VISSZATÉRÉS SOROZAT:

 

11. SHOUD: „Évzáró: Tóbiás utolsó Shoudja”  – Tóbiás közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában

             

Elhangzott a Bíbor Körben,

2009. június 6-án

 

www.crimsoncircle.com

 

 

              És ez így volt. Létrejött egy megállapodás több ezer évvel ezelőtt Tien Templomaiban, szépségben, derűben, a családban. 2000 évvel ezelőtt Próféciák szóltak arról, hogy ez a csoport újra együtt lesz a Földön egyszerre, egy időben, és az angyali birodalmak nyújtanak majd nekik vezettetést, támogatást és szeretetet. Ez a csoport újra összeáll az emberiség és az egész teremtés legelképesztőbb, legmonumentálisabb változásának idején.  

 

              Az évzáró napja. Ez az évzáró napja, drága Shaumbra, és micsoda öröm ez nekem, Tóbiásnak, hogy itt ülhetek most veletek! Ez nem arról szól, hogy én elmegyek. Nem arról szól, hogy visszatérek a Földre. Miért könnyezel, Cauldre? Miért vannak ilyen mély érzéseitek, Shaumbra? Ez nem rólam szól. Nekem, Tóbiásnak, Adamusnak, Kuthuminak, és a túloldalon lévő összes angyalnak kicsordulnak a könnyeink, mert ma ünnepelünk. Ez rólatok szól. Ez a ti évzárótok.

 

             

              Utazásunk

 

              Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, amikor Gábriel Arkangyal harsona hívása a szó szoros értelmében kiáradt az univerzumba, a dimenziókba, és összehívott egy emberekből álló csoportot, hogy itt legyenek a Földön a változás és az átalakulás ezen időszakában, az Új Energia idején, hogy túlhaladják a régi energiák megrekedését vagy lelassulását - tehát amikor ez a hívás kiment, ti választoltatok. Eljöttetek a Földre, ó, és voltak ám küzdelmek, kihívások és nehézségek. Ahogy olyan sokszor elmondtátok nekünk, ez nem annyira könnyű, mint ahogy ezt mi állítjuk – és mi ezt tudjuk. Véges-végig tudtuk. De Shaumbra, nekünk végig bátorítanunk és emlékeztetnünk kellett titeket. Folyamatosan tudatosítanunk kellett bennetek, hogy már megérkeztetek. Emlékeztetnünk kellett titeket, hogy nap nap után legyetek nagyon mélyen szerelmesek magatokba, amikor úgy tűnik, mintha minden ellenetek dolgozna.

 

              Tehát eljöttetek ide a Földre. Válaszoltatok a hívásra, és 1999. augusztus 21-én még nem tudtuk, még fogalmunk sem volt arról, hogy mennyi ideig fogunk együtt dolgozni veletek. Fogadásokat kötöttünk a mi oldalunkon, (nevetés) a szó szoros értelmében. Voltak olyanok, akik… és el kell, hogy mondjam, hogy akik a legközelebb dolgoznak veletek, azok, akik már jártak korábban a Földön, akik már viseltek emberi testet, akik már jártak a ti cipőtökben, és akik ugyanúgy könnyeztek, és ugyanúgy nevettek, mint ti. Azok, akik a legközelebb állnak hozzátok a Bíbor Tanácsban, tudják milyen is ez. Tehát amikor fogadásokat kötöttek arról, hogy mennyi ideig fog tartani ez a folyamat, a fogadás tárgya általánosságban három létidő volt. Én optimistább voltam: arra fogadtam, hogy ez mindössze két létidőt fog igénybe venni. (nevetés) És teljes mértékben felkészültem arra, hogy egészen végig veletek legyek. Keveset tudtunk… keveset tudtunk arról, hogy ez mindössze tíz évig fog tartani.

 

              Nem jövendöltük meg a dátumot. Mindössze az eseményt láttuk előre. Tudtuk, hogy ez be fog következni, de azt nem tudtuk, hogy nektek min kell keresztül mennetek, és most itt vagyunk, pedig úgy tűnik, mintha csak egy pillanattal ezelőtt kezdtük volna el. Itt vagyunk ma – az évzáró napján. A szeparációs ponton, amikor is elengedünk titeket. Elengedünk benneteket annak érdekében, hogy újraigazíthassuk az energiáinkat, és egy másfajta módon térjünk vissza a veletek való munkára.

 

              Emlékeztek a legelső, úgynevezett hivatalos Shoudra? 1999. augusztus 21 – a Vezetők távozása. Ó, sokan nem voltak boldogok emiatt, és akkor és ott el is hagyták a Bíbor Kört. De sokkal többen voltak azok, akik újra összegyűltek, akik emlékeztek a Tien Templomaiban kötött megállapodásunkra, akik emlékeztek arra, hogy Jeshua idejében újra összegyűlünk.

 

              Tíz évvel ezelőtt jött el az ideje a vezetők távozásának, annak, hogy a spirituális pótkerekek lekerüljenek rólatok. Ó, és kedveseim, ti meg most azt gondoljátok, hogy nehézségeitek vannak most, a Most pillanatában. Pedig akkoriban mentetek keresztül a valódi nehézségen. Az volt ám a lélek igazi sötét éjszakája! Amikor elengedtétek azokat az angyali lényeket, akik már olyan nagyon régóta veletek voltak – ők voltak a legkedvesebb, legközelibb barátaitok – olyan volt, mintha egyek volnának veletek, mintha csak a lényetek részei lennének. Úgy éreztétek, mintha azonosak lennének veletek. Ezek az angyali lények ott voltak mellettetek, hogy az emberségetek és az isteniségetek, a jelen létidőtök és a spirituális- angyali családjaitok közötti összes energiát segítsenek megtartani, hogy segítsenek egyensúlyban tartani ennek az igen kemény 3D-s környezetnek az energiáit az összes többi dimenzióbeli energiákkal, majd elmentek. Eltávoztak.    

 

              1999 és 2000 között keresztül mentetek a sötét idők legsötétebbikén, amikor is nagyon egyedül éreztétek magatokat. Lényegében becsapva, elárulva éreztétek magatokat. Úgy éreztétek, hogy a hozzátok legközelebb álló dolgok kisétáltak az életetekből. Emlékszem, megszámlálhatatlan éjszakát töltöttem veletek, hogy vigaszt nyújtsak számotokra, hogy megpróbáljam az értésetekre adni, hogy ez a tervetek részét képezte. Hogy tudassam veletek, hogy nem tettetek semmi rosszat. Miért van az, hogy a változások és a fejlődés idején az emberek azt hiszik, hogy valami rosszat tettek? Talán azért, mert ez időnként fájdalommal jár? Igen, valóban. Talán azért, mert ez ijesztő? Abszolút. De benne állt a terveitekben, hogy elengeditek a saját vezetőiteket annak érdekében, hogy el tudjátok fogadni a teljes felelősséget, és önmagatok teljes Én Vagyok-ságát.

 

              A szellemi vezetők, az angyali létezők néhányatok számára mankóvá, mentséggé váltak.  Sokan hozzájuk fordultatok, és így szóltatok: „Azt mondják nekem, hogy ezt meg azt kell tennem.” – és amikor mi meghallottuk ezeket a szavakat tőletek, nekünk is el kellett mennünk. Tiszteletben kellett tartanunk a kéréseteket, és el kellett hagynunk benneteket, amikor arra a pontra érkeztetek, hogy nem a saját hangotokon, nem a saját énetekből és a saját szellemetekből beszéltetek.

 

              És ez mindössze tíz évvel ezelőtt volt. Egy szempillantással ezelőtt. Még csak nem is annyira egy lélegzettel ezelőtt kezdtünk el így, ehhez a mai alkalomhoz hasonlatosan összegyűlni. És akár egy vagy öt évvel ezelőtt csatlakoztál a Bíbor Körhöz, vagy kezdted el olvasni a Shoudokat, energetikailag a legelejétől csatlakoztál.

 

              És itt vagyunk az évzáró napján. Keresztül mentetek a folyamatokon. Átmentetek az elengedéseken, az átalakulásokon és a bölcsességen. Átöleltétek magatokat. Megértettétek a szeretetet és az együttérzést. Ezek többé már nem csak szép és álomba illő szavak, hanem a részeddé váltak, az életed részévé váltak. Monumentális változásokon, átalakuláson mentetek keresztül nagyon rövid időszak alatt. És nem mindannyian jutottatok el idáig. Most azokhoz szólok, akik összejöttek és készülődnek az ünnepségünkre, amit mi készítettünk elő számotokra a mai napra. Azokhoz, akik voltak emberi alakban – Mónikához, Christinához, és a neveket még hosszan sorolhatnám – ők azok, akik a mai dátum előtt eltávoztak. Nem azért távoztak, mert annyira nehéz volt nekik a Földön, hanem azért, mert nagyon szerettek benneteket, és a mi oldalunkon akartak tartózkodni, hogy ember angyali támogatást nyújtsanak mindahhoz, amit ti végeztek a ti oldalatokon. Összegyűltek itt ma az összes többi vendéggel egyetemben, akik csak a vendégeink voltak ebben az elmúlt tíz évben. Az összes vendég összegyűlt itt ma a ti záróünnepélyetek alkalmából.

 

 

              Szeparációs pont     

 

              Ez annak az időszaka, hogy szeresd magad! Ez egy olyan szeparációs pont, amihez foghatót eddig még nem tapasztaltunk meg közösen. Éreztétek ezt az elmúlt pár hét során. Az elmúlt éjjeleken egy páran egy évzáróról, egy záró ünnepségről álmodtatok, arról, hogy elkéstetek az eseményről. Azt hittétek, hogy újraálmodjátok a középiskolai vagy egyetemi bizonyítványosztó ünnepségeteket. Pedig dehogy. Ez erről szólt.

 

              Néhányan nem találtátok a slusszkulcsotokat, és ezért nem tudtatok odaérni. Néhányan letértetek út közben, mert megpróbáltatok valaki másnak segíteni. De itt és most tudatom veletek, hogy megcsináltátok. Itt vagytok. Az az álom csak a saját félelmeitekről, aggodalmaitokról szólt, és máris beszélni fogunk arról, hogyan szabotáljátok magatokat azon ajándékok és tapasztalások kapcsán, amiket jócskán megérdemelnétek, és amiket ti állítottatok fel magatoknak.

 

              Néhányan ezalatt az elmúlt pár hét alatt nagyon mélyen elgondolkodtatok és beleéreztetek a távozásotokba, hogy elmenjetek innen, mert úgy éreztétek, hogy nincsenek meg a válaszaitok, és úgy éreztétek, hogy képtelenek vagytok akár csak egy lépést is tovább menni. De itt most kivétel nélkül egyenként mindannyiótokat arra szeretnélek emlékeztetni  - akár mentek akár maradtok - ,mert egy páran el fogtok távozni úgy az elkövetkező pár hétben – hogy ne aggódjatok, már tudod, hogy ki vagy; nem mi hozzuk meg ezt a döntést – de egy páran el fogtok távozni, és visszajöttök ide, a mi oldalunkra, néhányan, akik nagyon-nagyon kedvesek, drágák és közeliek vagytok.

