Create an account
Étlap
· Főoldal
· ::- Galéria -::
· Ajánlj minket!
· Archív cikkek
· Cikk küldése
· Egyéni beállításaim
· Észrevételek, javaslatok, szidalmazás
· Fórumok
· GYIK - amit mindig kérdeztek
· Keresés
· Letöltések - [Fénykör hírlevelek]
· Olvasóterem
· Rovatok - téma szerinti bontásban
· Statisztikák
· Személyes üzenetek
· Tagok listája
· WWW linkek a többiekre
 
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Biztonsági kód: Biztonsági kód
Írd be a biztonsági kódot

Még nem regisztráltad magad? Itt megteheted. A regisztrált felhasználók számos előnnyel rendelkeznek: dizájnváltás, hozzászólások beállítása, és hozzászólások saját név alatt.
 
Ki olvas minket?
Jelenleg, 7 vendég és 0 regisztrált felhasználó olvas bennünket.

Jelenleg névtelen látogató vagy. Ingyenesen regisztrálhatod magad, ide kattintva
 
Starchild - Csillaggyerek magyarul

 STARCHILD fordítások
STARCHILD fordítások


Módosítás:
2009. március 4.

Márciusi energiák - 2009 Megnéz

 
Solara

 SOLARA
SOLARA


Módosítás:
2008. március 6.
 
Ajánlott böngészõ
 
Sztaki szótár







Keresett szó:




Kis-/nagybetű nem számít
Ékezet nem számít
Táblázat készítése

 
A megvilágosodás hatásai
VéleményA folytatásban - tulajdonképpen - egy "használati útmutató" van.
Nem is igazán önmagadhoz, hanem - ha esetleg - olyas valakivel találkozol, aki "fura," akkor legyen némi információd, mi, miért történik. :)

A MEGVILÁGOSODÁS HATÁSAI

A teremtés folyamatába merül? tudati rendszerek a begy?jtött információk értelmezése során olyan felismerés sorozatokon mennek át, amelyek eredményeképpen felfogják és megértik a teremtés m?ködését, eredetét és célját. Megismerik a világot m?ködtet? egyszer? alaptörvényeket és általánosan érvényes összefüggéseket, valamint az ezek kombinációiból ered? sokszín?séget és bonyolultságot. Ezt a folyamatot nevezzük megvilágosodásnak, gnózisnak, egységnek. A buddhizmusban ennek fokozatait, az érzéki világtól való elfordulást négy szakaszra bontva tanítják.: 1. A távolságtartás a külvilággal szemben, az öröm és nyugalomérzet megtapasztalása. 2. A vizsgálódás és következtetés nélküli koncentráció állapota. 3. Az örömérzet megsz?nik, viszont megmarad a nyugalom. 4. Elt?nik a nyugalomérzet, csak a tiszta öntudat és kiegyensúlyozottság van bennem. A megvilágosodáshoz szükséges négy szellemi gyakorlat, elmélyedés a következ?.: 1. A tér határtalanságának tudata. 2. A megismerés határtalanságának tudata. 3. A dolgok valótlanságának (ürességének) tudata. 4. Az ürességnek, mint a gondolat tárgyának a tudata.

Szeparátorcsík.

