TÓBIÁS CSATORNÁZÁSOK

 

Kristálytisztaság Sorozat:

SHOUD 8: Lekapcsolódás, II. rész – Tóbiás közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában

 

Elhangzott a Bíbor Körben

2006. március 4-én

www.crimsoncircle.com

 

 

És ez így van, kedves Shaumbra, én, Tóbiás visszatérek az engem megillető helyre (nevetés). Amint előkészültünk arra, hogy teljesen bejöjjünk ide Kauldrához és Lindához, mindannyiatokhoz ma, ah, egy picit másmilyen módon tudtunk bevitorlázni hozzátok. De amint előkészültünk, viccelődtünk egymás között ezen az oldalon, hogy miképpen lehetséges, hogy egy tanító ül egy professzorokból álló közönség előtt. Ez olyan... olyan, hogy ti vagytok azok, akik oly sokat tudtok, akik oly sok mindenen mentetek keresztül. Mi egyszerűen csak elősegítettük a folyamatot, de csakugyan ti vagytok a professzorok. Ti vagytok azok, akik professzorok vagytok, ahogyan hívunk benneteket, és ahogyan talán ti felidézhetitek, a mester olyasvalaki, aki hagyja, hogy az energia szolgálja őt.

 

Kuncognunk kell magunkon, mivel ti úgy néztek ránk, mint azokra, akik megtartják, vagy hordozzák számotokra a bölcsességet – és ti vagytok azok, akik valójában ezt teszik. Mi egyszerűen azért vagyunk itt, hogy emlékeztessünk arra, hogy kik vagytok, hogy segítsünk emlékeznetek a mostani földi utazásotokra. Annyira könnyű belegabalyodni ezekbe az energiákba és folyamatokba, meg a Földön való élés mindenféle részleteibe.

 

Nem túl könnyű így tenni. A fiatalok, csakugyan, akik most jönnek ide, annyi minden van előttük. Oly sok minden fog megtörténni életükben. Szerencsére, vannak professzoraik, mestereik, olyanok, mint ti, akik a szüleik lesztek, akik segítenek majd kalauzolni őket.

 

Shaumbra, lassan... lassan felébredtek, és emlékeztek, hogy miért jöttetek ide elsőnek. Emlékeztek, kik vagytok igazából, a Nagy Emberek. Anélkül mondjuk ezt, hogy kecsegtetnénk benneteket. Ezt mondjuk, jelenleg, szóval szakítsatok csak egy kis időt arra, hogy megengedjétek azt, ami bejönne ide. Lépjetek túl az egón. Hagyjátok, hogy ez bejöhessen. Ti vagytok a Nagy Emberek. (Raymond E. Feist írt – többek közt – egy fantasy sorozatot, amiben egy képzeletbeli világban éppen így hívták azokat a varázslókat, akik az ottani birodalom igazgatásában szerves részt vállaltak a széles ösvény gyakorlóiként. Egyszerűen nem tudtam kihagyni, hogy ne tartsam magam a fordítás során a megkezdett magyarításhoz: 'Great Ones - Nagy Emberek' - a ford.) Képesek vagytok-e ezt elfogadni?

 

Néha nehézségeitek lehetnek, mivel azt gondoljátok, amennyiben engedélyezitek magatoknak, hogy Nagy Embernek érezzétek magatokat, vagy ennek higgyétek, akkor az egótok elveszti a kontrollját, azt, hogy egy nagy csomó örültséget fogtok elkövetni. Megszállottakká váltok. Egyre több hatalmat fogtok akarni. Egyre több jutalmat fogtok akarni. Túl vagytok ti ezen.

 

Jelenleg, ez a dolog, amit ti egónak hívtok, ez tart vissza benneteket. Nem fogjátok hagyni teljesen elfogadni magatokat, vagy teljes mértékben emlékezni saját nagyságotokra, az igazi okára, miért jöttetek ide a Földre, arra, hogy a mennyei családotok honnan ered, a nagyszerű tettekre, amiket más létidőkben cselekedtetek meg. Visszatartjátok magatokat néha. Ezt mondjátok: "Ez nem lehet számomra lehetséges. Én csak egy csekély értékű ember vagyok. Én csak egy kiegyensúlyozatlan ember vagyok." S amint továbbra is ezt hiszitek, kezdtek ennek megfelelően cselekedni is.

 

Mindenki közülünk, akik most veletek dolgozunk – Saint-Germain, Kuthumi, én, Tóbiás, mindnyájunk – mindenki közülünk – ismerjük a nagyszerűségeteket. Tudjuk jól, hogy ennek a Földnek a történelmi feljegyzéseiben, azokban a feljegyzésekben, amik már elvesztek a Földön, és az angyali birodalmak feljegyzéseiben vastag betűkkel vannak szedve a neveitek. Rólatok szólnak azokban az írások. Rólatok tanultak azokból. Rólatok beszéltek az angyali egyetemeken és főiskolákon, amennyiben ezeket így akarjátok nevezni. Ti vagytok a Nagy Emberek.

 

Talán néhány sajátos gyógyító jellegetekben – néhány saját munkátokban, amit önállóan végeztek – talán dolgozhattok úgy, hogy elfogadjátok ezt. Próbáljatok meghallani bennünket, amint kikiáltjuk, amint azt állítjuk, hogy ti vagytok a mesterek és a Nagy Emberek. Hagyjátok, hogy áthatolhasson most azon a falon, amit ti egónak hívtok, de ez nem az, ez egyszerűen az elme fala. Ez egy játék, amit játszotok. Képesek vagytok elfogadni ezt? Ismertelek benneteket, mindegyiketeket, akik csak itt vagytok, vagy hallgatjátok most, vagy most olvassátok ezt. Így vagy úgy, de úgy ismertünk benneteket, mint Nagy Embereket. A többiek utánatok jönnek, követnek benneteket.

 

Most fogadjátok el ezt a szívetekben. Gyerünk az elmén túlra, egyenesen a szívetekig. Talán ha emlékeztetek arra, igazából milyen nagyok vagytok és micsoda történelmetek van, az talán segítene néhány dolgot ezekből újra egyensúlyba hozni. Tisztább képet adna arról, kik vagytok ti. Megállítaná a rejtőzködéseteket az elől, amilyennek lennetek kéne a felelősség súlyához. Saját magatoknak csináltátok ezt, folyamat gyanánt, ne próbáljátok megmenteni a világot, vagy az univerzumot, vagy akárki mást. Még csak nem is a spirituális családotokért tettétek ezt. Azért tettétek ezt, mert rárezonáltatok magatokban erre.

 

Hatalmas felelősség ez. Néhányatok nem érzi elég értékesnek magát ahhoz, hogy hordozza ezt a felelősséget. Csodálkoztok, honnét ered az egyensúlytalanságotok. Csodálkoztok, honnan ered – ahogy hívjátok – a saját kitekeredett felfogásotok, honnan ered néhány dolgotok, mivel bajban vagytok néha elfogadni azt a nagyságot, akik vagytok. De ma azért vagyunk itt, hogy megosszuk veletek ezt, hogy arra kérjünk benneteket, hogy emlékezzetek. Ne aggódjatok az egó miatt. Látjátok, beszálltatok ebbe a jókora csatába – "Nem hagyhatom magamnak, hogy elfogadjam ezt" mondjátok. Próbáljátok meg. Próbáljatok meg másképpen csinálni valamit ma. Próbáljátok ezt elfogadni.

 

Hadd menjen a felelősség. Hagyjatok fel az aggódással azon, hogy rosszul léptek, vagy hogy blokkoltok dolgokat, mivel azt gondoljátok, hogy egyébként nagyon nagy arcúak lesztek – jókora egótok lesz. Ez másik nagy hazugság és egy nagyon nagy leplezés. Végig az úton, volt valami olyan az emberi természetben, ami létrehozta ezt a leplet, mely azt mondja nektek, hogy nem engedhetitek meg magatoknak, hogy nagyok legyetek. Folyamatosan le kell kicsinyeljétek magatokat, kicsinek kell higgyétek magatokat – és így is tettetek. Mi van akkor, ha valamit másképpen csináltok és leveszitek ezt a leplet?

