TÓBIÁS ANYAGOK


Tanítói Sorozat:

12. SHOUD: „J’Encore” -Tóbiás közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában


Elhangzott a Bíbor Körben,

2007. július 7-én

www.crimsoncircle.com




És ez így van, drága Shaumbra, pár hónapnyi távollét után újra itt vagyok, hogy lezárjam a Tanítói Sorozatot a 12. Shouddal. Elképesztő évet töltöttünk el együtt, és ezek a sorozatok immár nyolc éve tartanak… nem hét, hanem bizony már nyolc éve! Eleinte leckéknek neveztük el őket, hiszen az akkori tudatotoknak az felelt meg leginkább; aztán később áttértünk a Shoud megnevezésre, amikor is mindannyiunk energiáját összegyűjtjük mindazok számára, akik az elkövetkezendő évek és generációk során fogják meghallgatni ezeket az anyagokat. Tehát nagy megtiszteltetés nekem Tóbiásnak, itt lenni ma mindannyiótokkal, hogy lezárjuk ezt a gyönyörű sorozatot.


Gravitáció


És pont úgy, ahogy a Shoud előtti dalban hallhattuk - (John Mayer: Gravitáció), ahogy ott sétáltam a sorok között, és gyengéden megérintettem a vállatokat, rá is tapostam egy-két lábra, szóval miközben hallgattuk a dalt, és én megöleltelek titeket, veletek együtt én is éreztem a gravitációt. Van ez a dolog, amit testburoknak nevezek, aki jelenleg nyolcadik évében jár a Földön. Hm. Érdekes. És érzem a gravitációt. Érzem a Föld energiájának a nehézségét. Tudjátok a Föld nemcsak fizikai értelemben vett gravitációval rendelkezik. Egyfajta spirituális gravitációval is bír. Ez egy éterikus nehézségi erő, ami a szó szoros értelmében képes lehúzni egy létezőt erre a Földnek nevezett helyre. Ez a dolog, amit ti a harmadik dimenziónak neveztek, képes magához vonzani titeket. Mert csábító. Ti ezt erőteljesnek neveznétek. És magába húz benneteket, hogy megtapasztaljatok – potenciálisan nagyon, de nagyon sok létidőt.


Tudjátok azok a létezők, akiket ti földönkívülieknek vagy idegeneknek neveztek, vagyis azok, akik nem feltétlenül rendelkeznek fizikai testtel, és nem a Földön élnek, nem itt születtek, igyekeznek távol maradni a Földtől. Érzik az energia gravitációját, a Föld energiájának a vonzását. Nem csak a fizikai nehézségi erejét, hanem azt a fajta spirituális gravitációt is, ami behúz, majd pedig itt tart titeket – bizony itt tart titeket, hogy valóban keresztül tudjatok menni a teljes folyamaton, és meg tudjátok tapasztalni a Földi létezést. Ha ez nem így lenne, akkor mindössze egy rövid látogatásra jönnétek csak ide, majd el akarnátok innen menni valahova máshova. De ez itt tart benneteket, míg végig nem haladtok összes energiátokon és tudatosságotokon, és végül majd le nem oldjátok magatokat róla.


És valóban érzem… érzem azokat az energiákat, amik testburkomhoz, Samhez érkeznek. Tudjátok, amikor az angyali lények közel jönnek a Földhöz, amikor eljövünk ide hozzátok a csatornázásra és a Shoudra, amennyiben nem tervezünk fizikai létet magunknak, bizony akkor is hajlamosak vagyunk felállítani egy fajta életvonalat. Amikor Saint Germain, Kuthumi vagy a többiek idejönnek, angyali lények egész sorozata segít abban, hogy azt a bizonyos angyali lényt ne húzza magába rögtön a Föld energiája, hanem ott maradhasson a nem fizikai valóságban, és választása szerint cselekedhessen, vagyis vezettetést nyújtson az embereknek az Új Energiába vezető folyamat során.



A számok egybeesése


Mosolyogtunk, miközben a bevezető részben a számokról folytatott megbeszéléseteket hallgattuk. Ma valóban a háromszoros hetes napja van. Namost a számok semminek a megtételét nem okozzák számotokra. A számok nem teremtik meg a valóságotokat. Nézzétek ezt pont fordítva! Ti teremtitek a valóságotokat, majd az energiák szinkronicitása vagy egybeesése egyszerre csak ott terem.


Tehát a mai nap a háromszoros hetes napja. A háromszoros hetes energetikai, valamint numerológiai jelentőséggel bír mindannyiótok számára. Olyan ez, mintha saját utatokon előre elültettétek volna magatoknak az eszközt vagy az ajándékot, még mielőtt odaértetek volna, tudván, hogy abban az időben egybeesés áll fent, ami alkalmat ad majd saját életetek megváltoztatása. És amikor odaértek arra a pontra, ahogy ma, a 7-7-7 napján, ez egy csodálatos új, potens tudati energiát nyit meg vagy old ki előttetek. Bizonyos értelemben azt is mondhatnánk, hogy tudtatok arról, hogy el fogtok jutni erre a pontra. És most, hogy meg is érkeztetek, birtokba vehetitek saját ajándékotokat, amit ti adtatok magatoknak.


Tudjátok, amikor a számok egybeesnek, mint például a 9-9, 4-4, vagy 33, 11 – mindezek az egybeesések egyfajta kacsintások vagy biccentések is szellemetek részéről, így adja tudtotokra, hogy felismeritek az életetekben előállt egybeeséseket vagy szinkronicitásokat. Amikor ezzel a fajta numerológiai egybeeséssel találkoztok, akkor csak mosolyodjatok el, és tudjátok, hogy valóban összhangban vagytok magatokkal. Saját szenvedélyeteket teljesítitek be itt a Földön. Az általatok választott legmagasabb potenciálok útját követitek. Más emberek esetleg észre sem veszik a számok ilyesfajta egybeesését, vagy esetleg a puszta véletlennek tulajdonítják azt, mindenféle energetika jelentőség nélkül. De ti tudjátok, hogy ez megkülönböztető jelentőséggel bír. Tehát továbbra is figyeljétek az egybeeséseket!


Az egybeesés kapcsán meg akarok említeni ma itt egy számot, ami szerepel a szent könyvben, és ez a szám a 666. Vannak akik ezt a gonosz számának nevezik, pedig a 666 a beteljesedés tökéletes megfelelője, ahol minden egyes hatos számjegy egy fontos aspektusotokat képviseli – a testet, az elmét és a szellemet. Mikor ezek teljesen egybeesnek, felsorakoznak, az a beteljesedést jelzi, egy régi ciklus végét, és egy új kezdetét. Ez egyáltalán nem az ördög száma, persze hacsak nem próbáltok irányítani embereket, hacsak nem féltek magatoktól, a saját fejlődésetektől és a saját tudatotoktól. Mert abban az esetben igen, ez a „sátán jele” ahogy ezt nevezni szokták, és akkor félni fogtok, mert a bennetek lakozó szörnytől féltek.


De ha ennek a három számnak az egybeesésével találkoztok, és saját egyensúlyotokban vagytok, ha őszinték és igazak vagytok magatokhoz, akkor ezt annak a tökéletes egybeeséseként fogjátok majd fel, hogy a következő szintre lépjetek. Hasonlóan ahhoz, mint amikor három hetessel, vagy az ehhez hasonló nagyon érdekes különféle numerológiai egybeesésekkel találkoztok.


Jelen pillanatban óriási mennyiségű energia van eltárolva a mai napban drága Shaumbra. Olyan ez, mintha ti temettétek volna azt el ide, saját magatok számára. Azt mondtátok magatoknak, hogyha eljuttok erre a pontra – nem csak az időben és a térben, hanem tudatosságban is – akkor az megkongat egy kis harangot. Ami azt jelzi majd, hogy eljutottatok idáig. És valamiképpen, az összes zűrzavar, homály és nehézség ellenére, abbéli hiedelmetek ellenére, hogy elveszettek vagytok – valahogy mégis eljutottatok idáig.


Megkérjük most Davidet, Szám Mesterünket, (nevetés), hogy… ő erről nem tudott… hogy hétszer szólaltassa meg a harangot. És közben mindenegyes harangszóval lélegezzetek be. Ez a ti emlékeztetőtök saját magatoknak!