A teremtett világban minden dolog mulandó, véges, változó és éppen ezért viszonylagos, szubjektív, vagyis lényegét tekintve illúzió. A létezés az, ami minden dolog közös lényegeként állandó, örök és halhatatlan, végtelen és valóságos mibennünk. Ennek felismerése és megértése az igazi tudás, amely azután biztos alapul szolgál az intelligens értelem számára a világban való eligazodáshoz. Az egészet átfogó, egyetemes szemlélet világképet ad a léleknek. Kereteket kínál elméje számára a minél pontosabb megkülönböztetéshez és ítélkezéshez, a döntések meghozatalához, az értékrend kialakításához, egyszóval megmutatja a lehet?ségeket és az aktuális képességeket a tudata számára. Ez a lélekben ?rz?d? és m?köd? szellem, mint információhalmaz öntudatra ébredése, a valódi feln?tté válás, mely nem az ideiglenesen felvett fizikai test biológiai korától függ, hanem az entitás hasznos információtartalmától. Az öntudatos, intelligens teremtmények, a lelkek az egyetlen létez? szubjektív, lokális információhalmazai a megnyilvánuló teremtésen belül. Mindenkoron egyediek és életük célja a környez? világuk felfedezése, megismerése. Információkat gy?jtenek és adnak tovább a m?ködésük során, valamint ezeket feldolgozzák, értelmezik, rendszerezik, reagálnak rájuk. Alapvet? céljuk a konzisztens fennmaradás és a boldogulás, a harmónia elérése, illetve a struktúrájukból adódó vágyak, tervek és késztetések megvalósítása (a teremtés). Ennek érdekében törekszenek önnön véges idej? létük elnyújtására minél hosszasabban, vagyis az él?lények menekülnek a pusztulás, a halál el?l (lásd: A halandó öröklét cím? írást). Az Isten a teremtésben a lelkek összessége. Önmagából kelti minden teremtményét az id?beli visszacsatolás késedelmének káprázata által, és generálja szakadatlanul a t?le függetlennek látszó illúzórikus létüket, akár egy álomvilágot. A teremtmények megvilágosodása az, amikor választ kapnak a kérdéseikre a számukra leglényegesebb dolgokról.: Ki vagyok én? Mib?l vagyok? Mib?l van a világ? Ki csinálta és hogyan? Honnan eredünk? Hová tartunk? Mi a célja és értelme, mik a törvényei ennek a világnak? Mi az én dolgom, hol a helyem a mindenségben? Mi a megoldás az életem során felmerül? problémákra? Számos kérdést teszünk fel, melyeket valójában az Isten, a Létez? kérdez önmagától bennünk, általunk és rajtunk keresztül. Amikor pedig megtaláljuk rá a válaszokat, az Isten maga az, aki öntudatára ébred bennünk s fedezi fel saját magát. Ez az önfelismerés folyamata, az önvizsgálat, melyr?l lényegében az egész teremtés szól. Az alábbiakban összefoglaltam azokat a legfontosabb (személyes) tapasztalataimat, melyek a megvilágosodásommal kapcsolatban értek. Remélhet?leg hasznára lesznek mindazoknak, akik ugyanezen az úton járnak és bizonyságul szolgál a számukra arról, hogy nincsenek egyedül az önmaguk utáni kutatásuk során.

Szeparátorcsík.

A megvilágosodás hatásai.:

1. Az ember tudata rugalmassá, mozgékonnyá válik. Az éberségének, a dolgokra való odafigyelésének köszönhet?en megedz?dik a figyelme, javul a koncentráló képessége és gyorsul a gondolkodása. Ezzel együtt javul az asszociációs készsége és n? a kreativitása is, az új dolgok kitalálására és megvalósítására való alkotókészsége.

2. Az önmegismerés folyamata során, az entitás információhalmazát töredezetté, megosztottá tev? falak sorra lebomlanak, vagyis megkezd?dik a nagy visszaemlékezés önnön teljességemre. Emlékképek merülnek fel a tudatalattimból, különösen az alvás tudati felszabadultságában, felidézve a régmúlt eseményeit, el?z? életeket, távoli történéseket. Ezek az ébredési gát szándékos átszakításával felhozhatók az ébrenlétbe, és hasznos tapasztalatokkal szolgálnak a jelenlegi, aktuális személyiségem számára a boldoguláshoz.

3. Az álom és ébrenlét határán, egyfajta meditációs révületben további információk is tudatosíthatóvá válnak, amelyek addig nem voltak hozzáférhet?k a lélek számára a világemlékezetben. Ez az akasha, a világéter (morfogenetikai tér), mely az id?hullámok frekvenciamodulációjában, holografikusan ?rzi a repülési id?ben tárolva a teremtésre jellemz? aktuális mindentudást. A megvilágosodott személynek lehet?sége van nézel?dni az akashában, mint valami gigantikus adatbankban, amely szó szerint minden eseményt tárol az id?k kezdetét?l az id?k végezetéig az egészben.

4. Érdekes paradoxon, hogy bár a tudat betekintést nyerhet a mindentudás állapotába, amikor elvileg az egészben ?rz?d? és halmozódó teljes információmennyiséghez hozzáfér korlátlanul, mégsem képes azt kezelni sem értelemmel, sem anélkül. A mindentudásból való információnyerés (olvasás) technikáját ugyanis szintén meg kell tanulni és fokozatosan fejleszteni. Ehhez viszont értelemre van szükség, ami egyben korlátot is szab az elérhet?, megemészthet? információk elé. Az értelem nem képes kezelni az egészben lév? mindazon információkat, melyek kívül vannak a saját véges felfogóképességének határain vagy logikával kezelhetetlenek és hasznosíthatatlanok.

5. A megvilágosodás nem állapot, hanem folyamat, ami soha nem ér véget. Mindig lehet följebb jutni a tudásban, még jobban elmélyülni benne. Mert a tudás, az információ valamely halmazról, mindig csak részleges lehet, a teljességet csak a végtelenben éri el, vagyis soha.

