A Teremtés Sorozat Első Leckéje: "Fogadj el minden dolgot úgy, ahogy az van"

Elhangzott a Bíbor Körben

2000. augusztus 19-én

És ez így van, drága család, drága Saumbra, megint összegyűltünk itt, ebben a körben, ebben a megszentelt energiában. Én, személy szerint Tóbiás üdvözlök mindenkit, itt ebben a spirituális osztálytermében a Földnek, ebben a szent energiában. Üdvözlet azoknak, akik visszajöttek ide, hogy tanítók legyenek, mert mindannyian azok vagytok akik most itt ülnek, valamint olvassák ezt az üzenetet. Mindannyian annak szenteltétek az életeteket, hogy előre haladhassunk. Mindannyian tanítók vagytok. És még csodálkoztok rajta, miért hívjuk ezt a helyet az új spirituális energia osztálytermének! És amint nagyon hamar rá fogtok jönni, itt nem arról lesz szó, hogy mi tanítunk titeket. Hanem arról, hogy mi mit tudunk tőletek tanulni.

Most oly sok energia van jelen ebben az osztályteremben. S mint Kauldre barátunk (Geoffrey Hoppe) mondotta, a következő pillanatokban mindannyiatokkal egyénileg fogunk dolgozni, hogy magába integrálhassa a Szellem energiáját. De, barátaim, az még ennél is fontosabb, hogy segítsük felébreszteni a bennetek rejlő saját isteniséget. A következő órában nem arról lesz szó, hogy mit kaphattok tőlünk, a Szellemtől, az Igaz Énetektől. Az ébredésről, a kezdeti energia folyamat segítéséről lesz szó, ahogyan a saját isteniségetek kibontakozhat bennetek. Még csak észre sem vehettétek ezt eddig, hogy eljutottatok eddig a pontig!

Az energia most itt a körben erős, édes és dajkáló. Mindegyikőtöket arra kérünk, hogy nyíljatok ki, engedjétek megtörténni a dolgokat, hogy mindenki az lehessen, aki. A következő kérésünk pedig az lesz, tegyétek félre az előzetes aggodalmaitokat, mely a személyes jövőtökről szól. A következő kérésünk pedig az lesz, hogy egyszerűen csak legyetek jelen itt a pillanatban, a "mostban", legyetek itt a körben. Ha most épp olvasod ezt az anyagot, az energia ugyanez lesz ott is, akkor is.

Ti, emberek, alkotjátok a saját körötöket, mely különbözik a teremtés többi, teljesebb részétől. Azt választottátok, hogy határozottan túlléptek a Szellem körén, ezzel új dimenziókat teremtve, egy új kört, ami bele fog illeni a Minden Létezőbe. Emiatt választottátok ezt a sok létidőt, itt a Földön. Ez az oka annak, hogy most itt ültök ebben az osztályteremben. Nagyon fontos emlékezni erre az információra, hogy az emberiség a Földön egy teljesen másféle körben (valóságban) él, mint a Teremtés többi része.

És most hadd ejtsünk pár szót a ti mostani létidőtökről. Azért jöttetek ide a Földre most, hogy életetek könyvének utolsó fejezetét befejezhessétek. Azért, hogy karmátok utolsó adagját is leküzdjétek, beteljesítve ezzel a szerződéseiteket. Eddigi életéveitek eme tevékenységekkel teltek el. Találkozhattatok azokkal, akikkel karmikus szerződéseket kötöttetek, és most feloldhattátok ezeket. Családi kapcsolataitok biztosították azokat a körülményeket, melyek biztosították azokat a körülményeket, melyeket az életek alatt felhalmoztatok. Eddigi életetek éveit jórészt ezekkel a dolgokkal való munka végzés jellemezte.

És akkor, amint említettük volt már, valami történt veletek, lehet, hogy húsz éve, de az is lehet, hogy csak kettő. Egy ébredés történt akkor az életetekben. Ez lehetett egy baráttól érkezett üzenet, egy, a polcról elétek pottyanó könyv, vagy egy látomás egy álomban, vagy amikor egyszerűen csak bambultatok . De mindenkinek volt a tapasztalásai sorában egy ilyen ébredési pillanata. Ez a tapasztalat vezetett ide, ahol most ülsz. Ez indított el azon az úton, melyen megértheted a Szellemet, a saját viszonyodat a Szellemmel.

Ez idő alatt meglehetősen nagy számban fordultak elő életetekben megrázó események, amiket "leckéknek" is szoktatok hívni, bár mi nem szoktuk ezt a szót használni. Rengeteg befejező, végső tisztogatás volt az életetekben, abban az értelemben, ahogy befejeztétek életetek forgatókönyvének utolsó fejezetét, amiben nagyon sok élet története lett belefoglalva. Be kellett fejezzétek ezeket az utolsó fejezeteket. S akkor, barátaim, ahogy ez megtörtént, elérkeztetek egy olyan pillanathoz, amikor minden elveszettnek látszott, összezavarodottnak, vagy érzéketlennek. Befejezted életed fő céljait, teljesítetted a szerződéseidet.

Most pedig, ezen a ponton felmerül a választás lehetősége, az, hogy itt maradsz, emberi formában és tudatosságban, avagy visszatérsz a másik körbe, abba, ahol mi létezünk. Mindegyikőtök tisztában van életének ezzel a pillanatával, amikor ez a választási lehetőség felmerült előtte, amiről most beszélünk, hogy itt marad a Földön, emberi kondíciók között, vagy visszatér közénk. Nyilvánvalóan azt választottátok, hogy maradtok! Azt választottátok, hogy haladtok tovább. Ez az egyik ok. Ez egyfajta belső elkötelezettségen alapuló döntés volt. Mindnyájan azt választottátok, hogy maradtok, és az új energia tanítói lesztek. Így tesztek, bármi is történjen. Keresztre feszültök, bármi is történjen. Elengedtek mindent az életetekből, bármi is legyen az, azért, hogy a változások frontvonalában lehessetek, hogy tanítókká válhassatok. Hogy ti legyetek azok, akik segítik a többieket, az átmeneti állapotuk tapasztalatainak zökkenőmentesebbé tételében.

