BÍBOR KÖR ANYAGOK

A (KÖVETKEZŐ) SOROZAT:

3. SHOUD: „Ahmyo” - Adamus közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában

Elhangzott a Bíbor Körben,

2010. október 2-án

www.crimsoncircle.com

Vagyok, Aki Vagyok - a Szuverén Birodalom Adamusa. Drága Shaumbra, üdvözöllek benneteket az összejövetelünkön, és nem kérek elnézést a műsoridő megváltoztatásáért! (Adamus a szokásos, Geoff és Linda által tartott bevezető rész előtt kezdte el az üzenete közvetítését) Szerintem elmúlt összejövetelünk alkalmával beszéltünk arról, hogy: -„várd a váratlant!” (nevetés) Köszönöm! (elveszi valakinek a sálát)

Várd a változást és a meglepetést! De igazából ma ennek nagyon is alapos oka van. Sok minden zajlik a világban, ha esetleg nem vettétek volna észre. Még ha már nem is olvastok újságot, még ha nem is követitek a híreket, ezt abszolút éreznetek kellene! Feszültség, nyomás, ellenállás, dráma- ó, és ez csak a ti életetekre vonatkozik! (nevetés) A világ többi része szélsőséges változáson megy keresztül. És ha már erről beszélek, nemsokára van egy találkozóm, és azért akartam hamarabbra tenni ezt az összejövetelt, hogy mindkettőn részt vehessek! És a dolgok alakulásától függően esetleg ti is olvashattok majd erről az újságban, vagy a híradóból értesülhettek erről - amennyiben nézitek azt - vagy majd valamikor később hallotok róla. Egy halasztást nem tűrő találkozóm van….(mély levegőt vesz) Hatalmas változások zajlanak.

Szóval egy kicsit korábban hívtam össze ezt a mai összejövetelt. Ó, a diák várhatnak! Egyáltalán van valaki, aki tényleg meg akarja nézni őket? (kevés válasz érkezik a közönség soraiból)

LINDA: Igen!

ADAMUS: Igen, abszolút. (nevetés)

LINDA: Igen.

ADAMUS: És ha már itt tartunk, ó, ez a világ elképesztő gyorsan változik, és ez egy jó dolog. Ez egy jó dolog. Már igencsak régóta fohászkodtok érte. Létidők óta mondogatjátok: - „A változást választom.” - Létidők óta dolgoztok azon, hogy elősegítsétek a világ változásait, ami éppen most zajlik.

(valaki belép a terembe) - Nem kaptad meg az üzenetemet, Nevető Medve? Az e-mailt, a mennyei e-mailt, amiben az állt, hogy „ma korábban kezdünk”? Igyekezz! Menj el WC-re, majd gyere vissza! (nevetés)

Két roppant erős dinamika zajlik. Milyen szép cipőd van. (mondja valakinek a közönségből) Szép ez a cipő. Bárcsak Cauldre is megtanulna így öltözködni, ahelyett, hogy egy osztrák cowboy-nak nézne ki! (nagy nevetés)

Csoportok és dinamikák a Földön

Tehát mostanság két fő változás zajlik a világban, amelyek tényleg mindenre kihatnak. Az egyik az, hogy létezik az embereknek egy csoportja, akik egyben a kormányokban, a befolyás és a hatalom helyein is megtalálhatóak, akik azt hiszik, hogy az emberek nem képesek gondot viselni saját magukra, továbbá, hogy egy átlagember nem képes felelősséget vállalni a saját gondolataiért és tetteiért. Ezek az emberek azt hiszik, hogy az embereknek szükségük van egyfajta vezettetésre a kormányok, egyházak és más dolgok részéről. Nem hisznek abban, hogy az emberek a természetükből adódóan intelligensek, jók és tiszteletre méltóak. Azt hiszik, hogy az emberiség még mindig a saját sötét korszakát éli. Azt hiszik, hogy ha az embereknek meghagynák a saját akaratukat, akkor elpusztítanák a Földet a háborúzás, a szennyezés és a korrupció eszközeivel.

Shaumbra, ti ebbe a csoportba tartoztok? (a közönség egyöntetű válasza: -Nem!) Nem, nem, nem. Lényegében az előttetek álló évek során ez egy érdekes tapasztalás lesz, mivel ez a csoport azt hiszi - komolyan azt hiszi - hogy az emberek képtelenek felvállalni a felelősséget saját magukért. Hogy nem szabad a kezükbe hatalmat, pénzt, választást, és semmi ehhez hasonlót sem adni! Ez a csoport azt hiszi, hogy az embereknek meg kell mondani, hogy mit tegyenek.

Ők mindezt Isten, a nemzet, a család „nevében” teszik, de abban alapvetően nem hisznek Diane, hogy Te is Isten Vagy! Abban hisznek, hogy a törvények, a szabályok és a rendelkezések hiányában az ember elpusztítja saját magát. Ezért aztán azt is hiszik, hogy szívességet tesznek nektek - értitek?

Aztán létezik az embereknek egy másik csoportja a Földön, akik magasról tesznek erre az egészre! (valaki hangosan felnevet) Köszönöm. Ha szükségem lesz egy nevetésre, csak rád fogok nézni! (nevetés) Ez a hozzátok hasonló emberek egy csoportja, akik tudják, akik igazán hisznek abban, hogy az emberek a természetükből fakadóan jók. Még mindig dolgoznak a problémáikon és a karmán, még mindig vonzódnak a drámához vagy függő viszonyban vannak vele, ugyanakkor az igazi, tiszta választásuk, és az isteni akaratuk által felül fognak emelkedni az egész helyzeten. Ó, az meglehet, hogy keresztül mennek némi káoszon, hogy átmennek némi krízisen, hogy eljussanak odáig, de végül meg fogják hozni azt a döntést, ami számukra a legjobb, és végül bármi, ami neked a legjobb, az a legjobb a világnak is.

Tehát ez az érdekes dinamika zajlik. Vannak emberek, akik nagyon szenvedélyessé, határozottan szenvedélyessé válnak, amikor arra gondolnak, hogy az embereket továbbra is kontrollálni, irányítani kell, hogy az emberek el fogják pusztítani a környezetet, a gazdaságot, és mindent el fognak pusztítani maguk körül. Keményen, szerfelett keményen harcolnak a kontrollért, az irányításért - a te életed feletti irányításért - és közben azt gondolják, hogy ők ezt jó szándékból teszik.

Ezt láthatjátok a dinamikákban, a politikában és kifejezetten a vallásban. Melyik vallás - de tényleg, melyik mai vallás - hisz abban, hogy Te is Isten Vagy? Melyik hisz abban, hogy képes vagy ezt az elképesztő mennyiségben beérkező energiát kezelni, hogy képes vagy választásokat hozni az életedben, és képes vagy saját magad irányítására? És -Kerri - mi tudjuk, hogy te képes vagy minderre. Képes vagy minderre.

Akkor erre most vegyünk egy mély lélegzetet!

Ők az ellenállás egyik erői….köszönöm. (visszaadja a sálat) Igen. Beletettem az energiámat és a szeretetemet. Igen.

Tehát a másik dinamika - ami rettenetesen hasonló - emberek egy olyan csoportja a Földön, akik nem akarnak változást. Ha egyáltalán bármit is akarnak, akkor az a régi szép időkhöz való visszatérés, de ti tudjátok, hogy ez képtelenség. (szünet, miközben iszik egy kortyot, majd fintorog egyet)

LINDA: Mit akarsz? Mit szeretnél?

ADAMUS: Azt hittem, hogy kávé van benne. Szóval ők nem akarják a változást. Félnek a változástól. Azt gondolják, hogy a változás valami rosszat, gonoszat, valami ismeretlent tartogat számukra. Számukra a változás istentelen dolog. Ezért aztán belekapaszkodnak a dolgokba, hogy azok maradjanak ugyanolyanok, vagy pedig visszamennek oda, amit ők „egyszerűbb időknek” neveznek. Pedig azok az idők nem voltak egyszerűbbek. Emlékezzetek csak vissza egy pár előző életetekre, és rögtön tudni fogjátok, hogy azok mennyire nem voltak egyszerűek, és hogy azok az életek mennyire tudatlanok is voltak!

De ők vissza akarnak menni! Vissza akarnak menni úgy megközelítőleg 1400-2000 évet az időben! Vissza akarnak térni a régi szép időkhöz! (nevetés) Igen, vissza a sivatagba. Ezért aztán mindent megtesznek, amit csak tudnak a tömegtudati alapjaikból kiindulva, hogy ellenálljanak a változásnak.

Aztán vannak mások, akik tisztában vannak vele, hogy a változás elkerülhetetlen. Hogy az vagy így, vagy úgy, de be fog következni. Vannak olyanok, akik megértik, hogy milyen csodálatos is a változás.

Megengeded, hogy megnyomjak egy pár gombot? (a terem hátsó végében lévő elektronikus berendezéseket nézegeti) Nahát! Lenyűgöző!

Tehát ezek azok a dinamikák, amit ti is éreztek mindenhol az életetekben. Érzitek, hogy a tömegtudat - annak egy része - nem gondolja, hogy képesek vagytok felelősséget vállalni. Egy része nem akarja a változást és ez okoz némi, nos hatalmas energia konfliktusokat okoz - olyan konfliktusokat, amikkel ma a későbbiekben fogok dolgozni. És talán, csak talán, ti is szeretnétek csatlakozni hozzám ebben a munkában később. Szeretnétek? (A közönség válasza: Igen!)

LINDA: Előbb mondj róla többet! (nagy nevetés)

ADAMUS: Elmondom, hogy ez nagyon izgalmas, magas energia, rengeteg dráma, sok szenvedély, sok dualitás, mindez együttvéve, és megfűszerezve némi ármánykodással és összeesküvéssel.

LINDA: Inkább megvárom a beszámolódat. (még több nevetés)

ADAMUS: A fizikai testeteket nem kell odavinnetek! Mert ez az, amitől a legjobban féltek - hogy valami kárt tesz a fizikai testetekben. A tudatotok miatt nem aggódtok, mert arról tudjátok, hogy rugalmas és nagyon is öngyógyító. Amiatt nem aggódtok, hogy eljöttök ide csak szellemben és csellengtek, és megnézitek, hogy mi is történik. Attól egyáltalán nem féltek, ha azt mondom, hogy menjünk csak bele ebbe a konfliktusba - ami valamikor ma a későbbiek folyamán, vagy pedig holnap fog megtörténni - és, hogy menjünk el oda a szellemeddel, a tudatoddal, és ne hozz oda semmi mást, ami pedig egyébként időközönként igenis szórakoztató tud lenni. Próbáld meg nem erőltetni a helyzet végeredményét, még abban az esetben sem, ha ez a szituáció - vegyél egy mély levegőt - emberi életeket és tulajdont is érint. Egyszerűen csak menjünk, és vigyünk oda új potenciálokat - olyan potenciálokat, amiket jelen pillanatban a résztvevő felek nem képesek felismerni. Látjátok, ez a dolga egy igazi változás munkásnak…az igaz szellemnek.

Tudjátok ez egy olyan dolog, amit valójában a Szellem - a Nagy, az Örökkévaló Egy Szellem - igazából nem tud úgy megtenni, mint ahogy te - ha hiszed, ha nem. A Szellem állandóan jelen van, de veled ellentétben, nem tud odamenni és új potenciálokat odavinni. Igazából csakis olyasvalaki képes erre, aki tudatos emberi formában tartózkodik, és megérti hogyan terjessze ki az energiáját - na ő rendelkezik a legmagasabb szintű tudattal - még az angyalokénál is magasabbal - amivel képes az új potenciálok behozatalára. Az angyalok kissé, hogy úgy mondjam légiesek. Nem szilárdak. Ugyanakkor egy ember, aki kiterjeszti az energiáját egy ehhez hasonlatos szituációba, több potenciált képes abba behozni, mint bárki vagy bármi más. Akkor tegyük ezt meg majd a diavetítés után, az összejöveteletek végeztével!

Ó, jut eszembe, sajnálom, hogy nem hallottad meg az értesítésünket, melyben közöltük, hogy ma korábban fogunk kezdeni! Larry, ezt nem neked mondom! (Larry kamerájába beszél) Hanem nekik….menjünk csak oda! (átmegy egy másik kamerához) Sajnálom, de nem hallottátok a hívásomat! Ma korán kezdtünk. Amennyiben szomorú vagy, mert lemaradtál a diavetítésről, nos az majd csak később következik! Most az én üzenetem van közvetítés alatt. Köszönöm.

Tehát később menjünk el oda! Namost, ez hatással lesz rátok, vagy jobban mondva, milyen hatással lesz ez rátok, ha odajöttök? Nos, minden bizonnyal érezni fogjátok a feszültséget. Valószínűleg érezni fogjátok, hogy hatalmas mennyiségű energiák készen állnak a csattanásra. Ez nem fog kárt okozni a testeteknek, vagy legalábbis nem kell, hogy kárt tegyen benne. Az előfordulhat, hogy érezni fogsz egy kis aggodalmat, szorongást, de - nos, ezt érezted ma is, mielőtt idejöttél volna. (nevetés) Az elmúlt pár napban azon tűnődtél, hogy valami rossz fog történni: - „Mi folyik itt?” Nos, máris rátérünk erre.

Szóval drága Shaumbra, akkor később utazzunk el oda együtt!

Mit választasz?

Következő dolog. Múlt hónapban beszéltük azokról a nagy kérdésekről, amivel a találkozónk előtt néztetek szembe. A nagy kérdések azokról a nagy dilemmákról szóltak, amin keresztül mentetek: - „Itt akarok maradni ezen a bolygón?” -Nos, nem akartok fájdalmas fizikai halált halni - de ha képesek lennétek mindössze egyetlen csettintés alatt átszökenni a másik oldalra, akkor megtennétek? Fájdalom nélkül. Semmilyen részeket sem hátrahagyva. Ha csak így, ilyen feltételekkel át tudnátok jutni a túloldalra, megtennétek? (néhányan a közönség közül azt felelik: -Nem.)

