2009 NYÁRKÖZÉPI ÚJ ENERGIÁS KONFERENCIA

Breckenridge, Colorado USA

Tóbiás nyitó csatornázása

 

      Július 17, péntek

TÓBIÁS ANYAGOK

 

Nyárközépi Új Energiás Konferencia Tóbiás

közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában

             

Elhangzott a Bíbor Körben,

2009. július 17-én

 

www.crimsoncircle.com

             

 

 

              Tóbiás: És akkor, ez a legutolsó alkalmaink egyike drága Shaumbra… És ez így van!

 

              Micsoda megtiszteltetés és öröm számomra, hogy a mai és az elkövetkezendő három nap alatt itt lehetek mindannyiótokkal, és a lehető legmélyebb és legigazabb szinteken megosztjuk egymással az energiáinkat: elmosva az összes stresszt, ellenállást, mindazokat a kihívásokat, amikkel az emberek szembenéznek az életük során ebben a három napban, amit egymással töltünk el.

 

              Ez rólad szól

 

              Vegyünk egy mély lélegzetet és hozzuk be az összes Shaumbra energiáját az egész világról – mindazokét, akik most az interneten keresztül csatlakoznak hozzánk, azokét, akik a szívükben, az elméjükben és a szellemükben csatlakoznak, hiszen, ahogy ezt Cauldre is említette egy pillanattal ezelőtt, ez nem arról szól, hogy én Tóbiás visszatérek: hanem arról, amivé ti váltok. Arról, hogy visszatértek önmagatokhoz, beteljesítitek azt a kört, ami hosszú idővel ezelőtt vette kezdetét, és mindenféle úton-módon visszatértek magatokhoz – ezek az aspektusaitok visszatérnek.

 

              Ó, hát ugyebár éreztétek azokat az aspektusaitokat, akik nem lettek beintegrálva? Éreztétek őket az elmúlt egy vagy két hét során, ahogy egyre közelebb és közelebb merészkedtek, piszkáltak és szurkáltak titeket, felébresztettek az éjszaka közepén. Aggodalomra késztettek titeket, miközben sejtelmetek sem volt arról, hogy ez az aggodalom honnan is eredhet. Nos, azok az aspektusok, akik tényleg le vannak hasadva, akik tényleg ki lettek űzve, a tudatában vannak annak, hogy valami történik. Tudják, hogy visszatérőben vagytok önmagatokhoz. És ez egy nagyszerű és ragyogó dolog – mindannak az elfogadása, aki vagy.

 

              Tehát az nem annyira arról szól, hogy én Tóbiás visszatérek. Ez meglehetősen hétköznapi – ha belegondoltok – mindössze visszatérek egy újabb Földi életre. Ez a ti végzésetekről, befejezésetekről szól. Arról, hogy a körötök bezárul. Arról, hogy ezután a három együtt töltött nap után Breckenridge-ben hagytok bizonyos dolgokat – amik már tényleg nem valami jól szolgáltak benneteket, amiket mintha képtelenek lettetek volna elengedni, és már szinte kísértetként üldöztek benneteket – azokat most magad mögött hagyhatod.

 

              Milyen bámulatos, fantasztikus időszak ez most arra, hogy ember légy a Földön! És már csak egy pár nap, és én is közöttetek leszek, megtapasztalom, hogy milyen egyszerre embernek és isteninek lenni, megtapasztalom, hogy milyen élmény az, amikor minden egyes részed visszatér hozzád, megtapasztalom, hogy milyen emberi alakot öltött Istenként létezni a Földön a változás idején.

 

              (Tóbiás kortyol egyet) Attól tartok, még nem jött el a borivásom ideje! Még vízzel kell beérnem. (nevetés) De észrevettem, hogy Cauldre megpróbált szakállat… (sóhajt)… növeszteni, legalábbis ő ezt annak nevezi… pedig én valami sokkal tekintélyesebb méretűre gondoltam. (nevetés) Azt hittem, képes leszek lejjebb is végigsimítani, és nem itt fent kell majd cirógatnom. (még több nevetés) De legalább értékelem a próbálkozását. És a többiek is, akik szakállat növesztettetek az ünneplés jeléül, kifejezem a tiszteletemet és a köszönetemet érte.

 

              Visszatérés

 

              Ó drága Shaumbra, micsoda egy utazás volt ez! Milyen elképesztő utazás volt!

