BÍBOR KÖR ANYAGOK

A (KÖVETKEZŐ) SOROZAT:

2. SHOUD: „Azt álmodtam, hogy alszom” - Adamus közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában

Elhangzott a Bíbor Körben,

2010. szeptember 4-én

www.crimsoncircle.com

Töltsétek le Shaumbra! Letöltés! Töltsétek le! (nevetés) Hozzátok be! Lélegezzétek magatokba! Minden benne volt. Minden. Természetesen a csodálatos zene, az energiák és a Shoudunk teljes tudatossága. (a közvetlenül a Shoud előtt Hannibal Means által játszott élő zenére hivatkozik)

Vagyok Aki Vagyok, a Szuverén, Szuverén Birodalom Adamusa. Üdvözöllek benneteket ebben a szentséges térben, a nevetés és az öröm terében.

Egy páran, akik újak vagytok itt, talán most azt gondoljátok, hogy egy kissé fura, különös számotokra itt lenni. (nevetés) „Miféle csoport ez? Miféle bohóckodás folyik itt? Mi az, hogy itt ez a lény, aki behunyja a szemét, aztán meg hirtelenjében nekiáll körbe-körbe sétálgatni?” - De szeretném, ha az én álláspontomat is fontolóra vennétek egy pillanatra! Na számomra ez aztán tényleg fura!(nevetés) Számomra ez bizarr, hogy itt állok az úgynevezett „emberek” egy csoportja előtt, akiket én abszolút Merlinként ismerek, és akik úgy tesznek, mintha aludnának. Képzeljétek csak egy pillanatra az én helyembe magatokat, akinek hirtelen be kell jönnöm ebbe az emberi testbe, hiszen ő közvetíti az üzeneteimet, aki hozzátok hasonlóan szintén egy olyan lény, aki úgy tesz, mintha aludna, és nekem ezen keresztül kell beszélnem? (nevetés) Na ez bizarr! Ez aztán furcsa és különös.

Alvást színlelve

Ha megkérhetlek titeket, képzeljétek magatokat az én helyembe, csak egy pillanatra - hogy mennyire furcsa nekem hozzátok beszélnem, akiket már korábbról ismerlek, akikkel már korábban együtt dolgoztam, és akiket Mesterként ismerek - sok-sok Mesterként - miközben ti meg úgy tesztek, mintha nem lennétek azok. Ezért aztán az összejöveteleink előtt fel szoktam tenni magamnak a kérdést: -„Mit fogok ma mondani nekik? Hogyan értethetem meg velük, hogy mindössze színlelik az alvást?” - Úgy tesztek, mintha kevesebbek lennétek annál, mint akik valójában vagytok. Miért? Miért? Ez a mai nap nagy kérdése. Miért? Erre azt mondjátok - mert hallak ám titeket, hallak bizony - „De Adamus, nem tudom, hogyan ébredjek fel.” (Nagy nevetés, miközben Adamus úgy tesz, mintha a székbe verné a fejét) - Nem, ti nem akartok felébredni.

Azt mondjátok: -„Adamus, én mindent tanulmányoztam. Minden tanfolyamot elvégeztem.” - Ó, tudom. - „Adamus már a létező összes gyógyítót felkerestem. . Adamus, tényleg nagyon durva gyerekkorom volt.” - És? Egy nap elviszlek titeket a kristályomba, és rátok zárom az ajtót, és akkor majd megnézhetitek, hogy az mennyire fog nektek tetszeni!

Nemrégiben kaptam egy tényleg csodálatos, és gyönyörűségesen egyszerű verset vagy prózát -ti talán ennek neveznétek - ami annyira jellemző mindannyiótokra. Elektromos motorok.(Kikapcsol egy ventillátort) Szeretném ezt most megosztani veletek. Egyszerű és gyönyörűséges volt.

Vegyünk most közösen egy mély lélegzetet!

(szünet)

Egy anonim ember angyaltól érkezett:

„Azt álmodtam, hogy alszom…”

Ó, igen! Erre most vegyetek egy mély lélegzetet!

„Azt álmodtam, hogy alszom az idők sodrában,

Azt álmodtam, hogy nevetés és könnyek között alszom

Azt álmodtam, mi minden lehetek alvás közben

Azt álmodtam, hogy alszom a nagy látvány közepette

Ébredj fel, ébredj fel! - szólt egy hang a bensőmből

Ébredj fel, ébredj fel, hogy az Élet elkezdődhessen

Ébredj fel, ébredj fel, az alvás egy hazugság

Ébredj fel, ébredj fel, az Istenért, aki Én Vagyok.”

Hannibál, el tudod ezt énekelni? Minden előzetes próba nélkül el tudod ezt énekelni? Linda, megtennéd, hogy leírod a szövegét?

LINDA: Persze.

HANNIBÁL: Igen, persze, hogy el tudom énekelni.

ADAMUS: Abszolút!

HANNIBÁL: El tudom énekelni.

ADAMUS: Miközben elvégezzük itt az előkészületeket….úgy gondoltam, hogy azért is ennyire csodálatos ez drága Shaumbra, mert ti is azt álmodjátok, hogy alszotok. Álmodtok, miközben alszotok. Álmodtok arról, hogy mi lehetséges. Arról álmodtok, hogy mi fog történni. Ebben a megváltozott állapotban vagytok. Ez nem valódi, nem igaz. Álmodsz. Alszol.

Azt álmodtam, hogy alszom. (Linda írja a táblára) Azt álmodtam, hogy alszom….

LINDA: Gyorsan kell írnom, mert nem vagy türelmes.

ADAMUS: …az idők sodrában. Azt álmodtam, hogy nevetés és könnyek között alszom.

LINDA: Ezt most megint írjam le?

ADAMUS: Az ismétléshez elég, ha idézőjelet teszel. (Linda ír) Ez ma egy hosszadalmas összejövetelnek ígérkezik. (nevetés)

LINDA: Ó, rendben.

ADAMUS: Azt álmodtam, hogy nevetés és könnyek között alszom.

LINDA: Nevetés és könnyek között?

ADAMUS: Nevetés és könnyek között.

LINDA: Mögött?

ADAMUS: Között.

LINDA: Között. Hát én is ezt mondtam!

ADAMUS: Nem kell szépen írnod!

LINDA: Oké.

ADAMUS: Azt álmodtam, hogy alszom….ismétlés…..mi minden lehetek.

LINDA: Csináld te! (nevetés, ahogy Adamus átveszi az írást)

ADAMUS: hm…..hmmm….Azt álmodtam, hogy alszom a nagy látvány közepette.

LINDA: közepette…

ADAMUS: A nagy látvány közepette. Oké, akkor próbáljuk meg az első részt Hannibál!

HANNIBÁL: Igen.

ADAMUS: Meg van a dallam?

HANNIBÁL: Idetennétek elém a szöveget, hogy láthassam? (Letépik a papírt, és Hannibál elé tartják sok idétlenkedés és nevetés közepette)

HANNIBÁL: Kezdhetjük.

ADAMUS: Ébredj fel!

ADAMUS: Ébredj fel, ébredj fel! Hm, nem, nem. (nevetés) Ébredj fel…amíg dolgozik rajta. (Hannibál elkezdi játszani a dallamot, miközben Adamus a következő versszakot kezdi diktálni Lindának)….szólt egy hang a belsőmből.

HANNIBÁL: (énekelve)

Azt álmodtam, hogy alszom az idők sodrában,

Azt álmodtam, hogy alszom az idők sodrában,

Azt álmodtam, hogy nevetés és könnyek között alszom

HANNIBÁL: Nagyon siváran hangzik?

ADAMUS: Meglehetősen. Figyelj! (Adamus elkezd úgy énekelni, mint Hannibál) Azt álmodtam, hogy alszom!

HANNIBÁL: Tegyem át egy másik hangnembe?

ADAMUS: Igen.

Ez egy annyira szép vers, hogy szeretném, ha kifejezést nyerhetne.

HANNIBÁL: Nem egészen értem a szavakat.

ADAMUS: Igen.

HANNIBÁL: Nézzük meg, hogy ez így jó lesz-e? Azt álmodtam, hogy alszom az idők sodrában.

ADAMUS: Azt álmodtam, hogy nevetés és könnyek között alszom. Azt álmodtam, hogy mi minden lehetek alvás közben. Azt álmodtam, hogy a nagy látvány közepette alszom.

LINDA: Sajnálom. Sajnálom Hannibál.

ADAMUS: Próbáljuk meg még egyszer!

HANNIBÁL: Linda, idejönnél?

LINDA: Igen uram!

HANNIBÁL: Oké.

LINDA: Mindenki parancsára állok. (nagy nevetés)

ADAMUS: Ez egy nehéz nap Lindának.

HANNIBÁL: Segíthetnél a szöveggel.

Azt álmodtam, hogy alszom az idők sodrában…és utána megismétlődik újra?

LINDA: Újra.

HANNIBÁL: Az idők sodrában.

„Azt álmodtam, hogy alszom az idők sodrában,

Azt álmodtam, hogy nevetés és könnyek között alszom

Azt álmodtam, mi minden lehetek alvás közben

Azt álmodtam, hogy alszom a nagy látvány közepette

Le tudnád tépni? (odaviszik neki a következő oldalt) Tudod, olyan érzésem volt, mintha már ismerném, amikor elkezdted szavalni. Ó, igen. (megint játszani kezdi) Ó! Azt álmodtam, hogy alszom az idők sodrában…

Azt álmodtam, hogy alszom az idők sodrában…

Ébredj fel, ébredj fel, szólt egy hang a bensőmből

Azt álmodtam, hogy alszom az idők sodrában, hogy az élet elkezdődhessen

Azt álmodtam, hogy alszom az idők sodrában

Az alvás egy hazugság, az Isten

Mi ez itt?

LINDA: Én Vagyok.

HANNIBÁL: Én Vagyok. (a közönség tapsol)

ADAMUS: Tehát Shaumbra, mi itt a lényeg? Mi a lényeg? Köszönöm drágám.

LINDA: Szívesen Uram!

ADAMUS: Köszönöm. Mi a lényeg? Egy pár dolog. Legelőször is ez egy nagyon egyszerű kis vers, amit imádok, mivel magában hordozza annak az energiáját, amin oly sokan keresztül mentek. Lényegében azt álmodjátok, hogy alszotok, és álmodtok, miközben alszotok. És ez nem valós, nem igaz, és ez nem számít, és ti mindannyian egy módosult állapotban vagytok, ahol azon tűnődtök, hogyan is juthatnátok ki onnan. Nos, máris rátérek erre.

