TÓBIÁS ANYAGOK

 

KVANTUMUGRÁS SOROZAT:

SHOUD 2: „TE, TE, TE” – Kuthumi Lal Singh

közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában

 

Elhangzott a Bíbor Körben,

2007. október 6-án

 

www.crimsoncircle.com

 

 

NAMASTE! (a közönség tapsol) NAMASTE! (a közönség válasza: „Namaste”!) (nevetés) Ó, drága Shaumbra, micsoda öröm ez nekem, a nagy fenékre emelkedett mesternek, (itt egy szójátékot alkalmaz Kuthumi, mert a szó hangzása angolul, hogy felemelkedett és „fenékre emelkedett” szinte ugyanaz- a ford. megj.) Kuthumi la-la-la-lal Singhnek, (nevetés) itt lenni ma veletek.

 

Micsoda megtiszteltetés ez számomra, hogy az Új Energiában, a Kvantumugrásban, az első havi rendszeres Shoud alkalmával én lehetek veletek. Bár ez tulajdonképpen kizárásos alapon történt. (nevetés) Tóbiás ezen a hétvégén a földre kényszerült. Tóbiás Sam-jének ezekben a napokban némi nehézségei támadtak az iskolában. Történelem órákra jár, és pont most tanulják a Közép-Kelet történelmét (nevetés), de Tóbiás és a tanár nem egészen egyformán látják a valóságot (még több nevetés) annak kapcsán, hogy mi is történt valamikor nagyon régen ezen a legszentebb területen. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a tanár keresztény beállítottságú, Tóbiás pedig, nagyon sokféle beállítottsága révén nem ért vele egyet. Tehát ez a történelem tanár felhívta Sam szüleit, akik mindketten professzorok lévén, meglehetősen zavarba jöttek Sam óra közbeni kitörésén, és azóta a földre kényszerítették Sam-et - akit Tóbiásként is ismertek- meghatározatlan időre, egészen addig, amíg meg nem tanulja rendesen a történelmet. (nevetés)

 

Úgyhogy képzelhetitek, hogy a drága Sam micsoda kínon és kihíváson megy most keresztül. Tóbiás energiái nagyon közel vannak hozzá ezen a hétvégén, miközben ott duzzog a szobájában, és belül mélyen tisztában van vele, hogy mi történt valójában, de valamiképpen el kell döntenie, hogy most akkor kompromisszumot kössön-e az intuíciója kapcsán, -amit ti mind olyan remekül megtettetek a múltban- vagy pedig kitartson a saját igazsága mellett, és annak adjon hangot.      

 

Azután meg ott van Saint Germain. Október van, ott van Párizs, és a levegő tele van szerelemmel. (nagy nevetés) Most éppen egy finom… több üveg remek bor elfogyasztását élvezi egy kedves lélek társaságában, aki arra törekszik, hogy vezetővé váljon, de mindig is királyi marad – ha értitek, hogy kivel is van most éppen. ( Nevetés) Hmm, ezek szerint értitek. Ó, igen, és most gondolkozzatok el egy kicsit Kuthumi kis találós kérdésén. Tehát Saint Germain, mint az évnek ebben az időszakában mindig, rendkívül el van foglalva Párizs szépségével, szerelmével és romantikájával. Tehát engem ért az a megtiszteltetés, hogy ma veletek dolgozzak.

 

 

Vessétek bele magatokat a tapasztalásba!

 

Azzal kezdeném akkor a… ó, itt most nem egy disszertáció következik, mindössze egy jó kis beszélgetés. Azzal kezdeném akkor, hogy megosztom veletek az egyik kedvenc mondásomat – amiket „lá-lá”-knak hívok: Amikor kétséged van valami felől, menj, és vesd bele magad a tapasztalásba!

 

Hm.Hm.Hm. „Mi a fenét ért ez alatt?” – kérdezitek. Hát, ez igen egyszerű. Különböző szituációkkal néztek szembe nap, mint nap az életetekben. „Megtegyem?  Vagy ne… tegyem meg?” (Kuthumi nevet) Bejön a félelem. Álmodoztok vagy elmélkedtek a potenciális végkifejletek kapcsán, és általában, ahogy ezzel ti is tisztában vagytok, hajlamosak vagytok a legfélelmetesebb, a legdrámaibb, a lehető legrosszabb végkifejletet választani, ezért aztán nem tesztek semmit. Mivel nem vagytok biztosak a végkifejletben, hát nem tesztek semmit, visszafogjátok magatokat. Már nagyon régen megtanultam, hogy lehető legfontosabb dolog, amit megtehetsz az az, ha fogod magad, és beleveted magad a tapasztalásba. Egyébként is, mit veszíthetsz – az életedet? Azt úgyis elveszíted. Hú, ezt viccnek szántam. (némi nevetés)

 

 

Elveszíteni mindent

 

Ha már a humornál tartunk, szeretnétek hallani egy kis spirituális viccet, amit ideát, a mi oldalunkon szoktunk mesélni, a mostanság legnagyobb népszerűségnek örvendőt? (Linda megkérdezi, „Lesz poénja is? – a közönség nevet) Csak figyelj, mindjárt nevetni fognak! Már mondom is – Egy fura dolog történt a felemelkedés során…”… ez még nem a poén…(nevetés) „Elveszítettem mindent” (a közönség néma csendben van) Látjátok? Ők nevetnek! (Kuthumi kezével az ég felé mutat) Ti is nagyon közel álltok ehhez! (nevetés) Túl közel vagytok ehhez, ez itt a probléma. Nem értitek az angyali humort, mert túl közel álltok ehhez. Pedig tulajdonképpen egy nagyon mókás dolog történik a felemelkedés útján. Elveszítetek mindent.

 

Kuthumiként élt életemben egy mérsékelten jómódban élő családból jöttem, kiváló egyetemre jártam, szép ruhákat viseltem. Kitűnő elmével rendelkeztem. Minden a legnagyobb rendben ment. Pedig valójában, semmi sem volt rendben. Minden tévedés volt. Pont az ellenkezője volt mindannak, mint ahogy a dolgok valójában vannak. Mindenért megdolgoztam, mert azt gondoltam, hogy ennek így kell lennie. Azt hittem, küzdenem kell azért, hogy valamit el tudjak érni, valamire szert tudjak tenni. Azt hittem, hogy mindent az elmémmel kell kidolgoznom, hogy keményen kell tanulnom, és tanulmányoznom kell ezt a dolgot, amit filozófiának hívnak – amit már előző életeimben is tanulmányoztam - és ez az egész egészen addig a pontig így ment, amíg mindezt el nem veszítettem. Megszűnt a családommal való kapcsolatom, mivel nem értettek egyet az én – hogy is fogalmazzak – nyugati stílusommal. Anyagi értelemben semmim sem volt. Másokra kellett támaszkodnom – vagy legalábbis azt hittem. Vagy legalábbis azt hittem.

 

Elveszítettem az eszemet, amit a legtöbben szintén elveszítettetek. Van tehát némi elképzelésetek arról, hogy milyen is ez. Elveszítettem azt, amit a legértékesebbnek tartottam – pengeéles mentális képességemet. A racionalitásra való képességemet, az analizációra való képességemet – a szó szoros értelmében elvesztettem. Egy nap felébredtem, és többé nem rendelkeztem analitikus, racionális képességgel, és egész világom romba dőlt. Mindent elveszítettem. Vagy legalábbis azt gondoltam.

 

Lényegében, miközben az ember mindent elveszít, miközben elveszíti ezt a dolgot, amit ti fókuszotok középpontjának, elméteknek neveztek – amikor az ember elveszít mondjuk egy kapcsolatot, vagy amikor elveszíti a saját egyéniségét, vajon ez tényleg veszteség? Vagy tulajdonképpen nyereség? És ezért van, hogy amikor elmeséljük ezt a szédítően humoros viccet az angyali birodalmakban, hogy: – „egy mulatságos dolog történt a felemelkedés során: mindent elveszítettem – akkor mindenki harsogó nevetésben tör ki odaát. Shaumbra, ti is nagyon hamar csatlakozni fogtok. Számotokra nem mulatságos mindent elveszíteni. (nevetés) Pedig nagyon is az. Tényleg. (Kuthumi nevet) Időnként nevetünk… nem lenne szabad most ezt mondanom

 

Pedig, drága Shaumbra, mindent elveszítetek. Elveszítettétek az analízisre való összpontosításotokat, hogy megnyílhassatok az intuíciótokra. Elveszítettétek a kapcsolataitokat, mert oly gyakran, ahogy lassan elkezditek ezt megérteni, azok nem arra voltak hivatottak, hogy erővel ruházzanak fel benneteket. Kötődésekről és kötelezettségekről szóltak, továbbá esetleg mások energiával való táplálásáról. Nem pedig rólatok… pedig Shaumbra, bár ez a legnagyobb előnyötök, ugyanakkor ez a legnagyobb tehertételetek is… az a vágyatok, hogy felelősséget vállaljatok mindenki másért. Mindenki másért. Fejezzétek ezt be – legyetek önmagatok! Legyetek önmagatok! Ez rendkívül fontos!