 

              Ahogy ezt ti is tudjátok, több ezer év is eltelt már legutolsó létidőm óta. A Bíbor Tanáccsal, valamint Mihály Arkangyallal kötött egyezségem értelmében a túloldalon maradtam, hogy innen beszéljek hozzátok és segítsek vezettetést nyújtani számotokra. Tudjátok, elképesztő hosszú ideje ismerjük már egymást. A Föld keletkezésénél is sokkal régebben, az angyali birodalmakból. Ismertük egymást Lemúriában és Atlantiszban is.

 

Nem kis kihívás volt számomra beleegyezni abba, hogy itt maradjak a túloldalon, miközben ti meg idelent vagytok. Tényleg úgy éreztem, hogy ezzel kimaradok… nos, ti ezt talán nem így neveznétek, de úgy éreztem, hogy kimaradok a mókából, az izgalomból, a fejlődésből. Milyen mélységesen erősen is vágytam arra, hogy ott ülhessek mellettetek, és megtegyem mindazokat a dolgokat, amiket ti tesztek… igen, még azoknak a kihívásoknak és frusztrációknak a megtapasztalására is vágytam. Ez az Élet része. Ezek nem arra valók, hogy a padlóra küldjenek benneteket. Nem azért vannak, hogy apróra zsugorodjatok tőlük.

 

Tudjátok, ezeket a kihívásokat, tapasztalásokat ti adjátok saját magatoknak, hogy megtudjátok milyen is keresztülmenni rajtuk. És most, amikor már tudjátok milyen is ezeken keresztülmenni, teljesen tudatos angyalként élhettek a Földön.

 

Ó, hogy én milyen elképesztően vágytam arra, hogy visszatérjek, és egytől egyig mindannyiótokkal, akik most itt vagytok, vagy csatlakoztok hozzánk – elbeszélgettem. Meg voltak a magunk egymás közötti, továbbá csoportosan megtartott beszélgetéseink is. Voltunk a Shaumbra Szerviz Központban. Ellátogattunk az Angyal Csúcsra. Hosszasan elbeszélgettünk, és ó, hogy én milyen irigy is voltam! Igen, még a legnehezebb tapasztalataitokra is! Csak arra vágytam, hogy visszatérhessek, és mindazokat a dolgokat megtehessem, amiket ti, és most már csak egy pár nap, és már itt is leszek köztetek!

 

Szellemben itt leszek, és négyszemközt továbbra is beszélgetni fogunk egymással. Több okból kifolyólag úgy döntöttem, hogy nem folytatom tovább ezt a fajta nyilvános csatornázást. Én veled szeretnék beszélni! Azt szeretném, ha te is úgy beszélném velem, mint szellem a szellemmel, és ember az emberrel. Ennek így kellene lennie. Adamus együtt fog dolgozni azokkal, akik fel akarják fedezni az Új Energiát. Én pedig egyenként fogok veletek dolgozni emberi és angyali alakban egyaránt.

Tehát drága Shaumbra, most közel jövök, nagyon-nagyon közel, és egy pár napon belül energiáim teljes fókuszát Sam-re helyezem. Jelenleg roppant érdekes tapasztalatban van része, amiről vasárnap majd többet is beszélek.  De ahogy egyre közelebb kerülök Sam-hez, azon kapom magam, hogy ugyanúgy egytől-egyig mindegyikőtökhöz is egyre közelebb kerülök. Ez azt jelenti, hogy nem csak, hogy érzem a saját életetekben tapasztaltakat, amiket elmeséltetek nekem; hanem azon kapom magam, hogy igazán mélyen a részükké is váltam. Minél közelebb jövök, annál több együttérzést és empátiát érzek mindazért, amin keresztülmentetek. Minél inkább közeledik a Földre való ismételt visszatérésem időpontja, annál élesebben a tudatára ébredek mindazoknak a beszélgetéseinknek, amiket folytattunk, és a frusztrációknak, amiket átéltetek.

 

Léteznek olyan időszakok, amikor még egy angyal számára is nehéznek bizonyul megérteni a Föld mérhetetlen sűrűségét, és azt, hogy a tömegtudat mennyire képes magával rántani az embert, aminek a következtében elfelejted, hogy ki vagy. Olykor – amikor Adamus vagy Quan Yin, Kuthumi illetőleg jómagam a túloldalon tartózkodunk, tudatában vagyunk annak, hogy a Föld mennyire csábító – mert rendkívüli mértékben az – ugyanakkor mi is elfeledkezünk ennek a csábításnak az érzéséről.

