VISSZATÉRÉS SOROZAT:


8. SHOUD: „Nem számít” – Tóbiás közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában

Elhangzott a Bíbor Körben,

2009. március 7-én


www.crimsoncircle.com



És ez így van, drága Shaumbra!


Ezek a legjobb idők, és a legrosszabb idők! (nevetés)


Ez a bölcsesség korszaka, valamint az ostobaság korszaka!


Vegyünk egy mély lélegzetet!


(szünet)


Ez a hiedelmek eposza, és a hitetlenség eposza.


Ez a fény évszaka, és a sötétség évszaka!


Ez a tavasz drága Shaumbra, a remény tavasza, ugyanakkor a kétségbeesés tele!


Minden dolog előttünk áll, és semmi sincs előttünk!


Mindannyian a felemelkedés tudatunkban vagyunk, ugyanakkor pedig örökre elvesztünk az időtlenségben!


Ezek Charles Dickens szavai – Saint-Germain segítségével (nevetés) – „A két város meséje” című regényéből idézve 1859-ből, azaz százötven évvel ezelőttről, ami ma, jelenlegi korszakunkban is nagyon időtálló, bár a címét talán át lehetne írni „A többszörös tudat meséjére”.


Ó, drága Shaumbra, hogy micsoda időkben élünk! Azért mondom mindezt többes szám első személyben, mert a legnagyobb részem veletek együtt itt tartózkodik a Földön. Ez a legutolsó üzeneteim egyike, ami ezen a módon kerül átadásra a Shaumbra csoport számára – amikor is egy részem egy másik nem fizikai dimenzióban tartózkodik, míg a másik részem pedig itt van veletek együtt a Földön.


Ezek valóban a legjobb idők, ugyanakkor pedig valóban a legnagyobb kihívást jelentő idők, amivel a Föld valaha is szembenézett. Akkor most mindannyian, emberként és szellemként egyaránt vegyünk egy mély lélegzetet, és ünnepeljük meg ezt a paradoxont, ünnepeljük meg azt, ahol most vagyunk, hiszen, ahogy ezt már oly sokszor hallottátok korábban is, éppen ezért választottátok azt, hogy most itt lesztek a Földön.


És ahogy ezt igen csak jól tudjátok, ez nehéz, kihívásokkal teli, és úgy tűnik, mintha semmi sem működne. A régi trükkök és a régi eszközök ajtón kívül kerültek, de akkor mi váltja fel őket? Minden előttünk áll – ahogy ezt Dickens is megírta. Minden eszköz, minden forrás, minden megoldás és minden válasz ott van előttünk, hiszen mi helyeztük el azokat oda egy nagyon is multidimenzionális módon. Mindezeket mi helyeztük oda hosszú idővel ezelőtt, anélkül, hogy tudtuk volna, hogy milyen is lesz ez a nap.


Ugyanakkor meg volt bennünk az a bölcsesség, hogy odategyük ezeket az Új Energiás eszközöket anélkül, hogy tudtuk volna, mik is ezek. Anélkül, hogy pontosan tudtuk volna, hogy mi lesz az, amit meg kell tennünk, bár azt tudtuk, hogy ez megtehető. Anélkül, hogy manipulálnunk kellett volna, vagy le kellett volna gyártanunk egy meghatározott eszközt, szerszámot vagy rendszert, illetve struktúrát, azzal tisztában voltunk, hogy ezekben az időkben, amikor az utunk során eljutunk erre a helyre, ezek az eszközök meg fognak jelenni, nagyon is helyénvalóak lesznek, és mindegyikük Új Energiás lesz, nem pedig Régi Energiás.


Nincs előttünk semmi. Semmi sincs az asztalunkon, mivel hajlamosak vagyunk arra, hogy visszanyúljunk a történelemhez, hogy visszamenjünk az időben és előhúzzuk onnan mindazt, amit már korábban megtanultunk, és azt tegyük az asztalunkra a kétségbeesés és a kihívás telén. De ezek nem működnek. Többé már nem érvényesek. És ahogy ezt Kuthumi mondta elmúlt Shoudunk alkalmával, valójában senki sem tud semmit. Tehát asztalunk üres, semmi sincs rajta, legalábbis a múltunkból. Mindaz, ami jelenleg az asztalon van… az összes ajándék, bőség, eszköz, bölcsesség és remény….ez mind az újból származik, önmagunkból ered, azokból a potenciálokból, amit a jövőbeli időben teremtünk – és ez mind rajta van az asztalunkon.


Időnként nehéz ezt meglátni, mivel nem hasonlít a múltra. Nem úgy működik, mint a múlt. Nem rendelkezik a múlt logikájával – Hála Istennek! Ez teljesen más, és ez itt van.



Tudatosság a Kvantumugrást követően


2007. szeptemberében az emberiség átlépett egy igen jelentős határon. Ezt nevezzük a Kvantumugrásnak. Egy pillanatra nézzetek csak vissza rá! Vessetek egy pillantást arra, hogy az életetek mennyire megváltozott azóta! Nézzétek csak meg, hogy a világ mekkorát változott nem egészen két év alatt! Nézzétek csak meg a piacokat, a kormányokat és az egyházakat! Vessetek egy pillantást az emberiség tudatosságára! Nem olyan, mint régen. És mindez a Kvantumugrást követően alig egy pár hónap alatt következett be!


Tudtátok, hogy ez lesz. Tudtuk, hogy ez lesz. A mi oldalunkról meg tudjuk mérni és képesek vagyunk követni az emberiség tudatosságát. Látjuk annak emelkedéseit és hanyatlásait! Látjuk a kiterjedését. Láttuk, ahogy minden felgyorsult – elképesztő iramban zajlott, és ti is visszatekinthettek, és láthatjátok, hogy milyen gyorsan történtek a dolgok – majd akkor bekövetkezett a kvantumugrás.


A Föld lakosságának a túlnyomó részének fogalma sincs erről a 2007. szeptemberi dátumról. Sejtelmük sincs róla, hogy volt ez a dolog, amit Kvantumgrásnak nevezünk, mégis ezt élik meg manapság. Ti tisztában voltatok vele, hogy ez be fog következni. Tudatában voltatok ennek, jóval azt megelőzően, hogy egyáltalán kiejtettük volna a Kvantumugrás szót a szánkon, vagy mielőtt megmondtuk volna nektek ennek a tudati ugrásnak az időpontját. Több ezer éve tudatában voltatok ennek. Tudtátok, hogy ez be fog következni, és hoztatok egy nagyon is tudatás választást arról, hogy inkarnálódtok, és itt lesztek a Földön ebben az időszakban.


Ezek a legjobb idők, drága Shaumbra, máskülönben én, Tóbiás sem térnék ide vissza örömmel és ünnepléssel, és persze kihívásokkal és időnként zavarodottan, ami oly könnyen megesik az emberekkel. De nem térnék ám vissza ezekben az időkben, ha nem ugyanolyan álmaim lennének, mint nektek, ha nem ugyanazt a remény érezném az emberiség számára, mint ti magatok, és ha nem ugyanazok a meglátásaim lennének az eljövendőről, mint nektek.


Jaj, oly sokszor a bolondját járatjátok magatokkal… de még milyen gyakran! Azt mondjátok magatoknak, hogy örökre belevesztetek ebbe az időtlenségbe. Néha még olyanokat is mondtok magatoknak, hogy arra vártok, hogy a földönkívüliek felbukkanjanak fém űrhajóikkal, és irányt mutassanak nektek. Tudom….tudom. Van, hogy a legsebezhetőbb pillanataitokban páran azt gondoljátok: -”Megvárjuk azokat a távoli, messzi hatalmas intelligens lényeket, akik majd eljönnek és megmentenek!” De drága Shaumbra, újra elmondom, hogy ti magatok vagytok ezek a távoli hatalmas lények. Az te vagy a jövőbeli potenciálból, te, aki már eljutottál oda, ahova el akartál jutni választásod szerint, és te térsz vissza ebbe a Most pillanatába, az asztalra téve a bölcsességedet, a tisztaságodat; az asztalra téve a tudásodat arról, hogy ez már elvégeztetett; az asztalra téve mélyreható bölcsességedet arról, hogy ez nem számít. Nem ám!


Egy páran közületek – kevesen, nem sokan – azokra a lényekre vártok, akik a föld alatt élnek már több tízezer éve. Arra vártok, hogy felbukkanjanak a Föld felszínén és átadják a bölcsességüket. Hát ha olyan okosak volnának, akkor már rég itt lennének!(nevetés) Amire valójában vársz, az egy olyan részed, amelyik el lett temetve mélyre, az a részed, aki nagyon is jól tudja, hogy ki vagy, az a részed, akik tudja, hogy te is Isten Vagy, és aki a föld mélyére lett helyezve, temetve és rejtve, és aki ott várakozik. Tehát te magad vagy az, aki feljössz a föld mélyéből.


