Create an account
Étlap
· Főoldal
· ::- Galéria -::
· Ajánlj minket!
· Archív cikkek
· Cikk küldése
· Egyéni beállításaim
· Észrevételek, javaslatok, szidalmazás
· Fórumok
· GYIK - amit mindig kérdeztek
· Keresés
· Letöltések - [Fénykör hírlevelek]
· Olvasóterem
· Rovatok - téma szerinti bontásban
· Statisztikák
· Személyes üzenetek
· Tagok listája
· WWW linkek a többiekre
 
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Biztonsági kód: Biztonsági kód
Írd be a biztonsági kódot

Még nem regisztráltad magad? Itt megteheted. A regisztrált felhasználók számos előnnyel rendelkeznek: dizájnváltás, hozzászólások beállítása, és hozzászólások saját név alatt.
 
Ki olvas minket?
Jelenleg, 8 vendég és 0 regisztrált felhasználó olvas bennünket.

Jelenleg névtelen látogató vagy. Ingyenesen regisztrálhatod magad, ide kattintva
 
Starchild - Csillaggyerek magyarul

 STARCHILD fordítások
STARCHILD fordítások


Módosítás:
2009. március 4.

Márciusi energiák - 2009 Megnéz

 
Solara

 SOLARA
SOLARA


Módosítás:
2008. március 6.
 
Ajánlott böngészõ
 
Sztaki szótár







Keresett szó:




Kis-/nagybetű nem számít
Ékezet nem számít
Táblázat készítése

 
Húsvétra - Normától
Új LélekzetHúsvétra, húsvétról küldte Halász Andi ezt a fordítást.

Norma él? közvetítése

2009. április 05. 

Norma: Ahogy most körbenézek ebben a teremben, érzem az ünnep különleges ízét. Itt a teremben vannak olyan emberek, akik mackókat ölelve üldögélnek. (Norma nevet) Teddy mackók, kiskutyák, és sok-sok teremtmény bújik most oda és osztja meg a szeretetét. 

Nos, micsoda ajándék, micsoda ajándék a szeretet egy összejövetele. Igen. (Norma nagyot sóhajt és nevet.) Üdvözlet. Üdvözlet nektek a kamerákon, és a hangzó rendszerek világán keresztül, az éteren át odakint, és a köztük lév? minden rétegben.  

Üdvözlök mindenkit. És azokat is, akik voltak elég bátrak, hogy idejöttek, nem tör?dve ezzel a hóval. (Norma közvetítését megel?z? napon, Tóbiás közvetítés el?tt Geoffék a bevezet? részben mutatták a kamera segítségével, hogy ott mindent hó borított.) Köszönöm. És köszönöm Garretnek, akit oly nagyra becsülök. Micsoda ajándék! Micsoda ajándék! Igen. 

Ez a programot a lélegzésnek szenteljük. Az, hogy az egész világon át belélegezzük az együttérzést, a könyörületet, ez olyan nagy elkötelezettség Garret és az én számomra. És megtisztel?, hogy itt vagytok velünk személyesen, hogy együtt lélegezzünk. Igen. Ez teszi olyan mássá ezt az egészet. Oly sokan vannak itt körben, sok szinten, és most fel fogom nyitni azt a részt, hogy csatlakozhattok hozzám, ha úgy döntötök, hogy megengeditek magatoknak ezt a lélegzetet. Ezt a lélegzetet, amit most befogadunk. Telve a Teddy maci szeretetével, a kiskutya szeretetével, a szeretettel és ragyogással, amit Garret és én ünnepeltünk otthon. Köszönöm, hogy eljöttetek. 

Engedjétek meg az energiátoknak, hogy mélyre süllyedjen, mélyre a hasatokba, önmagatok magjába. Amint érzitek az éneteket elmerülni a székeitekben, érzitek, amint a vállaitok elolvadnak és megpihennek. Engedjétek meg magatoknak, hogy befogadjátok azt a vibrációt és táncot az otthonunkba. Csak fogadjátok be. Lélegezzétek be az orrotokon keresztül le egészen. Olyan, mintha innátok ezt az édes érzést, érzitek, ahogy áramlik lefele, le egészen önmagatokba, mert önmagatok legbelseje ez a ragyogó, ragyogó csendesség. Oly régóta ott van, de annyira meg vagyunk még mindig zavarodva, annyira elfoglaltak vagyunk, csak hajtunk, hajtunk és megfeledkezünk a csendünkr?l. Ott van velünk minden pillanatban arra várva, hogy megérintsen bennünket, hogy érezzen bennünket, hogy játsszon velünk, hogy nevessen velünk. Lélegezzétek be, lélegezzétek be mélyen. Engedjétek meg az izmaitoknak, hogy ellazuljanak, megmerülve és beolvadva, megmerülve és megnyugodva. Igen. Figyeljétek meg, hogy a csontjaitok annyira er?sek és oly csodálatosak, hogy valóban megtartanak benneteket. Tehát az elméteknek nem kell semmit sem tartania, nincs szüksége arra, hogy a tartásotokra figyeljen. Lélegezzetek. Lélegezzetek mélyen, lélegezzétek be ezt az édességet önmagatok számára, lélegezzétek be a virágok illatát, melyek otthon érzik magukat, és annyi édes illatot sugároznak. 