 

Ahogy egyre jobban közeledik újrabelépésem és Sammel való egyesülésem időpontja, elfeledkeztem az olyan csábító dolgokról, mint amilyen például az evés. Hát ez roppant csábító. És gyönyörűséges. Beszélhettem veletek a túloldalról – sokat beszéltünk az evésről és az étrendről, hát nem így volt? Ugye így volt? És most, ahogy egyre közelebb kerülök a Földhöz, újra érzem ennek a csábítását. Ez nem rossz vagy jó, ez egyszerűen csak létezik. Mély, teljes és jelentőséggel bír.

 

Érzem a másokkal való barátság csábítását. Tudjátok, olykor a barátág nehéz dolog, mert amikor a leginkább szükséged lenne a szeretetre, akkor vagy a legkevésbé szerethető… Cauldre. (Tóbiás mosolyog) Ezt természetesen Lindának szántam. (nevetés) Pedig tudjátok, a barátság, a másik emberrel meglévő kötelék rendkívül csábító. Nincs ehhez fogható!

 

Ó, nekünk gyönyörűséges kapcsolataink vannak az angyali birodalmakban, de azok nem bírnak mélységgel. Nem rendelkeznek ilyen vonzerővel és jelentőséggel. Most azon kapom magam, ahogy egyre közelebb jövök, hogy a Föld, az emberiség nagy jelentősséggel és igen nagy lényeggel bír. Mert ez annyira valódi. És olyan nagyon csábító. Olyannyira csábító, hogy életről életre visszavonzza az embereket. Saját karmájuk csábítása, illetve annak az érzése, hogy valamit rosszul tettek; egy naplemente látványának a csábítása; vagy egy délutáni szunyókálás csábítása – az angyalok képtelenek minderre! Egy természetben eltöltött sétának a csábítása, vagy néhány ember számára valóban, a dráma csábítása. A drámáé, miszerint az életüknek mindig teli kell lenni káosszal –tudjátok ez csábító, vonzó. Ezért is teszik ezt folyton folyvást, meg sem állva. A káosz energia. A káosz arra emlékezteti őket, hogy életben vannak.

 

Az élet minden elképzelhető csábítására! Most már értem, miről is beszéltetek nekem az évek során drága Shaumbra. (nevetés, Tóbiás mosolyog) Tudtam én ezt, de most már tényleg értem. (A közönség tapsol és éljenez) És mindeközben, azt kell, hogy mondjam, hogy a legnagyszerűbb pillanataim és érzéseim egyike az a tisztelet és megbecsülés, amit irántatok érzek. Mindig. Hosszú utat jártunk be együtt. Sokat megtettünk, mire idáig jutottunk.

 

De most, mikor látom a Földi élet intenzitását… a technológiátokat – ez bámulatos – a kényelmeteket – ha ebédelni akartok, mindössze elmentek egy étterembe, ott átadtok némi papírdarabot, és már ebédelhettek is. Nekem le kellett vadásznom az ebédemet, tudtátok ezt? (nevetés) Most minden olyan nagyon más – az intenzitás… itt vannak ezek a járműveitek, amiken furikáztok. Arról beszéltek, hogy megpakoljátok a drámát, és már be is pattantok a járműveitekbe! Akkoriban nekünk ez nem állt a rendelkezésünkre… Mindezeket a dolgokat képes voltam érezni, tudtam is, de a jelentőségüket, a csábításukat, a szépségüket és a mélységüket – már elfelejtettem.

 

És tudjátok, a többi angyal, akik most jelen vannak velünk ebben a teremben, a most beérkező többi entitás, ők is most kezdik ezt tényleg felfogni. Most kezdjük megérteni mindazt, ami megosztottatok velünk – ennek a tapasztalásnak a szépségét, mélységét, amit az angyalok még csak el sem tudnak képzelni.

 

Mindannyian, akik nem öltöttünk fizikai formát összegyűlünk most itt, ebben a teremben, és teljesen el vagyunk bűvölve tőletek. Ezek közül az angyalok közül, akik itt most összegyűltek, néhányan vissza fog térni hamarosan a Földre. Vannak közöttük olyanok, akik még soha nem jártak a Földön – el sem tudják képzelni ennek a mélységét, a jelentőségteljességét, és a Földi élet csábító vonzerejét. Ezért is tisztelünk, becsülünk és szeretünk olyan mélységesen és abszolút mindannyiótokat. Mindazért, amit tesztek könnybe lábad a szemünk.

