Teremtés Sorozat: Negyedik Lecke "Teremts Kegyelemben!"

Elhangzott a Bíbor Körben, 2000. november 11-én

És ez így van, drága barátaim, tanítók, akik összegyűltetek itt ma, ebben a körben. Üdvözletünket hoztuk el ma, köszönetet és megbecsülést. Drága barátaim, szakítsatok arra egy percet, hogy mélyen belélegzitek azt az energiát, ami itt alakulhatott ki most. Lélegezzétek be mélyen, a biológiátokba. Lélegezzétek be mélyen a szellemeteken át. Lélegezzétek be mélyen és engedjétek meg az egész lényeteknek, hogy befogadhassa ezt.

Az ti időtök szerinti percekben én, Tóbiás szólok hozzátok Kauldre barátunkon keresztül (Geoffrey Hoppe), akit "fiamnak" hívok (kuncog). Ezekben a percekben mindannyiatokon - rajtatok, akik itt vagytok ebben a teremben és az itt megjelent többi entitáson - dolgozunk, hogy kiegyensúlyozzuk és beállítsuk az itt szövődő új energiát. Ez idő alatt csak annyit kérünk tőletek, hogy nyissátok meg a szíveteket, hogy nyissátok meg a lényeteket mindaz előtt, ami át lesz adva néktek ma. Nyíljatok meg azok előtt, akik ma beléptek ebbe a térbe, azok előtt, akik a fátyol túlsó oldaláról érkeztek társaságunkba.

Amikor úgy gyűltök egybe - mint mi most -, családként, akkor a gyógyulás és a tanulás szándéka vezérel ide, azért, hogy tovább haladjunk az új energiában. Ezzel gyalogösvényt nyittok felénk, akik a fátyol másik oldalán létezünk. Veletek együtt egy új teret, egy új dimenziót teremtünk. Együtt teremtjük meg az új energia mintákat és szövedékeket az új Földetek számára.

Érezzétek most ezt az energiát. Bennetek és körülöttetek van jelen. Érezzétek a békét, a szeretetet, az örömet ami itt van most. Ez, kedves tanítók, ez az új Föld energiája. Ez az isteni pillanat energiája. Engedjétek meg magatoknak, hogy átéljétek ezt most. Nagyon nagy öröm a számunkra az, hogy most így itt lehetünk, mivel gyakran nehézségekbe ütközik számunkra az, hogy ennyire közel kerülhessünk hozzátok.

Nagyon sokszor nehéz hozzátok úgy szólni, mint ahogy most tudunk kommunikálni. Számunkra ez egy ünnep, hogy itt lehetünk, ennyire közel hozzátok, emberekhez, ennyire közel a Saumbrához, ennyire közel azokhoz, akiket szeretünk. Mi, akik ma itt megjelentünk a fátyol túlsó oldaláról, táncra perdülünk az örömtől, hogy az a válaszfal, ami közöttünk és köztetek emberek között húzódik egyre keskenyebb, keskenyeb és keskenyebb. A munkával, amit végeztek az életetekben, életeitekben, és különösen éppen ebben az életetekben -- egyre jobban felnyílik a fátyol számunkra, tehát jóval könnyebbé vált a számunkra, hogy a közeletekbe juthassunk.

Mindezidáig a fátyol megett úgy gondoltátok, mivel megpróbáltatok szólítani, elérni bennünket, s mivel ez nem sikerült, hát biztosan bennetek van valami hiba! Drága barátaim, éppen az ellenkezője az igaz. A fátyol volt vastag. Körülményes volt a számunkra eljutni hozzátok, akkor is, amikor sírtatok utánunk, akkor is, amikor imádkoztatok hozzánk. Nehéz volt számunkra, hogy keresztezzük ezt a pontot, erről még fogunk ma éjjel szólni. A szeretet, amit generáltatok, a szándékozásotokkal tettétek lehetővé nekünk, hogy jóval közelebb jöhessünk hozzátok. S ma éjjel nagyon, nagyon közel jöttünk hozzátok.

Szakítsatok arra egy percet, hogy érezzétek a szeretetünket. Hallassátok, érezzétek, érzékeljétek ezt az üzenetet, amit mindannyiatoknak - akik itt ülnek ebben a terem-Bem, akik ezt most az interneten keresztül hallgatjátok és akik olvassátok éppen -, használjátok fel ezt az időt arra, hogy érezzetek bennünket. Hallgassátok e szavakat és elképzeléseket, amiket ide hoztunk nektek.

Mióta figyelünk benneteket! Régóta dolgozunk rajtatok, akik a családunk vagytok, a Bíbor Körből, amint átvettétek a leadott három leckénket. Tisztában vagyunk avval, hogy ezek a leckék nem mindig egyszerűek. De viszont nagyon sok múlik a ti hozzáállásotokon is, elsősorban azon, hogy elfogadjatok mindent úgy ahogy az van, azon, hogy beálljatok a rövid fal mögé, szemlélni és megfigyelni a dualitást akcióban. Az elmúlt pár nap erre a legjobb szemléltető példát adta ehhez (az amerikai elnökválasztás bonyolódott akkor a ford.). Drága barátaim, él még bennetek a vágy arra, hogy ismét elmerüljetek ebbe a fajta dualitásba? Látjátok már, hogy mit tanulhattok a humán energiákról - mit tanulhattok az Énetekről, pusztán csak a megfigyeléssel?

Aztán itt volt a lecke az elfogadásáról az emberi mivoltotoknak. Azt tudjuk, hogy elég könnyen el tudjátok fogadni a spirituális éneteket. Az emberi ént viszont elég nehéz elfogadni. Erről még fogunk beszélgetni ma este.