Minden lélegzet egy ajándék a számotokra, ajándék nektek. Ez az id? most az ajándék adásának és fogadásának id?szaka. Lélegezzétek be mélyen önmagatokba. Minél jobban belemerültök ebbe a csendbe, észrevehetitek ezt a magot. Ezt a legbels? részt, mely telve van a szeretet csodálatos óceánjával, a szeretet folyékony vibráló óceánjával. Minden lélegzet azt az óceánt élteti rajtatok keresztül, a testeteken át, táplálva, csókolgatva, dédelgetve a testeteket, minden részeteket. Lélegezzetek mélyen, lélegezzétek be most, lélegezzétek be most. 

Hívjátok meg a lelketeket, hogy veletek együtt lélegezzen. A lelketek örömét leli a veletek való játékban, veletek együtt lélegezve, benneteket szeretve. Lélegezzétek be mélyen. Igen. Lélegezzétek és fogadjátok be. Lélegezzetek és fogadjátok be. Engedjétek meg a testeteknek, hogy elolvadjon és ellazuljon. Igen. Igen. Köszönöm. 

Köszönöm, hogy tudjátok, hogy körbeküldtük ezt a lélegzetet az egész világon, összekapcsolva a könyörületes lélegzetet, a tudatos lélegzetet mindenütt a világon úgy, mint el?tte sohasem. Igen. Igen, ez egy nagyon különleges id?szaka az évnek, ahogy közeledik a tavasz. A tavasz ideje. Egy kezdet id?szaka, a virágzásé, az ünneplés ideje. A könyörületes szeretet ezen lélegzete az egész világon összekapcsolódik, meghívja az embert. Engedjétek meg magatoknak, hogy emlékezzetek. Emlékezzetek, hogy önmagatok számára belélegezhessétek a könyörületet, megtöltve magatokat, megtöltve minden lélegzettel, mert minél több van bennetek, annál többet tudtok megosztani odakint. Fogadjátok be és engedjétek el. Fogadjátok be és engedjétek el. Ez egy tánc. Ez a lélegzet tánca az egész világon. Lélegezzetek mélyen. Lélegezzetek és fogadjátok be. Lélegezzetek és fogadjátok be. Igen. Minden lélegzetet. Igen. Csupán önmagatok számára. Csakis önmagatokért. Igen. Semmit nem kell tennetek, csak befogadnotok. Igen. 

Köszönöm, hogy itt vagytok. Köszönöm, hogy elkülditek a szereteteteket mindazoknak, akik szeretetre éhesek ma. Igen. Sok ember van, aki azt hiszi, hogy valamire éhezik. A szeretet ezen lélegzetére vágynak. Amint megmozgatjuk és áramoltatjuk, ez a szeretet körbetáncol a világon, s közben megérinti mindazokat, akik annyira vágynak arra, hogy szeretve legyenek. Igen. 

Tehát köszönöm, hogy itt vagytok. Köszönöm, hogy velünk ünnepeltek ebben a hóban. Mindez jó a számotokra. Amikor megláttam ma reggel ezt a különleges hótakarót, ami tele volt jégkristályokkal, csakúgy szikráztak. Csillogtak a leginkább ámulatba ejt?bb módon. Micsoda nagyszer? nap a találkozásra, micsoda nagyszer? közvetítési id? a ragyogó fényességgel, mindegyik?tökkel itt a teremben. Ez az egész hótakaró itt szikrázik kint körülvéve ezt, ez a lélegzet, ez a lélegzet. Igen. Lélegezzetek, csak fogadjátok be,csak fogadjátok be.

Igen. Örülök, hogy itt vagytok. A legjobb pillanatban jöttetek ide. Igen. De kifogytam a Teddy mackókból. (Norma hangosan nevet, mert a közvetítés megkezdése el?tt egy macit adtak a kezébe.) Soha nem gondoltam volna, hogy ezt látom egy napon. Régebben sokkal-sokkal több volt, és nem gondoltam, hogy lennének emberek, akik azért jönnek, hogy hazavigyenek egyet-egyet magukkal, mert szükségük van rá. Mert nem tudták elengedni, megpróbálták nekem átadni, és ez olyan, mintha azt mondanám:” Nem látom, hogy elengednétek ezt a macit.” Tehát megismertük azt a macit, és csak vakációzni van itt velünk, arra várva, hogy a jogos tulajdonosa megérkezzen. Tehát engedjétek meg magatoknak, hogy legyen egy macitok, vagy egy nyuszitok, vagy egy kiscsirkétek, vagy bármi, ami értetek munkálkodik. Örülök, hogy itt vagytok, köszönöm, hogy idejöttetek. Ez a különleges ajándék ezen a különleges napon. Köszönöm. Az új kezdet ezen napján. 

Az új kezdet id?szaka ez. Ez a mai napunk f? vonala és egy ragyogó, ragyogó új kezdet. Igen. Mennyire mókás, ahogy az új kezdetre fókuszáltunk, megérkezett egy barátunk és kiterjesztette a területet, melyet a pillangókkal festett, egy nagyszer? szimbólumával az új kezdetnek. Otthagyva az alvóhelyét a ragyogó térbe lépve.  

Tehát Garret és én ma a Húsvét csodájáról szeretnénk beszélni, nem a Húsvét régi történetét akarjuk elmondani. Mert ti, mindegyik?tök, ti vagytok a Húsvét csodája. Ti. Lélegezzétek ezt be. Engedjétek meg magatoknak, hogy érezzétek. Igen, ti vagytok a Húsvét csodája. Igen. A világ régóta vár azokra a magokra, melyek elültet?dtek egykor, hogy felébredjenek. Akár a hóból bukkantok ki, akár a dualitás sáros földjéb?l, igen, ti vagytok az a ragyogás, amelyre várnak, hogy kivirágozzon. Ti vagytok a Húsvét csodája. Igen. Nem a húsvéti tojás, amelyre várnak, hanem ti, mindegyik?tök.   