Ne várjatok több milliós létezők csapatára, akik a föld alatt élnek, fürdés és szappan nélkül, hogy majd ők fogják megmenteni az emberiséget! A te részed az, aki most előjön, hiszen ezek valóban a legjobb idők, és néhányak számára pedig valóban a legrosszabb idők.


A Föld keresztül megy a maga változásain, az emberiség pedig keresztül megy a maga felemelkedési folyamatán, és ez káosznak és nehéznek tűnik. És olyan nagyon könnyű beragadni ebbe az egészbe. Olyan nagyon könnyű visszatérni erre a régi helyre, erre a meglehetősen halványan pislákoló helyre, erre az ösztönzést nagyon is nélkülöző helyre, amit elmének neveznek. A válaszok keresése közepette, múltatok és történetetek keresése közepette azt kérdezitek: -„Most mihez kezdjek? Milyen trükköt szedjek elő? Mi is volt az, ami tíz élettel ezelőtt működött? Mi volt az, ami egy élettel ezelőtt működött?” Ez most már nem fog működni, drága Shaumbra. Más időket élünk!


És ahogy ezt Cauldre és Linda is ma említette korábban, soha nem fogsz tudni visszamenni. Soha nem fogsz tudni visszamenni. A Föld soha többé nem lesz már ugyanaz. De hát nem ezt kértétek? Hát nem ezért imádkoztatok akkoriban, amikor még szokásotok volt imádkozni? Hát nem ez élt a képzeletetekben?



Ami előttünk áll


Drága Shaumbra, ahogy ezt Saint-Germain is elmondta nemrégiben nektek, az előttünk álló pár év igen csak kihívásokkal teli és nehéz lesz némelyek számára, ugyanakkor mások számára pedig pihe könnyű, szentséges és áldott lesz. Meg lesznek a napjaitok… lesznek hatalmas reménnyel teli napjaitok, és lesznek kétségbeesett napjaitok. Lesznek fénnyel teli napjaitok, és lesznek sötétséggel teli napjaitok. Ebben az előttetek álló pár évben lesznek olyan időszakok, amikor azok, akik a legközelebb álltak hozzátok, és a legkedvesebbek voltak a számotokra, elárulnak majd benneteket. És ez nem számít.


Lesznek olyan időszakok az életetekben, amikor elképesztő, pazar bőségben fogtok majd élni, és minden áramlani fog, és az ajándékok gyorsabb iramban fognak érkezni hozzád, mint ahogy képes lennél azokat elfogadni. Aztán lesznek olyan időszakok is, amikor néhányan közületek, nem mindannyian, de néhányan mindent elveszítetek majd, amiről azt gondoljátok, hogy az a tiétek. És ez nem számít!


Sokan keresztül mentek majd a legmélyebb, legnagyobb kihívásokat állító és legsötétebb spirituális krízisen az összes eddigi földi életetek közül, amit ebben a testben fogtok végigcsinálni. Beszéltem már erről nektek tavaly júniusban Sedonában a Kryon Konferencián, és egy páran pontosan tudjátok, hogy most itt miről is beszélek – ez egy olyan spirituális krízis, ami semmihez sem fogható. Ó, na persze megtanultatok kezelni már néhány krízist az életetekben. Megtanultátok kezelni, legalábbis nagy részben az egészségbeli és érzelmi kríziseket. És azt mondjátok magatoknak: -„Tudom, hogy el tudok bánni vele. Tudom, hogy képes vagyok keresztül menni rajta, amennyiben lélegzem, és nagyon behúzom a nyakam. Akkor keresztül tudok jutni rajta.” De ez a spirituális krízis, amiről mi beszélünk, teljesen más, mint eddig bármelyik is, sötétebb, mint eddig bármelyik is, és sokkal ijesztőbb és rémisztőbb, mint eddig bármelyik is!


És ezzel egyidőben meglesz a spirituális megvilágosodottságotok. Magát a „spirituális” szót sem kedvelem már, mivel régi a szájíze. Önmagad, a tudatod megvilágosodik, úgy, ahogy ezt eddig még soha sem tapasztaltad. És ez nem számít.


Lesznek meglátásaid, hasonlóan ahhoz, amiről Cauldre, Linda, Aandrah és On mesélt ma korábban, amikor olyannyira multidimenzionális leszel, hogy az kibillent majd téged. Azért fogsz kibillenni, mert a régi emberi mérő rendszerek még mindig megpróbálnak téged – hogy is mondjam csak – nagyon lineárisan és egysíkúan tartani. Tested, elméd és szellemed régi mérésre vonatkozó és figyelő rendszere megpróbál téged egyensúlyban tartani ebben a rendkívül merev 3D-s valóságban/illúzióban. De amint multidimenzionális inkarnációddá válsz, mialatt ebben a testben, elmében és szellemben tartózkodsz, ez ki fog téged billenteni. Igencsak meg fogja zavarni a tájékozódásodat, tájolásodat, mert olyan energiák érkeznek majd olyan helyekről, amiket eddig még soha sem tapasztaltál meg, még az életek közötti nem fizikai időszakok során sem.


Meg fogod tapasztalni az Új Energiát, ami olyan nagyon más. Még csak meg sem lehet határozni a Régi Energiás módon. Ezen a ponton nem rendelkezik leírással, kivéve az „Új Energia” megnevezéssel, mert ez teljesen másmilyen.


Lesznek olyan tapasztalásaid az életedben, amikor nagyon sötétnek tűnnek majd a napok, míg más napok pedig csillogóak és ragyogóak lesznek, és tudod te miről is beszélek most, nem igaz? Hiszen éppen most mész ezen keresztül. Megtapasztalod a legjobb időket és a legrosszabb időket, miközben ebben a testben tartózkodsz. És ez nem számít.


Lesznek olyan időszakok, drága barátaim, amikor egészségügyi krízist éltek át, és ez megrémíti majd titeket, mert úgy fogjátok érezni, hogy a halál kopogtat az ajtótokon. Azon fogsz majd töprengeni, hogy mi lehet veled a baj, a tested miért is árult el téged? Miért adja meg magát? Létezik vajon egy nálad hatalmasabb erő – még ha az a te részed is, ami hatalmasabb nálad – és aki most hazahív téged? Valóban a test lenne az élet hatalma, kontrollja és Istene? Tényleg a test az, aki eldönti a hogyant, a mikort és azt is, hogy hova fogsz menni?


Szóval egészségbeli krízisek érnek utol benneteket, ami arra késztet majd, hogy rátekints az egész életedre, és tűnődésre késztet annak kapcsán, hogy mit is teszel. És ezek az egészségbeli krízisek ismételten beindítanak majd egy spirituális és érzelmi krízist, annak kapcsán, hogy neked egy spirituálisan fejlett lénynek kellene lenned. Akkor hogyan is lehetsz egyáltalán beteg? Miért is jönne az utadba egy rák, egy cukorbetegség, sőt akár egy megfázás vagy egy influenza is, ha ennyire tökéletes vagy?


És lesznek olyan egyéb pillanatok is az életedben ezekben az elképesztő időkben, amikor olyan valamivel fognak diagnosztizálni, ami életveszélyesnek fog tűnni, ugyanakkor egy szempillantás alatt, önmagad szeretetével, és a tested feletti választásod következtében ez a feltételezett betegség és egyensúlytalanság egyszerűen kiöblítésre kerül a rendszeredből. És ez olyannyira zavarba ejti majd az orvosokat, hogy nem is akarnak erről veled beszélni, mert egy anomáliának tartanak. Nem illesz bele a könyveikbe, a leírásaikba és a struktúráikba, mert valami olyan történik veled, ami ezektől teljesen eltér, ezért aztán elbocsátanak, elutasítanak téged. De amikor majd visszatérnek a csendes terükbe, az otthonukba, azon fognak töprengeni, hogy mi is történt.


Ezek a legjobb idők, és ezek a legrosszabb idők! És ami a legfontosabb, ez nem számít!



Nem számít


Kevesebb, mint két hete leültünk egy, a világ minden részéről érkező Shaumbra csoporttal egy vortexben – egy valódi vortexben – amit a Nagy Piramisnak neveznek. Nem csak azért, mert ez egy olyan vortex, ami összhangban van hálókkal, ley vonalakkal és ilyen dolgokkal, hanem azért, mert ez az emberiség számára egy vortex lett. A tudatosság segítette ennek az erőteljes vortexnek a megteremtését. Lenyomatot képez az emberek emlékezetében és tudatában a világ minden részén. Néhány papírpénzen is rajta található a lenyomata. Ez egy olyan látomás és kép, amit az emberiség nagy része lát és ismer. És miközben ezzel a Shaumbra csoporttal ott üldögéltünk a belső kamrában az élet rejtelmeiről beszélgetve, sor került az élet nagy titkainak feltárására.