 

 

Te

 

Mi hiányzik? Mi hiányzik Shaumbra? (a közönség válasza: „Mi”) Mi hiányzik Shaumbra? (A közönség válasza: „Én”) Semmi. Semmi. Nem! Ti itt vagytok! Itt vagytok. Teljesen itt vagytok, tehát nem hiányzik semmi. Lehetővé tetted magadnak, hogy idegyere, és itt ülj ebben a székben, vagy, hogy a monitorodon keresztül csatlakozz hozzánk az otthonodból. Te tetted lehetővé hogy itt legyél ma. Semmi nem hiányzik. Se nektek, se nekem.

 

De az emberek túlnyomó részével nem ez a helyzet a világban. Ők tényleg nincsenek jelen a saját életükben. Ők nem a saját életük teremtői. Lényegében lehetővé teszik maguknak, hogy bábok legyenek. Bábok. De kié? Senkié. Tudjátok, elképzelik, megalkotják ezt a bábokat mozgató figurát, aki az összes drótot rángatja. Pedig valójában nincs is ott senki. Szeretik azt hinni, hogy a szüleik azok, a főnökük, a kormányuk, vagy valaki más az. Nincsenek benne a saját életükben. Áthárítják ezt valami másra, és még csak azt sem tudják, hogy mire.

 

De ti most azt tanuljátok, hogy a legfontosabb dolog ti magatok vagytok. Semmi nem hiányzik. Amikor reggel felébredsz, és legyen az egy napsütötte nap vagy egy esős nap, beszívod az első lélegzeted, és tudomásul veszed a saját jelenléted az életedben abban a pillanatban, akkor minden dolognak el kell jönnie. Amikor elismered magad, az istenséged, akkor minden dolognak el kell jönnie.

 

Ha nem ismered el önmagad, ahogy ezt oly sok ember teszi, akkor a látszólagos káoszon, sorson, mások döntésén, a végzeten, a rossz karmán és a szerencse hiányán kívül semmi más nem jöhet el aznap. De amikor teljesen jelen vagy, egész lényeddel, minden egyes porcikáddal – a múltad, a jelened és a potenciáljaid mikor mind itt vannak, akkor minden dolognak működnie kell. Ez egy nagyon egyszerű alapelv.

A spiritualitásról szólva, hát az igen csak túl van értékelve. Annyira tegnapi. Annyira tegnapi. (nevetés) Ezt én is tudom, és ti is tudjátok. Nem kell ezt titkolnunk egymás között. A spiritualitás nem más, mint egy rakás mentális tevékenység. Kutatás és keresés. Válaszok keresése valahol máshol. Az emberek Istent keresik, hogy Ő próbálja meg megoldani ezt vagy azt helyettük. Te jó ég! – meg ez az imádkozás, amit az emberek művelnek. Te jó ég, te jó ég, te jó ég! (nevetés) Ez igen mulatságos vicc az angyali birodalmakban! Nem az angyalok találták fel az imát, hanem az emberek. Mégpedig abból a célból, hogy ne nekik kelljen megtenniük a dolgokat. Az imádkozás nem más, minthogy megkérsz valaki mást, hogy tegyen meg helyetted valamit, és ez lényegében nem lehetséges. Még mi, az angyali lények, akik ideát vagyunk, mi sem tudjuk azt megtenni helyetted. Te vagy az, aki azt megteheted. Ez egy igen lényeges dolog.

 

Amikor majd elkezdjük forgatni a filmemet, elvégzünk néhány aktuális kísérletet. Dolgozni fogunk a Shaumbrákkal, azután pedig másokkal is dolgozni fogunk, akik nem annyira Shaumbrák. Szemügyre fogjuk venni az élet ösvényeket. Áttekintjük majd a szociológia ehhez társított területeit. És azt is meg fogjuk nézni, hogy mi történik akkor, amikor teljesen jelen vagy, amikor otthon vagy, hogy úgy mondjam – számodra az otthon a most pillanata – ellentétben azzal, aki mindent másra hárít – valami ismeretlen istenre, imádkozik ezekhez a mindenféle… Cauldre beleüti itt az orrát a forgatókönyvembe! (nevetés, Kuthumi kuncog) Összehasonlításként meg fogjuk nézni, hogy mi történik akkor, amikor teljesen jelen vagy.

 

 

A lélek fizikája                           

 

Van ebben némi fizika, és Saint Germain bővebben fog erről beszélni majd a filmemben – de az én nevem szerepel majd az első helyen! (nevetés) Van ebben némi fizika. Van ez a dolog, amivel mindannyian rendelkeztek, és amit mi a fátyol felénk eső oldalán úgy nevezünk… azaz ami ti a lelketeknek neveztek. De tudjátok, ez a szó már annyira el lett csépelve, annyira félre lett értelmezve. Annyi félreértés vette körül, hogy még azt is mondták róla, hogy a talpadon található. (nevetés, Kuthumi mosolyog) (újabb szójáték, angolul a lélek=”soul”, a talp=” sole” - mind a két szót ugyanúgy kell kiejteni) Tehát van egy szavunk erre, amit mi a fátyol felénk eső oldalán használunk. Ez egy másik szó, de talán jobban magába foglalja ezt a dolgot. Az esszenciádat értjük alatta – minden egyes részed, minden egyes aspektusod, minden elmúlt életed, minden… önmagad összessége. Önmagad összessége, beleértve azokat a potenciálokat, amik soha nem manifesztálódtak. Ez szintén nagyon fontos részed.

 

Valóban sok mindent választottál életed során. Rengeteg szituációval találkoztál, és hajlamos vagy úgy gondolni „magadra”, mint az általad meghozott döntéseidre és tapasztalásaidra. Pedig az esszenciád lényegében tartalmazza mindazokat a választásokat is, amelyek nem öltöttek testet a Földön. De testet öltöttek vagy kijátszásra kerültek valahol máshol. Látjátok milyen grandiózusak is vagytok. Többek vagytok, mint az általatok megélt meghatározott lineáris tapasztalaitok. Sokkal többek.

 

Namost, a mi oldalunkon mi ezt az energiát pran-nak, vagy időnként pranté-nek nevezzük, ami nagyon hasonlít a ti prána szavatokra. Tehát az esszenciátok, önmagatok, ez a pran vagy pranté, lényegében fizikával bír. Tegyük fel, hogy az esszenciátok, amit mi prantének hívunk, az te vagy. Aztán az általad kibocsátásra kerülő egyfajta esszencia energia az, amit pránának nevezünk. Ez ismerős számotokra. A prána a tudatnak az energiába, a valóságba való beáramlása. A prána jelenleg is áramlik ennek a teremnek az egészében. Kivétel nélkül mindannyian kisugároztok pránát magatokból, és ez mérhető. És ez az egyik dolog, amit meg fogunk tenni a hamarosan készülő videómon. Meg fogjuk nézni, hogy a pranból vagy a prantéből kisugárzódó energia hogyan áramlik bele annak manifesztációjába, illetve, hogy hogyan sugárzódik bele minden körülötte lévő dologba, és hogy ennek milyen mélyreható hatása van, sokkal mélyrehatóbb, mint bármi másnak. Azt is meg fogjuk vizsgálni, hogy ezt a pranból áramló energiát hogyan lehet átalakítani vagy megragadni olyan módon, hogy aztán 3D-s valóságotokban energia forrásként fel tudjátok azt használni. A prána mindegyikőtökből kisugárzik – mivel ti itt vagytok, választásotok alapján aktívan részt vesztek ebben a valóságban, és most itt vagytok ebben a teremben – a prána energia nagyon erős, hogy a ti fogalmaitokkal éljek.     