 

Tudjátok az a helyzet, hogy most már tényleg kezdem megérteni – hogy bizony angyalnak lenni könnyű. (nevetés) Ami nehéz, az, hogy ember angyal légy. Ez kihívásokkal jár. (a közönség tapsol)

 

Miközben teltek az évek, tudom, voltak olyan időszakok - a beszélgetéseinkből tudom ezt, akár egy Shoud alkalmával, akár négyszemközt folytattuk – szóval tudom, hogy voltak idők, amikor kicsinek éreztétek magatokat, amikor úgy éreztétek. – „Nem vagyok több egy porszemnél! Nem ismerem a válaszokat.” Ó, nem! Ó nem! Nagyszerű vagy! Magasan fejlett! Mindig is a birtokodban voltak a válaszok: olykor mégis úgy teszel, mintha nem lennének. Lényegében azért is voltam itt, hogy meghallgassalak titeket, hogy hagyjam, hogy az energiátok megnyíljon, akár én voltam ott, akár Adamus, Quan Yin vagy bárki más. Azért voltunk itt, hogy meghallgassunk titeket. Ugyanakkor valójában a birtokotokban vannak a válaszaitok.

 

Tényleg kezditek ezt felfogni. Ez mély benyomást tesz rám. Mondhatom, már alig várom, hogy tényleg megtestesüljek a Földön, ugyanakkor egy kissé aggódom is emiatt. Kissé aggódom.

 

Túl az intellektuson

 

Beszélgetésünkben szeretnék egy pár dolgot megemlíteni. Olyasmiket, amikről már tudtok, de szeretnélek erre emlékeztetni titeket, és egyben saját magamat – Sam-et is.

 

Jelenleg egy szeparációs ponton tartózkodtok. Ez annak az ideje, hogy az egyik szintről a másikra jussatok – hogy úgy mondjam. De ha ezt le akarjátok egyszerűsíteni, akkor azt kérdezitek: „Mi ez az egész? Mi következik?” Ez rendkívül egyszerű, ahogy ezt egy angyal mondaná, ugyanakkor meglehetős kihívásokkal jár, ahogy ezt egy hamarosan leendő ember mondaná. Arról van szó, hogy lépj túl az intellektuson – az agyadon vagy az elméden, vagy nevezd ezt tetszésed szerint. Ez a következő fejlődési állomás. A soron következő kiterjedésed.

Már jó hosszú ideje készülsz erre. Megtanultad hogyan érezz, és gyakorta átkozod a tényt, hogy újra érzel. Megtanulod kitárni a szíved, és amikor megteszed, azt veszed észre, hogy a szíved bizony temérdek könnyet őrzött. A szíved sok fájdalmat és haragot őrzött. De tíz év alatt megtanultad azt újra kitárni, és hagyod, hogy a legmélyebb szinten tapasztalj.

 

Keresztülmentetek az intellektuális frusztráció megtapasztalásán. Hiszen nagyon hosszú ideig ti, és az emberiség túlnyomó hányada az intellektust tartottátok a tudatosság vagy az energiák legmagasabb rendjének a Földön. Felkészítettétek magatokat, és mostanában felfedezitek, hogy van valami ezen túlmenően is. z intellektus nehéz időszakon megy keresztül ennek felfogása tekintetében, és van egy részed, aki az intellektussal csatázva azt kérdezi: -„Mi történik az agyammal? Miért olyan, mintha pépesedne? Miért nem emlékszem a dolgokra? Régen nagyon is érthetően és világosan beszéltem. Képes voltam a régi bölcseket idézni. Miért van, az, hogy most meg egy értelmes gondolat is a nehezemre esik?” És nagyon mély szinteken küzdötök ezzel. Ez azt okozza számotokra, hogy kétségbe vonjátok magatokat. Azt okozza, hogy azon merengjetek: -„Miért is járom ezt az őrült spirituális utat, ha már gondolkodni sem vagyok képes?” Hát, pontosan ebből az okból kifolyólag.