 

Hagyd meg magad nagyszerűnek. Hagyd, hogy emlékezz arra, ki vagy igazából. Ez a miértje, miért jöttünk ide ma, kuncognunk kellett magunk között ezen. Ti, az ember-angyalok, a Nagy Emberek, azt tettetitek, hogy nem tettetitek azt, hogy végig kell menjetek mindegyik folyamaton, és eljáráson, valamint mechanizmusán és mechanikáján az eleresztésnek, hogy a kristálytiszta látás birtokába kerüljetek. Nos, ne tegyétek. Egyszerűen csak ismét birtokba kell ezt vennetek. Ez nem egy mentális folyamat. Még csak nem is hosszú folyamat. Ez mindösszesen csak az, hogy hagyjátok elmenni ezeket a lepleket.

 

Maga a végtelen öröm a számomra, Tóbiás számára, hogy ismét veletek lehetek, szeretett Shaumbrám.

 

Csodálkoztok néha azon, miért járunk ide összevisszán. Miért jön az egyik találkozóra Saint-Germain el, egy másikra én, miközben Kuthumi van a háttérben meghúzódva. Tudomásotokra kell hoznunk, hogy nem mindig könnyű ilyen közel jönni. Egyre könnyebb már a számunkra, de például ha egy nagyon intenzív összejövetelt tartunk veletek, ahol teljesen új eget és földet hozunk létre, akkor néha nagyon nehéz a számunkra fenntartani energiáinkat ilyen közelségben.

 

Szóval, például nemrégiben lezajlott energia-visszaélésekről szóló workshopunkon, miután teljesen beleömlöttem Kauldrába, mindegyik résztvevőbe, a stábba, úgy éreztem, teljesen kimerültek az energiáim. Szóval, lett légyen szó rólam, vagy bármelyik másik angyalról, úgy találjuk, vissza kell egy kicsit vonuljunk egy rövid időre. Végre kell hajtsuk a saját megújhodásunkat.

 

Ez nem olyan, mintha aludnánk. Kimondottan nem jellemző ránk – hogy is mondjam –, hogy más facilitátorokhoz járnánk segítségért. Tudjuk, hogyan találjuk meg magunkban a belső terét a saját kristálybirodalmunknak, hogy újjászüljük energiáinkat.

 

A Föld nagyon erősen szipolyoz – nagyon, nagyon erősen szív le bármilyen energiát. Ez nem csak a mágneses vonzása a Földnek, nem csak az anyagban való létezésről szól. Hanem arról, ahogyan a Föld és az emberek, meg azok, akik a közeli birodalmakban vannak, hogyan rabolják le egymás energiáit. Nagyon erősen szipolyozóvá válik ennek a hatása.

 

Amikor közel hozzuk az energiánkat, rájövünk, hogy elkapott ez a hatás bennünket, nem a Shaumbra dolgokban, hanem most is, amint én, Tóbiás beszélgetek veletek most, érzem a Föld nehézségét, a súlyát. Érzem a tömegtudat leszívó hatását. Amikor ehhez hasonló állapotban vagyok, mint most veletek, itt vannak a közeli birodalmak lakói – akik nem fizikai testben léteznek –, de akkor is idejönnek. És ők is energiát akarnak lenyúlni, elvenni.

 

Anyagban létezni nagyon kiszipolyozó lehet. Egy angyal számára természetellenes állapotnak számít fizikai formában lenni. Roppant fárasztó tud lenni. Szóval, kitaláltuk, hogyan tudunk csapatként dolgozni ezen az oldalon. Egy egész csoport belőlünk – a Bíbor Páholy – folyamatosan dolgozik veletek, folyamatosan eljön ide, kiterjeszti az energiáinkat a teretekben, de ugyanakkor néha vissza kell vonjuk innen magunkat.

 

Ezt a lényeges dolgot azért hoztuk fel, mert ugyanúgy nagy fontosságú mindnyájatok számára is. Mostanság nagyon keményen dolgoztok az emberi valóságban. Próbálkoztok olyasmikkel ténykedni, amik fenntartják az emberi élet folyását és átestek eközben egy mindent átfogó hihetetlen átalakuláson is a spirituális életetekben. Ez rendkívül kiszipolyozza az energiáitokat.

 

Oly fontos a számotokra, hogy találjatok időszakítási lehetőséget arra, hogy visszavonulhassatok mindentől. Ne vegyétek fel a telefont. Ne ragadjatok le a számítógépnél, az nem pihenés. A számítógép használat éppenhogy egy ismételt visszaugrás egy hálózatba, egy rácsba, ami húzza az energiáitokat. Bizonyos módon energetizál benneteket. Vannak köztetek olyanok, akik késő éjszakáig fennmaradnak, a számítógépekkel dolgozva, ti egyfajta energiahullámot éreztek, mert egy hálózatra kapcsolódtatok rá. De ugyanekkor, az egész hálózat – az internet – másféleképpen viszont kiszívja az energiáitokat, látjátok. Szóval, ez a miértje valószínűleg annak, hogy másnap miért érzitek magatokat különösen fáradtnak. Azután ismét visszamentek a számítógépetekhez újabb javító energiaadagért, de ezután ismét még fáradtabbak lesztek másnapra. Ritka érdekes ciklus ez. Nem azt mondjuk, hogy bármi rossz dolog lenne az internettel, hanem azt, hogy ha időt és helyet akartok szakítani magatoknak, vonuljatok vissza teljesen magatokban, egyedül.

 

Az egyik legtisztább energia, amiben jelenleg egy ember lehet, anélkül, hogy energiát vennének el tőle, amikor Gaia energiájában van. Gaia egy lélek. Gaia most az általatok Földnek nevezett bolygóban van megtestesülve, de Gaia ugyanolyan lélek, mint ti, vagy én. Nincs sok különbség. Gaia olyan kompozit lélek, akit nagyon, nagyon sok különböző entitás összeadódó teljes energiája alkot. Valószínűleg majdnem érezhetitek is őket, amint körbeveszik a Földet, segítve Gaiát fenntartania az energiát. Gaia neve lényegében azt jelenti, hogy "az élet támogatója" vagy az "életadó."

 

Gaia energiái, és azoknak az energiái, akik támogatják ennek az entitásnak a fennmaradását folyamatosan energiát áramoltatnak a Földbe. Szóval, ha kimentek a természetbe egy sétára, lélegzésre – nem számít, hogy verőfényes, vagy borongós napon – ott nincs energiaelszívás. Ez egy igen csodálatos módja, hogy bírod feltölteni ismét magadat. De, nekünk angyaloknak ezen az oldalon, ugyanígy szükségünk van újratöltődésre, ugyanígy fontos ez a számunkra.

 

Én, Tóbiás, visszatérek a házikómba, egy elképzelt helyre, de amit én építettem az elképzeléseimből és a kristályos energiáimból. És ti ugyanezt megtehetitek. Szakíts időt magadra, Shaumbra. Annyira fontos ez, amikor a dolgok oly gyorsan zajlanak le, amint a dolgok szó szerint kiszipolyozzák az energiáitokat. És még fontosabb most ez ebben a teljes leválási folyamatotokban.

 

Lekapcsolódás... mindjárt rá is térünk erre, csak még egy pillanat. De most be szeretném mutatni nektek a mai kedves vendégünket, azt, aki velünk lesz az elkövetkező pár Shoud során. Az ő energiája egy nagyon kedves személyé, aki járt már ezelőtt is nálunk. Csakugyan, ő maga volt az, aki kérte, hogy beszélhessen hozzátok személyesen. Nem ezen a találkozón, hanem egy közeljövőbeli alkalommal. Még időben figyelmeztetjük erre Kauldrát (könnyed nevetés). Ez a mi kedves barátunk Rafa – Rafael arkangyal – energiája, ami eljött ma ide.

 

Na, most csak annyit kérnénk, hogy lélegezzétek be Rafael energiáját. Mindnyájan dolgoztatok már vele... és most nem is igazán "ő" (férfi jelleggel szól róla - a ford.), hanem inkább "az"-ként hozattuk ide erre a Shoudba. Rafael érkezik, mint tudjátok, olyasvalakiként, aki segít áttraszformálni a félelmet, hogy túllépjünk a félelmen.

 

Rafaelnek igen fontos szerep jutott Tobit történetében, nagyon ismerős mind az én, mind Kauldra számára. Akkor kerül elő, amikor új kihívások és régi blokkolódások vannak. Rafael csatlakozik most hozzánk, és ez jelzésértékű lehet a számotokra, egy tanács a számotokra, hogy amin most keresztül szándékoztok menni – amin keresztül mentek – ott számos félelmetek, rögzítettségetek és korlátozottságotok található út közben.

