Teremtés Sorozat 1. lecke,

Kérdések-válaszok,

2000. aug. 19.

Tóbiás csatornázások


És ez így van, kedves barátaim -- hogy a kör ismét együtt van. Elmondjuk, mit figyeltünk meg. (a szünetben hallott zene után) Van a ti földi zenéteknek egy olyan bája, amit nagyon szeretünk hallgatni. Mélység és szenvedély van benne! Még a mi zenénkben sincs meg ideát az a lélek, az a dallamsor, ami nektek megvan. Mindig nagyon szeretjük hallgatni a zenéteket, és veletek lenni, amikor hallgatjátok. Annyira jól felhozza az érzelmeiteket és az érzéseiteket! Olyan sokszor vagyunk a közeletekben, amikor csendben hallgattok valami szép zenét. Gondoltuk, ezt megemlítjük nektek.


Na, most már készek vagyunk arra, amit ti annyira szerettek. Ez az, amikor beszélgetünk veletek, és megpróbálunk válaszolni a kérdéseitekre. Ahogy Cauldre (Geoffrey Hoppe) már mondta, van olyan, hogy nem tudjuk a választ. És ezt meg fogjuk mondani nektek. Azt is elmondjuk most, hogy akinek van ma kérdése, de nem akarja itt elmondani, beszéljen velünk este. Fogalmazzátok meg nyíltan a kérdéseiteket, kimondva vagy gondolatban! Dolgozni fogunk veletek, hogy megkapjátok a választ. Talán hangot nem fogtok hallani, de álmotokban eljut hozzátok. Lehet, hogy éber állapotban jut el hozzátok. Ha úgy döntesz, hogy ma nem teszed fel itt a körben a kérdésedet, tudd, hogy dolgozni fogunk veled, és segítünk, hogy megértést kapjál!


Akkor most kezdjük el a mai kérdéseket!


KÉRDÉS: Tóbiás, elmondanád, hogyan neveljek egy tizenéves gyereket úgy, hogy közben félreállok, és hagyom, hogy a dolgok történjenek -- ebben a feladatkörben? (nevetés)


TÓBIÁS: Nos, annak ellenére, hogy ez a kérdés önmagában humoros, ez lesz az egyik legalkalmasabb helyzet, amiben dolgozva megértheted, mit jelent a „megengedés”. Mint tudod, azok a helyzetek a legalkalmasabbak tanulásra, amelyek a legtöbb érzelmi reakciót váltják ki. Amikor félreállsz, és átlépsz azon az „alacsony fal”-on, és egyszerűen csak megfigyeled a tizenéves gyerekedet, és azt, ahogyan másokkal bánik, meglátod majd a szövet mintázatát. Meg fogod látni, hogyan működik a teremtés. A tizenévesek hevesek, lobbanékonyak, mert fizikai és biológiai változásokon, ugyanakkor szellemi és érzelmi változásokon mennek keresztül. Egyúttal egy szellemi energiát is hordoznak, amit nem értenek. Azt várják tőled, hogy a tanítójuk legyél, de közben egyáltalán nem tetszik nekik ez a szerep, mert önálló felfedezéseket akarnak. A kérdésedre válaszolva azt mondjuk, ez talán az egyik legjobb módja, hogy elkezdjed megérteni és elfogadni a dolgokat úgy, ahogy vannak.


KÉRDÉS: Tóbiás, egy hete, péntek reggel két órán át gyönyörködtem az udvaromból az északi fény legcsodálatosabb látványában Nebraska északi részén. Sokkal szebb volt, mint amit eddig láttam. Mondanál erről valamit?


TÓBIÁS: Ennek bizonyára tudományos magyarázata van. Várj egy pillanatot! Van, amikor másokat hívunk ide, hogy megmagyarázzanak, értelmezzenek olyan dolgokat, amiket mi nem értünk. (szünet) Mivel az univerzumotok eseményei változnak, nevezetesen a gamma sugarak, mint háttérjelenség, a napkitörések, és a Föld energiarácsainak tényleges megváltoztatása -- az északi fény felerősödik. Nézd meg újra ezeket a fényeket! Ha semmi más nincs benned, csak elfogadás, akkor képes leszel meglátni egy valós szerkezetet, egy rácsozatot, vagy egy szövedéket, amit már majdnem észrevettél, amikor legutóbb láttad a fényeket. Amikor egy ilyen szépséget látsz, olyankor a Szellem szemével is látod egyszerre. A szépséget, amit látsz, a Szellem is érzékeli, mert a Szellem a te szemeden keresztül látja a dolgokat.