Azt mondjátok: - nem, de azoknak a Shaumbráknak a kétharmad része, akik megkapták ezt a feladatot - ezt a házi feladatot - hogy tényleg elmélkedjenek el ezen a kérdésen az összejövetelünket követően - szóval a kétharmad részük még mindig nem tudja, hogy mit is akar, még mindig halasztja és késlelteti a választ, még mindig azt a rettenetesen mentális forgatókönyvet játssza ki, ahol is azt mondja: -„Az egyik oszlopba azt írom fel, hogy miért is kellene maradnom, a másikba pedig azt, hogy miért is kellene eltávoznom!” - És ilyenkor pedig az történik, hogy az energiájuk elképesztően felgyülemlik, és rettenetes módon megreked, elakad. És amikor arra emlékeztetem őket, ahogy megtettem, hogy itt az ideje, hogy döntést hozzanak, akkor meg a világ összes kifogásával hozakodnak elő. Mindenféle kifogásra hivatkoznak. Sőt, még arra is képesek, hogy inkább drámákat teremtenek az életükben, csak hogy ne kelljen ezzel a témával foglalkozniuk, és hogy így elkerülhessék a válaszadást. A köztes zónában tartózkodnak. Ez még csak semmi zónának sem nevezhető, mivel a semmit is lehet választani. De ők mindössze az ürességet választják. Ők csak azt választják….ezt még a semminek sem lehet nevezni. Ők csak a… nos, tulajdonképpen a frusztrációt választják.

A kérdés másik része az volt - ami a múlt havi találkozónkat megelőzően lett feltéve - hogy: -Amennyiben maradsz, akkor mihez akarsz kezdeni? Mit fogsz tenni? - Nos, ez egy nehéz és frusztráló kérdés. -„Nem tudom. A Szellem mit akar, mit tegyek?” - Ülj le, és gondolkozz el azon, hogy mit akarsz tenni. Ez az, amit a Szellem akar.

Néhányan rettenetesen mentálisak voltatok a kérdés kapcsán. Elkezdtetek visszatérni a korábbi tapasztalásaitokhoz - mi keltett jó érzéseket bennetek, és mi nem. Ez egy fogas kérdés volt, egy kis csapdával felszerelve, amit szinte lehetetlen volt megválaszolnotok, mivel ami most a potenciál mezőtökben a rendelkezésetekre áll, az valami olyan, amit az elmétek még csak nem is képes felfogni. Ugyanakkor éreztétek. Éreztétek, hogy:-„Van valami számomra, hogy megtegyem. Van valami, amit nem az emberiségért kell megtennem, hanem saját magamért. Még csak nem is az aspektusaimért kell azt megtennem. Hanem megtehetem azt csak magamért.” -Érezted ezt, de amikor megpróbáltad volna ezt megfogalmazni, szavakba önteni, akkor el kisiklott előled, eltávozott. Ez teljesen természetes.

Hallgass az érzéseidre! Nem kell őket meghatároznod. Nem kell képesnek lenned leírnod egy darab papírra, hogy mit akarsz tenni. Hagyatkozz az érzéseidre. Menj utánuk! Valami beteljesülést hozót, valami szórakoztatót, valami felszabadítót - talán ez az, amit tenni akarsz! És én nem azt kérdeztem, hogy milyen munkát akarsz! Talán nem is akarsz állást. Tudod, túlélhetsz állás nélkül is. Tényleg. Kérdezd csak meg erről Aandrah-t, On-t- Normát, Garretet! Vagy kérdezz meg másokat is erről, akik nincsenek benne a régi világban, a régi tudatossággal bíró munkában. Ezen kívül is túlélhetsz. Abszolút! Ezt hívjuk mi szuverén létezőnek!

LINDA: De vannak, akik azt hiszik, hogy ez azt jelenti, hogy nem csinálsz semmit.

ADAMUS: Ha azt választod, hogy nem csinálsz semmit - az rendben van. És ha végre nem vagy mentális afelől, hogy mit akarsz tenni, és az érzéseidre hagyatkozol, akkor egyszeriben csak rádöbbensz, hogy a Szellem imádja a kiterjedést. A te Szellemed imádja a kölcsönhatásokat. A Szellem egy semleges, unalmas állapotban nagyon ideges lesz. A Szellem ki akar terjedni és meg akar nyilvánulni. Ezt le fogom írni. Talán már korábban is hallottátok ezt, de utána mégis a felejtés mellett döntötök. A Szellem ki akar terjedni. Mindig. Mindig.

Láttátok a leírást. A Szellem nem tud visszafele menni, tényleg nem, és nem is akar. A Szellem nem akar csak semmit tenni, mivel a Szellem magvában, a Te magodban, abszolút élet örömet adó, abszolút a kiterjedés örömét adja, hogy kitaláld: -„Mi a következő? Mi az, amit megteremthetek?” - A Szellem nem szereti a megrekedést. Szóval, még ha meg is próbálnál semmit sem tenni, és ha meg is próbálnál naphosszat csak a La-Z-Boy karosszékedben ücsörögni - ami egy nagydarab pocsék bútordarab az amerikai nappalikban - ez szinte lehetetlen lenne. Először is: az őrületbe kergetnéd magad. Becsavarodnál, majd ezt követően eszelősen belekezdenél a te saját hiperanalízisedbe, és menet közben belevesznél sok-sok mentális folyamatba, majd idegösszeroppanást kapnál, de akkor legalább csinálnál valamit! (nevetés) És komolyan nem azt mondom, hogy… nos, egy csipet humorral, de ez tényleg valami. Ez annak a megtapasztalása, amikor teljesen megőrjíted magad.

A Szellem meg is akar nyilvánulni. Amikor reggel felébredsz, és minden annyira tökéletesnek tűnik, és nem kell a világ gondját viselned - és egy csodálatos nap vár rád, a családtagjaid már mind elmentek, és csak a tiéd az egész ház, és érzed az örömnek ezt a magával ragadó érzését - ilyenkor mit akarsz tenni? Énekelni, vagy sétálni egyet, vagy lélegezni - de ezt az örömet valamiképpen ki akarod fejezni. Ez a Szellem útja. A kiterjedés öröme elvezet a kifejezés öröméhez. Szóval kedvesem, igen nehéz lenne - nos, próbáld csak ki - nagyon nehéz lenne semmit sem csinálni. Mikor volt az legutoljára, hogy nem csináltál semmit?

LINDA: Két másodperccel ezelőtt.

ADAMUS: Nem, nem. Nem, mivel innen (a fejére mutat), átkattansz és eljutsz a szívbe, és természetesen nagyon szeretsz engem. Tehát ez azt jelenti, hogy csinálsz valamit. (nagy nevetés)

Szóval drága barátaim, hol is tartottunk? Eltértem a témától. Igen, a tapasztalás és a kiterjedés.

Magadba vetett bizalom

Tehát rengeteg sok minden zajlik most. Szeretnék ma valami nagyon fontos és lényeges dologra fókuszálni. Azt is mondhatnátok, hogy most megtesszük a következő lépésünket. És ez egyben el fog benneteket vezetni a mai késő esti csoportos tapasztalásunkhoz is.

Fel fogok tenni egy kérdést, és Eesa Lindáját arra kérem, hogy szaladjon körbe a mikrofonnal.

LINDA: Örömömre szolgál.

ADAMUS: Mehet?

LINDA: Igen Uram!

ADAMUS: Ettől a csoporttól azt fogom megkérdezni, hogy mekkora a bizalmi szintetek saját magatokban egy 1-10-es skálán? A 10 a legmagasabbat jelenti - a teljes, feltételnélküli bizalmat, az 1 pedig azt, hogy jobb, ha magadra zárod a szekrényt. Érezz bele! Vegyél egy mély lélegzetet és érezz bele! Nincsenek rossz válaszok. És jó válaszok sincsenek. Önként jelentkezőket válassz Linda!

LINDA: Ó, önként jelentkezőket! Pont itt is van egy.

ADAMUS: Önként jelentkezőket! (nevetés) A magadba vetett bizalom szintje.

GAIL: Felálljak?

LINDA: Tégy választásod szerint.

ADAMUS: Jöhet!

GAIL: Felállok. Tudtam, hogy engem fogsz választani. Ez igazából attól függ, hogy éppen hol tartok, melyik témánál…..

ADAMUS: Mély levegő!

GAIL: Légy szíves - mindannyian lélegezzetek velem!

ADAMUS: Igen - a magadba vetett bizalmad szintje.

GAIL: Ebben az elmúlt hónapban úgy 1,5 volt.

ADAMUS: Másfél. Jó. Köszönöm az őszinteségedet.

GAIL: Nos, ez van.

ADAMUS: És hogy állsz ezzel most?

GAIL: Most, úgy 8-9 környékén.

ADAMUS: Ez jó. Jó. Akkor az átlag úgy 2.2 (nevetés)

GAIL: Igen, valami olyasmi.

ADAMUS: Igen-igen, és ezt jó dolog felismerni. Köszönöm az őszinteségedet. Ezt ma meg fogjuk változtatni. Meg fogjuk változtatni. Te fogod ezt megváltoztatni.

Következő. A magadba vetett bizalmad most.

MICHELLE: Öt.

ADAMUS: Megtennéd, hogy felállsz?

MICHELLE: Öt.

ADAMUS: Öt. Öt. Lehetek veled személyes?

MICHELLE: Persze.

ADAMUS: Persze. Hallottam, amikor azt mondtad, hogy: „Úúú!!!” (nevetés)

MICHELLE: Persze.

ADAMUS: Úúú! - persze! Mi az, amivel kapcsolatban nem bízol meg saját magadban? És utána majd megadom a választ.

MICHELLE: Amikor úgy érzem, hogy megbízom magamban, rájövök, hogy az nincs jelen teljes egészében.

ADAMUS: Igen. Mi az, amivel kapcsolatban nem bízol meg saját magadban?

MICHELLE: Az, hogy mindig helyesen teszem-e a dolgokat.

ADAMUS: Jó. Akkor most mondhatom én?

MICHELLE: Igen.

ADAMUS: Attól tartasz, hogy rossz választást hozol; nem bízol meg a testedben - probléma, probléma, probléma; és megbízhatsz-e a hiedelmeidben? - probléma, probléma, probléma. És ez valószínűleg mindenki másra is vonatkozik. Szóval, köszönöm.

Van egy abszolút félelem - amikor eljutsz a fejlődésnek erre a pontjára - attól, hogy rossz választást hozol. Te jóságos ég, mennyi élet - 1000, 1400, 1800? Nem akarsz nagyot hibázni pont most a rossz választás meghozatalával! (nevetés) Még visszaküldenek az első életedbe. Visszaküldenek Lemúriába, vagy ha szerencsés vagy, akkor Atlantiszba. Tehát nem akarsz rossz választásokat hozni.

(felkap egy „Interdimenzionális Élet” otthoni tanfolyam CD szettet) Ez egy kiváló program azoknak, akiket érdekel a multidimenzionális kiterjedés. Köszönöm. Ez az én tanfolyamom. (nevetés)

A testedbe vetett bizalom. Sok létidőd volt - és mindegyikőtöknek- amikor konfliktusban éltetek a testetekkel. A test az, ami itt tart titeket. Ezért is vagytok mérgesek rá. Ezt viccnek szántam. (nevetés)

Egy bizonyos módon az összes földi életetek problémái következtében érzett nehezteléseiteket a testeteken töltitek ki. Hiszen ha nem lenne ez a nyavalyás testetek, akkor nem kellene aggódnotok. A mai nap során a későbbiekben lesz egy kis utazásunk, és néhányan máris egy kis félelmet éreztek: - „Mi fog történni?” -Nos, amikor azt mondtam, hogy nem kell aggódnotok, semmi baja nem esik a testeteknek” - akkor máris így reagáltok: -„Rendben, akkor bármit megtehetek” - Tehát itt van ez a probléma a testtel. És a hiedelmekkel.

Mindannyian, akik most itt vagytok, és azok is, akik későn érkeznek a közvetítésünkre (megint a kamerába beszél): Adamus vagyok. Későn jöttél. (nevetés) Nem, nem Geoffrey vagyok. Ő sose tudna ilyen jól kinézni! (nevetés, ahogy pózol) Köszönöm.

Tehát a hiedelmeidbe vetett bizalom. Nyakig benne voltál a jó ég tudja mennyi vallásos, spirituális szervezetben. Túladagoltad magad hiedelmekkel. Hiedelmekkel. És a hiedelmek szórakoztatóak. Elképesztően szórakoztatóak, pontosan úgy, ahogy a színjátszás is szórakoztató, amennyiben érted, hogy éppen azt csinálod. De amennyiben elfeledkezel róla, hogy éppen egy szerepet alakítasz, és komolyan veszed magad, és ezt az egészet igaznak, valódinak hiszed, akkor az többé már cseppet sem szórakoztató. Amennyiben komolyan veszed a hiedelmeidet, akkor az fájdalmas lesz. Akkor majd elakadsz, megrekedsz, és valahogy ki kell lépned azokból a hiedelmekből.

A hiedelmek nem rosszak. Szeretném ezt itt most tisztázni. Nincs velük semmi baj, egészen addig, amíg megérted, hogy te teremtetted őket, és bármikor megszüntetheted őket. Egészen addig, amíg érted, hogy a hiedelmek egy átmeneti célt szolgálnak, de ne hagyd, hogy rád zárják az ajtót. Közületek hányan hittetek abban - nem kell hangosan válaszolnotok - de hányan hittetek a pokolban emberöltőkön keresztül? Beleragadtatok ebbe a hiedelembe. Életetek vagy életeitek felében csak menekültetek a pokoltól való félelmetek következtében. Nem bírtatok teljes tapasztalással azokban az életeitekben, mert egy hitrendszer elől menekültetek - a pokol elől. Mert az halálra rémített benneteket.(nevetés) Köszönöm.

Jöhet a következő. A következő. Önmagadba vetett bizalom a 10-es skálán mérve - jelenleg hol tartasz?

KAREN: 7 vagy 8 az utóbbi napokban.

ADAMUS: Hét vagy nyolc. És mi a helyzet egy árfogó képet nézve, mondjuk az elmúlt két év vonatkozásában?

KAREN: Hol fent, hol lent. Hol fent, hol lent.

