) Mi pedig nevetünk és kuncogunk ezen és ezt feleljük erre „Ó, dehogynem tettük meg ezt, megtettük bizony.” Most, amint áttekintjük az életeteket, visszanézve ezt a nagyon különös időszakot, ezt a fura időszakot, ami nagyjából 1999 augusztusától tartott úgy 2001 augusztusáig. Erre az időre úgy emlékezhettek, mint amikor „megállt az idő.” Ez volt az átmenet és a beállítás ideje. Ekkor nagyon furcsa fizikális érzéseitek voltak, nagyon különös érzelmi élményekkel. Nem tudtátok egészen pontosan, hogy hol is léteztek és miért is. Nagyon erős volt az a húzóerő, ami egyre csak ösztökélt benneteket tovább az úton, de mégis hiányzott az az érzés, hogy bármihez is tartoznátok, hogy valamihez is szilárdan le lennétek horgonyozva. Rettenetes időszaknak éreztétek ezt az átmeneti periódust. Nem éreztétek sehol sem otthon magatokat. Olyan volt az, mintha felcsaptatok volna vándor cigánynak, megpróbálva megtalálni valamit, amiről azt sem tudtátok, hogy hol is kezdjétek el megkeresni, de azt biztosan tudva, hogy ennek valahol meg kell lennie.

Most pedig én, Tóbiás, itt vagyok veletek a halálos ágyatoknál. Mindketten erősen kuncogunk. Kuncogunk, mivel ez valóban egy átmeneti periódus volt. Ez volt a változás és a beállítás ideje. Nagyon sok minden zajlott le bennetek lényetek leges-legmélyén 1999 augusztusától 2001 augusztusáig. Együtt kuncogunk ezen. Együtt kuncogunk ezen, amikor visszaemlékszünk erre a 2001 augusztus negyedikére, amikor összejöttünk ebbe a csoportba, ahol én beszélgettem véletek olyan dolgokról azon a napon, amelyeket elég nehéz megérteni vagy elfogadni. De mivel ti nyitottak voltatok, s mivel ezt megengedtétek, ez hamarosan érezhetővé is vált. Ettől fogva hamarosan olyan potencialitások felé fogtok haladni, amelyekről eddig azt se tudtátok, hogy effélék létezhetnek egyáltalán.

De mielőtt is ismertetnénk ezt a két dolgot, hadd szóljunk előtte az időzítés dolgáról. Időzítés. A lehetőségei közül annak, hogy kik is vagytok, egyúttal megtalálhatóak a mágneses mezőkben és rácsozatokban is. Ezek már ott vannak a Föld mágneses és energetikai mezeiben, már jóval azelőtt is, hogy felbukkannának ezen lehetségességek előttetek. Ezek egy egész sor utazást tesznek meg a hozzátok vezető útjukon az Igaz Énetek gubójától addig az emberig, akik most vagytok éppen, aki éppen készen áll erre a lehetségességre. Amint ez megjelenik nálatok, azonnalian és teljességében, addigra már teljesen be vagytok állítva, fel vagytok emberként készítve erre az adott lehetségességre.

Mint tudjátok ezt, nagyon nagy munka folyt eddig a rácsozat megfelelő beállításán az eddig eltelt 11, 12 és 13 években. Ezeket a változásokat Kryon végezte el a rácson, válaszként a változó tudatosságotokra és válaszként azon elhatározásokra, amelyeket a döntéseitekkel hoztatok meg. Minden olyan alkalommal, amikor olyan elhatározást hoztatok, amivel egy darab az énetekből szabaddá válhatott, magába integrálhatott egy darabot az isteniségből, olyankor ennek megfelelően történt egy változtatás is a rácsozatban. Nem csak a rács rátok eső részében, hanem a teljes, komplett rácsban is.

Ez a munka már több, mint egy évtizede zajlik, kedves barátaim. A rács végső beállítási fázisa nagyjából a következő évre tehető. Ennek a dátumnak nincs egy szikla szilárd, végső határideje. Ez nem olyan, mint amikor egy adott napra elkészül egy épület és átadási ünnepséget lehet rendezni, szalag átvágással körítve. De úgy nagyjából az elkövetkező 2002-es év augusztusáig a befejező simításai a rácsozatnak teljesen el fognak készülni. Ez azt jelenti a számotokra, hogy az a bizonyos részetek, az isteni énetek, ami ezeddig nem volt hozzáférhető a számotokra, az most már hozzáférhetővé fog válni. Ez a folyamat most kezdődik el. Ti és a többiek - a többi nagy, humán mesterek - próbálkoztatok ennek a megszerzésével, néha fájdalmas kudarcokat vallva mindeközben, mivel ez idáig nem volt teljesen hozzáférhető a számotokra. De mi most azért vagyunk itt, hogy elmondjuk azt néktek, hogy amint az utolsó beállítás is megtörténik a rácson, avval lehetővé válik az is, hogy a legmélyebb részeit is az Éneteknek magatokhoz tudjátok vonni. Ezt pedig a légzésetekkel tudjátok megvalósítani.

De most térjünk csak vissza a halálos ágyatokhoz. Itt ülsz, és én, Tóbiás, és a többiek, akik köréd gyűltek most üdvözölnek téged a fátyol felénk eső oldalán. Visszatekintünk véled, újra végig nézzük az életedet. Kuncogsz, amikor 2001. augusztusához érsz. Kuncogsz, amikor emlékeztetsz bennünket arra, hogy ekkor volt az, amikor ezt a nagyon nagy leckét adtuk néked, amikor beszéltünk néked erről és azt mondottuk, hogy már nem az vagy, aki voltál eddig. Emlékeztek arra, amikor azt mondtuk néktek, hogy egy olyan pontjára értetek az életeteknek, ahol az emberként megélt evolúciós folyamatotok, az életetek, a létetek már nem rólatok szól. Emlékeztek arra, hogy ezt a kijelentést akkor még nem nagyon értettétek meg, amikor ezeket Tóbiás először mondotta el? Hogyan lehet az, hogy ez már nem a ti életetek? Hogy lehet az, hogy már nem ti vagytok azok akik voltatok, hiszen végig rólatok szólt az életetek, arról, aki végig itt élte az életét a Földön? Az életetek végig rólatok szól, az utazásotokról, a karmátokról, az Otthontól tett utazásotokról.

De a mai napon nagy nyomatékkal és hangsúllyal jelentjük ki, hogy többé már nem azok vagytok, akik voltatok! Ez nem azt jelenti, hogy már nem léteznétek. Ez nem azt jelenti, hogy többé nem lennének érzéseitek. De ettől fogva már úgy fogjátok találni, hogy már nem rólatok van szó.

Az új Mennybemenetel Sorozat Első Leckéje - „Már nem az vagy, aki voltál.”

Amikor egy bizonyos szituációban találod magad... mondjuk egy kisebb közúti koccanásban. Többé ne nézz erre úgy, mint aki ezt kérdezi, „Kedves szellem, kedves segítők, kedves Tóbiás, mi az, amit el szeretnétek mondani nékem evvel? Miért történt ez? Mit kellene ebből megtanulnom? Mit tettem rosszul?” Mi erre azt fogjuk mondani „Már nem az vagy, aki voltál.” Te mint egy közvetlen válasz vagy jelen a többi résztvevő számára, az eseményben szereplő emberek és körülmények számára, ezen igények kielégítésére. Lehet, hogy a kocsitok össze lett törve, de kedves barátaim, ti már nem azok vagytok, akik eddig voltatok.

Az életetek, amennyiben elfogadjátok ezt a lehetőséget, a mások szolgálatából fog állni. Amint gyakoroljátok a szolgálat ezen szintjét, a ti szükségleteitek egy nagyon finom módon, látszólag automatikusan fognak megoldódni. Többé nem azok vagytok, akik voltatok. Felülemelkedtetek ezen már. Meghaladtátok már ezt. Nagyon sokat fogunk még erről beszélgetni. Erre folyamatosan emlékeztetni fogunk benneteket! Drága barátaim, a mai napon választanotok kell, most mindjárt, hogy áldozatok lesztek-e, avagy teremtők. Mi már tudjuk is azt, hogy mit választotok! Amennyiben nem azok vagytok már, akik voltatok, akkor miképpen lehetnétek többé az események áldozatai? Egyszerűen csak a többieket szolgáljátok. Egész idáig kerestünk - ti úgy mondanátok, hogy toboroztunk - az egész világon egy olyan csoportot az emberek közül, akik tanítók lesznek, akik végig mennek ezen a nehéz és kihívásokkal teli ösvényen, akik türelmesen kivárják a megfelelő pillanatot, akik türelmesen megvárják azt a pillanatot, amikorra a rácsozat energiái megfelelően be lesznek állítva, amely folyamat során magukba tudják fogadni a saját isteni énjeiket.

És mit kezdtek evvel? Nem építetek ezért magatoknak emlékműveket. Nem építetek birodalmakat, hogy evvel teremtsétek meg a saját biztonságotok. Már nem azok vagytok, akik voltatok. Ezen a napon választanotok kell, választani a szolgálatot, egy teljesen új szerepet. Amint visszatekintünk a halálos ágyatoktól, elégedetten kuncogunk, Megkérdezel engem, Tóbiást... azt mondod nékem ott a halálos ágyadnál, hogy „Tóbiás, te ismerted az összes lehetséges következményeit az általam hozott döntéseknek és választásoknak, tudtad azt, hogy én a szolgálatot fogom választani?” Mire én elmosolyodva ezt fogom mondani: „Sohasem kételkedtem ebben.” Miképpen fog ez kinézni a számotokra? Miképpen fog ez a számotokra kinézni, amikor a szolgálatnak szentelitek magatokat? Amit mi már most is látunk, az az, hogy az életetek jóval egyszerűbbé és simábbá fog válni. Már nem ti lesztek a fókuszban, sem a kihívásaitok. Továbbá a „miért pont én” problémaköre sem lesz többé érdekes a számotokra. A fókusz már a szolgálatra, a tanításra, a többi embernek nyújtott segítségre fog irányulni.

Most, 2001. augusztusában nagyjából 14 millió ember áll ezen a változtatási ponton. Ők azok, akik befejezték már a saját utazásukat. Nagyon türelmesen várták ezt a pár befejező évet. Tudatosan dolgoztak azon, hogy kifejlesszék magukban ezt az új isteniséget. Ők most hozzák meg ezt a szolgálatról való döntésüket. Ez egy nagyon kicsi szám, mivel oly sokan vannak még... ott van még a több milliárd további ember, akiknek szükségük van - lesz - kalauzokra, tanítókra, olyanokra, akik a szolgálat munkáját végzik. Amint a szolgálatnak szentelitek magatokat, az nem azt fogja jelenteni, hogy feladjátok a családotokat, a munkátokat, a barátaitokat. Az ő szolgálatuk azt jelenti, hogy ott vagytok nékik, szeretitek őket és megértitek azt, hogy egy új szintre emelkedtetek. És ekkor váltok számukra nyugodt és szeretetteljes tanítóikká. Csodálkoztok a sajgásaitokon és fájdalmaitokon. Csodálkoztok az elmúlt életetek karmáján és annak a maradványain. Amikor tudatosul bennetek az, hogy már nem azok vagytok, akik eddig voltatok, ezek a dolgok már nem fognak benneteket érinteni többé. Nincs már mihez érjenek, így hát nem is lehetnek rátok hatással. Igen, ennek is lesz egy átmeneti periódusa. Drága barátaim, nagyon sok munka van még, amit el kell végezni a testetekben, de mivel már nem azok vagytok, akik voltatok, hogyan lehetne ez hatással rátok?

Visszapillantva a halálos ágyatoktól, visszapillantva az ösvényre, amin végigjöttetek, a választásokra, amelyeket meghoztatok, egy dologra különösen jól fogtok visszaemlékezni, amit a mai napon mondottunk néktek, ami nagyon boldoggá tett benneteket, egyszersmind összezavart és jó darabig erős gondolkodásra is késztetett benneteket. De ti a halálos ágyatoknál csak nevettek ezen az egészen, mert amikor végül sikerült ezt megértsétek, az a befejezésnek, a megelégedésnek és a szeretetnek volt egy hihetetlen, mindent elárasztó érzése. Mis volt az, amit 2001. augusztus negyedikén mondtunk néktek, ami akkor ott oly hihetetlennek tűnt, de amit később egyre jobban fel bírtatok fogni?

Nagyon egyszerű dolog volt az. Azt mondottuk néktek, hogy azok, akik ma itt ülnek, azok akik most olvassák ezt az anyagot, akik most hallgatják ezt, még ha ez évek múlva is történik meg... azt mondottuk néktek ezen a napon, kedves barátaim - ez az a dolog, amin egész héten alkudoztunk Kauldrével -, hogy könnycseppek vannak a szemünkben most, amikor kijelentjük ezt - akár megértitek, akár nem -, hogy mennybe mentetek. Ott vagytok. Erre vártatok. Azt vártátok, hogy majd valami le fog ereszkedni felülről hozzátok. Valami nagyon nagy változást vártatok.

De elmondjuk azt néktek, mindannyiatoknak, mindenkinek, akit megérintenek ezek a szavak, hogy már meg is tettétek ezt. Meglepetés! Gondolt már valaki arra, hogy mire eléritek ezt az állapotot, nem lesz ott senki sem? Ha ti vagytok az elsők, akkor ki várhatna benneteket? Mit gondoltatok erről, mi lesz majd akkor, ha mennybementek? Határozzuk csak meg, mi is a mennybemenetel: mennybemenetel az, amikor ugyanabban a testben maradtok, miközben egy teljesen új létidőt kezdhettek el élni. És közületek mindenki elérte ezt. Mindenki közületek meghozta az elmúlt pár évben azt a döntését, hogy marad továbbra is. Ezért vagyunk most itt. Ez az oka annak, hogy azok, akik az Igaz Éneiteket reprezentálják itt vannak ma vélünk, elsősorban azért, hogy hangosan megtapsoljanak benneteket. Keresztüljöttetek a mennybemenetel átjáróján. Ó, de a legnagyobb vicc az az egészben, hogy a munka dandárja csak most fog elkezdődni! Ezért is mondhatjuk néktek az Első számú Leckéjében a Mennybemenetel Sorozatának, hogy már nem azok vagytok, mint akik eddig voltatok. A „ti” már a múlté. Ez a „ti” az, akit mint a karmikus kerék mókusaként ismertetek. Ez a „te” az, aki létidőről létidőre idejött, hogy megkísérelje a megfelelő feloldásokat és a megfelelő egyensúly kialakítását. Többé már nem azok vagytok, akik voltatok. Felülemelkedtetek már ezen a múlton. Valóban, ennek a múltnak a régi energiái még mindig közel lesznek hozzátok, nagyon vonzónak fognak tűnni néktek, de már nem azok vagytok, akik voltatok. Értitek azt, hogy miről beszélünk? Már nem azok vagytok. Meghaladtátok már a régi éneteket. Nem fogjátok többé a mennybemenetelt keresni többé. Mennybementetek. Igen, még vannak nyomai a régi energiáknak. Igen, még mindig a Földön jártok. Ez trükk és a vicc is a mennybemeneteletekben. Még mindig a testetekben laktok. Megtartottátok az eddigi kapcsolataitokat, de a tudatosságotoknak egy új szintjére léptetek, miközben még mindig itt vagytok. Ezért is mosolyogtunk annyit az elmúlt pár évben. Amíg ti küszködtetek evvel az általatok mennybemenetelnek nevezett dologgal, addig mi már tudtuk azt, hogy már rég meghoztátok a szükséges döntéseket.

Jelen pillanatban, kedves mennybementek, hadd térjünk vissza a halálos ágyatoktól és annak a lehetőségeitől. Térjünk vissza ebbe a realitásba, a „most” valóságába, ahol azt láthatjátok, hogy egy befejezett és teljes élet áll mögöttetek. S még sokáig fogtok élni. Látjátok ennek a lehetőségét, hogy ez lehetséges, Meglátjátok, ezen az augusztusi napon elmondtuk néktek azt, hogy mennybe mentetek.

Most pedig a végzendő munkáról! Még mindig van mit dolgozni belül, amint a többi részeitek is hozzá fognak igazodni a frissen felvett tudatosságotokhoz. Dolgozni kell még a többi emberen is. És kedves barátaim, meg fogjátok látni, hogy az előttetek álló mintegy egy év folyamán, amint az utolsó beállításokat is el fogja végezni a rácsozaton Kryon és kísérete, úgy fogjátok találni, hogy a dolgok még mindig egy kicsit kaotikusak lesznek, de mindig új lehetőségeket fogtok találni majd, amelyek mindig a megfelelő időben fel is fognak bukkanni nálatok. Amint a dolgok megtörténnek most az életetekben, azt akarjuk, hogy tudatosan emlékezzetek erre - már nem azok vagytok, akik voltatok. Ez már az a szolgálat, amit választottatok. Mások szükségleteire való feleletként vagytok itt, legyen szó a hivatalról, az otthonotokról vagy akár a nagy nyilvánosságról. Már nem azok vagytok, akik voltatok. Ti a teremtők vagytok. Nem az áldozatok. Ti a teremtők vagytok. Minden tettetek a megfelelő lesz, még akkor is, ha bizonyos szinteken egyelőre még nem is vagytok tisztában a tetteitek indítékaival. De ezek a tettek a többiek energetikai igényeire fognak éppen megfelelni. Amikor ezekben a helyzetekben találjátok magatokat, s nem vagytok biztosak abban, hogy mit is kéne tegyetek, egyszerűen csak lélegezzetek. Lélegezzétek be az isteniségeteket, és a válasz meg fog érkezni.

És emlékezzetek erre, azt a választ nem én, Tóbiás fogom megmondani. S a Szellem sem. Nem számotokra ismeretlen segítők válasza lesz az. Azt ti fogjátok saját magatok belélegezni.

Nagyon sok munkát fogunk véletek elvégezni az előttünk álló év során. Mi is véletek fogjuk felfedezni, hogy milyen érzést is okoz a mennybement státusz, hogy ez milyen is lesz ez az új utazás. Arra fogunk kérni benneteket, mindannyiatokat, hogy kezdjétek naplózni, dokumentálni, hogy miken is mentek keresztül. A többieknek, akik utánatok fognak jönni, szükségük lesz erre az információra. Szükségük lesz arra a tudásra, amit ti gyűjtöttetek össze. szükségük lesz arra a tudásra, hogy miképpen tudtátok magatokhoz venni az isteniségeteket, úgy, hogy evvel látszólag egy konfliktus kellős közepébe kerültetek volna és ennek ellenére miképpen tudtátok ezt mégis véghez vinni. Ezeket a könyveket még meg kell írni. Ezeket a tanfolyamokat még meg kell szervezni. Dokumentációra van szükség ehhez a mennybe menetelhez, aminek a létrehozására buzdítunk most benneteket. Igen, kedves vonakodóm, ez Rád is vonatkozik. Te is kellesz. Mennybe mentél, dolgod van, amit el kell végezz, ezért szólítunk most téged. Nagyon kevesen vannak most a világon, akik ezen a ponton állnak most. Nagyszerű és dicső ez? Nem biztos. Ez egy nagyon nehéz munka, de ti ezt választottátok.