Így hát a mai napon energiát küldünk mindazoknak, akik ehhez a csoporthoz tartoznak, és mindazoknak, akik ezt az anyagot most olvassák vagy hallgatják ezeket a szavakat, melyek a következő napokban el fognak hangzani. Ahogy rátok tekintünk a mi perspektívánkból, a tanítók egy csoportját látjuk, akik a Föld új energiáját akarják elhozni a többi embernek. Nagyrabecsülünk benneteket, amiért folytatjátok az utatokat. Köszönet érte, hogy vállaljátok a további szenvedéseket, megpróbáltatásokat, kihívásokat, mivel nem tudhatjátok kik is vagytok igazán, de szorgosan dolgoztok azon, hogy kitaláljátok ezt.

És most essen szó a mai napra tervezett nagyszámú témáról is. De mindenekelőtt, mielőtt folytatnánk a megkezdet diskurzusunkat, hadd töltsünk egy percet itt el a társaságotokban. Ez egy igen bensőséges pillanat most, megölelünk benneteket, köszönetet mondunk azért a munkáért, amit eddig végeztetek az életetekben. Még fontosabb köszönetet mondani azért, hogy itt maradtok a Földön, hogy beleegyeztetek abba, hogy keresztülmentek a megértések és megtapasztalások folyamatán, hogy tanítóvá válhassatok.

Ó, nincs itt ebben semmi hiba. A nehézségekkel, melyekkel - különösen az elmúlt évben - szembetaláltátok magatokat, nem véletlenül kerültetek kapcsolatba. Nem voltak hiábavalóak. Mindez azért történt, hogy képessé váljatok mások számára tanítóvá válni. Amit ezekből tanulhattatok az az empátia, a folyamat megértése, ami nem feltétlenül személy szerint nektek volt fontos, hanem ezek során gyakorolhattátok a másokkal való munkát.

Nagyon sok minden tapasztalat, ami mostanság belép az életekbe, nem közvetlenül rátok vonatkozik. Ezeket a kihívásokat a célból választottátok, hogy erősebb, szeretet teljesebb, még együttérzőbb tanítók lehessetek általuk. A következő évben, amikor visszatekintetek 2000. kora augusztusára, azt fogjátok mondani, "most már tudom, miért kellettek ezek a nehézségek akkor, most már jóval nagyobb együttérzéssel tudok a többi hasonló cipőben járó emberre tekinteni, akik hasonló gondokkal bajlódnak most, mint akkor én, ott". És most már segítő kezet tudok nyújtani nekik, szeretet adni, mert nekem már van ilyesmiben tapasztalatom, rutinom. Ezekhez a nehézségekhez, ezekhez a kihívásokhoz, miken csak keresztül kellett vágjátok magatokat, mind-mind a beleegyezéseteket adtátok. Igen, a belegyezéseteket adtátok hozzá.

Drága tanítók, most beömlünk a körötökbe, megölelünk benneteket, örömünkben sírva fakadva, a munka miatt, amit végeztek. Egy pillanatra tartsunk szünetet, amíg átveszitek tőlünk, azt, amit hoztunk. Megkérjük Kauldrét, egy kicsit maradjon most csendben, amíg az energia beszűrődik.

(csend)

A mindennapi életetek nehézségei közepette, a konfliktusok és káosz kellős-közepében, abban az energiában, amiben érintettek vagytok, biztosan nehéz lehet igazán annak látni magatokat, amik igazán vagytok. De mi teljesen tisztán látjuk. Ez teljesen elképesztő a számunkra, elképeszt bennünket, Kauldre érzi az érzelmeinket is ilyenkor. El is szokott jutni addig a pontig, amikor kibuggyannak a könnyei. Ebben az energiában, lássátok magatokat olyannak, aminek mi látunk benneteket. Ítélkezés nélkül, csak szeretettel, mindennemű aggodalom nélkül, vajon mi lesz majd a következő elhatározásotok végeredménye, mindösszesen csak azt tudva, hogy az a legvégső soron a szereteten alapszik. Álmélkodva figyelünk benneteket, azokat, akik azt választották, hogy ide jöttök erre a helyre, ebbe a körbe, ami teljesen kiesik a teremtés köréből, "autszájdernek" - amit itt szószerint tessék érteni -, hogy kiléptetek a Minden Létező teremtéséből, azért, hogy megtapasztalhassátok azon dolgokat, amellyel majd a Minden Létező gyarapodhat. Hát ez valóban elképeszt bennünket.

Az egyik dolog amiről beszélni fogunk veletek ma, továbbá az előttünk lévő év során, az az emlékezés megkezdése arra, hogy kik is vagytok igazán. Szó fog esni, barátaim arról, hogyan lesztek képesek meglátni, kik is vagytok igazán, hogyan férhettek hozzá a bennetek rejlő erőhöz, saját hatalmatokhoz, és legvégül, de nem utolsó sorban, hogyan válhattok igazi Teremtőkké.

Ó, igazi Teremtők voltatok itt a mi körünkben, amikor itt voltatok! És mint azt már említettük egy korábbi közvetítés során, abban a körben, az első Teremtésben, elérkezett az a pont - hívjuk ezt dimenzió korlátnak -, ahonnan nem volt már képes tovább terjedni a Teremtés. Ez volt az a pont, ahonnan a továbblépéshez szükségessé váltak az új megértések, melyek kívül estek a Minden Létező körein. Ennek a megemésztése biztosan kőkemény feladat az emberi elme számára, de ez vált szükségessé a Szellem, Isten, ti és mindenki más számára is. És ahogyan ez világossá vált, akkor merült fel egy csoportra az igény, egy olyan csoportra, aki kilép a teremtés első köréből, kilép egy új, külső körbe. Hát ezért vagytok itt.

