TÓBIÁS ANYAGOK

 

Tanítói Sorozat:

7. SHOUD: A SHAUMBRA HANGJA – Tóbiás közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában

 

Elhangzott a Bíbor Körben,

2007. február 3-án

www.crimsoncircle.com

 

 

És ez így van (nevetés) drága Shaumbra, hogy én, Tóbiás összegyűjtöm a Shaumbra energiáját ezen a csodálatos napon.

 

Az időjárást tekintve persze nem feltétlenül csodálatos ez a nap az anyagi valóságotokban, de abban az értelemben csodálatos, hogy újra együtt lehetünk. Újra együtt lehetünk ebben a szent pillanatban, ebben a szent térben. Egyesíthetjük összes energiánkat, és egy pillanatig emlékezhetünk arra, hogy miért is vagyunk itt.

 

Emlékezhetünk a múltunkra, az utóbbi napjainkra, vagy egyszerűen csak lazíthatunk egy kicsit – hogy megújuljunk.

 

Én meglehetősen sokszor folyamodtam ehhez ezt az elmúlt pár hónap során. Itt járt Kuthumi, itt ült ebben a székben. A jóképű, kedélyes és magasztos Saint Germain – micsoda megtiszteltetés számomra, hogy én is ebben a székben ülhetek, amiben ő ült egy hónappal ezelőtt! (nevetés) Ő is itt járt.

 

Jut eszembe Shaumbra, a humor az, ami megolajozza az új korszak tudatosságát, az Új Energia tudatosságát. Valóban. Valóban. Azt a feladatot választottátok, hogy Shaumbrák vagytok, és hogy ezt az új tudatosság munkát végzitek, ami bizony nem mindig könnyű. Körülöttetek mindenhol egymással szemben álló erők vannak, még abban az esetben is, ha ti magatok nem vagytok azok. És ezek továbbra is ott lesznek körülöttetek. Képesnek kell lennetek arra, hogy nevessetek a dolgokon.

 

Kezdjétek rögtön azzal, hogy magatokon nevettek. Vegyétek magatokat sokkalta könnyedébben, mint eddig. Még akkor is, amikor rossz a frizurátok, ahogy ezt ti nevezitek, nevessetek rajta. Nevessetek rajta, hogy milyen hülyén is tud kinézni az a haj. Nevessetek azon, hogy időnként mennyire bele tudtok ragadni a régi kerékvágásba. Magatokra veszitek a régi hitrendszerek terhének nehézségét. Nevessetek rajta!

 

Még akkor is, amikor nehéz hírekről olvastok, legyetek együttérzőek, de azokon is nevetnetek kellene. Nevetnetek kell. Nem történik itt más, mindössze az, hogy az emberek játszadoznak, és ha túl komolyan veszitek azt, akkor az abban a pillanatban magába szív benneteket.  

 

Néhányan persze talán nem értitek ezt. Azt mondjátok: - „De Tóbiás, háborúk zajlanak a világban. Minden egyes nap halnak meg emberek. Vannak gondban lévő lelkek, elveszett lelkek. Tóbiás, én nem hiszem, hogy képes lennék ezeken a dolgokon nevetni.” Márpedig ha nem tudtok nevetni – ha nem látjátok meg a humort ebben az áldásban, amit életnek hívnak, ha nem vagytok képesek ebben meglátni a humort, ami alapjában véve az élet színháza, és ahol a színdarab szereplői maguk az emberek, akkor az magába fog szívni benneteket.

 

Az abban a pillanatban beszippant titeket a dráma közepébe. És belőletek fog táplálkozni. Megtekeri, kicsavarja a gondolkodásotokat, és azt fogja veletek elhitetni, hogy ezek ti vagytok. Azt fogja veletek elhitetni, hogy ti vagytok azok, akik háborúban álltok, ti vagytok azok, akik betegek, ti vagytok azok, akiknek mély, sötét és depressziós érzései vannak. Abban a pillanatban bekerültök ennek a játszmának a kellős közepébe, amit mi tömegtudatnak hívunk. És ahogy ezt már ti is tudjátok, bizony nagyon nehéz onnan kijutni.

 

Tegyetek magatoknak egy szívességet ebben a hónapban. És ez bizony néhányótok számára nehéz lesz. Lesznek közöttetek olyanok, akiknél ez ellent fog mondani minden dolognak, amit eddig megtanultak, amiben eddig hittek. De ez itt most egy új történet, egy nehéz, új történet. Találjátok meg benne a humort. Kezdjétek valami könnyűvel –a politikával – ez mindig is könnyű volt, sok viccelődés tárgyát képezi. Aztán pedig haladjatok szépen tovább a nehezebb történetek felé – azok felé, ami normál helyzetben belehasít a szívetekbe, és normál helyzetben azonnal be is ránt titeket. Találjátok meg ezekben a humort.

 

Itt most nem a fekete humorról beszélünk. Nem arról beszélünk, amikor viccet csináltok egy másik emberből vagy ócsároljátok őket. Hanem a dualitás humoros helyzeteiről. Ott van benne. Egyszerűen csak nem látjátok. Ha az együttérzés álláspontját képviselnétek, és megértenétek, hogy az emberek maguk választják ezeket a dolgokat – ők is teremtők, csakúgy, mint ti – akkor képesek lennétek meglátni a humort még a legkeményebb szituációkban is.        

 

Egy kicsit küzdök itt Cauldre-vel, aki most azt mondja: -„Hogy tudsz egyáltalán ilyet mondani Tóbiás? Hogy jöhetnek ki ezek a szavak az én számból – meglátni a humort a háborúban? Vagy a globális felmelegedésben?” A globális felmelegedés témája hatalmas humor és vicc tárgya ám a fátyol felénk eső oldalán! (nevetés)

 

Mert nem értitek. Olyan nagyon komolyak vagytok. Az emberek bekerülnek a drámáikba, aztán pedig bele is ragadnak. Az a vicces ebben, hogy Gaia tudja, hogyan tisztítson ki mindent. Gaia tudja, hogyan viseljen gondot erre. Gaia még jó ideig továbbra is támogatni fogja az életet a Földön. Mi nem azt mondjuk ezzel, hogy a globális felmelegedés nem jelent problémát, de nézzétek csak meg jobban. Pillantsatok csak rá a nehéz összetevőire, és lássátok meg a mögötte rejlő humort.

 

Annyi ember szaladgál körbe-körbe mindenféle zászlókkal és transzparensekkel a kezükben a globális felmelegedés kapcsán. Ezzel csak azt érik el, hogy állandósítják a még több táplálást, a még több drámát ahelyett, hogy megoldanák a problémát. Ez a vicces része a dolognak. Ez nem egy olyan nehéz helyzet. Ezt ki lehet tisztítani drága Shaumbra mégpedig nagyon hamar. Azt halljátok a hírekben, hogy ez akár évszázadokig is eltarthat, sőt, az is lehet, hogy az egész emberiség megsemmisül. Lehet, hogy a Föld felégeti önmagát. Sajnálom. Ez nem fog megtörténni.

 

Él a Földön egy kis csoportnyi ember, akik hatással vannak erre. Ők azok, akik segítenek az egyensúly visszaállításában, a jövő generációit támogatva ezzel. És ha ők azt választják, hogy nem teszik ezt meg, akkor Gaia azt fogja választani, hogy ő egymaga megtisztítja majd. Nagyon vicces, hogy a globális felmelegedésről beszéltek, miközben itt ültök ebben a csoportban „Cold” Creek Canyonban. (cold= hideget jelent angolul, - a ford. megj.) És éppen megfagytok. Ez nagyon vicces a mi oldalunkról nézve.(nevetés)

 

Linda: Coal. (nevetés) („Cold” Creek Canyon – helyesen: Coal Creek Canyon – Tóbiás szóviccére reagált – a ford. megj.)

 

Saint Germain, Kuthumi, jómagam, és gyakran Madame Blavatsky is leülünk, és jókat mulatunk ezeken a dolgokon. Próbáljuk nem túl komolyan venni a dolgokat. Találjátok meg a humort a mindennapi életetek konfliktusaiban is, mert, drága Shaumbra, ezek mind csak átmenetiek. Ez mindössze magának az energia ciklikusságnak a része, ahogy növeszti és kiterjeszti magát. Vagy beleragadtok, vagy pedig fölé emelkedtek. Elmehettek az Angyalcsúcsra, vagy elmehettek Dante Poklába. Mindegy. Rajtatok áll. A humor olajozza meg az Új Energia tudatosságot.

 

Saint Germain és Kuthumi itt jártak az elmúlt pár hónapban. Figyelmem nagy részét biológiai énemre fordítottam, aki már megszületett itt a Földön. És ma meg fogom mondani nektek az entitás nevét, és lakhelyét. Nem! (nagy nevetés)

 

Egy kis humor, Shaumbra! Energiát mozgatunk vele.(Tóbiás nevet) Azt mondják, ha így haladok, el fogom veszíteni a közvetítőmet. Olyan zavarban van ma miattam. Szinte be is fejezhetnénk most rögtön a Shoud-ot, mondván, hogy ennyi volt, de van itt még néhány dolog, ami megbeszélésre vár.