 

De mi nem szeretjük ezt semmilyen tényezővel sem társítani, mint például azzal se, hogy ez erős. Nem igazán kedveljük az afféle kifejezéseket, hogy ez erős vagy gyenge. Talán inkább olyan fogalmakban gondolkozhattok a prána energia felől, amit most is éppen létrehoztok, mint teljesség, nagyság. Összekeveritek a prána energiátokat azzal az energiával, ami magából a Földből árad, az Ő pránájával; összevegyítitek ezt az angyali lényektől származó energiával, akik most is a szó szoros értelmében itt köröznek ebben a teremben, és sokan, nagyon sokan vannak. És mivel ti földelve vagytok ebben a valóságban ti vagytok hát azok, akik otthon vagytok saját magatokkal, és ez egy nagyon értékes típusú energiát hoz létre – de nem olyat, amit régi mérőeszközeitekkel meg lehetne mérni.

 

Ti az elektromossághoz hasonló energiákhoz vagytok hozzászokva, ami bizonyos dualista dinamikával bír, aminek következtében könnyen mérhető, könnyen hasznosítható és alkalmazható más hasonló típusú energetikai kimeneti források esetén. De az Új Energiában, amiben ti, mint Shaumbra szó szerint részt vesztek most, sugároztok és aktiváltok más energiákat is. De nem tudjátok ezt megtenni, amennyiben nem tartózkodtok otthon, ha nem vagytok benne a testetekben és az életetekben minden egyes nap. Ha nem vagytok jelen, ha valamiféle elmebajos vakáción vagytok éppen a valóságotoktól távol…(nevetés, Kuthumi kuncog) Ha ezeket a gyógyszereket szeditek, akkor nem vagytok otthon. Nem, nem, nem. Egy tábla áll akkor az ajtótokon: „Halászni mentem a pokolba.” (nevetés, majd Linda megjegyzi: „Nagyon vicces”)

 

De létezik egy hatás, egy szó szerinti hatás, ami éppen most történik a prantétokkal, az esszenciátokkal, engedjétek meg hát, hogy itt legyen most. Látjátok, nem kell ezt kierőszakolnotok vagy erőltetnetek. Ez egyszerűen csak itt van. Oly sok idő elteltével végre már kezditek kényelmesen érezni magatokat emberi mivoltotokat illetően. Hát nem elképesztő? Pont most, az utolsó létidőtökben! (a közönség és Kuthumi egyaránt nevet) De látjátok, ez már csak így működik! Andra ezt megadásnak nevezné. Megadod magad saját magadnak.

 

Ahhhh, látjátok. Megadjátok magatokat a bizalomnak, ahogy ez Saint Germain fogalmazná. Megadod magad annak, aki valójában vagy. Nem aggódsz többé azon, hogy valaki átveszi fölötted a hatalmat. Az egy olyan óriási félelem, hogy mindenki, akik az angyali birodalmakon keresztül jött a Földre, attól fél, hogy valaki átveszi fölötte a hatalmat. Tudjátok az angyalok nem képesek fegyverrel meggyilkolni egymást, mint az emberek. Ugyanakkor a másik oldalon meg létezik ez az ősi játszma, aminek a „hatalomátvétel”, „Fel foglak falni. Hatályon kívül foglak helyezni. Elveszem az energiádat. Megfosztalak a tudatodtól.” - a neve.

 

Látjátok, félelemmel érkeztek ide a Földre, aztán itt megélitek azt, és mindezt felerősíti az a tény, hogy valaki „elveheti az életedet”, hogy balesetet szenvedhetsz, és meghalhatsz. Tehát itt ez az állandó félelem, ami végül egy olyan energia ütközést teremt meg önmagadon belül, hogy többé már nem akarsz itt lenni. És akkor - Samhez hasonlóan, aki ott kint kószál valahol – a testedet valójában már nem lakja senki, nincs jelen senki, többé már nem választasz, többé már nincs benned bizalom.

 

Tulajdonképpen, az angyali szomszédság rossz részeiben, amikor egy angyal átveszi a hatalmat egy másik lény felett, az nem tart örökké. Minden angyali lény, minden emberi lény ugyanakkor egy szuverén isteni lény is, születési jogából fakadóan. Ez nem valami olyan, amiért meg kell dolgozni. Ez nem egy kitüntetés, amit életek hosszú során át kell megszerezni. Ezzel indultatok.  Isteni szuverén énetekkel indultatok. Mindössze eltértetek tőle, ahogy ez mindannyiunkkal megesett. Úgyis mondhatnánk, hogy belevetettétek magatokat a tapasztalatok tengerébe – hogy milyen is az, amikor eltértek a szuverenitástól? Milyen is az, amikor eltértek attól, hogy egyedülállók legyetek, és nagyon, de nagyon megsokszorozzátok magatokat, nagyon széttöredezitek magatokat oly sokféle úton-módon?

 

De attól ez az isteni jogotok mindvégig megmaradt. Ezért van az, hogy visszatérjek az angyali történelemhez, hogy amikor egy lény átveszi a hatalmat a másik felett, előbb vagy utóbb szét kell, hogy váljanak egymástól. Az, akitől elvették a hatalmát, végül visszanyeri saját tudatát. Ó, lehet, hogy ez beletelik némi időbe, de végül megtörténik. És van itt egy érdekes dolog… képzeljetek csak el egy pillanatra egy angyali létezőt, aki éppen megpróbálja bekebelezni a másikat, éppen megpróbálja ellopni az energiáját, éppen megpróbálja a rabszolgájává tenni, megpróbálja felfalni a másikat. Tehát az egyik angyali lény megpróbál lopni a másiktól. Ez végül nem működik. Nem tud működni. Az, amit ti fizikának hívtok, nem engedi ezt meg, ezért aztán a végén annak a lénynek, akit leigáztak, vissza kell térnie a saját tudatához. És azon a ponton tér vissza a saját tudatához, amikor abbahagyja a küzdelmet. Amikor feladja az ellenállást. Amikor abbahagyja az ellene való gyötrődést. Amikor feladja, hogy megpróbálja azt kiötölni. Amikor elengedi.

 

Namost, ez egy kissé ijesztő, még az angyalok számára is, de különösen az emberek számára, mert azt gondoljátok, hogy pont az összes ilyen külső energiának való ellenállásotok az, ami egészben tart titeket. Pedig pont ez az, ami gödörbe tesz titeket. Bizony ám. A titkos kormány épületéből éppen most sugárzó rádióhullámok kapcsán fennálló ellenállásotok… zzzzz! (nevetés) A szüleitektől kapott leckékkel szembeni ellenállásotok, az irodában fennálló változásokkal szembeni ellenállásotok; sőt, még az Új Energiával szemben is tanúsított ellenállásotok – ezek azok a dolgok, amelyek gyakorlatilag nagyon is korlátok között tartanak benneteket, ami miatt nagyon aprónak érzitek magatokat, és ezek akadályoznak meg benneteket abban a képességetekben, hogy valóban kiterjedjetek.                

 

 

Megadás

 

Csinálni fogunk ma valamit. Mókázni fogunk! Megadjuk magunkat! Megadjuk magunkat! Ó, ez a szó, ez a szó úgy csikorog, akár a táblán végighúzott köröm. Arra tanítottak titeket: „Soha ne add meg magad, mindig harcolj a jogaidért!” De valójában miért is harcoltok? Mihez is ragaszkodtok valójában? A régi emberi énetekhez? Azt akarjátok visszakapni? Azt a -szerintem - időnként rettentően szomorú és depressziós mindennapos életet? Ahhoz a soványka kis fizetésetekhez próbáltok ragaszkodni, attól való félelmetekben, hogy nem lesz mit ennetek, vagy, hogy a behajtók a küszöbödön fognak kopogtatni? Engedjétek ezt el most rögtön, és figyeljétek, hogy mi történik!

 

Rendben van, ne akarjatok becsapni engem. Tegyétek meg, vagy ne tegyétek meg. De ne mondjátok azt, hogy na jó, akkor megpróbáljátok valahogy megcsinálni, mert ez így nem működik. Azzal megint csak ellenálltok, tehát maradjatok akkor most ki a játékból… mert mi itt most játszani fogunk kicsit az energiával. Pranotok, az esszenciátok hatásaival fogunk most egy kicsit játszani.      

