TÓBIÁS ANYAGOK


Megtestesülés Sorozat:

SHOUD 9: „A Lélek Szabadsága; IV. rész - Adamus Saint-Germain és Tóbiás közreműködésével”


Bemutatásra került a Bíbor Körben

2005. április 2.


És ez így van, drága Shaumbra, hogy belépünk az összejöveteletek ezen helyére és a megszentelt Shaumbra termetekbe itt. Egy kis időt vesz igénybe, hogy bejöjjünk ma, mert az energia oly magas és oly eleven. Meg kellett találnunk a megfelelő energiaszünetet, hogy bejöjjünk és ott legyünk Cauldrén és mindannyiotokon belül. Ó, igen éppúgy ot vagyunk bennetek és veletek, mint ahogy ott vagyunk bárki mással a teremben.


Érezzétek egy pillanatra, mennyire jelen tudunk lenni bennetek. És amikor azt mondjuk, hogy bent, nem csupán a fizikai testetekről beszélünk. Egy egységről beszélünk, ahol egyesítjük az energiáinkat veletek. A tudatosság egyesítéséről beszélünk, hogy együtt- mindegyikőtökkel, még ha vadonatújak vagytok is itt, még ha nem is hallgattál bennünket azelőtt- össze vagyunk kapcsolódva veletek és ti velünk, hogy vissza tudjuk hozni ezt az üzenetet hozzátok, vissza más emberekhez.


Oly sok-sok ember fog ezen az ösvényen sétálni, melyet teremtettetek. Sok-sok ember jön majd ezen az úton, kutatva a saját identitásuk után, a saját igazságuk, a saját Énük után. Amit most tesztek ezzel, hogy összekapcsolódtok mindannyiunkkal, ez segít megteremteni ezt az ösvényt.


De ez nem csupán az emberek számára teremtődik, tudjátok. Vannak a mennyekben az angyaloknak olyan seregei, melyek soha nem testesültek meg a Földön. Ők most várakoznak. A megfelelő időre, a megfelelő helyre várnak. Arra várnak, hogy a ti „cipőitekben” legyenek, melyekben sétáltatok. Arra várnak, hogy megtanulják, milyen az, mikor behozzák az energiáikat az anyagba. Arra várnak, hogy megízleljék az ételeket. Arra várnak, hogy az idő és a tér keretein belül éljenek. Ezt fogják tenni, hogy megszerezzék azt a tapasztalást, és hogy önmaguk egy jobb megértésére jussanak.


Ez egy óriási dolog, melyet teremtettetek itt, a Föld ezen egész színpada, melyet létrehoztatok, hogy ide tudjatok jönni és megkönnyítsétek a tapasztalásaitokat, a tapasztalásokat, melyeket akkor szereztetek, amikor nem-fizikai lények voltatok, segítetek nekik itt. És amikor könnyebbé teszitek azokat, egy másfajta megértésre tesztek szert, egy másik nézőpontra. Olyan, mintha fognátok egy képet, és képesek lennétek visszamenni benne tíz évvel azelőttre, és besétáltok vissza abba a képbe és segítitek azt, de már egy másik módon. És a másik mód itt az, hogy az anyag lelassítja az energiát, a gravitációt, a sűrűséget. Visszajöttök, hogy megkönnyítsétek a tapasztalásokat itt.



Shaumbra, olykor elámulunk rajtatok. Cauldre most azzal vádol engem, hogy pehelykönnyű itt a munkám ( a közönség nevet). De megérdemlitek, Shaumbra, mert most néhány új területre megyünk. Most új energetikai birodalmakba hatolunk, elérkezve egy olyan helyre, ahol emberek lehettek itt a Földön és aztán egységesítitek mindazt, akik igazán vagytok. Tudjuk, vannak ebben nehézségek. Tudjuk, vannak kihívások. De tudjuk, hogy az Energiamunka Mesterei vagytok. Azok vagytok régóta, mielőtt még idejöttetek volna a Földre. Ez az, amiért ti voltatok az elsők, akik idejöttek, az Energiamunka Mesterei.


Idejöttök most, hogy a létidők mindezen köreit a Földön töltsétek el, tanulva és tapasztalva és növekedve, új dimenziókat segítve megformálni. Idejöttök, hogy elsőként menjetek ezen keresztül. És most kifejezitek és bejelentitek, itt az ideje, hogy elengedjétek magatokat abból. Ez az, amiről ezen létidő szól. Ez a teljesség és a beteljesedés létideje. Ez az a létidő, amikor befejezitek a karma körét, a létidő, amikor azt mondjátok: "Kész vagyok kiszállni belőle," a létidő, amikor behozzátok önmagatok minden elemét, és újraegyesítitek.


Beszéltünk erről azelőtt. Vannak az összes teremtéseteknek olyan részei... olyan részeitek, melyek el vannak temetve a Földben ezen a bolygón... olyan részeitek, melyek más bolygókon léteznek az univerzumotokban.. részeitek vannak mindenfelé. Most integráljátok őket ebben a létidőben, visszahozva azokat mind. Igen, az tüsténtkedik. Néha megőrül, mert néha oly sok aspektus kéri a figyelmeteket... oly sok aspektus akarja az elismerésteket... oly sok aspektus van, mely sebeket visel, mely azt akarja, hogy elengedjétek.


Mindezt most teszitek ebben a létidőben... hihetetlen munka! Sok tanács forrásait kértétek: A Bíbor Tanácsot, különösen a családotokat... Michael tanácsát... Metatronét... Raphaelét... mindezen más csoportokat, hogy támogassanak benneteket. Érzitek most az energiáikat körben mindenütt. És ők ott vannak. Dolgoznak veletek.


Vannak Shaumbrák az egész világon, akik most ezen mennek keresztül veletek együtt. A tapasztalataik meglepően hasonlóak. Bizonyos értelemben az ő tapasztalataik a tiétek és a tiétek az övék. Nem vagytok sokan, ha figyelembe vesszük a Föld teljes népességét, de van elegendő Shaumbra, ezen másfajta utat járva- nem egy jobb utat, nem magasabb szintű utat, csupán másmilyet- a megértés és a megvilágosodás egy másfajta útját, szembenézve a problémákkal, szembenézve önmagatokkal, olyan dolgokon keresztül haladva, melyek általában nagyon, nagyon nehezek lehetnek, nehéz időszakok. De megteszitek azt. Ez az, amiért itt vagyunk.


Érdekes időszakban éltek, nagyon érdekes időszakban. 2007. szeptember ezen eseményéről beszélünk, az energia kvantumugrásáról, egy időszakról, ahol az energia a spirál egy olyan pontját éri el, a kiterjedés egy olyan pontját, hogy az megváltoztatja önmaga természetét. Közvetlenül az emberiség tudatosságát változtatja meg. Shaumbra, most készítitek fel magatokat arra. Most készültök fel arra a fontos időszakra, hogy aztán mások tanítói lehessetek, tanítók olyan módon, amit még most talán el sem tudtok képzelni.


Érdekes néhányunk számára a fátyol felénk eső oldalán látni a Földet, azt, ami most történik. Nézzétek meg a problémákat. A problémák, melyek nagyon meghatározóak a híreitekben mostanság a halállal kapcsolatban.


Itt Amerikában volt egy ilyen eset, melyre oly sok figyelmet fordítottak a hírekben, egy drága asszonnyal kapcsolatban, aki egyfajta kómaállapotban volt, egy alvó állapotban 15 éve. És nézzétek meg az összes vitát, mely felüttötte a fejét. Ki kellene-e húzni a csöveket vagy bent kellene-e hagyni?


Nézzétek meg az összes problémát, melyeket most felmerülnek. Támogatnotok kellene az életet vagy sem? Kinek van végső felhatalmazása? Kié a tulajdonjog, hogy úgy mondjuk? Ez kérdéseket hozott fel az élethez és a halálhoz való joggal kapcsolatban. Ez éppúgy politikai kérdéssé is vált, mint ahogy vallásivá is. Ez azt eredményezte, hogy a nemzet és a világ a figyelmét a halál felé fordítja.


Ez olyasvalami, amin mindannyian keresztül mentek, de még nem valami gyakran beszéltek róla, olyasvalami, amire a legtöbb ember még csak nem is gondolna. De még minden embernek, legalább is ennél a pontnál, szembe kellett vele nézni. Elrejtettétek. Olykor megszépítettétek. Néha oly sok félelem veszi körbe.