 

Figyelmem túlnyomó részét biológiai lényem kötötte le. Ahogy már említettem Shaumbra, van egy test burkom, ami megszületett fizikai testben itt a Földön. És most kezd el növekedni, fejlődni. Néhányatoknak meg van a maga teóriája és feltevése azzal kapcsolatosan, hogy nemsokára eltávozok, mivel ez a testburok igen sok időmet és figyelmemet fel fogja emészteni. Ez részben igaz. Lefoglalja az időmet és a figyelmemet. Azt tanulom, hogy teljesen összeolvadjak ezzel a testtel.

 

Általában soha nem voltam oda a testekért. Mindig is nehézségeim voltak az inkarnálódással, és a mindenit Shaumbra, ti most olyan kényelmes dolgokkal vagytok körülvéve. Van fűtés – csak megnyomtok egy gombot – és már van is fűtés. Egy-két létidőmben egymáshoz kellett dörzsölnünk a tűzifát ahhoz, hogy tüzet tudjunk gyújtani. Ti csak elmentek a boltba, és vesztek egy üveg bort. Nekem egyedül kellett préselnem a szőlőt, és legalább egy hetet kellett várnom, mielőtt megihattam volna!(nevetés) Új Idők! Persze, új idők!

 

Shaumbra, ti olyan könnyen és gyorsan képesek vagytok energiát cserélni, ezeknek a papírdaraboknak a segítségével. Néha csak egy elektronikus tranzakció történik, és máris van ruhátok. Fantasztikus ételeket ehettek.

 

Nagy örömömet lelem abban most, hogy testben visszatérek. Energiám egy része most már csodálatosan beágyazódott és beleolvadt ebbe a fizikai lénybe. A nagy része még itt van, de van egy érdekessége, és tudom, hogy sokan beszéltetek már erről. Azt gondoljátok, hogy akkora energiát kell belefektetnem ebbe a fizikai testbe, hogy az elszívja a lélek energiámat, a szellemi energiámat. De ez egyáltalán nem így működik. Úgy találom, hogy sokkal élénkebb vagyok, mint valaha is voltam, hiszen ez a fizikai test, ez az új énem, Új Energiás – teljes mértékben Új Energiás.

 

Meg kell, hogy mondjam, hogy vannak ennek hátrányai is. A szüleim nem értenek. (kis nevetés) Bajban vannak. Rám néznek, és nekem ezen néha nevetnem kell. Van egy bizonyos energia hányadosom –ahogy ezt ti neveznétek - ebben a testben. Egyelőre nevezzük őt Sam-nek. Természetesen nem ez a valódi neve. Sam-ben tehát van egy bizonyos mennyiségű energia, ami nagyon jól be van ágyazódva, és néha megtréfálom a szüleimet.

 

Néha lehetővé teszem összes Tóbiás energiámnak, hogy beleereszkedjen a fizikai testbe, és amikor a szüleim belenéznek a szemembe, sokkot kapnak. Mert nem csak, hogy belenéznek a szemembe, de egy másik arcot látnak – egy érett arcot, egy bölcs arcot, egy nagyon mély arcot – ezért aztán nap mint nap elgondolkodnak azon, hogy valami nagyon nincs rendben Sammel –valami baj van vele. Sam nem úgy eszik, mint a többiek. Nincs szüksége olyan sok ennivalóra. Samet nem igazán érdeklik azok a dolgok, ami a többi ilyen korú kisgyermeket. Nem játszik játékokkal. Szereti a számítógépet, de még nincs abban a korban, amikor ennek itt lenne az ideje. De akadnak olyan időszakok, amikor becsusszanok, és Sam meg én odamegyünk a számítógéphez, és rámegyünk az internetre.

 

Ami egy fantasztikus eszköz! Tóbiásként leélt életemben nem volt még ilyen. Ez egy bámulatos eszköz, amivel bárhova eljuthatok a világban, és bárminek érezhetem az energiáját, aminek csak akarom. Egyszerűen lenyűgöző! És van olyan, hogy apa meg anya bejönnek, és azt látják, hogy Sam a számítógépen játszik és… ő még nagyon kicsi. Nem kellene még tudnia, hogy hogyan kell gépelni vagy olvasni, nem kellene értenie az ehhez hasonló dolgokhoz. Nem értik. Készen vannak.

 

De Shaumbra, az a helyzet, hogy én ezt nagyon pezsdítőnek találom. Ez az én teremtésem. Ez az én új energiám. Ez az új tanulásom, és bölcsességem. Azt tanulom, hogyan váljak emberré egy egészen új módon. Nem úgy, ahogy azt valaha is tettem. Tudjátok, voltak létidőim, egyik a másik után.

 

Ismertük egymást Atlantiszban. Ismertük egymást sok más időszakban is, és az a sorozat, vagy azoknak a létidőknek az ilyesfajta haladása folyton egymásra épült. De Sam más. Teljesen Új Energia. Felhasználja elmúlt életeim aspektusainak forrását, amikor ennek szükségét érzi. Nagyobb énem, To-Bi-Wah forrásait használja, aki ma szintén jelen van a teremben.

 

Sam nem a hálóból, nem a mezőből táplálkozik. Kizárólag csak saját magán belülről nyeri az energiát. Sam egy lenyűgöző gyermek. Sam legnagyobb kihívása az, hogy hogyan illeszkedjen be, megpróbálja nem nyomasztani a szüleit, habár én alkalmanként nagy élvezetet találok ebben, csak hogy nevethessek egy jót. Sam most azzal foglalatoskodik, hogy hogyan tud beilleszkedni egy Régi Energiás dualista világba, miközben pontosan tudja, hogy ő teljes mértékben Új Energia.

 

Van itt valami érdekes. Sam-nek egyetlen kérdés sem merül fel az elméjében önmagával kapcsolatban. Nem nézegeti magát, és nem azon jár az esze, hogy ő mennyire különböző, és hogy most akkor muszáj megpróbálnia alkalmazkodni másokhoz, a kényelem kedvéért. Tisztában van azzal, hogy ő más, és ahelyett, hogy megpróbálná megcsinálni magát, mint mindenki más, egyszerűen azon fáradozik, hogy az energiája még kellemesebb és még kondicionáltabb legyen mindenki más számára.

 

A különbség az, hogy nem próbál olyanná válni, mint a körülötte lévő emberek. Találkozott pár saját korabeli gyerekkel, és meg kell, hogy mondjam, hogy ők a Régi Energiából valók, és Sam azzal küzd jelenleg, hogy megpróbálja megérteni őket. De néhány elmúlt életem tapasztalatán keresztül lassan megérti.

 

Sam egy teremtés. Sam egy aspektus. Sam a lelkem része, ugyanakkor teljes szabadsággal rendelkezik. Látjátok, így működik ez. Sam egy vágyból született, ami aztán ideát öltött, és megteremtődött egy összpontosítás révén, mostanra pedig testet öltött. De Sam nem a tulajdonom. Én nem teljes egészében Sam-ből állok. Ő egy részem, én pedig az ő része vagyok. Ugyanakkor teljes szabadsággal bír. Meg van a saját szeme, a saját elméje, a saját szíve, a saját egyénisége – és ez – jut eszembe, ez a legnagyobb izgalmam – tudni, hogy én segítettem megteremteni őt, ugyanakkor nem kontrollálom.  

 

Megáldom. Dolgozok vele. Arra használom, hogy azáltal, hogy beleárasztom az energiámat, elhozom azt a Földre most, és egyre többet és többet tanulok a dolgokról, csakúgy, mint ti. Milyen az Új Energiát használni? Ez egy fantasztikus, lenyűgöző elgondolás.

 

Nektek is megvannak a saját Sametek, így vagy úgy. Itt most nem biológiai testekről beszélek. Önmagatok aspektusait értem ezalatt – a teremtéseiteket. Jean teremtő kártyája egy Sam. Egy identitás. Egy energia. Lehet, hogy nem rendelkezik fizikai testtel, de akkor is egy teremtés. És a mai naptól kezdődően kimegy a világba. Még több energiára tesz szert. Senkitől nem vesz el semmit.

 

A ti teremtéseitek Shaumbra, olyanok, akárcsak Sam. A teremtéseiteknek ezáltal a folyamat által adtok életet, amit mi a vágy progressziójának hívunk, - a lélek vágyának. Egy léleknek nincsenek szükségletei, nem akar semmit. Mindössze meg akar nyilvánulni, és teremteni akar. Minden lélek vágyik valamire. Beszéltünk erről nemrégiben a 3. Iskolában a szigeten – hogy mi a különbség a lélek szükséglete és a lélek vágya között. Mindannyiótoknak vannak lelki vágyaitok.

 

Olyan dolgok, amik mélyebben vannak az elménél, mélyebben vannak annál, amit ti szívnek hívtok – sokkal, de sokkal mélyebbről gyökereznek, mint az emberi szükségletek. Bizonyos értelemben azt is mondhatnátok, hogy a lélek vágya meg sem érti az emberi szükségleteket, és bizonyos értelemben nem is törődik velük. Nem akar leblokkolódni, nem akar megfulladni. Ez egy vágy, egy szenvedély, ami ott él mindannyiótokban, kivétel nélkül. De ez nem az, amire gondoltok. Nem kötődik semmihez emberi szinteteken. Ez mindössze egy vágy, ami meg akar nyilvánulni, fel akar fedezni.

 

A lélek vágya aztán egy idea formáját ölti fel – egy ideáét. Itt van ez a nagyon széles fogalom, mint a vágy, ami most elkezd valamiféle formát önteni. Ez az, amikor az idea, vagy amit ti kreativitásnak hívnátok, szerephez jut. Fogjátok a vágy energiáját – a vágyat, hogy megtegyetek valamit, hogy teremtsetek, és most az idea megformálódik. Az ideák a tiétek.