A ti időtök szerinti egy év folyamán azon fogunk dolgozni veletek, hogy megértsétek és emlékezzetek arra, hogy Teremtők vagytok mind. Meg fogjátok tanulni, hogy hogyan teremthettek itt a Földeteken új hatalmat, energiát, erőt, a manifesztációk új formáit fogjátok elsajátítani. Az előttünk lévő évben igen megfontolt lépésekkel haladva előre, végigvesszük sorozatunkkal mindezt. Vissza-vissza fogunk térni már átbeszélt témákhoz, hogy segítsük a még jobb megértését üzenetünknek. Meg fogunk ismételni üzeneteket, melyek már a múltban elhangzásra kerültek. Ó, mennyire olyanok leszünk majd, mint az emberi tanítók az iskolában!

Lesznek majd olyan pillanataitok, amikor igazán a pokolba fogtok emiatt kívánni minket. Elő fog fordulni olyan pillanat, amikor úgy fogjátok érezni magatokat, mint aki képtelen átütni a mennyezetet, amikor olyan érzésetek lesz, hogy képtelenek lesztek asszimilálni az új információkat, amit a mindennapi életetekbe hozunk. Lehetnek majd olyan időszakok is, amikor úgy fogjátok érezni, nem bírjátok ki azt, ami az életetekben vagy körülöttetek történik. Lesznek majd olyan pillanatok, amikor padlót fogtok fogni. Lehetnek majd olyan pillanatok is, amikor folyni fog a könnyetek, mint a záporeső, és lehet olyan is, amikor már mindent fel akartok adni. De, drága barátaim, ez mind benne van a pakliban. De nem lesz bukás. Nem lesz versenyzés, versenyeztetés köztetek. Osztályzatok sem lesznek ebben az osztályteremben kiosztva. Mindenki egyéni úton fog haladni, mégis, mint csoport fogjátok a dolgokat előrehajtani.

Az első évben már hihetetlen új megértésekre fogtok szert tenni. Arra kérünk benneteket, hogy osszátok meg ezeket a felfedezéseiteket másokkal. Osszátok meg azokkal, akik itt vannak ebben az osztályteremben, akik a Bíbor Kör tagjai. Nyíltan osszátok meg ezeket egymással. Időt fogunk szakítani ezekre a megbeszélésekre (Kauldre még nem is tud erről) - arra, hogy megbeszélhessük a tanultakat, mert mi is hallani szeretnénk ezeket tőletek. Fontos ez továbbá a többi embernek is, hogy tudjanak az előrehaladásotokról, értesüljenek az áttöréseitekről. Nehéz év elé néztek, de rengeteg szeretettel és energiával fogtok találkozni, kihívásokkal és rengeteget fogtok belőle profitálni.

Vessünk egy pillantást Kauldre barátunk esetére, aki szolgált a fegyveres erőiteknél (US Army). Átesett az alapkiképzésén, és igazán tudja emiatt, miről is beszélünk itt az eljövendő egy évetek eseményeivel kapcsolatban! De azt is tudja, mennyi jó származik egy ilyen intenzív kiképzésből, amin át fogtok esni. Ő tudja ezt az új típusú diszciplínát már, amit el fogunk sajátítani, azt a diszciplínát, ami lehetővé teszi, hogy szeressétek saját magatokat. És igen, ez az amit néha el kell végezni. Egy diszciplínát, ami hagyja, hogy először is saját magatokat szeressétek. A diszciplínával és a kiképzéssel jóval élesebbek lesztek, kifinomodtok, gondolkodásotok le fog tisztulni. Egyre több belső eszközötökre fogtok rátalálni, azokat használni kezditek, és hát végül is ezért jöttetek ide.

A következő évben, kedves tanítóim, rengeteget fogtok tanulni. Tisztában vagyunk avval, hogy ez mennyi fáradtsággal jár. Lesznek majd olyan időszakok, amikor azt fogjátok mondani, ennek a Tóbiásnak, meg a Bíbor Páholynak bíborszínű dunsztja sincs mennyi mindenen kell keresztül mennetek eközben! És igen, néha valóban igazatok is lesz. Előre nézünk az előttünk álló időszakra, amit veletek fogunk tölteni. Néhányan biztosan el fogják hagyni ezt a kört, hogy számukra ennél sokkal megfelelőbb dolgok után nézzenek az életükben. És lesznek, akik csatlakozni fognak, menet közben. Arra kérünk benneteket, segítsetek nekik abban, hogy "felvehessék a fordulatszámot".

Ismétlem, itt nem lesznek osztályzatok. Senki sincs aki jobban tudná csinálni, mint a másik. Dolgozzunk együtt. Tegyük félre - ahogy mondani szoktátok - az ego részt. Szeretettel nyíljatok meg. Rengeteget fogtok tanulni. Itt leszünk, mindenki mellett, hogy együtt dolgozhassunk. Minden hónapban össze fogunk jönni, ebben a körben, ezzel a csoporttal, hogy együtt dolgozzunk. És lesznek majd olyan összejövetelek is közben-közben, amikor összeülünk majd, hogy a felmerült kérdések megválaszolásra kerüljenek. Kauldrét majd megfelelően informálni fogjuk, hogy mikor jön el ezen találkák ideje. Majd ennek megfelelően beosztjuk a fiú idejét. (nevetés)

Az elkövetkező évre előre tekintve, barátaim, azt látjuk, hogy élesedni fogtok és rengeteget tanultok majd egymástól. Mostantól számított egy éven belül jóval élesebben fogjátok látni saját isteniségeteket. Jóval élesebben fogjátok látni azt, aki vagytok valójában. Ezzel egyetemben megjelenik egyfajta bölcsesség, valamint az új megértések révén egyre biztosabban kezditek használni az erőtöket, az isteni hatalmatokat. Ki fogjátok fejleszteni ezt az új diszciplínát, valamint a kellő empátiát magatokban ahhoz, hogy alanyi jogon tanítókká váljatok, a Bíbor Páholy felkent minisztereivé. Olyan jó erre nézni. Látni a beteljesülő munkátokat, amiért valójában ide jöttetek a Földre.

Először is arra van szükség, hogy a régi karma lecsengjen, ami miatt már az eddigi életetek már igencsak bővelkedett igen intenzív tapasztalatokban. És akkor, olyan nehézségek után, amilyenek az elmúlt év, évek alatt voltak, akkor el tudjátok engedni azokat a dolgokat, amikhez idáig oly lelkesen ragaszkodtatok, úgymint kapcsolatok, munkák, melyről úgy gondoltátok, hogy szerfelett fontosak a számotokra, továbbá azon hitrendszereket, melyek eddig alapvető szerepet játszottak a gondolkodásotokban.

