TÓBIÁS ANYAGOK

Tanítók Sorozat:
5. SHOUD: A filozófia halott – Kuthumi lal Singh közreműködésével, Geoffrey Hoppe közvetítésében

Elhangzott a Bíbor Körben
2006. december 16-án
www.crimsoncircle.com

 

„Tehén ganéj tüzén pirul a curry, ezt üvölti fületekbe Kuthumi!” (Kuthumi ezt énekelte, amire a közönség hangos nevetésben tört ki.) NAMASTE! (a közönség válaszol: Namaste!) NAMASTE! Én vagyok az, Kuthumi, és azért jöttem, hogy szeresselek benneteket ezen a napon, hogy megünnepeljük a Karácsonyt és az év végét. Hogy megünnepeljük a lassan megérkező új könyveimet. Azért jöttem, hogy ezen a csodálatos napon együtt legyek a Shaumbrával, most az év végén, és egyben az utolsó év kezdetén – az Új Energiát megelőző végső időszak kezdetén. Tóbiás kért fel erre, meg az a másik gazember, akit Saint Germainnek hívtok. (a közönség visít a nevetéstől) Nem annyira rossz ő.

Azt akarom, hogy nevessetek, Shaumbra, jó kedvre akarlak deríteni benneteket. Olyan sok minden zajlik most világotokban, és abban az őrült kis fejetekben. Tóbiás arra kért fel, hogy nevettesselek meg ma titeket. Én viszont azért akartam ma eljönni közétek, hogy szeresselek benneteket. Hogy Punjabi szívem tiszta, feltételnélküli, üdvös, első osztályú szeretete elérjen a szívetekhez. Hogy eltöltsünk egy pillanatot ebben a csodálatos most energiában, és lazítsunk egy kicsit.

Oly régóta tartó emberi igyekezetetek áldozatokat követel. Kiveszi belőletek a humort és az életet. Talán semmi mást nem kell tennünk, minthogy együtt üldögéljünk itt, ebben a rövid pillanatban. Hadd szeresselek titeket feltétel nélkül. Hadd itassalak át benneteket, amíg itt vagyunk ebben a csodálatos energiában. Nincsenek gondok! Nincsenek aggodalmak! Nincs Tóbiás! Tóbiás kivett egy kis szabadságot. Hanuka fáját díszíti éppen házikójában. Saint Germain pedig – az én drága barátom – akivel nagyon, de nagyon sok életben dolgoztunk együtt – Saint Germain imádja az évnek ezt az időszakát. Magára öltheti egyik legkedvesebb szerepét, és rengeteg emberen keresztül közvetíthet a világ minden részén. Imádja a Santa Claus szerepet. Tulajdonképpen igényt tart erre a jogra, a sok, sok, sok, sok, sok egyéb jogigénye mellett, hogy ő (nevetés) segített megalkotni ezt a Santa Claus (Mikulás) entitást, mivel ez az örömünnep túl komollyá vált, túlságosan beragadt a régi szertartások börtönébe. Megtekintette a Karácsony energiáját, és megnézte, hogy milyennek is kellene lennie. Gyermekinek, örömtelinek és boldognak kellene lennie. Ezért aztán segédkezet nyújtott ennek a Santa Claus-nak hívott entitásnak a megteremtése során, és segített a Mikulást eljuttatni a legnyitottabbakhoz – a gyermekekhez. Hogy a gyermekek ezen a módon visszahozzák képzelőerejüket, a szeretet elemét, a varázslatot, és becsempésszék azokat az ünnepekbe.

Tehát St. Germain most jelen van az egész világban, és mindazokat a Mikulásokat segíti, akik ott vannak a gyermekek mellett. És a világ összes Santa Claus-án keresztül eljuttatja energiáit ezekhez a gyermekekhez, akik időnként ijedtek és sérültek, hogy ezáltal egy kis örömet lopjon az életükbe.

Nekem, Kuthuminak nehezemre esne eljátszani Santa Claus szerepét. Az én hátteremben ez nem szerepel, és túl sok gyermek fakadna sírva a jelenlétemben, ezért inkább erre a Shaumbra összejövetelre jöttem. És persze a drága Kwan Yin is kint van. Normával – Andrával - és Garrettel most Kiwi földjén tartózkodik. Valami nagyon, de nagyon különlegesen dolgoznak ott, és egész útjuk során azon fáradoznak, hogy segítsék nem csak Kwan Yin, hanem Szófia energiájának új megértését is. Bele fogunk menni ebbe az energiába veletek, Tóbiás és Kwan Yin majd bővebben fog erről beszélni. De azt már most is tudjátok, hogy a maszkulin és feminin energiák visszatérőben vannak. Nézzetek csak rám, például. Bennem egyesült a maszkulin és a feminin – nem vagyok férfi, nem vagyok nő, Az Vagyok, Aki Vagyok! Mindkettő vagyok. Egyik sem vagyok. Már elég régen megszabadultam ettől a kosztümtől, abból a célból, hogy mindaz lehessek, aki vagyok. De Norma és Garret Kwan Yinnel, valamint Szófia energiájával dolgoznak ennek az átmenetnek az idején, amikor is az összes energia újra összeolvadása zajlik. Egészként fogják ezt elhozni a Shaumbrának.

De most hadd legyek csak veletek egy pillanat erejéig! Régen voltunk így együtt. Itt voltam körülöttetek, ahogy azt ti is tudjátok. A háttérben voltam, hogy úgy mondjam. A Bíbor Kör és a Shaumbra energiáival dolgoztam új irodátoknál, a nagy tó mellett. Az energiák mozgatásában segédkeztem – nem csak azoknak, akik ott dolgoznak – hanem az összes Shaumbrának, akiket erre felkért Tóbiás és St. Germain. Ezért aztán nem csak az irodában dolgozókra gyakorolt ez hatást, hanem kivétel nélkül mindegyikőtökre. Ezt a ti, régi energiák megtisztítására vonatkozó szándékotok váltotta ki. Ahogy ezt St. Germain szokta mondani, azokról az energiákról van szó, amelyek továbbra is belétek akarnak csimpaszkodni. Tudjátok minden apró tudat darabka, minden kis energia nyaláb saját életformával rendelkezik, saját egyedi azonossággal bír. Minden egyes apró tudat darabka valamiképpen megértéssel bír önmagáról, és ragaszkodni is akar saját magához. Nem akarja az elengedést. Halálnak fogja azt fel, ahelyett, hogy átalakulásnak vagy fejlődésnek tekintené. Minden egyes kis energia nyaláb próbál kitartani, pont úgy, mint egy kisgyerek, aki pedig tudja, hogy eljött a fejlődés, a változás ideje, itt az idő, hogy valami nagyszerűbbé, nagyobbá váljon, mégis hajlamos a ragaszkodásra.