Másodsorban pedig innentől kezdve mindig legyetek felkészülve a váratlanra, a szokatlanra! Mindig. Lindának fogalma sem volt arról, hogy ma fel fogjuk őt kérni az írásra. Hannibál nem tudta hogy megkérjük majd, hogy jöjjön ide előre, és improvizáljon nekünk egy dalt. És ez egy nagyon jó lecke mindenki számára, mert innentől kezdve ez így fog működni minden - a pillanatban. A pillanatban.

Az összes tervezés, mindaz az előzetes munka, amit általában tesztek, most elkezd szépen kisétálni az ajtón. Minden a pillanatban fog megtörténni, és néhányatokat ez meglepetésként fog érni. Lesznek olyan időszakok, amikor ez esetleg majd nyugtalanítani, idegesíteni fog titeket. Lesznek olyan alkalmak, amikor majd kissé mérgesek is lesztek emiatt, és tudni akarjátok, hogy miért nem volt több időtök annak a dolognak a megtervezésére. A pillanatban fognak történni a dolgok.

Talán arra kérnek majd, hogy állj ki 500 ember elé a pillanatban, és érezni fogod, ahogy a szíved hevesebben kezd verni. Hirtelenjében esetleg egy TV kamerát tolnak az arcodba, hogy az egész világ láthassa, hogy mit mondasz arra a kérdésre, hogy: - „Te mit érzel ezzel kapcsolatban?”

Ez a pillanatban fog megtörténni. És az előbbi kis gyakorlatunkkal azt demonstráltuk, hogy mennyire kellemetlennek, kínosnak és idétlennek érezheted az egészet a pillanatban, és hogy ez mennyire mentálissá válik a pillanatban. Megpróbálsz visszanyúlni majd a múltadba, és keresgeted azt, amit erről eddig tudtál vagy megtapasztaltál. De ez nem működik, és akkor majd megadod magad. Akkor majd megadod magad, és egyszerűen csak hagyod, hogy kiáradjon belőled. És azzal sem fogsz törődni, ha felcseréled a szavakat egy kicsikét, mert talán majd jobb szavak jönnek a helyükre.

Azt álmodtam, hogy alszom! Igen. Szeretnélek most Téged hallani!

HANNIBÁL: Azt álmodtam, hogy alszom.

ADAMUS: Igen, igen. És akkor majd innen fog kiáramolni. Szóval ez közeledik. Ez az, ami… nos lényegében már itt is van. (nevetés) Talán rájöttetek, hogy ez már itt is van.

Szóval Shaumbra, ez itt van! Beszéltem már erről egy pár héttel ezelőtt Iowa-ban a kukorica mezőkön. (nevetés) Tulajdonképpen rendkívüli módon élveztem az egész utat.

Beérkező energiák

Ez itt van. Elmondtam az ott egybegyűlt csoportnak, hogy nagyon sok energia érkezik most. Talán észre is vettétek ezt az elmúlt pár hét során. Néhányan meglepően jól kezeltétek ezt. Egy páran mindössze vettetek egy pár jó, mély lélegzetet, és beengedtétek. Egy páran viszont nagyon, de nagyon idegesek és nyugtalanok lettetek. Azt mondtátok: „Már megint itt van. Miért mindig velem van ez? Miért megyek folyton keresztül ezeken a pusztító, romboló, őrült és nyugtalan ciklusokon?”

Az elmúlt pár hét meglehetősen őrült volt. Tényleg az volt, és talán nem csak számotokra. Nézzétek csak meg mi minden történt a világban ebben az elmúlt pár hétben! Őrület! A világ ugyanazokon a dolgokon megy keresztül most is, mint máskor, csak ez most igen csak felerősödött. Mindenhol változások vannak, a politikai helyzetek zűrzavarba torkollanak, és vannak olyan dolgok, amik még el sem jutottak a világsajtó fülébe annak kapcsán, hogy mi minden történt az elmúlt hetek során.

Egy hatalmas energia infúzió jött be, ami teljesen különbözik minden eddigitől, legyen szó akár fizikai energiáról, vagy a más birodalmakból, a világűrből érkező energiákról, vagy akár a nem fizikai, nem Földhöz kapcsolódó energiákról - rengeteg jött be - és ez káosz volt. Az egész káosz energia volt.

A káosz annyit tesz, hogy ez az energia nem bír azokkal a jellemzőkkel, amikhez az eddigi energia beáramlások során hozzá voltatok szokva. Néhanap úgy érzitek, hogy ezek a nagy dózisok csodálatosak, jótékony hatással vannak rátok, amikből új erőre tesztek szert. Máskor viszont lesújtanak benneteket, mivel bármikor is, amikor egy infúzió érkezik, az felbomlaszthatja a kényes egyensúlyt. És a ti egyensúlyotok bizony törékeny. Sőt, lényegében szinte alig-alig tudtok megkapaszkodni egy hajszál vékonyka szálban. (nevetés) És ez a jó hír! Ez igaz! Nagyon is igaz! Ott csüngtök egy….néha teljesen elképeszt minket itt a másik oldalon, hogyan vagytok azt még képesek megtartani!

Tudjátok mi a titok? Az elengedés. Engedd el! Engedd el!

De most térjünk csak vissza ehhez a káoszhoz! Egy hatalmas energia infúzió érkezett, ami hetetekkel ezelőtt kezdett el bejönni. Még mindig útban van ide onnan kintről, onnan kintről, ami pontosan itt van - és hogy miért? Miért? Mert a bolygók együttállnak? Nem. Mert a Napban hatalmas napkitörések vannak mostanság? Talán. (Adamus kuncog) Mert a földönkívüliek támadásra készülődnek? Igen. (nagy nevetés)

LINDA: Ezt nem lehet túl jól lefordítani.

ADAMUS: Ez az! Ez az! Ó, ez így van, de erről majd egy másik beszélgetés során fogok szót ejteni. Beszélni fogunk az „Angyalokról és a Földönkívüliekről” De igen, ez van. De nem fognak túl messzire jutni…..nem hiszem. De az is lehet, hogy tévedek.(nevetés, ahogy Adamus ugratja a közönséget) Játszadozom ezekkel az energiákkal.

Tehát ez egy döbbenetes mennyiségű energia, amit mi káosz energiának fogunk hívni. Mert nincs semmi értelme. Nem követi a régi mintákat. Azért jön most be ide, mert…

KATHLEEN: Miattunk.

ADAMUS: Köszönöm.

KATHLEEN: Miattunk.

ADAMUS: Ne mozdulj, maradj ott, ahol vagy. (Adamus elsétál a terem végébe) Miattatok, hiszen ti hívtátok azt be ide, amikor hosszú idővel ezelőtt kiküldtetek egy hívást. Megkaphatnám a különleges (az egyik stáb tagot megkéri valamire) Köszönöm. Köszönöm. (A közönség meglepődik, ahogy előhoz egy csomagot, majd letérdel Kathleen elé, és átnyújtja neki) Ez a tiéd drágám. (a közönség tapsol) Gyere ide! Igen, „ő” azt akarja, hogy gyere ide!

KATHLEEN: Hűha!

ADAMUS: Hű!

KATHLEEN! Hello ott az interneten! (egy csókot dob a kamerának, majd kinyitja a csomagot)

ADAMUS: Ez mindannyiunk különleges ajándéka Neked.

KATHLEEN: Köszönöm.

ADAMUS: Ne szemetelj! (felszedi az eldobott csomagolópapír darabot)

KATHLEEN: (kibontja a fém táblát, és elolvassa) Miss Lenyűgöző!

ADAMUS: Miss Lenyűgöző. (a közönség tapsol) Köszönöm.

Igen. Miattatok. Ti - mindannyian - behívtátok, megidéztétek. Az emberiség hívta be. Úgyis mondhatnánk, hogy az angyali családok hívták be. A Földközeli Birodalmak - amik mostanság ugyancsak a fájdalom világában élnek - hívták be.

Ez a tiéd. (Nevetés, ahogy átnyújtja Lindának az arany csomagoló papír darabot, amit Linda nem fogad el)

KATHLEEN: Add nekem. Én elfogadom.

ADAMUS: De ez értékes. Aranylap.

LINDA: Felismerem a saját cuccomat. (nevetés)

ADAMUS: Tehát ez egy hatalmas energia infúzió, és nagyon kaotikus. Ezért úgy érkezik be, mint ahogy a káosz szokott. Váratlanul, megjósolhatatlanul, kiszámíthatatlan módon érkezik meg. Miközben ti ahhoz vagytok hozzászokva, hogy az energiák egy meghatározott módon áramlanak be, a hálókon, a meridiánokon vagy a test energia mintáin keresztül, ez többé már nem így lesz. Másképpen érkezik meg.

És ez tényleg, igazán kibillenthet benneteket! Tényleg belevihet titeket…hányan is drámáztatok az elmúlt pár hét során? Becsukom a szemem. (nevetés, sok kéz a magasba emelkedik) És ez csak a másokkal való dráma - a rajtad kívül lévő emberekkel. De hányan drámáztatok saját magatokkal? (egy pár kéz a magasba lendül) Vagy hányatoknak volt traumája, sérülése saját magatokkal? Igen, igen.

KERRI: És mi a helyzet az álmatlan éjszakákkal?

ADAMUS: Álmatlan éjszakák. Igen. Túl sokat partiztál mostanság odaát a más birodalmakban. Igen, igen.

Szóval ez az energia most bejövőben van. Nagyon kaotikus, de ahogy erről már korábban is beszéltünk, a káosz valójában nem kaotikus. Csak másmilyen - még csak nem is a minták értelmében - hanem más a mértéke, más szállítási utakon érkezik meg. És azért jön, hogy itt legyen nektek.

Ennek a káosz energiának egy része az, amit ti régi, vibrációs energiának neveznétek. Ehhez a részéhez már hozzá vagytok szokva, de ahhoz, ahogyan most érkezik be - na ahhoz nem vagytok hozzászokva. Egy része pedig a szó szoros értelmében Új Energia.

Azok számára, akiknek nem ismerős az Új Energia, akik még mindig nagyon benne vannak a dualitásban, és akik nagyon is ragaszkodni akarnak még a dualitáshoz - azok esetében ez az Új Energia egyszerűen elmegy mellettük. Nem veszik el, hanem egy ciklushoz hasonlatosan visszatér majd hozzájuk egy idő múlva, és később landol majd rajtuk.

De ti, akik ennek tudatában vagytok, akik képesek vagytok ezt kezelni, akik képesek vagytok ezt tényleg magatokba lélegezni - és az önmagad és mindenki más teljes elfogadásának állapotában lélegzed ezt magadba, amibe beleértődik az éppen most melletted ülő személy teljes elfogadása is, akit éppen most akarsz arrébb lökni, tehát ha őt is teljesen el tudod fogadni - akkor az elérhető számodra.

Mi a gyökér probléma?

