Create an account
Étlap
· Főoldal
· ::- Galéria -::
· Ajánlj minket!
· Archív cikkek
· Cikk küldése
· Egyéni beállításaim
· Észrevételek, javaslatok, szidalmazás
· Fórumok
· GYIK - amit mindig kérdeztek
· Keresés
· Letöltések - [Fénykör hírlevelek]
· Olvasóterem
· Rovatok - téma szerinti bontásban
· Statisztikák
· Személyes üzenetek
· Tagok listája
· WWW linkek a többiekre
 
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Biztonsági kód: Biztonsági kód
Írd be a biztonsági kódot

Még nem regisztráltad magad? Itt megteheted. A regisztrált felhasználók számos előnnyel rendelkeznek: dizájnváltás, hozzászólások beállítása, és hozzászólások saját név alatt.
 
Ki olvas minket?
Jelenleg, 9 vendég és 0 regisztrált felhasználó olvas bennünket.

Jelenleg névtelen látogató vagy. Ingyenesen regisztrálhatod magad, ide kattintva
 
Starchild - Csillaggyerek magyarul

 STARCHILD fordítások
STARCHILD fordítások


Módosítás:
2009. március 4.

Márciusi energiák - 2009 Megnéz

 
Solara

 SOLARA
SOLARA


Módosítás:
2008. március 6.
 
Ajánlott böngészõ
 
Sztaki szótár







Keresett szó:




Kis-/nagybetű nem számít
Ékezet nem számít
Táblázat készítése

 
A tudati fejl?dés három lépcs?je
VéleményNeoo Szerző: "A tudat viselkedése és mi az amit tehetsz, hogy a szabad-energia a hétköznapokban is valósággá váljon

Részlet Tom Perks - A titokzatos szabad-energia cím? könyvéb?l.

… Amikor a jégdarab kristály-szerkezete olvadásnak indul, annak bizonyos részecskéi fokozatosan – h?hatására – magasabb szinten kezdenek rezegni. Ez a rezgés-hullám részecskér?l részecskére terjed és fokozatosan „veszi át az uralmat” az addigi rezgésszám fölött. A folyamata addig zajlik, amíg a jég kristályszerkezetében az új viselkedésmintával rendelkez? részecskék elérnek egy kritikus pontot. Ekkor a jég megolvad, annak mátrixa, tehát szerkezeti felépítése, alapvet?en megváltozik.

Az Univerzum egyik meghatározó viselkedési törvénye, az analógia elve alapján, maga az emberi tudat is, a jég kristály-szerkezetéhez hasonlóan m?ködik. A fenti példát követve, ha elképzeljük a Földön él? emberek együttes tudatszintjét egy halmazként, melyben minden egyes rezg? részecske egy ember, akkor a szellem természetes fejl?désének folyamatában egy bizonyos, kritikus pont meghaladása során a teljes rendszer, avagy mátrix tulajdonságai hirtelen, ugrásszer?en és alapvet?en megváltoznak.

Bizony, bizony, az általános iskolai fizikából ismer?s mátrix elmélet ránk, emberekre is könnyedén igaz lehet. A mai ember számára természetes, hogy az égen többtonnás acél-gépek lebegnek könnyedén, azért, mert egész egyszer?en megszokta azt, számára - és gyermekei számára is - természetes jelenség. De vajon mit szólt, hogyan reagált volna a 19. század embere, ha az eget meghódító vasmadárral találkozik? Az akkori ember fizikai felépítésében, szellemi képességeiben természetesen nem különbözött jelent?sen a maitól: anatómiailag és pszichikailag többnyire azonos a ma él? leszármazottaival. Mégis, a repülés ötlete, az elképzelés, hogy emberek a leveg?ben közlekedjenek, ráadásul nehéz fémb?l készült gépezeteken, teljességgel hihetetlennek, nevetségesnek és abszurdnak t?nt a 19-dik századi ember számára.

Sir Arthur C. Clarke, a tudományos-fantasztikus irodalom egyik megteremt?jének, a m?faj legendás alakjának szájából hangzik el: minden korszakot meghatározó találmány és felfedezés létrejöttének folyamatában gyakorlatilag három fázis figyelhet? meg: Ezek közül az els?:

Tökéletesen új, korszakalkotó ötleteket a hétköznapi tömegek gyakran nevetségesek, vagy elképzelhetetlenek tartják, hiszen az er?s mértékben úgymond „beállt” az addig uralkodó, tudományos szabály-rendszer által behatárolt lehet?ségekre. Minden azon kívül es?, azt meghaladó újítás a „lehetetlen” kategóriába tartozik. Így ezek a tudományos elméletek, illetve az azokra épül? találmányok sorsa – kezdetben legalábbis - egyetlen legyintéssel elintézhet?ek: gyakran az „ostobaság” illetve „nevetséges” kategóriába sorolás jut számukra osztályrészül.