És tudjátok, hogy az az apró kis energia nyaláb mit akar? A szülői energiát akarja – a teremtő energiát – hogy eljöjjön, és biztosítsa őt arról, hogy minden rendben lesz. Ez a részetek fél, nem tudja, mit hoz számára a holnap, nem tudja mi fog történni, hogy otthagyjátok az állásotokat, ami valójában már rég nem érdekel titeket, mi fog történni, ha elengeditek azt a párkapcsolatot, ami régi karma csupán. Mindezek az energiák pusztán a szülői énre vágynak, a teremtő énre, aki eljön és megnyugtatja őket. Aki pontosan úgy, akár egy kisgyermeket, kézen fogja, és azt mondja, elérkezett az idő. Elérkezett a továbblépésünk ideje. Itt az idő, hogy fejlődjünk. A múlt soha nem vész a felejtés ködébe. Soha nem lesz eltemetve. A múlt átalakítható az újba, abban a potenciálba, aki te vagy.

Minden egyes kis gondolatotok saját egyéniséggel rendelkezik. Minden egyes félelmetek tulajdonképpen pont olyan, akár egy kisgyermek. Minden beragadt energia darabka valójában fel akar szabadulni. És ti, kedveseim, ti vagytok azok, akik keresztül vezethetitek ezt a részeteket saját új energiátokba. Menjetek, és beszélgessetek velük – azzal az apró félelemmel. Tegyük fel, hogy az a félelmetek, hogy valami nincs rendben a testetekben – hogy talán egy betegség van kifejlődőben. Ez csak egy beragadt energia darabka. Mindössze erről van szó. Egy energia darab, amelyik ragaszkodik az ifjúsághoz, saját maga ifjúságról alkotott elméletéhez. Bemehettek, és beszédbe elegyedhettek ezzel a kis energia nyalábbal. Mondjátok meg neki, hogy eljött az elengedés ideje. Nem szükséges továbbra is a fiatalságához ragaszkodnia. Tovább fejlődhet egy új energiába. Mondjátok meg neki, hogy valahol a testetekben van egy sugárzó, egészséges, vibráló biológiai testetek, ami ennek a szabványa. Mondjátok meg neki, hogy az egészségtelen energia képes önmagát meggyógyítani, ebben a pillanatban, komoly erőlködés, mentális fegyelem, sőt, még összpontosítás nélkül is. Csak a megengedés számít! Tehát azért jöttem ma ide, hogy szeresselek titeket, hogy ezt az időt arra használjuk ebben a csodálatos csoportban, hogy szeressétek magatokat.

Rengeteg energia van működésben mostanság. Az egyik, ami igencsak elterjedt az emberi tudatosságban, az „ŐK” energia. „ŐK” azt mondják, hogy az időjárás meg fog változni. „ŐK” azt mondják, hogy új divat trend közeledik. „ŐK” azt mondják, hogy a gazdaság egyre inkább romlásnak indul. „ŐK” azt mondják, hogy közeledik a világvége. A fátyol felénk eső oldalán meglehetősen szórakoztató ezt hallani, ahogy a nagy gonoszról „ŐKRÓLUK” beszélnek az emberek egyfolytában az egész világon. Nem számít, hogy ez Indiában, vagy Ausztráliában történik. Mindenhol „ŐKRÓLUK” beszélnek. „ŐK” ezt mondták. „ŐK” ezt fogják tenni. De kik azok az „ŐK”? Már mindenhol kerestem „ŐKET.” Átkutattam a Föld minden zegzugát, hogy megtaláljam „ŐKET.” Még a telefonkönyveket is végiglapoztam. De nem bukkantam ŐK Uraságukra és ŐK Asszonyságukra sehol sem. Végignéztem a vállalatokat. De nem találtam egyet sem, amit „ŐK” Rt-nek hívnának. Sehol sem látom „ŐKET.”

Mi ez a hatalmas ”ŐK” akkor, kérdeztem végül magamtól? Honnan származik? Ki birtokolja? Aztán rájöttem, hogy ez csak tudat – mégpedig csak a tömegtudat. „ŐK” nem más, mint az emberiség tömegtudata, a gondolatok és ideák, a problémák és aggodalmak óriási közös tárhelye vagy medencéje. Ugyanakkor mégis mindenki „ŐKRÓLUK” beszél. Szeretném, ha megnéznétek ezt a saját életetekben. Milyen gyakran használjátok ezt? Hányszor gondoljátok azt magatokban, hogy „ŐK” azt akarják, hogy ezt és ezt megtegyem? „ŐK” azt akarják, hogy ide vagy oda elmenjek. A másik dolog, amit szintén sokan mondtok – amikor az „ŐK”-re, mint valamiféle spirituális csoportra hivatkoztok, a mi oldalunkon lévő valamiféle szervezetre – „ŐK” azt mondták, hogy tovább kell mennem. De mivel nem léteznek „ŐK”, akkor meg hogy mondhatnák nektek azt, hogy menjetek tovább? „ŐK” azt mondták, hogy menjek, és egy bizonyos fajta missziós munkát végezzek. De nincsenek „ŐK”, tehát mibe nyúltok ti ilyenkor bele? Az összes többi „ŐK”-be, akik mind az összes többi embertől erednek – amik az Ők problémáikból és aggodalmaikból erednek.

Belegondoltatok akár csak egyetlen egyszer is, hogy ezeknek az „ŐK”-nek, ezek a hatalmas „ŐK”-nek – egyáltalán nincs humorérzékük? Semmilyen sajátos logikával sem rendelkeznek. Ez egy nagy semmi. Ugyanakkor mégis oly sok ember életében játszanak szerepet, mint irányító és vezető erők. Eljön az a pont, amikor az emberek „ŐK” tényleg annyira hisznek „ŐKBENNÜK”, hogy aztán elérkezik az a pont, amikor „ŐK” valóban felvesznek magukra egyfajta azonosságot. „ŐK” felvesznek egyfajta energia típust. Nem találjátok sehol, mégis valóssá válnak egy bizonyos értelemben. „ŐK” lesznek a vezető erő sok ember életében. Még amikor megérkeznek ide, a mi oldalunkra, akkor is „ŐKRÓLUK” beszélnek. „ŐK” akarták, hogy ezt meg azt megtegyem. Hol vannak „ŐK”? Vannak olyan emberek és angyalok, akik mindent tűvé tettek, hogy felkutassák „ŐKET”, akik valójában sehol sem léteznek.