 

Tehát, ha hajlandóak vagytok csatlakozni hozzám… én már megadtam magam. Nekem már nincs mit vesztenem (nevetés) és már mindent megnyertem… tehát, ha hajlandóak vagytok, akkor ne fogjátok vissza magatokat! Ha vissza akarjátok fogni magatokat, akkor energetikailag álljatok be a konyhába vagy a fürdőszobába (nevetés), mert itt mi most játszani fogunk egy kis energiával. Nem erőszak kérdése ez, ha nincs hozzá kedvetek. Ez abszolút tudatos – nagyon tudatos – választás kérdése.

 

Most akkor megkérjük Andrát (Normát), hogy jöjjön ide egy pillanatra, és közösen azt fogjuk csinálni, hogy ő lélegeztet, én pedig beszélek. Andra akkor megkérlek, hogy gyere ide! Te csodálatos vagy a megadásban, bár egy-két dolgot tőled is el kellett ráncigálnom, és te is tudod, hogy miről beszélek. (nevetés) Oké. És most, Andra, kezdődhet a légzés.

 

ANDRA: És most, ebben a pillanatban arra kérlek benneteket, hogy… vegyetek egy levegőt az orrotokon keresztül. Lélegezz! Fogadd azt be! Fogadd be! Hiszen a befogadással megadod magad az elengedésnek.

 

Engedd el, nyílj meg egy nagyobb térre!

 

Lélegezz!     

 

Lélegezz mélyen önmagadba! Ő most megosztja veled ezt az ajándékot, lélegezz!

 

Lélegezz mélyen, le, egészen le. Le egészen önmagad mélyére!

 

Igen!

 

KUTHUMI: És miközben Andrával lélegeztek, most arra kérlek titeket, hogy engedjetek el mindent! „De hova? Mibe?” – kérdezitek. Ó, hát a semmibe! A semmibe! A semmibe, mert a magatok részéről olyannyira színültig vagytok bizalommal, hogy képesek vagytok azt elengedni a semmibe.

 

Erre azt mondjátok: -„De akkor magamnak adom meg magam?” Még csak azt sem. Engedd el azt a semmibe! Engedd el!

 

Jöjjön megint egy kis légzés.

 

ANDRA: Lélegezz mélyebben, egyre mélyebben, fedezd fel a semmit! Legyél bátor! Merész. Igen, igen!

 

Legyél olyan bátor, hogy mindent teljesen engedj el! Igen!

 

KUTHUMI: Ez a megadás problémákat hoz a felszínre. Problémákat, amelyek olyanok, akárcsak az őrző kutyák, a kerítések, falak, és az ezekhez hasonló dolgok, amiket magatok köré raktatok, hogy így védjétek meg azt, akiről azt gondoltátok, hogy ti magatok vagytok. De most, az Andrával való légzés közben, tegyétek lehetővé magatoknak az elengedést!

Még az elmét is engedjétek el! Az elme folyton kattog, analizál minden egyes szót, minden egyes látomást, ami csak keresztül cikázik az agyatokon. Az elme ezt a termet is analizálja – „Vajon elég biztonságos ez a hely?” Analizál titeket is – „Te teljesen elvesztetted az eszed?”

 

Még ezt is engedjétek el! Hadd távozzon, majd vegyetek ismét egy levegőt Andrával!

 

ANDRA: Lélegezzetek, lélegezzetek ebben az édes pillanatban. Le, mélyen le, engedjétek meg az elméteknek, hogy beletáncoljon az esszenciába! Az esszenciába. Igen.

 

KUTHUMI: És a kicsi elme meg azt mondja: -„De én nem tudom, hogyan kell elengedni. Azt sem tudom, hogy én erre egyáltalán képes vagyok-e. Jól csinálom? Talán várnom kellene. Miért csinálom ezt? Hol vagyok?” – És ez rendben van. Halljátok ezt, érezzétek, de közben lélegezzetek Andrával, engedjétek meg magatoknak a megadást.

 

Mihez ragaszkodtok? Mi az, amit raktároztok és gyűjtögettek? Mi az, amit magatokkal hurcoltok? Most ez itt egy csodálatos idő arra, hogy elengedjétek mindezt egy kis légzéssel!

 

ANDRA: Lélegzetről lélegzetre… lélegzetről lélegzetre… Gyengédség… lélegzetről lélegzetre… mennyivel könnyebb, milyen édes.

 

Lélegezz, és engedd el! Igen.

 

Lélegzetről lélegzetre… egyre mélyebben. Igen.

 

KUTHUMI: Mindig ott a szakadéktól való félelem. Már olyan régóta sétáltok a határvonalon – annak a határán, amiről azt gondoltátok, hogy az a valóság, amiről azt gondoltátok, hogy az az egyensúly – pont a szakadék szélén egyensúlyoztatok. Ó, bizonyos értelemben ez nagyon drámai és kellemes volt, nagyon félelmetes volt, ami tulajdonképpen nem más, mint a dráma egyik arca. Olyan nagyon szorosan álltatok ezen a határvonalon a szikla peremén az egyensúly és a szakadék, a sötét és mély verem között, hogy hallottátok, hogy valaki a neveteken szólít.   

  

Álljatok meg egy pillanatra! Egy hang volt az? Vagy egy démon? Vagy egy másik világ hangja szólt a szakadék mélyéről? Figyeljetek egy kicsit! Vagy csak Yo-ham volt az, te kiállítottál, hogy eljött az elengedés ideje; hogy itt az ideje annak, hogy abbahagyd ezt az ősi játékot; hogy itt az ideje, hogy megadd magad?

 

Állj meg egy pillanatra, és következő lélegzeted során hallgasd meg azt a hangot, amelyik a szakadékból szólít, amitől annyira rettegsz. Úgy érezted, hogy magába ránt téged, hogy gúnyolódik veled. De most arra kérlek, hogy figyelj csak rá megint… és közben lélegezz!

 

ANDRA: Figyelj! Figyelj a csendre, miközben lélegzel! Egyre mélyebben. Menj mélyebben ebbe az önmagad csendjébe!

 

Lefelé, lefelé. Engedd el!

 

Engedd el! Olvadás.

 

Olvadás. Légzés. Légzés.

 

Mélyen, mélyen önmagad eme pillanatába! Igen.

 

KUTHUMI: (nagyon lágy hangon): Nincs pokol. Nincsenek olyan lények, akik egy örökkévalóságon át felfalhatnának és igába hajthatnának téged. Egy sincs. Csak te vagy. Yo-ham. Te.

 

Mindössze ez van, tehát a megadásban, ebben az édes megadásban, pusztán engedd el mindazokat a dolgokat, amelyekbe oly kétségbeesetten kapaszkodtál – és ugyanakkor átkoztad is azokat. Az a szakadék egyáltalán nem szakadék volt. Nem. Sohasem volt az. Ez nem valaki más feneketlen verme volt. Ez nem valami pokol féleség volt. Ez nem az elveszettség volt. Megmondhatom nektek a saját Yo-hamomtól a ti Yohamotoknak, hogy egy lélek, egy esszencia nem veszhet el örökre. Mindig van egy olyan rész, lehet, hogy mélyen eltemetve, de mindig van egy olyan részed, ami visszahív téged Önmagadhoz.    

 

Létezik egy olyan felfogás, ami szerint elveszetten bolyonghatsz egy általad létrehozott létidő, egy aspektus vagy egy személyiség egyik ösvényén. Volt egy félelem azzal kapcsolatban, hogy az út során esetleg képes vagy annyira elveszni valamelyik teremtésedben, hogy soha nem leszel képes visszatérni. De alapvetően egy lélekkel rendelkező lény képtelen elveszni. Mindig ott a hang. Mindig ott vannak az Önmagadhoz visszahívó jelek.

 

A kérdés most az, hajlandóak vagytok odafigyelni erre a hangra? Hajlandóak vagytok belevetni magatokat a tapasztalásba? Hajlandóak vagytok alávetni magatokat ennek az édes megadásnak, hogy aztán Önmagatok ölelő karjai közt találjátok magatokat?

 

Köszönöm Andra. Nagyon köszönöm.

