CRIMSON CIRCLE (BIBOR KÖR) ANYAGOK

Szabadság Sorozat
10. SHOUD: “A megvilágosodással kapcsolatos elvárások” – Adamus közremuködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásábann

Elhangzott a Bíbor Körben,
2013. augusztus 3. 
www.crimsoncircle.com

Vagyok, Aki Vagyok, a Szuverén és Szabad Birodalom Adamusa.

Á! Vegyünk egy jó mély lélegzetet! Földeljük le az összes energiát! Belekerül egy pillanatba, amíg végleg beérkezünk a birodalmatokba, hogy közvetlenül itt lehessünk veletek.

Vegyetek egy jó mély lélegzetet! Éreztétek milyen gyönyöruen és gyorsan megváltozott az energia, ahogy beléptünk ebbe a Shoud-ba? És végre félig-meddig turheto zene szólt a Shoud elott. (nevetés) (Nick Urata – She’s real dala szólt)

Lenne egy figyelmeztetésem még mielott belekezdenénk az energiával kapcsolatos mai megbeszélésünkbe és a további átalakulásunkba! Azoknak mondom, akik ma elso alkalommal néznek minket online, akiket a kiváncsiság hajtott ide: Talán jobb lenne, ha máris kikapcsolnád az internetedet! Miért? Miért? Azért, mert ez egy nagyon különleges összejövetel. És nem tipikusan New Age. És nem is spirituális próbálkozás. Olyan emberek gyultek ma itt össze Colorado-ban és az egész világról, akik elkötelezték magukat arra, hogy ebben az életükben megvilágosodnak, miközben itt maradnak a testükben.

Amin keresztülmegyünk, az élet megváltoztató, és nem mindig könnyu. Amin keresztül megyünk ezzel a Shaumbrának nevezett csoporttal – az igaz. Eljuttat téged az Igazságodhoz. Nem így van, Pete? Sot, térdre kényszerít, ha éppen ez kell hozzá. Levisz a pokol legmélyebb bugyraiba, és felrepít a Mennyek magasságába, és átalakít.

Nem való mindenkinek. Egyáltalán nem. Nem, egyáltalán nem való mindenkinek.

Tehát amennyiben csak a kíváncsiság vezérel, ha csak energiát akarsz itt lopni, ha csak azért vagy itt, hogy ki tudj menni a zónába, és leszívj egy kis csatornázás energiát, akkor most menj el innen, mert ez késobb még fájdalmas lehet neked. (Adamus nevet)

Üdvözöllek benneteket Shaumbra! Üdvözöllek benneteket a Szabadság Sorozat utolsó Shoud-ján!

Ó igen, ez a Szabadság Sorozat utolsó Shoud-ja.

SZABADSÁG

Szabadság. Hogy is szól a mondás? A szabadság csak egy másik szó arra, mikor már nincs mit veszítened. Itt tartotok már? (kisebb nevetés, ahogy Adamus belenéz a kamerába) Akad még valami, amit el tudtok veszíteni, és amit ma még ki kell tisztítanunk?

Itt vagyunk a Szabadság Sorozatban, és a megvilágosodás szó lényegében csak a szabadságot jelenti. Azt jelenti, hogy szabadon Önmagad vagy, a teljes megnyilvánulásod vagy, és szabad vagy azoktól a dolgoktól, amik visszafognának téged, amik a saját kristálybörtönödbe zárnának téged. Szabadon az ÉN Vagyok Vagy – nem vagy senkinek a lekötelezettje, senkinek sem tartozol semmivel – senkinek, még valamiféle Istennek sem.

Bámulatos, igaz? Mindig azt gondoljátok: - Nos, el tudom engedni ezt a szülo dolgot, a tanító dolgot, az angyali dolgokat, és minden mást is ezeken a szinteken, de nincs ott mindig az az Isten, akinek tartoznék, akinek a lekötelezettje lennék? - Nem. Isten tisztaságában nem. Azért nem, mert a Szellem, az Örök Egy, odaadta magát neked szabályok nélkül, szabályozások, eloírások nélkül, ellenorzések, felülvizsgálatok nélkül, kijárási tilalom, meg minden hasonló nélkül. Azt mondta: - „Menj, és légy az, aki lenni akarsz! Légy az Én Vagyok!”

És ez óriási felelosséget jelent. Ez valami olyan, amirol már pár éve beszélgetünk veletek – sok olyan ember van, akik tényleg nem akarják a szabadságukat. Könnyebb életet akarnak, de nem a valódi szabadságot akarják. De ti ezt választottátok, és én ebben hiszek. Felvállaltátok ezt a felelosséget, és ez a megvilágosodás dolog bizony nem mindig könnyu. Sot, valószínuleg sokkal, de sokkal nehezebb, mint ezt valaha is gondoltátok volna. Sokkal nehezebb.

Olyan sok elvárásotok van – és ma, a Szabadság Sorozat utolsó Shoud-jában errol fogunk beszélgetni – ezekrol az elvárásokról, arról a pár tényleg nagyon nehéz és kihívással járó dologról, blokkról, akadályról, ami még mindig megmaradt bennetek. Errol fogunk ma beszélgetni, majd veszünk pár jó mély lélegzetet, és remélhetoleg túllépünk az összesen.

Ez a megvilágosodásnak nevezett dolog, egyáltalán nem könnyu. Úgy hiszem, hogy emberi szinten volt egy elozetes elképzelésetek arról, hogy ez milyen lesz, és egyáltalán nem olyan volt, és ez egy jó dolog, mert a legeslegutolsó dolog, amit én vagy a saját Én Vagyok-otok akarna, vagyis soha nem akarná, hogy az emberi aspektus tervezze meg a megvilágosodásotokat. (nevetés) A gondolatok villámgyorsan végigcikáznak az elmén, hogy ez milyen kínos teremtés is lett volna! Tele hazugságokkal, egyensúlytalanságokkal, és tele olyan dolgokkal, amikrol ma fogunk veletek beszélgetni.

De igen, ha az ember dolga lenne, hogy megtervezze és megengedje ezt a megvilágosodást, akkor az végeredményben tényleg nem is a megvilágosodásról szólna, mert tele lenne korlátozásokkal. Ha leülnél és azt mondanád: - Így és így fogok megvilágosodni, és szerintem ez és ez a megvilágosodás. – akkor abban rengeteg sok korlátozás, egyensúlytalanság lenne. És az ember tovább folytatná a maga energia táplálkozását. Az ember továbbra is csak az emberi személyiségét próbálná fényesíteni az Én Vagyok egyénisége helyett. És nagyon kiszolgáltatottá, sebezhetové válna a körülötte lévo minden elemre – a tömegtudatra, a saját múltjára, az elméjére, az elemzo kontra kreatív gondolkozására. Így aztán jó dolog, hogy ezt nem az ember tervezésére van bízva.

Az emberi aspektus, az a rész, aki ma itt ül, az emberi aspektus, aki ti vagytok, szerencsére megengedi a megvilágosodás bekövetkeztét – ami teljesen, homlokegyenest ellentétes a tervezéssel és a gondolkodással – és egyszeruen csak megengedi a megvilágosodását. És ez a megengedés, ez a feltételezés, amirol a múlt hónapban beszéltünk, hatalmas bizalmat igényel, és nagyon, de nagyon kevés ember jutott el valaha is ehhez a bizalmi szinthez.

Tudom, hogy idonként ez nagyon nehéz és embert próbáló. Ott vagyok a közeletekben, legtöbbször éjjelente, amikor is keresztülmentek a legrosszabbon, azokon a belso gyötrelmeken, vívódásokon. Ugyanakkor viszont elmondhatatlanul büszke vagyok kivétel nélkül mindannyiótokra, hogy a belso viharotok kellos közepén is képesek vagytok venni egy mély lélegzetet, és a legtisztább részetekbol azt mondani: - Vagyok, Aki Vagyok.

Többé nem próbáljátok már megvívni azokat a belso csatákat, és nem akarjátok legyozni azokat a belso démonokat. Nem akarjátok már kiagyalni, hogy mit is kellene tennetek. És már nem akarjátok megtervezni a megvilágosodásotokat. Hanem vesztek egy mély lélegzetet – egy jó mély lélegzetet – és azt mondjátok: - Vagyok, Aki Vagyok.

Nagyon kevés vezettetés

Az egyik legnehezebb dolog jelenleg, ahol tartotok a saját megvilágosodásotok felismerésében – és a felismerés szót mondom, mert a megvilágosodás már most ott van, és ezt ti is tudjátok. Mindössze fel kell ezt ismernetek, vagyis a megvilágosodásotok tudatára kell ébrednetek. Ez arról szól, hogy megengeded azt, ami már ott van benned.

Ennek felismerésének egyik legnehezebb része ebben a stádiumban számotokra az, hogy nagyon, de nagyon kevés vezettetést kaptok ezen a ponton. Nagyon kevés, alig valami vezettetést kaptok, és ez egy jó dolog.

Kaptok egy kicsike vezettetést – ami talán inkább provokáció – tolem, és más angyali létezoktol, de kérlek benneteket, ismerjétek fel, hogy nem túl sok olyan emberi vagy angyali létezo van, aki valaha is felismerte és elfogadta a valódi szuverenitását – oket hívjátok Felemelkedett Mestereknek – és nagyon kevesen vannak, kicsit több, mint 9.000-en, de egyre többen lesznek. Természetesen veletek lesznek egyre többen, általatok fog gyarapodni a számuk, de nagyon kevés ilyen létezo van. Vagyis tehát, hogyan is lenne lehetséges az, hogy azok, akik szolgálatot látnak el az emberiség számára – és olyanok is vannak, akik azt állítják ugyan, hogy szolgálatot látnak el az emberiség számára, miközben pedig sokkal inkább saját magukat szolgálják ezzel az egésszel – szóval hogyan is dolgozhatnának veletek ezen a jelenlegi ponton a vezetoitekként? Hiszen ok sem rendelkeznek ennek tudásával.

Megmondom én nektek, hogy sok….(szünet). Egy kis belso párbeszédet folytatunk éppen. És most szépen megyünk tovább, folytatjuk. (vihorászás) Sok csatornázott entitás van, sok csodaszép, gyönyöruséges entitás van – akiket az emberek manapság csatornáznak, de ezek az entitásuk maguk sem jutottak még el erre a pontra a saját szabadságukban, a saját szuverenitásukban, ahol jelenleg ti vagytok. Még mindig keresik, kutatják azt, akárcsak ti. Csak azért, mert egy másik dimenzióból vagy egy anyahajóról beszélnek hozzátok, vagy mert volt egy illusztris, híres elozo életük, az nem jelenti azt, hogy nálatok jobban a tudatában vannak a dolgoknak, vagy, hogy a tiéteknél nagyobb megértéssel rendelkeznének.

A saját felismerésetek jelenlegi pontjánál, akár milyen nehéz is ez idonként, nagyon, de nagyon kevés vezettetést kaptok, aminek az az oka, hogy nagyon kevesek vannak olyanok, akik ezen a ponton ezt képesek megtenni, mert tényleg megértik, hogy min és miért mentek keresztül. Nagyon, de nagyon kevés olyan angyali létezo van, akik ezt tényleg megértik. Sot mi több, azok, akik ezt tényleg megértik, tudják, hogy ideje hátralépniük kicsit, hogy megengedjék nektek a saját felfedezéseteket.

Ez egy kissé rossz üzletnek tunik, hogy keresztülmész a saját megvilágosodásodon, ami idonként óriási gyötrelemmel jár, máskor pedig hatalmas szépségekkel, és most egyszerre csak azt mondják neked, hogy nagyon, de nagyon kevés vezettetést kapsz menetközben. Havonta egyszer találkozunk. Én pár naponta beszélek veletek, de a velem való kommunikációtok, a saját stressz szinteteken, az életetekben folyó drámáktól függ, valamint azon, hogy mennyire vagytok mérgesek. Ami persze engem nem zavar, hiszen én nem szuz jegyu vagyok. Sot, a mai összejövetelünket egy kicsit rövidebbre fogom a szokásosnál – mert ma van a születésnapom.

LINDA: Ó, tényleg? ( többen bekiabálnak: - Boldog Születésnapot! –és tapsolnak)

ADAMUS: St.Germainként élt életemben ez volt a születésem napja. Ezért ma…

LINDA: Oroszlán.