 

              De itt és most azt szeretném nektek mondani, hogy eljutottatok ehhez a mérföldkőhöz. Eljutottatok a végzősöknek kijáró ünnepségig. Most már egyszerűen csak elengedhettek. Itt vagytok. Lehetővé tettétek önmagatok átalakulását, lelketek integrációját. Megtettétek. És amennyiben azt választjátok, hogy visszatértek a mi oldalunkra, akkor szerető, ölelő, kitárt karokkal fogadunk majd téged. Nem hozol rossz vagy téves döntést. Egy választást hozol. Ez a legfontosabb dolog. Fejezd ezt be, hogy olyan nagyon kemény vagy magadhoz.

 

              Vagy azt is választhatod, hogy itt maradsz a Földön, és megnézed, mi történik legközelebb – figyeled, hogy merre tart a Shaumbra, hogy mi történik akkor, amikor Adamus bejön és elkezdi a veletek való munkát az Új Energiával, hogy mi lesz akkor, amikor aláírod a saját nyilatkozatodat arról, hogy teljes mértékben felvállalod a felelősséget önmagadért, mint teremtőért – és megnézed, hogy mi történik.

 

              Ez nehéz volt jó páratoknak, mivel intenzív elengedési folyamaton mentetek keresztül, egy intenzív átalakuláson emberi és szellemi énetek tekintetében, aminek három életen át kellett volna tartania. És most itt vagyunk együtt a mi évzáró ünnepségünkön. Ez az ünneplés napja.

 

              Volt egy olyan időszak, nem is olyan régen, és sokan emlékezni fogtok létidőkre, beleértve talán ezt az életet is, amikor Yahweh nevét nem volt szabad hangosan kimondani, amikor azt álcázni kellett, amikor csak a kezdőbetűit lehetett kiejteni – YHWH. Az Isten szót sem volt szabad kimondani, mert Isten akkor éktelen haragra gerjedne, és villámokat hajítana le az emberre, nem pedig azért, mert az annyira rejtélyes lenne. Ugyanakkor volt egy olyan időszak nem is olyan régen, amikor az emberi én képtelen volt elismerni és kiejteni a száján az Isten szót. Ki kellett találniuk mindazokat a más szavakat. Nem lehetett kimondani se azt, hogy Szellem, vagy hogy Az Örökkévaló Egy.

 

              És most itt van egy ember csoport, akinek nem kell négy betű mögé rejtenie magát, nem kell álcáznia magát, és nem kell a YAHWEH szót használnia. Most már azon a ponton vagyunk, ahol kimondhatjuk: Én is Isten Vagyok. Valódi Isten Vagyok. Vagyok, Aki Vagyok.

 

              És még azon tűnődtök, hogy mire is ez az ünnepség? Azon töprengtek, hogy miről is beszélünk itt? Mindössze arról a felismerésről, hogy ti is Istenek vagytok; itt éltek és járkáltok abban, amit emberi illúziónak vagy emberi valóságnak neveztek, de az a tény, hogy ezt most ki tudjátok mondani, ki tudjátok mondani hangosan magatoknak, sőt még másoknak is, az jelentőségteljes. Ez egy mérföldkő.

 

              Vegyünk egy mély lélegzetet arra, hogy többé nem kell elbújni, többé nem kell megfoghatatlan fogalmakat használni ahhoz, hogy kimondhassuk: -Vagyok, Aki Vagyok. Én Is Isten Vagyok.

 

 

              Utolsó közös látogatás

 

              Drága Shaumbra! Egy különleges ceremóniával készültünk évzárótok alkalmával. Arra kérnélek most mindannyiótokat, hogy vegyetek egy mély lélegzetet, és engedjétek meg magatoknak, hogy kiterjedjetek. Csoportként még egyszer, utoljára látogassunk el a házikómba! Vegyetek egy mély lélegzetet, és tegyétek magatoknak lehetővé, hogy megnyíljatok, és kiterjedjetek a házikómba. Ó, már tíz éve erre készítettünk elő benneteket! Már tíz éve készülünk erre a napra!                   

 

              Erre most azt kérdezitek: -Hogyan jutok el oda? Hát a képzeletetekkel. A képzeletetek az egyik legcsodásabb ajándékotok, amit te, Isten valaha is magadnak adtál. A képzeleted teremtette meg a fizikai univerzumokat. A képzeleted hozta létre a dimenziókat. Nincs különbség a képzelet és a valóság között. Mindössze csak esetenként különbözőképpen manifesztálódnak.

 

              Vannak, akik most azt állítják, hogy ez nem más, csak „képzelődés”, mert ez nem ölt testet itt a 3D-ben, pedig ez attól még pontosan ugyanolyan valóságos, mint bármi más, ami manifesztálódik itt. Ahogy tovább léptek az Új Energiába, rá fogtok jönni, hogy semmi különbség sincs aközött, amit fizikai valóságnak neveztek és aközött, amit elképzeltek. Ez mind teljesen ugyanaz.

 

              Sőt, úgyis mondhatnánk, hogy mindaz, ami a képzelet által kerül megteremtésre a nem fizikai birodalmakban, sokkal valóságosabb, mint az, ami bejut ide a fizikai valóságba. Azok, akik tovább mennek a Bíbor Körrel, akik Shaumbraként tovább fognak lépni, meg fogják tanulni, hogy lényegében nincs semmi különbség a kettő között. Ez mind ugyanaz. Ez arról szól, hogy hogyan, mikor és hol akarod, hogy a dolgok manifesztálódjanak.

 

              Már most is dolgoztok ezekben a más birodalmakban – a képzeletetekkel. Dolgoztok az Új Földön, ami nagyon is valóságos, és ezzel ti is tisztában vagytok. Az Új Energiával és Adamusszal együtt dolgozva meg fogjátok tanulni, hogy hozzátok ezt be ebbe a valóságba, amikor csak akarjátok.    

 

              Tehát hogy juttok el Tóbiás házikójába, ahol egy csodálatos ünnepséget készítettünk elő a számotokra? Úgy, hogy elképzelitek. Elképzelitek azt a szívetekből. Elképzelitek azt az általatok beszívott lélegzetből. Akkor most mindannyian menjünk oda!

 

              Sokszor jártatok már itt korábban is.

 

              És most, mielőtt belépnétek – látjátok, hogy az ajtót egy pár angyal őrzi – és akkor előbb egy kis időre gyűljünk össze kívül. Ez gyönyörűséges. Tudjátok mi a legcsodálatosabb a házikómban? Az, hogy mindenki olyannak láthatja azt a képzelete segítségével, amilyennek csak akarja. Én a saját nézőpontomból ezt a mai napot gyönyörűnek látom.

 

              Itt van ez az egész Shaumbra csoport az egész világról, és akkor most gyűljünk össze itt kívül, a pázsiton. Ó, és ez hatalmas. Ez jókora, és ez egy csodálatos nap, ahhoz hasonlatosan, ahogy itt Coal Creek Canyon-ban és a világ sok másik helyén is ez egy csodás nap.

 

              Egy pillanatra most lélegezzük be az itteni energiákat! Elképzeltem ezt számotokra, a mai nap alkalmára. Virágba boruló fákat, gyönyörűséges fákat képzeltem el nektek – olyan is akad közöttük, amilyeneket láthattok a Földön is, és olyan is, amilyet még soha korábban sem láttatok sehol máshol. De ma itt sorakoznak, mind a ti tiszteletetekre lettek ideültetve.

 

              Vegyetek egy mély lélegeztet – és csak szagoljátok be az energiákat.

 

              (szünet)

 

              Á, a levegőben madarak repkednek, mert imádom a madarakat. Igazán. A szabadságot fejezik ki. Pontosan egy madár volt az, aki legutolsó földi életemben rajtam gúnyolódott a börtöncellám ablakpárkányán ücsörögve minden áldott reggel. A szabadságáról dalolt nekem, azon gúnyolódva, hogy én börtönbe voltam zárva. Gyűlöltem azt az átkozott madarat! (nevetés) Amilyen éhes voltam, szerettem volna vacsorára megenni! De végül rájöttem, hogy az a madár egy küldött volt; Mihály Arkangyal jött, hogy beszámoljon nekem egy csoport összejöveteléről, akiket Shaumbrának hívnak, és eljött, hogy elmondja nekem, hogy a Krisztus energiák – a Krisztus mag – utolsó életemtől számítva kevesebb, mint ötven éven belül eljön a Földre, és univerzumszerte a küldöttek egy csoportja – mindenféle spirituális családból összegyűlve – inkarnálódni fognak. Mihály Arkangyal madara eljött hozzám, hogy elmondja nekem, hogy elérkezett az időm, hogy visszatérjek a nem fizikai birodalmakba, hogy itt lehessek veletek az utazásotok egy roppant fontos szakaszánál.   

 

              Tehát imádom a madarakat, és teletöltöttem velük az eget, akik csak a ti mai évzárótok dalait éneklik.

 

              Akkor most csak érezzétek ezt! Ó, háttérben dombok magasodnak! Szinte teljesen úgy fest, mint egy Norman Rockwell festmény. Pont olyan jó, mint amilyennek én szeretném, és ti is beleérezhettek ezekbe az energiákba.

 

              És most összegyűltünk itt, a mai évzáró napján, és itt van velünk az összes vendég, akik valaha is részt vettek velünk a Shoudokon ebben az elmúlt tíz évben. Tesla, Jung, Raphael Arkangyal, Mihály Arkangyal, Ízisz és Ádám energiái, az újak, a kristály gyermekek energiái, akik most vannak beérkezőben a Földre, Sam energiái, a 9/11 terroristái, akik több évvel ezelőtt részt vettek az egyik összejövetelünkön. Ó, hogy micsoda átalakuláson mentek keresztül! Azok, akik eltávoztak az életetekből – szülők és gyermekek, akik átkeltek a mi oldalunkra, akik sok-sok összejövetelünk névtelen vendégei voltak – ma ők is itt vannak. Itt vannak, hogy megünnepeljék azt, amit ti talán még nem értetek, hogy megünnepeljék azt, amit ti biztosra vettetek, de mi egyáltalán nem vettük azt biztosra,

 

              Régebben mondtuk nektek, hogy Ez Az a Létidő! És hogy talán ez lesz a legnehezebb és a legtöbb kihívással járó az összes létidőtök közül! A nagy különbség az, hogy ebben az életetekben tudatosak vagytok. Ó, tíz élettel ezelőtt önmagad és a lelked egy aspektusaként éltél, de nem voltál annyira tudatos a spirituális éneddel kapcsolatosan. Egy határozott elkülönültség létezett közted és a Szellem, közted és a lelked között.