Arra fogunk biztatni benneteket ebben a Mennybemeneteli sorozatban az elkövetkező év során, hogy folytassátok a megkezdett munkát, töretlenül haladjatok tovább. Nagy szükség van erre. Nagyon kevés év van mostantól számítva már hátra addig, amit ti a kvantum ugrásotoknak hívtok, a tömeges tudatváltásig. nagyon nagy szükség van tanítókra, programokra, tananyagokra legyen szó a testről, az elméről vagy a szellemről. Mindenkit közületek erre szólítunk fel. Közvetítéseink során kommentálni fogjuk néktek az elkövetkező év minden tapasztalatát, érzéseit, megértésit arról, hogy milyen is mennybementnek lenni. Nagy és dicső ez? A ti földi perspektívátokból nem. De mekkora nagyság és dicsőség ez a miénkből! Ezért is folytatjuk ezt a ténykedést véletek ekkora együttérzéssel. Ezért és kérjük továbbra is azt tőletek, hogy maradjatok itt a Földön, folytassátok a munkátokat, ezért jöttek el az Igaz Énjeitek potencialitásai ma ide, hogy arra kérjenek benneteket, hogy válasszátok annak a lehetőségét, hogy haladtok tovább.

Az egész teremtés figyel. Most már értitek milyen fontos a munkátok? Az egész teremtés feszülten figyel, vár és tudni akar mindenről. Arra várunk, hogy bejöhessünk, hogy kiterjeszthessük az első kört azokba a valóságokba is, amelyeket ti teremtettetek meg és amelyek nem léteznek a Minden Létezőben. Gondolkozzatok ezen erőst!

Micsoda megtiszteltetés a számunkra a társaságotokban való itt lét. Megtisztelő az, hogy olyan személyek társaságában lehetünk, akik elsőként emelkedtek fel. Arra kérnénk benneteket, hogy mondjatok köszönetet magatoknak azért, amiért ide, életeteknek erre a pontjára vezéreltétek magatokat. szorosan együttműködve véletek folytatjuk a megkezdett munkánkat. Folytatjuk ezt a munkát minden Saumbrával. Folyamatosan kihívások elé fogunk állítani benneteket a legmélyebb egyéni és csoportszinteken. Arra kérünk benneteket, hogy lépjetek a tettek mezejére. Arra kérünk benneteket, hogy legyetek teremtők. Arra kérünk benneteket, hogy legyetek tanítók.

Rengetegen vannak olyan lények, akik segíteni fognak nektek a többi világból. Olyanok, mint én, Tóbiás, mint a futáraitok, az arkangyalok légiói, akik még szorosabban fognak véletek dolgozni itt, a földi, humán körülmények között is. Dolgozni fogunk rajtatok alvásotok közben, az álmaitokban. Mindössze két dolog emlékezetben tartására kérnénk meg most benneteket. Az első az, hogy nem azok vagytok már, akik voltatok. A második az, hogy emlékezzetek arra, hogy sohasem vagytok egyedül.

És ez így van!

A Mennybemenetel Sorozat Második Leckéje: „Birtokold Saját Isteniségedet”

Elhangzott a Bíbor Körben

2001. szeptember elsején

Tóbiás: És ez így van, drága barátaim, ismét összegyűltünk ebben az energiában. Érezzük Kauldrét (Geoffrey Hoppe). Megkapta már a lehűtéseket tőlünk, de akik átjönnek rajta keresztül, azok tényleg mi vagyunk, itt a Saumbrákkal körülvéve. Annyira kellemes az, itt lehetünk köztetek ma! Annyira örömteli, amikor átjöhetünk azon az energia-portálon keresztül, amit ti hoztok létre, amikor meghívtok minket magatok közé. Egészen közel tudunk már jönni hozzátok. Micsoda pillanat is ez! Ezeket a perceket arra fogjuk fordítani, hogy összeolvasszuk az energiáinkat véletek, összeolvasszuk az Otthonnal, a Szellemmel, az isteniségetekkel - azokkal, akik a fátyol innenső oldalán léteznek, akik most összegyűltek itt, hogy véletek lehessenek. Hihetetlen, hogy ez a találkozó létrejöhetett. Hihetetlen! Az én földi napjaim során, amelyek pár ezer évvel ezelőtt történtek meg, mi is összegyűltünk volna efféle módokon, de mi nem férhettünk ilyen könnyen a szellem energiájához, a saját isteniségünkhöz, úgy, ahogyan most ti képesek vagytok már. Ahányszor csak egy kis szikrácskájához hozzá sikerült férjünk, egy szikrájához annak az energiának, ami itt most köztetek szabadon hömpölyög, nagyon boldogok voltunk. Úgy éreztük ilyenkor, hogy megérintett bennünket Isten.

És most tekintsetek magatokra! Nézzétek mit voltatok képesek létrehozni. Nézzetek arra az összekötő útra, amit a ti földi teretek és a mi terünk között hoztatok létre, a fátylon keresztül. Egy működő, „forró drótos” kapcsolatot az igaz és isteni lényeitekkel. Ez hihetetlen! Én, Tóbiás, előre pillantok arra az időre, amikor vissza fogok térni, hogy kövessem az utatokat itt a Földön, hogy megtapasztalhassam azt, hogy milyen az, amikor biológiában létezem és egyúttal képes vagyok a saját isteniségem megőrzésére is. Már látom ezt a lehetőséget magam előtt.

Lélegezzetek mélyen, kedves Saumbra, lélegezzetek mélyen. Amint lélegeztek, engedjétek felszabadulni a feszültségeiteket, az aggodalmaitokat, a szorongásaitokat. Lélegezzetek mélyen, a teljes lényetekből. Lélegezzétek be a teljes utat, ami a lábatok alatt feszül. Lélegezzétek be az elméteket is, az intellektusotokat is, ami kiválóan szolgált eddig benneteket. Lélegezzétek be az érzéseiteket. Lélegezzétek be mélyen az érzéseiteket, amelyekről gyakorta hajlamosak vagytok megfeledkezni. Úgy tűnik, nagyon sokszor az elméteken keresztül jutottatok el az érzéseitekhez, de most egyszerűen csak lélegezzétek be ezeket jó mélyen. Engedjétek meg evvel a lélegzéssel azt is, hogy az isteniségetek egyben átjárhassa az érzelmi lényeteket is, kihagyva ebből belépési folyamatból az agy szűrő funkcióit, ne mondjátok meg magatoknak, hogy mi a jó vagy mi a rossz, vagy, hogy miképpen kéne viselkedjetek, vagy, hogy mit kéne cselekedjetek. Növekvő, teljesen kifejlett spirituális lények vagytok. Semmi szükségetek arra többé, hogy az elmétek mondja meg néktek, miképpen kell cselekedjetek. Lélegezzetek mélyen és engedjétek meg ennek az érző, csodás, túláradóan eleven lénynek, aki ott van bennetek, hogy előjöhessen az elme ítélkezése és zsűrizése nélkül.

Most pedig... (szünet) körültekintünk ebben az itteni térben most. Körültekintünk. (megjegyzendő, hogy Kauldre egy emelvényen ül most a nagyteremben) Látjuk, hogy egy színpadi emelvényre kerültünk! (a hallgatók felnevetnek) Megígérjük Kauldrének s megígérjük a szeretett feleségének is azt, hogy nem fogunk túl sokat álldogálni a mai napon (holott, nem sokkal később Tóbiás felállt és majdnem az egész közvetítés alatt állva is maradt), mivel látjuk azt az energiát, ami a mai nap ide lett helyezve, a félelmet attól, hogy esetleg felállnánk, és hipp-hopp elrepülünk innét! (a hallgatók felnevetnek) Ezt nem a mai napon fogjuk végrehajtani, szóval lazíthattok nyugodtan, és akár ki is mehettek a saját területeitekre (utalás arra, hogy Linda kiment volna a közvetítésről). Vagy akár bele is mélyedhettek jobban az amúgy is mély spirituális utazásotokba. Nem kell attól tartsatok, hogy Tóbiás esetleg táncra fog perdülni ezen a színpadon. (a hallgatók felnevetnek) Ezt egy másik alkalomra tartogatjuk.

Gyakran nehéz elkezdeni innen, mivel szeretnénk egyszerűen csak üldögélni itt együtt véletek, élvezve azt az energiát, ami ilyenkor jelen van itt, ebben a térben. Örülünk annak, hogy ilyenkor nézhetünk benneteket, mint most is. Látjuk azt, amint piciny pillanatokról-pillanatokra mozog az idő, miközben egyre fényesebbekké és ragyogóbbakká váltok. Megengedtétek azt, hogy a benső mosolyotok láthatóvá váljon. Valóban, tisztában vagytok avval, hogy egy biztonságos térben vagytok most. Egy megszentelt térben. Néha egyszerűen csak ülnénk itt és csendben nézegetnénk csak amint egyre növekedtek.

De nagyon sok mindenről kell ma még beszélgessünk. Ma egy új leckéről fogunk értekezni. Ez egy igen egyszerű lecke lesz, amely nem sok házi feladattal fog járni, de ez lesz az, ami igencsak össze fog benneteket keverni. Azon fogtok tűnődni, miképpen is dolgozzátok ezt fel. Azon fogtok csodálkozni, hogy hogyan is dolgozzátok fel azt az információt, amit ma adunk át néktek. Pedig ez nagyon egyszerű. Arra kérnénk benneteket, hogy erre a leckére már abból a perspektívából tekintsetek, ahol már tudjátok azt, hogy már nem azok vagytok, akik eddig voltatok. Miközben beszélni fogunk erről ma, gondolkodjatok el azon, hogy miképpen fogjátok majd erre leckére ti, a saját tanítványaitokat megtanítani majdan. Hogyan fogjátok elmagyarázni nékik e lecke egyszerűségét és igazságát? Szóval, ma ebből a perspektívából figyeljétek majd azt, ami itt el fog hangzani. Mondjátok ez magatokban: „Miképpen fogom majd ezt megtanítani azoknak, akik el fognak majd jönni hozzám. Hogyan tudom elmagyarázni nékik ezt az egyszerű, s ugyanakkor igencsak nagy kihívást jelentő, nagyon fontos koncepciót arról, hogy birtokolják a saját isteniségüket?”

Hadd ejtsünk még erről egy pár szót. Beszéljünk csak egy picit a mennybemeneteletekről. Mondhatjuk úgy is, hogy nagyon sok szellemi levelet kaptunk, nagyon sok „g-mail, gondolat-levél” jött tőletek az utolsó találkozónk óta. Egy kicsit még hálásak is voltunk azért, mert az előző közvetítés anyaga (A Mennybemenetel Sorozat Első Leckéje: „Már Nem Az Vagy, Aki Voltál”) még nem került fel írott formában a ti Internetetekre. Tény s való, a a felénk irányuló gondolat-levelek mennyisége ugrásszerűen megnőtt ez idő alatt. (a hallgatóság felnevet) Lehet, hogy nincs nekünk ehhez elég asszisztenciánk, hogy ezt a levél mennyiséget időben fel is dolgozzuk!

Nagyon sokatoktól hallottuk azt, hogy csodálkozva kérdezitek „Tóbiás, mi van evvel a mennybemenetellel? Mit jelent az, hogy mennybe menni?” „Tóbiás, én nem erre számítottam. Azt mondtad, hogy már mennybementünk, de egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy rólam beszéltél.” Éreztük a frusztrációtokat. Néhányan meg is haragudtak ezért, mi pedig mosolyogtunk ezen, mivel értjük mi ezt jól. Kértétek, hogy definiáljuk ezt. Még több magyarázatot kértetek erről. Ma még egy pár dolgot megosztunk véletek erről. Mennybemenetel. A mennybemenetel az az, amikor nem kell a létidők között meghalnotok. Nem kell levessétek a fizikai testeteket ehhez. Nincs arra szükség, hogy keresztül menjetek a meghalás és az újra testet öltés megrázó és fárasztó folyamatain. Mindez úgy történik meg, hogy végig ugyanaz marad a csomagolás tartalma ami volt is. Mennybemenetel az az, amikor egy másik, újabb létidőt kezdhettek el. A múltban szükséges volt az, hogy egyszerre csak egyetlen szerződés-csomagot dolgozzatok fel egyetlen élet folyamán, hogy befejezzétek azt, azután kilépjetek abból, s ne maradjanak ehhez a körhöz kapcsolódó emlékeitek.

Az elmúlt pár hétben erről a tanfolyamokon elég sokat beszéltünk már, mint az emberi utazás egyik fontos aspektusáról. Ezek közül az egyik téma az volt, hogy ennek az útnak a hosszáról és magáról a halálról beszélgettünk. Amikor az ember keresztül megy a meghalás folyamatán, akkor nagyon sok érzelem és félelem társul e folyamathoz. S nagyon kevés megértés. Bizonyos értelemben, a halál témájának, mint olyannak, a minden ember által gyakorolt erőteljes kerülése erre vezethető vissza, nem csak azon embereké, akik éppen a halálos ágyukon fekszenek éppen, hanem mindenkire jellemzően... ez az ódzkodás felhúzott egy nagyon vastag falat félelemből, amelyet most le kell bontanunk. Mint mennybementeknek, kedves barátaim, nincs arra szükségetek, hogy meghaljatok. Folytathatjátok tovább. Nincs szükségetek arra, hogy szorongjatok az e folyamathoz asszociáltak miatt.

A mély szomorúság időszaka persze megmarad, valóban. És egy hosszabb időszakot vesznek igénybe a mélyebb benső változások is. Mindannyian, akik így vagy úgy kapcsolódtok ezekhez a szavakhoz, megtapasztaltátok már ezt a fajta dolgot. De nem kell, hogy meghaljatok. Nem kell, hogy elhagyjátok a testeteket. Beléptek a következő életciklusotokba. A különbség a mostani ciklusotok és az összes többi között az az, hogy most nem kötnek benneteket különféle előzetes szerződések.

Még mielőtt erre a létidőtökre ide jöttetek volna a Földre, már egy jó csomó előzetes célt és tárgyat választottatok magatoknak erre az életetekre. Bonyolult spirituális szerződéseket kötöttetek. Hosszú jegyzékbe foglaltátok azt, hogy miképpen kell a dolgoknak lezajlaniuk. Bizonyos értelemben véve, ez a létidő volt a végső megtisztulásé. Most átalakultok, amint mennybementetek. Itt már nincsenek szerződések. A mennybement verzió és a meghalás között az a különbség, hogy ebben már megkapjátok megírásra a forgatókönyveteket. Most már a tiétek a lehetőség arra, hogy azt teremtsetek magatoknak, amit csak akartok, azok legyetek, amit csak választotok magatoknak. Nem csoda hát, ha az új mennybement állapototokban a dolgok üresek, a dolgok semlegesek, a dolgok rátok várnak, várják azt, hogy mi lesz rájuk a reakciótok. A transzformációs folyamat, amin éppen keresztül mentek... ez lesz a végén egy ideig. Lesznek még egy darabig fentek és lentek is az utatokon, de megértendő az, hogy ezek egyszerűen csak részei egy folyamatnak.

Amint ezt hallottuk is Kauldrétól korábban, annak az oka, hogy ma reggel annyira sajgott a szeme nem az volt, hogy az angyalok egy leckében részesítették, vagy, hogy a Szellem tanított volna meg néki így valamit. Ő, mint ember, egyszerűen csak elfeledkezett azokról a kacatokról, amiket viselni szokott a szemén (a kontakt lencséit) kivenni éjszakára, s ezekben aludt. Semmi nagy lecke nincs ebben. Bármelyikőtöknek ezen a ponton, már nincsenek nagy leckéi. A dolgok most már csak egyszerűen megtörténnek az életetekben. Már nem azok vagytok, akik voltatok. Itt már nincsenek szerződések. Nincsenek leckék sem. Az angyalok, a segítők, a Szellemek és Tóbiás már nem fognak megpróbálni hangosan bezörgetni a házaitok bejárati ajtajain, hogy felhívják magukra a figyelmeteket. Már nem rólatok van szó.

Az a megtisztulás, amin olyan szorgosan dolgoztatok az elmúlt évek során, gyakorlatilag teljes sikerrel lezárult. Megtisztultatok a régi karmáitoktól. Ebben az egyetlen létciklusotokban több karmát dolgoztatok le, több leckét tanultatok meg és annyi tisztuláson mentetek keresztül, mint amennyit az utóbbi tíz létidőtök során felhalmoztatok. Ez az oka annak, hogy miért volt ez az időszakotok ennyire intenzív. S ez idő alatt nem csak az elmúlt életek hozadékait oldottátok fel, hanem megtisztítottátok az ősi karmátokat is. Ó, hát csoda az, hogy közületek néhányan egészen a csontjuk velejéig elfáradtak! A csontjuk velejéig. Nem csoda hát, hogy néhányan közületek erősen vágyódnak az Otthon után, gondolván azt, hogy nincs már erejük folytatni az útjukat. De drága barátaim, én, Tóbiás és mindenki más is, aki eljött mai ide a fátyol felénk eső oldaláról a mai napon, állítjuk azt, hogy most már a tovább haladás nem olyan lesz, mint a múltban volt. Ez már nem lesz tele leckékkel, szerződésekkel, karmával. Pont.

Halljuk azt is, amikor néhányan ezt mondjátok: „Miképpen mondhatom azt, hogy megszabadultam a régi karmámtól, amikor ilyen szörnyűséges dolgok történnek még mindig az életemben? Még nem kezdtem el visszafizetni az adósságaimat.” Akkor a számotokra az úgy is lesz! Folytatódik a karma a számotokra, ha ezt választjátok. Ott leszünk véletek, szeretve és becsülve benneteket, menve mellettetek. De abban a pillanatban, amikor megnyomjátok a stopgombot a karmikus ringlispílen, nem számít hol vagytok, amennyiben tudatosan választjátok ezt, ki bírtok szállni belőle. Nincs előírva, hogy mekkora mennyiségű szenvedésen kell keresztül menjetek. Az a ti megvilágosodásotokhoz fog tartozni, amikor azt választjátok, hogy többé nincs erre szükségetek. Ti választjátok meg azt, hogy mikor szálltok ki ebből... azt, hogy mikor szálltok ki ebből a karmikus körhintából.

A mennybement állapotban - amiben most vagytok, mindannyian - egy teljesen új területen vagytok, egy feltérképezetlen területen. Senki nincs közülünk olyan, aki ma eljött ide ma a többi birodalmakból, aki járt már volna azokon a területeken, ahol most ti jártok. Mi megfigyelők vagyunk. Tanácsadók. Kalauzok. De MI követünk BENNETEKET. Senki közülünk nem volt még ebben a mennybement státuszban. A különbség az, hogy itt már nincsenek szerződések, karma vagy leckék. Ez a különbség. Az már rajtatok áll, hogy mit teremtetek a választásaitok szerint. Ebben a mostani sorozatunkban, amiről most beszélünk néktek... hát ez nagyon vicces. Annyira egyszerű is ez. Egyszerűen csak fogjuk a gondolataitokat és visszaadjuk ezeket néktek. Hogyan lehettek mérgesek ránk azért, mert azt mondjuk, hogy a mennybementetek, amikor azt kérdeztétek tőlünk, hogy mondjuk meg már néktek azt, hogy ez valóban megtörtént-e? Nagyon boldogok voltunk, amikor bejelentettétek nékünk, hogy a mennybemeneteletek megtörtént és ezt most ismertethetjük véletek.