ŐK- az Ők ti vagytok, akik nem vállaljátok a felelőséget. Valóban. Hm.Hm.Hm.Hm. (nevetés) Ó, lám, a bölcs jött ma veletek beszélni. Ez egy nagyon egyszerű alapelv. Nézzük csak meg, milyen hatást gyakorol ez a saját életetekre. Bizonyos értelemben nektek megvan a saját – olyan ez, mint egy tömeg tudatosságú vezérlő rendszer, ami végigvezet benneteket az életeteken, végigvezet a gondolataitokon, pedig valójában ez egy olyan energia, aminek nincs veleje, nincs mélysége, nincs semmije. Tehát mindvégig ti, és a többi ember egy nagy semmit követtetek, és elfeledkeztetek annak a fenséges valaminek a követéséről, ami ott van bennetek.

Azért jöttem ma, hogy megosszak veletek egy pár dolgot. Beszélnék egy kicsit magamról – a történetemről- és arról, hogy miért jöttem el ma hozzátok. A Karácsony számomra is különleges jelentőséggel bír. Rengetegszer, nagyon sokszor inkarnálódtam már a Földön, egyéniségeim és álruháim igen széles skálán mozogtak, és egy megjegyzést kell itt tennem, hogy megbeszéljük az ezzel kapcsolatosan felmerült kérdések egy részét. Itt vagyok tehát én, Kuthumi lal Singh, és hangzásom és alakításom miatt talán férfinek hinnétek, annak ellenére, hogy elmondtam, hogy már nem vagyok férfi. Férfi és nő vagyok egyszerre, ugyanakkor nagyon sok életemet férfiként éltem. Egyik életemben Boldizsár voltam, a három Napkeleti Bölcs egyike. Valóban. Én voltam az, aki segítettem az ajándékok átadásában – egy kis tömjént, egy kevés mirhát vittünk ide meg oda. Tudjátok, csak hogy jóban legyek Jeshuával. Mert tudtam, hogy híres lesz. (nevetés)

Nagyon, de nagyon sok életemben férfiként inkarnálódtam. A legtöbb esetben – amikor azt választjátok, hogy emberi formában testesültök meg, energia hajlamotoknak megfelelő megtestesülésben lesz részetek. Máshogy kifejezve, amennyiben az angyali birodalmakban nőnemű domináns energiával rendelkeztek, akkor általában nőként fogtok inkarnálódni a Földön, és szinte mindig női alakban fogtok maradni. Időnként előfordul a nemek cseréje, de ezt nagyon kellemetlennek találjátok, amiről természetesen ti, mint nők tudtok, hogy milyen egy férfi testben lenni, felvenni egy férfi hozzáállását, egy férfi mentalitását és persze a temperamentumát. Én, egyébként kezdetben nem szükségszerűen tudatosan választottam a férfi testet, hanem a maszkulin energia hajlamom következtében, amit most már persze szinte alig vesztek észre.

Tehát nagyon, de nagyon sok életet éltem le férfi testben. Egyrészről ez egy lecke volt saját magamnak. Másrészről pedig azért vettem fel a maszkulin testet, hogy segítsen másik oldalam szépségének a megértésében. Ha most vissza kellene térnem a Földre, hát elég nehezen tudnék tudatosan dönteni arról, hogy milyen testben jöjjek vissza. 2000 évvel ezelőtti életemben Boldizsárként inkarnálódtam, hogy segítsem lehozni a Földre a Krisztus mag energiát. Babilóniai király voltam akkortájt, de tudtam, pontosan úgy, ahogy ti is tisztában voltatok vele, hogy valami történik a Földön. Nem tudtam pontosan, hogy mi az, nem tudtam feltétlenül beazonosítani, csak annyit tudtam, amiről az összes próféta beszélt, hogy egy új Messiás jön a Földre. De ki gondolt volna arra, hogy a Messiás ilyen körülmények között fog megérkezni? Ezalatt azt értem, hogy ez nem csak az újszülött Jeshuáról szólt. Nem csak Máriáról és Józsefről szólt. Hanem arról, hogy abban az időben született meg a Krisztus mag a Földön. Ez nem csak annyiból állt, hogy Jeshua megérkezett a Földre, hanem arról, hogy ti is lejöttetek a Földre. A ti inkarnációtokról is szólt.

Van valami nagyon is közös mindannyiunkban, jut eszembe. Nem csak Atlantiszi hátterünkre gondolok itt, hanem arra, hogy a legtöbben közölünk Krisztus előtt 500-600 tájékán inkarnálódtunk. Itt voltunk azokban az időkben, mégpedig azért, hogy segítsünk előkészíteni az energiákat a Krisztus mag eljövetelére. Aztán a legtöbben újra inkarnálódtunk körülbelül 2000 évvel ezelőtt. Ez egy különleges létidő volt nekem is, és számotokra is. Egy energia változás és egy Korszak váltás kellős közepén álltunk a Földön. A kellős közepén voltunk annak, hogy megfigyeljük magunkat, amint saját énünk elkezdett kibontakozni, elkezdett kijutni a dualitás nehézségéből, annak a nehézségéből, hogy emberi fizikai testben létezünk. Elkezdtünk kilépni annak a ciklusnak az alsó részéből, amit Földi létnek, inkarnációknak hívunk. Elkezdtünk mozgatni az energiáinkat, hogy kilépjünk onnan, hogy végül kijuthassunk ebből az egész körből, az inkarnációk kerekéből.

Ott voltatok. Ott voltam. Mi vetettük el a magokat. És most, több mint 2000 évvel később, itt vagyunk az aratás idején. Ez az amit itt tesztek, learatjátok ezt a Krisztus mag energiát. Ezt a Krisztus magot, ami csodálatos új tudattá növekedett. Ez a csodálatos új tudat, amit ti és én segítettünk elvetni, mostanra kifejlődött és kivirágzott. Megerősödött, egészséges lett. Még a körülötte kinőtt összes tudatosság gizgaz ellenére is. Még az aszály, a tudatosság aszálya ellenére is. Még a tudatosság viharainak ellenére is, ez az új Krisztusi tudat megnőtt, kifejlődött. És most, az Új Energia eljövetelekor, készen áll a szüretre. Ma végzünk itt egy kis aratást veletek, ha van hozzá kedvetek. Együtt fogjuk ezt elvégezni. Egy Új Energia infúziót adunk magunknak pontosan itt, ebben a csodálatos szent térben. De előtte térjünk vissza rám.