ADAMUS:…ünneplem…..oroszlán, naná! (Linda nevet) Ezen a napon szoktam ünnepelni a születésnapomat. Ezért ma este lesz egy kis ünneplés, szórakozás a Felemelkedett Mesterek Klubjában. Nem akarlak megrövidíteni titeket, de mégis ma van a születésnapom. (egy páran kérdezik: - Mi is elmehetünk a partira?) Nem akarom, hogy megkérdezd! (Adamus nevet)

LINDA: (énekelve) Hány éves vagy? Hány éves vagy? Hány…

ADAMUS: Ez nem valami szép kérdés. (nevetés) És te hány éves vagy? Megmondom az enyémet, ha te is megmondod a tiédet.

LINDA: Ötvennyolc. La-la-la.

ADAMUS: Nos, én pedig körülbelül 308.

LINDA: Óóóóó! (valaki beszól: - Jól nézel ki - nevetés)

ADAMUS: Valójában jobban nézek ki. Ez itt Cauldre! (a közönség reakciója: - Óóóó!, és még nagyobb nevetés)

LINDA: Óóóóó! Óóóó!

ADAMUS: Szóval, hol is tartottunk? Arról beszéltünk – és ez nagyon komoly dolog – hogy nagyon kevés vezettetést kaptok ezen a ponton, és ez egy jó dolog.

Bármilyen nehéz is ez idonként, és bármilyen sokszor is hívtok magatokhoz más létezoket, bizonyára észrevettétek, hogy nem igazán jönnek. Olyan ez, mintha a sötétben tapogatóznál. Ez nem azt jelenti, hogy nem hallanak téged, csak azt, hogy tudják, hogy egyedül kell ezt végigcsinálnod. Nehéz, ugye? Nehéz.

Évekkel ezelott, még Tóbiás idejében feladtátok a rendszeres vezetoiteket. Feladtatok sok kapcsolódást sok-sok létezovel, és ennek az a szépsége, hogy így neked kell meghoznod a saját döntéseidet, néha bizony teljes sötétségben. Neked kell meghoznod a saját döntéseidet. És amikor tényleg a saját választásodat hozod meg – amit nem befolyásol egyetlen egy angyali létezo sem, és semmiféle hatalmas mester sem, és az égvilágon semmi sem befolyásolja, még más emberek sem – amikor eljutsz oda, hogy kizárólag te hozod meg a saját választásaidat, akkor végre átérzed azoknak a választásaidnak a mélységét és igazságát.

És ez nagyobb mélységekbe vezet téged. Túlvisz a tipikus dráma elemzéseiden, amit akkor használsz gyakran, amikor szembenézel egy szituációval, és a dráma nézopontjából eredezteted az érzéseidet, és onnan próbálod meghozni a választásodat. Ebbol érzel bele, és innen vetíted ki a végkifejlet meghatározott potenciáljait vagy forgatókönyveit. Ez egy intellektuális érzelem, ami által meghozod a választásaidat, és ez alapján érzel bele a végkifejletbe.

De amikor vezettetés nélkül maradsz, mint például most, akkor mélyebbre kell menned. Túl kell lépned a drámán vagy a félelmen. Mert a legtöbb esetben egyszeruen félelembol választ az ember, egyszeruen azt választja, ami a szeme elott megjeleno összes verzió vagy forgatókönyv közül a legkevésbé félelmetes.

És ezen a ponton még egy érdekes dolog történik veletek. Mindeddig a halálfélelem volt az a dolog, ami elol a legerosebben elfutottatok. Elkerültétek. És amikor ezeket a drámán vagy az érzelmeken alapuló döntéseket hozzátok meg, akkor vettek rájuk egy pillantást és azt kérdezitek: - Ez a döntés elképzelheto, hogy halálhoz vezet, egy kifejezetten fájdalmas halálhoz? – És, ha a válasz igen volt, akkor kifejezetten elkerültétek azt a potenciált.

Érdekes megjegyezni, hogy a legtöbbetek számára a halál már nem igazán számít. Nem számít bele a döntéseitekbe. Ennek az az oka, hogy már keresztülmentetek a lélek legeslegsötétebb éjszakáján. És egy páran még abban sem vagytok teljesen biztosak, hogy egyáltalán itt akartok-e maradni. Néhányan abban hisztek, hogy a halál majd elhozza számotokra a megoldást, ami nem így van. Nem így van. Az nem úgy van, hogy ha meghalsz, akkor hirtelen majd elárasztanak a nagy felismerések, és minden problémáid eltunik. Mindössze annyit jelent csak, hogy meghaltál. (nevetés) Halott vagy. Attól még minden más ugyanúgy ott van. Ezért talán jobban jársz, ha még itt, ezen a síkon megengeded a dolgok megértését.

De a lényeg az, hogy általában érzelmi alapokon – félelmi alapokon hoztok döntéseket. És mindig a legkevésbé félelmetest választjátok, de ezen most már szépen túlléptek. Még mélyebbre merültök a saját igazságotokba.

És mindezt a megvilágosodás vagy szabadság álláspontjából teszitek meg. Mi az, ami felszabadít téged? Mi az, ami lehetové teszi a legmagasabb szintu tudatosságot? Mi fogja lehetové tenni az Én Vagyok integrációját a saját életedben?

Ha sok vezettetést kapnál, és egy páran még mindig ezt igénylitek - de ha sok vezettetést kapnátok az életetekben szereplo problémákra, akkor még mindig másokra támaszkodnátok, és még mindig másokhoz alkalmazkodnátok, és nagyon, de nagyon kevesen vannak olyanok – elbújhatsz, elrejtozhetsz, de nem tudsz elmenekülni, elfutni (mondja Lindának) – nagyon, de nagyon kevesen vannak olyanok, akik ezt igazán megértik.

Szóval ez egy jó dolog, és tudom, hogy ez idoként magányosság érzéssel jár. Ilyenkor azt érzed, hogy senki sem hall téged. Eloször is, én hallak, de nem feltétlenül válaszolok neked, kivéve azt, amikor nagy ritkán kicsit provokállak. És hébe-hóba azt suttogom neked: - Én Vagyok. Erre emlékezz: - Én Vagyok. – és csak ezt suttogom neked.

Észrevettétek, hogy mennyire rugalmasak vagytok? Nagyon azok vagytok. Keresztülmentek a legeslegrosszabbon. És ez a legcsodálatosabb dolog azoknál, akik valaha is emberi formát öltöttek magukra. Ez valami olyan, amit a többi létezo tényleg képtelen megérteni – az ember rugalmasságát. De vannak, akik ezt csak makacsságnak hívják. (Adamus nevetgél) Vagy elkötelezettségnek, elszántságnak.

De ez a rugalmasság, az a képességetek, hogy keresztülmentek a nehéz helyzeteken….akár életveszélyes helyzeteken is, olyan helyzeteken más emberekkel, amik óriási horderejuek, életveszélyes dolgokon mentek át és mégis képesek vagytok megengedni magatoknak, hogy keresztülmenjetek rajtuk. És mindezt az Én Vagyok hozzáállásával teszitek, majd visszapattantok és ráadásul még mosolyogtok is.

Igen ez nehéz volt. Igen, tudom. Tudom, hogy vannak olyan idoszakaitok, amikor úgy érzitek, nem bírjátok tovább, és fel akarjátok adni ezt az egészet. De valahogy, még a legsötétebb pillanataitokban is képesek vagytok emlékezni arra, hogy vegyetek egy mély lélegzetet. Képesek vagytok emlékezni arra, hogy: - Én Vagyok. Létezem! Igen! Létezem, tehát minden dolog lehetséges!

És ahogy tovább megyünk, egyre inkább azt fogjátok tapasztalni, hogy még ennél is egyre kevesebb külso vezettetésben lesz részetek. És ezt igazán, tényleg nagyra fogjátok becsülni. Tényleg nagyra fogjátok értékelni saját magatokat.

Természetesen ezen a módon továbbra is találkozni fogunk, de azok a más létezok, akikre eddig támaszkodtatok, akik közül néhány valódi, és néhány pedig csak a saját teremtésetek – ha értitek, hogy mire is akarok itt kilyukadni – de tudjátok ti, hogy mire gondolok most (Normának mondja – és mosolyog) – olyan aspektusokra, akiket ti teremtetek meg, és akikrol azt hiszitek, hogy rajtatok kívül álló létezok, pedig valójában egyáltalán nem rajtatok kívül állóak, hanem a belso teremtményeitek. És ez rendben van. De ebbol is egyre kevesebb lesz, és egyre inkább fel fogjátok fedezni a saját igazságotokat. És ez egy nagyon jó dolog.

A kérdés

Megvilágosodás. Szabadság. Rengeteg elvárás övezi ezt a megvilágosodást. Több ezer évvel ezelott szálltatok fel a megvilágosodás hajójára….azt hittem ez vicces (csak kevesen nevetnek). És azóta sem hagytátok abba az evezést.

Bizony már jó ideje járjátok a megvilágosodás ösvényét, aminek több oka is van. Bele is tudtok most ebbe érezni, ha visszamentek kétezer évet az idoben, és egy páran még ennél is messzebbre menjetek vissza! Miért? Miért? Sok emberi inkarnációtok volt. Megéltétek az emberiség legnagyszerubb korszakait. Voltak olyan életeitek, amikor híresek és gazdagok voltatok. Más életeitekben pedig az istállóban aludtatok a trágya között. Voltak olyan életeitek, amikor nagyon fiatalon, kiskorotokban meghaltatok, aztán voltak olyan életeitek, amikor megöltek titeket, vagy éppenséggel ti oltottátok ki mások életét - mindenféle életet éltetek már.

De miért? Mi indította el ezt az egészet? Nem innen fentrol kezdodött. Idefent nem létezik semmiféle kapcsolótábla, amin ez állna: - Oké, eljött a te idod a megvilágosodásra. – Te voltál az. Az Én Vagyok volt az, aki az aspektusain keresztül, az inkarnációi által egy ponton azt mondta: - Elérkezett az ido.

Érezzetek ebbe bele legyetek szívesek egy pillanatra, na nem a részletekbe, hanem ennek az es.szenciájába: ebbe a dologba, ami elindított téged több ezer éve és számtalan sok élettel ezelott ezen az úton.

Eluntátok a hagyományos emberi életet, mert egy ido után – én azt mondanám, hogy több száz élet után, ezek az életek szinte teljesen ugyanolyanok. Tényleg egyformák.

Az unalom volt ennek az oka? Vagy az, hogy annyira nagyon nehéz volt, annyira rettenetesen nehéz volt végigmenni az emberi tapasztaláson? Olyan félelmetes volt? Vagy oly sok fájdalommal járt? Vagy egyszeruen csak képtelen voltál már tovább elviselni ezt? Ez nem egy rossz indok. Mi volt az, ami eljuttatott téged oda? Mi volt az, ami elvitt oda, hogy végeredményben leélj egy pár életet az egyházakban és a vallásos rendekben? Majd nem is olyan nagyon régen eljuttatott olyan életekbe, ahol kihajítottad ezt az egészet és azt mondtad: - Végeztem a csoportokkal, a szervezetekkel, a szónoklatokkal, a könyvekkel, a szent iratokkal és minden ehhez hasonló dologgal! – Minden ilyen dologtól elsétáltál. Aztán itt, ebben a jelenlegi életedben mégis visszatértél ehhez a nagyon lazán szervezett és örömteli csoporthoz, amit Shaumbrának hívnak.

De mi volt az, ami végigvitt téged ezen?

Tudjátok, ez valami olyan, ami számotokra egyértelmu, de a legtöbb ember még soha el sem jutott erre a pontra. A legtöbb ember soha nem elmélkedik el a miérten. Az emberek nagy részének fogalma sincs arról, hogy mit is jelent valójában az Én Vagyok. A legtöbb ember magába szív némi szónoklatot az egyháztól – Isten a Mennyországban lakik, te megszületsz, majd meghalsz, és reménykedj benne, hogy sikerül feljutnod a mennyekbe. – De nagyon kevesen vannak olyanok, aki annyira magukba mélyülnek, ahogy azt ti megtettétek.