 

Gyakran azokon a dolgokon alapulnak, amit a múlt során megtanultatok. Néha más dolgok adaptációi, amire szert tettetek, vagy kifejlesztettetek a tömegtudatban. De az ideák egyedül a tiétekké válnak.

 

Ez egy csodálatos része az emberi létezés, a teremtés, az idea meglétének egész folyamatának. Mindegyikőtöknek rengeteg, rengeteg volt belőlük. Sokan elnyomtátok azokat, pedig amikor az autótokat vezetitek, hirtelen támad egy ideátok, vagy felébredtek egy álomból, és van egy ötletetek. Vagy nézitek a TV-t, és egyszer csak jön egy idea. Ilyenkor fogjátok a vágy energiáját, és kezdjétek azt megformálni, kezdjétek azt alakítani, pont úgy, ahogy a fazekas megmintázza az agyagot.

 

De sokan megálltok itt két dolog miatt- az idea egy csodálatos energia, egy szenvedély energia. Érzitek, ahogy átáramlik egész testeteken. Van egy ideátok, hogy kitaláljatok valamit, hogy teremtsetek valamit, hogy írjatok valamit, de az leáll, mert nem vagytok biztosak abban, hogy hogyan jutassátok azt el a következő stádiumba. És bizonyos értelemben olyan nagyon tetszik nektek ennek az ideának az energiája, hogy szeretnétek egy kicsit még sütkérezni benne – ami rendben is van. Kedveteket akarjátok lelni ebben az energiában, és be akartok lépni egyfajta álom állapotba, ahol végig gondolhatjátok ideátokat, ötleteteket és megvalósíthatjátok azt, és mások is elismerhetik ezt, és érezhetitek a siker és a jutalom érzését, tudván, hogy megtettetek valamit, tudván, hogy teremtők vagytok.

 

Amikor az emberek a sikerről beszélnek, akkor a pénzt vagy a hírnevet értik ez alatt. Azok a dolgok mind emberiek, és átmenetiek. Továbbállnak. A jutalom vagy a siker valódi érzése mindössze abból az ideából kell, hogy származzon, hogy tudatában vagy annak, hogy megteremtettél valamit.  Ez felülmúlja az összes pénzt, amit ezért kifizethetnek neked. Ez felülmúl minden hírnevet. Mindazok a dolgok, mint a pénz, a hírnév – gyorsan tovaszállnak. Annak a tudása és emlékezete, hogy te egy teremtő vagy, a lehető legnagyszerűbb.

 

Nagyon sokan megálltok itt, az idea stádiumában. Részben azért, mert egyszerűen csak sütkérezni akartok ebben az energiában, részben pedig azért, mert féltek megtenni a következő lépést. A félelem sok helyről származik. Mi van akkor, ha valóban teremtő vagy? Ó, Istenem.

 

Ha tényleg megtanuljátok, hogyan kell teremteni, mit is tehetnétek rosszul? Milyen rossz gondolatot, milyen rossz cselekedetet? Olyan sokan azért hátráltok meg, mert féltek saját teremtő természetetektől. Shaumbra, már korábban is elmondtam, hogy semmit sem tehettek most rosszul. Még ha meg is próbálnátok ezzel visszaélni és valaki más ellen használni, az elsőként rögtön rátok ütne vissza. Így állítottátok be az energiátokat. Jelenleg senkinek nem tudtok ártani. Valóban. Próbáljátok meg. Képtelenek vagytok rá.

 

Ebben az Új Energiában, és magában a Shaumbrában van egy dinamika, ami megakadályozza ennek a bekövetkezését. Ti teremtettétek ezt ilyenre. Nem akartátok, hogy a megbízhatatlan, felelőtlen energiák kárt okozhassanak másoknak, különösen tekintettel a szándékos ártalomra. Ezért visszatérnek hozzátok, mintegy emlékeztetőül – hogy felelős teremtők legyetek vagy, hogy bátran teremtsetek, félelemmentesen, ugyanakkor felelősségteljesen. Ezért van az, hogy jelenleg nem tudtok másnak ártani, úgyhogy húzzátok ezt ki félelmeitek listájáról.

 

Néhányan azért torpantok meg ebben az idea stádiumban, mert attól féltek, hogy esetleg mégsem vagytok teremtők. Más szavakkal, lehetnek jó ötleteitek, de be tudjátok-e azt hozni a földre, életre tudjátok-e azt kelteni, képesek vagytok-e szabadságot adni neki?

 

Tehát itt leálltok, mert nem akartok kudarcot vallani, nem akartok csalódni. Shaumbra, meg kell, hogy mondjam nektek itt és most, hogy ha most vetek egy pillantást mindazokra az emberekre, a létidők összes ciklusában – mindazokra, akik sikerrel jártak, és mindazokra, akik kudarcot vallottak, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy azokról írtak a történelemkönyvekben, akik kudarcot vallottak. Mind kudarcot vallottak.

 

Thomas Edison példáját felhasználom most itt fel, akinek több ezer elemi szálat kellett tesztelnie, mielőtt megtalálta azt az egyet. Néhányan a kudarctól féltek, és ahogy ezt már elmondtuk nemrégiben egy csoportnak, a kudarc része a teljes folyamatnak, és most már elérkezett annak az ideje, hogy megszabaduljatok a kudarc fogalmától. Olyan sok negatív energia tapad hozzá. Az nem kudarc. Az egy tapasztalat… tapasztalat és kísérletezés, tesztelés, felfedezés. Nincs kudarc. Egyszerűen nem tudtok kudarcot vallani.

 

Ismételten felkérnélek benneteket Shaumbra – néhányan még mindig a Régi Energiában ücsörögtök, és azon morfondíroztok, hogy vajon milyen lehet az Újban lenni, és féltek attól, hogy megpróbáljátok. Próbáljatok meg kudarcot vallani.

 

Ez lesz az egyik házi feladatotok ebben a hónapban. Próbáljatok meg kudarcot vallani. Figyeljétek, hogy mi történik. Összes időtöket azzal a próbálkozással töltitek, hogy ne valljatok kudarcot – minden energiátokkal ettől féltek. Most akkor próbáljátok ki! Figyeljétek, hogy mi történik, és ne feledjétek, ahogy azt St. Germain mondta a múlt hónapban, az energia most másként működik, ezért arra fogunk kérni benneteket, hogy kezdjetek el máshogy játszani vele.

 

Találjátok meg a humort a tragikus helyzetekben – ami nem más, minthogy máshogy tekintetek az energiákra. Próbáljatok kudarcot vallani – nem más, minthogy másként tekintetek az energiákra. Ez most teljesen új. Azt a kihívást intézzük hát hozzátok, hogy próbálkozzatok másként. Próbálkozzatok egy másik szögből, és figyeljétek, hogy mi fog történni.

 

Itt vagytok tehát az idea/ötlet stádiumában, és úgy döntötök, hogy esetleg megpróbáljátok. Majd kiderül, hogy képesek vagytok-e manifesztálni. Ez is egy teremtés, ezen a ponton. Meghatározott élet energia van mögötte. Egyfajta meghatározott energia mintával és dinamikával bír. Tegyük fel, hogy mondjuk egy újfajta élelmiszeripari termék megteremtésén fáradoztok, amiről rövidesen beszélni fogunk.

 

Van egy vágy bennetek. Már megfogant a képzeletetekben. Most azon vagytok, hogy energia fókuszt kezdjetek belevinni. Itt egy szakadékon haladtok át. Azt a szakadékot hidaljátok át, ami az ideától a fókuszig tart. Elkezditek azt behozni ennek a világnak a valóságába. A szakadékot időnként nehéznek bizonyul átugrani. Ugorjatok! Menjetek át a szakadékon! 

 

Miközben átugrotok a szakadék fölött, tegyétek lehetővé a vágy és az idea kezdeti energiái számára, hogy megkezdjék az átalakulásukat. Kezdjetek el arra összpontosítani és azt energetizálni, amit megpróbáltok megteremteni. Kezdjétek el beleárasztani magatokat abba olyan nagyon, mint ahogyan én is beleárasztom magam Sam-be. Rá fogtok jönni, hogy ez nem fog legyengíteni benneteket. Sőt, fel fog tölteni benneteket.

 

Arra is rá fogtok jönni – miközben elkezdtek a teremtésetekre összpontosítani -, hogy az energiák elkezdenek megváltozni. Ilyenkor, ezen a ponton páran depresszióba vagy kétségbe estek, mert az eredeti ötlet – mert az energia… Egy másik példát fogok most használni, amihez sokan vonzódtok itt – egy centrum ideáját.

 

Nagyon sokan már 20, 30, 40 éve dédelgetitek ezt az ötletet. Volt egy látomásotok. Volt egy mély vízkereszt, egy megnyílás, ami feltárta előttetek, hogy fog kinézni, és hol fog elhelyezkedni. Ez egy idea volt. És már jó ideje ebben az ötleti stádiumban, vagy létállapotban ücsörgött. Ez egy teremtés. Élő.