Természetesen egy éppen aktuálisan elfogadott szabályrendszer határait feszeget? tudósok - bels? meggy?z?désüket követve - sokszor hosszú évek, évtizedek kitartó munkájával el?bb utóbb eredményeket érnek el az adott kutatási területen. Ekkor tulajdonképpen egy egyszer?, ám fontos dolog történik: ahogy ezek az els? eredmények bemutatására kerülnek, valamint egyre több forrás tesz említést róluk, a szóban forgó elmélet, illetve találmány már nem is t?nik annyira elképzelhetetlennek.

Clarke szerint, második lépésként - a még mindig kétségesnek min?sített elgondolást a közvélemény - az általános tudományos közélettel karöltve - általában, hevesen ellenzi. Megfigyelhet? tendencia, hogy a tudomány f? irányvonalát képez? kutató réteg er?sen támadja a paradigma-váltásra épül? rendszerek és találmányok létjogosultságát. Gyakran mindez különösebben megalapozott ok nélkül történik, hiszen valóságos indok nem áll az ellenséges hozzáállás hátterében. Sir Arthur Clarke figyelmesen tanulmányozta a jelenséget, és a jellegzetes attit?d okaként az emberi tudat rugalmatlanságát vélte felfedezni.

Önmagunk életéb?l ismerhetjük az érzést, milyen mértékben vagyunk képesek ragaszkodni berögzült szokásainkhoz, huzamosabb ideje fennálló és rutinszer?vé vált életkörülményeinkhez. A már jól ismert közeghez történ? ragaszkodás általában nagyobb mértékben jellemz? az átlagemberre, minthogy az új, bizonytalan és ismeretlen jelenségeket akár feltételesen is elfogadja. Érdekes tény, hogy kifejezetten er?södik az ellenséges attit?d akkor, ha a találmány jelent?sége igazán nagy-mérték?, illetve az a hétköznapi életre rendkívüli mértékben van hatással.

Ha történelmi példákra visszatekintünk, könnyen nyilvánvalóvá válhat a következ? tény: valójában, az igazán korszakalkotó felfedezéseket mindig is hitetlenkedés, szkepticizmus, gyakran kifejezetten ellenséges hozzáállás jellemezte. Így történt ez a mára teljesen természetessé vált légi közlekedés, a repülés gyakorlati megjelenése el?tt is, csakúgy, mint számtalan más, nagymérték? technológiai fejl?dést képvisel? újdonság esetében.

Egyes, korszakalkotó találmányok különböz? korokban és kultúrákban is felbukkannak: a g?z hajtóerejét már a hellenisztikus érában is ismerték. Jóval kés?bb, a középkort követ? újkorban számos feltaláló járult hozzá a g?zgép tökéletesítéséhez. Az angol Thomas Newcomen már 1705-ben szabadalmaztatta g?zgépét, de mivel szerkezete igen rossz hatásfokú volt, így - az iparban használható, kielégít? hatásfokú - g?zgép feltalálójának James Wattot tekintjük. Watt 1769-ben alkotta meg g?zgépét, amely minden gyári berendezés meghajtására alkalmasnak bizonyult.

A 19. században, az els? ipari forradalom során, az ember jó-néhány korszakalkotó találmány születését tapasztalhatta meg. 1807-ben Robert Fulton g?zhajót épített, 1825 – re elkészült az világ els? vasútvonala: az angliai Stockton és Darlington települései között pedig Stephenson g?zmozdonya pöfögött végig. A hihetetlen iramú technikai fejl?dés a légi közlekedést is érintette: 1873-ban leveg?be emelkedett az els? léggömb is. Az újkori találmányok energiaforrását az olaj és földgáz szintén fosszilis eredet? el?dje, a k?szén biztosította, melyre természetszer?leg óriási mértékben n?tt meg az igény. 1830 és 1850 között a világ szén- és vastermelése megháromszorozódott. Megindult a hírközlés fejl?dése is, Morse feltalálta a vezetékes távírót. A század közepén pedig lefektették az els? tengeri kábelt.

A korszakalkotó találmányoknak ebben az id?ben is számos nehézséget kellett legy?zniük. 1903-ban, a Wright testvérek, egy motorral hajtott repül? eszköz megalkotását t?zték ki célul. Próbálkozásukat szintén er?s hitetlenkedés, nagy-mérték? szkepticizmus fogadta. A korabeli sajtó és közvélemény nemegyszer nevetségesnek, szürrealistának és úgy egyáltalán, teljesen abszurdnak kiáltotta ki a mérnök testvérpár álmait. Hogyan is lehetne elképzelhet? egy vasból készült, emberkéz alkotta gépezettel nem csupán a leveg?be emelkedni, de folyamatos repülést megvalósítani?