 

Túl fogtok lépni az intellektuson, és beléptek oda, aminek azt a nevet adjátok, ami csak a kedvetekre van – isteni intelligencia, gnoszt, az a létező, aki valójában vagy – ahol is az elmének nem kell kalkulálnia, analizálnia, ítélkeznie és egyensúlyoznia. Ahol is beárad a valódi kreatív áramlat, ahol a válaszok még a kérdés feltevése előtt megjelennek, ahol a megoldás a probléma előtt ott terem, ahol a tudás kézzelfogható, még mielőtt tudnád, hogy éppen mi is a helyzet. Lényegében kifordítjátok magatokat intellektuális alapotokról annak érdekében, hogy kiterjesszétek, megnyissátok magatokat.

 

Temérdek angyali lény segít ebben titeket. Nem teszik ezt meg helyetted, nem aktiválják azt számodra, ugyanakkor segítenek az egyensúly és az alapzat fenntartásában, elsődlegesen az angyali birodalmakban – energiád egyensúlyát őrzik veled együtt – miközben keresztülmész a folyamaton itt a Földön.

 

Ez a folyamat nagyon zavaros és összekuszálja a tájékozódást, mivel eddig mindent intellektualizáltatok. Mindent egy nagyon is mentális alapon ábrázoltatok, és bizony hosszú ideje félreállítottátok az érzéseiteket. Elrejtettétek a szíveteket. Elhallgattattátok az érzelmeket. Hagytátok, hogy az elme felülírja mindezeket.

 

De most egy szeparációs pontra érkeztetek. Elérkeztetek oda, hogy elengedjétek ezt az intellektuális plafont, ami alatt eddig működtetek, és megnyissátok magatokat azokra a dolgokra, amiket mindig is ismertetek, ugyanakkor mégsem tudtátok. Megnyitjátok magatokat az emberi fogalmakkal nem meghatározható bölcsességre. Megnyitjátok a csapot, és megengeditek, hogy a spirituális, kreatív és isteni energia áramlat csatlakozzon hozzátok ebben az életetekben.

                         Hát igen, ez kezdetben kissé esetlennek tűnik, mivel fogalmad sincs, hogyan is használd ezt az eszközt, nem is érted, mit jelent az, hogy megjön a válasz még mielőtt feltennéd a kérdést. És az elméd, az intellektusod nehéznek találja ezt az alkalmazkodási, ráhangolódási és egyensúlyozási időszakot, és ilyenkor meg sokszor azt kérdezed: - „Mi lehet velem a baj? Miért megyek keresztül mindezen a gyötrelmen? Miért fáj a fejem?” Hát azért, mert keresztülmész egy természetes folyamaton – és a „természetes” szót itt aláhúznám! Ehhez nem kell tanulmányokat folytatnod, ez a régi elme műve, aki azzal traktál, hogy tanulni kell. Nincs mit tanulni. Ez egy természetes folyamat – túlfejlődni az intellektuson abba, aki valójában vagy, túllépni az elmén, és belépni az isteni tudásba, ahol is a gnoszt az életed természetes részét képezi, ahelyett, hogy bármiről is gondolkodnod kellene. Hát erre tartotok.

 

              Ennek természetesen meg lesznek a maga kihívásai, mert nem túl sokan vannak olyanok, akik előttetek keresztülmentek volna ezen. Meg lesznek a maga kihívásai és nehézségei, ahogy megtanultok újrakapcsolódni az emberekhez, a természethez és a Földi élethez. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy olyan ez, mintha a teljes számítógépedet újra kellene „bútolni”, de egy olyan operációs rendszerrel, amiről jelenleg halvány elképzelésed sincs. Meg lesznek ennek a maga megpróbáltatásai és hibái, amit mi egyszerűen csak tapasztalásnak nevezünk – mikor is lehetővé teszed magadnak, hogy meghaladd az elmét.

 

              Ez egész fizikai tested, memória rendszered, probléma megoldó rendszereid újraalkalmazkodását, újrahangolását fogja okozni, és ami még ennél is fontosabb, elképesztő mélyre fog ásni benned, és megkérdezi tőled, hogyan akarsz élni. Hogy akarsz élni? Elő fog ásni néhány elképesztően régi mag problémát, régi programozást, amivel eddig bírtál – de tudod mi a helyzet ezzel? A legjobban úgy tudod azt kezelni, ha megengeded azt. Ha megengeded magadnak, hogy végigmenj azokon a tapasztalásokon. Ez az intellektuson való túllépés egy természetes folyamat.