 

De amikor átkelt a szakadékon, és elkezdtétek azt energiával táplálni, elkezdett megváltozni. Ennek rengeteg oka volt – a világon zajló változások, energia változások, és maga az idea is magasabb rendbe akart fejlődni. Tehát annak a 30 évvel ezelőtti ötletnek, hogy egy központot akartok létrehozni, most esetleg nincs teteje, és a falai sem állnak. Lehet, hogy az Interneten fog valósulni. Az is egy központ – egy energia központ.  

 

Néhányan nagyon szomorúak vagytok, és azt mondjátok: „- De én egy központot akarok létrehozni, és ez soha, de soha nem valósul meg.” Mert elfelejtettétek megnézni, hogy az ötletetek átalakult. Ó, még mindig itt van, de egy új módon szeretne alkalmazkodni – pont úgy, mint Sam. Sam a környezetében lévő helyzethez kezdte magát fejleszteni. Én nem tartom őt az ellenőrzésem alatt. Nem veszem rá semminek az elvégzésére. Én ő vagyok, de nem teljes egészében.

 

Engedjétek hát meg az ideáitok számára, miközben rájuk fókuszáltok, hogy átugorják a szakadékot, és figyeljétek, ahogy fókuszotok hatására majd megváltoznak. Átalakulnak. Ha megpróbáltok ragaszkodni az eredeti ideához, gondolathoz vagy áttöréshez, akkor azzal megfojtjátok a saját teremtéseteket.

 

Volt egy ideám, Sam külsejére, lakhelyére, létére vonatkozóan. Némelyikük meg is valósult, de a nagy részük változáson ment át. Egyáltalán nem úgy néz ki, mint ahogy azt én elképzeltem. Egyébként nagyon jóvágású, nagyon jóvágású (nevetés)… de nem egészen olyan, mint amilyennek elképzeltem. Tehát megengedtem Sam-nek, az ideának, akire ráfókuszáltam, hogy fejlődjön és változzon a saját maga módján. Ez nagyon fontos teremtői munkátokban.

 

Majd a teremtés végső fázisa következik, amikor természetesen az aktuális manifesztáció létrejön, és valósággá válik. Itt sok lépés van, amin keresztül kell mennetek. Kihívások, blokkok várnak rátok. Lesznek olyan időszakok, amikor frusztráltak lesztek, és azt fogjátok gondolni, hogy nem vagytok hatékony teremtők. Amikor ez bekövetkezik, álljatok meg.

 

Álljatok a kerítés mögé. Értsétek meg, elképzelhető, hogy megpróbáljátok kontrollálni a teremtéseteket, mert bizonyos elvárásaitok vannak a teremtéseitek kapcsán és az energia egyszerűen nem áll össze. Néhány teremtő, akikről hallani fogtok az elkövetkezendő hónapok során, és néhány teremtő, akikkel beszélni fogtok a fórumon keresztül – nagyon is igaznak találta ezt, mikor rájöttek, hogy a teremtésük gyakran másképpen testesül meg, mint ahogy azt előzetesen gondolták. És lesznek kihívások az út során. Azért lesznek kihívások, mert a 3D-s valóságban éltek, valamint azért, mert még mindig létezik egy energetikai fizika, ami bizonyos értelemben még mindig tiltakozik az Új Energia ellen, és nem mindig támogatja vagy teszi lehetővé az új ötletek megvalósulását.

 

Hosszú idővel ezelőtt meséltünk nektek a négy márvány elméletről, és hogy gyakorta az történik, hogy amikor az istenség márványa megpróbál bejönni, a másik három megpróbálja azt kilökni – mert nem tudják, hogy mit kezdjenek vele. Nem tudják, hogyan építsék azt be abba a rendszerbe, ami már készen van, és félnek tőle. Szóval igen, be fogtok futni ilyen helyzetekbe, kihívásokba. Ez a gnoszt ideje.

 

Ez annak az ideje, hogy a kreatív megoldások bejöjjenek, és, ti, mint a Shaumbra és mint teremtők elkezdtek ezekre rájönni. Ez annak az ideje, hogy a kerítés mögé álljatok, hogy hagyjátok, hogy az energiák újra rendezzék magukat, majd újra visszatérjenek. Nem kell izomból végigverekedni magatokat ezen, jut eszembe. Előfordul, hogy korábban arra tanítottak benneteket, hogy amikor egy kihívással álltok szembe, küzdenetek kell, ellen kell, hogy álljatok neki, ne adjátok fel. Nem, ez nem egy Vince Lombardi csatornázás lesz ma, mert az Régi Energiás. Ez arról szólt, ahogy az egyik energia küzd, birkózik a másikkal. A Régi Energia néhány motivációs útjához tartozott… a pozitív hozzáállás, a harc folytatása – mindezek a dolgok… Ezek nem Új Energiásak. Ezek Régi Energiák. Ezek a régi dualitás módszerei, de ti itt most egy új létállapotban vagytok.

 

Az egyik legnagyszerűbb dolog, amire rá fogtok jönni, az az a képesség, hogy a kerítés mögé álljatok. Nevessetek a saját teremtéseiteken. Vegyetek egy mély levegőt, és engedjétek be a gnosztot.

 

A megoldás ott lesz. Nem kell küzdenetek érte. Igen, lesznek dolgok, amiket meg kell tennetek, ahogy ennek tudatában vannak a teremtők. A manifesztáció során például, mikor egy könyvet akartok kiadni – igen, le kell bonyolítanotok egy-két telefon beszélgetést. El kell küldenetek egy pár e-mailt. Ki kell adnotok némi pénzt, és a jó hír az, hogy nektek kell elmennetek az összes könyvetekért, és nektek kell azokat elszállítani. Van egy bizonyos mennyiségű fizikai tennivaló, de az az elmélet, miszerint meg kell harcolnotok a teremtéseitekért, nem alkalmazandó az Új Energiában.

 

Ti beengeditek azt. És ha egyszer az bejön, csakúgy, mint Jean Teremtő Kártyái, vagy a könyveitek, akkor engedjétek el a kontrollt és az elvárásaitokat, mert azok nem mások, mint korlátozások. Néhányan azt gondoljátok, hogy kontrollálnotok kell a teremtéseteket.

 

A kontroll sokféle értelemben lehet itt jelen, jut eszembe. Néha ez csak a ti kontrollotok, a ti félelmetek. Néha attól féltek, hogy mások akarják majd azt kontrollálni. Engedjétek ezeket el. Engedjétek el szándékotok által. Adjatok a teremtéseteknek szabadságot, hogy kiterjedhessen. Adjatok a teremtéseteknek szabadságot, hogy megtalálhassa az útját azokhoz, akiknek valóban szükségük van rá, és valóban ezt akarják.

 

Törjetek át a régi tradicionális módszereken, és azokon a csatornákon, amelyeken keresztül megosztjátok másokkal a teremtéseiteket. Törjetek át rajtuk, és bámulatos, szédületes eredményeitek lesznek. És akkor az majd felsejlik előttetek ebben az évben – ebben az évben felsejlik majd előttetek. A francba is, én teremtő vagyok. Fogtam egy ideát, egy projektet. Megszereztem a tanulással együtt járó tapasztalatokat, ami nem kudarc, mindössze tanulás, és az manifesztálódott. Most itt van. Nem csak hogy itt van, de egyszerűen meg sem áll. Folytatódik.

 

Vegyünk példának egy könyvet: ez nem pusztán egy könyv. Ez potenciálokkal teli energia, bölcsességgel teli energia. Miközben az újra nyomtatásán töröd a fejed annak érdekében, hogy még több legyen belőle elérhető, vess rá még egy pillantást teremtő. Ami valójában történik az nem más, mint hogy új potenciálok vannak úton feléd – valaki, aki elolvassa a könyvedet, azt gondolja rólad, hogy brilliáns vagy, és most az akarja, hogy menj és beszélj is erről az ő csoportjának. Valaki, aki elolvassa a könyvedet, és válaszokra van szüksége, felkeres téged. Valaki elolvassa a könyvedet, és azt mondja, hogy annyira bölcs vagy, hogy esetleg segíthetnél másoknak is az ő könyvük megírásában. Ez exponenciális. Olyan módokon növekszik, amit el sem tudsz képzelni.

 

Ez nem csak egy könyv. Ez nem csak egy teremtő kártya. Ez nem csak egy új élelmiszeripari termék. Ezek potenciálok, amik ott rejlenek mindezekben a dolgokban.

 

A múlt havi Shoudban St. Germain beszélt nektek az összeütközésekről – az összeütközés évéről. És valóban, ez teljesen helytálló. Összeütközések lesznek mindenhol körülöttetek. Ó, ezek mindig is voltak – amióta csak létezik a dualitás, mindig is voltak összeütközések. De ebben az évben másféle összeütközések lesznek.

 

Az idén bekövetkező összeütközések sokkal inkább a megoldásokról és az Új Energiába való átmenetről fognak szólni, semmint arról a fajta összeütközésről, amikor az egyik energia megpróbál uralmat szerezni a másik energia felett, vagy megpróbál abból táplálkozni. A múltban látott összeütközések – konfliktusok, csaták, dualitás – alapvetően arra tettek kísérletet, hogy a különféle energiák megpróbáljanak nagyobb megértésre szert tenni önmagukkal kapcsolatosan.