 

Most mi lesz?

 

Olyan sok aggodalmatok van annak kapcsán, hogy: -„Mi történik akkor, ha elengedek mindent? Mi történik, ha abbahagyom a dolgok kierőszakolását, erőltetését, manipulálását, a dolgok kidolgozását és a stresszelést? Mi lesz, ha mindezt abbahagyom? Megszűnök létezni?” – A régi számára igen. Megszűnsz létezni. Az új számára… mégcsak nem is akarom ezt születésnek nevezni. Az új tekintetében hazatérsz önmagadhoz.

 

Egy fura dolog történt a felemelkedés során. Mindent elveszítettem. (nevetés) Na ugye, hogy nevettek. (Kuthumi nevet) Mi itt folyton ezen nevetünk. Az emberek olyan komolyan veszik ezt. Elveszíted a munkádat - azt gondolod, hogy ez a világvége. Talán egy korszak vége volt. Egy rövid, néha édes, néha pedig zűrzavaros időszak vége volt.

 

Elvesztettél egy társat, aki kisétált az életedből, vagy akitől te sétáltál el. Na és akkor mi van! Újra látni fogod őt, előbb vagy utóbb. Talán az angyali birodalmakban, talán a földi birodalomban, de már egy egészen új módon.

 

Elveszítetted a házadat, de igazából laktál-e valaha benne? Ezt kérdezem tőled. Elveszítetted a házadat, a lakásodat. Ki kellett költöznöd. Új tulajdonosa lett – vagy valami más történt. Amikor hozzánk imádkoztál, mi pedig nevettünk…(nevetés) Nem rajtad… vagyis hát, rajtad is, (nevetés) lényegében, teljesen… (még több nevetés)… mert nem értetted. Először is, nem voltál ott. A házad egyébként önmagadnak az egyik legegyszerűbb szimbóluma, az önmagaddal való kapcsolatod szimbóluma. Hogyan élsz a házadban? Hogyan élsz a valóságodban, a teremtéseden belül, itt a Földön?

 

Ahogy azt a legtöbben észrevettétek, elveszítettetek valamit a Kvantumugráskor. Egyfajta gondolkodásmódot. Egy hiedelmet. Önmagatok egy régi egyéniségével veszítettétek el a kapcsolatot. Lehet, hogy a szó szoros értelmében elvesztetek utazásotok közben. És sokan érzitek azt, hogy elvesztettetek valamit a Kvantumugrás óta – nem vagytok biztosak az időben, a térben vagy magatokban – mert most éppen elveszítetek dolgokat. Gyengéden… a legtöbb esetben. Kegyelemben… időnként.

 

De azokat a dolgokat veszítitek el éppen, aminek az elengedésére valóban engedélyt adtatok magatoknak, és nem fogom megmondani nektek, hogy mi fog történni, hiszen már úgyis tudjátok. Miközben elveszíted magad, miközben elveszíted azokat a régi dolgokat, már most tudod… talán nem öntöd azt szavakba, de tudod, hogy mi fog történni Yo-ham. Visszanyered Önmagad, az Isteni részeddel való kapcsolatodat, ami oly simán és kegyelemben teremti a valóságot, hogy nem kell rajta dolgoznod. Nem kell azt erőltetned, nem kell erőt kifejtened.

 

 

Élet az Új Energiában

 

Beszéljünk most egy kicsit a pran, a te, az esszenciád csodálatos energiájáról. Szilárdsággal bír, de nem feltétlenül mindössze 3D-s szempontból. Dinamikával bír, de nem dualitással. Rendelkezik képességgel, de nem olyannal, amit az elme manipulálni vagy irányítani tudna.

 

Prantétok eme csodálatos előjövő energiája bír azzal a képességgel, hogy végre valóban megértsétek magatokat, és az energiára gyakorolt hatásotokat, valamint, hogy hogyan használjátok azt megfelelően és hatékonyan. Ez mérhető, és ahogy azt már említettem, akkor mérhető a legjobban, amikor részt vesztek a saját életetekben, amikor teljesen jelen vagytok. Egészen más dinamikával bír, mint aminek a használatát a múltban megszoktátok, ezért valamiképpen illékonynak tűnik.

 

De… bárcsak elengednétek a régi emberi dolgaitokat… ó, micsoda dal lehetne ebből! (Kuthumi énekelni kezd) „Bárcsak elengednétek a régi emberi dolgaitokat” Nem ártana énekórákat vennie! (itt Cauldré-ról beszél) de… (nevetés) látnátok, hogyan is működik ez, milyen könnyen. Amint megadjátok magatokat, felfedezitek majd, hogy gyakorlatilag milyen könnyű is minden. Aztán mikor majd visszatértek hozzánk, dühösen azt fogjátok kérdezni: -„Miért nem mondtátok ezt el korábban? Miért nem ezzel kezdtétek az első leckét?” És akkor majd megkérünk titeket, hogy menjetek vissza és olvassátok azt el újra, és majd meg fogjátok látni, hogy az igenis benne volt az első leckében.    

 

És akkor, ha csak hagyod magad, ha hagyod, hogy légy, azon fogtok ámuldozni, hogy a dolgok mennyire egyszerűen működnek, és ez az, amit elvárhattok a Kvantumugrásban. Ebben az energiában, amiben jelenleg vagytok, azt várhatjátok, hogy a dolgok sokkal tisztábbak lesznek. Azt várhatjátok, hogy a dolgok könnyebbek lesznek – de akkor nem, ha azt várjátok el tőlünk, hogy ezt mi, Isten, egy másik ember, vagy valaki más tegye meg helyettetek. Ha megértitek, és felvállaljátok annak teljes felelősségét, hogy ti vagytok azok, akik ezt megteszitek, akkor pránátok kiáramlik, és ezáltal mindezek a dolgok bekövetkeznek. A vágyaitok, a választásaitok azok, amelyek lehetővé teszik, hogy a teremtésnek egy teljesen új szintje jöjjön létre az életetekben. Ne hasonlítsátok ezt össze régi emberi teremtéseitekkel, mivel azok nehezek, lassúak és rendkívül terheltek voltak. Tehát ne próbáljátok meg ezt a kvantum energiában – Új Energiában - való életet összehasonlítani a Régivel.

 

Az Új Energiában ez nagyon egyszerűen, nagyon gyorsan és nagy kegyelemben működik. Amennyiben jelen vagytok, akkor önmagatok vagytok, és megadott állapotban vagytok. Nagyon hozzászoktatok, nagyon… megtanultátok a régi energiás összpontosítást, ami csak az alapverő szükségleteitekre fókuszált, az emberi szükségleteitekre. Az elme szükségleteire, a test szükségleteire. Ebben az Új Energiában, amiben jelenleg tartózkodunk, többé nem kell ezek miatt aggódnotok. Ti majd gondot viseltek erre. Ti.

 

Itt van ez az egész dolog a pénz kapcsán, ami egy olyan téma, amiről hosszasan tudnánk beszélni. Sokatok számára hatalmas küzdelem ez, pedig erre semmi szükség. Ez igazán olyan egyszerű. Erre most az elmétek azt kérdezi: -„Nos, akkor mondd meg nekem Kuthumi, hogy mégis mit tegyek? Van erre egy formula? Egy terv?” Egyik sem. Nem aggódsz többé ezen, mert a fókuszt nem az apró szükségleteidre helyezed. Amikor ebben az Új Energiában tartózkodsz, akkor a megadás állapotában vagy, akkor önmagad vagy, és akkor a dolgok egyszerűen gondot viselnek önmagukra. Ez tényleg így van.

 

Sokan még mindig nem vagytok képesek ezt elfogadni. Nem tudjátok azt elfogadni, hogy ez csak úgy megtörténhet. Még mindig azt gondoljátok, hogy ki kell azt tervelnetek, meg kell, hogy tervezzétek, harcolnotok kell érte, és ragaszkodnotok kell hozzá. És lennie kell valamennyi szenvedésnek, valamint egy bizonyos szintű korlátozásnak is. Pedig ezekre az égvilágon semmi szükség. Arra kérlek titeket, hogy engedjétek el ezeket. Az csak megakasztja ezt az áramlást.