Az merev emberi hozzáállás problémája, hogy az, impulzus hiányában, megrekedésre hajlamos. Mindemellett, korszakalkotó találmányok esetében az ismeretlent?l történ? félelem is akadályként léphet fel. A tudomány vonalát - az élet min?ségével párhuzamosan - azonban gyakran, ha nem szinte mindig, azok az elmék lendítették és lendítik meghatározó módon tovább, akik a kollektív tudás rendszerét?l eltér? minták alapján képesek gondolkodni.

A fentiekhez hasonlóan, vajon hogyan vélekedett a 19. század id?sebb generációja, Tesla óriási, villámlásszer? áramnyalábokat produkáló kísérleteir?l, melyeket nagyközönség el?tt is bemutatott? S?t, Nikola 1983-ban, a Chicago-i gazdasági kiállításon rendezett tudományos prezentációja során, nagy-feszültség? váltóáramot vezetett végig testén, míg végül a kezében tartott villanykörték világítani kezdtek. Akkoriban, az elektromos áram – minden veszélyes, rejtélyes és csodálatos tulajdonságaival együtt – mindössze a természetben megtapasztalható jelenség volt, melynek leggyakrabban el?forduló formáját - a villámlást - ajánlatos volt a lehet? legmesszebbr?l elkerülni.

Nem meglep? tehát, hogy Teslát sokan – nem csupán az egyszer? emberek közül, de az iskolázott társadalmi rétegb?l - számos alkalommal nevezték varázslónak. A társadalom egyszer?bb gondolkozású rétege „joggal” illethette a feltalálót akár még boszorkányság vádjával is. Az utókor nagy szerencséjére, tudományos körök értékelni tudták Nikola képességeit, néhány üzletember pedig kiválóan átlátta a zseni tudásában rejl? ipari potenciált, illetve gazdasági haszonszerzés lehet?ségét.

Mindezen példák mindössze az emberi hozzáállás „kényelmességét” szemléltetik: amit az ember egyszer megszokott, ahhoz ragaszkodik, és nehézére esik róla lemondani, illetve jól berögzült sémákon változtatni. Tény tehát, hogy többnyire minden, globális mértékben is jelent?s változás - az emberi hozzáállást illet?en - bizonytalansággal, idegenkedéssel jár együtt.

De térjünk vissza Sir Arthur gondolatmenetéhez egy kicsit: Clarke vázlatában a harmadik, végs? fázis talán a legérdekesebb: amikor egy korszak-alkotó találmány kutatási eredményei végre teret nyernek, és az elmélet szélesebb körökben is elterjed, a kollektív tudat úgy fogadja el a végeredményt, mintha az, a világ legtermészetesebb jelensége lenne. Mintha mindig is létezett volna. A végs? fázis ugyanis mindig akkor valósul meg, mikor az ember kollektív tudata egy adott, egyensúlyi ponton túllép… történetesen az által, hogy a találmány elegend? figyelmet kap.

Spirituális, gondolkodó emberként pedig nagyon is jól tudjuk, hogy ahol a figyelem (tudat) oda áramlik az energia, amely a valóságunkat hozza létre. Ez ilyen egyszer? kérem. Csak rajtunk múlik. Csupán elegend? figyelmet kellene adnunk annak a jelenségnek, mely végleg felszámolja szenvedést, a hiányt, és nincstelenséget a Föld bolygón. Elegend? figyelem... mindössze ennyi szükséges és a b?ség, harmónia, lelki és fizikai jólét planétánkon egy szempillantás alatt megjelenik...

"
Ideje: Február 27, vasárnap, 15:42:00 Szerző: Zapverho
 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Vélemény
· Írta: Zapverho


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Vélemény:
Tartsd meg a rezgésszintedet

 
Cikk értékelés
Átlagos érték: 5
szavazat: 2


Kérlek értékeld ezt a cikket:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


 
Beállítások

 Nyomtatható változat  Nyomtatható változat

 Küldd el levélben!  Küldd el levélben!

 
Shaumbra - Az Új spirituális Energia osztályterme
2003. - 2013. Shaumbra Az Új Energiában
Az oldalon közzétett cikkek "Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország" licensz alatt elérhetõek. Azaz non-profit keretek között, módosítások nélkül (teljes terjedelemben), a szerzõ és a weboldal címének feltüntetésével szabadon utánközölhetõek a szerzõ elõzetes írásos beleegyezése nélkül is.

Oldal generálás: 0.061 másodperc

:: fisubsilver phpbb2 style by Daz :: theme by www.nukemods.com ::