Drága barátaim, ez alatt az eltelt tizenkét hónap alatt az időtöket azzal töltöttétek, hogy meghámozzátok a hagymát rétegről rétegre, hogy alanyi jogon tanítóvá válhassatok, a legigazabb jogotokon. Az elmúlt pár évben a legmegrázóbb és legszemélyesebb tapasztalásokon mentetek keresztül az életetekben. Ezek lényetek legszemélyesebb kihívásai voltak. Valahol, a magunk módján búslakodunk is értetek egy picit. Annak viszont nagyon örülünk, hogy sikerült keresztül verekedjétek magatokat ezeken a buktatókon. A további kihívások, melyek előttetek állnak, már egy kicsit másfajta jelleggel bírnak. Lényetek személyes kihívásai fognak előtérbe kerülni. Ezek nem igazán a külvilágból fognak életetekbe belépni. Már nem fogjátok azt a fajta emocionális kettészakadást megtapasztalni, ami az elmúlt évben - években - átéltetek. Már túl vagytok a nehezén. Megteremtettétek azt a meghitt pillanatot, amikor itt ülhettek a Föld új spirituális energiájának osztálytermében.

Olyanok ülnek itt, akik képesek ezt a nagyon finom, elhaló illat zamatát belélegezni, élvezni ezt itt most. Ez oly jó. Ez egy emlékeztető, drága barátaim.

Most pedig, itt az ELSŐ LECKE. Naponta csak egy leckét fogunk átvenni. Akárhonnan is nézzük, mindenféle nehézséget kell majd leküzdenünk. Ez itt egy lecke és arra kérünk benneteket, hogy szorgosan dolgozzatok rajta az alatt az egy hónap alatt, amíg újra nem találkozunk megint. Nagyon egyszerű lesz. Egy kis csöndet szeretnénk kérni, mivel ezt előre nem beszéltük meg Kauldrével, most persze jókora csalódást okozva neki. Egy pillanat türelmet kérünk, amíg letöltjük az infót neki. Energetikailag letöltjük mindnyájatoknak, nem csak szavakban fog eljutni hozzátok, amit itt hallgattok vagy olvastok éppen, hanem egy fajta energiaszintű megértést is átadunk. Egy kis szünetet tartunk, amíg a folyamat teret nyer.

(szünet)

Most pedig elkezdjük a mai leckénket. Egy darabig erről fogunk most beszélni. A koncepció önmagában nagyon egyszerű, de elég körülményes elmagyarázni. Ahogy haladtok a saját isteniségetek felé, ahogy ez kezd felébredni bennetek, és megnyilvánul a lényetek külső szintjein is, akkor azzá váltok, amit mi úgy hívunk, hogy az "Új Teremtők". Az Új Teremtők azok, akik képessé váltak arra, hogy előhívják saját isteniségüket. Az Új Teremtők azok, akik itt maradnak a Földön, új környezetet és energiát teremtve, először saját maguknak, aztán azoknak is, akik ezt akarni fogják. És akkor ez hatással lesz a Földre, mint egészre is.

Megértve a teremtővé válás folyamatát, igazi teremtőként ebben a Föld energiában, a legfontosabb dolog, hogy sikerüljön leválasztani magatokat azokról a szituációkról, amelyek az életetekben történnek. Jelenleg, barátaim, még mindig a dualitásban vagytok. Még mindig a fátyol túlsó oldalán vagytok, mint ahol most mi ülünk.

Lesznek olyan idők, amikor valamit teremteni szeretnétek magatoknak. Lesznek olyan idők, amikor olyan valamit szeretnétek teremteni, vagy változtatni, aminek a végeredménye hatással lesz rátok vagy másokra is. Ez olyan, mintha egyenesen nekimennétek egy téglafalnak. Megpróbáltok használni majd valamiféle ESP vagy pszichikai erőt. Valószínűleg az elméteket jóval intenzívebben akarjátok kitágítani, mint a szíveteket. Küzdeni fogtok majd energetikailag helyzetekkel, és rá fogtok jönni, hogy ezek a módszerek nem működnek. Barátaim, meg tudjátok-e érteni azt, hogy van egyfajta áramlás, egy kreatív folyamat akkor, amikor elengedtek és hagyjátok a dolgokat a maguk medrében folyni? Az emberi tendencia az ellenállás. Az emberi tendencia, hogy faltörőkosként teremtsen energiát, ezzel teremtve- vagy változtatva - meg egy helyzetet. És amint erre rájöhettetek már, ez roppant fárasztó. Nagyon sokotok igen kimerült lesz emiatt később.

Megpróbáltátok felhasználni teremtésre, manifesztációra a régi hitrendszereket, koncepciókat. Ezek egyszerűen nem felelnek meg az új energia követelményeinek, alkalmatlanok erre a célra. Látjuk azt - persze most viccelünk -, ahogy megpróbáltok másféle "meghajtó gondolatcsomagokat" felinstallálni az életetekre. (sokan nevetnek) Látjuk, ahogy mindenféle külső alkalmazottakat fogadtok fel, hogy korlátokat és pajzsokat helyezzen el az életetek energiáinak külső mezőin - és Isten tudja, de ezt olyan jól csinálják, hogy jóval körülményesebbé és fárasztóbbá válik emiatt az életetek! Látjuk, ahogy mindenféle megoldásokkal energiát akartok kihúzni a körülöttetek lévő dolgokból, gondolván, ha sikerül a Szellemmel egy jó kis zsebszerződést kössetek, akkor lesz elég erőtök ahhoz, hogy megváltoztassátok a szükséges körülményeket. Látjuk, ahogy megpróbáljátok hívni a segítőiteket, amiben az a legviccesebb, hogy ők már rég leléceltek, nincsenek ott már. Szóval, egy olyan ház kapuján zörgettek, ahol már rég nem lakik senki! (sokan nevetnek) Látjuk, ahogy mindenféle praktikákat alkalmaztok - pörögtök-forogtok, szertartásokat végeztek, varázsigéket mormoltok.