 

              Ez az élet azért volt nehéz és kihívásokkal teli, mert tudatos vagy. Néha úgy tesztek, mintha nem lennétek azok, pedig tudatosak vagytok. Ismeritek a válaszokat. Néha úgy tesztek, mintha nem ismernétek azokat, és talán ez okozta nektek a legtöbb fájdalmat. Pedig tudod, hogy tudod a válaszokat, de a játszma részben abból állt, hogy úgy tettél, mintha nem tudnád, úgy tettél, mintha nem lennél képes manifesztálni, úgy tettél, mintha nem lennél teremtő, mintha még mindig csak egy ember lennél. És az egyik legfájdalmasabb rész ebben az, hogy te a tudatában vagy annak, hogy nem csak ember vagy. Nem vagy áldozat: teremtő vagy. Nem vagy tanítvány: tanító vagy. Tehát most elismerünk mindannyiótokat mindazért, amit tettetek, sőt, még ehhez hozzátennénk – akár megértitek, akár nem – hogy ti vagytok az új tudatosság úttörői.

 

              A tudatosság manapság egy nehéz dolog, mert ez nem kézzelfogható – a ti birodalmatokban, de nem a miénkben – mert nem tudjátok azt megmérni, nem tudjátok azt analizálni, mert az túl változatosnak tűnik. Gyakran figyelmen kívül hagyjátok, elutasítjátok azt. Az emberek szert tettek rá, hogyan mérjék meg az intelligenciát, vagy legalábbis azt hiszik, hogy szert tettek rá, de mivel a tudatosságot nem lehet számszerűsíteni – a tudatossági hányados még nem számszerűsíthető – így hajlamosak azt elutasítani, figyelmen kívül hagyni.

 

              Tehát amikor azt mondjuk nektek, hogy ti vagytok a tudat úttörői, ez néha pont elmegy a fületek mellett. Nem értitek, mit is akarunk ezzel valójában mondani. A tudat úttörője az, aki egy szándékos, tudatos és nyitott módon dolgozik az energiákkal. Aki beleveti magát a tudatosság új formáiba és birodalmaiba. Aki nem csak folyton ugyanazokkal a régi egyenletekkel és tényezőkkel dolgozik, hanem beleveti magát az újba.

 

              De tudjátok-e, hogy hol vannak a tudatnak az új birodalmai? Nem a külső térben. Nem is valami részecskegyorsítóban elrejtve Svájcban. Nem egy matematikai formulában. A tudat új határai egyenesen bennetek találhatóak.

 

              Amint megnyíltok az új tudati szintjeitekre, akkor az kitárja a potenciál ajtót mindenki más előtt is. Semmi sem kényszeríti őket arra, hogy bemenjenek, vagy hogy kinyissák a saját ajtajukat. Az emberi tudatot semmi sem kényszeríti arra, hogy egy gyorsabb, szelídebb és egyszerűbb módon fejlődjön, ugyanakkor a potenciál meg van erre, és ti pontosan ezen dolgoztok.             

 

              És azok, akik a távozás mellett döntenek, hogy visszatérnek a mi oldalunkra az elkövetkezendő pár héten belül – még azon tűnődtök, hogy mit értetek el ebben az életetekben? Hát azt értétek el, amit nagyon, de nagyon kevesen tettek meg. Az emberiség eonnyi Földön töltött időszaka alatt ti hoztátok be az új potenciálokat. És igen, igen, nehézséget okozott számotokra, hogy ezt időnként a saját életetekben is alkalmazzátok. Könnyebbnek találjátok ennek az alkalmazását olyankor, amikor az Új Földön tanítotok. Könnyebbnek érzitek az alkalmazását, amikor másokat szolgáltok. Könnyebbnek találjátok ennek használatát olyankor, amikor másokat tanítotok és gyógyítotok, és amikor mások problémáival törődtök, és elfeledkeztek arról, hogy ezt magatokra alkalmazzátok. És a végső, a legutolsó határ: Hogy a tudatosságot magadra alkalmazd!

 

              Máris beszélni fogok arról, hogy miért is szabotáljátok magatokat, de ezt a pillanatot most azzal szeretném tölteni, miközben itt vagyunk a házikóm előtt… ami jut eszembe, egy nagyon is valóságos hely. Ez nem valami megfoghatatlan, légből kapott, eltűnő, láthatatlan hely. Ez nagyon is valóságos. Olyannyira valóságos, hogy azok, akik megtanulják megnyitni az érzékeiket, képesek lesznek ezt ténylegesen megízlelni, megérinteni, hallani, szagolni. Képesek lesznek megnyitni minden egyes emberi érzéküket, és végre meglátni, hogy mi is ez valójában.

 

              Most itt ebben a szent és biztonságos térben szeretném tudatni veletek, hogy ide bármikor eljöhettek, mindig szívesen látlak titeket. Csoportként többet nem fogunk itt összegyűlni, de mindig szívesen látlak itt titeket. Az ajtó mindig nyitva áll azok előtt, akik Shaumbrának nevezik magukat. Annak ellenére, hogy visszatérek a Földre Samként, Tóbiás esszenciája mindig is folytatódni fog.

 

              Nagyon hamar kedveseim, fel fogjátok fedezni a saját Tóbiásotoknak megfelelőt, azzal egyenértékűt a saját bensőtökben. Meg fogjátok érteni, hogy ti nem pusztán ez az emberi inkarnáció vagytok, hanem van ez a részetek is, akit én úgy hívok, hogy az „Én Tóbiásom”, és aki létezik. Létre fogjátok hozni ezt a kapcsolatot, pontosan úgy, ahogy Sam is létre fogja hozni ezt a kapcsolatot Tóbiással és To-Bi-Wah-val.

 

              Akkor most kerüljünk beljebb! Ahogy észrevehetitek, mivel lassan haladunk, hogy az összes angyal, és az összes valaha is volt vendégünk felsorakoztak az ajtó előtt. Ők ma nem jönnek be velünk, mert van valami különleges a számotokra, ami csak nektek szól. Egyetlen vendég sem jön be, csak én, Tóbiás leszek együtt ezzel a Shaumbra csoporttal. De amíg beljebb megyünk a házikómba, engedjétek meg nekik, hogy felsorakozzanak. Engedjétek meg nekik, hogy megsimogassák a hátatokat, hogy megtapsoljanak, és megköszönjék nektek mindazt, amit tettetek.

 

              Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet…

 

              (szünet)

 

              … és menjünk be!

 

              Fogjuk az energiáinkat – és már bent is vagyunk! Csak egy pillanatot igényel az átváltás. Csak egy pillanatot igényel, hogy az energiátok alkalmazkodjon, de hamarosan elkezditek majd érezni, érzékelni és látni, hogy nos, először is ez jóval nagyobb és tágasabb belül, mint amilyennek kívülről látszott. Ez hatalmas belül! Azt hittétek, hogy ez mindössze egy fura, régies kis házikó kint a természetben egy keskeny kis patakkal, és apró kis ösvényekkel. Pedig ez óriási belül!

 

             

              A Shaumbra képtár

 

              Ahogy ezt láthatjátok, amennyiben megengeditek ezt magatoknak, hogy képeket helyeztünk a falra. Megengedem, hogy miközben beszélek itt egy keveset, nyugodtan járjatok körbe és nézegessétek csak az itt látható képeket! Szeretném, ha észrevennétek, hogy ezek a képek visszanyúlnak egészen Atlantiszig, amikor is legelső ízben gyűltünk így össze. Miközben körbe mentek, nyugodtan bemehettek bármelyik szobába! Szabadon mehettek, sétálhattok bármerre! Rengeteg fény van itt! Bármerre is mentek, a fény megjelenik – és ez egy nagyon fontos kijelentés. Én nem használok itt villanykörtéket. Nincs szükségem rájuk, mert amikor egy angyal ismertté teszi a jelenlétét, akkor a szoba fénybe borul.

 

              Tehát sétáljatok körbe egy keveset, és nézegessétek meg a falon található képeket! Drágaságaim, adjatok engedélyt magatoknak, hogy a képzeletetekben legyetek, és tegyétek lehetővé magatoknak, hogy érezzétek, érzékeljétek ezeket a képeket!

 

              Ezek a képek mind dinamikusak! Mozgó, élő, szeretetteljes képek! Engedjétek meg magatoknak, hogy megnézzétek azokat a képeket, amelyek Atlantiszban, Tien Templomaiban készültek! Igen, van egy csomó fényképfelvétel. Akkoriban ugyan még nem rendelkeztünk kamerákkal, de ezek energetikai képek – vagy talán még helyénvalóbb lenne úgy fogalmaznom, hogy ezek a képek itt a falon a tudatosság képei. Á, és még ott is találtok belőlük azon az asztalon, meg a zongorán, ott vannak mindenhol. Már tíz éve készülünk erre az alkalomra.

 

              Miközben körbesétáltok, láthattok olyan képeket, amik azokban az időkben készültek, amikor együtt voltunk, amikor ti együtt voltatok; Jeshua idejében. Miért van az vajon, hogy ezeken a képeken az emberek mindig átölelik egymás, mindig pózolnak és mosolyognak?

 

              Vannak itt másmilyen képek is, fotók mindarról a munkáról, amit elvégeztetek. Vannak fotók azokból az időkből, amikor összejöttetek, és Shaumbrának hívtátok magatokat 2000 évvel ezelőtt. Amikor Esszénusoknak hívtátok magatokat. Készültek képek az akkori családotokról. Vannak képek arról az időszakról, amikor a Föld felszíne alatt éltetek, amikor a Föld felszíne annyira vad és erőszakos volt Atlantisz bukását követően, hogy a föld alá mentetek élni. Ó, engedjétek meg magatoknak, hogy újra érezzétek ezt! Bámulatos idők!

 

              Láthattok képeket a falon drága Shaumbra az ősi Egyiptom idejéből; sokan éltetek India földjein életekkel ezelőtt. Szabadon nézelődjetek! Ez a Shaumbra képtára! Telve van az energiáitokkal!

 

              Aztán láthattok itt képeket Európa nagy királyi udvarairól 500, 300, 200 évvel ezelőttről. Ó igen, ezt mindig is tudtátok. Miért is tagadnátok? Miért is tagadnátok?

 

              Aztán itt vannak azok a képek is, amikor vitorlát bontottatok, hogy új földet fedezzetek fel! Ó igen, vannak itt képek, amikor harcoltatok, és háborúkat vívtatok. Ez is pont ugyanúgy része ennek a képtárnak, mint amikor gyógyítók és filozófusok voltatok.