 

A prána mindenhol ott van. Kisugárzódik a lélekkel rendelkező lényekből. Pont. Nem egy távoli Istentől jön. A prána a lélekkel rendelkező lényekből sugárzik és kiárad abba a hatalmas dologba, amit Omniverzumnak neveznek. Ez folyamatosan sugárzik minden egyes nap minden egyes pillanatában minden egyes emberből. A prána a potenciálok áramlata, ami energiává alakítható át vagy azzá, amit ti mozgásnak vagy manifesztációnak neveztek.             

 

De ebben a pillanatban a kint cirkuláló, emberekből kisugárzásra kerülő prána legeslegnagyobb hányada nem kerül felhasználásra. Ez egy olyan potenciál, ami soha nem kerül felhasználásra. Ez egy olyan álom, ami soha nem teljesülhet be. Ez belőletek árad, másokból árad. Gyakran összekeveredik egy hatalmas energia tartállyá. Sok esetben maga a Föld használja fel, valamint azok a létezők, akik a segédkeznek a Föld gondviselésében. Pedig ti is felhasználhatjátok. Ez elsősorban a tiétek. Most is kisugározzátok magatokból ezt a prána energiát. Ne hasonlítsátok ezt össze semmilyen kint lévő energiával, különösen most. Ez összefonódik az új pránával, az Új Energiával. Annyira hathatós – de nem erőteljes, nem kell, hogy erőteljes vagy hatalmas legyen. Ez csak van. Nagyon, de nagyon gyorsan dolgozik.

 

Az Új Energiában való életeteknek ilyennek kellene lennie. Ennyire egyszerűnek kellene lennie. Olyan egyszerűnek kellene lennie, mint neked, aki önmagad házában vagy templomában elismered és szereted magad.

 

Amikor megtörténik ez a teljes elismerés, szeretet, és amikor megadod magad saját magadnak, akkor minden dolognak működnie kell. Nem kell naponta a pénzkeresetre, egy párkapcsolat rendbehozatalára, a fizikai testeden végzett munkára, annak helyrehozatalára összpontosítanod. Nem kell belemerülnöd az elme játszmák széles skálájába – a játszmákba, önmagad csataterébe, amiket az elmédben játszol végig. Sokan elképesztő mennyiségű energiát fektettek bele abba, hogy megpróbáljátok analizálni magatokat. Ezek a kis dualista csaták zajlódnak az elmétekben. Néha ezek egészen a terápiáig és a gyógyszerezésig fajulnak – hatalmas energia pocsékolás. Ez rólatok szól.

 

A spiritualitás, a vallás, a pszichológia, a filozófia – mindezek a dolgok olyan tegnapiak. A ma rólatok szól. Értitek? Felfogjátok? (a közönség válasza: igen) Hazudhattok, ha akartok! (nevetés) Ez rólatok szól. Úgy is fogalmazhatnátok, hogy Ti vagytok az új vallás. Ti vagytok az új pszichológia. Ti vagytok az Új Energia.

 

Nem hangzik ez önzően? Ha a nap végén betértek egy étterembe, és azt mondjátok a pincérnőnek: „Az élet rólam szól!” (nevetés) Hmm. Erre azt gondolná: „Remélem ez az őrült nagy borravalót ad!” (nevetés) És adtok is, hiszen nem aggodalmaskodtok az energia felől. Nem aggodalmaskodtok azon, hogy akkor ez most 7 százalék vagy tíz százalék legyen-e, vagy nálatok európiaknál negatív 5 százalék legyen-e. (nevetés) Nem aggódtok… azon, hogy egy kis borravalót kell hagynotok az asztalon! (nevetés, Kuthumi mosolyog)

 

Az Új Energia a „TE” energiája. Hogy tetszene ez egy lökhárító matricán? Az Új Energia a „Te” energiája, és miért is ne lenne ez így? Hiszen amikor isteniek vagytok, és ennek megfelelően cselekedtek, akkor ez megváltoztatja a világot. Amikor tényleg egységben vagytok, és szeretitek magatokat, totálisan szerelmesek vagytok magatokba, akkor az energiátok, a pránátok, a Pranotok megváltozik. Ez fizika, ami egy teljesen új potenciált teremt a világnak, és a világ erre éhezik, a világ új válaszokra éhezik.

 

Jelenleg a világ egyik legnagyobb problémája az, hogy korszakok óta nincsenek új válaszok. Van új technológia. Vannak új fejlesztések a gyógyászatban. De már több tízezer éve nincsenek új gondolatok ezen a Föld bolygón.

 

Voltak új gondolatok egy bizonyos ideig Atlantiszban, majd tovatűntek. Visszatért az emberiségnek ebben a jelenlegi korszakában, de azon a ponton nem volt más, mint egy valamelyest báli ruhába öltöztetetett régi gondolat, ami valójában régi volt. Ezen a Föld bolygón hosszú korszakok óta nem volt jelen új gondolat, egészen mostanáig. És ez az új gondolat a „te” gondolat. Valószínűleg kissé bele fogtok fáradni, amíg ezt belétek fogjuk sulykolni. Addig fogjuk ismételgetni, amíg meg nem értitek, hogy ez rólatok szól. És ennek nagyon is itt van az ideje!

 

Jelenlegi legnagyobb akadályotok az, hogy még mindig felelősséget vállaltok másokért. Ahogy ez Tóbiás fogalmazná, jó szociális munkások vagytok. Még mindig olyan sok felelősséget vállaltok más emberekért, hogy ez gyakorlatilag akadályoz benneteket. Azt gondoljátok, hogy ott kell lennetek a lányotok számára vagy a fiatok számára, vagy a lusta férjetek számára, vagy a barátaitok számára. Nem, nem, nem, nem, nem! (nevetés) Rossz játék! Rossz hívás. Kiestél.

 

Ez a másokért való felelősség vállalás tulajdonképpen az elkerülés eszköze. Mindössze ennyi. Namost azt mondjátok magatokban éppen most, mert én képes vagyok behatolni az elmétekbe, és elolvasni a gondolataitokat, szóval azt mondjátok: -„De szükségük van rám.” Nem, nincs. Nem, egyáltalán nincs. Nekik saját magukra van szükségük. Mindössze erre van szükségük. Saját magukra van szükségük. Nincs szükségük rád. Nincs szükségük főnökre a munkahelyen. Nincs szükségük senkinek a vállára, amin kisírhatnák magukat. Önmagukra van szükségük, és arra, hogy elkezdjenek otthon élni. Életükből ők maguk hiányoznak.

 

Rád húznak egyet – vagy lényegében te húzod azt magadra, amikor azt mondod: -„De szükségük van rám!” Azért nem hoztál meg néhány fontos döntést azt életedben, mert őket okoltad: -„Nem hagyhatom ott a munkámat, amit utálok, mert…” Fejezzétek be ti a mondatot. La-la-la.  Gyakorlatilag azzal, hogy nem vagytok teljesen önmagatok, semmi jót nem tesztek nekik.

 

Amikor lehetővé teszed önmagad számára saját magad teljes szeretetét, akkor olyan egész, integrált, isteni, emberi, kiváló, Szabvány létező leszel, hogy annak bámulatos hatása lesz rájuk. Egy hatalmas tükörré válsz számukra. Ez megadja majd számukra azt a motivációt és azt a potenciált, hogy ők is változtassanak életük dolgain, amennyiben azt választják – és ezt alá kell húznom.

 

És Tóbiás, Saint-Germain, én és Quan Yin mind azért beszélünk nektek a világban zajló eseményekről, mert létezik egy éhség, egy vágy. Ha nem lenne ez a hívás az emberek részéről, akkor nem beszélnénk nektek erről. De óriási az éhség. Azt mondják: „valaki mutasson nekünk utat!” Az Új Energiás Mózest keresik (Kuthumi kuncog), hogy az vezesse őket, terelje őket. De nem kell, hogy eltévedjetek a sivatagban! Nem kell céltalanul kóborolnotok! Új válaszokat keresnek éppen most, és a válasz pedig…(Kuthumi szünetet tart, a közönségben pedig néhányan azt mondják: „én”, néhányan pedig azt, hogy: „te”) Hát, ez nem ment valami jól!