Szám Mester, kezdheted!


(Hosszú szünet, mialatt a harang lassan megcsendül hétszer egymás után)


Vegyünk együtt egy mély levegőt, és köszönjük meg ezt a pillanatot! Méltányoljuk saját összehangolódásunk idejét! Ismerjük el ezt egy ciklus beteljesedéseként, és egy új kezdeteként.


Jelenlegi energiák


Hajlamosak vagytok spirálisan haladni, a folytonos fejlődés és kiterjedés mentén. Nem csak egy körben mozogtok, hanem egy spirál mentén, ami folyvást egyre csak növekszik egészen addig a pontig, amikor már nem képes továbbra is saját ismert tudatában tovább fejlődni, és ott kiléptek magának a spirálnak a mintájából. Pontosan ez történik most, különösen, hogy egyre közeledünk a Kvantumugrás időpontjához.


Keresztül mentetek azon a dolgon, amiről tudjuk, hogy időnként hajlamosak vagytok megvetni vagy lenézni. Ti ezt tisztulásnak nevezitek, és vagytok egy páran, akik ezt egészen más, csúnya nevekkel illetitek. (nevetés) Azt látjátok, hogy viharok söpörnek át az életeteken, és a legtöbben úgy érzitek, hogy ezek a viharok kívülről érkeznek hozzátok – más emberektől, a világ eseményeitől, vagy talán csak azért, mert elpártolt mellőletek a szerencsétek – és ezek a viharok átcikáznak az életeteken, rengeteg drámát és káoszt hagyva maguk után. Ezek a viharok valójában egyáltalán nem is viharok. Ezek egy bizonyos módon… az, amit ti viharoknak neveztek valójában tisztító energiák; olyan energiák ezek, amik a tiétek – ti vagytok azok, a ti tudatosságotok az, de olyan tudatosság, ami többé már nem szolgál benneteket Új Energiás módon.


Tehát mindenféle dolgok érkeznek az életetekbe: változások, alkalmazkodások, kvantumváltozások – hogy idézzem drága Lindánkat. Ezek a dolgok természetesek. Ezek nem a Szellem arra utaló jelei, hogy valamit rosszul tettetek. Nem arról van szó, hogy a jó szerencse elpártolt tőletek. Fel tudjátok fogni tudatos létezőkként ezen a ponton azt, hogy nem vonzotok be semmit, hogy a ti fogalmatokkal éljek? Nem vonzzátok be a rossz szerencsét kívülről. Az egyetlen dolog, amit magatokhoz vonzotok jelen pillanatban, azok a magatokon belüli változások. Van úgy, hogy ezek a változások nehezek. Néha ezek a változások lerombolják a magatok számára kialakított mintáitokat. De magának a változásnak az energiája saját tudatotok folytonos fejlődését vonja maga után. A tudatotok – ez a leghatalmasabb oka annak, hogy jelenleg itt tartózkodtok a Földön – hogy fejlesszétek és kiterjesszétek a tudatotokat.


Kvantum tudati változások


Van, hogy ezek a változások csodálatos módon lépnek be az életetekbe. Pár nappal ezelőtt, 2007 – 07. 02-án, a hét második napján fantasztikus esemény történt. Sokan résztvevői voltatok ennek, ami a Felemelkedés Iskolában történt, fent a hegyekben, Breckenridgeben, Coloradóban.


Miután végigmentetek az iskola mindhárom intenzív napján, Saint Germain szünetet tartott, majd nagyon nyíltan – rendkívül direkt módon – szólt mindannyiótokhoz, és mivel én is ott tartózkodtam a teremben, pontosan éreztem, hogy mi történik. Sokan tűnődtetek azon, hogy vajon mi is történt abban a pár becses pillanatban a teremben? Sokan nem tudtátok megmondani, hogy mi is történt ott akkor. De azt tudtátok, hogy valami történt. Nos, kaptatok egy kis ízelítőt a kvantum tudat változásból. Ezért van az, hogy amikor az elmétek megpróbál rájönni, hogy pontosan mi is történt ott, képtelen azt megfejteni, mivel az elmétek nem igazán képes felfogni a most zajló kvantum tudati változást. Ez meghaladja az elme tudását illetve magát az elmét.


Abban a pár becses pillanatban, mialatt Saint Germain beszélt, valójában sokkal több minden történt, mint amit a szavak képesek voltak visszatükrözni. Azon a ponton lehetővé tettétek ezt a változást. Olyan biztonságban éreztétek magatokat a teremben. Olyan szerető figyelemmel fókuszáltatok magatokra, valamint a felemelkedés egész folyamatának megértésére. Tehát amikor Saint Germain közvetlenül szólt kivétel nélkül mindannyiótokhoz, akkor egy nyílt választást is intézett hozzátok, amit ti hoztatok meg – egy potenciált, amit ti választottatok magatoknak. Csoportként azt mondtátok: -„Hajtsuk végre most saját tudatunk kvantumugrását!” – és ez végigáramlott az egész termen úgy, hogy azt szinte egyikőtök sem érzékelte, ha érzékelte valamelyikőtök egyáltalán. Az abban a pillanatban keresztüláramlott a testeteken és az elméteken. Ezért tűnt úgy, mintha az elmétek egy pillanatra megdermedt volna. Testetek sem volt képes reagálni. Nehéz volt megérteni, hol is voltatok és mi is történt akkor ott a teremben, abban az adott pillanatban.


Megengedtétek, hogy a tudat váltás átáramoljon rajtatok. És látjátok, nem is fájt. Nem okozott fájdalmat. Nem kellett keresztülvergődnötök mindenféle küzdelmeken. Nem kellett azokon a nehézségeken átmennetek, amin saját tisztulási folyamatotok során sokan keresztülmentetek. És az egészben az a legjobb, hogy azalatt a pár becses pillanat alatt a legtöbben kívül maradtatok a mentális korlátozásokon. A legtöbben egyszerűen csak lehetővé tettétek, hogy keresztüláramoljon rajtatok, és így bekövetkezett egy kvantum tudati változás.


Abban a pillanatban, ahogy ez bekövetkezett, vagyis ahogy ezt felismertétek a saját életetekben, az abban a teremben lévő energia kiterjedt – nem csak lineárisan, hanem multidimenzionálisan is – azonnal szétterjedt a Shaumbrákhoz szerte az egész világon. Voltak, akik éppen aludtak, voltak akik dolgoztak, és voltak akik abban az időpontban éppen egy hosszú sétát tettek. De július másodikán nem sokkal délután három óra után valami történt Breckenridgeben, ami hatással volt a világ összes Shaumbrájára, a mindannyiunk között fennálló tudati kapcsolódás révén. Ez mindenki számára létrehozott egy potenciált, akár személyesen voltak jelen, akár valami egészen mással voltak elfoglalva abban az időben. Volt, aki észrevett valamit abban a pillanatban és azt mondta: „Valami történt, nem tudom, hogy mi, de valami történt.” Van aki egy vagy két nappal később tapasztalta ezt meg, mások pedig pont most tapasztalják ezt meg, ahogy most beszélünk erről.


Egy tudati vagy éberségi változás történt. És ahogy ez keresztülsöpör mindazokon, akik Shaumbráknak nevezik magukat, most ez a tudatváltás kiáramlik az emberiség többi tagjához is, valamint az angyali birodalom összes létezőjéhez. Ez nem kötelező számukra. Nem kell, hogy elfogadják. Figyelmen kívül is hagyhatják. Sőt, azt is megtehetik, hogy fogják ezt az energiát és megcsűrik-csavarják azt önmaguk nagyon önző vagy nagyon alacsony energiás céljaikra, ahogy ezt ti fogalmaznátok meg. De ez itt van, és hozzáférhető. Ez egy olyan potenciál, ami most eljut az egész emberiséghez.