Ti választották ki önmagatokat, hogy felébredjetek, hogy megengedjétek magatoknak, hogy emlékezzetek arra, mi is ennek a nagyszer? születési id?szaknak a csodája. Ez mind arról a ragyogásról szólt, ami ott aludt, ott pihent a hóban, mint az álmát alvó medvék. 

Tehát amint ébredeztek a szunnyadásotokból, elt?n?dve, és azt mondjátok:” Egy kicsit ingatag vagyok”, miért is aludnátok ennyi ideig. Tehát ez a felébred? hívásotok, felkészülve erre a hétvégére, erre az energiára, amely most idejön. Érezni fogjátok, ha még nem éreztétek.  Találjátok ki, mit is. Érezni fogjátok. 

Tudjátok, amikor a születés megtörténik, ez csodálatos id?szak arra, hogy érezzétek, hogy „vagyok”. Éppúgy, mint amikor a lepke kitárja a gyönyör? szárnyait. Igen. Merjétek megengedni magatoknak, hogy emlékezzetek arra, akik valójában vagytok, hogy érezzétek, kik is vagytok valójában. Ez minden, amit egy virág is tesz. Amikor kirügyeztetjük ezeket a szemeket. Tegnap Garrettel ünnepeltünk, csupán azért, mert megtörtént a megszületés. És a születés, olyan, mint mikor kipattannak a rügyek azt mondják: „Nézzétek! Tudjátok, soha nem láttam még olyan pillangót, aki ne ment volna el úgy mellettem, hogy azt mondja: „Nézzetek meg!” Tehát itt az ideje a számotokra, hogy felébredjetek és azt mondjátok: „Hahó világ, nézz rám!” Igen, nincs több bújócska. Nincs több színlelés. Kicsinyes dolog és elfogadhatatlan az olyan, amikor azt mondjátok: „ Nem így gondolom.” Nem ezzel a csoporttal. Minek lennének oktondi lélegz?ink? Nekünk nagy, dinamikus lélegz?ink vannak. Tehát mi mindannyian er?teljesen él?k vagyunk. Igen, lehet, hogy néhányan még mindig félnek és azt gondolják: „Talán még mindig el akarok bújni.” Akkor az fog történni. 

Ez az ébredési id?szak, tehát gyerünk. Legyetek bátrak, hogy létezzetek. Tudjátok, milyen mikor valaki el?bújik a rejt?zködésb?l. Igen, igen. Drága barátunk, aki itt ül, és félt egy ideig a csatornázástól, most boldogan közvetít, és azon t?n?dik, hogy miért nem kezdte el hamarabb. Igen. Vagy ott van az énekes, aki megpróbált elbújni, de aztán azt mondta: Ó, nem, nekem énekelnem kell, vagy nem tudok tovább élni.” Ez az, amit Garret és én megfigyeltünk és megünnepeltünk. Nekünk meg kell osztanunk, ki kell nyílnunk,  el?re kell lépnünk és él?vé kell válnunk, vagy meghalunk. Ez a vibrációja ennek a húsvéti id?szaknak. Érezzétek azt a magatok számára, a legbens?tökben. Egyébként legyetek tudatában, hogy folyamatosan lélegeztek. Mert ez nem olyan, hogy egyet lélegztek és rendben.  De csak bátorítani akar titeket arra, hogy folytassátok a lélegzést. És tudjátok, hogy mindannyian az egész világon veletek együtt lélegzünk. Egy lélegzet a világon körben, most támogat benneteket, ünnepel titeket. Igen. 

Nos ismerem Garretet, nagyon türelmetlenül várja már, hogy megossza veletek néhány gondolatát, tehát most félrehúzódom és hagyom, hogy megossza veletek azokat a gondolatokat.Igen. És most kiviszem a teremb?l egy kis id?re Mr (Norma most felemeli a kiskutyáját és hangosan nevet.) És majd visszajövünk. Bólogat mindenre. (Norma nevet.) Köszönöm. 

Garret: ..... sok-sok összekapcsolódás van az interneten. De ez az egyik kedvenc id?szaka az évnek a számomra. Minden születés megújul. Az utazással tettünk egy elkötelezettséget is körülbelül kétezer évvel ezel?tt, mivel ott voltunk Jeshua idejében Izraelben és abban az id?ben mindannyian létrehoztunk egy megállapodást. Azt mondtuk: „Igen. Ez az, ahogy élni szeretnénk. Ez az, ahogy láthatjuk, mint változik a tudatosság. Tehát hoztunk egy döntést két ezer évvel ezel?tt. És aztán sok-sok életet leéltünk azóta. Nekem is volt olyan létid?m, amikor keresztes lovag voltam. Amikor meg akartuk az embereket téríteni, azt akartuk, hogy megtegyék, túlságosan jól ment. De izgalmunkban, lelkesedésünkben mindezt úgy tettük, mint a kisgyerekek. Wáó!Jó mókának találtuk mindezt. Tehát nem voltak rossz döntések, nem voltak helytelen tettek, nem mostanság tettük, hanem abban az id?ben. Élveztük azt a létid?nket, amikor megpróbáltuk szétterjeszteni ezt az üzenet, amely azt mondta: „Ez az, amit akarunk az életünkben.” 

