Create an account
Étlap
· Főoldal
· ::- Galéria -::
· Ajánlj minket!
· Archív cikkek
· Cikk küldése
· Egyéni beállításaim
· Észrevételek, javaslatok, szidalmazás
· Fórumok
· GYIK - amit mindig kérdeztek
· Keresés
· Letöltések - [Fénykör hírlevelek]
· Olvasóterem
· Rovatok - téma szerinti bontásban
· Statisztikák
· Személyes üzenetek
· Tagok listája
· WWW linkek a többiekre
 
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Biztonsági kód: Biztonsági kód
Írd be a biztonsági kódot

Még nem regisztráltad magad? Itt megteheted. A regisztrált felhasználók számos előnnyel rendelkeznek: dizájnváltás, hozzászólások beállítása, és hozzászólások saját név alatt.
 
Ki olvas minket?
Jelenleg, 3 vendég és 0 regisztrált felhasználó olvas bennünket.

Jelenleg névtelen látogató vagy. Ingyenesen regisztrálhatod magad, ide kattintva
 
Starchild - Csillaggyerek magyarul

 STARCHILD fordítások
STARCHILD fordítások


Módosítás:
2009. március 4.

Márciusi energiák - 2009 Megnéz

 
Solara

 SOLARA
SOLARA


Módosítás:
2008. március 6.
 
Ajánlott böngészõ
 
Sztaki szótár







Keresett szó:




Kis-/nagybetű nem számít
Ékezet nem számít
Táblázat készítése

 
Mit keresett ISTEN a hálószobában?
Közhírré tétetikeldegay Szerző: "Egy testvérünk a Sananda csoportból irói nevén A.J.Christian párkapcsolatokról szóló könyve.. Aki olvasta az els?t (Mit keresett ISTEN a nappalimban? cimmel) az tudja , hogy nincsenek a könyven szépítgetések vagy ködösítés ...egyszerüen csak AMI VAN....

Szeretettel ajánlom a fent említett könyveket minden kedves Shaumbra figyelmébe!

B?vebb információk a http://www.ajchristian.hu oldalon találhatóak az el?adásokkal a könyvekkel és A.J.Christian-nal kapcsolatban...

Ime néhány gondolat t?le a H?SÉGR?L :


"Az élet állandó változás" - tartja a közhellyé vált mondás. S noha igazságára mind rábólintunk, lelkünk mélyén még is az örök h?ségben reménykedünk. Ez a paradoxon könnyen megfogalmazhatja a kérdést: létezik -e egyáltalán a h?ség?


A h?ség valóságát nem lehet sem elmagyarázni, sem megérteni. Az érzelmeket - akárcsak az egész Életet - csak átélni, átérezni lehet: hiába próbáljuk felfogni a humorérzéket vagy megérteni a szeretetet, elménkkel csak az érzelmek teremtette cselekedeteket, csak a létük vagy a nemlétük hatásait tudjuk analizálni. Ezért az elkövetkezend? szavaimat nem éri meg szó szerint értelmezni, s?t, egyáltalán nem éri meg értelmezni, mivel az agy könnyen eltéved saját tekervényeiben. Nem is az elméhez, a szívhez szólnak, mert hát csak a nyitott szív képes bejárni az utat.


Nos, ha elfogulatlanul tudjuk szemlélni asztrális létezésünket, észrevehetjük, hogy érzelmeink kett?sek: van egy mindannyiunk által ismert, és létezik egy csak nagy ritkán megtapasztalt, "Valódi" megnyilvánulásuk. Míg az el?bbi emóciók az egon keresztül valósulnak meg magunk és mások életében, addig az utóbbi Érzelmek túl vannak az egoizmus korlátain. Hogy a létezés ezen kett?ségének elve érthet? legyen, példaként nézzük meg az alázat-Alázat valóságát.