Barátaim, ezeket a dolgokat 10, 20, vagy akár 100 létidővel ezelőtt tanultátok meg. Ezeket nem lehet felhasználni ehhez az új energiához. Ó, igen, kétségtelen, hogy annak idején olykor sikeresen alkalmazhattátok ezeket a technikákat, de most az új energiában már nem jók semmire. És még csodálkoztok rajta, hogy később mennyi csalódásban van részetek! Ez egy új energia. Idáig nem beszélhettünk erről nektek, mivel csak most jött el az ideje annak, hogy megérthessétek, alkalmazhassátok ezeket az új dolgokat, amiről most beszélgetünk. Ehhez most lett adott az a végtelenül különleges energiaegyensúly, mind bennetek, mind a Föld dolgai között ami ezt lehetővé teszi.

Innentől a dolgok már nem arról szólnak, hogy külső nyomással teremtődnek meg a dolgok. Ezzel itt a totális megengedésről van szó. Arról a totális elfogadásról, ahol elfogadtok minden dolgot az életetekben, mások életében, akik körülvesznek, és a világban. Ezt a totális elfogadást kérjük most tőletek ezen a ponton. Ez néhányotoknak némi nehézséget fog okozni. Lesznek, akiket ez kimondottan dühíteni fog. És biztosan egy csomó intellektuális kihívást is fog okozni nektek.

Hosszú listákat készítettetek eddig, melyekben valakikért, a Földért, egy eseményért imákat mondtatok. Szó se róla, ez valóban aranyos dolog, de mégis arra kérünk benneteket, barátaim, hogy ne akarjátok most befolyásolni az eseményeket. Egyszerűen csak fogadjátok el őket, úgy, ahogy azok vannak, mind a saját, mind a mások életében. Tisztában vagyunk avval, hogy ez némelyikőtöknek mekkora kihívás lesz!

A saját biológiátokban is meg fogtok ezzel küzdeni. Eddig fényt küldtetek nekik. Megpróbáltátok stimulálni, motiválni és gyógyítani. Arra kérünk benneteket, a továbbiakban hagyjatok fel az efféle tevékenységekkel, és fogadjátok el azt olyannak, amilyen.

Saját érzelmeitek gyógyításában is a harc volt az uralkodó tevékenység. Tanácsért, vezetésért fordultatok másokhoz eddig, és ez egy ideig valóban kellemes érzést is okozott nektek, de egészében nem úgy fest a dolog, mint ami azt a végső gyógyulást eredményezi, amire végül is igazán vágytok.

Ó, Kauldre barátunk most lett csak igazán ideges, hogy miről is beszélünk! (nevetnek) Magában csacsog itt a fiú. Lelki szemei előtt már meg is jelent az a hatalmas kazal e-mail, amit kapni fog ezért! (nagy nevetés) Jól látja, mekkora kihívás is ez, de nem állunk meg, haladunk tovább, mivel e mögött logika van, olyan logika, melynek megértésekor egy sajátos benső szépség fog kibontakozni. A saját biológiátokban, barátaim, arra kérünk benneteket, ne erőltessétek tovább az úgynevezett fényadást vagy gyógyítást, hanem jóval inkább az elfogadást.

Amit tapasztaltatok az életetekben, amit mindenfelé megfigyelhettek magatok körül, az a dualitás volt - világos és sötét, helyes és helytelen, jó és rossz, szeretet és gyűlölet. Mindig állást foglaltatok valami mellett, harcolva érte, ha szabad ezt így mondanunk. Akaratos és erős harcosok voltatok. De, barátaim, mindezen tevékenységek kimerültek a dualitásban, és ti most kiléptek belőle, egy egészen új helyére az egységnek.

Valóban, amikor az energia valamilyen irányba lesz irányítva, ide vagy oda, amikor ki lesz választva az egyik oldal, amikor állást foglaltok valami mellett, ítéletet hoztok felette, hogy az jó vagy sem; ha ilyenkor félre álltok, és onnan figyelitek meg a dolgok állását, teljesen elfogadva azokat, mindenestül, ahogy megtörténnek, akkor elkezditek megérteni azt az energia dinamikát, mely elvezethet majd az igazi megértéséhez a igazi teremtés dinamikájának. Ez ismét egy kicsit körülményes koncepció, de mindegyikőtökkel személyesen fogunk dolgozni energetikailag, hogy érthetőbbé váljon a dolog.

Mi most nem azt kérjük tőletek, barátaim, - de nem ám -, hogy adjátok fel a munkátokat, hogy hagyjátok abba azt a munkát amit végeztek. Mi azt kérjük, hogy egyszerűen vonjátok ki magatokat azokból a szituációkból, melyek éppen az orrotok előtt zajlanak le. Amennyiben úgy érzitek, hogy muszály érdekelté váljatok az események végkifejletében, akkor is arra kérünk, hogy vonjátok ki magatok ez alól. Képzeld el, hogy az új házadat körülveszi egy mellmagasságú kerítés. Nos, ilyen esetekben, tudatosan lépj vissza a házad kerítéséig, lépj át rajta, és a fal mögül, rákönyökölve a tetejére, pusztán csak szemlélődve kezd el figyelni az eseményeket. Figyeld meg a dinamizmusokat, amelyek most már a fal másik oldalán - amit most hagytál el - zajlanak tovább.

Amikor például egy családi vita bontakozik ki a körülötted élők között, valószínűleg mindjárt valakinek az oldalára állnál, esetleg azt választanád, hogy a békítő, a csillapító, a moderátor szerepében lépj fel, egyszerűen figyelj oda, hogy ne engedd meg, hogy az események megérinthessenek érzelmileg. Tudatosan figyelj arra, hogy ilyenkor dobd át magad a kerítés túlsó oldalára. És maradj ott, puszta megfigyelőként.

Ez kezdetben marha nehéz lesz számodra, mivel már rég óta igen jól vagy idomítva és jól vagy nevelve, hogy most ezen a ponton, csak úgy ukk-mukk-fukk megváltozz egy helyzet lereagálásakor.