Nagyon, de nagyon sok földi inkarnációm volt, és azok közül is az egyik legemlékezetesebb körülbelül Krisztus előtt 500-600 tájékán volt. Akkoriban a Pythagoras-nak nevezett filozófus voltam, egy görög filozófus. Ez egy rendkívül érdekes élet volt, mert akkoriban Görögország földjén rengeteg változás történt saját tudatosságát illetően. Egy új civilizáció kelt akkoriban ott életre, ami előkészület volt az emberiség Krisztus Korszakára. Görögországban gondolkodók éltek. Teremtők. Görögország egy új civilizációt és egy új kultúrát fejlesztett ki, én pedig ott voltam mindennek a kellős közepén. Filozófus voltam. Matematikus voltam. Magával ragadott ez az egész, mivel arra törekedtem, hogy megértsem a világot – megértsem a természetet, a szellemet – a matematikán is a filozófián keresztül. Ezért aztán imádtam és szenvedélyemmé vált a filozófia. Imádtam azzal próbálkozni, hogy megértsem a számok jelentését, hogy hogyan rendeződnek a számok logikává, és hogyan érzékelik, hogyan fogják fel az univerzumot, a csillagokat. Napokat, éveket töltöttem azzal, hogy a számok energiáival játszottam.

A számok energiája most is jelen van. Most is játszhattok vele, és használhatjátok is. Felsorakoztathatjátok a számokat. Játszhattok a matematikával, mert az segíthet megérteni és megteremteni bármit, amit csak akartok. De aztán megértettem, – nem abban a létidőben, hanem sokkal később – megértettem, hogy nem a számok teremtik a valóságot. Nem a matematika formálja az univerzumot. Mindössze válaszolnak egy nagyon személyes és nagyon bensőséges energiára, amit lélek énnek hívnak, vagy amit ti teremtőnek hívtok. Amikor teremtetek, amikor fogjátok a tiszta, nyers energiát, és elkezdtek vele teremteni, akkor az átalakítja magát matematikai egyenletekké, azáltal, hogy ezt a tiszta nyers energiát egyfajta logikává rendezi át. De a logika önmagában nem tartalmazza a választ. Maga a logika – a matematika logikája – nem a forrás energia. Nem a logika, és nem a matematika teremtette az univerzumot, hanem ti. Ti vagytok a teremtők. Ti, az elképzelők, az álmodók. Ti, az angyali lények, akik eljöttetek a Földre, és elvégeztétek ezt a nagyszerű munkát, hogy lecsökkentettétek az energiátokat. Ti vagytok azok, akik megteremtettétek a potenciálokat, és végső soron a valóságot. És ezt követően megérthetitek, vagy a matematikán és a számokon keresztül értelmezhetitek ezt.

A Pythagorasként leélt létidőt Baltherus élete követte. Abban az életemben nemesként éltem, de folytattam filozófiai tanulmányaimat. Folytattam matematikai tanulmányaimat. De valami más is bejött ekkor a képbe. Ez pedig a spiritualitás teljes területe volt. Ez volt az első létidő, amikor egy megújult fókuszt kapott a spirituális aspektus. Ezért volt, hogy olyan intenzív érdeklődést mutattam Jeshua születésével kapcsolatosan, a Krisztus energia Földre jövetele kapcsán. A csillagokat tanulmányoztam, hogy megértsem, hogy a Messiás energia hogyan és mikor jelenik meg a Földön. Tanulmányoztam a könyveket. Tanulmányoztam a többi filozófus munkáját és a vallásokat is annak érdekében, hogy megértsem, hogy miként kezdtünk el valami újat és az eddigitől eltérőt teremteni ezen a fantasztikus Föld bolygón. Ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, hogy még abban az életemben is beleragadtam saját énembe. Tudjátok, kereső voltam. Mindig is kutató voltam, amíg csak vissza tudok emlékezni. Ez a keresői vagy kutatói energia végigkísérte a többi életemet is, azokat az életeket, amikor folytattam filozófusi és matematikusi munkámat.

Földön töltött legutóbbi létidőmben Kuthumi lal Singh-ként voltam ismert. Ekkor is folytattam a szenvedélyemet. Tudjátok a szenvedélyek – amit tanulmányoztok, tanultok, ami dalra fakasztja a szíveteket, amire rákattan az agyatok – hajlamosak életről életre követni titeket. Tehát Kuthumiként visszatértem a Földre, és Indiában, Kashmirban jöttem a világra. Ez érdekes, mert pontosan abban az időben, amikor mint a filozófus Pythagoras éltem, ugyanakkor testesült meg a Földön Buddha, ahol is elindította az energiáit. Ez körülbelül ugyanarra az időre esett, amikor Tóbiás is a Földön élt. Látjátok, mi mint emberek, és mint csoportok mintákat alakítunk ki, aztán pedig követjük ezeket a mintákat. És egészen addig dolgozunk velük, amíg azok a minták készen nem állnak a fejlődésre és az átalakulásra. És akkor a Régi Energiából átmegyünk az Új Energiába.

Kuthumi lal Singh-ként jöttem hát ide, és már egészen korai éveimben nekikezdtem tanulmányaimnak. Szüleim tudós emberek voltak. Különösen apám volt az, aki arra bátorított, hogy tanuljak és olvassak. De bizonyos értelemben semmi mást nem tett, minthogy arra bátorított, hogy azt az utat kövessem, amit már korábban választottam. Tanulmányaim Londonba vezettek. Egyébként 1829-ben születtem, majd tanulmányaim miatt Londonba mentem, ahol sok időt töltöttem tanulással Cambridge-ben, annyit, amennyit csak tudtam. Újra filozófusnak, tanulmányozónak és az igazság keresőjének tartottam magam. Nagyon, de nagyon keményen tanultam éjjel nappal, jóformán semmilyen társadalmi életet nem éltem. Életem lekorlátozódott a szobámra és a tanulmányaimra. Négy éven keresztül elképesztően keményen tanultam. Ennek a négy évig tartó periódusnak a végén, miközben az egyetem udvarán sétáltam éppen, és végre észrevettem azokat a dolgokat, amik mindig is ott voltak, - a fákat, az eget, a madarakat – hirtelen rájöttem, hogy nem tudok semmit. Tanultam, – keményen dolgoztam, ugyanakkor magáról az életről semmit sem tudtam. Mindent megtanultam a filozófiáról, amit csak lehetett, elolvastam a nagy filozófusok műveit, rengeteget tanultam a matematikáról és a tudományról. De ezen a napon valami megnyílt bennem, mintha lelkem ajtaja tárult volna fel, én pedig benéztem rajta, és rájöttem, hogy az égvilágon semmit nem tanultam. Ó, az elmém éles és gyors volt. Könnyen megjegyeztem bármit. Könnyen felidéztem a dolgokat, ugyanakkor semmi tapasztalatom nem volt.