Az ember egyik legnagyobb erényének az alázatot tekintjük. A bölcsesség és a tisztaság jelének hisszük: papnak, gurunak, tanítónak vagy csak egy szimplán "jó embernek" alázatosnak kell lenni. Így hát ész nélkül törekszünk az alázatra: a saját és a társadalmuk elképzelte alázatra. Megszaggatjuk ruháinkat, a porban fetrengünk, különféle testi-lelki fájdalmakat mérünk magunkra? de érdekes, hogy ezt mindig nyilvánosan, a lehet? legszélesebb tömeg el?tt tesszük. S miközben már hason csúszva harsogjuk önnön jelentéktelenségünket, egyre csak a többi ember reakcióját lessük, s várjuk, hogy valaki végre elismer?en azt mondja: "- Te vagy a legalázatosabb!"


Mindez teljesen természetes, az egonak - ha elfogadjuk, ha nem - ilyen a tulajdonsága. Nincs ezzel semmi probléma, egyszer?en csak fel kell ismerni, hogy az alázat ilyenformán nem más, mint álcázott egoizmus.


Ezzel szemben létezik a valódi Alázat. Az egotlan Érzésnek nincs köze az egyén és a társadalom elképzeléseihez, az aktuális civilizáció elvárásaihoz, színpadias szokásaihoz. Az Alázat egyszer csak megjelenik, amikor az ember képes elfogadni az Életet olyannak, amilyen. Valóban Alázatos például a halász, akit minden hajnalban a tengeren köszönt a nap. A halász, aki elfogadta a tengert, s akit az elfogadás megtanított az Alázatra. Nem a megalázkodásra, nem a látványos ?rjöngésre, hanem a csendes, tartalmas Alázatra. A halász nem vitatja a tenger hatalmát, életét a hullámokra bízza, de emelt f?vel vág neki a haboknak. Ez hát az Alázat: bizalom a Létben, bizalom az Életben. S ezt nem lehet elsajátítani, nem lehet akarni, nem lehet megtanulni. Egyszer?en csak megjelenik, egyszer?en csak el?tör a szívb?l.

Akárcsak az alázatot, a h?séget is erénynek tartjuk. Elvárjuk magunktól és másoktól is. A h?ség létezésünk mindhárom megnyilvánulásában - fizikai, érzelmi s gondolati síkon - irányítja lépteinket. Mindennapjaink során munkánk, hivatásunk iránt kell h?ségesnek lennünk - ugyan ezt várjuk el beosztottjainktól is. Asztrális életünkben barátaink, szüleink s a párunk felé kell h?ségesnek lennünk - igaz, t?lük is megköveteljük - mentálisan pedig elveink, vagy épp adott szavunk mellett kell kitartanunk. S most érkeztünk el a kevesek által feltett kérdéshez: miért?

Miért kell h?ségesnek lennünk?

Mi a h?ség?

Nos, emberi kapcsolataink alapja a kölcsönösség, az üzlet. Ha beismerjük, ha nem, egyéni életünk mozgató elve az adok-kapok: bármit is teszünk, mindig s mindenkit?l - természett?l, tárgyaktól, állatoktól, emberekt?l és Istent?l - elvárjuk jutalmunkat, a cselekedetünk eredményét. Természetesen létezik az egotlan Kapcsolat, de mivel az egonk mindig a saját érdekeit tartja szem el?tt, ezért kapcsolatainkat egy számára hasznos tapasztalat kedvéért hozza létre. S noha az egonk jelenlétét oly hangzatos elvekkel próbáljuk elt?ntetni, mint: "Az az igaz barát, akire számíthatok a bajban" vagy "Az igaz szerelmem el?bb gondol rám s csak aztán magára", azért egy kis ?szinteséggel megfigyelhetjük, hogy mindig minden pillanatunk rólunk szól. Hiába a látszólagos önzet lenség, valójában az egonk eldönti, hogy az (én!) barátom miképp is viselkedjen, hogy az (én!) szerelmem milyen is legyen. S mikor két hasonsz?r? ego találkozik, a kapcsolat megköttetik, megp ecsétel?je - és béklyója - pedig a h?ség.