KÉRDÉS: A barátnőm, Lynn, az Amerikai Légitársaság légi utaskísérője szeretné tudni, hogy abbahagyja-e a repülést és/vagy költözzön De Bois-ba, Wyoming-ba. Köszönöm.


TÓBIÁS: Megkérjük Cauldre-t, hogy egy kis időre menjen ki, mert voltak kellemetlen élményei a repülésről a hadseregben. (nevetés) Mivel a Földeteken a dolgok gyorsulnak és intenzívebbé válnak, ami egyfajta kvantumugráshoz vezet -- amely bármikor bekövetkezhet innentől számítva 7 és 12 év közötti időszakon belül -- sok minden erősebb most. Az erős stresszel járó helyzetek, mint pl. állás- vagy egyéb helyzet, egyre jobban kiéleződnek. A barátnődnek tudnia kell, hogy ott nem lesz már nyugodt munkahelyi légkör. (nevetés) És, ismétlem, anélkül, hogy megítélném a helyzetet, mindez egy folyamat velejárója. A Föld és az emberiség növésben, fejlődésben van. Olyanok, mint a gyerekek és a tizenévesek, akik gyors átalakulásokon mennek keresztül, és ez konfliktusokkal, feszültségekkel jár. A légiközlekedésetek is hozzájárult ahhoz, hogy az emberiség és a Föld folyamatai felgyorsultak. Ez nagyon stresszes és idegfeszítő is, és az is marad. Nem mondunk sem „igen”-t sem ”nem”-et. Inkább azt mondjuk, hogy továbbra is értékes és termékeny kísérleti terep lesz ez az ő életében a tanuláshoz. (nevetés)


KÉRDÉS: Nem értem, hogyan engedjem el és engedjem meg a dolgokat, ha tudom, hogy a Szellemnek nincs velünk terve. Hogyan teremtsük meg azt, amire az életünkben szükségünk van? Nevezetesen, most új munkahelyet keresek. Engedjem ezt el, és maradjak abban, ami valószínűleg rossz lesz, vagy kutassak más lehetőségek után, még ha ez nem is látszik megengedésnek?


TÓBIÁS: Kitűnő kérdés. Ez az a szituáció, ami rátok vár, és ami majd próbára tesz benneteket. Itt elsősorban a hiedelmeket és az elvonatkoztatásokat kell elengedni. Nem egy adott állást vagy egy adott helyzetet. A hiedelmeitek és az elvonatkoztatásaitok tartanak benneteket fogva. Barátunk a kenuban (utalás az aug.19-i csatornázásra) a szakadék felé haladt, aztán azon vette észre magát, hogy végigmegy a vízesésen. Hirtelen új felismerései lettek azzal kapcsolatban, ki is ő valójában. Ti emberek nem mertek elengedi valamit addig, amíg nem találtok a helyébe valami biztosat. Akadályozzátok az életeteket azzal, hogy az egyik kezetek rajta van az egyik gyűrűn, és nem hajlandó elengedni addig, amíg a másikkal nem fogja biztosan az új gyűrűt. Ma ebben a tanteremben kihívás elé állítunk benneteket. Az elé a kihívás elé, hogy el kell engednetek a régi hiedelmeitek gyűrűjét/körét, amibe kapaszkodtok, kapaszkodtatok, még a legújabb keletűeket is. Tudjuk, hogy néhányan ezt ijesztőnek találjátok. Néhányan lehet, hogy őrültnek fogjátok tartani Tóbiást, és természetesen Cauldrét (nagy nevetés a közönségben). Barátaim, a régi hiedelmeitek elengedésekor bízzatok az Énben, a saját Isten-ségeteben, és minden, ami kell, működésbe fog lépni.