ADAMUS: Átlagban ez mennyi lenne?

KAREN: Hát átlagot vonva úgy 4 vagy 5 lenne.

ADAMUS: 4 vagy 5. Oké. Jó.

KAREN: Időnként nagyon magas volt, aztán meg nagyon alacsony.

ADAMUS: Igen, de ez a hullámvasút effektus. Ez részét képezi a felébredési folyamatnak. És mik voltak a problémáid a magadba vetett bizalom kapcsán?

KAREN: Amikor tényleg jól hallottam a belső hangomat, akkor nagyon is bíztam, egészen az egekig szárnyaltam.

ADAMUS: Nem ezt kérdeztem. Mik voltak azok a dolgok - és itt most vegyél egy mély levegőt - amik tényleg azt okozták, hogy ne bízzál meg magadban? Ez annyira egyértelmű. Á - most gondolkozol. És nem érzel.

KAREN: Valószínűleg az emberire való támaszkodás.

ADAMUS: Akkor most megadom neked a helyes választ. Az, hogy valaki mást bántani fogsz. Hogy neked van az egyik legédesebb, legcsodálatosabban kiáradó természeted, mégis bántasz másokat. Nem szándékosan, nem ez a célod, de mégis bántasz/megbántasz másokat. És ilyenkor mit teszel? Mit tesz bármelyikőtök is, amikor másokat bántotok - beleértve ebbe a gyilkolást, a kínzást, és ezeket a típusú dolgokat - amikor tényleg kárt tesztek valakiben? (valaki válaszol: „bűntudatot érzel”)

Bűntudatot. És már le is zártad magad. Visszahúzódsz. Visszavonulsz és azt mondod: -„Soha többet….” - Jaj, nem gyűlölitek még azt, hogy soha? - „Soha többet nem leszek újra olyan pozícióban, hogy másokat bántsak.” - mivel volt és most is van bizonyos hatalmad, erőd, fantasztikus képességeid, tehetségeid vannak, amik jelenleg nincsenek kifejezésre juttatva, mivel te ezeket mások bántásával társítod.

És én nem vádollak téged azért, mert nem akarsz másokat bántani. De egyfajta teoretikus - sajnálom Pete - filozófiai értelemben véve igazából senkit sem tudsz bántani, megbántani. Egy másik értelemben, egy nagyon is Új Energiás értelemben véve pedig - elnézésedet kérem Bonnie - szóval egy másik, nagyon Új Energiás értelemben véve pedig még ha meg is próbálnál másokat bántani, másoknak kárt okozni - képtelen lennél rá. Nem tudnál. Még ha meg is próbálnád - hozz erre egy tudatos választást, ami megfellebbezhetetlen - jelenleg képtelen vagy bárkit is bántani. A tudatosságod, a saját szellemeddel való kapcsolatod ezt nem fogja megengedni.

Ezt tudva, tudván, hogy képtelen vagy valaki mást bántani- ez sok bizalmat visszaadna neked? Nem tudnánk ezt most 7-re felemelni?

KAREN: De igen.

ADAMUS: Abszolút. Abszolút. Olyan sok tehetséged van, én tudom, hogy te ki vagy. Mi dolgoztunk együtt. Tudom mire vagy képes vezetőként, és kreatív személyként is. Ugyanakkor pedig visszahúzódsz. De már nem tudsz senkit sem bántani.

Tudom, hogy ez talán kihívásokat intéz jó pár emberhez - akik most hallgatnak minket. -„Mit értesz ezalatt, hogy nem tudok mást bántani? Képes vagyok most kisétálni az ajtón a kezemben egy késsel, és dühöngést rendezni egy bevásárló központban.” - Nem, nem vagy erre képes. Nem, nem vagy erre képes. Talán mások képesek erre, de te nem. Nem a hitrendszereid, és nem is a magas erkölcsösséged következtében. Hanem azért, mert már egy olyan tudatossággal bírsz, ami ezt nem engedi meg.

Következő. Bizalmi szint. Hol tartasz most?

PAUL: Körülbelül 7, 8.

ADAMUS: 7, 8. Ez meglehetősen alacsony. Összehasonlítva azzal, ahol lehetne. Összehasonlítva azzal az örömmel, amit érezhetnél. Mi az, ami megállít téged?

PAUL: Fel-le mászkál, attól függően, hogy mennyire vagyok magabiztos éppen.

ADAMUS: Igen.

PAUL: És így nyitott vagyok bármilyen másik értékelés meghallására, amikor nem vagyok biztos magamban.

ADAMUS: Szóval, akkor mi akadályoz téged a 10-es szint elérésében? Ez olyan nyilvánvaló. Mindenki tudja.

PAUL: A mikrofon. (nagy nevetés és taps)

ADAMUS: Ez jó.

PAUL: Akarok egy Adamus kitűzőt.

ADAMUS: Megkapod. Megkapod. Mindenki, akinek eddig a kezében volt a mikrofon, kap egy kitűzőt. De menjünk csak itt tovább. Igen, igen, ez az én dicséretem.

Tehát 7 és 8 között jársz. És mi van közted és a 10 között? Mivel mindenkinek abszolút 10-en kellene lennie! És addig nem leszek boldog, amíg nem lesztek a 10-en!

PAUL: Nem érzem, hogy teljes tudással rendelkeznék ezen a ponton.

ADAMUS: Mondd ezt még egyszer! Állj fel! Állj fel! Gyerünk! (nevetés, ahogy Adamus Paul felé közeledik, aki pedig hátrálni kezd) Gyerünk! Ne aggódj! Azt mondtam, hogy nem tudnál mást bántani. Nem rántanál elő egy kést! De én igen! (Adamus arcul üti Paul-t, a közönségnek pedig elakad a lélegzete majd nevetni kezd) De hallani akarom, amit az előbb mondtál! Gyerünk! Nincs teljes….

PAUL: Tudásom, tudatosságom a fizikai tudatomban.

ADAMUS: Na ez az! Visszaadhatod a mikrofont. Hát ez az, ami megakadályoz téged abban, hogy elérd a magadba vetett bizalom 10-es szintjét. Sajnálom a pofont. Meg fog gyógyulni.

Te tudni akarod. Intellektualizálni akarsz. Ki akarod agyalni, töröd rajta a fejed, és amikor ez nem megy, amennyiben ezt nem tudod az agyadon keresztül feldolgozni, amennyiben így nincs semmi értelme, ha nem tudod azt kiszámítani, akkor nem fogod megtenni. És ez az, ami téged akadályoz, gátol. Ez a - na, ez beindít engem - ez a bizalmi ugrás túlszárnyalja az elmét, és belevisz a szívbe és az érzésbe, abba, hogy: -„Nem érdekel, nem kell ezt tudnom. Nem kell ezt itt a fejemben feldolgozni. Nem kell mentálisnak lennem. Elég volt már az analízisből, innentől csak meg akarom élni!” -Ez az, ami meggátol a 10-es szint elérésében. Minden más jó.

PAUL: Vagyis kilépni az elméből?

ADAMUS: Hű! (nevetés) Úgy értem- Igen! Igen. Nem akarlak zavarba hozni, de pontosan, kilépni az elméből. Befejezni azt, hogy megpróbálod kitalálni a dolgokat. Néha megy is ez neked, amikor elengeded az elme energiát. Elképesztő elméd van, de mit szólnál ahhoz, ha létezne valami az elmén túl? Mi lenne, ha lenne valami….Itt most az elmédhez fogok szólni. Elme, mit szólnál ahhoz, ha lenne valami, ami még nálad is jobb, hatalmasabb és intelligensebb, aminek nincs szüksége kemikáliákra és elektromos áramkörökre ahhoz, hogy kitalálja a dolgokat? Mi lenne, ha lenne valami, ami ennyire nagyszerű, és már most itt van? Gondolkoznál róla?

PAUL: Ezt nem vonom kétségbe, de még nem tudom elérni azt a tudást, ami ahhoz kell, hogy túllépjek a nyolcas szinten! Ú-ú.

LINDA: Visszakérjem a díját? (nevetés)

ADAMUS: Nem, nem, nem. Ez jó. Ez jó. (nevetés) Ez jó. Ha most lenne itt egy medencényi víz, és ha egy kicsit nagyobb lenne a csatornázó teste, ha csak egy kicsit nagyobb darab csatornázót választottam volna, akkor fognálak téged, beledobnálak a vízbe, és lenyomnám a fejed a víz alá, és egészen addig a víz alatt is tartanám lenyomva, amíg el nem éred a halál pontját - mert én ám egy ilyen fickó vagyok! - amíg már annyira kapkodnál levegő után, hogy bármit megtennél, csak hogy levegőhöz juss. Bármit, bármit. Na akkor kihúznám a fejed a vízből, magadhoz térítenélek, és azt mondanám neked: - Ha majd ennyire nagyon vágysz a tudásra és arra, hogy Önmagad légy, ha majd ennyire nagyon túl akarsz lépni az elmén, ha majd ugyanilyen erősen vágysz minderre, na majd akkor eljutsz oda. Más szavakkal: nem akarod eléggé.

PAUL: Érzem ezt.

ADAMUS: Ja! Nos rendben, köszönöm. Jó kis párbeszéd. És tényleg igazán egyszerű. Egyszerűen csak megugrod azt az ugrást, amit nem kell….na hadd mondjam ezt másképpen: Ennek semmi értelme és soha nem is lesz. Soha nem fogod tudni kielégíteni az emberi intellektusodat. Soha nem tudod kielégíteni az elmédet annak kapcsán, hogy mi folyik a Földön. Soha. Soha nem tudsz ebből semmilyen értelmet kovácsolni. Tehát akkor most már hagyd abba a próbálkozást! Fejezd be a próbálkozást!

Az igazi, valódi élet - nem kell, hogy bármiféle értelemmel is bírjon. Az a pillanatban zajlik. Spontán. Az intuícióból ered. A gnosztból jön. És az elméd - az ön elméje uram - hangosan ordítozza: -„Engedj ki innen. Szabadíts meg ettől a tehertől, hogy annyira okosnak kell lennem, hogy mindenre rá kell jönnöm, mindent ki kell találnom! Szabadíts meg a korlátaimtól, hogy én, továbbá pedig minden egyes részed kiterjedhessen, növekedhessen és kinyújtózhasson!” Mert az elme ezt akarja. Ez a lényeg. Nem kell csatáznod az elmével, mert ő is ezt akarja. De ti annyira be vagytok programozva, be vagytok hipnotizálva - mindannyian - hogy azt hiszitek, hogy nektek kell ezt kitalálnotok. És nem fogjátok. Ezért engedjétek el! Érezzétek jól magatokat! Élvezzétek!

PAUL: Köszönöm.

ADAMUS: Azt lefogadom! Abszolút! És adok neked még egy Adamus díjat. (Linda nem kap levegőt, amint látja, hogy Adamus pénzt vesz ki Cauldre zsebéből. Nevetés, ahogy megpróbálja azt elvenni tőle.) - Ilyenkor nem érintheted meg a csatornázót! Ne érintsd meg….ez egy játék. Egy játék. Választhatsz Cauldre egy dollárosa és a szinte ropogós 100 dolláros bankjegye között! Melyiket választod? (szünet, amíg Paul elé tartja a bankjegyeket.) Tényleg ennyire nehéz? (nagy nevetés)

LINDA: Igen, mert tudja, hogy figyelem őt!

PAUL: Nem félek. Igen. A Franklint választom. (A 100 dolláros bankjegyet)

ADAMUS: A tiéd. Köszönöm. (A közönség tapsol) Mindig, minden alkalommal ellenőrizd le Cauldre zsebeit kezdés előtt! Tehát…

És ez jó. Tulajdonképpen most csináltál 100 dollárt! Cauldre most csinált úgy ezret, én pedig egyébként is végtelenül gazdag vagyok, tehát nincs rá szükségem.

PAUL: Bármikor, amikor csak akarod! (nevetés)

ADAMUS: Abszolút! És Shaumbra, ennek…

LINDA: Na akkor most adj ide nekem mindent, ami a zsebében maradt. (nevetés)

ADAMUS: Nem maradt semmije. Mindössze két dollárja. Szóval…szóval apropó Shaumbra, ez csak egy papírdarab! Kapott egy darab papírt, és mindenki izgatott lett. Pedig ez csak egy darab papír! Ugyanakkor rengeteg energia társul hozzá.

Igazán azt szeretném, ha túllépnél az elméden, és valami nagyobbá alakítanád azt! Hogy hogyan? Úgy, hogy magad elé tartod a 100 dollárost, majd elkezded azt bámulni, és megpróbálsz belőle egy ezer dollárost csinálni? Nem! Hanem azáltal, hogy - később majd csinálunk egy gyakorlatot, és majd akkor ezt a bankjegyet használd kérlek - és csak tedd bele a zsebedbe, majd pedig engedd el! Igen. Jó. Kiváló, jó.

Következzen még egy pár! Az önmagadba vetett bizalom szintje. Kérlek, állj fel! Ettől még keményebb lesz az egész - nem igaz?

APRIL: De igen.

ADAMUS: Ó!

APRIL: Nyolcat mondanék.

ADAMUS: 8. Ez jó. Ez remek. És mi az, ami visszatart….

APRIL: Egy száz dolláros bankjegy! (nagy nevetés)

ADAMUS: Tudod, hol van! Igen. Téged mi akadályoz? Már egészen közel vagy. De mégis mi lehet az, ami akadályoz téged?

APRIL: Szerintem a félelem attól, hogy…..vagy attól félek, hogy nem jutok el oda, vagy pedig attól, hogy eljutok. Szerintem mindkettő. Mindkettő.

ADAMUS: Abszolút. Abszolút, és ez nagyon bölcs, és ha több pénz lenne nálam, akkor….lássuk csak, van-e valami értékes….

LINDA: Még csak gondolni se merészelj erre! (nevetés)

ADAMUS: De igen, ez egy érdekes, kínos helyzet. Leülhetsz. Ez egy érdekesen kínos helyzet. Mert amikor már közel vagy, amikor eljutsz a nyolcadik, vagy inkább a kilencedik szintre, azt mondod: - „Nos, de mi történik, ha összekötöm a pontokat? Mi történik, ha eljutok a magamba vetett teljes bizalomhoz? Olyankor mi történik, Aandrah?