 

A lekapcsolódás egész koncepciója félelmet kelt, kételyt és gyanakvást. Rafa azért jön ma ide, hogy segítsen benneteket, személy szerint mindenkinek, amint átestek pár dolgon ezek közül.

 

Irgalmatlan, mindent átfogó félelem lengi körül a régi utak elhagyását. Utak, melyek biztonságosak voltak, megérthetőek, még ha néha nem is a legkényelmesebbek, de legalább értettétek őket. Rafa pedig csatlakozni fog hozzánk az előttünk álló pár hónapban. Jelenléte pedig fémjelezheti, hogyan változnak a dolgok a Földön mostanság – váltások és változások történnek – amelyek éppúgy kelthetnek félelmeket is.

 

Amennyiben felidézitek azt a Shoudot, ami ennek a sorozatnak az elején hangzott el – a Kristálytisztaság Sorozatról van szó – beszéltünk erről a nagymértékű, nagyméretű, sötét energiáról, ami egyszerre jött el ide a Földre. Arról a nagy energiáról, amit a Földre azok a földi emberek – közülük is elsősorban azok, akik fenntartják a nagyon régi vallásos hozzáállást – hoztak el ide a nagyon sötét gondolkodású tudatosságból. Nagyon sok félelmet társítanak a saját változásukhoz is, amin ők is átesnek éppen. És ha felidézitek ezt, röviddel azután, hogy ez a sötét energia megérkezett ide, iszonyatos hurrikánok voltak, természeti katasztrófák, mindenféle manifesztálódása ennek az ideérkezett sötét energiának.

 

Bizonyos értelemben véve, mondhatjátok azt is, hogy ez így helyénvaló, mivel a sötét energia segít költözni... segíti azokat az energiákat, amelyek váltani akarnak. De ugyanakkor nagyon sok félelmet is keltenek, s minél jobban félnek az emberek, amint félnek is, annál jobban hajlanak a visszakozásra, annál jobban hajlanak az ellenállásra azzal szemben, ami természetes jelleggel történik, és nagyon szép változások. És ekkor a változtatás csakugyan nagyon nehézzé válik, nagyon kemény munka dolgozni velük.

 

Az előttünk álló pár hónapban arra törekszünk ismét, hogy meglássuk a Föld megnövekedett szintű változásainak evidenciáit. Ez nem egy félelemre alapozott forgatókönyv, Shaumbra, ez egy változtatási forgatókönyv. Rafa ittlétének egyik célja most az, hogy segítsen nektek megérteni azt, hogy túljuthattok a félelmen.

 

A félelem, végső fokon csak egy energia. Ez csak egy energia. Feltételezték róla, hogy ez egy rossz energia. A félelem egy olyan lepel mostanság, ami szó szerint megállítja az embereket a pályájukon. Emiatt tesznek olyan dolgokat, amiket egyébként normálisan nem tennének meg. A félelem az egy – nos, csak érezd egy pillanatra a félelemnek az energiáját. A félelem egy démon. A félelem a romboló. A félelem a sötétség és az ismeretlen, legalábbis azon koncepciók szerint, vagy leplek szerint, amilyenjeitek vannak jelenleg. De amikor valójában átérzitek ezt, a félelem csak egy energia. Annyi az egész. Annyi az egész.

 

Amennyiben lehetővé teszitek magatoknak, hogy beleköltözzetek a félelembe... mélyen menjetek bele ebbe az energiába... amikor odajuttok, akkor, mint azt egy régebbi nagyszerű elnök mondotta volt "nincs semmi mástól félni való, csak a félelemtől magától"... amennyiben lehetővé teszitek magatoknak, hogy belemenjetek a félelem energiájába, akkor kitaláljátok, hogy ott semmi olyasmi sincsen, amitől félni kéne. Ez csak az átalakulás és a változás energiája. Csak egy energia, ami rendelkezésetekre áll, amennyiben szükségetek van rá, vagy felhasználni akarjátok.

 

Amint keresztülmentek a saját lekapcsolódási folyamatotokon, nem csak a tömegtudatról, hanem a Mezőről és a hálózatról is, az félelmet kelt bennetek. Ahelyett, hogy elmenekültök ez elől a félelem elől, ahelyett, hogy jéggé dermednétek emiatt, lépjetek bele egyenesen ennek a közepébe. De ne harcolva. Nagyon jól tudjátok már, mi történik, amikor harcoltok a félelemmel. Örökké nyer. Örökösen nyer, mert csak egy rész belőletek, akinek ti adjátok az energiátokat. Ti hagyjátok növekedni. Ti hagyjátok szörnyeteggé válni, és akkor örökké nyerésben marad. De Shaumbra, ha hagyod saját magadat egyenesen belelépni a félelembe, anélkül, hogy harcba bocsátkoznál vele, anélkül, hogy megpróbálnád a félelmet manipulálni, úgy fogjátok találni, hogy valójában nem az a szörnyeteg, mint amire gondoltatok.

 

Tehát Rafael velünk marad pár hónapig. Hívhatjátok az energiáit, dolgozni fog veletek. Nem fogja levenni rólatok a félelmet. Nem fog értetek, az érdeketekben harcolni a félelem ellen. De kézen fogva benneteket, bele fog sétálni veletek, és meg fog pár olyan dolgot mutatni nektek a félelemről, amit eddig még sosem ismertetek fel.

 

Szóval... Beszéljünk egy picit a mostani létidőtökről. Ez nem csak egy másik létidő. Ez a létidő nem pusztán csak egy létidő az összes többi közül. Ez a létidő nagyon, nagyon különleges. Ti választottátok ezt a létidőt, ezt az időszakot... mind a földi idő szerint, és mind a saját evolúciótok helye és energiája szerint is... ti választottátok ezt a létidőt a mennybemenetelre. Azért, hogy ez legyen az a létidő, amikor felismertétek, milyen volt az, amikor keresztülmentetek az emberré válás egész folyamatán, majd tovább menve átalakulni emberből istenember angyallá.

 

Ez a létidő nem az, ami pusztán arról szól, hogy egyetlen tapasztalásra jöttök ide. Ez a létidő arról szól, hogy megerősítitek és elengeditek az összes eddigi létidőtök során összegyűlteteket. Tisztulás, ahogyan mondanátok. Elengedés. Hadd menjen.

 

Ez a létidő nagyon különleges, ez az az idő, amikor úgy döntöttetek, hogy átléptek a következő szintre. Sokkal gyorsabban zajlik minden, mint amit valaha is tapasztaltatok eddig. Jelenleg, sokkal éberebbek vagytok erre ebben a létidőtökben, mint az összes eddigiekben magtapasztalt létideitekben. Néha hajlotok arra, hogy visszamenjetek, és úgy gondoljátok, hogy az ősi civilizációk és társadalmak tudták a választ erre, de ha tudták, akkor miért vagytok még mindig itt? Ők egy progresszió, előrehaladás részei voltak, lelketek evolúciója, de ez a létidő másmilyen.

 

Azért mondjuk ezt nektek, mivel ezt nagyfokú tisztelettel kéne kezelni. NEKTEK kéne kezelni nagyfokú tisztelettel és elismeréssel, valamint megbecsüléssel. Ez a létidő a betetőzése az összes eddig élt életeteknek.

 

Nagyon sokan közületek, akik itt vagytok, saját döntésetekből, az összes földön élt létidőtök közül ez lesz az utolsó. Ez nagyon, nagyon különleges. Ez az a létidő, amikor hagyjátok elmenni a blokkolódott vagy felgyülemlett energiáit az elmúlt létidőknek. Amint az örökké mondjuk nektek, a jövő a meggyógyított múlt, szóval ebben a létidőben gyógyítjátok vagy elengedtek oly sok mindent a múltból.

 

Ez a létidő drágaságos. Létidők százait, ha nem ezreit töltöttétek el avval, hogy ideérhessetek. Ez nem az a létidő, amit elvesztegetnétek. Ez nem az a létidő, hogy bizonyos fokán fognátok – hogy is mondjam... páran közületek fogtok egy létidőt, és azt mondjátok: "De ha ez nem működik, akkor lesz majd egy másik sanszom." És ez igaz is, de Shaumbra, ti ezt a létidőt különlegesre terveztétek. Ez az a létidő, amikor kristálytiszta minden a számotokra. Ez az a létidő, amikor túlléptek az emberi leplek közül jó páron.