Megkérdezhetitek, meddig kell ezt csinálni. Amikor beléptek a megengedés és az elfogadás terébe, akkor elkezditek megérteni a teremtés dinamikáját. Megfigyelővé váltok. Szószerint láthatóvá válnak azon energia minták, amelyek körülveszik a többieket, a helyzeteket. Elkezditek meglátni a jelzőfényeit és a mintázatát az energiának.

Ahogy odalépsz az elfogadó oldalához a falnak, akkor ott láthatóvá válik egy leírhatatlanul gyönyörű ragyogó szövedéke annak az energiának, melyet az emberek szőnek. Barátaim, mivel mindig olyan közel álltok az eseményekhez, emiatt képtelenek vagytok meglátni ezt a spirituális szövetét az életetek díszleteinek, amely minden gondolatotokból, cselekedetekből tettetekből szövődött. Amint hátraléptek, akkor mindjárt láthatóvá válnak az energia szövetének a gyönyörű színei, mintázata, textúrája, mindez abból a szeretet magból szőve, mely körülölel benneteket.

Amint hátraléptek a fal mögé, az első, amit megpillanthattok, az ennek a faliszőnyeg aljának a szövésmintája. Ott szövődik előttetek. És ahogyan egyre gyakorlottabban végzitek ezt a hátralépést, egy idő után képessé váltok a felső részeit is meglátni ennek a faliszőnyegnek. Azt, ahol az igazi szépség és a valódi művészete rejlik az emberi tapasztalásnak. Mivel idáig olyan közel álltatok a szövedékhez; emiatt csak a zűrzavarát érezhettétek a drapériának. Ahogyan beléptek az új házatokat körülvevő rövid fal mögé, meg fogjátok látni, hogy miképpen teremtődnek a különféle szituációk. Meglátjátok a többi ember tetteinek az okát és ezen tettek hatásait. Meglátjátok hogyan szövődnek igazából az események.

Ahogyan egyre rutinosabban végzitek ezt, akkor már egyre többet tudunk mesélni nektek a teremtés folyamatáról. De a legfontosabb az, hogy tanuljátok meg kivonni magatokat. Ó, még mindig a Földön fogtok járni. Még mindig munkába fogtok járni. Még mindig beszélgetni fogtok és együtt dolgoztok a többiekkel. Rengeteg féleképpen megváltozik - először persze csak picikét - az életetek. De először is most az a dolgotok, hogy megtanuljatok szimplán hátralépni, puszta szemlélve a dualitás szövetét. Nagyon fontos ez a számotokra, hogy megtanuljátok egy bizonyos távolságból szemlélni a dolgokat, mert csak így lehettek képesek igazán megérteni a saját hihetetlen teremtő erőtök, képességetek, a következő év folyamán. És ahogy egyre nagyobb jártasságra tesztek szert, akkor már elkezdhetünk arról beszélgetni, hogyan lehettek saját magatok Teremtői. Akkor majd elkezdünk beszélni arról, hogyan válhattok igazán alkalmassá arra, hogy a többi ember szolgálatára igazán képessé váljatok, az egész Föld szolgálatára, mint az új energia tanítója.

Tehát az Első Lecke a a Föld új spirituális energiájának osztálytermében arról szól, hogy fogadjatok el minden dolgot olyannak, amilyen. Fogadjatok el mindent úgy az életetekben, ahogy az van. Lesznek majd az elkövetkező napjaiban az életeteknek kihívások emiatt (ez szószerint értendő). Nagyon nagy késztetést fogtok érezni arra, hogy fejest ugorjatok a dualitás tapasztalataiba. Azoknak közületek, akik gyógyítók, meg kell próbálni a klienseiteket gyógyítani a saját lényeteken keresztül. Barátaim, folytassátok a munkát, amit elkezdtetek, és egy bizonyos értelemben, lépjetek hátra egy kicsit. Ne ítélkezzetek a kliensek kondíciói felett és ne hozzatok ítéletet saját magatok gyógyítói képessége felett sem. Egyszerűen lépjetek hátra. Álljatok a fal másik oldalára. Figyeljétek meg azt, miképpen folynak az események. És ne ítélkezzetek rajtuk.

Először, barátaim, valószínűleg nem fogtok érezni, látni még semmit sem. De ahogyan folytatjátok evvel az új diszciplínával való munkát, láthatóvá kezdenek válni majd olyan dolgok, melyeket mi itt most nem tudunk vázolni a számotokra. Saját magatoknak kell rájönnötök arra, hogy mit is láttok. Arra nincsenek szavak, amikkel le lehetne írni a ti személyes, jövendő megtapasztalásaitokat. Mindegyikőtök számára ez teljesen egyéni, különböző és személyes tapasztalat lesz. Jegyezzétek meg és fel ezeket. Meséljetek ezekről nekünk. Aztán meséljetek erről másoknak is.

A mai leckénk nagyon egyszerű. Ránk nincs is ehhez szükség! A lecke az, hogy fogadj el mindent úgy, ahogy az van. Gyakoroljátok sokat ezt a következő napokban, legfőképpen a saját életetekre vonatkoztatva, legfőképpen azokban a tapasztalatokban, melyekben részesülni fogtok.

Egy korábbi közvetítés során már ismertettük a négy igazságot. Most ismét megemlítjük ezeket.

És ahogyan elkészült az utolsó fejezet is az életetek könyvében, nagyon jól tudjuk azt, hogy számosan közületek tapasztaltak igen erős szomorúságot, céltalanságot, megmagyarázhatatlan hiányt az életében. Ez azért volt, mivel befejeztétek azt, amiért ide érkeztetek. Tudtátok azt, hogy ha a könyvet sikerül rekordidő alatt befejezzétek, akkor írhattok egy másikat is. Hát ezért vagytok most már itt. De ebbe a könyvben már nem lesznek irányelvek, nem lesznek megkötések, meghatározott oldalszámok. Ezt "menetközben" fogjátok megírni. Ez az, amit most csináltok már.