 

De oly gyakran az történik, hogy amikor az energiák összeütköznek, és harcba szállnak egymással, akkor megpróbálnak uralomra törni, és ellopni a másik energiáját. Ez egy jó ideig eltart, és akkor az „A” Energia, ami átvette az uralmat a „B” Energia fölött, elkezdi elveszíteni az erejét, mert mesterségesen kezdődött el. A „B” Energia megerősödik, csatába száll az „A” Energiával, és megszerzi fölötte a hatalmat. És ez a folyamat már szinte azóta tart, amióta csak emberek élnek a Földön. De ez az év más lesz!

 

Az összeütközések nem pusztán a kontrollról, a táplálásról és az uralomról fognak szólni, hanem valójában az újraegyesülésről. Ahogy azt St. Germain mondta, ez az új dimenziók potenciáljaira való megnyílásról fog szólni, amelyek már most elérhetőek, de sajnos az emberek túlnyomó része észrevétlenül megy el mellettük.

 

Ebben az évben, amire most is, és később emlékeztetni foglak benneteket a saját életetek kapcsán – menjetek vissza a Teremtő Sorozat első leckéjéhez. Fogadjatok el mindent úgy, ahogy az van, és az első lecke lényeges pontját képezte az, hogy álljatok a kerítés mögé.

 

Ahogy ezek az összeütközések egyre intenzívebbek lesznek, álljatok a kerítés mögé. A kerítés a biztonságos hely. A kerítés azt jelenti, hogy kikerültök a mindennapos drámából. A kerítés egy kis hátralépést jelent.

 

Ennek nagyon sok lényeges oka van. Szükségetek van az energiátok rendszeres megújítására. Sokan közületek éjt nappallá téve dolgoztok, és teljesen kimerítitek magatokat. Belekerültök ebbe a dologba, mikor is azt gondoljátok, hogy nektek megállás nélkül dolgoznotok kell. Nos, így soha nem lesz meg a rálátásotok. Így soha nem juttok el az Angyalcsúcsra, hogy egy kis szusszanáshoz jussatok.  

 

Amikor így dolgoztok, és a fizikai testetek elfárad, akkor az történik, hogy az elmétek tulajdonképpen még több kontrolhoz jut, mint előtte. Mikor nagyon, de nagyon elfáradtok, az elmétek nagyon magas készenléti szintre kerül. Pont úgy, mint azok a terrorista veszélyre felhívó neontáblák, amik mutatják a fenyegetettség mértékét, és amik mindenhol ott vannak az egész világon – mert a világ elfáradt. Tehát ilyenkor bementek az elmétekbe, és nem lesztek olyan hatékonyak. Olyankor fizikailag elfáradtok, mentálisan pedig korlátozottak lesztek vagy csapdába kerültök. Ez nem valami jó helyzet.

 

Álljatok a kerítés mögé. Ez az is lehet, hogy kivesztek egy pár nap szabadságot, és egyedül maradtok egy kis időre. Nemet kell, hogy mondjatok a többiek szükségleteire, még a családotok, a barátaitok, és a házastársaitok szükségleteire is. Töltsetek el egy pár napot egyedül, magatokkal, magatokért. Amikor ezt megteszitek, ne essetek bele abba a drámába, ami körülvesz titeket. Csak magatokkal törődjetek. Vegyetek ki egy hét szabadságot, s nem akarom azt hallani, hogy „de nekem muszáj dolgoznom”! „Nincs szabadságom!” Ezek mind kifogások. Bizony, azok. Ha egyszer meghozod azt a döntést, hogy ez az, amit tenni fogsz, a források megjönnek és támogatni fogják a döntésedet.  

 

Most rendszeresen szükségetek van arra, hogy felfrissítsétek és megújítsátok magatokat. Ez a spa ideje. A spirituális wellness időszaka egyedül, magatokkal. Ezt természetesen nem szó szerint értem, hacsak nem okoz élvezetet a számotokra, de szükségetek van egy kis pihenésre.

 

Mi tudjuk, hogy óriási mennyiségű munkátok lesz ebben az évben – vagyis amit ti annak neveztek – de mi ezt másképpen akarjuk csinálni. Nem a régi nyomás és taszítás szerint akarjuk ezt csinálni úgy, nem akarjuk lerombolni azokat a falakat. Mi sokkal hatékonyabban, könnyedébben akarunk dolgozni a Shaumbrával, ahogy ezt ti mondanátok.

 

Ebben az évben tehát, biztosítsátok magatoknak, hogy sok időt töltsetek egyedül a kerítés mögött állva. És amikor így tesztek, valami más is történik.

 

Ebben az időszakban, amikor a kerítés mögött állva sok időt töltötök magatokkal, a testetek és az elmétek esélyt kap a megújulásra. Ugyanakkor ez az az időszak is, amikor az Új Energia elkezd beáramolni a valóságotokba.

 

Nagyon nehéz az Új Energiának bejönnie akkor, amikor elfoglaltak vagytok, amikor mérgesek vagytok, amikor sajnáljátok magatokat, amikor ronggyá futtatjátok magatokat, amikor nem szántok elegendő időt magatokra. Egyébiránt fel kell, hogy tegyem a kérdést: miért nem szántok elegendő időt magatokra?

 

Valószínűleg azért, mert nem szeretitek magatokat eléggé, és nem törődtök eleget magatokkal. Ez egyfajta spirituális mártíromság. Azt gondoljátok, hogy egyfolytában dolgoznotok kell, küzdenetek kell. Folyamatosan ügyködnötök kell kora reggeltől kezdődően késő estig. Ha ebben a helyzetben találjátok magatokat, itt az ideje, hogy tartsatok egy kis szünetet. Itt az ideje, hogy a kerítés mögé álljatok. Itt az ideje, hogy lélegezzetek egy kicsit. Itt az ideje annak, hogy beengedjétek ezt az Új Energia potenciált a valóságotokba.

 

Látjátok, ez egy lelki vágy, hogy ott legyen. Ez egy idea. Ti mindnyájan bírtok ezzel az ideával – ezzel a csodálatos ideával –hogy az Új Energia jelen legyen az életetekben. Szeretitek ezt az ideát. Néhányan egy kissé már rá is összpontosítotok vagy rá is figyeltek.

 

De a legtöbben még nem engedtétek meg magatoknak, hogy beengedjétek vagy megtestesítsétek azt a valóságotokban. Töltsetek el egy kis időt magatokkal! Ez nagyon fontos dolog, különösen akkor, amikor mindenhol összeütközésekkel találkoztok magatok körül is, és a saját életetekben is. Ilyenkor újra itt az ideje a hátrább lépésnek.

 

Az összeütközések, amiről St. Germain beszélt nektek… én nem kívánok itt spekulációba bocsátkozni arra vonatkozóan, hogy azok pontosan hogyan fognak bekövetkezni a világban, de be fognak következni. Nem kell annak rossznak lennie. Egyfajta humorral is lehet szemlélni azokat.

 

Az összeütközések kapcsán vessetek csak egy pillantást az elmúlt hónapra a mai napig bezárólag. Vessetek egy pillantást azokra az összeütközésekre, amit ti magatok magtapasztaltatok. Vessetek egy pillantást a magán a Shaumbrán belül megtapasztalt összeütközésekre.

 

Figyeljétek csak meg, hogy azok az összeütközések alapjában véve mennyire el lettek túlozva, és ezek ki lesznek játszva a valódi világban, a nem Shaumbra világban, a tömegtudatban. Amin keresztülmentetek, az nem rólatok szólt. Ti ezt mindössze csak egy miniatűr módon tapasztaltátok meg az energiátokon és a Shaumbra energiáján keresztül. Mindössze egy ízelítőt kaptatok abból, hogy mi folyik a világban. Ezt nem ti okoztátok, ezért nem kell ezt magatokra vennetek. Nem ti teremtettétek. Csak egy kis ízelítőt, egy kis mintát adtatok belőle magatoknak.

 

Mi most ezt nem szó szerint értjük, de nézzétek csak meg, hogy bizonyos összeütközések hogyan jöttek létre. A megfigyelő vagy a résztvevő voltál? Beszippantott-e a dráma, vagy pedig megláttad az események bekövetkeztekor létrejövő potenciált? Figyeljétek meg, hogy a vitatkozások, az egyet nem értések, a lekésett időpontok – az ilyen tipusú dolgok – apró kis ütközések voltak az életetekben 30 napig, amik most szétterjednek az egész világon. Figyeljétek meg, ahogy ez a múlt hónapban lezajlott apró kis összeütközés nagy példává válik majd a világban. 

 

Ízelítőt adtatok magatoknak abból, ami folytatódni fog, olyan ez bizonyos értelemben, mint amikor valaki beadat magának egy influenza elleni védőoltást azért, hogy védettséget szerezzen a nagyobb vírus ellen.

 

Ebben az évben lesz néhány dráma és trauma, változás és összehangolás, és ti egy kis ízelítőt engedélyeztetek ebből magatoknak. Megkaptátok az influenza elleni védőoltásotokat. És így akkor nem feltétlenül fogjátok elkapni az egészet. Képesek lesztek megfigyelők lenni. Nem estek bele az energia csapdáiba. Tehát Shaumbra, álljatok a kerítés mögé, és vigyázzatok magatokra!

 

Vegyetek egy mély levegőt, mielőtt rátérünk a mai következő témánkra.

 

(szünet) (Tóbiás lélegzik)

 

Menjünk vissza 1965-be. Együtt fogunk most odautazni. A legtöbben már éltetek abban az időben a Földön. Ha mégsem, csatlakozzatok hozzánk akkor is, abban az időben.