Csak mentek az úton, úgyszólván, és nem tudjátok, mi lesz a következő, ami elétek fog kerülni, nem tudjátok, merre vezet tovább az utatok. Néha félve haladtok, attól féltek, mindent elveszítetek. Nem értitek, hogy az úton el van rejtve minden eszköz, minden energia, minden teremtőképesség, amire szükségetek van? Már akkor odatettétek mindezeket, amikor az útra még rá sem léptetek. De csak a régi hiedelmeitek elhagyása árán fedezhetitek fel ezeket. Ott vannak. Nagyon hasonló ez a képeitekhez és a kirakós játékaitokhoz, amikben elrejtett dolgok vannak. Emlékeztek a képekre a régi, gyerekkori könyveitekben? Meg kellett találnotok rajtuk valamit, ami nem volt könnyen észrevehető. Amikor más nézőpontból vizsgáltátok a képet, és megengedtétek magatoknak, hogy meglássatok valamit, ami nem könnyen észrevehető, akkor az a szemetek elé került, és azon csodálkoztatok, vajon mért nem láttátok addig egyszer sem. A mostani élethelyzetetek sokmindenben megegyezik ezzel. Ezért kérünk ma (az első leckében: „Fogadj el mindent úgy, ahogy van!”) benneteket, hogy hagyjátok el a dualitás régi felfogásait.


A történetben az evezős végül belefáradt az evezésbe. Már nem érdekelte semmi. Nem látta tovább értelmét, hogy árral szemben evezzen. Arra kérünk, szabaduljatok fel, engedjetek el mindent. Vannak ma ebben a teremben (és azok között, akik ezt az anyagot olvassák) olyanok, akik pontosan tudják, miről beszélünk. Annyira elcsigázottak már, és annyira készek az elengedésre, még ha az fizikai értelemben halállal jár is, még ha a szakadékba zuhannak, akkor is. Nem azt mondom, hogy le akartok zuhanni vagy meg akartok halni, drága barátaim, de ez a félelem, ez az illúzió jelen van. Ez egy hatalmas lépés nektek, mindannyiótoknak, amit most meg kell lépnetek. Megértünk benneteket. Nem bagatellizáljuk el a dolgot. Tudjuk, hogy ez sok kérdést fog bennetek felhozni az elkövetkező jónéhány hónapban.


Ahogy nemrég egy fénymunkás mondta: „Bízz magadban, és bízni fogsz az egész univerzumban!” Bízzatok magatokban, és bízni fogtok az egész teremtésben! Bízzatok magatokban, és észre fogjátok venni, hogy minden, ami kell, el fog jutni hozzátok, szeretetben. Ha bízol magadban, bizonyos értelemben a mai beszélgetésünkben ez az elengedést, az elfogadást és a megengedést jelenti. Lesznek erről az életetekben megtapasztalásaitok a következő napokban, hetekben, amelyek segíteni fognak, hogy ezt megértsétek.


KÉRDÉS: Tóbiás, a Santa Fe-i közvetítésben azt mondtad, hogy a fénymunkások lesznek az elsők, akik belépnek az új, krisztusi energiába, és senki nem fog ott várni bennünket, hogy üdvözöljön. Azt hittem, hogy Jézus még életében végigment ezen az átalakuláson, hogy mutassa nekünk az utat. Tévedek, ha így gondolom?


TÓBIÁS: Ez a kérdés behozta annak az entitásnak a jelenlétét ide, akit Jesua Ben Józsefként ismerünk. Kérünk, hogy érezzétek ezt. És közvetíteni fogjuk nektek a válaszát. Kérünk egy kis időt, hogy ezt megbeszéljük. (szünet)


Azt mondja, sokan közületek, akik itt vannak a teremben (és akik ezt az anyagot olvassák) ott voltatok vele 2000 évvel ezelőtt. Bizonyos értelemben az angyalok találkozója volt ez akkor. Azt mondja, hogy 2000 éve elmondta a csoportjaiban összegyűlteknek, hogy azért van itt, hogy utat mutasson nektek, reményt adjon -- a remény volt a legfontosabb átadnivaló. Akkor ott felhívta a figyelmeteket arra, hogy, bár ő visszatér az Otthonba, ti folytatni fogjátok az utatokat. Visszajött a fátyol innenső oldalára, miközben ti folytattátok az utatokat a Föld következő ciklusában.


Ez nem azt jelenti – mondja – hogy én továbbhaladtam. Egyszerűen azért jöttem, hogy veletek legyek, hogy segítsek egyesíteni, hogy segítsek mindenkit közületek emlékeztetni az utatokra és a küldetésetekre. Aztán visszajöttem az Otthonba. Egy napon majd ott lesztek, és üdvözölni fogtok engem, amikor érzékelhetővé válok, és érzékelhetővé válik a Minden-ami-van. Mi egy család vagyunk, egyek vagyunk. Folytassátok az utatokat, barátaim! Olyan nagy utat tettetek már meg! Találkozni fogunk.”


