Mátrix Sorozat – A lélek ébredése, avagy úton a szabadság felé


2010-05-15
Sid
Azon napon, mély csendben ültem egymagamban. Amikor az örökös elme-harc alábbhagy, belső csend ölel körül, akkor képes vagyok meglátni az igazságot. Azt az igazságot, amiből csak Egy van. Hogy mi ez az igazság? Az hogy elmém foglya vagyok: „hogy, szolga vagy, Neo” csendülnek fel az agyamban Laurence Fishburne szavai.

Annak idején mikor a Mátrix film első része kijött, a látványos akciójelenetek mellett nem vettem észre, hogy ezt a filmet „megvilágosodott” emberek készítették.
Hogy mi a mátrix? Egy olyan rendszer, ami tényleg az elmét fogva tartja. Egy rendszer, ami arra tervezve, hogy testem és egóm egy folyamatos vágyvilágban küzdjön, akarjon mindig többet mindig jobbat. A vágyaknak soha nincs vége. Ez az örökös mozgáskerék hajtja szolgaságba az elmét.
Egy mesterséges rendszer, melyben mérgeznek bennünket egy fogyasztói társadalommal: a termékek 70 százalékára szerintem egy ÉLŐ embernek nincs is szüksége. Mérgeznek reklámokkal: vegyél és dolgozz és fizess és vegyél, vegyél és vegyél még többet. Használd, dobd el, vegyél, újat vegyél még. A külső csinos, csillog és mázas, a termékek valójában 100-ad részből előállítható lenne.Nem számít hány harmadik világ béli ember hal meg a hajfestékünk és samponunk miatt, nem számít hány állatot öltek meg a divat-kabátunkért. Csak vedd meg.

Aztán ott van még a kaja is. Por és műanyag, előcsomagolt és bármikor megmikrózhatod, az esti sorozat miatt úgysem érsz rá normális lángon melegíteni. Míg elkészül, gyors elszívhatsz egy cigit is, melynek dobozáért öntudatlanul robotoltál legalább egy másfél óráig. Nem baj. Hiszen az a pár perc, amíg szívod, talán örömöt okoz, talán kikapcsol abból az őrült elme játéból, melyet a civilizált ember Életnek nevez.

Kész a vacsorád, edd meg gyorsan. A fémkanál elveszi úgyis az ízek nagy részét. Fából készült kanállal enni már nem divat, mert az kiemeli az ízt. Öntudatlanul habzsolunk, rohanva, stresszel teli melyet munkából hazahoztunk. Ez mind sokszorozódik egy táplálkozás során. Közben a bulvárlapokban bármikor elolvasható, melyik megasztáros fogyott és kinek nem megy épp a szekere, ki kivel hált… A Mónika-show-ban elborzadunk, hogy jézusom, milyen emberek vannak… nézd már a szerencsétleneket… pedig amikor bekapcsolom, és nézem, és sem vagyok különb náluk. Tudod, ez a rezonancia törvénye. Az még hagyján, hogy” jöttek a sorozatok és mentek a könyvek” de hogy a mai társadalomban legtöbbünknek nincs egy önálló gondolata, az már szörnyű. Hol van Önmagad?

Az emberek 95 százaléka követ. Követi a politikusokat. Követi a médiát. Követi a szüleit. Követi a guruját, követi a jóga mesterét, és izgulva várja St. Germain legújabb csatornázását. Az 90 százalékunknak nincs egy önálló gondolata egész életében. Követ, vezettetve akar lenni, neki vezető kell. Az eredmény az a „civilizált” világ, ami jelenleg haldoklik.
De hiszen a Föld nincs is KO- katasztrófa szélén! Nem mondták a tévében! Igen, valóban, ami ott nem mondanak be, az meg sem történik. Hiszen az ország sincs tönkretéve, ez csak a krákogók béna szövege, nem. Minden rendben van, béke és szeretet honol, a nép gyarapodik, fiatalok lakáshoz és biztos munkahelyhez jutnak, a vállalkozók pedig erős gazdaságot teremtenek. A kultúra és tudomány lendületesen fejlődik, a hírek rendszeresen beszámolnak az újabbnál újabb, izgalmas kutatásokról és találmányokról, melyek már a hétköznapi élet mindennapos részévé váltak.

Ilyenek vagyunk mi. Alszunk. De mennyire alszunk… Imádunk híradót nézni, mert ott a dráma. A hangok, színpadias konferálás reflektorfény és zene, mind kellemetlen érzéseket kelt bennünk, de ez már nem tűnik fel rég halott lelkünknek. Mindig megnézzük, mert csupa jó híreket mondanak, így egy híradótól mindig jobb érzéssel megyünk aludni. Ki nem hagyhatjuk. Nem fekhetünk le nélküle, hiszen az elmúlt húsz évben minden este megnéztük.
Különben is ilyen az élet, tájékozódni kell a problémákról. A híradó az este fénypontja. Beszélgetnék inkább a családtagjaimmal egy-egy jó könyvről vagy filmről (hallottátok Emoto úr kísérleteit a vízről, de hiszen mi is 90 százalékban azok vagyunk!??) Kérdezném, de majd a híradó után, hiszen az fontos. Vége…, ja,már mindenki alszik, még egy cigi gyorsan. aztán reggel kelés, és kezdőik minden elölről.

A munkába mielőtt beérek, már gyomorgörcsöm van. Utálom, de legalább jobban fizet, jobb, mint ez, jobb, mint az, hasonlítunk. Jobb, mint ha kutas lennék és néhány száz forintért kellene mosolyogva bókolnom. Örülj, hogy van! Mondják. Hát én nem örülök. Az én lelkem nem örül a szolgaságnak. Persze ha nincs igényem a szabadságra, akkor jó a szolgaság is… ám, a lelked mélyén ugye végre érzed te is, valami nem stimmel ezzel a világgal.

Te egy percig is elhiszed ez az Élet? Ez szerintem a halál. Néztél valaha embertől érintetlen természetet? Nyüzsög az élettől, még ha első látásra pont a nyugalom miatt mentél is oda. A Szellem mozgatja az élővilág minden lényét. Az ember nélküli természet tökéletes harmóniában rezonál, csupán az attól elszigetelődött ember hozott létre élhetetlen közeget, mely pusztulásra van ítélve. 12 óra munka..., lázadsz ellene vagy „ez van” ?? Ébred a lelked vagy elfogadja a halált? Magadra találsz vagy alszol még?

De hát nincs más!!! Ezt kell csinálni! Na, igen, az elme. Maga a Mátrix. Ahhoz eldobd, meghaladd, félre kell tudnod rakni azt. Egyedül a figyelem és a szeretet fog kivezetni a Mátrixból. Azok a bátrak, akik erre képesek a Szellem fiaivá vállnak (Az atya és a fiú, jelképesen) Ha teszel egy lépést a Szellem felé, ő százat fog feléd tenni. Neked fog dolgozni, mert alig várja, hogy segítsen. A világ rohamosan változik, és benne ébredsz te is. Az elme ezt nem tudja követni… de tégy egy próbát… s az új világ megszületik.
"