Egy érdekes dolgot vettem észre ebben az elmúlt pár hétben, mégpedig azt, hogy ez néhányatoknak a magotokig hatol, aminek így is kell lennie. Lehet, hogy nagyon rossz érzéssel jár, mégis a gyökérpontodra vág oda egyet. Tehát most az lenne a kérdésem hozzátok, hogy mi ez a mag probléma? Mi az a gyökér téma, amelyiket eltalálta? Most arra kérném a kedves és gyönyörű Lindát, hogy menjen oda a közönséghez a mikrofonnal.

EDITH: Azt hittem neki teszed fel a kérdést.

ADAMUS: Majd tőle is meg fogom ezt kérdezni, de előbb jöjjön a közönség.

Szóval Linda, válassz önkénteseket a kedved szerint, mert ez most lényegében két témát hoz fel. Mi az? Igen. Köszönöm, hogy nem jelentkeztél, de mégis elfogadtad a mikrofont.

JAN: Nem vagyok teljesen biztos benne.

ADAMUS: Érezz magadba! Csak hunyd le a lélegzeted! Vagy (nevetve) hunyd le a szemed és vegyél egy lélegzetet!

LINDA: Rossz ötlet!

JAN: Gondolok valami traumatikus dologra, ami ezen a héten történt. Elveszítettem egy háziállatomat, és úgy éreztem, megszakad a szívem, és most összerakosgatni a darabkáit nagyon érdekes…hm... Minden kissé másnak tűnik. Nem tudom én mennyire fogok másként kinézni, miután összeszedtem a darabkákat.

ADAMUS: Szóval mi a gyökér probléma? Mi a mag téma? Ez az energia eltalál valamit. Mi az? És szinte már majdnem megadtad a választ. Ott van a nyelved hegyén. Mag probléma.

Jut eszembe, sok háziállat el fog távozni. Kérlek benneteket, ne csüggedjetek el, amikor ez bekövetkezik. Okkal távoznak: a.) az energia nagyon intenzív, ki akarnak innen menni - b.) vissza fognak térni. Vissza fognak térni, még bensőségesebb, és még inkább nagyszerű háziállatként, hogy veletek legyenek.

Tehát: mag probléma.

JAN: Hm…(hosszú szünet) Nem tudom biztosan. Csak….önmagam elfogadása?

ADAMUS: Jaj, te magad nem igazán hiszed el ezt a választ, de azért én leírom.

JAN: Köszönöm.

ADAMUS: Ezt mondod most magadban: -„Ez egy nagyon középszerű válasz volt.” - De én leírom, mert te is és én is tudom, hogy ez nem volt helyes. (nevetés) De azért leírjuk.

Rendben. Következő. Mik a mag problémák? Két alapvető mag probléma merül fel mostanság a Shaumbrák esetében - ez nem vonatkozik a világon mindenkire, csak rátok.

CAROLYN: Tudatába kerültem annak, hogy a szívem…

ADAMUS: (közbevágva) Szeretnék közelebb állni hozzád.

CAROLYN: Jó, én is. (összeölelkeznek) Tudatára ébredtem annak, hogy hatalmas szívem van.

ADAMUS: Igen.

CAROLYN: És annak is, hogy az önszabotázsom is legalább ugyanolyan nagy.

ADAMUS: Á! Ez jó! Ez… ne nekem add a mikrofont! Nekem már adtak egyet. Tehát a szabotázs. (leírja) Igen, rendben. Következő? Mag problémák. Ne Aandrah-t kérdezzétek. Ő már tudja.

VINCE: Szerintem az én esetemben a mag probléma a veszteség, a veszteség elismerése.

ADAMUS. Veszteség. De minek az elvesztése?

VINCE: Mindennek. Mindennek.

ADAMUS: Ez jó. Igen. És milyen érzés?....kérdezik ezt tőled, miközben az arcodba tolnak egy mikrofont.

VINCE: Üres.

ADAMUS: Igen. Igen. Ez lényegében nem egy rossz dolog. Nehéznek nehéz, de nem rossz dolog. Egy alvó perspektívából nézve ez nehéz. Egy ébrenléti perspektívából szemlélve pedig igazán nagyon csodálatos. Tehát egy kicsit fel fogunk ébredni. Szóval a veszteség.

Többiek? Mag problémák. Kettő - fel-le fogok itt ugrálni, ha megértitek azokat.

CATHY: Én azt mondanám, hogy a Régi kontra Új Energia. A Régi energiával szembesülni kell, és el kell azt engedni annak érdekében, hogy helyet tudj teremteni az Új Energiának, ami majd betölti a vákuumot.

ADAMUS: Régi kontra Új. Hívhatjuk ezt dualitásnak?

CATHY: Igen.

ADAMUS: Oké. Dualitás. És jut eszembe - ezeket a dolgokat mind érinti ez a most bejövőben lévő káosz energia - ami egymás utáni hullámokban érkezik. Ha ezt képesek lennétek látni vagy felfogni, akkor ez egy kissé maga alá temetne titeket, és nos…ez már egy másik történet. Mag problémák.

PAUL: Az elmém kiakadt, megőrült. (nevetés)

ADAMUS: Az jó. Az jó. Először is megölellek.

PAUL: Nagyszerű. Köszönöm. Köszönöm.

ADAMUS: Aztán meg adok neked egy Adamus díjat, mert te meg én bizony már jó hosszú ideje dolgozunk ezen közösen. Elég kemény menet volt. Minden lehetséges módon teszteltél engem. Amikor arról beszélünk, hogy túllépünk az elmén…te ezt hogyan neveznéd? Az elme elengedésének?

PAUL: Tudom, ez nehéz.

ADAMUS: Elmén túlinak?

PAUL: Igen, az elmén túlinak.

ADAMUS: Rendben. Jártál az…(ír)…elmén túl. Erre jó lenne, ha megtanítanál másokat is, mivel te aztán tényleg nagyon makacs voltál, tényleg roppant módon ragaszkodtál az elmédhez. És akkor most megtennéd, hogy megosztod másokkal is, hogy mi történik olyankor, amikor tényleg elengeded azt?

PAUL: Béke.

ADAMUS: Jó.

PAUL: Egyensúly.

ADAMUS: Igen.

PAUL: Boldogság.

ADAMUS. Jó. Kitűnő. Nem annyira rossz, mint amilyennek tűnik.

PAUL: Nem, de félelmetes lehet.

ADAMUS: Nagyon félelmetes. Nagyon félelmetes abban az esetben, ha úgy veszíted el az elmédet, hogy közben alszol. Ez egy nagyon nehéz dolog. És el kell fogadnod - nektek mindannyiótoknak el kell fogadnotok, hogy még alszotok. Alszotok. Az elmétek megpróbál felébredni, de képtelen rá, mivel elsősorban pont maga az elme volt az, ami elaltatott benneteket. Ezért ez egy lehetetlen feladat.

Ez az elengedésről szól, és arról - ahogy a versben is állt - hogy megértsétek, hogy ti alvás közben álmodtok. Álmodtok - olyan ez, akár egy science fiction film! - arról álmodtok, mi az, ami lehetséges. Álmodtok a régi időkről, vagy a mostani időkről. Ez nem valós. Mindössze valóságosnak tűnik. Máris rátérünk erre.

Még egyet! Gyökér probléma. Mi az, ami most valóban a felszínre került?

ALAYA: Miután 16 évet éltem le egy kontrolláló párkapcsolatban…

ADAMUS: Igen.

ALAYA: Két héttel ezelőtt…

ADAMUS: És miért kontrolláltál?

ALAYA: Mert megengedtem.

ADAMUS: Na igen. Nem - miért kontrolláltál?

ALAYA: Nem, engem kontrolláltak.

ADAMUS: Valóban?

ALAYA: Igen, nos…

ADAMUS: Oké.

ALAYA: Oké. Megengedtem, hogy kontrolláljanak. Igent mondtam rá.

ADAMUS: Igen.

ALAYA: És rájöttem, hogy többé már nem akarok abban a kapcsolatban élni, és két héttel ezelőtt, 20-án fogtam a lányomat, és eljöttem abból a kapcsolatból, és egy női menedék szállásra mentem.

ADAMUS: Igen, jó.

ALAYA: Számomra a gyökér dolog a másoktól való elfogadás és a szuverenitás.

ADAMUS: Pontosan. Mennyire lehetek személyes?

ALAYA: Teljesen.

ADAMUS: Jó. Nos, még mindig rendelkezel némi maradvány energiával, ami továbbra is lehetővé fogja tenni a játszmázást. Nem vicceltem, amikor azt kérdeztem: - Ki az, aki kontrollál itt? - Szeretnéd azt hinni, hogy téged kontrolláltak, és erre mindenféle bizonyítékod is van….minden érzékeddel azt állítod, hogy téged kontrolláltak - és emiatt egész álló nap csatázni fogsz velem.

De amikor felismered, hogy Te voltál az, aki kontrollált - és ez nem egy ítélkezés, hanem egy megfigyelés - akkor többé már semmiféle menedékszállásra nem lesz szükséged, a sajátodon kívül. A játszmát még most is játszod. Még mindig ott a dráma. Neked egy részed az, aki ezt lényegében most is megteremti, kontrollálja, manipulálja.

Abban a pillanatban, amikor ezt tényleg el tudod engedni, és abban a szent pillanatban, amikor megérted, hogy senkit sem vádolhatsz az életedben jelen lévő kontrollért, és csak befelé, magadba tekintesz, akkor többé már semmiféle menedékszállásra sem lesz szükséged, semmiféle külső helyre nem lesz szükséged. Akkor majd bekerülsz a saját életedbe. És ott nem lesz jelen semmilyen félelem, sem a magad számára, sem a gyermeked számára, és senki más számára sem. És az, amit te egy veszélyes helyzetnek ítélsz meg, egyszerűen el fog párologni.

ALAYA: Ezt elhiszem.

ADAMUS: El fog párologni. Többé már nem kell bujkálnod. Nem kell már rejtőzködnöd, mivel a kontroll, a menekülés és a rejtőzködés kizárólag csak rólad szól - te menekülsz saját magad elől. Ennyi az egész.

Akkor itt most vehetünk egy mély lélegzetet!

ALAYA: Aha.

ADAMUS: És ezt elengedhetjük.

ALAYA: Meg akarom ismerni magam.

ADAMUS: Aha. És miközben végigmegyünk a mai közös összejövetelünkön és hirtelenjében megengeded magadnak, hogy elkezdj felébredni az álomból, és befejezed az üldözést, abbahagyod azt a kontrollálást, ami itt valójában folyik, akkor annyi sok szabadságod lesz, hogy azt sem fogod tudni, hogy mihez kezdj vele. És akkor majd idejössz, és egy nagy ölelésben részesítesz engem.