Aztán, drága barátaim, ha lehet egy még nehezebb lecke - megmaradni az isteni pillanatban, az isteni Énetekben élni. Ó, láttuk azokat, akik hangosan is kifejezték a szándékukat, hogy az isteni pillanatban akarnak élni. És ezzel szembesültek iziben egy másik nehézséggel is. (a hallgatóság felnevet). Ez persze egyben azzal is jár, hogy egy pillanat alatt kikerültök a család, a munkatársak megszokott, sematikus életviteli köreiből. Ami fontos, az az érzés, amit abban a pillanatban éreztetek - akár csak egy röpke pillanatra is -, hogy milyen az isteni pillanatban élni, nem aggódva a tegnapok miatt. Számotokra ez már teljesen világos, hogy a tegnapok elmúltak. Mindazon személyiségek, minden aspektusukkal, amilyeneknek ismertétek őket a múltban, távoztak. Jelenleg semmi értelmes célja sincs a mostban létezve a múltban kóborolni. Amit ti az Életetek Könyvének ismertek, befejeztetett. Az utolsó fejezetét is megírtátok, saját kezűleg írtátok alá. Új kézirat lapjai fekszenek előttetek üresen, arra várván, hogy tele írjátok őket az új teremtéseitekkel.

Ah, s ezért vagyunk ma itt! Ezért vagyunk itt az új energia osztálytermében. Azért, hogy megbeszéljünk, megvitassunk és dolgozzunk veletek azon, hogy hogyan válhattok igazi teremtővé az új energiában. Nem olyan teremtők, amilyenek az eredeti teremtés körében voltatok. Nem, ti új teremtők vagytok. És ez nem csak a ti életetekről szól. Ott vannak még azok is, akik követni fognak benneteket. Megtanulni az isteni pillanatban élni valószínűleg messze a legnehezebb az eddigi leckék közül. S mint Kauldre elmesélte nékünk, néha nagyon vicces tud lenni a dualitás játszóterén zajló vircsaft. Néha nagyon jó tud lenni az, hogy kiléptek az isteni pillanatból. Nagy buli a kettő között játszani.
Tudjátok mit reprezentál a mai nap (2000. 11. 11.), amit ti emberek a Bíbor Kör összejövetelére választottatok ki, anélkül, hogy a tudatában lettetek volna e nap igazi jelentőségének? Nos, ez a nap valóban a Maya kalendáriumban a "dualitás napja"-ként - egy 2-es, egy 1-es, még egy 1-es, meg még egy 1-es és egy további 1-esként szerepel. Nem volt még ilyen nehéz nap az írott történelmetekben, az univerzum történetében, a második teremtés történetében. A dualitás teljesen kitöltötte e napokat, melyek 11 hónappal a millenium váltásotok után zajlanak éppen, amikor is egy 1-est cseréltetek fel egy 2-esre. Az a nap, amikor egy 2-es váltásnak is tekinthetünk, a világos és a sötét váltásának is.
De nézzetek csak körül, barátaim. Nézzétek mi történik. Nevetünk. Kacarászunk. Nézzétek csak mi is történt csak ez elmúlt pár napotok eseményeiben. Dualitás van, olyan erős dualitás, hogy a világ leghatalmasabb országának a hivatalnokai lementek vidékre, pár árva szavazatot kézzel összeszámolni. Emlékezzetek arra, hogy a legutóbbi összejövetelünkön rámutattunk arra, hogy ezidáig, a sötét és világos, a plusz és mínusz, az 1 és a 0, 1/3 a 2/3 arányban állt egymással.S amikor ezt az információt átadtuk, akkor említettük meg azt is, hogy a hangvilla szárainak rezgései harmonikus rezgésben jöttek immár. Még mindig két szárról van szó, de ezek már harmonizálva lettek. Nincsenek kiesve egymás fázisaiból, mint ahogy eddig rezegtek volt.

Drága barátaim, nézzétek meg a választásaitokat. Ez már nem 2/3 és 1/3. Ez már nem egy félrecsúszott egyensúly. Most már annyira finoman kiegyensúlyozódott, hogy le kellett menni kézzel szavazatot számlálni, vidékre. Ez az új dualitás. Itt már nem a két oldal csatázik egymással úgy, amint eddig történt. Ezek a rezgések annyira finoman egymáshoz lettek hangolva, hogy már harmonizálhatnak egymással. Nincsenek már a fáziseltolódások. Nagyon sok jelöltetek még nem ismerte fel ezt. Ők egy hasonló frekvencián vibrálnak.

Drága barátaim, itt van és innentől számolva folytatódik tovább a dualitás, de ez már nem olyan lesz mint eddig, különösen azok számára, akik már beléptek az Új Föld energiájába. Még mindig két oldala lesz a tükörnek, de már nem fognak harcolni egymással ezek az oldalak. Nagyon nagy kíváncsisággal fogják egymást szemlélni. Nézik egymást, csodálkozva azon, hogy miért csatáztak egymással a múltban.

A saját életetekben is meg fogjátok ezt látni. Igen, még mindig két oldala lesz, sőt mi több, később ez négy oldalúvá is fog válni, de ezek már egészen másféleképpen fognak beszélgetni egymással. A két oldal pedig harmonizálni fogja egymást. erre eddig még nem volt példa, precedens. Ez a korlátok olyan nagy jelentőségű áttörése lesz, amelyhez a millenium váltás sem fogható, vagy a harmóniába kerülésetek.