Ez a kvantum tudat változás nagy hatással és jelentőséggel bír majd az életetekre. Legelőször is egy kis ízelítőt nyújt, és lehetővé teszi annak felismerését, hogy a tisztuláson és a változáson való átmenet nem jelenti azt, hogy rengeteget szenvedésen, mentális zűrzavaron és mindazon a feszültségen és aggodalmaskodáson át kell, hogy menjetek, amivel ti a változást tipikusan azonosítjátok. Ez egy szempillantás alatt végbemehet. És ahogy ez az energia életetek új eszköztárának részévé válik, elkezd majd kibontakozni. Eleinte finom, később pedig majd jelentős módokon nyilvánul meg előttetek. Elkezd beintegrálódni mindennapi életetekbe, ami azt jelenti, hogy bizonyos álmaitok, céljaitok és vágyaitok elkezdenek összehangolódni, és belépni a valóságotokba.


Olyan dolgokat kezd művelni, hogy például megválaszolja mindazokat a kérdéseket, amik már hosszú ideje gyötörnek és foglalkoztatnak titeket, és egyszerre csak megérkeznek a válaszok. Minden egyes alkalommal, amikor megélitek a szinkronisztikus „aha” élmények egyikét, minden egyes alkalommal, amikor a beteljesedés vagy a tudás érzése önt el benneteket, emlékezzetek rá, hogy ez tőletek jön, és nem tőlünk. Lehetővé tettétek önmagatok számára, hogy keresztülmenjetek egy kvantum tudat változáson. Megengedtétek magatoknak, hogy túllépjetek a régi és nehéz utakon, és közvetlenül bemenjetek a változásba. Hogy közvetlenül bemenjetek önmagatok fejlődésébe.



Kedélyállapotok


Namost ez a típusú kvantum változás felhoz egy-két dolgot is – azokat, amikkel sokan már jó ideje szembenéztek. Az egyik ilyen dolog az, amit érzelmi vagy hangulatváltozásnak neveztek. Minden alkalommal, amikor ezen a típusú változáson ilyen gyorsan estek át, nagyobb részetek megpróbál felzárkózni, hogy részese lehessen a változásnak, másik részetek pedig a reggeli ébredénél szomorúságot érez. Vagy esetleg a reggeli ébredéskor nem érzitek jól magatokat a saját bőrötökben. Lehetséges, hogy mérgelődtök valami miatt, amit képtelenek vagytok kiverni a fejetekből. Ez csak egy hangulat, egy kedélyállapot. Ezek mindössze az életetekben zajló különböző változásokra adott belső reakcióitok. És ez nagyon is természetes, hogy reakcióitok vannak, hiszen önmagatok egy része lereagálja vagy megvizsgálja az adott szituációt.


Gyakran látjuk, hogy éppen valamelyik ilyen hangulatotok vesz erőt rajtatok, amit ti még fel is erősítetek, amivel persze meg is nehezítitek azt, majd ezt követően pedig elkezdtek ítélkezni a hangulatotok felett. Azt mondjátok magatoknak: -„Rossz hangulatban vagyok, pedig nem lenne szabad így éreznem magam, hiszen én Shaumbra vagyok. Fénymunkás vagyok, és nem lenne szabad, hogy ilyen rossz kedvem legyen. Vajon meddig tart ez még? Vajon mikor múlik már el ez az egész, hogy békében, boldogan és üdvözülten érezzem magam?” Nos, jobb, ha elfelejtitek az üdvözültség állapotát. Az egy mesterséges létállapot.


Tehát úgy érzitek, hogy az egyik hangulatotok erőt vett rajtatok. Lehet, hogy esetleg depressziósnak vagy aggodalmaskodónak érzitek magatokat valami kapcsán, és ezért megpróbáljátok korrigálni, feljavítani ezt az állapotot. Ezt azonnal fejezzétek be! Amikor azon kapjátok magatokat, hogy megpróbáljátok „felülírni” a kedveteket, a gondolataitokat és az érzelmeiteket, akkor hagyjátok azt abba. Ezzel csak még nagyobb káoszba és zűrzavarba taszítjátok magatokat, és még inkább fokozzátok fennálló hangulatotokat.


A régi gondolkodásotok azt mondja: „Van jó hangulat, és van rossz hangulat”. Az Új Energiában ez nem így működik. Na igen, ez természetesen így működik mindazoknál az – elnevezésünk szerinti – Régi energiás embereknél, akik részét képezik az életeteknek. Meg fogjátok ezt vizsgálni rajtuk, de a ti esetetekben ez kicsit másként fest. Abban a pillanatban, amikor azon kapjátok magatokat, hogy megpróbáljátok feljavítani vagy megváltoztatni a gondolatotokat, a hangulatotokat vagy az érzelmeteket, álljatok meg. Vegyetek egy mély levegőt, majd ugorjatok fejest a kerítés mögé! (nevetés) A kerítés mögött az a hely található, ahol mindent megvizsgálhattok, beleértve önmagatokat is. A kerítés az a semleges biztonságos tér, ahol nem létezik jó vagy rossz, jó vagy gonosz, nincs negatív vagy pozitív, hanem ahol minden egyszerűen csak van.


Ahogy múltkori összejövetelünk alkalmával Kuthumi mondta, ez mindössze egy tapasztalat, és semmi szükség ezt „jóra” vagy „rosszra” polarizálni. A Régi Energiában bevett szokás a polarizáció, mivel minden ezáltal történt. Polarizáltátok az energiát – tegyük fel „jónak” neveztétek azt… de az Új Energiában erre semmi szükség.


Hangulataitok vannak, „már megint egy olyan napotok van” – mondjátok. Pedig valójában nincs is rossz napotok, mindössze az adott nap rossz részének a megnyilvánulását teszitek lehetővé, annak az érzését engedélyezitek magatoknak. Amit nem láttok, nem éreztek és nem tesztek lehetővé magatoknak, az az, hogy az egyesült, egységbe hozott állapot mutatkozzon meg előttetek – nem az országról beszélek most (az Egyesült Államok és az egyesült állapot ugyanúgy kerül kifejezésre az angol nyelven – a ford.) hanem egy egyesült, egységes állapotról – amiben az adott nap jó része is benne foglaltatik. És ha egyszer felismeritek, hogy a rossz nap egyben jó nap is, valamint azt, hogy valójában nem létezik jó és rossz, mindössze csak az adott pillanat megnyilvánulása; akkor váratlanul ráébredtek arra, hogy tulajdonképpen nem létezik olyan, hogy rossz vagy jó.


Érzelmi vagy kedélyállapototok, hangulatotok nem lesz semleges vagy közömbös… vagyis nem egyensúlyozzátok azt ki úgy, mintha egyáltalán nem éreznétek semmit… hanem valójában összeolvasztjátok őket a megnyilvánulás legmagasabb állapotába. Megengedtek mindent, amit a pillanat elhoz számotokra, anélkül, hogy azt rossz napnak, a fáradtság érzésének vagy depressziónak minősítenétek. Hiszen minden egyes alkalommal, amikor jelen van a fáradtság érzése, amit nem vesztek észre azzal együtt, az annak az egyesített állapotában ugyanúgy ott lévő energetizált érzése. Minden alkalommal, amikor rátok tör a szomorúság érzése – az életetekben jelen lévő néhány dolog elengedése kapcsán – ugyanakkor jelen van az egységes, egyesített állapot boldog, öröm és szabad érzése is. Minden esetben, amikor a harag érzésével azonosítjátok magatokat, ezzel egyetemben, tulajdonképpen tökéletesen integrálva vagy beleszőve ebbe, a boldogság, a gondtalanság és az elfogadás energiája is jelen van.


Amikor a kerítés mögé álltok egy-egy ilyen kedélyállapot vagy hangulatváltozásotok alkalmával – amire oly nagyon hajlamosak az emberek – ráébredtek, hogy semmi szükség sincs arra, hogy azt a hangulati ingadozást még drámával is tetézzétek. A drámát a kedélyállapot feletti ítélkezés szüli, valamint a „Mi a baj velem? Miért van ilyen rossz napom?” című gondolatok, továbbá az, amikor el kell, hogy szaladjatok egy látnokhoz, vagy meg kell, hogy nézzétek az asztrológiai képleteteket, hogy kitalálhassátok, hogy vajon a magasságos istenek miért rótták ki rátok mindezt. Ekkor felismered, hogy te vagy az, aki annak a meghatározott pillanatnak mindössze egy megnyilvánulására vagy egy aspektusára helyezted a figyelmedet. Pedig ugyanabban a pillanatban egyesülve, fellelhető az összese többi megnyilvánulás is.