Az Első Számú Lecke: Fogadj el mindent olyannak, amilyen. Tedd ezt a diszciplínát a magadévá. Biztos, hogy nagyon erős lesz a hajlam bennetek arra, hogy részeseivé váljatok az eseményeknek, mivel ezidáig csak ezt csináltátok, méghozzá nagyon nagy tehetséggel. Azt akarod, hogy meggyógyítsd magad, meggyógyíts másokat, békét és szeretetet hozva a Földnek. Ezek mind igen dicséretes dolgok barátaim. Azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk veletek barátaim, hogy megmutassuk nektek az új teremtés új útjait. Arra már rég rájöttetek, hogy a régi utak igen vesződségesek, hónaljszagúak és nagyon sok kudarc élményt biztosítóak.

Első Lecke: Fogadd el az összes dolgot úgy ahogy az van. Válj az élet megfigyelőjévé, válj a saját életed megfigyelőjévé. Ne rágódj azon, mit fog hozni a holnap, avagy mit nem. Figyeld meg, mi folyik most az életedben és mi folyik körületted. Ne ítélkezz semmin - pedig lesz ám erre kísértésetek! Semmi szükség arra, hogy megváltoztassatok másokat vagy magatokat jelenleg.

Tudjuk, felmerülnek jogos kérdések bennetek. Hiszen nemrégen mondtuk csak, hogy ne tegyetek sem-mit sem. Akkor most mi van?! Az más volt. Abban az időszakban olyan energetikai periódus volt, amikor nem véletlenül kértünk benneteket arra, hogy ne tegyetek sem-mit, hogy ne hozzatok meggondolatlan döntéseket. Tudjuk, akkor is voltak olyan momentumok az életetekben, amikor rákényszerültetek volna arra, hogy fontos dolgokban döntést hozzatok. Ezért kértük külön azt, hogy egy ideig ne csináljatok sem-mit. (ez nem elütés, tényleg ezt a szójátékot használták. a ford.)

Most már más idők járnak, most van itt az ideje, hogy arra kérjünk benneteket, hogy fogadjatok el mindent úgy, ahogy van. Folytatni fogjátok utatokat keresztül az életen. Folytatni fogjátok még egy darabig azt amit eddig is csináltatok, de minden lehetőséget meg fogtok már ragadni arra, hogy megfigyeljetek, hogy elfogadjatok. Ez nem azt jelenti, hogy többé nem fogtok szenvedést érezni, nem fogtok együttérezni, nem lesz szeretet és öröm. Ugyanúgy érezni fogjátok ezeket, csak egyszerűen elfogadva és megfigyelve ezeket.

Barátaim, itt az idő arra, hogy kinyissátok a görcsösen bezárt markotokat, hogy elengedjétek a kapaszkodóitokat. Ha mégsem teszitek meg, akkor majd megtesszük mi, a mi kezünkkel, ahányszor csak kell! (nagy nevetés) Tudjátok jól ti azt, miről beszélek. Idáig muszály volt jó erősen kapaszkodjatok a hitrendszereteitekbe. Muszály volt jó erősen kapaszkodjatok azon koncepciókba, amik meghatározták mit is kell gondoljatok magatokról. És jó erősen kapaszkodtatok a "new age-etekbe" is.

Itt az ideje, hogy lecseréljétek a hitrendszereteiteket is. Ez megint nehéz és kihívásokkal teli dolog. De, barátaim, amennyiben mindent folytattok változatlanul, folytatjátok a ragaszkodást, akkor nagyon-nagyon nehézzé válik annak a lehetősége, hogy megérthessétek miképpen szövődik életetek faliszőnyege. Úgy elég nehéz lesz megértsétek a teremtés folyamatát, hogy közben mindvégig görcsösen ragaszkodtok a régi hitrendszereteikhez, amelyek idáig nagyon jól szolgáltak benneteket, de most már mintha egy cseppet a fejetekre is nőttek volna.

Kihívásokkal kell szembenézzetek. Kihívás lesz a számotokra, hogy elengedjetek dolgokat. Ó, néhányotok valósággal harcolni fog ezekért a dolgokért a végtelenségig. Foggal körömmel fogtok harcolni a koncepcióitokért és a hiteitekért, mivel úgy érzitek, ezek azok a dolgok, amelyek megóvnak attól, hogy a kétségbeesés szakadékába zuhanjatok. Nagyon jól tudjátok, miről beszélek!

Volt egy ember (nevezzük talán Oryannak), aki minden reggel beszállt a kenujába. Ellökte azt a parttól és evezni kezdett. Evezni felfelé, az áramlással szembe. És ahogy evezett, Oryan nagyon erős lett ettől a munkától. Rengeteg mindent látott az útján, ahogy haladt a folyón felfelé. És evezett és evezett. Esténként kihúzta a kenut a partra. Keresett magának valamit enni és kimerült álomba zuhant, tudva azt, hogy rengeteg mindent látott és tanult aznap, megtapasztalva a folyó szépségét, megtapasztalta azt a kihívást, mely az árral szembe való evezés okozott. Kimerülten aludt el az egész napos kemény evezés után. Reggel aztán megint beszállt a kenujába, betolta a sodrásba és keményen evezett tovább. És így tett napról napra, hétről hétre, évről évre, evezve és tapasztalva. Óh, ez biztosan egy nagyon jó utazás volt. Biztosan tündéri élmény lehetett.

És ahogy nap mint nap evezett, Oryanban felmerült a kérdés, hogy mi a fenéért evez ő mindig csak felfelé a folyón? Úgy érezte, mintha elfelejtette volna, mi is a célja az állandó felfelé evezésnek? Aztán, egy napon, belefáradt a lapátolásba. Belefáradt a folytonos harcba a folyóval. Nagyon tetszettek neki utazása tapasztalatai, de elfáradt, és nem tudta volna megmondani magának, miért folytatná tovább. Látta már a folyó minden kanyarulatát, az összes partot, minden szikláját és kavicsát, a fákat, és minden ugyanolyan lett a végére. Nem tudta volna megmondani miért folytatná tovább hát.