 

Új válaszokat keresnek éppen most. Új Válaszokat keresnek éppen most. Amit ők éppen keresnek, az a…(Kuthumi ismét szünetet tart, a közönség pedig válaszol: ”Te”) Te. Te. Te. Hát ez még mindig nem volt valami lelkes. (nevetés)

 

A világ jelenleg éhezik. (nagy nevetés, ahogy Kuthumi megint ismételi magát) Amire szükségük van, az egy nagy tál… (a közönség lelkesen kiáltja: „Te”) Á! Ez az. Valóban. Erre van szükségük.

 

Valóban válaszokat keresnek. Bolyonganak. Elveszettek. Valami újat keresnek. És ez az új ti vagytok! Ez az új ti vagytok, mivel ti lehetővé tettétek, hogy megadjátok magatokat, hogy teljes egészében azok legyetek, akik vagytok, nem aggódtok azon, hogy mások mit gondolnak rólatok, nem hagyjátok, hogy a többiek belőletek táplálkozzanak, teljesen egységben vagytok, öngyógyító, önkiegyensúlyozó, önteremtő létezők vagytok. És amikor ezt meglátják, csodának fogják azt nevezni! Újnak fogják ezt hívni. Akarni fognak belőle valamit maguknak, és ti azt mondjátok majd nekik: -„Nem!” (nevetés) „Engem nem birtokolhatsz, de birtokolhatod…(rövid szünet, majd a közönség azt kiáltja: „Magadat”) Magadat! Valóban! Valóban, valóban!

 

Egy mulatságos dolog történt a felemelkedéshez vezető úton. (a közönség és Kuthumi nevet) Mindent elvesztettem. (még több nevetés) Látjátok, az angyalok nevetnek. Akármikor elmesélem ezt a viccet, csak nevetnek, és nevetnek, és most már az emberek is nevetnek.

 

Kvantumugrás – ebben az energiában, amiben most tartózkodunk – felejtsétek el a próbálkozást. Hagyjátok abba a próbálkozást! Ó! Csak az időtöket pazaroljátok a próbálkozással! Valóban. Stresszeltek, tervezgettek, és sajnálatos módon alkalmanként még mindig loptok energiát másoktól, amikor olyan mélyponton vagytok, hogy fogalmatok sincs róla, hogy mit tegyetek. Engedjétek el! Ne valami külső létezőnek, hanem engedjétek el magatoknak. Itt és most!

 

Ez megváltoztatja majd a spirituális fizikát. Ez megváltoztatja majd a dimenzionális fizikát. Ez megváltoztatja majd azt a módot, ahogy teremtetek az életetekben. Nem kell azon gondolkoznotok, hogy miről beszélünk most itt. Nem kell erről könyveket olvasnotok! Mindössze elengednetek kell!

 

Most néhányan, mikor még mindig gondolkoztok… érzem az energiátokat, miközben most beszélek… azon gondolkoztok, hogy valami külső magasabb fennhatóságnak kell elengednetek! Nem! Nincs olyan! Egy sem! Nem létezik egy olyan Isten, amiben hinni szeretnétek! Egy Mindent Betöltő Szeretet létezik, és ez te vagy! Ezt nagyon nehezetekre esik befogadni, igaz? Hogy ti magatok vagytok az a forrás, hogy ti magatok vagytok az a régóta keresett válasz. És ez te vagy. Engedjetek el, és csak figyeljétek, hogy ez az Új Energia milyen könnyen működik! Könnyű, könnyű, könnyű, könnyű. Mindössze ezt mondhatom. Ha nem könnyű, akkor nem jól csináljátok!…(nevetés) Persze hacsak nem kihívásokra vágytok – mert néhányan bizony arra vágytok. Néhányan szeretitek a kihívásokat, de értsétek meg, hogy ez tudatos választás kérdése.

 

Ez az Új Energia, amiben most vagyunk, önmagatok egy olyan dinamikájával bír, amit korábban soha, soha, de soha nem láttatok vagy tapasztaltatok. Egyik létidőtökben sem, egyetlen általatok magatokra vett angyali egyéniségetekben sem. Ez itt van, Ez most van. És készen áll arra, hogy neked dolgozzon. Egészen addig elmerészkedem, hogy azt mondom, hogy várjátok azt, amit korábban csodának hívtatok, mert ez az energia rendkívül könnyen működik. Nagyon, de nagyon könnyen.

 

Ha nem megy könnyen, akkor állj meg egy pillanatra. Kérdezd meg magadtól… kérdezd meg magadtól: - Miért nehezíted meg? Miért a nehéz utat választod? Ha más embereket vádolsz, állj meg egy pillanatra – miért azonosítod magad azokkal az emberekkel? Miért vannak jelen az életedben? Az Új Energia egy kegyelemmel teli áramlattal bír, és rendkívül gyorsan, valamint könnyedén működik.

 

Arra kérlek titeket, házi feladatotok részeként – mivel hallom, hogy Tóbiás és Saint-Germain mindig adnak nektek házi feladatot, tehát most tőlem is kaptok – hagyjátok, hogy ez könnyű és sima legyen. Egyáltalán ne fókuszáljatok azokra az emberi szükségleteitekre! Engedjétek el azokat! Az egészségeteket, a gazdagságotokat, a boldogságotokat – mindegyiket! Boldogság – emberi szükséglet. Hatalmas felemelkedett lényekként nekünk nincs szükségünk arra, hogy boldogok legyünk. Meg sem található ez a szó a szótárunkban. A boldogság valami olyan dolog, amin még csak nem is elmélkedünk. Nem kell azon gondolkoznunk, hogy – „ma boldogok vagyunk, vagy boldognak érezzük magunkat?” Olyannyira teljesek vagyunk önmagunkban, és ti is azok lehettek.

 

 

Miért vagyunk itt?

 

 

Szeretnék megválaszolni egy nagyon fontos kérdést, ami mostanában gyakran elhangzik a Shaumbrák részéről szeptember 18-a, azaz a Kvantumugrás óta. „Miért vagyok itt a Földön? Miért vagyok itt a Földön?” Két dologért. Két válasz van. Nagyon egyszerű, rendkívül könnyű.

 

Az első: Azért, mert hallottátok más emberek hívását, amikor azt mondták: -„Mutass nekünk új utat!” És ti önként vállalkoztatok arra, hogy ti lesztek az első csoport, akik átmentek ezen a folyamaton, hogy aztán továbbadjátok ezt a többieknek. Ez új, és ezt meg kell tapasztalni. Ahogy már korábban is mondtam, amikor kétségetek támad, vessétek bele magatokat a tapasztalásba! Vessétek bele magatokat a Földi élet nagyon is áldott megtapasztalásába! A Földi élet áldásaiba! Az összes energia itt lesz, hogy benneteket szolgáljon, hogy együtt dolgozzon veletek, hogy erősítsen benneteket, hiszen ti vagytok a Mesterek, ahogy ezt Adamus mondja. Ti vagytok a teremtők. Legyen ez könnyű!

 

Itt vagytok, valamilyen szintű választásotok következtében, hogy ti legyetek azok, akik megmutatjátok mindazoknak, akik a válaszokat keresik, hogy azok már most bennük vannak. De nektek is meg kell ezt tapasztalnotok; testben kell lennetek, demonstrálnotok kell ezt számukra, hogy a saját szemükkel láthassák, hogy ezek nem üres szavak csupán… hogy ez nem csak egy újabb vallás, egy újabb szekta vagy egy újabb könyv – hogy ez valós. A szemetekbe nézhetnek. Megérinthetnek titeket. Láthatják, hogy ti valóban önmagatok vagytok.

 

A másik oka annak, hogy jelenleg itt vagytok a Földön, közvetlenül a Kvantumugrást követően, ahelyett, hogy visszatértetek volna a mi oldalunkra: Nos, az az, hogy kiadtuk másoknak a szobátokat. (nevetés) Bocsánat! (Kuthumi kuncog) Még egy darabig itt kell maradnotok! Annak az oka, hogy itt vagytok most a Földön az, hogy most alkotjátok meg azt, amit mi a Mesterműveteknek szeretünk nevezni. A Mesterműveteknek!

 

 

Mesterművetek

 

 

Ha gyerekkorotokban voltatok táborozni, a táborozás utolsó napján kaptatok egy pár darab olcsó kis műanyag zsinórt, és pár olcsó követ, amit lánccá fűztetek. Ez a táborozás utolsó napján történt. Ennek az volt a célja, hogy hazavigyétek ezt a különleges dolgot, és megmutassátok édesanyátoknak és édesapátoknak, hogy a pénzük jó helyre ment, és mesterember lett belőletek. De lényegében ezt magatoknak csináltátok.