Ez a "dualitás napja". Nézzetek magatok köré. Nézzetek az életetekre. Nézzetek a teremtéseitekre. Teli vannak szeretettel, bőséggel és áradó örömmel. Valóban, tapasztaltok még nehézségeket, de nézzétek meg kik is vagytok. Nézzetek magatokra, mint csoportra. Nézzétek meg a Földeteket, mint egészet, ezekben az időkben. A dualitás egy új energiát hozott létre. Mindez ott zajlik a szemetek előtt, és néha bizony nem látjátok ezt meg! (kajánul)

És el jött ez a pillanat is. Megkérjük Kauldrét, maradjon egy cseppet csendben. E pillanatot arra fogjuk felhasználni, hogy megöleljünk benneteket, hogy tiszteletünk fejezzük ki, valamint elvégezzük az energiák végső összeolvasztását ebben a körben. Utána a mai leckénket fogjuk átvenni, amivel a Teremtés Sorozat második szegmenséhez érkezünk, a négy szegmens második eleméhez. Ugye milyen érdekes, hogy ma lesz a Negyedik Lecke? Előkészítjük ezt az eseményt, barátaim, egyszerűen csak engedjétek meg azt, hogy ez a szeretet, ez a nagyrabecsülés átjöhessen. Annyian, de annyian érkeztek ma ide, hogy üdvözöljenek benneteket. Megkérjük Kauldrét, hogy egy percre maradjon csendben.

(szünet)

Ó, ha be bírnánk palackozni ezt az energiát! Magunkkal vihetnénk, hogy megmutathassuk másoknak is, hogy mit sikerült az emberek csoportjának elérnie. A szeretet esszenciáját, amit teremtettetek, megmutatni, mesélni róla másoknak is. Biztosan eljönnének meglátogatni benneteket a legközelebbi összejövetelünkön.

Drága barátaim, valamikor régen, de nem annyira régen, mintsem gondolnátok, ti az első körben, az első teremtésben léteztetek, az eredeti teremtésben. Angyalok voltatok ott, akik teremtenek. Kissé bonyolult kifejteni ezt, de ott az első teremtésben nem voltak jelen a dualitás elemei. Egységben teremtettetek. Egészen új dimenziókat készítettetek ott. Mélységet, szélességet, s minden egyebet teremtettetek a kettő közé. Ti voltatok az úttörői az Örökkévaló Egynek, akik rájöttetek arra, hogyan lehet a legmagasabb szintjein teremteni annak energiáival. Örömetek leltétek ebben, játszottatok vele, kitapasztaltátok ezt a leges-legfenekéig. És Isten örömmel figyelte, amint játszotok az Ő teremtésében. Isten nevetett, amikor játszottatok az eredeti körben. Nagyon sok örömet szereztetek evvel a Szellemnek. Ti pedig csak teremtettetek, teremtettetek és teremtettetek, új perspektívákat nyitva meg ezzel.

Amilyen nehéz ezt felfogni itt most, drága barátaim, olyan kifejező erővel és szenvedéllyel - szenvedéllyel, mely még mindig ott van bennetek -, valamint furfanggal teremtettetek, hogy ezzel eljutottatok a teremtés peremeihez. Tudjuk, hogy ezt elég nehéz lehet megérteni, felfogni, valamint azt, hogy eléggé ellentmond annak, amit idáig tanítottak nektek.

De ti kimentetek a teremtés legperemeire. Amikor pedig a peremekre értetek, apró rengések keletkeztek (s mintegy végszóra, ekkor a teremben lévő regisztrációs tábla hangos robajjal összeomlik). A peremeken pedig, drága barátaim, valami olyasmi történt, amit sem ti, sem a Szellem nem tapasztalt eddig. Az volt az átmenet az egységből a dualitásba. A külterületekre jutottatok. Nem emberi formákban voltatok azon helyeken. Azt testet nevezhetnénk fénytestnek. ÉS akkor elkezdtétek érezni a változást. Valami nagyon szokatlant és kényelmetlent kezdtetek érezni.

És ez volt a dualitás. Folytattátok a teremtést és tapasztalást az első teremtés peremvidékén. Az, kedves barátaim, nagyon nehéz időszak volt, ahol számos kihívással és nehézséggel kellett szembenézzetek. Ekkor éreztétek először meg azt az érzést, hogy lekapcsolódtok a Szellemről. Ekkor éreztétek meg először azt, hogy nincs többé egységes harmónia, jóval inkább ennek az ellentetje: a dualitás. Mindez a választott tapasztalásotok része volt. Nem volt abban semmi hiba. Nem volt abban semmi hiba, amit tettetek akkor itt.
Olyan érzéseket kezdtetek megismerni, mint a bizalmatlanság. Kezdtétek megtapasztalni olyan dolgokat, mint a harag és a gyűlölet. Egyik sem volt jó vagy megfelelő érzés számotokra, akik ilyet eddig még soha sem éreztetek. Változtatok. Átalakultatok. Azok a közmondásos hernyók voltatok, akik kibújtak a gubóikból, hogy pillangóvá váljatok. Elhagytátok az első kört és a kettőt (a dualitást) kezdtétek tapasztalni az egy helyett.

Abban a zónában, ott a teremtés peremén éltétek át lelketek legnagyobb, legmélyebb traumáját. Ott élhettétek át, milyen is lehet a pokol, olyan mint az az átmenet volt. Ha valaha is volt igaz háború és csata, hát az az volt, és ez az élmény nagyon mélyen belétek égetődött. Ezt a valamit sem ti, sem a többiek, akik ott voltak, nem érezték, tapasztalták meg még. Diszharmónia volt ott, elszabadult romboló energiákkal telve.

De barátaim, meg kell értsétek, hogy nem volt ott abban semmi hiba sem. A Szellemmel kötött szerződésetek szerint felfedezők lehettetek, olyanok, akik kimehetnek a teremtés területein túlra, hogy felfedezzék azt, amit senki sem kutatott még. Valami újat tanultatok volna, miközben sem ti, sem a Szellem, sem mi, nem tudtuk, hogy mi is lehet majd ott. Ezt hívjuk most dualitásnak. akkora energia állt ez mögött, akkora fókusszal, olyan intenzitással ebben a tapasztalásban a Minden Ami Van létének peremén, hogy az szó szerint ide katapultált benneteket erre az új helyre, amit második körnek, a második teremtésnek hívunk. Ahogyan a hernyó bebábozódik itt a Földön.