 

1965… kora este van, egy gyönyörű kislány térdel az ágya mellett, és imádkozik.

 

Azért imádkozott, mert az édesanyja ott állt mellette, és őt figyelte, mert biztos akart lenni abban, hogy elmondja az esti imát, mielőtt lefeküdne aludni. „Miatyánk, ki vagy a Mennyekben, szenteltessék meg a te neved…” Emmának fogjuk hívni ezt a kislányt – Emmának fogjuk őt hívni. Emma egy kollektív energia, nagyon is valódi, és nagyon is az összes Shaumbrát képviseli. Néhányan közületek valóban megtapasztaltátok ezeket a dolgokat, és néhányan nagyon is kötődni fogtok Emmához. Ott imádkozik az ágya mellett, miközben az édesanyja figyeli őt, ugyanakkor Emma nem rezonált erre az imára. Már elmondta több százszor vagy talán több ezerszer is, de még most is homályos maradt az értelme számára. Soha nem értette. Kívülről fújta az egészet, de valójában nem igazán értette az ima jelentését.

 

De érezte az energiáját. Tulajdonképpen egy félelmet érzett, miközben ezt az imát mondta, mintha valaki figyelné és bírálná őt. Nem szeretett imádkozni, de az anyja ragaszkodott hozzá. Nem csak azért nem szerette, mert le kellett hozzá térdelnie. Nem csak azért nem szerette, mert mást szeretett volna csinálni. Az az ima mindig félelmet keltett benne- tulajdonképpen minden ima félelmet ébresztett benne, amit az anyja kedvéért kellett elmondania. Emma csak azért mondta el azokat, hogy az anyja meg legyen elégedve. Azért tette mindezt, mert azt gondolta, hogy ettől az anyja talán majd jobban fogja érezni magát.

 

Az élet nehéz volt. Emma édesanyja és édesapja már egy éve elváltak. Az anyagi helyzetük is egyre nehezebb lett, és Emma érzett az anyjában egyfajta aggodalmat és félelmet, ami korábban soha nem volt jellemző rá. Az édesanyja régebben mindig mosolygott, énekelt és nevetgélt. És most ráncok jelentek meg Emma édesanyjának az arcán. Megkomolyodott a hangja. Nem volt több éneklés. Édesanyjának rajta kívül, még két bátyjáról is gondoskodnia kellett. Egyébként nekik nem kellett már imádkozniuk. Emma anyja teljesen belefáradt a fiúkkal való vitatkozásba… ezért most már csak Emmán múlt – gondolta ő – ennek az imádkozási rituálénak a teljes felelőssége a család összes tagja érdekében.

 

Emma édesanyja reggelente le szokott ülni az asztalhoz, és kávézás közben el szokta olvasni az újságot, de Emma ezt az érzést sem szerette. Látta, hogy az anyja aggodalmaskodik olyan dolgok miatt, mint a háború. Nagy ritkán csendesen beszélgetett a barátaival egy nukleáris támadásról. Beszélt a politikáról, valamint híres, és vezető emberek meggyilkolásáról. Emma nehézséget és szomorúságot érzett benne, és nem tudott mit kezdeni ezzel az érzéssel.

 

Olyan érzése volt, mintha ez az ő saját érzése lenne, mintha ő cipelte volna az egész világ terhét a vállán. Miután az édesanyja jó éjt puszit adott neki, és lekapcsolta a villanyt, és becsukta maga mögött az ajtót, amit azért résnyire nyitva hagyott – tudjátok  azért kellett résnyire nyitva hagynia az ajtót, mert félt a sötétben, valamint azért is, mert érezni akarta az anyja energiáját, mivel aggódott az anyja és a testvérei miatt, a nagyobb családja miatt, az egész világ miatt – azon is aggódott, hogy vajon mikor reggel felébred majd, itt lesz-e még a világ.

 

Tehát amikor Emma aznap éjjel aludni tért, letette a párnára a fejét, felhúzta a Raggedy Ann babáját – aki az ő állandó társasága volt - és magához ölelte a babáját, akkor nekiállt elmondani a valódi imáit.

 

Tudjátok a többi imát csak kötelességből mondta el, azért, hogy az anyja jobban érezze ettől magát, de a valódi imája így szólt: -”Drága Istenem, nem tudom, hogy ki vagy, de nem hiszem, hogy az vagy, akihez az előbb imádkoztam. Nem tudom, hogy hol vagy, de nem hiszem, hogy túl messze lennél. Drága Istenem, kérlek vigyázz a kutyámra, Skip-re, mert nagyon szeretem őt, és nem mindig tudom, hogy hogyan kell a gondját viselnem. És kérlek, drága Istenem, a bátyáimra is vigyázz, mert idióták, tinédzserek, és aggódom értük. Drága Istenem az apám elmegy a városból, mert talált magának valaki mást, és aggódom érte. Megtennéd, hogy rá is vigyázol? És mindennél jobban, kérlek vigyázz az édesanyámra, mert úgy látom, hogy nincs valami jól mostanában.

 

Aggódik miattam, de én valóban aggódom érte. Drága Istenem, vigyáznál a világra, mert a világ miatt is aggódom? Mindenféle dolgokat hallok, és ezek nem túl vidámak mostanság. Rengeteg olyan dolog miatt aggódom Istenem, amit nem tudok másokkal megbeszélni. Raggedy Ann-nel, a babámmal szoktam ezeket megbeszélni, de ő csak hallgat, és nem mond nekem semmit. Próbálok Skip-pel is beszélni, de ő csak játszani akar.

Neked fogom elmondani. Aggódom a világ miatt. Nem tudom, mit tegyek. Segíts ezt megérteni, mert ma este valami fura érzés van a gyomromban. Egyáltalán nem érzem jól magam. Úgy érzem, beteg leszek. Nem tudom biztosan, hogy mi történik velem, és ha hallasz engem, kérlek válaszolj, ugye megteszed?

 

Abban a pillanatban Emmával elkezdett forogni az ágy. A szemei le voltak hunyva, a babájába kapaszkodott, és érezte, ahogy az ágy elkezdett vele forogni. Nem merte kinyitni a szemét attól való félelmében, hogy esetleg egy szörnyeteg lapul az ágy alatt, és az forgatja így az ágyat a lábaival, miközben csak arra vár, hogy felfalhassa őt. Ezért aztán nem akarta kinyitni a szemét, de érezte, hogy minden egyre gyorsabban forog, egészen addig, amíg elérte azt a pontot, amikor is úgy érezte, hogy minden ki jön belőle, és sikítani fog, mindezt egyszerre, ami nem annyira jó ötlet (a közönség kuncog). Vett egy mély levegőt, és azt mondta: -„Drága Istenem, valami rosszat mondtam? Megbántottalak? Drága Istenem, kérlek állítsd meg ezt a forgást, mert egyszerűen nem bírom tovább!”

 

És pontosan abban a pillanatban, amikor már éppen sikítani akart az anyja után, a forgás abbamaradt. Tisztában volt vele, hogy még mindig az ágyában fekszik, de érezte, hogy valami más lett. Nem merte kinyitni a szemét, mert érezte, hogy valami megváltozott, és nem akarta meglátni ezt a változást.

 

Teljesen máshogy érezte magát. Nem a 10 éves Emma volt többé. Nem feltétlenül idősebbnek, inkább nagyobbnak érezte magát. Úgy érezte, mintha minden valamiféle meleg ragyogást árasztott volna. Akkora boldogságot érzett, amire nem emlékezett, hogy mikor érzett utoljára. Egyfajta megnyugvást érzett, és elméjében feltette a kérdést: -„Hol vagyok?”

 

Egy hang így felelt: - Drága Emma, velem vagy. Velem vagy.

 

Emma kissé összezavarodott. Gyorsan próbálta végigpörgetni az elméjét, és összerakosgatni a darabkákat, miközben azon gondolkodott, hogy mit is mondott vagy mit is kért. De a következő szavak buggyantak ki a száján: - Félek. Félek, és nem tudom mit tegyek.

 

És a hang azt mondta: - Csak érzed a dolgokat. Érzed az édesanyádat. Érzed a körülötted lévő többi embert, de ezek valójában nem a te érzéseid.

 

Emma egy pillanat erejéig elgondolkodott a hallottakon – és újra mondom, hogy nem a 10 éves Emma, hanem a kiterjedtebb Emma – elgondolkodott kissé a hallottakon, majd azt kérdezte a hangtól: - Mit kellene most tennem?

 

És a hang azt válaszolta: - Pontosan azt, amit teszel. Pontosan azt. Itt lenni a Földön kislányként, és minden napját élvezni.

 

Ezen Emma kissé felbátorodott, mert olyan megnyugtató volt a hang. Jólesett neki. Tudta, hogy hallotta már valahol, de arra nem emlékezett, hogy hol.

 

Azt kérdezte a hangtól: - Tehát mit kellene tennem? Mi fog velem történni?

 

És a hang így felelt: - Fel fogsz nőni. Iskolába fogsz járni – középiskolába. Közepes eredményekkel fogsz végezni, de végezni fogsz.

 

Emma közbevágott, és azt mondta: - Miért van az, hogy a többi gyerek nem kedvel engem? Úgy tűnik, nem tudok beilleszkedni közéjük. Miért érzem magam olyan különbözőnek tőlük?