KÉRDÉS: Tóbiás, még mindig jó-e, ha fehér vagy arany fényt küldünk a többi fénymunkásnak, mondjuk Izraelbe? Ez új energia vagy régi?


TÓBÁS: Nem nevezzük ezt se újnak se réginek. Csak azt mondjuk, hogy ebben a tanteremben lévőknek ideje félreállni, átlépni azt az „alacsony fal”-at, és a túloldalán állni. Eközben új megértésekhez fogtok eljutni arról, hogy mi történik a Közel-Keleten, és miért. Tudjuk, hogy sok energiát és szeretetet küldtetek erre a területre. Tudjuk, hogy a szivetek szerint tettétek ezt, a gyógyulásukért. Most átveszik tőletek mások ezt a munkát. Nem hagytok űrt magatok után. Lesznek mások, akik ezt folytatni fogják, de ebben a csoportban, a Bíbor Körnben, ideje, hogy új megértésekhez jussatok, mélyebb megértésekhez. Képzeljétek el magatokat, amint a béke és a szeretet lángját átadjátok, ezt a lángot, ami a világotok egyik válságos területén egy energiaforrás. Képzeld el, amint átadod ezt egy másik fénymunkásnak, aki megtalál, aki nemrég ébredt, aki úgy döntött, hogy használja az energiáit. De most, barátaim, nektek itt az ideje elkezdeni egy új szerepet a mélyebb megértésekhez. Tudjuk, hogy néhányan közületek nehezen fogják abbahagyni azt a munkát, amit eddig végeztek. De eljött az ideje az új megértéseknek.


KÉRDÉS: Tóbiás, ha beletettük a szándékunkat valamibe, a megengedésünk által az valóra válik? Mit nevezel teremtések?


TÓBIÁS: A szándékoddal már kifejezed azt a feltételt, hogy van egy odavezető út. A szándékod alapja a dualitás energiája volt. A szándékod, amit a múltban teremtettél magadnak a teremtés régi energiás módszerén alapult. És persze mindezek jutattak el téged oda, ahol most vagy. Mindez segített kikövezni ezt az utat számodra. Most ideje, hogy elengedd minden szándékod minden iránt. Ez talán nehéz, mert eddig tele voltál szándékkal. Az irányítás meghatározó volt számodra. Nagy megpróbáltatás. Nagy erőpróbát jelent elengedni minden szándékot. A szándék olyan hiedelemrendszerből fakad, amiben jelenleg benne vagytok, legyen az a bőséggel, a kapcsolatokkal, a szeretettel kapcsolatos, vagy azzal, hogy hogyan működnek a dolgok. A szándékotok egy olyan hiedelemrendszer szűrőjén ment keresztül, ami, bizony mondjuk nektek -- és azoknak, akik az új energia frontvonalában vannak – már nem szolgál benneteket tovább. Amint a mai közvetítésben már mondtuk, tudjuk, hogy sokan nehéznek fogják ezt találni.


A szándékok és a hiedelemrendszerek elengedésével képesekké váltok arra, hogy megfigyeljétek, hogyan is működnek a dolgok valójában. Képesek lesztek majd megfigyelni, hogyan teremtődnek a dolgok. Amikor lecsendesedtek, és az „egy”-et érzékelitek, akkor eljuttok a megértésben egy olyan pontra, ahol olyan szinten megértitek, ahogyan most nem értenétek meg, hogy hogyan működik a teremtés, és hogy hogyan működik az új teremtés.

Egyébként, előre megmondtuk, hogy ez nem könnyű feladat. Ebben az évben sok munkája lesz ennek a csoportnak. Ki fogjuk dolgozni ezt a következő hónapokban. Nem lesz könnyű. El fogtok átkozni bennünket, még mielőtt befejeznénk a munkát! (nevetés)


Visszatérünk a vízesésen lezuhanó kenu esetéhez. Eljön egy pont, amikor mindent elengedtek. Lehet, hogy tele lesztek félelemmel. Lehet, hogy megijedtek majd a helyzet lehetséges kimeneteleitől, de eljön egy pont az elengedésben, amikor megértitek az illúziót, ami éppen kialakul, az illúziót, ami éppen történik. Akkor meg fogjátok éretni, hogyan működik a teremtés folyamata általában és bennetek. Ezzel a megértéssel tudni fogjátok, hogyan is működik a valódi ok, a valódi hatás és a valódi teremtés. De meglesz a bölcsességetek ahhoz is – a szüntelen elfogadásból eredően – hogy a drámákon és a nehéz helyzeteken kívül maradjatok. Elég bölcsek lesztek ahhoz, hogy tudjátok, mikor lépjetek közbe, és mikor ne. Ez lényeges.