Most már elképesztően sok fizikai magyarázat áll rendelkezésre erről, amikről beszélünk még az elkövetkező üléseinken. De kedves barátaim, mielőtt ide jöttetek volna a Földre, megteremteni a második kört, keresztülmentetek egy nagyon nehéz tapasztaláson. Ide jöttetek a Földre, és jártok ide létidőről létidőre.

Mint említettük már, a karmáról kialakult ideátok nincs nagyon az ínyünkre. Nem szeretjük ezt a szót használni. Ez nem karma. Hogy mi ez, barátaim? Mindaz az érzés és tapasztalat, amit az első teremtés peremén átéltetek, azt próbáljátok meg most megérteni, próbáljátok definiálni, megszilárdítani s dolgozni vele párhuzamosan megtapasztalva ezt itt a Földön. Elkülönülés: a teremtés peremén átélt szeparációs tapasztalok megértése. Fájdalom: itt a Földön tapasztalt fájdalom annak a megértése, hogy mi volt az az érzés annak idején az első teremtés peremén, mielőtt elhagytátok volna azt. Kiegyensúlyozatlanság: mint emberek, a többi emberrel megtapasztaljátok azt az egyensúlyvesztést, amit annak idején az első teremtés peremén éltetek át.

Értitek már mit mondunk nektek? Semmit sem tettetek rosszul itt a Földön! Ti választottátok ezeket a tapasztalásokat, hogy megérthessetek valamit, hogy segítsetek a Szellemnek megérteni valamit, ami nagyon régen, de ha azt vesszük, akkor nem is olyan nagyon régen történt. Használjátok a Földet, a dualitás elemeit, a dualitás fizikáját. Használjátok a tömeget, az anyagot, hogy megértsetek és segítsetek a Szellemnek megérteni. Fizikai testeket használtok arra, hogy segítse a megértést, hogy segítse az első teremtés peremén történteknek az újra átélését. Földi tapasztalataitok az első Teremtéssel állnak kapcsolatban. Ezeket játszátok újra a dualitásban, az anyagban a mélyebb megértés és definiálás végett. Ez nem karma, sokall inkább az ismételt napirendre tűzése valami olyasminek, ami valahol, valamikor már megtörtént veletek.

Volt egyszer egy angyal, nevezzük talán Szabónak. Ez a Szabó nevű hölgy nagyon sok létidejét töltötte már itt a Földön. egyik létidejében Szabó harcos volt, egy kapzsi ország, egy kapzsi királyság harcosa. Nem törődött avval túl sokat, hogy megtervezze az életét. Egyszerűen csak harcos akart lenni.
Meg akarta ízlelni a vér és a harc ízét. Meg akarta tapasztalni a dualitást és a haragot. Ezeket a tapasztalatokat kereste a lelke és jó hosszú ideig itt is maradt ezért.

A következő létidejében Szabó anyának jött ide, olyan anyának, aki nem volt túlzottan jó a gyermekeihez és a férjéhez. Jóval többre értékelte inkább a többi férfi társasága. Boldoggá tette az, ha távol lehetett a családjától. Emiatt bűntudata volt, ami súlyosan nyomasztotta. Mégis így folytatta az életét továbbra is, amivel rengeteg fájdalmat és nehézséget okozott a gyermekeinek, valamint végül a férjét is azzal hajszolta az öngyilkosságba, hogy elhagyta őt. Erre erősen emlékezett a lelke, amikor bejegyezte eme eseményeket az élete könyvébe.

Egy másik létidejében Szabó üzletember volt, aki éhbérért dolgoztatott embereket. A vagyonát a fiatalok és a szegény emberek olcsó munkaerejéből halmozta fel. Ez nem nagyon izgatta, sokkal inkább a zsebkönyvében szaporodó bevételi adatoknak a gyűlése. Szabó nem osztotta meg vagyonát senkivel. Nem jótékonykodott senkivel, csak magával törődött, emlékművet akart állítani a saját halhatatlanságára a vagyonából. Ez nehezedett a lelkére, a lényére, de nem törődött vele, csak nyomult tovább.

Aztán elnyomó szülők gyermekeként testesült meg. Már a tízes éveinek hajnalán alkoholistává vált. Mindennapos folyamatos vedelésével olyan alacsony rezgésszintekre süllyedt, amit nem is vagyunk képesek felfogni. Ivott, akár a kefekötő, elmerülve a sötétségben. Egyre alacsonyabb szinten rezgett, elfeledve mindent arról, hogy a szeretet, mint olyan egyáltalán a világon van. Nem volt valami boldog élete. Szégyent hozott a szüleire. Szégyent hozott a munkatársaira. Az ivászata egészségügyi problémákat is okozott. A belsejében csak úgy gyűlt a keserűség.

Szabó most itt van a Bíbor Körben, nem iszik már, mióta elolvasott egy inspiráló könyvet. Ehhez hasonló összejöveteleken vett részt. Segítő kezek nyúltak felé. Olyan emberekkel találkozott, akik megölelték és biztosították a szeretetükről. Olyan emberekkel találkozott, akik felhívták a figyelmét arra, hogy a benne rejlő bűntudatot nyugodtan elengedheti, megszabadulhat tőle.

Láthatjátok, elmeséltük Szabó történetét a mai napon, hogy segítsük a megértést, mindannyiatok megértését. Ez egy valóban megtörtént történet. Azért mondtuk el ezt, hogy megértsétek az életeiket, és azokat az életeket, amiket magatok mögött hagytatok, hogy a saját és mindenki más szemével lássátok. Látjátok, Szabó maga választotta ezeket a terhes létidőket, valamikor nagyon-nagyon régen. Tudta azt, hogy a Szellemnek szüksége van valakire, aki alászáll a legmélyebb mélységekbe is.