Azt mondtuk ennek a csoportnak, hogy ez egyáltalán nem számít. És éreztünk némi bánatot, szomorúságot és hitetlenséget a csoporton belül. –„Mit értesz ezen Tóbiás?” – hallottam kérdésüket. –„Mit értesz ezalatt, hogy ez nem számít? Hiszen azért vagyok most itt ebben az életben, mert igenis számít. Az a feladatom, hogy az Új Energia Szabványa legyek, mert ez számít. Küldetést teljesítek. Nem érted Tóbiás? Küldetést teljesítek. Annak ellenére, hogy pokolian elveszett vagyok, küldetést teljesítek. (nevetés) Mindent elveszítettem menet közben, már azt sem tudom, hogy mit teszek, még csak azt sem tudom, hogy ki vagyok, de ez egy pokoli küldetés, Tóbiás! Ez egy pokoli küldetés! Mit értesz ezen, hogy ez nem számít?”


Szinte olyan volt, mintha valamit elvettem volna tőlük – egyfajta szenvedélyt, célt. Nem számít – mondtam ennek a csoportnak. Tényleg nem. Miért? Mert már ott vagytok. Beszéltünk már erről korábban. Már megérkeztetek oda, ahova meg akartatok érkezni, legyen az bárhol is. Néhányan azt mondtátok Saint-Germainnek, hogy ti a felemelkedést választottátok. Tehát, fel is emelkedtetek. Ott vagytok! Most pedig mindössze megtapasztaljátok, hogy milyen is oda eljutni. Ez azért nem számít, drága Shaumbra, mert ez annyira természetes, és ez olyannyira a részetek – ez a kiterjedési vagy fejlődési folyamat, vagy nevezzétek, ahogy akarjátok. Már most ott vagytok.


Már akkor ott voltatok, amikor keresztül jöttetek a Tűzfüggönyön, és átéltétek minden egyes életetek minden létező potenciálját, fizikait és nem fizikait is beleértve, mindazt, amit valaha is gondolhattok, mindazt, amit valaha is megtehettek, ennek összes alpotenciáljával együtt, továbbá ezen alpotenciálok alpotenciáljaival egyetemben. Már megérkeztetek. Tehát ez valóban nem számít. Egyáltalán nem számít.


Tudom, hogy ez fáj. –„Nos, akkor miért is kellene felkelnem reggelente? Miért is kellene egyáltalán megpróbálnom?” – Teljesen igazad van- Miért is kellene? (nevetés) Miért is kellene tovább küzdened? Nem kellene - valójában ez nem számít. Nem számít. „Miért is kell az egész Földet a vállaimon cipelnem az emberiség összes terhével és energiájával együtt?” Nem kellene. Le kellene azt tenned. Nem számít. Ők rendben lesznek.


Nem mindenki azt választotta, amit te. Nem mindenki választotta azt, hogy felemelkedik, vagy hogy megvilágosodik, sőt még csak azt sem, hogy legalább legyen egy jó napja! (nevetés) De ez sem számít, hiszen előbb vagy utóbb ők is megteszik – vagy talán nem. Nem számít. Egy nagyon is szent és személyes folyamaton mennek keresztül. Ha belevesznek, ha totálisan elvesznek is, nem számít, mert meg fogják találni magukat. Elveszett létállapotukban magukra találnak majd.


Nem számít, hogy saját tudatuk börtönébe zárva tengődnek – vagy akár te is ott vergődsz. Nem számít, mert előbb vagy utóbb, ahogy a hírhedt, illusztris és grandiózus Adamus Saint-Germain a saját kristály csapdájába ragadt, a létező legnagyobb egyszerűséggel, amit csak el tudsz képzelni felismerte: „Ha belevittem magam ebbe, akkor ki is tudom innen juttatni magam. Ha megteremtettem a saját börtönöm illúzióját, akkor a szabadságom illúzióját is megteremthetem.” Ez nem számít Shaumbra.


Milyen ennél nagyszerűbb dolgot mondhattunk volna a piramisban annál, hogy ez nem számít? Mekkora szomorúságot is éreztünk ebben a csoportban azoknál, akik küldetést teljesítenek itt, akik itt vannak, és az áramlattal szemben küzdenek, és azoknál, akik itt vannak, és a saját játszmáikat játsszák, a saját folyamataikon mennek keresztül. Ez nem számít.


Menjetek át a játszmáitokon, és menjetek keresztül a folyamatokon, hiszen a végén úgyis minden rendben lesz. Ezt megmondhatom. Én is lejártam egy jó pár mérföldet a ti cipőtökben. Tudom milyen az, amikor abszolút eggyé válsz az Énnel, amikor abszolút szerelembe esel az Énnel, szerelmes leszel saját magadba, és amikor hirtelen rádöbbensz: -„Nem számít. Vagyok, Aki Vagyok. Mindig és voltam, és mindig is leszek! Nem számít”


Emlékszem, amikor utam során, felemelkedésem végső ráébredésében arra gondoltam, hogy bárcsak visszamehetnék az időben, és elmondhatnám magamnak, hogy ez nem számít, mert akkor nyugodtan élvezhettem volna odáig való eljutásom teljes utazását. És tudjátok mi történt? Visszamentem. Teljesen visszatértem magamhoz, mindahhoz, amit valaha is tettem, és megéltem, és azt mondtam magamnak – lélekként az emberi megtestesülésnek – azt mondtam magamnak: - Ez nem számít.


Hát, nem mindig figyeltem ám oda. Nem akartam erre odafigyelni. Nem törődtem azzal, hogy erre odafigyeljek, mert emberi inkarnációmban annyira el voltam foglalva a dilemmáimmal és a drámáimmal, annyira belefeledkeztem a játszmáimba, olyan nagyon elvarázsoltam magam, olyan nagyon belevesztem a teremtéseimbe és a kapcsolataimba, hogy bizony nem akartam meghallani azt a hangot, ami azt mondta: - Ez nem számít. Már ott vagy.



Miért vagytok itt?


A legjobb időkben éltek, és a legrosszabb időkben éltek. A bölcsesség és az ostobaság időszakában éltek, és ez nem számít! A hatalmas változás idejében éltek, és egy olyan időszakban, amikor semmi szükség a változásra, mert az már ott van. Tehát ma külön-külön mindannyiótoktól azt kérdezem az egész világon: - Miért vagy itt? Mit választasz? Ha már most ott vagy, ha már a felemelkedésedben tartózkodsz, amit egyébiránt második shoud sorozatunk során már elmondtunk nektek, akkor most miért vagy itt?


Muszáj ilyen küldetéssel bírnod, és muszáj ilyen céllal bírnod? Muszáj, hogy valaki másnak vagy valami másnak szüksége legyen rád? Még mindig muszáj keresztes lovagnak lenned? Még most is fel kell ülnöd arra a lóra, és át kell vágtatnod hatalmas földeken, hogy elmondd és megmutasd másoknak, hogy hogyan éljenek és miben higgyenek?


Vagy itt és most a Földön képes vagy egyszerűen csak önmagad lenni – csak úgy? Ez éppen elég jó indok – ahogy erre rájöttem – a csak úgy. Miért vagy itt a Földön? „Csak azért… a francba, mert ezek a legjobb idők és ezek a legrosszabb idők! És ezt semmiért sem hagynám ki!”(nevetés) Miért vagy itt? „Csak azért mert megtehetem, mert egy testben lehetek és ez olyan zamatos dolog! Csak azért, hogy képes legyek érezni az emberi érzelmeket, hogy megízlelhessem az emberi étkeket. Hogy lényegében képes legyek érezni az emberi fájdalmat és küzdelmet – ez már önmagában is elegendő indok. Azért, hogy érezhessem ezt a dolgot, amit szeretetnek neveznek két ember között. Hogy lehessen egy kutyám. Hogy hangosan énekelhessek, és közben hallhassam a saját hangomat!”


Csak úgy! Milyen fantasztikus és csodálatos dolog egy teremtőnek ezt tenni, csak úgy – semmi másért, csak magáért a tapasztalásért.