KÉRDÉS: Tóbiás, ami elhangzott, mintha az jelezné, hogy átmentünk a harmadik dimenzióból a negyedikbe. Így van?


TÓBIÁS: Barátaim, a dimenziókkal kapcsolatos hiedelmeiteket is engedjétek el! Vannak olyan hiedelmek, amelyek szerint a dolgoknak van egy bizonyos rendje, műveletsora, folyamata. Abban az energiában, amibe átmentek, ez már nem lesz érvényes. Korábbi közvetítésekben már mondtuk, hogy ideje letenni a könyveket. Most már, barátaim, ne a jó öreg könyvespolcról szerezzétek meg a tudást! Ez új. Ezt még eddig nem teremtettük. Ha ragaszkodtok a harmadik és negyedik dimenzió hiedelemrendszereihez, nehéz lesz az utatok. És higgyétek el, kedves barátaim, mi nem is értjük, milyen dimenziókról beszéltek ti. (nevetés) Ezeket az emberek alkották meg, hogy könnyebben megértsék, megismerjék a fejlődés folyamatát. De ahol mi vagyunk, ott ezek nem igazak. Sokkal egyszerűbb, mégis sokkal összetettebb a dolog, mint ahogyan ti ezeket a különböző szinteket, dimenziókat jellemzitek. Mi még azt sem szeretnénk veletek megosztani, hogy a mi észleléseink szerint mik ezek a dimenziók. És persze nekünk is megvannak a hiedelmeink ezekkel kapcsolatban! Nem mondjuk el, mert szeretnénk, ha minden új eshetőség befogadására nyitottak maradnátok. Tehát, ne kérdezzétek tőlünk, mi az igazság a dimenziókkal kapcsolatban! (nevetés, nagy taps)


KÉRDÉS: Hogy az ördögbe képes Sziddhárta elengedni földi megtestesülését, és megengedni, hogy a szelleme igaz természete ragyogja át?


TÓBIÁS: Kedvesem, ez egy jó példa a számodra. Szó szerint és átvitt értelemben ez a példa jól mutatja azt a helyzetet, amiről beszélünk, az elfogadást. Sziddhárta a maga útját járja. Ideje, hogy ezt felismerd. A szavak mögött keresendő ennek az értelme. Ideje, hogy elfogadd azt az utat, amin Sziddhárta jár. De kitűnő a kérdés.


KÉRDÉS: Az apacsok a Fák Asszonya nevet adták nekem. Most már értem a fák beszédét.

Van valami feladatom, amit meg kell tennem?


TÓBIÁS: Igen, hallgasd őket továbbra is! Most ez lenne a legfontosabb. Vannak ebben olyan energiák, amelyek segítségével újjászülethetsz úgy, ahogy akartál. Ez a dolog ezután is nagy erőt fog neked adni. Az „egység” állapotában hallgasd! Úgy hallgasd, hogy közben ne alkoss véleményt arról, amit hallasz! Csak fogadj el mindent! (Tudjuk, hogy ma újra meg újra visszatérünk ehhez a kérdésekben, de ahogy mondtuk, meg fogjátok unni, annyiszor fogjuk ezt elismételni.) Tehát, csak hallgasd a fákat továbbra is, de nyitott szívvel és nyitott értelemmel. Sok mindenre fogsz választ kapni ebből.


KÉRDÉS: Tóbiás, elmondanád, mit kezdjünk, mi, közvetítők azokkal, akik nem hisznek benned, Kryonban, Mihály Arkangyalban, másokban, és kétkedésre használják az energiájukat?


TÓBIÁS: Először is, vedd észre, hogy minket nem érdekel, ki hisz bennünk, és ki nem! Minden úgy van, ahogy van. Sokan vannak, akik nem hangolódnak rá az üzenetekre, amiket kibocsátunk. De ezt a kérdést egy másik szinten fogjuk megbeszélni, ahogy már jeleztük. És Cauldre-nek is megmondtuk, még az elején, amikor elkezdtünk vele dolgozni, hogy ne számítson nagy karrierre a közvetítésben! Nem mintha rosszul közvetítene (nagy nevetés), de a nem emberi lényektől az emberi lényekhez való információátvitel egyre inkább régi energiás módszernek számít. Eljutunk oda, amikor Cauldre már nem fogja a Bíbor Tanácsot közvetíteni. Amikor már ugyanolyan könnyű lesz neki felhozni a saját isteni énjét, amikor végleg szembesül azzal, hogy Isten benne van, többet nem fog bennünket közvetíteni. Amikor végleg felismered, hogy Isten VAGY, már nem fogsz közvetítéseket hallgatni. Nem leszel többé tanítvány. Tanító leszel. Nem lesz szükség közvetítésekre.