6. A megvilágosodás folyamata során a világ megismerésében eljutok addig, ameddig értelemmel és felfogóképességgel egyáltalán el lehet jutni. Ezt nevezhetjük akár a világ végére való eljutásnak is, ahonnan aztán nincs tovább. Innen már csak visszafelé lehet menni, a már korábban megismert dolgok felé, és elmélyülni bennük (a teremtés fraktális szerkezetében) a végtelenségig. Ez azt jelenti, hogy a megvilágosodott személynek immáron van rálátása az egészre, a teljes teremtésre. Érti annak alapelveit, szabályait, törvényeit, összefüggéseit, rendszerét, eredetét és célját, s látja benne önnön elfoglalt helyét. És ez jó. Tudom ki vagyok, az anyagi világban körülöttem rohangáló többi lélekkel ellentétben.

7. Az értelmem a világ eseményeinek, és azok bels? összefüggéseinek ismerete által egyre hatékonyabban képes kezelni az el?tte felmerül? problémákat és ellentmondásokat, bár azokat megszüntetni nem tudja, hisz a m?ködéséb?l következ?en ? maga hozza ?ket létre. A léte során minden létez? rendszer megteremti a maga problémáit, melyekkel azután foglalkozhat amíg csak akar.

8. A tudatom a meditációs gyakorlatok során megtapasztalja az értelem nélküli állapotot is. A problémák az értelem m?ködésének szüneteltetésével elt?nnek, hisz csak annak a számára, abban léteznek. Ez lesz a nirvánába lépés kapuja a kés?bbiekben, a formák világának (a felöltött testnek) elhagyása után.

9. A valóság misztikus lényegének felismeréséb?l ered? felszabadult, mély öröm tölti be a tudatom. Ez a tiszta boldogság, az ellazulás, megnyugvás, élvezet és bels? nyugalom állapota a számomra.

10. A megvilágosodás számos meglepetést tartogat a lélek számára. Amikor bekövetkezik, pontosan tudod, hogy igen, Ez Az! Végre megtaláltad, rájöttél, elérted, megértetted úgy, ahogy van. Szemernyi kétséged sincs a helyzeted fel?l, mert pontosan tudod, hogy megtaláltad a megoldást. Ugyanakkor azonnal látni fogod, hogy egyáltalán nem olyan állapot ez, mint azt el?z?leg bárki várná és elvárná, remélné vagy gondolná magában. Egyrészt ezzel a személyiség, a szubjektív én számára semmi sem változik meg a személyes világában, vagyis minden ugyanolyan lesz, mint korábban volt (? maga is). Nem lesz t?le egyb?l tökéletes, sem halhatatlan vagy csodatév?. Nem vonhatja ki magát a törvények alól, s különleges isteni képességei sem támadnak csak úgy, maguktól. Másfel?l viszont minden megváltozik, mert ett?l kezdve más szemmel tekintek magamra és a világra. Más lesz az információk visszacsatolódási útvonala (struktúrája) bennem, vagyis a személyiségem fokozatosan megváltozik, átíródik. Az elkülönültség tudata helyett az egység tudata er?södik meg bennem és kialakul a magasztos gondolkodású isteni énem. Az, Aki mindig is szerettem volna lenni, csak éppen korábban képtelen voltam megfogalmazni (a tudás hiányában) kell? pontossággal ezt a vágyamat.

11. A megvilágosodás szubjektív néz?pontjai éppoly sokfélék, mint a megel?z? tudatállapotok a lélekben (mivel folyamatról van szó). S?t, az elnyert szabadságom okán még számosabbak lesznek, ahogy folytatom az önvizsgálatom a megértés fényében. Tehát nem csak egyféle tudatállapotról van szó. Van ezek között olyan, ahol van és m?ködik az értelmem, és igyekszik minél többet felfogni és rendszerezni a tudatomon keresztüláramló komplex információkból. Ez lesz a bölcsesség, a dolgok belátásából fakadó megértésben való elmélyedés. Van olyan néz?pont is, ahol nincs értelem. Ott csak a tiszta és szemlél?d? figyelem létezik, a tudat legalapvet?bb állapota, ahol egyszer?en csak vagyok és érzékelek. Ekkor megfigyelhetem a létem centrumát, mintegy kívülr?l nézve magamat a bels? tükröz?déseim által. Vagy lehetek önnön létem közepében, a forráspontban. Abból a pontból nézhetem a minden létez?t, ahonnan az Isten látja azt, egyszerre az egészet id?tlenül, az egyhegy?ség állapotából. Ez egyben a teljesség és mindentudás állapota is, ahol szabadon mozoghatok a létezésben. Bármely pontjából megszemlélhetem a mindenséget, mert annak minden pontja én magam vagyok, szó szerint én.

