A Teremtés Sorozat Hatodik Leckéje

``Isteni egyensúly rejlik benned''

elhangzott a Bíbor Körben, 2001. január 6-án

És ez így van, drága barátaim, a mai napon ismét összegyűltünk itt a Bíbornak a Körében. Örömmel érkeztünk ide a teretekbe és az energiátokba. Ó, mennyi kitárt szív van itt! Az irántunk érzett elfogadástok igaz, mély és szeretet teljes. Köszönet azért, hogy beléphetünk ebbe a térbe.

Saját magatok elfogadása, elfogadása annak, akik vagytok - ó, mennyire megváltozott már erről a véleményetek amióta utoljára beszélgettünk erről. Hatalmas mértékben változott az első találkozásaink óta eltelt idő alatt a saját énetekről alkotott képetek. Nekünk, a Bíbor Páholy tagjainak részben az a dolgunk, hogy perspektívát nyújtsunk nektek, megmutassuk azt, amit és ahogy mi látunk. Vannak olyan pillanatok az életetekben, amikor egyszerűen képtelenek vagytok meglátni a saját progressziótokat, mivel annyira ellep benneteket életetek tapasztalásainak sűrűje. Olyan sokáig voltatok elmerülve a dualitásotokba, hogy már komoly nehézséget jelent a számotokra meglátni azt, hogy kik is vagytok igazán. Így hát, mi biztosítjuk számotokra a saját perspektívánkat ehhez. S valóban, kedves barátaim, a tudatosságotok már rég nem az, ami szerint csak pár hónappal ezelőtt is voltatok. Nagyon sok óságot vedlettetek már le és elkezdtétek árasztani az új energiát. És ez az energia már az új isteni énetek energiája.

Kedves barátaim, én, Tóbiás, és a többiek a Bíbor Páholyból, akik ma eljöttek ide ezen a napon, azért vagyunk most itt, hogy megosszuk veletek azt, amit mi látunk. Amit mi látunk, az az emberek egy csoportja ebben a teremben és azok, akik olvassák ezeket a szavakat, valamint akik a dimenziókon, téren és időn keresztül hallgatnak minket. Belenézünk a szívetekbe, az egyetlen csakrátokba, s látjuk azt, hogy kezditek megtanulni elfogadni az isteniségeteket. Tudjuk jól azt is, hogy ez mekkora nehézséget és kihívást jelent a számotokra. S biztosak vagyunk abban is, hogy akadnak közöttetek olyanok, akik ezért rendesen átkozzák is Tóbiást. (nevetnek rajta) Átkozzák ezt az egész lecke halmazt, amit nektek adtunk! Veletek nevetünk ezen most mi is! (vigyorogva) És nagyon nagyra becsülünk benneteket, mert nagyon nehéz az, amit végeztek.

Eljöttünk hozzátok evvel a sorozattal - amit mi Teremtés Sorozatnak hívunk - azért, hogy a hozott információ segítségével valóban kiteljesedett emberekké válhassatok. Tudjuk azt, hogy amire a legutoljára van szüksége egy humán angyalnak, az egy másik közhely. Ezért erre nagyon nagy figyelmet fordítunk. Folytatni fogjuk a megkezdett sorozatot úgy, hogy a lehető legegyszerűbben és legpraktikusabban jussatok az információhoz a beszélgetéseink során. De, kedves barátaim ez egy kétirányú utca közöttünk. Mi nem fogunk benneteket közhelyekkel traktálni. Nem fogunk üres szavakat rátok sózni, amelyek a ti időszámításotok szerint pár pillanatra vigaszt hoznak néktek. Mi olyan információt adunk át nektek, amit tőletek érkezik hozzánk az utatokról. Azt az információt adjuk oda néktek, amit az egyik részetek mesélt el nekünk, hogy erről szeretnétek hallani. Mi vagyunk, akik egyszerűen csak relézik felétek azt az infót, amit gyakorlatilag tőletek kapunk. Ezért hangzik ez ennyire famíliárisan. S ezért érzitek néha azt, hogy Tóbiás és a Bíbor Páholy ennyire közel áll hozzátok. Mert ez tényleg így van. Ez az az információ, amit kértetek tőlünk, mivel ezt akartátok hallani.

Az ebben a körben lévő partnerség része, kedves barátaim, hogy átadjuk nektek ezt az infót, de hogy mit kezdtek vele, ti, a humán angyalok, az már csak rajtatok múlik, hogy elkezdtek-e dolgozni ezekkel a frissen kapott eszközökkel. Végsősoron csak rajtatok múlik az, hogy igazi teremtőkké váltok-e. Mint azt említettük már számtalanszor, semmit sem tehetünk az érdeketekben, helyettetek. Szóltunk arról is, hogy bizony nem tudjuk az összes kérdésetekre a választ. Még a legutolsó közös találkozónkon is, amikor a kérdéseiteket tettétek fel, azt mondtuk, hogy egy kis ideig vissza kell húzódjunk. És Kauldre (Geoffrey Hoppe) is úgy gondolta, hogy ez csak rá nézvést mondottuk! De ez mindegyikőtökre vonatkozott az elmúlt harminc napban.

Az energiák összeolvadása köztetek és közöttünk, valamint a Szellemmel és a Minden Létezővel, Ami Van csakugyan nagyon édes érzés! Az energia itt ebben a térben valóban nagyon édes, legyetek itt ebben a hegytetői teremben vagy valamelyik távoli térben innen. Tisztában vagyunk avval, hogy az életetek tele van számtalan tevékenységgel, véleménnyel és érdekeltséggel. Mindenkit arra kérünk most közületek, mindenkit aki itt van, és mindenkit aki ezt olvassa, hallgatja most, hogy egy szakítson egy kis időt az összeolvadásra. Kedves barátaim, szakítsatok egy kis időt arra, hogy megérezzétek azt, amit a Szellem segítségével teremtettetek ebben a térben most, az igaz szeretet érzését, a béke érzését, s a bennetek ébredező isteni én csendes ébredését.

Most megkérjük Kauldrét, maradjon legyen szíves csendben egy picit. Mindenkit arra kérünk, hogy érezze ezt az összeolvadást, amit a segítségetekkel jött létre. Valóban, ezek nagyon édes pillanatok, mind a mi, s mindazok számára is, akik ma velünk érkeztek ide.

(szünet)

Most pedig itt van egy nagy csomó igen érdekfeszítő energia ma éjjel, amelyek valahogyan mégis másabbak, mint amiket eddig megtapasztalhattunk. Mint tudtátok, számosan szoktak ide érkezni ebbe a körbe a fátyol túloldaláról, olyan entitások, akik igen kíváncsiak arra a munkára, amely itt folyik. Bizonyos mértékig, előre le is kell foglalniuk a helyeiket, mivel ha ezt nem tennék meg, hát még ki is csordulnának ebből a térből. (vigyorogva) Nagyon nagy figyelmet fordítunk arra, hogy kik léphetnek be ezen körökbe. Ti, az emberek az első körben ültök. Mások e kör köré alkotják meg az egyre távolodó saját köreiket.

A mai estére csak előre meghívottak léphettek be - olyanok, akiknek picit másféle az energiájuk. Ők nem tudnak annyira közel kerülni, mint azok, akik idáig itt vendégeskedtek nálatok. Közvetítőkre is szükségük van azért, hogy azok az energiavonalak létre jöhessenek, amelyekkel áthidalhatóvá válik a köztetek és a köztük lévő jókora rés. Jelen vannak hát az angyali segítőik is a teremben.