Ilyenkor menj, és ülj le a kerítés mögé! Vizsgáld meg magadban azt az érzelmet, azt a pillanatot! Figyeld meg a szomorúságot! Ne próbáld azt megölni! Ne próbáld azt megtagadni, elutasítani! Figyeld meg! És ahogy ott üldögélve megvizsgálod azt a szomorúságot, miközben ellazulsz és megszabadulsz az aggodalomtól, arra is képes leszel, hogy elkezdd meglátni a boldog énedet, a beteljesült énedet, az ártatlan énedet, az idióta énedet – mindezeket a különböző aspektusaidat – és abban a pillanatban rá fogsz ébredni, hogy ezek egyike sem vezérli vagy irányítja az életedet. Felismered, hogy választhatod önmagad összes aspektusának kifejeződését, vagy éppen egyikét sem, vagy azt is választhatod, hogy önmagadnak mindössze egy kevés aspektusát juttatod kifejezésre az adott pillanatban.


Azért hozzuk fel ezt a dolgot pont a mai napon, mert a metafizikusok háza táján igen elterjedt szokás megpróbálni – a ti fogalmaitokkal élve – a jó vagy pozitív gondolatokra fókuszálni. Egy egész mozgalom alakult az elme és a gondolat kontroll köré, pedig ez csak bajba sodor titeket. Mert ha egyszer ezt a fajta irányítást, ezt a fajta vezettetést átengeded kizárólag az elmédnek, és ezáltal lehetővé teszed számára, hogy a dolgokat jónak vagy rossznak ítélje meg, és megpróbálod kiirtani vagy elnyomni a többi érzelmet, azzal önmagadnak egy részét utasítod el vagy tagadod meg. És minden egyes alkalommal, amikor elutasítod vagy megtagadod önmagad egy részét, az eltávozik egy másik dimenzióba. De létezik, valóságos, és vissza fog térni, hogy felkeltse a figyelmedet.


Tehát a kedélyállapot változásoknál fontos dolog megállni egy pillanatra. Lélegezz egy párat, kettőt, hármat. Menj be saját kerítésed mögé, és figyeld meg önmagad az adott pillanatban, és ismerd fel, hogy önmagadnak nagyon, de nagyon sok más megnyilvánulása is létezik.


Ennek kapcsán az első dolog, ami történik az az, hogy lehetővé válik számodra túllépni a pillanat szülte aggodalmon. Lehetővé teszi számodra, hogy kilépj a „Miért pont én? Mit csináltam rosszul? Mit kellene tennem, hogy tökéletes legyek?” – ből. Abban a pillanatban, amikor elengeded a szorongást, valószínűleg egy jót nevetsz majd magadon, amiért úgy beleragadtál valami olyanba, ami valójában nem te vagy, ami valójában nem a te teljes éned. Ez egy nagyon felszabadító élmény, és ahogy már említettem, lesznek közöttetek olyanok, akiknek ez nehézséget fog okozni, mivel már annyira hozzászoktatok ahhoz, hogy a saját drámátokból táplálkozzatok. Hozzá vagytok szokva ezekhez a drámai szituációkhoz, érzelmekhez és hangulatváltozásokhoz, mivel mindezidáig így voltatok képesek valahogy életben tartani magatokat. Attól féltek, hogyha beálltok a kerítés mögé, az borzasztó unalmassá tesz majd mindent. Minden közömbös lesz majd. Minden nagyon, de nagyon – hogy is mondjam csak – eszméletlenül unalmas lesz. Pedig ez egyáltalán nem így van.


Ha így tesztek, azaz amint lehetővé teszitek magatoknak, hogy megfigyeljétek magatokat, rá fogtok jönni, hogy létezik sokkal nagyobb mélység és dimenzió. Nem kell ahhoz drámát gyártani, hogy életetek jelentős és izgalmas legyen. Egy olyan új mélységre leltek majd ezáltal, amit nagyon nehéz szavakba önteni, mert ez nem mentális és nem emocionális. Ez önmagatok teljes megnyilvánulása. És akkor majd elkezditek megérteni, hogy mi is a valódi, személyes kreativitás. Más szavakkal kifejezve majd megértitek azt, hogy hogyan teremtitek meg magatokat minden egyes pillanatban. Ez teljes megújulást és érdeklődést hoz majd saját életetekbe.


Tudjátok nagyon sokan elvesztettétek az érdeklődést saját életetek kapcsán. Mindössze annyit tesztek lehetővé, hogy az élet csak csordogáljon tovább a maga medrében, de valójában már nem érdekel benneteket. Nemrégiben megtartottam az első Szenvedély tanfolyamomat azon a nagyszerű helyen, amit Finnországnak hívnak– amit sok másik fog követni. A valódi szenvedélyhez való eljutásról beszéltünk, arról, hogy újra izgalmat találjatok magatokban és az életben. Több ilyen tanfolyam is lesz. Az egész tapasztalás részét képezi az, hogy kilépj a drámából, és beállj a kerítés mögé.



Klaus története


És akkor, egy kortyantás víz után, most el szeretnék mesélni nektek egy rövid történetet. (a közönségtől: „ah” és „Jaj” hangok hallatszódnak, Tóbiás pedig mosolyog) Vegyetek egy mély levegőt és lépjünk be a rövid dimenzióba! (nevetés)


Egy Klaus nevezetű kedves játékkészítő történetét szeretném elmesélni nektek, aki valamikor réges régen, ami tulajdonképpen egyáltalán nem is volt olyan régen, Ausztria földjén élt. Vegyetek egy mély levegőt, és érezzétek az energiát, mert több ez csupán a szavak által megformált történetnél. Ez az érzések története, az energia története, és mindegyikőtök története.


Tizenkét éves korában Klaus elszegődött tanoncként a helyi játékkészítőhöz. Mindig is szeretett a kezével dolgozni, eljátszadozni a fával, és mindenféle dolgokat létrehozni belőle. Nagyon fiatal gyermekként sokszor fogott kést a kezébe, és gyakorta órákon keresztül faragta a fát anélkül, hogy bármi konkrétumot is ki akart volna hozni belőle, egyszerűen csak élvezte a fa és a kés érzetét, valamint magát az alkotás folyamatát. Tizenkét éves korában a szülei azt mondták: -„Klaus, itt az ideje, hogy valami megélhetés után nézz, és kezdj valamit az életeddel” – és ezzel elküldték dolgozni a helyi játékkészítőhöz.


A játékkészítő mester nagyon képzett volt a szakmájában, és messze földön híres volt játékai tartóssága és minősége tekintetében. Körülbelül egy láb magas játék katonák készítésére specializálta magát. Ezek a játék katonák a katonaságon belül fellelhető mindenféle rangban és pozícióban díszelegtek. És mivel nagy hírneve volt egész Európa szerte, játék katonáit a különböző országok egyenruháiba felöltöztetve sok földre eljutatta.


Minek következtében Klaus természet adta tehetséggel rendelkezett, könnyedén elsajátította mindazokat a metódusokat és procedúrákat, amikre mestere megtanította. És annak ellenére, hogy mesterien bánt a késsel, a dörzspapírral, és mindazokkal a szerszámokkal, amik a játék katonák elkészítéséhez szükségeltettek, mégis gyakran kapta azon magát, hogy figyelme elterelődik. És ha nem koncentrált minden energiájával arra a meghatározott típusú fa játék katona elkészítésére, azt vette észre, hogy mindenféle más dolgokat farag ki a fából.


Előfordult olyan is, hogy miközben a késekkel és a fűrészekkel, meg az összes többi eszközzel dolgozott, ahelyett, hogy játék katonát készített volna, egy fából készült kis medve jött ki a kezei közül. Máskor meg egy apró kis játék baba. És ez természetesen eléggé zavarta a mesterét. Mestere elismerte Klaus istenadta tehetségét, de azt már a legkevésbé sem találta szórakoztatónak, hogy értékes munkaidejét ezekre az egyéb alkotásokra fecsérelte. Gyakran alkalmazta az alábbi szóbeli fenyítést: -„Az égvilágon senki nem kíváncsi a játék mackóidra. Senki nem akar gyermek vagy csecsemő szobrokat venni. Minket katona készítőként ismernek, és neked ezek elkészítése a feladatod.” Bármennyire szerette is Klaus a munkáját, gyűlölte az ezzel járó egyhangúságot, és tíz év tanonckodás után nagyon nehéznek találta az összpontosítást, a játék katonák folyamatos megmunkálását.


