TÓBIÁS CSATORNÁZÁSOK

MENNYBEMENETEL SOROZAT – 7. LECKE

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK

 

Elhangzott a Bíbor Körben

2002. február 2-án

 

 

TÓBIÁS: És ez így van, drága barátaim… ahogy már mondtuk ezt korábban is, szeretjük a zenéteket. Metatron nagyon közel tudott ma jönni hozzátok, és a ti analógiátok szerint most erre azt mondanátok, hogy könnybe lábadtak a szemei, ahogy hallgatta a zenét, ahogy érezte a mindannyiótokból kiáradó szeretet energiát. Metatron most arra emlékeztet bennünket, hogy mondjuk el nektek, hogy ennek a hetedik leckének a címét („Tudj róla, hogy nincsenek elvárások”) ő maga adta. (kuncog) Azt mondja, hogy ez volt az első próbálkozása az emberi humorral.

 

Történt egy érdekes dolog nem sokkal a „9-11”-i (2001. 09. 11.) eseményeket, a dualitás nagy vizsgáját követően. Az energia egyik oldalára vonatkozó elvárások szerint egy akkora felfordulás, zűrzavar jött volna létre, ami legalább ugyanekkora vagy még ennél is erősebb mértékű energia reakciót váltott volna ki, ami ugyanekkora vagy még ennél is erősebb elvárást alakított volna ki. Bizonyos értelemben, ez Régi Energia volt. A dualitás próbálta ily módon állandósítani, fenntartani önmagát. Mert érezte, ahogy egyre gyengébbé válik. Érezte, ahogy kezd egyre inkább elhalványulni a Föld arcából ez a régi dualitás. Ezért aztán megteremtett egy eseményt, ami segítheti a fennmaradását és energiával látja el.

 

És mi történt a ti csodálatos világotokkal a támadást követő napokban, amikor ti mindnyájan a csend fátylába burkolóztatok? Együttérzést tanúsítottatok. Nem vágtatok vissza azonnal. Nem használtátok ki a bosszú sürgető lüktetését … öntudatlanul. A csend és a tükröződés világába mentetek. Ami történt az az volt, hogy nem történt semmi. Nem gyújtottátok fel a dualitás szikráját, hogy folytassátok a harcot. Ez monumentális volt! Ez megváltoztatta az energiát! Hátrahagytátok az elvárásaitokat! Megtettétek! Egyszerűen a Földre helyeztétek a lényeteket, a szereteteteket és az együttérzéseteket.

 

Drága barátaim, a „tudjatok róla, hogy nincsenek elvárások” elvét alkalmazzátok magatokon sokkal inkább, mint bármi mást. Egyre inkább tele vagytok elvárásokkal, amikor eljuttok arra a pontra magatokkal kapcsolatban, hogy azon gondolkodtok, hogy valami helyes vagy helytelen … hogy valamit megkellene vagy nem kellene megtennetek … hogy hogyan kellene viselkednetek … hogyan kellene öltözködnötök … hogy hol kellene tartanotok az életetekkel ebben az életkorban, amiben most vagytok…. Hogy megért-e benneteket a családotok… hogy a szüleitek mit szeretnének, hogy mit tegyetek. Ezek mind a SAJÁT elvárásaitok SAJÁT MAGATOKKAL szemben.

 

Valószínűleg a spirituális utatokkal kapcsolatban vannak a legnagyobb elvárásaitok! Elvárásaitok vannak arra vonatkozóan, hogy hol kellene most lennetek… mennyire vagytok okosak… mennyire vagytok megvilágosodottak… hogy álltok az emberi kapcsolataitokkal. És ezek az elvárások, amiket ti helyezitek saját magatokra, olyanok, mint a hatalmas sziklák, akik ott ülnek az isteni energia áramlatában, és megpróbálnak ezen keresztül jutni. Felejtsétek már el az önmagatokkal kapcsolatos elvárásaitokat! Könnyebb lesz szemügyre venni a családotokat, a munkátokat, és a barátaitokat érintő külső elvárásokat. A nehezen elengedhető elvárások a belső elvárásaitok lesznek

 