A mennybement státuszotokban már rajtatok múlik, hogy merre indultok tovább, mit tesztek és mit teremtetek. Az eszközök adottak lesznek a számotokra és meg fognak jelenni előttetek, amikor szükségessé válnak. Mint már oly sokszor elmondtuk, dolgozzatok együtt. Segítsetek egymásnak, hogy mindnyájan megérthessétek, milyen is a mennybement állapot. Nagyon sok markerjelet hagytatok magatok mögött. Magatok mögött hagytátok a pusztulás markerét, ami a ti időtök szerint ötven vagy hatvan évvel ezelőtt lett volna időszerű. Magatok mögött hagytátok a pusztulásnak azt a markerét is, amely két vagy három évvel ezelőtt lett volna aktuális. Azon vagytok, hogy úgy nagyjából egy éven belül magatok mögött hagyjátok azt a markert is, ahol az energetikai faliszőnyeg végleges beállításra fog kerülni, amely már lehetővé teszi a számotokra azt, hogy valóban megtartsátok az isteniségeteket, hogy valóban hozzáférjetek ahhoz, akik valójában vagytok. Ez az, amin Kryon és csapata dolgozik. Azt a markert is el fogjátok hagyni. Nagyon, nagyon sok markert fogtok keresztezni. de ami a legfontosabb, az az, hogy átléptetek a régiből az újba. Az egyik létidőből beléptetek a másikba. mennybementetek. Bizonyára ez nem úgy néz ki, mint amire számítottatok - de akkor mire is számítottatok? (a hallgatók felnevetnek)

Most pedig, itt vannak azok, akik ma vendégségbe jöttek hozzánk. Szokásunkhoz híven, ma is vannak meghívott vendégeink. Itt mutatnánk rá arra, hogy ti, emberek, a „mennybementek” - ültök az Első Körben, a dicsőség körében. Benneteket pedig körbevesznek azok, akik a mai napra lettek meghívva vendégeknek. Ezt külön is kiemelnénk, mivel a múltkor kérdeztétek minket, hogy „A vendégeknek ez a csoportja korlátozott számú?” (utalás a meghívottakra) Igen, abban az értelemben, hogy ők azok a kevesek, akik energetikailag a legközelebb léphetnek hozzátok. De nagyon, nagyon sokan szemlélődnek egy kicsit távolabbról. Nem engedhetik meg maguknak semmiképpen, hogy jobban betolakodjon az energiájuk az első körbe. Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor a ti világotokban valaminek a televíziós közvetítését nézitek, nem pedig magát az élő eseményt.

Azok, akiket a legjobban ismertek ebből az életetekből, akik a legjobb támogatóitok voltak, akik talán a legkeményebbek voltak hozzátok, amikor ők is a Földön éltek... ők azok, akik figyelnek most. Ők azok, akik a múltból érkeztek, az elmúlt életeitekből - gyakorlatilag ők vannak most itt, ebben a teremben. Ez az egyik legnézettebb adás a fátyol felénk eső oldalán! (a hallgatók felnevetnek)

Nagyon nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal figyeljük a fejleményeket. Annyira reménykedünk. Figyeljük a lépteiteket. Olyan kíváncsiak vagyunk az általatok feltett kérdésekre. Mindenféleképpen éljenezünk benneteket. A legnehezebb az egészben a számunkra az, hogy tudjuk jól azt, hogy nem tehetünk semmit értetek... senki sem közülünk. Senki sem avatkozhat be vagy tehet bármit is értetek közülünk. Mi csak szerethetünk benneteket.

Amikor csodák történnek, amikor valami különleges dolog történik, az nem azért van, mert az angyalok avatkoztak közbe, befolyásolták volna a dolgokat, vagy tettek volna bármit is. Az azért történt meg, mert egy pillanatra, a hatalmas feszültség vagy egy traumatikus helyzet feszültsége ellenére segítségül hívtátok az angyalokat, vagy a Szellemet magát. Ami valójában történt, az az volt, egy kicsit félreállítottátok a védelmezőtöket. Hagytátok, hogy az elmétek egy kicsit félreálljon az útból. Kinyíltatok a szeretet energiája előtt, ami átáramolhatott abban a pillanatban hozzátok a fátylon keresztül. Azok nem az angyalok, akik felemelnek egy autót, hogy ne kerüljön valaki alá. Az elmondott imáitok mind meghallgattattak, de amikor csoda történt, TI voltatok azok, akik megengedték a szeretetünknek, hogy az beléphessen a ti teretekbe.

Nagyon sokan közülünk figyelik az előrehaladási folyamatotokat, hogy láthassák azt, hogy mi fog történni, mit fogtok tapasztalni. A meghívott vendégeink azok, akik már régen lefoglalták maguknak a férőhelyet a mai napra, hogy itt lehessenek ebben a térben most. S azok, akik ma itt vannak... mielőtt is bemutatnánk őket, arra kérünk benneteket, hogy állítsátok félre az elméteket egy pillanatra. Ne próbáljatok meg most analizálni semmit sem, csak egyszerűen lélegezzétek az ő energiáikat. Lélegezzétek be őket. Ne próbáljatok kitalálni. Ne próbáljatok intelektualizálni. Lélegezzétek be az energiáikat. Engedjétek meg magatoknak azt, hogy anélkül érezzétek azokat, akik ma itt vannak, hogy bármilyen címkét aggatnátok rájuk. Egyszerűen csak lélegezzétek be őket.

Azok, akik eljöttek ebbe a terembe ma, igen ismerősnek fognak tűnni a számotokra. Ők ma egy különleges okkal érkeztek ide, egyfajta energetikai kézfogásra, egy köszönetnyilvánításra. Azok, akik ma idejöttek ebbe a térbe, akik nagyon, nagyon közel álltak hozzátok egy ismerős helyzetben... ők azok, akik a ti segítőitek voltak. Ők voltak azok, akik kalauzoltak benneteket még egy vagy két, esetleg három évvel ezelőtt is. Ők voltak azok, akik megtartották és elfoglalták azt a szükséges teret, amire szükségetek volt a megfelelő egyensúlyhoz, ahhoz az egyensúlyhoz, ami biztosította a ti világotok, A Földetek és a fátyol felénk eső oldala között a kapcsolatot. A kalauzaitok voltak azok, akik nem túl sokat beszéltek hozzátok, de ők voltak azok, akik mindig véletek voltak.

Ezek a segítők és a többiek, akik a kalauzaitok voltak múltban a földi útjaitok során, jöttek el ebbe a térbe a mai napon. Ott állnak mellettetek. Felveszik azt a pozíciójukat, melyben voltatok hajdanán, a kapuk ünnepélyes őrei, az energia ünnepélyes megtartói, vállvetve véletek. Ők mosolyognak ma rátok. Tudják jól azt, hogy milyen nehéz volt néktek átmenni ezen a transzformációs folyamaton. Tudják jól azt, hogy milyen nehéz is volt az néktek, hogy a mennybemenetel átjáróján egyedül kellett áthaladjatok. De ennek így kellett megtörténnie. ők nem kísérhettek el benneteket ezen az utazásotokon.

Ma ők tértek vissza, most, hogy átjöttetek a mennybemenetel folyosóján, hogy most mellétek álljanak. De most, ahelyett, hogy az energiákat foglalnák néktek, azért állnak mellettetek, hogy megtapsolhassanak. Ők azok, akik nagyon büszkék rátok. Ők azok, akik mindenki másnál büszkébbek arra, amit elértetek. És ma eljöttek ide, hogy újra egyesülhessenek véletek és meglátogassanak benneteket. A legtöbbetek mellett ketten állnak, azok mellett is, akik most olvassák ezt. Vannak olyanok is, akik mellett hárman. Vannak olyanok is, akik - kicsit nehéz ezt elmagyarázni - már azokat is pártfogolták korábban, akik most állnak mellettetek. Ó, bizonyos értelemben véve, a segítőknek egészen hosszú lánca van, de azok, akik ma közvetlen mellettetek foglalnak teret a Második Körben, azok a ti saját kalauzaitok, azok, akiket annyira végtelenül hiányoltatok, amikor elmentek tőletek, azok, akik nagyon soká véletek voltak.

A mai napon egy igen speciális okkal jöttek el, amiről még beszélni fogunk, de a jelen pillanatban ezt a beszélgetést egy picit még elhalasztjuk. Most hadd öleljétek meg egymást, hagyunk egy kis időt az újra ismerkedésre, egy kis beszélgetésre, egy kis időt arra, hogy átadhassák a néktek hozott ajándékaikat. Mindegyik ajándék személyre szóló. Mindegyik jelent valamit a számotokra. Lehet, hogy azonnal tudni fogjátok az ajándék jelentését. Az is lehet, hogy kell majd egy kis idő, mire felfogjátok a kapott ajándékotok jelentőségét. Mindenki, akit érintenek e szavak, tudni fogja azt, hogy most itt az idő egy kis szünetre, hogy behunyjátok a szemeiteket, hogy szó szerint kinyissátok a kezeiteket és belélegezzétek ezt.

Csendben fogunk maradni egy kicsit, hogy ez az újraegyesülés megtörténjen és az ajándékok átadásra kerüljenek. Mellesleg, arra kérnénk benneteket, hogy a kapott ajándékokat osszátok meg másokkal. Mondjátok el a többieknek, hogy kik vannak itt, azoknak, akikkel beszélgettek. Tudjatok arról, hogy ezen találkozás után, és az elkövetkező napokban, hetekben fog bekövetkezni az a pillanat, amikor már az lesz a megfelelő, hogy megosztjátok másokkal is azt az ajándékot, amit most kaptok. Helyénvaló az, hogy elmeséljétek másoknak is, hogy milyen ajándékot kaptatok.

Egy percre visszavonulunk, amíg az újraegyesülés és az ajándékok átadása megtörténik.

(szünet)

Hogy is mondanátok ezt ti, emberek - mi azt szeretnénk - azt szeretnénk, ha be bírnánk palackozni ezeket a pillanatokat. Szeretnénk bepalackozni és szeretnénk, ha ti is bepalackoznátok ezeket a pillanatokat. Azt szeretnénk, hogy ha majd tanítványaitok lesznek, azok, akik majd eljönnek hozzátok egy napon, megkóstolhassák majd ezt. S ekkor így szólhassatok: „Azokban a nehéz időkben, amikor keresztül mégy a mennybe vezető magányos utadon, tudd azt, hogy létezik fizetség is ezért, hogy tudd milyen édes is ez, kóstold meg e poharat.” És akkor meg tudnátok kínálni egy pohárral a tanítványotokat ezen palack tartalmából, hogy megízlelhesse, kipróbálhass azt, hogy milyen édes is bír ez lenni, hogy érdemes végigmenni ezen a hosszú úton, mert effélét is lehet gyűjteni útközben.

Most pedig, mint ígértük volt, rengeteg minden féléről kell ma még beszéljünk, amik gyakorlatilag nagyon egyszerű dolgok lesznek. Nagyon egyszerűek. Nagyon egyszerűek.

Mesélnénk Ráhelről, a fénymunkásról. Az, akit Ráhelnek nevezünk... nos, nem feltétlenül ez az ő valódi neve, de létező személyről van szó. Továbbá benne megtalálható az összes olyan összetevő, ami bennetek is megtalálható. Ő azokat a részeket és darabokat reprezentálja, amik ott találhatóak mindannyiatokban is. Ráhel történetét azért meséljük el ma néktek, hogy könnyebben megérthető legyen a mai lecke.

Ráhel, akárcsak ti, idejött a Földre. Már ezer és egy életet leélt itt a Földön - ez nem túl sok, ahhoz képest, hogy vannak közöttetek olyanok, akik újra és s újra visszajárnak ide. (a hallgatók felnevetek) Ezeregy életet leélt már, és azt választotta, hogy ez az élete lesz a végső megtisztulásé. Ő választotta ezt, tudva azt, hogy esély van a Föld pusztulására, vagy az emberi kéz által, vagy az által, amit ti Isten kezeként szoktatok volt emlegetni. De Ráhel tudta azt is - hosszan beszélgetett erről a segítőivel és a fátyol innenső oldalán létező angyalokkal, hogy lehetséges ennek a prognózisnak a megváltoztatása is, hogy van mód arra, hogy a bekövetkezendő pusztulás elkerülhető, transzmutálható egy lehetséges mennybemenetellé, egy lehetséges továbblépéssé.

Akárhogyan is, ide jött erre az életére a végső megtisztulásra. Olyan volt mint számosan közületek. Így szólt: „Ez lesz az utolsó létidőm. Nem jövök többet vissza ezután a Földre.” És mi vigyorgunk, nevetünk, ahogyan itt ülve azt látjuk, hogy visszajöttetek, mint mennybementek!

Annak, akit mi Ráhelnek nevezünk nehéz gyermekkora volt, mivel az édesanyja már kicsi korában magára hagyta őt. Apja megpróbálta szeretni őt, de nagyon nagy teher volt rajta a négy gyerekének a gondviselése miatt. Nem nagyon tudott időt szakítani arra, hogy a munkája mellett még megfelelően támogatni és dédelgetni is tudja a gyermekeit, szóval Ráhel akkoriban elég sokat volt egyedül. Nagyon jól tudták azt, hogy vannak bébiszitterek, de ők ezt nem engedhették meg maguknak. Mivel Ráhel apja nagyon elfoglalt volt a munkája miatt, Ráhel egyedül viselte a többi gyerek gondját otthon. De ami még fontosabb, így lehetősége adódott arra, hogy saját magával legyen, hogy megteremthesse a saját játékait, hogy megteremthesse a saját örömeit, hogy megtanulhassa kifejeznie saját magát így.

Ehhez egy kevés segítséget kapott az apjától. Ez gyakorlatilag csak tizenéves korára változott meg egy kicsit, amikor a család kezdett egy kicsit jobb anyagi körülmények közé kerülni. Ekkor már képesek voltak fenntartani egy középosztálybéli házat, középosztálybéli szomszédok között, egy középosztályú városkában. De ekkor meg az apja kezdett el olyan dolgok után érdeklődni, ami odáig kimaradt az életéből, amit eddig hiányolt. Kimaradozott éjszakánként és barátnői lettek. Nagyon kevés időt töltött a négy gyerekével és nagyon kevés időt töltött Ráhellel. Valóban, nagyon sok keservet és bánatot okozott emiatt Ráhelnek.

Amint elérte tízes éveinek végét, majd átlépett a húszon is, megpróbálta megtalálni azt a szeretetet, amelyet nem kapott meg az apjától annak idején más férfiaknál megtalálni, de ezek a kapcsolatai nem túlságosan jól sikerültek. Egyik sem volt ezek közül képes valamit kitölteni a lényében. Volt ott valami, ami még a gyermekkorában keletkezett. Mindig megszólalt benne egy csengőszó ilyenkor. Egy belső hang mindig meg akart szólalni. Ez a valami nagyon igényelte volna, hogy beteljesedhessen. Kellett volna ehhez egy kapcsolat. Életének ebben a szakaszában Ráhel ezt a hiánnyal kapcsolatos viszonyt a férfiakkal próbálta meg beteljesíteni. Ekkor már nagyon szép, életrevaló nő volt, olyan, aki elment egy főiskolára, méghozzá úgy, hogy el is tartotta közben saját magát. Amikor elvégezte ezt az iskolát, s mert a kapcsolatai oly lehangolóak voltak, belevetette hát magát az üzlet világába. Keményen dolgozott. Keményen dolgozott nagy társaságoknál, egyre feljebb jutva a létrán. De mindez idő alatt valami beteljesedetlenül maradt benne. Ahogyan mi mondanánk, ezt a kapcsolatokon keresztül szerette volna megoldani, de ezek közül egyik sem tartott valami nagyon hosszú ideig. Elég hamar belefáradt életének férfijaiba, mivel egyik sem volt képes betölteni a nekik szánt, a keresett szerepet. Az üzleti életben viszont egészen sikeres lett. Amikor elérte a harmincas éveit, elindította a saját vállalkozását, ami hamarosan szintén igen sikeres is lett, mivel volt benne valami, ami hajtotta és fényességgel töltötte meg. De még mindig megmaradt ez a fura, emésztő, őt rágó belső érzés, ami szerint lennie kell még valaminek, valami többnek, egy olyan érzése, hogy valami még mindig hiányzik.

Egy napon az egyik üzletfele érdekes dolgokról mesélt néki, egy oly dologról, amit léleknek hívnak. Ó, és a mi fénymunkásunk mindjárt fel is villanyozódott erre a hírre és elmondta azt, hogy ő bizony nem sokat törődött a templomokkal. Az apja küldte őt oda ugyan a templomba, de nem tett rá valami nagy hatást az élmény, a rokonok és barátok is felajánlották a szolgálataikat és téríteni is megpróbálták. Próbálták beíratni, besorozni a templomi tagságba, de egyik sem érdekelte Ráhelt.

De most, hogy a Szellemről, az énjéről beszélgetett az üzletfelével, egészen izgatott lett. Elkezdett könyveket olvasni, mint oly sokan közületek és összejövetelekre is kezdett járni. Nagyon hosszú idő után elkezdett belülről sugározni végre. Ezen az úton talált férjet is magának, ha esetleg valamelyiktek csodálkozna ezen. Lett néhány gyermeke is, de ehhez hozzá kéne tenni azt is, hogy ennek részben az volt az oka, hogy úgy gondolta, ezt meg kell tennie. Úgy érezte, ez az emberek számára előírt program része. Fontosnak érezte azt, hogy a vállalkozása képéhez tartozzon egy társ is, hogy ne gondolják azt az emberek azt, hogy ő egy fura vagy különböző valaki lenne.

Nagyon komolyan belevetette magát ebbe a spirituális munkába. Mélyen magába nézett, egyre jobban látta saját magát és egyre jobban rájött arra, hogy azok a korai évei, amelyeket a saját társaságában töltött el... rájött arra, hogy mi minden is történt azokban az időkben. Felismerte azt, hogy egységes a Szellemmel. Beszélgetett az angyalokkal. Érezte a segítőit. Nagyon sok minden történt azokban az időkben. Egyre többet tudott meg ezekről a folyamatokról, amint egyre többet tanulmányozta az idevágó anyagokat.

Mégis hiányzott néki valami, ami elkeserítette, még a New Age-es anyagokkal kapcsolatban is. Elkeserítette, mert ugyan egy ideig ezek az anyagok jó érzést okoztak néki, de nem elégítették ki azt a vágyát, amely ott égett benne. Még mindig nem tudta azt, hogy miképpen is tudna beszélni Istennel. Annak ellenére, hogy rengeteg csodálatos emberrel találkozott így, s csodás szavakat is hallott, még mindig nem volt meg néki a mély bensőséges kapcsolata a Szellemmel. Ez még mindig egy külső, tünékeny dolog volt a számára. Ez még nem kattant be a helyére a lényében.

Hallott ő mindent arról, hogy miképpen is legyen ő Teremtő, s amint fejlődött tovább, kezdte megérteni intellektuálisan azt, hogy ez mit is jelent. Olvasta a Teremtés Sorozatot és értékesnek találta. Mégis maradt még benne valami, ami rágta belülről a fénymunkás Ráhelünket. Érezni akarta ezt. Kapcsolódni akart ehhez, lett légyen ez bármi is. „Mi lehet ez?” tűnődött rajta éjszakánként. „Isten lenne, valami nagyon távoli helyről? A korábbi vezetőim? Az angyalok?” Nem tudta érezni ezt. Gondolkodni tudott erről, de nem tudta érezni.