De most van egy tudatosság, egy új tudatosság ezzel kapcsolatban, és a halálhoz való joggal, egy kegyes és méltóságteljes halálhoz való joggal kapcsolatban. Ó, az problémák hoz a felszínre- a halál- ugye, mert a halál végül hitbeli kérdéseket hoz fel. Ez az, ami most történik, hitbeli kérdések bukkannak fel... hit a Szellemben... hit a halál utáni életben, hit a mennyekben és ellentétjeként a pokolban... és az embernek Istenhez fűződő kapcsolatában való hit. Mindez most felszínre kerül, annyira erősen összpontosítotok a halálra.


Mulatságos látni, hogy vannak olyanok, akik az életért harcolnak minden áron, még ölnének is, hogy joguk legyen kivégeztetni magukat. Nagyon érdekes időszak, melyben éltek, a paradoxonok és az iróniák időszaka. Most megtaláljátok azt magatokban. És most mások is megtalálják azt önmagukban.


Itt van a Pápa haláláról szóló jóslatom ( a közönség nevet). És nem szeretek azzal jönni ez elé a Shaumbra csoport elé és azt mondani:" Én megmondtam." De valóban, előre megjövendöltem ezt. És nézzétek meg a feljegyzést, hogy igazat mond!


De, Shaumbra, ti tudjátok, és én is tudom, a Pápa energiája és esszenciája már régen elment. A Pápa teste és az, ami az elméből maradt, azt tartották működésben, mert a Pápa egy szimbólum, az egyház jelképe, melynek mostanság nagy nehézségei vannak. És érezhető volt, ha a Pápa elmegy, az olyan zavart és zűrzavaros időszakot okozhat, melyet az egyház lehet, hogy nem lenne képes kiállni.


És most a Pápa, különösen ezen pár elmúlt napban, szenvedésen megy keresztül. A tudatosság egy visszatükröződése... ez mind, amit Karol most tesz, csupán a tudatosság egy visszatükröződése, szenved, mert az emberek azt hiszik, hogy nekik szenvedniük kell, mielőtt a mennyekbe jutnak. Az emberek azt hiszik, hogy az élet a szenvedésről szól. Nos, a Pápa, válaszolva azok szükségleteire, akik azt az utat követik, a Pápa most szenved, ezen nehéz és nyomasztó időszakon megy keresztül. Az most oly sok figyelmet összpontosít a halálra.


Mikor nem léteztek többé? Mit kellene tenni, hogy támogassatok egy emberi testet? Mi is az emberi test? Mindezen kérdések most felbukkanak a halállal kapcsolatban, összpontosítva a világtudatot. Meglehetősen ámulatba ejt bennünket, amint ezt nézzük. A figyelem, mely erre a hírre irányul... csodálatos, mert azt eredményezi, hogy az emberek elkezdenek gondolkodni ezeken fontos dolgokon. Egy másik szinten nemcsak a test haláláról gondolkodnak. Most a saját halálukról is elgondolkodnak.


Tudják, Shaumbra, ahogy ti is tudjátok, hogy még a Régi történetüknek is meg kell halniuk. Előbb vagy utóbb, szembe kell nézniük azzal, kik ők valójában. Úgy tehetnek létidők sorozatain keresztül, hogy valami mások. De előbb vagy utóbb szembesülniük kell a történeteikkel. Meg kell engedniük egyfajta halál folyamatot, hogy végbemenjen.


És ti tudjátok, milyen az. Megtettétek azt. Megengedtétek önmagatok halálát. Szembenéztetek a fizikai halállal. Elmerengtetek rajta. Szembenéztetek önmagatok halálával. És az olyan, mint a halál. Sebet okoz belül. Sérülést okoz belül, hogy elengedjétek azt, akiről azt hittétek, hogy vagytok, hogy elengedjétek az illúziót, melyről Adamas beszélt.


Folytassátok a hírek megfigyelését ezen következő hónapokban, mert lesz néhány érdekes fejlődés, néhány összpontosítás nagyon is találó problémákra, melyek az emberi tudatossággal kapcsolatosak. Folytassátok a megfigyelést, hogyan fejlődik ez a momentum 2007 szeptemberéig. Nézzétek meg, hogyan folytatódik ott a nagyobb elkülönülés, jobban, mint az egység... úgy tűnik több a fekete és fehér az egyesüléssel ellentétben. Nézzétek meg, hogy az emberek nagyon is érzelmileg foglalnál állást.


Tudjuk, elkezditek majd megérteni azt, mert mindezen önmagatok is keresztül menetetek. Tudjuk, elkezditek látni azt, amin keresztül menetetek az elmúlt öt vagy tíz évben, melyen az emberiség csak most kezd átmenni. Meg fogják tenni azt, csak egy kicsit másképpen és egy kicsit más beosztással, mint ahogy ti tettétek. De sokszor az egy csengőt szólaltat meg veletek, mert ti már átmentetek rajta. Ti sétáltatok át rajta először, hogy tanítók lehessetek és mesterek.


Nos, itt az ideje, hogy behozzuk Adamast, hogy folytassa a "Lélek Szabadsága" sorozatot. Itt az ideje, hogy behozzuk Adamast, hogy megszólítsa ezt a csoportot és megossza a tapasztalatait veletek. Nos, egy kis szünetet fogunk tartani. És arra kérünk mindannyiótokat, hogy vegyetek egy mély lélegzetet és hozzátok be ezt a szeretett lényt az energetikai helyetekre.


Szünet.


SAINT-GERMAIN/ADAMUS: Vagyok, igen, én vagyok Adamus Saint-Germain energiája, újra együtt a Shaumbrával. Talán észre fogjátok venni, hogy az energiám egy kicsit ma más, mint amilyen volt, nem csupán azért, mert Tóbiás megkért, hogy lágyabban hozzam azt be, hanem azért is, mert nem csak Adamus vagyok, akivel két hónappal ezelőtt találkoztatok. Nem csupán Saint-Germain vagyok, akiről az " Én vagyok" sorozatban írtak. Nem csak az az entitás vagyok, aki csapdába esett a kristályban. Én mindezen dolgok együtt vagyok.


Értsétek meg.... a fátyol felénk eső oldalán hiszünk a játékban. Nem zárjuk be magunkat egyetlen szerepbe vagy személyiségbe legnagyobb részt. Tehát, játszunk és különbözőképpen mutatkozunk meg nektek. Ma másképp jövök ide, mint két hónappal azelőtt vagy akár egy hónappal azelőtt. És arra kérlek titeket, hogy érezzétek a különbséget az energiában. Arra kérlek benneteket, hogy érezzétek, hogyan dolgozunk mindannyian ezen együtt. Ahogy mondottuk azelőtt, nekem nagyon határozottan kellett bejönnöm néhány hónappal ezelőtt, hogy segítsek nektek kitörni a transzállapotból, hogy segítsek egy kicsit felrázni dolgokat. Az egy szerep volt, amit eljátszottam.


Csodálatos dolog, ha az emberek tudnak játszani, ha több szerepjátékot tudnak játszani egymással, önmagukkal. De annyira beleragadtok a személyiségetekbe és a valóságba, hogy még szerepjátékot sem akartok játszani. Tegyétek meg, amikor Shaumbra találkozóitok vannak. Játsszatok. Játsszatok különböző szerepeket és különböző történeteket. Aztán elkezditek látni, mennyire könnyű kifelé és befelé mozogni. Folyton ezt tesszük a mi oldalunkon.


Valakik, akik nem régen jöttek át, azt mondták nekünk, amikor felfedezték, miről is volt szó, azt mondták: Vajon ez nem hamis, hogy eljátsszátok mindezen különféle szerepeket, hogy annyira megváltoztatjátok az energiátokat?" És nevetnünk kellett és azt mondtuk:" Az az igaztalan önmagatokkal szemben, amikor egyetlen személyiségbe vagytok bezárva." Tudtok-e sokféle lenni? Fel tudtok-e kelni minden egyes nap egy új személyiséggel és egy új szereppel, hogy eljátsszátok? Csodálatos dolog színésznek lenni a háromdimenziós világ ezen színpadán.


A fátyol felénk eső oldalán nem zárjuk be magunkat egyetlen identitásba. Én nem Saint-Germain vagyok itt. Inkább Adamus vagyok, mint bármi más. Az több, mint egy teljes név. De játszunk, szerepet játszunk oda és vissza. És arra bátorítunk titeket, hogy tegyétek ugyanezt. Elkezditek majd megérteni, hogy mindez egy játék. Ez mind illúzió. És ez mind a Teremtés fenomenális része.


De lássátok, még különösen, sajátosan cselekedtek a szerepjátékkal kapcsolatban, a legtöbbötök, kivéve ha gyakorlottak voltatok ebben. Amikor arra kérünk benneteket, hogy szerepet játszatok, hogy menjetek a személyiségeteken kívül, nagyon kényelmetlenül érzitek magatokat. Hülyének érzitek magatokat. Úgy érzitek, hogy bolondot csináltok magatokból. Még azt sem tudjátok, hogyan játszatok.