Tíz év leteltével aztán egy szép napon odaállt mestere elé, és azt mondta: -„Tisztelt Uram, igazán lekötelezve érzem magam mindazért, amire megtanított a fa, a festés, a selyem és a ruházat kapcsán, hiszen mindezt öntől tanultam meg. De elérkezett a távozásom ideje, hogy a magam útját járjam és megnyissam a saját üzletemet, ahol azt alkothatok, amit csak akarok.”


A mester gúnyosan így felelt: -„Fiatalember, elismerem a tehetségedet, ugyanakkor a munkádban teljes kudarcra vagy ítélve. Fogalmad sincs róla, hogy az emberek mit akarnak. Nem rendelkezel fókusszal vagy iránnyal. Egy álmodozó vagy. Egy vándor. Elismerem tanoncként végzett szolgálatodat, ugyanakkor boldogan engedlek utadra, mert igen sok aggodalmat és kínt okoztál nekem.”


A játékkészítő tanoncaként összekuporgatott csekély kis megtakarított pénzével, és egy kevés barátja segítségével megnyitotta hát Klaus Játék És Baba Készítő Üzletét. Most végre a szenvedélyének élt, hiszen bármilyen fát megrendelhetett saját kényére-kedvére, és természetesen mindig a legkitűnőbbet választotta. A legfinomabb színezőanyagot rendelte meg Olaszországból, amiből aztán olyan festéket kevert, ami lehetővé tette az általa készíteni vágyott babák és játékok valósághű ábrázolását. És természetesen a legfinomabb selymeket és kelméket rendelte meg Franciaországból, valamint olyan messzi és távoli országokból, mint India.


Klaus a tökéletességnek kötelezte el magát – saját tökéletességének – és az nem számított neki, hogy milyen típusú játék babát teremt. Nem akart csak egy dologra fókuszálni. Nem akart csak katonákat, csak királyi személyeket vagy csak egy valamit alkotni. Legnagyobb örömét abban lelte, hogy minden egyes reggel kinyitotta a boltját, és magába szívta a fa, a festékek, és az anyagok, azaz megszületendő teremtései alkotórészeinek illatát, majd az üzlet hátsó részébe távozott, hogy nekilásson a munkájának.


Klaus hamar rájött, hogy mennyire szereti a munkáját, és mivel egyáltalán nem akarta, hogy napközben megzavarják, ezért aztán nem vett fel semmilyen kisegítő személyzetet az üzletbe. Csak egymaga volt. Imádott a hátsó szobákban tartózkodni, ahol is nyugodtan nekiláthatott a faragásnak és a fűrészelésnek, anélkül, hogy tudta volna, hogy éppen mi is születik majd meg a kezei alatt. Az magától öltött testet. Annyira bele tudott temetkezni a munkájába, hogy sokszor elkerülte a figyelmét az ajtócsengő, ami a vevő érkezését volt hivatott jelezni. És a vásárlók pedig jöttek. Nem csak a faluból, hanem mindenhonnan vidékről, mert Klaus játék babái magukkal ragadóak voltak. Olyan élethűek voltak, hogy párjukat ritkították. Voltak, akik azt mondták, hogy a babák szinte már élőnek, elevennek tűntek. De Klaus nem túl sokat adott el belőlük, hiszen annyira lefoglalta a készítésük. Nem volt járatos a vevők kezelésében.


Leült egy farönkkel a kezében, és csak érezte azt. Érezte a fa textúráját. Érezte annak finom erezetét, keménységét és minőségét. Szorosan magához ölelte, és együtt lélegzett vele – akármilyen furcsán hangozzon is ez némely ember számára. Meg sem próbált arra összpontosítani, hogy hogyan is fog majd kinézni az a farönk a megmunkálását követően. Egyszerűen csak lehetővé tette, hogy a kezei munkához lássanak, és teljes mértékben belevetette magát a farönk vágásába, csiszolásába, és megformálásába, azaz önmaga kifejezésébe.


Egyik nap egy kisbabát, csecsemőt kreált, és addig folytatta a faragást és a varrást, hogy még apró kis cipőket is készített neki a legfinomabb bőrből és a legkitűnőbb cérnából, s mindez idő alatt elképzelte csecsemőkori önmagát, ahogy édesanyja a karjára veszi, és szelíden ringatja. És ez az érzés meg ez a szenvedély kiáramlott belőle, és behatolt a fadarabba, ami a leggyönyörűbb kisbabává változott át. És ahogy a festékkel a legfinomabb részleteket is kidolgozta, olybá tűnt, hogy ez a szó szoros értelmében élettel telítette a babát. Ő maga varrta meg az összes ruhát. Sőt, a hajat is maga illesztette a helyére. És teljesen elmélyült, pontosan úgy, ahogy ti magatok is sokan teljesen el tudtok mélyülni a munka szépségében, a pillanat kifejeződésében. És minden egyes általa készített babát imádott.


Szerette, amikor egy tündérhez hasonlatos kis babát hozott létre, akit valamikor régen, még nagyon-nagyon kis korában pillantott meg egyszer az erdőben. Emlékezett arra is, amikor meglátta ezt a csodálatos családot… ami nem féltétlenül a sajátja volt, mindössze egy utcán sétáló család… és elképzelte, vajon milyen is lehetne egy ilyen családban élni – a kisgyermekek boldog szüleikkel együtt mind szépen felöltözve, legelegánsabb vasárnapi ruhájukban, ahogy épp a templomba tartanak – és neki is állt ennek a családnak a kifaragásába és megalkotásába, felöltöztette, majd megáldotta őket. Létrehozta az egész családot.


Messzeföldön híres volt ezekről a furcsa babáiról. Szenteknek hívta őket, de egyáltalán nem úgy festettek, mint a tipikus egyházi szentek. Olyan angyali lények voltak, akik nem rendelkeztek olyan durva arcvonásokkal, mint az emberi lények. És amikor valaki megkérdezte tőle ezeknek az általa fából életre keltett baba formájú szenteknek a nevét, elmormolt pár nevet a bajusza alatt, mint pl. Szent rrmm (Tóbiás mormol) – és így az emberek saját maguk nevezték el a babáikat, és azt mondták: -„Igen, ő Szent Demeter. Ő Szent Kristóf. Ő pedig szent akárki.” Nem igazán számított, hiszen a vevők szerették ezeket a csodálatosan kifaragott szent babákat.


Klaus bármilyen babát képes volt megalkotni. Készített olyanokat is, amik úgy néztek ki, mint a királyok és a királynők. Na nem úgy, mint az abban a korban élő uralkodók, hanem úgy, ahogy ezt önmagán belül érezte, miközben faragta…-„Milyen is lehet királynak lenni – a saját királyomnak?” – majd kifaragta a babát a fából, megvarrta a ruháját, és végül pedig kifestette.


Szóval a lényeg az, hogy Klaus szerette a munkáját. Mivel olyan nagyon szerette azt, energiát öntött minden egyes babába, amit csak létrehozott. Ezzel életet adott a babáknak. Azok hordozták szeretetének energiáját, önmaga különböző részeit, kívánságait, vágyait és képzeletét.


Ahogy teltek múltak az évek, Klaus rájött, hogy alig adott el egy pár babát, ami csak még inkább megnövelte az irántuk való keresletet. A hozzá ellátogató vevőket frusztráltra és idegesítette Klaus kiszolgálásának és figyelmének teljes hiánya. Sokszor zárva találták a boltot, miközben látták, hogy az üzlet hátsó részében dolgozik. Barátai, és a helyi városi emberek azt mondták: -„Klaus, miért nem veszel fel magad mellé segítséget? Úgy sokkal több babát tudsz majd eladni. Nagyon gazdag lehetnél, hiszen babáid tökéletesek, olyan energia, olyan életerő lengi körül őket, aminek messze földön sincs párja.” Klaus nem igazán akart senkivel sem együtt dolgozni, de a valódi motivációja az volt, hogy igazából nem akarta eladni a babáit. Olyan nagyon kötődött mindegyikhez. Hátsó szobájában zsúfolásig sorakozott a több ezer fából készült legcsodálatosabb játék baba, amit csak el tudtok képzelni. Voltak köztük állatok, angyali lények, erdei tündérek, és nagyon sokféle emberek, akik most mind ott ültek a polcon.