 

              Vannak itt képek rólatok, kedveseim két élet között időszakaitokról is. Gyakran tűnődtök – Vajon miket csinálhattam a létidők között? Nos, nézzétek csak meg! Vannak itt képek a létidők közötti időszakaitokról!

 

              Teremről teremre járhattok, mindegyikük tömve van a tudat színes képeivel, és érezhetitek ezeket. Vannak képek az 1999. augusztus 21-i összejövetelünkről, amit egy tippiben tartottunk meg. Ó, hogy miért is láthatod ott a saját képmásodat, amikor nem is voltál ott? Ó de igen, ott voltál. Nem testben voltál jelen, de azért láthatod magadat ott, mert az energiád ott volt, segítettél visszahozni ezt a Shaumbra csoportot ebben a korszakban.

 

              Vannak itt olyan képek Shaumbra emberekről, akik fizikailag vagy energetikailag jelen voltak a legelső tanfolyamunkon Minneapoliszban. Képek arról a csoportról, akik elmentek Angliába 2001. szeptember 11. idején. Igen, látjátok. Pontosan ott. Nem is tudtatok róla, hogy mi végig képeket készítettünk rólatok. Pedig hát ez természetesen így volt. Megörökítettük és összeállítottuk a Shaumbra történetét, nem csak abból a célból, hogy ti vissza tudjatok ide térni, és nézegethessétek ezeket, hanem mert ezeket mind betesszük egy albumba. Ez elmegy az Új Föld könyvtárába. Megmutatásra kerül minden egyes kristály angyal számára, akik eljönnek a Földre. Megmutatásra kerül spirituális családjaitok angyalinak, akik tudni szeretnék, hogy vagytok. Megmutatásra kerül mindannyiótok számára, akik csak fel akarjátok idézni a múltat.

 

              Vannak képek a Japánban, Koreában készült tanfolyamokról. Sok kép. Ó, csak engedjétek meg magatoknak, hogy böngésszetek közöttük. Én addig itt beszélek, amíg ti válogattok a képek között. Kauai – ó, milyen jól emlékszem az első évre! Látjátok, én is meghatódok ám itt egy kicsit. Az elmúlt pár napban itt sétálgattam ezek között a képek között, miközben készülődtem. El kell, hogy mondjam, hogy ezek a képek bizony csaltak egy pár könnyet a szemembe.

 

              Ó, azt mondjátok, hogy szól egy kis zene a háttérben. Nos, hát persze. Ez a Shaumbra zenéje. Ezek mindazok a dalok, amik az összes tanfolyamon és az összes Shoudon lejátszásra kerültek. Vannak itt képek a Shoudokról, amikor még nem ezen a helyen gyűltetek össze, hanem a másik helyen, amit Mile High Church-nek hívnak. Olyan képek is vannak a Shoudokról, amikor, jaj, kedveseim, amikor a mellékhelyiségek nem működtek, mert elromlottak itt Coal Creek Canyonban. Vannak képek arról a fantasztikus időszakról, amit Santa Fe-ben töltöttünk együtt, amikor az Anasazik távozóban voltak. Sétáljatok körbe egy kicsit!

 

              Ó itt minden telis teli van… bármikor visszajöhettek ide, vagy meglátogathatjátok ezt a tudati albumot az Új Földön is, de látjátok, ezt a mai nap tiszteletére állítottuk, válogattuk össze nektek. Akad itt egy kis rágcsálnivaló is. Mégis mit gondoltok? Netán azt, hogy az angyalok nem szoktak rágcsálnivalókat ropogtatni? Hát persze hogy szoktunk. Bármelyik angyal, aki valaha is volt ember, elképzeli és megteremti azokat a dolgokat, amiket a legjobban szeretett a Földön. Mindenhol találtok apró finom falatkákat. Vegyetek bátran, szolgáljátok ki magatokat!

 

              Vannak képek az együtt töltött időszakainkról Németországban, Kanadában, Brazíliában, Finnországban és Norvégiában, a Hollandiában töltött időnkről, a sok alkalommal Romániában együtt töltött időnkről, a Magyarországon rendezett összejövetelünkről. Szerte az egész világon Shaumbra, ahol csak összegyűltetek, ahol csak a Szellem nevét kimondtátok, mi ott voltunk veletek.

 

              Minden egyes ilyen összejövetel soha nem a tanfolyamról szólt, vagy arról, hogy valami újat tanultatok volna. Hanem arról, hogy töltsél időt magaddal, magadért, és emlékezz, miért is vagy itt, és hogy megnyisd a potenciálokat az emberiség számára. Erről szóltak ezek az összejövetelek.

 

              A SHAUMBRA TEREM

 

              Bármikor összejöhettek itt, de most szeretnélek mindannyiótokat áthívni a Shaumbra Terembe. Van egy óriási jel ott azon a hatalmas ajtón, amin az áll: „Shaumbra Terem” Gyertek erre, ha megkérhetlek titeket. Ez egy hatalmas terem. Ó, ez nem egy amfiteátrum vagy egy konferenciaterem, mint azok a helyszínek, ahol oly sokszor összegyűltünk. A Shaumbra teremben párnák vannak a padlón, és természetes világítás vonja be a termet. Csodálatos energetikai ablakokat készítettünk a számotokra. Hallhatjátok a víz hangját – igen, a vízét – ahogy csörgedezik, de azt már nem igazán tudjátok megmondani, hogy honnan is ered, igaz?  Lágy zene szól. Minden színpompás. Ezt nektek készítettük.

 

              Kerüljetek hát beljebb ezen a napon, és találjatok magatoknak egy kényelmes helyet – feküdjetek le, álljatok fejen, ez nem számít. Találjatok egy ülést. Ha nem láttok egyet sem, akkor teremtsetek egyet! Képzeljétek el, kedveseim! Csak képzeljétek el, és az máris ott terem.

 

              Gyűljünk most itt össze egy rövid beszéd erejéig. Majd kifelé menet lesz még alkalmunk rá, hogy újra megnézzük a képeket, de ahogy láthatjátok, több millió képet helyeztünk itt el, és ez mind a ti tiszteletetekre áll itt.

 

              Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, és helyezkedjetek kényelembe…

 

              (szünet)

 

              Ez egy elképesztő utazás volt. Ez a rész a végéhez ér, efelől semmi kétség. Szeparációs pont. A végzés, a befejezés napja.

 

              Nem nagyon fogok már így beszélni hozzátok, ahogy ezt most teszem. Lesz még egy pár ülésünk együtt, de ez a legutolsó havi rendszeres Shoudunk. Ez a legutolsó alkalom, hogy eljövök ide, és emlékeztetlek titeket arra, amit már tudtok.

 

              Akkor most egy kicsit arról beszélnék, hogyan érzitek most magatokat? Annak a határán álltok, hogy valóban megengedjük magunknak, hogy ember angyalok legyünk a Földön. Ez a befejezés napja. Az évzáróé. Sokan most azt kérdezitek: -És mi jön ezután?

 

              Emlékeztetnélek néhányatokat, hogy emlékezzetek csak vissza arra, hogy milyen is volt az, amikor befejeztétek a középiskolát, vagy amikor véget értek az egyetemi évek? Nagyon boldogok voltatok, hogy befejeztétek azt a programot, mert az nehéz volt. Nagyon boldogok voltatok a saját szabadságotok következtében, ugyanakkor ott állt előttetek a bizonytalanság energiája vagy tudatossága, egy félelem attól, hogy elveszítitek a komfort pontotokat. Amilyen nagyon ünnepeltétek azt, hogy véget értek a dolgok, hogy befejezted azt, egy másik részed meg attól félt, hogy akkor most ezután vajon mi következik, és a legtöbben most ennél a pontnál tartunk. Ó, beleértve engem is. Beleértve engem is. Nekem is meg vannak a magam aggodalmai – egyre inkább emberibb leszek napról napra – és ti azon tűnődtök, hogy vajon mi is következik ezután.

 

              Az utazásnak ez a része lezárult, véget ért. A szerződések lejártak. Most már nincsenek spirituális szerződések. Bevégeztettek. Erre azt kérdezitek: -„Most mi következik?” És ekkor egy érdekes dolog történik. Egyfajta szabotázs, egyfajta lecsavarodás jön be. Ez nem egy természetes részetek, ugyanakkor ez egy olyan rész, amire szert tettetek, amit a magtokévá tettetek, és aki magasan arra lett kiképezve és kifejlesztve, hogy kirántsa a szőnyeget a lábad alól, pont az évzárókor, akkor, amikor már végzel, pont akkor, amikor a megvalósítás határán állsz annak, amit megteremtettél a többi birodalmakban. Pont akkor, amikor a siker határán állsz, az kudarcot vall.      

 

              Miért van ez? Miért van ez Shaumbra? Azért, mert rossz ember vagy? Csak egy kevesen. (nevetés) Azért, mert nem érdemlitek meg? Nem. Talán azért, mert túlléptél a határaidon? Talán túl messzire merészkedtél volna? Ez a kifogások egyike. Miért van az, hogy a sikereitek előestéjén, amit mi a teljes kör megtételének nevezünk, miért van az, hogy pont akkor olybá tűnik, hogy minden a darabjaira hullik? Ki teszi ezt veled?

 

              Tán azok, akik benne vannak azokban a hatalmas összeesküvésekben? Nem hiszem. A lelked? Nem hiszem. Vagy az az átkozott házastársad, vagy partnered? Hát igen! (nagy nevetés) Mert megengeded ezt nekik, hagyod ezt nekik. Vagyis valójában nem is ők azok, hanem te vagy az. De te folyamatosan a barátaid, a családod szemein keresztül akarsz élni, a második helyre téve magad, és így megengeded nekik, hogy korlátozzanak téged.

 

             

              Mi a szabotázs oka?

 

                   Miért van az, hogy itt, amikor bezárulhat a teljes kör itt ebben az életben a Földön, amikor leírod a teljes kört – ez az a létidő, ez a szeparációs pont, ez annak az ideje, hogy teremtő/manifesztáló légy – miért van az, hogy pont ekkor bejön az az energia? Az a sötét, hideg, életellenes, megtévesztő, hazug, szeretet nélküli, iszonyatos, irtózatos energia bejön? Miért van az, hogy egy ilyen, vagy ehhez hasonló pillanatban aggodalmat és feszültséget éreztek? Miért van az, hogy egy ehhez hasonlatos pillanatban, néhányan el akartok menekülni és bujdokolni? Miért van az, hogy olyan hatalmas elvárásokat helyeztek magatokra, hogy aztán meg képtelenek vagytok a saját elvárásaitok szerint élni? Hogy a manifesztáció azt jelenti, hogy képesek vagytok azonnal meggyógyítani és átalakítani a testeteket, aztán meg kétségbe vonjátok, hogy egyáltalán képesek vagytok-e erre? Még mindig azt gondoljátok, hogy túlságosan emberiek vagytok? Miért van az, hogy amikor olyan nagyon közel kerültök az igazi szeretethez, az igazi bőséghez, egészséghez, és mindazokhoz a dolgokhoz, amiket a szívetek meg akar teremteni, hogy az mégsem történik meg? Az emberek miért szabotálják önmagukat?