Nos, kihívásra fogok szólítani néhány Shaumbrát, hogy kezdjék el a szerepjáték tanítását. Tegyétek a fiatalok számára. Tegyétek azt, amikor még fiatalok, hogy megtanulják, hogyan ne ragadjanak bele ezen energiaszerkezetekbe. Tegyétek a betegek számára, hogy megtanulják, hogy nem kell abban az illúzióban maradniuk, hogy betegek testileg vagy szellemileg. Tegyétek ezt azokkal, akik depressziósak. Játszatok szerepjátékot azokkal, akik depressziósak. Az segíteni fog nekik kijönni a depresszióból. Segíteni fog nekik meglátni, mennyire ostoba dolog volt, hogy egy ennyire alacsony energiába ragadtak.


El kellene minden szerepet játszanotok. Álljatok a tükör elé, amikor felkeltek reggel. Én megtenném, ha látnám magamat ( a közönség nevet). És olyan humorérzékem van, talán jobb és valahogy okosabb, mint Tóbiásé ( többen nevetnek). De ez egy szerep volt, amit veletek játszottam.


Egy szerepet játszottam Godfrey-vel, amikor vele dolgoztam sok-sok évvel ezelőtt - a Ballardokkal, természetesen. Amikor régen velük dolgoztam, egy olyan szerepet játszottam, mely akkor fontos volt. Amit most hallotok, láttok és érzékeltek, az több, mint igaz bemutatása Adamas energiájának.


De azt is meg tudom változtatni... értsétek meg. Mesteri bűvész vagyok. Ott tudok ülni a csoportban veletek. Együtt sétálhatok veletek lefelé az utcán. Vezethetek veletek az autóban. Meg tudom változtatni a személyiségemet. Az egyik pillanatban mókus lehetek. A másik pillanatban az az ember lehetek, aki a semmiből tűnik elő az életetekben egy rövidke időre és aztán kisétál... értsétek meg... egy mesteri bűvész (vagyok).


És ez az, mit kérek mindannyiótoktól, hogy tegyetek meg- hogy vegyétek fel a bűvészkalapjaitokat, változtassátok meg a történeteteket. Keljetek fel reggel... álljatok a tükör elé... és legyetek valaki mások. Annyira keményen próbáltok "ti" lenni. És néha megsérültök. Megpróbáljátok, hogy az a frizura úgy nézzen ki, mint ahogy tegnap (néhányan nevetnek). Megpróbáljátok az arcotokat is olyanná tenni, mint amilyen tegnapelőtt volt. Ránéztek a testetekre és le vagytok sújtva, amikor látjátok, hogy az változik.


És a változás a legcsodálatosabb dolog. Értsétek meg, megpróbáljátok megszilárdítani magatokat abban a történetben. De a történet- még a történet - sem akar történet lenni többé. Még a történet, mely védelmez, óv és támogat titeket, még az is tudja, hogy itt az idő a számára, hogy kiszabaduljon a szerkezetéből.


Minden energia automatikusan ki kell, hogy szabaduljon a szerkezetből. Minden energiának szárnyalnia kell. Minden energiának képesnek kell lennie arra, hogy kiterjedjen. Ahogy Tóbiás mondja, az energia keresi a megoldást, a beteljesülést és a szabadságot. Csapdába ejtettétek az energiát ebben az illúzióban, ebben a testben, a személyiségetekben. És itt az ideje, hogy kiszabaduljon abból.


Szerepjáték. Játsszatok. Legyetek különbözőek. Változtassátok meg a neveteket... többször. Kuncogunk rajta, de ez egy másik történet. Legyetek különbözőek.


Jöjjetek össze a csoportotokba. Annyira félénkek és szégyenlősek vagytok egymással szemben. És belekerültök ezekbe az intellektuális beszélgetésekbe. Néhány csoportotokat meglátogatva nehéz időszakot élek meg (néhányan nevetnek) A nagyképűsködés és az intellektualizálás rettenetes.


Szerepjáték. Vegyetek fel különböző személyiségeket. Vegyetek fel egy másik nevet. Elkezditek majd látni, mennyire könnyű megformálni és megváltoztatni az energiát. És az mind erről szól.


Képesek lesztek meglátni, mennyire könnyű kisétálni a testetekből. Amikor elkezditek megérteni, hogy mire való- egy lehetőség, mely arra vár, hogy benneteket szolgáljon- ez az, amikor aranyat vesztek ki a zsebetekből, ahol csupán azelőtt kövek voltak. Ez az, amikor képesek lesztek egy betegséget visszavezényelni az egyensúlyba, amikor képesek lesztek megjavítani a hibákat bármiben, ha úgy döntötök.


Az energia olyan, mint az agyag... vagy mint a gyurma néhányótok számára. Formálható és alakítható. Bármit meg tud tenni, hogy szolgáljon benneteket. De végül arra van szüksége, hogy szabaddá tegyétek újra. Ez a 101 Teremtés. 101.


Teremtők vagytok Ti is istenek vagytok... tehát tegyétek minden teremtéseteket szabaddá. Amikor ezt tettük ma az összejövetelünkkel, engedjétek mindet szabadon. Nyissátok ki a kalitkát, és hagyjátok azokat elmenni. Ó, igen, néhány majd szomorúságot hoz és oly bánatosnak fogjátok érezni magatokat, hogy elengedjétek a történeteteket. De boldogabbak lesztek, amikor az a történet újraformázza önmagát, átalakítja magát és egy olyan módon tér vissza hozzátok, melyet még csak elképzelni sem tudtok.


Szeretek a Shaumbrával dolgozni. Szeretek Tóbiással dolgozni. Olyan izgalmas korszak, olyan csodálatos időszak, hogy a Földön lehetünk és itt is ugyanakkor.


El kell mesélnem egy kis történetet Tóbiásról, mert ő szeret történeteket mesélni rólunk. Amint tudjátok, Tóbiás sok-sok életet élt a Földön. Az egyik különösen, amikor Tobit volt, vagy Toviatként , vagy Tóbiásként is ismert Tobit könyvéből... ez az, mikor jól ismertük őt. Tényleg meg tudnám figyelni őt, hogy úgy mondjam, nem az idő fizikai szemeivel. De látnám őt a mi dimenzióinkból. Figyelném őt.


Néhányan talán megértitek, hogy- hogy is mondjam - Cauldre egy kicsit merev bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Nos, Tóbiás nagyon merev volt bizonyos dolgokkal kapcsolatban (néhányan nevetnek). Azt hiszem, hogy van erre egy kifejezés most a Földön, valami, amit az A-R-ral teszünk, vagy valami, ami visszatart (a közönség nevet). Tóbiás nagyon csökönyös volt a létidejében. Tóbiás nagyon leragadt és nagyon makacs volt.


És őt is mulattatja, amikor elmesélem a történetet, mert tudja, hova lyukadunk ki. Nagyon ájtatos, egy ájtatos zsidó, aki betű szerint követte a törvénykönyvet. Szolgálta Istent attól a pillanattól, amikor reggel felkelt addig, amíg le nem feküdt, és szolgálta Istent álmaiban is. Annyira ájtatos volt. Még akkor is, amikor a a babilóniaiak leigázták Izrael törzsét abban az időben, ő még mindig teljes szívéből szerette Istent.


Ám annyira megragadt az útján. Úgy érezte, hogy azokon a szabályokon keresztül vezet az út a Mennyekbe, melyet mások raktak le. A Mennyekbe az út az egyházon keresztül vezetett. Elutasította, hogy bármi másra is rátekintsen... ó, egy csodálatosan ájtatos ember, egy olyan egyházi tag, melyet a legtöbb egyház megirigyelne. Odaadta az idejét és a pénzét is.


Minden pillanatban azt gondolta magában:" Vajon ez az, amit Isten akarna tőlem? Ez az, amit Isten kérne tőlem?Hogyan tudnám jobban szolgálni Istent?" valójában egy kicsit őrültté vált ezzel kapcsolatban. Láthatták, amint sétált az utcán és magában beszélgetett, karjaival a levegőben hadonászva, magában beszélve- nos, mintha csatornázna (néhányan nevetnek)- folyton Istennel beszélgetett, állandóan ítélkezve maga felett, folyton arra volt kíváncsi, vajon ez-e a legjobb dolog, amit tehet, hogy Istent szolgálja.