Természetes az emberek bizalmatlansága azok iránt az üzenetek iránt, amiket egy másik ember, egy közülük való közvetít. Sok kérdés merül fel, és ez jó. Helyénvaló. Nem fognak kételkedni benned, amikor úgy ülsz előttük, hogy isteni éned erősen átsüt, amikor az igaz éned erőteljesen kiárad. Nem lesz már kérdés, hogy ez vajon igaz-e vagy hamis, ez most, történik vagy nem történik.


Ez a célunk. Ez a ti célotok. Ez Cauldre célja is. Eljön a nap, (az a nap, amitől fél, mint a kenuevezős a vízeséstől) amikor nem jövünk el hozzátok, hogy beszéljünk. És azon a napon el kell döntenie, hogy kirohan az ajtón vagy felhozza magából saját isteni énjét. (nagy taps és nevetés)


KÉRDÉS: Tóbiás, mi most vagyunk itt először. Mondanál egy pár szót az őrangyalaink eltávozásával kapcsolatban, amire utaltál? Ez minden emberre igaz? Köszönöm.


TÓBIÁS: NEM minden emberre vonatkozik. Azokra IGAZ, akik a Bíbor Kör tagjai, azokra, akik eljönnek ezekre az összejövetelekre, olvasták a szövegeket vagy megérintette őket.


Röviden, a ti időtök szerint, tavaly augusztusban bejelentettük (többek megrökönyödésére), hogy az őrangyalaik távozóban vannak. Nos, néhány fénymunkással megtörtént már ez az elmúlt években. Vannak, akik csak nemrég kezdték ezt érzékelni. Hogy megértsed, mi is történik, tudnod kell, hogy amikor angyalként a Földre érkeztél, szükség volt kiegyensúlyozásra, hogy ne vesszél el teljesen. Amikor idejöttél, voltak őrangyalaid, akik kitöltötték az energiameződ egy részét és az éteri meződ egy részét. Bizonyos értelemben ők voltak az az ezüstszál, ami összeköt benneteket az Otthonnal, a Szellemmel. Ők voltak a póráz.


Az őrangyalaitok dolga volt az egyensúly fenntartása, a kapcsolat fenntartása számotokra. Sok félreértés volt az angyalokkal és őrangyalokkal kapcsolatban eddig. Az őrangyalok -- ahogy ti neveznétek őket -- voltak azok, akik elfoglaltak, fenntartottak és kitöltöttek egy területet körülöttetek, amíg el nem jött az ideje, hogy ti magatok is el tudjátok foglalni ezt a helyet. Ez az idő az elmúlt években következett el. Az őrangyalaitok átöleltek, búcsúpuszit adtak nektek, és visszavonultak az energiamezőtökből. Persze, még mindig léteznek. Még mindig ott ácsorognak közvetlenül az energiamezőtök mellett. Még mindig szeretnek benneteket, és törődnek veletek, shaumbrákkal. De tudták, hogy itt az ideje, hogy magatok vegyétek kezetekbe a felelősséget és a saját hatalmatokat. Tehát eltávoztak. Ez sok rossz érzést okozott, depressziót, nagy magányosságérzetet, és elhatalmasodó szomorúságot. Olyan érzésetek támadt, mintha elvesztettetek volna valakit, aki közel áll hozzátok, kedves a számotokra.


Nos, hogy tisztázzuk ezt, az őrangyalaitoknak nem az volt a feladata, hogy beszélgessenek, kommunikáljanak veletek. Néma szerepkörük volt. Nem ők voltak azok, akik tápláltak titeket, beszélgettek veletek, megvigasztaltak benneteket. Ők csupán fenntartották, a legszeretetteljesebb módon, a teret körülöttetek.