12. A megvilágosodás következményeként az értékrendem alapvet?en megváltozik. Mindez annak meglátásából fakad, hogy a teremtett világ mulandó és illúzió, míg a lét örök és valóságos. A létezés az egyetlen valóság és nincs más ezen kívül. Minden ami van, ebben van, mint virtuális tükröz?dés az önmaga számára megnyilvánulóban. A teremtés játékká válik a számomra, célirányos tudati tevékenységgé magasztosul a figyelmem lekötése érdekében. Ennek köszönhet?, hogy a nirvánából a tudatom mindig dinamikusan visszatér a saját álomvilágába és teremteni kezd, belemerül az illúzióiba. Aztán ha túl sok lesz a teremtésemben a zavar és a probléma, amit a részhalmazok okoznak a m?ködésük során egymásnak, akkor egyszer?en kimenekülök bel?le, és ezzel végeredményben megszüntetem azt. Ekkor van lokális szünet a teremtésemen belül, az egész valamely részrendszerében. Pontosan úgy, ahogy az álom is egy beiktatott szünetet képez az ébrenlét nappali szakaszai között.

13. A megvilágosodásra törekv? lélek munkáját figyelemmel kísérik az univerzum felettes vezet?i, legbölcsebb entitásai, valamint a Mindenható (Megtartó) is. Szükség esetén külön foglalkoznak velem és tanítanak, többféle módszerrel. Ez történhet telepatikus metakommunikáció útján, beszélgetéses tanítással vagy közvetlen megtapasztalással (elviszik a lelkem valahová és megmutatják amit kell), illetve tudás átültetéssel. Ilyenkor a vezet? egy nagyobb, s?rített információs csomagot küld át a lelkemnek, ami bennem fokozatosan kibomlik, mintegy rejtélyes módon eszembe jut valahonnan. Ezt a tudást úgy fogom érzékelni magamban, mintha én jöttem volna rá, én gondoltam volna ki, s ezért a sajátomnak fogom tekinteni. Mivel az üzenet ilyenkor a saját értelmi rendszerem logikai fordítóján (értelmez?jén) megy keresztül és tárolódik el, könnyebb befogadnom, mint egy kívülr?l érkez? üzenetet. Ennek oka a kommunikáció során használt fogalomnyelv szerkezetében rejlik. Mindenkinek könnyebb megértenie önmagát, mint valaki más gondolatait. Ezért az Isten mindig belülr?l tanít és szól hozzám, bennem, általam.

14. A megvilágosodott személy ismeri az isteni szentély legbels?bb titkait is. A felettes vezet?kkel való hatékonyabb kapcsolattartása érdekében kaphat külön id?szál vonalat, közvetlen összeköttetést is hozzájuk, akár a Mindenhatóhoz is. Ez nagy kegy a vezet?k részér?l, mert ilyenkor egyben kiemelt védelemben és gondoskodásban is részesül az illet? lélek. Egy buddhára másképp vonatkoznak ugyanazok a közösségi törvények, mint a többi lélekre. Aki önmaga mesterévé lett, annak nincsenek bírái, csak bírálói.

15. A spontán (meglepetésszer?en) adódó helyzetekben a bennem felmerül? kérdésekre azonnal megjelenik a lelkemben a válasz, gyakorlatilag gondolkodási és emlékezési (késedelmi) id? nélkül. Ez valószín?leg a központi fénykvantumom egy ciklusideje alatt játszódik le, fut át rajtam szabadon a mindentudásból kiindulva, mivel már nem m?ködnek feltétlenül azok a fékez?rendszerek az elmémben, melyek elzárnának a megoldástól. Ebb?l következik, hogy a megvilágosodott személy mindenre azonnal képes reagálni, válaszolni, amennyiben az értelme nem gördít akadályokat a benne áramló információk elé (megfelel? tudatállapotban).

16. Kiég és elt?nik bel?lem az érzések mély, teljes intenzitású átélése, beleértve a szeretetet, fájdalmat, a jó és rossz dolgokat. Az egész életem egy felületes, illuzórikus játékká válik a számomra, amit belülr?l szemlélek és igazából nem érinti meg a tudatom úgy, mint régen. A bens?m nyugodt, szinte már közömbös lesz a világ változásaival szemben. Úgy kezelem az életem, mint valami elvont tevékenységet, sajátos sakkjátszmát, amelynek nincs a számomra komoly tétje. Hisz mit veszíthetek az illúzióimon kívül? Azokat meg amúgy is mindenféleképpen elveszítem, ahogy szétfoszlanak az id?ben.