 

Ez a létidő megszentelt és áldott. Nagyon különleges. Ez az a létidő, amikor megegyeztetek, hogy együtt visszajöttök, és együtt lesztek/találkoztok más Shaumbrákkal... származzanak ők a hozzátok közeli helyekről, vagy kapcsolódjatok hozzájuk az interneten keresztül, vagy utazzatok el hozzájuk egyéb helyekre, hogy találkozzatok velük.... ez az az idő, amikor ismét egy helyre hozzák össze az energiát a Shaumbrák.

 

Ugyanakkor ez az a létidő, amit választottatok, nemcsak azért, hogy megtanuljátok a megtanulandóitokat, hanem azért is, hogy mások tanítói legyetek. Ez van írva a vágyak listájának a tetejére ezen létidőben – mások tanítóinak lenni. Nyilvánvalóan, a tanítóknak maguknak is át kell esniük a tanulási folyamaton. Ti adtátok ezt saját magatoknak, mellékesen fűzöm hozzá. Azt mondtátok: "Mielőtt kimennék tanítani, meg akarom a saját bőrömön ezt tapasztalni. Meg akarom tapasztalni, milyen az, amikor megtestesítjük a mennybemenetelt." Más szóval, fizikai testben létezni és végigmenni a teljes mennybemeneteli folyamaton, ami ugyanakkor a lekapcsolódást is jelenti.

 

Azt mondtátok, keresztül akartok menni saját magatok a tapasztaláson, mély együttérzéssel és beleérzéssel, még akkor is, ha valószínűleg átugrottatok pár lépést ezekből. Valószínűleg így lehettetek evvel. Együttérzést és beleérzést akartatok, tehát ha másokkal dolgoztok, ez nem csak azért volt, hogy ezt tehessétek. Emlékeztetek arra, hogy milyen volt minden egyes lépése annak, amikor ti mentetek át azokon. Együtt tettük meg ezt az elmúlt hat év során, mindegyik lépését ennek.

 

Szóval, az egyik dolog ezek közül, ami nagyon, nagyon különleges a tanítás. Új módon tanítani, persze. Nem csak ott állni egy csoport előtt, és rávenni őket egy mentális folyamatra, hanem példán keresztül tanítani. Tanítani az életeseményeiteken keresztül, és azt tenni, amit választotok megcselekedni az életetekben mindezekkel. Minő csodás példa – azt tenni, amit döntötök megtenni az életetekkel. Ez a tanítás!

 

Azt mondtuk a Shaumbrának szerte a világban, hogy előbb, vagy utóbb ott fogjátok hagyni az állásaitokat, amikben alkalmaztak benneteket más emberek, vagy cégek. Készülődőben vagytok ezekről lekapcsolódni. Micsoda pompás példa megmutatni valakinek: Nem kell valami másért dolgozni, csak saját magatokért vagytok. Tegyétek, amit választotok tenni. Ki bírtok törni azokból a sablonokból, hogy egy bizonyos számú óráig dolgoztok, hogy egy bizonyos számú találkozóra elmentek, előadtok bizonyos rutinfeladatokat, vagy más földhöz ragadt munkafolyamatokat végeztek. Ki bírtok ebből törni.

 

Nem mindig könnyű így cselekedni, mivel nagyon nagy komforttal és biztonsággal jár megmaradni ezekben az állásokban. Legalább azt tudjátok, mire számíthattok minden nap. Amikor kitörtök mindebből, az ismeretlenben vagytok, de ugyanakkor az igaz örömben is. Ugyanez az, ahol igaz példák vagytok, a többiek tanítói.

 

Tanító vagy amikor példát mutatóan élsz, olyan dolgokat teremtve, amiről érzed a szívedben a vágyat, hogy megteremtsd, ahol nem esel a régi kelepcékbe és korlátozásokba, vagy a tudatosság régi leplei alá, ahol mindezek alól kitörtök. Saját magatok számára, persze. Nem mindenki másért, hanem saját magadnak. Te vagy a tanító, amikor keresztülvezeted ezeket a példákat. Nem tündi-bündi metafizikai szavakkal ecsetelve a dolgokat – olyan szavakkal, amik lenyűgöznek másokat a többi birodalmakról szerzett ismereteiddel. Azok, bizonyos értelemben, azok a szavak keresztül hussannak a tanítványokon, vagy beleragasztják őket a fejükbe. A legnagyszerűbb dolog, amit csak taníthattok nekik, az életetek példáin keresztül taníthatjátok meg – azzal, hogy most a Földön azt csináljátok, hogy megteremtitek, amit választotok.

 

Ez a létidő annyira fontos, különösen azok számára közületek, akik átmennétek az Új Földre. Amit megtisztítotok itt, és amit felismertek itt, igen nagy hatással lesz, és nagy fontossággal fog bírni abban, hogy mit fogtok csinálni az Új Földön. Páran közületek oda szándékoztok menni, hogy az Új Föld osztálytermeinek tanítóivá váljatok, tanítsátok azokat az angyali lényeket, akik még sosem voltak a Földön ezelőtt – soha sem testesültek meg még az anyagban – tanítani őket, milyen is ez. Segíteni a megértésüket, mielőtt idejutnának.

 

Páran közületek, akik az Új Földre készülődtök, az energiákkal készültök dolgozni, segítve a megértésüket, milyenek ezek igazából, mi a jelentésük, miképpen lehet visszahozni őket ide a régi Földre – amennyiben itt az emberek hajlandóságot mutatnak ezeknek a felhasználására.

 

Páran közületek az Új Földre tartotok, hogy ott legyetek egy darabig, azután azt válasszátok, hogy azon is túl mentek, oda, amit mi úgy hívunk, hogy a Harmadik Kör. Ez az a birodalom, amit elég nehéz leírni, mert ez az a hely, ahová istenként azért mentek, hogy teljes Istenné képezzétek magatokat, teljes jogúan. Teljes jogúan. Még elképzelni is nehéz ezt, mert annyira kiterjedt dolog ez. Páran közületek oda szándékoztok menni, ezen létidőtök után.

 

Amit mondunk evvel, az nagyon fontos. Nem azt mondjuk, hogy komolyodjatok meg emiatt, mert a komollyá válás hajlamossá tesz megfojtani az energiákat. Csodás dolog könnyednek maradni, folyamatosan fejlődni és mozgatni az energiákat. De páran közületek eljutottatok arra a fokra, ahol azt mondottátok: "Ez nem fog működni. Legközelebb megint megpróbálom." Lehet, hogy húszévesen gondoljátok ezt. Páran közületek nyolcvanévesen hallgatjátok ezt, ezt gondolva. Azt gondolva: "Az út egy részét megtettem, de nem az egész utat."

 

Arra kérnénk benneteket, gondoljátok ezt át újra. Megkérdeznénk tőletek, mi volt az, amit igazából megtanultatok magatokról ebben a létidőben. Saját magatokról. Nem az számít, mi mindent birtokoltok, mekkora a házatok, vagy, hogy hány autótok van. Ezek mellékesek. Csodálatos mellékesek, mellesleg szólva, de mellékesek. Sokkal inkább az számít, mit tanultatok meg ebben a létidőben, és hogyan fejlődtetek. Miként jöttetek rá új megértésekre magatokról, a lélekről, az utazásról, és arról, hogy miképpen választjátok ki, hová mentek legközelebb.

 

Ez a létidő annyira drágaságos. Meg van a saját rezonanciája, a saját identitása. Meg van a saját, nagyon megszentelt energiája, ami a többi létidőn alapul, de amiknek az energiája eleresztődött. Látjátok, egy tipikus létideje egy embernek viszonylag független. Ez önmagában saját magát támogatja. Ha egy bizonyos létidőt vesztek, talán ötszáz évvel ezelőttit, az az aspektusotok vagy történetetek csak próbálkozás volt, kifejezni valamit abban a sztoriban. És ti pedig mondhatjátok azt, hogy ti, mint Felsőlelkű lény, megengedtétek magatoknak, hogy így cselekedjetek, De az a létidő jóformán csak arról a létidőről szólt, arról a bizonyos sztoriról.

 

Ez a létidő másmilyen. Ahelyett, hogy csak önmagában létezne, vagy csak egy szál történet lenne, ez a létidő most kollekcióvá válik, az összes történet egybeintegrálásává, látjátok. Ez majdnem olyan, mint ti, ebben a létidőben, akik ott vagytok ennek a közepén. Az összes többi létidő, amit csak eltöltöttetek, most ennek a részévé válik. Ők újra beleintegrálják magukat, rajtatok keresztül, ebbe a létidőbe.