Azok, akik ma este csatlakoztak hozzánk, azon ``versenyző-jelöltek'', akik még sohasem indultak egyetlen ``földi versenypályán'' sem. Ők azok, akik még nem keltek át a tűz függönyén, de már türelmetlenül várják a megfelelő alkalmat. Ők azok, akik a ti időtök szerint eljövő pár évben fognak ide érkezni. Ők azok, akik keresztezni fogják a tűz függönyét. Egyfajta recepciós szobába, vagy tranzitváróba fognak menni, mielőtt fizikai testet öltenének magukra, mielőtt a Föld tudatosságába léphetnének. Ők azok, akiket még a királyságból ismertek, azokból az időkből, amikor még ott róttátok a köreiteket. Annak idején velük játszottatok együtt, tanítgattátok őket. Nagyon hiányoztok nekik. Nem nagyon emlékezhettek a neveikre. Nem nagyon emlékezhettek az energiáikra sem. Ők azok, akiket ismertetek. Hozzájuk tartoztatok, s ők azonnal felismernek benneteket.

Ezzel a beszélgetésünk nagyon izgalmas pontjához érkeztünk el. Közületek majdnem mindenki megkérdezte már, hogy mi volt az angyali, vagy spirituális neve a túloldalon, amin neveztek benneteket. Tudjátok, drága barátaim, miért nem tudjátok biztosan hova is tegyétek ez ügyben az ujjatokat? Azért, mert az a név, amit ott viseltetek, ami végül is olyan, mint egy vibráció, vagy tónus - azt a nevet már soha az életben nem viselhetitek többé.

Ennyit változtatok azóta, hogy itt vagytok a Földön. Azok részéről, akik ma este itt vannak, igen becstelen dolog lenne, ha azon a néven szólítanának benneteket, amiről az első körben ismertek fel titeket. Ez becstelenség lenne. Ez olyan lenne, mintha egy tábornokot hadnagynak titulálnának. Vagy egy doktort kisdiáknak szólítani. Az igen hosszú út miatt, amit megtettetek azóta, nem lenne valami szép dolog, ha a régi neveteken szólítanának benneteket. Hiszen oly sokat fejlődtetek azóta, hogy teljesen új nevetek lett már azóta. Olyan név, amit ti teremtettetek meg magatoknak, magatokról. Ez a név olyan energiáitokra utal, melyek veletek, bennetek születnek meg, alakulnak ki. Nem volna helyes, ha ezeket a neveket mi most megosztanánk veletek, ezeket saját magatoknak kell felfedeznetek. Ha majd eljön a felismerés ideje, kétely és kérdés nélkül tudni fogjátok azt, hogy ez a ti nevetek. De ez a név most születik meg. Szóval, arra kérünk benneteket, hogy viseltessetek türelemmel ez ügyben.

Akik most megfigyelni jöttek ebbe a körbe, nagyon jó okkal tették ezt. Nagyon régóta figyeltek benneteket a túlsó oldalról, az első körből. Tettjeitekkel teljesen elképesztettétek őket, azzal, amint itt vagytok a Földön, a dualitásban, úgy, hogy nem emlékezhettek arra, hogy kik is vagytok igazán. Nagyon örülnek annak, hogy kezdtek visszaemlékezni. Nagyon örülnek annak, hogy kezditek elhagyni a ``kettő'' energiáját, és egy új egyensúlyt kezdtek megteremteni. Energiát hoztok a Krisztus tudatba. Amint létre jön a megfelelően kritikus tömeg, amikor elégséges Saumbra és fénymunkás gyűlik fel a világotokban, energiáikat a Krisztus tudatba integrálva, ők akkor kezdhetnek el idejönni.

Ma este megfigyelni jöttek ide, hogy itt lehessenek ebben a körben, mivel ők még kiképzésben, előkészítésben vesznek részt. Ó, drágáim, ők a ti időtök szerinti megközelítőleg öt éven belül fognak ideérkezni hozzátok. Akkor fognak beleszületni a ti biológiátokba. Akkor veszik fel az emberi kondícióikat. Ők nem azok, akiket indigóknak szoktatok hívni, ők más fajták. Az indigó gyerekek azok, akik már egy bizonyos számú létidőt eltöltöttek már itt és a fejlődésük egy új pontjára érkeztek el, lényükben egy magasabb szintre lépve. Az indigók a Föld nagyon öreg lelkei.

Azokat, akik most itt vannak talán a ``kristály gyerekeknek'' lehetne hívni - ó, mennyi elnevezésetek is van a csoportok számára. (kuncog) Róluk eddig még nem meséltünk nektek. Most neveket sem fogunk nékik adni. Ők azok, akik meg fognak születni. Ők azok, akik az első kör királyságából fognak érkezni, úgy, hogy még soha sem voltak emberi kondíciók között. Mondhatom, elég idegesek is emiatt! Teljesen elképesztettétek őket azzal, amit tettetek idáig. Kiképzésen vesznek részt jelenleg, kezdenek asszimilálódni. Kezdik kondicionálni magukat erre a küldetésre. Próbálnak megérteni dolgokat. S mivel még mindig a tűzfüggöny túloldalán léteznek, segítségre, közvetítésre van szükségük. Ma este itt vannak a teremben azok is, akik ezt a támogató szolgálatot végzik, akik elősegítik azt, hogy a vendégeink közelebb léphessenek hozzánk. Egyfajta transzformálást végeznek.

Az újonnan érkezők az elkövetkező pár évben buzgón tanulmányozni fognak benneteket. Szóval, ha éjszaka arra riadtok fel, hogy egy bizonyos energia van jelen a szobátokban, vagy ha éjjelente ``belebotlotok'' valakibe - (hát istenem, hiszen természetesnek vehető az, hogy kezdőként még bénáskodnak egy kicsit) - olyankor egyszerűen csak túl közel jöttek. Ahogyan egyre jobban magatokba integráljátok a saját isteniségeteket, úgy lesznek képesek egyre közelebb és közelebb jönni hozzátok. Azt a folyamatot próbálják megérteni, hogy mit is jelent embernek lenni. Az ``árnyékotokká'' válva próbálják ellesni tőletek ennek a csínját-bínját.

Amennyiben életvezetési tanácsért fordulnátok hozzájuk, gőzük se lenne arról, hogy mit feleljenek. Hiszen Ők tanulnak tőletek! Ne tévesszétek össze őket, drága barátaim, a segítőitekkel és angyalaitokkal. Ők az újoncok. Nincs jogosultságuk arra, hogy szabadon járjanak ide-oda a világok között. Nekik - ti szavaitokkal élve - mindig egy olyan angyal kíséretében kell maradniuk, aki a tűzfüggöny felétek eső részén él. Egyre gyakrabban fognak felbukkanni.

Ma este itt vannak ők, mellettetek és azok mellett is, akik most ezt olvassák éppen. Arra kérünk benneteket, hogy szívélyesen üdvözöljétek őket. Olyan szeretettel fogadjátok őket, amilyen nagy szeretettel ők is közelednek felétek. Tűkön ülve várakoznak arra, hogy elkezdhessék végre a földi pályafutásukat. Arra kérünk benneteket, hogy lélekben osszátok meg velük a létideitek legmélyebb tapasztalásait is. Türelmetlenül várják azt a pillanatot, amikor ide jöhetnek, hogy a lábnyomaitokba léphessenek.