Remegés futott végig egész testemen e felismerés hatására. Úgy éreztem, mintha minden egyes porcikámat kitépték volna. Végül ez az egész odáig fajult, amit ti most idegösszeroppanásnak hívnátok. Ott helyben, az egyetem pázsitján összeestem. Persze, jöttek, és elvittek onnan. Bizonyos értelemben azt is mondhatnátok, hogy majdnem hogy elzártak. Nem intézetbe vittek, ugyanakkor mégis teljesen elkülönítettek, elvittek valamelyik professzornak az egyik házába, ahol aztán több évig tartózkodtam. Szinte alig tudtam enni, alig voltam képes egy levél megírására. Egyáltalán nem akartam gondolkodni, semmihez nem volt kedvem. Néhányan pontosan tudjátok milyen ez – egyfajta depresszió, egyfajta üresség, a szenvedély teljes hiánya. Az érzések teljes hiánya. Olyan voltam, akár egy kagyló. Akár egy kagyló. Hosszú ideig maradtam ebben az állapotban. Eleinte aggódtak miattam, aztán viszonylag hamar elfeledkezetek rólam. Adtak ételt, időnként megpróbáltak beszélni velem, de meglehetősen zavaros voltam.

Ebben a létállapotban - ami gyakorlatilag nem nevezhető létállapotnak – voltam több éven keresztül, mígnem egy napon, pont olyan váratlanul, mint ahogy az idegösszeomlás ért, egy nap hirtelen felkeltem, összecsomagoltam azt a kevés holmimat, amim volt, és búcsút intettem ennek a helynek. Azon a pontom elhagytam a világot. Otthagytam az egyetemet. Magam mögött hagytam a diplomámat. Kisétáltam a barátaim és a családom életéből, és elindultam valami új és ismeretlen felé. Nem akartam többé gondolkodni. Nem akartam többé filozófus lenni. Nem akartam többé megfejteni az univerzumot, mert végül rájöttem, hogy soha nem tudod megfejteni az univerzumot. Azt mondtam magamnak, hogy mindössze arra vágyom, hogy megtapasztaljam az életet és az embereket – mindent. Magamba akartam szívni mindazokat az élményeket, amiket azelőtt soha nem engedtem meg magamnak. Mindig csak gondolkodtam az élményekről. Életem során mindent folyton kielemeztem. Mindenben csak a logikát kerestem, legyen szó magamról, vagy a rajtam kívül álló dolgokról. Még a szellemre is a logikát és a filozófiát próbáltam ráhúzni. Végül rájöttem, hogy ez lehetetlen. Pont olyan, mint a víz meg az olaj. Nem vegyülnek egymással.

Elindultam hát, anélkül, hogy erről bárkit is értesítettem volna, és nekivágtam életem következő szakaszának. Ez a szakasz körülbelül negyven évig tartott, és nekiláttam körbeutazni Európát. Visszautaztam szülőföldemre Indiába, végül pedig Tibetben kötöttem ki, ahol életem hátralévő részét töltöttem. Többé már nem tanulással, hanem tapasztalataim, élményeim leírásával és megosztásával. Némi időt azokkal töltöttem együtt, akik megalapították a Teozófiai Társulatot. Sok időt töltöttem a legkedvesebbel, azzal, aki egyszerre volt képes érezni és gondolkodni. Inspiráció volt számomra – Madame Blavatsky – a nő, aki tele volt az élet iránti szenvedéllyel. Abban a pillanatban, amikor megismertem, rögtön tudtam mi az az érzés, ami belőlem hiányzott. Intelligens, elképesztően intelligens asszony volt. A legtisztább intelligenciával rendelkezett, ugyanakkor érezni is tudott. Érezte az energiát. Érezte a szenvedélyt. Sokkal inkább érezte a virágokban lüktető életet, mint én valaha is az élet egészét. Képes volt bárki energiáját érezni, és segítséget nyújtott önmaguk egyensúlyának helyreállításában. Nem feltétlenül volt ő gyógyító, sokkal inkább érző volt.

Sok időt töltöttem ezzel az asszonnyal, hogy megtanuljam megnyitni magam még több élmény előtt. Hogy tapasztaljak, és ne gondolkozzak! Már annyira belefáradtam a gondolkodásban, és utam során rengeteg kedves hétköznapi emberrel találkoztam. Nem kellett a hatalmas királyok és a királyi méltóságok, valamint a nemesek elé járulnom, hogy beszélgessek velük, bár találkoztam egy párral közülük is. Sokkal inkább érdekeltek a hétköznapi emberek, és a velük közösen megosztott élettapasztalatok. Az élet szépségének velük való megosztása. Néha mindössze egy napra- időnként egy-két hétre, vagy egy kicsit tovább. Engem csak az élmény, a tapasztalás érdekelt.

Valami rendkívül érdekeset is megtanultam abban az életemben. Megtanultam nevetni. Gyermekként nem nevettem. A nevetést az intelligencia hiányának tartották. Otthon apám és anyám mindketten nagyon tudományosak és rendkívül intelligensek voltak. Azt is el kell, hogy mondjam nektek, hogy ugyanakkor nagyon boldogtalanok voltak. Nagyon boldogtalanok. Különféle helyek hosszú sorának bejárása közben tanultam meg az emberektől, hogy hogyan kell mosolyogni, nevetni, humorizálni. A humornak megvan a saját energiája. Átalakítja a beragadt energiát. Lehetővé teszi, hogy levesd a dualitás nehézségnek egy részét. Az emberek képesek a nevetésre. Sokkal jobb humoruk van, mint az angyaloknak. Még a fátyol felénk eső oldalán, a nem fizikai birodalmakban is azoknak, akik soha nem öltöttek magukra emberi formát, halvány fogalmuk sincs a humorról. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ők annyira komolyak, csak azt, hogy nem mentek át azokon a dolgokon, amin mi. Azért kell ezeken keresztülmennetek, hogy képesek legyetek megragadni ennek a könnyedségét, hogy nevetni tudjatok rajtuk, és hogy megértsétek, hogy végső soron egyáltalán nem is olyan komoly ez. Hogy képesek legyetek játszani egy kicsit, és mosolyt tudjatok varázsolni mások arcára.