Vannak angyalok is, ahogy ti neveznétek őket. Vannak entitások, akik jönnek és elmennek, ahogy a szükség megkívánja, akik beszélgetnek veletek, akik olyanok, mint egy jó barát. De ők nem tudnak annyira közel kerülni az energiamezőtökhöz, mint az őrangyalaitok.


Természetesen vannak félreértések az őrangyalokkal és az angyalokkal kapcsolatban. Voltak és vannak olyan hiedelmek, mi szerint az őrangyalok és az angyalok tudnak valamit tenni értetek, nektek. Sokan hittétek azt, hogy ők tudnak a kérdésekre válaszolni, hogy meg tudják mondani, jobbra vagy balra menj. Barátaim, ez nem így van. Sok angyal van, akik odamennek hozzátok, és beszélnek veletek. Vannak sokan, akik odamennek, leülnek mellétek, de nem mondanak semmit, hanem szeretetet küldenek nektek. Ezek az angyalok nem olyanok, mint akik az ezüstszálatokként működtek. Erről többet olvashattok a Bíbor Kör internetes oldalán, ami hasznos is lehet nektek, és idevágó téma.


KÉRDÉS: Köszönöm, Tóbiás, hogy velünk vagy. És köszönet Lindának és Cauldre-nak a szolgálatukért. Milyen hozzáfűznivalóid vannak az elkövetkezendő választásokhoz? Hallottam, amikor egy jelölt az új energia megjelenéséről beszélt – nem ezekkel a szavakkal. Meg fog ez történni, és az ő irányítása alatt fog megtörténni?


TÓBIÁS: Újra mondom, kedves barátaim, a ti választási procedúrátok ragyogó alkalom arra, hogy az alacsony fal másik oldalára álljatok. Álljatok félre, ahelyett, hogy valamelyik oldalra állnátok, ahelyett, hogy a vita egyik vagy másik résztvevője mellet kiállnátok. Mert amit láttok, nem több, mint a dualitás – működés közben. Álljatok félre hát, és figyeljetek! Figyeljetek, és olyan dolgokat fogtok látni, amit azelőtt soha. Álljatok félre, drága barátaim, és nézzétek végig ezt az egész hatalmi harcot, amit az emberek véghezvisznek most! És, igen, válaszolni fogunk sok kérdésetekre ebben a témában.


(Linda belekérdez.) Hogyan szavazzunk? De tényleg, hogyan döntsünk úgy, hogy szavazunk?


Tóbiás: Az igazat megvallva, legjobb, ha egyáltalán NEM szavaztok, mert akkor már egyik oldalra álltok. Akkor már választotok egy hiedelemrendszert. Arra kérünk benneteket, egyszerűen álljatok félre, és fogadjatok el mindent, ami jön. (hatalmas vastaps)


És eljutottunk oda, hogy a mai nap már sok lesz a barátunknak… sok lesz. Mindannyiotoknak sok. Most már csak egy kérdésre válaszolunk.


Linda (aki felolvassa a kérdéseket): Esetleg kettőt? Jó kérdések.

Tóbiás: Na, akkor még kettőt. (nevetés)


KÉRDÉS: Kedves Tóbiás, kérlek, érts meg a dilemmámat a gyógyítás-elfogadás választásában. Ne lássak el egy fogfájós, egy ízületi gyulladásos és egyéb beteget vagy más testi betegséget?


TÓBIÁS: Ezek ragyogó példák, amelyek valószínűleg elő fognak veletek fordulni a következő napokban, hetekben, hogy megértsétek a lényeget. Nem azt mondjuk, hogy ne kezeljetek egy fogfájást, egy fejfájást. Arra kérünk, hogy mielőtt megteszitek, mielőtt úgy döntötök, hogy nem helyes félreállni egy pillanatra, és nem erőltetni a gyógyulást az elmétekkel, álljatok félre, és nézzétek meg egészében a helyzetet! Mi az ok? A rendellenességnek van egy bizonyos energetikája. Amikor megpróbáljátok megszüntetni a betegséget, elfojtani a folyamatot, attól nem fogjátok meglátni az energetikai hátterét. Amikor átléptek az alacsony fal másik oldalára, kedves barátaim, meg fogtok látni valami olyat abban a fogfájásban, amit eddig nem láttatok. Megláttok egy új gyógymódot, ami az előző energiában nem fordult volna elő veletek. Igen, lehet, hogy egy kicsivel tovább fog fájni, de az a fájdalom, az a fizikai fájdalom semmi ahhoz a belső tudáshoz képest, amihez ezzel a kis félreállással hozzájuttok. Ezek mind kitűnő, életből vett példák, amikkel találkozni fogtok, legyen az fogfájás, legyen az egy ember, aki dühös rátok, legyen az egy választási procedúra vagy egy munkahelyi eset. Csak álljatok félre, és maradjatok tudatosak, hogy meglássátok, mi történik valójában! Engedjétek el a hiedelmeiteket, hogy mi helyes és helytelen, jó és rossz. Álljatok félre! Az új házatokat körülveszi egy alacsony fal. Álljatok mögé, és mindannyian meg fogjátok tudni, hogyan működnek a dolgok a valóságban. Akkor fogjátok megérteni, hogyan legyetek igazi teremtők, barátaim, úgy, ahogy most még megközelítőleg sem tudjátok elképzelni.