A drága Ráhelt nagyon frusztrálta ez, annyira akarta ezt a folyamatot és olyan mélyen akart kapcsolódni ehhez, mi pedig a túloldalon csak ültünk, figyeltük őt, figyeltünk benneteket. Könnyek szöktek a szemünkbe, mivel megértettük azt, hogy a legmélyebb szintjeiteken, akik vagytok, mennyire tiszta is a szándékotok. Mennyire tiszták a vágyaitok. Mindössze azt szeretnétek, hogy érintsen meg benneteket a Szellem, hogy legyetek éberek a Szellem szeretetére. Felismertük ezt. Felismertük ezt, hallgatva az imáitokat, amikor nem evilági javakat kértetek magatoknak. nem azt kértétek - a legtöbbetek -, hogy húsz vagy harminc évvel legyetek fiatalabbak. Nem azt kértétek, hogy minimum olyan agyatok legyen, mint Einsteinnek. A legmélyebb imáitokban, óhajaitokban és vágyaitokban csak annyi szerepelt, hogy érintsen meg benneteket a Szellem.

Most Ráhelt figyeljük. Figyelünk benneteket. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen szorgosan dolgoztok a saját folyamatotokon. De mi egyetlen dolgot látunk - és ez számunkra az utolsó találkozásunk óta lett teljesen nyilvánvaló, drága barátaim, azaz, hogy mind ez már a rendelkezésetekre áll, hogy megtörténhessen. Olyan energiák állanak a rendelkezésetekre ehhez, mint még soha sem. Mint korábban már mondottam, nekünk kétezer évvel ezelőtt semmi esélyünk sem volt arra, hogy úgy mint most, gyűljünk össze és olyan energia lett volna ott, mint ami most itt van a körünkben. Semmi efféle nem volt akkor! Mindez hozzáférhető már a számotokra. Továbbá értesíteni is tudtatok arról, hogy megtörtént a mennybemeneteletek. Meg vannak a teremtéshez való eszközeitek.

Ó, igen, van még mit megértsetek és megtanuljatok. De még mielőtt tovább lépnénk, valamint a fénymunkás Ráhelünk vágya teljesülhetne, van még egy dolog, amire nagyon közeli pillantást kell vessetek és a legmélyebb szintjeiteken ki kell értékeljetek. Drága barátaim, ez nagyon egyszerű. Nincs ebben semmi hókusz-pókusz. Nem kell semmit sem tennetek. A Mennybemenetel Második Leckéje: „Birtokold Isteniségedet.” BIRTOKOLD SAJÁT ISTENISÉGED! Birtokold ebben a pillanatban, most.

Erre ti megkérdezitek tőlem: „Tóbiás, de hogyan birtokoljam?” Nagyon egyszerű ezt birtokolni. Hogyan birtokoltok egy házat, vagy egy autót, vagy a tehetségeteket, vagy a szereteteket? Egyszerűen csak elfogadjátok ezeket a lényetekben. Miért ilyen nehéz elfogadni az isteni jogotokat és az isteni örökségeteket?

A Mennybemenetel Sorozat Második Leckéje, mielőtt tovább mennénk: Birtokold Isteniségedet. Vedd ezt birtokodba.

Láttuk az elmúlt egy hónap során, hogy ti ezt nem akarjátok birtokolni. Ki akarnátok inkább ezt dobni az ablakon! Le akarjátok tagadni ennek a létét! Meg akarjátok tagadni a hatalmatokat. Azt akarjátok, hogy egy angyal jelenjen meg előttetek - és ezt meg is tették ők ezen a napon és még mindig vannak, akik nem hiszik ezt el! Azt akarjátok, hogy jelenjen meg előttetek egy angyal és vegyen a karjai közé. Az egyetlen út, ami ebben az életetekben a Földön ide vezet, az a saját halálotok. Egyébként ne várjátok azt, hogy egy angyal értetek jön majd és magával visz benneteket. Annak meg van a jó oka, hogy miért húzódunk félre. Meg van az oka annak, hogy miért nem jelenünk meg előttetek. Meg van az oka, hogy vízióitokban miért nem jelenünk meg. Ó, igen vagytok páran, akik látnak minket és látnak másokat is. A mi oldalunkon is vannak olyanok, akik megjelennek előttetek. Mi ezt nem tesszük meg veletek. És ti tudjátok azt, hogy miért. Mert szeretünk benneteket. Azért, drága barátaim, mert nem akarunk benneteket eltéríteni a ti saját utatokról.

Van olyan, aki éjszakánként folyton kuncsorog nálunk, hogy jelenjünk meg, hogy adjunk néki egy jelet és akkor majd hinni fog. De kedves barátaim, ez nem hit. Ez üzlet. Ez alkudozás. Vegyétek birtokotokba a saját isteniségeteket. Amikor ezt megteszitek... amikor így tesztek, amikor ez megjelenik előttetek, akkor mi meg fogjuk ekkor rázni a kezeiteket. Köszönetet fogunk mondani az elvégzett munkátokért.

Hogyan birtokolhatjátok ezt? Mit kell tegyetek? Halljuk is már az elmétek magán kívül feltett kérdéseit: „Miképpen tudnám én birtokolni az isteniségemet?” Az első és legfontosabb dolog, hogy ezt nem tudjátok birtokolni az agyatokon keresztül. Nem tudjátok birtokolni az elméteken át. Az isteniségetek - ami itt is van már - mindenütt ez vesz körbe benneteket, mi már látjuk is már. Néhányotokban már ott is növekedik ez már, mert belélegzitek ezt.

Van olyan is, aki elolvassa ezt az anyagot, majd agyalni kezd mindazon, amit mondottunk. Azután három nagyobb légvétel után, mivel semmi különös sem történik, egészen izgatott lesz. Ekkor mondja ezt: „Tóbiás, ez nem nagyon működik.” Mi pedig emlékeztetjük arra, hogy ez egy folyamatos, tudatos folyamat.

Az isteniségetek körbevesz benneteket. Mindenki, aki itt van, ide értve azokat is, akik olvassák, vagy hallgatják ezt... szó szerint látjuk, amint ez ott növekszik bennetek. Ez nem egy koncepció. Ez nem csak kreatív gondolkodás. Mi látjuk ezt. Látjuk, amint ez ott növekszik bennetek. Néhányatokban ez egy növekedő lángnak látszik. Másokban, ez olyan, mint egy gyönyörű növény, amely folyamatosan növekszik. Megint másokban, ez olyan, mint egy fénygolyó, ami előtör. A növekedő isteniségnek nincs egy bizonyos fajtája. Mindenkiben másként zajlik le ez. Mindegyikőtöké különleges. Ez ott van bennetek. Vegyétek birtokotokba.

Miképpen tudjátok birtokolni ezt az úgy nevezett isteniséget? Miképpen tudjátok tulajdonolni? Ez nem az elméteken keresztül fog megtörténni. Ha leültök és megpróbáljátok ezt egy darab papíron megtervezni, kitalálni miképpen is működik ez, akkor ez fájdalmas lesz. Ezért fáj annyit a ti fejetek.

Ez az isteniségnek hívott valami olyan, mint egy újszülött. Habár ez mind ti vagytok, de ez olyan távoli részetek a múltból, ami még azóta tartozik hozzátok, mióta csak eljöttetek az Otthonból. Ez az isteniségetek. Ez a ti Teljes Énetek. És itt egy pillanatra meg kell, hogy álljunk, valamint arra is megkérnénk mindenkit, hogy hagyja abba a saját elképzelését, mint egy Arany Angyalét, az Igaz Énetekét úgy, mint valami külső, négy méter magas, szárnyas lényét, mert ez nem ilyen. Mióta csak így gondolkodtok magatokról, azóta se nagyon sikerült egy efféle, négy méter magas szárnyas lény magatokba integrálása! (a hallgatók felnevetnek) Ez nem egy kívül lévő dolog. Ez ott van bennetek. Ez annak az esszenciája, akik vagytok. Ez a testeteken, a DNS-eteken, a sejtjeiteken keresztül nyilvánul meg. Ez a testeteken keresztül kíván megnyilvánulni.

Az isteniségeteket a testeteken keresztül birtokolhatjátok azzal, hogy játszotok a testetekkel. Annyira komolyak lettetek! Diétáztok és sanyargatjátok magatokat. Tudjátok, hogy miért híztok? Az átkozott fogyókúráitok miatt! (a hallgatók felnevetnek és tapsviharban törnek ki) sanyargatjátok magatokat és a testeteket a gondolataitokkal és azok következményivel. Az isteniségetek a testeteken keresztül nyilvánulhat meg. Játszatok a testetekkel! Tápláljátok azokkal a csokoládékkal! (megtapsolják) Ó, igen, tisztában vagyunk avval, mennyi levelet fogunk ezért kapni páratoktól, akik azt fogják mondani, hogy „Tóbiás, hiszen az orvosi történelem és a tudomány szerint ezek ártalmas dolgok.” Nem, ami ártalmas, az a ti gondolkodásotokban rejlő néhány minta, néhány törvényetek és szabályotok. (megtapsolják)

Néhanap szomorú vagyok amiatt, hogy nem tértem vissza a ti Földetekre emberi testben, máskor pedig nagyon örülök annak, hogy nem kell kiálljam azokat az élményeket, amiken néktek keresztül kell menjetek. Örüljetek a testeteknek, függetlenül attól, hogy milyen méretű vagy formájú is az. Szeressétek a testeteket. Fejezzétek be azt a próbálkozásotokat, hogy egy bizonyos sémát írjatok elő néki. Az isteniségetek ott fejlődik benne. Ez az egyetlen útja annak, hogy az előtérbe léphessen. Játszatok a testetekkel.

És ha arra van szükségetek, hogy egy, vagy két napig csak az ágyban heverészve csokis csipszeket falatozzatok, hát akkor legyen úgy! (a hallgatók nevetnek és tapsolnak) Nagyon hamar túl lesztek a saját magatokon való csodálkozáson és felismeritek azt, hogy ilyenkor is bizony serény munka folyik. A testetek el fogja mondani - ha egyszerűen csak figyeltek rá, ha birtokotokba veszitek ezt -, hogy milyen táplálékok a megfelelőek. Ne befolyásoljanak ebben azok, akik előírnák ezt néktek, amely előírásokat ott találtok az összes élelmiszerboltban és az összes televíziós csatornátokon. Hallgassatok a testetekre. Játszatok a testetekkel. Engedjétek meg magatoknak ennek a luxusát.

Vannak még mindig olyanok, akik csak csóválják erre a fejüket és ezt mondják: „Tóbiás, te nem tudod mit beszélsz.” Mi erre ezt feleljük: „Rendben. Folytassátok a játékot a szabályokkal, a korlátozásokkal, folytassátok a saját testetek büntetését.” A többieknek ezt mondjuk: „Irány a bulizás!” Engedjétek meg az isteniségeteknek, hogy kiteljesedhessen. Ez az a mód, amivel birtokolhatjátok ezt. A véle való játszással birtokolhatjátok, a véle való játékkal.

Az isteniségetek olyan, mint egy újszülött. Noha ez a ti esszenciátok, noha ez a minden, amik csak vagytok, ez a lény újjá született. Ti meghaltatok. Ti meghaltatok, a lényetek újjászületett, ez az, ami most bennetek lezajlik éppen. A saját isteniségeteket szülitek meg a testetekben, az elmétekben, az érzelmeitekben. Játszatok vele!

Miképpen bánnátok egy újszülöttel? Egy kétnapos, egy hathónapos, esetleg egy kétéves kisgyermeknek szabályok és korlátok listáját adnátok? Néhányan közületek biztosan megtennék! (a hallgatók felnevetnek) Legtöbbetek örömét lelné ebben az újszülöttben. Felelősséget vállalnátok érte, a karotokba zárnátok, szeretve nézegetnétek, táplálnátok, dajkálnátok és minden lehetséges pillanatot megragadnátok, hogy játszhassatok véle. Ez a módja annak, ahogyan birtokba vehetitek az isteniségeteket.

Ó, hogy mennyit próbáltok erről gondolkodni. Hogyan akartok ilyen dolgot tanítani az isteniségről és birtokolni is ezt, ha erről csak gondolkodtok? Nem egyszerűbb az, hogy azt mondjátok a tanítványaitoknak, hogy menjenek játszani az isteniségükkel, mint az, hogy megírtok száz könyvet, amelyekben arról értekeztek, hogy mi is tulajdonképpen. A szavak üresnek bizonyulhatnak. Birtokoljátok az isteniségeteket. Játszatok evvel. Elfelejtettétek, hogyan kell játszani, ugye? Elfelejtettétek! Tudunk erről. A fénymunkás Ráhelünk elfeledte azt, hogyan kell játszani, mivel erre gyermekkorában oly kevés idő jutott. Annyira rövid idő jutott erre. Nagyon komoly szerződése volt, mint mindannyiatoknak.

A mai napon tréfálkozunk erről véletek. Tudjuk, milyen komoly szerződésekkel érkeztetek, nehéz szerződésekkel, kihívást jelentő szerződésekkel. A lehető legnehezebb dolgokat választottátok azok közül, amiket csak választhattatok. Ez is az oka annak, hogy elfeledtétek, miképpen is kell játszani. Annyira keveset játszottatok gyerekkorotokban. Nagyon komolyan kellett vegyétek az életet már korán és keményen dolgoztatok.

Még azok is, akik jobb módú családokból érkeztek, még azok is... már korán bizonyítanotok kellett. Nézzétek a legfiatalabbakat. Rájuk már nem áll ez. El vagytok ámulva, amikor felfedezitek, hogy vannak huszonnyolc és harminc éves emberek is, akik még mindig a szüleikkel élnek és még mindig nem döntötték el, mit is fognak kezdeni az életükkel.

Ti vagytok azok, akiknek komoly szerződéseik voltak, külön meghatározott időpontokkal arról, hogy mikorra és hogyan kell ezeket elvégezzétek. S folytattátok saját magatok hajtását. Ugyanúgy folytattátok az isteniségetek elérését ugyanazon a módon tovább - olyan keményen tanulmányoztátok ezt, olyan keményen dolgoztatok ezen, olyan méltósággal, hogy ez teljesen kimerített benneteket és szükségszerűen fájdalmat is okozott.

Nem, mi azért vagyunk most itt, hogy elmondjuk néktek azt, hogy többé nem ez a dolgok rendje. A mennybementetek. Magatok mögött hagytátok a régi utak eljárásait. Itt az idő a játékra. És az is biztos, hogy nagyon sokan közületek lelkiismeret-furdalást fognak érezni emiatt. Napi öt percet megengedhettek magatoknak erre a célra. Ki fogjátok ezt alakítani és meg is fogjátok szervezni ezt. Külön hátba bökésben részesítjük Kauldrét, amikor ezt mondjuk. (a hallgatók tapsolnak és nevetnek)

Az isteniségetek birtoklását kezdjétek úgy, mint amikor egy nagyon kis gyerekhez közeledtek, szeressétek őt, dédelgessétek, figyeljetek rá, vállaljatok felelősséget érte és játszatok véle. Ne kezdjétek el mindjárt tanítani olyan dolgokra, ami le van írva a könyveitekben és ne kezdjétek el mindjárt iskolákba járatni. Ez az időszak a dédelgetésé és a vidámságé.

Ilyen egyszerű ez. Azt mondtuk, amikor elkezdtük ezt a mai beszélgetésünket, hogy egyszerű lesz és mégis kihívást jelentő. A Második Számú Lecke lesz a következő nagy előrelépés a mennybemeneteletek során, amikor birtokotokba veszitek azt a dolgot, amit már oly régóta kerestetek, olyan nagyon, nagyon régóta. Ráhel történetében... végig ezt kereste, amikor pedig elérte ezt, akkor pedig nem volt hajlandó elfogadni ezt a tényt. Ő inkább egy jóval nagyobb angyalra várt volna, aki majd értesíti arról, hogy ő a mennybement.

Nem, ez belülről jön. Ezt belülről kell birtokolni. Mielőtt bármilyen további lépést tehetnétek ebben a folyamatban, valamint igazán bíznátok és örülnétek az összes jó dolognak, ami a felemelkedéssel jár, legelébb is birtokba kell vegyétek az isteniségeteket. Ennek a módja pedig az, hogy úgy kezelitek ezt, mint egy újszülöttet, játszotok véle, dédelgetitek, mindennap szakítotok rá időt. Mindennap, kedves barátaim, találjátok meg a lehetőségét, hogy némi időt magatokkal töltsetek. Bőséges időt.

Amikor pedig el kell menjetek ebből a teremből, ebből a térből egy adott feladat elvégzése miatt, amely elvégzendő feladata, feladatai nagyon sokotoknak van bizony, a kötelezettségeitek és a házi munkátok mellett is találjatok időt arra, hogy játszatok az isteniségetekkel, hogy bírjatok örülni az életnek. Még mindig körbe vagytok véve a kemény munka energiájával, nehézségekkel és kihívásokkal, valamint „Időzítőórákkal.” (Amik pl. a mikrosütőkben is vannak. a ford.) Amikor én visszajövök a Földre, előtte ünnepélyesen megesküszöm, hogy soha sem lesznek „Időzítőóráim!” (hatalmas nevetés és tapsvihar tör ki) Ez teljesen lerombol egy tökéletesen áramló folyamatot, az életét, a létet.

Nagyon nehéz sokotoknak elfogadni a mennybe menésetek új tényét. Megpróbáljátok letagadni ezt. Amint játszotok evvel, akkor ez kifejezedetté válik. Ez a kifejeződöttség keresztül megy a lényeteken és megmozgat mindent körülöttetek.

S mint arról már beszéltünk az előző sorozatunkban (a Teremtés Sorozatban), ez a megfelelő dolgokat oda is fogja vinni hozzátok. Fejezzétek be már a kemény küzdelmeiteket. Fejezzétek be az erőlködést a dolgok megszerzése miatt. Azok majd elétek fognak jönni. Most csak birtokoljatok.

Ez nem az az eredeti lecke és beszélgetés volt, amit eredetileg a Második Lecke anyagának terveztünk. Amikor az eredeti tanmeneten dolgoztunk, akkor itt valami más lett volna még. De amint közeledett ez a nap, valamint láttuk az előző előadás reakcióit, még egyszer áttekintettük a kialakult helyzetet. Ekkor elkezdtük ismét begyűjteni az információkat tőletek, azt, hogy ti mit mondanátok. Világossá vált a számunkra az, hogy az eredeti tervünk el kell vessük. A legfontosabb most az, hogy anélkül nem lehet tovább lépni az utatokon, hogy nem veszitek birtokba az isteniségeteket.

Most, ebben a pillanatban, drága barátaim, mindenki lélegezze be mélyen a saját isteniségét, le a lábáig és kezdje el birtokolni. A talpatokon persze ne hagyjátok azért kifolyni ezt, hanem birtokoljátok, áradjon szét bennetek. Megértendő az, hogy spirituális lények vagytok. Megértendő az, hogy ami elmúlt, az elmúlt. Az már nem csüng rajtatok többé. Ami a múltban esetleg nehézségeket okozott, az az új energiában, a felemelkedés útján már nem szükségszerű, hogy még mindig gondokat okozzon. Amikor most belélegeztek, birtokoljátok ezt, öleljétek magatokhoz, dédelgessétek és szeressétek mint egy kisgyermeket. Lélegezzetek mélyen és birtokoljátok az isteniséget. Birtokoljátok az új mennybement állapotokat.

Néha megkérdezzük: „Mire vártok? Mire vártok?” És ilyenkor azt látjuk, hogy egy nagy szárnyas lényre vártok, hogy megjelenjen néktek. Olyanok is vannak, nem ebben a szobában persze, akik azokra a kis bádoghajókra várnak, amelyekből kis zöld emberkék fognak kiszállni. Ilyenkor ezt szoktuk mondani magunkban: „Még nagyon soká fognak várakozni. (nevetés) Még mindig hagyják kicsúszni a kezükből az irdatlan hatalmukat, hogy odaadják valami külső dolognak.” És ez teljesen elképeszt bennünket, mivel mi közvetlen látjuk ott bennetek az ott lévő isteniséget. Látjuk azt, hogy mire is vagytok képesek, a fénynek miféle lényei is vagytok.