Miközben teltek az évek, Klaus lassan megöregedett. Boldog életet élt. Soha nem nősült meg. Nem voltak gyermekei. Nagyon, de nagyon kevés dolga akadt a többi emberrel, mert annyira szerette a munkáját. Ez jelentette neki a családot. Az évek múlásával azt vette észre, hogy a látása bizony nagyon leromlott. Még szemüveggel is igen nehéznek bizonyult számára a finom részletek kidolgozása, olyanoké, mint például a pupilla megfestése, vagy a díszes ruhák, köpenyek és gallérok összeöltése. Észrevette, hogy a kezei is nagyon fájnak, nehezen mozognak az ízületei, és hogy miközben egy babának az elkészítése régebben két vagy három napjába tellett, az most kétszer vagy akár háromszor is több időt vett igénybe.


Egy napon hatalmasat sóhajtott, és tudomásul vette, hogy baba készítő napjai a végéhez közelednek. Bár ez némi szomorúsággal töltötte el, mikor felnézett a műhely polcain ott sorakozó babákra, felismerte, hogy valójában nem volt egyedül.


Egy szép napon Klaus elhatározta hát, hogy itt az ideje annak, hogy nyugdíjba vonuljon, és ahhoz, hogy kényelemben élhessen, legyen mit ennie, tudjon ruházkodni, és hogy esetleg egy kis utazgatásra is teljen, el kell adnia az összes babáját. Ez nagy szomorúsággal töltötte el, ugyanakkor a szabadság érzését is megpendítette benne. Olyan régóta élvezte már a társaságukat, hogy voltak közöttük olyanok, akik már negyven éve ültek a polcon. Felismerte, itt az ideje, hogy elengedje őket. Kitett tehát egy nagy táblát üzlete elé, amin a következő felirat állt: -„Minden tétel eladó!” Felbérelte néhány fiatal barátját, hogy segítsenek neki eladni az egész raktárkészletet. És napokon belül minden egyes baba elkelt – első osztályú áron természetesen – ami biztosította Klaus számára mindazt a komfortot, ami kényelmet nyújthatott számára nyugdíjas éveire.


Az üzlet kiürült. A vevők mind elmentek, ahogy a babák is, és igen, Klaust megrohanták az érzelmek, hangulatváltozásai voltak, szomorúnak és üresnek érezte magát, és fogalma sem volt arról, hogy mihez kezdjen élete hátralevő éveiben. Rövid történet… (nevetés)


Klaus úgy határozott, hogy tesz egy sétát a városban. Olyan keveset látott eddigi évei alatt, úgy hogy pont itt az ideje, hogy elkezdjen ilyen dolgokkal foglalkozni. Ahogy a város mellett kanyargó folyóparton sétált, egy fiatal pár jött vele szemben kisgyermekükkel és a kutyájukkal, és abban a szempillantásban felismerte a kutyát. Azt mondta: -„Pont ilyen kutyát faragtam – ugyanezek a szemek, ugyanez a szőrzet. Nos, talán a kutyák mind egyformán néznek ki. Talán csak egy véletlen ez az egész.”


Ahogy közelebb ért a városhoz, egy meglehetősen fura kinézetű fiatalember jött vele szemben. Jócskán bizarr, és az átlagostól eltérő külseje volt, és Klaus abban a pillanatban felismerte benne egyik babáját. Megállította hát, és azt kérdezte: -„Fiatalember, megkérdezhetem, hogy mi a foglalkozása?” És a férfi, kissé riadtan válaszolta: -„Költő vagyok, tovább mesemondó és vándor. És maga kicsoda?” –„Klaus vagyok, korábban babákat készítettem, és úgy tűnik, mintha már találkoztunk volna.” A költő megrázta a fejét, és nemet mondott – majd tovább folytatta az útját.


Klaus tovább sétált. Egy kamasz fiú jött vele szemben, és most is abban a szent minutumban felismerte benne egyik babáját, és most már komolyan elgondolkozott az események furcsaságán. Megállította a fiút, és kérdezgetni kezdte a családja, a háttere és származása felől. A fiú ijedtnek tűnt, megijedt ettől az öregembertől, aki mindenféle kérdéseket tett fel neki, és elszaladt. A nap további részében Klaus olyan emberekkel, állatokkal, sőt még angyali lényekkel is találkozott, akik mind pontosan úgy néztek ki, és pontosan azt az érzést keltették, mint a babái.


Ez nyilvánvalóan összezavarta Klaust, fogalma sem volt, hogy mi folyik itt. Visszament hát a műhelyébe, és komolyan gondolkodóba esett. Miért volt az, hogy babáival élő formában, életre kelve, biológiai alakban találkozott? Ahogy ezen gondolkozott, azt mondta: -„Rá kell jönnöm, hogy mi folyik itt.” Megtervezett tehát egy óriási bankettet, kiment az utcára, és újból találkozott azokkal, akikkel korábban - meg néhány újjal is -, akik mind pontosan úgy néztek ki, mint a babái. Meghívta hát őket erre a grandiózus ünnepségre, ami a város legkitűnőbb éttermében került megrendezésre. Klaus elkötelezte magát amellett, hogy kideríti, hogy mi folyik itt azáltal, hogy összehívja mindezeket a… nos, fogjuk rá embereket, vagy esetleg babákat… azt gondolta így rájöhet arra, hogy valójában mi is történik itt.


Elérkezett a grandiózus ünnepség időpontja, ahol is a legkitűnőbb ételek és borok kerültek felszolgálásra. Mielőtt nekiláttak volna az étkezésnek, Klaus, aki még most sem értette a történteket, akit még most is nyomaszott a babákkal való találkozása, akik mintha életre keltek volna – tehát Klaus megvárta, míg a pincérek kitöltik mindenkinek a bort – a legfinomabb fehérbort - majd szólásra emelte a poharát: -„Rátok” És abban a szent pillanatban, amikor a szájukhoz emelték a poharat és belekortyoltak a borba, mindenki, aki ott volt az étteremben váratlanul eltűnt. És Klaust abban a pillanatban elöntötte a felismerés, hogy mindegyikük önmagának egy része volt. Mindegyikük saját magának egy megnyilvánulása volt. Most hazahozta őket. Hazahozta őket önmagába!


A teljessé válás pillanatában Klaus így szólt önmagához, miközben vett egy mély levegőt, és kortyolt egyet a borból: -„J’encore. Újra magammal találkozom. J’encore” – mondta tört franciasággal, akárcsak most Cauldre (Tóbiás mosolyog) „Újra én. Ismét magammal találkozom!”


És a minden részével való eggyé válásának pillanatában Klaus rájött, hogy mihez kezd majd élete hátralévő éveivel. Mestertanító lesz. Maga köré gyűjti mindazokat a fiatal fiúkat és fiatalembereket, akik babakészítők akarnak lenni, és ahelyett, hogy azt kérné tőlük, hogy játék katonákat, királyi személyeket, vagy hogy csak egyetlen dolgot készítsenek, megtanítja őket saját képzelőerejük használatára, arra, hogy önmaguk részéinek használatba vételével megteremtsék a legjobbat bármiből, amit csak létre akarnak hozni. Megnyitotta Klaus Játék És Baba Készítő Iskoláját, és minden idők egyik legsikeresebb tanítója vált belőle.



J’encore


Miért is meséltük el nektek Klaus hosszú történetét? Ez egyben a ti történetetek is. Azt akartuk ezzel mondani, drága Shaumbra, hogy oly sok részetek van. Álmodoztok. Álmodtok éjjelente. Sőt, még most, ebben a pillanatban is elmentek a multidimenzionális birodalmakba, ahol megteremtitek önmagatok részeit, elképzeltek dolgokat, továbbá vannak vágyódásaitok és álmaitok. De ezek mind odakint vannak, saját multidimenzionális játék polcaitokon léteznek, saját üzletetekben, ahol fortélyos részeitek találhatóak. A királyi részetek, a királyi seggfej részetek! (nevetés) A fiatal részetek…amikor fiatal lány voltál, egy részed megteremtett egy fiatal fiút, hogy segítsen megérteni számodra azt, hogy milyen lenne abban az aspektusban létezni. Megteremtetted önmagad azon részét, aki katona lehetett volna, aki bármi lehetett volna. Mindenfelé vannak részeitek, amiket mind szeretetből és szenvedélyből hoztatok létre. Elgondoltok és elképzeltek különféle potenciálokat. Szeretnétek nagy írók, tudósok, szakácsok, üzletemberek, angyalok és madarak lenni.