17. Megértem, hogy minden tudás akkor válik igazából használhatóvá és értékessé, ha a vele kapcsolatos megismerés folyamata körbeér, vagyis visszazáródik önnön kezdeteihez, egy ciklikus rendszert képezve. A valódi tudás az, amikor a tudással és annak ellentétével is rendelkezem. Egyaránt ismerem a pro és kontra érveket, vagyis átlátom az egész helyzetet.

18. A személyiségem fokozatosan elöregszik és megnyugszik, amolyan nyugdíjassá válik, függetlenül a fizikai testem korától. Ez azzal is jár, hogy alapvet?en elt?nik bel?lem a fiatalkori forrófej?ség és lelkesedés, valamint a karriervágy, az érvényesülés és a mások szemében való elismerésem igénye, vágya. Nem akarok senkinek semmit bebizonyítani, nem akarok másokat meggy?zni, velük vitatkozni, harcolni, küzdeni, mert tudom, hogy mindezt nem muszáj. Nem érzem szükségét a konfliktusnak, az ütközésnek. Hagyom menni a dolgokat a maguk útján és csak akkor avatkozom be, ha egy valóban nagyon fontos dologról van szó. A fontosság itt a buddha értékrendjében egészen mást jelent, mint korábban. Els?sorban az isteni törvények megvalósításáról van szó és a testi lét során felvállalt tevékenységek fontosságáról.

19. Legf?bb életcélommá válik a nyugodt, visszavonult, kellemes és laza életvitel. Csak semmi verejtékes munka, er?lködés, kínlódás, gyötr? kényszerek és rabszolgaság, hajtás és gürizés a szamszárában! Az élet szép, az apró csodák is örömet okoznak amikkel szembesülök és fölösleges úgy rohanni. Egyfajta megállapodott nyugdíjas élet ez. Az id?met kitölti a "rendszeradminisztrációs" tevékenység (evés, alvás, pihenés, lakóhely karbantartás, stb.) és az alkotás, elmélkedés, szemlél?dés vagy az esetlegesen meglév? párkapcsolat apró örömei.

20. Érdekes módon a szexualitás, mint örömforrás megmarad és kiteljesedik, de elveszíti azt az átüt? lendületét, szenvedélyt?l izzó forróságát, amivel korábban hatott rám. Inkább élvezetes játékká, masszírozássá és "birkózássá" alakul ez, tehát nem marad meg olyan szexnek, mint amilyen el?tte, korábban volt a számomra. Gátlások nélkül, felszabadult könnyedséggel és természetes szemérmetlenséggel (mint az els? emberpár a b?nbeesés el?tt még a paradicsomban) élem meg azt, amit az emberek számtalan törvénnyel, tabuval és szokással igyekeznek elrontani és korlátozni az életükben.

21. Teljes ember (Adam Kadmon) vagyok önmagamban, nem fél. Egy illúziókba merült ember nem ismeri önmagát egészében, csupán egy részét. Ezért mindig van az énjének egy olyan területe, amit kizár, megtagad magából, ami fel?l éppen ezért nem lehet tudatos. Ez az ? árnyékszemélyisége, tudatalattija, a benne lakozó sötét oldal, amivel mindig nyomasztó szembesülnie. A megvilágosodás során ezt a részemet is vissza kell olvasztanom magamba, ami viszont szenvedéssel és problémákkal jár. Nem túlzás azt mondani, hogy halálos veszélyt jelent a tudatos énemre a megtagadott részemmel való találkozás, hisz a kett? egymás ellentéte. Az összeolvadás és kiegyensúlyozódás akkor fejez?dik be a számomra, amikor felismerem, hogy a sötétebbik oldalam ugyanolyan fényességes és magasztos megnyilvánulásom, mint a világosabbik. Innent?l kezdve teljes vagyok önmagamban.

22. Az önfelismerésem (a teljességemr?l való tudatosságom) eredményeképpen megn? az önelfogadásom. A szeretetemet magam felé fordítom, önmagamat szeretem teljes egészemben. Én mindig magammal vagyok és mindig számíthatok magamra. Mindenki más, küls? személy csak illúzió körülöttem, és éppen ezért megbízhatatlan, mert az illúziók (emberek, tárgyak, események) folyamatosan jönnek és mennek, változnak az általam észlelt, teremtett világban. Én viszont mindig megmaradok önnön origómban önmagammal, önmagamnak. Éppen ezért én válok önmagam legszeretettebb barátjává és társává, tanítójává és tanítványává, közönségévé és szórakoztatójává.