ALAYA: Voltak már pillanataim.

ADAMUS: Igen.

ALAYA: Igen.

ADAMUS: Igen. És tudod, hogy most mit kell tenned?

ALAYA. Igen, lélegezni.

ADAMUS: Lélegezni.

ALAYA: Lélegezni, igen.

ADAMUS: És egyszerűen csak tényleg hoznod kell egy választást. Tényleg szükséged van még arra, hogy továbbra is kontrolláld a dolgokat? Szükséged van még arra, hogy kontrolláld őket?

ALAYA: Nem.

ADAMUS: De mielőtt nemet mondasz, gondolkozz el egy pillanatra azon, hogy mi történik akkor, amikor elengeded azt az összes kontrollt!

ALAYA: Gondolkozni….

ADAMUS: Érezd! Mi történik akkor, amikor te felhagysz a kontrollálással?

ALAYA: Az új lesz nekem.

ADAMUS: Az új lesz.

ALAYA: Új lesz.

ADAMUS: És hallottam a káosz szót. Igen. Ez kaotikus érzéssel fog járni, és kellemetlen érzés lesz. Hadd kérdezzek itt most tőled valamit! Mi volt az a dolog, ami miatt úgy érezted, hogy muszáj kontrollálnod, és aminek a következtében kontrolláló személyeket vonzottál be az életedbe? Csak érezz ebbe bele egy pillanatra!

ALAYA: Úgy éreztem, hogy az én válaszaim a helyesek, vagy, hogy az én látomásaim jobbak.

ADAMUS: Jó. Két díjat neki. Abszolút. Abszolút, én ezt egyfajta tisztességesség, vagy becsületesség érzésnek nevezném. Az nem számít, hogy ez mikortól és honnan eredt, mégis ez az érdekes típusú tisztességesség volt, ahol is tudtad, hogy mi neked a legjobb. Na onnantól kezdve mindent elkezdtél kontrollálni magad körül, és ez a kontroll aztán meg más kontrollokat kezdett behozni az életedbe a külvilágból. És akkor meg hirtelenjében a saját kontrollod áldozata lettél, és akkor ez már tényleg arra kényszerít téged, hogy egy ilyen pillanatban, mint ez a mostani, megállj, és feltedd magadnak a kérdést: -Nos, tényleg ennyire tisztességesnek vagy becsületesnek kellett lennem magammal és másokkal? - Talán itt és most ebben a pillanatban ezt elengedhetjük, és egyszerűen csak elfogadhatod. Fogadd el! Gyönyörű, tiszta, egyszerű elfogadás. Ennyi az egész. Semmi kontroll. Semmi tisztességesség, becsületesség. Semmi félelem. Mindössze elfogadás.

Akkor most közösen vegyünk egy mély lélegzet mindannyian! Óóóóó igen. És ez most Hannibált hívja a pillanatban. Látod, ezt most elengedtük, vettünk egy mély lélegzetet, és akkor most csinálhatunk egy….(valaki beszól: Halleluját!) Ennél jobbat fogok tenni. Szeretném….ebben a pillanatban most szeretnék egy kis káoszt csinálni. Káoszt. Disszonanciát. Ahol nincs minta. Nincs dal. Csak összevisszaság. Tudsz káoszt csinálni?

HANNIBÁL: Igen, menni fog a káosz.

ADAMUS: Ó, igen - te ismered a káoszt!

HANNIBAL: Tudom, hogyan keltsek káoszt!

ADAMUS: Szóval ezt most nem akarjuk majd széppé tenni. Megpróbáljuk, hogy csúnya legyen. Innen fogunk zajt kelteni, majd kiadjuk azt. Arra kérnélek titeket, hogy álljatok fel, és Hannibál? Itt az ideje a káosznak! Káosz.

(Hannibál vezényli a közönséget, és sok-sok kaotikus hangot adnak ki magukból)

ADAMUS: Káosz! Káosz!

(a kaotikus hangok folytatódnak)

ADAMUS: Oké, elég.

HANNIBÁL: Hű!

ADAMUS: Hű! Köszönöm. Jó a káosz.

LINDA: Hű! Köszönöm uram!

ADAMUS: Csak, hogy mozgásba lendítsük az energiát! Mert tudjátok, ha most megpróbálnánk ezt itt kontrollálni, akkor azzal szinte meghiúsítanánk a célt. Ez csak arról szól, hogy engedd ki magadból! Ez csak energia. Mindössze megmintázatlan, fegyelmezetlen, teljesen elfogadó energia. És csodásan működik - egy kis légzés, egy kis káosz a hangban.

Namost, ez mindössze energia volt. Az meglehet, hogy kellemetlen volt a fülek, sőt akár még a fizikai test számára is, de az elme számára cseppet sem volt az, és azt figyeltem, hogy egy páran lezártátok magatokat, hogy megpróbáljátok elkerülni a káoszt. De drága barátaim, most, ebben az időben, amiben élünk, rengeteg energia érkezik be, és ez a káosz. És ez nem a múltatokból jön. Nem a múltad kísértetei ezek, vagy semmi ehhez hasonló. Ez friss. Új. Feljavult, és onnan kintről érkezik. (nevetés) És tényleg kaotikus.

Tehát amikor ilyesfajta káoszban vagy, ne menekülj előle. Magadba lélegezheted azt! Elfogadhatod. És akkor majd ki fog egyenesedni, hogy a választásaidat szolgálja.

Akkor most fogjuk csak meg azt az energia örvényt, ami most érkezett be, és Hannibál, megtennéd, hogy…

HANNIBÁL: Itt vagyok!

ADAMUS: Utoljára, még egyszer. ARRA UTASÍTALAK, HOGY SZOLGÁLJ ENGEM! (a közönség kiabál és tapsol, éljenez) Imádja ezt! (nevetés) És pontosan tudja, hogy honnan ered.

HANNIBÁL: Akkor most mit fogunk csinálni?

ADAMUS: Most fogd azokat, akikkel tegnap itt voltál…

HANNIBÁL: Ó, igen!

ADAMUS:…és kérd meg őket, hogy álljanak fel.

HANNIBÁL: Igen!

ADAMUS: És akkor most a káoszból egy gyönyörűséges teremtést fogunk alkotni. Te vezényelsz. Te vezényled le. Akkor most az a csoport, aki tegnap részt vett a tanfolyamon, legyen szíves felállni!

HANNIBÁL: Idejöhetnek?

ADAMUS: Abszolút! Úgy jobb is lenne.

HANNIBÁL: Gyertek ide, gyorsan! Bőven van hely, elfértek. Alkossunk egy kört! (kb. 30 ember jön előre) Ó, ez remek lesz! Gyerünk, mozgás! Mozogjatok gyermekek, gyerünk már!(nevetés) Hát nem csodálatosak, hát nem csodálatosak, hát nem csodálatosak?! (a közönség tapsol) Csináljunk káoszt!

(Hannibál vezényel a kaotikus hangok kiadásában)

Akkor most csináljunk úgy, mint a farkasok! (sok farkas hang tör elő)

Akkor most csináljunk úgy, mint a kiscicák! ( vad nyávogás kezdődik)

Akkor most csináljunk úgy, mint a kiskutyák! (ugató hangokat adnak ki)

Akkor most csináljunk iiiiiiiiiiiiiiiiiiii-t! (iiiiiiiiiiiiiii hang éneklése)

Most jöjjön az áááááááá! (elkezdik énekelni az áááá-t, aztán az óóóóóóó-t, majd az íííííííííí-t, Hannibál sok variációra ad utasítást)

Köszönöm. Köszönöm mindannyiótoknak. Köszönöm. A közönség tapsol.

ADAMUS: Szóval, mag probléma. Következzen még egy-két válasz. Mag problémák. Egy hatalmas labdányi káosz érkezik, ami egy páratokat letarol, kiüt az egyensúlyból, és azon kezdtek mindannyian aggódni, hogy mi a baj veletek. Roppant mentálisak lesztek. Már be is mentetek az elmétekbe. De mik azok a mag problémák - kettő is van belőlük - amire ez most hatással van? David?

DAVID: Ítélkezés.

ADAMUS: Ítélkezés.

DÁVID: És az én esetemben ez úgy fest, mintha mások felett ítélkeznék, pedig valójában magam felett ítélkezek.

ADAMUS: Jó. Hogyan ítélkeztél magad felett?

DAVID: Keményen.

ADAMUS: Keményen. És mi volt a legrosszabb?

DAVID: Nagyon keményen. (nevetés)

ADAMUS: De mi volt a legrosszabb? Én megmutatom neked az enyémet, ha te is megmutatod nekem a tiédet! (nevetés) Légy szíves! Megmondtam: „várd a váratlant!”. Most pont ez történik.

DAVID: Talán inkább leülnék. (nevetés)

ADAMUS: Akkor talán én is leülök melléd! (nevetés) Mennyire lehet ez rossz? (szünet) Annyira rossz lehet.

DAVID: Igen, annyira rossz.

ADAMUS: Annyira rossz. Tisztában vagy vele, hogy most milyen sok embernek segítesz ezzel?

DAVID: Nos, magamnak.

ADAMUS: Igaz. A többiek tényleg nem számítanak, igaz? De nem lenne jó, ha nekik is segítenél ezzel?

DAVID: De igen, igen.

ADAMUS: Tudtad, hogy ez be fog következni.

DAVID: Elfelejtettem. (nevetés)

ADAMUS: De én nem.

DAVID: És önmagam elfogadása….

ADAMUS: Igen - most táncolunk.

DAVID: Oké.

EDITH: Szeretünk Téged David! Csak mondd ki!

DAVID: Umm…(szünet) Nos, lényegében még a kérdésedben sem vagyok biztos.

LINDA: David! Te nyújtottad fel a kezed!

DAVID: Tudom.

ADAMUS: Mi volt az a téma, amit ez felhozott benned? Azt mondtad, hogy az ítélkezés. Mi volt az az ítélkezés? Mi volt az, amit hallottál - ami igazából nem a tiéd, de hallottad és érezted azt, érezted, ahogy az a tőr egyenesen beléd hatolt - mi volt az? Jobban szeretném, ha te mondanád ki, és nem nekem kellene.

DAVID: Én viszont jobban szeretném, ha te mondanád ki, és nem nekem kellene. (nevetés)

ADAMUS: Nem. (nagy nevetés) Én tudom.

DAVID: És természetesen a magam felett való ítélkezést, tudod, a külvilág felett játszottam ki. Mindenkit és mindent megítéltem magam körül. De közben tudtam, hogy magam felett mondok ítéletet, és nem fogadtam el magam. És tényleg nem fogadtam el az elmémet és az agyamat. Saját magamat ostoroztam, bántottam a saját ostobaságom miatt.