Óvjátok hát ezt a lángot. Játszatok evvel. Örüljetek neki. Teljesen új attitűddel menjetek ki ebből a teremből, egy olyan attitűddel, amely örül az életnek. Minden célotok elértétek már. Teljesítettétek már a szerződéseiteket. Engedjétek meg magatoknak, hogy örültök. Amikor így tesztek, megváltoztatjátok az energia ciklusait. Megváltoztattátok azt, ahogyan a benneteket körülvevő világ hat rátok. És akkor a rátok reagáló világ is meg fog változni. Még több örömet fog néktek okozni. Még több mindent beteljesítve jön el hozzátok. A nálatok megjelenő dolgok nem lesznek annyira kemények, rázósak és kihívásokkal teliek. Félretehetitek az ehhez tartozó energia „sminketeket.” Félre tehetitek azt a nehézségekkel teli beállításotokat, ami ebbe az életetekbe hozott benneteket. Nincs már többé erre szükségetek. Most, mindenek előtt, mindegyikőtök számára, van itt az idő arra, hogy játszatok, most van itt az ideje az örömnek. És annak is most van itt az ideje, hogy igazán akarjátok azt, hogy a birtokotokba kerüljön a saját isteniségetek.

Most azok, akik a vezetőitek voltak és a mai napon eljöttek ide hozzátok, hogy mellétek állhassanak, szerethessenek benneteket és köszönetet mondhassanak. Emlékeznek arra, amikor ők voltak felelősek az energia háztartásotokért. Amikor még ők tartották fenn a szükséges egyensúlyt. Ma ők valamiféle diplomaosztó ünnepélyre jöttek el, tudva azt, hogy már képesek vagytok ezt az energia egyensúlyt saját magatok is megteremteni. A segítők, akik ma a Második Körben jelentek meg itt, üdvözlik azt a tényt, hogy már saját magatok is képesek vagytok fenntartani ezt az egyensúlyt, megtartani ezt a bizonyos teret.

Ó, igen, azok voltak csak ám a rázós napok a számotokra, amikor ők elmentek tőletek, amikor sem mi, sem ők, sem ti nem voltatok biztosak abban, hogy ezt az egyensúlyt teljesen magatokra hagyva is meg bírjátok-e tartani. De itt vagytok. Még vonakodtok ettől, de minden nappal egyre erősebbek vagytok, mindig egy kicsit többet birtokolták már. Ezért is jöttek el ide eme különleges napon. Diplomaosztó ünnepség van ma. Ők is azt mondják néktek, hogy birtokoljátok azt a teret, amelyet nagyon hosszú időn keresztül segítettek néktek fenntartani. Azt is mondják, hogy ezt a szíveteken keresztül hajtsátok végre, minden reggel üdvözöljétek annak az Összességét, akik vagytok, minden este értsétek meg és üdvözöljétek azt, AKIK VAGYTOK, nem a fejeteken, hanem a szíveteken keresztül.

Ez lesz a másik rázós feladat a számotokra, hogy nem a fejeteken, hanem a szíveteken keresztül gondolkodjatok. Ezt még nem nagyon értitek. Úgy látszik, hogy még mindig az intellektusotokon keresztül áramlik át még minden. Bizonyos értelemben véve, az intellektusotok olyan, mint a szavak egy papírlapon. Tudjátok, hogy mennyire hasonlítotok egy könyvhöz? A fizikai test a borítófedelek közé kötött lapoknak feleltethető meg. És ti vagytok benne a lapokra írott szavak. Ez az intellektusotoknak feleltethető meg. Ezek a szóközök. Ezek a felhasznált betűk. Ez az, amint tördelődnek a sorok. Ezek a ti vesszőitek és felkiáltójeleitek. Így vannak megtervezve az egyéni betűtípusaitok, amelyek szavakat alkotnak, a szavak pedig mondatokat. Ezekhez egy energia is kapcsolódik, mely egyfajta szimbólumsorozatként áramlik az egészben. Az intellektusotok, bizonyos értelemben véve olyan, mint a szavak egy könyv lapjain. ami viszont kimarad a lapokból, ami felkelti az érdeklődéseteket és a figyelmeteket, azok az érzések, az érzelme és a lélek. A könyveiteknek lelke van. Ezt nem tartalmazzák az egyes betűk, a felkiáltójelek és a sorok közötti távolságok. Ezek szimplán eszközök, hogy kifejezzék egy könyv lelkét. Rátok ugyan ez érvényes. Van egy testetek, ami körbevesz benneteket, ami a most pillanatára fókuszál. Van egy elmétek, ami rendszerezi ezeket a szimbólumokat és valamiféle logikus sorrendbe rendezi őket. De ez a ti Szellemetek és az a ti szívetek, aminek most dalra kell fakadnia, előtérbe kell lépnie, ki kell fejeznie magát. Az isteniségetek nem jöhet át az intellektusotokon. Az intellektus egyszerűen csak egy eljárás, amivel rendszerezni és megérteni lehet. Az isteniség az egész lényeteket áthatja.

Vannak itt olyanok, akik azt állítják, hogy ugyanez a tér van a szívben is. Ugyanez van azokban a sorokban is. Ott van a sorok között. Mindegyik oldalon. A borítóoldalakon. Ennek a dalát hallhatjátok mindenhonnan előtörni. Mindezek azt mondják néktek, hogy ne próbáljátok szabályok közé szorítani az ösvényt. Ne akarjátok intellektualizálni ezt a folyamatot. A játszás nem intellektualizálás. A játék a kifejezés öröméért van. Ugyanez áll az isteniségetekre is. Játszatok evvel, a kifejezés öröméért. Birtokoljátok. A tiétek.

És gondolkozzatok el a ma itt elhangzott összes szavainkról, figyelembe véve azt, hogy ezek milyen reakciókat és érzelmeket keltettek bennetek. És gondoljatok arra is, hogy eljő majd az a nap, amikor ti fogtok ott ülni egy csomó ember előtt és megpróbáljátok elmagyarázni nékik, hogy itt az idő arra, hogy birtokba vegyék a saját isteniségüket. Ők lesznek azok, akik félve fognak rátok tekinteni, mivel azt várják tőletek, hogy majd ti fogjátok nékik a saját isteniségüket fenntartani. Elvárnák azt, hogy ti legyetek az ő kalauzaik, azok, akik majd megmutatják nékik az ő saját isteniségüket. S egy napon majd le kell őket válasszátok magatokról, ami majd fájni fog néktek. Fájni fog ez, mivel azok közé fognak tartozni, akiket nagyon szerettek. Részben azért fogjátok őket szeretni, mivel együtt játszotok vélük, ahol a ti szerepetek az ő tanítójuk lesz. Eljő majd az a nap is, amikor figyelmeztetitek őket arra, hogy itt az idő arra, hogy fogják a saját isteniségüket és itt az ideje annak, hogy önállóan kezdjenek avval játszani. És akkor ők a lehető legfurcsállóbban fognak rátok tekinteni. Akkor fogjátok nékik elmondani azt, hogy itt az ideje annak, hogy itt az ideje annak, hogy ők is játszani kezdjenek és ideje annak is, hogy elvessék az összes eddigi szabályukat.

Ó, a tanítványok el fognak jönni hozzátok. Hozzák majd a noteszaikat, a spirálfüzeteiket, feljegyezve bennük az összes nagy igazságotokat ezekben, amiket csak mondottatok nékik - meg plusz az összes szabályaik, az eszement diétáikkal meg a többi intellektuális előírásaikkal. Papírokból fogják olvasni a dolgaikat, éppen úgy, mint ti annak idején, hogy miképpen is kellene élniük. Ti pedig el fogjátok tőlük szedni az összes jegyzetüket, elegáns íven kivágjátok ezeket a papírosokat a kukába, megmondjátok nékik, hogy ideje birtokba venniük a saját isteniségüket, amivel irány az udvar és kezdjenek végre játszani.

Ez ilyen egyszerű, drága barátaim. Nem kell többet mondjunk erről. Ilyen egyszerű ez. Itt az idő arra, hogy ez az isteniség a tiétek legyen, hogy játszatok evvel és kifejezzétek végre. Eddig ezt az agyatokban tartottátok. Már olyan régen keresitek ezt, hogy mostanra majdnem el is feledtétek azt, hogy eredetileg mit is kerestek. Majdnem teljesen elvesztettétek a humorérzéketeket. Itt az idő, hogy most el kezdjetek evvel is játszani. Vannak olyanok is, akiknek nem nagyon fog tetszeni, amiről most beszélünk. Nem fognak örülni annak, hogy azt mondjuk, nyugodtan dobjátok ki azokat a dolgokat, amiket tanultatok eddig. Emlékeztetnénk benneteket arra, hogy ezek idáig kiválóan szolgáltak titeket. Ezek hoztak ide, erre a pontra. Ezek juttattak el idáig. De most már ideje félretenni őket. Hallgassatok a testetekre. Hallgassatok az egész lényetekre és játszatok az isteniségetekkel.

Végtelenül szeretünk benneteket, a segítőitek pedig azt kérik, hogy hadd maradjanak még a körötökben játszani egy darabig! (vigyorogva) Menten visszajövünk megválaszolni a kérdéseiteket.

És ez így van.

Mennybemenetel Sorozat, Harmadik Lecke:
„A benső sötétség keresi a kiutat”

Elhangzott a Bíbor Körben

2001. október 13-án

És ez így van kedves barátaim, amint ismét összegyűltünk ebben a megszentelt Körben, a mai napon. Valóban, amint azt a dalotok is mondja, mi régi barátok vagyunk. (Tóbiás a Simon and Garfunkel „Régi barátok” című számára utal evvel, ami közvetlen a közvetítés előtt hangzott el.) Ti mindnyájan, és mi is mindnyájan, nagyon messzire megyünk evvel vissza.

Közös utazásunk a „Tűz Függönyénél” vette kezdetét. Ez az utazásunk nagyon sok helyre vitt el bennünket, olyan dimenziókon keresztül, amelyeket nem biztos, hogy ma le bírnánk írni mind a mai napon. Közös utazásunk mint barátokat, mint angyalokat, mint isteneket hozott ennek az univerzumnak a megteremtésébe. Közös utazásaink során jutottunk el az Ark Rendjének megteremtésének kezdeteihez. Ti és én, Tóbiás ott voltunk, amikor a szerkezet, a szervezet ki lett alakítva. Figyeltük a dualitás energiáit, amikor patthelyzetek alakultak ki, és amikor ezek egymás ellen csatároztak... figyeltük, amint ezek az energiák összegyűjtenek minden jót, amint kialakulnak az arkangyalok.

Mindenki közületek egyaránt jogosult ennek a csoportnak a tagságára. Ezek vagytok ti, régi barátok, akik az Ark Rendjének ideje óta ide jöttetek a Földre. Emberi formát öltöttetek, és megtapasztaltatok nagyon-nagyon sok leckét eközben. Régi barátok voltunk, ti és én, Alt napjainak idején. Régi barátok voltunk az ezt követő időkben is. Régi barátok voltunk akkor is, amikor megteremtődött az új Föld és az új világ is.

(szünet) Engem mindig elragadnak az érzelmek, amikor régi barátok közé jövök el, ide közétek. Annyira régen volt már az, amikor emberi formában jártam köztetek. Azt választottam, hogy itt maradok, ezen az oldalon, nem fizikai formában, amivel végül is véletek maradhattam, ha egy kicsit másfajtaképpen is. Itt vagyok az arkangyalokkal és a többiekkel, akik vezetnek benneteket, akik véletek vannak és szeretnek benneteket ezen az utazásotokon. Tudunk arról, hogy ez az utazás időnként nehéz, de ez az utazás behatással van a Minden Létezőre is. Nagyon nagy behatása van Istenre, a Minden Létezőre.

Semmi más, csak szeretet jár azért, amit végeztek az életetekben. Egy sem lehet köztetek olyan, aki ezt nem így gondolja. Ti egy áldott utazáson vesztek részt. Tudjuk azt, hogy néha olyan érzésetek van, mintha rossz irányba fordultatok volna az utatokon, vagy esetleg nem a megfelelő dolgokat tettétek volna de régi barátaim, drága barátaim, ne így nézzetek erre a dologra. Ez nem így volt. Ti csupán csak átléptetek más szintjeire a megértésnek, annak a megértésének, hogy miképpen is működnek a dolgok.

A mai napon, amint belemegyünk a Mennybemenetel Sorozatának Harmadik Leckéjébe, arról fogunk beszélni, hogy miért van néha sötétség. Arról fogunk beszélni, hogy mit reprezentál ez és mit is jelent ez. De, amint ezekről a dolgokról fogunk beszélni, emlékezzetek arra, hogy tekintsetek befelé. Tekintsetek befelé.

Amint azt Kauldre (Geofrey Hoppe) említette volt, mielőtt leült volna, amikor ma elmentek innen, amikor kimentek a „zónába” (csak nem a Sztrugackij-fivérek Sztalkerére gondol Tóbiás? - a ford. ), engedjétek ezt megtörténni, mivel nagyon sok egyéb energia is lesz ma még, nagyon sok energia. Most pedig, néha egy kicsit meg kell álljunk. Ilyenkor mosolygunk. el vagyunk árasztva érzelmekkel. Amint mondottuk, régi barátok vagytok. Ismerünk benneteket jól. Láttuk azokat a változásokat, amiken keresztül mentetek az elmúlt négy hétben és négy napban (2001. szeptember 11. óta). Láttuk azt, amint felbukkannak bennetek bizonyos nagyon mély, nagyon félelmetes helyek, ott bennetek, a lényetek mélyén. Láttuk, amint ez a félelem felbukkant, amint a zűrzavar, a potenciális egyensúlytalanság lehetősége megjelent. És mi láttuk a Saumbrát - benneteket - válaszolni erre a legszeretőbb, a legreményteljesebb és a legörömtelibb módon.

Amint ma rátok nézünk, néhány extra ráncot látunk a fizikai orcátokon, néhány további ősz hajszállal egyetemben, ami bizony a legutóbbi találkozásunkkor még nem volt ott! Tudjuk, hogy ez nagyon nehéz. Tudunk arról, hogy azon tűnődtök, mit is tehetnétek, miképpen végezhetnétek a szolgálatot, miképpen hozhatnátok elő magatokból a fényt mostanság. Tudjuk azt, hogy nagyon sokan közületek teljesen tanácstalannak érzik magukat, nagyon kevés lehetőség állt előttetek bármi cselekvésre is. Nagyon sokan éreztetek félelmetes érzéseket, nem tudván azt, hogy miképpen is kéne kezelni ezeket a belső érzéseiteket. Mi, természetesen, már órák óta itt ebben a térben vagyunk. Hallottuk a korábbi beszélgetéseket is. És valóban, egyeztettettünk mindegyikőtökkel szív szinteken... egyeztettünk Kauldréval is, mivel ő gyakran csodálkozik... egyeztettük azt, hogy most jött el az idő, drága barátaim, a szolgálatra. Itt az idő annak a lépésnek a meglépésére, amiért idejöttetek ebben a létidőben, mint fénymunkások, mint Saumbra.

Nagyon, nagyon sok létidőn keresztül fejlesztettétek és finomítottátok ki a tehetségeiteket, képességeiteket és a tudásotokat. Ezt azóta gyakoroltátok, mióta csak Jeshua dolgozott ezen az igen speciális területen. Annak szenteltétek magatokat, hogy létidőről létidőre kutatjátok a benső energiákat és a külső energiákat, hogy itt lehessetek most a Földön - itt, ebben az éppen megfelelő időpontban -, hogy ezek a lehetőségek most megvalósulhassanak. Tanulmányoztátok ezt a problémakört már évezredek és létidők hosszú sora óta. Mindenki valami nagyon speciális részét választotta ezek körül tanulmányozásra, valami nagyon személyes részt. Azokban a létidőkben, ha most megpróbáltok visszaemlékezni erre energetikailag, mindig is voltak mellettetek angyalok, segítve benneteket ennek a tanulmányozásában. A létidők közötti időszakokban is képesek maradtatok ezeknek a tehetségeknek és képességeknek a tanulmányozására. Tanulmányozhattátok ezeket a fátyol másik oldaláról való szemlélettel is. Utána pedig visszatérhettetek a Földre, egy újabb megtestesülés kedvéért. Ez nem is annyira karma volt, mint ahogyan azt szeretnétek hinni. Inkább arról volt szó, hogy visszajöttetek ide, hogy tanulmányozhassátok azt, miképpen is tudnátok felhasználni az új energia kiegyensúlyozást és beállításokat.

Mindegyikőtök bizonyos részterületeit tanulmányozta az energia mozgásoknak és transzmutációnak. Néhányan a hangvibrációk és tónusok küldésének teljesen új útjaira léptek. Mások pedig azt tanulmányozták, hogy miképpen lehet a bezárt szíveket felnyitni. Megint mások pedig a pénz energetikai minőségeivel dolgoztak. Ezek itt fent csupán néhány kiragadott példa az elmúlt és köztes életek kutatási területeiből.

Ezek az elmúlt létidők, különösen amelyek Jeshua ideje óta teltek el, ezeknek a metódusoknak a tesztelésére és tovább finomítására lettek fordítva. Mindenki közületek, kivétel nélkül, valamelyik speciális területen dolgozott. Ehhez kétség nem férhet az elméinkben. Szeretnénk, ha ez rátok is ugyan így érvényes lenne!

Most pedig, rátok tekintünk. Azt látjuk, hogy valóban készen álltok! Látjuk azt, hogy készen álltok arra, hogy fogadjátok a bejárati ajtótokon bezörgető eseményeket. De ti nem vagytok annyira biztosak abban, hogy ezek miképpen kerülnek oda vagy, hogy mit fogtok ezekkel kezdeni, ha már ott vannak ezen dolgok az ajtótokban! Ez az egyik kiváltó oka a Mennybemenetel Sorozatának. Ennek fogunk most a mélyére hatolni.

Már e kezdet kezdete óta, amikor Kauldre megengedte azt, hogy rajta keresztül kommunikáljunk, már akkor beszélgettünk a Föld eljövendő változásairól. Ez most itt van, drága régi barátaim. Ez most itt van. A változások teljesen előtérbe kerültek mostanra, és a ti időtök szerint nem sokára egyre intenzívebbekké is válnak. Egyre intenzívebbekké válnak. Ezek egyre több nehézséget fognak okozni a külső világban, de egyáltalán nem néktek fognak nehézségeket okozni. A dolgok minden eddigieknél kiegyensúlyozatlanabbak lesznek. A dolgok egyre jobban kiegyensúlyozatlanok lesznek, azok a dolgok miatt, amiről ma este korábban szóltunk már. Elhagyjátok a régi energiát. Messze ezen túlra mentek. Ezzel egy természetes ellenállás jár. S amint egyre tovább haladtok e folyamat mentén, ez az ellenállás egyre erősödni fog.

Most pedig, nagyon sok minden dologról fogunk itt ma este beszélgetni, de azt szeretnénk, ha megértenétek néhány új terminológiát. Korlátozottak vagyunk, abban az értelemben, hogy emberi nyelvet használunk a kommunikációnkhoz. Azt akarjuk, hogy legelőször is értsétek meg azt, hogy mi a különbség az „üresség” és a „teremtés” jelentése között. Ugyanígy ott van ez a különbség a „világos” és a „sötét” szavak között is. Amikor elhagytátok az Otthont, hogy megteremtsétek a Második Teremtést, akkor az ürességbe mentetek előszörre. Ez nem volt sötét. Ez nem volt gonosz. Ott nem volt semmi sem. Az annyira „üres” volt, hogy még csak a sötétség sem létezett. Beléptetek az ürességbe, abba a tudatosságba, ahol még ez előtt nem járt még tudatosság, azért, hogy valami újat teremtsetek a semmiből.