23. A teljessé válás azt is jelenti, hogy önmagam Istenévé és Sátánjává válok. A jó és rossz tulajdonságaimnak egyaránt tudatában vagyok, egyenl?képpen. Ez a valódi szabadság, amikor a szabad akaratom oly módon képes érvényesülni, hogy én döntöm el, megkísértsem-e magam vagy sem. Engedjek a kísértésemnek vagy ne. Hallgassak önmagam egyik részére vagy inkább a másikra. Tudom, hogy bármilyen lehetek és elfogadom magam ilyennek. Én vagyok önmagam ura és törvényhozója. Én hozom meg a magam törvényeit, amelyek alapján azután élek, döntök, megnyilvánulok mások (a küls? illúziók) felé. Ez persze azt is jelenti, hogy a külvilág elveszíti korábbi jelent?ségét és az illúziókban felfedezett ellentmondások révén lényegtelenné válik a számomra. Szó szerint "fütyülök mindenre" és mindenkire. Csak a saját fejem után megyek, a saját magasztos elképzeléseimnek megfelel?en és egyedül csak én korlátozhatom, szabályozhatom magamat. Senki másnak nem engedem meg, hogy fölém kerekedjék, mert tudom, hogy senki sincs fölöttem. Ha mégis együttm?ködöm a körülöttem lév? többi entitással, a teremtésem többi részével, akkor azt is a szabad akaratomból teszem, nem pedig kényszerb?l.

24. Önmagam megismerése során átlátom a személyiségemben kiépült kondicionálást, amit a külvilág adott nekem (kényszerített rám) a születésemt?l kezdve. Képessé válok arra, hogy tetszésem szerint megváltoztassam ezeket a programokat, gátlásokat, szokásokat, vagy eltöröljem ?ket. Gátlástalanná válok, a szó jó és rossz értelmében egyaránt. Bármit megtehetek és annak az ellenkez?jét is. Ez persze nem jelenti azt, hogy meg is fogom tenni, csupán a lehet?séget tudom immáron szabadon megadni magamnak. Nem képzelem többé magamról azt, hogy "én aztán erre vagy arra soha nem lennék képes". De igen! Meg tudom csinálni. S?t, arra is képes vagyok, hogy ellenálljak valamely kényszerít? er?nek és ne tegyek meg valamit, amit kellene, ha éppen úgy látom helyesnek. Ezt a képességet, az önmagam feletti uralmat nevezzük általában önkontrollnak, de ez nem azonos a környezett?l eltanult önkontrollal, hanem annak egy magasabb, tudatosabb szintje.

25. Látom, hogy szinte mindenre képes vagyok. Bármit meg tudok teremteni, mert értem a módját és tudom mi kell hozzá, milyen m?veletek által lehet elérni valamely célt. Képes vagyok megidézni a legmagasabb szint? teremt? energiát és formákba önteni (kinyilvánítani) azt. Bármilyen helyzetbe is kerüljek, mindenre tudok magyarázatot adni, mindenre van mentségem, indokom, kifogásom, meg az ellenkez?jére is. Bármilyen problémára meg tudom találni a legoptimálisabb megoldást és képes vagyok a nyilvánvaló ellentmondások ellenére is elkötelezni magam mellette.

26. A megvilágosodott személy a gondolkodásban logikus és bölcs, és ezért ellentmondásos felismerésekre jut, amik tétlenségre, nyugalomra késztetik, kárhoztatják ?t. Ezért nem cselekszik fölöslegesen, ezért viselkedik "nyugdíjasként". Ugyanakkor ha mégis cselekedni kell, akkor tudja, hogy azt csak logikusan, ellentmondásmentesen lehet megtenni, ezért ilyenkor fanatikussá válik. A bölcsen meghozott döntést fanatikus elszántsággal képes megvalósítani. Ha fontos dologról van szó, harcolni is kész érte és meghalni is.

27. A megvilágosodott személy a tökéletes harcos, akinek f? célja pontosan a harc elkerülése. Mindig készen áll a cselekvésre, de nem törekszik rá (nem keresi magának a bajt). Mindent képes feláldozni a cél, a siker érdekében, mert nem ragaszkodik semmihez és senkihez. A küzdelem játékszabályaihoz sem, mert azok is önkényesen meghatározottak, ezért semmivel sem korlátozza önnön ravaszságának kibontakozását. Mert az Isten is ravasz, de nem rosszindulatú. Ugyanakkor mégis van benne ragaszkodás, mert tudja, hogy milyen fontos minden illúzió, ami körülötte van, és elfogadja azok szerepét. Odafigyel arra, amit mondani akarnak neki a dolgok. Látja, hogy a világban minden tapasztalat üzenet vagy provokáció a számára.