Nem kaptok pontokat a másik oldalon tapasztalásaitok számát illetően, sem az átéltek nehézségi fokáért, illetve kihívásáért. Mindössze az önmagaddal való tapasztalás együttérzése és mélysége iránt övez csodálat. Mindössze ez számít! Vannak olyan lények a túloldalon – angyali lények, ahogy ti neveznétek őket, akik soha korábban nem öltöttek még emberi alakot – akiket teljes mértékben kíváncsivá tesz és felcsigáz egy olyan angyal, aki már járt a Földön. Ez megmutatkozik a színeinkben. Megmutatkozik a színeitekben. Namost a színek – ezt inkább egy vibrációnak vagy fénynek neveznénk! (Tóbiás kortyol egyet)


Kezdek teljesen függővé válni ezektől az emberi…(nevetés) És szeretném elmondani az egyik utolsó kívánságomat - természetesen Cauldre szakállán kívül – és igen, ő ezt szeretné, miután kinöveszti a szakállát utolsó, búcsúzó csatornázásom alkalmára, le fogja azt vágatni, és talán szent ereklyeként fogja majd árulni…(nagy nevetés, Linda azt mondja: „Elhurcolnak téged”) De valóban, legutolsó csatornázásom legutolsó percében szeretném a lehető legkitűnőbb bort, amit csak fel tudtok nekem kínálni, (még nagyobb nevetés, Linda azt mondja: Vigyázz, hogy mit kérsz!) Ó, hát én nem csak kérem. Megálmodom, és meg is teremtem azt. Ezért ez úgy is lesz! Nos, hol is tartottunk? (nevetés)


Szóval, a túloldalon, amikor egy angyal, aki korábban még soha nem öltött emberi alakot, találkozik valakivel, aki már járt a Földön, annyira izgatottá válnak annak kapcsán, amit ti tapasztalásnak neveztek. Ők is meg akarják azt tapasztalni. Nagyon tisztelik a lelked mélységét és szíved varázslatos színeit és dalait. „Hol tettél szert erre? „– kérdezik. „Hol vált belőled ilyen grandiózus és ragyogó lény – Önmagad Istenének királya és fáraója? Hogyan lehetnék én is olyan, mint te?”


Ilyenkor veszel egy mély lélegzetet, és azt feleled: -Ehhez el kell menned a Földre. (Tóbiás mosolyog) De hadd figyelmeztesselek, mielőtt belevágnál! Lehet, hogy el fogsz tévedni!


Majd ezt válaszolják: „De ha rád nézek, azt látom, hogy te egyértelműen megtaláltad az utadat!”


-„Igen, de fennáll annak az illúziója, hogy eltévedsz, és ez annyira valós, hogy pont ettől lesz ez a lehető legnagyszerűbb tapasztalásod. Az elveszettség, a kicsiség, a jelentéktelenség, és a porszemnek lenni a sivatagban érzésének az illúziója – micsoda tapasztalás ez!


Rád néznek, majd azt mondják: -„De nézz csak magadra, milyen fenséges lény vagy! Elmentél a Földre. Játszottál. Mókáztál. Jól érezted magad. Szerettél. Megszilárdultál. Oly módon voltál képes érezni dolgokat, ahogy számunkra ez nem lehetséges!”


Erre megráztad a fejed – illetve én megráztam a fejem és azt mondtam: -„De gyűlölni fogod. (nevetés) Gyűlölni fogod. De az egész iránti gyűlöletedben, az utálatodban és az iránti kétségbeesésedben, hogy kijuss onnan – á, micsoda tapasztalás rejlik! Milyen nagyszerű dolog is ezt lényegében fordítva látni, amikor is annyira elesett, elnyűtt és kétségbeesett vagy, hogy gyűlölsz mindent. Micsoda tapasztalás!



-Ha elmész oda, és képes vagy emlékezni ezekre a szavakra – értitek, mindnek ezt mondom, de nem hallgatnak rám!-„Ha elmész a Földre, és képes vagy emlékezni ezekre a szavakra, hogy „nem számít”, akkor csuda egy tapasztalásban lesz részed! Abszolút imádni fogsz minden egyes pillanatot a fizikai testben. És ha ezekben a hatalmas változó időkben mész el oda, amit Kvantumugrásnak, a tudat fejlődésének nevezünk, és emlékszel arra, hogy ez nem számít, akkor élvezni fogod azt! Mit szeretnél inkább megtapasztalni? Azt, hogy élvezed, vagy azt, hogy féljél tőle? Teremtő lennél inkább, vagy játszmázó?


-Ha képes leszel emlékezni a Földe meneteledkor ebben az új időszakban – mondod ezeknek a nyers, zöldfülű, tapasztalatlan angyaloknak - Amikor ott leszel majd, lefekvés előtt mondd el mindig magadnak, hogy: „Ez nem számított, ez nem számít!- és ilyenkor egy érdekes és különös dolog történik az emberekkel. Nem igazán akarják elhinni, hogy ez nem számít, sőt lényegében az lett beléjük sulykolva vagy néha arra lettek hipnotizálva, hogy ez igenis számít. Az lett nekik mondva, hogy ha valami nem számít, akkor majd valami olyat fognak tenni, amivel megbántanak másokat. Ha valami nem számít, akkor majd kirabolnak, becsapnak, sőt, akár meg is ölhetnek valakit. Tehát az lett nekik mondva, arra lettek kiképezve, hogy „jobb, ha számít. ”


De tudod, ha mindig emlékszel arra, hogy te angyal vagy, egy tapasztalást élsz át, - és te magad vagy annak a tapasztalásnak a teremtője, és annak a tapasztalásnak a megszüntetője is – ha erre emlékszel, akkor soha nem kell majd amiatt aggódnod, hogy valami olyan fogsz tenni, amit „rossznak” tartanak. Túllépsz a jón és a rosszon. Soha nem lesz arra szükséged, hogy bárkitől is energiát kelljen lopnod. Ezért aztán nem is fogsz belekeveredni azokba a játszmákba, amiket az emberek játszanak. Nem fogsz beleragadni a karmába. Nem fogsz ebbe a csapdába beleesni, amennyiben nem felejted el, hogy ez nem számít. „Vagyok, Aki Vagyok, Én Vagyok a Teremtő, és a Teremtés Megszüntetője. Ez nem számít!”


A dualitás vége


Tehát Shaumbra, elképesztő időszakban éltek és tapasztaltok – az emberek meg fogják élni ezt a hihetetlen paradoxont. Az egyik nap mindent tudnak, másnap meg egyáltalán semmit sem tudnak. Egyik nap jelen van a hatalmas szerelem az életedben, és másnap pontosan ugyanaz fog elárulni, aki szeret téged. Nem számít. Tényleg nem számít. Ó, az emberi tapasztalás szeretné, ha ez számítana, és szeretne visítani és panaszkodni erről, és szeretne valaki mást vádolni, és szeretné -imádná – hogy áldozat legyen, hogy játszhassa a játékot. Pedig ez nem számít.


Az elképesztő paradoxonok időszakában éltek, ahol semmi sem olyan, mint korábban bármikor. Beszéltünk nektek az időjárásról nemrégiben – a szélsőséges időjárásról – ami egy igen nagy ellentmondás. Az egyik pillanatban tombol a vihar, a másik pillanat pedig maga a paradicsom. Az egyik pillanatban szenved az emberiség, a másikban pedig örvendezik.


Hogy miért van mindez az ellentmondás? Miért van most mindez a zűrzavar? Azért, kedves barátaim, mert ez a dolog, amit olyan régóta ismertek, amióta csak életeket éltek meg a Földön – ez a dolog, amit dualitásnak, ellentétes erőknek neveztek – a dualitás folytonossága most a végére érkezik… beteljesül. Tehát ezek az erők, amik nyilvánvalóan egymás ellen küzdöttek mindeddig, ezek most lényegében eggyé válnak.


Összejönnek, ezért többé nem vagy férfi vagy nő. Ahogy ezek most összejönnek, itt van ez a felfogás vagy illúzió, hogy létezik ez a hatalmas ellentmondás önmagad maszkulin és feminin része között. Pedig lényegében ezek ketten most beteljesülnek. Valójában erről szól ez az egész Új Energiába vezető átalakulás.


Egy bizonyos módon ez az idők végezete. A dualitás vége. Ugyanakkor a dualitás sokkal nyilvánvalóbbá teszi most magát, mint eddig bármikor. Az ellentmondások sokkal láthatóbbá és érezhetőbbé válnak, mint valaha – ez alatt azt értjük, hogy ti is erősebben fogjátok ezt érzékelni, mint eddig bármikor is – de ez valójában nem egy ellentmondás, és lényegében nem az egymással szemben álló erőkről szól többé már, hiszen ezek most beteljesülnek. Az, ami káosznak, paradoxonnak és konfliktusnak tűnhet, lényegében arról szól, hogy ezek most újra összejönnek. Látjátok, ez nem számít. Ez természetesen bekövetkezik. És tulajdonképpen egy igen gyönyörűséges módon.


Nektek mindezidáig ennek az elképesztően csodálatos folyamatnak csak az egyik oldalát mutatták meg jelenleg a Földön. Mindenki a szörnyűségre fókuszál. Arra figyelnek oda, hogy a rendszerek darabjaikra hullanak. Sétáljatok át a másik oldalra, oda, ahol senki sem áll. Sétáljatok át a teremtés, az illúzió másik oldalára, és akkor majd meglátjátok a történtek szépségét. Ne a tömegekkel álljatok, akik a valóságnak erre a dimenzionális képére összpontosítanak, és azt kérdezik: -„Mi a fene történik a Földdel? Mi történik legközelebb? Mihez kezdjünk? Miért vagyok itt? „Sétálj át a másik oldalra. Sétálj át oda, ahol senki sem áll, Shaumbra az egész világon, és lásd meg azt, ami valójában történik! Ez gyönyörűséges, és ugyanakkor éppen darabjaira hullik. Ezek az elemek újra egymásra találnak, akik már oly hosszú ideje külön lettek választva, és ez egy szépséges folyamat.