Tehát Kuthumi lal Singh-ként leélt életemben megtanultam megtapasztalni és átélni a dolgokat, megtanultam nevetni, és megtanultam megosztani magam másokkal. A megosztás egy igen érdekes energia. Ez nem azt jelenti, hogy odaadod magad másoknak azért, hogy ezzel tápláld őket, hanem azt, hogy a többiekkel együtt közösen élvezitek a pillanatot. És azt sem jelenti, hogy megpróbálod a másikat megjavítani. És azt sem, hogy mindenedet odaadod másoknak. A pillanat örömét jelenti. Együttlétetek jelenti a pillanat megosztását. Tudjátok amikor egy élményt megosztotok egy másik emberrel, legyen az bármi, az feljegyzésre kerül. És ez közös lesz bennetek innentől kezdve az örökkévalóságon át. Egy csodálatos, új kapoccsá válik ez köztetek, amit soha nem lehet tőletek elvenni, eltemetni vagy elpusztítani. Ez az egyik módja önmagad megértésének, ha megosztod magad másokkal.

A legnagyobb dolog, amit ebben az életemben megtanultam, és annak az oka, amiért ma én jöttem veletek beszélni az, hogy rájöttem, hogy a filozófia valójában nem más, mint egy rakás szar, ahogy ezt már korábban is említettem ma. És azért jöttem ma ide, hogy egy bejelentést tegyek, egy mély kijelentést tegyek, mi szerint a filozófia halott. Ezen a ponton a filozófia halott. Jó, mondjátok most, jó. (a közönség tapsol) Most sokan tapsoltok, de ti filozófusok voltatok, hallgatók voltatok. Azok közül valók voltatok, akik a logikát tanulmányozva próbáltatok meg rájönni a dolgok működésére, és ti is és én is tudjuk, hogy bizony hosszú időn keresztül tanulmányoztátok a filozófiát. És hova jutottatok általa? Én az idegösszeroppanásig. Ti pedig csapdákba. Zsákutcákba. Ez nagyon hasznos dolognak bizonyult. Értsetek meg! Én nem azt mondom, hogy ez mind rossz és hiábavaló volt, hanem azt, hogy most, ahogy az Új Energia korszakba mentek át, a filozófia meghal. A filozófia eltávozik. Helyette a kreativitás lép életbe. A tapasztalat lép életbe. Helyette a bölcsesség lép életbe, de az a bölcsesség, aminek a gyökerei nem ebből a gondolkodásból erednek. A filozófia eltávozik, és átveszi a helyét a kreativitás.

Namost, ez sok mindenkit ijedtséggel tölthet el, aki azt hangoztatja, hogy a filozófia igen is elengedhetetlen a kultúra fejlődése szempontjából. A filozófiára azért van szükség, mert általa vagyunk képesek önmagunk tanulmányozására. Nos, ez igaz is, egy bizonyos szintig – de csak egy szintig. De amikor utad során, saját keresésed folytán elérsz egy bizonyos pontra, akkor legelőször is azt ismered fel, hogy nincs mit keresni. Te mindössze egy kereső, egy kutató vagy. Ez volt a munkád, a hivatásod, de végül hova vezetett el mindez? A filozófián túl kell már lépni. Túl kell lépni a logikán, és ez nagyon sok embert aggodalommal tölt el, hiszen számukra eddig ez jelentett mindent. Csak ezt ismerik az elméjükkel. Pedig tudjátok csak a javatokra válik, ha kiléptek az elmétekből – egy jó kis idegösszeomlás – hogy végre megértsétek, hogy van valami az elmén túl. Ez romba dönti az elme illúzióját, az élet megértésére vonatkozó Régi Energia alap teljes összeomlását jelenti. Amikor kiléptek az elmétekből, felismeritek, hogy létezik annál valami sokkal értékesebb. Valami sokkal hatalmasabb. Valami, ami nem késztet benneteket arra, hogy elakadjatok, ahogy azt az elme teszi. És ez a Szellemetek. Az Énetek. A Gnosztotok. Ennek részét képezi az elmétek is, de rájöttök, hogy létezik annál egy sokkalta hatalmasabb valami is – és ez te vagy. Ez te vagy. Nem pedig ők. Hanem Te. Te vagy saját magad guruja. Ahogy ezt mondani szokták: jé, te te vagy. Nincs rájuk szükséged.

A filozófia tehát Shaumbra, az Új Energiában meghal. Eltávozik. Nem szükséges többé mindenen elmélkedni. Nincs szükség arra, hogy mindent kielemezz. Nem kell filozofikusnak lenned többé a dolgok felől. Itt most már arról van szó, hogy élvezzétek a tapasztalatot, és tegyétek lehetővé, hogy a kreativitás legyen életetek vezérlő energiája. Kimenni az elméből, a filozófiából megkongatja a vészharangot. Behozza az aggodalmakat, hiszen ebbe az energiába ragadtatok bele. Ez az, amit ismertek. Ez ismerős számotokra. Nem ismertek ettől eltérő működési rendszert. De higgyetek nekem, saját tapasztalatból beszélek, és mindazokéból, akik szintén keresztülmentek már ezen, amikor búcsút intetek az elméteknek és a mögötte meghúzódó összes filozófiának, egy teljesen új határ tárul fel előttetek. És ott találhatóak mindazok a válaszok, amik felett már hosszú ideje töprengtél a régi filozofikus értelemben, de soha nem találtad meg rá a válaszokat. Az elmén túl a tudat olyan új határai nyílnak meg, amit az elme soha nem lesz képes megérteni, felfogni. Az élet olyan új értelme tárul fel, amit a filozófia önmagában soha nem lesz képes megmagyarázni vagy megérteni. Ott vár rátok a belsőtökben zajló küzdelemtől és konfliktustól való teljes mentesség. Ez egy isteni létállapot, és ez már itt most jelen van. Nem valamikor a távoli jövőben vár rátok. Ez nem csak egy fogalom, nem pusztán filozófia, hanem jelen van ebben a pillanatban.

Ez egy ajándék, amit ti adtatok saját magatoknak. Ez a Krisztus mag energia learatása. Itt az ideje, hogy behozzátok a valóságotokba! Ebben a pillanatban, ha azt választjátok. Mondtam Tóbiásnak és St. Germainnek, hogy ma átvezetlek titeket egy Új Energia infúzión. Látjátok, az Új Energia, az aratás itt vár rátok most. Lassan megtalálja az útját hozzátok mindenképpen. Ez egy természetes alapelv. Az Új Energia lassan átalakít benneteket. Ez nagyon, de nagyon sok életet vehet igénybe, de ez nem más, mint az energia természetes evolúciója. Ma itt ülünk ezzel a csoporttal ebben a nagyon értékes térben, és gyakorlatilag lehetővé tehetjük, hogy még több Új Energia áradjon be életünkbe. Megengedhetitek, hogy ebben a pillanatban önmagatok Új Energiája beáramolhasson!