(szünet)

Most értünk oda, amikor az ifjú Jack herceg történetét folytatni bírjuk. Drága barátaim, az elmúlt összejövetelünkön meséltünk az Első Kör Királyságának a hercegéről. Tudni való az, hogy imádott birodalomszerte utazgatni, az utazásai során emberekkel találkozni, barátságot kötni vélük, nagyon-nagyon sokat tanulni tőlük, rengeteg tapasztalatot szerezni. Elment a királyság új falvaiba. Megosztotta a tudását az odavalósiakkal, segített nekik számtalan új dolgot megteremteni. Ez egy parabola, amit azért osztottunk meg veletek, hogy könnyebbé válhasson a számotokra annak a megértése, hogy hogyan is keveredtetek ide a Földre. Mivel ti vagytok Jack, egytől-egyig. Most pedig beszéljünk arról, ami az elmúlt összejövetelünkön kissé a háttérben maradt, konkrétan az, hogy mi történt Jackkel, amikor elért oda, ahol véget ért a szárazföld. Tengerre bocsátotta a hajócskáját, ami pár napig nagyon békés volt. Jack pedig unatkozni kezdett.

Innentől nagyon lassan fogunk mesélni, mivel a mondanivalónkban nagyfokú körültekintéssel kell kiválasztanunk az éppen oda illő metaforákat, hiszen ezeknek a későbbiekben kulcsfontosságú szerepük lesz, amikor másokat fogtok tanítani. Mindannyiatokat, tanítókat, nagyon nagyra becsülünk, akik itt ma este összegyűltetek.

Egy napon, amikor Jack a vizek hátán sodródott, új kalandot keresve, hatalmas tűzfüggönyt pillantott meg. Nagyon megijedt ettől. Elkezdett visszafelé evezni, azon partok felé, ahonnan elindult. Vissza a királyság felé, ami az otthona volt eddig. A tűzfüggöny mégis magába szippantotta őt. Nagyon meg volt ijedve és rémülve, de nem tehetett már semmit sem. Amint átment a tűzfüggönyön, egy új vidék partjain lelte magát, egy olyan helyen, amit Földnek hívnak. Itt olyanokkal találkozott, akik nagyon hasonlóak voltak hozzá. Együtt kezdtek falvakat építeni. Együtt teremtették meg az új világ architektúráját és energia mintáit.

De ugorjunk egy picit csak vissza az időben oda, amikor Jacket elnyeli a tűzfüggöny. Az elmúlt találkozásunkkor nem fektettünk erre különösebb hangsúlyt, mivel ezt a ma esti ülésünkre tartogattuk.

Ez az élmény Jacknek - és nektek - hatalmas traumát jelentett. Először szembesült avval az élménnyel, hogy elveszti a kontrollt az események felett, s csak sikoltani bír. Ez volt az első alkalom, amikor szembesült a terrorral, a nyers erőszakkal. Ekkor tapasztalta meg azt, hogy milyen az, amikor darabokra szakadozik a saját lénye. Mindig is herceg volt, a trón örököse. Szabadságában állott mindig is azt teremtenie, amit és ahogyan választott magának.

De ezt a tűzfüggöny teljesen megváltoztatta. Amint keresztül haladt a tűz függönyén, a tűz heve a leges-legbelső lényéig fehérre izzította, az izzásban megjelent a konfliktus, a fájdalom, a harag, a szorongás, a szenvedés - mindazon dolgok, amiket eddig a királyságban sohasem tapasztalt meg még. Ez felébresztett benne valami olyasmit is, amit bűnnek lehetne nevezni. S amint abban a rettenetes falban bukdácsolt, azon csodálkozva, hogy mit tett, bűnösnek érezte magát azért, mert túl messzire merészkedett. Érezte, hogy otthon maradhatott volna a királyságban, ott, ahol minden szép és jó.

Miközben ebben a tüzes falban volt, ami bizony Jacket a darabjaira szaggatta, kedves barátaim. Darabokra tépte azt az egységet, amiben idáig élt, s bizonyos értelemben mondhatjuk ezt is, egyfajta háborút szított a darabok között. Csak pár pillanatig tartózkodott Jack a tűzben, de ezek a pillanatok számára az örökkévalóságnak tűntek. Jack herceg, aki teremtő volt a királyságban, ott tapasztalta meg a legmélyebb szorongást, ami tele volt haraggal és gyűlölettel.

Ó igen, tudjuk jól azt, hogy ezt hallgatva jónéhányatoknak nehéz pillanatokat sikerült szereznünk. De mindez így volt rendjén. Mindennek így kellett lennie. És ha az egészet, az összességében szemléljük, észrevehetjük azt, hogy a legmélyebb szeretetben történt meg minden.

Nagyszámú és nagyjelentőségű metafora hangzott el a mai estén. És még nagyon sok alapvető metaforára lesz szükségetek a tanítói munkátok során.

Jack herceg egy örökkévalóságot töltött el a tűz függönyének zónájában. Eközben darabokra szakadt a lénye. Ezek a darabok pedig, egy bizonyos értelemben, két területre szervezték újra saját magukat.

A darabok egy kisebbik része újra összekapcsolódott és az univerzumon keresztül egy olyan helyre hullott, amit Földnek hívtak. Emberi testben születtek újjá. Ebben az emberi testben Jacknek az volt a végzete, hogy számtalan létidőn keresztül járjon a Földön, hogy ismételgesse ezeket a létciklusokat, miközben a tapasztalatait jóval nagyobb skálán gyűjti össze.

Jack másik része, a nagyobbik része, amely szintén szétzúzatott, egy kissé hosszabb örökkévalóságot töltött el a tűzfüggöny zónájában. Jack ezen darabja a tűzfüggöny zónájának zűrzavarában, örvényeiben időztek még egy darabig. De aztán ismét kezdtek egybegyűlni. Kezdtek egymásra találni. Kezdték egymás vibrációit megtalálni, felismerni. S akkor belekezdtek egy energiagubó szövésébe, amely körülvette és megóvta őket a környezetük zűrzavarától. S ebben a gubóban, Jack nagyobbik, egymásra talált része álomba szenderült, miközben védte őket az energiagubó és egy számos egyéb, eddig még nem látott, de szeretettel teli erő.

Amíg Jack ezen részei a gubóban szenderegtek, álmukban befelé figyeltek. Jack mindig is külső teremtő volt, a kalandkereső, az, aki mindig új tájakat fedezett fel. Ő volt az, aki mindig kifelé fejezte ki a teremtő lényét, de most mély álomba merülve, befelé figyel.

Erre eddig még nem volt példa. Erre a Szellemnek volt szüksége, hogy Jacken keresztül befelé tekinthessen, egy új perspektívába, ahelyett, hogy kifelé fejezné ki saját magát.

De térjünk vissza Jackhez, az emberhez, aki nagyon sok létidőt élt le úgy, hogy elfeledte azt, hogy ki is volt ő, elfeledkezve a saját angyali eredetéről. Elkezdte azt gondolni s hinni magáról, hogy ő csak egy ember. Ó, igen elfeledte azt is, hogy már jó néhány létidőt leélt már a Földön. Kezdte elfogadni azt, hogy a léte nem áll másból, minthogy megszületik, él egy darabig, azután pedig meghal. Létidőről létidőre elfeledte azt, hogy ki is volt ő eddig. A neve is cserélődött létidőröl létidőre. Időközönként megváltozott a neme is. Nagyon sok tapasztalata gyűlt fel mind ezek az idők alatt.