 

Ez önmagában véve is egy teljes könyvet tenne ki. Nincs erre egyetlen válasz, de felkínálok egy párat a saját nézőpontomból ma, ezen az avatási napon, és ezeket átnyújtom nektek. Azt gondolom, hogy az egyik dolog, amitől az emberek és az angyalok félnek, az a beteljesüléstől, a befejezéstől való félelem. A befejezéstől.

 

              Azért félnek ettől, mert ha egyszer befejezel valamit, különösen abban az esetben, ha az összes valaha is létező létidődről van szó, akkor mi marad? Ha egyszer befejezed azt, akkor nincs szenvedély. Nincs az sem, amit ti drámának hívtok. Nincs répa az orrotok előtt. És tudjátok, hogy mi történik ilyenkor a legtöbb esetben? Ha az életet egy nagy körhöz hasonlítjuk, pontosan akkor, amikor épp a kör végéhez érnétek, megtöritek a kört. Széttöritek azt, amit lényegében megteremtettek, és teszitek ezt csak azért, hogy ne kelljen befejeznetek azt a kört.

 

              Létezik egy félelem, még az angyalok körében is, hogy ha egyszer mindezt befejezed, akkor semmivé válsz. Megszűnik a létezésed. Az emberek abban hisznek, hogy a pokolba vagy a mennybe jutnak. Az angyalok pedig a létezésük megszűnésétől félnek. Attól félnek, hogyha nincs semmi, amit meg vagy ki kellene javítaniuk, vagy rendbe kellene hozniuk, ha nincsenek céljaik, amik után vágyakoznának, vagy nem rendelkeznek tervekkel a napjaikra vonatkozóan, ha nincsen több hegy, amit megmászhatnának, vagy nincs több óceán, amit átszelhetnének, akkor kilépnek a létezésből. És ez nagyon mélyen a részeteket képezi mindannyiótoknak.

 

              Megmondhatom nektek, és Adamus majd el fogja mondani nektek – hogy ez nem igaz. Ugyanakkor másrészről viszont, ha ehhez még hozzáadom Kuthumit is, elmondunk nektek valamit, amit mi igaznak találtunk. Igen, megszűnik a létezésed, az, amihez eddig voltál szokva. Tehát lényegében ennek a félelemnek vagy aggodalomnak egy része megtaláltatott. Ez igaz. Soha többé nem lesz olyan a létezésed, mint amilyen eddig volt. A létezés valami teljesen mássá válik. A pillanattá válik, az Én Vagyok-ká. Ez nélkülözi a célokat, nélkülözi azt, hogy bármit is ki kellene javítanod vagy rendbe kellene hoznod. Nélkülözi azt, hogy azzal próbálkozz, hogy meg kellene javítanod a világot. És néhányatoknak az angyalok közül, akik most itt ültök ebben a Shaumbra teremben a házikómban, néhányatoknak ez nehézséget okoz.

 

              Az értékességeteket arra alapozzátok, hogy milyen feladatok állnak előttetek, az önmagatokkal vagy másokkal végzett munka kapcsán. A holnapjaitokat azon listákon szereplő dolgokra alapozzátok, hogy mi is az, amit el kell végeznetek, amit meg kell tennetek, amely listákat ma írjátok meg. Az értékességeteket arra alapozzátok – akár a többi Földön élő szemén keresztül, akár pedig a spirituális családjaitok vagy a Bíbor Tanács szemén keresztül – hogy mi az, amit elértél, és mi az, amit éppen teszel. Az identitásotokat, a személyiségeteket, az öntudatotokat arra alapozzátok, hogy mennyi mindent kell még rendbehozzatok, ahelyett, hogy arra fókuszálnátok, amit megtettetek, elvégeztetek.         

 

              Tehát szabotáljátok magatokat. Tudom, hogy nagyon sokan ültök ma itt ebben a teremben – és itt most nem csak erről a fizikai teremről beszélek, hanem a Shaumbra Teremről – és én tudom, hogy Kik Vagytok. Láttam, mire vagytok képesek, és láttam, hogy már létidőkkel ezelőtt elmehettetek volna, és bemehettetek volna a saját Harmadik Körötökbe, megtapasztalhattátok volna a saját felemelkedéseteket, ahelyett, hogy csak beszélnétek róla. Lehetettek volna gazdagok, híresek – nem mintha bármelyik is túl rossz lenne.

 

              Bármit megtehettetek volna, de féltetek attól, hogy azzal a kör bezárulna. Bezárulna az a kör, amit eonnyi időkkel ezelőtt kezdtetek el. Féltetek bemenni a felemelkedésbe, mert attól féltetek, hogy az semmi, hogy ott nincs semmi, nincs ott senki, nincs mit tenni, és nincs valódi megértés önmagatokról vagy a saját értékességetekről.

 

              Miért szabotáljátok magatokat? Nem azért, mert rosszak vagytok, nem azért, mert vannak még dolgok, amiket rendbe kellene hoznotok, vagy meg kellene tennetek, nem azért, mert nem érdemlitek azt meg. Tudjátok a vicc az egészben az, hogy bármelyik ember – bármelyik ember bármikor – azt mondhatja: „Elég volt!” Engem nem érdekel, hogy éppen börtönben vannak-e a legrosszabb dolgok miatt vád alá helyezve; Nem érdekel, hogy szűkölködnek-e, hogy hajléktalanok-e; Nem érdekel, hogy a leginkább keresett bűnözői lista legtetején virít-e a nevük, mert drága Shaumbra, abban a pillanatban, amikor egy ember angyal azt mondja: „Ebből elég volt!” – akkor minden elkezd megváltozni. Minden elkezd kitisztulni, és a felemelkedés felismerése megérkezik.

 

              Rátok nézek most, akik ma elballagtok abból a tapasztalásból, amit ezalatt a tíz év alatt közösen töltöttünk, és felkészültök az életetek egy egészen új szakaszára. Amikor is Adamusszal dolgoztok majd teremtéseitek aktuális manifesztációján. Amikor az Új Energiával fogtok dolgozni. Amikor az új tudatosság valódi tudósaivá váltok – és ezt a szót most nem könnyed stílusban használtam. Ti lesztek a fizikusok, a tudósok és a felfedezők. Ti lesztek azok, akik majd segítetek meghatározni a meghatározhatatlant, ti lesztek az ÚJ Energia Tanítói. Ti fogjátok létrehozni az Új Energiás üzleteket, a gyógyítási modelleket.

 

              Ott lesztek más emberek számára, vezetitek majd az utat előttük, de szeretném, ha valamit ma szemügyre vennétek, itt és most. A szabotázst. A félelmet. A befejezéstől való félelmet. És jól tudom, hogy az elmétekben mentálisan egy páran azt mondjátok most nekem, hogy: -„Ó nem, Tóbiás, én tényleg a befejezést akarom.” Akkor menjetek bele a szívetekbe és a lelketekbe. Menjetek be a lényetek legmélyebb részébe.

 

              (szünet)

 

              A befejezés azt jelenti, hogy soha többé nem kell, hogy célod legyen, soha többé nem kell már semmit sem megtenned, soha senkit nem kell rendbe hoznod, megjavítanod, soha nem kell saját magadat sem rendbe hoznod, megjavítanod. A befejezés azt jelenti, hogy meghaladod az emberi testet, hogy meghaladod az emberi elmét. A befejezés azt jelenti, hogy többé nincs szükséged, vágyad vagy akarásod semmilyen anyagi dologra, mégis meg van mindened, amit csak akarsz. A befejezés vagy beteljesülés azt jelenti, hogy teljes mértékben szerelmes vagy saját magadba, és nem kell több könyvet elolvasnod, és többé nem kell ezeket az édes kis közhelyeket mondogatnod magadnak, miközben a tükörbe nézel, mert lényegében miközben ezt teszed, egész végig csak megveted és utálod magad. (némi nevetés) A befejezés, a beteljesülés kedveseim azt jelenti, hogy valódi és igaz vagy magadhoz, és valószínű, hogy kilépsz abból a létezésből, amit mindezidáig ismertél.

 

              Hogy miért szabotálod magad? Miért van az, hogy felépíted azt a kastélyt, aztán meg lerombolod? Miért teszel előre nagy lépéseket a tudatosságban – tudati ugrásokat – hogy tovább, messzebbre lépj, mint bárki, akit csak eddig láttunk, majd ezt követően pedig megengeded magadnak, hogy belezuhanj a sötétség szakadékába. Miért?

 

              Én nem tudok erre neked választ adni. Mindössze rámutathatok arra, amit én látok, hogy teszel. Nem tudok neked se ígéretet, se pedig garanciát adni arra vonatkozóan, hogy milyen lesz az, amikor beteljesíted magadat a körödben, de annyit elárulhatok, hogy azzal kezdetét veszi a fejlődés következő köre.

 

              Tudjátok, amikor egy kör beteljesedik, bezárul, akkor az sokkalta inkább olyan, mint egy spirál. Az elkezd kiterjedni. Növekedni. Folytatódni. Nem ugyanúgy, ahogy ezt egészen ezidáig megtapasztaltátok, mert ez megváltozik.

 

              Drága Shaumbra, a nyári szünetetek alatt szeretném, ha tényleg szemügyre vennétek, hogy miért is szabotáljátok magatokat. Senki más nem teszi ezt veletek. Az a sötét, hideg, energia lopós energia ami besurran a sikereitek előestéjén, a tiétek. Ti hívtátok azt be hosszú idővel ezelőtt, és pontosan úgy, ahogy betessékeltétek azt, most már ki is tessékelhetitek. Pont úgy, ahogy megteremtettétek, meg is szüntethetitek azt. Ez egy gyönyörűséges spirituális fizika: Bármit, amit megteremtesz, meg is szüntethetsz.

 

 

              A legfontosabb szó  

 

              Mindössze négy ponttal szeretnélek itt hagyni benneteket – természetesen. Csak négy ponttal ebben az utolsó Shoudban.