Arra kérünk most mindannyiótokat, hogy képzeljétek el az elvárásaitokat. Képzeljetek el ezt úgy, mint egy nyakláncot, amit a nyakatokon viseltek. Most arra kérünk benneteket, hogy képzeljétek el azt, hogy leveszitek ezt a láncot. Tegyétek most a régi könyvespolcotokra, a régi könyveitek, régi csecsebecséitek, és régi szimbólumaitok közé. És ezentúl minden alkalommal, amikor úgy érzitek, hogy egy elvárásotok fel akar bukkanni, szimbolikusan vegyétek le azt a nyakatokról, és óvatosan helyezzétek a régi könyvespolcotokra.

 

Amint levetkőzitek a magatokkal és másokkal szemben tanúsított elvárásaitokat, a dolgok egy teljesen új megvilágításba kezdenek kerülni, amit még csak el sem tudtatok képzelni ezelőtt. Volt egy előzetes elvárásotok azzal kapcsolatban, hogy milyennek is gondoljátok ezt a felemelkedést. Volt egy elvárt végeredményetek ezzel kapcsolatban. Éljetek elvárások nélkül, és akkor valóban meg fogjátok érteni a felemelkedést.

 

Amikor majd holnap a tévében nézitek ezt a nagyszerű játékot, (A Szuper Tekére hivatkozik) azt akarjátok majd, hogy legyenek elvárásaitok. Ez a dualitás, ami itt van pont előttetek: Dualitás… fogj egy csapatot… majd egy másikat is… és engedjétek őket össze. De drága barátaim, ez maga a dualitás! (a közönség nevet) Ne legyenek elvárásaitok. Figyeljétek a játékot. Olyan dolgokat fogtok látni, amit, amikor a dualitásban voltatok, soha nem volt alkalmatok meglátni.

 

Még egy utolsó gondolat erről a témáról… az elvárások témáját körülbelül egy hete hoztuk elő egy falak mögött élő csoport előtt (a szövetségi börtönben). Ők be vannak börtönözve. Ezek a drága Shaumbrák – mert ők is azok, akárcsak ti – nem rendelkeznek akkora szabadsággal, mint ti. Veletek ellentétben ők nem rendelkeznek a szabad akarat teljes kapacitásával. Nektek nagyon nagy a szabad akaratotok. Sokféle döntést hozhattok az életetekben. Nekik erre nincs lehetőségük.

 

Figyeljétek csak meg őket, hogy dolgoznak ezzel az elvárások nélküli energiával. Nekik ez könnyebben fog menni bizonyos értelemben, és érthetőbb lesz számukra. És ennek mondania kellene számotokra valamit a szabad akarat természetéről. A szabad akarat, bizonyos értelemben korlátozó. A dualitáshoz tartozik. Azok, akik börtönben vannak sokkal hamarabb képesek megérteni az Isteni Akarat valódi természetét, ami mentes a dualitás szabályozásai alól. Ezért volt az, hogy először nekik beszéltünk erről az energiáról, ezeknek a drágáknak.

 

És akkor most örömünkre szolgál megválaszolni a kérdéseiteket ebben a hátralévő rövid időben.

 

KÉRDÉS: Tóbiás, mi az, amit tudnom kellene? (a közönség nevet)

 

TÓBIÁS: A mai napon azt kellene tudnod, hogy ne legyenek elvárásaid… ez az, amit tudnod kellene. (a közönség nevet) AMIT TUDNOD KELLENE AZ AZ, AMIT MÁR MOST IS TUDSZ, CSAK EGYSZERŰEN MÉG NEM TAPASZTALTAD MEG. Gondolkozz el ezen egy kicsit! Már most is tudod, csak még nem tapasztaltad meg. Abban a pillanatban, mikor elengeded a saját magaddal és az utad végeredményével kapcsolatos előzetes elvárásaidat, rá fogsz döbbenni mindarra, amit már eddig is tudtál, csak ez most teljessé válik az Otthon elhagyásának és a kör beteljesítésének a megtapasztalásával. Köszönjük ezt a kérdést.