Tudjátok minden egyes alkalommal, amikor támad egy gondolatotok vagy elképzeltek valamit, azzal meg is teremtitek azt. Talán nem a két kezetekkel, nem fából és festékből, de megtermitek azt, és az létezik valahol, csak éppen nem itt. Kipróbáltok különböző potenciálokat azáltal, hogy többféle módokon kijátsszátok azokat. Néhányan azon tűnődtök, hogy milyen is lehetne nőtlennek lenni ebben a létidőben, hisz akkor körbeutazhatnátok a Földet, és ezzel a szó szoros értelmében meg is teremtitek azt. És van egy belőletek megalkotott babátok, amelyik ott kint pont ezt teszi. Nem ismeritek fel önmagatok ezen részeit, a teremtéseiteket, pedig azok ott vannak, akárcsak Klaus játék babái, akik tényleg ott voltak a polcon – legalábbis addig, amíg el nem engedte őket.


Ott van az a részetek, amelyikkel azt képzelitek: -„Milyen lehet vajon gazdagnak, hatalommal bírónak lenni? Milyen lehet vajon feltalálni a rák gyógymódját? Milyen lehet olyan emberek csoportjának tanácsadást tartani, akiknek örökre megváltozna az életük?” Ezek a ti babáitok, ezek az általatok megalkotott játékaitok, és ezek valódiak. Valódiak. Az új tudatosság ezen időszakában újra találkoztok magatokkal. J’encore. Újra én.


Nagyon érdekes dolog történik most. Ti ebben a pillanatban vagytok. Aztán ott vannak önmagatok összes teremtései, amik eddig odakint voltak, és most ugyanabban az időben ezek az utak úgy tűnik, keresztezik egymást. Szinkronicitás? Talán. A számok egybeesése? A terv része. Fejlődő tudatotok? Abszolút igen.


Találkozni fogtok magatokkal, és néha ez egy másik személyen keresztül történik majd meg, egy állaton keresztül, egy madáron vagy egy kutyán keresztül, egy jelenléten keresztül, aki úgy tűnik majd, hogy egy lehelet vagy egy árnyék képében ott van veletek a szobában, s aztán tovatűnik. Sőt egy fán keresztül is bekövetkezhet ez, vagy esetleg az esőcseppek révén. Újra találkozni fogtok önmagatokkal. Önmagatok potenciáljai ők, akik mér régóta kint tartózkodnak, és most bejönnek ebbe a valóságba.


J’encore. Olyan ez, mint egy személyes deja vu. A deja vu egy olyan tapasztalatra való emlékezést jelent, amit megálmodtatok, vagy megteremtettetek egy másik birodalomban, és visszaemlékeztek rá, amikor az megtörténik ebben a valóságotokban. A J’encore ti vagytok ismét. Magatokkal találkoztok.


Ez egy rendkívül érdekes jelenség lesz, mert először hajlamosak lesztek azt magatokon kívül helyezni. Miért vált ki belőletek valamit az a bizonyos személy? Csakúgy, ahogy Klaust is a saját játék babájára emlékeztette az utcán sétáló személy? J’encore – ismét te vagy az – de az a te, aki kint volt ez idáig és felfedezte a többi birodalmakat – most belép ebbe a valóságodba.


Eleinte ez furcsa érzést fog szülni, pontosan úgy, ahogy Klausnak is azt okozta, amikor olyan emberekbe futott bele, akik mind emlékeztették őt a babáira. A fejeteket fogjátok vakargatni, és azon tűnődtök majd, hogy vajon mi is történik. De talán te is, Klaushoz hasonlóan összehívhatod őket, mindannyiójukat meghívhatod egy grandiózus bankettre – a számlát te állod – egy ünnepségre, ahol is örömmel tölt el minden egyes részed. Igen az a részed is, amit egyébként nem kedveltél túlságosan. Az a részed, amelyik haragra gerjedt vagy ideges lett a többiekre, bár te ezt igyekeztél lenyomni, vagy visszatartani. Az a részed, amelyik kisgyermekként megsérült, amelyik elrejtőzött a szekrényben, vagy az ágy alá bújt, vagy a bokrok mögé szaladt, hogy elrejtőzhessen az emberek elől.


Az a részed, aki a legmerészebb álmokat szőtte és messzire nyúló vágyakkal bírt fiatalabb éveidben, főiskolás vagy egyetemista korodban, amikor is olyan idealista voltál, hogy meg akartad váltani az egész világot, amit aztán soha nem tettél meg… vagy talán mégis, csak nem tudod, hogy hogyan…vagy az a részed, amelyik meg akarta menteni a delfineket, meg akarta menteni a pókokat, aki meg akart menteni mindent. Az a részed, amiről úgy érzed, hogy mellékvágányra került. Tudod az a részed játék babáid egyike, aki nem fában és bőrben él, hanem egy másik dimenzióban, ahol eljátssza, hogy milyen érzés lehet másoknak segíteni. Itt az ideje, hogy mindezeket a részeidet hazahozd! Itt az ideje annak, hogy találkozz önmagaddal! J’encore. Megint én. Újra csak én vagyok az.


Ösvényeitek mind felsorakoznak és egymásba futnak. Eddig ezek az utak nagyon sok különböző irányokba terjedtek szét, hiszen annyira el voltatok foglalva életetek összes énjeivel. De most ezek az utak mind egybefutnak. J’encore. Újra én.



Hazatérés


Akár a képzeletedben, akár a valóságodban teszed ezt, ülj le, és hívd meg képzeletedet, önmagad, és Önmagad minden egyes részét, hogy jöjjenek vissza hozzád. Igyál az istenek folyékony italából, abból az elixírből, ami lehetővé teszi, hogy önmagad minden része újra eggyé váljon. Nem javaslom ehhez a bort – bármit választhatsz, ami kedvedre való – csak ünnepelj! Ünnepeld meg az újra találkozást! Miközben ezt teszed, lenyűgöz majd mindaz a tehetség, kreativitás és az a temérdek élmény, amit nem csak te egyedül tapasztaltál meg, hanem önmagad egész kísérete is. Hozd őket újra össze! Találkozz magaddal újra!


Drága Shaumbra ez nem egyszerre fog bekövetkezni, de most kezdetét veszi. J’encore- önmagad de ja vu-ja. Azért jöttél erre a Földre ebben az időszakban, hogy ösztönözd a tudatosságot. Ezt a fogalmat használjuk erre, amit már kifejlesztett a Shaumbra, a Bíbor Kör és drága Linda. Ezt a megnevezést használjuk: tudatosság ösztönző. Ez itt a dolgod most, ezért vagy itt.



Tudatosság ösztönzők


Emlékeztek arra, amikor még energiaőrzők voltatok? Mintha már eonokkal ezelőtt lett volna, igaz? Energiaőrzők voltatok, és büszkén vállaltátok az energiáért való felelősséget. Pár évvel ezelőtt energia mozgatókká léptetek elő – mikor is másokért, magatokért és az egész tudatosságért mozgattátok az energiát. Most pedig a tudatosság ösztönzői vagytok. Pontosan úgy, ahogy Klaus is a fa megmunkálás és a játékkészítés tanítójává vált, ti most a tudatosság tanítóivá váltok, mikor is másokat ösztönöztök tudatuk, horizontjuk kiterjesztésére.