Mondjam még?

ADAMUS: Térjünk a lényegre!

DAVID: Oké.

ADAMUS: Térjünk a lényegre!

DAVID: Nem szerettem magam.

ADAMUS: Igen. Ezt elég szépen fogalmaztad meg.

DAVID: Kétségbe vontam magam.

ADAMUS: Ezt most előkelően mondtad.

DAVID: Nem fogadtam el magam.

ADAMUS. Ezt most egy gyáva tyúk módjára mondtad. (nevetés)

DAVID: Nem szerettem magam.

ADAMUS: Közeledünk.

DAVID: Gyűlöltem magam.

ADAMUS: Valószínűleg ez az, de miért? Miért?

DAVID: (hosszú szünet után) Nem tudom biztosan.

ADAMUS: Hm, egy hazugság. Hazugság. Úgy érezted, hogy hazudsz, hogy hamis vagy. Hogy talán manipulálsz, és ez az egész hamis. Én ezt érzékeltem, amikor lehatoltál a gyökeréig. Ez kemény. Ez kemény, és ez az éned gyűlöletéhez vezet. Ez nyilvánvalóan a szeretet hiányához vezet. Amikor azt érzed, hogy ez az egész hazugság volt, egy vicc volt, egy játszma volt. És olyankor meg belemerülsz ezekbe a mellékes történetekbe: - „Jobban kellett volna csinálnom. Máshogy kellett volna tennem. Bárcsak máshogy tettem volna.” - de amikor eljutsz erre a pontra, ez az egész egy nagy hazugság. De akkor mi az igaz? Köszönöm.

DAVID: Köszönöm.

ADAMUS: Igazán köszönöm.

DAVID: Köszönöm.

ADAMUS: És ez most mindenkinek szólt. (a közönség tapsol)

LINDA: Ember, ez aztán kiakasztó lehetett. Adok neki egy keveset Geoff pénzéből!

ADAMUS: Ó, igen. Abszolút. És tudod, közeledünk David. Segítettél nekünk közelebb kerülni a gyökér problémához. Még egy választ szeretnék hallani, utána pedig az én válaszom következik majd, az, amit én tapasztalok - és David, csak figyelj, hogyan is kapcsolódik az ahhoz, amiről az előbb beszéltünk.

EDITH: Minden tapasztalásunk teljes elfogadása, mivel mi is Istenek vagyunk és Vagyok, Aki Vagyok.

ADAMUS: Valami ilyesmi. Valami ilyesmi, de ezt megint megpróbáltad szépen becsomagolni. Teljes elfogadás, a Vagyok, Aki Vagyok teljes megértése, de mit tett ez az energia valójában, amikor oda becsapódott? Mi volt az, ami arra késztetett, hogy megállj, és szemügyre vedd azt? És ezt most felhozom itt Aandrah-nak.

EDITH: Egyszerűen minden tapasztalás elfogadása.

ADAMUS: Mit láttál Aandrah az elmúlt hetekben, ami ezt a szintet érintette? Mi volt a téma?

AANDRAH: Amikor elhisszük a hazugságot, amikor azt itt fent (a fejben) elfogadjuk, akkor az ott fog ücsörögni. De mi történik akkor, ha hajlandó vagyok azt belélegezni és elfogadni…ez teljesen más. Hajlandó vagy ezt megenni, befogadni, birtokolni, és megengedni ennek érzését lényed minden egyes sejtjében? Akkor szerelmes leszel. Szerelembe esel. Az elfogadás még mindig elutasítás, mert az mind itt fent a fejben történik. Számomra az nem az elfogadás. Az elfogadás az, amikor azt meg tudod enni, amikor birtoklod azt, amikor befogadod azt, amikor azzá válsz. Amikor….(Edith megjegyzést fűz hozz) Oké. Számomra az elfogadás itt marad a fejben, továbbra is ott ücsörög, és éppen ezért csak felkérem azt. Az én munkám az, hogy hajlandó vagy-e arra, hogy hazavidd azt magaddal, és birtokold azt?

A valódi gyökér probléma

ADAMUS: Köszönöm. És ha tényleg képes vagy erre egy lézer fókuszt ráhelyezni - és nem mindannyian tapasztaltátok ezt meg, de nagyon sokan igen - akkor az közvetlenül a magba hatol bele. Különösen akkor, amikor - ahogy ezt David esetében kifejtettem - amikor eljutsz a mag egy részéhez, és úgy érzed, hogy eddig egy hazugságban éltél, ami valamiképpen így is volt. Ez nem egy szándékos hazugság volt. Soha nem állt szándékodban ezt tenni, de amennyiben még mindig alszol, akkor egy hazugságban élsz. Ennyi az egész.

És aztán meg az történt az elmúlt pár hétben - a beérkező intenzív energiák formájában, amik káoszként érkeztek be - mivel azok nem voltak egyensúlyban, ezért tényleg jól kibillentettek benneteket - és ekkor ránéztetek arra, hogy tényleg itt akartok-e lenni? Tényleg itt akartok-e lenni?

Ez az, ami felmerült bennetek az elmúlt pár hét során - tényleg itt akarsz lenni? - és ez bizony megnyomogatja a gombokat. Ez mindent megnyom. „Itt akarok lenni?” - És néhányan még beszélni is féltek róla. Egy páran még magatoknak is féltek ezt beismerni. Jó páran kilökitek a gondolatokat, amikor azok beérkeznek. Amikor beérkeznek és azt kérdezik: - „Miért is kellene egyáltalán felébrednem holnap?” - eltaszítod ezeket a gondolatokat. Azt hiszed, hogy nem lenne szabad, hogy ilyen gondolataid támadjanak. Pedig abszolút lehetnek ilyen gondolataid.

Egy részed úgy érzi, hogy eddig egy hazugságban élt, mivel nem az vagy, aki valójában vagy. És ekkor azt kérdezed: - „Miért is kellene itt lennem?” -És ekkor meg ezeket a dolgokat teszed - remélem emlékeztek valamire azért a más birodalmakban folytatott beszélgetéseinkből, bár ez nem valószínű - elkezdtek mindenféle indokokat előszedni és összeállítani egy listát arra vonatkozóan, hogy miért is kellene itt maradnotok. Égessétek el azt a listát! A gyerekeid miatt? Ugyan már! Mert másoknak szükségük van rád, mert van egy pár beteljesületlen dolgod, mert egyszerűen csak félsz átkelni a túloldalra, mert…drága barátaim, mi van akkor, ha az, amire gondoltok, egy hazugság volt, majd átkelsz a túloldalra, és kiderül, hogy az meg tényleg egy jókora hazugság? (nevetés) Hű, ezt aztán tényleg elcseszted. És most akkor mi van? Most mi van? És folyton ez történik. Nem feltétlenül veletek, de folyton ez történik. Most mi van? Hű! Már vissza is tértél, hogy újra megtedd!

Tehát ez az energia hatalmasat lökött rajtad. Behatol a problémádba, és nem ez végzi el a munkát, hanem azt teszi, hogy behatol a legérzékenyebb, legtörékenyebb részbe, abba a hajszálvékony kis szálba, amibe belekapaszkodtok és azt kérdezi: - „Itt akarsz lenni?” - és ez egy áldás. Ez egy fantasztikus áldás. Tudom, hogy nem kelt jó érzést, de mégis egy bámulatos áldás. Ez része a lebontási, destrukturálási szakasznak, valamint része annak, hogy arra bátorítson téged, hogy tényleg mélyre hatolj, és megkérdezze: - „Miért akarsz itt lenni? Miért? Miért?”

Ez azt teszi, hogy kiszed benneteket a hipnózisból, mivel te - és általában véve az emberek - nap mint nap ugyanazokat a dolgokat teszik, mindig ugyanazt játsszák ki, és újra meg újra meg újra mindig csak ugyanazokat a dolgokat teszik, és amikor eljutsz ehhez a kínzó és bedaráló helyzethez, ami azt kérdezi: -„Miért akarsz itt lenni? - akkor eljött annak az ideje, hogy nagyon, de nagyon valódi és igaz légy! Ebben a szituációban - ahogy ezt David és mások is elmondhatják - nem tudsz hazudni magadnak. Nem tudsz hazudni.

Padlót fogsz. Ekkor csak te vagy ott, csak és kizárólag te vagy ott. Én nem vagyok ott. A többiek sincsenek ott. Nem lehetünk ott, mert egy bizonyos értelemben nem engedtek minket oda. De padlót fogsz, és azt kérdezed: - Miért is akarok most itt lenni?”

Nem kell, hogy felemeljétek a kezeteket, de hányan éreztetek így? Ebben az életetekben biztos vagyok benne, hogy más sokszor, de ez most valami más. Ez kicsavarja belőled a makyo-t. Egyszerűen kifacsarja azt belőled, csak hogy többet ne tudd hülyíteni se magad, se másokat. Kifacsarja azt belőled, hogy valódi, igaz légy, és pontosan ez volt az, ami történt - és jut eszembe, ez még egy darabig folytatódni fog. Talán most már képes leszel szembenézni vele. A legtöbben ennek a kellős közepén voltatok vagy vagytok.

A következő kérdés

Ez a most beérkező energia, ez a káosz, az „Itt akarsz maradni vagy sem?” - kérdés eredményeképpen feltesz egy másik hatalmas kérdést is. Azt kérdezi még: „Mihez akarsz kezdeni?” Hatalmas kérdés. És ez bizony kemény, mert azt feleled: - Nos, még nem tudom biztosan, hogy maradni akarok-e vagy sem, és a pokolba is, még azt sem tudom, hogy mihez akarok kezdeni, amennyiben a maradás mellett döntök.”

És ezzel az a probléma, hogy amikor első ízben….amikor megkapod ezt a masszív káoszt, azzal megkapod a Nagy Kérdést is - „Maradni akarsz?” - és most jön a „Mihez fogok kezdeni, amennyiben maradok?” - Na és ekkor visszarepülsz a fejedbe. Megint idekerülsz, és elkezded mondogatni: -„Nos, talán csak ezt meg ezt akarom tenni…” Mentális leszel. Mentális leszel ennek az egésznek a kapcsán, és megint nekiállsz ezen a módon tervezgetni, és rákezdesz, hogy: -„Tudod, sok pénzt akarok csinálni, fiatalabb akarok lenni, és jönnek ezek a …..” Ezek nem számítanak. Ezek egyike sem számít.

Önmagad valódi esszenciáját nem érdekli a pénz. Nem érdekli, és nem is kellene, hogy érdekelje. A te - nevezzük ezt a te Lelkednek, az Isteniségednek, az Igazságodnak - nos őt nem érdekli sem a pénz, sem az egészség, és kifejezetten nem érdekli a másokkal való kapcsolatok. Nem érdekli, hogy nézel ki, vagy hogy mennyi az intelligencia hányadosod, és nem is kell, hogy érdekeljék ezek a dolgok, nemdebár?