 

A hang vett egy mély levegőt, és így szólt: - Azért, mert más vagy, mint a többiek. Egy másik utat választottál. Egy másik ösvényt választottál. Nem az a helyzet, hogy a többiek nem kedvelnének, hanem az, hogy nem értenek téged. Nem arról van szó, hogy megbántanál valakit is, hanem arról, hogy a többiek zavarba jönnek tőled – még a saját édesanyád is aggódik miattad.

 

Emma azt kérdezte: - Mi fog még velem történni?

 

És a hang azt mondta: - Fiatalon fogsz férjhez menni. Egyetemre fogsz járni. Az egyetem első éve után férjhez mész. Azt fogod majd mondani magadnak, hogy később majd folytatod az egyetemet, de helyette gyermekeket fogsz szülni, és a nevelésükkel fogod eltölteni az idődet. Mikor a harmincas évid közepébe érkezel, a férjed meghal majd egy autóbalesetben.

 

Emma elgondolkodott ezen egy kicsit, majd azt kérdezte: - Isten akarja, hogy ez történjen velem?

 

És a hang így válaszolt: - Nem, egyáltalán nem. Te választottad mindezt. Mindezt te választottad saját magadnak. Bármikor változtathatsz rajta, amikor csak akarsz, de ez az, amit magadnak választottál.

 

Emma azt kérdezte: -És azután mi fog történni?

 

És a hang így felelt: - Azután kiábrándult, csalódott leszel. Depresszióba esel. Öngyilkos gondolataid lesznek, nagyon magányos leszel. Nagyon, de nagyon sok nehéz év vár rád az életben.      

 

Emma ezen is elgondolkodott, azon, hogy milyen különös döntést hozott, majd megkérdezte: - De ugye lesznek körülöttem emberek, akik majd segíteni fognak?

 

A hang azt mondta: - Emberek nem lesznek. Egyedül fogod ezt végigcsinálni.

 

Majd így folytatta: - Emberek nem lesznek, de lesznek angyalok. Ott lesznek ők, akik nem emberi formában élnek, akik szeretnek és támogatnak majd, és mindig a rendelkezésedre fognak állni, de a dolgok jelentős részét egyedül kell végigcsinálnod.

 

Emma vett egy mély levegőt, majd elmélkedni kezdett a hallottakon… és azt kérdezte: - És ezek után mi fog történni?

 

A hang így szólt: - Miután végigmész életed eme sötét időszakán, akkor a dolgok majd apránként elkezdenek összeállni számodra. Elkezdesz majd emlékezni arra, hogy elsősorban miért is vagy itt a Földön. Elkezdesz majd emlékezni, hogy miért pont ezeket a tapasztalatokat választottad önmagadnak. Meg fogod érteni, hogy ezeket a tapasztalatokat nem büntetésként róttad ki magadra, hanem a megértés és az együttérzés érdekében. Meg fogod érteni, hogy mindezeket a tapasztalatokat azért választottad az életed részeivé, mert bizonyos értelemben – ez egy várakozási periódus volt – vártál a megfelelő időre és a megfelelő helyre.

Emma mindezt magába fogadta. Abban nem volt biztos, hogy ez most rossz vagy jó dolog. Majd azt kérdezte a hangtól: - És azután mi lesz?

 

A hang azt mondta: - Azután majd visszajövök hozzád. Újra elbeszélgetünk majd, pont úgy, mint most. Ez 1998 környékén lesz majd. Valami történni fog akkor az életedben – amit még nem választottál ki. Ez lehet akár egy könyv is, amit elolvasol. Lehet egy barát is, akivel beszélgetsz. Lehet egy nagyon rémisztő szituáció is az életedben. Esetleg egy autóbaleset, aminek kapcsán a kórházba kerülsz. Még nem döntötted el, hogyan is történjen. De amikor ez bekövetkezik, visszatérek hozzád, és megint elbeszélgetünk. Együtt fogunk nevetni és sírni az életed történésein, és akkor elkezdjük majd életed következő szakaszát.

 

Emma azt kérdezte: - Miért nem kezdjük el most azonnal? Miért kell várnunk 1998-ig?

 

És a hang erre ezt válaszolta: - Azért, mert a világ még nem áll készen, mert valami történni fog az energia alapvető működésével a Földön- - azzal az alapvető móddal, ahogy az emberek ezt behozzák az életükbe. És ez még nem készült el. És még az is lehet, hogy nem is fog bekövetkezni. Lehet, hogy nem jön el. Lehet, hogy katasztrófa lesz a Földön, de az is lehet, hogy erre az egészen új szintre fog lépni.

 

Emma szünetet tartott, és elgondolkodott a hallottakon…majd azt kérdezte: - És mi fog történni majd 1998-ban, amikor visszajössz és megint beszélni fogunk?

 

A hang így felelt: - Emlékeztetni foglak arra, hogy ki vagy és miért jöttél ide, valamint az összes jövőbeli potenciálodra. Emlékeztetni foglak arra, hogy miért jöttél ide – hogy te választottad azt, hogy itt legyél a Földön azért, hogy teremtő lehess az Új Energiában. Ott lehetsz az elsők között, akik ezt elhozzák a Földre, akik nemcsak beszélnek erről, nemcsak gondolkodnak ezen – hogy ott legyél az elsők között. Azért jöttél ide a Földre, hogy teremtő légy az Új Energiában. Az emberek iránt érzett szívből jövő szereteted és vágyad, valamint az önmagad iránt érzett szereteted hozott ide téged, hogy megtapasztald ezt a fantasztikus megnyitást. 1998-at követőn egy sor tapasztalaton fogsz keresztülmenni, ami kiképez és megtanít majd arra, hogyan váljon belőled tanító, hogyan váljon belőled teremtő, hogyan élj a Földön, és végül arra, hogyan válj példává, vezetővé és szabvánnyá a többi ember számára, hogy az elsők között lehess.

 

Emma elgondolkozott mindezen, és lassan elkezdett emlékezni, hogy elsősorban miért is van itt. Azt kérdezte: - Mikor újra eljössz hozzám 1998-ban, és miután átmentem életem következő szakaszán, még akkor is egyedül leszek? Még akkor is olyan egyedül leszek, mint most?

 

És a hang azt válaszolta: - Nem, nem… mert én nemcsak veled beszéltem, hanem 144. 000 másik emberrel is. Nem leszel egyedül. Lesz egy családod – nem egy biológiai családod, mégcsak nem is angyali családod. Lesz egy családod, amit Shaumbrának hívnak. Ők is nagyjából ezeken a dolgokon mennek keresztül, mint amin te most. Találkozol majd a támogatásukkal. Egyesítitek az energiáitokat, miközben végig függetlenek és egyedülállóak maradtok. Egyesíted velük az energiádat, hogy segíts az emberiségnek ezt a következő korszakát behozni, hogy segíts az Új Energia idejét és az Új Energia potenciáljait előre jelezni – azt a potenciált, ami túllépi a dualitást, túllépi a háborút, a szenvedést, ami által képessé válsz majd a tested meggyógyítására egy szempillantás alatt, ami által képes leszel beintegrálni az Istenségedet a valóságodba. Tehát, drága Emmám, nem leszel egyedül.

 

Emma vett egy mély lélegzetet, és elmélkedni, gondolkodni, érezni, majd emlékezni kezdett mindenre. Összeállt a kép.

 

Végezetül azt mondta: - Köszönöm, hogy eljöttél hozzám ma este. Holnap este is eljössz, hogy újra beszélhessünk?

 

És a hang erre azt felelte: - Nem, nem jövök. Nem tehetem. Várnod kell 1998-ig, és akkor újra eljövök hozzád. Nem fogsz arra emlékezni, hogy ma este beszéltünk. Mikor visszatérsz az ágyadba és Rageddy Ann babáddal a karjaidban majd felébredsz, nem fogsz emlékezni a beszélgetésünkre. Sok hosszú és nehéz éved lesz még addig, amíg visszatérek hozzád. De visszajövök, és emlékeztetlek majd a Shaumbra család energiájára.

 

Ez volt hát Emma története. Ez a ti történetetek Shaumbra.

 

A hang, amit Emma hallott, a Shaumbra hangja volt, ami akkortájt még nem született meg a Földön, Metatron hangja volt, az én hangom, azaz Tóbiás hangja volt, és csak arra vártunk, hogy mindnyájan felnőjetek. Az Új Energia és az új potenciál hangja volt. Eljöttünk hozzátok, 1998-ban, vagy 2002-ben, vagy valamelyik évben. Visszajöttünk, hogy emlékeztessünk titeket arra, hogy kik vagytok. Visszajöttünk, hogy emlékeztessünk titeket a Shaumbra családra.

 

Shaumbra… a Shaumbra nem egy angyali család. A Shaumbra nem egy biológiai család. A Shaumbra nem kultusz, nem vallás, vagy ehhez hasonló. A Shaumbra egy megállapodás… egy megállapodás arra vonatkozóan, hogy visszatértek. Hogy az elsők között lesztek, akik beléptek az Új Energiába. Különböző spirituális családokból származtok. Ez az, ami egyedülálló a Shaumbrában. Vannak közöttetek olyanok, akik Mihály Házából jöttetek, vannak, akik Raphael Házából, vannak, akik Gábriel Házából, és folytathatnám a sort. Néhányan az Arkangyalok többszörös házaiból valók vagytok, de mind különböző családokból, eltérő helyekről származtok, és különféle háttérrel rendelkeztek. De van egy dolog, ami mindegyikőtökben egyedülálló és közös, mégpedig az, hogy mindannyian beleegyeztetek abba, hogy itt legyetek. Beleegyeztetek abba, hogy nagyon, de nagyon nehéz életeken menjetek keresztül ezt megelőzően. Beleegyeztetek a hosszan tartó várakozásba – a nehézségekbe, az önmagatokba vetett kétségekbe azért, hogy eljussatok erre a pontra. De Shaumbra, most már itt vagyunk. Itt vagyunk, és visszatértünk hozzátok – azon a hangon, amit Emma hallott 1998-ban. Azon a hangon, ami 1999. augusztusában kezdett beszélni hozzátok, és  amit azóta is teszünk.