Most érezzük, hogy ez Az az id?szak, amikor a tudatosság elkezdett virágba borulni. Sokan közülünk most, magamat is beleértve, nagyon titokban tartotta ezt a magot. Ez volt a – Wáó! - a legjelent?sebb ajándék, amit valaha is adtam magamnak két ezer évvel ezel?tt. Tehát fogtam és elrejtettem, nem akartam, hogy megsérüljön ebben a világban töltött létideimben. Mindannyiszor mikor megnéztem, hogy biztonságban van-e, inspirációt kaptam bel?le, emlékezve, hogy ott van. És azt mondtam: „Igen, oké, lemegyek egy másik létid?be, és megpróbálom a legjobbat, hogy behozzam ezt a tudatosságot magamnak, és az emberiség tudatosságának. Tehát sok létid?t éltük meg, mikor ezt tettük, de mivel ez a kihordás id?szaka volt éppúgy, mint bármiféle születésnek megvan a maga id?tartama, ami az embereknél kilenc hónapig tart, az elefántoknál ez másfél-két év, a krisztusi tudatosságnak néhány ezer év. (A közönség nevet.) 

De a maguk idejében a dolgok virágzásnak indulnak, a virágok is nyílni kezdenek a saját idejükben. Tehát az elmúlt néhány ezer év alatt gondját viseltük az igaz magvunknak, amit én krisztusi tudatosságnak vagy a dualitást meghaladó tudatosságnak hívok. Gondját viseltük, öntöztük, éppúgy, mint egy csöpp palántát. Olykor ezt a magot hó fedte és azt mondtuk: Ó, biztos megfagy majd”. És aztán létid?kre elmentünk, majd láttuk, hogy túl fogja élni. 

De a kvantumugrás ezen id?szakában, ez az, amiért van egy kvantumugrás, mert a krisztusi tudatosság magja elkezd most virágozni. Hiszitek vagy sem, itt mindenki, a tudatosságotok, a krisztusi tudatosságotok már virágzik. Tudatában vagytok vajon ennek? Ez az egyetlen kulcs. Akár ma ültök itt, akár tegnap hallgattatok engem, a tudatosságotok már elkezdett virágozni.  

Tehát most az egyetlen dolog, hogy el kell kezdenetek elismerni mindezt az életetekben, el kell kezdenetek felismerni. „Ó, én, mint ostoba, ostoba ember? Nem látom itt bent.” (Felemeli a kézfejeit, és nézegeti.) 

A tegnapi shoudban hallottuk, hogy az egyik legjellemz?bb dolog a munkánkban, hogy behozzunk dolgokat más dimenziókból ebbe a dimenzióba, hogy behozzuk ezt a tudatosságot a fizikai dimenzióba. Sokan talán tudatában vagytok az álomállapotaitokban, amikor egymást tanítjátok más dimenziókban, hogy a krisztusi tudatosságotokban vagytok, amikor az Új Földön vagytok. Ne vigyétek magatokkal az ostoba elméteket, hanem vigyétek ezt a tudatosságot, mely már virágba borult, ami már ér?ben van, megpróbáljátok megmutatni. Már elkezdtétek megengedni, hogy kifejezze önmagát. F?leg az Új Földön vagy más dimenziókban, ahol tanítunk és megosztunk dolgokat egymással.  

Most meghívunk benneteket, hogy behívjátok ennek az emlékét ebbe a dimenzióba.  Már elkezd látszódni, csupán az elme még nem rendelkezik egy vázzal, egy szerkezettel, aminek a segítségével azt mondhatná: „Ó, látom, hogy ez létezik.” De most az elmének ez még mindig csak zaj. Amikor átjön az elmén, az nem ismeri fel, így átengedi. Nos mi a módja, hogy ide tudjuk hozni ezt a tudatosságot ebbe a dimenzióba? Az egyik dolog, amit tehetünk, természetesen az, hogy elengedjünk a játékainkat, ami folyamatosan ebben a dimenzióban tart bennünket. Elkezdjük integrálni az aspektusainkat, ami egyfolytában elvon bennünket ennek azon részét?l, ám a legfontosabb dolog, amit tehetünk, hogy elkezdjük táplálni Önmagunkat azzal, hogy id?t szánunk csak is magunkra. 

A tegnapi shoudban valaki odajött és feljött, hogy azt mondták neki, gégerákja van. Mit mondasz nekem? Mit kezdjek ezzel? Azt mondom, hogy legel?ször is kezdd el ünnepelni, mert számomra ez a felnyílás volt és a nagyobb tudatosságom befogadása ebbe a dimenzióba. Ünnepeld! Hé! Azt mondhatom: Most szánj id?t magadra, kezdd el táplálni magadat. Egyensúlyba hozhatod magadat! Erre azt mondja: „Jé, hisz én már ezt csinálom! Otthagytam a munkámat, id?t szánok magamra, elkezdtem önmagam szeretetének táplálását. ? mindezt természetes módon csinálja, már tudja , hogyan tegye. És én azt mondtam: „ Jé, visszanéztél arra a pillanatra, amikor valaki azt mondta:” Rákod van.”, te pedig azt mondod: „Wáó, ez a virágzásom kezdete, megengedve a tudatosságomnak, hogy  megmutatkozzék ebben a dimenzióban. Van az ostoba elmének egy törekvése, ami azt mondja: „Wáó, nem tudok tovább folytatni olyan dolgokat, amelyeket valaha csináltam, mert ugyanarra az eredményre jutok. Tehát azt mondja: „Valami újat kell csinálnom. Mi lenne az? „ Lehet, hogy tör?dhetek magammal. ? már tudta ezt, pedig senki nem mondta neki. Csak meger?sítettem: „Pontosan azt teszed, azokat a lépéseket, amelyeket a lelked is szeretne, ha megtennél, hogy ezt behozd ebbe a dimenzióba. 