KÉRDÉS: Tóbiás, én úgy értelmezem az elvárást, mint annak az okát, amiért megteszünk valamit. Hogy képes az ember bármit is megtenni, anélkül, hogy erre bármilyen oka lenne?

 

TÓBIÁS: Pontosan erről beszélünk. (a közönség nevet) És te pontosan az elvárások céljáról vitatkozol. És mi addig is, amíg te ezt cipelni akarod magaddal, nagyon szeretünk téged. Mi akkor is becsülünk téged. Számodra nehéz ezt a terhet letenni. És mi ezt megértjük. Azért gondolod, hogy az elvárások adják meg a célt, mert te még mindig a dualitás talaján sétálsz a legtöbb emberrel egyetemben. Ha nincsenek elvárásaid, az még nem jelenti azt, hogy céljaid SINCSENEK. Ha nincsenek elvárásaid, az pusztán azt jelenti, hogy szabadon felfedezhetsz teljesen új tudatosság szinteket.

 

Ha nincsenek elvárásaid, az nem azt jelenti, hogy ha a tested jelzi, hogy éhes, akkor nem kellene megetetned. Ez nem elvárás. Az elvárásnak mindig kívánt végeredménye van. Például az egy elvárás, mikor azt mondod, hogy neked szükséged van egy bizonyos karrierre. Vagy azt mondod, hogy a házasságodban egy bizonyos dolognak meg kell történnie. Vagy, amikor azt mondod, hogy a gyerekeidnek egy bizonyos módon kell felnőniük. Ez elvárás.

 

A mai történetünkben Dávidnak az volt az elvárása a saját lányával kapcsolatban, hogy azt szerette volna, ha a lánya egy kicsit szebb lett volna. Ez volt az ő elvárása. És ez volt az oka annak, hogy képtelen volt megérteni a lánya valódi szépségét. Értitek már, hogy mit értünk mi elvárás alatt? Azt, ami korlátozza a tapasztalataitokat. Korlátozza a dolgokat.

 

Nagy kihívást fog jelenteni számotokra az elvárásaitok elengedése. Egy pillanatig azt fogjátok majd érezni, hogy nincs előttetek cél, hogy gerinctelenek, vagy, hogy erőtlenek vagytok. De nagyon hamar rá fogtok jönni, hogy az elvárásaitok nélkül meg tudjátok haladni a dualitást, és a tudatosság új szintjei tárt karokkal várnak benneteket. És mi tudjuk, hogy nagyon sok kérdés fog ezzel kapcsolatosan még felmerülni. Arra kérünk benneteket, hogy mondjátok el ezt nekünk, vagy a többi embernek, a Shaumbrának. Tisztában vagyunk vele, hogy nem ez volt az utolsó ilyen jellegű kérdés. Köszönjük.

 

KÉRDÉS: Nagyon sok olyan ember él antidepresszánson, akik életük mélypontjait ezekkel a szerekkel próbálják enyhíteni. Ha nem szednék ezeket a drogokat, a kétségbeesés nagy és mély gödrében találnák magukat, és képtelenek lennének örömet találni az életükben. A megoldást talán az öngyilkosság jelentené a számukra. Mit tudnál javasolni az ilyen esetekre vonatkozóan, hogy tudnánk mi támogatni ezeket az embereket anélkül, hogy megteremtenénk a saját elvárásainkat velük kapcsolatban?

 

TÓBIÁS: Ez egy kitűnő kérdés, és mi megpróbáljuk most ezt részben megválaszolni. A kérdés többi részére a következő leckékben fogjátok megkapni a választ. Létezik egy energia, ami a Forrásból ered, az összes dolgok magjából. És ahogy ez az energia egyre mélyebbre és mélyebbre megy az ürességben, esetleg a ti teremtésetekbe, ez átalakul ciklusokba, frekvenciákba vagy pulzálásokba. Vannak olyanok ti oldalatokon, a miénken pedig jócskán, akik úgy látják ezt a pulzáló, ki/bekapcsolódó lüktetést, energiát, ami hol fel, hol pedig lekapcsolódik, akárcsak egy pislákoló fény. Aztán vannak olyanok is, akik hullámként látják ezt, mint egy frekvencia hullámként. Akármit is gondolnak, ugyanarról a dologról beszélnek.