 

Néhányan megőriztétek ezt, és mindig, amikor ráakadtok és rápillantotok, lapuljon az akár egy fiók alján, vagy egy könyvespolcon, vagy talán egy doboz mélyére rejtve, mi történik? Visszaidézi az összes emléket, nem csak azét a pár pillanatét, amíg összefűztétek ezt a láncot, hanem az egész táborozás emlékét felidézi bennetek. A tavat, a játékot, a tábortüzet, a mályvacukorkát, és amikor éjjelente féltetek a medvéktől és a szörnyektől. És visszahozza barátaitok emlékét is, akikkel gyermekkorotokban együtt játszottatok. És hamarosan azon kapod magad, hogy sorba felidézed magad előtt ezeket a szinte már feledés homályába merült emlékeket, és teszed mindezt ennek a csodás kis tárgynak a kapcsán, amit te magad készítettél.

 

Jelenleg Földi időtök végső tapasztalásaiban vagytok, amikor is megalkotjátok a saját Mesterműveteket. Nos ez olyasvalami, ami rendkívül becses lesz számotokra, mikor magatok mögött hagyjátok a Földi birodalmat. Ez nem feltétlenül egy fizikai tárgy lesz. Ez nem valami olyan lesz, amit beletehettek a zsebetekbe jelenleg itt a Földön. De most szőtök egy csodálatos kozmikus ékszer darabot – nevezzük ezt így – egy álomszép teremtést, egy mennyei festményt. Ez lesz a legértékesebb darabotok, amikor elhagyjátok ezt a helyet, amit Földnek hívnak.

 

A Harmadik Körben büszkén viselitek majd, és örökké emlékeztetni fog majd benneteket Földi tapasztalaitokra, és az élet örömeire. Emlékeztetni fog majd az emberi létben való létezés nehézségeire. Emlékeztetni fog benneteket a szeretetre és a veszteségekre. Emlékeztetni fog benneteket saját átalakulásotokra, arra, hogy angyali lényekből emberi lényekké váltatok, és most saját lényetekké.

 

Ezekben a napokban mostanság, ha nem is vagytok ezzel tisztában, saját Mesterműveteket alkotjátok meg. És erről álmodtatok éjjelente az elmúlt hét során. Nagyon érdekes helyeken jártatok, ami a tiétek, és egyedül csak a tiétek, és ezen a szobron dolgoztatok. Ezt a szobrot saját emberi tudatotokból faragjátok, hogy mindörökre a tiétek legyen, és, hogy mindig emlékezzetek ezekre a csodás, csodás napokra, amit a Földön töltöttetek.        

 

 

Az élet élvezete

 

Kivétel nélkül mindegyikőtöket arra bátorítalak, hogy teljességgel élvezzétek életetek minden egyes pillanatát, minden egyes napját, minden egyes tapasztalatát! Választásotok alapján vagytok itt. Azt is választhatjátok, hogy ez egyszerű, csodálatos és gyümölcsöző legyen. Semmilyen szükségletetek kapcsán nem kell többé küzdenetek. Nincs erre szükségetek tudatotok részeként. Nincs erre szükségetek lélekkel bíró lényetek részeként. Nincs erre szükségetek ahhoz, hogy megmutassátok, hogy emberek vagytok. Ez lehet ennyire egyszerű.

 

De ti azt kérdezitek: -„Igen, de mi van azokkal az emberekkel, akik mindezt megnehezítik számomra?” Nem nehezítik meg. Az ő energiájuk, az ő pránájuk fénye nem ér fel a tiétekkel. Kollektív alapon, ha most az összes nem-Shaumbra ember összegyűlne a Földön, és rátok fókuszálnák az energiáikat, hogy megpróbáljanak megtámadni vagy átvenni fölöttetek a hatalmat, még csak a közeletekbe se tudnának férkőzni.

 

Értsétek meg, hogy amit ti most kisugároztok – esszenciátok és Új Energiátok elegyét – az annyira… (szünet) erre nem is létezik emberi szó. Mert a „hatalmas” nem megfelelő rá. A dinamika erőt foglal magában, és mi már túlléptünk az erőn. Már magatok mögött hagytátok az erőt. A Föld összes embere összegyűlhetne, és megpróbálhatna pszichés támadást indítani ellenetek, de mivel részetekről nincs ellenállás, hiszen megadtátok magatokat, és elvesztettetek mindent azért, hogy mindazzá váljatok, akik vagytok, ez hatástalan lenne.

 

Nincsen egyetlen ember sem, egyetlen emberi csoport sem, egyetlen angyali csoport sem, aki megváltoztathatna benneteket, aki bármit is elvehetne tőletek. Teremtői mivoltotok ösvénye szélesre tárult. Válasszatok azt, amit csak akartok!

 

Namaste!

 

 

(Fordította: Telegdi Ildikó)

 

         


A Bíbor Páholy Tóbiását Geoffrey Hoppe, más néven "Cauldre" adja elő, aki a coloradoi Goldenben él. Tóbiás története a bibliai Tobit könyvéből megtalálható a Crimson Circle weboldalán (Http://www.crimsoncircle.com). A Tóbiás anyagok térítés mentesen állnak a világ fénymunkásai és a Shaumbra rendelkezésére 1999 augusztusa óta, amikor Tóbiás azt mondotta az emberiségnek, hogy a pusztulás potenciáljától tovább lépett az Új Energia felé.

A Bíbor Kör a humán angyalok globális hálózata, akik elsőkként mennek át az Új Energiába. Amint megtapasztalják az örömeit és a nehézségeit a mennybemenetel felemelkedési állapotának, avval segítik a többi embert utazások részleteinek megosztásával, óvva és kalauzolva őket. Több, mint százezer látogató jön el minden hónapban a Crimson Circle web szájtra, hogy elolvassa a legújabb anyagokat, és megvitassák a saját tapasztalataikat.

A Bíbor Kör havonta gyűlik össze Denverben, Coloradoban, ahol Geoffrey Hoppe-n keresztül Tóbiás bemutatja a legújabb információkat. Tóbiás állítása szerint ő, és a többiek a mennyei Bíbor Páholyból csatornáznak az emberek felé. Tóbiás szerint, leolvassák az energiáinkat, és vissza-tolmácsolják a saját információikat a számukra, tehát így láthatják az emberek magukat, ahogyan kívülről látszanak, miközben megtapasztalnak belülről. A "Shoud" a csatornázás szerves része, ahol Tóbiás félreáll, és az emberek energiája közvetlenül csatornázódik át Geoffrey Hoppe-n keresztül.

A Bíbor Kör találkozói nyitva állnak a nyilvánosság előtt. A Bíbor Kör a bőségére a nyitott szereteten keresztül tesz szert, és a Shaumbra ajándékaiból, szerte a világból. A Bíbor Kör legvégső célja az, hogy humán kalauzolókként és tanítókként szolgálják azokat, akik a belső spirituális ébredés ösvényén járnak. Ez nem evangelizáló misszió. Nem "örömhírhozás." Inkább, a benső fény fogja odakalauzolni az embereket a bejárati ajtódba az együttérzésedért és törődésedért. Tudni fogod, mit tegyél és taníts abban a pillanatban, amikor a különleges és drágaságos ember, aki a Kardok Hídjához vezető utazásra akar épp behajózni, eljön hozzád. Amennyiben ezeket a sorokat olvasva, igaznak érzed e sorokat, kapcsolódást érzel hozzájuk, valóban Shaumbra vagy. Tanító és humán kalauzoló vagy. Engedd meg az isteniség magvának benned, hogy virágba borulhasson ebben a pillanatban és mindörökké virágozhasson. Sosem vagy egyedül, az egész világon a család vesz körbe, és angyalok a körülötted lévő birodalmakban.

Kérlek terjeszd szabadon ezt a szöveget nem kereskedelmi alapon, térítés mentesen. Kérlek csatold ezt az információt egészében, beleértve ezen lábjegyzetet is. Minden egyéb felhasználás jóváhagyandó Geoffrey Hoppe-val. Lásd a kontakt oldalt a www.crimsoncircle.com oldalon.

Copyright 2006 Geoffrey Hoppe, Golden, CO 80403