Vannak, akik ezért önzonek neveznek. Vannak, akik ilyeneket mondanak neked: - Nézd, milyen sok figyelmet szentelsz magadra! Szinte csak magaddal foglalkozol. – Én pedig azt mondom, hogy elobb vagy utóbb minden ember meg fogja ezt tenni, hogy a saját belso tudatával foglalkozzon. Ez már csak így lesz. Mert ez a természetes. Elobb vagy utóbb az a Belso Én, az Én Vagyok elotérbe fog lépni, és azt fogja mondani: - Csináljuk meg! Csináljuk meg!

Mi volt az több ezer évvel ezelott, ami miatt elindultál ezen az úton?

Csak érezz ebbe bele egy pillanatra, és most nem arra kérlek, hogy tudd, hogy akkor pontosan mi történt, mert a részletek nem számítanak. De van valami rendkívül fontos dolog a személyes Akasa Krónikádban errol. Nem létezik globális Akasa Krónika. Ez az egész teljesen személyes. Van ott valami. Mi volt az?

(szünet)

És ha nem vagy képes itt és most ebbe beleérezni, akkor tedd ezt meg késobb, mondjuk ma este lefekvéskor, vagy valamikor a jövo héten, amikor sétálsz egy nagyot. Mi volt az?

Nos, lényegében egymást követo események voltak ezek, amik elvezettek téged egy nagy döntési ponthoz, egy fontos választáshoz. És a kérdésem most, itt a Szabadság Sorozat végén hozzátok az, hogy mi volt az a dolog, ami arra motiválta a lelkedet, téged, hogy elindulj ezen a csodálatos utazáson, ami az Én Vagyok felfedezésérol szól? És a kérdésem az, hogy beteljesedést nyert? Itt most nem feltétlenül az Én Vagyok felismerésének a beteljesedésére gondolok, hanem magára az okra. Azért történt, mert unatkoztál? Vagy a félelem miatt? Vagy talán azért, mert találkoztál mondjuk Jeshuával, aki olyan erosen megihletett, ösztönzött téged, aki olyan nagy hatást gyakorolt rád? Természetesen emlékeztél, hogy Jeshua te voltál, te vagy. Szinte olyan volt, mintha a jövobeli énedet láttad volna benne.

A kérdésem most ebben az Új Korszakban az, hogy meg lett válaszolva az a kérdés? A kezdeti kérdés, motiváció - az a dolog, ami rávitt benneteket erre az útra – beteljesülést nyert?

Érdekes lenne, és a Keahak résztvetoket kifejezetten arra kérném, akik naplót vezetnek, és bárki mást is arra kérek, aki naplót vezet, hogy írja ezt le ebben a hónapban. Igen, ez egy házi feladat, amennyiben ezt választod. Írd le! El leszel képedve, talán még elsöpro is lesz a válasz. És ezt a választ nem Aandrah, és nem is valaki más fogja megadni neked, ezért ne is tolük várd a választ. Ez beloled fog jönni. Egy lenyugözo felfedezés lesz. Egy felfedezés.

Elvárások

Következo dolog. Sok elvárásotok van…(elohozza a pódiumot)…komollyá válunk, amikor ezekrol a dolgokról beszélünk, mégpedig a megvilágosodással kapcsolatos elvárásokról.

Ez az út elindult, akár pár ezer, akár pár száz évvel ezelott. Majd megérkeztél ebbe az életedbe, és történt egyfajta belso választás, volt egy magas potenciálja annak, hogy ebben az életedben megvilágosodsz. És az emberi én ezzel valamiképpen összhangba került. Olyan ez, mint ami benne van a spirituális DNS-edben. – Oké, megvilágosodás ebben az életben.

És tényleg, attól a pillanattól kezdodoen, amikor megszülettél…inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy onnantól kezdve, ahogy beárasztottad az energiádat ebbe a fizikai testbe, mert óriási különbség van ám a születés, a fizikai születés pillanata és a tényleges integráció között, ami lehetséges, hogy a fizikai test megszületése után csak hónapokkal késobb következik be. Teljesen el vagyok képedve azon a sok beszélgetésen, ami a születést megelozo választásokról szól, mert ez – köp egyet – nem számít! Nem számít. De attól még jó kis dráma, de valójában meg a jókora buntudat a lényege. Ó, a legjobb fajta buntudat! Ez az egyik legnagyobb gomb, amit az emberek arra használnak, hogy más emberek gombjait nyomkodják vele! De itt most eltértem a témától. Mit is akartam mondani?

Itt vagyunk a megvilágosodásban. Amióta csak beárasztottad, integráltad az esszenciádat ebbe a fizikai testbe ebben az életedben, minden a megvilágosodásodról szólt. Minden. Ha most visszanézel az életedre, és leírod életed történetét – abban minden a megvilágosodásodról szólt.

És a vicces pedig az – nekem vicces csak, nektek nem – hogy nem voltak benne tévedések, hibák. Igen. A vicces az, hogy még akkor sem tudnál tévedni vagy hibázni, ha akarnál. A vicces az, hogy úgy teszel, mintha tévedhetnél vagy hibázhatnál, és hogy még most is képes vagy tévedni vagy hibázni. Úgy teszel, mintha odakint lennének ezek a választások, és az egyes számú ajtó mögött található a nagyon rossz dolog, a kettes számú ajtó mögött van a nem annyira jó, de viszonylag biztonságos választás, és a hármas számú ajtót mögött lennének a bámulatos felismerések, de egyben ezek azok is, amik képesek örökre a pokol kénköves bugyraiba számuzni téged, akár egy egész örökkévalóságra is. (egy páran nevetnek) Szóval ezeket színleled, mert elfogadtad a tömegtudat programozottságát, mi szerint tudsz tévedni vagy hibázni. És szerintetek? Nem tudsz. Tényleg nem tudsz. Nem tudsz és kész.

Azt viszont megteheted – és ezt már korábban is elmondtam – szóval képes vagy a kormányrudadat olyan irányba állítani, amirol tudod, hogy az nem helyes, és ezt onnan tudod, hogy az nem kompatibilis a lényeddel. És ezt szándékosan meg tudod tenni. És mire jó ez? Hát arra, hogy az majd úgyis visszafordít téged a valódi, igaz ösvényedre.

A valódi, igaz ösvényed pedig nem a jó fiú és a jó kislány ösvény. És ezt az egészet valahogy ös.szecsesztétek úgy, hogy elhittétek, hogy azt a döntést kell meghozzátok, ami a jó dolog. Hogy jó fiú és jó kislány legyél. De ez nem így van. Néha a megvilágosodásban a dolgok egyszeruen csak nem szépek. Nem kedvesek. És bizony elofordul, hogy mások nem fognak kedvelni téged a döntésedért, pedig akkor is ez a helyes döntés a számodra.

Miért van ez? Miért van ez? Hát elárulom: - Azért, mert a tömegtudat mindent ugyanabba a skatulyába akar helyezni, és mert azt akarja, hogy te is aszerint a skatulya szerint tedd a dolgokat. A szüleitek is azt akarták toletek, hogy jó fiúk és jó kislányok legyetek, és majd viseljétek a gondjukat, amikor megöregszenek. A tanítóid is azt akarták, hogy legyél jó és kedves. Miért? Mert akkor könnyebb dolguk van. Szóval sok választás az alapján került meghozatalra, hogy a helyes dolgot kell tenni, jónak kell lenni, kedvesnek kell lenni, és a helyes dolgot kell választani.

De térjünk vissza a lényegre - sok elvárás övezi a megvilágosodást.

A mai kérdésem…….vegyük csak ezt szemügyre! Tegyük fel, hogy most az Új Földön vagyunk, a sok Új Föld egyikén, ahol az angyali létezoket tanítjátok, akik most készülnek elso ízben fizikai testet ölteni – mert tényleg ezt teszitek, ezeket az újoncokat tanítjátok. És az elkövetkezendo hat hónapban fognak belépni a fizikai testükbe. Tehát fontos az idozítés. És most éppen hozzájuk beszéltek. Az óra címe pedig: - A megvilágosodás emberi elvárásai – Mit fogsz mondani nekik a saját emberi elvárásaidról? Linda máris viszi a mikrofont.

Mik voltak a te emberi elvárásaid a megvilágosodásra vonatkozóan?

GARRET: Az, hogy majd mindenki szeretni fog.

ADAMUS: Hogy mindenki szeretni fog téged. És?

GARRET: Nem mindenki szeret. Vannak, akik kifejezetten nem szeretnek. (nevetés)

ADAMUS: Ezért meg kell, hogy pusziljalak! (Adamus megpuszilja Garret-et) Ez briliáns! Briliáns! Nem kell jelentkeznetek, de ha akarjátok, megtehetitek. Hányan hittétek még azt, hogy ha megvilágosodtok, és ilyen ragyogó spirituális létezok vagytok, akkor mindenki szeretni fog majd titeket? Ó , igen. Látom van egy-két nagyon oszinte Shaumbra ott hátul. Egy páran…igen.

Igen, ez jó. És ezt most hogyan fogjuk csinálni? Linda mit szeretnél? Vinni a mikrofont vagy a táblára írni?

LINDA: Inkább viszem a mikrofont, futok vele.

ADAMUS: Futsz. Oké, Vili, megtennéd, hogy írsz a táblára? Mindent nagy betukkel kérnék írni ma! Csak azért, hogy bosszantsuk vele Cauldre-t! (nevetés)

LINDA: Miért kell mindent nagy betukkel írni?

ADAMUS: Azért, hogy idegesítsük vele Szuz uraságát.

Akkor írjuk fel a táblára az elso dolgot az elvárásokkal kapcsolatosan. A focím a megvilágosodással kapcsolatos elvárások. Az elso dolog pedig csupa nagy betukkel: - Mindenki szeretni fog. - Az igazság pedig az, hogy keresztül fogtok menni egy olyan perióduson – és egy páran ennek pont most vagytok a kellos közepén – hogy az emberek ki nem állhatnak benneteket. Mirol is beszélgettünk a múlt hónapban? Arról, hogy zsörtölodos vagy, könnyen felbosszantod magad, és többé már egyáltalán nem tolerálod vagy nincs türelmed azokhoz a dolgokhoz, ami mind egyértelmuen szemét és dráma. És a többiek nem fognak téged szeretni. - Mi a baj veled? Miért tartod olyan nagyra magad? (nevetés) Mert az jó dolog. (Adamus nevet)

Jó. Mi van még? Kezdetnek ez nagyszeru volt.

DIANE: (no) Az, hogy minden könnyu lesz. ADAMUS: Könnyu! Tényleg? Miért gondoltad, hogy minden könnyu lesz? Ki mondta neked? Melyik könyvben olvastad, hogy minden könnyu lesz?

DIANE: Miért ne? Meg vagyok világosodva. És mindennek könnyedén, gond nélkül kellene eljönnie hozzám.

ADAMUS: Igen. Jó. És ez így is történik?

DIANE: Eddig még nem annyira. (nevetés)

ADAMUS: Még nem…(Adamus mosolyog) Késobb majd elárulom nektek, mindannyiótoknak, hogy ennek mi az oka. Igen, akkor jó. Azt hitted, minden karikacsapásra fog muködni. És melyik részed gondolta ezt? Az emberi részed? Végeredményben, és ez a vicc az egészben – és nevetni fogtok, mikor ezt kimondom – de ez tényleg így van.

LINDA: Ha-ha-ha-ha. (Adamus nevet)

ADAMUS: Lényegében…

LINDA: Annyira vicces volt, hogy elfelejtettem nevetni.

ADAMUS:…nagyon hamar eljön az a nap, amikor azt mondjátok nekem: - Ez annyira könnyu volt! Bárcsak tudtam volna ezt akkoriban is! – (egy páran nevetnek) – Ketten megértették. Na igen.

LINDA: Megígéred?

ADAMUS: Nos, ez a Szellemnek könnyu. Tényleg nagyon könnyu. De az embernek nem könnyu. Miért?

DIANE: Szerintem azért, mert még nem világosodtam meg.

ADAMUS: Megtennéd, hogy felállsz? (vihog, Edith pedig megjegyzést fuz a dologhoz) Edith, te leszel a következo.

LINDA: Gondolatolvasó vagy.

DIANE: Oké, akkor ez a kétség miatt van, és---

ADAMUS: Igen, bizony, a kétség miatt.

DIANE: És a sok De miatt.