Legyél az, aki látja az ebben rejlő szépséget! Legyél az, aki ezt magába fogadja, és aki teljes mértékben érzi mindazt, ami itt valójában történik. Tedd félre a munkáddal, a pénzeddel, és, ó, persze a tőzsdei árfolyamokkal kapcsolatos aggodalmaidat! Ez nem számít! Létezik számodra gazdagság és bőség, de ez egyáltalán nem hasonlít a régi bőséghez. Ez nem úgy működik, mint a régi bőség. Hagyd abba, hogy amiatt aggodalmaskodsz, hogy a következő csekk vajon honnan fog érkezni!


Namost harcba akarsz emiatt szállni velem, és éppen most írod meg a hozzám címzett perdöntő bizonyítékkal bíró leveledet. Hallak ám téged. „Írni fogok egy e-mailt Tóbiásnak, és megmondom neki: -Tóbiás, fogalmad sincs, hogy miről beszélsz, mert nincs egy megveszekedett vasam sem, és nem is áramlik be semmi, és már a végét járom!” Ez teljesen így is van. Sétálj át a másik oldalra, és vess egy pillantást arra, hogy miért is járod a végét! Lásd meg a szépségét annak, hogy milyen mindent elengedni!


Ó, feledkezz meg a kicsi emberi fájdalmakról, aminek…a legtöbbje mindössze félelem. A legtöbbje pusztán illúzió. Mi az, amit valóban elveszítettél? Semmit. Nem számít. Mindent megnyersz, de nem akarsz erre ránézni. Túlságosan el vagy azzal foglalva, hogy arra figyelj, hogy minden szétesik. Túlságosan lefoglal a játszmázás. Túlságosan lefoglal az, hogy úgy teszel, mintha áldozat lennél. Túlságosan el vagy foglalva azzal, hogy engem, a szüleidet, a gyermekeidet, a házastársaidat, az elmúlt életeidet, a világot, a politikát, és mindenki mást vádolj, beleértve az űrhajóval utazó apró lényeket, és a Föld mélyén élőket is. Túlságosan azzal vagy elfoglalva, hogy mindannnyiukat vádolod. Ez nem számít. Tényleg nem számít.


És szkanderezhetünk efelett még egy jó darabig, amíg végül, végezetül egy nap majd nevetni kezdesz, és azt mondod: -Ó Tóbiás, bárcsak annak idején elmondtad volna ezt nekem, amikor olyan nagyon kétségbeesett voltam, és éppen lelki gyötrődéseim halátusáját vívtam! Ó bárcsak akkor elmondtad volna nekem mindezt Tóbiás, hogy ez nem számít. És akkor rögtön abbahagytam volna az általam játszott játszmáimat, és akkor abbahagytam volna mások vádolását. És akkor egy nagy mosollyal az arcomon azt mondtam volna: -„Micsoda élményekben van részem itt a Földön most – a dolgok szétesésének az illúziója ez, pedig valójában most jönnek éppen össze.”


Hát nem egy ellentmondás már önmagában ez is? – A minden darabjaira hullásának az illúziója.


Képzeld csak most el, hogy egy hegytetőn állsz több millió emberrel együtt, ahol egy óriási, elképesztően hatalmas festmény található, aminek a címe a Föld festménye 2009-ben. És úgy látszik, mintha az egész festmény szétmállana. A kép elkezd olvadni, a kerete megpattan és összetörik, és őriz egy….egy Istent, a modern kori istent, ami az élet illúziója. És mindenki, aki csak látja ezt, azt mondja: -„Ez darabjaira hullik. Akihez imádkoztunk, aki elé leborultunk, a modern kor istene, a New Age Hórusza és Ízisze, és mindenki más, ez a modern dolog, amit bálványoztunk, az élet illúziója, most széthullik. A szemünk előtt omlik össze, és nincs itt senki, aki megmentene minket És én ezt tudom!” – mondják az emberek – „Tudom, hogy nincs itt senki, aki megmentene minket, mert már kiáltottunk Istenhez, aki nem jött. Kiáltottam az angyalokhoz, akik csak ezt a „lószart” tudták adni. Ezért aztán tudom, hogy nincs semmi, és…” A festmény, az illúzió leomlik. Ez az, amikor azt mondom, drága Shaumbra, hogy ez nem számít. Egyáltalán nem, és jut eszembe, ti akartátok, hogy ez szétessen. Ti akartátok a változást.


Akkor most sétálj át a hegy másik oldalára, ahol senki sincs, és nézd csak meg mi történik valójában! Ez éppen összeáll. Csak az illúziója hullik darabjaira, aminek így kell lennie, máskülönben mindössze a dualitás régi elemeit erősítitek. Máskülönben csak még maszkulinabbá teszitek a férfit, a nőt pedig még femininebbé. Egyébként mindössze még fényesebbé teszitek a fényt, a sötétséget pedig még sötétebbé, és ezzel mindössze a játék folytatódik. És ti egyáltalán nem ezt választottátok. Egyáltalán nem ezt kértétek. Ez egyáltalán nem az, amit valóban meg akartok tapasztalni.


Sétáljatok át ennek a festménynek, ennek az illúziónak a másik oldalára. Először azt fogjátok majd észrevenni, hogy nincs is ott semmilyen festmény! Másodsorban pedig rá fogtok döbbenni, hogy ez most mind összejövőben van, veled vagy nélküled. Ez mind most történik. Ez egy teljességgel természetes fejlődés.


Az, hogy ez éppen szétesni látszik, mindössze illúzió! Az lehetetlen. Képtelenség.


Namost, itt van ez a valami a DNS-edben, amit Atlantisznak neveznek, és ami azt mondja: -„Ó, de Tóbiás ez megtörténhet! Jujjj, megtörténhet! (nevetés) Már láttam ezt, éreztem, és azok a lángok ugyancsak forróak voltak.” (nevetés) Ezért ne mondd azt nekem Tóbiás, hogy ez nem történhet meg!”


Akkor most egy pillanatra térjünk csak vissza Atlantiszba! Vessünk csak rá egy pillantást, hogy mi is történt ott. Az is egy fejlődés vagy átmenet volt. Azok az idők az Én valódi felfedezéséről, a Szellem vagy Isten esszenciájának felfedezéséről szóltak. Először is, meg kellett, hogy legyen annak az illúziója, hogy Isten valahol a távoli Mennyekben trónol, majd végül… végül egy pár ember elkezdte megérteni, hogy Isten belül található.


De egy bizonyos értelemben akkoriban Atlantiszban, valamiképpen mindannyian naivak voltunk, a Szellem gyermekeiként mi mindannyian játszottuk azt a nagyszerű játékot, amit éppen játszottunk, majd így szóltunk: „Akkor most fogjuk és robbantsuk fel az egészet!” Nem játszottatok ilyet gyerekkorotokban? Nem fogtatok kis teherautókat, és játékokat, majd leromboltátok azokat? Milyen nagyszerű móka volt! Elképesztő volt! Bumm- elpusztítani! És mi történt? Hát egy nagyobb és jobb játékot kaptatok helyette! Egy nagyszerűbb játékot játszhattatok!


Atlantisz nem volt tévedés. Nem is Isten haragja sújtott le rá. Atlantisz nem volt hiba az emberiség történelmében. És jut eszembe, Atlantisz nem a tökéletes társadalom modellje volt. Sok nagyszerű dologgal rendelkezett, de nem a tökéletes társadalmat képviselte. Akkoriban tanultunk. Tapasztaltunk. Azt is meg akartuk tapasztalni, hogy milyen is lehet egy jókora káosz, és ez a hatalmas pusztulás. De ez nem számított. Nem sokkal ezt követően visszatértetek egy másik létidőre a Földfelszín fölé, vagy éppen alá. Ez nem számított. Attól még mindig itt voltatok.


Mi mindannyian, beleértve engem is, a legjobb és a legrosszabb időkben élünk. A valaha is volt legfantasztikusabb időket éljük. Értsétek meg, hogy azért vagytok itt, mert egyszerűen megtehetitek, csak mert itt akartok lenni, csak, mert ez abszolút mókás. Ne vegyétek ezt annyira komolyan! Ne vegyétek a vállatokra a világ összes terhét! Amikor belementek a félelembe, érezzétek azt a félelmet! Teljes egészében érezzétek a félelmet! Ne próbáljatok elmenekülni, elfutni a saját félelmetek elől – hiszen az már előtted jár. Hamarabb rád talál az utadon, minthogy odaérnél!