Tehát ez nagyon megakasztotta a saját energiájában. Természetesen, az egyik dolog, amit Tóbiás imádott csinálni az Istennek tett szolgálatában, az a halott zsidók eltemetése volt, azokat, akiket a babilóniaiak öltek meg, azokat, akiket ott hagytak az utcán heverve, jelezvén más zsidóknak, hogy ne lépjenek a határon kívül. Nos, megtalálta a testüket ezeknek a zsidóknak. És jóllehet, ez a halálát jelenthette volna, tudta, Isten azt akarja tőle, hogy temesse el azt a testet a földbe. Kezdett nagyon fáradt és nagyon mérges lenni, hogy folyton ezt kell tennie. De érezte, ez az, amit Isten akart. Érezte, hogy Isten jelölte ki számára ezt a feladatot.


Nos, egyik nap átment az utcán fekvő testhez. Felvette a karjaiba és felcipelte ennek a halott férfinek a testét a hegy tetejére, messze a falutól, ahol nem láthatták őt. És nagyon mérges volt amiatt, ami történt. Ráadásul, még Istenre is haragudott, hogy megengedi, hogy ez történjen. De soha nem vallotta volna be Istennek, hogy mérges volt.


Fogott egy lapátot a kezébe, letette a testet a földre, fogta a lapátot a kezébe és elkezdett ásni. Hamarosan a nap kezdett nyugovóra térni, ám ő még mindig ásott. És olyan mérges volt és annyira telve energiával. Átlendítette a földet a válla felett a felszín felé. És csak ásott, és ásott, bele az éjszakába, teljesen megfeledkezve a testről, mely felette feküdt, tökéletesen elfeledkezve, milyen mélyen ásott le abban a gödörben.... oly dühös volt... a földdarabok csak repültek... 10 méterrel... 20 méterrel... 30 méterrel a feje fölött a felszín (néhányan nevetnek).


És akkor egy pontnál annyira elfáradt, annyira kimerült és annyira szomjas lett, hogy megállt egy pillanatra, és akkor vette észre, hogy saját magát ásta be a földbe és nem volt felfelé kiút egyáltalán. Természetesen mi pedig nevettünk a fátyol túloldalán (többen nevetnek), még akkor is, ha ez nem volt a számára mulatságos. De nevettünk ezen a csodálatos metaforán, hogy Tóbiás, az ájtatos lélek, hogyan ásta bele magát a saját gödrébe, teljesen megfeledkezve a feladatáról, hogy eltemesse a halottat, teljesen megfeledkezve arról, hogy miért is volt ott. Ám ő egyre mélyebbre és mélyebbre és mélyebbre ásta magát.


Nos, mikor végül is észrevette, mi történt, nagyon megrémült. Tudta, hogy a gödör falán nem tud kimászni, mert a föld nedves volt. Lecsúszott volna és akkor leesett volna. Tudta azt is, hogy senki sem hallhatja meg, mert 30-40 méterrel volt a felszín alatt, és a hangja elveszett volna. És messze volt a falutól. Tudta, hogy az egyetlen eszköz, mely rendelkezésére áll, a lapátja volt, de épp a lapátja volt az, ami bajba sodorta első helyen.


Mihez kezdhetne most? Ott ült a gondolataival... és gondolkodott... és gondolkodott... és nem jutott sehova. És azokra a dolgokra gondolt, amelyeket igazán élvezett az életben... még egy pohár borra éjszaka... a dalokra, melyeket kora reggel hallott a házakból (kiszűrődni)... a hosszú sétákra a sivatagban... végiggyalogolva a Tigris folyó mentén... megmártva lábait a vízben... és élvezni Gaiaval a kapcsolatot. Ezek azok a dolgok, melyeket szeretett. És elgondolkodott a Földön való emberi lét nagy dolgairól is.


De aztán azt gondolta: „Hogyan jutok ki ebből a gödörből?” Ott volt benne már három napja, Istent hívogatva,egyre mérgesebbé válva minden egyes alkalommal, amikor Istent szólította és nem kapott választ. Hívta az őseit, mert úgy vélte, igazából az ősei válaszolnának neki. De az ősei sem hallhatták őt. Egyre dühösebb és dühösebb lett, egyre zavarodottabb és zavarodottabb. Nem tudta kitalálni, hogyan jusson ki a gödörből, amibe beleásta magát.


Hogy lerövidítsük a történetet, fiának, a fiatal Tóbiásnak a kutyája - tudván, hogy (Tóbiás) beásta magát a gödörbe, de ott fogja magát egy pár napra, hogy elgondolkozzon róla - a kutya odament egy napon, megjelent a gödör tetején és meglátta az öreg Tóbiást az alján, majdhogynem éhenhalva, összezavarodva és mérgesen. A kutya is kuncogott rajta egy párat (néhányan nevetnek). Majd leballagott a hegytetőről a hegy oldalán odáig, ahol Tóbiás beásta magát. Egy órányi időbe telt, egyenesen ásva a hegy oldalába csupán körülbelül egy fél métert, ezzel egy nyílást teremtve Tóbiásnak, hogy kijöjjön.


Shaumbra, ez valamiképpen egy igaz történet, bár nem teljesen (többen nevetnek). Eltúloztuk. Felnagyítottuk, hogy segítsünk megvilágítani egy dolgot itt. Olykor még csak nem is látjátok, hogyan jussatok ki a saját gödrötökből, amit magatoknak ástatok. Néha elfelejtitek, hogy van egy másik út is. Néha annyira megrekedtek a saját hitrendszeretekben, hogy azt hiszitek, mint Tóbiás, hogy le és felfelé van kiút.


Olykor csak egyetlen eszköz áll a rendelkezésetekre... vagy legalábbis azt hiszitek. És az az eszköz juttat benneteket még mélyebbre és mélyebbre állandóan. De itt van, hogy Tóbiás áshatott volna oldalra is, inkább, mint lefelé és perceken belül kint lehetett volna az ő... majdhogynem sírjából.


Shaumbra, ez az, amin most keresztül mentek. Ott vagytok a saját valóságrendszeretekben. És ezen valóságrendszeren belüli eszközöket használtok, hogy kijussatok belőle, mert azt mind ismeritek. Ahogy Tóbiás is - csak a lapátját ismerte és az elméjét. Azt mondhatjátok, hogy ezt mind ismeritek most- a lapátotokat és az elméteket ebben a létidőben. Ebből a valóságból próbáltok meg eszközöket használni, hogy kiszabaduljatok belőle. És, mint Tóbiás, ti is csupán mélyebbre ássátok önmagatokat.


Nos, hadd beszéljünk egy percre a hitrendszereitekről. Nos, lássuk a hitrendszerretek leltárát. Amint most megteremtjük ezt a helyet, gondolkozzatok el a hiteitekről, a hiteitekről azzal kapcsolatban, hogy kik vagytok. Álljatok meg egy pillanatra, hogy elgondolkozzatok azon, kik is vagytok és mit hisztek.


Szünet.


Érdekes... amint beléptek a hitrendszereitekbe, úgy találjátok, hogy sok ellentmondás van ott a hiteken belül. Sok réteg létezik a hiteken belül. Vannak megkülönböztető rétegek. Az egyik rétege a működő hitrendszereteknek az, amelyiket használnotok kell, hogy működni tudjatok a világban.


El kell hinnetek dolgokat, mint például azt, hogy spirituálisak vagytok. El kell hinnetek, hogy működni tudtok a hétköznapi társadalomban. El kell hinnetek, hogy valamiképpen értelmesek vagytok. El kell hinnetek, hogy valamiképpen normálisak vagytok. El kell hinnetek, hogy valamiképpen jók vagytok, hogy meg tudjatok élni.


Nos, beállítjátok a hitrendszerek ezen rétegét. Ez az első réteg. Ez lehetővé teszi számotokra, hogy egyszerűen felkeljetek minden egyes nap és kezeljetek minden dolgot, ami eljön hozzátok. Megbélyegzitek a hitrendszeretek azon szintjét- hogy elég okosak, elég energikusak, elég jók vagytok. Ezek a dolgok lehetővé teszik nektek- vagy lehetővé tették- hogy ellássátok a dolgotokat.


Van egy másik beállítása a hitrendszereknek az alatt. Néhány talán ellentmondásnak tűnik- a hitrendszer, hogy valójában nem vagytok nagyon okosak. Időnként küszködtök is ezzel. Tudjátok, hogy képesek vagytok fenntartani annak látszatát, hogy okosak vagytok, de aztán azon tűnődtök mélyen belül: " Vajon tényleg nagyon okos vagyok?" És aztán találkoztok valakivel, aki valóban okosabb, mint ti. És az elfújja az okos kis külsőtöket az ajtón kívül (néhányan nevetnek).


Néhányotoknak van egy olyan hitrendszere, hogy csúnyák vagytok. Néhányotoknak van egy olyan hitrendszere, hogy kövérek vagytok. Néhányan azt hiszitek, hogy tényleg nem vagytok jók egyáltalán,de azért úgy tesztek. Azt hiszitek, hogy egy erkölcstelen ember vagytok a felszín alatt. De valahogyan sikerült felvennetek a "jónak lenni" ezen illúzióját.