28. A harcban a bölcs mindig ellentmondásos stratégiát követ, ezért kiismerhetetlen és megállíthatatlan stratégiájú. Mert az Isten útjai is kifürkészhetetlenek. A békében viszont logikus viselkedésre törekszik, hogy kiismerhet? legyen és ezáltal megbízható a környezete szemében. Tudatában van annak, hogy minden utazás és komoly változás a környezetében harci helyzetnek min?sül. Éppen ezért ilyenkor az ébersége segítségével szabadul meg a szokásaitól és megrögzöttségeit?l, melyek akadályoznák és elveszejtenék ?t. Mert az ellenfeled mindig a te stratégiád kiismerésével kezdi, ahhoz igazítva a saját terveit. Az ellentmondásos döntések egy veszélyes (harci) helyzetben életment? fontosságúak lehetnek, ezért nem fél alkalmazni ?ket.

29. A megvilágosodott kívülr?l nézve különc, önfej?, boldog, gátlástalan, bölcs, ?rült, óvatos, önálló, mondhatni szégyentelen és pofátlan id?nként a viselkedése. Kilóg a sorból, nem akarja magát állandóan elfogadtatni másokkal, bár igyekszik elfogadhatóan viselkedni a sikeres kommunikáció érdekében.

30. A megvilágosodott személy tudja, hogy az élet csak akkor teljesedik ki igazán, amikor a lélek eléri a megvilágosodást, tehát ez a legfontosabb cél mindenki (a teremtmények) számára, aki még nem jutott el idáig. Ezért tanítja, segíti a többi entitást, gyorsítva az útjukat az egyetemes cél felé.

31. A megvilágosodott személy látja, tudja és megéli azt a bizonytalanságot, amit a világról szerzett tudása nyújt neki, a létezés megismerhetetlen és paradox lényegér?l. Átlátja, hogy a legfontosabb dolog a jó társaság, a helyes viszonyulás egymáshoz, a színvonalas kommunikáció és a szeretet, a szerelem, a maga legmagasztosabb tisztaságában és jóságában. Ez az a dolog (érzés, tulajdonság), amely elviselhet?vé teszi a számunkra a létezést: a szeretet, a szerelem egymás iránt. Az, hogy örülök a másiknak és boldog vagyok pusztán attól, hogy együtt vagyunk és jól megvagyunk együtt. Amíg két létez? megnyilvánulás szeretni képes egymást, függetlenül az ellentmondásoktól és konfliktusoktól, melyek a teremtést árnyalják és nehezítik, addig nincs gond az életben. Ez kerül az értékrendjében legelölre, az ?t megillet? helyre, ahová való. Képes vagyok úgy szeretni a másikat, miként önmagamat. A lehet? legmélyebben, jóval azután is, hogy a világ sötét oldalával való szembesülés és az ellentmondások már kiüresítettek és kiégettek belül, megszabadítva lelkemet a külvilágtól eltanult illúzióktól. Mert ahogy a f?nix madár is önnön hamvaiból kel új életre, úgy én magam is folyton újraélesztem és teremtem a saját szeretetemet és világomat, talán még sokkal szebben és áthatóbban, mint amilyen az volt korábban (akkor, amikor még nem voltam tisztában önmagammal és nem voltam önmagam ura és teremt?je).

32. Felismerem, hogy a Sátán, mint az énem egy része valóban csupán a tanítóm, kiképz?m, aki a létezés rossznak nevezett velejáróival, mellékhatásaival ismertet meg. A gonoszsággal és gy?lölettel, a pusztítással és más negatív teremtésekkel. Mert a jó és rossz dolgok tudása egészíti ki egymást igazi (teljes) tudássá önmagamról. A bels? énem azért indít útnak engem, a törléssel szület? embert egy reinkarnációval, hogy új személyiséget, új életet tudjak magamnak növeszteni, készíteni, amely más lesz, mint az el?z?. Mentesen a korábbi életek hibáitól és persze terhesen az új élet hibáival, amikkel megvívhatom a magam harcát. Ez a harc, amit mindenki önmagával vív meg a világ, mint kivetítés segítségével, ez érleli feln?tté, bölccsé az embert. Mint a mesében, ahol a kiskirályfi elmegy világot látni, szerencsét próbálni és közben tapasztalatokat gy?jt, feln?tté érik, majd bölcsen, harcedzetten tér haza Atyjához, aki ? maga, csak "id?sebb kiadásban". És immáron felismeri, hogy rövidesen neki is lesz fia, aki majd ? maga lesz, és ugyanezt fogja csinálni. A Sátán, mint kísért? a maga isteni szeretetében a próbákat állítja a kiskirályfi (teremtmény) elé, és együtt örül vele a sikernek. Ha pedig elbukik az ifjú, keményen megszorongatja, s fájdalmakkal, szenvedéssel vezeti el a belátás és mélyebb tudás felé. Ez adja a teremtés szadista-mazochista jellegét, amely szintén az ellentmondásosságából fakad a rendszernek. Én magam vagyok az, aki kínzom és gyötröm magamat valójában, s gondoskodom arról, hogy minden létben ott legyen a szenvedés.