LINDA: Várj, várj, várj, máris futok a mikrofonnal. Futok, futok, futok, futok.

ADAMUS: Amikor eljutnak az abszolút bizalom pontjához, olyankor mivel hagynak fel?

AANDRAH: A félelemmel, ami oly régóta velük volt már.

ADAMUS: Jól ismerték azt.

AANDRAH: Igen.

ADAMUS: És ezzel együtt, felhagynak a játszmákkal.

AANDRAH: Igen.

ADAMUS: A játszmákkal. És akkor mi történik? Egy részed azt mondja: „Nos, ha a régi ismerős félelem nincs többé jelen és a játszmák véget érnek, akkor nincs semmi, amit tehetnék.” - Pedig lesz.

AANDRAH: Igen.

ADAMUS: Lesz mit tenned. Ez csak….ez egy kissé hasonló az álom állapothoz, és ez egy magaddal folytatott játszma. Tehát mikor eljutsz a teljes bizalomhoz, feladod a játszmákat. És egy részed azt kérdezi: -„Nos, ha többé már nem kell játszmáznom, akkor miért is kellene itt maradnom?” -Mert egy új játék veszi kezdetét, ami nem a dualitás nevezetű játék. Hanem egy újfajta öröm a Földi létezés kapcsán, amikor is fizikai testben tartózkodsz fájdalmak nélkül, és az összes többi probléma nélkül. Tehát, jó.

Még egyet!

LINDA: Rendben. Még valaki.

ADAMUS: És ez legyen a helyes személy! Nehogy rossz választást hozz itt nekem! (nevetés)

LINDA: Nos, nálam vannak az ékszereid, tehát mindannyian biztonságban vagyunk.

ADAMUS: Nem tudsz rosszul választani. Tehát akkor hogy állsz a magadba vetett bizalmad szintjével?

KISRÓKA: Bizonyos okokból kifolyólag folyton nekiütközök egy csomó rovátkának! (nevetés) Azt mondanám, hogy a hét és a nyolc között váltakozik.

ADAMUS: Hét, nyolc. Rendben. És mi van a kettő között?

KISRÓKA: Elfeledkezem arról, hogy ez egy utazás, amin jól kellene éreznem magam, és nem kellene annyira komolynak lennem, és különösen most, ahogy ezek az új potenciálok keresztüljönnek rajtam, biztonságban érezzem magam.

ADAMUS: Aha. És most megadhatom neked az én válaszomat?

KISRÓKA: Persze.

ADAMUS: T.E.

KISRÓKA: T. E.

ADAMUS: T. E. = a többi ember. Nem te, hanem a többi ember. Tudod, te ezt az egész munkát másokért teszed. Ez a szenvedélyed. Ez az életed. Ez a te önigazolásod arra vonatkozóan, hogy itt maradj. -„Én ezt a többiekért teszem”… vagy a másik verziók: -„Gyermekeim vannak.”…és a kedvencem: „Betegek a szüleim, és azért nincs időm magamra, mert velük kell törődnöm.” -Makyo. Szóval a többi ember! Mindenki más miatt teszed ezt. Azért kell itt lenned, hogy ezt a sok-sok szerencsétlen embert átvezesd a felébredési folyamatukon. Azért kell itt lenned, hogy gondját viseld a gyermekeidnek, mert nélküled minden bizonnyal szétcsúsznának, összeborulnának, mivel, nos, talán ők nem annyira isteniek. Egyértelmű, hogy másokra kell gondot viselned. Tehát a T. E. - többi ember. Jó. Köszönöm.

LINDA: Még egy legutolsó?

ADAMUS: Választásod szerint.

LINDA: Szerintem jó lenne meghallgatni a fiatal MACKENZIE-t.

ADAMUS: Választásod szerint. De már nem fogok bőséges megjegyzést fűzni a mondandójukhoz. Akkor rajta!

MACKENZIE: Felálljak?

LINDA: Majd eljön az ideje.

ADAMUS: Igen, állj fel!

LINDA: Üdvözlet Mackenzie.

ADAMUS: 1-10 közötti skálán meghatározva.

MACKENZIE: Őszintén szólva, azt kell, hogy mondjam, hogy a kérdés…

ADAMUS: Ne, azt akarom, hogy hazudj nekem! (nevetés)

MACKENZIE: Oké, hazudhatok is.

ADAMUS: Ne, maradjunk csak az őszinteségnél.

MACKENZIE: Ez a kérdés kissé összezavar.

ADAMUS: Valóban.

MACKENZIE: Azt is mondhatnád, hogy 10-es vagy 0 vagyok, mivel én én vagyok.

ADAMUS: Helyes.

MACKENZIE: És ha nem bízom meg saját magamban, akkor hogy is lehetnék önmagam?

ADAMUS: Igaz.

MACKENZIE: Tehát az elmémben a bizalom lényegében lényegtelen, mivel a bizalom hiányában nem is lehetnék saját magam. Vagy önmagad vagy, vagy megpróbálsz nem az lenni.

ADAMUS: Igen. És ismersz olyan valakit, aki teljesen önmaga?

MACKENZIE: Senki sem az.

ADAMUS: Ki lehetne a te Szabványod, példaképed?

MACKENZIE: Ú, sajnálom. (oldalra pillant)

ADAMUS: Nem az itt jelenlévőkre gondoltam. (nevetés)

MACKENZIE: Tudom. Tudom. Csak megláttam a képernyőt, és ott megláttam őt, és csak odanéztem! (nagy nevetés)

ADAMUS: És filozófiai értelemben egyetértek veled. Gyakorlatilag viszont kissé meggyűlt ezzel a bajom. Abszolút igazad van, de honnan tudod, ki az, aki tényleg….aki az Én Vagyok, azaz az Igaz Én Példaképe?

MACKENZIE: Senki.

ADAMUS: Senki.

MACKENZIE: Senki. Mindenki a szabályokat követi. Megpróbálnak beilleszkedni a társadalomba. A legtöbb esetben próbálkoznak, és arra gondolnak, hogy mások vajon majd hogyan fognak reagálni rájuk…

ADAMUS: Igen.

MACKENZIE: …és hogy mit kellene megtenniük értük. És ennek az a vége, hogy senki sem teljesen igaz saját magához, mivel itt van ez a sok egyéb dolog is. Ahogy a tanárom is mondta valamelyik nap, hogy rájött, hogy a mi generációnkat annyira elárasztja az információ özön, ami mindenhonnan zúdul, hogy nagyon nehéz csak tisztán egy dolognak lennie. Tehát…

ADAMUS: Igaz. Jó. Köszönöm. De hadd kérdezzelek meg arról, hogy mindezt félretéve, most mégis mit érzel a 10-es skála viszonylatában? Tudom, hogy felszínes vagyok a kérdésemmel, de…

LINDA: Még csak 13 éves, és egy rakás felnőtt veszi körbe.

ADAMUS: Rendkívül jól csinálja.

MACKENZIE: 13?! 16 vagyok!

LINDA: 15, és egy rakás felnőtt van körülötte.

MACKENZIE: Hat. Tizenhat.

ADAMUS: Nos, ezután az őrület után hol a bizalmi szinted?!

LINDA: Tizenhat.

ADAMUS: Bizalmi szint?

MACKENZIE: Szerintem mondhatom azt, hogy a 10-en, mivel én én vagyok, és egyszerűen ez vagyok én.

ADAMUS: Oké. Jó.

MACKENZIE: A többi dologgal együtt is.

ADAMUS: Jó. Remek. Köszönöm.

LINDA: Köszönöm, hogy ilyen bátor voltál.

ADAMUS: És drága Shaumbra, erről beszéltünk valamelyik este a rádió programunkon is. Beszéltünk erről a bizalom dolgáról, és arról, hogy mennyire fontos tudni, hogy hogy állsz ezzel. Nem kell ehhez egy számot társítanod, de tényleg feltétel nélkül megbízol magadban? Megbízol a testedben? Megbízol a választásaidban? Megbízol a döntéseidben? Megbízol…megbízol a Szellemben? Megbízol az Életben? Megbízol abban, hogy ebben a világban élsz, ami jelenleg telis teli van káosszal? Megbízol abban, hogy teljesen önmagad légy önfeledten? Kiállsz egy csoport elé, és énekelsz? Hogy valami kivételeset teszel? Bízol abban, hogy utazásod jelenlegi szakasza, amit a te spirituális megvilágosodásodnak, felébredésednek neveznek, az valódi? Vagy pedig csak még több szemét.

Tehát felhozom itt ezt a dolgot, és erőltetem, irritálom - hogy állsz a magadba vetett bizalommal - mert nehéz lesz tovább menned, vagy fogalmazzak inkább úgy, hogy kiterjedned, amennyiben legalább nem vagy tisztában a saját bizalmi szinteddel. Ez még csak nem is azt jelenti, hogy 100%-osan meg kell bíznod magadban, csak azt, hogy legyél tisztában azzal, hogy miért nem bízol meg önmagad egyes részeiben.

Valamelyik este pont arról beszéltünk… nos, hadd mondjak egy példát! Tegyük fel, hogy holnap reggel amikor felkelsz, hányingered lesz, émelyegni fogsz, izzadsz, rosszul érzed magad, és hánynod kell. Mi az első dolog, amit ilyenkor teszel? Rohansz a WC-re - remélhetőleg. (nevetés) Második dolog: „Mit csináltam rosszul? Mit ettem, ami ezt okozta?” - Katt-katt-katt-katt - kattog az elméd, miközben mindent kiértékel. A következő: -„A Szellem mit próbál ezzel elmondani nekem?” - Következő: „A testem talán hatalmasabb a lelkemnél, hiszen nézz csak rám, megbetegedtem.”

Hát ekkor kezeled a helyzetet, sok mindent elengedsz a WC-n. Még mindig szörnyen érzed magad, de úgy döntesz, hogy leülsz egy kicsit a számítógépedhez, és dolgozol rajta egy keveset. Megcsörren a telefon, te pedig összerándulsz, mert még nem érzed túl jól magad, és ezáltal valahogy odébb lököd a számítógépedet, és egyszer csak azt veszed észre, hogy az füstölni kezd, majd felrobban. -„Jaj ne! Már megint egy olyan nap!” - mondod magadnak. - „Miért van ennyire kibillenve az energiám? Mit csinálok rosszul? Miért történik ez velem? A kísértetek támadtak volna meg? Vagy a földönkívüliek? Talán valami gonosz energia lapul itt valahol a házamban. Tudtam, hogy hívnom kellett volna valakit, hogy egy kis Feng Shui-val kiűzze innen ezt a gonosz energiát, mert most tessék, át is vették fölöttem a hatalmat!”

Szóval nekiállsz a helyzet kezelésének. Eloltod a tüzet. Rádöbbensz, hogy nincs számítógéped. Ezért aztán azt a döntést hozod, hogy bepattansz a kocsidba - és tudod ezután mi fog következni - és elmész a számítógép szaküzletbe. És miközben úton vagy, és az eddigi nyomorúságos napod töltik ki a gondolataidat, autóbalesetet szenvedsz. Senki sem sérül meg ugyan, de most már az autód is füstöl - hiszen hasonlít a számítógépedhez, csak ennek kerekei is vannak. Totál káros lett. Ripityára tört, te meg azt kérdezed: -„Mit csinálok rosszul?”

Nos mindezt figyelembe véve….és jut eszembe, miközben várod, hogy a rendőrség megérkezzen a helyszínre, rádöbbensz, hogy nincs nálad a jogosítványod és a forgalmid se. Otthon felejtetted őket, és most előhúzod a tárcádat, hogy megnézd, hátha mégis nálad vannak, és ekkor valaki odajön és kitépi azt a kezedből, majd elszalad.

Namost: -„Ágyban kellett volna maradnom!” - Nem! Rossz válasz. Kérdés: képes vagy a bizalomnak azon a helyén tartózkodni, hogy tudd, hogy ez abszolút tökéletes? És képes vagy ekkor hangosan nevetni? -„Ha-ha-ha! Tudom, hogy ezt én teremtettem. Nem Isten teremtette. Adamus - hm, nem, nem ő teremtette. (nevetés) Nem is a gonosz szellemek teremtették. Én teremtettem.”- Képes vagy a bizalomnak ezen a szintjén tartózkodni, hogy azt mondd: -„A francba, ez vicces!” -Vagy legalább azt, hogy: -„Tudom, hogy innentől kezdve minden rendeződni, fejlődni fog.” - Na, ez a bizalom. Ez a bizalom. Tudnám még folytatni, hogy amíg a rendőrség megérkezik….ó, inkább mégsem. Na, ez a bizalom.

Minden egyes nap - mi, a Bíbor Tanács - több ezer panaszt kapunk a Shaumbrától szerte az egész világból. -„Miért történik ez?” - Nos, azt a választ szoktuk erre a kérdésre adni, hogy azért, mert ezt teremtetted. -„Miért történnek ezek a dolgok az életemben? Ó, biztosan azért, hogy elmenjek arra a kristály tanfolyamra, és mert tudod, be kell szednem azokat a vitaminokat, és…” -Teljesen beburkoljátok magatokat.

Mi lenne, ha olyan magas lenne a bizalmi szinted, hogy feltételek nélkül tudnád, hogy ez tökéletes? Mit szólnál ahhoz, ha mindezek a dolgok, amik ma történtek veled…..és amikor végül hívsz egy taxit, hogy hazavigyen téged, találkozol valakivel - talán a taxi sofőrrel, vagy esetleg valaki mással - találkozol valakivel, aki ajándékokat hoz el az életedbe: talán pénzt, esetleg szeretetet, barátságot, tanításokat, bármit. Talán mindezek a dolgok a részét képezték annak a beállításnak, amit te és az a részed, amit a lélek énednek nevezel teremtettetek meg….a lélek éned tényleg egyáltalán nem törődik a te összes emberi esetlegességeiddel, részleteiddel. Ő veled akar lenni, és te magadhoz hívtad őt. És amikor ezt tetted, az magával hozott egy megállíthatatlan dinamikát, és akkor az meg fog történni.