Tehát lélegezni fogunk együtt egy kicsit. Ez egy csodálatos alkalom az elengedésre. Bárminek az elengedésére, ami esetleg visszatarthat benneteket. Ez persze behozza a félelmet, mert azon tűnődtök, hogy vajon mi fog történni az elengedést követően. Nos akkor, élvezzétek ennek a megtapasztalását! Élvezzétek ezt az érzést! Ne gondolkodjatok róla! Engedjétek el, és éljétek az át! Kezdjük akkor a légzéssel, hiszen minden a légzéssel kezdődik.

Lassan és mélyen lélegezzetek be… ne próbáljatok semmit erőltetni… ne próbáljatok semmit se kívánni.

Ez az Új Energia ajándéka, ami jelen pillanatban túl van a szavakon és a magyarázatokon. Ez az ajándék a ti szüretetek. Visszanyúlik azokra az életeitekre, amikor segítettetek elvetni azokat a magokat.

Ez az Új Energia lassan beszivárog a tudatotokba, de egészen máshogy működik, mint az általatok eddig használatban lévő energiák. Néhányan esetleg bemehettek magatokba, hogy felkutassátok ezt az Új Energiát. Hol van? Hogy néz ki, és hogy működik? De ti az energiára és a tudatra vonatkozó régi megértésekkel kutattok utána. Ez pedig ettől teljesen eltérően működik. Teljesen máshogy. Hogy mennyire? Hogy működik akkor – kérdezitek. Mindössze annyit mondhatok, hogy ezt nektek kell megtapasztalnotok, nektek kell játszani vele, és lehetőleg nem túl sokat gondolkodnotok felőle. Megtennétek, hogy megengeditek magatoknak, hogy megtapasztaljátok ezt most? Engedjétek meg, hogy az energia régi kezelésére és használatára vonatkozó utak és módok lassan megváltozzanak, és helyet adjanak ennek az Új Energiának! Ez az Új Energia nem a dualitásról szól. Ez az Új Energia nem lineáris. Ez az Új Energia valójában minden irányban kiterjeszthető. Tehát amikor eljön és meglátogat titeket, és eljön, hogy veletek maradjon, teljesen másképpen működik. Ezért kérdezte azt tőletek St. Germain a legutóbbi összejövetel alkalmával, hogy készen álltok-e a változásra? A változás az Új Energia. A változás a működésében rejlik. Mindennapi életetek során bizonyos működési módokhoz voltatok hozzászokva – bizonyos mintákhoz, a dolgokról való gondolkozás módjaihoz, a problémák kezelésének bizonyos módjaihoz, a kérdések megválaszolásának módjaihoz. Nagyon hozzászoktatok ezekhez a régi mintákhoz. Az Új Energiában mindez teljesen máshogy működik, teljesen máshogy. Először is, ez sokkal hatékonyabb – sokkal hatékonyabb, mint a Régi Energia. Az Új Energiának nincs szüksége a dualitásra. Nincs szüksége a konfliktusra, és önmaga tükörképére ahhoz, hogy megértse önmagát. Ez az Új Energia, ami ti vagytok, már mindezt tudja. Ezt az új energiát nem lehet kontrollálni, ahogy ezt a Régi Energiával tettétek. Nem lehet manipulálni, mert az csak te voltál, aki manipuláltad vagy kontrolláltad önmagad. Ez az Új Energia tiszta, romlatlan. Ezt az Új Energiát nagyon nehéz lenne lemérni bármely olyan eszközzel, amivel a múltban a ti fogalmaitok szerint mértétek az energiát vagy a tudatot.

Vegyetek egy mély lélegzetet, és engedjétek meg, hogy ez az Új Energia infúzió átjárjon titeket most, a naptári évetek végén, és ugyanakkor egy most véget érő ciklus befejeztével. A naptárotok szerint csupán pár nap van hátra ebből az évből, de ami sokkal fontosabb az az, hogy ezzel együtt egy ciklus is véget ér. Ez a ciklus több ezer évig tartott, és ugyanakkor felölel egy másik ciklust is, ami már több mint százezer éve tart. És ti most ennek a legvégén vagytok. Amíg ez a régi ciklus szép lassan feloldódik, az új ciklus – az Új Energia – lassan működésbe lendül. Ezért töltünk ma némi időt ezzel az infúzióval. Nem én csinálom. Nem én erőltetem. Sőt, még csak nem is azok az angyali lények, akik itt vannak ebben a teremben. Ti vagytok azok, akik beengeditek ezt az életetekbe, valóságotokba. Ez az a változás, amiről St. Germain beszélt. Egy energia átalakulás, gyakorlatilag az energia egy teljesen új szintre lép.

Elkezdi megismertetni magát veletek a tudatotokban, az életetekben, de soha ne feledkezzetek meg arról, hogy ez ti vagytok. Csak egy másmilyen ti, önmagatok egy új tapasztalata. Elkezd beszivárogni az életetekbe, és kezdetben talán kissé esetlennek tűnhet a vele való munka. Nem úgy reagál, ahogy azt a régi energiák tették, tehát eleinte kissé frusztráló lehet. De ahogy folytatjátok ennek az Új Energiának a beengedését, apró dolgokat vesztek majd észre életetekben. Egyre gyakrabban jelentkezik a szinkronicitás. A dolgok kicsit könnyebbé válnak. A régi dolgok gyorsabban foszlanak szét. Még az olyan egyszerű dolgok kapcsán is, minthogy kevesebb alvási időt igényeltek, kevesebb ételre lesz szüksége a szervezeteteknek. Mindez része az Új Energia működésének.

Ebben az Új Energiában tényleg semmi értelme sincs annak a filozófiának, amit a múltban ismertetek, gyakorlatilag nincs benne helye, mivel a filozófia maga a kutatás volt. A filozófia jelentette a keresést. A filozófiával alapvetően a logika segítségével próbáltunk megfejteni egy teljességgel illogikus és nagyon is kaotikus világot. Míg maga a filozófia ugyan rengeteget fejlődött, és sokat lépett előre, tulajdonképpen soha nem oldotta meg a világ problémáit, és azokét az egyénekét sem, akik mind részt vettek benne. Ezért aztán az Új Energiában valóban semmi keresnivalója sincs a filozófiának, viszont aminek helye van, az a nagyszerű kreativitás. És ebben az Új Energiában, amit beengedtek most magatokba, amennyiben ezt választjátok, a kreativitás olyan, mint az új üzemanyagotok, egy új szenvedély. A kreativitást nektek kell ösztökélnetek. Nektek. Mit választotok, mihez kezdtek vele? Mit választotok – nem arról van szó, hogy ők mit választanak. Ti mit választotok, mihez kezdtek ezzel a kreativitással? Hogy akarjátok ezt megtapasztalni az életetekben? Ne próbáljátok meg ezt kitalálni. Engedjétek meg magatoknak, hogy megtapasztaljátok azt!