 

              Egész egyszerűen, a legfontosabb szó az egész világon és a teremtés egészében: a te- az Én. Az embereknek, kifejezetten a magasan fejlett embereknek valami egészen elképesztő módon, nehézségük támad az énnel. Ha visszamentek az összes Shoudon, a tíz év alatt megtartott összes tanfolyamon, akkor azt fogjátok látni, hogy a legtöbbször használt szó a „te” és az „én” lesz. Azt szeretném, hogy énben teljesek legyetek! Azt szeretném, ha legelőször is magatokat vennétek számításba! Ó, titeket arra tanítottak, hogy ez rossz, pedig tudjátok, azok, akik azt tanították nektek, hogy ez rossz, most éppen a saját poklukon mennek keresztül! (nevetés)

 

              Amikor gondot viselsz magadra, és amikor szereted magad, amikor bensőségesen, mélyen szerelmes leszel magadba, amikor szégyentelenül és szemérmetlenül szereted magad, akkor ez olyan, akár a varázslat, és ennek nagyobb hatása van… Cauldrének nem tetszik a mondandóm, de tudjátok, ez az én utolsó Shoudom, éppen ezért úgyis el fogom ezt most mondani. (Tóbiás nevet, ahogy a többiek nevetnek, és egy páran tapsolnak is)

 

              Amikor először magadra gondolsz, annak sokkal nagyobb hatása van erre a világra, mint ezer Teréz Anyának. Ó, Teréz Anya egy csodálatos példakép volt azok számára, akik szeretnek szenvedni. (nevetés) És azoknak – sajnálom, Cauldre – és azok számára, akik a szenvedés által szeretnek megdolgozni a saját értékességükért, ami által eljuthatnak a Mennyországba.

 

              Shaumbra, ebben az Új Energiában, ez saját magad szeretetéről szól, hiszen hogyan is mondhatnád el bárkinek, hogyan gyógyuljon meg, hogyan alakuljon át, hogyan integrálja a szellemét, ha te magad azt megelőzően nem tettél minderre szert, nem csináltad ezt meg? A legfontosabb szó az én.

 

              Vedd magad figyelembe, tekintetbe! Vedd magad számításba! És akkor majd meg fogsz érteni valamit, ami mindeddig kisiklott, elkerült titeket. A Vagyok, Aki Vagyok –mögött meghúzódó jelentés. Néhányan kimondjátok ezeket a szavakat, miközben halvány fogalmatok sincs róla, hogy mit is mondotok, és ez rendben is van. Saint-Germain majd dolgozni fog veletek. Lesz egy speciális tanfolyama, aminek a kapcsán az a terve, hogy a „ Javított Én Vagyok-ság” nevet adja majd neki. (nevetés)

 

              A legfontosabb szó az én – a te. Ez önmagad elfogadásáról szól. Az együttérzésről. Először önmagaddal kell, hogy együttérző légy, máskülönben az égegyadta világon semmi értelme sincs. Először önmagadat kell szeretned, máskülönben semmi értelme sincs. És lényegében maga a szeretet szó…ha vetsz egy pillantást ennek a szónak a tudatossági hányadosára, akkor az többé már nem annyira jó szó. Emberi energetikai értelemben azt jelenti, hogy megtévesztés, becsapás, energialopás, és hamisság.

 

              Amikor valóban, igazán szereted magad, amikor mindent elfogadsz önmagaddal kapcsolatosan – akkor nincs több lista arról, hogy mit kell megtenned annak érdekében, hogy javíts magadon. Én már annyira belefáradtam ebbe Shaumbra. Azt akarom, hogy kihajítsátok az összes célotokat, az összes dolgot, amin éppen dolgoztok, az összes programotokat, mindazt, és minden mást is, mert ezek csak azt jelentik, hogy nem vagy képes beteljesíteni, befejezni a körödet. Minden egyes cél, minden program, mindaz, amiről azt állítod, hogy meg kell tenned – fogyni, okosabbnak lenni, jobb külsővel bírni, mindezen dolgok megtétele – egy rést nyit a záráson, az én beteljesítésén, ami csak egyre nagyobb és nagyobb lesz. Nem tudsz visszafele haladni, de azt a rést egyre nagyobbra tudod tágítani.

 

              Tehát drága Shaumbra, a legfontosabb szó az: Én.

 

             

              A legfontosabb emlékeztető

 

              A legfontosabb emlékeztető, amit bármelyikünk is átnyújthat nektek az a bizalom. Bízzatok meg magatokban! Senki másban ne bízzatok addig, amíg nem bíztok magatokban! Ez itt van. Ez mind itt van – a tested teljes gyógyulása, minden, amire csak szükséged van, az összes válasz – csak bízzál meg magadban! Még mindig meg van az a hajlamotok, hogy valahova máshová helyezzétek a bizalmatokat, valaki másba helyezzétek azt. Elszaladtok egy látóhoz – cc cc cc cc (nevetés) vagy egy gyógyítóhoz, akikbe aztán belehelyezitek a hatalmat. Tanácsadók, na igen. Néha jó dolog, ha van valaki, aki tanácsot ad, segít neked – egészen addig, amíg te ülsz a sofőrülésen, a fő ülésen, és a tiéd a felelősség. Akkor egy kicsit könnyebbé tehetik ezt neked, vagy legalábbis szórakoztatóbbá. (nevetés) És segítetek nekik megteremteni a tanácsadóként végzett tevékenységük megélhetését.

 

              Felismeritek, hogy a bizalomban... ó, kedveseim, annyira kiestetek a magatokba vetett bizalomból. Magatokra vettétek ezt az emberi réteget – amiről azt mondjátok – hogy emberi hibákat és tévelygéseket, és az összes többi mindent. Olyan ez, mintha egy óriási réteg venne körül benneteket. Mindig bízzatok meg magatokban! Térjetek vissza a bizalom legegyszerűbb formáihoz! A mentális bizalom lényegében nem túl sok jót eredményez. Amikor történik valami az életedben, valami, ami kissé ijesztő, félelmetes, valami, ami aggodalomra ad okot, és amitől kissé izzadni kezd a tenyeretek, akkor bízzatok meg magatokban!

 

              Ó, az lehet, hogy félelmet fogtok érezni. Nem azt akarom most mondani, hogy ki fogjátok törölni ezt a dolgot, amit félelemnek neveztek. A félelem valójában egy csodálatos energia, ha egyszer átalakul és kreatív kifejezésbe kerül.

 

              Bízzatok meg magatokban – feddhetetlenül! Ezt nehéz megtenni!

 

              Ti csak egy kicsit bíztok magatokban. A bizalmatok alapját az képezi, hogy mit tanultatok meg, hogy nem fogjátok becsapni magatokat a múlt tapasztalatai kapcsán. De én most arról beszélek nektek, hogy bízzatok meg magatokban az egészségetek kapcsán. A test az nem egy idegen tárgy. Ez a te manifesztációd a Földön. Bízz benne! Bízz magadban! Bízz még akkor is, ha éppen a legsötétebb viharfelhő készül bevonulni, és bízz abban, hogy azok a viharfelhők nem feltétlenül azok, amiknek látszanak, és amiket gondolsz róla, és néha egy jó kis vihar nagyon sok energiát ki tud tisztítani. Bízz meg benne, ha megjelenik. Hagyd ezt abba, hogy menekülsz előle!

 

              Nagyon sokan játsszátok ezt a játékot, amit mi úgy hívunk, hogy „Legyünk pozitívak!” Vagy pedig azt a játékot játsszátok, hogy újra meg újra azt mondogatjátok magatoknak, hogy minden rendben lesz, de valójában egy árva szót sem hisztek el ebből az egészből. Vannak közöttetek olyanok, akik a futás, a menekülés játékát játsszátok: csak menekültök, és futtok, és szaladtok. Álljatok meg egy pillanatra! Engem nem érdekel, hogy miről van szó – még az sem, ha éppen a halállal kell is farkasszemet nézned. Nem számít, miről van szó, de amikor megengeded magadnak, hogy bízzál magadban, és senki másban, csak magadban, akkor elkezded beindítani, aktiválni az összes rendszert, ami már ott van benned, és az munkába állhat, hogy téged szolgáljon. Amikor abbahagyod azt, hogy más helyekre kelljen rohangálnod a bizalmadhoz, a védelmedért, amikor befejezed végre ezt a hamis optimizmust és megengedsz mindent – a sötétet, a fényt, a jót, a rosszat – és abszolút megbízol magadban, akkor csodákra lelsz majd. A legegyszerűbb módon felbukkanó csodákra. Kérlek, bízz magadban! Ó, néhányatokkal már kiabáltam, veszekedtem, és egy páratokat már meg is kellett, hogy fenyegesselek! Bízzatok magatokban!

 

              Akkor most honnan tudod, hogy nem bízol meg magadban? Mert olyankor beugrik az elméd, és elkezd… elkezdődik ez a sok elme csevely, és még késő éjjel is ébren fekszetek aggodalmaskodva, és elfeledkeztek a bizalomról. Ti teremtettétek ezt. Az a maga tökéletességében van – nem Isten tökéletességben, nem valami távoli helyen lévő Istenében – hanem a te tökéletességedben- TE teremtetted. Most akkor bízz meg benne! Bízz minden egyes részedben!     

             

              (Tóbiás felsóhajt) Tudjátok, néha csak úgy tűnik, mintha elbuknátok. Néha csak úgy tűnik, mintha a dolgok szétesnének. De a bizalom valódi energiájában meg fogjátok érteni, hogy valami tökéleteset teremtettetek. Ez nem hullik darabjaira, mindössze újraszervezi magát. Drága Shaumbra, bízzatok meg magatokban!

 

 

              Az a dolog, amire bizton számíthatsz

 

              Hármas számú pont: Az a dolog, amire bizton számíthatsz, az a dolog, amire mindennél jobban számíthatsz, az a fejlődés vagy a változás. Hallottátok ezt már korábban is – az egyetlen dolog, ami biztos, az a változás. Minden más bizonytalanná válik, vagy pedig csak egy múltbéli tapasztalássá válik. Az életed meg fog változni, vagy fogalmazzunk úgy, hogy fejlődni fog. Az életed fejlődni fog, úgy hogy jobb, ha ehhez már most hozzászoksz!

 

              A fejlődés igen, néha azt jelenti, hogy egy másik helyre költözöl. Meg fog változni az életedben szereplő emberek tájképe. A fejlődés néha azt jelenti, hogy néha el kell, hogy veszítsd az állásodat annak érdekében, hogy megtaláld a valódi szenvedélyedet – de várjátok a változást! A változás időszakában jöttetek ide, és ti ezt tudtátok. Ti kértétek a változást az életetekben, de amikor megjelenik, olyankor meg megdöbbentek.

 

              Drága Shaumbra, a világ változik, és vannak olyanok, akiknek ezt nehéz kezelniük mentálisan, fizikailag, spirituálisan. Lényegében az összes általunk ismert csoport közül ti vagytok a legjobb helyzetben a változások kezelésében, ugyanakkor mégis ellenálltok neki. Mi lenne, ha belélegeznétek? Mi lenne, ha beengednétek? Ha megértitek, hogy ti vagytok azok, akik felállítottátok ezeket a változásokat – a változás csak akkor ijesztő, ha azt hiszitek, hogy az valahonnan máshonnan érkezik – pedig azt ti állítottátok fel. Ti állítottátok be az életetek változásait, azokat a változásokat, amik jelenleg zajlanak a világban. Lélegezzétek magatokba, itassátok át magatokat a változással!