Egy napon rájött arra, hogy motoszkál benne egy kis félelem, attól, hogy mi lesz akkor, ha befejezi a folyamatos evezést. Félt attól, ha befejezi a folytonost evezést felfelé, akkor az ár elragadja, visszarepíti őt, visszarepíti az abba időfolyamba, amiben olyan erősen hitt. Visszarepítené a folyó, végestelen végig, amíg a hatalmas vízeséshez nem érne, ahol lezuhanva a mélységbe a sziklákon pedig a halálát lelné. De már belefáradt a folyamatos lapátolásba. Egy napon, ahogy reggel beszállt a kenujába, belökte a sodrásba, és a parton hagyta az evezőit. Hagyta, hogy a folyó vigye magával lefelé. Sodorta az ár lefelé, és lefelé, és lefelé, látta elúszni maga mellett az összes ismerős partot, tudta jól mi vár rá. tudta, hogy elkerülhetetlen. Tudta, hogy jön egy nagy vízesés majd. Tudta, hogy az összetörheti, összezúzhatja. De nem maradt már sem ereje, sem kedve, semmi vágya arra, hogy továbbra is felfelé evezzen.

Egy napon, előre tudta, el is jött ez a pillanat. Láthatta, ahogyan a folyó egyre sebesebben kezd rohanni, ahogy egyre szilajjabbul vágtat a víz alatta. Tudta, a vízesés itt van előtte. És ahogyan vágtázott a kenuban, felmerült benne, hogy talán még ki tudna evickélni a partra, és ott a vállára véve a kenut, kikerüli a vízesést. Azután rájött arra, hogy már nincs visszaút. Nem maradt ideje már a partra evickéléshez, és közeledik a a szakadék, amibe bele fog hullani, és csak hullani fog és hullani, oda, amitől mindannyian nagyon féltek.

Féltek attól, ha hagyjátok zajlani az eseményeket, akkor elnyel majd benneteket a szakadék. És Oryan így tett. És akkor, amikor átbillent a peremen, tudta, hogy az élete, mint ember véget ért. És ez tényleg így történt! És ebben a végső pillanatában az elengedésnek, átélte a lehető legnagyobb pánikot és a végtelen terrort. És rájött arra is, hogy mindaz, amit tapasztalt, felfedezett az útján, nem volt más csak egy illúzió. Hatalmas és értékes illúzió - de szimplán csak egy illúzió! Nagyon nagy jelentősége volt ennek az illúziónak az életében, úgy mint a többi ember életében. A lényege az egész útnak az volt, hogy megtalálja a visszavezető utat, utakat a Minden Létező forrásához. És felismerte, hogy az egész puszta illúzió volt. És a félelemnek, terrornak abban a pillanatában jött rá arra, hogy az illúziónak bizony ő maga volt a Teremtője. Rádöbbent arra, hogy bármit teremthet, amit csak akar most. Akár szárnyakat is növeszthet a kenujára! Vagy akár el is tüntetheti az egész folyót!

Barátaim, hát erre fogunk a következő évben haladni veletek. Most nyissátok ki a markotokat. Új megértésekre fogtok szert tenni. Engedjétek el a régi hiteiteket. Lesznek majd olyan pillanataitok, amikor megízlelitek a legnagyobb terrort az életetekben. A legvégén ennek a folyamatnak képessé válsz arra, hogy igazán megértsd, hogy ez itt illúzió. Meg fogod tanulni azt, hogy te vagy az illúzió Teremtője. Meg fogod tanulni, hogyan teremts új folyókat, ha ezt választod, szárnyas kenukat, vagy bármi mást, ami csak az eszedbe jut. Ez egy fenomenális utazás lesz, roppant nagy nehézségekkel, tudjuk jól, de alapjába véve mégis fenomenális maga az utazás.

Most már készen állunk arra, hogy elkezdjük a munkát. Mélységesen becsülünk benneteket, akkor is, ha ti ezt nem érzitek magatokban, hogy mennyire becsülnivalóak is vagytok. Érezzétek hát most a nagyrabecsülésünket! Egyszerűen csak érezzétek. Drága tanítók, arra adtátok a fejeteket, hogy itt maradtok a Földön, hogy ott legyetek a többiek mellett, amikor belefáradnak az evezésbe, amikor már nem értenek semmit, amikor elvesztik minden szenvedélyüket. amikor rájönnek, hogy itt az ideje a saját belső felébredésüknek.

Hogy tudjanak arról, hogy van olyan valaki, akinek sikerült túlélnie nagy vízesését - és ez egy csodálatos pillanat lesz a számukra. Reményt fog a számukra adni. Ó, és azt is tudni fogjátok, hogy nem tehettek értük semmit. De látni fognak egy olyan embert az orruk előtt, aki már végigment ezen az új úton. Egy tanítót fognak látni, aki kalauzolhatja őket az útjukon, aki szereti őket, és osztozik vélük. Belőletek rájöhetnek a saját isteniségükre is.

Arra kérünk benneteket, hogy az elkövetkező hónapokban helyezzétek magatokat a minden elfogadás helyére. Ó, ez nagyon nagy kihívás lesz majd. És nagyon jól fogjátok csinálni. Lesznek olyan pillanatok, amikor ellenállhatatlan vágyat éreztek majd arra, hogy valakit meggyógyítsatok, vagy megvédjetek, vagy megváltoztassatok valamit. Egyszerűen maradjatok csak az elfogadás helyén. Nézzétek a dinamikáját az eseményeknek. Szemléljétek, hogyan szövődik a spirituális faliszőnyeg.

Rövidesen visszatérünk, hogy a felmerült kérdésekre választ adjunk. Látjuk, hogy néhányan máris felpattannak! (nevetés) De mielőtt szünetet tartanánk, barátaim, értsétek meg, kik vagytok, utazók az ösvényen, és miért vagytok ezen az úton. Legyetek büszkék arra, amit csináltok. Engedjétek meg magatoknak, hogy nagyrabecsüljétek magatokat, azért amit tesztek. Hosszú út áll előttetek. Végtelenül szeretünk benneteket.

Barátaim, sohasem vagytok egyedül.

És ez így van.


fordította: Ziegler Attila (zapverho_@_mailbox.hu)

vissza az előző lapra