Féltek önmagatok azon romlott részétől. Féltek attól, amit akkor tennétek talán, ha teljes szabadságot kaptok, hogy mit tennétek, ha teljes bőséget kaptok. Attól féltek, hogy mit tennétek, ha egy szuper magas intellektusotok lesz.


Nos, cipelitek körben ezt az alapvető hitrendszert, hogy lehet, egyáltalán nem is vagytok olyan jók valójában. Azt hiszitek, hogy tényleg nem vagytok elég jóképűek sem. Ám ha szépen felöltöztök és megfésülködtök, talán becsaphatjátok önmagatokat és a világ nagy részét.


Birtokoljátok a hitrendszerek egy másik beállítást is, egy másik réteget, hogy valójában egy spirituális lény vagytok, csak éppen teljesen elvesztetek. Van egy hitrendszeretek, hogy valójában Isten vagytok, de Isten ma össze van zavarodva ( a közönség nevet). Néhányótoknak van egy olyan hitrendszere, hogy minden tökéletes valahol máshol az univerzumban; csak azt nem tudjátok, hol is van ez. (többen nevetnek) Bármit megtennétek, hogy kitaláljátok, hol van.


Néhányan azt hiszitek, hogy nincsenek véletlenek és mindennek van értelme. De miért nem látogatott az meg titeket és az életeteket (többen nevetnek)? Tényleg, Tóbiás, meg tudom nevettetni őket!


Nos, birtokoljátok a hitrendszerek ezen sok-sok különböző rétegét. Néhány keresztezi egymást, áthaladnak egymás tetején, úgy, mint a különböző rétegek az óceánban a különböző áramlatok. Néhány áthalad egymáson. Mások pedig egymás tetején vannak. Ezek mind egyidejűleg működnek.


Aktiválva vannak, behozzátok azokat a valóságba, a körülményetektől függően, attól függően, hogy mi zajlik az életetekben, mi is történik. gyorsan felhozzátok azokat. Ha van néhány csendes pillanatotok, jobban visszatértek a magas szintű spirituális hitekhez. De még mindig azon különböző hitrendszerekkel, behúzkodjátok különböző időkben, hogy segítsen nektek, valójában kíváncsiak vagytok arra, ha nem lennének hiteitek egyáltalán... ha semmi nem lenne ott kint egyáltalán... ha ez mind csak egy játék... vajon bármi ebből valós-e... létezik-e bármi is ezen dimenzión túl.


Nos, mindezen dolgokat, Shaumbra, mindezen dolgokat működtetitek. Néhány közülük közvetlenül az elmén keresztül működik. Elraktározódnak az elmében ... aktivizálódnak az elme által... és felhatalmazást nyernek általa.... ezen hitrendszerek közül néhány. Mások mélyebb belső szinteken vannak bennetek. Néhány onnan jön, amit mi „egy csakrának” hívunk. Néhány hitrendszert úgy tápláltok, mint ahogy a folyók táplálják az óceánt... táplálkozva más létidőkből... táplálkozva a tömegtudatból. Tehát számtalan hitrendszert birtokoltok magatok körül.


Arra fogunk kérni titeket, hogy legyetek nagyon is tudomással minden hitrendszerrel kapcsolatban a mostani és a következő összejövetelünk közti időszakban-hogy az hogyan dolgozik, hogyan működik. Nem fogunk arra kérni titeket, hogy próbáljátok megváltoztatni azt, vagy tegyetek bármit is vele, csupán legyetek tudatában. Amit majd elkezdtek látni, az a hitrendszerek egy egész hlája vagy szövedéke vagy mátrixa- hogyan formálják azok meg a valóságot... hogyan hoznak létre reakciókat... hogyan vesznek rá, hogy azt tegyétek, amit tesztek... hogyan formálják meg szó szerint az energiát.


És ez egy igen gyönyörű dolog. Elképesztő dolog annál a pontnál lenni, amelyhez most juttok el: ahol többé nem csupán a valóságban vagytok és többé nem ítélitek meg a valóságot, hanem annak a valóságnak a megfigyelői vagytok, melyet teremtetek. Ez az , ahová tartotok - annak a valóságnak a megfigyelőivé váltok, melyet teremtetek. Értsétek meg... a megfigyelő nem vész el abban. A megfigyelő ki és be tud járkálni a teremtésében. A megfigyelő ki és be is tud sétálni bármikor. Most ehhez a ponthoz értek. Érzitek, hogy most elkezdtek mindazon dolog megfigyelője lenni, amit teremtetek.


Nos, ma egy kis kirándulásra fogunk vinni titeket az engedélyetekkel. Tettük ezt néhány kisebb Shaumbra csoporttal, hogy megízleltessük velük, hogy segítsünk nekik az energia beállításában.


Előkészítettünk négy szobát a fátyol felénk eső oldalán a számotokra, hogy meglátogassátok ma azokat. Mindezt azon Shaumbra csoportok vezetésével és támogatásával készítettük elő, akikkel együtt voltunk. Ők most ott vannak, bizonyos értelemben, a kapuban várnak benneteket, hogy segítsenek bekísérni titeket a szobákba.


Nos, hogyan tesszük azt? Az imagináció segítségével. Nem akarunk erőkifejtést használni. Nem akarjuk erővel nyomni azt. Csupán az imaginációt szeretnénk használni. Meg fogjuk látogatni azt a négy szobát ma. Arra fogunk kérni benneteket, hogy érezzétek az energiát minden egyes szobában.


Tehát, ezen a valóságalapon fogjuk kezdeni, melyben most vagyunk itt a Földön fizikai testetekben. Nem hagyjuk el a testet. Ki fogjuk terjeszteni a valóság alapját... értsétek meg. Ez egy nagy különbség. Nem akarjuk, hogy elhagyjátok a fizikai testet. Ki fogjuk terjeszteni a valóságalapot.


Nos, vegyetek egy mély lélegzetet a Most ezen pillanatában, ismerjétek fel teljesen és legyetek tudatában annak a valóságnak, amelyben most tartózkodtok, és minden jellemzőjének. Érezzétek a levegőt magatok körül. Érezzétek, hogyan reagál most a testetek. Érezzetek bármit... halljatok bármit is. A valóság alapotok megfigyelője legyetek csak egyszerűen.


Arra kérünk titeket, hogy gyertek velünk most, és terjedjetek ki velünk az első szobában, melyet előkészítettünk. Ott vannak más Shaumbrák az előző kis csoportokból, hogy köszöntsenek benneteket az ajtóban. Kinyitjuk az ajtót és együtt besétálunk a szobába.


Az energiák ebben a szobában nagyon különlegesek. Előkészítettük ezeket a számotokra. Arra kérünk titeket, hogy érezzétek ennek a szobának az energiáit. Vegyetek egy mély lélegzetet. Egyszerűen csak érezzétek ennek a szobának az energiáit.


Szünet.


Nos, sétáljunk ki a szobából, gyertek vissza erre a valóságalapra, hozzuk vissza teljesen az energiánkat ebbe a valóságalapba, teljességgel vissza ide.


Ebben a szobában az energiák, melyeket idehelyeztünk, pontosan a Shaumbra eszenciája volt. Minden az, ami ott volt, a Shaumbra eszenciája.


Nos, ebből a valóságalapból, melyben most ülünk, bemegyünk egy másik szobába. Terjesszétek ki az energiátokat... gyertek velem. Ott vannak a Shaumbrák a korábbi csoportokból, hogy köszöntsenek titeket az ajtóban. És sétáljunk be abba a szobába, és legyetek tudatában az összes energiának, mely most színre lép.


Érezzétek az energiákat ebben a szobában, melyet most megosztunk veletek. Legyetek tudatában mindennek, mindennek, ami történik.


Szünet.


És most jöjjünk vissza ebbe a valóságalapba. Hagyjuk el a szobát és jöjjünk vissza a háromdimenziós (3-D) valóságalapba.


Ebben a szobában a kristályszerkezet nagyon különleges energiái kerültek elhelyezésre, melybe hosszú ideig bele voltam ragadva. Egyfajta síremléket csináltam magamnak belőle. Éreztétek ennek az illúziónak a kristályenergiáit, melyben megrekedtem. Személyesen tettem oda azokat a szobába, hogy érezhessétek ma őket.


Vegyetek egy mély lélegzetet ebben a 3-D-s valóságalapban. Készüljünk fel, hogy kiterjesszük az energiáinkat, hogy előre mehessünk a (harmadik) szobába. Sétáljunk be oda.


Szünet.


Az energiák nagyon különlegesen lettek előkészítve.