Mert mi is történne, ha a lelked beleveszne a bőséggel kapcsolatos problémákba? Az aztán tényleg nagyon rossz lenne! Elég rossz az, hogy az ember beleragad ebbe, dehogy a Lelked is beleragadjon? Hogy a Szellemed belevesszen? A Szellemedet ezek a dolgok egy cseppet sem érdeklik. A Szellem az én szeretetével törődik. Az énre való emlékezéssel törődik. A Szellem - a Lelked - csak azt akarja, hogy ébredj fel.

Itt van ez a meglehetősen fura kapcsolat a lélek és az ember között. Amennyiben az ember ahhoz ragaszkodik, hogy továbbra is aludni akar, akkor a Lélek is azt játssza majd, mintha ő is aludna. Ha az ember ragaszkodik ahhoz, úgy tesz, mintha el lenne veszve, nos, akkor a lélek az ő isteni együttérzéséből fakadóan szintén úgy tesz, mintha maga is elveszett lenne. Látjátok már, hogy működik ez? Ez egyfajta tükröződés.

Tehát itt van most nektek ez a hatalmas mennyiségű energia, ami azt kérdezi tőletek: - „Mihez akarsz kezdeni?” És itt most nem a gyakorlati dolgokról van szó. Nem. -Orvos akarsz lenni? Gyógyító akarsz lenni?” - Nem ezek itt a kérdések.

A kérdések arra vonatkoznak, hogy: - „Hogyan akarod megtapasztalni, megélni az életedet?” - És erről jut eszembe - ti most nem éltek, legalábbis nem a valódi értelemben véve. Tényleg nem. Abban az értelemben nem éltek, ahogy mi határozzuk meg a dolgokat. Álmodtok, miközben alszotok. Alvás közben álmodtok. Még nem éltek. Hamarosan élni fogtok, de most még nem éltek.

Tehát itt vannak ezek az erők, amiknek egy páran megpróbáltok ellenállni, egy páran méregbe gurultok miatta, és néhányan pedig megpróbáljátok ezt befagyasztani egy csomó makyo-s dologgal - de ez nem működik, mert ez az energia, amit valamilyen szinten ti magatok hívtatok be ide, annyira erős, hogy egyenesen a magba hatol. Mit akarsz? Mit akarsz?

EDITH: Miért alszunk?

ADAMUS: Hogy miért alszotok? Edith egy kitűnő kérdést tett fel. Miért alszotok? Valaki?

SHAUMBRA: A szabályok miatt, amikbe beleszülettünk.

ADAMUS: Tegyük fel, hogy a szabályok miatt, amikbe beleszületettetek? De ki hozta létre a szabályokat?

SHAUMBRA: Mi.

ADAMUS: És akkor mégis ki az, aki ezeket vissza tudja vonni?

SHAUMBRA: Mi.

ADAMUS: Nem, csakis én. (nevetés) Csak tudni akartam, hogy ébren vagytok-e?

Igazad van. Te vagy az, aki visszavonhatod őket. De miért is kellett egyáltalán ott lennie a „szabálynak”? Miért is választottad volna ezt valaha is? (nem hallható a válasz) Tessék? MA HASZNÁLJUK A NAGY HANGOT, hogy mindenki halhassa. Köszönöm Hannibál!

EDITH: (kiabálva) Hogy itt maradhassunk a Földön!

ADAMUS: Hogy itt maradhass a Földön. Nos, a Föld….

LINDA: Jövünk már! (viszi a mikrofont) Rávesz arra, hogy hangosan mondd ki. Ismételd el Edith!

ADAMUS: Gyerünk!

EDITH: Mert csak egy okoskodó, beképzelt alak voltam.

ADAMUS: Akkor miért alszol? Miért választottad az alvást?

EDITH: Nem tudom. (valaki az mondja: Azt hittük, jópofa játék lesz)

ADAMUS: Jópofa játék? Ez tetszik. Igen. És lényegében nagyon is valóságos. Ez egyféle móka - egészen egy határig. Egy határig - mert onnantól kezdve már…..kimondanád ezt nagyon hangosan?

KAY: Onnantól már szívás! (nevetés)

ADAMUS: Ne így, hanem mondd úgy, mint aki komolyan is gondolja! Állj fel! Tegnap részt vettél Hannibál tanfolyamán.

KAY: ONNANTÓL MÁR SZÍVÁS!

LINDA: Elment Hannibál tanfolyamára.

ADAMUS: Ez nem volt túl jó. Valaki más?

LINDA: Várj, szeretném tudni, hogy a 16 évével hogy mondaná ezt?

HANNIBÁL: Tudnád ezt demonstrálni nekünk, Te hogyan mondanád ezt? Gyerünk!

HANNIBÁL: Mit?

ADAMUS: ONNANTÓL SZÍVÁS!

HANNIBÁL: ONNANTÓL SZÍVÁS!

ADAMUS: Ez az! Pontosan. Igen.

MACKENZIE: Mert így könnyebb. Könnyebb aludni, mint felébredni.

ADAMUS: Igen, de egyáltalán miért kezdtél aludni?

MACKENZIE: Nos, mert ez valami más, és tudni akartuk, milyen így másképpen. És utána megint fel akarunk ébredni, de ez annyira nehéz, hogy inkább úgy döntünk, hogy alszunk tovább.

ADAMUS: Nagyon jó. Ez Adamus Díjat érdemel. Köszönöm. Köszönöm.

Igen, ez túlságosan is nehéz, és túl sok a kényszerítő erő, ami azzal próbálkozik, hogy aludj csak tovább! Elsősorban ez te magad vagy, majd ezt minden más is követi körülötted - a tömegtudat, a gyermekeid, a munkád, a félelmed - minden erre hívogat. Mindez arra csábít téged, hogy aludj csak tovább, de végül ezt nem teheted. És ez a jó pont. Végül képtelen vagy tovább aludni.

Nem érdekel, mibe kerül!!

Ó, hát leélhetsz te százezer évet is, és közben úgy tehetsz, mintha aludnál egy kristályban, de végül valami bejön, ami ebben az esetben a káosz. A káosz. Ebben az esetben az az energia, amit egy részed korábban behívott, mikor azt mondtad: -„Gyere be, és teljesen, totálisan rázz fel engem! Rázz fel! Nem érdekel, mert többé már nem akarok aludni! Nem érdekel…” Emlékeztek erre, amikor ezt mondtátok? Amikor azt mondtátok, hogy: „Nem érdekel, hogy mibe kerül, tudom kezelni.” (nevetés) Igen. „Nem érdekel, mivel jár” - Azt hiszem ezt meg kellene tennünk, és Hannibál neked máris indulnod kell. Azt hiszem ezt közösen kellene megtennünk, legyen ez a „Nem érdekel” dal. „Nem érdekel, mibe kerül”

HANNIBÁL: (énekelve) Nem érdekel, mibe kerül!

ADAMUS: És ezt a pillanatban fogjuk megtenni, látjátok? „Nem érdekel, mibe kerül.” Kivétel nélkül mindannyian ezt mondtátok: „Nem érdekel, lesz, ami lesz!” És ilyenkor mi történik? Nos, ilyenkor itt vagyunk: -„Jaj, miért pont én? Mit csináltam rosszul?” Azt csináltad rosszul, hogy azt mondtad: Nem érdekel, mibe kerül!” Szóval…

HANNIBÁL: Ez egy „nem érdekel, mibe kerül” dal.

ADAMUS: Nem érdekel, mibe kerül!

HANNIBÁL: (Zongorázva és énekelve): Nem érdekel

ADAMUS: Nem érdekel.

HANNIBÁL: Mibe kerül!

ADAMUS: Mibe kerül!

HANNIBÁL: Nem érdekel, mibe kerül! (Adamus együtt énekli vele)

Nem érdekel

ADAMUS: Nem érdekel!

HANNIBÁL: Mibe kerül! (a közönség is csatlakozik)

ADAMUS. Adj nekem bármit!

HANNIBÁL: Nem érdekel!

ADAMUS: Nem érdekel!

HANNIBÁL: Mibe kerül!

ADAMUS: Bármit megteszek!

HANNIBÁL: Nem érdekel. (Adamus együtt énekel vele)

Mibe kerül

Nem érdekel

ADAMUS: Nagy vagyok és erős.

HANNIBÁL: Mibe kerül.

ADAMUS: Jobb vagyok náluk.

HANNIBÁL: Nem érdekel

ADAMUS: Tudom kezelni.

HANNIBÁL: Mibe kerül!

ADAMUS: Csak hozd ide nekem!

HANNIBÁL: Nem érdekel

ADAMUS: Bírni fogom.

HANNIBÁL: Mibe kerül.

ADAMUS: Most közeledik felém.

HANNIBÁL: Nem érdekel.

ADAMUS: Nem érdekel.

HANNIBÁL: Mibe kerül.

ADAMUS: Én vagyok a legjobb!

HANNIBÁL: Nem érdekel, mibe kerül!

ADAMUS: Nem érdekel, mibe kerül! (nevetés, és a közönség tapsol) Ó, attól tartok Cauldre éppen most ájult el. (nevetés)

Emlékeztek, mikor ezt mondtátok? (a közönség válasza: Igen) Na nem ezen a szépséges módon, ahogy most mi tettük, de valahogy mégis ezt mondtátok.

EDITH: Az elmúlt 11 évben ezt mondogattuk-

ADAMUS: Tizenegy éven keresztül mondogattátok, amikor meg megjön, akkor Óóóóóóó! (nyafogó hangon)

Szóval ez behatol a magba, és ez nem egy lecke. Jelenleg ez nem egy lecke. Ez nem azért van, mert áldozat vagy, vagy hogy valami rosszat tettél, nem azért van, mert rossz választásokat hoztál - hanem azért, mert te kérted, és most itt van. Méghozzá megállíthatatlanul - ha! (nevetés)

Akkor most menjünk át ezen!

Tehát ez az energia most azt kérdezi: - „Itt akarsz lenni?” - És erre egyedül és kizárólag csak te válaszolhatsz, és hazudhatsz is, de ha hazudozni próbálsz, akkor még mélyebbre fog hatolni a magban. Mondhatod azt, hogy te és a szellemed már túl vagytok ezen - ezen a mozgáson, ami éppen most zajlik - mivel itt az ideje a továbblépésnek. Itt az ideje a felébredésnek.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez egészen addig maradni fog, amíg nem válaszolsz. Többé már nem működik az, hogy az egyik lábaddal benne vagy, a másik meg kilóg. Vagy itt vagy, vagy már itt sem vagy! De ha eltávozol, az nem annyira rossz! Ígérünk neked egy szép szobát (nevetés) továbbá napi háromszori étkezést, személyzettel együtt!