Néhány érdekes fizikai törvény uralkodott ezen a helyen. Hogyan tudtatok teremteni valamit a semmiből? Erről szólt az egész eddigi utazásotok. Az üresség nem sötét. Az nem rossz vagy gonosz. Az az üresség. De a természeténél fogva, hogy ugyebár nincs ott semmi, amikor egy erő lesz erre alkalmazva, ugyanakkor meg fog jelenni ez erő ellen egy ellenerő is. Ez a dualitás a spirituális fizika szintjein. Amikor beléptek a semmibe és egy elemet vettek ebbe belé, akkor ott meg fog jelenni egy ellenkező erejű és irányú erő is. Ez nem jelenti azt, hogy az ellenerő rossz vagy helytelen. Ilyen egyszerű ez.

Most pedig, ma a sötétségről fogunk beszélni. Megértendő az, hogy ez nem egy rossz dolog. Nem fogjuk megítélni ezt a jelenséget, de ez egy természetes velejárója a spirituális fizikában az ellenerőknek. Amikor egy csoport energia úgy dönt, hogy előrefelé mozdul el, erre a természetes felelete egy másik csoportnak az lesz, hogy éppen visszafelé fognak elmozdulni.

Most pedig, válaszolnánk arra a kérdésre, hogy vannak-e sötét erők a fátyol felénk eső oldalán. Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert nehéz rá választ adni emberi szavakkal, de azért mi megkíséreljük ezt. Mi nem avval a fajta megítéléssel tekintünk erre a dologra, mint ti. De vannak bizony entitások, csoportok vagy családok a mi oldalunkon is, akik ellent állnak a változásoknak. Nagyon is meg vannak avval a mostani hatalomnak a kényelmével elégedve, amit jelenleg birtokolnak. Nem akarják elveszteni ezt a hatalmukat. Attól félnek, hogy valamiféleképpen elvesztik az identitásukat, amennyiben bármilyen hatalmukról is lemondanának, szóval egyre elszigeteltebbekké kezdenek válni. Azonos fürtökben szeretnének maradni. Nem akarják elhagyni a területeiket. Szeretik megalapítani a saját energetikai birodalmaikat. Most, ugyanezen entitások kezdenek elfáradni a saját maguk által követett törekvésektől, szóval elindulnának másfelé, hogy másoktól lopjanak maguknak egy kis energiát. Megpróbálnak mostanság energiát lopni maguknak. A fátyol felénk eső oldalán vannak olyan szintek, amelyeket nem érint a sötét. Mint például Jeshua vibrációs szintjén. Amikor ezeket a szinteket támadás éri, akkor ezek a szintek egyszerűen csak átengedik magukon a támadást. Ez teljesen olyan, mint amikor a folyó folyik a medrében. A víz befolyik és utána ki is folyik. A mi oldalunk egyes szintjein, a sötétség támadásainak alig, vagy egyáltalán nincs hatásuk. Itt vannak azok is, akik olyan szintjein vannak az egyensúlynak és a harmóniának, hogy nem befolyásolhatóak már mások által.

A sötétségnek meg van az a hajlama, hogy táplálkozni az alacsonyabb vibrációs szintű területekre jár. Hajlamosak arra, hogy olyan entitások energiáját vegyék el, akiknek valamilyen kiegyensúlyozatlanságuk van. Ez teremtheti meg a háborúkat és a konfliktusokat - igen, még a fátyol felénk eső oldalán is. Mi hajlunk arra - hogyan is kéne ezt megfogalmazni - mi egy olyan szót fogunk erre alkalmazni, ami inkább vicces, mint ítélkező... ezek a „kuka- vagy kakabúvárok.” (a hallgatók felnevetnek) Ők azok, akik a szemétből, az aljból táplálkoznak. Szószerinti fürtökben szeretnek lógni a földi környezeten, nem emberi, hanem energetikai formákban. Abban, amit ti szerettek a „negyedik dimenziónak” hívni. Ez egy bizonyos mértékig kiegyensúlyozatlan és összekuszált állapotban lévő szint. Nem nagyon szeretünk dimenziókat definiálni, de ez az a kifejezés, amit könnyen meg bírtok érteni. Vagyis, ezek a kukabúvárok a mi oldalunkról szeretik ezeket a helyeket gyülekezésre használni.

Ezek a kukabúvárok megpróbálják arra használni az energiáikat, hogy hatással lehessenek a Föld embereire. Keresik az egyensúlytalanságot. Keresik az alacsony vibrációkat. Valóban, ha van olyan ember, aki jelentősen felborult egyensúllyal rendelkezik például a férfi-nő viszony területén, a kukabúvárok rá is fognak csapni, hogy szipolyozhassák. Rá fognak tapadni erre a kiegyensúlyozatlan emberre. És, igen, bizonyos értelemben befolyásolni képesek az embereket. Arra képtelenek, hogy rávegyenek egy embert, hogy valamit tegyen meg, és az majdnem teljesen lehetetlen, hogy teljesen a hatalmukba kerítsenek egy emberi személyt, még ha egy kiegyensúlyozatlan személyről is lenne szó. De arra képesek, hogy egy kiegyensúlyozatlan személy gondolatait befolyásolják, egy bizonyos fokig. Szóval, a sötétség a fátyol felénk eső oldalán nagyon hasonlít ahhoz, mint amilyen a sötétség a Földön. Példának okáért, amikor egy fa kiegyensúlyozatlan állapotban van, a bogarak és a férgek már jönnek is, hogy segítsék megtisztítani ezt a kiegyensúlyozatlanságot. Amikor van egy olyan részetek, amely nincsen megfelelően kiegyensúlyozva, akkor az nagy valószínűséggel meg fog betegedni. Ez a természetes megtisztulási folyamat része. Az energetikai kiegyensúlyozatlanságok olyan energiákat fognak mozgósítani, amelyek segítenek azt megtisztítani.

Drága barátaim, régi barátaim, végtelenül szeretünk benneteket! Kezditek felismerni azt, hogy kik is vagytok és miért is vagytok itt. Kezditek már birtokolni a saját isteniségeteket. Mennyivel büszkébben álltok itt, mint csak hat héttel ezelőtt is (2001. szeptember elsejei Bíbor Kör összejövetelen). Jóval büszkébben álltok itt, különösen arra gondolunk, ami négy hete és négy napja történt (2001. szeptember 11-én). Nagyon sokat tanultatok azóta. Tudjuk azt, hogy ez nagyon nehéz. És ti tudjátok azt, hogy itt vagyunk, voltunk körülöttetek. Tudjátok azt, hogy közelebb kerültünk hozzátok, mint valaha, mivel kitártátok a szíveiteket, és megengedtétek nékünk, hogy még közelebb léphessünk hozzátok. Tudjuk azt, hogy belélegzitek és kiegyensúlyozzátok a saját isteniségeteket ez idő alatt.

Most pedig, nagyon sokan érkeznek ide látogatóba hozzánk, a mai napon. Külön kértük őket, hogy fordítsák a figyelmüket rátok. Ez néhányatoknak kissé nehéz lesz, hogy miképpen is kezeljétek ezt a dolgot, de annak oka van, hogy miért ők a mai napi vendégeink. Tekintsük át ezt először is.

Az első vendégünket már szeptember elsejei találkozónkra akartuk meghívni, de azután ez a találkozó el lett halasztva. Arra kértük, hogy egy kicsit halasszuk el ezt a találkozást. Ő az, akit ti Ráfáel arkangyalként ismertek. Ráfáel most belép ebbe a térbe, ahol ti jelenleg vagytok, sugárzóan és fénylően, elküldve az energiáját a számotokra most. Ráfáel véletek jár együtt, különösképpen olyankor, amikor a nehezebb részeihez értek az utazásotoknak. Később is el fog benneteket kísérnie az utatokon. Ráfáelt viccesen úgy szoktuk hívni, mint a Félelem Arkangyalját. Ráfáel az, aki azon dolgozik véletek, hogy transzmutálhassátok a sötétséget és a félelmet. Ő a legnehezebb időszakaitokban szokott hozzátok csatlakozni az utazásotokon. Ráfáel segít transzmutálni azokat az energiákat, amelyek nagyon nehezek vagy rendkívül kényelmetlenek.

Ráfáel tiszteletét teszi most a körünkben és köszöni szépen azt, hogy kitárjátok előtte a szíveteket. Már egy ideje várakoztunk arra a pillanatra, amikor Ráfáelt ide invitálhatjuk. Bemutattuk őt már egy csoportnak, az általatok Renonak nevezett helyen (2001. augusztus 26-án), amikor a félelem dolgáról beszélgettünk. A tervek szerint ennek a csoportnak öt nap múlva, szeptember elsején lett volna bemutatva ő, de azután ezt megváltoztattuk. Így hát ő most jött el ide.

Ráfáel erősen és nemesen áll itt. Valóban, ő egy régi barát. Ti kértétek arra, hogy legyen a fátyol másik oldalán elérhető, amikor emberré váltok, hogy szükség esetén fordulhassatok hozzá. Bármikor kapcsolódhattok hozzá, hogy segítsen néktek, amikor transzmutálnotok kell a félelmeket, amikor transzmutálnotok kell a sötétséget. Ráfáel most kifejezi a jelenlétét itt ebben a teremben, szétárasztja az energiáját, hagyja azt, hogy tudomást szerezzetek a mostani itt létéről.

A következő vendég, akit meghívtunk ma... nos, őt nem nagyon fogjátok szeretni. Egy új látogatót hoztunk ma ide, hogy oda üljön a lábaitokhoz, s aki biztosan az egész beszélgetésünk alatt itt is lesz. Mindegyikőtökhöz tartozik ez a mai látogatónk. Ez egy kígyó, aki a saját félelmeiteket reprezentálja és a saját sötétségeiteket reprezentálja. Ez a kígyó végig csusszan most a padlón, hogy mindegyikőtök előtt összetekeredve emlékeztessen a beszélgetésünk egész ideje alatt benneteket. Ez a kígyó reprezentálja a saját sötétségeiteket, a saját félelmeiteket. Emlékezzetek erre először is, hogy Ráfáel energiája teljesen betölti ezt a termet. Tudjuk azt, hogy közületek egy páran most igen csak kényelmetlenül érzik magukat és ezt gondolják most, „Ó, Tóbiás, mi azt gondoltuk, hogy régi barátok vagyunk! Erre Te meg most mindenféle kígyókat raksz a lábainkhoz! Hát miféle az ilyen találkozó?” (a hallgatók felnevetnek)

Azt kérjük tőletek, hogy érezzétek ennek a kígyónak az energiáját most. Ezek a ti félelmeitek. Ez a ti félelmeitek külső manifesztációja. Ez továbbá egy örvénylő, emelkedő potenciálú energia, ami mindvégig ott ül a lábatoknál, metaforikus értelemben. A kígyó ott van leképezve a DNS-etekben is. Ez a ti kundalinitek, egy emelkedő energia potenciál, de ez az is, ami rengeteg félelmet is tartalmaz. Van ott egy... (szünet) Kauldre megszakít minket, mert azt mondja, hogy most volt itt a megfelelő idő arra, hogy meghívjunk benneteket arra, hogy kimenjetek a „zónába”, de nem igazán alkalmas az idő arra, hogy el is szunyókáljunk. (vonatkozik ez arra, hogy a hallgatóság egyik tagja édesen elszunyókált. Ez a megjegyzés néhány hallgató nevetését vonta magával és Tóbiás kuncogását.) Akkor most folytatnánk. Kauldre képedt el a legjobban és mi megpróbáltunk nem nevetni ezen, de vannak olyan pillanatok, amikor még ő is nagyon vicces tud lenni. (többen is felnevetnek ezen)

Most pedig, folytatjuk a mai látogatóinkkal. Van egy energia, ami a mai napon belép ebbe a terembe, a mi meghívásunkra, aminek egy oka is van. Ennek az energiának a feldolgozása lehetséges, hogy némi nehézséget fog okozni a számotokra. Az az energia, ami most ide érkezik, az három közép-keleti szülötté, akik terroristák voltak. Ők voltak azok, akik részei voltak annak a tervnek és tettnek, azok, akik ott voltak azokon a repülőgépeken, amelyek azokat a szörnyűséges szeptember 11-ei eseményeket okozták. Ők hárman külön kértek minket, hogy ma itt lehessenek, ezen a napon. Alapos megfontolás után úgy döntöttünk, hogy itt lehetnek ma, ebben az energiában. Ők azok, akik kitervelték ezeket a gyilkosságokat. Ők azok, akik elsősorban a hiteikhez ragaszkodtak. Ők azok, akik kínos aprólékossággal tervelték ki és hajtották végre, és ők is felelősnek tekinthetőek embertársaik haláláért. Az ő energiájuk érkezik meg most ebbe a terembe. És mi emlékeztetünk mindannyiatokat arra, hogy Ráfáel energiája itt van a teremben, stabilan és erősen. Ennek a háromnak a dolgai, akik most jöttek ide, nem túlságosan jól lettek elrendezve. Nem túl jól végezték el a tennivalóikat. Azt gondolták, hogy amikor átkelnek Allahhoz, akkor ott üdvözölni fogják őket, ünnepelni fogják őket, és el fogják mesélni nekik azt, hogy miképpen védték meg Allah királyságát.

De ehelyett, ez a három a szenvedést érezte meg, a tömegek szenvedését, fájdalmát és agóniáját. Ott álltak abban az alagútban, ahol megközelítőleg hatezren keltek át aznap. Végig nézték őket, egytől egyig, amint keresztül jöttek az alagúton ezek az emberek. Érezték a zűrzavart, a kiegyensúlyozatlanságot, a haragot és a szorongást. És amikor azt gondolták, hogy most már vége, amikor ez a nagyjából hatezer lélek átjött, és ők érezték ezt az iszonyatos energiát, majd pedig megérezték a családok, a barátok és az imádkozók energiáját, ami ezután következett. Érezték a keserűséget, a bánatot és a könnyeket.

Azután valami olyat éreztek, amely megváltoztatta őket. Megérezték a szeretettel teli gondolataitokat és érzéseiteket, és az összes földi ember egységes felállását. Érezték a reményt. Úgy gondolták ők - és a társtetteseik is úgy gondolták -, hogy ez a tettük tövis lesz és el fogja pusztítani az új energia gyárát, az új Földet, az új utat. Úgy gondolták, hogy néhány épület ledöntésével olyan láncreakciós eseményeket indíthatnak el, amelyek a későbbiekben olyan messzire fognak majd gyűrűzni, ami ledönt minden olyan vívmányt, amelyet az emberiség az elmúlt évek során épített fel magának. Arra számítottak, hogy ez a tettük majd összecsapásokat, demonstrációkat és lázadásokat fog okozni az utcákon. S mit láttak ehelyett? Olyan embereket, akik önállóak, akik isteniek és szeretettel teltek, akik segítik és óvják egymást, azonnal azt nézik, hogy miképpen lehetne újjá építeni valamit, ami éppen most omlott össze. Olyan embereket láttak, akik ugyan rendkívül szomorúak, de mindenek előtt is teli voltak reménnyel.

És ez megváltoztatta azt a hármat, akik ma eljöttek ide hozzánk. Hármuk közül az egyik sem - akik itt állnak most az emelvényen, ha a jobbomra pillantanátok esetleg láthatjátok is őket - számított arra, ami valójában történt. Ez az alapjaikban változtatta meg őket, mivel egy új igazságot láttak meg evvel. Meglátták a remény és a szeretet erejét. Meglátták azt, hogy milyen gyorsan is szövődnek az új energia gyárában a dolgok. Még mindig mélyen szoronganak az miatt, amit tettek, amint megértették ezt, amikor nem régen sikerült felébredniük és felismerték azt, hogy ezt másképpen is megoldhatták volna. Ezt nem lett volna muszály az erőszakon, a gyilkoláson és az igazságosság erőltetésén keresztül elérniük. Más utak is léteznek, amelyeken kezelhetőek a változások. Van más út is, amellyel kezelhetővé válik az egyensúlytalanság.

Azok, akik ma itt vannak, nem kérnek felejtést, mivel tudják jól azt, hogy nem ez volna a helyénvaló. Nem azért jöttek ide, hogy ezt kérjék. Amit mindegyikük kér - egyenesen és közvetlenül - amit ők kérnek az nagyon egyszerű. Nem kérnek maguknak semmit sem. Tudják azt jól, hogy nagyon sok átalakítási folyamatot kell saját magukban véghez vinniük. De ma idejöttek ők, és amikor elmondták nekünk azt, hogy mi is ennek az oka, akkor mi kinyitottuk előttük a lehetőség ajtaját, hogy most ide beléphessenek. Az a kérésük mindegyikőtökhöz, hogy folytassátok a megkezdett munkátokat. Mi is arra kérünk benneteket, újra és újra, hogy folytassátok a megkezdett munkátokat. Most a világnak szüksége van az isteniség tanítóira. Ők ma azért jöttek el ide, hogy sokkal, de sokkal erősebben kérjenek meg erre benneteket, mint azt én, Tóbiás valaha is megtehettem volna.

Arra kérnek benneteket, hogy folytassátok. Látták a hatásait annak, hogy a szeretet, a remény és az igazság mire is képes. Ők nem kérnek semmit sem tőletek, azonkívül, hogy folytassátok azt, amit megkezdtetek. Ha valaha is volt olyan kijelentés, hogy hihető-e az, amit az egész életetekben tettetek, vagy a többi létidőtökben, akkor is itt vannak ők hárman. Arra kérünk benneteket, hogy őrizzétek meg ezt az energiáját ennek a percnek, hogy bármikor, amikor kételkednétek a végzett munkátokban, felidézhessétek ezt a pillanatot.

Ők tudják azt, mind a hárman, hogy van mit átalakítaniuk és megtisztítaniuk. Tudják azt, hogy ez egy nehéz út és ez egy nehéz utazás. Azt is tudják, hogy Ráfáel ott lesz vélük végig ezen a hosszú és nehéz utazáson. Nem kell nékik küldjetek gyógyulást vagy szeretetet. Nem kell, hogy szorongást vagy haragot érezzetek. Mindösszesen csak arra van szükség, hogy megértsétek annak a hatását, amit most éppen csináltok. Négy héttel és négy nappal ezelőtt ezek itt hárman megláthatták azt, hogy milyen hatással vannak a megvilágosodott emberek mindenfelé a Földön a világra. Ők hárman a nyakukat tették volna arra, az ő perspektívájukból szemlélve a dolgokat persze, hogy ez az esemény, amelyet elkövettek, láncreakciót fog kiváltani, ami le fogja majd a meglévő dolgokat rombolni. Tudtatok arról, hogy ezt annyira erősen hitték, hogy a második szinten rejlő terveik jórészt nem is léteztek?