Tehát egy napon, amikor elmentek oda, ahová elraktátok a krisztusi magot, egy napon, mikor nagyon bátrak vagytok, és elgurítjátok a követ a rejtekhelyr?l, és amikor belenéztek, az üres. Mert a tudatosságotok már elkezdte élni a saját életét. Amikor elég bátrak vagytok,hogy elgörgessétek azt a követ onnan, akkor azt fogjátok mondani: „Kész vagyok, hogy megengedjem a krisztusi tudatosságomnak, hogy bejöjjön és kifejez?djék ebben az életben. Azt mondjátok: „ Jé, ez üres! Hová t?nt?” Mert már ott van mindenütt körülöttetek. Tehát a meghívásunk erre az évszakra úgy szól, kezdjétek el a folyamatot, hogy egyre inkább tudatosabbak vagytok arra, hogy már megengedtétek a lelketeknek, az isteniségeteknek, a krisztusi részeteknek, hogy kifejez?djék ezen a szinten. Már ezt csináljátok. Csak váljatok tudatossá, hogy „Már az vagyok”. 

Nos, tápláljátok magatokat, lélegezzétek be, hívjátok be azt a részeteket, hogy megmutassa magát az életetekben. Mondjátok: „Gyere le! Meghívlak ebbe a dimenzióba!” 

Nem tudom megmondani nektek, hogyan fog megtörténni, mert mindez különböz?képpen fog megtörténni mindenkinél. De már meghoztátok a döntést két ezer évvel ezel?tt, hogy mindez megtörténjen. Most csupán azt fedezitek fel, hogyan fog megtörténni a számotokra. De most van itt az ideje. 

Tehát szánjatok magatokra id?t, szánjatok rá id?t, hogy gondoskodjatok magatokról, legyen id?t arra, hogy azt mondjátok:” Krisztusi részem, segíts nekem, hogy lássalak! Látni szeretnélek, fel akarom fedezni ezt a részemet! Meg akarom osztani ezt a részemet azokkal, akik vágynak rá. Köszönöm. 

Norma: Milyen mókás, hogy ez a pasi soha nem gondolta volna, hogy itt ülök és ünnepelni tudom, hogy rákja volt. (Norma nevetgél.) Bármi is, amire szükségetek van, hogy használjátok az ébredés hívásához, mindenki a saját módján fogja azt megtenni, mert ez ilyen. Ó, istenem. Egyfolytában ünneplek. (Újra nevet.) Minden nap, minden nap. Ti is mindennap ünnepeltek? Amikor halljátok és felfedezitek, hogy „Ki is vagyok ma?” Igen. Ki vagyok ma? Ez olyan bámulatba ejt? dolog, egy édes dolog, hogy meg meritek csinálni. Igen. Mint ezek a nagyszer? virágok, mint ahogy Garret is, tudjátok, mindez az átalakulás annak a résznek az integrációja, mint amikor azt mondom: Igen, tudom, itt ülök ezen az ágyon, de mit jelentene, ha behoznám ( a krisztusi tudatosságom)? Tudom, állandóan elhangzanak ezek a kérdések. Milyen lehetne az élet, ha integrálnám, ha nem lesz semmi, amit tehetnék. És akkor jövök én és azt mondom: „Nos, valamit biztosan találni fogunk a számodra. (Norma megint nevet.)  

Igen. Igen. Merjetek beleszeretni önmagatokba. Ez a kulcs. Merjetek magatokba szeretni, igen. És igazából csupán annak az öröme kedvéért. Csupán annak az öröme kedvéért, mert ez olyan, hogy honnan is fogom tudni, hogy milyen virág vagyok, ha még mindig alszom. Igen, valójában nagyon is érezzük. Egy kulcs, egy hely az életünkben, egy utazás együtt, és egyénileg a lélegz?kkel együtt, akik elég bátrak, hogy velünk lélegezzenek, mert folyamatosan ezt mondjuk: „Egy lélegzet egyszerre. Tegyétek ezt oly könyörületesen. Egy lélegzet egyszerre.” 

Van egy történet, ami az egyik legmókásabb történet, amit régebben Quan Yin elmondott nekem. Én mókásnak találtam. Azt mondta:”Mindenki annyira arra fókuszál, hogy megvilágosodjon, és sokféle módon teszik mindezt. A régi hindu mód az volt, hogy élesszétek fel a Kundaliniteket, és akkor az majd egyre feljebb és feljebb fénylik, és az a jó, ha felrobbantja az agyatokat. És akkor ezek a testek egy hibás aggyal sétálgatnak körbe. Azt mondta Quan Yin: „Felfedeztük, nem ez a módja. Felfedeztük, amikor a lelkesedésetek arra késztet benneteket, hogy „Igen! Igen! Meg akarom csinálni, játszani akarok, bármit megtervezni”, ez tehát ilyen. És ilyenkor le kellett lassítanunk titeket, és egyetértünk abban, lehet, hogy elfelejtitek, hogy az csupán egy lélegzetnyire van. Ez a kezdet. De annyira türelmetlenek, hogy szeretnék gyorsan megtenni sok-sok lélegzést. Azt mondják:”Egyre gyorsabban lélegzem, egyre gyorsabban.” Nos, tudjátok, Quan Yin azt mondta: Norma, lesznek majd nehezen kezelhet? emberek, és nézd meg, ha lelassítanak, a félelem lefele megy egészen a hasba le. Ostoba, ostoba ember. Lélegzik lefelé egészen a hasáig, csak azért, mert szerelembe estek magatokkal. Nincs más oka. Nem azért, mert nyertek egy autót, nem azért mert eléritek a tudatosság csúcsát, hanem azért, hogy felfedezzétek azt, akit igazából elrejtetek a színlelés illúziójába. Igen.  