És még szerencse, hogy a lelked bölcs, ami….namost, nem a lelked teremtette meg ezeket a baleseteket, hanem egy energia, ami közted és az isteniséged között van, ami egy energia, ami ki lett oda téve, és visszahozza a manifesztált tapasztalásokat annak érdekében, hogy ez az egész lehetővé váljon, és továbbra is be fogja hozni azokat a tapasztalásokat. A lelkedet nem igazán érdekli, hogy darabokra tört az autód, mivel léteznek más autók is. Nem érdekli a számítógéped, mert már egyébként is ideje volt, hogy búcsút vegyél tőle. Ideje volt már egy újat venned, mert vannak olyan dolgok, amiket a régi gépeden nem tudtál volna megtenni, csak az újon. Nem érdekli a reggeli hányásod, mert az olyan mérget engedett ki a testedből, ami már régóta le volt oda tapadva. A lelkedet ezek a dolgok cseppet sem érdeklik, mert ő - te - te egy mélyebb megértéssel és mélyebb bölcsességgel rendelkezel.

És akkor mi áll az útban? A humanoid aspektus. Az emberi aspektus, aki nem szereti a változást, aki nem akar tovább lépni. Ez az emberi aspektus, aki nem hisz a saját énjének. Tényleg nem. Nem hisz saját magának, mert az emberi aspektus nem valódi. Hanem mesterségesen lett előállítva. Ez egy színjáték, és tényleg nem hisz saját magának, mivel tudja, hogy ez egy színjáték, de sajnálatos módon te nem vagy ezzel tisztában, hogy ez egy színielőadás - egyelőre.

Mindezek a dolgok történnek - eltöröd a lábad, elveszíted a munkádat, vagy legyen szó bármiről. De mi lenne, ha abszolút bizalmad lenne? Mi lenne, ha egy hatalmas mosollyal az arcodon azt mondanád: -„Az Önmagamtól származó saját vezettetésem lehetővé teszi mindezeknek a dolgoknak a megtörténtét, annak érdekében, hogy leszedjen a hurokról, vagy bármiről, hogy a „dolgok tovább mozoghassanak, kiterjedhessenek!”

A kérdés az - képes vagy ekkora bizalomra? Ez jó nagy falat. Képes vagy ennyire megbízni magadban, hogy amikor az aggodalom hulláma végigseper rajtad, ahogy ez mostanság megtörtént, képes vagy azt mondani, hogy: „Minden tökéletes rend szerint zajlik az életemben!” - a te életedben? Ha lekésel egy repülőjáratot, ha elcsúszol a jégen, és bevered a hátadat, képes vagy akkor is ennyire megbízni magadban? Képes vagy erre?

Mert ekkor egy érdekes dolog történik. Elmondom nektek a történet végét. Amikor ekkora nagy a bizalmad, akkor már semmi szükséged arra, hogy mindezek a dolgok megtörténjenek veled, mivel akkor már nem vagy megrekedve, beragadva. De egy részed attól fél: -„Ó, édes istenem, ha teljes a bizalmam, akkor majd elveszítem a munkámat, és a partnerem cserbenhagy, a kutyám meg fog halni, és édes istenem, nézd mennyi sok minden megtörténhet!” -De ez csak azért van, mert nem vagy a 10-ik szinten, hanem a 2-ik, a 8-ik vagy a 7-ik szinten vagy.

A számok nem számítanak. Ha jelen van akár egy csipetnyi bizalmatlanság is, legyél akár a 9.9-en, az ugyanazt jelenti. Ugyanazt jelenti. Tehát az nem számít, ha valaki azt mondja: -„A második szinten vagyok.” - Ez pontosan ugyanaz, mintha azt mondaná: -„A 9,999 szinten vagyok.” - Nem bízol. Nem bízol.

Ez egy rendkívül lényeges pont. Ó, vegyünk egy mély lélegzetet! Ó, mindannyian annyira a fejetekből beszéltek hozzám. Ó! Ilyenek vagytok: -„Nos, hogyan bízzak meg magamban?” - Hozz egy erre vonatkozó választást, majd vegyél egy mély lélegzetet! Ennyi az egész! És minden egyes alkalommal…ó, itt következik a megdönthetetlen bizonyíték! Az elkövetkezendő egy hét- 10 nap folyamán - lesz egy olyan tapasztalásod, ami visszautal erre a mostani pillanatra az önmagadba vetett bizalom kapcsán.

Valami történni fog - és azt nem mondtam, hogy mi, csak azt, hogy valami - és ez majd emlékeztetni fog téged erre a mostani beszélgetésünkre. És ez lehetőséget ad majd számodra, hogy hozz egy nagyon tudatos választást! -„Megbízom magamban? Vagy belezuhanok a drámába, önmagam megkérdőjelezésébe, és megint azt érzem majd, hogy tényleg nem vagyok rá méltó, nem érdemlem meg?” - Lesz egy tapasztalásotok. Utána majd írjátok le. Írjátok le tömören a történetet. Ez segít leföldelnetek ezt az energiát, valamint jól jöhet a következő könyvünkhöz is, amit közösen fogunk megírni.

Ahmyo

Ma egy Zen napunk lesz, és köszönjük neked Robert, hogy ehhez öltöztél ma fel. Megtennéd, hogy felállsz a sállal? Nagyon Zen külső a mai napra. (Robert áll) Igen, a Zen szerzetes külseje. (kevés taps)

Van egy szavunk, egy Zen-szerű szavunk az önmagunkba vetett abszolút bizalomra. AHMYO. AHMYO. Ki tudjátok ejteni? (a közönség és Adamus egyszerre mondja ki: „Ahmyo”) A többi birodalmakban ez igazából nem egy szó. Hanem sokkalta inkább egy rezgés. Aaa-mmm-yooo. Szinte gurgulázik. Mondjuk együtt! Aaaa-mmm-yooo.

Abszolút bizalom - nem a világban, nem a külvilágban, nem más emberekben, nem az istenségekben, nem az entitásokban vagy bárki másban, nem a földönkívüliekben - hanem saját magadban. Ahmyo. „Ahmyo. Vagyok, Aki Vagyok. Tudom, hogy bármi is történjék az életemben, abszolút én teremtem azt a saját magasabb javamra. Nem büntetés gyanánt, nem is”…- nem káromkodhatok, de - „nem lecke gyanánt, nem azért, mert rossz vagyok. Hanem a magasabb rendű jó érdekében teremtem.”

Abban a pillanatban, ahogy eljutsz erre a pontra, ezzel olyan potenciálokat nyitsz meg, amik korábban ismeretlenek voltak számodra. Abban a pillanatban, ahogy az Ahmyo helyén tudsz lenni, az abszolút bizalom terében: -„Én teremtem a saját életemet. Nem érdekel, hogy a külső körülmények hogyan festenek, akkor is én teremtem azokat” - ez az Ahmyo. Ez az abszolút teljes, feltételnélküli nem-mentális magadba vetett bizalom. Amikor ezen a ponton vagy - mert itt vagy, csak ezt még fel kell ismerned - akkor a dolgok tényleg elkezdhetnek mozgásba lendülni. Akkor elkezdhetjük jól érezni magunkat, amit máris meg is fogunk tenni. Ahmyo.

Az Ahmyo a tiszta, teljesen makulátlan én, és tulajdonképpen az Én Vagyok egyfajta felismerése. Ahmyo az, amikor abbahagyod a bekövetkező dolgok megkérdőjelezését, és felhagysz azzal, hogy elemezni próbáld azokat. -„Mindent én teremtettem - nevezd ezt bárhogyan is - a magasabb jó érdekében, a saját kiterjedésem és életörömöm céljából. Minden egyes dolgot.” - A magadba vetett bizalomnak ez szintje az, amire az összes Felemelkedett Mester vágyott illetve amit - azt kell hogy mondjam, hogy - meg is tapasztaltak legutolsó Földi létideik alatt. Ez az Ahmyo volt a legvégső, és talán legörömtelibb lépés.

Képzeld el csak egy pillanatra, hunyd le a szemed, ha azt választod, és képzeld csak el, hogy milyen érzés is abszolút feltételnélküli bizalommal lenni saját magad iránt. Ahmyo. Ebbe belefoglaltatik a testedbe vetett bizalom. Igen, még akkor is, ha megbetegszik és fájdalmai vannak, képes vagy benne megbízni? Ahmyo. Nem számít mi történik, te teremtetted azt a saját éned szeretetéért.

Mi történik akkor, amikor valóban elkezded tudatosan megérteni az Ahmyo-t, és felhagysz az apróságok miatti aggodalmakkal? Felhagysz azzal az aggodalommal, hogy mi történik legközelebb, mert felismered, hogy ami legközelebb történik, az teljesen tökéletes. Mert abban a pillanatban, amikor az Ahmyo állapotában vagy, az megnyitja egy betegség összes potenciálját - ami valójában nem is betegség; mindössze egy világos jel. Az megnyitja az olyan dolgok potenciálját, mint amilyen a bőség hiánya, mivel már oly régóta erre fókuszáltál - a hiányra. Hirtelen, amikor azt mondod: -„Ezt én teremtettem” - akkor az kiterjed, és megnyitja a valóban legmagasabb potenciálokat. És akkor soha többé nem kell már mindezt a szemetet megtapasztalnod az életedben. És akkor már nem hozod be ezeket az úgynevezett rossz forgatókönyveket, mert többé már nincs ezekre szükséged. Mert ekkor az, amit a Lelkednek nevezel, a figyelmével feléd fordul, hiszen csak annyit kért tőled, hogy bízz magadban, hogy bízzál meg saját magadban.

És akkor mi lenne az Ahmyo ellentéte? A Makyo! (nevetés) Abszolút. Makyo.

Most azok kedvéért, akik nem tudják mi is ez, azt mondanám, hogy a Makyo szó jelentése….azt jelenti: hamis, megtévesztés, káprázat, elterelés, valamint még azt, amit én - kimondhatom azt a szót? Most le kell, hogy írjam ezt a szót, mivel arra lettem megkérve, hogy ne mondjam ki a lószar szót egy csoport előtt. (nevetés: miközben leírja: „bullsheet” - mert nem így kell leírni, hanem úgy, hogy: bullshit - a ford. megj.) Akkor ez itt a spanyol verzió, igen. (nevetés) No hablo inglés.

Tehát az Amyo ellentéte, ami a tisztaságot, a bizalmat, a gátlásoktól való mentességet és az igazságot jelenti - ennek az ellentéte a Makyo. Amikor belép a képbe a Makyo - én ezt a szót általánosságban a spirituális eltereléssel vagy másképpen szólva a spirituális L.SZ-szel (lószarral) társítom - és ez bizony meg szokott történni. Mindenkivel megtörténik, akit valaha is ismertem, és aki a spirituális ösvényt járja, beleértve ebbe Buddhát is - sok Makyozás folyik - beleértve ebbe a korszakok nagy spirituális vezetőit is, beleértve ebbe az összes Felemelkedett Mestert, akiket csak ismerek. Utazásuk során elérkeznek a Makyo pontjához. Ez az Énre való ráeszmélés vége felé, annak közelében történik meg, és ekkor elkezdik beszennyezni magukat egy rakás szeméttel - spirituális lószarral, szónoklattal, dogmatikus, szervezeti és strukturális dolgokkal. És ezért is szoktam mondani - amivel egyeseket bosszantok - hogy hagyjátok abba az asztrológiát. Én szeretem az asztrológiát, de nem akkor, amikor ez már függőség. Imádom a kristályokat, amikor a kezemet és a testemet ékesítik…

LINDA: Üdvözöllek a klubbomban!

ADAMUS:…ékszerként. Tudjátok, szeretem a Tarot-t, amikor azt megfelelően csinálják, és a személyt a saját hatalmához segítik vele. De mindezek a dolgok, beleértve ebbe - most szent területhez közelítünk - beleértve ebbe a Shaumbrát is - Makyo lehet.

És akkor mindezek a dolgok eltereléssé válnak. Hamissá. És olyankor többféle okból kerülnek alkalmazásra. Az egyik az, hogy betöltsön egy űrt, mert amikor eljutsz a felébredési folyamatnak ehhez a részéhez, egyszerre csak egy hatalmas űrt, egy óriási semmit kezdesz érzékelni magad előtt. Vagyis mivel nem vagy képes magad mögött hagyni, elengedni az összes emberi játszmát, ezért magad előtt egy ürességet érzel. És gyakran ilyenkor rakod be az ösvényedre a Makyot, a rengeteg elterelést, hogy betöltsd ezt az űrt.

Tudnod kell, hogy a Teremtés Egészében nem létezik üresség. Ez képtelenség. Sem ebben a dimenzióban, sem pedig a többiben, nem létezik olyan, hogy üresség. Nincs üresség. Szabaduljatok meg attól a hiedelemtől, ami szerint vannak ürességek. Ez lehetetlen, hiszen ez a Teremtés. Nem lehetséges. Tehát ti meg feltankoljátok a jövőtöket, vagy ezt az előttetek lévő ürességet egy nagy rakás szeméttel, egy játszmával.

A makyo gyakran azért kerül alkalmazásra, mert ellenálltok a játszmázás befejezésének, ezért aztán ez még több játszma chips-ként, játékszerként szolgál számotokra.

A Makyo - az összes elterelés és minden egyéb - többek között azért is kerül használatba, mert nem akartok szembenézni azzal a valódi dologgal, ami ott van az orrotok előtt, ami pedig nem más, mint az Amyo. A bizalom.