ADAMUS: Na igen, ott vannak a De-k. És az ember meg akarja védeni az embert, mert egy fura és vicces módon ez párhuzamos a Szellem vagy az Én Vagyok és az ember között is. Mert ezt a megvilágosodás ösvényt ketten kezdik el járni, egymás mellett sétálva, de hirtelenjében ez az egész elkezd mindenféle más irányokba fordulni, mert az ember népszeruségre vágyik, és azt hiszi, hogy hatalmas pénzre fog szert tenni a pillanat leforgása alatt. Szentélyt akar építeni magának. Nem akar meghalni, örökké akar élni. Az összes többi ember közül a legragyogóbb akar lenni.

Így aztán az ember eléri a megvilágosodás felismerésének a fennsíkját. Vagyis azt akarom ezzel mondani, hogy amikor eloször belekezdtél ebbe az egészbe, amikor elolvastad azt a könyvet, vagy elmentél arra a tanfolyamra, szóval amikor belekezdtél ebbe az egészbe, akkor ott volt az ember áradozása: - Ó, végre eljött a megváltás, és találtam valamit! És ez mindent megkönnyít! És most már használni fogom a varázseromet, hogy soha többet senki ne cseszhessen ki velem! – De amikor az ember eljut erre a szintre, akkor ez lekorlátozza a megvilágosodását. A Szellem pedig megy tovább. A Belso Én Vagyok megy tovább. És ez létrehoz egy csatát vagy háborút a ketto között. Nos, valójában ez nem is kettejük között zajlik, ez csak az emberi háborúzás. A Szellemet ez nem érdekli.

A Lélek Ént ez tényleg nem érdekli, de az ember az, aki megpróbálja magával hurcolni az Én Vagyokot, az Igazságot és az esszenciát, és lerángatni azt a maga szintjére, és ez az, ami nem fog megtörténni. Az ember pedig irtózatos nyomorúság, szerencsétlenség, dráma hegyek, zurzavar, anyagi leégés, rossz egészség között találja magát, és ez így megy egészen addig, amíg azt nem mondja: - Tudod mit? Úgy látszik nem vagyok túl jó ebben a megvilágosodás dologban, és szerintem az elejétol kezdve megvezettek a saját elvárásaim. Szerintem amikor belekezdtem ebbe az egészbe – én, az ember – amikor tényleg, igazán belevetettem magam ebbe az egészbe, akkor ezt az egész spirituális cuccot csak az emberi énem fényesítésére használtam, arra, hogy kicsit okosabb legyek, egy kicsit fiatalabb legyek, és hogy egy kicsit gazdagabb legyek. És akkor végre valahára az ember azt mondja: - Tudod, akkor egyszeruen csak megengedem ezt az egészet. – És ez a leheto legnagyszerubb dolog.

Hé, én itt tanítok…(visszamegy a pódiumhoz, ahol felbillen és kiborul az itala)

LINDA: Bumm!

ADAMUS: Jaj, ez annyira izgalmas!

LINDA : Edith, most te következel.

ADAMUS: Igen! Igen!

LINDA: Addig én ezt gyorsan feltakarítom.

ADAMUS: Igen.

EDITH: Rám ömlött a kávé.

ADAMUS: Nem vagyok benne biztos, hogy ez kávé volt, de te meg lettél keresztelve. Igen. ( Adamus nevet)

EDITH: Megvilágosodás keresztelo. Imádkozz az Úrhoz!

ADAMUS: Jó.

EDITH: Add a loport! (kisebb nevetés)

ADAMUS: Következo. Mik voltak a te elvárásaid a megvilágosodással kapcsolatosan?

EDITH: Nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán volt-e bármiféle elvárásom ezzel. Én csak fel akartam fedezni, hogy ki vagyok valójában…

ADAMUS: Jó, akkor itt most rögtön álljunk is meg!

EDITH:..és hogy mi a fenéért nincs pénzem, és…

ADAMUS: Nem, nem! Álljunk meg a legelsonél…az tetszett! Le is fogjuk írni – Az Én Vagyok Felfedezése – abszolút. Abszolút, mert ez az a kérdés Edith, amit oly sok életedben feltettél már magadnak csodálatos módon. – Ki vagyok én? – Mivé válhatok? Mi lehetek? Milyen csodálatos kérdés! És, igen, mostanra már tudod erre a kérdésre a választ?

EDITH: (szünetet tart, és hallatszik, ahogy valaki azt suttogja: - Vagyok, Aki Vagyok)

EDITH: Vagyok, Aki Vagyok.

ADAMUS: Ki súgott neki?

EDITH: Tudom, hogy ki vagyok! Létezem, és mivel Vagyok, Aki Vagyok, befogadom.

ADAMUS: Na igen, ez pont úgy hangzott, mintha egy általam írt tankönyvbol mondtad volna fel a tananyagot.

EDITH: Igen.

ADAMUS: Csak az a gond, hogy nem éreztem benne a szívedet kedvesem.

EDITH: Vagyok, Aki Vagyok.

ADAMUS: Alakul. Vagyok, Aki Vagyok.

EDITH: És a legtöbb esetben még szeretlek is. (nevetés)

ADAMUS: És mi a helyzet a többi esettel?

EDITH: Olyankor megharagszom rád.

ADAMUS: Rám?!

EDITH: Rád.

ADAMUS: Akkor jól végzem a munkámat. Köszönöm.

EDITH: Igen, jól. (mind a ketten nevetnek)

ADAMUS: Jó. Tehát az Én Vagyok felfedezése. És Edith, az összes kihívás és nehézség ellenére, szép volt ez a tapasztalás?

EDITH: Igen, igen.

ADAMUS: Igen, igen. Visszamennél?

EDITH: Nem.

ADAMUS: Nem. És hogyan fogsz továbblépni?

EDITH: Hát tudod, a születésnapom - mert én is oroszlán vagyok – és pár nap múlva lesz a születésnapom, és egy szeretetteljes korba lépek, és tudod, akkor lehet, hogy csak átsétálok, és meglátogatlak téged.

ADAMUS: Igen, és aztán pedig visszatérsz magadhoz.

EDITH: Ühüm.

ADAMUS: Vagy akár félúton is találkozhatunk.

EDITH: Vagy akár az Új Földön, vagy a Holdon, tudod, bárhol, ahol tanítunk.

ADAMUS: Rendben. Egyértelmuen van még úgy 30,40,60 éved itt.

EDITH: Te jó Isten! (nevetés)

ADAMUS: Itt vagy, közben ezeket az újoncokat tanítod az Új Földön, és megtanulod, hogy…(Linda tisztító spray-t fúj közvetlenül Adamus elott a padlóra, amin többen nevetnek) Muszáj ezt pont most csinálni?

EDITH: Nem akarja tönkretenni a szonyeget.

ADAMUS: Nem. Nem.

LINDA: Ez is része a megvilágosodásnak. (nevetés)

ADAMUS: De Cauldre lábára ment a spray!

LINDA: Ó, és szerinted ez véletlen volt? (még nagyobb nevetés)

ADAMUS: És ha már ott vagy….

LINDA: Mit szeretnél?

ADAMUS: Kávét, tejszínnel.

LINDA: Mivel?

ADAMUS: Tejszínnel. Vagy Csájjal. (valaki megkérdezi: És az mi?)

LINDA: Rendben.

ADAMUS: Azt hittem, ez egy New Age-es csoport. (nevetés) Jó lesz a kávé. Organikus csáj. Igen. (csáj – indiai tejes tea)

LINDA: Igenis!

ADAMUS: Szóval hol is tartottunk? Ó, igen…Szeretnél még 60 év ajándékot kapni ezen a bolygón?

EDITH: Hát, ha ez lehetséges…

ADAMUS: Vigyázz, mit választasz!

EDITH: Talán be kellene fejeznem a megfiatalodásomat, és be kellene hoznom az összes boségemet és az új autómat.

ADAMUS: A boség a problémád?

EDITH: Igen, belegabalyodtam a boségbe…

ADAMUS: cc-cc-cc-cc-cc.

EDITH: Egyértelmuen.

ADAMUS: Ez sajnálatos, mert….

EDITH: Igen.

ADAMUS:…ez annyira jelentéktelen dolog a valódi problémákhoz képest.

EDITH: Ó!

ADAMUS: Igen, a valódi problémákhoz képest. Igen. Nemsokára beszélni fogunk róluk.

Következo. Köszönöm. Köszönöm kedvesem.

EDITH: Szívesen. Örömmel.

ADAMUS: Mindig öröm veled lenni.

LINDA: Edith, add át a mikrofont Joan-nak!

ADAMUS: Mindig.

EDITH: Detto.

ADAMUS: Eljössz a ma esti szülinapi partimra?

EDITH: Igen.

ADAMUS: Jó. Jó. Tudod hol tartom?

EDITH: Mi is ünnepelni fogunk?

ADAMUS: Igen.

EDITH: A Bíbor Tanácsnál, ó….nem igazán. (Linda és a többiek nevetnek)

ADAMUS: Kaptál meghívót?

EDITH: Nem hinném. Biztos végig nagy betuvel volt írva. (nevetés és némi taps)

ADAMUS: Ezt most félretesszük az útból, hogy többet ne boruljon ki semmi. (félreteszi a pódiumot) Jó. Köszönöm Edith. Köszönöm.

Mindannyian kaptatok meghívót természetesen, és igen, a buli a Felemelkedett Mesterek Klubjában lesz, a Szuverén Sétány 1. szám alatt a Mennyországban. Éjfélkor kezdodik. Igen.

EDITH: Éjfélkor.

ADAMUS: Éjfélkor. Igen, természetesen. Naná! Igen.

Jó. Következo. A megvilágosodással kapcsolatos elvárások. Igen? A mikrofon.

JOANN: Szia, én egyszeruen csak azt gondoltam, hogy nagyobb ember válik belolem, tudod.

ADAMUS: Úgy érted magasabb leszel?

JOANN: Profibb, tudod, hogy értem.

ADAMUS: Ó, igazán?!

JOANN: Tudod, na, tudod, csak nagyobb ember.

ADAMUS: Mint egy nagy cég vezeto?

JOANN: Nos, …elég jó munkám van.

ADAMUS: Igen, igen, igen.

JOANN: Tökéletes.

ADAMUS: De…

JOANN: Imádom.

ADAMUS: És mi a titulusod?

JOANN: Wellness Koordinátor, vezeto, az orvos asszisztense. Szóval több titulusom is van.

ADAMUS: Van olyan is, ami helyettes?

JOANN: Nos, én vagyok a helyettes. Amikor nincs ott, akkor én képviselem.

ADAMUS: Helyettesíted?

JOANN: Igen, olyasmi.

ADAMUS: Most azt teszed, vagy nem?

JOANN: Igen! Igen, azt teszem.

ADAMUS: Most mindazoknak mondom, akiknek ez a titulus szerepel a névjegykártyáján, hogy „helyettes”, „koordinátor”, „asszisztens” vagy „középszintu vezeto”- az nem, nem elfogadható. (Linda átadja a kávét) Köszönöm.

LINDA: Semmi szükségünk arra, hogy még több alkalmazott felmondjon. Befognád?

ADAMUS: Adjatok nekik hangzatosabb titulusokat!

LINDA: Oké. (kisebb nevetés)

JOANN: Csak akkor használom ezt a titulust, ha megkérdezik.

ADAMUS: Legyen mindenki alelnök – abszolút!

LINDA: Abból csak egy lehet.

ADAMUS: Azt gondoltad, majd nagyobb lesz.

JOANN: Igen!

ADAMUS: Azt hitted, nagyszerubb lesz.

JOANN: Nagyszerubb, igen. És még mindig én vagyok…

ADAMUS: És hogy majd a Riviérán fogsz élni.

JOANN: …de közbeszólt valami. Igen. Dolgok történnek.

ADAMUS: Igen, saját yacht-ot akarsz.

JOANN: Igen!

ADAMUS: Tényleg? És akkor miért nem manifesztáltad mindeddig ezeket a dolgokat?

JOANN: Nem tudom, talán mert nagyon beleásom magam abba, amit teszek.

ADAMUS: Menj ki a toalettbe! ( Joann nevet)

LINDA: Ó!

ADAMUS: Add ide a mikrofont!

LINDA: Ó!

ADAMUS: Hallottam a csúnya szót, ezért a csúnya helyre kell menned! Menj!

LINDA: Ó! Mondj neki nemet!

ADAMUS: Kimondta azt, hogy: Nem tudom.

LINDA: Ó!

ADAMUS: Spirituális szemét!