Merjetek oly bátrak lenni, hogy minden lélegzet, minden egyes lélegzet lehet?vé tegye nektek, hogy felfedezhessétek „Ki vagyok?”. Igen. Ez a Minden Létez? emberi formában, minden formában és színben, minden szerkezetben, minden mintázatban. Igen. Vegyétek észre, csupán egy lélegzet egyszerre. Egy lélegzet egyszerre, nagy bátorságot igényel, hogy lelassítsatok a lélegzéssel. Igen. Ismerem ezt. Igen. Szerencsések vagyunk, hogy itt ülünk sok-sok megsebzett emberrel, és egy lélegzeten keresztül egyszerre elkezdtünk felépíteni, megteremteni egy biztonságos helyet, mert az üresség visszatér a testbe, hogy igazán, igazán éljen. Ez a kezdet olyan jelent?ségteljes, mint a krisztusi tudatosság ezen magja, amelyr?l most beszélünk. 

A bátorság, hogy tudjátok, amint megmerek tenni még egy lélegzetet, integrálom, és a Minden , Ami Vagyok nagyszer?ségévé válok. És ne féljetek ett?l. Ne féljetek látni, hallani ezeket. Vegyétek észre. Ahogy mindegyik?nk ennek a szeretetteljes támogatásnak a vibrációját lélegzi, igen, minden lélegzetet. Oly sok minden van a birtokotokban, a ragyogó szeretet vesz körbe benneteket, könyörületesen ünnepelve a bátorságotokat, az összes bátorságotokat, különben nem tartom lehetségesnek. Merjetek felébredni. Merjetek azok lenni, akik valójában vagytok. Igen. A tudatos ember, a tudatos ember. Csupán az öröm kedvéért. Csupán annak a tudásnak, megengedés és emlékezés örömének a kedvéért. Az, hogy megmeritek tenni, ez oly sokkal több az életnél. Igen. Itt játszunk a dualitás földjén ezen a félelmi tréningen már elég régóta. Ez végtelenül szolgál, csupán arra várva, hogy szabadon lépkedjünk, mert már ismerjük a szívünkben és a lelkünkben, hogy a bátorság oly sokat jelent. Igen. Igen. 

Szeretem azt a történetet, amit Tóbiás valaha elég gyakran elmesélt az egyes tanfolyamon, melyet most újra megtart. De régebben beszélt arról, amint keresztül mentünk a T?z Függönyén. Ha szeretnétek megnézni az ?rt, amint a fénypontok áthatolnak az atmoszférán, fellobbannak és átmennek a T?z Függönyén, hogy visszatérjenek a Földre. Nem gondoljátok, hogy ez olyan, mintha egy kiscsirke kiugrik a tojáshéjból? Bumm, ez olyan lehet, mint áthatolni a T?z Függönyén. Sok-sok analógot használhattok rá. De az a bátorság, hogy a dualitás földjén teljesen álomba merüljetek, a tudatosság nagy változása, hogy álomba merültünk és régóta játszunk az álmodás ezen dobozában. És mindez csak a játék kedvéért. Körbejárva: „Elmesélem neked a fájdalmaimat, te meg elmondod a tieidet. Micsoda móka, amikor ilyenekr?l beszélgetünk ebben a dobozban. Mennyi fájdalmad volt. Ó, lefogadom, hogy nekem több volt, mint neked.” És szeretjük ezt hallani, mindannyian ezt játszottuk ebben a dobozkában fájdalomban és félelemben. Micsoda egy mókás hely! Régebben, amikor virágot ültettem, megálltam, hogy megnézzem a gilisztákat, amelyek fellazították a talajt. Gyönyör? giliszták voltak. Örülnék, ha tudnátok, itt is gyönyör? giliszták vannak. (A közönségb?l többen kuncognak.) De folytattam a gondolkodást, áradoztam, milyen jó, milyen boldogság, a növényeim virágozni fognak, mert ezek a giliszták gondoskodnak róluk. Igen! Gondoljatok csak bele. Ti voltatok ez a doboz, igen, és azt hiszitek, én vagyok tele gilisztákkal. Tudjátok, mi a jó hír? Mi van, ha ez jó hír. 

Az egyik legcsodálatosabb dolog, amit Tóbiás mostanság mondott, hogy nem számít. De tudjátok, amit észrevettem, hogy egyénileg számít, mert ez az, ahogyan léteznek. Számít, mert ez az Isten azt mondja, hogy számít nekem.(Most a szívére mutat.) Igazad van, nem számít a világ nagy részének, hogy mi is történik. Azt hiszed, a világ megállt, amikor hazatért (Garret), és azt mondta, képzeld, gégerákom van. Ez a világ,(Most megint befelé mutat.) minél jobban könyörületesen beleszeretünk a szeretet ezen ragyogó tisztaságába, belélegezve, nem egy ostoba üresféle szeretettel itt.(Most pedig mind a két kezével a fejét fogja.) 

Valóban megpróbálunk szeretni, tudjátok. Keressünk a szeretetet az összes rossz helyen, mint ahogy a dal is mondja, ami tetszik nekem. Igen. Folyton megyünk, és megpróbáljuk kitalálni, hogyan szeressünk, hogyan szeressenek, hogyan adhatok több Valentine-kártyát. És mi a válasz? Az ostobaság, hogy erre hallgatunk. Mi a lelkünk vagyunk, a tudatosságunk. És ez annyira ragyogó, oly briliáns. Ezért osztjuk meg a lélegzetünket.  