Láttam olyan rendkívül bölcs, bámulatos, sugárzó spirituális emberi lényeket, akik nagyon is járták az ösvényüket, és akik készen álltak a felemelkedett státuszhoz vezető utolsó lépés megtételére, majd váratlanul elkezdtek velem makyot játszani. Hirtelen, a legutolsó pillanatban belemennek a hamisságba. Ki kell azt tölteniük valamivel. A szó szoros értelmében félnek ennek az utolsó lépésnek a megtételétől, attól, hogy 100%-ban megbízzanak saját magukban. Eljutnak egészen a 99,9 %-ig, majd megjelenik a határ átlépésétől való félelem. Mindig van valami kifogás: -„Mindenben meg tudok bízni saját magam kapcsán, kivéve a…” és ti magatok töltsétek ki a pontozott helyet. -„Kivéve a külsőmet, kivéve az intelligenciámat, kivéve, hogy mások milyennek látnak engem.” Ez egy hatalmas csapda a spirituális munkások, a spirituális vezetők számára. Egyszeriben csak azt gondolják, hogy nekik egy meghatározott módon kell viselkedniük mások előtt - bölcsként, intelligensként, fehér fénynek kell átszűrődnie rajtuk keresztül, áldást kell osztaniuk, és bölcs mondásokat kell mondaniuk. Ez egyáltalán nem így van! Egyáltalán nem! Igazából egy valódi spirituális tanító és munkás valódi emberré válik, mert nem fél attól, hogy az legyen. Nem fél tőle. Tehát- abszolút bizalom.

Most akkor térjünk rá beszélgetésünk gyakorlati részére! Nem akarom elvenni az időt a diák levetítésétől! (nevetés)

LINDA: A kaja miatt sokkal jobban aggódunk.

ADAMUS: Továbbra is beszélni fogunk az Ahmyo-ról - a teljes bizalomról - de addig is ma éjjel, holnap, amikor csoportként kiutazunk a káoszba, az árulásba és a potenciális katasztrófába, lehetőségetek nyílik majd meglátni a saját Ahmyo-tokat. Megbízol magadban annak kapcsán, hogy a csoportos tapasztalásunk valóságos? Vagy csak mi találjuk ki ezt az egészet?

Látjátok azt a szintet, ami aktiválja ezt a bizalmat? -„Mi van akkor, ha csak mi találjuk ki?” (valaki azt mondja: nem számít.) Nos, nem számít. Abszolút. Abszolút, ha lenne nálam egy másik 100…..de csak ezért kapsz egy Adamus díjat. Nem számít.

LINDA: Kinek adjam a díjat?

ADAMUS: Ott hátul, annak a gyönyörű hölgynek.

LINDA: Melyiknek?

ADAMUS: Felemeli a kezét.

LINDA: Oké.

ADAMUS: És tudjátok, jópáran most vitatkozni akartok velem, amikor azt mondom: nem számít. -„Mi van akkor, ha csak mi találjuk ki ezt az egészet? Mi van akkor, ha ez csak egy briliáns elterelés?” -És én erre azt mondom, hogy ez nem számít. Tényleg nem. Pontosan.

Akkor erre most vegyünk egy jó mély lélegzetet!

Tehát most alkalmatok nyílik megtapasztalni a Makyo-t, az Ahmyo-t, mindkettőt ma éjjel és az elkövetkezendő 10 nap során. És ez nem valamiféle büntetés vagy lecke. Ez egy tapasztalás, amit te adsz saját magadnak annak érdekében, hogy tényleg elkezdj érezni, ahelyett, hogy gondolkodnál róla, és ahol Paul: tényleg belemehetsz ennek a szívébe. Ez az…(elveszi Paul mobiltelefonját) Nem a mogyoróidra pályázom, csak a mobilodra, (nevetés), rendben, köszönöm - ahol tényleg érezheted ezt. (még nagyobb nevetés, ahogy Paul esedezik a telefonja után, Adamus pedig vigyorog) Ennek annyi! Keresztet vethetsz rá!

Szóval…(Adamus a kezében tartja a telefont) Csörög! Halló! Tóbiás? Te vagy az? (nevetés) Ó, Kuthumi. Majd később beszélünk. Tudom, hogy fontos, de most éppen egy csoporttal vagyok és beszélgetünk. Mindannyian ott leszünk később. Oké, köszönöm. Ú, Namaste. (nagy nevetés)

Infúzió

Rendben, akkor térjünk rá a gyakorlati alkalmazásra! Itt kezdődik a móka! Mindenkinek van egy tárgya. Paul, a tiéd a 100 dolláros bankjegy legyen. Mindenki vegyen elő egy tárgyat! Lehet ez egy ékszer, pénz, vagy egy nyavalyás mobiltelefon, vagy lehet bármi. Egy toll. Igen, igen. Valami olyan legyen, amit a tiéd, és nem olyan, ami valaki másé. Lehet kulcs is, lehet pénz is.

(Lindának címezve) És a tiéd mi lesz?

LINDA: A te ékszered.

ADAMUS: Az nem jó, mert az az enyém. A tiédnek kell lennie.

LINDA: Ó!

ADAMUS: Valami olyannak kell lennie, ami a tiéd.

LINDA: Nem formálhatok rá jogot?

ADAMUS: Valami, ami a tiéd. Ma szép gyűrűt viselsz.

LINDA: Oké.

ADAMUS: Gyönyörű gyűrű. Akarsz még többet?

LINDA: Naná!

ADAMUS: Akkor gyerünk! (nevetés)

Most el fogjuk kezdeni, és folytatni is fogjuk ezt a folyamatot, amit én infúziónak, egyesülésnek fogok nevezni. Ezt most egy kicsikét Aandrah-tól és Ontól kölcsönöztem. Van egy tanfolyamuk a Lélekfúzióról. Lélekegyesülés.

Itt most az történik - bajlódom a szavak hiányával, mert a szavak nem mindig tudják ezt meghatározni - de a lelked és az emberi részed és az aspektusaid mind összeintegrálódnak. Fuzionálnak, egyesülnek. Igazából soha nem is különültek el egymástól. Ez egy illúzió. Ugyanakkor létrehoztátok a belső Istentől való elkülönültségnek ezt a nagyon erős illúzióját. Pedig ez ott van, és nem valahol távol. Létrehoztatok egy rendkívül erős hiedelmet és az aspektusok hathatós illúzióját - akik önmagad lehasadt részei - akik időnként, rendszeres alapon visszatérnek az integrációra, de gyakran igen csak széttöredezettek.

Tehát ez egy hatalmas illúzió! És itt most az történik, hogy - maradjatok velem - hogy ezek most újraegyesülnek. (szünet, amíg tölt magának egy kis kávét, és vesz egy sütit) Oké. Mielőtt nekiesnétek, nekem is ennem kell belőle. Soha nem marad semmi.

Most, ahogy a lélek és az én újraegyesülnek, ahogy minden visszatér a természetes Egységébe, most ez egyben annak is az ideje, hogy elkezdd az Isteni Éned hatalmas és gyönyörűséges energiáját egyesíteni az életed tárgyaival. Feltöltöd őket ezzel az energiával.

Lenne egy pár emlékeztetőm: Ne tedd ezt más emberekkel! Csak a saját tárgyaiddal végezd ezt! Amik a tieid. Ne csináld ezt kölcsönvett tárgyakkal! Ne csináld a gyerekeiddel! És ha lehet, a kutyáddal se! Csináld ezt tárgyakkal! Elkezdjük beléjük tölteni az energiát. Elkezdjük ezt olyan tárgyakkal, mint amilyen a pénz, a mobiltelefon, az autód, a számítógéped, vagy bármivel, ami a tiéd.

Fennáll egy természetellenes sorompó közted és a körülötted lévő valóság között. Ezt a módját találtad ki annak - ami egy tényleg okos módja - hogy elkülönítsd magad mindentől, és egyben saját magadtól is. Elhatárolod magad ettől a bolygótól, miszerint van ez a bolygó, amiben te valahol itt vagy, a Földanya, Gaia pedig valahol ott lenne. Ha megtennéd, hogy felállsz… igen, igen. Köszönöm. Köszönöm. (a közönség tapsol, ahogy egy Gaia-nak öltözött nő feláll)

És mivel ez valahogy olyan, mint egy harag vagy ellenállás a teljesen a Földön való megtestesülés ellen, még az életed tárgyaitól is elkülönítetted magad. És itt ez a hiedelem, miszerint az anyagi dolgok csapdája az, ami itt fog tartani benneteket. De ez nem így van. Lényegében segíteni fognak elengedni téged.

Szóval elkezdjük ezt az infúziót….elkezditek betölteni az energiátokat az életekben szereplő dolgokba, és ezt rendkívül egyszerűen fogjuk megtenni. (Lindához fordul)

LINDA: Tessék?

ADAMUS: Keresek…

LINDA: Mit?

ADAMUS: Cauldre-nek egy tárgyát. Elkérném a gyűrűdet, pusztán demonstrációs célra. Ez nagyon könnyű.

Értsd meg, hogy te egy sugárzó lény vagy, akár tudsz róla, akár nem. Folyton energiát sugárzol ki magadból. Némelyik elektromos vagy mágneses jellemzőkkel bír, aztán vannak inkább fény jellegűek, tudod, mint amilyen a fény (a plafon világítására mutat). Aztán vannak olyanok, amik sokkal inkább ebben a tiszta spirituális energia tartományban vannak. Állandóan sugárzol, amit tudattalanul teszel, nem sok fókusszal.

Elvárások nélkül, elkezdheted beletölteni az energiádat a tárgyakba. Nem próbálod meg őket átváltoztatni valami mássá, hanem a szó szoros értelmében megosztod magad velük. És amikor ezt megteszed, amikor beletöltöd magad ebbe a gyűrűbe, ezzel nem adsz fel semmit sem saját magadból. Nem az történik, hogy fogod a mag energiád egy részét, és kihelyezed azt valahová máshová, mert mi most az Új Energiában vagyunk, ahol soha nem létezik a veszteség. Hanem mindig csak nyereség, gyarapodás van. Látod, az Új Energia másképpen működik. Soha nem vesz el semmit. Az energia mag értéke mindig ugyanakkora marad, vagy növekszik. Tehát ne aggódj amiatt, hogy feladnád önmagad egy részét!

Most elkezdjük itt ezt az infúziót, amit egy páran összeolvadásnak neveznétek. Ez egy egyesülés és egy összeolvadás. Franciául hogy mondják az összeolvadást, úgy, hogy Mélange? (valaki megerősíti a közönség soraiból: Mélange) Melanzs. Ó, hát nem sokkal szebb a hangzása, mint az infúziónak?

Akkor hívd ezt a tetszésed szerint…..mondjuk ezt ki együtt: Melanzs. Mondjuk ezt most francia kiejtéssel, megtennéd? (Alain francia kiejtéssel mondja ki a melanzs szót) Kérném a mikrofont!

LINDA: Nem probléma.

ADAMUS: Tényleg hallanotok kell a benne rejlő nüanszokat, árnyalatokat, a francia nyelv szépségét.

ALAIN: Mélange.

ADAMUS: Mélange. (ezt úgy mondja ki, hogy közben tele van sütivel a szája) Melanzs. (nagy nevetés) Cauldre tele szájjal jobban beszél franciául. Melanzs. (nagy nevetés)

Szóval akkor most elkezdjük az egyesülést. És ne zavarjátok össze magatokat ezzel kapcsolatosan! Ez egy rendkívül egyszerű folyamat. Miért? Miért? Miért csináljuk ezt? Mert ez a gyűrű, vagy az a tárgy, amit a kezedben tartasz, sokkal több potenciált tartogat a nyilvánvalónál, amit itt látsz. A nyilvánvaló a pár apró kis követ jelenti - szívből kívánom, Cauldre bárcsak nagyobb köveket venne neki - és egy kis aranyat. Apropó, az arany - és ezt látni fogjuk….ahogy rátérünk majd az ékkövekre és az ékszerekre.

LINDA: Ó, baby! (nevetés)

ADAMUS: Az arany csodálatos, mivel minden bizonnyal a legjobb kiegyensúlyozó emberi anyag az alkímia során. Az alkimisták nem arannyá próbálták változtatni a dolgokat. Hanem azért használtak valódi aranyat, vagy az arany energetikai dinamikáit, hogy a folyamat alatt fenntartsák az egyensúlyt. Minden alkalommal, amikor alkimizálsz, amikor traszmutálsz, amikor bármin belül kinyitsz egy energiát, ott hatalmas energia csere és átalakulás zajlik. Ez tényleg hatalmas lehet. Az alkimisták az arannyal dolgoztak, mert az képes fenntartani az egyensúlyt a folyamat alatt annak érdekében, hogy az ne nehezedjen rád túlságosan. Egy kevéske arany sokat számít az alkímia valódi egyensúlyában.

Szóval miért is hajtjuk végre az infúziót? Nos azért, mert ez a gyűrű sokkal több egy gyűrűnél. Ez a gyűrű olyan potenciálokkal bír, amit még csak el sem kezdtetek felismerni. Az a 100 dolláros bankjegy, ami most a te birtokodban van - ami a tiéd, és többé már nem Cauldre-é, - potenciálokat tartalmaz. Ez egy papírdarab, ugyanakkor óriási potenciálokkal bír az infúzió által. Más szóval, annyira megbízol saját magadban, hogy képes vagy önmagad egy részét beletenni, anélkül, hogy azon aggodalmaskodnál, hogy valaki más majd valami bűnös dolgot tesz veled, vagy valami gonosz szellem megszállása alá kerülsz. Nem akarnak ők megszállni téged. Bízz bennem! Nem ennél a résznél, ahol most tartasz a fejlődésedben. Túlságosan tiszta vagy számukra. Más emberek után hajtanak. Erről majd később beszélni fogok.

Tehát akkor hogyan hajtjuk végre az infúziót?

(Adamus vesz egy mély lélegzetet, továbbá lágyan és szándékosan belelélegzik a gyűrűbe)

Pontosan így, ahogy az előbb tettem. Vettem egy mély lélegzetet, ellazultam. Semmi elvárás. Nem próbáltam semmit sem erőltetni. Nincs nyomás, nincs ellenállás. Ennyire megbízom magamban, hogy nem kell miatta aggódnom. És a lélegzet alatt, amit megosztottam, beletöltöttem magam. Kiterjedtem ebbe a tárgyba mindenféle követelés nélkül, anélkül, hogy azt mondtam volna: -„Oké, most akkor át kell, hogy változz öt gyűrűvé, vagy meg kell, hogy növeld a méreted!” -Mindezek nélkül, mindössze nagy örömet érezve a saját életem kapcsán, továbbá hogy ezt megoszthatom az engem körülvevő fizikai tárgyakkal.

Most vegyetek egy mély lélegzetet!