 

              Mindannyian rendelkeztek annak szépségével, hogy tapasztalataitokat megoszthatjátok a többi Shaumbrával. Megbeszélhetitek milyen is az, amikor elveszítitek az intellektus fonalát, amikor alkalomadtán még a saját nevetekre sem emlékeztek, ahogy ez néhányatokkal előfordult. Amikor elfelejtitek, hogy hol vagytok és hogy mennyi az idő. Ezek mind a részét képezik annak a folyamatnak, amikor is megnyílsz az isteniségedre, a nagyszerű elmédre – nem pusztán az emberire, hanem a grandiózus elmére.

 

              Hát erre tartotok. Ezek azok, amiket jelenleg tapasztaltok. Erről nem igazán tudtok egy könyvben sem olvasni, mert ezt a könyvet még nem írták meg. Nem tudtok elmenni egy tanácsadóhoz, segítőhöz vagy látóhoz, hogy nézze meg mi zajlik bennetek, mivel ők maguk nem mentek ezen keresztül. Nem is értik. Ezért ez egy rendkívül személyes tapasztalás, amit megoszthattok a Shaumbrával.

 

 

              A „rossz” elengedése

 

              Ma délelőtti beszélgetésünk alkalmával lenne egy másik rövid téma. Van valami, amit szeretnék elvenni tőletek. Már évek óta próbálom ezt elvenni, de mivel olybá tűnik, hogy már csak egy pár napunk van így közösen hátra, itt és most tényleg el akarom ezt venni tőletek. De képtelen vagyok, ha egyre csak ragaszkodtok hozzá. Ó, és néhányan igen csak ragaszkodtok ehhez.

 

              Ez egy játszma. Ó, egy izgalmas játszma, és most, hogy közelebb jöttem, már egy kicsit jobban kezdem felfogni, miért is szeretitek ezt játszani. A játszma neve az, hogy: „Valamit rosszul tettem. Nagyon sok mindent rosszul tettem!” És én ezt próbálom elvenni tőletek már évek óta! Próbáltam már mondani: -„Nem tettél te semmit rosszul!” – de ti mégis csak ragaszkodtok ehhez. Ó, egy kicsit átadtál nekem belőle, de továbbra is ragaszkodni akarsz ehhez, és azt mondod: - „Nos, rossz döntést hoztam egy házasságban. Ez rossz volt. Rossz döntést hoztam a karrieremet illetően. Olyan dolgokat tettem, amik rosszak voltak.” És ilyenkor nekiállsz felsorolni a „Mit tettem rosszul” nevezetű listádon szereplő dolgaidat.

 

              Egyáltalán semmit sem tettél rosszul. A Földi létezés csábító vonzerejének részét képezi, hogy azt mondod. „Vannak dolgok, amiket rosszul tettem.” – hogy aztán körbe-körbe szaladgálhass a válasz után, hogy megpróbálj rájönni, hogy is kellett volna azt helyesen tenned. Ezt a játszmát játsszátok, amikor is ragaszkodtok ahhoz, hogy: „Rosszul tettem.”

 

              És erre meg azt mondjátok – önigazolásba kezdtek – Tóbiás, ha nem tettem volna rosszul, akkor miért lettem beteg? Valamit csak rosszul kellett, hogy tegyek. Ha semmit sem tettem rosszul, akkor miért égtem le anyagilag? Valamit rosszul kellett, hogy csináljak. Problémáim vannak a párkapcsolattal. Biztosan rosszul teszek valamit, máskülönben ki tudnék jönni másokkal.” – És én mindenre örökösen elmondom, hogy nem, egyáltalán nem tettél semmit rosszul. Nagyon sok oka van mindennek, amit a régi emberi elme képtelen megérteni – hogy miért választottál bizonyos tapasztalásokat, hogy miért tettél bizonyos módon bizonyos dolgokat – de semmiképpen nem tetted azt rosszul.       

 

              Ugyanakkor azzal, hogy egyre csak ragaszkodsz a „Rosszul tettem” energiájához, csak állandósítod a ciklust. Továbbra is rossz dolgokat teszel, és teszed mindezt abból az erőfeszítésedből fakadóan, hogy felfedezd, mi is a baj a rosszal, és hogy megpróbáld megérteni, mi is a helyes vagy a jó. Ugyanakkor végeredményben – ahogy azt már elmondtam egy csoportnak a Nagy Piramis Király Kamrájában – ez nem számít. Nincs olyan, hogy jó/helyes és rossz/helytelen. Tényleg nincs. Ugyanakkor ennek ellenére, hogy most éppen ezt mondom, és egy páran bólogattok a fejetekkel, mégis azt mondjátok: -„Igen, de attól még voltak olyan dolgok, amiket rosszul tettem. Tóbiás, te nem láttad az egész életemet. Soha nem fedtem fel mindent előtted. Rengeteg rossz dolgot tettem.”