Szünet.


És most hozzuk vissza az energiánkat a 3-D-s valóságalapba, teljesen jelen az emberi valóságotokban.


Abban a szobában nagyon különleges energiái helyezkedtek el egy nem-fizikai valóságközpontnak, melyet Arcturus-nak hívunk. Sokatoknak ismerős. Sokan mentetek rajta keresztül vagy ott voltatok azelőtt. Ez egy nem-fizikai hely, melyet Arcturus-nak hívunk. És itt van, melyről korábban beszéltünk- a színpada az egész Camelot színjátéknak, mely a nem-fizikai valóságokban zajlik, Arthur király történetei és ahogyan azok az emberi valósághoz kapcsolódnak, ahogyan ezek ahhoz kapcsolódnak, amit most a mi oldalunkon teszünk.


Lélegezzük be a 3-D-s valóságalapban és menjünk előre a negyedik s egyben utolsó szobába. Legyetek teljességgel jelen ebben a valóságalapban.


Szünet.


És most utazzunk a negyedik, s egyben az utolsó szobába. Sétáljunk be és érezzétek enneka szobának az összes energiáit, ez egy nagyon különleges szoba, melyet számotokra készítettünk elő.


Szünet.


Hozzuk vissza az energiáinkat ebbe a 3-D-s valóságalapba. Lélegezzetek mélyen.


Ebben a negyedik s egyben utolsó szobában, amit előkészítettünk, amit most meglátogattunk, egyolyan környezetet teremtettünk, hogy ott abszolút ne legyen semmi energia és semmilyen érzés a szobában. Nem volt ott semmi. Egy Semmi-t teremtettük.


Tehát keresztül mentünk együtt négy szobán, mindegyiken nagyon eltérő érzéssel. Tudjuk, sokan közületek csalódtatok magatokban. Elbuktátok a Szellemi 101-et (néhányan nevetnek). És ez ez pontosan, amit kipróbáltunk veletek.


Értsétek meg... sokszor 3-D-s eszközöket próbáltok használni, hogy megértsetek olyan dolgokat, melyek nem a 3-Dimenzióban vannak. Amint itt ültem mindannyiótokat figyelve- még azokat is, akik hozzánk kapcsolódtak- az elméteket használtátok. És ez az, amit mindannyian tettetek. Megpróbáltátok kitalálni, mi volt a szobákban. És ez nem egy találgatósdi. Ez egy érzős játék.


Megpróbáltátok kihúzgálni azokat a Régi eszközöket, melyeket a múlt életekben használtatok, néhányan, akik boszorkányok és varázslók voltatok. Megpróbáltátok kitalálni az abba vezető utat, és ezt nem tudjátok megcsinálni. És ez az, ahol bajba kerültök, Shaumbra. Megpróbáljátok az elméteket használni. megpróbáltok szellemi lenni.


És az nem fog működni, ott nem, ahová megyünk. Értitek? Nem használhattok egy lapátot arra, hogy kijussatok a gödörből. Nem használhatjátok az agyatokat, hogy kiemeljétek magatokat abból az illúzióból, melyben vagytok. Hipnotizálva voltatok. Megengedtétek magatoknak, hogy hipnotizálva legyetek. Odahelyeztétek magatokat ebbe a transzállapotba. Odahelyeztétek magatokat a történetbe.


És ez egy gyönyörű dolog, de itt az ideje, hogy elengedjétek. Mint ahogy Tóbiás történetében ő, ti sem tudtok kijutni háromdimenziós eszközöket használva. és ez az, amivel még mindig próbálkoztok. Kitalálósdit játszotok. Megpróbáljátok kiagyalni a kifelé vezető utat belőle, és nem tudtok (kijutni belőle)... nem tudtok.


Az eszközök annak érzésére, hogy mi volt azokban a szobákban, nem léteznek a háromdimenziós világotokban. Azok a valóságotokban léteznek, de nem a háromdimenziósban, nem az emberi tudatosságotokban. Az eszközök mind ott vannak körülöttetek, csak még nem hívtátok be a valóságotokba. Még mindig küszködtök. Még mindig erőlködtök. Még mindig Régi energiát próbáltok használni ahhoz, hogy kijussatok a Régi Energiából. És az nem működik... jelenleg.


Nem tudjátok kiagyalni a hipnózisból kivezető utat. Az nem fog működni. Csak mélyebbre fogjátok ásni magatokat. Még mélyebbre fogjátok hipnotizálni magatokat, ha ezt teszitek. Ez ez, amit csináltok, Shaumbra, kiagyaljátok a kifelé vezető utat.


Hallgatjuk ezeket a hihetetlen intellektuális beszélgetéseket, amit folytattok, és meglepő, hogy a gödrötök még nem mélyebb. Hallunk itt néhány dolgot, amelyről gondolkodtok, mert elfelejtettétek, hogyan érezzetek. csak négy példát mutattunk nektek arra, milyen mélyen elfelejtettétek, hogy hogyan érezzetek. Aztán agyonstrapáljátok magatokat és azt mondjátok: " Nem is voltan nagyon kíváncsi arra, mi volt a szobában." És néhányan manipuláljátok és azt felelitek: " Nos, azt hittem talán, éreztem esetleg az energiát." És nem ezt tettétek. És ti tudjátok. (néhányan nevetnek)


Meg fogjuk állítani a Régi játékot. Nem tudjátok az ebből a valóságból származó eszközöket használni, hogy kijussatok belőle. De vannak erre módok. Nem tudjátok kimeditálni- vagy kigyógyítani- magatokat a valóságból. Néhányan megpróbáljátok. Ez az, amiért Tóbiás azt mondta: "Hagyjátok abba a meditálást." Az csak erőlködés. És csak még jobban lezáródtok.


Nem tudjátok kiagyalni a kifelé vezető utat. Az elmétek soha nem erre terveztetett. Nem juthattok harccal a kivezető úthoz, mert amint megpróbáljátok kiharcolni a kifelé vezető utat a valóságból , melybe be vagytok zárva, az még szorosabban zár össze. Minél nagyobb az ellenállás az energiával szemben, az annál jobban megszilárdítja önmagát... értsétek meg.


Amikor méregbe gurultok, amikor kiborultok, és megpróbáljátok kiharcolni a kifelé vezető utat, már tudjátok, mi történik. Az energia még jobban ellenáll. Még jobban bezáródtok. Nem tudjátok kiimádkozni magatokat belőle. Tóbiás is kitalálta ezt a gödörben. megpróbált imádkozni, imádkozni és imádkozni. Minden, amit tett, a Régi hitrendszer megerősítése volt egy ítélkező Istennel kapcsolatban. Nem tudjátok kiimádkozni magatokat ebből a valóságból.


Nem tudjátok kívánsággal kijuttatni magatokat. A kívánság egy reményteljes gondolkodás. A gondolkodás is elég rossz, de amikor az reményteljes is, egy még szorosabb hálót hoz létre, ami még erősebben fog tartani titeket.


Nem tudjátok megvenni sem a kifelé vezető utat, természetesen. Néhányan megpróbáltátok. Nem tudjátok kifilozofálni az utatokat belőle, mert bár a filozófia csodálatos, de az is a három dimenzión alapszik.


Háromdimenziós eszközöket használtok, hogy kiszabadítsátok magatokat. És, Shaumbra, az nem fog működni. És már rájöttetek erre.


Tehát, itt vagyunk, hogy elmondjuk, hogy mi működik. Itt vagyunk, hogy beszéljünk arról, hogyan alakítsátok át az illúziót, amelyben vagytok. Először is elmondjuk nektek, hogy az út létezik kifelé. Az nem rajtatok túl van. Az már ott van bennetek. Ott van bennetek, de még nem egy olyan valóságban létezik, mely számotokra mostanság ismerős.


Nos, elmondjuk nektek, hogy van eszköz. Az már ott van. Egy lépéssel tovább fogunk menni. Ez azt eredményezheti néhányótoknál - hogy is mondjam- hogy nyomaszt benneteket a gondolkodásotok.


Már kisétáltatok a valóságalapotokból. Már kisétáltatok a testetekből. És már képesek vagytok átalakítani bármilyen energiát bármilyen más energiává. Ezt már megtettétek. Nos, most sétáltok keresztül a folyamaton, hogy először is megértsétek, hogyan kerültetek oda.

Nem akarjuk, hogy ezt túlelmélkedjétek. Nem szeretnénk, ha agyalognátok. Csupán azt szeretnénk, ha éreznétek. Azt szeretnénk, ha éreznétek azt az energiát. Már túl jutottatok azon. Nos, most egy tudatos folyamaton mentek át, mely segít mindenekelőtt megérteni nektek, hogyan is tettétek azt.