Fogd a tárgyadat! Engedd el az összes elvárásodat! Bízz meg magadban! Ahmyo. Ahmyo. És csak lélegezd bele magad abba a tárgyba!

(szünet, amíg a hallgatóság belelélegzik a tárgyaiba)

Amennyiben a kis elmés csevely rákezdi, hogy: -„Mi a fenét csinálsz?” vagy, hogy: -„nem kellett volna fokhagymát ennem ebédre!” - engedd ezt el!

Akkor most az történt, hogy megosztottad, kiterjesztetted vagy belélegezted a te….egyébként a légzés a létező legkönnyebb dolog erre, van sok más dolog is, de a légzés könnyű -ezáltal megosztod magad, az Én Vagyok-odat, az Ahmyo-dat - ezzel a tárggyal.

Ez nem prána. Ez nem chi. Ez nem valamiféle univerzális Mező energia. Ez Te Vagy. Érted? Ez nem valahonnan máshonnan származik. Nem egy másik bolygón létező energia medencébe mész ki. Ez nem az a tipikus életerő energia, ami keresztüláramlik a dolgokon. Ez Te Vagy. Tisztán Te.

Most az történik, hogy az a tárgy hirtelen magába fogad téged. Most már benne vagy. Nem vagy a csapdájában, de a részévé váltál ennek a tárgynak. És a bizalomnak, az Ahmyo-nak ezzel a mély szintjével, nem félsz ettől. Nem félsz attól, hogy: -„Te Jó Ég, most beleraktam az összes rossz karmámat!” - Ez a Te tisztaságod. Az Ahmyo-d. Még el is énekelheted: AAAAAAAAHMMMMMMMYOOOOOO!

A tisztaságom, a szeretetem megy bele abba a tárgyba. Köszönöm. (visszaadja Lindának a gyűrűt) Figyeld meg, hogyan nyitja meg a potenciálokat!

Akkor most hadd kérdezzek! Mi történik, ha egyszerre csak - visszakérhetném? (Lindának mondja)…mi történik, amikor belelélegzel ebbe a csodaszép gyűrűbe, majd rögtön el is veszíted azt? (úgy tesz, mintha kidobná a gyűrűt az ajtón - Linda levegő után kapkod)

LINDA: Még csak gondolni se merészelj erre!

ADAMUS: Ide fogom tenni a többi mai zsákmány mellé. Szóval rögtön el is veszíted azt. -„Jaj ne! Rosszul csináltam! És ez most visszaütött, akár valamiféle boszorkányság!” - Nem. Ennek pont így kellett történnie. Térj vissza az Ahmyo-hoz! Valami történik itt. Az a gyűrű nem veszett el. Hanem kiterjedt egy másik dimenzióba, egy nem fizikai dimenzióba.

LINDA: Ez történt az idei születésnapi ajándékommal is?

ADAMUS: Pontosan ez történt. Pontosan ez történt. Meséld el mi történt.

LINDA: Törökországban voltunk a bazárban, és nézegettük azt a sok szépséges dolgot, amikor Geoff váratlanul - szerintem némi befolyás hatására - meglátta ezt a gyönyörűséges arany karkötőt, és felajánlotta, hogy megveszi nekem. És valami egészen pompás volt. Nagyon értékes volt. Imádtam, és el is fogadtam, és fel is tettem a csuklómra, és eltűnt a kezemről az egyiptomi repülőút során. (nevetés, ahogy Linda úgy tesz, mintha sírna, és Adamus pedig közben úgy tesz, mintha hegedülne)

ADAMUS: Vagy mégsem? Vagy mégsem? Vagy valami más történt? Lehet, hogy csak átcsúszott egy másik dimenzióba? Vagy lehet, hogy átcsusszant egy helyi török vagy egyiptomi csuklójára? Nem számít. Nem számít, mert sok szépséges energia volt benne. Nem csak az arany és az ékszer szépsége, de benne volt még Cauldre szerető energiája, és Linda születésnapja.

A Makyo ilyenkor rákezdi: -„Valami rosszat tettem. Nem voltam elég óvatos. Jobban oda kellene figyelnem a dolgaimra.” - Vagy pedig álljon itt egy másik Makyo-nak a példája, amit maga Linda használt: -„Nem érdemlem meg a szeretetet.”

LINDA: Ez nyers volt. Köszönöm.

ADAMUS: Nagyon nyers. (nevetés) -„Nem érdemlem meg. Nem vagyok elég jó feleség. Nem fogadhatom el ezt a csodaszép ajándékot.” (Linda megüti Adamust egy párnával) Itt csak én üthetek. (nevetés)

Szóval ez a Makyo. Ez egy rakás szemét. Az Ahmyo pedig: -„Az ajándék, ami egyre csak ad. Az ajándék, ami kiment és kiterjedt. Nem kell, hogy a csuklómon legyen, bár szépen mutatna rajta. Ez az ajándék odakint van, és visszahoz nekem sok-sok más ajándékot.”

Minden a tudatosságodon múlik - a tudatosságodon. Amennyiben Makyo-zol, igazad van. Elveszítetted azt az átkozott gyűrűt, és az soha nem tér vissza. Amennyiben pedig az Ahmyo-ban tartózkodsz, megnyitottad a benne található potenciálokat, és bizony sok van benne. Képes vagy ennyire megbízni? (valaki azt mondja: „hűha!”) A Hűha! - az rendben van. Hűha! Ilyen az élet ebben az Új Energiában, és mi most ezt tesszük.

Szóval térjünk vissza a… (megcsókolja Lindát). Ez Cauldre volt. Akkor most térjünk vissza az infúzióra! Egyesülés, összeolvadás….

Mostantól arra kérlek benneteket, hogy tegyétek ezt meg a tárgyaitokkal, és ezt bármikor és bárhol megtehetitek. Még akkor is, ha mások is vannak ott…elkérhetném a…most ezt fogom használni (felemeli Paul mobilját)

LINDA: O-ó.

ADAMUS: Ha mások is vannak körülötted, és te végre akarsz hajtani egy kis infúziót…(nevetés, ahogy tartja a telefont, miközben „titokban, lopva” belelélegzik.)….a többiek még csak észre sem fogják ezt venni. Vagy úgy is csinálhatsz, mintha beszélnél…(A füléhez tartja a telefont, és oldalról lélegzik bele - nagy nevetés) Látjátok, mindenbe beletölthetitek az energiátokat.

Gyakorlati alkalmazások

Tehát mi is ennek a gyakorlati…-nos, legelőször is, emlékezz, hogy miért is teszed ezt - azért, hogy megoszd az Én Vagyok-ságodat. Most már annyira bátor és bizalommal teli vagy, hogy kimehetsz, és mindent, ami csak a tiéd, megtermékenyíthetsz ezzel. Terjeszd ki! Ez életre kelti majd a tárgyakat. Életre kelti majd őket.

Próbáld ki, ha akarod. Ha van egy kis szobrocskád otthon - tudom, hogy mindegyikőtöknek van, hiába próbáljátok eldugdosni, és nem mondjátok el nekem - egy Quan Yin szobor, egy Jézus szobor. De kérlek benneteket, a kereszten feszülő Jézust ne használjátok erre a célra, hanem egy álló Jézus szobrot válasszatok. Vagy egy kis porcelánfigurát, ami valahogy az életed során melléd szegődött. Szerintem Adamus szobrok még nincsenek, pedig az aztán nagyszerű lenne! Vagy menjetek, és vegyetek egyet a piacon! Nem kell, hogy valamilyen meghatározott alak legyen. Lehet bármi, egy plüss állat, egy apró kis baba, bármi.

Kezd el az infúziót! (ezt demonstrálván belelélegzik egy csészébe) Ezzel életre kelted azt a tárgyat. Egy élettelen tárgyat, amilyen egy szobrocska, elkezdesz életre kelteni.

És az elkezdi magára ölteni, hordozni és kifejezni az energiádat. Ez a te természetes kiterjesztésed. Hirtelenjében, ez a tárgy, amit ott tartasz az ágyad mellett, vagy bárhol, pár havi lágy infúzió után - kulcsszó: lágy - hirtelenjében majd ránézel, és azt látod, hogy énekelni és táncolni fog. Ez azt jelenti, hogy ezt az éneklést és táncot másoknak is látniuk kell? Nem. És fogják látni? Lehetséges. Lehetséges. Vagy lehet, hogy csak azt veszik majd észre, hogy valami fura dolog zajlik a szobában. És ez majd elkezd énekelni és táncolni vagy beszélni, és ez te vagy. Ezt soha ne felejtsd el! Ez te vagy. Te vagy. Ez a te szereteted és örömöd ezekben a tárgyakban. És ezzel egy időben, hogy mindezeket teszi majd, meg fogja nyitni a potenciálokat. Ez nem arról szól, hogy nekiállj hódolni és hajbókolni ezeknek a tárgyaknak. Hanem arról, hogy most már annyira megbízol saját magadban, hogy megnyílhatsz és megoszthatod magad - á, Ahmyo - mindennel.

Akkor most vegyük sorra az utolsó kilenc percünk alatt, hogy mi mindenre lehet ezt gyakorlatilag alkalmazni. Linda, kérlek vidd körbe a mikrofont!

LINDA: Örömmel.

ADAMUS: És egy emlékeztető - kérlek most csak a saját tárgyaiddal tedd ezt! Mert tudom, hogy egy páran képesek vagytok arra, hogy a házastársatokba lélegezzetek bele! Ne tegyétek! (nevetés) Ez az együttérzés hiánya. Csak a saját tárgyaiddal, vagy tulajdonoddal tegyétek ezt, vagy nevezzétek ezt tetszésetek szerint. És tényleg azt javasolnám, hogy ezen a ponton ne tegyétek ezt a háziállatotokkal! Idővel majd erre is sor fog kerülni. Igen, őket „birtokoljátok”. De nem, igazából nem. Ők majd imádni fognak erre reagálni. Ők - igen, az egyikőtöknek éppen most esett le - ők már most is reagálnak erre. Már most is. Az a háziállat te vagy, csak nem tudatosan teszed ezt. Egy kicsikét még fogd vissza magad ennek kapcsán.

Ott vannak a fák. Csak sétálj a fák között, de egyelőre maradj ettől távol. Azokkal a tárgyakkal tedd, amik a te tulajdonodban vannak, amik a tieid. Ékszerek. Gondolkozzunk, mire lehet még ezt használni a gyakorlatban! Életre fogjátok kelteni a tárgyakat, és meg fogjátok nyitni az életetekben szereplő anyagi tárgyak potenciáljait.

LINDA: A tollam.

ADAMUS: A tollad. A toll mehet. És miért pont egy toll?

LINDA: Hogy megteremtsem az áramlást a tollhoz, ami segíti a saját önkifejezésemet.

ADAMUS: De csak a saját tárgyaiddal! Háziállattal ne! Emberekkel ne! Maradjatok egyszerűek, különösen az előttünk álló úgy egy vagy két hónap során.

Szóval rendben, egy toll. Most belélegzel a tollba. Végrehajtod az Ahmyo-t. Megnyílsz. Beletöltöd - emlékezz erre a szóra - beletöltöd - a saját energiádat. Nem a pránát, meg az ehhez hasonlókat - hanem a saját energiádat, a lélek énedet.

Szóval a te tolladdal. Rendben.

CAROL: És mi a helyzet az autómmal?

ADAMUS: Autó - remek! Adj neki díjat! Díjat neki - igen.

LINDA: Ki volt az? Ki volt az? Carol.

ADAMUS: Autó. Nos, egyébként is ezt teszitek, csak nem tudatosan. Az az autó te vagy pár napra rá, hogy a tulajdonodba kerül. És a dolgaid felgyülemlenek az autóban. Problémáid vannak az autóval? Vegyél egy mély lélegzetet! Az az autó lényegében elmozdulhat önmaga egy másik potenciáljává, és egy sokkal nagyszerűbb módon szolgálhat téged, amit meg is akar tenni, de eddig nem volt rá képes.

Használd az Ahmyo-t, lélegezz bele az autóba, mialatt vezeted. (Adamus úgy tesz, mintha autót vezetne, miközben irtó gyorsan lélegzik - nevetés) Most ezáltal egy tudatos választást hozol arra vonatkozóan, hogy beletöltsd magad az autóba. Ez megnyitja az új potenciálokat. Szolgálni fog téged, és biztonságosabban, továbbá megbízhatóbban szállít majd téged, és sokkal kevesebb üzemanyaggal, mint eddig valaha. Abszolút.

Következő dolog.

KATHLEEN: Számítógép!

ADAMUS: Ez nyilvánvaló! Vidd oda a mikrofont!

JOSHUA: A hitelkártyám.

ADAMUS: A hitelkártyád! Ez tetszik! Imádom! (a közönség tapsol)

Emlékezzetek, hogy ne legyen semmiféle elvárásotok. Nem azt mondjátok: -„Ó, fizess vissza mindent, hogy egyensúlyba kerülj!” - mert azzal máris egyfajta dualitásban vagy polaritásban találod magad. És te ezt cseppet sem akarod. Mindössze csak belelélegzed magad. És akkor az a hitelkártya életre kel. Megnyitja az új potenciálokat. Megbízol magadban, ezért aztán nem félsz a potenciáloktól. Képes vagy irányítani, kezelni azokat, és belelélegzel. Kitűnő! Kitűnő! Kaptál Adamus díjat?

LINDA: Már elintéztem!

ADAMUS: Szerintem kettőt érdemelsz. Látod? A hitelkártyád már működik is! (nevetés) Akkor most megvárjuk a mikrofont. Következőt.

LINDA: Rögtön itt.

KATHLYN: Az üzleti engedélyed.

ADAMUS: Az üzleti engedélyed. Ez jó! Milyen üzlet ez?

LINDA: Milye üzlet ez?

KATHLYN: Kertész oktató.

ADAMUS: Kertész oktató. Jó. Kitűnő! Lélegezz bele elvárás nélkül, mert a Lelkedet lélekzed bele. És tudod, és ez olyan sokatokra igaz, a lelked most nincs jelen az életedben, és jelen akar lenni. Az emberséged az jelen van az életedben, de nem biztos benne, hogy jelen akar lenni. Most nevethettek! (nevetés)

Szóval az isteniségedet lélekzed bele az életedbe. Látod már, hogy ez hogy működik? Ez ilyen egyszerű. Az isteni eddig el volt különítve. Valahol máshol volt mindezidáig. És most belélekzed a lelkedet az életedbe. Igen! Igen! Izgatott vagyok! Valami más? Valami más?