 

Amikor energiát hozol be az életedbe, a tudatosságodba, az ciklusokban, körökben, vagy hullámokban illetve pulzálóan mozog. És ennek oka van. Ez a dualitás része. Ez a módja annak, hogy még több energia generálódjon. Amit ezzel most mondani akarunk, az az, hogy a „magas” és a „mély” vagy a „be” és a „ki” nagyon fontosak éppen akkor.

A legtöbb ember megpróbálja ezt elkerülni. Megpróbálnak mindent elkövetni azért, hogy elkerüljék a „mély” pontokat. Elmondhatjuk nektek, hogy amikor elengeditek az elvárásaitokat, akkor a „mély” pontok egyáltalán nem olyanok lesznek, mint ahogy azt gondoljátok. A „mély” pontok nem olyanok lesznek, mint amilyenek a múltban voltak. Az elvárások teszik a „mély” pontokat nyomorúságossá, mert egy ellentétes irányú energia ciklust indítanak el, ami súrlódásokat fog okozni. És ezért érzitek ilyenkor rosszul magatokat érzelmileg és/vagy fizikailag.

 

Amikor elengeditek az elvárásaitokat, többé nem lesz „magas” és „mély”, „rossz” vagy „jó”. Csak energiaváltozás lesz. És ezt sem most, sem a jövőben nem fogjátok sem depresszióként, sem pedig túláradó örömként megélni. Csak a bejövő energia hullámokat fogjátok érezni. Engedjétek el az elvárást, és akkor nem fogjátok a súrlódást érezni. Nem fogjátok a fájdalmat érezni, ahogy azt a múltban megtapasztaltátok.

 

 

Ezekkel a pszichotropikus drogokkal az a probléma, hogy kiegyenesítik, lelapítják az energia ciklusokat… a spirituális nyers energiát, ami befelé árad. Kiegyenesítenek mindent. Pedig az energia ciklusokat, amelyek a minden dolgok magjából érkeznek, nem kellene kilapítani, és ti mégis pontosan ezt teszitek ezekkel a gyógyszerekkel ugyanúgy, ahogy ezt teszitek a saját magatartásotokkal kapcsolatban is. Így akarjátok elkerülni a „mély” pontokat, pedig drága barátaim, ez természetes része Minden Létezőnek.

 

Annak érdekében, hogy valóban be tudjatok sétálni a felemelkedésbe hiánytalanul és annak teljességében, el kell hagynotok az efféle drogokat. Ti pedig féltek ettől, mert nyakig ültök a dualitásban, és mert tele vagytok elvárásokkal önmagatokkal kapcsolatosan. Attól féltek, ha abbahagyjátok a gyógyszerszedést, akkor végetek lesz. Akkor öngyilkosságot követtek el. Akkor megbolondultok.

 

Elmondjuk nektek, hogy hogyan szabaduljatok meg ezektől a gyógyszerektől. Úgy, hogy elengeditek az elvárásaitokat. És akkor megszűnik a félelem attól, hogy nektek befellegzett. Akkor mindössze annyi fog történni, hogy csodálatos energia hullámokat lovagoltok meg, amik már semmilyen ponton nem lesznek társíthatók a dualitással. A tabletták, amiket beszedtek képviselik az elvárásaitokat. Ezek képviselik a dualitástól, és a saját magatoktól való félelmeiteket. Nézzétek csak meg őket! Nézzétek csak meg az elvárásaitokat, amiket a tablettáitok és a körülöttük kialakult hitrendszereitek testesítenek meg.

 

Engedjétek elmenni a félelmeteket. Egyáltalán mitől féltek ti? Engedjétek elmenni azt, akik mostanáig voltatok! Előbb vagy utóbb, ebben vagy az ezt követő életetekben úgy is el kell majd, hogy engedjétek, az összes többi elvárásotokkal egyetemben.

 

A Shaumbrák között nagyon sok energiagyógyító és tanácsadó van. Ők segíteni tudnak nektek ebben a folyamatban. Keressétek meg őket. Ők segíteni fognak nektek. Dolgozni fognak veletek, hogy el tudjátok ezeket engedni, amik most hátráltatnak benneteket. És nem csak abban fognak tudni segíteni, hogy abbahagyjátok ezeknek a gyógyszereknek a szedését, hanem abban is, hogy elengedjétek az elvárásaitokat is.