 

              Jelenleg… ez meg fog történni, be fog következni, de most még ellenálltok neki, ami egy tudati törést okoz, ami pedig egy kellemetlenséget okoz a testetekben, és abban, hogy egyáltalán itt vagytok ezen a bolygón. Abban a szent minutumban, ahogy magadhoz öleled a változást, nos, akkor meg fogsz érteni valamit, amiről itt és most nem fogok beszélni. Adamus fog majd erről beszélni, de a változás egyáltalán nem az, amit ti erről gondoltok.

 

             

              A legjobb ajándék saját magadnak

 

              És a legutolsó dolog, a mai négy témánk sorában, a magadnak adott ajándék – ezt már tudjátok, egy páran már alig bírjátok ezt hallani, már szinte bele is betegedtek – de a magadnak adott ajándék a lélegzés. A légzés megerősíti, hogy életben vagy és hogy azt választod, hogy itt legyél. És mennyien vagytok, akik – ne emeljétek fel a kezeteket, még zavarba jönnétek – de mennyien vagytok, akik nem igazán tudjátok, hogy itt akartok-e lenni? Hányan vagytok egy semleges vagy döntésképtelen zónában már évek óta? Menni vagy maradni? Menni vagy maradni?

 

              Nos, lélegezzetek! Akár ez lesz az utolsó leheleted (nevetés), vagy, drága Shaumbra, ez fel fogja frissíteni, üdíteni minden egyes részeteket!

 

              A légzés kivesz a fejedből, és bevisz a szenvedélyedbe, a lelkedbe és a szellemedbe! A légzés ezt a bámulatos dolgot teszi azáltal, hogy beengeded a szellem energiáját ebbe a valóságba, ebbe a létidőbe. A légzés mozgásra készteti az energiákat. A légzés annak a módja, hogy behozd az Új Energiát a másik birodalomból! A légzés egy ajándék magadnak. A légzés arra emlékeztet téged, hogy ennek milyen egyszerűen is kellene lennie. Amikor leszállsz erről az összes többi bonyolult metódusról, továbbá a keresésről, a kutatásról és a vadászatról, akkor visszatérsz a lélegzethez, mert te pontosan ott vagy. A légzés behozza a Most pillanatát.

 

              A légzés látja el a tudatodat egyfajta rugalmassággal, hogy az kiterjedhessen az új tudatosságba és az új birodalmakba. A légzés megnyitja minden egyes érzékedet, és ezáltal ismételten egy igen érzékelő ember válhat belőled, és nem csak egy unalmas fickó. A légzés megnyit, hogy újra érezhess. Ezt teszi. Ez a világ legegyszerűbb és legkönnyebb receptje – lélegezz! Lélegezz, és újra csak lélegezz! Azt szeretnétek, ha valami újjal és mással állnánk elő, valami izgalmasabbal, de drága Shaumbra, ez ott van a légzésben. A légzésben van.

 

             

Ádám és Ízisz

 

              És mielőtt még elmennénk ebből a teremből, szeretnék még egy gondolatot itt hagyni rátok, aminek ehhez az önszabotázshoz van köze. Ez az egyik, a sok más dolog között, amit megláttunk a Shaumbra radar képernyőn, az egyik oka annak, hogy szabotáljátok magatokat, ami azt jelenti, hogy nem engeditek meg magatoknak a befejezést, a beteljesülést, a sikert.

 

              Némiképpen metaforákban fogok itt szólni, de ebben lényegében nagyon sok valóság van. Beszéltünk már arról korábban, hogy többféle energia van bennetek – a fény, a sötétség, a yin, a yang, a maszkulin és a feminin. Ebben az esetben visszanyúlunk egészen Ízisz és Ádám történetéhez, ami lényegében a bennetek lévő maszkulin és feminin. Ugyanakkor arra is fel szeretném ezt használni, hogy kifejezésre juttassak egy másik dualista koncepciót, és ez pedig a lelketek külső és belső megnyilvánulása.

 

              Valamikor nagyon régen, amikor elhagytátok Mindazt, Ami Volt, amikor kereszteztétek a Tűzfüggönyt utazásotok során, és eljöttetek ide, a Földre, létrehoztátok az eredeti elkülönültségeteket, ami megteremtette a befelé tekintő szellemet, amit most a lelketeknek, az istenségeteknek neveztek. Továbbá létrejött a külső megnyilvánulásotok is, az a részetek, aki kiutazott az ürességbe, és megteremtette a valóságot. A külső megnyilvánulás volt az, aki végül keresztül jött az Ark Rendjén, és idejött a Föld bolygóra a befejezésért és a beteljesülésért.

 

              A dualitás elképzeléseit használva, a metafora kedvéért Íziszről és Ádámról fogunk beszélni, de értsétek meg, hogy ez az én belső és külső részére vonatkozik – a fényre és a sötétségre, és minden egymással szemben álló dualitásra.

 

              Amikor Ádám energiája elhagyta Íziszt, az hatalmas fájdalmat hozott létre, hiszen ez a két energia alapvetően ugyanaz. Mindig is együtt kellett volna, hogy legyenek. Mindig szerelemben voltak egymással. Tehát amikor ez az elkülönülés bekövetkezett Ízisz és Ádám között, képzelhetitek mekkora fájdalmat okozott is ez! Azt is képzelhetitek, hogy ez haragot keltett, ahogy egy részed nekivágott az utazásnak, míg a másik részedet pedig magára hagytad. Ez okozta a szeretet fájdalmát és az elkülönültséget, de azt is hozzátehetjük, hogy egyfajta haragot is – „Miért hagysz el? Miért engeded meg, hogy ez a különválás bekövetkezzen?”

 

              Tehát a maszkulin energia, Ádám, azaz a külső megnyilvánulás energiája nekivágott az útnak, tudván – mindkét részed tudta – hogy a megfelelő időben és a megfelelő helyen úgyis újra összejöttök majd. Ez a részed, akit nevezzünk Ádám energiának – nekivágott a kutatásnak. Ádám elindult, hogy új megoldásokat keressen, és tette mindezt abszolút mértékben Ízisz iránti szeretetéből. Létre akart hozni egy olyan helyet, ami olyannyira tökéletes, hogy Ízisz majd vissza akar oda térni.  

 

              Tehát Ádám nekilátott, hogy úgy mondjam, hogy felépítse a tökéletes kastélyt, a tökéletes otthont, a tökéletes helyet. És miközben képzelőereje és kreatív megnyilvánulása által építkezni kezdett, folyamatosan azon töprengett, hogy vajon Ízisznek tényleg tetszeni fog-e – vajon a színek elnyerik-e majd a tetszését? A stílus vajon tetszik-e majd neki? És irtózatosan elkezdte kétségbevonni magát. Azon töprengett, hogy vajon Ízisznek ez kényelmet fog-e nyújtani. Azon is elmélkedett, hogy mi van akkor, ha csak magának építi mindezt, vagy hogy ez vajon tényleg helyénvaló lesz-e Ízisznek?

 

              Folyton azon tűnődött, hogy tényleg hiányzik-e vajon Ízisznek, és hogy Ízisz vajon tényleg szereti-e őt? Nem hagyta békén az a gondolat, hogy Ízisz talán csak ezen az úton akart megszabadulni tőle. Néha az is megfordult a fejében, hogy mi van akkor, ha Ízisz szándékosan tette ezt vele, hogy totálisan megsemmisítse, rabigába hajtsa, és jelentéktelenné tegye őt. És láthatjátok, hogy ez a milliárdnyi egymással szembenálló energia áramlott át Ádámon mindaz idő alatt, miközben azon dolgozott, hogy felépítse ezt a tökéletes álomba illő kastélyt Ízisznek.

 

              Természetesen a kastély soha nem volt elég jó. Szerintem lélegzetelállító, de Ádám még mindig dolgozik rajta. Ez az a kastély, amit soha nem lehet befejezni, mert drága Shaumbra, Ádám az ő valamiképpen egyensúlytalan szívében a legjobban attól fél, hogy beinvitálja Íziszt, amit ő majd nem fogad el.

 

              Ami azt jelenti, hogy Ízisz nem fogadja el Ádámot. Ami pedig azt jelenti, hogy nem lesz újraegyesülés. Ez pedig azt jelenti, hogy nincs tovább haladás. Tehát ha továbbra is csak a kastély építésével van elfoglalva, amit folyton csak módosít, változtat, és egyfolytában kétségbe vonja magát, akkor szüntelenül folytatja a játszmát annak érdekében, hogy soha ne kelljen feltennie a kérdést: Vajon megérdemli-e azt, hogy Ízisz visszatérjen? Érdemes-e erre?

 

              Mindeközben meg Ízisz azon tűnődik: - Mi történt Ádámmal? Miért nem hívott? Talán már nem szeret. Talán talált valaki mást. Talán elárult, becsapott engem. Talán megpróbál hatalmat, erőt begyűjteni. Talán megpróbál totálisan megsemmisíteni. Talán nem vagyok elég szép neki. Vagy lehet, hogy felfedezett valamit a saját belsejében, ami magasabb minőséggel bír, mint én. Talán meg sem érdemlem, hogy valaha is befogadjam Ádám szeretetét. Talán hátat is fordítok. Elrejtem a könnyeimet, hogy soha ne kelljen szembenéznem azzal a témával, hogy Ádám vajon szólít-e, keres-e engem. Szívesen visszainvitál-e engem? Ezért inkább elfoglalom magam minden mással. Bármit megteszek, csak ne kelljen ezzel foglalkoznom.”

 

              Drága Shaumbra, ez Ízisz és Ádám története. És ez egyben a te történeted is. Ez a belső és külső megnyilvánulásod. Ez az emberi és az isteni én története. Talán azt gondolod, hogy nem érdemled meg, azaz nem építettél elég jó házat, hogy az isteni éned csatlakozzon hozzád, ezért folyton csak építed azt a házat. És talán az istenséged, itt és most, ebben a pillanatban pont azon tűnődik: -„Hogy lehetséges, hogy nem kaptam meg a hívást? Hogy lehetséges, hogy nem lettem meghívva ebbe a szentséges helyre, amit emberi létezésnek neveznek?” Talán az isteni éned arra gondol, hogy elárultad, becsaptad őt.