 

Ez a miértje annak, miért mondjuk, amikor eleresztitek ezeket az energiákat, akkor azok vissza fognak áramlani hozzátok. Ti eleresztitek őket, hagyjátok ezeknek a történeteit elmenni, tehát az energiák cirkulálni kezdhetnek, visszajöhetnek, és ismét szolgálhatnak benneteket. De ez alkalommal már a történet korlátai nélkül. Ez a létidő a csúcspont. Ez a záróvizsga ideje, látjátok, a sajátotoké. Nagyfokú együttérzéssel, szeretettel és elismeréssel kezeljétek ezt, azért, amiért ilyen ez a létidő. Ez nem olyan, mint bármelyik létidő. Ez nem csak egy másik létidő. Ez az "A" létidő, Shaumbra. Ez az egy, a mostani, "A LÉTIDŐ" a számotokra.

 

Szóval... a múlt havi Shoudban Adamus volt itt, és a lekapcsolódásról beszélt nektek. Nagyon nagy lépés, nagy meglátás. Kuncognunk kell ismét néha, mivel ennyire nyíltak bírunk lenni veletek, és efféle dolgokról tudunk veletek beszélgetni, mint például leválás a rácsról, a Mezőről – nagyon nagy mérföldkő, iránypont a Shaumbra számára – amint azt Saint-Germain mondotta a múlt hónapban. Nagy esemény.

 

Kuncognunk kell néha, mert tudjuk jól, milyen nehéz lenne nektek ezt az utca átlagemberének elmesélni. Ha megpróbálnátok elmondani ezt a koncepciót, mondván: "Igen, most volt a szokásos havi Shoudunk..." Már ennek a szónak a hallatán is elég furán néznének rátok. (kuncognak a közönség soraiban) "...és abban a Shoudban beleegyeztünk – beleegyeztem –, hogy leválunk a Mezőről." És ők akkor körülnéznének, próbálván meglátni a mezőt (nevetés), valószínűleg vakargatnák a fejüket, bólogatnának és gyorsan elsietnének. (Többen is nevetnek) Szóval elképesztő a számunkra, milyen messzire jöttetek el, micsoda információkat vagytok képesek megérteni, micsoda energiákat engedtek meg áthaladni magatokon.

 

Beszéltünk a Mezőről való lekapcsolódásról. Tudjátok, hogy ez olyasvalami, amit a legtöbb angyal nem tett meg még. Ők még valamiféle mezőhöz, vagy energiaforráshoz kapcsolódnak valahol, látjátok. Ez nem olyan, amin ők mentek át előttetek. Épp, hogy az ellenkezője. Ti vagytok a Nagy Emberek, ti mentek át elsőként. Leváltok a Mezőről.

 

Nem volt még, szószerint, olyan embercsoport, aki együttesen tette volna meg ezt. Volt néhány nagyon kis számú egyéni entitás, aki emberi formában megjelent, aki ezt megtette. És voltak kevesek, akik egy darabig követték ezt az utat, de nem fejezték be létidejükben, mert az energia a Földön nem volt jó erre, és/vagy az új energia nem volt hozzáférhető.

 

Vannak Nagy Emberek, megvilágosodott mesterek, úgy, mint Buddha, aki egy létidőt töltött el evvel, jelenleg már sok létidőt (Tóbiás kuncog) ... Viccelődünk rajta. Ő volt minden szenvedők között a legnagyobb! Buddha volt az, aki mindent megtagadott létidejében, Gautamaként, vagy Buddhaként, és az egész törekvése arra irányult, hogy leválassza magát a Mezőről. Úgy kezdte ezt, hogy lekapcsolta magát a fizikai síkokról, és a testéről, majd pedig ezután lekapcsolta magát a saját elméjéről is. Ezzel lassan elkezdte lebontani a kapcsolatát a kristálybirodalmakról is. De oly sok megpróbáltatást és lelki kínt állt ki azért, hogy ezt megtegye. Büntette a testét és átkozta az elméjét.

 

Végső soron odaért. Végső fokon odajutott, nagyon,. nagyon sok létidő és próbálkozás után, hogy lekapcsolódjon. De egyetlen ragyogó pillanat alatt képes volt ezt megtenni, amikor végül így kiáltott fel: "Feladom!" (nevetés) Nem valami nagy angyali inspiráció volt ez, nem a Szellem keze ereszkedett le hozzá ezzel. Amikor végül ezt mondta: "Feladom ezt a szenvedést és próbálkozást, és feladom ezt a diszciplínát…" abban a pillanatban, a fa alatt ülve, elérte a megvilágosodást, a mennyek feltárultak, mi pedig mindnyájan tapsoltunk és ezt mondtuk: "Hála Istennek, végre!" (Nevetés)

 

Jeshua. Jeshua – vagy Jézus, ahogyan közületek oly sokan hívjátok ezt a kedves személyt – egy kompozit lény, nem egy emberi lény. Azért jött –bizonyos értelemben véve –, hogy segítse az úthoz vezetni a Shaumbrát, és a világot, csakugyan, de mégis megkérdezik az emberek: "Nos, Jeshua lekapcsolódott-e a Mezőről?" Jeshua nem ember-lelkű lény, nem olyan, mint ti. Nagyon, nagyon sok energia kompozitja ő. Szóval, ezért nem mondhatjátok azt, hogy Jeshua levált a Mezőről. Jeshua még eléggé a részét képezi a Mezőnek, jelenleg, különösen Jézus személyeként.

 

Jézus mennyire bele van most szőve a Mezőbe! Halljátok, amint emberek azt mondják, Jézuson keresztül vezet az út a megváltásotokhoz. Ez azt jelenti, bele vannak ragadva, folyamatosan gabalyodva ebbe a hálóba, ebbe a netwörkbe, ebbe a mátrixba, nevezzétek ezt, ahogyan akarjátok. Bele lett ebbe szőve.

 

Na, Jézus energiája cseppet másmilyenebb Jeshuánál. A tudatosság kreálta ezt meg... jelenleg akiről beszélünk, egy tündérmese-lény, Jézus. Jézus sosem létezett. Nem ez volt a neve. Jeshua volt a neve, és Jeshua energiája egészen más. De még Jeshua sem ment keresztül a lekapcsolódás procedúráján.

 

Az, aki Ohamaként volt ismert... nem hívhatjuk a másik nevén, Kauldra a lelkünkre kötötte ezt (Tóbiás kuncog). Lüke törvények... Azt a kedves személyt R****-ként ismeritek! Meg fogom mondani! (Nevetés) [Ramtha neve jogvédett, az őt csatornázó hölgy levédte, és agresszíven védelmezi is a nevet - a ford.] Sose láttam még Kauldrát ilyen verejtékezőnek, mint emiatt. (Többen is nevetnek, Tóbiás kuncog.) Át kell ugorjuk nála ezt.

 

Ohamának ez az energiája... bocsássátok meg nekünk, a helytelen szót mondtuk.... Ohama... Ohamának ez az Energiája képes volt lekapcsolódni a Mezőről, borzasztó nagy haragvás után, iszonyatos szenvedés és magány után. Ohama ugyanúgy levált a Mezőről, függetlenné vált, emberi lélekként, aki hagyta elmenni az összes kapcsolatát – kapcsolatát a családdal, harcosaihoz és seregeihez fűződő kapcsolatát, még Istennel való kapcsolatát is, tudjátok. Ilyen egy nagy ember, Ohamának meg kellett ezt tanulnia. Egy olyan nagy ember, mint Ohama, úgy mint azok, akikről most beszélünk. Lekapcsolódott Istenről, látjátok. Ilyen egy nagy ember.

 

Az emberek valóban rettegni kezdenek, amikor ezekről a szintekről kezdtek beszélni, mivel annyira berögződött, hogy Isten az a mindenható, hímnemű lény, akinek elég rossz a vérmérséklete, aki ítélkező hajlammal bír – abszolút könyörtelenül –, aki uralja a mennyet, de a poklot azt nem, látjátok. Szóval ez egy nagyon nagy.... ez egy nagyon nagy félelme az embereknek.