Valakinek muszály beleugrani a dualitás medencéjébe, hogy felfedezze annak a legalacsonyabb, legmélyebb részeit is. Ó, az persze nagyon egyszerű, ha valaki odamegy a medencéhez, és így szól, miután belemártotta a lábujját: "Tele vagyok napfénnyel, nem süllyedhetek el, hiszen különleges vagyok." Ez nagyon nehéz, kedves barátaim, amikor a kihívások ösvényére léptek. Amikor beleegyeztek abba, hogy alkoholistává váltok, fejest ugrotok a mélységbe, a rémálmok rémálmaiba, ami a legnagyobb kihívások közé tartozik.

És azt gondoltátok, ez pusztán karma volt. azt gondoltátok, hogy saját magatokkal szembeni adósságokat róttok le ezzel. Drága barátaim, semmi értelme sincs arra gondolni, hogy adósak lennétek magatoknak valamivel is. Ti, és a többi Szabók mind családot alkottok, ti alkotjátok a Saumbrát, azokat, akiket mélyen szeret közülünk mindenki - ti választottátok ezeket a nehéz tapasztalatait az életeteknek, amellyel fel lehet térképezni a mélységeit és magasságait a sötétnek és a világosnak. Nagyon nagy szolgálatot téve evvel. Újra napirendre kerülnek így az első teremtés peremének energetikai tapasztalásai, és ezzel segítitek a Szellemet, hogy valami igazán újat érthessen meg.

Tudjuk, ez számtalan új kérdést vet fel, teoretikai kérdéseket, úgymint: "Helyes az, ha megölök valaki mást, ezzel valóban segítem a Szellemet?" Drága barátaim, ti, akik itt vagytok ebben a csoportban és azok akik ezt olvassák, soha többé nem lesztek érintettek ebben a kérdésben. Dolgoztatok már ezzel eleget a múltban. Becsüljétek meg azt amit tettetek akkor. Becsüljétek magatokat azért, hogy erre a nehéz ösvényre léptetek. Különösen akkor, amikor valaki más szemébe néztek és abban nem látjátok azt a fényt, amit a sajátotokban ott ragyog most, emlékezzetek arra, hogy ők még mindig azon ügyködnek, hogy felfedezzék ezt a nagyszerű dolgot, amit dualitásnak hívunk. Ennek két oldala van, egy sötét és egy világos, egy pozitív és egy negatív. Valakinek fel kell fedeznie mindkettőt.

Ti, akik gyerekeitek jó sorsáról gondolkodtok és azokról a nehézségekről amiken keresztól mehetnek: értsétek meg igazán azt, amit csinálnak. Akkor az már együttérzés lesz, amikor sikerül ezt megérteni. Drága barátaim, amit most itt a Földön tapasztaltok, az segíti a megértését, meghatározását annak, amit még az első teremtés peremén tapasztaltatok meg. És ezt nagyon jól csináltátok eddig.

S mint említettük már, a jelenlegi álmaitok nagy része, a rémálmok és szörnyűségek nagy hányada nem ezzel a létidőtökkel áll kapcsolatban. A többi létidővel sem. Csodálkoztok rajta, honnan kerülnek elő ezek a szörnyűségek? Kedves barátai, ezek jó része most azért merül fel, hogy feldolgozhassátok azokat az élményeket, amiket még az első ciklusból hoztatok magatokkal. Ezeket már másképpen tapasztaljátok meg - álmaitokban - segítve ezzel a második teremtés gyárának működését. Ez a univerzumotok, a Földetek, egyfajta kiterjesztése Mindannak, Ami Van.

És ahogy Szabó felhagyott az ivással, ahogy megtanulta, hogy mindig is volt egy isteni része, de maradt azért még néhány pszichés problémája. Nem nagyon értette a szíve mélyén, hogy miért érzi még mindig bűnösnek magát. tudjátok azt, hogy még mindig lelkiismeretfurdalása volt amiatt, hogy elhagyta az első teremtést? Aztán bűnösnek érezte magát azért a rengeteg kihívásokkal teli életért, amit választott. Új bölcsességeire úgy tett szert, ahogy a pillangó búvik elő a gubóból.

Szabó életében azért még mindig akadtak gondok. Álltak még kihívások előtte. Nagyon sok mindent olvasott el a Bíbor Kör anyagaiból. Kezdte megtanulni, hogyan fogadjon mindent úgy, ahogy az van. Kezdte megtanulni, hogyan fogadja el emberi énjét, bár ez bizony eléggé a nehezére esett. Énjének emberi részei miatt bizony szégyent érzett. Nem értette meg azt, hogy emberi mivoltának isteni jellege van, hogy emberi mivolta mennyi mindent adott az univerzumnak. Szabó elkezdett az isteni pillanatban időzni, habár ez eleinte eléggé a nehezére esett, e pillanatok pedig rövidre sikerültek és még elég hosszú időszakok voltak eme időzések között. Minden nap egy kis időt szánt arra, hogy a pillanatban éljen. Ezeket a pillanatokat nagyon szerette, arany-melegségükért. Akkor meg azért lett bűntudata, hogy megérdemli-e ezt az örömet. Mivel úgy érezte, hogy nem érdemli meg az isteni pillanat örömét, azzal a pillanat el is illant.

De Szabóban ott élt a vágy, hogy nőjön és fejlődjön. Még folytatódtak életének megpróbáltatásai, úgy mint a pénzzel kapcsolatos gondok, a társas kapcsolatai, az egészsége, az önbizalma sem álltak a legszilárdabb alapzatokon. Ezek igen fájóak bírtak lenni és ilyenkor átkozta keményen a Szellemet. Bizony voltak olyan nehéz pillanatai, amikor kijelentette, hogy legszívesebben letagadná az egész új energiájú Föld cuccot a fenébe, mivel alig látszik valami is abból, hogy megváltoztatná az életét. Voltak idők, amikor így szólt: "Ezek puszta szavak. Ugyanolyanok, mint bármelyik másik ember, bármely más hitrendszer hívője mondogat itt a Földön. Csak vigasztalgatás az egész." Ezekben az időkben igen kutyául érezte magát.