 

              Ez egy játszma. Ez csábítás. Ez egy módja az örökös kutatásnak –amikor is a helyes utat keresed – de ez egy olyan keresés, aminek soha nem érhetsz a végére, hacsak el nem engeded ezt a „Rosszul tettem” egész elképzelését.

 

              Azért mondom ezt most nektek, mert nagy valószínűséggel ez a legnagyobb küzdelem, amit te és én vívunk egymással. Már megkértelek, hogy egyszerűen csak add ezt ide nekem, nyújtsd át nekem – ezt az egész elképzelést, hogy „rosszul tettem” – de te vonakodsz. Nem engedsz. Azt mondod: - Nos, erre majd visszatérünk még Tóbiás. Át kell ezt még gondolnom, mert én tényleg úgy gondolom, hogy vannak dolgok, amiket rosszul tettem.” Add már fel! Legalább egy napra, add ezt fel, hogy meglásd milyen nélküle! Talán elengedsz egy pár dolgot, ugyanakkor véresen komolyan ragaszkodsz a saját „rosszaságodhoz”.

 

              Ó, értem én ezt. Ez teljes mértékben csábító. Pontosan ez tart benne a játszmában. Ez késztet folytonos keresésre. Ettől gondolod azt, hogy életben vagy, mert ha elég sok rossz dolgot tettél, akkor az majd szilárdan iderögzít téged a Földhöz, hogy ne kelljen hirtelen halállal meghalnod, mert van egy félelmed azzal kapcsolatosan, hogy – „Ha minden rossz dolgomat elengedem, akkor többé már nem is kell a Földön maradnom. És rögtön visszatérek Tóbiáshoz! (nevetés)     

 

              És ahogy egyre közelebb és közelebb kerülök vissza a fizikai testbe, látom, hogy Sam min megy keresztül – mik a megpróbáltatásai, a kihívásai, és hogy miről is beszélgettünk ebben az elmúlt tíz évben, és hogyan lehetne mindazt pár fogalomra leegyszerűsíteni. Semmit nem tettetek rosszul! Képesek vagytok ezt az elképzeléseteket szélnek ereszteni? Nos, vannak rétegek, meg rétegek, meg rétegek. Igen, valóban. De képesek vagytok elengedni azt, amiről azt gondoljátok, hogy rossz irányt vettetek?

 

              Ez kezdetben egy jókora ürességet fog teremteni, mert már annyira hozzászoktatok… ez egy takaró, amibe kapaszkodtok. Ez a kismackótok, amit szorosan magatokhoz öleltek. A „rossz vagyok” lényegében segít némi meghatározással szolgálni és segíti annak megértését, hogy mikor vagytok jók, vagy mikor jártok el helyesen. Ugyanakkor ez egy nagyon hatástalan régi energiás módja annak felfedezésének, aki valójában vagy.  A „rossz vagyok” nem engedi meg, hogy megnyílj a legteljesebb potenciáljaidra. Egy útvesztőben, szinte egy végeláthatatlan rémálomban tart fogva az önfelfedezésed útján.

 

              Ma, holnap, és részben vasárnap, birkózni fogok veletek a „rosszaságotokért”. Megpróbálom azt elvenni tőletek.

 

              És most, ahogy azt a legtöbben már tudjátok, az idevezető utazásotok során, hát igen, Adamus, Kuthumi, és jómagam is játszottunk és csipkelődtünk veletek olykor. Mókáztunk veletek. Jól éreztük magunkat a veletek való utazás közben, és megpróbáltuk elvenni tőletek ezt a poggyászt, amit magatokkal cipeltek – és itt most nem a ruháitokról beszélek. Hanem a „rossz vagyok” poggyászotokról, aminek a cipelése mellett állhatatosan kitartotok. Az elkövetkezendő pár napban dolgozni fogok veletek, és megpróbálom azt elvenni tőletek. Megkérdem majd tőled: - Miért hurcolod ezt magaddal? Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy rosszul tettél dolgokat? Miért tartasz ki amellett, hogy a válasz után kutatsz, amikor már a birtokodban van a válasz? Mi az a csábító vonzerő, ami benne tart téged ebben a játszmában?”