JOANN: Éppen most küldtem oda a Szellememet, így…

ADAMUS: Ó, ez jó volt! Tetszik. Okos. Okos. (mind a ketten nevetnek) Akkor miért nem manifesztáltad mindezeket a dolgokat?

JOANN: Mert meggondoltam magam.

ADAMUS: Jó a válasz, de megfutamodást jelent.

JOANN: Tényleg?

ADAMUS: Elterelés. Elterelés.

JOANN: Lehet, hogy elterelés.

ADAMUS: Abszolút.

JOANN: Oké.

ADAMUS: Nos, nem kell, hogy az legyen, de sokak számára az lesz. Sok munkával jár egy nagy birodalom üzemeltetése, te pedig az idod javarészét magadra akarod szentelni. És volt ebben némi elterelés, amirol máris beszélni fogok.

JOANN: Oké.

ADAMUS: De ezt már csináltad a múltban is. Már megtetted. Voltak hadseregeid, meg ilyen szemeteid. Úgy értem tényleg birodalmaid voltak.

JOANN: Ó, én…igen.

ADAMUS: Igen. És akkor ezt újra meg akarod tenni?

JOANN: Már nem.

ADAMUS: Igen. Larry, aki most ott hátul falatozik, vele is ugyanez a helyzet. A drága Larry-nek is több olyan élete volt, amikor hatalmas hadsereg tábornok volt, katonai tábornok, és életeken át hatalmas földterületek voltak a keze alatt, meg minden, ami ezzel együtt jár. És most visszatért ebbe az életébe, aki a nagykutya volt, de azt mondta: - Nem, meg van ugyan hozzá a képességem és a tehetségem, hogy megtegyem, de már elég volt, nem akarom újra ezt tenni. Hagyom, hogy valaki más játssza ki ezt a játékot.

Mindannyian megengedtétek magatoknak azt a teret – egy biztonságos és megbízható teret – hogy magatokkal legyetek. Igen. Nos, néhanap még elofordul, hogy még mindig megpróbáltok kimenni és túl sok mindent tenni, máskor pedig nagyon keveset, de a lényeg az, hogy megengeditek magatoknak ezt a teret. Igen. Jó. Köszönöm.

LINDA: Következo?

ADAMUS: Még egy párat kérnék, mielott rátérnék a lényegre.

EDITH: A WC nem számít ebbe bele.

ADAMUS: Miért? A WC, a fürdoszoba remek hely az elmélkedésre.

ANDY: Mi volt a kérdés?

LINDA: Mi volt a kérdés?

ADAMUS: A megvilágosodással kapcsolatos elvárások. Az Új Földön tanítasz. Tanítod mindazokat az angyali létezoket, akik most kapcsolnak sebességbe, és készülodnek a Földre térésükre. És te pedig ott kuncogsz magadban, mert tudod mi vár rájuk, hiszen te aztán tényleg tudod, hogy milyen is ez a Földi élet. És ok persze nagyon izgatottak, és a végso elokészületek zajlanak, amikor is a megvilágosodás elvárásairól tanítod oket. A haladó tanfolyamot végzik. Meséltél nekik az emberi élet mindenféle dolgairól – a fura és érdekes dolgokról – de most azt mondod nekik: - Amikor elérkezik a te idod egy jó pár földi élet után, miután keresztülmentél ezeken a különbözo inkarnációkon, akkor elkezdesz majd felébredni, és meg fogsz világosodni. – És akkor most a saját tapasztalásaidról kezdesz beszélni – az emberi tapasztalásaidról – arról, hogy neked milyen elvárásaid voltak a megvilágosodással kapcsolatosan.

Tehát elmondod nekik…

ANDY: Hát nekem fogalmam sem volt semmirol. (nevetés)

ADAMUS: Ez nagyon jó!

ANDY: Oszintén nem tudtam mit is kellene elvárnom ettol az egésztol, csak azt tudtam, hogy az ember furcsán érezte magát.

ADAMUS: Igen.

ANDY: Tudod úgy, mint amikor a gyermek azt kérdezi: - Miért nem tudok repülni? Hiszen tudom, hogy tudok, de most akkor miért nem tudok? Mi a baj velem?

ADAMUS: Igen.

ANDY: Szerintem a megvilágosodásról azt gondoltam, hogy végre újra normális lehetek, ami ugye emberi nézopontból egyenlo az abnormalitással. Van ennek valami értelme?

ADAMUS: Abszolút. Abszolút. Visszatérsz a természetes állapotodhoz.

ANDY: Igen.

ADAMUS: Mert ez itt természetellenes. Nagyon természetellenes.

ANDY: Egyetértek.

ADAMUS: Mert korlátozott.

ANDY: Na igen.

ADAMUS: Tehát ez nem más, mint visszatérés a természetes állapothoz. Tudtad, hogy ez lesz, amikor belekezdtél ebbe a felébredés dologba?

ANDY: Hát….ö…..ez sokkal inkább egy érzés volt, és nem tudás.

ADAMUS: Helyes.

ANDY: Mert jó érzés volt nem annyira embernek lenni.

ADAMUS: Igen. Jó. Jó. Akkor hogyan határozzuk ezt meg, hogy: visszatérés a természetes állapothoz?

ANDY: Ez így tökéletes. Nekem tetszik.

ADAMUS: Naná. Hiszen én mondtam.

ANDY: Igen. (nevetés)

ADAMUS: Ma van a születésnapom. Hazudj a szemembe! (még nagyobb nevetés) A kérdés pedig az, hogy visszatértél a természetes állapothoz?

ANDY: Úgy tunik, még némi programozottság az útját állja…és még szükséges hozzá egy kis ido.

ADAMUS: Igen.

ANDY: A társadalom, meg az elkötelezettségek miatt.

ADAMUS: Igen.

ANDY: Ez néha elállja az utat.

ADAMUS: És valami mást is közbevethetek?

ANDY: Ó, kérlek!

ADAMUS: Nem lehet, hogy az a helyzet, hogy kissé túl jól szórakozol így?

ANDY: Nos, ez is ott van.

ADAMUS: Ott van.

ANDY: Ott van.

ADAMUS: Tudod, mert…

ANDY: Nagy móka csak itt lenni, meg minden.

ADAMUS: Igen, mert amikor megvilágosodsz, ez egyértelmuen elmegy. (nevetés)

ANDY: Ezzel nem biztos, hogy egyetértek.

ADAMUS: Jó. Jó. Én sem vagyok benne biztos, hogy ezt igazságként mondtam. (még több nevetés)

ANDY: Oké. Igen, mert ez tényleg szórakoztató tud lenni, hogy emberként képes vagy elbotlani és hasraesni.

ADAMUS: Némiképpen. Némiképpen.

ANDY: Bár egy ido után ez is unalmassá válik.

ADAMUS: Némiképpen.

ANDY: Igen.

ADAMUS: Csak érdekességképpen – nagyon kevés testet öltött Mester volt, hisz a legtöbbjük azonnal elhúzta innen a csíkot. Akkor most tegyük fel, hogy megvilágosodsz, meg minden.

ANDY: Meg fogok.

ADAMUS: Igen, ó, igen. És akkor soha többet nem fogsz megbotlani?

ANDY: Hát, tudod…

ADAMUS: Szerinted Jézus soha nem botlott bele egy kodarabba az éjszaka közepén, és soha nem ütötte meg az arcát?

ANDY: Lehetnék én az elso.

ADAMUS: Igen, igen.

ANDY: És tudod mindig meg volt bennem az ügyetlenségre a hajlam.

ADAMUS: Szerinted Jézusnak soha nem maradt morzsa a szakállán, sot még talán egy kis maradék is úgy, hogy aztán egész nap úgy járt-kelt?

ANDY: Ó, igen.

ADAMUS: Vagy folyt az orra….(nevetés) Igen.

ANDY. Tudod, valószínuleg igazad van. Biztosan így volt. Igen.

ADAMUS: Tudod, én úgy gondolom, hogy a Megtestesült Mestert ez nem érdekli. Ott van egy pár szem morzsa a szakállán – nem számít. Sot, szinte le merem fogadni, hogy sokan ezt direkt meg is fogjátok majd tenni, hogy lesz egy kis piszok vagy folt rajtatok, és egész nap úgy fogtok járni-kelni, és az emberek meg csak néznek majd, és mutogatnak rátok, ti pedig csak vigyorogni fogtok. Vagy lehet, hogy szándékosan két különbözo színu zoknit vesztek majd fel. Nagy ügy! Vagy megtesztek majd olyan dolgokat, amit egyébként nem tennétek, mert zavarba jönnétek miatta.

Igazából azt gondolom, hogy direkt durva és gusztustalan dolgokat fogtok majd tenni, csak azért, mert végre már tényleg nem kell ezekkel törodnötök, már tényleg nem fognak számítani, mert ha Testetöltött Mester vagy, akkor ez nem számít! És akkor mi van? Ott maradt a spenót a fogad között? Ahelyett, hogy megpróbálnád onnan kiszedni, még a másik fogadba is teszel egy keveset! (nevetés) És egész nap így hagyod, és közben mosolyogsz az emberekre, majd kineveted magad, miközben a többiek mutogatnak rád, és szörnyülködnek, és lesznek köztük olyanok is, akik tudjátok, majd beszólnak nektek. (nevetés)

Igazán. Most nevetünk ezeken a dolgokon, de el fogtok jutni arra a pontra, amikor megpróbáltok majd….mert olyan sokáig elnyomásban, elfojtásban éltetek, követtétek a szabályokat és nem lehetett spenót a fogatok között, és végre már megtehetitek, és ez nem fog zavarni benneteket. Tényleg nem. Egyszeruen csak hagyjátok. Igen. Jó. Sot, ez egyfajta leckeként is fog szolgálni mások számára, hogy ne legyenek már annyira merevek, ne kövessék már annyira a megszokott kerékvágást. Na és mi van akkor, ha reggel elfelejted felvenni az ingedet? (nevetés)

Következo. A megvilágosodással kapcsolatos elvárások. Igen. Még kérnék egy párat, és aztán majd következik a lényegi mondandóm.

LINDA: Akkor ez azt jelenti, hogy hordhatok kitömött fenékemelot, ha ahhoz van kedvem? (többen nevetnek) - )korábban Linda felvett valamit magára a móka kedvéért, hogy nagyobbnak látszódjon a feneke)

ADAMUS: Levetted?

LINDA: Igen. De megtartottam! (még több nevetés)

ADAMUS: Igen, Kathleen. Elvárások. Neked nagyon sok elvárásod volt a megvilágosodással kapcsolatosan, és már sokról beszéltünk is. Mik voltak ezek?

KATHLEEN: Nos, leginkább a lélektársakkal kapcsolatban voltak elvárásaim.

ADAMUS: Na igen.

KATHLEEN: Ez egy olyan elvárás volt, amit el is engedhetek.

ADAMUS: Igen.

KATHLEEN: Igen.

ADAMUS: Miért volt elvárásod a lélektárssal kapcsolatosan?

KATHLEEN: (sóhajt) Nem tudom. (a közönség reakciója: - Ó!)

ADAMUS: JUJUJ! JAJJAJ!

KATHLEEN: Ez nem én voltam. (Nagy nevetés és taps)

ADAMUS: Na, ez tetszett! Látjátok Shaumbra, egyre jobbak vagytok! Kezdtek nagyon, de nagyon gyorsak lenni! Rendben. Nagyon büszke vagyok rád. Igen. Jó. Szóval zuhantál egyet, és összevissza törted magad…

KATHLEEN: A lélektársam én vagyok.

ADAMUS: Igen, de….igen, abszolút.

KATHLEEN: Igen.

ADAMUS: Igen.

KATHLEEN: Én vagyok az.

ADAMUS: De eleinte erre nem jöttél még rá, ezért kétségbeesetten kutattad Steve-et, kerested azt a lélektársadat, amit aztán rengeteg sok csalódás követett kedvesem, és hatalmas szívfájdalom, és sok-sok szenvedés, gyötrelem.

KATHLEEN: Azt hittem, hogy megtaláltam.

ADAMUS: Igen.

KATHLEEN: Az volt az elvárásom, hogy az tökéletes. De nem volt az, mert én mindig is magamat kerestem.