KÉRDÉS: Tóbiás, én képes vagyok félreállni, és mindent elfogadni ahelyett, hogy erőltetném a történéseket. Ugyanakkor a bolygónkon végbemenő eseményekbe be kell fektetni némi emberi energiát is. Vajon az egységünk megtartása elegendő lesz, hogy ez az energetikai összetevőt elősegítse?


TÓBIÁS: Ismét elmondjuk nektek… újra és újra elmondjuk ma: Ez sokatokat próbára fog tenni, mert energiarögzítők, energiamozgatók voltatok, sok éven át tanultatok. A Szellem és a Felettes Én arra kért titeket, hogy akár más vidékre költözzetek, hogy ott rögzítsétek az energiát. Mások arra kértek benneteket, segítsetek energiát küldeni bizonyos helyekre. Az energiamozgások szakértői voltatok.


Na és, persze, ezek a dolgok juttattak el ide benneteket, ahol ma vagytok. Most az elé a kihívás elé állítunk benneteket, hogy adjátok tovább a lángot valaki másnak, aki a helyetekbe akar lépni, egy másik emberi lénynek, aki segíteni akar a szeretetével és az energiájával a Földeteknek. Kihívás elé állítunk benneteket egytől egyig, hogy engedjétek el a régi hitrendszereiteket, a régi szerződéseiteket és vállalt feladataitokat. Mindannyiotokat kérünk, gyertek velünk egy új világba a ti időtök szerinti következő év folyamán. És, ismétlem, ez nagyon olyan lesz, mint egy katonai alapkiképzés, lesznek kihívások, lesznek nehézségek. De, barátaim, már sokat feladtatok -- a ti időtök szerinti elmúlt évben, nagyjából – azokból a dolgokból, amelyek az életetekben oly sokat jelentettek, hozzátok olyan közel álltak, nagyon sokat azokból a dolgokból, amiket nem hozhattok magatokkal, ha velünk jöttök. Már sok mindent elengedtetek.


Tudjuk, hogy a mai beszélgetésünk sok kérdést fog majd felhozni. A jövő hónapban, amikor összegyűlünk ugyanebben az időben, amikor behozzuk ide a tudásunkat, a második leckét, az még ennél is több kérdést kihoz majd. Arra kérünk, találkozzatok egymással, beszélgessetek egymással az interneten keresztül is, és cseréljétek ki a tapasztalataitokat. Amikor eljuttok egy belső tudáshoz, kérünk benneteket, ne tartsátok azt meg magatoknak. Ne érezzétek úgy, hogy meg kell védenetek másoktól, hogy el ne vegyék tőletek! Beszéljétek meg a többi fénymunkással a körben! Arra is felhívunk titeket, hogy új energiásan használjátok az internetes fórumotokat, amit a legtöbb más csoport nem tesz jelenleg. Arra hívunk fel benneteket, hogy használjátok ezt a saját megbeszéléseitekhez a megvilágosodásról, és vezessétek be a köztudatba a „fogadj el mindent úgy, ahogy van” mondatot. Kérünk benneteket, vegyétek észre azt a lendületet, ami már jelen van ezen a fórumon, hogy eljussatok az elfogadáshoz, és hogy használjátok ezt egy kezdeti lehetőségnek arra, hogy az új teremtő energiátokat alkalmazzátok.


Köszönjük mindannyiotoknak. Sananda megköszöni nektek, hogy azon az úton jártok, amelyen kevesen – még Tóbiás és még Sananda sem járt eddig. Ezért szeretünk benneteket oly nagyon!


És ez így van...


Fordította: M.M.A.

Email: em_ma33[KUKAC]yahoo.com