 

De Ohamah azt mondta: "Még Istenről is lekapcsolódom. Lekapcsolódom mindenről, mert nem érdekel már semmi." Úgy gondolta, meg fog halni, meg akart halni. Erővel próbálta megtalálni magának a halált. De volt benne valami, ami nem hagyhatta, hogy meghaljon, ami űzte őt, hogy leváljon mindenről. És megtette. Azóta is önmagához híven létezik, visszatérve a földre, dolgozni az emberekkel, a maga tomboló stílusában, hogy segítse lekapcsolódni őket.

 

Néha... legyen szó Ohamáról, legyen szó Saint-Germainről... néha muszáj nyomást gyakoroljanak. Néha ők – hogyan is mondjam – egy kissé – hogy is mondjam – arrogánssá válnak, azért, hogy segítsenek nektek túlra lépni, hogy segítsenek nektek elereszteni olyan dolgokat, amelyek nem szolgálnak többé benneteket.

 

Kuthumi, a másik nagyszerű lény, akinek NEM jelentett gondot a lekapcsolódás. Számára ez a folyamat nem volt nehéz. Nem kellett átessen a szenvedésen, ő csak hagyta elmenni. Kisétált, csakugyan, önállóan hosszú időre mindenből. Távol tartotta magát a barátoktól, és a családtól, kiköltözött az egyetemi életből is, amit pedig nagyon szeretett. Önállóan félrevonult, és ezt mondta: "Könnyedén fogom ezt megcselekedni, vidáman, és lekapcsolódom. Saját magam leszek." És ő szintén hagyott elmenni mindent. Megtette, Gaia iránti együttérzéssel és szeretettel telve. Nem kapcsolódott Gaiához, de dolgozott azokkal az energiákkal, hogy az eleresztés megvalósuljon. Szóval Kuthumi egy másik független lény. Egy istenszerű, lelkesült lény, aki minden kapcsolatát és tápláló, támogató dolgát hagyta elmenni.

 

Én, Tóbiás, lekapcsolódtam. Én ezt elég rázósan tettem meg. Nagyon, nagyon sok létidőn keresztül jámbor, istenfélő voltam, próbálva követni a könyvet, egy cél felé. Nagyon igazságosan a magam módján. Ahhoz volt kedvem, hogy saját magam találjam meg az Istenhez vezető utat, hogy megmutassam Istennek, hogy milyen értékes vagyok amiatt, hogy követtem volna az összes szabályát a könyvnek. Így ment ez, egészen addig, amikor már nagyon a vége felé Isten így szólt: "Tóbiás, nekem nincsenek szabályaim! Te hoztad meg mindegyiket. Te olvastad valami gyagyás könyvben, amit néhány kiegyensúlyozatlan ember írt (nevetés), akik hajlamosak voltak szabályok megalkotására." Megtanultam lekapcsolódni, de hosszú időt vett igénybe ez, sok, sok létidőt.

 

Ez a folyamat a Tóbiásként élt életemben kezdődött. Tobitként voltam akkoriban ismert, és szenvednem kellett... a legnagyobb szenvedés, amiben részem volt, hogy rabszolga lettem. Szenvedtem az igen érdekes családi élettől is. (Tóbiás kuncog.) Most nem fogunk belemerülni ennek a részleteibe. (Nevetés) Szenvedtem a látásom elvesztése miatt. (Tóbiás kuncog) Szenvedtem a vedelésem miatt, amit nemrégiben az addikciókról lezajlott beszélgetésünk során el is ismertem. Szó szerint függtem. Függtem a saját fájdalmamtól, akkoriban, a saját érzelmi fájdalmamtól. Az ivással próbáltam azt csillapítani.

 

Midőn az a létidő véget ért, ott találtam magam, eléggé megrémülten, reinkarnálódva ismét, ugyanazon a helyen, amit az imént hagytam el. Ismét Izrael földjén találtam magam, mivel hívott vissza az a vidék. Befejezést akartam. Tehát visszamentem. Újra, egy kicsit sokat ittam, most már el kell ismerjem. "Tóbiás vagyok..." Ezt mondanám egy bizonyos találkozón. (sokan felnevetnek, amint a közönség felismeri, hogy Tóbiás az Anonim Alkoholisták találkozóinak szokásos bemutatkozási formulájára utal)

 

És végső fokon ott találtam magam egy börtönben, ahová vettettem, és abban a börtönben gyűlölködtem minden nap, utáltam mindenkit, gyűlöltem Istent, utáltam mindent az életben. A leges legvégsőig, nagyon a végén, totálisan kétségbeesve, tudva azt, hogy haldoklom, végül én is ugyanúgy megtaláltam a megszabadulásomat. Ehhez kellett egy börtön, és kellett ez az összes szenvedés, hogy végül hagyjak elmenni mindent. Annak a felismeréséhez, hogy igazából semmilyen szabály se volt. Igazából semmi olyasmi sincs, amibe kapaszkodnom kellett többé. Elvesztettem mindent, látjátok. A családomat, a földjeimet, az egészségemet és az istenemet. Mindent el kellett vesszek, tehát hagytam elmenni.

 

Nincs túl sok olyan Lény, aki igazán lekapcsolódott. A névsor jelenleg eléggé rövid. Nem sok olyan Lény van, aki hagyta, hogy végigmenjen ezen a folyamaton – a folyamaton, amint most estek át. Ez nem arról szól – hogy is mondjam... A spiritualitásnak és vallásnak egész koncepciójának jelenleg... ennek kéne lenni, jelenleg... egyfajta lekapcsolódás lenne a lényege. De mit tanítanak az egyházak? Még több kapcsolódást. Még több addikciót az energiájuktól. Még több függést az energiájuktól. A legegyszerűbb tanítás a totális lekapcsolódásról szól. Ez van akkor, amikor önálló, szuverén lénnyé válsz.

 

Szeretnék valamit megvalósítani a Shaumbrának evvel a csoportjával most, valamit, ami egy kicsit más. Saint-Germain azt mondta, hogy elkezdtétek a kapcsolat bontásának a folyamatát. Beleegyeztetek ebbe, anélkül, hogy ezt bárhogyan is elvártuk volna tőletek. Ti, mint egyének, és mint csoport mondottátok ezt: "Elkezdjük hagyni elmenni azokat a régi dolgokat, amik eddig tápláltak bennünket, lassan, szenvedés nélkül, dráma nélkül. Egyszerűen csak elkezdjük hagyni az elengedődést. Elkezdjük figyelni, amint lassan, lassan elkezdenek eltűnni."

 

Szeretnénk egy csepp időt szakítani veletek most arra, hogy megérezhessétek, megtapasztalhassátok ezt. Valószínűleg majdnem mindig szembesülhettek avval, és érezhetitek ezeket a különféle dolgokat, amelyek hozzákapcsolnak benneteket... hozzákapcsolnak a Mezőhöz, a hálózathoz, még az angyali családotokhoz is nagyon régről eredendően, a dolgokhoz, amik a Földhöz és az emberekhez kötnek benneteket itt, még azokat a dolgokat is, amik a Shaumbrához kötnek és a Lélekhez/Szellemhez.

 

Szándékozunk benneteket hagyni, hogy megérezzétek ezeket a dolgokat, amint eljárnak egy – mondhatjátok így – lekapcsolódási táncot. Nem kell, hogy... nem kell kihúzni őket, vagy megbütykölni őket, hanem gyengéden lekapcsolódni az összes efféle dologról. Jelenleg azt kérnénk tőletek, a következő pár percben, hogy tapasztaljuk meg ezt most együtt. És azt is szeretnénk, ha szólna valami zene, ami a következő zeneszám lett volna a mai napra – dal – ami mára lett komponálva. Ez nagyon ideillő lenne. Ennek a címe "Higgyek egy kicsit Magamban," mi meg ülnénk itt, és hallgatnánk ezt, csak érezve a változásokat, a kapcsolatok lebontódását, amint gyengéden, és szeretettel megvalósulnak.

 

Vegyünk egy mély levegőt (szünet) és érezzük a lekapcsolódás folyamatát, amint egy kicsit muzsikálunk.

 

(Zene szól a háttérben)

 

Ez egy természetes folyamat... könnyű folyamat...

 

(Tovább szól a zene)

 

Érezzétek, ahogyan Kuthumi hagyja, hogy csak megtörténjen... félelem nélkül... szenvedés nélkül.