ADAMUS:Igen. Hatalmas szívfájdalom – és ebbe nemsokára bele is megyünk – mert nagyon mély ám ez a lélektárs utáni kutatás. És te – az ember – azt gondolod, hogy annyira igazad van, és annyira telve vagy ennek az igazságával, és azzal, hogy csak ez számít, hogy ez minden – és bárcsak a Szellem megadná neked ezt az egyetlen dolgot – és ekkor fogod magad, és ezt magadon kívülre vetíted, és elkezded keresni- kutatni. És még találsz is valakit, aki olyan, mint a kutyakaja (nevetés), és a képzeletedben felruházod ot azzal, hogy o a te lélektársad. És mindennel próbálod mentegetni. Még elkezdesz olyan elmúlt életekrol is beszélni, amit együtt éltetek meg, ami valójában nem is igaz, és megpróbálod létrehozni ezt a dolgot. Ez a legmélyebb, tényleg a legmélyebb, és aztán jön a csalódás. A csalódás abban, hogy az a férfi vagy az a no – nem az, akinek gondoltad. Mert az a férfi vagy az a no mindössze egy kis energiát akart lopni toled, vagy csak egy kis intimitást akart lopni toled, egy kis…

EDITH: Szexet.

ADAMUS:…szexet?

LINDA: Ó!

ADAMUS: Igen, igazad van, egy kis szexet. Azt akartam mondani, hogy „egy kis éjfélt az oázisban.”

Próbáltam egy kicsit finomabb lenni…(nevetés) De igen, szexet akart. Szexet. Vagy bármit. Vagy a pillanatban volt benne némi igazság. Talán tényleg együtt voltatok a múltban. Talán tényleg nagyon, nagyon sokáig együtt voltatok már nagyon régen, még a Földet megelozoen, de ez a közjáték mindössze a megvilágosodásod része volt, feltételezve azt, hogy a részét képezte annak, hogy visszatérj saját magadhoz. De ez egy nagyom mély és sötét csalódáshoz vezet saját magaddal kapcsolatosan. – Miért is gondoltam ezt? Mit hittem? Ekkorát tévedni! – látod, elkezded ezt megítélni magadban, pedig nem tévedtél. Nem tévedtél.

Nos igen, abszolút, egy lélektárs keresése, és közben felfedezed, hogy 1.) nincs rá szükséged, 2.) te vagy a lélektárs.

A következot mondom én neked. Ha egyszer visszatérsz önmagad szeretetéhez, nos akkor tényleg találsz majd valakit. De többé ezt már nem lélektársnak hívod, mert egy olyan létezo lesz az, akivel együtt élvezhetitek az életet egy szabad és nyílt módon, az összes kötelezettség, kötelesség nélkül, és ez az egész tiszta öröm, szórakozás lesz. Igen. És el fog jönni az a kapcsolat. El fog jönni.

LINDA: Még egyet?

ADAMUS: Igen. A megvilágosodással kapcsolatos elvárások. Joshua, neked mik voltak ezek?

JOSHUA: Azt gondoltam, sokkal bölcsebb és érzékelobb leszek.

ADAMUS: Határozd meg a bölcsességet! Mit értesz alatta?

JOSHUA: Azt, hogy megtudjam, hogy mi, miért és hogyan történik az életemben.

ADAMUS: Tehát az, hogy bölcs és érzékelo légy. Érdekes. Érdekes. Te vagy az, aki sokkal többet tanultál, és sokkal több mindent tanulmányoztál, mint bárki aki itt van, vagy aki online néz minket. Elképeszto az intelligenciád és nagyon hangolt az agyad. Ezt az utat jártad, ahol tanulmányoztad a fizikát, a kozmoszt, a vallásokat, a spiritualitást és minden egyebet. Mi történt?

JOSHUA: Hát értettem én bizonyos dolgokat, de annál többet már nem igen, és az egész kezdett egyre kevésbé érdekelni.

ADAMUS: Igen. És más dolgok is történtek, az, hogy azt mondtad: - Ez nem csak a tanulásról szól. – Soha, de soha nem fogod megtalálni Istent vagy Önmagad az elmédben. Ez egyszeruen lehetetlen. Tanulhatsz. Tanulhatsz a Mesterektol. Tanulhatsz saját magadtól, az elmúlt életeidtol, egészen egy határig. De utána az következik, amit szívnek hívunk. A megengedés. És ez az, amikor egy teljesen más szintre lépsz, ahol nincsenek korlátok vagy magyarázatok. Ebben az egészben egyszer elérkezik egy pont, amit már nem is lehet, és nem is szabad elmagyarázni. Mert ezt át kell érezni, át kell élni.

Szóval Bumm! – ott volt ez a bámulatos, eroteljes elméd, de lényegében energetikai manipulációra próbáltad használni az elmédet – és eljutottál egy pontra, elérkeztél egy sorompóhoz, ahonnan ez az egész lényegében már nem muködik. És ez pusztító, gyilkos dolog az elme számára – nem a szellemnek – gyilkos dolog az elmének felfedezni, hogy szart sem tud. (nevetnek) Mert nem tud az semmit.

SART: Szemét. (nevetés)

ADAMUS: És akkor kétségbeesel. Ami aztán depresszióhoz vezet – mentális depresszióhoz – mert az elme azt hitte magáról, hogy o Isten, a létezo legmagasabb dolog, majd felfedezi, hogy ez nem így van. Egyáltalán nem így van. Az elme elképesztoen korlátozott.

A valódi bölcsesség barátom, az igaz bölcsesség az egyszeruség, amikor mindent lepárolsz a lényegére. Ezt nem lehet matematikai formulákkal meghatározni. Sot, valójában ezt szavakkal sem lehet megfogalmazni, és semmivel sem lehet kifejezni. Esszenciára párolás.

Az egyszeruség pedig nem más, ha nem mész bele a fejedbe ezzel kapcsolatosan: - Létezem. Vagyok, Aki Vagyok. És akkor mindened meg lehet, amit csak akarsz.

De ha elkezdesz gondolkozni errol, ha megpróbálod ízekre szedni: - Mi az, hogy Vagyok, Aki Vagyok? Hány szótagból áll? Teliholdkor milyen idopontban a legjobb kimondani ezeket a szavakat? – akkor már el is veszítetted. Egyszeruen csak benne lehetsz a tapasztalásban: - Vagyok, Aki Vagyok.

Tehát egy csodálatos tapasztalást adtál magadnak arra, hogy kiszállj az elmédbol. És ez elsore gyilkos tud lenni. De ma már szépséges. Emlékezz az egyszeruségre! Jó. Köszönöm.

Rendben. Még egyet kérnék! Az Új Földön tanítasz. Én pedig jól érzem magam. Jó. Igen?

SHAUMBRA 1: Azt hittem, hogy én is olyan leszek, mint a többi Felemelkedett Mester, akikrol olvastam.

ADAMUS: Igen. (Adamus köhög, és gusztustalan hangot ad ki magából közben, amin egy páran nevetnek)

SHAUMBRA 1: És…és…és…hol vannak a nok? ADAMUS: Ez a mai legjobb kérdés. A nok! Most ennek két része van. Azt mondtad, hogy azt hitted, olyan leszel, mint a múltban élo Felemelkedett Mesterek. Ez pedig a múlt Mestereinek az elvárása.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Igen. Nem igaz. Nem igaz.

SHAUMBRA 1: Ühüm.

ADAMUS: Ok már vének és zsémbesek. (nevetés) Olyan sok lószart összeírtak róluk.

SHAUMBRA 1. Erre én is rájöttem.

ADAMUS: És ez egyáltalán nem igaz.

SHAUMBRA 1: Ühüm.

ADAMUS: És arra vettek rá, hogy buntudatot érezz, ha arra gondolsz, hogy Jézus is szexelt,vagy… o nem is volt Felemelkedett Mester. O kollektív tudat volt. Nem volt olyan jó, mint egy Felemelkedett Mester. Hiszen kollektív tudat volt. Mindössze a te potenciálod volt. Nem volt valódi létezo.

Szentségtörésnek minosül ezt mondani – és apropó, most teszek egy állítást. O nem Felemelkedett Mester, bár vannak, akik azt gondolják, hogy az – de Mohamed, az igazán tökös legény volt (Lindának elakad a lélegzete), mert vakargatta a hónalját és az ágyékát. És néha nagyon furán állt a haja. Engem nem érdekel. És a legjobb barátaim muzulmánok. (nevetés) Ez vicces. És el is jönnek a ma esti születésnapi partimra. Persze nem isznak, és nem is szexelnek, de eljönnek a bulimra. (még több nevetés) Szeretem, amikor eljönnek a bulikra, mert nem kell túl sok borral itatni oket. És rendjénvaló nevetni! A fenébe is!

LINDA: Ha-ha-ha.

ADAMUS: Rendjénvaló nevetni. (Adamus nevet)

Tehát a régi korok Mesterei nagyon nagy nehézségek árán tudták ezt megcsinálni. Az egyik igaz vágyam az, hogy kiszedjem ezt a szemetet a fejetekbol, amit Buddháról vagy valamelyik másikról mondanak. Oltárokat állítotok nekik! Ó! Oltárok! Oltárok! Bárcsak valaki megváltoztatná már azokat az oltári oltárokat! Égessétek el oket! Mert ezzel valami olyat istenítetek, ami 1.) nem igaz, 2.) már nagyon-nagyon elavult.

SHAUMBRA 1: Igaz.

ADAMUS: Égessétek porig az összeset! Ha mégis oltárt akarsz, akkor tedd rá a saját képedet!

SHAUMBRA 1: Egy tükröt.

LINDA: Ó!

ADAMUS: Lehet ez elso látásra kissé különös, hogy amikor más emberek elmennek hozzád, és megkérdezik: - Korábban nem egy Szuz Mária szobor állt ott? (nevetés) Most meg a te képed virít ott? - De ez jó. Mert ez téged nem érdekel, ahogy az sem, hogy spenót van a fogad között. – Igen. Én egy Felemelkedett Mester vagyok. Ez vagyok én! – (még nagyobb nevetés, ahogy megcsókol egy képzeletbeli tükröt)

És miért nincsenek köztük nok? Mi ez?

SHAUMBRA: Mi ez?

ADAMUS: A nok nem képesek felemelkedni? Nos, hogy lehet az, hogy nincsenek nok….ti azokat a történeteket ismeritek, ahol férfiak a Felemelkedett Mesterek. Mi a baj ezzel? És Quan Yin felemelkedett? (valaki mondja: - Igen.) És no volt? ( - igen) És érdekelte ez az egész? Nem. (Adamus nevet)

Eloször is több no volt a múlt Misztérium Iskoláiban, mint férfi, ami elég furcsa. És sokkal több olyan Felemelkedett Mester van, aki az utolsó életét noi testben élte. Miért lehet ez?

Mert ok ezt csendben tették meg, miközben az összes férfi azzal foglalkozott, hogy háborúzzon vagy hogy veregesse a mellkasát Jézussal kapcsolatban. És így a nok otthon tudtak maradni, hogy a háztartással foglalkozzanak, de valójában saját magukkal foglalkoztak.

Több no van – de ok nem nok – a Felemelkedett Mesterek Klubjában.

SHAUMBRA 1: Értem.

ADAMUS: És nekem ez tetszik. Én férfi voltam, tehát…de többen feminin inkarnációkban csinálták ezt meg, mert így könnyebb volt. Nem volt rajtuk akkora nagy követelmény és nyomás.

SHAUMBRA 1: Hm.

ADAMUS: Igen.

SHAUMRA 1: Oké.

ADAMUS: És valójában ez az egész kicsit könnyebb is a nok számára. Könnyebben megy ez a feminin energiának. Mert ok egy kicsit intuitívabbak, és nem annyira merevek. Igen. De mégis zsémbesebben mennek át a megvilágosodáson. (enyhe szünet) Ez vicc volt. (nevetés) Igaz vagy nem? Igen. Köszönöm. Jó.

Oké, akkor végeztünk az elvárásokkal.

Hajítsd el az elvárásaidat!

Sok elvárásotok volt a megvilágosodással, és ha most összegezzük az összeset, akkor a legtöbbet felírtuk a táblára, de van még egy, az, hogy – tökéletes leszel. Minden nagyszeru lesz. Sok-sok pénzed lesz. Mindenki szeretni fog. De ahogy kiderült, nincs pénzed, igazából senki sem kedved téged igazán, nem vagy tökéletes, és nem olyan leszel, mint a letunt korok Mesterei – hála Istennek! Hála Istennek!