Amikor ott voltam eltemetve a saját kristályomban több százezer éve... amikor felfogtam, hogy nem tudom, kierőszakolni a kifelé vezető utat... nem tudom kikönyörögni azt... nem tudom erővel megtalálni... nem tudom kiimádkozni... vagy bármilyen ehhez hasonló dologgal sem tudom (megtalálni a kivezető utat)... annyira csapdába esett voltam. És végül megvilágosodott előttem, hogy én már odaadtam magamnak az eszközöket. Máskülönben miért sétáltam volna be abba a szobába Tien templomában először is? Nem sétáltam volna oda anélkül, hogy ne tudtam volna a teljes beállítást, már odaadva magamnak az eszközöket. Csak történetesen megfeledkeztem az ezközökről, mert annyira beleragadtam a kristályba.


Megfeledkeztetek az eszközről, mert annyira beleragadtatok a valóságotokba. Itt az idő az megváltozzon. Az eszköz ott van. Ott van közvetlenül előttetek, úgy mint ahogy én is ott voltam azon drága lény előtt a múlt hónapban. Az ott van.


Hogyan juthatnátok ehhez az eszközhöz? Az nem létezik a háromdimenziós világban. Nem láthatjátok. Nem tudjátok megérinteni. Nem hallhatjátok. Nos, akkor honnan tudjátok, hogy az ott van? Honnan tudjátok, hogy amiről beszélek, az igaz?


Érezhetitek, Shaumbra. Érezhetitek azt. Azért hogy megtegyétek, valami olyasmire van szükség, amit nekem is meg kellett tanulnom, amikor ott voltam a kristályban eltemetve. El kellett jutnom a teljes és tökéletes önbizalom egy pontjához... a teljes önbizalomhoz. Mint ahogy a múltkori összejövetelünkön mondottam, annyira vágynom kellett rá, hogy elengedjek mindent, 100 %-ban, teljesen megbízva magamban.


Nos, azt mondjátok: " De én már tudtam ezt." Ám amit most is csináltok az az, hogy még mindig kifelé tekingettek bizalomért. Még mindig kifelé tekingettek megerősítésért.


Most itt az önmagatokba vetett teljes bizalomról beszélek- nem Istenben- mert még csak azt sem kezditek megérteni, mi is Isten. Hogyan tudnátok bízni valamiben, ami csupán egy Régi hitrendszer? Egy teljes bizalom önmagatokkal szemben... fenntartás nélkül, 100%-ban... odaadva mindent... bízva önmagatokban. Néhányan közületek odamentek olykor és megpróbáljátok megérteni az önmagatokkal szembeni bizalom szintjét. Néhányan közel kerültök hozzá, de nem voltatok ott állandóan.


Teljes bizalom... ez most problémákat hoz a felszínre. Hogyan tudnátok bízni valamiben, amiről úgy érzitek, hogy becsap benneteket vagy nem értitek? Hogyan tudnátok megbízni magatokban, amikor azt sem tudjátok, kik vagytok?. Nos, ez benne az irónia. Ez az egész dolog szépsége. Olyan helyzetbe kerültetek most, hogy meg kell bíznotok magatokban- nem azon önmagatokban, mint a korlátozott történetben- hanem azon önmagatokban, mely szintén Isten. Szeretnetek kell önmagatokat.


Én megtanultam szeretni minden részemet, amikor csapdában voltam a kristályban. Könnyű valaki mást szeretni mellesleg. Könnyű kinti dolgokat szeretni. Úgy találtam, hogy a valaha is létező legnehezebb dolog, hogy szeressem magam. De tudtam, hogy ez az egyetlen kivezető út. Szeretnem kellett mindent, amit valaha is tettem. Szeretnem kellett mindent magammal kapcsolatban.


Nehéz olykor önmagatokra tekinteni a szeretet szemeivel. Néha úgy érzitek, hogy kényelmetlen érzés önmagatoknak szeretetet adni. Annyira megedződtetek abban a hitrendszerben, ami azt mondja, hogy nem kellene magatokat szeretni. Annyira beedződtetek és hipnotizáltak lettetek abban a félelemtől, hogy elengedjétek az egót az irányításból.


Az egy illúzió. Az egy illúzió, Shaumbra. Az egy félelemmel teli hitrendszer, mely visszatart titeket. Ahogy Tóbiás mondta: " Az egó nem más, mint egy álomtényező, annak a történetnek az elkészítője, hogy kik vagytok." Nos, túl kell lépnetek az egó korlátozásán.


Azt mondjuk: " Engedjétek az egót szárnyalni." Ó, itt problémák merülnek fel! "Mi van, ha hagyom az egómat szárnyalni? Irányításon kívül leszek! Szörnyeteg leszek!" És akkor megint ott ballagunk a Régi hitrendszerekkel. Sőt néhányan azt gondoljátok: " Ó, ha elengedem az egóm, olyan leszek, mint egy bugris a partikon. Soha nem hagyom abba a beszélgetést." Ez egy másik dolog.


Arra kérünk titeket, hogy szeressetek mident önmagatokkal kapcsolatban. Intellektuálisan, értitek, miről beszélek. Érzelmileg soha nem tettétek. Ismeritek a "szeressétek magatokat" szavak mögött lévő energiát, de nem alkalmazzátok azokat. Tudnátok-e igen szerelmesek lenni önmagatokba... anélkül, hogy szégyellnétek magatokat? Tudnátok-e szeretni mindent önmagatokkal kapcsolatban?


Mint ahogy mondottam korábban, önmagatok mnden aspektusa, minden része és darabja szeretne újraegyesülni veletek, ezeknek most újra hozzátok kell kapcsolódniuk. Értsétek meg... ez egy másik dolog- nem tudjátok ezt megcsinálni, ha egyetlen egy darab is kimarad... egyet sem hagyjatok ki. Egybe kell olvadnotok minden aspektussal, minden elmúlt élettel, minden gondolattal.


Nos, néhányan azt gondoljátok: " Ez a leltározás hosszú időt fog igénybe venni." " Minden gondolatot- mondjátok, - a mindenit, hogy fogok rá emlékezni?" Az nem az elméből jön. Az a szívből, színtiszta szeretetből jön.


Nos, ez egy nagyon is kihívásra szólító időszak lesz néhányotok számára. Van egy százalékos érték az elmében, de Tóbiás arra kér bennünket, hogy ne osszuk meg (néhányan nevetnek). Amikor eljön az az idő, amikor meg kell bíznotok magatokban és szeretnetek kell önmagatokat, ki fogtok mindenféle okot találni, hogy elkerüljétek azt, hogy megtegyétek. Segíteni fogunk nektek abban, mert tudjuk, mennyire fontos az a számotokra. Dolgozni fogunk veletek, a teljes lényetekkel.


Ha nem tudtok időt szánni arra, hogy szeressétek magatokat és megtanuljatok bízni önmagatokban, segítünk nektek megteremteni ( az időt rá). Segítünk nektek eltüntetni azt a munkát, hogy legyen jó sok időtök ( többen nevetnek). Segítünk majd a családotoknak, hogy kívül tegyenek benneteket az ajtón, hogy legyen időtök. " Ó, igen- mondjátok- milyen nehéz dolog is... miért olyan kemények velünk?"Azért, mert ti kértetek bennünket, hogy azok legyünk. Ti kértétek, hogy ez legyen az az idő, az a hely és az a tér, hogy ezt megtegyétek. De nem kell szélsőséges dolgokba mennetek. Megtanulhattok bízni magatokban és szeretni magatokat most azonnal.


Ez a felnyílásról is szól, és arról, hogy kívül kerültök abból a történetből, amelyben vagytok. Ez nem a történet kisebbítéséről vagy kicseréléséről szól. Néhányan azt hiszik, hogy ez az, amiről beszélünk. Az elengedés a történet felszabadítása, nem a kicserélése és elrejtése. Soha, soha nem tudjátok sikeresen elrejteni az energiát. Előbb vagy utóbb az fel fog bukkanni.


Arra kérünk titeket, hogy engedjétek el azt abból a szerkezetből, amelyben elhelyezkedik. Arra kérünk titeket, hogy vessétek le az összes korlátozást mindennel kapcsolatban önmagatokon belül... korlátokat azzal kapcsolatban, ahogyan gondolkodtok... korlátokat azzal kapcsolatban, amit a lentről és a fentről hisztek.... korlátaitokat a gazdagsággal kapcsolatban... az energia korlátait. Arra fogunk kérni titeket, hogy nyíljatok fel.


Nos, ez egy kicsit rémisztő is lehet, mert egy olyan világban éltek, melynek korlátokban kell működnie. Annak paraméterei kell, hogy legyenek. Az ragaszkodik a saját korlátaihoz, hogy létezzen. Tehát arra fogunk kérni titeket, hogy lépjetek ki abból. Szokatlan, kényelmetlen és természetellenes érzés lesz olykor.