 

Shaumbrák vagytok – ez nem kérdés, kétség nem fér hozzá. És mint Shaumbrák idejöttetek ebbe az életetekbe. Azért jöttetek ide, hogy kiterjesszétek az energiát. Hogy négy dolgot megtegyetek, amiből az első az energia kiterjesztése. Attól a naptól kezdve kiterjesztitek az energiát, amióta csak megszülettetek, és ezért volt az, hogy sokszor nem értettek meg benneteket. Ti kiterjesztők vagytok, nem pedig összeszűkítők.

 

Azért jöttetek ide, hogy lehetővé tegyétek az energia kiterjesztését, nem pusztán csak a növekedését és a felépülését – nem csak azért, hogy a dualitáson vibráljatok, hanem, hogy kiterjedjetek. Legkorábbi napjaitoktól kezdve kiterjesztők voltatok. Ezért volt az, hogy a többiek nem mindig értettek meg titeket. Nem a mások útját követtétek, hanem a saját utatokat jártátok.

 

Azért is jöttetek a Földre, hogy teremtők legyetek. Nagyon kevés ember mondhatja magáról, hogy teremtő. Vannak követők, vannak engedelmeskedők, és vannak a túlélők. A legtöbb mindössze túlélő. Ők azok, akik az ősi karmikus játszmáikat játsszák magukkal és a körülöttük levőkkel. De ti azért jöttetek ide, hogy azt mondjátok: -Én teremteni fogok.

 

Ez az eredeti cél, mert mit is tesz egy teremtő, hát teremt. Néhányan itt most leblokkolódtatok, de mi dolgozunk rajtatok. Néhányan nem értitek mit jelent teremtőnek lenni. Küzdötök vele, de közben tanultok. Sokkal többet fogtok tudni erről.

 

Azért jöttetek ide, hogy ebben az időszakban éljetek. Éljetek! Beszéltünk erről legutolsó iskolánkban – arról a szükségletről, hogy túl kell lépni a túlélésen, és valóban, igazán élni kell, és élvezni kell az életet itt és most a Földön. Annyit beszélhettek, amennyi csak jólesik. Annyit filozofálhattok Istenről, a Szellemről és mindezekről amennyit csak akartok, de ameddig itt vagytok a Földön, és nem testesítitek meg a szellemet a testetekben, és nem éltek és nem élvezitek az életet, amíg nem nevettek az élettel és az életen, amíg nem becsültök meg minden egyes pillanatot, addig nem éltek. Addig mindössze túléltek. Túléltek, és 10 lépést visszaléptek a dualitásban.

 

Azért jöttetek ide, hogy éljetek, és példát mutassatok a többi embernek abból, hogy hogyan kell élni. Szomorú ezt kimondani, de ti is és én is tudjuk, hogy a legtöbb ember nem tesz mást, mint túlél. Azt sem tudják, hogy miért vannak itt. Úgy telik el egy napjuk, hogy mindössze csak azzal a nappal, azzal az egy dologgal foglalkoznak. Azért jöttetek ide, hogy megmutassátok nekik, hogy hogyan kell élni, hogyan kell szert tenni a szenvedélyre.

 

És végezetül Shaumbra, azért jöttetek ide, hogy tanítsatok. Ezt teszi egy szabvány. A szabvány egy példa – egy ragyogó példa – és saját példájuk által tanítják a többieket. Taníthatnak egy osztályteremben. Azzal is taníthatnak, ahogy végigsétálnak az utcán. Tanítás… a szabvány az a példa, aki felállítja mások számára az új potenciált. Ti, csakúgy, mint Emma, itt vagytok ebben az Új Energiában, és ez nem volt ám könnyű. Tudjuk, hogy magányosak voltatok.

 

Sokan úgy gondoljátok, hogy még csak beteljesülést sem hozott. Még nem kapott el benneteket a szenvedélyetek heve, de ebben az Új Energia évében, de ebben a teremtői évben a szenvedély elkezd bejönni. Ez nem egészen olyan, mint amit valószínűleg elképzeltetek, emberi fogalmaitok szerint. Ez nem olyan, és ez elkezd beáramolni.

 

Ebben a pillanatban, mindannyian… mindannyian kisugározzátok saját energiátokat, és ezt hozzáadjátok a Shaumbra csoport energiájához. És a Shaumbra energiája kiáramlik a világba ebben a szent pillanatban, és egy új potenciált teremt mindazok számára, akik ezt keresik.

 

Eljut mindazokhoz, akik ebben a pillanatban mondják el imáikat – nem a régi imákat, hanem a saját imáikat. Ők azok, akik segítségért és vezettetésért fohászkodnak.

 

Most azt tanuljátok, hogy az energia hogyan működik. Többet fogunk erről még beszélni az elkövetkezendő üléseinken – az energia új fizikájáról – ami túllép a vibrációs energián, és belép a kiterjedési energiába, és behozza az Új Energiát az életetekbe itt és most. Erről fogunk beszélni az elkövetkezendő pár Shoud alkalmával, különös tekintettel arra, hogyan érkezik be az Új Energia, és hogyan dolgozhattok vele.

 

Ma Metatron, a Shaumbra hangja, és az Arkangyalok hangjai mind vissza akartak térni Emmához és hozzátok, hogy újra hallhassátok a hangot.

 

És ez így van.

 

(Fordította: Telegdi Ildikó)

 


A Bíbor Páholy Tóbiását Geoffrey Hoppe, más néven "Cauldre" adja elő, aki a coloradoi Goldenben él. Tóbiás története a bibliai Tobit könyvéből megtalálható a Crimson Circle weboldalán (Http://www.crimsoncircle.com). A Tóbiás anyagok térítés mentesen állnak a világ fénymunkásai és a Shaumbra rendelkezésére 1999 augusztusa óta, amikor Tóbiás azt mondotta az emberiségnek, hogy a pusztulás potenciáljától tovább lépett az Új Energia felé.

A Bíbor Kör a humán angyalok globális hálózata, akik elsőkként mennek át az Új Energiába. Amint megtapasztalják az örömeit és a nehézségeit a mennybemenetel felemelkedési állapotának, avval segítik a többi embert utazások részleteinek megosztásával, óvva és kalauzolva őket. Több, mint ötvenezer látogató jön el minden hónapban a Crimson Circle web szájtra, hogy elolvassa a legújabb anyagokat, és megvitassák a saját tapasztalataikat.

A Bíbor Kör havonta gyűlik össze Denverben, Coloradoban, ahol Geoffrey Hoppe-n keresztül Tóbiás bemutatja a legújabb információkat. Tóbiás állítása szerint ő, és a többiek a mennyei Bíbor Páholyból csatornáznak az emberek felé. Tóbiás szerint, leolvassák az energiáinkat, és vissza-tolmácsolják a saját információikat a számukra, tehát így láthatják az emberek magukat, ahogyan kívülről látszanak, miközben megtapasztalnak belülről. A "Shoud" a csatornázás szerves része, ahol Tóbiás félreáll, és az emberek energiája közvetlenül csatornázódik át Geoffrey Hoppe-n keresztül.

A Bíbor Kör találkozói nyitva állnak a nyilvánosság előtt. A Bíbor Kör a bőségére a nyitott szereteten keresztül tesz szert, és a Shaumbra ajándékaiból, szerte a világból. A Bíbor Kör legvégső célja az, hogy humán kalauzolókként és tanítókként szolgálják azokat, akik a belső spirituális ébredés ösvényén járnak. Ez nem evangelizáló misszió. Nem "örömhírhozás." Inkább, a benső fény fogja odakalauzolni az embereket a bejárati ajtódba az együttérzésedért és törődésedért. Tudni fogod, mit tegyél és taníts abban a pillanatban, amikor a különleges és drágaságos ember, aki a Kardok Hídjához vezető utazásra akar épp behajózni, eljön hozzád. Amennyiben ezeket a sorokat olvasva, igaznak érzed e sorokat, kapcsolódást érzel hozzájuk, valóban Shaumbra vagy. Tanító és humán kalauzoló vagy. Engedd meg az isteniség magvának benned, hogy virágba borulhasson ebben a pillanatban és mindörökké virágozhasson. Sosem vagy egyedül, az egész világon a család vesz körbe, és angyalok a körülötted lévő birodalmakban.

Kérlek terjeszd szabadon ezt a szöveget nem kereskedelmi alapon, térítés mentesen. Kérlek csatold ezt az információt egészében, beleértve ezen lábjegyzetet is. Minden egyéb felhasználás jóváhagyandó Geoffrey Hoppe-val. Lásd a kontakt oldalt a www.crimsoncircle.com oldalon.

Copyright 2006 Geoffrey Hoppe, Golden, CO 80403