Kérdezd csak meg bármelyik Mestertol, megmondják neked, hogy – Ne úgy tedd, ahogy én! – ezt mondják majd neked. Nem akarják, hogy keresztülmenj a nehézségeken. Az egy teljesen más világ és más korszak volt. Akkoriban a szó szoros értelmében másmilyen volt az ido. Másképp muködött, ahogy az energia is. A tudat is másmilyen volt. Minden más volt. És arra fognak bátorítani, hogy másképpen tegyétek meg, remélhetoleg nem olyan fokú szenvedéssel és gyötrelemmel, mint ok.

Akkor hát innentol kezdve hajítsátok el az elvárásaitokat a megvilágosodással kapcsolatosan! Hajítsátok el oket! Engedjétek el! Engedjétek el! És amikor ezt megteszitek, akkor a megvilágosodás valódi dinamikái elkezdenek bejönni, annak örömével együtt.

Két dinamika

Azt kérdezitek: -Miért nem ébredtem még tudatára a megvilágosodásomnak? Nos, ennek több oka is van, de szerintem elsodlegesen két oka van ennek, és arra foglak kérni benneteket, hogy ebbe érezzetek bele a következo sorozatunkig. Egyébként a Felfedezés Sorozat címet adom neki. Elkezditek majd felfedezni, mennyire megvilágosodottak is vagytok valójában.

LINDA: Hm. (taps)

ADAMUS: Igen. Köszönöm. Igen. Vagyis kevesebbet fogunk beszélni és többet fogunk szórakozni. Igen, határozottan.

Két fo dinamika van most játékban, ti mind a kettot játsszátok, és ezek okozzák ezt a szorongást, zurzavart és beragadtság érzést. Két fo dolog van. Beszéltünk már az elvárásokról – megkérhetlek, hogy felírd a táblára egy új lap tetejére, hogy Elvárások? (Vilinek mondja)

A megvilágosodás aspektusok

A következo dolog, amire megkérnélek benneteket, hogy tényleg nézzétek meg a mostani és a következo összejövetelünk közötti idoben, azok az aspektusok, akiket ti hoztatok létre, majd kiküldtétek oket, hogy kutassák a megvilágosodást. Nagyon régen teremtettétek ezeket az aspektusokat, még az elmúlt életeitek során, de a legtöbbjüket magatokkal hoztátok ide, ebbe az életetekbe is. És nem csak egy vagy két ilyen aspektust teremtettetek, hanem több tucatnyi megvilágosodást kereso-kutató aspektust. Én ezeket az aspektusokat spirituális, megvilágosodási, és Mester elvárással bíróknak nevezem, és oket hívom megvilágosodás aspektusoknak. Mert ez segít majd emlékezni rájuk. Ma van a születésnapom, tapsoljatok hát, legyetek szívesek!

Megvilágosodást kereso, elvárásokkal bíró aspektusok ezek. Ezek szó szerint aspektusok, a legtöbbjük, és ami érdekes az az, hogy ezek legtöbbje nem ért ám egyet egymással sem. Nincsenek harmóniában egymással.

Sok különbözo aspektusod van, és szeretném, ha tényleg felkutatnád ezeket, mert van egy olyan aspektusotok, aki még mindig!!! – és ez engem megorjít – aki még mindig úgy láttat titeket, mintha még mindig paraszt lennél. Az egyszeru, paraszt Mester, aki durva ruhákba öltözik, aki mezítláb van, nem hord cipot, és egy aprócska kis koldulótállal a kezében jár könyörögve ajtóról ajtóra, házról házra. És azt gondolja: - Nos, ilyen egy Mester, mert a valódi Megvilágosodott Mester szegény. – Ez a teve a tu fokán dolog. Valahol, valamikor menet közben elfogadtátok ezt, valahogy bedoltetek ennek a programozottságnak. Aztán sajátodként elfogadtad ezt, és azóta is magaddal hurcolod.

Aztán van egy másik megvilágosodás aspektusotok is, aki hallotta Tóbiás és az én szavaimat, és azt mondja: - Nos, nem, neked boségben kell élned. – És mi történik ezzel a két aspektussal? Egymással harcolnak. És az egyik azt mondja, hogy – Igen, boségben kell élnünk – egyébként ez a kedvenced – de a másik, aki nagyon régen és elég mélyen beléd lett ivódva, azt mondja: - Nem, szegénynek kell lennünk, és azért kell itt lennünk, hogy mindenki mást szolgáljunk. Gondot kell viselnünk a világra. – És ez a két aspektus konfliktusban áll egymással.

Van egy olyan megvilágosodás aspektusotok, aki azt mondja: - Tanulnom kell, mindent tudnom kell. Mindent tudnom kell a filozófiáról. Mindent tudnom kell, amit Jézus valaha is mondott. Ismernem kell a világ összes vallását. Aztán ott a másik aspektus, aki meg azt mondja: - Nem, ez egyáltalán nem számít. Ez nem számít. És ez a ketto néha csatázik egymással, és néha ez az intellektuális aspektus elkezdi kilökni magából azt a sok mentális dolgát, a tényeket és a számokat – és megpróbálja lekicsinyleni azt a másik aspektust, aki az egyszeruséget keresi. És lesöpri azt az egyszeru aspektust a maga összes intellektusával, továbbá az okosságával, és azt az érzést kelti ebben a másik aspektusban, mintha az hülye lenne, mint: - Ó, talán tényleg semmit sem tudok az életrol. Nem vagyok érdemes a megvilágosodásra. – Látjátok, ezek egymással harcolnak.

Van egy olyan aspektusotok, aki azt mondja a megvilágosodásról: - Tökéletes a testem, amit persze körbevesz egy ragyogás, és ez a test soha nem öregszik, és csokis süti illatot áraszt magából. (kisebb nevetés) Aztán ott a másik megvilágosodás aspektus, aki meg azt mondja: - Ez a fizikai test annyira átmeneti, és igazából csak korlátozza a megvilágosodásomat. Akadályozza. – És van egy másik, aki meg azt mondja: - De a megvilágosodásomban magammal fogom vinni a fizikai testemet a Harmadik Körömbe és a Felemelkedett Mesterek Klubjába, és Adamus bulijára! – és ez a három egymással harcol, csatázik. Tehát itt vannak ezek a megvilágosodás aspektusok. Szeretném, ha tudatosak lennétek felolük.

És ennek a veszélye vagy nehézsége az, hogy beléjük fogjátok vetni magatokat, érzitek majd oket, és Aandrah pontosan tudja, hogy ilyenkor mi szokott történni. Bejönnek ezek az aspektusok, és megpróbálnak magukba szívni titeket, és elhitetik veletek, hogy azonosak vagytok velük. Tehát távolról figyeld oket! A semlegesség terébol! Ne bonyolódj bele a dolgaikba! Egyáltalán ne! Csak figyeld meg, hogyan muködnek.

Igen, ok a te részeid, ez abszolút így van. De megfigyelheted a muködésüket és megláthatod, hogy ezek az aspektusok – a megvilágosodás aspektusaid – ott lófrálnak körülötted.

És mindegyiket integrálni fogjátok. Nem tévedtetek, és nem követtetek el hibákat menet közben, egyetlen egyet sem. De nem erovel, és nem az intellektusotokkal fogjátok integrálni oket. Hanem úgy, hogy vesztek egy jó mély lélegzetet az Én Vagyok-ba. Veszel egy jó mély lélegzetet magadba, az igazságodba, önmagad szeretetébe.

Úgy tudod integrálni az aspektusokat, ha szereted magad. Egyetlen egy hibát sem követtél el menet közben, egyszer sem tévedtél. Egy szép napon ezen majd nevetni fogsz. Nem tévedtél, nem hibáztál. Semmit sem tettél rosszul. Nincs semmiféle rossz karmád, semmi ilyesmirol sincs szó. Vagyis szabadon szeretheted magad. Ne legyen benned semmi buntudat, megbánás. Szabadon szeretheted magad.

Tehát ezek a megvilágosodás elvárásával rendelkezo aspektusok.

Azért hozom fel oket most, mert innentol kezdve, és különösen a Felfedezés Sorozat kezdetétol nem akarjuk már, hogy ezek itt lófráljanak körülötted. Azt akarjuk, hogy 1.) azonosítsd oket, lásd meg hogyan dolgoznak benned vagy rajtad 2) önmagad szeretetével integráld oket 3.) használd az összes aspektus dinamikáját, mert ok téged szolgáltak. Az igazság változatait keresték. A különbözo potenciálokat kutatták fel számodra, és az összes energia bejön és téged szolgál.

Szereposztó aspektusok

A következo, nehezebb téma pedig a többi ember.

LINDA: Hm.

ADAMUS: Hm. Hm. Ó, muszáj errol beszélnünk? (Kerri feláll, hogy egy italt hozzon magának) Most nem sétálhatsz ki innen Kerri! (nevetés)

KERRI: Nem félek.

ADAMUS: A többi ember. És nem leszek népszeru emiatt, de nem érdekel.

Talán ez a létezo leghatalmasabb sorompó vagy gát a megvilágosodásotok elott – a többi ember. És miközben ezt mások nagyon durva állításnak minosítenék és nagyon önzonek, azt állítják, hogy megpróbálok szétszedni ezzel családokat, meg minden mást mondanak…a családok felbomlanak és szétmennek maguktól, a megvilágosodástól függetlenül. Ez vicces volt. (egy páran nevetnek) Annak semmi köze sincs a megvilágosodáshoz. A többi ember. Kifejezetten azok, akik a legközelebb állnak hozzátok – a társaitok, a házastársaitok, a gyerekeitek, a szüleitek, a gyerekeitek, a szüleitek, a gyerekeitek, a szüleitek (nevet), ezek a jelentos emberek, akikkel együtt alszol, a hálótársaitok Edith. Ok a leg…

EDITH: Bárcsak lenne hálótársam, akivel együtt aludnék. (nevetés)

ADAMUS: Ok adják a legtöbb örömet az életetekben, és egyben ok azok, akik a leginkább távol tartanak attól, hogy a tudatára ébredj a megvilágosodásodnak.

És ilyenkor mit teszel? Összecsomagolsz és elköltözöl? És az erdoben kezdesz élni egyedül? Nem feltétlenül. Nem feltétlenül.

De innentol kezdve kezdjétek el felismerni, hogy ezek az emberek, akik a legközelebb állnak hozzátok, akik tényleg a legközelebb állnak a szívetekhez, ok okozzák az egyensúlytanságaidat, a félelmeidet, az ürességedet, mert te vetíted ki rájuk a saját gombjaidat. Egyenesen kivetíted rájuk a saját énedet, a saját egyensúlytalanságaidat, és mivel szeretnek téged, elfogadják azokat. És egyébként ezt te is megteszed nekik. Ez oda-vissza muködik, te tükrözöd oket, ok pedig téged tükröznek.

Megengedték neked, hogy rájuk dobd a saját dolgaidat, és ok ezt visszajátsszák neked. Ok a létezo legnagyobb tanítóid, de eljön egy pont, amikortól már nem lenne szabad magadat másokra vetíteni. Tehát amikor azt mondom, hogy a többi ember, a szeretteid, akik a legközelebb állnak hozzád, - akkor azt mondom, hogy ezt te csinálod velük, te vetíted rájuk a saját dolgaidat, hogy ok aztán ezt visszajátszhassák neked.

Ok megnyomják a te gombjaidat, mert te adtad nekik oda a gombjaidat, hogy nyomogassák csak meg benned. Ok okozzák neked a legtöbb szívfájdalmat, mert odaadtad nekik a szívedet, hogy visszajátsszák azt neked. Ez nem azt jelenti, hogy ok rossz emberek. Lényegében csodálatos emberek, akik szeretnek téged, és rengeteg mindent felvettek toled, ahogy te is rengeteg mindent felvettél tolük. De ez az egész gyakorlat, hogy más embereket használsz arra, hogy felfedezd saját magad – ennek véget kell vetned. (Valaki bekiabál: - Ámen!) – Ámen! Ez egy újjászületés találkozó! Ámen! Ámen! (többen fütyülnek és tapsolnak)

Mindenki ezt csinálja mindenkivel. És egyébként ez az oka annak, hogy olyan sok kapcsolat nem muködik, vagy nem tart sokáig, mert egy bizonyos ponton már képtelen vagy azon a másik személyen keresztül látni magad. Oket vádolod ezért természetesen, de az igazság az, hogy már képtelen vagy azon a személyen keresztül látni magad. Vagy egy bizonyos ponton felismered, hogy nincs szükséged már arra, hogy ezt tegyétek egymással.