 

(Véget ér a zene)

 

(szünet)

 

Saint-Germain a másik, aki lekapcsolódott... erőltetetten – erőltetetten, miután szószerint csapdába esett egy kristályban, mind tudatosság állapot szerint, mind úgy, hogy hozzájárult valamihez, ami így megvalósulhatott. De tudván tudva azt, hogy nincs más kiút onnan, sem élve, se holtan, hanem ott találva magát élve betemetve abba a kristályba, ez volt tanulási útja arról, hogyan kapcsolódhat le. Azt mondja, ezer évet töltött el ott... amilyen hosszú volt ez az idő, úgy tanulta meg, ez vette rá, hogy befelé induljon el megkeresni a választ, az utat, abban a létidejében. Lekapcsolódva az összes efféle dolgokról, és felismerve azt, hogy egész úton végig ott volt vele az igazi válasz. Valójában tudta, hogyan juthat ki.

 

Amint mondottuk volt, van egy pár olyan lény, nincsenek túl sokan, akik végigcsinálták ezt a folyamatot és most visszatértünk hozzátok – mindnyájunkhoz, akik éltünk már humán formában ezelőtt – visszajöttünk hozzátok, hogy segítsünk végigkalauzolni benneteket a folyamaton, hogy segítsünk megmutatni nektek, hogy mindez megcselekedhető. Megengedhetitek magatoknak, hogy lekapcsolódjatok. Lebonthassátok a kapcsolatotokat mindazokról, amik eddig tápláltak benneteket, ami az üzemanyagotok volt eddig, amik befolyásoltak eddig benneteket. Kapcsolódjatok le, hogy felfedezzétek a saját függetlenségeteket és szuverén természeteteket.

 

Mindenki közülünk, aki átesett ezen a folyamaton, nagyon nagy félelemmel tettük meg ezt, így, vagy úgy. Félelemmel az ismeretlentől, félve attól – és annak a bizonytalanságától –, hogy mi történik, ha totálisan hagytok elmenni dolgokat. Totálisan elengedni mindent. Mi történik akkor, amikor hirtelen túlterhelődtök a semmilyenséggel, a sötétséggel – amikor tudatosan elmetszitek az Istenhez fűződő kapcsolatotokat? Bolonddá lesztek-e téve, át lesztek-e verve? Mindezen félelmek megjelennek.

 

Mindezeken átestünk már. Tudjuk milyenek ezek. Ezért hívtuk ide Rafael energiáját most, hogy segítsen szembenézni a félelmeitekkel. Nem csatázni velük, nem küzdeni velük, hanem szembenézni velük. És magatokba nézni, saját magatokba, hogy mi érződik helyesnek. Nem azért, mert én, Tóbiás ezt mondtam, vagy bárki más ezt mondta, hanem, hogy mi érződik a számotokra helyesnek. Hogy vessetek egy pillantást, hogy hol akartok lenni, és mit akartok tenni. Hogy vessetek úgy pillantást erre az egész kapcsolatlebontási koncepcióra, mint amivel folytatni akarjátok a ténykedéseteket.

 

Szóval, Rafael érkezik, hogy segítsen szembenézni ezekkel a félelmekkel, életetek blokkolóival, szemrevételezni ezeket a dolgokat, amik kelepcében és visszatartanak benneteket.

 

Ez most nagyon fontos időszak az életetekben, és ez egy nagyon fontos létidő. Olyasmire készültök, ami nagyon új, a legújabb – amint mondhatnátok erre – innovatív Új Energia van feljövőben most, amit terveztetek, amit ti formáltatok ki erre a létidőre. Nagyon nagy lépésre készültök most.

 

Ott akarunk lenni, hogy támogassunk és szeressünk benneteket, és, hogy segítsük a megértéseteket, miért van szükség ezen bizonyos szimptómákon való átesésre, amikkel látszólag most találkoztok. Szimptómákkal, úgy, mint nem várt fáradtsággal. Azért történik ez, mert amikor lekapcsolódtok a régimódi útról, amivel eddig tápláltátok magatokat, akkor ez valami újat hoz fel bennetek. Átmenetben vagytok a régi energianyerési módból az új felé. Szóval, időről időre igen váratlan fáradtsággal kerültök szembe, olyankor, amikor a legkevésbé számítotok rá.

 

Másféle alvási mintáitok alakulnak ki, mert amikor az új kristályos énetek online-ná válik, hálózatba kapcsolódik, hogy úgy mondjuk bennetek, nem szükséges többé nyolcórás alvási minta szerint éljetek. Minden változni kezd. Az élelmiszer, amit fogyasztotok, változik, mert másféleképpen igénylitek az üzemanyagotokat már.

 

Társas kapcsolataitok, és a többi emberrel való viszonyotok változik, ismét. Ezek már megváltoztak, de megint változni fognak. A módja, ahogyan alkalmazzátok magatokat... a munka, amit végeztek, még az is, hogyan kaptok azért fizetséget... változni kezd. Hozzászoktatok, hogy nagyon régi energiás utakon kaptok fizetséget; például óránként. Ami a ténykedésetek kreatív kiterjeszkedését illeti, azt nem az órák mérik.

 

Ti, bizonyos értelemben, leveszitek magatokat arról a régi alapozásról, ami idáig a talapzatot nyújtotta a számotokra, és másféle alapokból nyeritek az energiát. Még magának Gaiának is az energiáival új módon dolgoztok. Teljesen más ez, és most jóformán életek minden aspektusa változásban van. Az álmaitok egy másik reflexiója ennek az egész lekapcsolódási processzusnak.

 

A légzésetek módja is változik. Számosan közületek észrevettétek ezt már. A légzésetek változik, amint leváltok. A légzéssel egészen más módon pezsdítitek fel a testeteket. Minden változni kezd.

 

Ez néha félelmet gerjeszt. Megjelenik a félelem, mivel nem vagytok biztosak abban, mi is történik. Úgy gondoljátok, ez már meghaladja a kontrollálási képességeteket, de Shaumbra, csak annyi a megértendő; ez a lekapcsolódás folyamata.

 

Néha úgy találjátok, hogy nagyon, nagyon ingerelhetőek vagytok és nem tudjátok, mi ennek az oka, és megkísérelitek az elmétekkel ellenőrizni mindezt. Még hibáztatni is próbáltok ezért külső dolgokat, úgy, mint más, külső személyeket (páran felnevetnek), vagy elkezdtek túl keményen dolgozni, vagy csak úgy egészében véve az Új Energiát. De ez azért van Shaumbra, mert lebontjátok a kapcsolatot, és ez néha bizonyos fajta irritációt okoz a testetek energiahálózatában. Szóval ez is változóban marad.

 

Most, a jó hír az, hogy máskor meg nagymennyiségű alkotó energiával telve találjátok magatokat. Kreativitásotok és meglátásaitok roppant robbanásszerűen fog megnyilvánulni. A mentális folyamatotok az igen lineáristól, vagy analitikustól elmozdul az igen kreatívig, a megoldásokat, a válaszokat nagyon gyorsan fogjátok megtalálni, s ezek valóban nagyon nagyszerű megoldások lesznek.

 

Úgy találjátok, hogy nagyon intuitívek vagytok a többi emberrel, és úgy találjátok azt is, hogy minden eddiginél jobban jelennek meg a nagyon egyszerű, mégis alapvető megértéseitek. Egyszerű – ami azt jelenti, hogy látjátok az alapokat, az élet egyszerű minőségét. Látjátok minden dolgoknak a legvelejét. Nem kell iszapbirkózásba bonyolódjatok az elmétekben a sokféle analízis miatt. Nagyon egyszerűen képesek vagytok látni dolgokat, igen tisztán és alapvető jelleggel.

 

Úgy fogjátok találni, hogy nincs többé szükségetek arra, hogy leraboljátok más emberek energiáját, vagy más külső energiaforrásokra sincsen már szükségetek, Ezért hát soha többé nem kell kompromittáljátok vagy feláldozzátok magatokat azért, hogy elérjétek azt, amire szükségetek van.

 

Az emberek életében jelenleg, a legtöbb embert érinti ez, az egész élet a kompromittálásról szól, adásról és kapásról, a próbálkozásról, milyen új utat lehet találni az energiához való jutásra, és igen korlátozott módjai vannak annak, hogy ez vissza is legyen adva. Ez egy folyamatos játék, amit vég nélkül gyakorolnak az emberek. El tudod-e képzelni, Shaumbra, hogy nem kell játszani többé ezt a játékot? Nem kell függeni semmitől és senkitől az energiátok miatt, az ellátásotok miatt? Egyszerűen, meg van mindenetek magatokban.