 

              Nagyszerű időszak áll előttünk ebben a pár napban. Arra kérlek titeket, hogy élvezzétek ezt, hogy ünnepeljetek, és tényleg arra kérnélek, hogy engedjétek már el azt, amit szerintetek rosszul tettetek – mert nem tettetek semmit rosszul.

 

              Képzeljétek csak most el, hogy az egész terem angyalokkal van teli, akik abszolút tisztelettel és megbecsüléssel adóznak irántatok, és aziránt, amin keresztülmentetek itt a Földön – abszolút megbecsülnek titeket. Hogyan is lehetettek volna rosszak, ha ilyen nagyon szeretünk benneteket?

 

 

              És ez így van.

 

 

                (Fordította: Telegdi Ildikó – telegdiildi@globonet.hu)

 

 


 

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a Shoudok fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

 

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is szívből köszönök: Telegdi Ildikó  


 

A Bíbor Páholy Tóbiását Geoffrey Hoppe, más néven "Cauldre" adja elő, aki a coloradoi Goldenben él. Tóbiás története a bibliai Tobit könyvéből megtalálható a Crimson Circle weboldalán (Http://www.crimsoncircle.com). A Tóbiás anyagok térítés mentesen állnak a világ fénymunkásai és a Shaumbra rendelkezésére 1999 augusztusa óta, amikor Tóbiás azt mondotta az emberiségnek, hogy a pusztulás potenciáljától tovább lépett az Új Energia felé.

A Bíbor Kör a humán angyalok globális hálózata, akik elsőkként mennek át az Új Energiába. Amint megtapasztalják az örömeit és a nehézségeit a mennybemenetel felemelkedési állapotának, avval segítik a többi embert utazások részleteinek megosztásával, óvva és kalauzolva őket. Több, mint százezer látogató jön el minden hónapban a Crimson Circle web szájtra, hogy elolvassa a legújabb anyagokat, és megvitassák a saját tapasztalataikat.

A Bíbor Kör havonta gyűlik össze Denverben, Coloradoban, ahol Geoffrey Hoppe-n keresztül Tóbiás bemutatja a legújabb információkat. Tóbiás állítása szerint ő, és a többiek a mennyei Bíbor Páholyból csatornáznak az emberek felé. Tóbiás szerint, leolvassák az energiáinkat, és vissza-tolmácsolják a saját információikat a számukra, tehát így láthatják az emberek magukat, ahogyan kívülről látszanak, miközben megtapasztalnak belülről. A "Shoud" a csatornázás szerves része, ahol Tóbiás félreáll, és az emberek energiája közvetlenül csatornázódik át Geoffrey Hoppe-n keresztül.

A Bíbor Kör találkozói nyitva állnak a nyilvánosság előtt. A Bíbor Kör a bőségére a nyitott szereteten keresztül tesz szert, és a Shaumbra ajándékaiból, szerte a világból. A Bíbor Kör legvégső célja az, hogy humán kalauzolókként és tanítókként szolgálják azokat, akik a belső spirituális ébredés ösvényén járnak. Ez nem evangelizáló misszió. Nem "örömhírhozás." Inkább, a benső fény fogja odakalauzolni az embereket a bejárati ajtódba az együttérzésedért és törődésedért. Tudni fogod, mit tegyél és taníts abban a pillanatban, amikor a különleges és drágaságos ember, aki a Kardok Hídjához vezető utazásra akar épp behajózni, eljön hozzád. Amennyiben ezeket a sorokat olvasva, igaznak érzed e sorokat, kapcsolódást érzel hozzájuk, valóban Shaumbra vagy. Tanító és humán kalauzoló vagy. Engedd meg az isteniség magvának benned, hogy virágba borulhasson ebben a pillanatban és mindörökké virágozhasson. Sosem vagy egyedül, az egész világon a család vesz körbe, és angyalok a körülötted lévő birodalmakban.

Kérlek terjeszd szabadon ezt a szöveget nem kereskedelmi alapon, térítés mentesen. Kérlek csatold ezt az információt egészében, beleértve ezen lábjegyzetet is. Minden egyéb felhasználás jóváhagyandó Geoffrey Hoppe-val. Lásd a kontakt oldalt a www.crimsoncircle.com