Most pedig, azért vagyunk most itt, hogy elmondjuk néktek azt, hogy nagyon sok minden munkát kell még elvégezzetek. Mi nem azt kérjük tőletek, hogy bármilyen specifikus hitrendszert vagy filozófiát bányásszatok elő magatoknak. Nem azt kérjük tőletek, hogy bármiféle specifikus könyvet olvassatok el vagy bizonyos szertartás(oka)t végezzetek el. Mint tudjátok, ezeket a dolgokat nem nagyon szeretjük! Mi azt kérjük, hogy induljatok el befelé, mivel a válaszok bent találhatóak meg. Arra kérünk benneteket, hogy a Bíbor Kör anyagait tanítsátok, leckéről leckére. Azt kérjük tőletek, hogy ennek az esszenciáját árasszátok szét mindenfelé és segítsétek ennek az esszenciának a megerősödését. Arra kérünk benneteket, hogy álljatok készen, amikor kopogtat valami az ajtótokon és a munkátok ténylegesen a kezdetét veszi.

Azok hárman, akik ma ide jöttek, szintén ugyanezt kérik. Az a három, aki ma eljött ide, ez puszta lehetségesség, hogy valamelyikük lesz az, aki egy új fizikai testben fog bekopogtatni az ajtótokon. Ti addigra már idős, nagy tudású és bölcs tanítók lesztek. Biztosan fel fogjátok az ő energiáikat ismerni erre a napra emlékezve, még akkor is, ha ez a találkozás húsz, harminc vagy akár negyven év múlva is fog a jövőben bekövetkezni, de el fognak jönni kopogtatni és ezt fogják mondani: „Nem tudom miért jöttem ide hozzád, de láttam egy fényt. Láttam egy egyensúlyt. Láttam egy túláradó örömet. Segíts nekem ennek a megértésében.”

Most pedig, mielőtt folytatnánk a mai napi leckénkkel, drága barátaim, arra kérjük most Kauldrét, hogy iktasson be egy perc szünetet. Lélegezzétek be kérlek a saját isteniségeteket. Találjatok egy nagyon kényelmes, ellazult testhelyzetet, amelyben belélegezhetitek a saját isteniségeteket. Rövid szünet után vissza fogunk térni.

(szünet)

Ahogyan most az energiáitokra pillantunk, látjuk azt, hogy mennyivel másabbak vagytok most. Néhányan közületek már nem érzik a kapcsolatot velünk olyannak, mint amilyen az a múltban volt. Arra kérnénk benneteket, hogy jó néhány szinttel menjetek feljebb, mint amin általában létezni szoktatok. Megváltoztatok; ezért hát, egy kicsit másnak érzitek már a vibrációinkat.

Most pedig, egy rövid történettel kezdenénk ezt a leckét. Ez annak a négy Saumbrának a története, akik a mennybemenetel sugárútján mennek éppen. Ők most haladnak a Megvilágosodás Fasorában. (a hallgatók felnevetnek)

Ők most mennek végig azon a fasoron, ami látszólag a semmibe vezet ki a város szívéből. Gyönyörűen süt ma rájuk a Nap. Ez a négy emberből álló csoport két nőből és két férfiból áll. Eléggé szótlanul ballagnak egymás mellett. Egyszerűen csak élvezik a mai napot. Tudják azt, amit ti is tudtuk, hogy vannak gyönyörű szép napok a Megvilágosodás Fasorán, s vannak olyan napok is, amikor hideg van, vadul fúj a szél és esik az eső. Vannak olyan napok is, amikor keményen keresitek ezt az utat, nemhogy járnátok rajta!

Szóval, a négy fénymunkás éppen ezen a Fasoron halad éppen, mondhatnók önfeledten, a fejeik a felhőket súrolják, részben maguk alatt hagyva a testeiket, ami nagyon jellemző tulajdonsága számos Saumbrának! (a hallgatók nevetnek) Hirtelen, egy kígyó surran elő egy bokor alól az út kellős közepére, éppen szemben a negyedik emberrel, az egyik hölggyel, aki csoportból a leghátul van. A kígyó éppen ez elé a hölgy elé csusszan, elvágva a tovább vezető útját.

Nos, mint tudjátok, kedves Saumbra, a kígyóktól való félelem nagyon általánosnak tekinthető. Ennek meg van a maga oka.

A kígyó összetekeredik, felemeli a fejét, s a félelem energiáit a szemén keresztül a vele szemben álló hölgy szemébe vetíti. Ezzel a nőben összezúz mindent, amit idáig tanult és tanulmányozott. Egy pillanatra ez a pillantás összetör benne mindent. Ezután átható sikolyt hallatva sarkon fordul és hihetetlen sebességgel visszarohan a városba, ahonnan éppen aznap reggel indult el. Olyan gyorsan hagyta ott a többieket, hogy hármójuknak esélye sem maradt, hogy bármit is tegyenek érte. Annyira megijedt! Annyira megrémült ettől a kígyótól, hogy az összes eszközét elfeledte, amit eddig tanult.

A kígyó nagyon meg volt elégedve mind magával, mind a hatalmával, valamint azzal, hogy mindehhez jóformán meg sem kellett erőltetnie magát. Hiszen elijesztett így egy embert. Vele együtt el is tűnt hát! Becsusszant a bokrok közé, eltűnik a színről, maga mögött hagyva a többi három Saumbrát. Ők hárman teljesen össze vannak zavarodva. Nem tudják, hogy most mitévők legyenek. Nagyon szomorúak az miatt, hogy az egyik közülük ilyen gyorsan visszaszaladt a faluba, hogy ennyire nem érdekelte őt a további mennybe vezető út, amit kezdetnek választott magának. Rövid megbeszélés után, úgy döntenek, hogy folytatják az útjukat. Hálát adnak azért, hogy legalább senkinek sem esett közülük bántódása.

A három megmaradt Saumbra folytatja hát az utazását, örülve a mai napnak, amikor is egy másik kígyó bukkan elő a bokrok alól. Egyenesen az egyik férfi elé kerül, közvetlen kapcsolatba kerülve véle. Karikába gömbölyödve felemeli a fejét és megmutatja a méregfogát. A fénymunkás így szól: „Meg foglak ölni. Dühítesz! Te elriasztottad az egyik kedves barátomat. Meg foglak ölni egyszer s mindenkorra!” Kihúzza a kését a tokjából, sújtásra emeli a kést, arra készülve, hogy lecsapja vele a kígyó fejét, ekkor a kígyó egy villámgyors mozdulattal előre csap, megmarja a férfi lábát. A férfi azonnal szörnyet hal. A férfiban iszonyatos harag ébredt. Arra készült, hogy megvédje és óvja a többieket. Arra készült, hogy megölje a kígyót, de az jóval rafináltabb volt nála. Jóval gyorsabb volt a kígyó. Meghiúsítottad a védelmező szándékot és megölte a védelmezőt. Ezután villámként tűnt el az aljnövényzetben, eltűnik a megmaradt két Saumbra szemei elől.

Ők ketten eltemetik a barátjukat. Gyászszertartást végeznek. Zokognak. Ezután úgy határoznak, hogy mégis folytatják a megkezdett útjukat, még ha csak ketten is maradtak már, egy férfi és egy nő. Folytatják sétájukat, örülve a mai napnak, de most már súlyos terhet hordoznak magukkal - az egyik Saumbra nevetséges pálfordulását, aki vissza rohant a faluba és a másik Saumbra halálát. Folytatják a menetelésüket, s amint azt jól tudjátok, a kígyó ismét előbújik a bozótból, odacsusszan az útra, elvágva a tovább vezető útját az egyetlen megmaradt asszonynak.

Ez az asszony úgy dönt most ez alkalommal egy másféle taktikához fog folyamodni. Ahelyett, hogy megölné a kígyót, beszélni kezd hozzá a félelmeiről és a haragjáról. Letérdel az útra, úgy, hogy éppen csak kívül maradjon a kígyó hatótávolságán. Ekkor így szól: „Ó, te kedves kígyó, néked bizonyosan nehéz gyermekkorod lehetett! (a hallgatókból páran hirtelen felnevetnek) Kedves kígyó, fel fogom most emelni a kezem, nem azért, hogy megtámadjalak, hanem azért, hogy energiát küldjek néked, és szeretetet is fogok néked küldeni, és meg foglak gyógyítani is, mindazon sérülésektől, amelyeket a nehéz gyermekkorod miatt keletkeztek. Ó, kedves kígyó, el tudom képzelni, hogy apád rendszeresen ütött-vert téged, és emiatt vagy ennyire mérges. (a hallgatók felnevetnek) És kedves kígyó, én egy nagyon kellemes kis altatódalt is el fogok néked dúdolni, hogy jobban érezd magad, hogy dédelgessem a benned élő benső kígyót.” (egyre többen felnevetnek a hallgatók közül)

Most pedig, a kígyó hátrább tekeredik, ritka különös érdeklődés jelenik meg az arcán, amire nyugodtan mondhatjuk azt, hogy hogy teljesen el van képedve. Itt van egy ember, aki nem mutat haragot. Itt van egy ember, aki meg akarja őt változtatni. Itt van egy ember, aki egy bizonyos folyamatnak tenné ki őt. (megint jópáran felnevetnek a közönség soraiból) A kígyó figyelmesen nézi az asszonyt, majd széles mosoly terül el az orcáján. Az asszony erre azt gondolja, „Bizonyosan sikerült véle valamiféle kapcsolatot teremtsek, szív-a-szívhez jellegűt. Nézzétek, mosolyog.” Hirtelen a kígyó előre lendült és megmarja az asszonyt. Az azonnal szörnyet is hal. (páran nevetnek) Ezzel a kígyó visszavonul a bokrok közé, ahol csak nevet, nevet és nevet. „Itt volt egy ember, aki megpróbálta megváltoztatni a világot és megváltoztatni engem. Az összes többi közt ő volt a legkönnyebb prédám!”

Mostanra már csak egyetlen Saumbra maradt, akit mi ezután Sámuelnek fogunk nevezni. Sámuel eltemeti a társát, a korábbi gyógyító fénymunkást. Sámuel eltemeti őt. Eléggé zaklatott is most a lelke. Kissé megilletődötten szemléli az előtte húzódó mennybemenetel útját, a Megvilágosodás Fasorát. Hiszen idáig az egyik kedves barátja halálra rémisztve menekült vissza a faluba, ahonnan eredetileg indultak és a másik kettő pedig jelenleg már halottak is. Leül, és eltűnődik azon, hogy vajon folytatni akarja-e a megkezdett útját. Végül így szól: „Annyira mély bennem a vágy, a lelkemben, a lényemben, hogy muszáj folytassam.”

Tovább indul tehát, egy kicsit óvatosabban, körültekintőbben, mint ezidáig, de megy tovább. S mint evvel teljesen tisztában is vagytok, kis idő múlva megint előbukkan a bokrosból a kígyó, megerősödve, hatalma tudatának teljében, hiszen már így is elriasztott az útjáról három embert, ez a következő már igazán nem jelenthet gondot a számára. A kígyó teljesen elzárja Sámuel elől a továbbvezető utat. A kígyó így szól Sámuelhez: „Teszek róla, hogy ne juthass tovább ezen az úton. Éppen úgy, mint a többi társadat, téged is meg foglak ölni most.”

Most hát, ott áll Sámuel, aki bárki lehetne közületek is, szemben a kígyóval. Sámuel olyan lelkesen dolgozta fel, integrálta magába a benső isteniségét, az Igaz Énjének a kutatását és nagyon nagy kedvét lelte ebben a számára oly kedves szerepében. Sámuel emlékezett most is néhány dologra azok közül, amelyekről tanult, annak ellenére, hogy most ilyen szörnyűséges körülmények közé is került. Sámuel merően belenézett a kígyó szemébe, aki marásra készen állva tekeredett össze előtte. A kígyó nagyon biztosnak érezte magát, hiszen már több ember vérét is megízlelte már. Nagyon meg volt elégedve az eddigi teljesítményével.

Ekkor Sámuel ezt mondja magában: „Át kell vegyem az isteniségem feletti irányítást. Én már nem az vagyok, aki eddig voltam. Megmondták már ezt nékem. Használnom kell az isteniségem és az egyensúly állapotában kell maradjak. Be kell ezt most lélegezzem - amilyen gyorsan csak lehet. (rövid nevetés) Be kell lélegezzem az isteniségemet, mivel azt tanultam erről, hogy ez így működik.”

Mindez idő alatt - erről sem Sámuel, sem a kígyó nem tudott -, egy sas rótta köreit a fejük felett, szemlélve az események zajlását. Amint Sámuel megteszi ezt a bizonyos légvételt, a sas sebesen lecsap, megragadja a kígyót az erős és éles karmaival és felragadja a levegőbe a kétségbeesetten sikoltozó kígyót több száz méter magasra, egyre szélesebb köröket leírva. Azután ledobja a kígyót a földre, ahol az halálra zúzza magát. Sámuel ismét levegőt vesz, de ez már másmilyen légvétel. Tovább megy az úton, miközben azon tűnődik, hogy milyen fura események is történnek meg a mai napon véle. Magába fogadja mindezen eseményeket. A sason gondolkodik, aki pontosan a megfelelő pillanatban bukkant fel, megvárva a megfelelő pillanatot a színre lépéséhez, megvárva a megfelelő pillanatot, amikor Sámuel pont a kellő egyensúlyában és isteniségében van.

Sámuel folytatja útját a megvilágosodás ösvényén, amikor is hirtelen egy másik kígyó jelenik meg előtte. Ez a példány egy rokona a meggyilkolt kígyónak. Ez az újabb kígyó nagyon, nagyon mérges. Ez a kígyó előpattant a bokrok közül és pontosan Sámuellel szemben helyezkedett el az úton, teljesen elzárva így előle a tovább vezető utat. Majdnem kétszer akkora, mint az előző kígyó. Ott tekereg előtte és így szól hozzá: „Az biztos, hogy meg foglak most ölni, mivel megölted a rokonomat. Bosszút kell álljak ezért. Muszály, mert ezt diktálja nékünk a mi kígyó istenünk. Bosszút állunk mindenkin, aki csak árt nekünk.”

Ekkor, Sámuel egy kicsit elgondolkodik az eddigi útján, amit azóta tett meg, amit az első kígyó meggyilkolása óta tett meg. Teljesen tisztában van avval, hogy az egy áldott és megszentelt pillanat volt, amikor a sas lecsapott. Azt is tudja, hogy ez egy isteni tett volt, valamint azt is tudja, hogy van még mit tanuljon a továbbiakban is ezekből az eseményekből. Vagyis, addig, amíg ezt az említett útszakaszt megtette, erőst gondolkodott a zajló eseményeken. „Vajon mi az, amit meg kéne tanuljak a kígyóval kapcsolatos eseményekből? Mi az, amit tehetnék, amennyiben megint efféle dolog történne meg vélem?” A bensejében sorjázó válaszokat hallgatta, amelyek erre a kérdésére merültek fel benne. Tisztában volt avval, hogy a válaszok belülről érkeznek meg.

Sámuel tudta azt, hogy az most nem lenne a megfelelő megoldás, ha behunyná a szemét és ismét arra várna, hogy a sas lecsapjon a kígyóra. Tudja azt, hogy valóban itt az idő a saját isteniségének a birtokba vételére. Belenéz a kígyó szemébe és így szól hozzá: „Kedves kígyó, mi az amit keresel, miért kerültél az utamba?” A kígyó teljesen meg van döbbenve! Egyetlen ember sem kérdezte ezt még tőle. Az emberek vagy félelemmel, vagy haraggal, vagy valami egyéb ostobasággal reagáltak, de még sohasem fejezték ki ezt a fajta bölcsességet. Még soha sem kérdezték meg ezt: „Miért kerültél az utamba? Mid van a számomra?”

Sámuel kérdésére a kígyó így felelt: „Kedves Sámuel, én vagyok te. Nem különbözöm tőled. Én nem valami rajtad kívül létező hüllő vagyok. Én vagyok a te sötét oldalad, és ma azért jöttem ide az utadba állni, mert te nem nagyon szereted a változást. Neked, Sámuelnek van néhány olyan dolgod, melyre figyelmet kéne fordíts. Én mint üzenethozó szerepelek most, azért, hogy segítsem ezen dolgoknak a felszínre hozását.” Sámuel elgondolkozik egy kicsit, majd ezt kérdezi a kígyótól: „Ha ez ilyen egyszerű, ennyire egyszerű, akkor az első kígyó miért ijesztette meg és miért ölte meg a többi embert? Miért nem keresett fel bennünket egészen egyszerűen, hogy elmagyarázza, hogy miért is került ő az utunkba?”

Erre a kígyó úgy rázza picike fejét, ahogy csak telt tőle (a hallgatók felnevetnek) és így szól: „Nem így dolgozik az energia. Csak amikor megkérdeznek bennünket, amikor elég kíváncsiság van bennetek, csak amikor kinyitjátok az ajtót a kérdések feltevésével, csak akkor adhatunk feleletet néktek. Mi nem akarunk megváltozni. Nem akarjuk azt, hogy bármi támadás érjen bennünket. De amikor egy ember jön el hozzánk - a bensejében rejlő kígyóhoz - és kérdéssel fordul hozzánk, akkor felelnünk kell néki. Meg kell véle osszuk a titkot.

Most már érti Sámuel a saját hatalmát, a saját egyensúlyát, és már érti azt, hogy miért kerültek elő útjukon ezek a kígyók. Hosszú-hosszú órákon keresztül beszélgettek egymással. Sámuel nagyon sok mindent tanul meg ezen beszélgetés során saját magáról. Meglátja benne lévő sötétséget, a félelmeket, amelyeket a kígyóban fejeződnek ki. „Még mindig nem nagyon szeretlek. Még mindig nem nagyon szeretem, amikor felbukkansz az utamon. Még mindig nem nagyon szeretem azt, amit képviselsz. De most már tudom azt, hogy amikor csak megjelensz, mindig egy ajándékot hozol magaddal. Most már tudom azt, hogy oka van létednek és már tudom azt is, hogy miképpen viszonyuljak hozzád és miképpen cselekedjek.” Sámuel folytatja az útját. Véletlennek tűnik, de egyre kevesebb kígyó próbálja meg elállni az útján. Megértette azt, hogy ez csupán egy teszt volt a saját lénye számára, hogy megláthassa azt, hogy vajon egyensúlyban van-e még. De most már, minden alkalommal, amikor egy kígyó jelenne meg Sámuel előtt, elmosolyodik és megkérdezi tőle: „Miért vagy itt? Mi az, amit tudnom kéne? Miért vagy itt? Mi az, amit akarsz?”

(szünet)

Kedves barátaim, ennek a történetnek számos energetikai elem van. Nagyon sok metaforát és szimbólumot tartalmaznak ezek a szavak. Nagyon jó ötlet lenne időről időre feleleveníteni ezeket.

Tudva levő, hogy a sötétség bennetek keresi a kiutat. A Mennybemenetel Sorozat Harmadik Leckéje - a bennetek rejlő sötétség keresi a kivezető útját. Ez a sötétség az a kígyó, amely most ott van a lábatok mellett. Ez az a kígyó, amely Sámuel történetében szerepel. A benső sötétség keresi a kiutat. Amint egyre tovább juttok a mennybemeneteli folyamatotokban, lesznek még bőven események. Lesznek még kiegyensúlyozatlanságok. Ezek fel fognak bukkanni, de megértendő az, hogy amint Sámuel is megértette ezt, a sötétség, annak is magja állnak az események és az energiák hátterében, amelyek most keresik a kiszabadulásuk útjait. Ennyi az egész.