Viccelek! (nevetés)

Lényegében vannak olyan Shaumbrák, akik átkeltek a túloldalra, és gázban vannak, mert nagyon éterikus ám idefent! (a közönség sóhajt ezen a nagyon rossz viccen) Csodálatos időt töltenek el a veletek való munkával, és néha szeretnének jól megrázni benneteket (valakit megráz), de én nem engedem meg ezt nekik. Én vagyok az egyetlen, aki rázogathat errefelé!

Szóval ez nem annyira rossz. Nem olyan rossz. De ti vagytok a kemények, az elszántak, az elkötelezettek, és maradni fogtok. Igaz, Miss Lenyűgöző?

KATHLEEN: Abszolút.

ADAMUS: Abszolút. Még akkor is, ha időnként depresszióba zuhansz, és kint úgy tűnik minden megőrült, felbolydult, és azon tűnődsz - azon tűnődsz - hogy mit is kellene itt tenned?

KATHLEEN: Igen.

ADAMUS: Igen. Bármit, amit csak akarsz! Bármit, amit csak akarsz! Bármit, amit csak akarsz!

Tehát ezt kérdezi tőled: - „Maradni akarsz?” - És egyfolytában ezt fogja kérdezni. Ezt nem tudod majd elkerülni, kivédeni. Ezt nem tudod majd halogatni. Egyfolytában csak ezt fogja majd tőled kérdezgetni: - „Itt akarsz lenni?” - és neked valódinak és igaznak kell lenned.

És utána mihez kezdesz? Mihez kezdesz? Nos ez az a rész, amit egy kicsit jobban át szeretnék veletek beszélni. Mihez kezdesz? Mivel először is, el sem tudod azt képzelni a jelenlegi tudatosságodban, amivel most bírsz, azzal az elmével, amit ezidáig használtál - hogy mihez is fogsz kezdeni? Elképzelésed sincs. Hannibál, egy évvel ezelőtt el tudtad volna képzelni, hogy ott leszel majd, ahol most vagy?

HANNIBÁL: Nem, egyáltalán nem.

ADAMUS: Ugye… nem.

HANNIBÁL: Nem.

ADAMUS: Nem, mivel a tudatod és az elméd együttműködve képtelen volt ezt még csak elképzelni is! Ez egy olyan potenciál volt, ami lényegében még csak nem is volt látható.

HANNIBÁL: Így van.

ADAMUS: Viszont meghoztál egy pár más dologra vonatkozó döntést, amik pedig megteremtették mindezeket a dolgokat. Mit mondanál, melyik volt az a legnagyobb döntésed, amit meghoztál?

HANNIBÁL: Hogy vegyek egy lélegzetet!

ADAMUS: Köszönöm. És hogy azt mondd….

HANNIBAL: És hogy azt mondjam, hogy: IGEN!!!

ADAMUS: Igen! Mindössze ennyit mondott! Érzem, ahogy máris közeledik egy dal. (nevetés) Ó! Kifutunk az időből, de hamarosan elénekeljük az „Igen” dalt is!

Szóval igent mondott, és amikor igent mondott, minden elkezdett mozgásba lendülni. És akkor pontosan úgy történt, ahogy korábban mondtam. A tapasztalás a pillanatban volt. Az egyszerűen a pillanatban történik meg. Egyszerre csak felhívták a semmiből: -„Meg tudnál jelenni a „Tonight Show-ban?” Meg tudnál jelenni 80.000 ember előtt? Ezt nem tervezted meg.

HANNIBÁL: Nem.

ADAMUS: Elfogadtad. Á! Visszatérünk az elfogadásra.

HANNIBÁL: Amikor igent mondtam, úgy éreztem magam, mint aki átadta magát az egész univerzumnak.

ADAMUS: Pontosan. Pontosan. És az egész univerzumban igent mondhatsz arra, amire igent akarsz mondani, és akkor a többi dolgot elengedheted. Igazából soha többé nem kell nemet mondanod! Mindössze el kell hagynod, el kell engedned a többit!

Új Potenciálok a Pillanatban

Akkor beszéljünk most egy keveset arról - amit múlt hónapban félbehagytunk - beszéljünk a potenciálokról! Beszéljünk arról a tényről, hogy az energia eddig így, azaz meglehetősen vízszintesen áramlott be. (lerajzolja a vízszintes hullámformákat) Majd hirtelenjében ez megváltozik, és most már így áramlik. (lerajzolja a függőleges hullámformákat) Ez lineárisan halad. Itt, ebben a térben találhatóak most már a potenciálok. (A hullámformák hurkain belül.)

A potenciálok eddig kívülről érkeztek be (a hullámformákon kívülről), és a hullámforma dinamikái vonzották be azokat. Tehát a hullámforma magához vonzotta az energiát, ami pedig behozta azokat a potenciálokat, amiken valaha is elelmélkedtetek akkoriban, amikor keresztül haladtatok a Tűzfüggönyön. Ezt értitek? Más szóval: a Régi Energiában, a régi hullámforma ilyen volt (vízszintes), és a hullámforma az egyensúlyából kifolyólag vonzotta magához az energiákat kívülről, amik később alapvetően olyan potenciálokat testesítettek meg, amiken akkoriban elmélkedtetek, mikor elhagytátok az Otthont. Vagyis behoztátok a megfelelő szituációt az életetekbe.

Ez mostantól egy kicsit más lesz. Nagyon más lesz mostantól. Teljesen megváltozik az energia, a tudat és a manifesztáció kezelésének vagy intézésének a módja.

A manifesztáció többé nem a gondolataitok eredményeképpen keletkezik. Nem. Tényleg nem. Megpróbáltátok már kigondolni az utatokat sok-sok dologba. Még mindig ezzel próbálkoztok. Megpróbáljátok azt kigondolni vagy vizualizálni - de bízzatok bennem, ez innentől kezdve nem fog működni. Más emberek esetében ez még bizonyos sikereket lehetővé tesz, de nektek ez nem fog működni.

Most az történik, hogy a potenciálok többé már nem kívülről érkeznek, és többé az energia sem kívülről érkezik. Semmit sem kell meghívnotok vagy behívnotok. Minden a pillanatban fog történni. Minden a pillanatban van. Az energia a pillanatban van. Az energia már most itt van, másként kifejezve. Többé nem kell várnotok a régi „ok és okozat” bekövetkeztére, és ez lesz az egyik legnagyobb kihívást jelentő dolog, amivel dolgoznotok kell, mivel ti az ok és okozathoz vagytok hozzászokva - ahhoz, hogy valami történik, és ennek eredményeképpen megint történik valami. Ez többé már nem működik. Természetesen ennek is lesz egy átmeneti periódusa.

A potenciálok nem a Tűzfüggönyben megéltekből fognak érkezni - keresztül menve azon a zónán, megérkezve ebbe a valóságba, és az energia nem kívülről fog érkezni. Ez teljességgel a pillanatban fog megtörténni. Amikor az előbb volt ez a dal, az a pillanatban történt. Amikor Linda a táblára írt, az a pillanatban történt. Amikor Hannibál énekelt, az a pillanatban történt - és ti is ezt fogjátok megtapasztalni az életetekben. Nem feltétlenül az írás és az éneklés kapcsán, de a lényeg az, hogy a tapasztalás a pillanatban fog bekövetkezni. Lesz egy erős késztetésetek arra, hogy gyorsan ki akarjatok szaladni majd valahova máshová a válaszért, vagy hogy visszatérjetek az emlékeitekhez, a korábbi tapasztalásaitokhoz - a válaszért. De ez ki fogja rúgni a lábatok alól a talajt.

Meg kell állnotok majd egy pillanatra, vennetek kell majd egy mély lélegzetet, és felismerni, hogy az energia és a potenciál már most jelen vannak. A potenciál….ez igen érdekes, mert a potenciál a pillanat szülötte. Ez nem „akkoriban” történt, amit most behozhattok. A potenciált valószínűleg nehéz lesz….Hannibál, Oakland-ben találkozunk! (Hannibálnak el kell mennie, hogy elérje a repülőjáratot, és a közönség elköszön tőle)

LINDA: Viszlát Hannibál! Viszlát Hannibál!

ADAMUS: Csináljuk ezt meg együtt! Viszlát Hannibál! Holnap a Büszke ruhámat viselem! (ezzel a Meleg Büszkeség Parádéra utal, ahol Hannibál énekelni fog)

HANNIBAL: Igen! (nevetés)

ADAMUS: Én is ott leszek vele holnap a stadionban!

Tehát a potenciálok itt és most vannak, de ha megpróbálsz mentális lenni, és előre kifundálni azokat, akkor erre nem leszel képes. Ez rettenetesen zavarosan hangzik, pedig valójában nem az. Ez elképesztően egyszerű, gyönyörűségesen egyszerű.

Ahonnan eddig érkeztek a potenciálok, na onnan többé nem jönnek, mert már egy új helyről érkeznek. Ahonnan eddig érkezett az energia a személyes életetekben, onnan többé nem fog jönni. Mert a pillanatból fog érkezni. Minden a pillanatban történik meg, és találjátok csak ki, ki az, akinek ez egyáltalán nem fog tetszeni? (valaki mondja: az elmének) Az elmének, és még kinek? Hát az aspektusaitoknak. Na ők aztán ezt egy cseppet sem fogják kedvelni. Ez kényelmetlen lesz számukra, nincsenek ehhez hozzászokva, és határozottan a kontrolljuk elveszítését fogják érezni, mivel eddig a kontrollal dolgoztak. Eddig a múltból ügyködtek, és sok-sok ígérgetést tesznek a jövőre vonatkozóan. De az aspektusok - a diszfunkcionális vagy lehasadt aspektusok - egyáltalán nem szeretik a Most Pillanatát. Nem. Nem, nem. Kint lófrálnak a múltban, és játszadoznak a jövővel.

Szóval ez cseppet sem lesz az ínyükre. És mi fog történni? Az aspektusok fellázadnak! (nevetés) Az aspektusok fellázadnak! Ez az! Abszolút! Ezt nagyon nem kedvelik, és elmondják majd neked, micsoda kis értéktelen emberi darabka vagy…(valaki mondja: szardarab) Ki mondta azt a csúnya szót? Mi itt nem káromkodunk. (nevetés)….micsoda értéktelen emberke is vagy.