 

KÉRDÉS: Tóbiás, ha nincsenek elvárásaink, akkor mi az, amire fókuszálnunk kellene?

 

TÓBIÁS: A létezéseteken kívül semmi másra nem kell fókuszálnotok. Amikor Metatron ma először bejött ide közétek, teljesen le volt nyűgözve az emberi lények csodálatos energiáitól – az emberi létben való létezéstől. Ezt el is mondta a lecke folyamán. Azt mondta: „Micsoda öröm embernek lenni. Miért kellene bármire is fókuszálni?” Mi tudjuk miért. Azért, mert a dualitás így működik. Ti folyton vagy az egyik, vagy a másik oldalra koncentráltok. Vagy ide, vagy oda figyeltek. Nem kell fókuszálni.

 

Tudjuk, hogy néhányotoknak most igencsak kikerekednek a szemei, és azt mondjátok: „De Tóbiás, koncentrálás nélkül megsemmisülök!” És ez helyes meglátás. A múltbeli énetek valóban szertefoszlik a semmiben. Magatok mögött hagyjátok azt. És mindazzá váltok, akik vagytok. Egyszerre lesztek emberek és isteniek, ugyanabban a csodálatos csomagban, ugyanabban az édes csomagban. Nincs szükség a fókuszra abban az értelemben, ahogy azt most definiáljátok és használjátok a gyakorlatban.

 

El fogtok érkezni arra a pontra, amikor egy egészen új módon fogjátok megérteni – amit most még csak körbe sem tudunk nektek írni – hogy hogyan kell holisztikus megközelítésben fókuszálni az energiára. Pillanatnyilag dualista értelemben használjátok a koncentrálást. Amikor egyszer megértitek ezt a leckét, akkor eljönnek hozzátok ezek a felismerések. És erről még többet is fogunk beszélni. Ne aggódjatok most a fókuszáláson. El fogtok érkezni számotokra ez az új felismerés, ami ennél teljesebb lesz.

 

KÉRDÉS: Tóbiás, az, hogy engedjük el az eredményt… az azt jelenti, hogy engedjük el a céljainkat?

 

TÓBIÁS: Pontosan! És ezzel kapcsolatban lesz egy kis zűrzavar bennetek, drága barátaim, hogy mit is jelent pontosan az „elvárás”, mit is jelent a „cél”, és mi az, ami egyszerűen az élet része. Az elvárás, a mi állásfoglalásunk szerint az egy előzetesen elvárt eredmény, egy sajátságosan elvárt végeredmény, végkifejlet. A céljaitok, sok értelemben véve jók voltak. Ezek hoztak el benneteket ide, erre a pontra, de ugyanakkor tele vannak elvárásokkal. És ezek jelenleg megakadályoznak benneteket abban, hogy a teljes képet lássátok. Jelenleg megakadályoznak benneteket a teljes tudatosságban. Engedjétek el ezeket egy időre!

 

Tudjuk jól, hogy most mindannyian azon csodálkoztok, hogy vajon mi fog történni veletek a becses céljaitok nélkül, a… ti ezeket nem „elvárásoknak” hívjátok. És ez rendben is van, nevezzétek csak „céloknak”. (a közönség nevet, Tóbiás pedig kuncog) Néha egy kicsit nehezen értjük meg ezeket a dolgaitokat. De értsétek meg azt is… menjetek magatokba, és kérdezzétek meg saját magatoktól:” Mi is az elvárás voltaképpen, vagy ahogy ti nevezitek ezt, mi is a „cél?” És mi az, mikor egyszerűen csak tovább haladtok? Mert itt egészen más dologról van szó. Ez a két dolog nem ugyanaz.