Míg nem az egyik létideje során felbukkant benne a kérdés: ``Miért?'' Elkezdett érdeklődni azután, hogy bizony ki is volt ő. Ki volt az ő igazi atyja. Elkezdett kérdezősködni az iránt, hogy ki is volt ő. S nem volt nagyon kedvére való az, amit mások mondtak neki erről. A szavak, amelyeket a templomokban hallott, továbbá azoknak a hivatalos álláspontjai, akik a spirituális doktrínákat ellenőrzésük alatt tartották, nem valami barátságosan csengtek a füleiben. Tudta, van még valami, amit meg kéne keresnie. Tudta azt, hogy meg kell találnia valamit, amiről tudta, hogy léteznie kell, olyan valamit, amit éppen csak nem tud most kézzel megfogni. Nem tudta volna meghatározni azt, hogy mit is keres. Jack egy sor létidőt azzal töltött el, hogy saját magát kutatta. Magányban és egyedül töltötte el ezeket a köreit. Kutatással, kereséssel, küzdelmekkel és a fejének a falba jó párszor verésével teltek el ezek az életek.

Egy napon pedig, a számtalan megpróbáltatás, próbálkozás, no meg azután, hogy keresztül ment a test, az elme és a szellem minden lehetséges fájdalmán, Jack egy napon feladta a keresést. Nem törődött többé avval, hogy emberként él-e, hal-e. Szerette a családját, szerette azokat, akikkel összeboronálta a sorsa, de már nem igazán törődött semmi mással. Nem érdekelte többé, elhűlt benne a szenvedély, ami az eredetét kutatta. És ez nem volt valami szomorú dolog, barátaim. Nem volt szomorú dolog. Itt volt az ideje. Itt volt az ideje annak, hogy elengedje a rágódást az emberi mivoltán, hogy elengedje az emberi hitrendszerek kapaszkodóit, hogy felhagyjon az emberi kondíciók karbantartgatásával.

Ebben az időben a többiek el is kezdték feltételezni Jackről, hogy esetleg megbuggyant az agya szegénynek. Aggódtak érte, maguk között pedig arról susogtak, hogy esetleg öngyilkossági gondolatokat is forgat az elméjében, de az biztos, hogy az eszét azt elvesztette. Úgy gondolták, igazán szerezhetne magának valami egyszerű munkát, szimpla dolgokat csinálhatna, mint mindenki más, s nem aggódna olyan grandiózus dolgok felől, mint önmaga újra meglelése.

Jack végül befejezte a külső keresést. Csöndben letelepedett és elkezdett elfogadni. Elkezdett igazán hallgatózni s nem követett már senkit sem a saját benső hangján kívül. Félretette a könyveit. Félretette azt, amit mások mondtak neki, valamint félretette azokat a küzdelmeket is, amelyek teljesen kitöltötték a szívét és az elméjét. Csak akkor kezdte igazán megérteni igazán, hogy mi is történt vele. Lényének nagyobbik része, ami a gubójában pihent befelé figyelve, befejezte az alvást ekkor. Befejezte a belső szemlélődést és készen állt a felébredésre.

Barátaim, amikor Jack nagyobbik része úgy döntött, hogy ideje felébrednie, teljesen olyan volt mint egy újszülött csecsemő. Ó, talán azt gondoltátok, hogy az Igaz Énetek olyan, mint az édesanyátok vagy az édesapátok? Nem, ez olyan, mint egy újszülött. Amint felébred, nagyon hosszú idő után az az első dolga, hogy keresni kezd benneteket, hogy újra egyesülhessen véletek. Amint felébred, kibújik a gubójából, az első dolga az, hogy keresni kezd benneteket. Amikor pedig megtalál benneteket, akkor megtörténik az, amit mi úgy nevezünk, hogy a benső Krisztus tudat felébredése.

Jack most csendben üldögél, nagyon sokáig csak hallgatózik. Először történt meg az, hogy a saját hangjára figyelt és nem arra, hogy mit mondanak neki mások. A másokra hallgatás eddig sem működött valami nagyszerűen. Olyankor ugyanis megint csak a külső keresgélés indul meg, amikor más mestertől, tanítótól próbáljátok a megfelelő technikát, eljárást ellesni. Amikor végre abbahagyta az efféle kutatásait, amikor megpróbált csendben maradni, amikor végre belül csendesedett el, nem figyelt önmagán kívül senki másra többé, akkor kezdte el végre érezni az energiát, a szeretetet, a kapcsolódást, a szenvedélyt, ami azon nagyobb részéhez köti, amelyet már nagyon régen hátrahagyott.

Abban a pillanatban egy olyan felismerésre tett szert, amit most nem nagyon tudunk leírni néktek. Azért nem, mert ez a felismerés annyira végtelenül személyre szabott, annyira unikumnak számít, hogy képtelenség általánosságokban körvonalazni. Innentől már nincs az a könyv, amelyben leírás lelhető bármilyen további eljárásról. Hát, igen, beszélgethetünk arról, hogy miképpen lehettek igazi teremtők. Beszélgethetünk arról, hogy miképpen érkeztetek el erre a pontra. Beszélgethetünk azokról az eseményekről is, amelyek éppen most történnek meg velünk. De a saját isteniségetek felébredése annyira végtelenül mélyen személyes dolog, hogy lehetetlenség volna általánosságokban definiálni azt. Meg fogjátok majd érteni, hogy mi ennek az oka.

Kedves barátaim, Jack csendben üldögélt, hallgatva a saját lényét, megengedve azt, hogy az a legnagyobb mélységeiből szóljon hozzá. Olyan mélységekig hatolva, amelyek csak a totális elengedés esetében érhetőek el és ekkor válik lehetségessé ezeknek mélységeknek a megértése is. Ekkor végre elkezdhette magába integrálni mindazt, aki valaha is volt, amit az Igaz Énnek lehetne nevezni. Ezt eddig jó páran közületek - rengeteg ember - eltévesztette eddig, segítőkre, külső energiákra figyelve, ebbe a buktatóba még Sananda, Jeshua Ben József is belebotlott. Ők azok, akik azért jöttek, hogy dolgozzanak veletek, hogy vezessenek, kalauzoljanak, hogy szeressenek benneteket, de drága barátaim, az integráció és a benső felfedezés ennél jóval nagyszabásúbb dolog.

Erről még fogunk értekezni a jövőben, de most egy picit előrébb szaladtunk Jack herceg történetében. Ugyanis ez a ti történetetek.

Amikor elhagytátok a királyságot és keresztülléptetek a tűzfüggönyön, nagyon sok mindent hagytatok hátra a lényetekből. Ezek a részeitek olyan zűrzavarba kerültek, amit nagyon nehéz lenne kifejteni és meg is érteni a mostani énetek számára. A totális energiátok egy kisebb része erre a Földnek nevezett helyre került, ahol számos létidőt töltött el. De a többi, nagyobb részetek- az Igaz Énetek - most ébredezik. Most éppen ez történik veletek. Ez az oka azoknak az érzéseknek, amelyek most a testetekben és elmétekben kavarognak. Ezért gyűltünk most itt össze. S ezért tisztelünk benneteket oly nagyon.