A tudatosság éberséget jelent. Tulajdonképpen ez nem energia. A tudatosság nem energia. Tudatotok eszközeként használjátok az energiát, csakúgy, mint Klaus, akinek a festőecset, a fűrész és a csiszolópapír voltak az eszközei munkája során. Ti az energiát a tudatotok eszközeként használjátok fel. A tudatosság éberséget jelent. Ti a tudat inspirálói vagytok jelenleg a Földön. Ezért vagytok még itt. Ebbe az irányba kell tovább mennetek. Még rengeteg vitalitás, temérdek életerő áramlik keresztül rajtatok. Még nagyon, de nagyon sok év áll előttetek ezen a bolygón, hogy elvégezhessétek a munkátokat, ami nem más, mint hogy ösztönözzétek az egész emberiség tudatosságát. Rengeteg tennivaló áll előttetek, és nagyon sokan vannak azok, akik hajlandóak lesznek odafigyelni mindarra, amit el kell végeznetek.



Befejezés


Egy ciklus végére érünk most, és ahogy azt már korábban említettem, a 07. 07. 07. dátumnál többről van itt szó. A mai nappal a szó szoros értelmében beteljesítjük azt a megállapodást, amit egymással kötöttünk, azt a megállapodást, ami szerint eljövünk a Földre – ti fizikai formában én pedig hatalmas szellemem alakjában – és keresztülmegyünk nyolc sorozaton, ami elvezet a Tanítói Sorozathoz, amit ezekben a percekben zárunk éppen le. A megállapodásunk úgy szólt, hogy itt leszek a Bíbor Tanács tagjaival egyetemben, hogy szeresselek és vezesselek benneteket, hogy felvidítsalak és időnként noszogassalak titeket az úton, és hogy megtegyem amit kell.


Nemrégiben azt mondtam, hogy tíz évig maradok a Földön, aminek az egyensúlyi helyzet, valamint a ti állapototok a függvénye. És most, ezen a ponton drága barátaim már tudom távozásom pontos dátumát, hiszen ott a testburkom, aki vár rám. A Föld gravitációja visszahúz. Ezért aztán arra az elhatározásra jutottam, hogy 2009. 07. 19-én lesz az utolsó csatornázásom, a Shaumbra csoport előtti utolsó megjelenésem. Akkor ugyanis teljesen elfoglalom Sam testét, aki akkor lesz tíz éves. Találkozni fogunk… Samen keresztül sokatokkal fogok még újra találkozni, de akkor már testben. Nem Tóbiásként, és nem is Samként fogtok ismerni, de mikor a szemembe néztek, felismertek majd, pont úgy, ahogy Klaus is azonnal felismerte saját teremtésit, ahogy meglátta őket. Felismerjük majd egymást.


Az elkövetkezendő két év során tovább folytatom a munkát mindannyiótokkal az Új Energia és az egész emberiség tudatosság ösztönzése kapcsán. És távozásom után… ó, ez keserédes. Olyan ez, mint mikor Klaus összes babája ott sorakozott a polcon… keserédes volt elengedni őket, tudván, hogy itt az idő a polc letisztítására… keserédes ez számomra, hiszen olyan nagy örömömet leltem kivétel nélkül mindannyiótokban. Nem csak az ilyen összejövetelek alatt, hanem máskor is. Együtt utaztunk az országúton. Néhányótok vezetési stílusa komolyan a frászt hozza rám – soha nem engedem meg Samnek, hogy beüljön az autótokba! (nevetés) Együtt sétáltam veletek a tóparton. Nagyon, de nagyon sok kitűnő könyvet olvastunk együtt. Sokszor ettünk együtt, és sokszor feküdtem veletek az ágyatokban, és mielőtt már majdnem elaludtatok, beszélgettünk kicsit.


De két év múlva, tíz sorozat után elérkezik számomra az idő… ha megnézitek 2009. 07. 19. dátum numerológiáját, hmm… Elérkezik az idő, hogy befejezzem a veletek kötött megállapodásomat. És akkor majd Adamus Saint Germain veszi át a Bíbor Tanács vezetését, hidat képez majd a Bíbor Tanács és más birodalmak, valamint a Földön lévő Bíbor Kör között. Kísérői lesznek Kuthumi, Kwan Yin, és kifejezetten a Shaumbra energiája.


A 2009-es dátum után lesz néhány olyan Shoud is, ahol csak a Shaumbra lesz – csak ti. Máskor Saint Germain jön majd aspektusaival együtt. Ó, igen, el fogja hozni Mark Twaint, Pythagorast, és még nagyon sok aspektusát, akik közvetlen csatornázásokat fognak tartani. Elhozza majd Kuthumit, és még sok mindenki mást is, de az én Tóbiásként – To-bi-wah-ként veletek töltött időm lejár, az együtt töltött ciklusunk lezáródik.


Hagyjuk hát most a könnyeket, hiszen még két évünk van hátra együtt ebből az alapképzésből, még két évnyi Shoud áll előttünk, még két évünk van együtt, hogy az egész emberiség számára tudatosság ösztönzők legyünk. Nagyon szeretlek benneteket. Várakozással tekintek a közösen eltöltendő időnk elé.


És ez így van.



(Fordította: Telegdi Ildikó)



A Bíbor Páholy Tóbiását Geoffrey Hoppe, más néven "Cauldre" adja elő, aki a coloradoi Goldenben él. Tóbiás története a bibliai Tobit könyvéből megtalálható a Crimson Circle weboldalán (Http://www.crimsoncircle.com). A Tóbiás anyagok térítés mentesen állnak a világ fénymunkásai és a Shaumbra rendelkezésére 1999 augusztusa óta, amikor Tóbiás azt mondotta az emberiségnek, hogy a pusztulás potenciáljától tovább lépett az Új Energia felé.

A Bíbor Kör a humán angyalok globális hálózata, akik elsőkként mennek át az Új Energiába. Amint megtapasztalják az örömeit és a nehézségeit a mennybemenetel felemelkedési állapotának, avval segítik a többi embert utazások részleteinek megosztásával, óvva és kalauzolva őket. Több, mint ötvenezer látogató jön el minden hónapban a Crimson Circle web szájtra, hogy elolvassa a legújabb anyagokat, és megvitassák a saját tapasztalataikat.

A Bíbor Kör havonta gyűlik össze Denverben, Coloradoban, ahol Geoffrey Hoppe-n keresztül Tóbiás bemutatja a legújabb információkat. Tóbiás állítása szerint ő, és a többiek a mennyei Bíbor Páholyból csatornáznak az emberek felé. Tóbiás szerint, leolvassák az energiáinkat, és vissza-tolmácsolják a saját információikat a számukra, tehát így láthatják az emberek magukat, ahogyan kívülről látszanak, miközben megtapasztalnak belülről. A "Shoud" a csatornázás szerves része, ahol Tóbiás félreáll, és az emberek energiája közvetlenül csatornázódik át Geoffrey Hoppe-n keresztül.

A Bíbor Kör találkozói nyitva állnak a nyilvánosság előtt. A Bíbor Kör a bőségére a nyitott szereteten keresztül tesz szert, és a Shaumbra ajándékaiból, szerte a világból. A Bíbor Kör legvégső célja az, hogy humán kalauzolókként és tanítókként szolgálják azokat, akik a belső spirituális ébredés ösvényén járnak. Ez nem evangelizáló misszió. Nem "örömhírhozás." Inkább, a benső fény fogja odakalauzolni az embereket a bejárati ajtódba az együttérzésedért és törődésedért. Tudni fogod, mit tegyél és taníts abban a pillanatban, amikor a különleges és drágaságos ember, aki a Kardok Hídjához vezető utazásra akar épp behajózni, eljön hozzád. Amennyiben ezeket a sorokat olvasva, igaznak érzed e sorokat, kapcsolódást érzel hozzájuk, valóban Shaumbra vagy. Tanító és humán kalauzoló vagy. Engedd meg az isteniség magvának benned, hogy virágba borulhasson ebben a pillanatban és mindörökké virágozhasson. Sosem vagy egyedül, az egész világon a család vesz körbe, és angyalok a körülötted lévő birodalmakban.

Kérlek terjeszd szabadon ezt a szöveget nem kereskedelmi alapon, térítés mentesen. Kérlek csatold ezt az információt egészében, beleértve ezen lábjegyzetet is. Minden egyéb felhasználás jóváhagyandó Geoffrey Hoppe-val. Lásd a kontakt oldalt a www.crimsoncircle.com oldalon.

Copyright 2006 Geoffrey Hoppe, Golden, CO 80403