 

Az, hogy reggel beültök az autótokba és elmentek dolgozni, az nem szükségszerűen egy elvárás. Arra gondolni, hogy sok pénzetek legyen a bankban, és hogy ilyen és ilyen titulusnak kell szerepelni a névjegykártyátokon, és hogy külön irodátok legyen, ami bizonyos előnyökkel jár… ezek elvárások. Igen, ezek elvárások. Drága barátunk, Dávid azt kívánta, hogy bárcsak a fia atlétikusabb, sportosabb lenne… ez az ő elvárása volt. Hogy miért? Mert ezzel Dávid tulajdonképpen azt kívánta, hogy bárcsak Ő, SAJÁT MAGA lenne sportosabb alkatú. Azt akarta, hogy a fia teljesítsen be bizonyos dolgokat, ami neki saját magának nem sikerült. Ez egy elvárás. De az, hogy elvitte magával a fiát horgászni, mert szereti őt… Drága barátaim, ez nem elvárás. Ez egyszerűen csak emberség.

 

Tudjuk, hogy nagyon sok ehhez a témakörhöz tartozó kérdés lesz még, és egy ideig nagyon kényelmetlenül fogjátok magatokat érezni emiatt. Ilyeneket fogtok kérdezni: „Mi az elvárás?” „Mi a cél?” „Mi a normális? És mi az, ami nem?” Kérdezzétek meg magatokat:” Ez egy elváráson alapul?”

 

A havi Bíbor Kör összejövetelekre elvárásokkal jöttök? Nézzétek meg annak az okát, hogy miért jöttök el ide. Vagy azért jöttök ide, mert megszállottan kerestek egy spirituális megoldást? Lehet, hogy van, amire megtaláljátok itt, és van, amire nem. Ezek az elvárásaid? Vagy esetleg az, hogy egyszerűen csak együtt legyél más emberekkel ebben a teremben? Nézzétek meg az összes dolgot az életetekben, drága barátaim. Kérdezzétek meg magatoktól: „Ez most egy elvárás, vagy egyszerűen csak egyszerűen az emberi lét élvezete?”

 

KÉRDÉS: Kedves Tóbiás, olyan három hónapja szinte minden alkalommal, amikor ránézek az órára, bármilyen órára, az utolsó két számjegy mindig 1-1, 2-2, 3-3, 4-4, 5-5. Valamint 11-11, 12-12, -4-4-4… stb. Ez azt jelenti, hogy a Felsőbb Énem próbál így kommunikálni velem, vagy ha nem, akkor mit jelent?

 

TÓBIÁS: Az összehangolás szimbólumait látod, legyenek ezek akár számok, akár szavak vagy rezgések. Olyan dolgokat látsz, amik kezdenek előtted felsorakozni. Ez bizonyos értelemben annak egy módja, ahogy a saját istenséged tudatni akarja veled, hogy a helyes úton jársz, a megfelelő fejlődésen mész keresztül. De sok esetben bizonyos számok egyben apró emlékezetők is. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ezeket az emlékeztetőket te helyezted el saját magad számára az utadon.

 

Például, amikor meglátod valahol a „kettes” számot, az a dualitást jelenti. Amikor a „négyes” számot látod meg, az az új tudatosság felé mozdulást reprezentálja. Amikor a „tizenegyes” „egy és egy” számot, az szintén a dualitást jelképezi, de mégis másképpen. Ezek mind aprócska éberségek, amikhez hozzáfértek. Bizonyos értelemben ezeket te magad helyezted az utadba apró emlékeztetőül arra vonatkozóan, hogy közeledsz az új tudatosság felé.

 

Elég gyakran elő fog fordulni, hogy olyan számokat fogsz látni, amik egyszer csak összeállnak. És ez szintén egy emlékeztető lesz. Egy emlékeztető, amit ti helyeztetek oda. Nem a Szellem az, aki így próbál valamit a tudtotokra adni. Amikor a Szellem akar valamit a tudtotokra adni, akkor egy szemernyi kétségetek sem lesz afelől, hogy az a Szellemtől származik. Néha így tűnődtök… azt mondjátok: „Vajon a Szellem próbál valamit mondani nekem? Vagy az Angyalok? Vagy Tóbiás?” Ó, nem, amikor mi készen állunk arra, hogy valamit mondjunk nektek, azt teljes bizonyossággal fogjátok tudni. Inkább arról az oldalról kellene ezeket a dolgokat megközelíteni, hogy vajon te mit akarsz saját magadnak mondani ezzel?