Érezd a félelmet, de akkor érezz bele valóban mélyen, mert a félelem egy igen érdekes energia a tudatosságban. Amikor kizárólag a félelem és a sötétség oldaláról tekintesz rá, akkor megfagyaszt. Eljuttat téged a pokol terrorjának vagy illúziójának a mélyére. De sétálj rajta rögtön keresztül! Ne vessződj azzal, hogy ott nekiállj körbesétálni, hanem rögvest sétálj át rajta! Nézd csak meg, mi van a másik oldalán! Vess egy pillantást arra a gyöngyszemre, ami ott várakozik rád!


Akkor most közösen vegyünk egy mély lélegzetet!


(szünet)



Új Energia


Minden ott van előttetek az asztalotokon, és nincs semmitek. Mindenetek meg van, ami attól az önmagatoktól ered, aki a jövőből való – a ti megfogalmazásotok szerint -, pedig ez valójában a legjobb részetektől származik. Mégcsak nem is akarom ezt jövőnek nevezni, mert nem szeretném, ha az idővel kötnétek azt össze. A tudatodnak egy olyan részéből érkezik, amit még nem tapasztaltál meg, de attól az már itt van. Ez van az asztalodon.


Az asztalodon egyáltalán nincs semmi, mert amit a szem lát, és amit az érzékszervek felfognak, azt a régihez hasonlatosan akarja, a régiből – mindössze élesebb késeket, jobb szerszámokat, esetleg finomabb ételeket akar – de ezek nincsenek ott, mert ezen a ponton a tudati változás idejében, semmi régit nem hoztok az asztalhoz. Semmit. Mert mindaz, ami régi, már nem működik.


Elmondtuk az Egyiptomi túrán résztvevő Shaumbráknak, akikkel ellátogattunk a szent helyekre, hogy az egyiptomiak, ezek a szépséges létezők, nem rendelkeznek a válaszokkal. Nincs semmiféle titkos kód a hieroglifájukba mélyen elrejtve, ami magyarázattal szolgálna azzal kapcsolatosan, hogy mi következik ezután. Nem tudják. Mindössze rátok vártak, hogy eljöjjetek, és átadhassák ezt nektek, hogy szabadon tovább járhassák az útjukat. Vártak rátok, de nincs náluk a tudás.


Amikor a Shaumbra ott járt, megkérdezték: -„Ősi múlt hatalmas létezői, milyen titkokat őriztek? Milyen rejtélyeket tártok fel?” És a múlt hatalmas létezői, akik istenek, meg fáraók és feltételezett istenségek voltak, egy pillanatra eltűnődtek, majd így feleltek: -„”Nem tudjuk!” (nevetés) „Fogalmunk sincs. Érezzétek jól magatokat! Átnyújtjuk ezt nektek! A saját utunkat járjuk!”


Szóval… drága Shaumbra, volna itt még egy érdekes dolog ezekben az időkben, amiben most éltek. Azt mondjuk, hogy a dualitás most összejön. A beteljesülés állapotában van. Lényegében már beteljesült, most mindössze keresztül megy az oda való eljutás mozgásán. Olyan lineárisan nézitek a dolgokat, hogy azt hiszitek, hogy mindig csak egy lépést kell egymás után tennetek ahhoz, hogy eljussatok a rendeltetési helyetekre. Ez egyáltalán nem így van. Már most a rendeltetési helyeteken vagytok, és most mindössze visszafelé lépdeltek, hogy megtapasztaljátok azt, és előre lépdeltek, hogy újra megtapasztaljátok azt, értitek? Nem próbáltok semmit sem megoldani, mert már meg van oldva. Most akkor képesek vagytok mindössze örömötöket lelni abban, hogy ezt megtapasztaljátok, és abbahagynátok az ezzel való küzdelmet?


Még egy érdekes dolog történik most. A dualitás összejön. Beteljesíti önmagát, a legfantasztikusabb folyamat által. Ez a tűz és a transzmutáció folyamata – és most óriási tűz lobog – itt most szimbolikus értelemben használom a tűz szót. Hatalmas transzmutáció, alkímia zajlik most. De ami bámulatos ebben az alkímiában az, hogy nem csak a dualitás egybejöveteléről van itt szó. Nem csak a múltat és a jövőt érzitek ebben a Most pillanatában, ez nagyon multidimenzionális. Éreztek olyan elemeket, amik nem csak előttetek és mögöttetek vannak, hanem olyan dolgokat is, amik oldalt, alattatok és felettetek vannak.


És ez nagyon, de nagyon zavaros lehet – itt most emberi terminológiát kell használnom ahhoz, hogy ezt megértsétek – ez nem csak a visszafele és az előre haladásról szól ezen a ponton. Hanem arról, hogy ez minden irányból érkezik, egy olyan típusú valóságból, vagy fogalmazzunk úgy, hogy illúzióból, amit el sem tudtok képzelni, mert ez még csak rajta sem volt a radar képernyőtökön. Rajta sem volt az energetikai hatókörötökön.


Ennek a dolognak egy részét nevezik Új Energiának. Ez olyan helyekről érkezik, amit eddig még nem fedeztetek fel. Itt most némi igen érdekes spirituális fizikába megyünk bele, de az Új Energia nem egysíkú. Ez nagyon is többszörös, multidimenzionális. Erre most azt mondhatjátok: -„Igen. Szeretnék egy szeletet ebből az Új Energiából! Igen. Be fogom ezt hozni a dualista valóságomba, és megkóstolok belőle egy szeletet.” – Amikor haraptok egyet belőle innen, és behozzátok azt a Most pillanatába, akkor az lényegében visszatér onnan ide, majd oda át, és ide is, innen meg kijut a Mostba – és ez nagyon, de nagyon zavaros lesz, amennyiben még mindig az emberi elmétekben tartózkodtok. Nagyon zavaros lesz, amennyiben elvárásaitok vannak azzal kapcsolatosan, hogy annak hogyan kellene kinéznie, és milyen érzést kellene nyújtania.


És ilyenkor eljuttok arra a pontra, amikor ez az egész túlterhel majd titeket. Intuitívan tudjátok, hogy az érzékelés régi módjai többé nem működnek, így hát felrobbantjátok magatokat vagy szilánkokra hasítjátok magatokat egyfajta tudatalatti, de valamiképpen tudatos választás által. Széttöritek magatokat. Szilánkokra szabdaljátok az én illúzióját, hogy most már a régi rétegek nélkül élvezhessétek a tapasztalást. Mindent elveszítetek annak érdekében, hogy mindent megnyerjetek. Megengeded, hogy az éned leomoljon, felfedje a maga illúzióit és megtévesztéseit, téves következtetéseit, régi módozatait, hogy most már multidimenzionális módon érzékelhess és tapasztalhass.


Ó, és ez ijesztő. Ez rémisztő. Ez fárasztó egyetlen apró kis éned számára – de mégis olybá tűnik, hogy ez a részed tartja fogva minden figyelmedet, ez a részed, ami olyan, akár egy nyikorgó kerék, úgy tűnik, ez a rész végzi a legtöbb visítást és panaszkodást – a kicsi emberi én, az áldozati én, az ijedős kis én, aki nem hisz önmagában, az az én, aki a játszmázást űzi, és aki imádja is azt. Tehát ez az én sikítozik és panaszkodik: -Mi a franc folyik itt? Miért nem vagytok itt? Minden, amit ti angyalok mondtok nekünk, egy rakás szar.” Az hát. Az bizony. (nevetés) Nem számít. Nem számít, mert úgyis rájöttök ti magatok.


Adhatunk nektek egy kis vezettetést, továbbá egy kis megnyugtatást az út során. Sokszor eljöhetünk, és elmondhatjuk neked, hogy ez nem számít. Egy látószögből elmondhatjuk neked, hogy mi is történik. Megoszthatjuk veled, hogy itt az ideje, hogy valóban elengedd ezt az illúziót.


Valamikor hoztál egy választást. Valahol mélyen legbelül hoztál egy választást. Talán nem a kicsi emberi én hozta azt, nem a kis visító, nem a kis zsarnok, ahogy mi szeretjük őt hívni a házikómban. (Tóbiás mosolyog), a kicsi zsarnoki én. Hanem a szentséges részed volt az, aki így szólt: „Engedjük el ezt az illúziót, engedjük el azt az egysíkúságot, ezt a dualitást! Engedjük el a régit, hogy aztán teljes mértékben megélhessünk valami sokkal nagyszerűbbet – csak úgy. Csak úgy! Nem azért, hogy megmentsük a világot. Nem azért, hogy megmentsük az angyali családjainkat – ők rendben lesznek maguktól is – hanem csak úgy. Nincs ennél jobb, mint amikor csak úgy!