Ez felveti a kérdést, hogy akkor van-e remény az igazi, oszinte és tiszta kapcsolatra? Ez toled függ. Rajtad áll. De a legtöbb embernél az egész kapcsolat a többi emberrel, errol a kivetítés játszmáról szól foként, amikor is rávetíted a másikra saját magadat, ráosztod a saját szerepedet.

Mivel az elvárásokról beszélgetünk ma, ezért ezeket a kivetítos, szereposztós aspektusoknak fogom hívni. Leírnád ezt a táblára Vili? Mert ok a te szereploid, olyanok, mint egy színdarab, vagy TV musor szereploi. Ok a te szerepeid. A te karaktereid. De eljön egy ido, amikor ez az egész egy szereplos férfi vagy egy szereplos no musorrá válik. Csak te vagy. Ez a te színpadod. És többé nem használsz másokat. És csak te magad állsz ott, önmagad Én Vagyok Jelenlétében.

Amikor eljutsz erre a pontra, amikor képes vagy ezt az igazságot meglátni, amikor csak az Én Vagyok van a színpadon, és nincs már ott a színpadon veled a többi ember, akikkel körülvetted magad, akkor valami csodálatosat fogsz felismerni. Ez a saját szereplogárdád és itt az összes csodálatos aspektus, ami valaha is létezett, az összes nagyon beintegrált aspektus, és lényegében nincs szükséged másokra. Legalább is nem azon a módon, ahogy eddig használtad oket.

A dilemma pedig a következo: Együtt vagy valakivel, gyermekeitek vannak, van egy társad, vannak szüleid, és egész végig ezt a játékot játszottad velük – hogy rajtuk keresztül fedezd fel magad – és ennek véget kell érnie, ezt be kell fejezned, a megvilágosodás vagy tudatosság egy bizonyos szintjén.

Nos, lesznek olyanok, akik ezt majd ki akarják emelni a szövegkörnyezetbol és azt fogják mondani: -Adamus azt mondta, hogy hagyd ott a családodat. Hagyd ott a kicsi gyermekeidet. Hagyd ott a szüleidet! Ne törodj velük! – Én nem ezt mondom. Szeretném, ha ezt világosan megértenétek. Én nem ezt mondom.

Én azt mondom, hogy vess véget ennek a játszmának! Többé ne használd erre a többi embert! Legyen szó akár egy másik emberrol, akár angyali vezetokrol, vagy angyalokról, vagy bárkirol is, hogy ok segítsenek neked felfedezni saját magad. Innentol kezdve te fedezd fel magad! Nem teheted ezt már meg a feleségeden, a férjeden, a gyerekeiden és senki máson keresztül sem!

Amikor belül meghozod ezt a választást, hogy el akarod engedni ezt a fajta kapcsolatot, akkor ez változást hoz majd? Meg fogja változtatni azt a fizikai kapcsolatot velük? Az energetikai kapcsolódást? A karmikus kapcsolódást? El fognak hagyni? Ki tudja. Ez nem számít.

A következot mondom én nektek: Nem kell semmit sem tennetek. Nem kell ma hazamennetek és azt mondanotok: - Ó, Adamus megnyomott ma minket. Most hoznom kell egy döntést. El kellene hagynom az elcsigázott férjemet? – Én egyáltalán nem errol beszélek.

Hanem arról, hogy egyszeruen meghozod azt a választást, hogy megváltozzanak a dinamikák, a megvilágosodás szereposztó aspektusai. Ez önmagában meg fogja változtatni az összes kapcsolatod dinamikáit. Semmit sem kell tenned. Nem kell holnap felhívni a válóperes ügyvédedet. Ez természetes módon ki fogja magát egyensúlyozni.

Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lesz semmilyen dráma vagy zurzavar, mert az emberek mégiscsak emberek, és abban a pillanatban, ahogy valaki megérzi, hogy kivetted belole a kampódat, és az o kampói is kijöttek beloled, nagyon mérgesek lesznek. Bosszúsak lesznek. – Mi a baj veled? Mi folyik azokon a szektás találkozóidon? Mit mondanak ott neked? - Meg jön az összes többi hasonló dolog. Ez az, amikor veszel egy mély lélegzetet. Némi energia dinamika zajlik éppen.

Másrészrol pedig ez lehet a létezo leggyönyöruségesebb dolog, a leheto legszebb ajándék, amit odaadsz ennek a másik személynek, és saját magadnak is. Ez egy elengedés. Egy elengedés néhány nagyon régi energia kötelékbol.

Tehát a tízes lista élén, ami a megvilágosodás akadályáról és aggodalmairól szól, a többi ember áll. A többi ember. Nem akarod megtenni, amit mondok, mert attól félsz, hogy ezzel megbántod oket. Nem akarod ezt megtenni, mert olyan eros dinamikát játszottatok ki egymással már oly sok éve. Esetleg azt gondolod, hogy még nem állsz készen ennek a megtételére.

De drága barátaim, ahogy az elején is mondtam, eljön egy pont a megvilágosodásotok felismerésében, amikor már nincs túl sok vezeto veletek. Eljön egy pont, amikor már nincs annyi barátod, mint régen. Eljön egy pont, amikor már nincs olyan sok ember, nincs olyan sok kapcsolat az életedben, mint régen. Ez nem azt jelenti, hogy eltávoztak, csak azt hogy megváltoznak.

És nem tudom nektek megmondani, hogy mi lesz, hogy elmennek-e az életedbol, vagy veled maradnak. Nem tudom megmondani, hogy mi fog történni, de ez az a pont, ahol veszel egy mély lélegzetet, és feltételezed, hogy ez az egész a megvilágosodásodról szól. És feltételezed, hogy ezt a leheto legnagyobb szeretetbol teszed, eloször is magadért, másodsorban meg a többiekért is, akikkel megosztottad a szeretetedet. Ez az a pont, ahol feltételezed, és megbízol abban, hogy ez az Én Vagyok öröme.

Akkor most vegyünk erre egy mély lélegzetet!

Merabh a szabadságra

Most, ahogy a Szabadság Sorozat végére érünk, csináljunk egy rövid merabh-ot a szabadságra. Kapcsoljuk lejjebb a fényeket, és kérünk egy kis merabh-os zenét a háttérben, John, kérlek!

(elkezdodik a zene: A Liquid Mind )

Merabh – milyen csodálatos idoszak. Jól felépítettük ma itt az energiákat, micsoda érzés járja át ezt a termet. És most csak vehetünk egy mély lélegzetet! Most már semmivel sem kell küzdened. Még csak azon sem kell gondolkoznod, amirol ma itt beszéltünk. Nem kell ezen dolgoznod. Nem kell ezt tanulmányoznod.

Nem kell érte könyörögnöd.

A merabh egy csodálatos pillanat, amikor egyszeruen csak megengeded.

Nem manipulálod az energiát.

Csak veszel egy mély lélegzetet!

Ebben az elmúlt 10 Shoudban a szabadságról beszélgettünk. Valójában a korlátokról beszélgettünk. Az elmúlt 10 Shoud alkalmával szeretettel egyesével elengedtük a korlátokat.

Ó, és ez abszolút rémiszto lehet idonként. Egyben viszont nagyon felszabadító is.

Beszéltünk arról, hogy felszabadítjuk magunkat az emberi elme korlátai alól, az emberi aspektus korlátai alól. Milyen szeretetteli lény is ez az emberi aspektus, milyen rugalmas. Ó, milyen nagyon azon igyekszik, hogy mindig a helyes dolgot tegye, de mégis a sötétségbe érez bele a helyes dolog kapcsán.

Mit teszünk? Felszabadítjuk magunkat az emberi aspektus és annak korlátai alól, és megengedjük, hogy az az oszinte emberi szeretet visszaintegrálódjon az Én Vagyok-ba.

Az egész teremtésben egyetlen egy olyan létezot sem ismerek, aki több szeretettel bírna, mint az emberek, mégis az embereknek van a legtöbb konfliktusuk és kihívásuk a szeretettel. Valószínuleg ez azért van így, mert az emberi lény annyira szeretetteljes, és olyan nagyon a helyes dolgot akarja tenni, hogy nagyon keményen megítéli saját magát, és nagyon magasra helyezi a mércét, aminek a következtében nagyon rosszul érinti a kudarc – vagyis amit az emberek kudarcnak hívnak – szeretetben. Mégis, mindez ido alatt egyre többet és többet tanul a szeretetrol, mint bárki más a teremtés más helyein.

És itt vagyunk, és a Szabadság Sorozat végére értünk.

Ez a Sorozat lehetoséget adott számotokra, hogy szemügyre vegyétek az életetekben lévo dolgokat, amik korlátok között tartottak titeket. Voltak ebben szórakoztató dolgok. De voltak olyanok is, amik annyira nagyon lekorlátoztak, hogy megakadályoztak abban, hogy érezd és megtapasztald, átéld az igazi Én Vagyok-ot itt, ebben a tapasztalásban. És ezek a korlátok nagyon frusztrálóak tudnak lenni, és némelyik korlát olyan érzéssel jár, mintha örökre hozzád lenne láncolva.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet a valódi, igazi szabadságba!

Szabadság, megvilágosodás – a két szó egymással felcserélheto.

(szünet)

Csak érezz ebbe bele egy pillanatra! Korábban már feltettem a kérdést, hogy mikor ez az egész spirituális út, ez a felébredés a kezdetét vette, talán 2000 évvel ezelott, vagy 800 évvel ezelott – nem számít – mi volt az?

Mi történt akkor?

Miért kezdted el feltenni a kérdést, hogy miért és hogyan? Ez egy olyan kérdés, amit bizony nem sok ember tesz fel magának, de veled feltetette a kérdést: Miért? Hogyan?

Mi volt az a dolog, ami felvetette benned a kérdést: - Ki vagyok én?

(szünet)

Ez, drága barátaim egy aspektus volt. Ó, ez igaz volt. Ez egy nagyon is érvényes kérdés vagy több kérdés is volt, és ez létrehozott egy aspektust.

Hol van most ez az aspektus? Hol van ez a részed, aki kiment és keresni kezdett?

Hazajöhet most már?

Hazajöhet most már hozzád?

Csatlakozhat a felfedezéshez?

Többé nem kell már, hogy odakint legyen, és a mennyei folyosókon kószáljon, hanem hazajöhet most már hozzád itt és most, ebbe a testbe, és elkezdheti a felfedezést?

Olyan, mintha most egyszeruen csak beléd sétálna…

És csak mondd azt: - Tapasztaljuk együtt! Legyünk együtt! Fedezzük fel együtt!

Elég volt a végeláthatatlan keresésbol és kutatásból. Legyünk most már az Én Vagyok megtapasztalásában!

Szabad létezok. Megvilágosodott létezok.

Egyébként a megvilágosodás nem az utazás végét jelenti. A megvilágosodás az, amikor mindössze tudatára ébredsz az utazásnak, a tapasztalásnak.

A megvilágosodás nem a véget jelenti. Sot, igazából azt jelenti, hogy most kezdodik a móka. És mi ezt meg fogjuk tenni, ahogy elkezdjük a Felfedezés Sorozatot.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet! Egy jó mély lélegzetet!

Az összes elvárás a megvilágosodással kapcsolatban, mindazok az emberek az életedben, akik látszólag visszatartanak a megvilágosodásodban, legalább jó kifogással szolgáltak neked. De itt az ideje, hogy ezen túllépj, és felszabadítsd magad ez alól!

Vegyél egy jó mély lélegzetet!

Drága barátaim, Aandrah máris kilélegeztet benneteket. Nekem pedig mennem kell a születésnapi partimra! Mind meg vagytok oda hívva! Találjátok meg az odavezeto utatokat! A Felemelkedett Mesterek Klubjában tartjuk, és a nevetek szerepel a meghívottak listáján!

És ne feledjétek, ahogy eljöttök a partira a kozmikus átjárókon keresztül, emlékezzetek arra, hogy minden jól van a teremtés egészében.

És ez így van. Köszönöm. (egy páran mondják: Boldog Születésnapot!) És Boldog Születésnapot Nekem!

Fordította: Telegdi Ildikó – telegdiildi@globonet.hu