 

Nem kell játékot űzzetek az angyalokkal vagy lélekkel. Nem kell azon se csodálkozni, ha túl hosszú már a bűnlajstromotok, amennyiben jót, vagy rosszat cselekedtetek. Nem kell támaszkodjatok az angyalokra, vagy segítőkre se, hogy megmondják nektek, mit tegyetek, vagy energiacsomagokat kelljen kunyerálnotok tőlük. Képzeld el, annyira függetlennek magad, hogy bent meg van mindened. Minő áldás ez. E felé tartotok most. E felé tartunk most együtt, Shaumbra. Örömteli ez. Ez egy új módja annak, hogy megtapasztaljuk az örömet az életben.

 

Még egy lényeges dolgot fűznék a mai beszélgetésünkhöz. Ez – hogy is mondjam – az egy héttel ezelőtti beszélgetésünkből ered a Szakrális Geometriáról, az új számokról beszélgettünk, az új módjáról annak, hogyan működnek a dolgok.

 

Arról a nagyon egyszerű folyamatról beszélgettünk, hogyan teremtődnek meg a dolgok és hogyan valósulnak meg. Beszélgetésünk négy nagyon egyszerű Szakrális Geometriai lépésről szólt, ahol azt mondottuk, hogy a legtisztább, legegyszerűbb szint a Vágy. Vágy. Vágy előzetes elvárás nélkül, vágy, mely nélkülöz egy bizonyos konkrét végeredményt, egyszerűen csak vágy. A Vágy egyszerűen azt jelenti, hogy szimplán vágysz arra, hogy legyél, hogy kifejezd magad, hogy kifejezd a benned lévő lelket.

 

A Vágy azután lejön a következő szintre, ami az Idea, a vágy mögött. Van egy vágyatok egyszerűen csak azért, hogy teremtsetek. Most feljön akkor egy idea, ami beteljesíti a vágyat, hogy kreáljon. Az idea bármi lehet... hogy elindíts egy üzletet. Az idea nagyon széles és általános lehet. Az idea lehet egy új találmány. Akármi lehet... de ez az Idea szintjére érkezik meg. És az idea most azt mondja általatok: "Szeretnék, vagy vágyom arra, hogy kifejezzem a lelkem energiáját egy bizonyos módon." Megismétlem, anélkül, hogy bármilyen konkrét részlet miatt aggódna. Ez csak az idea. Talán az idea az, hogy írj egy könyvet. Nem kell tudd, hogyan készül a papír, azért, hogy írj egy könyvet, látod.

 

Onnan az idea lejön most a Vonzás szintjére, és ez nagyon fontos. Erről mindjárt többet is fogunk beszélni. Az ideátok... ami egy általános vágyra alapul... az ideátok most elkezd megvalósulni. Az ideának ehhez meg van egy bizonyos energetikai karakterisztikája, és ez magához fogja vonzani a megfelelő energiákat.

 

Ha az ideátok az, hogy írtok egy könyvet, most úgy fogjátok találni, hogy automatikusan – akár csak egy mágnes – energiákat vonzotok ehhez. Energiákat, akár a mi oldalunkról, entitásokat, akik támogatni fognak benneteket az írásban. Nem fogjuk megírni nektek a szavakat, hanem segíteni fogunk nektek, hogy az ideák áramlása akadálymentes legyen hozzátok. Ti lesztek azok, akik valószínűleg embereket vonzotok magatokhoz, akik anyagilag fognak ebben támogatni benneteket, vagy esetleg egy olyan munkát, állást vonzotok magatokhoz, vagy egy állás hiányát (végre lesz időd írni - a ford.), ami lehetővé teszi a feltételeket, hogy ez a könyv létrejöhessen.

 

A vonzás szintjén vagytok, és ez kezdi szállítani az összes energiát, ami csak kell. Ezek az energiák kiszolgálni akarnak benneteket, és támogatni az ideátokat. Megismétlem, az ideának előre elvárt részletektől mentesnek kéne lennie. A részletek hajlamosak automatikusan megérkezni, hajlamosak nagyon természetesen áramlani.

 

És most ott vagy a Vonzás szintjén, csak hagyva mindent megérkezni, de ami történni szokott az az, hogy a félelmetek közbelép. Félelmetek az ismeretlentől. A félelmetek, ami agyal azon, hogy az ideátok – a könyvetek, az üzletetek, a találmányotok, az akármitek – esetleg nem elég értékes. Esetleg az emberek kinevetik. Esetleg sosem kapjátok meg azt a támogatást, amit akartok Esetleg kudarcot vallotok. Látjátok, a félelem ezen a ponton kezd megjelenni. A félelmeitek kezdik megváltoztatni az energiaszintet... a vibrációt és a vonzás szintjét... az ideátokat. Csak saját magatokat szabotáljátok evvel. Az ideátok meg ott marad valahol a vonzási birodalmakban dekkolni, nem csinál semmit, nem halad előre, mert a félelem megjelent, behúzta a kéziféket, vagy megváltoztatta azt az utat, amin a megfelelő energia eljutott volna hozzátok. Tehát nem tart már sehová se innét.

 

Ez a miértje annak, hogy miért mondottuk azt most, hogy Rafael energiájával – Rafával itt – segíteni fogunk nektek áttekinteni azokat a félelmeket, hogy segítsünk nektek megfigyelni, hogy milyen energiák vannak ezekben a félelmekben, segíteni nagyon nyitottan tartani a vonzási szinteteket, segíteni nektek nagyon tiszta energiák bevonzásában. Amikor így tesztek, akkor lehetővé válik ideátok még tisztább és teljes megvalósítása. Be fogjátok vonni magatokhoz az összes kellő energiát, hogy így történhessen.

 

Most azt mondjuk nektek; különösen figyeljetek oda erre, figyeljétek meg most, mi történik a Vonzási szinteteken. Miképpen hordtok energiákat oda be, és miképpen szabotálják a félelmek azt, amit tenni akartok? Figyeljétek meg, hogy bontakozik mindez ki az elkövetkező pár hónap során. Különösen nagy figyelmet szenteljetek annak, hogy mit vonzotok be, és mit blokkoltok.

 

Szóval... még egy megjegyzés, mielőtt befejeznénk ezt a mai Shoudot. Még egy megjegyzés. Az előttünk álló harminc napban, azt kérnénk tőletek, hogy végezzetek el egy kis házi feladatot. Azt kérnénk tőletek, hogy minden nap tudatosan csináljatok valamit egy kicsit másképpen.

 

Látjátok, nagyon hajlamosak vagytok dolgokat ugyanazon a módon végezni, újra, és újra, és megint ugyanúgy minden nap, és még csak észre se veszitek ezt. Tegyetek mindennap valamit másképpen. Menjetek munkába egy másik útvonalon. Válasszatok másik útirányt. Változtassátok meg a reggeli rutinotokat – azt a rutint, amit ébredés után mindennap gyakoroltok. Csináljátok egy cseppet másképpen. Változtassátok meg, ahogyan a napi teendőiteket kidolgozzátok, vagy akár a diétás terveteket. Minden nap válasszatok valami mást, és tegyétek másképpen.

 

Ez segíteni fog nektek, hogy megértsétek, hogyan alakulnak ki a rutinok és a megrögzött szokások. Ezek ugyanakkor azok a dolgok is, amik a Mezőre csatolnak benneteket. Ezek azok a dolgok, amik olyan nehézzé teszik a számotokra most a kapcsolat lebontását. Tudatosan másképpen végezve a dolgaitokat, megláthattok egy másféle energiát, és nagyon könnyűnek fogjátok találni elkezdeni elereszteni egyre jobban azokat a dolgokat, amik a Mezőhöz kötve tartanak benneteket.

 

Mint mondottuk, ez most annyira fontos időszak, annyira fontos élet. Ez AZ a létidő. Új tartományba költöztök, a lekapcsolódás tartományába. Néha nagyon könnyű dolga van a félelemnek, hogy beáradhasson ide mindent elborítva, hogy elszaladjatok, elrejtőzzetek, vagy leállítsátok a folyamatot. Csak légy éber arra, hogy mi történik most, mi történik veled, amint lekapcsolódsz.

 

Jövő hónapban visszajövünk, ismét Rafával, további beszélgetésre a lekapcsolódásról.

 

És ez így van.

 

Fordította: Ziegler Attila