Volt egy olyan pont az életében, amikkor igen mélyen akart hinni. El akart jutni a következő szintre, csak éppen azt nem tudta hogyan kéne ezt megtegye. Emiatt annyira összezavarodott lett, úgy érezte, hogy teljesen elveszett lett, annyira izgatott ez, hogy nem bírta tovább, egyszerűen összecsuklott a padlón, zokogni kezdett és így szólt: "Képtelen vagyok ezt tovább csinálni. Szellem, nem tudom mit tegyek. Kértem a tanácsodat. Hívtam a vezetőimet, hívtam az angyalaimat, és most nem tudom mit kéne tegyek." Szóval, itt derült ki, hogy Szabó bizony nem olvasta el összes betűt pontosan, mivel akkor tudta volna, hogy a Szellem nem tehet érte semmit, a vezetői pedig már rég elmentek. (kuncogva)

Volt benne - valahol nagyon mélyen - valami, ami elő szeretett volna törni, szólni hozzá, de nem tehette meg olyankor, amikor Szabó nem volt az isteni pillanatban. Nem történhetett meg olyankor, amikor az ehhez hasonló dolgok miatt aggódott. De amikor zokogva összeomlott, akkor valami történt. Valami előkerült. Olyan volt, mintha egy hang szólt volna hozzá, amely beszél hozzá, csak éppen nem kívülről, hanem belülről zengett fel, szólította meg: " A kegyelem vagyok. Az az isteni kegyelem vagyok, ami ott rejlik benned. Ezeket a dolgaidat én fogom kezelni. Én fogom egyensúlyba hozni a dolgokat. Mindent én fogok megoldani, de belőled lépek elő, és az én nevem a kegyelem."

Nagyon hosszú ideig feküdt ott a földön, érezve a bensőjében rejlő isteni kegyelem energiáját. És ez valahogy nagyon jól esett neki. Nem hárította már át a gondjait valami másik entitásra, valamiféle Isten imídzsére, amit nem ismert, vagy nem értett. Átadta a kegyelemnek, ami ott rejlett benne. Attól a naptól kezdve kezdte érteni a dolgokat. Kezdte megérteni a kegyelem erejét.

És ez az, amiről beszélünk itt ma este, a bennetek lévő kegyelemről. De mielőtt így tennénk, valamit tisztáznunk kell. Az nem volt véletlen, hogy a mai este elején Wind (wind Hughes, a Bíbor Kör vendég előadója) beszélt itt nektek a kegyelemről, arról, hogy kiestetek a kegyelemből, és arról a koncepcióról, ami evvel járt. Az sem volt véletlen, hogy egy héttel ezelőtt felriasztottuk Kauldrét a szobájában és így szóltunk hozzá: "Ma éjjel azért jöttünk, hogy a kegyelemről beszélgessünk veled." Erre ő: "Hogy micsoda? Nem értem." És akkor hosszan beszélgettünk erről, elmondva azt is, hogy ma éjjel ezzel fogunk itt előállni.

Akkor éjjel átadtunk neki egy gyakorlatot, amit ma szint úgy átadunk nektek is. Drága barátaim, értsétek meg azt, hogy nem volt valami szerencsés dolog amit a könyveitek meséltek nektek, amit a tanítóitok mondtak nektek, sohasem estetek ki a kegyelemből. Lucifer soha sem penderített ki benneteket a paradicsomból. Ezek mind metaforák. Megtapasztaltátok a teremtés legperemét. Megtapasztaltatok valamit, amit még eddig még soha, azt, amit dualitásnak hívunk most. Az repített benneteket a második teremtésbe. Ott volt az az energia, ami ahhoz kellett, hogy a teremtés határain túlra vessen benneteket. Ez a dualitás, az energiáknak ez a súrlódása kellett ahhoz, hogy ide katapultáljon benneteket a második teremtésbe, amit Földnek hívunk, ide, ahol most vagytok. Ez olyan érzés volt, mint amikor kilőnek egy rakétával, mégpedig akkora erővel, hogy teljesen el is felejted, honnan indultál. De nem estetek ki a kegyelemből. Mi ezt úgy látjuk, mint egy lépést az egyből a kettőbe, egy olyan lépés, ami a Szellem iránti szeretetből lett meglépve és értünk, akik majd követni fogunk benneteket.

No, és most essen szó erről a kegyelemről. Közösen fogunk egy gyakorlatot el végezni - persze csak ha belegyeztek ebbe -, arra kérünk benneteket, hogy helyezkedjetek el kényelmesen, hogy befogadhassatok.

Nos, most a belegyezésetekkel mindannyiatokkal végig fogjuk járni a ti új házatokat. Jó rég óta nem jártatok már benne! (vigyorogva) Itt az ideje annak, hogy több időt töltsetek el benne. Ugyanis ez egy nagyon jó hely. El vagytok azzal foglalva, hogy összevissza rohangásztok a városban és a szomszédságban. Nem sok időt töltötök az új házatokban! Szóval, térjünk csak be oda most. Térjünk be oda veletek lévő angyalokkal, akik veletek együtt szeretnék felfedezni ezt az új helyeteket. Menjünk be, drága barátaim, s mint említettük már elég kicsi itt hely. Magatoknak teremtettétek a falakat. Ti teremtettétek a teret. Ti teremtitek az energiát. Járjuk körbe hát ezt az új házat.