 

              Ezért aztán a játszma folytatódik. A megtévesztés folytatódik, az elkülönültség továbbra is fennáll, mert mi van akkor, mi van akkor, ha az ember nem kedveli az istenit? Mi van akkor, ha csalódott a lehető legintimebb, legbensőségesebb részében? Mi van akkor, ha már olyan sok tapasztalata volt, és olyan sok szerelmet élt meg összes létidejében, hogy már nem is akarja saját magát? Mi van akkor, ha…

 

              A legfontosabb témákkal néztek szembe jelenleg a létezésetekben. A befejezés, a beteljesülés és az elfogadás témáival. Az óriási sötét energia behömpölyög most, és azt kérdezi: - De mi van akkor, ha az isteni nem szeret engem? Mi van akkor, ha azt gondolja, hogy csak egy nyomorult viskót építettem? Hogy meg sem érdemlem? Mi van akkor, ha az isteni bejön, és azt mondja majd, hogy legalább még egy tucat életet le kell még élnem, mielőtt egyáltalán fontolóra venné ezt az egészet?” És ez a szabotázs. Ez mesterséges, és azok, akik itt ülünk a saját Harmadik Körünkben, elmondhatjuk nektek, hogy ez a lehető legnagyobb illúzió és megtévesztés, amivel valaha is áltathatod magad. Ugyanakkor ez a legnagyobb ajándék is.

 

 

              Az arcképed 

              Tehát, drága Shaumbra, akkor most vegyünk egy mély lélegzetet! Eljött az ideje annak, hogy elhagyjuk ezt a termet. Bármikor visszajöhettek ide, mindig szívesen látunk! Bármikor szívesen látunk itt, hogy körbenézz egy kicsit, és nézegesd a képeket! Ahogy most kisétálunk a Shaumbra teremből, és visszamegyünk a képtár területére, készítettünk nektek valami egészen különlegeset.

 

              Vegyetek egy mély lélegzetet…

 

              Kiraktuk az arcképedet. Senki más nem szerepel a képen, csak te. Ez egy olyan portré, ami már eonnyi idők óta készül. Dinamikus. Mélységgel és dimenzióval bír. Ennek az emberi inkarnációnak az arca, és minden más inkarnációnak is, amit valaha megéltél. Ez az az arcod és energiád, ami jóval megelőzi a Földre való eljöveteledet.

 

              A portré alatt egy dísztábla helyezkedik el, és ezen a dísztáblán nem áll emberi betűkből álló felirat, amit az emberi szem el tudna olvasni, mert ez a dísztábla egy energia kifejeződés. Ez a te vibrációd. A rezonanciád. A te dalod szerepel ezen a dísztáblán.

 

              És ahogy ma távozol innen, ezeket az arcképeket, kivétel nélkül mindegyiket egyesével – a te arcképeddel együtt – ki fogjuk állítani az előcsarnokban, amin minden létezőnek, aki csak idelátogat, keresztül kell jönnie. Látni fogják ezt a rólad készült arcképet, és ez most már itt fog maradni örökre.

 

              Itt fog állni annak példájaként, hogy volt egy ember, aki elhagyta az Otthont, aki elhagyta a spirituális családjait, és eljött a Földre, megélte az örömet és a fájdalmat, és beteljesült. Itt lesz mások számára, hogy láthassák, hogy ezt meg lehet csinálni, hogy ti vagytok a Szabványok. Tehát mi ezt el is nevezzük a Szabványok Csarnokának. És amennyiben most olvasod vagy hallod ezeket a szavakat, akkor a te arcképed itt van.

 

              Akkor most sétáljunk ki. A múlt összes vendége kint várakozik és ünnepel. Téged ünnepel. Ez nem arról szól, hogy én távozok. Hanem arról, hogy te végzel. Ők ezt ünneplik.

 

              De mielőtt elengednénk ennek a napnak az energiáit, egy pillanatra most, ó érezzük ezt a szépséget, a napfényt és a… hát persze, hogy itt a szivárvány, és közben meg esik is. Ez lehetséges így, egyszerre. Készítsünk most egy energetikai fénykép felvételt így együtt erről a családról, akit Shaumbrának hívunk, az összes vendégünkkel együtt, akik valaha is megfordultak nálunk, a vadvilágról, a hajdani szépségről, a házikómról, és ennek az egésznek az üdvözlő szőnyegéről.

 

 

              Hova mész?

 

              Lenne egy kérdésem, mielőtt elmennénk. Hova mész? Hol a te helyed? Hol a tered? Nekem itt van az én kis házikóm, amit én magam teremtettem. Nagyon szeretem, és tulajdonjogot vállalok érte. Amikor a kétségbeesés pillanataiban vagy, amikor félsz és aggodalmaskodsz, amikor arra van szükséged, hogy elszabadulj, olyankor hova mész? Tudom én, hogy hova szoktál menni, és ez bizony nem mindig a legszebb.

 

              Egy páran… egy sötét barlangot képzeltek el. Néhányan meg egyenesen a semmibe mentek – és ez lenne a te házikód? Ez a te Én Vagyok Házad? Egy páran képtelenek vagytok elképzelni magatokat egy szép helyen, ami a sajátotok. Valaki más házikójába kell, hogy elmenjetek, valaki más dimenziójába.

 

              Hová mész, amikor a dolgok nehezek? Hova mész egy kis pihenőért, a megújulásért? Miért egy béklyót, miért egy tömlöcöt adsz magadnak? Miért van az, hogy egyáltalán nincs semmiféle helyetek, drága Shaumbra? Talán nem érdemeltek meg egy, az enyémhez hasonló házikót, amit megtölt a szellemem összes szépsége és szeretete?

 

              Tudom én, hogy esetenként fogjátok magatokat, és nekiálltok mentális gyakorlatok által megteremteni egy csodálatos helyet, de 30 másodperc után már bele is fáradtok. Én nem azt mondom nektek, hogy az elmétekben teremtsétek azt meg. Hanem azt, hogy a szívetekben. Hova mentek éjjelente? Sajnálatos módon a legtöbben még mindig spirituális hajléktalanok vagytok. Nincs hova mennetek.

 

              A rendelkezésetekre áll minden eszköz és minden forrás, nem tartod fel a teret, nincs szükséged jelzálogra, ez nem emészti fel az energiát, nem lopsz senki mástól, sehonnan. Drága Shaumbra, innentől kezdve arra kérlek benneteket, hogy teremtsétek meg a tökéletes otthoni helyeteket.

 

              Ez a te otthon helyed, a szellemedé, a lelkedé, a létedé. Teremtsd ezt meg kitörő örömmel és szeretettel, és ne aggódj többé már azon, hogy ez tökéletes-e. Többé már ne rombold le azt, amit felépítettél. Megérdemled. Ne másold le az én házikómat, mert akkor az tényleg nem a sajátod lesz. Tedd meg a szívedből! Teremtsd meg ezt a helyet! Innentől kezdve ez a te otthonod. Ez bármilyen lehet, amilyet csak szeretnél.

 

             

              A búcsú             

 

              És ezzel, drága Shaumbra, elérkezett annak az ideje, hogy elhagyjátok az én helyemet, a házikómat. Most már nekem is készülődnöm kell. Tudjátok, össze kell csomagolnom a bőröndjeimet. Nagy utazás áll előttem.

 

              Ó… (érzelemmel) hiányozni fognak ezek az idők, amikor nevetünk, amikor felrázzuk egymást, amikor azon morfondírozunk, hogy ez igaz vagy nem, amikor felfedezzük az új tudatosságot. Hogy milyen nagyon hiányozni fog ez nekem!

 

              Itt leszek, hogy mindannyiótokkal beszéljek, de többé már nem ezeken a csatornákon keresztül, hanem mélyen a bensődben, egyenként, csak te és én.

 

              És máris visszatérek legutolsó kérdéseitekre – Hála Istennek! (nevetés)

 

 

              És ez így van.

 

 

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdiildi@globonet.hu)

 

    


 Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a Shoudok fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

 

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is szívből köszönök: Telegdi Ildikó  



A Bíbor Páholy Tóbiását Geoffrey Hoppe, más néven "Cauldre" adja elő, aki a coloradoi Goldenben él. Tóbiás története a bibliai Tobit könyvéből megtalálható a Crimson Circle weboldalán (Http://www.crimsoncircle.com). A Tóbiás anyagok térítés mentesen állnak a világ fénymunkásai és a Shaumbra rendelkezésére 1999 augusztusa óta, amikor Tóbiás azt mondotta az emberiségnek, hogy a pusztulás potenciáljától tovább lépett az Új Energia felé.

A Bíbor Kör a humán angyalok globális hálózata, akik elsőkként mennek át az Új Energiába. Amint megtapasztalják az örömeit és a nehézségeit a mennybemenetel felemelkedési állapotának, avval segítik a többi embert utazások részleteinek megosztásával, óvva és kalauzolva őket. Több, mint 250 000 látogató jön el minden hónapban a Crimson Circle web szájtra, hogy elolvassa a legújabb anyagokat, és megvitassák a saját tapasztalataikat.

A Bíbor Kör havonta gyűlik össze Denverben, Coloradoban, ahol Geoffrey Hoppe-n keresztül Tóbiás bemutatja a legújabb információkat. Tóbiás állítása szerint ő, és a többiek a mennyei Bíbor Páholyból csatornáznak az emberek felé. Tóbiás szerint, leolvassák az energiáinkat, és vissza-tolmácsolják a saját információikat a számukra, tehát így láthatják az emberek magukat, ahogyan kívülről látszanak, miközben megtapasztalnak belülről. A "Shoud" a csatornázás szerves része, ahol Tóbiás félreáll, és az emberek energiája közvetlenül csatornázódik át Geoffrey Hoppe-n keresztül.

A Bíbor Kör találkozói nyitva állnak a nyilvánosság előtt. A Bíbor Kör a bőségére a nyitott szereteten keresztül tesz szert, és a Shaumbra ajándékaiból, szerte a világból. A Bíbor Kör legvégső célja az, hogy humán kalauzolókként és tanítókként szolgálják azokat, akik a belső spirituális ébredés ösvényén járnak. Ez nem evangelizáló misszió. Nem "örömhírhozás." Inkább, a benső fény fogja odakalauzolni az embereket a bejárati ajtódba az együttérzésedért és törődésedért. Tudni fogod, mit tegyél és taníts abban a pillanatban, amikor a különleges és drágaságos ember, aki a Kardok Hídjához vezető utazásra akar épp behajózni, eljön hozzád. Amennyiben ezeket a sorokat olvasva, igaznak érzed e sorokat, kapcsolódást érzel hozzájuk, valóban Shaumbra vagy. Tanító és humán kalauzoló vagy. Engedd meg az isteniség magvának benned, hogy virágba borulhasson ebben a pillanatban és mindörökké virágozhasson. Sosem vagy egyedül, az egész világon a család vesz körbe, és angyalok a körülötted lévő birodalmakban.

Kérlek terjeszd szabadon ezt a szöveget nem kereskedelmi alapon, térítés mentesen. Kérlek csatold ezt az információt egészében, beleértve ezen lábjegyzetet is. Minden egyéb felhasználás jóváhagyandó Geoffrey Hoppe-val. Lásd a kontakt oldalt a www.crimsoncircle.com