33. A tanulás és a szenvedés egymástól nehezen elválasztható jelenségek. A szenvedésb?l tanul a lélek, a tanulás pedig olyan változásokkal jár, a világkép átértékel?désével, áldozatokkal és döntésekkel, melyek tudatosítják a lélekben, hogy a tanulás egyben szenvedés is. A mennyországban csak boldogok vagyunk, de nem nagyon fejl?dünk. A pokolba járunk le (bukunk le) éppen ezért, b?nbe esve és a Sátán kezébe adva magunkat gyötrésre, hogy tanulhassunk és fejl?dhessünk. A nagy szenvedés mindig nagy áldozatokkal jár és sok tapasztalattal, gyors fejl?déssel. Vagyis aki sokat akar el?relépni az úton, az sokat kockáztat és sokat szenved, és sokat is veszíthet, ha nem éri el célját. Aki viszont kevesebbet, az lassabban halad, tovább ér, de tovább is tart az útja. A Sátán, mint a pokol vezet?je mindenkit?l beszedi a fejl?dés árát, amit fizetni kell a változásokért. Úgy is mondhatnánk, hogy mindenért amit nyersz, el is veszítesz sok más dolgot (illúziót), amik addig voltak az életedben. Ez a veszteség az, amit a tanulás, a megismerés, a beavatódás áraként nevezhetünk meg. Mert a tudásnak ára van.

34. A legnagyobb ár, amit a tudásért fizetned kell az, hogy amit tudsz, többé nem tudod nem tudni. Vagyis örökre megváltoztatnak a tapasztalatok és látni fogod, hogy soha többé nem lesz újra ugyanaz semmi, amilyen egyszer már volt. Semmi sem ismétl?dik meg. Mindent elveszítünk (jót és rosszat egyaránt) és ezért mindig dolgoznunk kell a kívánatos dolgok újrateremtésén. Még egy buddha sem ülhet a teremtésben munka nélkül. Az csak a nirvánában, a forma nélküli világban lehetséges, hogy pihenjen a tudat és szabadon id?zzön a végtelen id?ben, a tulajdonképpeni id?tlenségben. Ezért mennek a lelkek a fénylények forma nélküli világába. Ezért kevés a formák világában mindig a mester, a megvilágosodott, mert aki idáig eljut, az mind elmenekül a fénylények világába, kilépve a szamszárából. Mert látja és tudja, hogy itt nem jó id?zni. Nem léleknek való hely a pokol. Mi itt csak átutazóban vagyunk igen rövid id?re, aztán már rohanunk is tovább a boldogság útján. Ez a legf?bb tanács amit egy buddha bárkinek is adhat.: Szerezd meg a tapasztalatokat és menj tovább. Ne állj meg, ne ragadj le sehol, amíg azt nem érzed, hogy maradéktalanul boldog vagy és teljesen kielégít a helyzeted. Ez pedig csak a távoli végtelenben tapasztalható meg a számunkra. Így jó utat kívánok minden kedves lélektársamnak az úton!

Készült: 2001.01. - 05.09.

Forrás: http://esemenyhorizont.uw.hu/index.html

Ideje: Január 07, péntek, 12:12:53 Szerző: Zapverho
 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Vélemény
· Írta: Zapverho


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Vélemény:
Tartsd meg a rezgésszintedet

 
Cikk értékelés
Átlagos érték: 4.3
szavazat: 10


Kérlek értékeld ezt a cikket:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


 
Beállítások

 Nyomtatható változat  Nyomtatható változat

 Küldd el levélben!  Küldd el levélben!

 
Shaumbra - Az Új spirituális Energia osztályterme
2003. - 2013. Shaumbra Az Új Energiában
Az oldalon közzétett cikkek "Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország" licensz alatt elérhetõek. Azaz non-profit keretek között, módosítások nélkül (teljes terjedelemben), a szerzõ és a weboldal címének feltüntetésével szabadon utánközölhetõek a szerzõ elõzetes írásos beleegyezése nélkül is.

Oldal generálás: 0.070 másodperc

:: fisubsilver phpbb2 style by Daz :: theme by www.nukemods.com ::