Múlt havi kérdés


Múlt hónapban Kuthumi jött el hozzátok az ő briliánságával – ó, drága Kuthumi – és elérkezett a kérdések és válaszok ideje. Volt köztük egy nagyon komoly, valódi és nyílt kérdés, ami nagyon sok energiát hozott fel mindannyiótokban és akkora felismerési és trauma hullámot váltott ki, ami lényegében kibillentette Cauldre-t és valószínűleg Kuthumit is. Néhányatokat ez nevetésre késztetett akkor, amikor talán a nevetésnek nem sok helye volt, de ez sem számít. Néhányatokat igen csak összezavart, és kivitt a testetekből. Mégcsak nem is hallottátok a kérdést – amit máris megismételünk - de azért nem hallottátok, mert az túlságosan szívbemarkoló és túlságosan valós volt. Ez nem számít, újra fel fogjuk olvasni. Néhányatokat haragra gerjesztett.


Tudjátok, néha abszolút imádjuk, amikor mérgesnek látunk titeket. Saint-Germain ki szokta provokálni a haragotokat, mert különben nyájasak, szolgálatkészek vagytok. Van, hogy annyira szolgálatkészek, udvariasak vagytok, hogy akkor bejön és kiprovokálja a haragotokat azzal, hogy elkezd titeket piszkálni, szurkálni, és olyankor jól felmérgelitek magatokat, és mérgesek lesztek rá. ÉS tudjátok, hogy olyankor mi szokott történni? Később mindannyian, beleértve téged is, nevetünk ezen egy jó nagyot, és azt mondjuk: -„Tudod mit? Ez nem számít. Csak a tapasztalás.”


De azt akartam… Cauldre azt kérte tőlem, hogy újra nézzük meg ezt a kérdést. Ezt a legtöbben egy hónappal ezelőtt már hallottátok. Most újra meg fogjátok ezt hallgatni, és egy rövid hónapon belül – egy hónapon belül a kérdés feltevésétől számítva szeretném, ha hallanátok a különbséget a kérdésben is, és a mögötte lévő energiában is, és azt szeretném, ha érzékelnétek a saját bölcsességeteket, az abszolút bölcsességeteket a válaszban. Hiszen, látjátok, ti ezt már tudjátok. Már tudjátok. Ugyanakkor, ez sem számít. Már tudjátok.


Ugyanakkor azt is tudjátok, hogy ez a személy – hiszen ő nagyon sok ember nevében tette fel ezt a kérdést – és már tudjátok, hogy ő most min megy keresztül. Már ismeritek azt a kétségbeesést, amiben ő jelenleg tartózkodik. Már tudjátok, hogy jelenleg a kétségbeesés telét éli, és képtelen meglátni a remény tavaszát. Tudjátok, hogy előtte nincs semmi. Tudjátok, hogy nem közvetlenül a felemelkedésbe megy, hanem azt tapasztalja meg, hogy milyen örökre elveszettnek lenni az időtlenségben. Ismeritek ezt az érzést. Ismeritek ezt az abszolút konfliktust. Akkor most kérjük, hogy újra olvassátok fel a kérdést!


LINDA: Drága Tóbiás, hogy mered nekünk azt mondani, hogy mi itt csak drámázunk, mintha neked semmi közöd se lenne azokhoz a játszmákhoz, amiket játszunk? Múlt hónapban azt mondtad, hogy „van valami bennetek, aki ezt választja, ezt szemeli ki, majd valósággá teszi” Nagyon sokszor elmondtad már nekünk, hogy nincs más dolgunk, minthogy hozzunk egy világos, tudatos választást a Most pillanatában, és ezzel meg is teremtjük a valóságunkat. Hát ez egy játszma.


Azt választottuk, hogy elengedjük a régi hiedelmeinket, amik már nem szolgálnak minket. Akkor meg mi ez a valami, ami ott van bennünk? Mivel látszólag nem áll az ellenőrzésünk alatt, neki viszont valamiképpen hatalmában áll megteremteni a valóságunkat a mi beleegyezésünk nélkül, ezért szerintem ez a lélek énünk. A játszma abban áll, hogy azt választjuk, hogy elfogadunk egy új hiedelmet, mi szerint mi teremtjük a saját valóságunkat, de a lélek énünk hozza meg a hivatalos választást, és azáltal meg is teremti a valóságunkat. Lélek énünk nyilvánvalóan a régi hiedelmeink szerint választja a teremtést, amiket már elengedtünk.


Saint-Germain azt mondta, hogy az, hogy befejezzük a felemelkedési folyamatunkat, és eljussunk a Harmadik Körünkbe, mindössze egy választás kérdése. Egy évvel ezelőtt meghoztam ezt a választást, és most már látom, miért is nem tényleg én vagyok a valóságom megteremtője. Igen, belefáradtam ebbe a játszmába, és azt kívánom, bárcsak visszamehetnék nyolc évet, és mindent elfelejthetnék, amit mondtál nekünk. Mindenesetre elengedem ezeket az új hiedelmeimet, és megengedem, hogy a valóságom olyan legyen, amilyen csak lenni akar. Ha létezik egyáltalán Harmadik Kör, akkor nincs olyan választás, ami eljuttatna oda. Ez megmagyarázza, miért is vagyunk annyira beragadva ebbe a felemelkedési folyamatba több, mint kétezer éve. Mi teremtjük a saját valóságunkat, de egy olyan tudati részünkből, ami valahol bennünk van, és ami fölött nem rendelkezünk választással. Tóbiás, tényleg nem érted a frusztrációnkat?


TÓBIÁS: Valóban. És tudod, ez nem számít. Tényleg nem. Úgy értem egyáltalán nem számít.


Minden tiszteletünkkel és nagy szeretettel – ó, tudod, amikor azt mondom, hogy te tudod, hogy valami következik – ott van egy játszma, egy abszolút játszma, és ez egy csodálatos játék és ez nem számít. A játszma abban áll, hogy: „El fogom különíteni magam a lelkemtől. Valahova máshová kihelyezem a lelkemet, és meg fogom neki engedni, hogy az övé legyen a hatalom, ahogy ezt ti szoktátok nevezni. Hagyom, hogy ő legyen a teremtő, és akkor én tovább játszhatom a kicsi emberi én játszmáját. Akkor követelőzhetek Istentől, Tóbiástól és Saint-Germaintől, na meg a lelkemtől, és azt a játszmát fogom játszani, hogy engem senki sem hall meg. Azt a játszmát fogom eljátszani, mintha én lennék a bábu, akit a bábozó rángat dróton saját kénye-kedve szerint.”


És ez egy briliáns játszma. Gyönyörűséges egy játék, hiszen lényegében lehetővé teszi számodra, hogy meglásd, hogy milyen is az, amikor úgy érzed, hogy nincs választásod, hogy te nem egy szuverén létező vagy, és hogy semmi befolyással sem bírsz a saját teremtéseidre. Ez nagyon hasonlít Saint-Germain vagy Kuthumi, vagy az én saját történetemre, ahol is mindannyian beleragadtunk a saját különböző börtöneinkbe. Milyen fantasztikus játszma is volt az, amikor megengedtük magunknak, hogy beragadjunk, és úgy tegyünk, mintha semmi közünk sem lenne a saját valóságunkhoz, és ezt a valóságot és tudatot átadtuk más embereknek, a kormányoknak, az isteneknek, és még ki tudja kiknek. Mindannyian játszottuk ezt a játszmát.


Tudjuk milyen volt csapdába esve érezni magunkat, míg egy nap azt nem mondtuk: -„Ez nem számít.” Míg egy nap Saint-Germain azt nem mondta: -„Álljunk csak meg egy pillanatra! 100.000 éve benne vagyok ebben a kristályban – hát ez mekkora ostobaság. Mit mondjak, egy kissé lassú.” Saint-Germain a rövid buszt választotta a felemelkedéshez. (Az USA-ban azt a fajta iskolabuszt nevezik rövid busznak, amelyik méretben rövidebb, és ezzel a rövidebb busszal szállítják az iskolába azokat a gyermekeket, akik speciális gondozást igényelnek hátrányos helyzetükből fakadóan – a ford. megjegyzése) De kedveseim, erre végül ráébredt, miután megpróbált ebből kitörni, miután megpróbált belőle a haragjával kijutni, végezetül így szólt: „Nem számít. Idejutattam magam, ki is tudom innen magam juttatni.” Ekkor végre abbahagyta az emberi énje és a lélek énje közötti elkülönültség játszmát. És most mindannyiótokat arra bátorítalak, hogy fejezzétek be azt a játszmát, miszerint a lelketek valahol tőletek távol található, és nála van az összes válasz. Az Te Vagy.


Tudjátok mi az isteniség meghatározása? Te vagy az, a Most pillanatában, miközben megtapasztalod, átéled a saját teremtéseidet. És nem valamiféle hatalmas angyal, aki valahol a messzeségben található, ha csak te magad nem rakod azt ki oda a távolba. Nem a tökéletesség összetett állapotában leledzik valahol egy távoli dimenzióban egészen addig, amíg csak ki nem érdemeled az ő elfogadását, hacsak nem helyezed őt oda ki.