INGE: És mi a helyzet a szemüveggel?

ADAMUS: Szemüveg. Nos, hát persze. Szemüveg, de elvárások nélkül. Ne legyen olyan elvárásod, hogy a látásod javulni fog. Abszolút bizalom. Csak azért lélegzel bele, mert ez a valami az arcodon van, és ami a tiéd. Nem mondod azt, hogy: (gyors légzéssel) „hah-hah-hah-hah-tiszta-hah-hah-hah éles látás” Mindössze a lelkedet lélekzed bele. Ahelyett, hogy elkülönítenéd magad az anyagi világodtól, most ezt a kettőt összeolvasztjuk - érted? Igaz, Aandrah? Abszolút. Tehát szemüveg. Mi más? Valami nagyon fontos?

LINDA: Máris. Máris. Ott.

ADAMUS: Csak mikrofonba beszélj!

VINCE: Lakáskulcs. Lakáskulcs.

ADAMUS: Lakáskulcs. És mi a helyzet magával az egész házzal? Csak állj ott előtte- hah! (nevetés, ahogy tényleg hatalmasat fúj) Igen.

VINCE: Nos, én nem gondolok olyan nagyra, mint te.

ADAMUS: A ház vagy a lakáskulcs. De igen, a lakáskulcs a házadat képviseli, vagyis elég, ha csak a kulccsal csinálod. Abszolút - a házad. A házad sokkal több energiádat tartalmazza, mint bármi más. Tényleg. Mivel…nos, sok időt töltesz ott, ez az, ahol vissza tudsz vonulni. Ezért belélekzel a házadba. És akkor most a Lelked is eljön a házadba, a fizikai otthonodba. A Lelked eddig valahol máshol, egy másik házban volt, és most eljöhet a te otthonodba. Érted, hogy működik? Behozod, beárasztod magad a saját életedbe, és ez olyan potenciálokat nyit meg, amik mindeddig ismeretlenek voltak előtted. Következő.

ALAYA: Sziasztok Lara, Marty! Tudom, hogy most otthon vagytok. Az ennivalónk. Az étel.

ADAMUS: Étel. Minden, amit megeszel. Abszolút! És kérlek szépen, ne próbálj varázslatot végrehajtani az ennivalón. Megpróbáljátok „megreikizni” az ételt. Még csak nem is áldod azt meg. Meg sem kell áldanod az ételt. Mindössze megengeded, hogy a Lelked benne lehessen abban az ételben, és ez megnyitja a potenciálokat, legyen szó akár pizzáról, vagy szerves babról, akár egy szelet marhahúsról vagy halról, akár burgonyasziromról, vagy pedig alfalfáról (lucerna kivonat -a ford. megj.) Az nem számít, hogy mi az étel. Jó lenne túllépnetek ezeken az étrendjeiteken, mert azok nem számítanak. Most már a Lelked van benne abban az ételben. Nem függsz attól az ételtől sem energia, sem fehérje, sem pedig semmi más tekintetében innentől kezdve. Amit valójában teszel, az nem más, minthogy azt mondod: -„A belsőmben már benne van, és most csak azért fogok enni, mert kedvet kaptam rá!” Larry.

LARRY: Az egész pénztárcám.

ADAMUS: A pénztárcád. Oké, igen. Ez jó, mert a pénztárcád nagyon szimbolikus. Hogy áll a pénztárcád?

LARRY: Üres. (nevetés)

ADAMUS: Hogyan?

LARRY: Üres. Üres. Van egy százasod? (nevetés)

ADAMUS: Igen. Nehéz vagy könnyű?

LARRY: Nehéz.

ADAMUS: Ne nézd magad! (Larry a saját kamerájába néz)

LARRY: Téged figyellek, hogy biztos legyek abban, hogy elkaplak a kamerával.

ADAMUS: A pénztárcád. Abszolút igazad van. Most azt a kihívást intézem hozzád, hogy tedd ezt bizalommal. Ne a Makyo-s létállapotodból tedd, ne a szükség állapotából tedd, ne az üresség állapotából, amit érzel, hanem az Ahmyo állapotából. Teljes bizalom. Képes vagy, kedves barátom….ne a kamerába nézz!

LARRY: De beszél hozzám. (A kamera irányítója belebeszél a headset-jébe)

ADAMUS: Mondd meg neki, hogy ne a kamerába nézzen!

LARRY: Állítsd le!

ADAMUS: Képes vagy egyszer s mindenkorra arra, hogy belélekezd a Lelkedet az életedbe, és befogadd a bőséget, és ne aggódj azon, hogy ez letérít téged a spirituális utadról?

LARRY: Igen.

ADAMUS: Köszönöm. Jó. Rendben. Következő. Mibe lélegeznéd még bele saját magadat?

DAVE: A hangszerekbe.

ADAMUS: Abszolút. Ez jó! Hangszerekbe - különösen akkor, ha nem játszol rajtuk. Menj és vegyél egyet! Lélekezz bele! Majd figyeld, ahogy életre kel! Valóban.

Oké, jöjjön még egy pár, mert aztán találkozóm van. Kuthumi mérges lesz, ha elkések.

NEVETŐ MEDVE: Az ágyam.

ADAMUS: Az ágyad. Ez jó! Ez tényleg remek! Mi történik az ágyadban? Nem, nem akarok…(nevetés)

LINDA: Kérlek!

NEVETŐ MEDVE: Igen, az oltárom. Igen.

ADAMUS: Az ágyad, mivel innen történnek meg az álom kiengedéseid.

NEVETŐ MEDVE: Igen.

ADAMUS: És ez nem csak az alvásról szól, hanem el tudod képzelni az ágyaddal kapcsolatos potenciálok megnyitását? Kitűnő! Még egyet. És Jean, talán elkezdhetsz egy online fórumot, ahova a Shaumbra megírhatja, hogy milyen dolgokba lélegzik bele a lelküket, és keltik azokat életre, majd kijavítják a többieket, amikor más emberekbe szándékoznak belelélegezni. Igen.

JEAN: A testem.

ADAMUS: A testedbe - kitűnő! Remek! A - hah,hah, (lélegzik) - a testedbe. A testedbe! Abszolút. Azzal az illúzióval rendelkeztek, hogy ennek a testnek a csapdájában vagytok, és ez elárul benneteket. Vagy ha eddig még nem tette meg, akkor meg fogja tenni. Hisztek a betegség általi halálban, az öregkor általi halálban, a végelgyengülés általi halálban. És mindez ott van a testetekben. Mi lenne, ha - hah - belélekeznéd magad a testedbe? Néhányan azt gondoljátok, hogy a testetek a Lelketek otthona. Hm, hm, hm, hm, hm. Egyelőre még nem engedted be oda a Lelkedet, mivel nem igazán kedveled azt a tested, vagy az egészségi állapotodat, vagy legyenek bármilyen problémáid is a biológiáddal társítva. Lélekezz bele a testedbe! Abszolút. Kitűnő! Remélem mindenki kap egy Adamus díjat!

LINDA: Igen Uram! Igen!

ADAMUS: Rendben. Itt az ideje, hogy lezárjuk az ülésünket! A jövő hónapban folytatni fogjuk. És addig is arra kérlek benneteket, hogy keressetek tárgyakat. Ó, ezt nem kell túlzásba vinnetek, te találjatok olyan tárgyakat, amik tényleg jelentőséggel bírnak számotokra, olyan dolgokat, amiket itt is említettünk. És ez lehet egy ékszer. Lehet egy kő, amit valamikor régen találtál, majd hazavitted az otthonodba, és most ott ücsörög a….remélem nincs oltárotok! Vagy van, Nevető Medve? (bólint) Na akkor szereld szét! Szüntesd meg! Ma, vagy legkésőbb holnap! Nem kellenek oltárok! Az egyetlen dolog, aminek egy oltáron kellene lennie, az a te feneked! (nevetés) És ez egy igaz állítás. Semmi mást nem akarok látni egy oltáron! Magadon kívül semmi más előtt nem lenne szabad hajbókolnod! Vagy legyen ott egy fotó rólad, amennyiben félsz oda feltenni a fenekedet! Hadd lássam! Vegyél le onnan mindent, és egy magadról készített képet tegyél oda! Hadd lássam!

Oké. Oltár. Micsoda?! Szerinted Jézus ott akar díszelegni a te oltárodon? Nem! Szerinted Buddha ott akar pózolni a te oltárodon? Nem! Ő azt akarja, hogy te legyél a saját oltárodon! Egyetlen egy olyan önmagát tisztelő és becsülő Felemelkedett Mester sincs, aki azt akarná, hogy hódoljanak előtte, és dicsőítsék! Egyáltalán nem! Mindegyiküknek meg vannak a maguk igencsak piszkos történetei. Egy párat már elmeséltem nektek az összejöveteleink során. Mindegyiküknek meg voltak a maguk Makyo-s történetei az út során - keresztre feszítették őket, halálra éheztették magukat, vagy a többi dolog. Nem akarják, hogy dicsőítsétek őket, és tudjátok, hogy miért nem? Mert nem akarják, hogy ti is ugyanazt az utat járjátok be, mint ők, ugyanúgy, ahogy te sem akarnád, hogy az újonnan felébredők pontosan ugyanazt az utat járják be, mint amit te bejártál! Azt akarod, hogy dicsőítsenek téged mindazért, amin keresztülmentél a saját életedben? Abszolút - talán - nem!

Nem, de nem azért mert az rossz volt, hanem azért, mert te taposod ki az utat. Van egy - ó Kuthumi, máris befejezem - van ennek egy hatékonyabb útja is, egy kegyelemmel telibb útja, és ez az Ahmyo. Ez a teljes kegyelem cselekvés közben. Abszolút kegyelem. Ők nem akarnak a te oltárodon lenni. Szedd le őket onnan! És Gaia sem akar az oltárodon díszelegni! Különben is távozóban van, ahogy ezt ti is tudjátok. Nem akar ott lenni. A kristályok? Már nagyon régen elveszítették az energiájukat. Többé már nincs szükséged arra, hogy hajbókolj a kristályok vagy bármi más előtt! A te fotód, a te képed kerüljön arra az oltárra!

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet! Sok mindent átvettünk ma, ismét egy csodálatos összejövetelen vettünk részt. Végezzünk egy gyors áttekintést!

Bizalom - Ahmyo. Ez fontos! Amennyiben csinálni fogod ezt az infúziót, a bizalom helyéről akarod ezt tenni! Nagyon meg akarsz bízni magadban, minden fenntartás és habozás nélkül. -„Vagyok, Aki Vagyok.” Mi van még ennél több? És ekkor elvégezheted az infúziót.

Három vagy négy sorozaton keresztül fogunk beszélni az infúzióról, és arról, hogy ez milyen változásokat hoz el az életedbe. Hatalmas változásokat fog hozni ennek végzése azoknál az angyali létezőknél is, akik most érkeznek ide először. Hatalmas változást fog hozni mindabban, amit közösen teszünk. Változást fog hozni a világ potenciáljában. Ma később, holnap vagy bármikor változást fog hozni, amikor együtt vagyunk egy eseményen. Óriási változást fog hozni!

Akkor most vegyünk egy mély lélekzetet a bizalomra, az Ahmyo-ra! Vegyél egy mély lélekzetet, és értsd meg, hogy amikor tudatosan megosztod a lelkedet, az énedet, és belélekzed azt az életed tárgyaiba, akkor többé már nem teremtesz elkülönülést közted és az anyagi világod között. Akkor többé már nem teremtesz elkülönülést közted és a Szellemed között ebben a világban. Amikor életet lélekzel azokba a tárgyakba, akkor tényleg életre kelnek, és egy egészen új módon szolgálnak téged.

Tehát drága Shaumbra, vegyünk egy mély lélekzetet, és ma éjjel találkozunk!

Addig is mindegyikőtöket emlékeztetnem kell arra, hogy minden jól van a Teremtés egészében, és ezért mi mindannyian azok vagyunk, akik vagyunk.

Guten Abend!

(Fordította: Telegdi Ildikó - telegdiildi@globonet.hu)

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a Shoudok fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is szívből köszönök: Telegdi Ildikó

A Bíbor Kör Anyagok Tóbiással, Adamus Saint-Germainnel és Kuthumi Lal Singh-gel ingyenesen kerülnek felajánlásra 1999 óta.

A Bíbor Kör emberi angyalok globális hálózata, akiket Shaumbrának neveznek, és akik elsők között mennek át az Új Energiába. Ahogy megtapasztalják a felemelkedés örömeit és kihívásait, Szabványokká válnak mindazon emberek számára, akik a saját belső Istenük felfedezésének utazását járják.

A Bíbor Kör havonta találkozik Deverben, Coloradoban, ahol is Adamus a legfrissebb információkat osztja meg Geoffrey Hoppe által. Ezek a Bíbor Kör összejövetelek nyilvánosak, publikusak, ahová mindenkit szeretettel várunk.

Amennyiben most ezt olvasva érzel egyfajta igazságot és kapcsolódást, akkor te tényleg Shaumbra vagy. Tanító és Vezettetést nyújtó vagy az emberek és az angyalok számára egyaránt. Engedd meg, hogy az isteniséged magva virágba boruljon benned ebben a pillanatban, és ez tartson örökké. Soha nem vagy egyedül, mert van egy családod a világban, és angyalok vesznek körül a körülötted létező birodalmakban.

Szabadon terjesztheted ezt a szöveget nem-kereskedelmi alapon, térítésmentesen. Arra kérünk, hogy az információt a maga teljességében add közre, beleértve ezt a lábjegyzetet is! Minden más felhasználás esetén írásos jóváhagyásra van szükség Geoffrey Hoppe-tól, Golden, Colorado. Kontakt oldal: www.crimsoncircle.com

© Minden jog Fenntartva 2010 Geoffrey Hoppe, Golden, CO 80403

34