Emlékezzetek drága barátaim, ez nem egy külső entitás. Az Igaz Énetek nem egy angyal-szerű dolog, a megfelelő szárnyakkal felszerelve. Ti ezek vagytok. Ti vagytok ezek, és ez belőletek bontakozik ki. Amennyiben áttekintitek azokat a metaforákat, amiket ebben a parabolában alkalmaztunk, akkor még több mindenre magyarázatot fogtok lelni. Ez mind belőletek fog előlépni.

Most pedig következzen a mai napunk Teremtés Sorozatának a Hatodik Leckéje. Mindenkit arra kérünk, helyezkedjen el kényelmesen, mivel tudjuk azt, hogy mennyire feszültek vagytok már. (vigyorogva) Azok, akik ma látogatóba jőve mellettetek ülnek a külső körben, figyelmesen szemlélődnek, éppen olyan feszült figyelemmel, ahogyan ti hallgattatok történeteket a tábortüzek körül ülve. Teljesen el vannak képedve, hallván Jack történetét, tudván azt, hogy ezek ti voltatok. Mit mondjunk, tátott szájjal hallgatnak minket. Ezért is tisztelet nekik.

Új megértésre tettünk szert ebben az osztályteremben. Elértünk a Teremtés Sorozat Hatodik Leckéjéig. Egy rövidke áttekintéssel folytatjuk a mai esténket. Továbbá fel kell hívjuk egy dologra azoknak a figyelmét akik ma este ebben a teremben vannak és azoknak is, akik időn és téren túlról csatlakoznak hozzánk, mégpedig arra, hogy amennyiben nem sikerült eddig a leckék során valamit teljesen felfogniuk, megérteniük az előző leckékből, akkor nagyon szépen kérjük őket arra, hogy újból vegyék át ezeket. Utunk fordulópontjához érkeztünk a sorozatunk mai leckéjével, tehát: ``Ha nem érted, vedd át újra.''

Ami mai lecke után fog jönni, az jórészt praktikus alkalmazásokkal és praktikus eszközök használatának az ismertetéséről fog szólni. Amennyiben nem sikerült ezen leckéknek lényegét megértsétek (az Elsőtől a Hatodik Leckéig), s mégis tovább haladnátok, akkor komoly fájdalmaknak, balesetveszélynek teszitek ki magatokat. Saját új, teremtő energiáitok okozhatnak kárt a számotokra, hogy ha ész nélkül kezditek használni őket. Gondolom, ezt nem igazán szeretnétek megtapasztalni.

Azoknak, akik ezt majd a későbbiekben fogják ezen leckéket tanítani, ez egy emlékeztető arra, hogy ide egy ``stoptáblát'' kell majdan elhelyezni, amiből kiderülhet az, hogy ``Ha nem értesz valamit az eddigi leckékből, állj meg, és menj vissza.'' Ha egyből a Hatodik Leckénél csöppentél ide, nagyon nyomatékosan kérjük azt, hogy ne sajnáld az időt arra, hogy átnézd az Elsőtől az Ötödikig az előző leckéket.

Az első három leckében, kedves barátaim, alapvető dolgok rejlenek. Első Lecke: ``Fogadj el mindent úgy, ahogy az van.'' Ez a lecke a rövid falról vagy kerítésről szólt, amely mögé állva lehet szemlélni a dolgokat. Ez a lecke szólt arról, hogy ki lehet lépni a dualitásból, a drámákból azzal, hogy beálltok a kerítés mögé, hogy onnan szemléljétek - mintegy kívülállóként - a körülöttetek zajló eseményeket, dolgokat. Ebben a leckében rájöhettetek arra, hogy milyen könnyen bele lehet a végletekig gabalyodni a dualitás gúzsaiba. De a rövid fal mögé állva, megtapasztalhatóvá válik annak az érzésnek a felismerése, hogy milyen vak, mániás szenvedéllyel is lehet fejest ugrani a különféle csetepatékba.

A rövid fal mögé állva, egy új perspektíva fog a szemeitek elé tárulni, valamennyire távolabbi perspektíva, de nem feltétlenül teljesen érzelemmentes perspektíva. Kétségtelenül előnyösebb helyzetből nézhettek a dolgokra, személyekre, eseményekre ebből a szögből, továbbá innen látható meg a többi ember izgalmas dinamikája. Ekkor kezditek megérteni a dualitást teljes egészében.

Második Lecke, a másik alapozó lecke: Fogadd el emberi mivoltod és megismered az isteni énedet is. Valószínűleg ez az összes lecke közül a legunalmasabb, drága barátaim, de meg kell ezt a saját érdeketekben értsétek, továbbá meg kell érteni azok érdekében is, akiket majd tanítani fogtok. Amennyiben nem sikerül elfogadni az emberi mivoltotokat, azt, akik eddig voltatok, akkor tessék visszakozni, visszamenni a ``start vonalhoz'', és ismét újra kezdeni ennek a megértését. (kuncog) Ha nem tudjátok elfogadni emberi mivoltotokat, ha elutasítjátok saját magatokat, az később visszaüt rátok. Az emberi énetek elfogadást akar, és ez elfogadás annál nehezebb lesz az idők során, amennyivel tovább halogatjátok.

Okkal jöttetek ide a Földre. Okkal eveztetek át sok-sok létidőn. S amint egyre közelebb kerültök saját isteniségetekhez, valóban megjelenik és erősödhet annak a tendenciája, hogy elutasítsátok saját magatokat. Vannak olyanok, akik úgy gondolják, ők bizony felemelkednek a mennyekbe és sohasem jönnek többé ide a Földre vissza. Drága barátaim, ez nem elfogadás! Nehézséget jelenthetett nektek a Bíbor Páholy ösvényén járva az, hogy megfelelően gondolj saját magadra. Értitek, miről beszélünk mi most itt? Többször is gondoljátok át azt a tényt, hogy milyen szépségei, örömei vannak az emberi létnek és azt, hogy mennyi szeretet rejlik ebben. Fogadjátok el ezt. Ha nehézséget okozna ez, akkor szakítsatok elég időt arra, hogy dolgozni kezdjetek ezen. Dolgozzatok azokkal, akik segítenek az elfogadásotokban. S ha az egyszerű vágy mégis kipattan belőletek, hogy soha többé ne gyertek vissza erre a rengeteg kihívást jelentő bolygóra, ó, drága barátaim, biztosítalak benneteket arról, hogy még jó pár nevet fogtok viselni magatokon, jó pár létidőn keresztül! (a hallgatóság felkacag)

Második Lecke: Fogadd el magad és megismered az isteni énedet. Ez egy magszintű lecke. Fogadd el azt, aki vagy. Fogadd el az emberi éned. Jack eljutott egy olyan pontra, ahol megtanult úgy a tükörbe nézni, hogy meglássa abban a szépséget, a szeretetet és nem utolsó sorban, hogy meglássa a tükörben Istent. Tudjátok miről beszélünk? El kell érkezzetek magatokban egy olyan pontra, ahol úgy tekintetek magatokra, mint Istenre, mivel gyakorlatilag azok is vagytok! Emberi kondíciók között létezni örömteli, hatalmas, szeretettel teli dolog. Itt vannak a külső körben azon entitások légiói, akik csak sóvárogva álmodnak erről a tapasztalásról. Fogadd el emberi énedet és meg fogod ismerni az isteni énedet.