Lépjünk be a konyhába. Lépjünk be az új házatok konyhájába. Most látjuk csak, jópáratoknak fogalma sem volt arról, ebben a házban konyha is van! (vigyorogva) Nem is voltatok még itt! De az ilyen nagyszerű hely, ami építettetek. Most már majd több időt fogtok itt ezentúl tölteni. Most pedig itt az új házatok konyhájában, annak is a közepén, van egy nagyon nagy, egy a padlótól a mennyezetig érő (ami egyes esetekben igen magas is lehet) üvegezett ajtajú kemence. Az ajtón ragyogó arany betűkkel a felirat: " A Kegyelem Kemencéje".

A Kegyelem Kemencéje. Drága barátaim, ez egy szimbólum és egyben valósága is a saját kegyelmetek energiájának. Arra kérünk benneteket, hogy nézzetek körül a saját világotokban valamilyen - a számotokra kihívást jelentő - helyet után, amiben nem érintettek más emberek. Ez a ti privát szituációtok legyen - akár pénzügyi gond - akár generális félelem - akár egészségügyi probléma - akár magányosság. Arra kérünk, hogy tűnődjetek el egy pillanatra azon, vajon milyen gonddal kell majd személy szerint nektek szembenézni esetleg a közeljövőben, és evvel kapcsolatban milyen szimbólumot tudnátok létre hozni, ami ezt reprezentálja. Ha ez egy bőséggel kapcsolatos gond, akkor ez lehet egy erszény, egy csekkönyv, egy pénztárca, ha egészséggel, akkor ez lehet mondjuk egy fénykép, ami benneteket ábrázol. Gondoljatok most akkor egy szimbólumra, ami kihívást jelentő szituációt szimbolizálja.

És igen, számosan közületek már tisztában is vannak avval, hogy mit is fogunk csinálni. Arra fogunk kérni, hogy lépjetek közelebb a kegyelem kemencéjének szépségesen hatalmas üvegajtajához. Helyezzétek be a rácsra a problémátok szimbólumát.

Amikor pedig rácsukjátok a sütő ajtaját a gondotokra, arra kérünk, hogy azt szó nélkül tegyétek, szándék mentesen, ne helyezzetek energiákat e tettre, ne mondjatok imát sem. Most nézzetek balra, ahol egyetlen egy szál gombot fogtok találni a Kegyelem Sütőjén. Rajta a felirattal: "START". Nyomjátok meg azt a gombot most.

S amíg bent sül a gondotok, addig elmesélünk egy pár dolgot erről az eszközről. Először is, amikor elkezdtek az életetekben dolgozni a kegyelem ezen eszközével, csak saját célra használjátok azt. Csak a saját, személyes helyzeteitekre alkalmazzátok. Jóval később majd fel lehet használni a mások érdekében is, de amíg nem tanuljátok meg a helyes használatát, addig csak privát célokra alkalmazzátok a kemencét. Ha egy gyerek miatt aggódtok, ha egy társ miatt, akkor most nincs itt az ideje annak, hogy betegyétek oda az ő energiáikat is. Csak a tieiteket.

Továbbá azt kérjük tőletek, hogy egyszerre csak egy dolgot, egyetlen kihívást, egyetlen egy koncepciót tegyetek bele. Látjuk már azt, hogy néhányotok belerámolna már mindent egyszerre! (a hallgatóság felnevet) Amíg nem tanuljátok meg a Kegyelem Kemencéjének a helyes használatát, addig egyszerre csak egy dolgot rakjatok belé. Kérjünk még arra is benneteket, hogy a ti időtök szerinti 24 órára tartsátok benne a sütnivalót. És ne tessék a kemencében feledni a sütési periódus végén azt a dolgot! Amikor pedig megsült a sütemény - amikor az már az isteni kegyelmeteket energiáját fejezi ki -, akkor mehet bele a következő dolog. Tehát egyszerre csak egy dolgot, az 24 óra hosszáig sütendő, majd a végén ki is veendő a kemencéből.

Lehet, hogy e koncepció végtelen egyszerűnek látszik - nevezhetnénk talán banálisnak is -, elmondanánk most azt, hogy a Föld új energiájának osztálytermében eljutottunk a negyedik leckénkhez, a "Teremts Kegyelemben"-hez. A kemence szimbólumát azért használtuk fel, hogy segítsük a megértését annak, ahogyan a bennetek rejlő isteni kegyelem dolgozik. Meg fogjátok látni, mi fog történni, amikor betesztek valamit ebbe a Kegyelem Kemencéjébe.

De térjünk vissza Szabóhoz. Ő betette az erszényét a Kegyelem Kemencéjébe, mivel számára ez jelképezte azon bőségbeli problémát, amivel küszködött azokban az időkben. Minden elvárás nélkül helyezte bele. Előzetes elvárás nélkül, értitek, drága barátaim? Ó, igen, tudjuk azt, hogy idáig imádkoztatok, varázsoltatok, szándékoztatok és reméltetek. Ez jól is volt így, eddig a pillanatig, tele szeretettel csináltátok tettétek ezt, eddig a pontig. De, kedves barátaim, most már egy új helyre készülünk. A Kegyelem Kemencéjéhez nem kell előzetes elvárás. Magától működik.

Amikor Szabó előzetes elvárások, kérdések nélkül berakta az erszényét a sütőbe, tudjátok mi történt? A Kegyelmének a Kemencéje mélyen harmonizálta a dualitás egyensúlyát, mellyel egy új, áldott energia keletkezett. Kegyelmének Kemencéje kiegyensúlyozta az anyagi helyzetét. Életébe a Kegyelem Kemencéje elhozta a bőség energiáját a megfelelően kiegyensúlyozott módon.