Mert hát mi is a h?ség? Egy ígéret. Egy felel?tlen, értelmetlen ígéret, amelyet azért teszünk, hogy valami nekünk fontosat - pénzt, érzelmeket, tudást, szexuális örömöt, stb. - csikarhassunk ki a másikból. Erre azért van szükség, mert a másik egoja csak akkor elégedett, ha egyediségével kiemelkedhet, ha fels?bbrend?ségi érzését a hatalmon keresztül gyakorolhatja. Ha például egy férfit a nemi vágya egy n? felé hajtja, a n?i ego birtoklási vágyát csak úgy tudja kielégíteni, ha elhiteti h?ségét. A férfi egoja egyszer?en belekényszerül a hazugságba, ha el akarja érni célját. Ez szituáció igaz fordítva is: ha a n? egy férfival szeretne élni, kénytelen kielégíteni a férfi egojának uralkodási vágyát azzal, hogy megígéri, többet egyetlen más hímre sem fog ránézni, és örökké h?séges marad. < br />
Ezzel az üzlet megköttetik. S itt nem is az üzlet létével van a probléma, mert ezt a szerelmi játékot csodálatosan, elvárások és görcsös hatalmi villongások nélkül is lehetne játszani. A probléma az, hogy mikor h?séget ígérünk, azt az adu ászt teszünk bele az üzletbe, amely felett nem rendelkezünk. Ez pedig a jöv?nk. Megígérjük, hogy évek múlva is a vállalat lelkes dolgozói leszünk; elhitetjük - magunkkal és másokkal is - hogy párunkat örökké szeretni fogjuk, és felvállaljuk, hogy életünk végéig kitartunk adott szavunk mellett. Pedig hát a jöv?nk nem a miénk. Állandóan változunk, mindig minden állandóan változik: akár a következ? szívdobbanásban mások lehetünk! Életünk el?re nem látható változások sorozatából áll, a Lét értelme s gyönyöre a kiszámíthatatlanság, a spontaneitás. Az em beri h?séggel megakadályozzuk magunkat az Életben, mert a jöv?re tett ígéretünkkel olyan labirintus építünk, amelyben egész életünkön keresztül bolyonghatunk mindaddig, amíg egyszer csak R 11; hosszas szenvedés árán - át nem törjük a falakat. S a legtöbben a h?ség alkotta falakba még "áramot" is vezetnek, hogy a kitörés legkisebb próbálkozására lelkiismeret-furdalás, b?ntudat rázza meg lelküket?

Az egoista, emberi h?ségnek pontosan akkora a realitása, mintha öt esztend?sen megígérnénk, hogy tíz év múlva nem leszünk magasabbak.

Ha képesek vagyunk az ?szinteségre önmagunkkal szemben, akkor megfigyelhetjük, hogy a h?séget fegyvernek használjuk. Ez leginkább a pár és-szerelmi kapcsolatainkban mutatkozik meg: a másiktól kicsikarjuk a h?ség ígéretét - csak akkor engedjük közel magunkhoz, ha olyan tetteket hajt végre, amelyeket mi a h?ség bizonyítékának veszünk - majd utána zsaroljuk vele - ha nem lesz h?séges, akkor elhagyjuk. Csakhogy ez egy kétél? fegyver. Ha mi elvárjuk a másiktól, hogy a szeretetünkért cserébe lemondjon az Élet olyan örömeir?l, amelyek a mi h?ség képünkbe nem férnek bele, akkor a párunk is jogosan követelheti ugyan ezt. S ekkor az ego, kinek lételeme az uralkodás, vágya beteljesülése érdekében rabbá tesz bennünket is: hogy a h?ség béklyójával irányíthassuk a másikat, a mi fejünket is igába hajtja? Így lesz egy alapvet?en csodálatos és természetes érzésb?l, a H?ségb?l h?ség, amely egy szado-mazochista csatározássá torzítja a lehet? legcsodálatosabb és legtermészetesebb áll apotunkat, a Szerelmet.

Ez tehát az emberi h?ség. Mindez teljesen természetes, az egonak - ha elfogadjuk, ha nem - ilyen a tulajdonsága. Nincs ezzel semmi probléma, egyszer?en csak fel kell ismerni, hogy a h?ség ilyenformán nem más, mint álcázott egoizmus.