Azt kérjük tőletek, hogy menjetek minden mögé, amit tesztek mostantól. És mi ott leszünk, bátorítva titeket, bökdösve benneteket- talán egy kicsit többet, mint máskor- hogy éljetek azok mögött. Nos, ez a bizalomról szól. Önmagatok szeretetéről szól. Arról szól, hogy éljetek azon kívül. Azokkal az alapvető, alapvető dolgokkal, Shaumbra, ez könnyű lesz. Könnyű lesz.


Látjátok, hogy az eszköz, a kulcs, amit önmagatoknak adtatok szárnyalva fog visszatérni az életetekbe. A jártasság is eljön hozzátok. Ezt itt nem tudjuk elmagyarázni. Nem mondhatjuk azt, hogy egy különleges dolog az, amit meg kell tennetek. De a jártasság, az emlékezés el fog jönni hozzátok. Azzal bizalommal és azzal a szeretettel , a nem-korlátozással, a korlátok nélküli élettel, képesek lesztek pontosan úgy tenni, mint én- ki- és besétálni, ki- és besétálni. képesek lesztek átalakítani az energiát bármilyen módon, ahogyan csak szeretnétek.


Emlékeznetek kell rá, hogy a Mesterek munkája könnyű. Odáig eljutni nehéz olykor. A képesség, hogy megformáljuk és megváltoztassuk az energiát, nagyon könnyű. Néha rossz dolgokra fókuszáltatok. Néha a csodákra fókuszáltatok. Megpróbáltatok szellemi lenni. Minden, amit tettetek, a történetetek megerősítése, nagyobbra építése, a gödrötök még mélyebbre ásása. Itt az ideje, hogy túl lépjetek azon.


Most megkérdezünk, és nem kell most válaszolnotok. De fel fogjuk tenni most a kérdést. És azt szeretnénk, ha egy pillanatra mérlegelnétek, mielőtt válaszoltok. Megkérdezzük, vajon adtok-e engedélyt az életetekben nekünk most arra, hogy veletek dolgozzunk, hogy túl lépjetek oda, ahol valaha jártatok előtte, amíg fizikai formában vagytok.


Megkérünk titeket, ha most engedélyt adtok, hogy éljetek azon kívül. Az azt jelenti, hogy hagyjatok elmenni bármit és/ vagy mindent. Semmit nem hagyhattok hátra, shaumbra, semmit. Vágynotok kell arra, hogy mindent elengedjetek. Amikor egy pillanatra az engedélyeteket kérjük, hogy veletek dolgozhassunk az azon túl való életen, az azt jelentheti, a dolgok az életetekben valóban megváltoznak, drasztikusan megváltoznak majd.


Meg kell értenetek, hogy ti teremtitek ezt most. Lehet, hogy nem teljesen értitek, de ti teremtitek.


Arra kérünk titeket, ha engedélyt adtok önmagatoknak, hogy bízzatok teljességgel önmagatokban, szeressétek teljesen magatokat és éljetek azon túl, amit valaha is ismertetek. Ezzel el fognak jönni a változások- garantáljuk.


Nem kell átlépnetek ezt a vonalat, és nem kell azt most vagy később sem átlépni. Választhatjátok azt, hogy most megteszitek. Vissza is utasíthatjátok. Ez nem egy teszt, nem egy verseny. Ez arról szól, hogy megkérdezünk titeket,vajon tényleg készen álltok-e arra, hogy kiszabaduljatok a saját kristálybörtönötökből, a saját illúziótokból.


Néhányótok számára félelmeket fog a felszínre hozni. Másoknak pedig jókedvet. Problémákat fog a felszínre hozni. Igen, az azt jelentheti- azok számára, akik kérték- igen, jelentheti azt, hogy elhagyjátok a fizikai testeteket. Azt szeretnétek tenni? Készen álltok rá? Azt jelentheti, hogy feladtok bármit és mindent, akit szerettek, egy saját tulajdonú dolgot, egy kisállatot.


Nem azt mondjuk, hogy meg kell szabadulnotok bármitől is. Csak azt mondjuk, hogy amint engedélyt adtok rá, a dolgok meg fognak változni. A dolgok, amelyek valóban készen állnak arra, hogy távozzanak az életetekből, azok el fognak menni. Azok a dolgok, melyeknek energetikailag arra van szükségük, hogy elengedjétek őket, elengedésre kerülnek. Ennek nincs egy időbeosztása. Néhányan lehet, hogy heteken belül vagy hónapokon belül veszik észre a különbséget. Másoknak több évre lesz szükségük. De vágytok-e arra, hogy megtegyétek?


Most elérkezünk az engedélyezés pontjához, az elfogadás egy pontjához. Itt fogunk együtt ülni ezen a biztonságos helyen ebben a biztonságos energiában. Ha úgy döntötök, hogy előre léptek... Cauldre azt mondja most: " Ez úgy hangzik , mint valami újjászületési találkozó" ( a közönség nevet). Nem szó szerint értjük. Jelképesen.


Ha most úgy döntötök, ha most engedélyt adtok, hogy azon kívül éljetek, különböző angyalok fognak üdvözölni benneteket. Nem lesztek képesek kiagyalni őket az elmétekben. A szívetekben fogjátok őket érezni. Üdvözölve lesztek általuk. Elkezdenek majd veletek dolgozni.


Ha nem vagytok még biztosak benne, az is rendben van. Jön egy másik csoportja az angyaloknak és csak ott fognak ülni veletek és egyszerűen csupán elbeszélgetnek a kérdésről. Ha nem akartok semmit tenni ezzel, akkor is nagyon szeretünk benneteket. Nincs ítélkezés a részünkről. Ez az, ahol, Shaumbra, most veszünk egy másik irányt az úton ennél a pontnál. Lesznek néhányan, akik ki fognak esni, többen, mint amit mostanában láttatok, mások viszont készek arra, hogy túl lépjenek, hogy azon kívül éljenek.


Nos, üljünk le ide erre a helyre. Itt vagytok a pillanatotokban. válaszolni fogunk nektek.


Drága Shaumbra, azt választjátok- és engedélyt adtok-e arra, hogy azon kívül éljetek?


Szünet.


Nyitva fogjuk tartani ezt a helyet. Megszentelve fogjuk hagyni ezt a helyet, hogy vissza tudjatok jönni és ide tudjatok látogatni bármikor. Be tudtok jönni erre a helyre és érezhetitek annak az energiáját. Vissza tudtok ide térni, ha nem vagytok még biztosak a döntésetekkel kapcsolatban. Bármikor visszajöhettek ide, hogy meglátogassátok (ezt a helyet). Meghozhatjátok a döntéseteket, a választásotokat, hogy azon kívül éljetek, bármelyik pontnál, amikor csak úgy döntötök. Ennek nincs időbeosztása. De amint mondjuk, most azt a lépést teszitek éppen. Éppen kisétáltok a Régi útról.


Emlékezzetek az időre, amit itt töltöttünk, Shaumbra. Az nem csupán rólatok szól. Ez másokról is szól, akik ezen az úton jönnek, kutatva a saját igaz identitásukat, a saját spirituális természetüket, és Isten megértését belül.


Emlékezzetek az időre, amit együtt töltöttünk ma, Tóbiás történetéről beszélgetve, ahogy a gödrét ásta egyre mélyebbre és mélyebbre, mert ő olyan eszközöket próbált használni, melyek az ő valóságán belül voltak... az eszközt, a lapátot, ami csak mélyebbre juttatta. Emlékezzetek, hogy azt mondtuk, nektek olyan eszközöket kell használnotok, melyek a jelenlegi valóságotokon kívül vannak. Azok léteznek. Ott vannak. Annyira készen állnak már, hogy bejöjjenek és veletek legyenek. De a valóságotokon kívül vannak.


Emlékezzetek a négy szobára, amelyeket meglátogattunk. Emlékeztek arra a kis trükkre, amit belevittünk. A Régi elméteket és a Régi módszereiteket próbáltátok meg használni. És ezek a szobák az érzésre, az imaginációra és az Új energiára lettek kijelölve. Az egyik szobában egyáltalán nem volt energia. Emlékezzetek, hogy ez segített nektek megérteni, hogy egy másfajta helyre menjetek... hogy kilépjetek az elmétekből... belemenjetek az érzésbe... hogy belemenjetek a lényetek központjának egyetlen csakrájába.


Itt az idő, hogy az elmén kívül éljetek, a testen túl, és a korlátjaitokon túl létezzetek.


Adamus Saint-Germain vagyok.


Fordította: Halász Andrea