 

KÉRDÉS: Tóbiás, isteniségünk teljes bölcsességében, miért van az, hogy amit a dualitásban megtanulunk, az mindig olyan sok fájdalommal és szenvedéssel jár. Nincs erre egy másik módszer?

 

TÓBIÁS: Mikor keresztülmentek ezen az egészen, amikor befejezitek a kört, ha hiszitek, ha nem, mikor visszanéztek, se fájdalmat, se szenvedést nem fogtok ott látni. Ha hiszitek, ha nem. Ez csak akkor tűnik olyannak, amikor éppen benne vagy annak az egésznek a kellős közepén. A fájdalom és a szenvedés csak a dualitásban érezhető, csak a dualitás sajátossága. Az a fájdalom és az a szenvedés, amit most éreztek - Cauldre nem hisz nekünk! – az mind illúzió, drága barátaim. Az mind csak illúzió.

 

Amint elengeditek az elvárásaitokat, ahogy alkalmazni kezditek a „nincsenek elvárások” elvet, mosolyogni fogtok, mert akkor fogtok rádöbbenni, hogy igazából soha nem is volt sehol semmilyen fájdalom vagy szenvedés. Hogyan is gondolhatjátok, hogy Isten, aki annyira szeret benneteket, és az angyalok, akik szintén olyan nagyon szeretnek benneteket, és Metatron, aki úgy szeret titeket, és úgy érzi magát, mint egy kisgyerek az emberiség játszóterén… hogy is lehetne itt szenvedés vagy fájdalom? Ez mind a dualitás megtapasztalásán alapuló illúzió.

 

Amikor elengeded az elvárásaidat, akkor nincs többé fájdalom. Mikor a köveket, amik az elvárásaidat jelenítik meg, kihúzzák a folyóból, akkor már nem marad ott semmi, ami eltorlaszolná a víz útját. Amikor már nem lesznek a spirituális energiával, vagy a saját istenségeddel kapcsolatos elvárásaid, nem lesznek súrlódások sem. Akkor látni fogjátok, hogy igazából ott soha nem is volt fájdalom. Az egy illúzió volt.

 

Tudjuk, hogy nem szeretitek, amikor ilyeneket mondunk nektek, mert most itt ültök, és arra gondoltok, hogy: „Tóbiás ez fájdalom. Az a fájdalom, amit a testemben és a szívemben érzek, az valódi.”

 

És én ezt tudom. Én is jártam a ti cipőtökben hosszú, hosszú idővel ezelőtt. Emlékszem milyen érzés volt megtapasztalni az emberi fizikai és lelki fájdalmat. És akkor ez nagyon is valóságos volt. De most már nagyon is készen állok arra, hogy újra magamra öltsem az emberi alakot, mert tudom, hogy az csak illúzió. Úgy gondolom, hogy amiatt, amit tőletek tanultam, amit tőletek megtanultam a mai napon, felül fogok tudni emelkedni az illúzión.

 

Mikor visszajövök, nem lesznek elvárásaim. Nem fogok beleesni a dualitás csapdájába, és ezért élvezni fogom az emberi létet, és nem lesznek fájdalmaim és szenvedni sem fogok. ÉS rátok fogok kacsintani, amikor majd meglátlak benneteket az úton, és tudni fogom, hogy ti vagytok azok, akik kikövezték az utat.

 

Drága barátaim, a dualitás ideje lejárt. Itt az ideje, hogy elengedjétek a feketét és a fehéret, a jót és a rosszat, a be és ki-t, a fel és le-t. Többé nincs szükségetek az előttetek álló tükörre, arra a tükörre, ami akkor jelent meg először, amikor átjöttetek a Tűzfüggönyön, amikor tudatába kerültetek az Éneteknek. Akkor szükséges volt a visszatükröződés. Szükségetek volt valamire, amibe belenézhettetek. Látnotok kellett az ellenkezőjét is. Azóta magatokkal cipeltétek a dualitást. De most már lejárt az ideje. Lejárt az ideje.