Aztán itt van az isteni pillanatban élés művészete. Harmadik Lecke: az isteni pillanatban élés. Drága barátaim, tudjátok jól, milyen könnyű a múltban élni. Milyen könnyű aggódni a jövő miatt. Mint teremtők, sem a múltban, sem a jövőben nem létezhettek. A pillanatban fogtok lakni, az isteni pillanatban. Az egészben az a legérdekesebb, hogy az isteni pillanatba bizony belefér a múlt és a jövendő is. Ha az isteni pillanatotokban vagytok, meggyógyíthatjátok a múltatokat. Teremthettek döbbenetesen nagyszerű jövőt magatok elé. Az isteni pillanatban egyszerre lehettek a múltban és a jövőben egyaránt, de igazán erre az állapotra azt lehetne mondani, hogy ahol ``nincs idő.''

Amíg ebben az isteni pillanatban léteztek, drága barátaim - ez itt a ``reklám helye'' - az öregedési folyamatotok rendkívüli mértékben lelassul. Ez akkor válik érzékelhetővé, ha egyszerre vagytok a múltban, a jövőben és az ``időtlenségben.'' Amennyiben azt választjátok, hogy lelassítjátok a biológiátok öregedési folyamatát, akkor létezzetek az isteni pillanatban. A biológiai testetek gyógyulási folyamatai is exponenciálisan gyorsabbak, ha az isteni pillanatban vagytok. Erre bizonyságul azok az új gépek fognak szolgálni, amikről Dr. Mindy Reynolds beszélt ma este itt. Amikor az isteni pillanatban léteztek, a gyógyulási folyamatok exponenciálisan felgyorsulnak és az öregedési folyamat lelassul.

Ó, ezek voltak a kulcsfontosságú leckék. Reméljük, nem csak a bennük rejlő csodálatos energiákért olvastátok el őket! (a hallgatóság felnevet) Ezek voltak a mag- és alapvető jelentőségű leckék. Lehetséges, hogy nem a legizgalmasabbak, de ezek a legfontosabbak. A Teremtés Sorozat első három leckéje az elfogadásé: elfogadása mindannak, ami van, saját magad elfogadása, valamint elfogadása annak a pillanatnak, amiben élsz. Ezek tehát az elfogadás leckéi.

Innen léptünk tovább a Negyedik Leckéhez. Ez egy nagyon vidám lecke, mivel itt esik az első szó egy számotokra is kézzelfogható eszközről, a leckében, melynek címe: Teremts Kegyelemben. A Kegyelem Kemencéje az az eszköz, amely megmutatja azt, hogy mit történik akkor, ha beletesztek egy szituációt, akkor hogy lehet arra meglelni a megfelelő megoldást. Ez a lecke akkor lesz a legviccesebb, amikor tanítani kezditek. A kegyelemben teremtés során az emberi elme ki lesz ugratva a megszokott kerékvágásaiból. Ekkor, amikor egy pillanatra félre lesz ugrasztva az elme és az ébredő Igaz Énnek lehetővé lesz téve, hogy a saját folyamatait beindíthassa, emígyen pedig meglelhesse az éppen a problémára illő megoldást. A kegyelemben való teremtés továbbá azt is jelenti, hogy lemondtok azon stílusú teremtéseitekről, melyek során az előzetes elképzeléseiteknek megfelelően kontrolálnátok az események zajlását. Ugyanis az előzetes elképzeléseitek korlátozottak. Ennélfogva korlátozottak lesznek a teremtéseitek végkifejletei is. A Negyedik Lecke során, egy új típusú folyamat veszi a kezdetét. Ez a folyamat nem az elmén alapszik. A lényetek mélyéről indul el, teljesen új módon teremtve.

S ha már kegyelemben - vagy egy másik szóval eleganciában (a ford.) - teremt valaki, akkor ugye változásokra is számíthatunk az életünkben? Ötödik Lecke: Várj a változásokra és áld meg őket! A változások, amelyek teret kezdenek nyerni az életetekben s kezdetben frusztrálóak és súlyosbítóak, bizony nagyon is szükségesek lehetnek. Meg fogjátok látni, hogy az óságos dolgok kiesnek az életetek színpadáról, hogy helyet adhassanak az új, jóval grandiózusabb dolgoknak. Erről egy párhuzam is található eme leckében, hogy mi is zajlik le most bennetek. Az új dolog belép az életetekbe, annak a részévé, a nagyobb részévé válik. Ez az a részetek, amit annak idején a tűzfüggönynél maradt belőletek. Azok a dolgok, amik jelenleg kikopnak az életetekből, a régi emberi korlátokra építkeztek. Mostanra a tudatosság korlátai le lettek bontva, hogy hely keletkezhessen ennek a nagyobb léptékű energiamintázatnak.

(nagyon mély érzelemmel) Egy pillanatra most szünetet tartunk, mivel azoknak, akik most a közeletekbe jöttek, elég nehéz szembenézniük és elviselni azon érzelmeket, amiket a ti kihívásaitok, a fájdalmaitok, a hatalmas szenvedéseitek, amiken keresztül mentetek keltenek bennük. S mégis tovább folytatjátok az ösvényen járást. Teljesen el vagyunk emiatt ámulva, és az érzelmek annyira eláraszthatják azokat, akik ide gyűltek a külső körbe, hogy csak zokogni bírnak és elismerésüket kifejezni most. Zokogni amiatt, amin keresztül kellett mennetek, s csak csodálkoznak azon, hogyan is tudnának majd a lábnyomaitokba lépni majdan.

(az érzelmek miatti szünet)

Most pedig folytatjuk.

Nem számíthattok elhamarkodott változásokra az életetekben a kemence miatt, vagy arra, hogy ha egyszer beindítjátok a sütőt, akkor ne legyen annak tárgyiasult foganatja. A régi dolgok el fognak tűnni, hogy helyet adhassanak az újaknak. Drága barátaim, ha bekapcsoljátok a kegyelem kemencéjét, várhatjátok életetek változásait!

Arra kérünk benneteket, hogy lépjetek be az új házatokban most. Azt kérjük tőletek, hogy győződjetek meg arról, hogy az új házatokban vagytok-e most. Ha kint lennétek az udvaron, akkor nyissátok ki az ajtót és csatlakozzatok hozzánk iziben. (nevetnek ezen) Most pedig, drága barátaim, arra kérünk benneteket, hogy csukjátok be a spalettákat, az ablakokat és az ajtókat, hogy ne zavarhasson meg minket semmi külső esemény.

Azoknak, akiknek nem ismerős az, amiről jelen pillanatban beszélünk itt, tudni való, hogy az új ház metaforája az új, isteni énetek szimbóluma. Ez az új házatok. Ez, aki vagytok. Ez egy varázslatos hely, tele mindazzal, amit csak akartok.

De most arra kérünk benneteket, hogy csukjátok be az összes ablakot, ajtót és zárjátok be is őket jól. Térjünk csak be a konyhába, ahol mi Kegyelmes Kemencénket tartjuk. Hohó, milyen pompásan illatozó dolgok is sülnek benne ma este! (nagy nevetés)

Most pedig, kedves barátaim, lépjünk csak be a konyhába. Mekkora zsibvásár van itt! (nevetnek) Drága barátaim, annyit mindent tettetek be a kemencétekbe, hogy amikor eljött az ideje annak, hogy kivegyétek őket, addigra meg is feledkeztetek róluk és a sütő roskadozik a sok mindenfélétől! (sokan nevetnek) Azokat pedig, amiket nem felejtettek el kivenni, mindenfelé ott sorjáznak a munkapultokon! Tele vannak a tálcák fényképekkel, pénztárcákkal, erszényekkel, meg szemüvegekkel! (nevetés) Drága barátaim, mindenfelé a lehűlő dolgaitok láthatóak, hogy ha szabad ezt így mondjuk. Micsoda tömegben!