Lélegezzünk együtt az emlékezés és a szeretet azon Pillanatában.  A bátorság mély gazdagsága, hogy szeressünk lélekt?l lélekig. Az elme nem hasonlítható ehhez. Ez oly jelent?ségteljes. Ez egy óriási ajándék a számotokra, hogy tudjátok, nem valahol valaki mondja majd meg nektek, hanem ti vagytok azok, ti, akik itt vagytok, és én is. Igen. Ez a könyörületes szeretet ereje, mely nem akar megváltoztatni, nem akar rögzíteni, nem akar megmenteni titeket, csak ünnepel benneteket, hogy itt vagytok. 

Garret és én kaptunk egy csodálatos ajándékot, amikor éppen visszatértünk Portugáliából. Hatvan ember jött el, hogy megtanulja, hogyan kell lélegezni, és akik úgy döntöttek, hogy a lélegzés tanítói lesznek. Olyan örömteli tapasztalás volt, hogy alig találok rá szavakat, csupán ünnepelve és tudva, hogy ?k csupán a lélegzést akarták tisztelni.  

Igen. Tiszteljétek a lélegzetet. Amint tiszteljük a lélegzetünket, az a lélegzet átalakít, meghatalmasít, gazdaggá tesz, amint én tisztelem a lélegzetemet. Igen, ez az a lélegzet, amelyet megosztok veletek. Igen. Tehát amint tiszteltük és megosztottuk együtt a lélegzetet, ebb?l egy csodás történet alakult ki, amit egy hölgy osztott meg velünk. Azt mondták neki, hogy hepatitisze van, és ezzel az egész életén át kell élnie. Az orvos azt mondta: Nincs rá mód, hogy meggyógyítsuk. De elkövetett a hölgy egy hibát, hogy felhívott engem telefonon, (nevetés a háttérben) és azt mondtam: „Nos, az orvos egy lehet?séget ajánlott fel neked, mi azt tudjuk felajánlani, hogy lélegezz.(Norma hangosan nevet.) Tudjátok, egy szinten ez felháborítóan nevetséges, mivel az orvos azt mondta, miután megcsinálták a májtesztet, hogy nincs rá gyógymód, és nincs lehet?ség. Tudjátok, az élet tele van lehet?ségekkel. Itt maradhattok Coloradoban, itt is vannak lehet?ségek. Tehát lehet?séget ajánlottam. Ez a hölgy azt mondta:Igen. Norma, ez a legátkozottabb dolog. Azt feleltem: Tudom. Miért nem fordulunk az összes racionális, logikus dolog ellen? Tehát kiléptünk abból a dobozból. És megengedtük önmagatok ezen másik tudatosságának, hogy veletek lélegezzen, mert szeretitek magatokat. Nos, jó hír vagy rossz hír ez, srácok? A hepatitisz láthatóan annyira elt?nt, hogy minden alkalommal, amikor visszamegy, az orvos azt mondja: „Kérem, jöjjön vissza, hogy ellen?rizzük a vérét, mert ez alig hihet?.  Tudjátok, hogy az orvos meghívta ?t, hogy kezdje el tanítani ezt a lélegzést ott, hogy segítsen. Annyira ellenállnak, de a hölgy megcsinálta.” Ott vagyok önmagamban önmagammal, ez a tudatosság, ez az, ami lehetek! „Értitek? Azt mondta magának, hogy Igen! Azt mondta:Megcsinálom! A következ? három hónapban azt mondta: Csak önmagammal lélegzem, nem azért mert harcolni akarok, vagy ellenállni, hanem mert  tudtam, hogy szükségem volt  arra, hogy jogot formáljak önmagamra és az életemre! 

Meglep?dtünk, amikor a közönséggel együtt hallgattuk ?t, és azt kérdeztük, hogy megosztaná-e a történetét. De tudjátok, az egész világon, és ez az igazság, ott vannak az ajándékok, melyek a gyógyulások történetei. Soha nem akarjuk provokálni az embereket. Merjetek lélegezni. Ti váltok a gyógyítókká. Úgy t?nik, óriási haszna van, egy ajándék. Vajon elfogadjátok-e ezt az ajándékot önmagatok számára?  

A felhívásunk, hogy legyetek bátrak önmagatok miatt. Nincs más oka, csakis ti. Amit kérünk, merüljetek önmagatok legbens?jébe, le egészen a hasatokig, önmagatok ragyogásáig, ahol a tudatosságtok alszik, mert ti kértétek, hogy aludjon. És csakis rátok vár. Engedélyt adunk ezen részünknek, önmagatok nagyszer?ségének, a lelketeknek. Ott fog várni rátok most és mindörökké. Bármilyen hosszú id?re is van szükségetek arra, hogy úgy tegyetek, mintha aludnátok. Látjátok, mennyire szeret titeket.  

A felhívásunk arról szól, hogy ha elég bátrak vagytok, tegyétek meg ezt a lélegzetet önmagatok számára az orrotokon keresztül, mélyen a hasatokig, éppúgy, mintha egy édes süteményt ennétek. Egyétek meg és fogadjátok be ezt a lélegzetet, hogy elkezdjen felébredni, mint ahogy Garret mondja: „Gördítsétek el a félelem kövét, hogy megengedhessétek önmagatok ragyogását. És amint ezzel lélegeztek mindennap, belélegezve a szeretetet ezzel a lélekkel, így ez a lélek is belélegzi ezt a szeretetet veletek. Ez az, ami lehet?vé tesz ezt az átalakulást, érezve a fizikai lényt ezzel az Új Energiával, ezzel az új vibrációval, azzal a teljesen új ragyogással, aki és ami valójában vagytok. Rátok vár. Igen.