Ez volt az egyik olyan dolog, aminek a megbeszélésével több, mint száz évvel ezelőtt Madame Blavatsky és én sok órát eltöltöttünk, de a végén rájöttünk, hogy abba kell hagynunk a beszélgetést. Itt volt az ideje, hogy fogjuk magunkat, menjünk, és elkezdjük azt megtapasztalni. De még mi sem voltunk képesek ezt olyan mértékig megtapasztalni, mint amennyire ti most képesek vagytok, mert akkoriban másmilyen volt a tudat és az energia.

Vegyetek újra egy mély levegőt…

(szünet)

… és engedjétek meg magatoknak, hogy leszüreteljétek ezt az Új Energiát. Ó, ez itt van. Nem ott kint valahol. Itt van ebben a pillanatban. Ti teremtettétek meg. Ti ültettétek el. Most pedig behozhatjátok az életetekbe.

Mikor azt mondjuk, hogy behozhatjátok ezt az életetekbe, újra emlékeztetünk titeket, hogy ez teljesen különbözni fog a Régi Energiától. Az egyik dolog tehát, amit megtanultam ebben idegösszeomlás periódusomban, az volt, hogy elengedjem az elvárásaimat. Az összeomlások és a depresszió elsődleges kiváltó okainak egyike az elvárások. Engedjétek el, hogy szerintetek a dolgoknak milyennek kellene lenniük, és engedjétek meg számukra a kiterjedést. A teremtéseiteknek szabadnak kellene lenniük. Ne akarjátok őket túl sok struktúra közé zárni. Ne akarjátok azt a struktúrát helyez kötni. A teremtés saját élettel rendelkezik, és hagyni kell, hogy kiterjessze önmagát. Meg van a saját maga egyénisége és értelme, még akkor is, ha ti teremtettétek meg. Adjatok neki szabadságot. Hadd folytassa a fejlődését. Ekkor értitek meg igazán, hogy milyen is a teremtői energia.

Shaumbra, eljöttem hozzátok ezen a szép napon, ebbe a csodálatos térbe, hogy beszéljek nektek a filozófiáról, és hogy elmondjam nektek, hogy a filozófia halott. Hogy beszéljek nektek a beáradó Új Energiáról. Továbbra is közel leszek a Shaumbrához, szorosan együtt fogok dolgozni Tóbiással, St. Germainnel és Kwan Yinnel. Nem azért jöttem ma el hozzátok, hogy megnevettesselek titeket, hanem hogy megpróbáljak titeket rávenni az életre, az élet átélésére, megtapasztalására, és hogy most már megtapasztaljátok, milyen is az Új Energia beáramlása, milyen is az, amikor beáramlik az életetekbe.

Namaste.

(Fordította: Telegdi Ildikó)


A Bíbor Páholy Tóbiását Geoffrey Hoppe, más néven "Cauldre" adja elő, aki a coloradoi Goldenben él. Tóbiás története a bibliai Tobit könyvéből megtalálható a Crimson Circle weboldalán (Http://www.crimsoncircle.com). A Tóbiás anyagok térítés mentesen állnak a világ fénymunkásai és a Shaumbra rendelkezésére 1999 augusztusa óta, amikor Tóbiás azt mondotta az emberiségnek, hogy a pusztulás potenciáljától tovább lépett az Új Energia felé.

A Bíbor Kör a humán angyalok globális hálózata, akik elsőkként mennek át az Új Energiába. Amint megtapasztalják az örömeit és a nehézségeit a mennybemenetel felemelkedési állapotának, avval segítik a többi embert utazások részleteinek megosztásával, óvva és kalauzolva őket. Több, mint ötvenezer látogató jön el minden hónapban a Crimson Circle web szájtra, hogy elolvassa a legújabb anyagokat, és megvitassák a saját tapasztalataikat.

A Bíbor Kör havonta gyűlik össze Denverben, Coloradoban, ahol Geoffrey Hoppe-n keresztül Tóbiás bemutatja a legújabb információkat. Tóbiás állítása szerint ő, és a többiek a mennyei Bíbor Páholyból csatornáznak az emberek felé. Tóbiás szerint, leolvassák az energiáinkat, és vissza-tolmácsolják a saját információikat a számukra, tehát így láthatják az emberek magukat, ahogyan kívülről látszanak, miközben megtapasztalnak belülről. A "Shoud" a csatornázás szerves része, ahol Tóbiás félreáll, és az emberek energiája közvetlenül csatornázódik át Geoffrey Hoppe-n keresztül.

A Bíbor Kör találkozói nyitva állnak a nyilvánosság előtt. A Bíbor Kör a bőségére a nyitott szereteten keresztül tesz szert, és a Shaumbra ajándékaiból, szerte a világból. A Bíbor Kör legvégső célja az, hogy humán kalauzolókként és tanítókként szolgálják azokat, akik a belső spirituális ébredés ösvényén járnak. Ez nem evangelizáló misszió. Nem "örömhírhozás." Inkább, a benső fény fogja odakalauzolni az embereket a bejárati ajtódba az együttérzésedért és törődésedért. Tudni fogod, mit tegyél és taníts abban a pillanatban, amikor a különleges és drágaságos ember, aki a Kardok Hídjához vezető utazásra akar épp behajózni, eljön hozzád. Amennyiben ezeket a sorokat olvasva, igaznak érzed e sorokat, kapcsolódást érzel hozzájuk, valóban Shaumbra vagy. Tanító és humán kalauzoló vagy. Engedd meg az isteniség magvának benned, hogy virágba borulhasson ebben a pillanatban és mindörökké virágozhasson. Sosem vagy egyedül, az egész világon a család vesz körbe, és angyalok a körülötted lévő birodalmakban.

Kérlek terjeszd szabadon ezt a szöveget nem kereskedelmi alapon, térítés mentesen. Kérlek csatold ezt az információt egészében, beleértve ezen lábjegyzetet is. Minden egyéb felhasználás jóváhagyandó Geoffrey Hoppe-val. Lásd a kontakt oldalt a www.crimsoncircle.com oldalon.

Copyright 2006 Geoffrey Hoppe, Golden, CO 80403