 

Elvárások nélkül nagyon gyorsan kijöhettek a dualitásból és bemehettek az Új Energia tudatosságába. Szórakozzatok jól a következő hetekben! Érezzétek jól magatokat, és játsszatok az egyik legpotensebb eszközzel! És most emlékezzetek… értsétek meg az „Aha” Nyelvét. Használjátok ezt arra, hogy beszélgessetek magatokkal, érzékeljetek dolgokat, és értsétek meg, hogy az elvárások hogyan is illeszkednek bele ebbe az egészbe.

 

Nagyon szeretünk benneteket. És mindig ott vagyunk mellettetek.

 

És ez így van.

 

 

Fordította: Telegdi Ildikó


A Bíbor Páholy Tóbiását Geoffrey Hoppe, más néven "Cauldre" adja elő, aki a coloradoi Goldenben él. Tóbiás története a bibliai Tobit könyvéből megtalálható a Crimson Circel weboldalán (http://www.crimsoncircle.com). A Tóbiás anyagok téríés mentesen állnak a világ fénymunkásai és a Shaumbra rendelkezésére 1999 augusztusa óta, amikor Tóbiás azt mondotta az emberiségnek, hogy a pusztulás potenciáljától tovább lépett az Új Energia felé.

A Bíbor Kör a humán angyalok globális hálózata, akik elsőkként mennek át az Új Energiába. Amint megtapasztalják az örömeit és a nehézségeit a mennybemenetel felemelkedési állapotának, avval segítik a többi embert utazások részleteinek megosztásával, óvva és kalauzolva őket. Több, mint ötvenezer látogató jön el minden hónapban a Crimson Circle web szájtra, hogy elolvassa a legújabb anyagokat, és megvitassák a saját tapasztalataikat.

A Bíbor Kör havonta gyűlik össze Denverben, Coloradoban, ahol Geoffrey Hoppe-n keresztül Tóbiás bemutatja a legújabb információkat. Tóbiás állítása szerint ő, és a többiek a mennnyei Bíbor Páholyból csatornáznak az emberek felé. Tóbiás szerint, leolvassák az energiáinkat, és vissza-tolmácsolják a saját információikat a számukra, tehát így láthatják az emberek magukat, ahogyan kívülről látszanak, miközben megtapasztalnak belülről. A "Shoud" a csatornázás szerves része, ahol Tóbiás félreáll, és az emberek energiája közvetlenül csastornázódik át Geoffrey Hoppe-n keresztül.

A Bíbor Kör találkozói nyitva állnak a nyilvánosság előtt. A Bíbor Kör a bőségére a nyitott szereteten keresztül tesz szert, és a Shaumbra ajándékaiból, szerte a világból.

A Bíbor Kör legvégső célja az, hogy humán kalauzolókként és tanítókként szolgálják azokat, akik a belső spirituális ébredés ösvényén járnak. Ez nem evangelizáló misszió. Nem "örömhírhozás." Inkább, a benső fény fogja odakalauzolni az embereket a bejárati ajtódba az együttérzésedért és törődésedért. Tudni fogod, mit tegyél és taníts abban a pillanatban, amikor a különleges és drágaságos ember, aki a Kardok Hídjához vezető utazásra akar épp behajózni, eljön hozzád.

Amennyiben ezeket a sorokat olvasva, igaznak érzed e sorokat, kapcsolódást érzel hozzájuk, valóban Shaumbra vagy. Tanító és humán kalauzoló vagy. Engedd meg az isteniség magvának benned, hogy virágba borulhasson ebben a pillanatban és mindörökké virágozhasson. Sosem vagy egyedül, az egész világon a család vesz körbe, és angyalok a körülötted lévő birodalmakban.

Kérlek terjeszd szabadon ezt a szöveget nem kereskedelmi alapon, térítésmentesen. Kérlek csatold ezt az információt egészében, beleértve ezen lábjegyzetet is. Minden egyéb felhasználás jóváhagyandó Geoffrey Hoppe-val. Lásd a kontakt oldalt a www.crimsoncircle.com oldalon.

© Copyright 2006 Geoffrey Hoppe, Golden, CO 80403