Ezt Szabónak elég nehéz lett volna megvalósítania, pusztán az elmebeli képességeire hagyatkozva. Ez olyan lett volna, mintha valaki az étkezési folyamatát folyamatos mentális kontroll alatt szeretné tartani, amint az elfogyasztott élelmiszert lépésről-lépésről feldolgozza a szervezete. Az élelmet egyszerűen megeszed, a többit pedig hagyod megtörténni. Ez az "emésztési kegyelem." (kuncogva) Éppen ez zajlik le akkor is, amikor valamit a Kegyelem Kemencéjébe helyeztek, tudja az a maga dolgát. Természetes egyensúly van akkor ott jelen. Teljesen természetes módon történik meg az események az új energiában.

Alig egy hét telt azóta, hogy amikor Szabó berakta a Kegyelem Kemencéjébe az erszényét egy egész éjszakára - hadd piruljon ott -, szépen el is vesztette az állását. Ugye tudtátok ezt!? (vigyorogva) Úgy csodálkozott, mint bármelyikőtök csodálkozott volna, ha ilyetén képpen fordulnak a dolgai, de bízott a kegyelemben. Tudta azt már jó régóta, hogy a munkája bizony nehéz béklyó a bőségének megteremtése felé vezető úton. Mindig fáradt volt miatta, s sohasem volt elég ideje semmire sem. Olyan tapasztalatokat biztosított a számára, amelyekre már nem volt szüksége, továbbá ezek közül az egyik kifejezetten felelős is volt az anyagi bőségének korlátaiért. Szóval, betette az erszény után a noteszát is a Kegyelem Kemencéjébe, amivel kétségtelenül megváltozott a munkája is.

Amikor elveszett a munkája, a kezdeti félelmeit is berámolta a Kegyelem Kemencéjébe. Megengedte a kegyelemnek, hogy eligazgassa azokat a félelmeket, amelyek amiatt voltak, hogy mi történhet így majd vele... S amint érkeztek az új szituációk egymás után, mind végig megengedte az isteni kegynek, hogy eligazgassa a dolgait, hogy az találja meg a megfelelő egyensúlyt és a megfelelő felbontásokat.

Drága barátaim, Szabó megtanult bízni önmagában. Nem tukmálta már a gondjait egy angyalra, egy vezetőre, a Szellemre. Megengedte azt, hogy mindent a saját benső lénye teljesítsen be. Valóban, ebben a 4. Leckében, "a teremts kegyelemben", ti is meg fogjátok tanulni a szépséget, az áramlást, az egyensúlyt, a kegyelem szeretetét, ami már ott van mindegyikőtökben. Ezidáig nem bíztatok saját isteni kegyelmetekben. A Föld energiája sem tette igazán lehetővé eddig ennek az energiának az igazi támogatását. De most már a tiétek.

Mint mondottuk már, dolgozzatok eme új eszközökkel. Mi csupán a meglátásainkat, a bölcsességünket tudjuk néktek adni. Pusztán a ti csoport tudatotokat tudjuk vissza tükrözni, a tényleges munka biz' rátok vár. Fogjátok a nehézségeket, a gondokat és bátran tegyétek a Kegyelem Kemencéjébe. És igen, azokat a kérdéseket, amelyek előszörre nem sikerül a megfelelő felbontásban szemlélni, helyezzétek be bátran többször is a Kegyelem Sütőjébe, ha még mindig érintettek vagytok abban a dologban. Amikor Szabó aggódik az anyagi helyzete miatt, az erszényét bizony be szokta tenni többször is a kemencébe. De mint mondottuk, egyszerre és naponta csak egyet.

A Negyedik Lecke: Teremts Kegyelemben. Most pedig kedves barátaim, nem sok mindent lehet már hozzá fűzni a mai leckénkhez. Ennyire egyszerű az egész. Mindegyikőtök birtokolja már a szükséges eszközeit, ami ahhoz kell, hogy haladéktalanul elkezdhesse a velük való munkát. Ezek nagyon nagy teljesítményű szerszámok.

Milyen irányokba fogunk haladni, kérdezitek, az eljövendő leckék során? Mindegyikőtökkel dolgozni fogunk azért, hogy az új energia igazi teremtőjévé válhassatok, a saját életetek megteremtőivé és azért, hogy ezzel megteremthessétek az új Földhöz szükséges energiák sablonjait. Ez nem csak rólatok szól. Tulajdonképpen így fognak megszövődni az új energia drapériái. Az a hatalmas munka, amit végeztek, a leckék, melyeket éppen most tapasztaltok és amiket meg fogtok tapasztalni, mind-mind szorosan összefüggenek ennek a faliszőnyegnek a megalkotásával.

Most már, amikor egy kihívás jelenik meg az életetekben, ne sóhajtsatok fel így: "Ó, Szellem, ezt most miért kaptam?" Emlékeztesd magad arra, hogy te vontad magadhoz ezt az eseményt, a szellem szeretetével azért, hogy megszőhesd az új energia szövetét a Föld új energiájában.

Drága barátaim, minden mértéket meghaladóan szeretünk benneteket. Ezeken az összejöveteleken rávilágítunk arra, hogy miért pont a Földre jöttél megérteni dolgokat. Hogy mik voltak az okok, amelyek miatt a Földet választottad, amiért a küzdelmekre tetted a voksodat. Mi pedig elhoztuk az üzenetet, amelyből kiderül, hogy mindent helyesen tettetek, szolgálva véle a Szellemet. Eddigi tettjeitek sem rossznak, sem helytelennek nem nevezhetőek. El is kezdtétek már e bölcsességnek a megértését. Mélyen magatoknak szenteltétek lényeteket. Most pedig újra önmagatokat választjátok, amikor ahelyett, hogy Haza térnétek, maradtok itt a Földön, az új energia úttörőjeként. Ez miatt is mélységesen szeretünk benneteket, s emiatt nem vagytok sohasem egyedül.

És ez így van.

fordította: Ziegler Attila (zapverho@mailbox.hu)

<==