A valódi H?séget csak akkor élhetjük át, ha rádöbbenünk, hogy az emberi h?séggel csak marionettbábuk maradunk az egonk kezei között, mert hát senkihez sem lehetünk h?ségesek, csak saját magunkhoz. S ha már képesek leszünk önmagunkkal szemben a h?ségre, akkor képesek leszünk ?szintén, valóban megélni mindazt, ami agyunk. S ekkor a H?ség, a korlátlan H?ség egyszer csak megjelenik bennünk, egyszer csak felfakad a szívünkb?l. Nem akarunk majd birtokolni senkit: annak következtében, hogy ?szintén képesek leszünk megélni az érzelmeinket, mi magunk leszünk a H?ség. S ebben a pillanatban nem fogunk értelmetlen ígéreteket tenni, és nem fogunk követel?zni. S mivel a H?ségben nincsenek elvárások, ekkor tapasztaljuk meg a valódi Barátságot - amikor az érzés bel?lünk fakad, nem pedig az egonk akarja m egkapni mástól - akárcsak a valódi Szerelemet, amikor eszünkbe sem jut a birtokolás, amikor eszünkbe sem jutnak azok a szavak, hogy "te" vagy "én", mert a Szerelem bel ?lünk fakad, nem pedig az egonk akarja megkapni mástól.

Befejezésnek pedig egy lényeges gondolat - s?t, talán maga a lényeg: noha két egymástól homlok egyenest eltér? utat mutattam meg, valójában az egoista h?ség és az egotlan H?ség között nincs heirarhikus különbség! Mások ugyan, de egyik sem jobb, fejlettebb vagy követend?bb! Nem az a lényeges, hogy melyiket éljük át, hanem az, hogy melyikben vagyunk önmagunk! Az Életben nincs rossz út, nincs hibás döntés: semmi értelme törekedni a korlátlan H?ségre, ha az egoista h?séggel tudunk azonosulni. Ha törekszünk egy olyan cél felé, amelyet az elménkkel jónak tartunk, csak az egonk egy újabb ravasz csapdájában tévelygünk! A Létezésben pont a korlátlanság a legcsodálatosabb, az, hogy bármit átélhetünk, amit csak szeretnénk. Nem kell haladnunk semerre, nem kell választanunk semmit sem, egyszer?e n csak Léteznünk kell, mert nincs más, csak?

Csak az Élet.

A. J. Christian




eldegay"
Ideje: November 01, hétfő, 17:03:12 Szerző: Zapverho
 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Közhírré tétetik
· Írta: Zapverho


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Közhírré tétetik:
Mit keresett ISTEN a hálószobában?

 
Cikk értékelés
Átlagos érték: 4.48
szavazat: 33


Kérlek értékeld ezt a cikket:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


 
Beállítások

 Nyomtatható változat  Nyomtatható változat

 Küldd el levélben!  Küldd el levélben!

 

Re: Mit keresett ISTEN a hálószobában? (Pontok: 1)
Szerző: eldegay Ideje: November 02, kedd, 22:07:26
(Adatok | Üzenet küldése) http://gayunited.freeblog.hu
Kedves Adminisztrátor!

Nem lehetne valahogy kioperálni az a rengeteg kérd?jelet ? Nem tudom hogy került a szövegbe... de nagyon bután néz ki...

Segíts benne kérlek!

Üdv: ÉdG



Re: Mit keresett ISTEN a hálószobában? (Pontok: 1)
Szerző: yogini Ideje: Augusztus 24, szerda, 21:27:36
(Adatok | Üzenet küldése)
Ez nagyon tetszik!!! Ezt szeretném elérni, hogy ne korlátozzak senkit, mert én sem szeretem a korlátokat. Ezek szerint "csak" az ego-mat kell letenni.


Shaumbra - Az Új spirituális Energia osztályterme
2003. - 2013. Shaumbra Az Új Energiában
Az oldalon közzétett cikkek "Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország" licensz alatt elérhetõek. Azaz non-profit keretek között, módosítások nélkül (teljes terjedelemben), a szerzõ és a weboldal címének feltüntetésével szabadon utánközölhetõek a szerzõ elõzetes írásos beleegyezése nélkül is.

Oldal generálás: 0.642 másodperc

:: fisubsilver phpbb2 style by Daz :: theme by www.nukemods.com ::