Mielőtt bármi továbbit mondanánk ma este, beszélnünk kell arról, hogy mi is történik a dolgaitokkal, miután behelyeztétek őket a Kegyelem Kemencéjébe. Most van itt az ideje, hogy lehűljenek. Eddig nem tettünk említést erről az igen szükséges periódusról, mivel azt akartuk, hogy jól emlékezzetek erre, amikor másokat fogtok tanítani ugyanilyen helyzetekben. Arra, hogy bizony lehűlési szakasz is van! Egy átmenetei periódus, onnantól, hogy kivesztek azon frissiben valamit a kemencéből, egy bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy ez a dolog át-, illetve letranszformálódhasson a ti emberi szintetekre. Mint tudjátok, a változások teret kezdenek nyerni maguknak. Ezeknek a részét képezi a lehűlési folyamat is.

Mielőtt bármerre is tovább lépnénk, beszélgessünk egy kicsit azokról a dolgokról, amelyek szerte a tálcákon, az asztalokon leledznek. A dolgaitok nem is annyira összetettek, mint amennyire gondoljátok, kedves barátaim. Tekintsük csak át, mik is találhatóak konkrétan ezeken a tálcákon! Meglátásunk szerint, négy, emberi főkategóriába sorolhatóak be ezen dolgok. Drága barátaink, négy nagyobb halmazba esnek az emberek legsúlyosabb nyavalyái. Már megint itt van a négyes szám!

Először is, itt vannak a biológiátokhoz kapcsolódó dolgok, amelyek a fizikai létezésetekkel függnek össze, a sajgásaitokkal és fájdalmaitokkal, a testi szükségleteitekkel. Ezek lennének az egyik kupac.

Másodjára megtekinthetjük a társas kapcsolataitokat, az összes elképzelhető és elképzelhetetlen változatban. Ez eddig, s még jó ideig számosan közületek ezeket fogjátok alakítgatni, tesztelni életetek fő profiljaként. Magszinten, a társkapcsolatok reprezentálják a dualitást. Ők reprezentálják a ``kettőt.'' Ezért jelentenek a társkapcsolataitok ekkora kihívást, problémát a számotokra. Azt látjuk rajtatok, hogy jó páran közületek fontolgatják annak a lehetőségét, hogy berakják a társkapcsolataikat a kemencébe - és néhányan ezt már meg is tették! (vigyorogva) És nagyon sokan úgy tették be a kemencébe a saját társkapcsolati szükségletüket, hogy gyakorlatilag ez a társkapcsolati gond nem is kapcsolódik egyetlen másik személyhez sem. Ez nagyon is rendjén való, mert mint emlékeztettünk benneteket rá, csak a saját ügyleteiteket helyezzétek be a sütőbe.

Azután ott vannak az erőforrásokhoz, avagy a bőséghez kapcsolódó dolgok. Mint embereknek, jó pár dologra van szükségetek, s a pénzetekkel ezeket általában meg is tudjátok vásárolni magatoknak. Ezek az erőforrás tényezők. Ezek a bőséghez kapcsolódó dolgok. Drága barátaim, már a szemeink előtt a kép, amint ezeket a dolgaitokat igen szaporán rakosgatjátok be a kemencébe! (kajánul kuncogva) Lesznek ezek között olyan gondok is, amelyek jó párszor be fognak suttyanni ismételt átsütésre! Az áttörést, a megoldást a bőség dolgaival minden bizonnyal a legcifrább módokon fogjátok elérni, lesznek olyan tényezők, amiket többször is be kell majd tenni pirulni a sütőbe. De amikor végül dolgozni kezdenek ezek a dolgok, akkor ezen a téren várhatóak a leggyorsabb változások az életetekben.

Nos, eddig ugye voltak a biológiai ügyleteitek, társkapcsolati dolgaitok, valamint a bőséghez kapcsolódó problémáitok. Végezetül pedig, itt van az a gondotok, amit az önbizalmatokhoz kapcsolhatnánk. Ezek a dolgok határozzák meg végül is azt, hogy kik vagytok, hogy milyen az önbizalmatok. Ezek a dolgok mindazokhoz az időkhöz köthetőek, amikor keresztül mentetek a tűzfüggönyön. Annyi mindent elvégeztetek és annyi mindent elengedtetek már eddig ebben a létidőtökben. Azokat a dolgaitokat, amiket eddig nem sikerült megoldjatok közvetlenül azokhoz a traumatikus időkhöz köthetőek, amikor keresztül léptetek a tűz függönyén. Ezzel a tudás bázissal, barátaim, már elég egyszerűen megoldhatóvá válnak az önbizalom probléma körei. Azzal, hogy kereszteztétek a tűzfüggönyt, nagyon nagy szolgálatot tettetek Mindannak, Ami Létezik. Azért mentetek át a tűzfüggönyön, hogy egy új területet fedezzetek fel, egy új kört, ami még soha sem lett eddig megteremtve. Így kerültetek ide a Földre. Mélységesen tisztelünk hát benneteket azért, hogy a Szellemmé válva elvégeztétek ezt. Szóval, arra kérünk benneteket, hogy az önbizalom tárgykört tegyétek félre. Nem csináltatok semmit sem rosszul. Szeretetből és szolgálatból tettétetek a dolgotokat.

Most pedig térjünk vissza a konyhátok pultjain sorjázó dolgokhoz. Arra kérünk benneteket, hogy fogjatok meg minden egyes dolgot, ami a tálcákon van és dobjátok fel őket a levegőbe. Észre fogtok venni valamit - azt, hogy nem fognak visszahullani a padlóra. Ott fognak lebegni a levegőben. Elkezdenek átalakulni. Legyen az egy papírcetli, egy kép, egy konkrét tárgy, mondjuk egy pénztárca, át fognak alakulni egy fényes, ragyogó fénnyé, mindegyikük, egytől egyig. Akár csak a csillagok, ott fognak ennek a hatalmas konyhának a mennyezete alatt ragyogni.

Amikor kiveszitek a dolgaitokat a kegyelem kemencéjéből - ami végül is, a bennetek rejlő isteni kegy -, akkor ezek a dolgok átalakulnak ezekké a fényes, ragyogó csillagokká. (Ó, hogy mennyi metaforát használunk fel ma este!) Van egy természetes sorrend ebben, egy természetes megoldódási folyamat rejlik abban ahogyan ez a megoldódási folyamat teret nyer magának, olyankor, amikor nem korlátozzátok az eredményeket, amikor hagyjátok, hogy a dolgok természetes úton egyensúlyozhassák ki magukat. Így alakul át egy nagyon súlyos, nehéz emberi gond ragyogó fényenergiává. Most pedig barátaim, hagyjuk egy pillanatra egyedül ezeket a gyönyörűen hunyorgó csillagokat békésen lebegni az új házunk konyhájában. Most fogjuk átadni a mai, a Teremtés Sorozatnak pedig a Hatodik Leckéjét. Valószínűleg ez lesz a legvarázslatosabb az összes többi közül, amit eddig átnyújtottunk néktek. Az összes többi, amelyek következnek majdan, jóval praktikusabb dolgokról fognak szólni. Ez viszont a legvarázslatosabb mind közül. Tűnődjetek el ezen egy picit, drága barátaim.