Amennyiben egy kiegyensúlyozatlanság lép fel bennetek a félelmetek miatt, ez a sötétség lesz az oka annak, hogy hanyatt-homlok rohantok vissza a faluba, ahonnan elindultatok. Amennyiben megtartjátok a félelmeteiteket, akkor elfeledtek emiatt mindent, amit eddig tanultatok, a velejetekig fog hatolni, hogy visszarohanjatok a faluba, ahonnan elindultatok, vissza a biztonságotokba. A félelemnek és a sötétségnek ez a kígyója, ami eddig elijesztett benneteket, nem érheti el azt, amiért jött. Megpróbált elijeszteni benneteket, de valójában az volt a célja, hogy bizonyos dolgokra felhívja a figyelmeteket.

A sötétség ki akar szabadulni. Eddig ez bent zajlott. Ez így káros és sérüléseket okozó folyamat volt. De hatoljatok egyenesen a probléma magjáig és meg fogjátok érteni, hogy a sötétség keresi a kiszabadulásának az útjait. Meg fogjátok érteni így a körülöttetek lévő világ eseményeit. Meg fogjátok érteni azt, hogy miért is vannak a jelenlegi események a benneteket körül vevő világban. A sötétség keresi a kiutat!

Ha megpróbáljátok megölni a kígyót, mint azt a második fénymunkás tette, akit haragra gerjesztett ez az esemény, akkor ez ki fog benneteket billenteni az egyensúlyotokból. Ezt felfedezhettétek már magatokban. Amikor mérgesek vagytok, amikor olyasvalami történik bennetek, ami haragra gerjeszt benneteket, olyankor mindig veszteni fogtok! A harag egy kiegyensúlyozatlanság. Megértendő ez, amikor a kígyóval szemben fogtok állni, és mérgesek vagytok, kirántanátok a késeteket és így szólnátok: „Levágom a fejed. Most mindjárt megöllek.” Még ha meg is ölitek a kígyót, akkor majd fel fognak bukkanni a kígyó rokonai. Ott lesznek, mert a benső sötétség keresi a kivezető útját. Csak saját magatokat büntetnétek a haraggal és a fájdalommal. De ez állandósulna. Még mindig megmaradna, mivel a sötétség keresi a kivezető útját. Ott lenne a mennybevezető úton, a megvilágosodásotok ösvényén. A harag nem oldja meg a problémát.

Nézzetek a világ mostani helyzetére. Ha a ti Amerikátok azonnal válaszolt volna a szeptember 11-i eseményekre, amint azt az elkövető terroristák nagyon is remélték, akkor a mostani helyzet ennél sokkal rosszabb lenne. De mégis, a világ megtartotta az energiájának az egyensúlyát, amivel megelőzte az azonnali válaszcsapást. Ezzel meg lett előzve az eseményekhez való szokásos asszimilálódás. A harag nem fogja megoldani a problémát. Most pedig, vessünk egy pillantást a harmadik fénymunkásra, a gyógyítóasszonyra. Szerinte meg kellett volna változtatni a kígyót. Egy folyamatot indított volna el a kígyóban. A kígyó ki akart szabadulni, de nem ilyen módon. A kígyó nem egy bizonyos minta szerint akart megváltozni. A kígyó nem akart szimpátiát. A kígyó nem akart egy cukormázzal gazdagon bevont terápiát, ami igazán csak a felszínen hatott volna. A kígyónak belső fájdalma volt, a sötétségnek bennetek. A kígyó valódi, közvetlen és igaz válaszokat akart, és energiákat belőletek. Semmi szüksége nem volt holmi pihe-puha lágyságú gyógyulásra. Azt akarjuk, hogy ezen ti is gondolkozzatok el. A terroristáink, akik ma itt vannak, tudják azt, hogy a pihe-puha megoldások nem fogják megoldani a problémát. Az ő rokonaik - azok a szervezetek, melyekhez tartoztak a haláluk előtt - nem fognak jólnevelt válaszokat adni, ha leültök velük szép, üres szavakat mondva beszélgetni és nem mutatjátok meg nekik az erőtöket. A harmadik fénymunkásunk, az asszony, nem mutatott benső erőt. Nem volt egyensúlyban. Nem birtokolta az isteniségét. Ő megpróbált valamit megváltoztatni, megpróbálta megváltoztatni és átalakítani a világot egy bizonyos elképzelése szerint, megpróbálva egy olyan képre formálni azt, amely az ő komfortra törekvő elképzeléseinek tetsző volt és azt akarta, hogy ezentúl a világ olyannak látsszon, mint amilyennek ő látni akarja. Ezért marta és ölte meg a kígyó.

Sámuel, a negyedik fénymunkás, aki egyensúlyba hozta a női és férfiúi energiáit, megismert egy szörnyű és megterhelő pillanatot, amikor nem jutottak az eszébe a megfelelő eszközök elővétele a legelső kígyó felbukkanásakor. De egyetlen egy egyszerű dolgot megismert így - a lélegzést, az isteniségének a belélegezését. Amint ezt mindennap gyakoroljátok, úgy ez egy már nem tudatosult tevékenységgé fog válni. Amint belélegeztek, az isteniséget is belélegzitek. A Sámuel emlékezett arra abban a pillanatban, hogy ha ezt megteszi, akkor ez egyensúlyba fogja hozni őt és az isteniségéhez fogja horgonyozni. És mi történt ekkor? Az történt, hogy a mindig is a fejük felett figyelő szemmel köröző sas lecsapott, aki mindig készen áll arra, hogy egy előbukkanó kígyóra lecsapjon, csak a megfelelő alkalomra várva. Ez volt az, ami kinyitotta az ajtót. Egy külső esemény történt, ami csak látszólag volt külső, ami végül is megmentette Sámuelt a biztos haláltól. De ugyanekkor meg volt benne az a bölcsesség is, hogy tudja azt, hogy mi is volt valójában az oka annak, hogy a kígyók felbukkantak előttük. Ez volt az oka annak, hogy amint haladt az útján, időt szakított arra, hogy elgondolkozzon azon, miért is voltak ott a kígyók. Tudta azt, amint ezt ti is tudjátok, hogy ennek oka volt. Ennek oka volt.

Amikor a sötétség megjelenik, amikor a félelem megjelenik, amikor a kígyó megjelenik bennetek, vegyétek birtokotokba az isteniségeteket. Lélegezzétek be ezt. Maradjatok meg az egyensúlyotokban. Ne próbáljatok meg megváltoztatni olyasvalamit, amit még nem teljesen értetek. Ne próbáljátok meg megölni azt. Ne meneküljetek el rettegve előle. Tartsátok meg és birtokoljátok az isteniségeteket. Kérdezzétek meg a bennetek lévő sötétséget, miért van ott, mire van szüksége, hogy kiszabadulhasson. Ilyenkor egy kiegyensúlyozatlan állapotban vagytok, amire figyelmet kell fordítani. Persze ilyenkor szoktak lenni régi lelkiismeret-furdalások bennetek. Nincs arra szükségetek, hogy létidőről létidőre pontosan végigkövessétek az eseményeket, hogy mi is ennek a pontos oka. Ez idő- és energia pazarlás lenne. De viszont, biztos lesz ott valami régi lelkiismeret-furdalás vagy valami más bűnösségérzés. Vagy esetleg egy olyan bölcsességnek a része ez, ami még nem került teljes megértésre, befejezésre, szóval, ami még nem került kiegyensúlyozásra bennetek. A kígyó arra vár, hogy a megfelelő pillanatban előjöhessen, hogy megtudhassátok, hogy valaminek kiszabadulásra, feloldozásra van szüksége.

Az energia, a spirituális energia valami hihetetlen dolog. Tudjuk, hogy elkezdtétek ezt tanulmányozni. Az a csoport, amelyik közületek elment Angliába és beállt ott az avebury-i örvénybe, az már megtapasztalta ezt. Ez hatással volt az összes áramkörükre. Hatással volt az egészségükre, a szöveteikre és a spirituális energiaháztartásukra. Ők beálltak az egyik legerősebb örvényébe a világnak, amely olyan energiával van feltöltődve, amelynek fel kell oldozódnia, teli van olyan sötétséggel, amelynek ki kell szabadulnia. Ők már ismerik ennek a dolognak a hatalmát és a képességeit. Ugyanez a helyzet véletek is - energiák, amelyek fel akarnak szabadulni.

Amikor a sötétség jelentkezik a mennybemenetel és a megvilágosodás ösvényén nálatok, vegyétek birtokba az isteniségeteket. Tartsátok meg azt. Lélegezzétek be és kérdezzétek meg azt, hogy mit kéne tudjatok erről. És mindvégig értsétek meg azt, hogy vannak olyan régi energiák, amelyek feloldásra szorulnak és amelyekre figyelmet kell fordítani. És tudjátok azt mindvégig, hogy ennek az energiának ki kell szabadulnia, hogy ez egy régi energia transzmutációja.

Nézzétek meg most a világot. Régi energiákkal van teli, amelyeknek ki kell szabadulniuk, fel kell oldódniuk, figyelmet kell kapniuk. Nem fognak avval előrukkolni, hogy „ Fáj a bensőnk. Mondjátok meg nekünk, mit kell tennünk ahhoz, hogy ez a feszültség kiszabadulhasson.” Ez nem így működik. Amint ezt Kauldre szokta volt nevezni, ezek az energiák a „spirituális svábbogarak.” Elbújnak, elrejtőznek. Ott bújnak bennetek, ezek a sötétségek, ezek a kígyók. A barlangjaik mélyén rejtőznek el. Ők a Föld régi energiáját reprezentálják, amelyeknek kiszabadulásra van szükségük. Amikor figyelmet fordítotok rájuk, akkor ezt nagyon határozottan, erősen kell megtegyétek. Az egyensúly állapotából kell rájuk tekintenetek; különben igen csak visszafelé sülhet el ez a dolog.

Még mindig vannak kiegyensúlyozatlan energiái a Földnek, amelyek még a régi dualitás női-férfiúi jellegéből fakadnak. Itt az idő arra, hogy ez megváltozzon. Nem mehetnek tovább úgy a dolgok, hogy ne történjen ezekben változás. Mi történik hát? Ezek a dolgok szépen mind a felszínre kerülnek. Lesznek még a ti időtök szerint elkövetkező években ezekhez hasonló események. Van egy jókora területetek, amely robbanásig van telve feszültséggel. Ez egy befejező, végállomás jellegű energia. Ez egy nagyon alacsony szintű energia, ami saját magát falja fel és saját magát pusztítja el. Ennek fel kell szabadulnia. Ez a terület a ti Afrikátok. Nézzétek csak meg, miféle energiák járnak arrafelé. Ezek keresik a kiszabadulásuk lehetőségeit. De emlékezzetek, emlékeztek a harmadik fénymunkásra. Ne menjetek oda, mint egy javíthatatlanul optimista álmodozó Saumbra, aki megpróbálja megváltani a világot. Ez oda fog jönni hozzátok, és akkor tudni fogjátok, hogy mi is a teendőtök. Tudni fogjátok azt, hogy ezt miképpen kezeljétek. Amint átmentek ezeken a nagyon, nagyon nagy számú változásokon s amint egyénileg is fejlődtök, fel fognak bukkanni belőletek különféle egyensúlytalanságok. Fordítsatok ezekre figyelmet. Értsétek meg azt, hogy ezek a magszintjükön akarnak felszabadulni. Amikor megjelennek, akkor megjelenik egy olyan energia is, ami fényfelvillanást okoz. Tudtátok azt, hogy ez az egyik alaptörvénye a spirituális fizikának? Amikor a sötétségből energia szabadul fel, akkor az fényjelenséggel jár? Ennek a segítségével juthattok el az új magasságokba. Ez teszi lehetővé, hogy új dolgokat fedezzetek fel a mennybe vezető utatok során. Ez egyfajta üzemanyag gyanánt működik. Benneteket szolgál ez. De ha ezt nem egészen pontosan úgy szabadítjátok fel, ahogyan azt kell, akkor nagyon nagy esélyetek van arra, hogy az egész az orcátokba robbanjon.

Kedves barátaim, tudjuk jól azt, hogy ez az út olykor nagyon nehéz, de tudjuk azt is, hogy mindannyiatokban egyre jobban erősödik az ehhez kellő bölcsesség, erő, megfelelő egyensúly és tulajdonlás, hogy mindezt kezelni is tudjátok. Nagyon jól tudjuk azt, hogy mindnyájan nagyon sok folyamaton mentetek keresztül csak az elmúlt pár hétben is. Tudjuk azt, hogy egyre jobban beléptek a saját birtokotok területeire. Ma ezt láthatjuk itt. Láthatjuk ezt. Tudjuk azt, hogy mennyi kérdés is feszül bennetek, hogy mik is történnek most véletek, mi is történik most a világban. És bennetek, ott bennetek van mindezen kérdésre az összes válasz is. Mi egyszerűen csak itt vagyunk, akárcsak Ráfáel, hogy segítsünk benneteket kalauzolni az utatokon, véletek sétálni végig ezen az úton, visszatükrözve a számotokra, de ha semmi több sem történik, akkor csak egyszerűen együtt üldögélünk itt ebben az energiában, abban az energiában, ami a szeretet, a remény és az igazság energiája, közöttünk, régi barátok között.

Most pedig, elmondanánk azt, hogy jó sok elvégezni való munkánk van még. Elmondjuk néktek azt, hogy ha ezt az energiát a benneteket most körülvevő dolgokhoz viszonyítva szemlélitek - kormányok, vallások, szervezetek - tisztán meg fogjátok látni azt, hogy hol vannak ezek a kiegyensúlyozatlanságok. Képesek lesztek arra, hogy érdemben segítséget nyújtsatok ezeknek a folyamatoknak. Tudni fogjátok azt, hogy mikor lesztek meghívva ezekhez a folyamatokhoz. Tudni fogjátok azt, hogy pontosan mikor kell eme folyamatokra „rámozdulnotok”. Tudni fogjátok azt, hogy mit kell tennetek. Megértendő az, hogy a sötétség magszintjein ki akar szabadulni.

Nem vagyunk túlságosan oda az előrejelzésekért, a próféciák gyártásáért, de látjuk a zajló események direkcióit, irányultságait. Látjuk ezeket az eseményeket, amelyek a négy héttel és négy nappal ezelőtti események okoztak tudatosságbéli ugrásként, amelyek által okozott változások végig fognak söpörni az egész világon. Amit mi látunk, az az, hogy alapjaiban fogják ezek az események megváltoztatni a templomaitokat és vallásaitokat. ezekre amúgy is elég sok energia fókuszálódott már eddig is. Ez folytatódni fog továbbra is. A kiegyensúlyozatlan energiákra alapozott templomok, amelyek a dualitást tartják fent, nem élhetnek már meg az új energiában. Azok a templomok, melyek az ember és Isten közötti elkülönülést hirdetik, nem tarthatnak meg benneteket azután, hogy beléptek az új energiába. Azok a templomok, amelyek ellenséget kreálnak, akik létrehozzák az ördögöt, a többi vallást... ők szintén nem nagyon fognak tudni átlépni az új energiába. Jelen pillanatban ezek a templomok nagyon nagy mértékű kiegyensúlyozatlanságot tartanak fent a dualitás energiájában. Meg fogjátok látni, hogy ők a problémák magvaival foglalkoznak, ahogyan ezt nektek is elmondták ezer meg tízezer éve már. Meg fogjátok látni, hogy ez még folytatódni fog továbbra is, de azt is, hogy a falaik le fognak omlani, rá lesznek kényszerítve a változtatásra, a nyitásra, avagy ha nem össze fognak omlani és eltűnnek.

A dualitás energiáinak rögzítése pont azokon a helyeken történt meg, amelyet az Isten tiszteletére, imádatára emeltek. A legtöbb helyen, amelyeket azért építettek, hogy ott imádják Istent, nagyon nagy mennyiségű kiegyensúlyozatlan női és férfiúi energia lett lehorgonyozva. Ennek meg kell állnia az új energia felé való elmozdulás során. Azok, akik ezeknek a helyeknek a hatalmát fenntartják, ezekét a templomokét és filozófiákét, tudják ezt jól. De mert értik ezt, még jobban meg fognak rémülni, s még jobban fognak vonakodni attól, hogy csökkentsék az elnyomást (hivatkozva Jerry Falwell szeptember 11-i esemény kommentálásaira). De amint egyre jobban rettegni kezdenek, egyre becsületesebbek is lesznek, és minden eddiginél görcsösebben fognak ragaszkodni a dolgaikhoz. ez azért van, mert érzik azt, hogy elvesztik a kapaszkodóikat. Elvesztik az alapjaikat. Amint az új energia teret nyer, már nem lesz üdvös egyáltalán az, hogy a dualitás régi, kiegyenlítetlen energiái itt maradnának.

Miért hoztuk ezeket a dolgokat elő, drága barátaim, amikor nem is olyan régen arról beszéltünk már (utalás az „Az új templomokról” szóló torontói közvetítésre)? Mert ti vagytok azok, akik ezeket az új templomokat felépítik, de ezeknek a templomoknak már nincsenek kőfalai, szerkezetei és szabályai . Ezek azok a templomok, ahol egyetlen alapvető tant tanítanak - azt, hogy az isteni bennetek van. Hogy isteniek vagytok. Minden egyénnek születési joga van még a királyságból, születési előjoga az isteniségre. Ne engedjétek meg többé senkinek sem azt mondani, hogy hogy nála vannak az isteniségetekhez vezető ajtó kulcsai! Amikor tanítotok, megértendő a számotokra az, hogy ti mindösszesen elősegíthetitek a tanítványaitok folyamatait és útjait. Tóbiás és Ráfáel... mi csupán segíthetjük a ti folyamataitokat. Ti csupán elősegíthetitek a mások folyamatait.

A három látogatónk - azok, akik terroristák voltak, akik most annyi mindenféléről elmélkednek most a mi oldalunkon - arra kért bennünket, hogy itt lehessen együtt egy csomó olyan ember között, akik aktívan és szeretettel telve dolgoznak a sötétséggel. Hallottak arról, hogy az emberek egy csoportja igazán megtanulta azt, hogy miképpen lehet magába integrálnia az isteniséget, anélkül, hogy energiát rabolnának egy másik embertől, anélkül, hogy birtokolnák egymást, s anélkül, hogy csatározniuk kéne egymással. Azt kérték, hogy találkozhassanak eggyel ezen csoportok közül. Ők ma itt vannak, még hozzá úgy, hogy tisztában vannak avval, hogy még az is nehéz lesz a számukra, hogy majd egyszer legalább csak a lábatok nyomába léphessenek. Itt állnak most, csodálkozva azon, hogy miért fordultak be életük útján ebbe a zsákutcájukba, és hogy hogyan lehetséges az, hogy ilyen megvilágosodott és szerető emberek is élnek a Földön. Megérintik a vállunkat és ezt mondják nékünk: „Tóbiás, emlékeztesd azokat, akik ma itt vannak... emlékeztesd őket arra, hogy ők az igazi munkások. Ők nem szirupos, pihe-puha munkások. Ezek valóban az igazi munkások.” Látják a meggyőződésetekből fakadó energiátokat, amint birtokolni vagytok képesek az isteniségeteket.

Végtelenül szeretünk benneteket. Imádjuk azt az időt, amikor itt ülhetünk véletek. Ezek oly különleges pillanatok. Ti mind, akárcsak Sámuel, oly nagyon sokat tanultatok, annyi bölcsességre tettetek szert. Ti valóban készen álltok arra, hogy másokat tanítsatok. És emlékeztetésképpen - és Ráfáel aláhúzva erősíti meg most ezt az állításunkat - sohasem vagytok egyedül!

És ez így van.



(Magyar fordítás: Ziegler Attila e-mail:zapverho@mailbox.hu – 2003.)




- 55 -

-