Lélegezzetek oly mélyen, ne azért, hogy megmentsétek a világot, ne azért, hogy meggyógyítsátok a világot, és még csak azért se, hogy rögzítsétek  azt. Csupán azért, hogy megünnepeljétek, hogy igazán, igazán éltek a világban! Amint élni kezdtek, merjetek másokat is inspirálni. 

Pszt! Szeretnétek most felébredni? Nem aludtatok még eleget? Csak akkor, amikor készen álltok, lélegezve, lélegezve és ismerve azokat, akik mögöttünk jönnek, akik félnek, de majd ?k is bátrak lesznek. ?k is bátrak lesznek ahhoz, hogy felébredjenek, amint a lélegzetük egyre mélyebbre és mélyebbre merül, megszólítva a lelküket, a tudatosságukat:” Rendben. Készen állok, hogy itt legyek.” Legyetek annak a nagyszer?ségében, akik és amik vagyunk. Tehát a fizikai is létezik, és a szellemi most egyesül. Nos, melyik fog vezetni? Nem számít.  

Belélegzés vagy kilélegzés. Szeressetek bele. Szeressetek bele ebbe a szeretetbe. Látjuk a könyörületes szeretetet. Emlékezzetek erre a szeretetre. Minden egyes embert a maga tökéletességében lát, ahogy azok léteznek, ott ahol most vannak. Nem akar megváltoztatni titeket, nem akar rögzíteni, hanem ünnepel benneteket. Lélegezzétek be. Lélegezzétek be. Krisztusi magtól krisztusi magig lélegezzétek be, amikor attól féltek, hogy megengedjétek, hogy láthatóvá váljatok. 

Igen. Egy lélegzet egyszerre. Egy lélegzet egyszerre. Lágyan, puhán, éppúgy mint egy zene, amikor elhalkul, egy hangjegy egyszerre, egy hang egyszerre, hogy egy egész szimfóniát alkosson, egy zenét. Nem gondoljátok, hogy amik vagyunk, az egy szimfónia megtestesülése, egy csoda megtestesülése? Egy lélegzet egyszerre. Egy lélegzet egyszerre. Igen. Minden lélegzet, minden lélegzet egy ajándék mindannyiunk számára. Mivel mennyei zeneként vagyunk itt, mindannyian, akik most ébrednek. Nem gondoljátok, hogy az éteri birodalmak velünk ünnepelnek? Igen. Igen. A ragyogó dinamizmusunk hozzáadódik ezen brilliáns zene szimfóniájához. Igen. Azok, akik örömüket lelik abban, hogy hallják a mennyei zenét, megoszthatjuk ezt az ajándékot és ösztönözhetjük mások bátorságát, hogy merjenek lélegezni, merjenek felébredni. Merjétek megengedni magatoknak. Ez ott van mindannyiunk számára. Lélegezzétek be önmagatok számára. Igen. 

És azok számára, akik látták a m?sorunkat el?tte (Itt Norma mutatja, hogy a m?sort idéz?jelben érti.), vagy nem látták, szóval a nap fináléja, (Most Garret odaviszi neki a kiskutyáját.) az ünnepség része a világunkban és az életünkben, úgy hívják, Mr. Sun Su. Igen.  

? a mi ajándékunk, aki idejött, hogy velünk legyen fizikai formában. Igen. Egy nagyszer? hírnöke a tiszta, feltétel nélküli szeretetnek. Nem foglakozik vele, hogy nézek ki, egyfolytában csak azt mondja: „Szeretni akarlak.” Elég bátrak vagytok, hogy az efféle szeretet példái legyetek? Igen. Nem azért, hogy rögzítsen titeket, nem azért, hogy megváltoztasson benneteket , csupán azért, mert szeretném belélegezni a szeretetet veletek. Tehát Mr. Sun Su velünk jön körbe az egész világon, akárhova megyünk, az emberek azt mondják, kedves kutyus és ahogyan ránéznek, tehát minden hónapban itt van. Így az egész világon szerzett nekünk barátokat. Igen. Minden formában és minden színben.

Tehát köszönöm. És amikor eljön a szombat, tiszteljétek magatokat a Minden Létez?vel, mivel ti vagytok az áldottak, az Univerzum rátok vár. Emlékezzetek. Emlékezzetek rá, kik vagytok igazán. Köszönöm.    
 
 

Fordította: Halász Andrea

Ideje: április 12, vasárnap, 12:14:04 Szerző: Zapverho
 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Új Lélekzet
· Írta: Zapverho


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Új Lélekzet:
Húsvétra - Normától

 
Cikk értékelés
Átlagos érték: 4.83
szavazat: 24


Kérlek értékeld ezt a cikket:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


 
Beállítások

 Nyomtatható változat  Nyomtatható változat

 Küldd el levélben!  Küldd el levélben!

 
Kapcsolódó rovatok

Új Lélekzet

Shaumbra - Az Új spirituális Energia osztályterme
2003. - 2013. Shaumbra Az Új Energiában
Az oldalon közzétett cikkek "Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország" licensz alatt elérhetõek. Azaz non-profit keretek között, módosítások nélkül (teljes terjedelemben), a szerzõ és a weboldal címének feltüntetésével szabadon utánközölhetõek a szerzõ elõzetes írásos beleegyezése nélkül is.

Oldal generálás: 0.070 másodperc

:: fisubsilver phpbb2 style by Daz :: theme by www.nukemods.com ::