Hatodik Lecke: Isteni egyensúly rejlik bennetek. Isteni egyensúly. Az összes pislogó csillag, amelyek valamikor problémákat jelentettek a számotokra, most megtalálják a saját egyensúlyukat. Amikor behelyezitek őket a Kegyelem Kemencéjébe, majd félreteszitek őket lehűlni, olyankor elengeditek őket magatoktól. Evvel elvesztik a fizikai tárgyak a súlyukat, a kézzelfoghatóságukat. Ekkor pedig feldobjátok őket a levegőbe, és hagyjátok rájuk azt, hogy megtalálhassák a saját egyensúlyukat. Ekkor átalakulnak ragyogó, pislogó fényekké. Megtalálják a saját egyensúlyukat.

Mondjuk, van egy fizikai probléma az életetekben. Amikor sütni kezditek ezt a Kegyelem Kemencéjében, és beleegyeztek a testetek változásaiba, akkor ez a gond meg fogja találni a saját természetes egyensúlyát. Ezek a változások pedig sem Tóbiás, sem a segítők, sem Jeshua, sem senki más számlájára nem írhatóak. Ezek a saját lényetekből fakadnak. Amikor beleegyeztek ebbe a folyamatba, akkor valami pompás varázslat kezdődik el. Mindezek vonatkoznak a testi, a párkapcsolati, a bőségbeli és az önbizalmi gondjaitokra egyaránt.

Most pedig kedves barátaim, mindenfelé ezek a ragyogó fények úszkálnak a konyhátok légterében. Ezek azon formális problémák, amelyek most találják meg a megfelelő egyensúlyukat. Fogjátok ezeket a pislogó fénycsodákat és fűzzétek fel őket egy ragyogó fény-nyakékké. A későbbiekben ezt a fényből készült nyakéket fogjátok viselni azokon a bizonyos ünnepségeken, amelyekről majd mesélni fogunk még. Ezek a körülöttetek csillámló fények olyanok, mint megannyi ékkő. Emlékeztetők a ti és a többiek számára, amelyek annak a jelzői, hogy mennyi minden élményen mentetek már keresztül, minden egyes gyöngyszemük szeretetből, fényből és örömből épül fel. Mindegyiknek oka van. Amikor érzitek azt, hogy elérkezett rá az idő, gyűjtsétek össze őket, s fűzzétek fel őket nyakéknek. Ez a nyakék lesz az emlékeztetőtök mindarra, amit tanultatok. Emlékeztetni fog továbbá mindarra is, amit a megengedésről tanultatok életetek új típusú teremtése során.

Hatodik Lecke: Isteni egyensúly rejlik bennetek. Amikor megengeditek ennek az isteni egyensúlynak, hogy végezze a saját dolgát, a gondjaitok úgy fognak visszatérni hozzátok, hogy a számukra legmegfelelőbb utakon oldódjanak meg. Új, isteni egyensúly van bennetek. Arra kértünk benneteket, hogy csukjátok be az új házatok spalettáit, ablakait, ajtajait. Azért kértük ezt, mert azt akarjuk, hogy megértsétek azt, hogy mindez a bensőtökből fakad. Mások, vezetők segítségének nincs helye most e folyamatban. Végtelenül szeretnek benneteket, de többé már nincsen helyük a direkt energiáitok között. És ez nem az az idő, amikor Tóbiást vagy bárki más külsős lényt lehet kérdezgetni. Hiszen BENNETEK van az isteni egyensúly.

Köztetek és a Magasabb Énetek között ível át. A Magasabb Éneteket pedig nem lelhetitek meg, ha állandóan kifelé bámultok az ablakokon. Ő nem ott van. Kint jelenleg semmi olyasmi sincs, ami valamiféleképpen is csatlakozna hozzátok vagy az isteniségetekhez. Őt nem kint fogjátok meglelni. Amikor azon kapjátok magatokat, hogy ismét kifelé kacsintgattok a válaszokért, emlékeztetni fogunk benneteket arra, hogy a visszakapcsolódási pont az isteni lényetekhez nem kint található, a visszakapcsolódási pont ahhoz, ahonnan jöttetek és a kapcsolódási pont az előttetek álló jövőhöz bizony a bensőtökben van! Drága barátaim, emlékezzetek erre jól. Ez a mágia azon leckéje, amit meg kell, hogy értsetek. Bennetek isteni egyensúly van.

Most pedig elértünk ezen teremtési sorozatunk felezőpontjához. Átadtuk az elfogadás alapvető leckéit. Átadtuk a kezdeti transzformáció leckéit - a kegyelemben teremtésről, az életetek kezdődő változásainak elfogadásáról, és most azt, amelyből megtudtátok azt, hogy bennetek isteni egyensúly rejlik. Egyszerűen csak hagyjátok azt, hogy ez megtörténhessen. Ezek alapvető jelentőségű leckék, ahonnan majd tovább léphetünk.

A következő hat leckében praktikus eszközöket fogunk átadni néktek, de ismét felhívjuk a figyelmeteket arra, hogy ha nem sikerült valamit megértsetek azzal kapcsolatban, ami elhangzott az Első és a Hatodik Leckék között, akkor ismételjétek át újra az anyagot. Fájdalmakat okozhattok magatoknak, ha nincs meg a kellő bölcsességetek és megértésetek ezeknek a jövendőbeli eszközöknek a megfelelő használatához. Fájdalmas lehet az, ha nem tanultatok meg elfogadni; ha nem tanultatok meg türelmesnek lenni az átalakulási folyamat során; ha nem tanultátok meg kivárni a dolgaitok megfelelő lehűlési idejét; s az, ha nem tanultátok meg azt, hogy isteni egyensúly van bennetek.

Drága barátaim, azok, akik ma este összegyűltek itt a külső körben, nem igazán tudják eldönteni, hogy lesz-e elég önbizalmuk emberi testet ölteni és majdan a lábnyomaitokba lépni. Ma este azt mondtuk el nekik, hogy az előttük álló út ki lett kövezve azon munka során, amit ti végeztetek el. Nincs már arra szükség, hogy nekik is keresztül kelljen menniük azokon a nehézségeken, buktatókon és leckéken, amiken Nektek kellett. Nekik már olyan tanítók fognak a rendelkezésükre állni, amelyekről ti még csak nem is álmodhattatok. Az előttük álló utat olyan emberek taposták ki, akik a Saumbrához tartoznak. Amint beleszületnek a biológiai formába - amint ez hamarosan meg is fog történni - és tapasztalni kezdik a dualitás kihívásait, szükségük lesz egy tanítóra. S amikor a legnagyobb szükségük lesz egy tanítóra, akkor fognak belebotlani egy olyan tanítóba, aki fényből készült, ragyogó nyakéket fog viselni. Így fognak felismerni benneteket, mint az ő emberi tanítóikat, hogy a saját útjukon kalauzoljátok őket.

Végtelenül szeretünk benneteket és sohasem vagytok egyedül.

És ez így van.


fordította: Ziegler Attila (zapverho_at_mailbox.hu)

<==