Lényegében az isteniség te magad vagy ebben a pillanatban. Egy részed ezt nem akarja elfogadni, mert azt szeretnéd, hogy az isteni grandiózus, hatalmas legyen. De nem az. Nem az. Ez egy illúzió. Az isteniséged egyszerű. Az isteniséged elegánsan egyszerű. Hogy is lehetne grandiózus? Hogy is lehetne hatalmas vagy összetett? Hogyan is lehetne hatalmasabb nálad?


Az isteniséged a legegyszerűbb, legbámulatosabb részed. És itt van. A részed. Nem csak a belsődben van. Nem körülötted lebeg. Ez te magad vagy, és bármikor érezheted, és megtapasztalhatod, amikor csak akarod.


Aki ezt a kérdés feltette, elképesztő mennyiségű haragot érzett, hatalmas áldozatnak érezte magát, és azt a fenomenális játszmát játszotta, miszerint: -„Nem az én kezemben van az irányítás, és a fenébe is, már nem is akarom azt!” Aki ezt a kérdést feltette, egy játszmát játszik, nagyon sok más Shaumbrával egyetemben – és én pontosan tudom, hogy ez milyen. Tudom, hogy hogyan viszonyultok ehhez a kérdéshez, és együttérzőek tudtok ezzel lenni, hiszen ti is éreztétek már ezt. Olyan sokáig játszhatjátok ezt a játszmát, ameddig csak akarjátok, ameddig csak a kedvetekre való ez a játszma.


A következőre bátorítalak most titeket. Kérdezd csak meg magadtól: -„Mit kéne feladnom ahhoz, hogy abbahagyjam ezt a játszmát? Mit kellene feladnom?”


Azok, akik az áldozat játszmáját játsszák, miszerint a lelkük és Istenük valahol máshol található – a gyengeséget adják fel – azt, hogy másokat vádoljanak, azt, hogy úgy érezzék, mintha nem náluk lenne az irányítás – amit végeredményben nagyon érdekes ám megtapasztalni. Hirtelenjében, amikor feladod ezt a játszmát, akkor valóban fel kell vállalnod a felelősséget a választásaidért.


Közületek olyan sokan konfliktusban álltok a lelketekkel, a lelketek pedig konfliktusban áll veletek. Ti állítottátok fel ezt a játszmát. Ó, végeredményben a lelket úgysem lehet bepiszkítani. Nem lehet elpusztítani vagy eltorzítani. Nem lehet beszennyezni. De ettől még eljátszhatjátok azt a játszmát, mintha mindez lehetséges lenne. Eljátszhatjátok azt a játékot, miszerint a lelked hátat fordíthat neked, ha azt akarod, hogy így legyen. Játszhatod azt a játszmát, miszerint a közted és a lelked és az isteniséged közötti szakadék olyan hatalmas, hogy soha nem leszel képes azt áthidalni. Lehet ezt játszani. Lehet olyan játszmát játszani, miszerint: -„Meghoztam a választást, de az nem működött, nem vált valóra.” Nos, hát persze, hogy nem működött, mert nem is akarod, hogy működjön!


Játszhatod azt a játékot is, amikor azt mondod: -„Én ebből kiszállok. Elmegyek innen.” – pedig valójában nem akarsz te elmenni, érted? Vess csak egy pillantást mindazokra az ellentmondásaidra, amiket te állítottál fel saját magadnak. Vess csak egy pillantást arra a tapasztalásra, amit te magad állítottál fel saját magadnak. Vádolhatsz ezért másokat, vádolhatsz ezért minket is egészen addig, amíg rá nem ébredsz, hogy mindebbe te magad vitted bele magad, hogy te magad teremtetted azt, és te, és csakis te vagy képes abból kijönni, azt megszüntetni. Nem nálam Tóbiásnál vannak a kulcsok. Kuthumi nem ismeri az illúzióidhoz vezető titkos jelszót. És Saint-Germain sem ismer egyetlen egy misztériumot sem, ami kijuttathatna téged a saját misztériumodból, a saját illúziódból. Erre egyedül te vagy képes.


És amikor képes leszel egy mély lélegzetet venni, amikor majd azt tudod mondani, hogy: -„Ez már nem számít. Egyszerűen fogom, és kieresztem innen magam. Megszüntetem azt, amit teremtettem.” – Na majd ekkor kedveseim megvilágosodtok. Amikor képes leszel azt mondani: -„Ez a dolog, amit isteniségnek neveznek, az Én Vagyok, az Isteni Én nem egy távoli illusztris teremtmény, aki egy másik grandiózus dimenzióban éli az életét, miközben én itt szenvedek idelent.” Amikor felismered, hogy az isteniség egyenlő az egyszerűséggel – ami annyira egyszerű, hogy az emberi elme – ahogy azt most ismeritek - még csak nem is képes azt felfogni – mert ezt csak érezni lehet, ezt csak megtapasztalni lehet – hisz ez olyannyira egyszerű, na majd akkor majd véget vetsz a bonyolultság játszmájának. Ez olyan ragyogó világosság, hogy végre abbahagyod, hogy megpróbálj rájönni a dolgokra, és egyszerűen csak megéled őket.


Ezek valóban a legjobb idők, és valóban a legrosszabb idők. És ez valóban nem számít.


És ez így van.



(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdiildi@globonet.hu)




Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a Shoudok fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

Telegdi Ildikó OTP BANK Rt. 11773339-00984762

Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is szívből köszönök: Telegdi Ildikó



A Bíbor Páholy Tóbiását Geoffrey Hoppe, más néven "Cauldre" adja elő, aki a coloradoi Goldenben él. Tóbiás története a bibliai Tobit könyvéből megtalálható a Crimson Circle weboldalán (Http://www.crimsoncircle.com). A Tóbiás anyagok térítés mentesen állnak a világ fénymunkásai és a Shaumbra rendelkezésére 1999 augusztusa óta, amikor Tóbiás azt mondotta az emberiségnek, hogy a pusztulás potenciáljától tovább lépett az Új Energia felé.

A Bíbor Kör a humán angyalok globális hálózata, akik elsőkként mennek át az Új Energiába. Amint megtapasztalják az örömeit és a nehézségeit a mennybemenetel felemelkedési állapotának, avval segítik a többi embert utazások részleteinek megosztásával, óvva és kalauzolva őket. Több, mint százezer látogató jön el minden hónapban a Crimson Circle web szájtra, hogy elolvassa a legújabb anyagokat, és megvitassák a saját tapasztalataikat.

A Bíbor Kör havonta gyűlik össze Denverben, Coloradoban, ahol Geoffrey Hoppe-n keresztül Tóbiás bemutatja a legújabb információkat. Tóbiás állítása szerint ő, és a többiek a mennyei Bíbor Páholyból csatornáznak az emberek felé. Tóbiás szerint, leolvassák az energiáinkat, és vissza-tolmácsolják a saját információikat a számukra, tehát így láthatják az emberek magukat, ahogyan kívülről látszanak, miközben megtapasztalnak belülről. A "Shoud" a csatornázás szerves része, ahol Tóbiás félreáll, és az emberek energiája közvetlenül csatornázódik át Geoffrey Hoppe-n keresztül.

A Bíbor Kör találkozói nyitva állnak a nyilvánosság előtt. A Bíbor Kör a bőségére a nyitott szereteten keresztül tesz szert, és a Shaumbra ajándékaiból, szerte a világból. A Bíbor Kör legvégső célja az, hogy humán kalauzolókként és tanítókként szolgálják azokat, akik a belső spirituális ébredés ösvényén járnak. Ez nem evangelizáló misszió. Nem "örömhírhozás." Inkább, a benső fény fogja odakalauzolni az embereket a bejárati ajtódba az együttérzésedért és törődésedért. Tudni fogod, mit tegyél és taníts abban a pillanatban, amikor a különleges és drágaságos ember, aki a Kardok Hídjához vezető utazásra akar épp behajózni, eljön hozzád. Amennyiben ezeket a sorokat olvasva, igaznak érzed e sorokat, kapcsolódást érzel hozzájuk, valóban Shaumbra vagy. Tanító és humán kalauzoló vagy. Engedd meg az isteniség magvának benned, hogy virágba borulhasson ebben a pillanatban és mindörökké virágozhasson. Sosem vagy egyedül, az egész világon a család vesz körbe, és angyalok a körülötted lévő birodalmakban.

Kérlek terjeszd szabadon ezt a szöveget nem kereskedelmi alapon, térítés mentesen. Kérlek csatold ezt az információt egészében, beleértve ezen lábjegyzetet is. Minden egyéb felhasználás jóváhagyandó Geoffrey Hoppe-val. Lásd a kontakt oldalt a www.crimsoncircle.com