Tehát szervezkedésekbe kezdenek majd. Egymással fognak szervezkedni. Sőt, egészen odáig merészkednek, hogy még abba is belemennek, hogy együtt dolgozzanak, amit normális esetben nem tesznek. Mi az, ami miatt aggódsz? Hiszen már integráltad az összes aspektusodat! (nevetés) Norma, Aandrah, attól tartok a telefonod megállás nélkül csörögni fog! De különben is, nem ők ezt nagyon nem fogják kedvelni, mert ez teljesen példa nélküli lesz a számukra. Nagyon mérgesek lesznek majd rád John, amiért megváltozol. Azt fogják majd neked mondani, hogy tévedsz. Mindegyikőtöknek ezt fogják mondani, csak most direkt kipécéztem magamnak John Testvért. Azt fogják majd mondani, hogy máskor is elcseszted már. Mennyi programod is van John? Találgass!

JOHN: Sok.

ADAMUS: Sok. És szerinted mégis mennyi az a sok? Négy?

JOHN: Nem tudom.

ADAMUS: Körülbelül úgy négy millió.

ADAMUS: És ez mindenkinek szól. Azt mondják majd: -„Ez már megint csak egy újabb program. Teljesen narkós vagy már ettől a sok módszertől, programtól és ezektől az új dolgoktól!” Ó, mert ezt fogják mondani. És ez egy tökéletes időszak arra, hogy hazahívjátok őket. Tényleg az. Valóban az. Ez nem a velük való veszekedés vagy vitatkozás ideje. Ez nem a velük való játszmázások ideje. Ez nem annak az ideje, hogy hagyd, hogy ámokfutást rendezzenek. Mondd ezt: -„Most visszahívlak Téged, mert most változunk. Átkapcsolunk. Ellentétek nélkülivé válunk. Egy teljesen új útra lépünk. Itt az ideje annak, hogy vagy felszálljatok az isteniség vonatára, vagy magunk mögött hagyunk benneteket. Eljött az idő. Mi tovább lépünk. Továbblépünk.”

JOHN: Halleluja!

ADAMUS: Szóval ezzel azt akarom mondani… mit is akarok mondani? (nevetés) Azt akarom mondani, hogy ez egy nagy rakás káosz. És azt mondom, hogy a káosz rendben van. Azt mondom, hogy az, ahogy eddig tettétek a dolgokat, többé már nem fog működni az életetekben innentől kezdve. Már máshogy fognak működni.

Lényegében nem sok mindent kell tennetek. Nem kell bántanotok magatokat, kérlek, ezt ne tegyétek! Nem kell naponta 45 liter vizet meginnotok. Úgy 11-15 liter megteszi! Nem kell mást tennetek, mint - van egy kulcs szavunk a múlt havi összejövetelünkről - remélem elsőre is megértettétek, amire megkértelek benneteket, hogy csak ezt az egy dolgot tegyétek. (a közönség válasza: elfogadás) Elfogadás. Kivétel nélkül mindegyikőtöket szeretlek. Elfogadás. Ennyi. Ennyi. Ennyi. Minden más makyo. Makyo. Igen. Mi a makyo? (a közönség válasza: lószar) Nem lenne szabad káromkodnotok ebben a teremben. (nevetés) De ez rátok jobban vonatkozik, mint rám.

Ez az! Elfogadás. Hogyan tudsz igazán elfogadó lenni? Veszel egy mély lélegzetet! Hú! És talán még énekelgethetsz is egy kicsikét, mivel az éneklés kivisz a kifejeződésbe. Ennyi. Ennyi. Ennyi.

Álmodó Merlinek

Tehát itt állok ma - járkálok, ahogy ezt Cauldre mondja. Azt kívánja, bárcsak leülnék, ezért ma leülök. (nevetés, mert éppen csak hogy érinti a széket, és rögtön fel is áll) és ebben a rendkívül szokatlan környezetben beszélek. Merlinek egy csoportjához beszélek, akik elaltatták magukat, és úgy tesznek, mintha aludnának, és fel akarnak ébredni, miközben azt színlelik, mintha nem tudnák, hogyan kell felébredni. Alszotok. Alszotok. Alvás közben pedig álmodtok. Arról álmodtok, mi minden lehettek! Álmodtok. Mindarról álmodtok, akik lehetnétek! És elkezditek felismerni, hogy abban a pillanatban, ahogy ezt elfogadjátok, fel is ébredhettek! Ez az, amikor felébredtek - amikor elfogadjátok, hogy fel tudtok ébredni. És fel tudtok ébredni. Ne gondolkozzatok ezen, csak fogadjátok el!

Elképesztő mennyiségű káosz van bejövőben, és számotokra ez nem kell, hogy káosz legyen! A Világ most egy skizo-káoszon megy éppen keresztül. Hű - ha úgy látnátok azt, ahogy ezt mi látjuk, ha látnátok a méréseinket, látnátok, hogy a világ jelenleg őrülten pörög, és még őrültebben fog pörögni, és ez nem rólatok szól. Ez nem rólatok szól. Amikor elolvassátok azokat a szalagcímeket, néhányan bizony nagyon aggodalmaskodni kezdtek - „A világ szétesőben van” - nos, igen! (nevetés) Tényleg? Mit is mond Cauldre - „a nyilvánvaló mestere” - oké, akkor most lépjük meg a következő lépést. Igen, a világ kibogozódik.

És tudjátok mi van? Amennyiben megfigyelitek annak mintáit, látni fogjátok - magatokat 20 évvel ezelőttről, 10 évvel ezelőttről. Tudjátok ti mindannyian azonnali próféták lehettek a saját időtökben. Hogyan? Hát csak vettek egy pillantást a világra, és összehasonítjátok azt azzal, ahol 10 évvel ezelőtt, öt évvel ezelőtt, három évvel ezelőtt tartottatok. Hiszen a világ is ezt az útvonalat fogja követni. Imbolyogni, ingadozni fog. Szét fog hullani. Csatázni fog saját magával. Meg lesznek a maga ragyogó napjai. Hazudni fog magának. Gyűlölni fogja magát, és el akar majd bújni saját maga elől.

Megjósolhatjátok a pénzügyeket. A politikát. Mindent előre jelezhettek, mivel ti is pont ugyanezen mentetek keresztül. És most pontosan ugyanez történik a világban is.

Keresztül megy a saját káoszán, és a saját felébredésén pontosan úgy, ahogy ti magatok is keresztül mentetek a saját felébredéseteken. De azt kell, hogy mondjam, hogy is szoktátok ezt mondani? - a munka adott. Vagy felébredsz, vagy pedig, nos….én nem mondtam ki, de vagy felébredsz, vagy pedig egy másik birodalomban kezdesz el létezni. Vagy felébredsz, vagy pedig ez a te fizikai tested, és az elméd nem fog itt maradni. Minek is maradna? Még több nyomorért? Még több csalásért, becsapásért? Még több játszmáért? Vagy felébredsz, vagy máshova távozol.

És ezzel drága Shaumbra, lélegezzük be a káoszt! Itt van, hiszen ti hívtátok be, Kay. Azért van itt, mert szolgál benneteket, ahogy az összes energia benneteket szolgál.

Öröm volt számomra itt lenni a mai napon. Ez egy fura összejövetel volt ennyi Merlin előtt, akik tényleg úgy tesznek, mintha aludnának.

És emlékezzetek, hogy mint mindig, most is minden jól van a Teremtés Egészében. Énekeljük ezt el közösen! (a közönség csatlakozik Adamushoz) Minden jól van a Teremtés Egészében!!!

Ennek következtében a Szuverén Birodalom Adamusa Vagyok. Búcsúzom tőletek!

(Fordította: Telegdi Ildikó - telegdiildi@globonet.hu)


Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a Shoudok fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is szívből köszönök: Telegdi Ildikó


A Bíbor Páholy Tóbiását Geoffrey Hoppe, más néven "Cauldre" adja elő, aki a coloradoi Goldenben él. Tóbiás története a bibliai Tobit könyvéből megtalálható a Crimson Circle weboldalán (Http://www.crimsoncircle.com). A Tóbiás anyagok térítés mentesen állnak a világ fénymunkásai és a Shaumbra rendelkezésére 1999 augusztusa óta, amikor Tóbiás azt mondotta az emberiségnek, hogy a pusztulás potenciáljától tovább lépett az Új Energia felé.

A Bíbor Kör a humán angyalok globális hálózata, akik elsőkként mennek át az Új Energiába. Amint megtapasztalják az örömeit és a nehézségeit a mennybemenetel felemelkedési állapotának, avval segítik a többi embert utazások részleteinek megosztásával, óvva és kalauzolva őket. Több, mint százezer látogató jön el minden hónapban a Crimson Circle web szájtra, hogy elolvassa a legújabb anyagokat, és megvitassák a saját tapasztalataikat.

A Bíbor Kör havonta gyűlik össze Denverben, Coloradoban, ahol Geoffrey Hoppe-n keresztül Tóbiás bemutatja a legújabb információkat. Tóbiás állítása szerint ő, és a többiek a mennyei Bíbor Páholyból csatornáznak az emberek felé. Tóbiás szerint, leolvassák az energiáinkat, és vissza-tolmácsolják a saját információikat a számukra, tehát így láthatják az emberek magukat, ahogyan kívülről látszanak, miközben megtapasztalnak belülről. A "Shoud" a csatornázás szerves része, ahol Tóbiás félreáll, és az emberek energiája közvetlenül csatornázódik át Geoffrey Hoppe-n keresztül.

A Bíbor Kör találkozói nyitva állnak a nyilvánosság előtt. A Bíbor Kör a bőségére a nyitott szereteten keresztül tesz szert, és a Shaumbra ajándékaiból, szerte a világból. A Bíbor Kör legvégső célja az, hogy humán kalauzolókként és tanítókként szolgálják azokat, akik a belső spirituális ébredés ösvényén járnak. Ez nem evangelizáló misszió. Nem "örömhírhozás." Inkább, a benső fény fogja odakalauzolni az embereket a bejárati ajtódba az együttérzésedért és törődésedért. Tudni fogod, mit tegyél és taníts abban a pillanatban, amikor a különleges és drágaságos ember, aki a Kardok Hídjához vezető utazásra akar épp behajózni, eljön hozzád. Amennyiben ezeket a sorokat olvasva, igaznak érzed e sorokat, kapcsolódást érzel hozzájuk, valóban Shaumbra vagy. Tanító és humán kalauzoló vagy. Engedd meg az isteniség magvának benned, hogy virágba borulhasson ebben a pillanatban és mindörökké virágozhasson. Sosem vagy egyedül, az egész világon a család vesz körbe, és angyalok a körülötted lévő birodalmakban.

Kérlek terjeszd szabadon ezt a szöveget nem kereskedelmi alapon, térítés mentesen. Kérlek csatold ezt az információt egészében, beleértve ezen lábjegyzetet is. Minden egyéb felhasználás jóváhagyandó Geoffrey Hoppe-val. Lásd a kontakt oldalt a www.crimsoncircle.com

31